Értekezzünk egy kicsit a modern kori lakberendezésről. Mert ugye mindannyian ismerjük azt a birodalmat, azt a Tér-Tudat Kontíniumot, ahol a sárga nyilak nem holmi kedves dekorációs elemek, hanem könyörtelen lézerkardként vágják ketté az akaratunkat, és terelnek be a steril mintaszobák pasztellbörtönébe!
Mert miért is megyünk oda? Az ember bevonul egy darab konyhai eszközért, egy szir-szar serpenyőért – mármint, uraim, tegyük a szívünkre a kezünket: hogy a francba jutott a feleségemnek eszébe, hogy ideküldjön érte a világ végére?! – és mire észbe kap, fél kilométert zarándokolt a svéd dizájn oltára előtt. Nincsenek ablakok, nincs idő, csak a felfestett nyilak logikája. És az ember mire kijut onnan, egy komplett, lapra szerelt életérzéssel a kocsijában távozik, amit a kijáratnál egy mélyen spirituális, rituális tevékenységgel, egy átkozott hot-doggal ünnepel meg!
És akkor ott feszítenek a homlokzatokon a hatalmas, zöld feliratok. A Birodalom békét hirdető plakátjai a felperzselt bolygók felett! Megható ez a mérhetetlen gondoskodás: elhitetik a vásárlóval, hogy a fenntarthatóságot kartondobozokban meg préselt fűrészporban mérik. Valójában meg egy olyan civilizációt építünk, amelynek a régészeti leletei nem faragott márványok meg gránitszobrok lesznek, hanem szétmállott faforgács-halmok!
Mert a valódi tölgyfa ugyanis túl veszélyes a rendszerre. Túl tartós, túl nehéz, és – ami a legnagyobb főbűne – nem lehet tízévente lecserélni a következő szezonális divat szerint. Itt a „környezetvédelem” annyit tesz: vágjuk ki az erdőt gyorsabban, mint ahogy a bútor szétesik, aztán nevezzük el az egészet újrahasznosításnak.
Aztán nézzük meg a gyerekeinket, a digitális laggardokat! Már ők sem egy bútort keresnek, hanem egy fogalmat. Ami nincs fent az első három találat között a Google-keresőben, az nem létezik a számukra. A tölgyfa asztal nekik egy „legacy” technológia, amit nem lehet letölteni, és – ami a legborzasztóbb – nem jár hozzá a megszentelt, hatlapfejű imbuszkulcs, amivel az ember az éjszaka közepén, könnyek között szorítja meg a csavart, miközben a felesége a háta mögött azt suttogja: „Mondtam, hogy a jobb oldali lap fordítva van!”
De kérem szépen, van egy apró hiba a birodalmi számításban! Mert a pozdorja nem felejt. Az első költözésnél, az első pohár kiömlött víznél – amikor a lap szépen felpúposodik, mint egy sértődött teve hátán a púp – megmutatja a valódi arcát. Akkor, a szétnyílt élek és a görbe hátlapok láttán talán felsejlik a modern ember fejében is, hogy az igazi Erő nem a logisztikai terrorban lakozik.
Mert amíg a birodalom a tömegeket tereli, addig a mi kis asztalosműhelyeink poros levegőjében még él az igazság. Egy tölgyfa deszka nem kér SEO-optimalizálást ahhoz, hogy száz év múlva is megálljon a lábán. Úgyhogy legközelebb, ha valaki megkérdezi tőlem, hogy milyen lesz a jövő lakberendezése, csak annyit mondok: építs magadnak olyan lakást, ami minden részletében a te igényeidet szolgálja, a szerkezete készüljön maximális odafigyeléssel, és kész.
Mert a birodalom elmúlik, de a tölgyfa asztal marad.