Embedded Files
A következő két kiválasztott, két muzsikus, hiszen a kiváló énekes akár muzsikusnak is nevezhető.
Azért választottam őket, mert az Ő "sikersorsuk" meglehetősen érdekes, részben kivételes, részben tipikus.
A két kiválasztott között kitérek a "kimaradtakra", akikre most, pl. időhiány miatt, nem tudok részletesen kitérni.
Társadalomról fiataloknak:
https://sites.google.com/site/tarsadalomrolfiataloknak/home
Kivaghy könyvek: Siker a halál előtt és után
https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/siker-mennyorszag
1. oldal (Whitney)
Whitney Houston 1963-2012 (ejtsd: Vitnyi Hjuszton).
Sokat filóztam, kik kerüljenek be a válogatásba.
De az biztos, hogy egy színes bőrű nő, lehetőleg a zeneművészet területéről már nagyon hiányzott a sorból. De mégsem ez volt a fő indok.
Tulajdonképpen az ő élete, pályafutása, siker-útja egyfelől különleges, másfelől mégis tanulságos, sőt bizonyos szempontból tipikus. Tipikus abból a szempontból, hogy elég sok sikeres művész, főleg pop-rock sztár, sorsa, sikerútja hasonló. Ugyanakkor ez sors, ez a „siker-út” kiegészíti a többit.
Például Van Gogh, József Attila, sőt Jézus is életükben sikertelenek voltak, és életük után (haláluk után) lettek igazán sikeresek. Hitler esetében szinte a fordítottja történt, azzal a különbséggel, hogy a törés a fordulat, már félig-meddig élete végén történt. Whitney esetében ez úgy alakult, hogy ő is életében sikeres volt, aztán jött egy törés, de azért ez nem fordította át teljesen a megítélését, csak részben. A világ ítéletében még most is inkább a sikeres emberek között van.
De miért, hogyan jött ez a törés?
Megjegyzem Houston, amúgy egy Texas államban levő nagyváros, melynek közelében űrhajózási komplexum is volt, van.
Ő valóban sikeres volt.
Egy teljesen felhőtlen, gyönyörű karrier rajzolódik ki.
Legalábbis élete első szakaszában.
De ez nem politikusi siker volt, mit Hitleré, hanem popzenei karrier, vagyis nem voltak ellenségei, a közönség nagyobb része imádta.
Az alábbi adatok talán igazolják, hogy ott van a mindenkori, harminc legnagyobb legsikeresebb könnyűzenei sztár között.
Beceneve The Voice ("a Hang"). A Guinness Rekordok Könyve szerint a valaha legtöbbet díjazott női előadóművész. Díjai közt szerepel 2 Emmy-díj, 6 Grammy-díj, 38 Billboard Music Awards, 22 American Music Awards, pályafutása alatt összesen 415 díjat és kitüntetést vehetett át. 26-szor jelölték Grammy-díjra, 38-szor pedig American Music Awardsra. Whitney Houston a világ legtöbbet díjazott énekesnője. Albumjaiból több mint 180 millió fogyott világszerte.
Én még hozzáteszem, annak idején a neve annyira ismert volt, mint Michael Jacksoné, John Lennoné, stb. tehát szinte mindenki ismerte a világon.
Második nagylemeze, Whitney címmel 1987 júniusában jelent meg. Az albumból kiadott kislemezek sikerével megdöntötte a The Beatles és a Bee Gees rekordjait is. Másik albumával elnyerte a minden idők legjobb gospel-albuma-díjat is.
2001 augusztusában a zenetörténelem legnagyobb lemezszerződését írta alá az Arista/BMG társasággal 100 millió dollár értékben, újabb 6 lemezre. Egyébként 10 albuma jelent meg, több film főszereplője volt.
Na meg személy szerint is kedvelem a számait.
Vele kapcsolatban gyerekkori traumákat sem lehet említeni, teljesen normális, zenész sztár családban nőtt fel.
Élete vázlatosan
„1963-ban született, az USA-ban, New Jersey államban, Newark városban. Szülei John és Cissy Houston (született Emily Drinkard). Két bátyja van, Michael és Gary. Az 1967-es newarki lázongások után East Orange-be költöztek. Édesanyja Cissy Houston Grammi-díjas soul és gospelénekesnő; nagynénje Mary Jones énekesnő; keresztanyja Aretha Franklin tizenhatszoros Grammi-díjas énekesnő. Később férjhez megy és egy kislány gyerekük születik, 1993-ban. Egy fiúgyereket pedig örökbe fogad.”
Mindez normális, bár erre még visszatérek, mert ezért mégsem minden az.
Bobbi Kristina a lánya, három év múlva szinte ugyanúgy hal meg.
Whitney élete (folytatás)
Én nem tudok semmi megrázót gyerekkorából. Az igaz, hogy nem elit környéken, hanem inkább alsó-közép osztálybeli kicsit lumpen-környéken nőtt fel. De én már nagyon unom az ilyen indokokat. Egyfelől az emberek háromnegyede ilyen környéken nő fel, és a döntő többségből normális ember válik. Másfelől a gazdag környezet majdnem ugyanannyi veszélyt, az elkényeztetés veszélyét hordja magában. Harmad felől a család szinte teljesen kompenzálhatja a rosszabb környéket. Márpedig Whitney estében a családra nem lehet rosszat mondani.
Egyébként most eszembe jutottak az általános iskolai osztálytársaim, abból a szempontból, hogy jó, avagy rossz gyerekek voltak, és milyen környéken laktak. Ugyanis ebbe az iskolába, ebbe az osztályba mindenféle környékről kerültek gyerekek. Nem akarom ezzel húzni az időt, de a végkövetkeztetés ugyanaz; gyerekkorban a család volt a meghatározó, kamaszkorban, a családon kívül az öröklött tulajdonságok, illetve, hogy milyen társaságba keveredett. Amely társaság nemcsak a környékről jöhet össze.
A „környék” legfeljebb negyedleges meghatározó. Ugyanis a környék hatását bőven megelőzi a rendszer, meg a kultúra egyénekre irányuló hatása. De megelőzi az iskola, a jó-rossz tanárok hatása is.
Hozzátéve, hogy „jó” környéken is alakulhatnak „rossz” társaságok, illetve a serdülő egyszerűen már járkál, felfedez, nem feltétlen a szomszédival barátkozik.
Szóval van egy szép felhőtlen karrier (nem olyan, mint Van Gogh, vagy József Attila esetében) - minden rendben van, egészséges, szép, tehetséges emberről van szó, - aztán valahogy mégis jön egy törés. Talán nem is gyors törésről, csak egy fokozatos, de megállíthatatlan elhajlásról beszélhetünk.
Whitney H. 2012-ben 49 éves korában hal meg. És vajon hogy? Tartózkodjunk az „öngyilkosság” szótól. Mondjuk inkább: önpusztító cselekvések után.
A kérdés és talány: miért?
Mert persze az ő életükben is (Elvis Presli, Michael Jackson, stb., stb.) találunk problémákat, de ez sem elfogadható magyarázat. Azért nem elfogadható, mert egy normális átlagos embernek, ha nehezen is, ha kisebb összezuhanásokkal is, de illik megoldani az átlagos problémaáradatot. Mert minden ember életében előjönnek, csak jönnek, rövidebb-hosszabb szünetekkel jönnek a kisebb-nagyobb problémák, sértések, nehézségek
Én, a pop-rock művészek életében sem látok hatalmas szinte megoldhatatlan, az átlagostól sokkal nagyobb nehézséget.
Illetve kettőt látok; az egyik a siker, igaz ez nem nehézség. Vagy mégis az?
A másik, a drog.
De mielőtt ezekre rátérek, nézzük, hogy Whitney Houston életében hogy történt ez a fokozatos elhajlás?
Már 2000. év, (ekkor 37 éves) táján látták egyesek (többen), hogy nem minden oké Whitney körül. Azért az látszik, ha valaki drogozik felelőtlenül, hisztisen áll a munkához, esetleg gyakrabban hord napszemüveget. Nem kellemes, ha a karikás, vagy éppen a lilás árnyalatú szemét sokan látják.
A munkásságára egyébként 2003 utáni években nyomta rá igazán a bélyegét a magánéleti hanyatlás. Ezután következő 8 évben két albumot adott ki és jelentősen csökkentek az egyéb megjelenései.
Az elhajlás a lezüllés, felszínen látszó oka, az elromlott párkapcsolat, a széteső házasság, illetve az ezzel összefüggő drogozás.
De a még mélyebb ok, a férj rossz hatása. De ez azért nem egyértelmű.
Az biztos, hogy a férj, Bobby Brown, akihez egyébként 1989-ben ment hozzá, úgynevezett „rossz-fiúnak” mondható.
Vannak még egyéb feltételezések. Pl. hogy az okozott törést, hogy elszakadt az afroamerikai közönségétől. Egy másik feltételezés szerint szerelmi háromszög miatt alakult ki a lelki-törés. Amely szerelmi háromszög harmadik tagja egy másik hölgy volt, aki meleg érzéseket táplált Whitney irányában, nem teljesen viszonzatlanul. De ez, csak az egyik szóbeszéd.
Akkor vegyük sorba és nézzük meg az említett tényezőknek (rossz-fiú társ, a drog, a kor amibe élt) mekkora szerepe volt Whitney H. életének elromlásában.
Kitérés a „rossz-fiú” problémára.
Tulajdonképpen el akartam intézni ezt két mondattal: a férje rossz fiú volt, és Whitney H. valamilyen okból őt, azaz Bobby Brown-t választotta. Igaz, ami igaz, egy kisebb közösségben, egy családban, akár egy flúgos bajkeverő is okozhat kalamajkát, elronthatja a közösség életét. Az is igaz, hogy ekkor viszont a többiek sincsenek a toppon. Szóval én azért Whitney H. tragédiáját, nem írnám a rossz-fiú, férj számlájára.
Azután eszembe jutott, sok nő kedveli a rossz-fiúkat. Sőt nemcsak nő, de általában a fiatalok. Sőt felnőttek is, bizonyos fokig idealizálják a rossz-fiúságot.
Sőt a rossz-fiúságnak van saját kultúrája. Gondoljunk csak a filmekre például, a filmek felében minimum a kemény macsó, nyugodt, magabiztos, félelem nélküli, férfi a főhős. Aki azért nem veti meg szabályszegést, de megveti a finomkodást, a stréberséget. Többnyire bűnöző félék ezek a rossz-fiúk, ritkábban zsaruk.
A vagány kemény macsó férfiak.
(Ami mindennek a teteje, mostanában a nőket is arra „biztatják”, hogy rossz fiúk legyenek.)
Ha őszintén magamba nézek, be kell vallanom, néha én is szimpatizálok ezekkel a rossz-fiukkal, sőt szeretnék rájuk hasonlítani.
Na és, mi ebben a rossz? Csak annyi hogy mindez (a rossz-fiú kultúra) lényegében ellentétes, legalábbis eltér azoktól ideáktól, amit a jobb világ megkövetel.
Mert azért kedveljük a rossz-fiúkat mert, békések, igazságosak, mert árad belőlük a szeretet? Egy frászt.
Igaz, hogy van a rossz-fiúknak egy „Robin Hood” típusa, aki igazságosztó. De általában nem ezért kedveljük a rossz fiukat, hanem elsősorban a bátorságuk, és a problémamegoldó képességük miatt. Merthogy mi gyávák vagyunk, és képtelenek vagyunk megoldani a problémákat. De ezzel csonkul az igazi világnézet. Hiszen például Van Gogh, József Attila, vagy Jézus rossz fiú volt? Dehogy volt, sőt anti rossz-fiúk voltak. Érzékenyek voltak, ami a rossz-fiúkról egyáltalán nem mondható el.
A nők pedig különösen imádják a rossz-fiukat. Gyakran rá is fáznak, ahogy Whitney H. is.
A nők több okból még erősebben vonzódnak a rossz-fiúkhoz. Például azért, mert azt gondolják; akkor, ő majd megvéd engem. Vagy, azt gondolják; majd én leszek az, aki megváltoztatja. Vagy egyszerűen szexuálisan imponál a kemény macsó férfiasság. Gyakorlatilag viszont elég gyakori a rossz-fiukba való csalódás. Mégsem annyira bátrak, nagyvonalúak, férfias jelenségek és probléma-megoldók, ahogy a filmekben ábrázolják őket.
A romantika korától a 19. század közepe óta fokozatosan erősödött a rossz-fiú kultúra, és napjainkba is erősödik. Ha nem is egyedüli ok, de egy ok, a többi mellett.
Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy mindenért a rossz-fiú kultúra a felelős. Az ember valahogy „szeret” civódni, veszekedni, ami sokszor elfajul, - sok oka van ennek. Talán részletesen abban az írásban foglalkozom ezzel, amiben vagy negyven alapvető emberi gyengeséget sorolok fel. Elsők között a presztízsharcosságot, és a túlzott sértődékenységet.
Whitney H. életének romlásában elég nagy szerepe volt annak, hogy rossz-fiút választott párnak. De nemcsak ennek volt szerepe.
2012-ben 49 éves korában hal meg. És vajon hogy? Tartózkodjunk az „öngyilkosság” szótól. Mondjuk inkább: önpusztító cselekvések után.
Akkor most térjünk ki a drog problémájára.
De előtte nézzük a kor, amibe élt hogyan hatott Whitney H. életének romlására.
A kor amiben Whitney élt.
De most kapcsolok; ez a mi korunk. Akkor hát a cím pontosan.
A kor, a rendszer, amibe Whitney H. valamint mi is élünk, a jelen kor összegzése.
Itt most egy jó vastag könyv következne, ha egy kicsit is részletesen szeretném elemezni a témát. Ennek itt nincs helye. Másfelől eddig és ezután is többször foglalkozom, ezzel a korral, 1945től - napjainkig.
Ezért csak nagyon sűrítetten pontokba tömörítve, a megjegyzéseim a jelen korról (1975-től, napjainkig).
1. Természetesen ahány ország, annyi rendszer, de mégis vannak jellemzői a kornak és az uralkodó történelmi rendszernek, az új-kapitalizmusnak.
2. Ha úgy nézünk egy kort, egy rendszert; lehetne-e jobb fejlettebb, igazságosabb, okosabb, stb. – akkor a korunk-rendszerünk rossz minősítést kapna. Azt vártuk volna, hogy mostanra, a 21. századra egy jóval demokratikusabb okosabb igazságosabb, „jobb” kor és rendszer alakul ki.
3. Ha viszont az előző korokhoz, rendszerekhez hasonlítjuk, akkor vegyes a kép. Például az 1914-1945 közötti korhoz, rendszerhez (József Attila, Hitler, stb.) hasonlítjuk akkor egyértelműen, jelenleg jobb kor, jobb rendszer rajzolódik ki. De, mert vannak sajnos „de” hozzáfűzések.
De az 1945 utáni pozitív rendszerfejlődés, vagy 20 éve megakadt, sőt egy kicsit már lejtőbe fordult.
De van itt ez a hatalmas fenyegetettség a klíma-katasztrófa valós veszélye.
4. De ha már például a felvilágosodás, romantika korához 1840-1900 (pl. Van Gogh kora) hasonlítjuk a jelen kort akkor már nem biztos, hogy a jelen kor győz. Egyrészt a tudományos, technikai, valamint árubőség állapotot viszonylagosan, az adott korhoz képest kell mérni. Hozzátéve, hogy azért a gépesedésnek, a fogyasztói társadalomnak is vannak hátrányai.
Másrészt, van itt egy fontos tényező, ez pedig az emberi (emberiségi) lélek, értelem jellem-építkezés tényezője. Korunkban például az 1850-s évekhez képest kezdenek eltűnni, fogyatkozni, csökkenni olyan értékek, viselkedések, mint becsület, hűség, hála, önzetlenség, tisztelet, stb. Összességében az 1840-1900 évek egy progresszív kor volt, a jelen kor (1975-től, napjainkig) nem az.
5. Az biztos, hogy a jelenlegi, primer jólét, szabadság korunkban a legnagyobb. Ugyanakkor ezeknek van káros mellékhatásaik, melyeket nem akarunk, tudunk kezelni.
A jólétnek, az „elkényeztetési aspektus” erősödése, a káros mellékhatása. A szabadságnak pedig a „szabályozatlanságból eredő kiskirályi piszkálódások, sőt kizsákmányolások”.
Van itt egy hatalmas ellentmondás: nem jó a szabályozatlanság, de a vezető általi szabályozottság sem jó, mert az általában a vezető érdekét, elnyomását biztosítja. A megoldás a közvetlen demokrácia lenne, vagyis a többség, a nép szabályozzon. De erre még nem érett meg a nép. Igaz hogy ebben a vezetés keze, pontosabban a közoktatás gyengesége is benne van.
6. De még így is jelen korunk, rendszerünk közepes-jónak minősülne, ha nem lenne a két hatalmas fenyegetettség.
Elsősorban a klíma-katasztrófa fenyegetettsége, másodsorban a nukleáris világháború fenyegetettsége.
7. Ha mindezt összesítjük, akkor azt mondhatjuk, hogy korunk, rendszerünk (ha nem következik be a két nagy fenyegetettség) nem tartozik a legrosszabb korok közé, de inkább a rosszabbak közé tartozik.
8. Azért a nagy fenyegetettségek mellett, vagy azzal összefüggésben sok-sok kisebb ellentmondásba, esztelenségbe ütközik, aki most él. Dühítő, elkeserítő baromságokba. Például egyik ilyen a bulvárkultúra, a torz sztárkultúra, amely elronthatja az igazi siker-örömöt.
9. Ami pedig Whitney H., vagy egy átlagos ember életére vonatkozó kor és rendszerhatásokat illeti (elkényeztetési aspektus, szabályozatlansági kizsákmányolás, becsület, hűség, hála önzetlenség, stb. csökkenése) szintén a gyenge osztályzat jön ki.
1. oldal vége (Whitney)
2. oldal (Whitney)
Kitérés a drog (tudatmódosító szer, kábítószer, stb.) problémára.
A függőség (szenvedélybetegség) problémája.
Milyen messziről kezdjem?
Szerintem korunk első öt problémájában nincs benne, de a második ötben már benne van. Azért csak a második ötbe, mert véleményem szerint több ok „következményéről” van szó.
Először is azt kell elmondani, ötször, tízszer, sokszor, hogy a drog (tudatmódosító szer, kábítószer, stb. baromira ártalmas veszélyes dolog. Valamint a legveszélyesebb függőség.
Az ember gyarló, esendő szinte mindenkinek van valamilyen kisebb függősége (rossz szokása, mániája). De nem mindegy a függőség mértéke, és fajtája.
A drog azért a legveszélyesebb függőség, mert sokszor nem marad meg a kis-közepes függőségnél, gyakran eljut a nagy, ártalmas, testi-lelki egészséget romboló függőségig. Többek között azért mert nagyon erősek fájdalmasak, sőt borzasztóak az elvonási tünetek. Másfelől a drog rombolja leginkább az egészséget, az életvitelt, az életképességet. A drogos jellemzően, kábán, fájó fejjel, drog-éhséget érezve, céltalanul, tántorog, kóborol, hogy egy kis kábítószerhez jusson. Másra se tud gondolni, dolgozni sem tud rendesen. De az pénzbe kerül, viszont akkora a drog-éhsége, hogy bármit megtenne, ahogy mondani szokás: lemegy kutyába. (Amely mondás, egyébként a kutyákra nézve igazságtalan.) Persze e közben a testi-lelki egészsége napról-napra romlik. Nyilvánvalóan, például a túlzott kávé, cigi, szex, stb. fogyasztásnak (függőségeknek) nincsenek ilyen erős hatásai.
A drognál szinte mindig kialakul a lehúzó-örvény hatás: kívánom, - sok minden rosszat is megteszek érte, - romlik a testi-lelki-egzisztenciális létem – még jobban (többet) kívánom, - még több rosszat megteszek érte – még jobban romlik a testi-lelki-egzisztenciális létem – és így tovább. Ugyanis minden fokozódik, - fokozódik az elegendő adag is (mindig több kell), de fokozódik az elvonási tünet fájdalmassága is (egyre nehezebb leszokni róla).
De van itt még egy dolog: az, hogy a legkönnyebb a drogra, kiváltképpen az alkoholra rászokni. Illetve a fűre is, ha az is könnyen elérhető lesz. Szinte adja magát. Gondoljunk csak bele, szinte mindenkinek van ilyen-olyan bánata, szorongása, egyéb lelki nyavalyája. És mi a gyors direkt megoldás? A drog, vagy még inkább az alkohol, mert ezek rögtön enyhítenek a bajon. De csak rövid távon.
Aztán a kijózanodás hosszabb idejében a bánat, szorongás dupla erővel jön vissza. Kibővülve azzal a bánattal, szorongással, hogy én, mint drogos, alkoholista mennyi embernek ártottam. De ezzel is nehezedik a leszokás, ugyanis ezek bánatok, szorongások megjelenése, lényegében fájdalmas elvonási tünetnek tekinthetők, melyen csak az újabb adag drog, alkohol enyhíthet. Tehát az ördögi kör, a lehúzó örvény, dupla erővel forog.
Amit most elmondtam azt nagyon sokszor, többféleképpen szinte minden fiatalnak el kellene mondani. Ez lenne a megelőzés. Most még messze nem tökéletes a felvilágosítás De hiába lenne szinte tökéletes a felvilágosítás, akkor is sokan drogoznának, innának.
Ezért kell a törvényi büntetés is. Másképpen; persze a legfontosabb a megelőzés, de a megelőzés sem képes mindenre, szükség van konkrét szankciókra is.
És itt már befordultunk a probléma jogi (jogi-erkölcsi) oldalába. (Jogról beszélek, de ideális esetben a jog és az erkölcs alapjai azonosak. Ezért én, amikor a jogról beszélek, az erkölcsről is beszélek.)
Szóval a jog egyik problémája, hogyan ítélje meg a magának ártót. Mert a drogos elsősorban, önártó. Ugyanis a jog, nagyon helyesen a másnak ártókat bünteti. Másfelől nem szép, de mindenkinek joga van, saját testével, gondolkodásával mit kezdeni addig, amíg másnak nem árt. Mert a jognak az önrendelkezést is biztosítani kell. Mindenképpen vita, hogy az egyén megmenthető önmagától? Pontosabban mindig ez is felmerül: na de ezzel vissza is lehet élni.
Viszont vannak olyan önártások, amelyek nagy valószínűséggel, a statisztika szerint is, átfordulnak másnak ártásba. Megjegyzem ez egy másik jogi probléma; valaki még nem követett el, semmilyen másnak ártást (pl. a gyorshajtó), de veszélyeztet, nagy eséllyel elkövethet. Akkor is megbüntetik, - ennek jogossága is lehet vitatéma. A drogos is ilyen önártó, - nagy eséllyel el fog követni másnak ártást.
Itt pedig jön a következő probléma: a könnyű drogok (marihuána, fű, stb.) valamint az alkohol engedélyezése.
Ugyanis az alkohol akárhogyan nézzük, úgy viselkedik, mint egy könnyű drog, (enyhébb tudatmódosító szer).
Minden a mértéktől függ – mondhatjuk. De az a fűre is igaz. Itt arról van szó, hogy a könnyű drog egy fokkal veszélytelenebb, mint a kemény drog, de csak egy fokkal. Viszont két fokkal veszélyesebb, mint pl. a szintén túlzásba vihető, kávé, a cigi, szex, stb.. Akkor most mi legyen? Mérlegelés méricskélés legyen szerintem. Korlátozni kell, de kevésbé, mint a kemény drogot, illetve más, többféle módszerrel kell korlátozni.
Whitney H. és a drogozás.
2012-ben 49 éves korában egy szállodai szobában, a fürdőkádban találják holtan. Halála okaként a veszélyes tudatmódosító gyógyszerek és az alkohol, pusztító összhatását jelölték meg. Gyakorlatilag ez, drog-túladagolásnak vehető.
De már az előtte levő héten, sőt az előtte levő hónapban, sőt az előtte levő években is bár hullámzóan, de látszott, hogy a „drogozás” csapdájába vergődik, - néha próbál kimászni, néha feladja, és látványosan visszacsúszik.
Az előző részből nem lettünk okosabbak, mert Whitney H. a kemény drogokra is rászokott, bár nyilván ő is, mint a többség alkohollal, fűvel, tudatmódosító gyógyszerekkel kezdte. Valószínűleg mindenféle drogot, alkoholt, gyógyszert össze-vissza használt. De nyilván fel lett világosítva, ismerte a veszélyeket.
Az emberek jelentős része úgy drogozik és követ el különböző önártó és másnak ártó baromságot, hogy nagyjából ismeri a következményeket. Pontosabban a baromság része az is, hogy azt gondolja: nála, majd nem úgy lesz, majd ő megússza. Vagy azt gondolja: oké, nem érdekel. Vagy azt gondolja: annyira tré az életem, hogy ennél már a drog is jobb. Később viszont kialakul a viccbeli szitu: - Miért iszol, drogozol? – Mert elkeseredett vagyok.
– Miért vagy elkeseredett? - Mert iszom, drogozok.
De Whitney H. (Elvis, Jackson, Hendrix, Morrison, stb.) eredetileg miért volt elkeseredett, hiszen egy abszolút sikeres emberről, emberekről beszélünk. Az sem biztos, hogy elkeseredett volt.
Mert a csúnya, bűnöző férje rászoktatta? Aki egyébként néha meg is ütötte. Én ezt sem fogadom el magyarázatnak. Pl. miért nem szakított már korábban. Talán ez, csak egy kis okocska a többi mellett.
De, mert itt is van egy de, a sok kisebb-nagyobb ok azért összeállhat egy depressziós állapotba. A sikertelen rehabilitációk és sikertelen terhességek (elvetélések) szintén hozzájárulhattak a negatív spirálhoz.
Tehát vannak, elég sokan, alapvetően jó, de gyenge jellemű esendő emberek, akiknek depresszióját, elkeseredését nem egy-két nagyobb dráma hozza létre. Hanem több kisebb, de az átlagosnál nagyobb lelki bántalom, megpróbáltatás áll össze és hat olyan erősen, ami elég a gyengécske esendő lélek megrogyásához.
Whitney H. beszélgetése a lányával Kristinával,
Whitney halála előtt egy évvel.
Kristina 18, Whitney ekkor 48 éves. Ugyanis Whitney-nek két gyereke is volt. Bobbi Kristina a lány, de volt egy örökbefogadott fia is, akit helyesen megkímélt a bulvársajtótól. Kristinát azonban nem tudta megkímélni, Kristina többnyire ott élt a gyakran bulizó, iszogató, drogozgató, és még gyakrabban veszekedő anya-apa közelében.
Sajnos elég ritkán beszélgettek egymással, igazán őszintén.
Ez egy kivételes alkalom volt, sajnos már későn történt.
Kellenének az őszinte beszélgetések, minden korban, gyerekkorban, kiskamasz-korban, serdülő korban, fiatalkorban, akár hetente is. Persze valahogy el kellene találni, a békés egyetértés és az őszinte kritika szintézisét, ami felettébb nehéz.
De az sem akkora dráma, ha egy kicsit feszültek ezek a beszélgetések, ez még mindig jobb, mintha egyszerűen nincs beszélgetés.
Ez a beszélgetés valahogy így zajlott.
Whitney idegesen járkált a gazdagon berendezett, de rendetlen lakás nappali szobájában. Ideges volt, mert mostanában, előző napon is meglehetősen aggasztó híreket kapott a lányáról és tudta nem lehet tovább halogatni a beszélgetést. De azt is sejtette, nem lesz túl kellemes ez a beszélgetés.
- Kristina kedvesem, elég elszomorító dolgokat hallottam rólad.
- Igazán, na ne mondd,….. köszönöm, hogy drága idődből rám szánsz néhány percet, de most éppen nem érek rá.
- Mégis megkérlek, hogy maradj, ezt meg kell beszélni. Igaz hogy azokon a bulikon ahová jársz, nemcsak az alkohol folyik, de a drog is előkerül? Igaz, hogy mindenféle parti szex folyik?
- Nézd csak hirtelen elkezdett aggódni az anyuci. Egy kicsit későn nem gondolod? Már tizennyolc vagyok.
- Még nem, csak leszel. Egyébként sem számít, mert ami árt, az minden korban árt. A droghasználatot pedig a törvény is tiltja.
- Azért ez vicces, hogy pont te jössz ezekkel. Nem emlékszel, hogy hány bulidat néztem végig.
- Mindig elküldtelek a saját lakosztályodba.
- És gondolod, hogy onnan nem láttam, hallottam semmit? Vagy éppen másnap, a mocskot, a piaszagot. Nem hallottam az ordibálásotokat apával? Nézz már magadra, hogy nézel ki.
- Talán éppen ezért is aggódóm. Muszáj neked engem utánozni, utánam jönni a pokol felé?
- Oké majd vigyázok magamra, csak ne te papolj.
- Szerinted én tényleg rossz anya voltam? Apád pedig az ártatlan. Nem apád kavarta a bajt?
- Én csak arra kérlek, ne ámítsd magad anya, persze ott volt az apa is, meg sok minden volt, de egyszer beismerhetnéd, …….. hibáztam,……. sőt kurva nagyot hibáztam.
- Persze hibáztam, de téged én mindig, ……… nem emlékszel, mindig imádtalak. Állandóan aggódtam érted. csak érted éltem Ez nagyon rosszul esik, hogy éppen te.
- Ugyan anya, minden szülő a saját örömére csinál gyereket. Ne játszd meg a mártírt.
- Persze örültem neked, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltál nekem fontos. A kettő nem zárja ki egymást.
- Sokszor láttam az arcodon a megbánást.
- Na jó bevallom, mikor útban voltál akkor nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz. Bevallom, néha ideges voltam, néha megbántam. De aztán összeszedtem magam, méghozzá mindennap, ott voltam, gondoztalak akkor is, ha fáradt voltam, féltettelek, te határoztad meg, mikor mit tegyek. Nem érdemlek hálát?
- Én nem kértem, hogy megszülessek. Képzeld, én nem vagyok boldog. Ezért most ki a hibás?
- Én, én, …. nem akartam,…….. jóvá teszem, kezdjük újra.
- Ugyan anya, magadat sem tudod megmenteni, szerintem már késő.
Szerinted kinek volt igaza?
Whitney halála.
Egy év múlva Whitney H. ott feküdt a szállodai szobájának fürdőkádjában, holtan. Körülötte és az egész lakosztályban szétszórva üres piás üvegek és gyógyszeres dobozok. Mi ez? Egyfajta öngyilkosság? Vagy csak szenvedélybetegségből, önkontroll-vesztésből eredő baleset? Nem tudható, és talán nem is lényeges.
Szóval Whitney H. biológiai értelemben meghalt, megszűnt a keringése, az agya leállt, a sejtjei, szervei megálltak. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe.
Whitney H. halálát követő harmadik évben lánya Bobbi Kristina szintén meghalt, szinte kísértetiesen lemásolva anyja halálát. Ő is, akkor már a lehúzó drog-örvény fogságában volt, szállodai szoba, fürdőkád, stb., szóval, szinte minden egyezett.
Ez még rejtélyesebb halál. Ugyanis nem tudni a mama rossz példája, a szülők rossz nevelése, valamilyen rossz társaság, játszott főszerepet, vagy éppen a megrázkódtatás, amit a mama halála okozott.
Ugyanis Kristinát nagyon letörte az anyukája halála, valószínűleg többször is megbánta, hogy nem alakult ki köztük jó kapcsolat. Szóval lehetséges, hogy magát is hibáztatta a mama halála miatt. Ugyanakkor minden felnőtt embernek így Kristinának is volt saját felelőssége.
A végkövetkeztetés előtt pár mondat a „siker terhéről”.
A legtöbb ember elméletileg kívánja a sikert. Persze van, aki jobban, és van, aki egy kicsit, de belecsöppen. Whitney H. is az utóbbiak közé tartozhatott. Ráadásul, amikor benne van, akkor előjön a siker, a mai viszonyok közt, kellemetlen oldala.
Egyrészt állandóan figyelik, nincs magánélet Állandóan ítélkeznek, többnyire dicsérik, de azért van kritika is. Sokszor talán a dicséretet is kellemetlennek tartja, de a kritikát is. A sikeres embernél, legalábbis a lelkizőbb típusnál, van egy állandó felelősség érzés is. Vajon meg tudok felelni, vajon elég jó voltam? Aztán jöhet egy alkotói válság is. Ráadásul egy elkényeztetett helyzet is kialakul; nekem mindent szabad.
Vannak azért a sikernek is veszélyei.
Ezt az egészet valahogy össze kellene foglalni:
A drog, az alkohol függősége még nem bűn, de egy veszélyes pszichés gyengeség jele. Az emberek 10-20%- a magában hordozza ezt az emberi gyengeséget, - kialakulásának sok oka lehet. Sok ok, tényező határozza meg, kiben milyen erősségű függőség alakul ki. Nem tudhatjuk, hogy Whitney H. és a hozzá hasonló sztárok esetében, a „terhes sikeresség” nélkül is kialakult volna a függőség. Nem tudhatjuk, a kor torz sztárkultúrája, a terhes sikeresség, mennyiben húzza le, az amúgy valóban tehetséges embert. Ez is, egy kisebb lehúzó tényező.
Ugyanakkor felötlik bennem: muszáj valamilyen nagy okot keresni. Valamilyen alapvető társadalmi okot, vagy komoly pszichiátriai okot? Nem elég ok az esendő ember, a vétkező, tévedő ember? A kissé jellemhibás ember? Tévedni emberi dolog. A kicsit lusta, önző, az ilyen-olyan fóbiákkal küzdő ember?
De az biztos, sóhajthatunk: hát ilyen az ember. Esendő, tévedő, csábítható, törékeny, szélben sodródó porszem.
Annyit tehetünk, hogy ezt az esendőséget, megpróbáljuk olyan szintre csökkenteni, amely szinten már a boldog élet sincs kizárva.
Ami pedig Whitney H. életét illeti, valószínűleg ő már az utolsó években nem volt boldog, elégedett, nem találta életét sikeresnek. Ez a fontosabb, vagy az, hogy mit gondolnak általában az emberek? Nem tudom. Sejtésem szerint a művészetét ismerő emberek általában azt gondolják: nagyon szép sikeres élet lehetett volna, így már csak egy kicsit sikeres élet lett belőle.
Már csak egyetlen kérdés maradt: megéri?
Ő is ott lesz az égi kávéházban.
Mindig örülők, ha váltás van, a következő kiválasztottam, de előtte pár mondat a kimaradtakról.
2. oldal vége (Whitney)
1. oldal (A kimaradtak)
A kimaradtak
De mielőtt tovább mennék, jöjjenek röviden, akik kimaradtak.
Azok, akiknek életét ebben az írásban hasonlóan elemeztem volna, de az írás adott, (szükségszerűen) korlátozott terjedelmébe már nem fértek bele. Egyszerűbben: sajnos egy ilyen írás nem lehet túl nagy, meg kell húzni a határokat.
Whitney. H. mellett szívesen írtam volna például Elvis Presli-ről, Jim Morrison-ról, vagy Michael Jacksonról. Akit érdekel utánozhatatlan, első osztályú művészetük, rendkívül érdekes, tragikus, de tanulságos életük, az sok mindent talál róluk a neten.
Az ismeretlen katona emlékműve mellett, fel kellene állítani az ismeretlen ember emlékművét is.
Kezdjük a kimaradtakat, velük, akiből ezekben az években is majdnem nyolcmilliárd van. Az átlagember (bár átlagos élet nincs), a kisember, életével. Bár nincs kisember. Akikről haláluk után sem tudunk, és talán pár ember kivételével senki sem tud.
Semmiképpen sem akartam azt sugallni, hogy őket lenézem, hogy ők nem számítanak.
Egyébként is van másvilági élet.
Minden sors egy regény. Minden ember élete értékes, aki egy kicsit is segítőkész, na meg társadalmilag is aktív.
Érdemes azért átlépni azt a határt, hogy ne csak magunknak éljünk, lehetőleg legyünk hasznosak mások számára. Aki becsülettel felnevel egy gyereket, pláne kettőt, hármat az már átlépte ezt a határt. Aki egy kicsit is politizál, mindig tájékozottan, mások érdekét is nézve megy el szavazni, az is átlépte ezt a határt. Aki összességében többet tesz le a társadalom asztalára, (pl. emberek, természet számára valóban hasznos munkát végez), mint amennyit levesz az asztalról, az is átlépte. Ha pedig mindhármat teszi, akkor biztosan átlépi. Akkor már maradandót alkotott, az életének jelei, nyomai hatnak, az élete nem tűnik el a ködben. Nem látványosak ezek az élet-hatások (jelek, nyomok), szinte nem is látszanak, de hatnak és vannak. Vannak ezért emlékezők is.
Na meg ott van a lehetségesen létező (nem teljesen lehetetlen) másvilág.
Szóval nyolcmilliárd életet nyilván nem tudnék leírni, egyébként a tehetséges írók, művészek éppen ezt teszik. Megfogalmaznak egy-két életet, de úgy hogy abban sok ember sorsa benne van. Ők jobban csinálják, mint én.
Morus Tamás és José Mujica
Két becsületes, „demokratikus” politikus. De sajnos ők a kivételek, Morust ki is végezték. Az egyik a 15.-16. században, a másik korunkban él. Szerény számításaim szerint a politikusok 10, esetleg 20%-ra mondható, hogy megmarad embernek, hogy nem bódítja el a hatalommánia, hogy valóban előre viszi népének sorsát.
Mivel ilyen pici ez a szám max. 20%, és állandóan mindenhol pici, ezért a hatalmi betegség, torzulás szükségszerűnek mondható. Ha pedig szükségszerű, akkor csakis a „közvetlen demokrácia” lehet a jó megoldás.
De következzen néhány mondat erről a két kiváló emberről.
Morus Tamás (Thomas More) 1478-1535.
Egy fantasztikus korban élt Morus:
Humanizmus, Reneszánsz, Reformáció. Nagy felfedezések; könyvnyomtatás, csillagászat, Amerika, stb..
Erre a következő fejezetben még visszatérek.
Morus a hírhedt VIII. Henrik kancellárja volt, de aztán leváltották és később kivégezték. De mielőtt erre rátérnék, meg kell jegyezni, Morus azon ember, aki egyszerre a katolikusok szentje és a kommunisták szentje. Morus írt egy nagyszerű könyvet, „Utópia” címmel, amelyben lényegében az ideális kommunizmust írja le. A magántulajdon korlátozva van, nincsenek nagyon gazdagok, nagyon szegények. Az emberek örömmel önként dolgoznak (mert valójában szeretnek dolgozni) és mértékletesen fogyasztanak, amire szükségük van, mert tudják, hogy csak így tartható fenn a természeti és társadalmi egyensúly. Azt is tudják, hogy mértékletes fogyasztás az emberi egészség, és földi természet egészségének alapja. Továbbá, mert vannak olyan okosak, hogy tudják a sok tárgy, vagyontárgy csak nyűg a tulajdonosnak, ha pedig bemennek a boltba úgyis megkaphatják amire szükségük van. Így „csak a szükségletet fogyasztják” másoknak is marad, és nincs fölösleges halmozás.
Valamint, nem utolsó sorban, ebben a rendszerben meglehetősen magas szintű a demokrácia, a nép beleszólása a közügyekbe.
Már akkor, az ezerötszázas években megírta. Aki ezt a könyvet és Morust tanulmányozza, az rájöhet, az eredeti becsületes elméleti kommunizmus (szocializmus) korántsem az, amivé torzították a 20. században és nem is az, amit ma hazudoznak róla. Ugyanis ma az eltorzított kommunizmusról beszélnek, aminek semmi köze az igazi elméleti kommunizmushoz. Az igazi elméleti kommunizmust lehet naivnak nevezni, de rosszindulatúnak semmiképpen.
Egyébként is egy kiváló ember volt, de én nem ezért csodálom. A történet annyi, hogy VIII. Henrik, akinek egyébként hat felesége volt, abból hármat kinyírt, az első feleségétől el akart válni. De ez nem ment könnyen, addig fajultak a dolgok, amíg Henrik szakított a katolikus vallással, új vallást hozott létre. De ez ügyben meglehetősen erőszakosan diktatórikusan kérte az „alattvalók” támogatását. Aki azt merte mondani; hát én nem értenék egyet, - az mehetett a hóhér „pártfogásába”.
Nem sokan voltak ilyenek, de Morus köztük volt.
A következőt kell elképzelni. Először is Morust nem az ellenségei ölték meg, hanem a „társai”. Mert több, a hitét egyben a halált vállaló vértanúról tudunk, de azokat az ellenségeik ölték meg. Legfeljebb csak kicsit enyhébb büntetést kaptak volna, ha megtagadják hitüket. Például halál helyett, a sok évi kényszermunkát, vagy börtönt, ami egy lassú halálnak felelt meg. De Morusnál nem ez volt a szitu, Ő csak aláírt volna egy nyilatkozatot és már mehetett is volna, sőt meg is dicsérik. De Ő tényleg nem tagadta meg a hitét, és főleg nem tagadta meg önmagát, inkább vállalta a halált. Lefejezték.
- Nagytiszteletű Morus uram – kezdte a mondandóját, a király követe, amint belépett, a sötét, hideg, nyirkos tömlöcbe - elhoztam ezt a papírocskát, hoztam pennát, tentát is, csak alá kellene írni.
- Sajnos nem áll módomban – felelete szilárd, de egyáltalán nem szomorú hangsúllyal Morus
- De hát az egész udvar, sőt még a király is nagyon számít erre az aláírásra, kérjük önt.
- Sajnálom, nem áll szándékomban csalódást okozni, de nem tehetem.
- De hát miért?.... Ennek nincs jelentősége, viszont a büntetés rettenetes, halál az ára. Tényleg nem értem, senki nem érti.
- Sajnálom uram, hogy fejtörést okoztam önnek és az udvarnak. Azt gondolom ezt nem itt - és a fejére mutatott - lehet megérteni, hanem itt – és a szívére mutatott.
A követ még vagy negyed óráig győzködte, de hasztalan, majd elment, Morus pedig szinte jókedvűen nézett utána.
Burghel képek
2. oldal (A kimaradtak)
Azt azért látni kell két alapvető történelmi irány van:
A demokrácia iránya (haladás), és a diktatúra iránya (hanyatlás), a köztes állapot pedig a stagnálás.
Az irányt úgy kell érteni, hogy az adott kezdő irányhoz, adott diktatúra-demokrácia szinthez, adott rendszerhez képest merre kanyarodik,
Illetve bizonyos elhajlási határon túl, már megállapítható az abszolút diktatúra-demokrácia irány is. A diktatúra-demokrácia szinteket illetve azok változásait objektív módon is lehet mérni, az más kérdés, hogy nem mérik. A jobboldal, baloldal, stb. meglehetősen ködös, alig mérhető dolgok.
A két alapvető irány felosztható további al - áramlásokra, al - irányokra.
Akkor mit kezdjünk olyan ideológiákkal, eszmékkel és azok követőivel, mint: jobboldal, baloldal, konzervatív liberális, szocialista, stb.?
Ezek általában kirakat-irányok, (köpönyeg irányok), jobb esetben a két fő irány, al – irányai.
A vezetők nagyobb része főleg az eddigi rendszerekben diktatúra párti, kisebb része demokrata párti, de közülük is többen, csak átsodródott demokraták. Viszont egy vezető nem mondhatja; én biza diktatúra párti vagyok. Ezért felvesz valamilyen álcázó köpönyeget: baloldali vagyok, vagy, jobboldali vagyok, stb.. Néha, ritkán alkalmazkodni is próbál, ezekhez az egyébként tisztázatlan eszmékhez, de csak néha, amikor nem sérti az érdekeit. A kevés demokrata vezető, viszont alapvetően demokrata, csak e mellett jobboldali, vagy baloldali, - ekkor ezek az ideológiák, valóban, al - irányok.
Az emberek egy része a vezetőkhöz hasonlóan vélekedik, más része csak, mint a birka besorolódik egy nyájba, a harmadik részének pedig halvány fogalma sincs minderről. A negyedik okos része pedig tudja, hogy a demokrácia irányt kell nézni és nem ezt a „jobboldal, baloldal” marhaságot.
Még egy fontos történelmi felsorolás:
1. Őskor, kőkor, bronzkor - ősközösségi, törzsi társadalom.
A kőkorban, bronzkorban csak ilyen társadalmak voltak.
De a mai napig is vannak ilyen társadalmak, elszigetelt helyeken dzsungelben, kisebb szigeteken, stb. Viszont 100-200 évvel ezelőtt még meglehetősen sok ilyen társadalmat lehetett találni leginkább Afrikában, Dél-Amerikában, illetve Ázsiában. Érdekes módon ezen közösségekben a hierarchia nagysága egy fokkal kisebb, mint a rabszolgatartó társadalomban.
(Hierarchia nagysága: az uralkodó csoport, - a közép-népesség, - a legalsó szegény, megvetett, jogtalan réteg közötti vagyoni, hatalmi, jogi, különbség. A hierarchia nagysága általában egyenesen arányos, a hierarchia igazságtalanságával. A demokrácia szintjének magassága általában egyenesen arányos a hierarchia kicsiségével, bár e viszonynak vannak más tényezői is.)
2. Ókor – jellemzően rabszolgatartó társadalom (és rendszer). A lehető legnagyobb hierarchia. Ehhez illeszkedik, a legkisebb demokrácia-szint. Hiába volt viszonylag fejlett a tudomány, technika, építkezés, sőt a közép-népesség vonatkozásában a társadalmi kulturális szervezettség, a rabszolgákkal való bánásmód lerontja az átlagos szintet.
Ez a társadalom is áthúzódik más korokba.
(A rendszerváltások folyamata meglehetősen sokrétű különböző lehet. Mindenképpen a régi társadalom elavul, pang elégedetlenség alakul ki. Jellemzően általában egy válsággödör is kialakul. Ebben alakul ki egy kvázi „forradalmi helyzet”, - a harcos, zavaros változtatás, a válsággödörből való kilábalás tovább lép egy magasabb szintre.)
3. Középkor, újkor eleje – jellemezően feudális társadalom (és rendszer). A hierarchia nagysága egy fokkal kisebb, mint a rabszolgatartó társadalomban. Tehát javult. A legalsó réteg, e társadalomban, a jobbágyok, - a rabszolgaság jellemzően megszűnt. Szintén áthazudó társadalom.
4. Újkor eleje, közepe (1640-1915-1945) – jellemzően klasszikus kapitalista társadalom (és rendszer). Tovább csökkent (javult) a hierarchia nagysága, ezzel illeszkedően nőtt a demokrácia szint. Legalsó réteg a szinte jogtalan bérmunkás, ill. paraszt réteg. Áthúzódó társadalom.
5. 20. század, első fele, - átmeneti társadalmak rendszerek: fasiszta, kommunista, brezsnyevi szocialista társadalmak és rendszerek. Ezek silány nagy hierarchiájú, alacsony demokrácia szintű társadalmak (rendszerek). Meg is szűntek. Bár a fals nézetek sajnos nem teljesen szűntek meg.
6. 20. század második felétől – Új-kapitalista, illetve kínai szocialista társadalom (és rendszer). Új-kapitalista társadalomban egy fél fokkal tovább csökkent a hierarchia, nőtt a demokráciaszint. A „legalsó réteg”, jó esetben a jogokkal rendelkező munkások- polgárok.
De a fejlődés természetesen nem áll le, hiszen az új-kapitalista társadalom és rendszer is sok hiányossággal, hibával rendelkezik, - jobb igazságosabb, demokratikusabb társadalmat (rendszert) is lehet építeni. Például a közvetlen demokráciára épülő társadalmat (rendszert). A kínai szocializmus pedig még az új-kapitalizmusnál is fél fokkal silányabb rendszer, tehát szintén váltásra van szükség.
Persze a történelmi rendszereknek vannak más jellemzőik is. Pl. a vezetés szerkezete, a gazdasági rendszer, az állam szerepe, nagysága, stb. Ugyanakkor egy adott országban, adott időben a történelmi rendszer valamilyen tipikus, és, vagy speciális rendszer-változata (rezsim) jön létre. Gyakran ötvözött, hibrid rendszerek jönnek létre, Például az alap, az új-kapitalizmus, de feudális, ill. kínai szocialista jelleg, is megtalálható benne. Szóval sok variáció van.
A rendszerváltások ezek szerint lehetnek történelmi, egyben rendszerváltozat váltások. Vagy csak rendszerváltozat, (rezsim) váltások. A rendszerváltozat váltás egy fokkal több, mint az egyszerű hatalomváltás, de kevesebb, mint a történelmi rendszerváltás.
Jó nagyot ugrunk az időben, térben:
José Mujica Cordano 2010 és 2015 között Uruguay elnöke.
Elnöki széke elfoglalása után sem költözött be az elnöki palotába, és kitartott az egyszerű életmód mellett.
Elnöki fizetésének – 2013-ban mintegy 2,6 millió forintnak megfelelő összeg – a 90 százalékát civil szervezeteknek adományozta. Az újságírók a „világ legszerényebb elnöke” címet ragasztották rá, mivel egy ütött-kopott, 26 éves Volkswagen bogárral járt dolgozni.
De nem ez a lényeg. Azt tudni kell, hogy Uruguay egy tipikus dél-amerikai ország volt, ahol a diktatúrák váltogatták egymást, (többek közt Mujica is évekig volt börtönbe), ahol a társadalmi rendszer az egyéni boldogulásra, (szerezz, ha másképp nem megy, bűnözz) volt felépítve. Pontosabban, ha egy társadalom az igazságos (békés, társadalmi hasznosság a mérce), egyéni boldogulásra van felépítve, akkor az jó, az pozitív. De ha hiányzik ez az igazságossági aspektus (bárhogy boldogulhatsz), akkor az már komoly probléma.
Tehát Uruguay egy ilyen diktatórikus, bűnözős ország volt, de sokat változott, javult Mujica alatt. Persze öt év, főleg a mai világban nem elég hogy megváltoztasson egy országot, de a javulás (rendszer, népjellem, javulása, stb.) is nagy szó.
Nagy csönd van Mujicáról, a hivatalos politika nem kedveli őt sem keleten, sem nyugaton. Az urak nem nagyon szeretnék, ha kiderülne: másképp is lehet.
Gulácsy Lajos és Semmelweis Ignác.
Gulácsy Lajos (1882-1932), aki szerintem hasonlóan tehetséges érzékeny, festő mint Van, Gogh. De őt nem a remek festményei miatt csodálom, hanem amiatt, hogy tulajdonképpen az 1. világháború kitörésébe őrült (bolondult) bele.
Mondhatjuk; a sok ok közül, mely hozzájárult elméjének megbomlásához, ez volt a legjelentősebb. Gondoljunk csak bele, mekkora emberszeretet, mekkora társadalmi érzékenység van abban az emberben, aki zavartalanul élhetne, de egy társadalmi, emberiségi tragédiát képtelen elviselni.
Gulácsy képek
Kitérés a történelem alakulására.
Már beszéltem Jézus koráról, aztán beszéltem Van Gogh koráról, a 19. század második feléről. Aztán beszéltem József Attila és Hitler negatív, hanyatló koráról. A jelen korról is lesz szó.
Rendben van, de mi van a többi korral?
Nyilván, nem lehet az összes történelmi kort elemezni. Azonban a történelmi, társadalmi alakulások jellemzőit, főbb tényezőit fel lehet vázolni, és így a korokról is kapunk némi képet.
Morus Tamás fantasztikus korából kiindulva rátekinthetünk a történelem folyamára.
Bár Morus élete nem alakult jól, de ez a kor szélesebb történelem szempontjából egy fantasztikus szakasz volt.
1453 A könyvnyomtatás felfedezése (Gutenberg)
1492 Amerika felfedezése. (Kolombusz)
1517 Luther első reform tevékenysége, a reformáció kialakulása.
1543 Kopernikusz, nap-központú világkép publikálása.
Ez a kábé száz év a nyugat-európai történelem kiemelten pozitív, fejlődő kora.
A humanizmus centruma.
A reneszánsz kora.
A reformáció kialakulása.
Rengeteg kiváló híres ember élt ebben a korban, - elnézést, de én csak két nagy művészt említek:
Leonardo de Vinci és Michelangelo.
Ebben a korban a történelem széles zavaros folyamának minden fő sodrása, áramlása pozitívan alakult, így az egész folyam a fejlődés, a boldogság, jólét irányába kanyarodott és nem a szakadék irányába.
Bizonyos vonatkozásban Semmelweis Ignác (1818-1865) is hozzá hasonló volt, legalábbis abból a szempontból, hogy Ő is, elsősorban az emberek iránti aggodalmába őrült bele.
Semmelweis azon akadt ki, de nagyon, hogy nem tudta elviselni, sok beteg, illetve szülő nő értelmetlenül hal meg. Ugyanis egy hihetetlenül egyszerű, de nagyszerű felfedezést tett: maguk az orvosok fertőzik meg a betegeket, a szülő nőket. A megoldás felettébb egyszerű, kezet kell mosni, sőt fertőtleníteni kell a praclit. Rengeteget küzdött, hogy komolyan vegyék a felfedezését, ami részben sikerült is neki. De csak részben. Végül is a sok, részben meddő küzdelem, valamit a „de mennyi ember megmenthető lett volna, ráadásul nagyon egyszerűen” gondolat, az őrületbe vitte.
Semmelweis története tulajdonképpen az emberi ostobaságról, a kicsinyes presztízsharcról szólt. Arról, hogy a kicsinyes ostoba ember nem átall szenvedéseket, halálokat áldozni, azért hogy ne érje presztízsveszteség.
Ugyanakkor Semmelweis sorsa arra is jó példa; hogyan fejlődik a tudomány. Sőt talán nem túlzás: hogyan fejlődik az emberiség. A kritika, ill. az újítás által. Vannak kreatív, kevésbé szolgalelkű, de okos emberek, akik előállnak új, igaz dologgal. A maradi szolgalelkűek persze támadni fogják, sokszor el is gáncsolják, de néha azért sok küzdelem után győz a nagyobb igazság és előrelépés történik. Ha belegondolunk akkor a fejlődés törvényszerűen így történhet, legalábbis az eddigi félkész, presztízsharcos, torzult világban. Majd, ha természetes lesz, hogy minden új gondolatot, eszmét kezdetben komolyan megvizsgálnak, akkor gyorsabb, simább lesz a fejlődés.
Semmelweis és Gulácsy (és a hozzájuk hasonlók, pl. Morus, Mujica) szintén, az emberiség iránti aggodalom igazi (nem csak megjátszott) lovagjai voltak. Az önzés ellentétei voltak. Hétköznapi Jézusok voltak Még akkor is bátor nagyszerű lovagok voltak, ha elbuktak, bukdácsoltak, vannak tragikus hősök is.
Egy elég szemléletes hasonlatról (modellről) van szó:
Adva van egy hatalmas széles zavaros folyó.
Ez egy idő és esemény folyam, a történelem folyama, amelyben a kisebb-nagyobb halak, halrajok, modellezik az embereket, csoportokat, egyéneket. Az egyes ember (hal) mozgását sodródását az adott szakasz (egyben adott idő) és a helyi történelmi körülmények (a helyi áramlások) határozzák meg. Azonban vannak alapvető áramlások, melyek, így-úgy de végighúzódnak az egész folyamon, keresztbe és hosszában. Mindig mindenhol valamilyen formában ott vannak. Ezek az alapvető áramlások viszont befolyásolják a helyi áramlásokat, így közvetve, az egyének életét is befolyásolják. Ugyanakkor az alapvető áramlások az egész történelem folyam, jó vagy rossz irányú kanyarodását is befolyásolják.
A hatalmi harc nagy folyamata, az egyik alapvető áramlás. Ugyanis az uralkodók tisztelet a kivételnek, egyszerűen képtelenek meglenni anélkül, hogy ne féltenék, vagy ne akarnák növelni a hatalmuk. A hatalom és a vagyon (terület, stb.) pedig szorosan összefügg. Szóval a hatalmi harc egy állandó történés.
1. Ennek egyik al – áramlása, folyamata: az uralkodók egymás közötti harca. Szinte mindig mindenhol felbukkan a belviszály, a rokonokkal, elvtársakkal való harc, illetve a pártok harca.
2. Gyakran viszont idegen országok uralkodói marakodnak, ez pedig háborúkhoz vezet. A hódítások, a háborúk története, a másik nagy folyamata a történelemnek.
2a. Ehhez kapcsolható az országok szövetsége, illetve a szövetségi rendszerek fejlődése.
3. A harmadik al - áramlása, folyamata a néppel szembeni hatalomvédelem. Ebből ered a felkelések, forradalmak, kisebb ellenállások alakulása.
4. De ebből ered a demokratizálódás és a rendszerváltások, (rendszerfejlődés) folyamata is. Talán ez a legfontosabb folyamat.
(Azt már többször elmondtam, hogy a politikai rendszer alkotói, a döntéshozó mechanizmus,a vezetéskiválasztó mechanizmus, a jogrendszer, a gazdasági rendszer, az intézményrendszer. tehát ennek a fejlődésről, demokratizálódásáról van szó.)
5. Az eszmék, ideológiák alakulásának folyamata, szintén fontos al - áramlás. Kapcsolódik a többi folyamathoz.
5a. Viszont gyakran, negatív eszme–áramlás is van, ez pedig a hazugságok manipulációk alakulása, erősödése. Bár ellentmondás, de ki kell mondani, a manipuláció „fejlődésének” is van történelmi folyamata.
6. A társadalom szerkezetének alakulása, folyamata, kiemelten a hierarchiák, vagyis a vezetők, gazdagok és vezetettek, szegények viszonyának, arányának alakulása, - ugyancsak fontos al – áramlás, és szintén kapcsolódik a többi folyamathoz.
7. A következő nagy al - áramlás, a tudományos –technikai fejlődés folyamata, - ugyancsak mindenhez kapcsolódik.
8. És végül mindezzel összefüggésben a kultúra alakulása.
Ezeknek a nagyobb folyamatoknak, áramlásoknak szintén vannak bizonyos „szabályai”, és változnak az időben.
Az említett kor, a reneszánsz, stb., olyan szerencsésen alakult, hogy szinte az összes nagy áramlás, általában Európában pozitívan alakult. A tudomány, természettudomány, és a művészet a kultúra is átlagon felül fejlődött. Szerencsére sok kiváló ember született, élt ebben az időben. Az eszmék is szépen megújultak, új modernebb, igazabb eszmék (humanizmus, reneszánsz, reformáció) jöttek létre.
Bár ebben a korban is voltak háborúk – melyikben nincsenek – de mégis összességében ez egy fokkal békésebb időszak volt, mint az előző és a következő. A törököket szerencsére megakasztották a magyarok és az osztrákok.
És összességében általában a politikai, társadalmi rendszerek, ha nem is látványosan, de jól alakultak. Talán a hierarchia szerkezete is igazságosabb lett.
A történelem nagy folyamata e kor előtti századokban zavarosabban, viharosabban több szenvedést okozva és inkább a rossz irányba kanyarodva, folyt, - és e kor után szintén. Eltekintve talán a felvilágosodás néhány évtizedétől, és a 19. század néhány évtizedétől.
Ez a kor, a reneszánsz, reformáció volt a feudalizmus-klasszikus kapitalizmus rendszerváltás megalapozója.
A rendszerváltások pedig általában egy gödör után jönnek létre sok ellentmondással, harcokkal övezve. Az igazi történelmi rendszerváltások egy kicsit olyanok, mint amikor egy ember megbetegszik, küszködik, harcol, szenved, de végül is megújulva, minden korábbinál egy kicsit egészségesebb állapotba kerül. Azután szükségszerűen újra megbetegszik, hiszen az idő halad, a belső és külső kihívások sem állnak le, - szóval lényegében minden kezdődik elölről. Nem pontosan, csak lényegében.
Általában egy hullámzó, kanyargó fejlődés figyelhető meg. Az pedig hogy 20. században jött létre az emberiség legnagyobb gödre, azt is jelentheti, hogy időben előre haladva, (hiába van egy általános fejlődés), a hullámok nagysága a lejtők, emelkedők egyre nagyobbak lesznek, és ez meglehetősen aggasztó kilátás. Mármint, hogy egyre mélyebb gödrökre lehet számítani.
Persze van egy másik oldala ennek a fejlődés-modellnek. Mert ne felejtsük el, az említett nagyobb és a kisebb áramlásokat, folyamatokat nem mások alakítják, de maguk az emberek, vagyis a halacskák. Tehát itt nemcsak sodródásról van szó. Az is igaz, hogy az emberhalak, meglehetősen korlátolt értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkeznek. Leginkább a rövid távú önzőségük vezérli őket. Tehát a halacskák, a természeti társadalmi törvényszerűségek, a már kialakult áramlások és a saját korlátolt tehetetlenségük okán, nagyobb részt mégis sodródnak.
1. oldal vége (A kimaradtak)
2. oldal vége (A kimaradtak)
1. oldal (John Lennon)
John Lennon (1940-1980)
és a hippi korszak.
John Lennon szintén kimaradt, pedig tényleg nagy kedvenc. Azért se hagyom ki.
Óriási zenész úgy is, mint előadó, úgy is, mint szerző. A Beatles frontembere, és szerzője. A felbomlás után egyedül folytatja további remek zenékkel gazdagítva a világot. Talán minden idők legnagyobb slágere az Imagine.
Szerintem ez a hippi himnusz. És itt megállhatunk, mert én John Lennont nem a zenészi tehetsége miatt csodálom, hanem amiatt, hogy szerintem ő volt a hippik bölcse (szellemi vezetője). Ezt most sokan cáfolják, csak annyit mondok nekik: nem szó szerint, hanem átvitt értelemben tessenek érteni.
Ebben már benne van, én bizony összességében pozitívnak tartom a hippi korszakot, főleg a hippi filozófiát. Ezt is sokan cáfolják, jó lenne erről egy alaposabb vita.
De kezdjük az elején – mi volt az a hippi mozgalom?
2. oldal (John Lennon)
De előtte, mégiscsak nézzük röviden az életét.
Szerintem John Lennon egy vagány, lázadó és politizáló típusú, nagyon tehetséges Liverpooli srác volt. Akit öt éves korában ott hagyott az apja, az imádott anyukája pedig tizennyolc éves korában meghalt. Akinek nemcsak zenei tehetsége volt, de képzőművészeti is, remekül rajzolt.
Aki a háborúban született 1940-ben ebben a munkás és avantgárd városban, Liverpoolban. Amely város nemcsak remek futballistákat, de remek beat és rock-zenészeket is adott Angliának és a világnak.
Már 19 éves korában, 1959-ben Paul McCartney-val, és Georg Harrison-nel megalakítja a Beatlest, amely zenekar 1969-ig, a felbomlásig elképesztő sikerpályát fut be.
A Beatles tíz éves pályájáról, történetéről itt nem beszélnék, sok film, könyv szól erről.
Az biztos, hogy a Beatles sikeréhez jelentősen hozzájárult Lennon újszerű, fiataloknak szóló, és közvetve politizáló dalai, szövegei és előadása. De ahhoz hogy a fiatalokat ennyire magával húzza ez a zene, az is kellett, hogy a fiatalok egy más, újfajta világot, kultúrát, zenét akartak. Azt pontosan nem tudták milyent, csak mást, mint az eddigi. És amikor meghallották a korai rock zenét, majd a beat zenét, felismerték; igen ez az, ezt akarjuk.
John Lennon, mint elképesztően sikeres zenész sorsa mennyiben hasonlítható pl. Whitney H. Sorsához? Részben igen, hasonló életet látunk, de lényegében nem.
Azzal együtt, John Lennonnak is voltak drogos, piás kisiklásai, voltak egyéb törései, az egész élete nem mondható töröttnek.
Szerintem fontos, hogy a Beatles és John Lennon, pozitívan befolyásolta a hippi mozgalmat. Mondhatjuk, pozitív kölcsönkapcsolat alakult ki.
Most már tényleg nézzük meg, mi köze John Lennonnak a hippikhez.
A hippik közös jellemzője volt, hogy hajukat hosszúra növesztették, pólót és farmert viseltek, valamint szerették a Beatlest.
Tulajdonképpen a Beatles és a beat nemzedék jutott el az öltönytől az egyszerű ruhákig, a rövid jól fésült hajtól a hosszú kócos hajig, a lányok a szoknyától, a nadrágig. Bár ezek csak külsőségek, de azért az életszemlélet is változott, egészen a hippi kultúráig.
Megállapítható, hogy a Beatles zenekar (melynek meghatározója volt John Lennon) és hippik között már 1964 óta volt egy kölcsönös szimpátia. Tehát John Lennon azért több volt mint egy jó muzsikus, a társadalom alakulására is hatással volt.
1969 egy kiemelt dátum Lennon életében, ez idő környékén jön össze véglegesen Yoko Onoval a nagy szerelmével és ekkor bomlik fel végleg a Beatles. Persze a kettő összefügg egymással.
A hippi mozgalom (kultúra)
Kb. 1964 - 1975 – 1980- ig az akkori fiatalság köreiben létrejövő mozgalom, filozófia művészet, életforma (kultúra).
Amerikából (USA) indult, elsősorban még Európában lett népszerű, főleg a diákság körében.
A hippi filozófia fő elemei:
Béke, szeretet. Szeretkezz, ne háborúzz. A természet, a virágok szeretete, a természetben való élet, létezés. Szinte nomád életmód.
Az anyagi javak, a pénz, a gazdagság, a hatalom elvetése, sőt megvetése. A fogyasztói társadalom elvetése.
Jézus és Jézus tanításainak szeretete. De a hindu vallás életszemlélet, lelki élet, is hat.
Szabadság, kötetlenség, de nem liberalizmus.
Kommunális társadalom, kismértékű hierarchia-nagyság, magas demokráciaszint.
Az akkori (új-kapitalista) rendszer és társadalom elvetése. Sőt a társadalomból való kivonulás.
Nagy családokban” mesterséges famíliákban, kommunákban való élés, a közösség fontossága. Közös munkamegosztás, közös gyereknevelés. A szexuális partnerek, nem kötetlen, de lazább cseréje.
Művészetbe öltözködésben a színes, illetve egyszerű farmer ruhák viselete. Avantgárd színes, képek, zenék, és a hosszú haj, szeretete. Általában a pop, rock zene, nagy koncertek rendezése, illetve a rock zene egy fajtája.
Meg kell jegyezni, a hippi divat (farmer, hosszú haj, rock, stb.) még sokáig hatott, a mozgalom után is.
Mindenképpen meg kell említeni a Woodstocki zenei fesztivált (1969. 500 000 néző) a hatalmas hippi találkozót, talán minden idők legnagyobb rock buliját.
Ismertebb hippi zenészek:
· The Who
Itt meg kell jegyezni, hogy ebben a sorban nincs benne John Lennon. én mégis a hippi mozgalom bölcsének nevezem.
· filmek: Zabriskie Point – rendezte: Michelangelo Antonioni (1970)
· Hair – rendezte: Miloš Forman (1979)
· Szelíd motorosok (Peter Fonda)
· Forrest Gump – rendezte: Robert Zemeckis (1994)
· Frisbee: The Life And Death Of a Hippie Preacher (Frizbi – Egy hippi prédikátor élete és halála) – rendezte: David Di Sabatino (2005)
· Eper és vér (The Strawberry Statement), 1970. Rendezte: Stuart Hagmann
A hippi mozgalomnak jelentős szerepe volt a vietnami háború (1955-1975) befejezésében.
A hippi mozgalom elhajlásai, torzulásai.
A drogozás (tudatmódosító szerek) használata.
A munka fontosságának leértékelése.
A társadalmi rendszer fontosságának leértékelése. Általában a szervezettség lenézése.
Elkezdődik a sokszínű szóló karrierje. Lennon, mint egy tipikusan kreatív ember, nem alakít ki egyféle stílust, pontosabban többféle stílust alakít ki. És hát az életvitele sem mondható katonásnak, egysíkúnak.
John Lennon első, még Beatles-tagként megjelentetett önálló kislemeze Give Peace A Chance (Adj esélyt a békének) a mai napig a hippikorszak elsőszámú békehimnuszának számít – és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a teljesen spontán módon íródott, spontánnak is ható számot megjelenése után nem sokkal, 1969. október 15-én több mint félmillió ember énekelte egy Vietnam-ellenes össznemzeti amerikai megmozdulás Washington D.C.- i tüntetésén.
1971-ben pedig megszületik meg az Imagine, szerintem ez a csúcspont. A művészetében is csúcspont, úgy értve, hogy ez a legismertebb legnépszerűbb dala, és a hippi filozófiát illetően is tetőpont. Hiszen a szövegből, amely egyébként tökéletes összhangban van a zenével, kiderül, hogy ez is egy békedal. Illetve testvériség-dal, baloldali dal, illetve Jézus-dal, (nincs tulajdon, nincs fényűzés, nincs nyomor). De a nagyszerűsége ebben az ismétlődő sorban van: „képzeld el…” Vagyis nem utasít, inkább azt mondja: emberek mi nem vagyunk normálisak, mert akár békében, boldogságban is élhetnénk – egyszerűen el kell képzelni, majd akarni.
Nézzük meg történelmileg mit jelent a hippi korszak.
A kor amelyben John Lennon élt, vagyis a jelen kor, korábbi szakasza (1945-1980). (Az új-kapitalizmus kialakulása, majd stagnálása.)
Én a következőket állítom:
1945 után a gödör-szakasz után jött egy történelmi rendszerváltás (a klasszikus kapitalizmusból, új-kapitalizmus lett) összességében egy történelmi felívelés, fejlődés történt melynek csúcsszakasza a hippi mozgalom volt. De a hippi mozgalom említett elhajlásai miatt, a csúcsszakasz is kissé elhajolt elkonyult. Ha ezeket az elhajlásokat sikerült volna kezelni, gyógyítani, pl. a hippi kultúrával párhuzamosan kialakul a közvetlen demokrácia, akkor ma egy jobb világban élhetnénk. Mondjuk olyanban, amiről az Imagine c. dal szól. De ez nem sikerült, így a fejlődés elakadt, kb. 1980- tól pangás, majd kb. 2005 –től lassú romlás, lejtmenet következett. Ami felgyorsulhat, ha bekövetkezik a klíma-katasztrófa.
Az állítás után, jöhet a bizonyítás.
Először is látni kell, hogy az 1945 után kapitalista rendszerekben megjelenik a jogállamiság, megjelenik a szociális rendszer, megjelenik a népet szolgáló állam, a demokrácia elemek is fejlődnek, tehát ez egy fejlettebb rendszer.
De aztán megáll ez a folyamat. A rendszer (az új-kapitalizmus, liberális demokrácia, stb.) kb. 1975 óta változatlan, nincs fejlődés. Igaz, hogy 1990 táján összeomlott, illetve megváltozott a szocialista (kommunista) rendszer, ugyanakkor kiterjedt az új-kapitalizmus. Viszont maga az új-kapitalizmus nem változott, sőt napjainkban inkább a hanyatlás jeleit mutatja.
Azt is látni kell, hogy a nemzetközi jog, valamint a jók szövetsége (az ENSZ) szintén fejlődött a 2 világháború után. A korábbinál hatékonyabban ellenőrizte az kötözködő, ártó országokat. De aztán ez a folyamat is megállt, jelenleg stagnál.
Továbbá látni kell, hogy a korábbi gyarmatvilág teljesen összeomlott 1945 után. Igaz továbbra is működött, látszott, bűzlött a nagyhatalmi politika, de azért ez nem hasonlítható a világháborús hódításokhoz, de a korábbi gyarmatosításhoz sem. Napjainkban ez a folyamat sem javul, sőt megint fokozódni látszanak a nagyhatalmi versengések.
Igen, 1950 után még mindig nagyon erős kommunista diktatúrák voltak. De azért ezek nem voltak olyan diktatúrák, mint a korábbi (pl. náci) diktatúrák. Sőt idővel a kommunista diktatúrák puhultak, majd 1990 táján meg is szűntek. Vagy jelentősen átalakultak, egy-két kivételtől eltekintve. De mi van napjainkban? Ez a folyamat is leállt, sőt mintha visszarendeződés lenne. Megint népszerűek a diktatúrák igaz ezek egyelőre amolyan rafinált populista puha diktatúrák.
Igen, 1950 körül kialakult a hidegháború, de a hidegháború azért sokkal jobb, mint a meleg háború. Mondjuk, mint a 2. világháború. Kialakult a hidegháború, a fegyverkezési verseny, de aztán 1960-tól szépen jött az enyhülés, a fegyvercsökkentés. A német újraegyesítés is jött, a hidegháború pedig szinte megszűnt. De mi van napjainkban? Újra éled az ellenségeskedés, újra nő a fegyverkezés.
Igen, 1950 körül voltak terrorista cselekmények, és voltak háborúk. Pl. a vietnami háború. Igen, de ez még mindig békésebb kor, mint előtte a világháborúk kora. De a vietnami háborúnak is vége lett, a nép befejeztette. Napjainkban viszont mintha megint sokasodnának, növekednének a háborúk és a terrorizmus szintén. Jó kérdés: az igazságtalan iraki háború, ellen, más arab háborúk ellen miért nem tüntettek, tüntetnek annyian, mint a vietnami háború ellen? Ez is mutatja, akadás, sőt visszamenet van.
Akkor hát igaz az elméletem?
Nézzük meg, mi köze John Lennonnak a hippikhez.
1. oldal vége (John Lennon)
Látomás
Magyar dalszöveg
John Lennon
Imagine
látomás
képzeld, nincs mennyország
érezd, mily könnyű az ég.
pokol sincs alattunk.
fölöttünk tombol a messzeség
és képzeld, az emberek
derűsen élnek a mának.
nincsenek határok,
képzeld erősen.
nincs miért ölni, halni
nincsenek széthúzó vallások.
édes békében él
minden ember.
mondhatod, hiába álmodozom,
de nem vagyok magam,
jönnek még hozzánk oly sokan
hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.
képzeld nincs tulajdon
érzed mily csodás ?
nincs fényűzés, nincs nyomor
testvér minden ember
képzeld erősen,
s felenged a fagyos világ.
mondhatod, hiába álmodozom,
de nem vagyok magam,
jönnek még hozzánk oly sokan
hidd el megérjük, hogy a világ rendben van.
fordította Gaál György István
Ez lett szerintem a legnagyobb hippi himnusz. Kiegészítve a keretező performanesz előadással, amiről itt van néhány kép.
1971-től változatos életet és változatos alkotó életet él, sokféle zenével, nagy fellángolásokkal és kisebb-nagyobb szünetekkel.
Majd jön az értelmetlen halál, csak úgy, ok nélkül meggyilkolják.
Itt megint meg kell állni, mert megint nem teljesen kivételes esetről van szó. Sok nagyszerű kiváló embert gyilkoltak meg értékelhető ok nélkül.
Sok kiváló embert pedig politikai okokból, aljas hatalmi vagyoni érdekből öltek meg.
Kezdjük mindjárt Jézussal. Említhetjük akár az őskeresztény vértanúkat, Morus Tamást, vagy Jean d Arcot, vagy később az Aradi vértanúkat, Nagy Imrét és társait J. F. Kennedyt, vagy Martin Luther Kinget, és még sok más vértanút, mártírt.
De sok remek embert még csak nem is politikai okból, hanem teljesen értelmetlenül bekattant emberszerű lények öltek meg. John Lennon is közéjük tartozott.
Szóval a negyven éves John Lennon, Onoval az oldalán hazafelé sétálgatott New Yorkban, amikor ez az agyament ember (szerintem lényegtelen a neve) Lennonra ötször rálőtt. A felhozott okok sem érdemelnek figyelmet, elég annyi, hogy zavaros értelmetlen blődségek voltak.
John Lennon teste egy darabig a járdán feküdt, de még nem volt halott. Nem tudjuk mit érzett ekkor, remélhetőleg nem volt borzalmas. Az életsejtje azonban már felkészült. A kórházi ágyon következett be az agyhalál, teste már nem működött. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe.
Van abban sorsszerűség, hogy John Lennon halálának kapcsán is feltehetjük a kérdést: teljesen értelmetlenül miért bántják az emberek egymást?
Pontosabban, mivel utálom az összemosást, miért bántják, a rosszak, a jókat? Továbbá, egyáltalán miért van ennyi rossz? És, egyáltalán, jelen időben meg lehet egyértelműen állapítani, ki a rossz?
E kérdéseken John Lennon is gyakran gondolkodhatott.
Erre jön egy esztelen fazon és meggyilkolja, ezzel válaszol is: csak, miért ne, én éppen úgy gondolom. Mert zavar, mert nem szimpatikus, mert gyűlölködő vagyok.
De most váltanom kell, a félresiklott remények helyett jöjjenek a megvalósult remények.
2. oldal vége (John Lennon)
Page updated
Google Sites
Report abuse