🙂🙂 Paprika

Jellegzetesen magyar növénynek tartjuk és tartják világszerte. A paprika azonban korántsem ősi magyar növény. Őshazája Mexikóban van. Innen jutott el Amerika melegebb klímájú országaiba, majd – az Újvilág felfedezése után – Európába és Ázsiába is. Spanyolországban már 1493-ban feljegyezték, hogy Kolumbusz olyan borsot hozott magával, amely csípősebb a kaukázusinál. Fogyasztása először Portugáliában terjedt el, majd polgárjogot nyert az öreg kontinens más országaiban is. Magyarországon valószínűleg Széchy Mária (1610-1679) Wesselényi Ferenc gróf felesége (szerelmének és házasságkötésének kalandos történetét Gyöngyösi István énekelte meg a Márssal társalkodó Murányi Venus című művében) honosította meg.

Az első példányok elültetésétől a folyamatos termesztésig hosszú időre volt szükség. Az úttörést Szeged és környéke vállalta, mert itt már a 18. század közepén termeltek paprikát. Csak néhány évtizedre volt szükség ahhoz, hogy Szentesen, Kalocsán, majd az egész országban megkedveljék ezt a ma már nélkülözhetetlen zöldség- és fűszernövényt.

A paprikának nagy értéke jelentős C-vitamin-tartalmában van. (“Magyarságát” is nem kis mértékben annak köszönheti, hogy Szent-Györgyi Albert a szegedi paprikából előállított C-vitaminnal érdemelte ki a Nobel-díjat.) A szabadföldön termesztett paprika C-vitamin-tartalma elérheti a 300 mg/ 100 g értéket, ami annyit jelent, hogy egy felnőtt ember napi 50 mg-os C-vitamin szükségletét 6 dkg nyers paprikával lehet fedezni. Minthogy a paprikában levő C-vitamin a savanyítás során se semmisül meg, a legolcsóbb téli vitaminforrások közé tartozik a savanyított paprika.