ÓWI Times

"A csermelynek arany taréja nő

s a fényes levegőbe villogó

jeleket ír egy lustán hősködő

gyémántos testü nagy szitakötő."

"Szirom borzong a fán, lehull;

fehérlő illatokkal alkonyul.

A hegyről hűvös éj csorog,

lépkednek benne lombos fasorok."

"Ó április, ó április,

a nap se süt, nem bomlanak

a folyton nedvesorru kis rügyek se még

a füttyös ég alatt."

"Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,

vidám, kamaszfiús

szellőkkel jár a fák alatt,

s zajong a március." 

"Maskarások, bolondok,

Rázzátok a kolompot:

takarodjon el a tél,

Örvendezzen, aki él!"

"Későn kel a nap, teli van még

csordúltig az ég sűrü sötéttel.

Oly feketén teli még,

szinte lecseppen."

"Délben ezüst telihold

a nap és csak sejlik az égen.

Köd száll, lomha madár.

Éjjel a hó esik és

angyal suhog át a sötéten."

"Megjött a fagy, siklik a ház falán,

a holtak foga koccan. Hallani.

S zizegnek fönn a száraz, barna fán

vadmirtuszok kis ősz bozontjai."

"Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri."