Mi a hanuka?

Annyiszor feltűnnek karácsonyi filmekben, amerikai műsorokban a karácsonyfák mellett, olykor furcsán kinéző, nyolc plusz egy ágú gyertyatartók. Láthat ilyet, hatalmas kiadásban az is, aki mostanában a Nyugati téren vagy a Móricz Zsigmond körtéren jár. Aki érdeklődőbb, esetleg tájékozottabb ebben a témában, az tudhatja, hogy ezeket a gyertyatartókat hanukia néven emlegetjük. 

Sokszor hallottam már a “zsidó karácsony” definíciót, de ez egyáltalán nem állja meg a helyét. A hanuka nem a “zsidó karácsony”, annak ellenére sem, hogy legtöbbször nagyon közel áll időben egymáshoz a két ünnep. (De előfordulhat az is, hogy hanuka még november végére esik). A hanuka a zsidó ünnepkörben egy kevésbé grandiózus, de talán a külső szemek számára a legismertebb ünnep. Azt szoktam mondani, hogy a zsidó ünnepek mind ugyanarra a sémára épülnek: meg akartak ölni minket, de nem sikerült, ezért most eszünk, iszunk és imádkozunk. Ez igaz a hanukára is. Nyolc napon keresztül.

A történet szerint több ezer évvel ezelőtt a szíriai görögök uralták Jeruzsálemet. Saját isteneik szobrát állították az oltárokra, bemocskolták a zsidók legszentebb épületét, a Szentélyt, és betiltották a tóra tanulást (a Tóra Mózes öt könyve, a zsidóság legszentebb írása). A zsidók között azonban akadt egy harcias csoport, akiket Makkabeusoknak  nevezünk. Mindössze 6 ezer fős seregükkel legyőzték és elűzték a 40 ezres, harcegyzett szír-görög hadsereget. Ez volt a hanuka első csodája. A második akkor esett, mikor a zsidók visszatértek a Szentélybe, és meg akarták gyújtani az olajgyertyákat. Ehhez azonban egy napra elegendő olajat találtak csak, és további hét napba telt újat készíteni. A második csoda akkor történt, mikor az egy napra elegendő olaj nyolc napig égett, így mindig volt fény a Szentélyben.

Erre a történetre emlékezünk minden évben. Olajos ételeket eszünk az olaj csodájára emlékezve. Például latkeszt (tócsni) vagy fánkot, esetleg lángost. Minden este eggyel több gyertyát gyújtunk meg a hanukián, a kilencedik, segédgyertyáról, amit sámesznek (szolga) nevezünk. A hanukia így egyre fényesebb lesz. Kicsit úgy, mint az adventi spirál ágai. Trenderlivel szoktunk játszani, melyet a történet szerint akkor játszottak a zsidó gyerekek, mikor barlangokba menekülve tanultak Tórát, elrejtőzve a görög katonák elől. 

A gyertyák meggyújtásához rengeteg szabály és hagyomány kapcsolódik. Ilyen például, hogy a hanukiát az ablakban kell meggyújtani, hogy mindenki láthassa a fényét. Meg kell várni, hogy a gyertyák leégjenek maguktól, és nem szabad világításra használni a fényüket. A hanukia ágainak egy vonalban kell lenniük, kivéve annak, amely a sámesz helye. Annak külön kell állnia valamilyen módon. 

Sokunknak a kedvenc, vagy egyik kedvenc ünnepe ez. Olyan ünnep ez, amit még a legkevésbé vallásos családok is megtartanak. Az egyik leglazább, legvidámabb az ünnepkörben. Célja, hogy fényt hozzon a sötétségbe, hogy emlékeztessen minket, a saját fényünk is értékes, és arra, hogy mindig megmaradunk. Ez utóbbi pedig az elmúlt hónap tekintetében számomra különösen fontos szempont. 

Schwarcz Lili