Embedded Files
A folytatásban: Korábbi elképzelések .......
Továbbá: Beszélgetések az édeni kávéházban.
Kapcsolódás a többi Kivaghy könyvhöz
https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/
Társadalomról fiataloknak:
1. oldal (Utazás a mennyországba)
Utazás a mennyországba.
(A könyv harmadik része.)
Vincent Van Gogh sokat szenvedett, aztán meghalt. Földi értelemben meghalt, teste már nem élt, de életsejtje, lelke kiszállt a testéből, és egy darabig még ott lebegett a test felett. Majd rohanó forgó áradatba, egyfajta hosszú vad utazásba került. Persze nem a kilométer hossza miatt volt ez az utazás hosszú, rohanó. Lehet, hogy csak centiket mozgott, bár egy sejtnek néhány centi is hosszú. Elsősorban amiatt tűnt hosszúnak, vadnak, hogy több anyagmezőt, több létezés síkot kellett átlépni. Hiszen a világ nemcsak nagyságban végtelen, hatalmas és változatos, de kicsiségében is, a mikrovilág is elképzelhetetlenül változatos.
2. oldal (Utazás a mennyországba)
Aztán Van Gogh életsejtbe zárt lelke a következő pillanatban a fény országban volt. Fényalakok vették körül. Az egyikük a középen álló, még közelebb lebegett.
Ő maga is lebegett, testét szinte alig érezte, könnyűnek érezte magát, mintha a földön felére csökkenne a gravitáció.
A fénylény egyre közelebb jött, de nem fenyegetően, sőt a szeretet áradt belőle.
Bár csak áttetszően látta az arcot, de mégis rögtön megismerte, az édesapja volt, az örökké szigorú apa, most mintha mosolygott volna, szeretet és szimpátia sugárzott belőle.
Nem mozgott a szája, hang sem hallatszott, mégis egyértelműen „hallatszottak” a gondolatai.
- Üdvözöllek drága fiam a fény országában. Ne csodálkozz, itt érzés-gondolat kommunikáció van. A szavak, a beszéd itt nem válik beszédhangokká.
Látom, csodálkozol, arra gondolsz, egyben azt érzed: milyen is lehet az érzés-gondolat kommunikáció?
- Igen, erre gondoltam, ezen csodálkoztam, de honnan jöttél rá?
- Hát igen, mi itt lényegében, érzéssel ötvözött gondolatok sugárzása által kommunikálunk. Apró jelek és a kisugárzott érzések által. Majd lassan megérted, ráérsz, itt nem kell sietni.
Jól érzed magad?
- Igen nagyon kellemesen, és ez mindig így marad.
Ez hát a mennyország?
- Akár annak is mondhatjuk, bár semmi köze a menyhez. A fény országa nem az égben van, hanem bárhol lehet, több helyen is. De egy másik anyagmezőben van, ezért mégsem nevezhetjük földinek. Ugyanakkor olyan, mint a mennyország. Nagyon sokáig, ez az egységes, állandó kellemes érzés fog körülvenni. Ez az összes kellemes érzés a nyugalom, büszkeség ötvözete. Itt nincsenek kellemetlen érzések.
- Ez egy csoda, félek, hogy felébredek.
- Nem kell félned. Ahogy mondtam, itt nem ingadoznak, hullámoznak az érzések. Ugyanis a földi életben a biológiai lény érzésmechanizmusa bontotta fel az innen sugárzó alapérzéseket. Látom csak félig érted, egyszer majd elmagyarázom.
Ekkor a többi fényalak is közelebb lebegett hozzá.
Köztük volt az egyik szerelme, akik fiatalon, még Van Gogh előtt halt meg. Sien közelebb lebegett, és érdekes módon, nemcsak szeretettel, de szinte szerelemmel nézett rá. Mert fel lehet ismerni a szerelmes pillantást. Sokáig nézték, érezték egymást szerelmesen.
- Kedvesem, ha tudnád, milyen boldog vagyok, hogy találkozhatunk.
- Én is Vincent.
- Mi ez a világító karika a tested közepén?
Nézz csak magadra, a te tested közepén is van. Vagy inkább azt mondanám a testfényed közepén. Hiszen nekünk földi értelemben nincs testünk. És nézd csak ott távolabb ott is vannak világító karikák.
- Valóban sok-sok és mind más színű.
- És egy kicsit a fényük is különbözik. A szín az aszcendens, a fény pedig az összesített jóság. Ugyanis ezek a mérőgyűrűk. Még pontosabban a lélekjóság-mérőgyűrűk.
- Tényleg az enyém sárgás színű.
- Hát persze a sárga volt a kedvenc színed, a te lelked olyan aranysárga. Látod az enyém pedig kékes.
- Igen nagyon szép, azok a távoli karikák is gyönyörűek, de mintha egy kicsit változna a színük, meg a fényük. Most látom, hogy vannak szürkék is meg annál is sötétebbek.
- Persze mert azok most is aktívan mérnek. A földön jelenleg élő emberek lélekjóságát, pontosabban kiáramló érzelmeit mérik. A szeretet az önzetlenség érzését mérik elsősorban. Az emberekből állandóan áramlik ki valamilyen szeretet (empátia, aggodalom) vagy annak a hiánya, netán annak ellentéte, mi csak önzésnek nevezzük.
- És ezt minden embernél képesek mérni.
- Igen minden emberhez kapcsolódik egy ilyen mérőkarika. De az nem természetfeletti dolog, hanem nagyon is fizikai-kémiai törvényszerűségek alapján történik.
- Szépek ezek a mérőkarikák.
- Bár mi mérőgyűrűnek hívjuk, de mindegy.
Az erősebb kiáramló érzések eljutnak idáig. Erősebb érzések, melyek már általában a cselekvéshez is kapcsolódnak, vagy kiváltják a cselekvéseket, vagy éppen a cselekvések közben, után jönnek létre.
A jóindulatú kiáramló érzelemnek például a szeretetnek más a frekvenciája, mint például a gyűlöletnek.
Akár hiszed, akár nem, azok a mérőgyűrűk, amiket ott látsz, a földön élő egyénekké, és folyamatosan változnak. Első ránézésre nem látod, mert apró változások sokaságáról van szó, de egy gyorsított felvételben bizony látnád a világosodást, sötétedést, aszerint, hogy milyen érzések érzelmek haladnak át rajta.
- Ezek sima fényhullámok?
- Nem, ezeket a léleksugárzás-hullámokat még az emberek nem fedezték fel. A lényeg, hogy a jó érzések melegebbek, világosabbak, a rossz érzések hidegek, sötétek. A mérőkarika pedig egy kicsit ide-oda változik, ahogy áthalad rajta léleksugárzás.
Aztán a halál pillanatában megáll, akkor az összesített állapotot mutatja. Azt, hogy összességében jó, kevésbé jó, vagy rossz, kevésbé rossz ember volt az illető. Vannak azért kiegészítő mérések is, de úgy látom elfáradtál. Csak még annyit, mint láthatod te összesítve jó ember voltál, hiszen fényesen világit a mérőkarikád, és itt vagy a fény országába.
Egy év múlva azonban Vincent Van Gogh, átélte „élete” legnagyobb katarzisát, az öccsével találkozott itt fény országában. Ugyanis az öccse Theo meghalt, lelke életsejtje, a fény országába szállt.
- Téged látlak Vincent, vagy csak álmodom?
- Ez az örökké tartó boldog álom. Megnyugodhatsz, hazaértél, ahogy én is.
- Valóság ez vagy káprázat?
- Mindkettő. Tulajdonképpen anyagi értelemben minden élőlény utazása egy életsejt utazás. Az életsejt innen a másvilági lélekmezőből elindul, a földi élet felé ott lényegében szövetkezik még sok milliárd másik sejttel, és a testtel szövetkezve él. Biológia testbe zárva él. Belekerül egy biológiai szövetségbe, egy rendszerbe, ahol ő az eszmei főnök, de az irányítandó rendszer is adott.
Hasonlattal élve az olyan, mint amikor egy ember mint vezető bekerül egy adott hatalmas közösségbe, de a közösség összetétele, szerkezete sajátossága azért a főnököt bekorlátozzák.
Majd halál után visszatér ide, jó esetben fény országába, és itt él tovább. Tehát mi itt anyagi értelemben egy sejt vagyunk, de fénylénynek látjuk, érezzük magunkat és egymást.
József Attila életsejtje, lelke még egy darabig nézte a sín mellett fekvő kitekert kezű, betört vérző fejű, halott testet. Aztán vad forgásba kezdett, majd fény és melegség vette körül.
Kevés fényalak várta, de az egyik rögtön odalebegett hozzá. Attila azonnal megismerte:
- Mama te vagy az?
- Igen én vagyok az édesanyád, drága gyermekem.
- Mama, anyuska, de szép vagy, már nem ráncos a kezed, nem szürke a hajad.
- Ne bolondozz, nem is láthatsz igazán, de igazad van, itt mindenki szép.
- Nem haragszol rám? Nem voltam hozzád mindig kedves, rendes.
- De az voltál Atikám, ….láthatod ide a mennyországba, csak a jó emberek kerülhetnek.
- A mennyországban vagyok?
- Igen itt vagy a mennyországban, persze láthatod nem egészen olyan, mint ahogy a festményeken ábrázolva van. Tulajdonképpen ez nem csoda, én is csak lassan értettem meg miről van szó. Elmondom neked, ráérünk, itt nem kell sietni.
- És ők kik, ott hátrébb?
- A kedves ismerőseid, azok akikkel szívesen találkozol. Persze te döntöd el. De ők már megbocsátottak neked, és szeretnék, ha te is így tennél. Hiszen ők végeredményben jó emberek, hiszen idekerültek. Jól érzed magad?
- Igen, nagyon, még soha nem voltam ilyen kiegyensúlyozottan boldog. Szóval, kezdjünk mindent tiszta lappal?
- Pontosabban, folytassunk mindent tiszta lappal. Hiszen a mennyországban, a fény országában vagy. A lényeg, hogy itt, az idekerülő jó emberek bárkivel találkozhatnak…… akivel akarnak.
Egyébként az a szokás hogy az újonnan érkezőt, az a lény köszönti, akihez a legközelebb állt, akit legjobban szeretet. Ez leggyakrabban az édesanya, de nem mindig ő.
- Mama ugye itt nincs álnokság, ravaszság, otrombaság, kegyetlenség?
- Itt nincs Atikám, itt a magányos háborgó, reszkető szíved végre megnyugodhat.
- Szeretném a már nem élő, úgy értve, hogy földi értelemben nem élő ismerőseim végiglátogatni. Például néhány író és költőtársam.
- Semmi akadálya, feltéve, ha ők is itt vannak a fény országában.
- Nem fognak elutasítani?
- Nem. Miért te elutasítanál bárkit, aki találkozni akar veled. Itt már nincs harag, sértődöttség, sőt versenyszellem sincs, de hiszen érzed.
- Igen érzem, itt nem magányos a szívem. És hogyan tudok találkozni velük?
- Csak erősen rájuk kell gondolni, és elindultok egymás felé. és láthatod, itt ilyen simán folyik a kommunikáció.
A szívek, lelkek megnyílnak, megtörténik a varázslat,
Megtörténik a kölcsönös bocsánatkérés.
Hiszen tudjuk sokszor, sok módon bántottunk, és bánkódtunk. Sokszor úgy bánkódtunk, hogy azzal is bántottunk.
A gőgösen magunkba fojtott szeretet most felhasad és kitör belőle a könny…..., és mossa, mossa a lelkünk kemény köveit.
József Attila egyik legjobb fény országbeli barátja Petőfi Sándor lett. Sokat beszélgetett vele.
Ez a beszélgetés azonban József Attila és Arany János fényalakja között zajlott. Ugyanis Petőfi és Arany fényalakja is ott volt ama fénylények között, akik fogadták József Attilát.
- Azért az is számít, hogy ki mennyi érdemtelen fájdalmat, vagy kellemességet kapott - szólt Arany fényalakja, majd folytatta – téged különösen érint, mert te a földi létben nagyon sok fájdalmat, sértést szenvedtél el.
- Ezt lehet mérni? Egy kissé mintha le lenne egyszerűsítve, hiszen lelkünk rejtett zugainak se szeri, se száma.
- Ez egy érdekes dolog. Igen igazad van, illő bonyolultabban elmagyarázni. De maga a mérő mechanizmus egyszerű. Talán azzal kell kezdeni, hogy a földi agy, és a földi érzelemmechanizmus mindent szétszed, és aztán másképp rakja össze.
Nagyon sok tulajdonságot lehet sorolni, pl. irigység, kevélység, hálátlanság, ármánykodás. Vagy, rasszizmus, sovinizmus. Vagy nézzük a hibák, bűnök oldaláról; csalás, lopás, hazugság, még sokáig lehetne sorolni. Mindezen negatív viselkedések tettek gondolatok mivel függnek össze? Azzal hogy a másik embert lenézzük, magunkat fölé helyezzük. Még egyszerűbben ezek az önző érzésből, az önző felfogásból eredő negatívumok.
- Csak a rosszat mérik ideát?
- Dehogy, Ha pedig a pozitív végéről nézzük, akkor az őszinte segítség érzését, amit szeretetnek jóindulatnak, tiszteletnek, esetenként igazságszolgáltatásnak is nevezhetünk, ezt méri a mérőgyűrű. Onnan tudhatjuk, hogy mekkora a segítőkészségünk, hogy az már tettekben is kifejeződik. Sőt, ha a segítségadás csak konfliktusokkal, küzdelemmel tehető meg, akkor ezt is felvállalja, aki igazán erősen akar segíteni.
- Akkor te azt mondod......, de itt ellenmondás van.
- Tudom, mire gondolsz, arra, hogy a rosszindulat, az önzés is kifejeződhet konfliktusokban, harcokban. Hát igen lehet rossz ügyet is szolgálni, akár hevesen is az a sötét ország felé tolja a mérést. Ha pedig jó ügyet szolgálnak minél aktívabban, akkor az a fény országa felé visz. Ezért talán a legfontosabb pozitív cselekvés és érzés: a megfontoltság. Az átgondoltság, a lelkiismeretesség.
De azért azt látni kell, mindez egy alapérzésből az önzés-segítőkészség alapérzéséből mérhető.
Tehát ami egyfelől százféle dologra osztódik (rosszindulat, kevélység, önzés, segítőkészség, szeretet, empátia, igazságérzet, stb.) az egy érzés-vonalból egy skálából ered, csak ezt az egyet, ezt az egyféle frekvenciát kell mérni.
- Ezt értem, de azt még mindig nem, hogy jön ki az igazságtalan sors kompenzációja.
- Ez csak egy mérés volt. De tulajdonképpen a három mérés van. Nemcsak az önzőség, gyűlölet- szeretet érzés sugárzik ki az emberekből.
Három évvel később viszont sokkal magrázóbb találkozása volt Whitneynek, de ekkor Ő volt a fogadó, lánya az érkező.
- Anya, anya, bocsáss meg!
- Te bocsáss meg Krisztikém, drágám.
- De én annyira ostoba voltam, nem is tudom megmagyarázni.
- Nem is kell. Mindannyian vétkezünk, hibázunk. Csak maradjunk csendben és hallgassuk a szívünk szavát.
- Hallod?
- Igen anyukám, hallom
A szívek, lelkek megnyílnak és megtörténik
a kölcsönös bocsánat. A katarzis, a kitörés, a feloldozás. Lehullik rólunk a gőg, az irigység az utálat, a félelem rabigája, emelkedünk a magasba, a tavaszba. Nem kellenek ehhez szavak, vagy csak annyi: tudod azért, meg azért bocsáss meg, tudod, hogy szeretlek….., de ez sem szavak által, hanem -, csak létrejön, a nem látható, csak érezhető mosollyal, a két írisz egymásba olvadásával.
És megtörténik a kölcsönös bocsánatkérés.
Tudod akkor és ott…., nem kellett volna, de megtörtént, - ó én már rég megbocsátottam,
Mint gyermek anyja-apja kebelén tényleg őszintén zokogunk hangtalanul, egymás fénykarjaiban.
Mint amikor derengő hajnali ég alján megjelenik a napsugár arcunkat simogatva, szemünkbe csiklandozva, és pillanatra megáll az idő.
John Lennon lelke életsejtje (érzelem és tudat központja), kissé csodálkozva nézett körül a korházi teremben, ahol a teste feküdt. Csak kicsit csodálkozott, mert valahonnan sejtette, szinte tudta, hogy mi történik. Mint amikor valakinek dezsávü (ezt már ismerem valahonnan) érzése van. Aztán lelke előtt minden összefolyt, hasonlóan, ahogy egy hihetetlen sebes szédítő utazás közben látunk, érzünk.
Majd feltűnt a nyugodt már-már vakító fény, és nagyon barátságos kellemes érzés öntötte el.
Kedves fénylő lények jöttek, lebegtek felé. Majd a középső közelebb jött és kirajzolódott édesanyja kedves mosolygó arca.
- Hol vagyok?
- Itt vagy Johny a mennyországban.
- Te vagy Julia mama?
- Persze hogy én vagyok, ki más várhatna ideát?
- Érzem a meleg szeretetteljes légkört, mintha szeretetben úszkálnánk.
- Pedig régebben az ilyesmit nyálasnak tartottad, nem?
- Akkor csak tizennyolc voltam. De, aztán ahogy öregedtem, és gondolkodtam,- ne lepődj meg azt is szoktam, - rájöttem, hogy , a felvágós szájkaratés hörcsögösködés, a megszokott, - akkor lehet a szeretet a vagány. Az imagine dal szerzése közben én már egy ilyen világra gondoltam.
- Igen ideát is ez az egyik legkedveltebb dal…., hallod a háttérből? A meleg légkőrt, ami alatt persze nem a hőmérsékletet kell érteni, pedig pont a szeretet állítja elő. Méghozzá a közös együtt pulzáló szeretet.
- Akkor itt megszűnik az egyéniség?
- Nem teljesen. Teljesen csak akkor, amikor a fénylény, vagy sötét-lény elszürkül, teljesen elveszti az érzését, elveszti a tudatát.
- Vannak sötét lények is?
- Vannak, bűnös emberek, bűnös lelkek, ők a sötét országba kerülnek. A sötét lények, a rossz, önző gonosz emberek lelkei a sötét országba jutnak. Aki nem ide kerül, az a sötétség országába, vagy a szürke zónába kerül.
- Például Hitler?
- Igen és még sokan mások, elég sokan.
- Ők kerülnek a sötét országba?
- Így van a sötét országba. Az ő mérőgyűrűjük több gyűlölködést, önzést, mért, mint amennyi jóságot.
Bár néha ők maguk azt hiszik magukról, hogy jó emberek, de a mérőgyűrű nem hazudik, az érzések, érzelmek rezgése, hullámzása pontos, tudja, hogy ki a jóindulatú, vagy rosszindulatú, önző.
- Remélhetőleg a sötét országba kevesebben vannak, mint itt a fény országába.
- Sajnos legalább annyian. Sőt… És a szürke zónában szintén. A szürke zónába kerülnek a kevésbé rosszak, a megtisztultak és még elég sokan.
- És milyen a sötét ország?
- Lényegében olyan, mint az érzéseik, hideg, sötét, ködös, büdös és magányos. Hiszen az önzők megvetik az embertársaikat, vagyis lelkileg magányosak. Kicsit hasonló, ahogy az ókori görögök elképzelték az alvilágot. Magányosan kóborolnak egy hideg ködös bűzős recsegő, sivító hangokkal teli világban. Sokáig, hosszú ideig. Pont a fényvilág ellentéte, itt melegség van, ha odafigyelsz, hallhatod a halk zenét, itt társaság van. Itt repül az idő, szinte észre sem venni, de van belőle bőven.
Azt kell megérteni, hogy a bűnös lélek, (életsejt és mérőgyűrű) kivetülése hozza létre a ködös hideg bűzös sötét világot. A jó lélek (életsejt, mérőgyűrű) kivetülése pedig a fény országát. De annak nincs jelentősége, hogy a másvilág nem olyan anyagi világ, mint a földi világ, mert az, érzések, érzelmek valóságossá teszik.
- Vannak olyan földi elképzelések, hogy itt a mennyországban szűz lányok sokasága virágos kertek, vagy éppen angyalok hada vár az ideérkezőre. A másik véglet pedig a pokol, ami nem hideg, hanem forró.
- A földön sok mindent rosszul gondolnak. Láthatod ez a „mennyország”. Láthatod, érezheted, itt mindenki jól érzi magát. Pont azért mert itt megszűnnek földi vágyak, amelyeket csak percekig lehet kielégíteni, ellenben állandóan, kellemes jó érzés ölel át.
- Szóval akkor hamisak a földi elképzelések?
- Nem teljesen, vannak momentumok részletek, amelyek elfogadhatók. Azt kell látni, hogy ez valóban a képzelet és az érzelem országa, ahogy a sötét ország is.
- Akkor ez egy illúzió?
- Nem, itt az illúzió és a valóság eggyé válik. A földön ez két különböző dolog, egyébként az illúzió meglehetősen csökevényes, csak baj lesz abból, ha a földön összekeveredik. Itt eleve összeolvad. A lényeg, hogy fény országban a jók, boldogok. Sötét országban a rosszak, boldogtalanok.
- Ők mit éreznek odaát, a sötét országban?
- A rossz érzések ötvözetét. A biológiai földi testben levő érzésmechanizmus bontja fel az alap-kellemetlen érzéseket, például: félelmére, szégyenre, bánatra, fájdalomra és így tovább. A sötét országba kerültek esetében újra egyesülnek a rossz érzések, egy ötvözet jön létre. Ahogy itt fény országban, a jó érzések ötvözetét érzed.
- Ezt azért értem meg, mert amikor kisbabák voltak a gyerekeim, akkor arra gondoltam, hogy ők még nem tudják, pontosan mi bajuk van. Esetleg a hasuk fáj, esetleg félnek, esetleg szomorúak, vagy a fejük fáj.
- Ez így van, a kisbabáknál is még egyben vannak a jó és a rossz érzések. Meg az állatoknál is. Még nem választódnak szét, nem specializálódnak. Mert ahhoz fejlett belső érzésmechanizmus, fejlett hormon mechanizmus, valamint szervezett idegrendszer szükséges.
- Kezdem sajnálni a sötét országba kerülőket.
- Csak azt kapják, amit megérdemelnek, a mérőgyűrű, pontosan mér. Hiába hazudnak még oly rafináltan másoknak és maguknak is, a kisebb-nagyobb diktátorok, meg a csatlósaik. A felszínen magukat is meggyőzhetik, de végeredményben borzalmas kárt okoznak, …. a lelkük mélyén levő lelkiismeret ezt tudja, sugározza. Ők sem menekülhetnek a másvilági igazságszolgáltatástól.
Sokféle rossz létezik, de mind elnyeri a méltó büntetését. Ráadásul ők, a rosszak is lassan kiszürkülnek. Javul, enyhül a rossz közérzetük, a tudatuk is megváltozik. Semlegessé válnak, majd életsejtté alakulva állati magzatba térnek vissza.
Persze ez kiszürkülés a nagyon sötéteknek nagyon sokáig tart.
- Azért azt nem tartom teljesen igazságosnak, ha valaki rossz, önző, kegyetlenkedő tulajdonságokat örökölt, vagy olyan környezetben nevelkedett, került ahol e tulajdonságok érzések vették körül, és így ő is szinte természetesen átvette őket, azokat is ugyanúgy mérik, mint akik a jó környezet ellenére váltak rosszá.
- Igen ez teljesen ésszerű felvetés. De ahogy már mondtam, itt jön elő a harmadik mérés fontossága, a lélek mélyén rejlő lelkiismeret mérése. Ha ez a lélek mélyén rejlő lelkiismeret háborog, vagy szomorúságot, lelkiismeret-furdalást érez, akkor az sötét ország felé tolja a mérést. Létrejön a mély-lelkiismeret frekvencia. Ugyanis szinte mindenki, a beszámítható emberek mindegyike, azok is, akiket rossz, gonosz környezet vesz körül, a lelkük mélyén tudják, sejtik, hogy rosszat tesznek. Még a háborúba harcoló, akinek muszáj menni, akinek ez lesz az élete, még ő is tudja, melyik gyilkossága, tette volt megbocsátható és melyik nem.
Ami pedig a vele született öröklött tulajdonságokat illeti. Az önzőséget, a kegyetlenséget, a gyűlölködést nem lehet örökölni.
Persze van elmebetegség súlyos pszichés zavar, de ezt nem méri a mechanizmus, mert a lélek mélyén levő lelkiismeret, csak a beszámítható (nem elmebeteg) embereknél működik.
Stephen Hawking életsejtje lelke egy darabig fentről nézte a saját testét aztán szédítő utazás után itt landolt a gyönyörű fény országban. Nem is a csodás világító színek adják meg a szépségét, nem az éteri zene, a kellemes illatos friss „levegő”, hanem az a földöntúli szeretet-légkör, ami itt uralkodik.
Aztán észrevette a felé lebegő fénylényeket, az elől haladót felismerte. Inkább csak megérezte, hogy nem lehet más, mint az édesanyja.
- Mama Isobel, szeretlek, de boldog vagyok!
- Jól érzed magad, kisfiam?
- Hát persze végre megszabadultam a testem börtönéből, olyan voltam, mint egy gúzsba kötött bádog ember. Istenem, de jó ez a szabadság, repkedek. Hihetetlen hogy ilyen világ is van.
- Nem annyira, gondolj csak bele, mint fizikus, kozmológus, az ember milyen csodálatos világot fedezett fel. A régen élt tudatlan ember, gondolta volna, hogy a világűr ennyire sokszínű, végtelenül hatalmas. Minél többet tud az ember, annál több csoda nyílik ki.
- Ez igaz, de mégis. Nem győzők csodálkozni, de ez olyan boldog csodálkozás.
- A világ nemcsak nagyságban, de kicsiségben (mikro-szinten) végtelen, sőt érdekességben, változatosságban is. Na jó, talán nem teljesen, de szinte végtelen. Már a 20. században elcsodálkozhattak, hogy mennyiféle frekvencia van. Korábban gondolták volna, hogy több, sok ezer különböző frekvencián lehet egy időben milliárd üzenetet küldeni?
- De mégis hogyhogy nem jött rá a tudomány?
- Sok mindenre nem jött még rá, pedig erre is gyanakodhatott volna.
Például rájöhetett volna, hogy az érzés, érzelem egy különleges, rejtélyes dolog, valószínűleg nem a biológiai élet terméke. Tulajdonképpen nem állítja elő semmi, bár vannak közvetítő dolgok hormonok, idegek, de teljes homály abban a tekintetben, hogy pontosan hol, hogyan keletkezik? Fogalma sincs a tudománynak, ezért nem tud például érző robotot előállítani.
- Engem azért zavar, hogy állandóan érzésekről-érzelmekről beszélünk. És a tudat az érzelem hol van?
- A tudat persze összefügg az érzelemmel, több szálon, oda-vissza. Gondolj csak bele, azt mondjuk például rossz önző gondolata támadt. Vagy segítő gondolata támadt. De ez a gondolat mindig valamilyen érzés kíséretében jelenik meg. És ez gondolat gyakran tettekben is megjelenik. Néha direkt, néha csak áttételesen. Azt is szokás mondani: ilyen-olyan a felfogása. De a felfogás mellett, mögött mindig ott van az érzés, érzelem. De visszafele is igaz, nincs gondolat nélküli érzés. Az állatoknál nincsenek beszéd-gondolatok, csak érzés-gondolatok vannak. Náluk eleve egy érzés-gondolat szétválaszthatatlan ötvözet van. Az ő agyukban nem fogalmazódik meg szavakban, például: most elmegyek kaját keresni. Szavak nélkül megjelenik az éhség egyéb testi érzések, képek, hangok, ízek, szagok, esetleg a képzelt filmecske és az akarat, majd elmegy kaját keresni. Ez az egész az érzés-gondolkodás. Az embernél mindez kiegészül a beszéd-gondolkodással.
Úgyhogy igazad van, a tudatot sem lehet kihagyni. Én állandóan csak az érzésekről beszéltem. De az sem mindegy az érzés milyen gondolatokkal keveredik.
- Na és Isten hol van, nem találkozunk vele?
- Jézus, és a többi kiválóság állítólag találkozott vele. egyébként nem akar senkivel sem kivételt tenni ezért senkivel sem találkozik. Isten nem ér rá ő tervez. Megpróbál egy abszolút jól működő, igazságos világot tervezni. Azt mondják az emberbe egy kicsit beletörött a faragóbicskája. Megpróbált egy értelmes érző, önálló akarattal rendelkező lényt tervezni, de ez a lény borzasztóan ellenmondásos lett. Azzal sem törődik azzal, hogy kipusztul. Ráadásul Isten nem sokat tud tenni, mert önálló akaratot adott az embernek.
Mi történik a tévedőkkel?
- Ha sokszor nagyokat tévedtek, vagyis bűnösök akkor a sötétség országába kerülnek.
- Olyan könnyű tévedni, akkor most állandóan féljen, szorongjon az ember, nehogy a sötétség országába kerüljön?
- Azért azt nem kell, De egy kicsit több önvizsgálat nem árt. Kicsit több gondolkodás a jóról, rosszról arról, hogy mi valójában milyenek vagyunk. Mostanában valahogy ez nem megy az embereknek, kényelmetlen nem teszik. Pedig hosszabb távon megérné. A könnyű, a felelőtlen a kényelmes az önző út visszaüt. Az életbe is visszaüt, úgy értve, hogy a rossz körülmények előbb-utóbb a csinálóját, sőt a lapítót is elérik. De úgy is visszaüt, hogy az önző gondolatokat (önző érzéseket, önző tetteket) legalábbis az erősebbeket, negatívan méri a mérőgyűrű.
- Ha ez a mennyország, akkor találkozhatok Jézussal és a többi kiválósággal.
- Jézus és a többi kiválóság,- mégis kire gondolsz?
- Például Buddhára, vagy Konfuciusra, vagy Mohamedre. Lao-ce, Krisna és Mózes sem maradhat ki. Persze még hosszan lehet sorolni a nagyszerű embereket.
A kellemetlen és kellemes érzések, az úgynevezett tükröződő érzéseket is képes a mérőgyűrű mérni. Azért tükröződő, mert ezek alapját nem az emberi hozza létre, ezek „bemennek” az emberbe, de onnan ki is tükröződnek. Például a testi fájdalom, vagy a lelki fájdalom. Ami egyébként, mint düh, félem, bánat, stb. tükröződik ki. De itt is van közös érzés, közös frekvencia, a testi-lelki fájdalom. Ráadásul a lelki fájdalom alapfrekvenciája, szinte azonos a testi fájdalom frekvenciájával.
- És a kellemes érzéseket nem mérik?
- Azokat nem. Ugyanis az örömért, önmagában nem járhat büntetés. Viszont áttételesen méri a mechanizmus a megérdemeltséget. Ha valaki érdemtelenül kap örömöt az elsötétíti a mérőgyűrűt.
Mert ilyenkor létrejön a lelkiismereti frekvencia. Ha valaki megérdemelten kap testi-lelki örömöt, akkor nincs semmi.
Ha pedig igazságtalanul kap testi-lelki fájdalmat akkor az fénylőbbé világosabbá teszi a mérőgyűrűt, mert bekapcsol a fájdalom frekvencia.
Az igazságtalanság ideát kompenzálva lesz.
Ha valaki megérdemelten kap fájdalmat, akkor megint nincs semmi. Ehhez két mérés kell. Az egyiket már elmondtam, a testi-lelki fájdalom mérése.
A másik mérés a lélek mélyén levő onnan sugárzó lelkiismeretet méri. Na, ezt el kell magyarázni.
Minden ember még a bűnözők is a lelkük mélyén érzik, hogy most megérdemelten szenvednek, vagy igazságtalanul. Lehet, hogy a felszíni tudatukba egészen más van, például az, hogy ők igazságtalanul szenvednek. Vagy megérdemelték a például a kicsalt jólétet. A felszínen hazudhatnak maguknak, de a lelkük mélyén mindenki tudja, inkább érzi, magáról mit érdemelne. És azt is érzi az ember a lelke mélyén, hogy mennyire volt felületes. Hiszen tévedni emberi dolog, de azért legtöbbször felületességből átgondolatlanságból ered. Az viszont már nem kivédhetetlen „emberi dolog”.
Na, ezt,… ezt is, méri a mérőgyűrű.
Még egyszerűbben háromféle frekvenciára kell gondolni: Az önzőség-önzetlenség frekvenciára. A fájdalom frekvenciára. Valamint, a mély-lelkiismeret frekvenciára.
A lényeg hogy a háromfajta mérésből igazságos másvilági ítélet kerekedik ki. Olyan ítélet, amely a földi élet, a földi sors igazságtalanságait is kompenzálja.
- Jó, de hogy lesznek ebből a társadalom számára hasznos emberek?
- Ebből sehogy, azt a társadalomnak, és az egyénnek kell kialakítani. A mérő mechanizmus nem alakítja az embereket, hanem méri. Azt is méri, ki mennyire volt a társadalom hasznos tagja. Egyfelől akinek önzetlen a hozzáállása az biztosan hasznos tagja akar lenni a társadalomnak. Azt pedig, hogy ez sikerült neki, a lélek mélyén képződő, lelkiismereti érzésből mérhető. Ez az érzés biztosan „tudja”: valóban helyesen, önzetlenül, segítően cselekedtem, vagy nem.
Pár év múlva József Attila fénylénye fogadta Szántó Judit lelkét. Igaz Szántó Judit lelke életsejtje éppen csak bejutott a fény országba, a fénygyűrűje nem világított olyan fényesen, mint Jézusé, de még annyira sem mint Attiláé. Nem Attila lelke fogadta belépéskor, de Judit lelkének első dolga volt, Attila megkeresése. Szavak nélkül is létrejött az igazi megbocsátás, az igazi őszinte szeretet, végre kiismerték egymást. Csak lebegtek egymás körül miközben Attila szép bársonyos hangon „elszavalta” Juditnak az Ódát, az egészet, nemcsak a végét. Persze nem szavakkal szavalta, hanem telepátiával, hang nélkül.
Whitney Houston lelke, életsejtje riadtan röppent ki a kádban lebegő testből – mit tettem?- kérdezte magától, miközben visszanézett. De a nagy utazás, a vad száguldás öt is elkapta, majd minden lecsendesedett, megnyugodott. Egy fényalak állt előtte. Elkezdődött a „néma” gondolatátviteli kommunikáció.
- Apa te vagy az?
- Igen én vagyok drága lányom, mazsolám. Emlékszel így hívtalak mikor pici voltál. Itt vagy a mennyek országában, vagyis a fény országában.
- Én nem érdemeltem meg hogy a mennyországba kerüljek. Én rossz lányod voltam, rossz anya voltam, én ittam drogoztam, nem is tudom felsorolni a bűneim, annyi volt.
- Dehogy, bolondokat beszélsz, te voltál a legaranyosabb kislány, akit valaha ismertem.
- Dehogy, nem is értem, én mindig is rossz embernek tartottam magam.
- Mégis idekerültél, a mérőmechanizmus nem téved.
Idejöttél, mert mégis a kedves, önzetlen érzéseid aggodalmaid domináltak. Összességében jóindulatú, szerető szívű ember voltál. Éppen a háborgó lelkiismereted, az erős önkritikád, az érzékeny lelked mutatja, hogy jó lélek vagy.
Idekerültél, mert a halálod után az életsejted, vagyis a lelked odaszáll, ahová a mérőgyűrűd a fényessége mutatja.
- Nekem ez az életsejt dolog, azért meglehetősen homályos.
- Abból kell kiindulni, hogy a világ kicsiségben, is szinte végtelen. Egy sejt, amire ez emberek legyintenek, az valójában egy külön világ. Nemcsak annyira bonyolult, mint egy autó, annál százezerszer bonyolultabb. Olyan bonyolult, mint egy város, majdnem, mint egy ember. Az életsejt, (a fősejt) a kb. a három hónapos magzat agyába száll bele. E nélkül nem alakulna, ki fejlődne ki ama élő lény, amely később, többek között ivarsejteket is termel. Az életsejt elsődleges funkciója, hogy az élőlényt, de beszéljünk, csak az emberről, összeköti ezzel, amit látsz, - vagyis a lélek-érzelem mezővel. Lélek-érzelem nélkül nincs biológiai (földi testi) létezés. Ugyanakkor az életsejt beleszól, irányít is, addig, amíg a földi testben van. Inkább csak irányító funkciója van. Elsősorban az érzelem-mechanizmus biológiai részét, és az önálló szabad akarat biológiai részét irányítja, de a tudatot is részben. Fogalmazzunk úgy az életsejt, a lélek, a mentális rész, anyagi magja, anyagi megtestesítője. Ugyanis nincsenek anyag nélküli erők, még a lélek sem ilyen.
A biológiai halál után kiszáll, a testből idejön, közben módosul, majd - nézz magadra, - látszólag fénylény lesz belőle. Persze a biológiai test is elveszik. A biológiai (földi testi) érzelemmechanizmus is elveszik, új alakul ki. A földi tudat részben marad, részben elveszik, részben módosul.
- Kissé bonyolult és unalmas,….., lenne ez a magyarázat, de itt, most valahogy mégsem az. Úgy érzem, hogy nagyjából értem, és ha jobban belegondolok majd, teljesen megértem.
- Akkor folytatom. Az életsejt itt módosul, ennek az a lényege, hogy anyag szerkezetben (résstruktúrában) is részben változik, közben a tudat, az érzésmechanizmus is részben változik, de lényegében mégis megmarad.
Itt még egy ideig, elég sokáig, amíg nem lépsz a szürke zónába, van tudatod. Tudod ki voltál, és nagyjából emlékszel a földi életedre. Ez a tudat az életsejttel jött ide. De azért, ez nem a földi gondolkodás, tudat, nézz csak magadba.
- Igen, minden egyszerűbb világosabb tisztább, nem kavarognak a gondolataim. Még a bonyolult magyarázatod is megértettem, legalábbis a lényegét. Itt nem kételkedem, nem keresgélek. Tudom, amit tudok, de azt is tudom, mit nem tudhatok. Ugyanakkor, amit tényleg meg akarok ismerni, ezt meg tudom ismerni, akár érzékelni is tudom. A megértésbe pedig nem zavarnak bele az elterelő érzéseim, gondolataim.
- Na, pont erről van szó, ez a tudat alakul ki itt a fény országában. Ez másféle tudat, mint ami a földön volt.
Amikor az életsejt visszaszáll, az éppen soron levő magzatba, akkor már nincsenek emlékei tudata, mindenki tiszta lappal indul, de a már említett képességei megvannak.
Szóval az életsejt vagyis a lélek, itt a másvilágon, idővel megtisztul.
A megtisztult, törölt tudatú, semlegessé váló, semleges mérőgyűrűvel rendelkező életsejtek, akik így kiérdemelték az újjászületést, szinte sorba állva várnak a visszatérésre. Nem válogathatnak, az éppen az életsejt befogadására nyíló csecsemő-agyacskába „szállnak” be. Kapnak, egy adott testet abban kell helytállniuk. Azért az önálló szabad akarat az irányításuk alatt van.
Így a születés és a halál, nagyobb részt nem szerencse kérdése, egy igazságos szabályozott folyamatba történik.
- Miért is?
- Gondolj csak bele, ha nincs lélekvándorlás, akkor egy gyerek, ember megszületése teljesen a véletlen műve. Ha van, akkor már nem teljesen.
Például Kiss Imre, Budapest Váci út 33, nem születik meg, ha a például a szülő védekezik.
De így mégis megszületik, csak más néven, máshol, mert az alapot adó életsejt, lélek, akkor egy másik babába száll bele.
A tudat mindig újra kezdődik, de az által hogy az életsejtnek is van egy körforgása, valamennyire létrejön a „reinkarnáció”.
Egy olyan életsejt, lélek körforgásban vagyunk, amelyben a bűn mindig tisztára lesz mosva. A boldog élet és a bűn tisztára mosása, e kettő a létezés lényege.
Ráadásul a halál nem a végleges elmúlás, a lélek nem tűnik el a semmibe. Igaz,, hogy ez a sötétség országába kerülőknek nem túl jó hír.
- És mi van a földön, már soha nem láthatom?
- Ha akarsz, lenézhetsz. De meg fogsz lepődni, mert másnak fogod látni. Nem azért mert megváltozott, hanem azért, mert te változtál meg.
- De már nem tudom befolyásolni?
- Egy embert megbüntethetsz, egy másikat pedig megjutalmazhatsz. Akár 20%-kal ronthatod, vagy javíthatod a mérőgyűrű általi besorolásukat. fényesítheted vagy sötétítheted a mérőgyűrűjüket.
A fény ország lakóinak ez is a kiváltsága.
Akár a sötét országból is kiválasztatsz egy ember, neki is csökkentheted a büntetését.
- Hogyan?
- Odamész a kiválasztott fénykarikához, és ha felső ívét simítod végig, akkor fényesebbé teszed. Ha az alsó ívét simítod meg, akkor sötétebbé teszed.
- Hát most bajban vagyok…, sürgős?
- Nem ráér, a te döntésed, nem kötelező.
- Ha már sötét ország, meg szürke zóna. Milyen is az a szürke zóna?
- A sötét ország kifejezetten siralmas, ködös hideg, magányos, állandó kellemetlen fájó érzésben vannak ott. Az összes földi kellemetlen érzés testi-lelki fájdalom ötvözete. A szürke ország egy fokkal, de csak egy fokkal „jobb”. Ott inkább üresek a kóborlók, Nevezzük őket szürke lényeknek. Ott kevesebb a ködös hideg kellemetlenség, fájdalom. Ráadásul a szürkék sem éreznek egyformán, de abban közösek, hogy viszonylag üresek, magányosak, ami nem kellemes érzés.
- Lehet, hogy vannak, akiknek a fény országa sem felel meg, bár idekerültek. Lehet, hogy egyeseknek túl édeskés a fény országa, a mennyország?
- Amikor idekerül, akkor jön rá, vagy a földön is már így gondolja?
- Nem is tudom….., ez is, az is.
- Aki a földön is túlzottan vad, önző az nem kerül ide.
Ha pedig itt van, ide is akart kerülni, de mégsem tetszik neki….., nos, ilyen még nem volt….., nem tudom, talán átmehet a sötét országba, vagy a szürke zónába. De érdekes felvetés.
1. oldal vége (Utazás a mennyországba)
- Igen itt találkozhatsz velük, sőt beszélgethetsz velük, szinte bármikor. De ezért hozzá kell tenni; aki ide kerül, mind remek, kiváló ember.
- Jézus hol van, merre jár, igaz, hogy ő feltámadt?
- Jézus azon kevesek közé tartozott, akiknek az Isten megengedte, hogy néhány alkalommal megjelenjen a földön. Tulajdonképpen ilyenkor a fényalakja jelenik meg emberalakban, nem akarta megijeszteni az embereket. Feltámadt? Jó kérdés…., mert itt a fény országában, bizonyos értelemben mindannyian fel vagyunk támadva. Egyébként Jézus is itt van közöttünk, bárki találkozhat vele. De azt tudnod kell, itt a fény országában nincsenek magasabb rendű és alacsonyabb rendű lények. De azt neked is érezned kell.
- Igen érzem, Itt nincs bennem sem félelem, sem szégyen, sem bánat, sem vágy, sem szolgáló érzés, sem düh. Csak boldogság, nyugalom van bennem. Én is úgy érzem, itt mindenki egyenlő. De a földön is, persze ott a saját tettei gondolatai azért megkülönböztetik az embereket. De hát a mérőgyűrűk pont ezt mérik.
Sasváriné Paulik Ilona a kórházi ágyon kilehelte a lelkét, bár ez így egy kicsit pontatlan, mert a lelke nem az utolsó leheletével távozott, de távozott a testéből. Ahogy egy jó életsejtbe zárt lélektől elvárható, egy kicsit még körülnézett aztán elkapta az örvény. Csak forgott és ment, nem tudni meddig, mennyi ideig. Mint már mondtam; lehet, csak centiket halad, de a mikrovilág „hatalmas” és változatos világában, több résstruktúrán keresztül, ez nagy utazás volt.
Aztán egyszer csak ott volt a gyönyörű és békés boldog fény országban.
A felé lebegő fényalak nem bírta ki, örömtől repesve szólította meg: kis-unokám, kedvesem, aranyom, de jó hogy látlak.
Ilona fényalakja még szinte hunyorogva meglepetten válaszolt:
- Te vagy az nagymama?
- Én, én, drágaságom. Ne haragudj, itt nem tudok neked túrós rétest sütni. Emlékszel otthon mindig azzal fogadtalak.
- Nem baj nagymama. Meséld el, mi van itt.
- Én fogadlak, mert hál isten apud, anyud még élnek, én vagyok a legközelebbi halott ismerősöd.
- Te nem ismerős vagy, te az én nagyim vagy, és ahogy látom, halottnak sem mondanálak.
- Hát persze aranyom. A halottat nem úgy értettem, hanem földi értelemben. Nekünk, jó embereknek két életünk van, egy földi és egy másvilági. De butákat beszélek, nemcsak nekünk, minden embernek, csak a rosszak nem a mennyországba, hanem a sötétség országába kerülnek.
- Ez olyan pokolféle?
- Olyasmi csak hidegség és magány vár az odakerülőkre. Ők csak akkor láthatják a hozzátartozóikat, ha azok is odakerülnek, akkor is csak messziről rövid ideig. Az szomorú találkozás, ez pedig vidám örömteljes.
- Igen, tényleg úgy érzem magam, mintha karácsony lenne.
- Mert itt mindennap karácsony van, mindig olyan érzésünk van mintha nagyon békés odakinn havazó, boldog karácsony lenne.
- Na és ezután mi lesz velünk, innen hová kerülünk?
- Szervusz Ilcsi – lebegett közelebb egy másik fénylény.
- Nagypapi? Te vagy az, igazán?
- Hát persze, én vagyok, a kérdésedre inkább én válaszolok. Képzeld el, itt már szeretek beszélgetni.
Mit is kérdeztél?
- Azt hogy mi történik majd velem, mire számítsak?
- Azért mi is, halványodunk, mint a többi fénylény. Minden fénylény lassan halványodik, szürkül. és egyébként a tudatából is veszít. Szóval egyszer majd el kell innen menni, de ez még nagyon soká lesz. Persze a nagyon fényeseknek még tovább tart, ők tovább maradnak itt. Jézus például sok ezer évig. Szóval mikor elszürkülünk, elhalványodik az alapérzésünk, tudatunk is elfogy, akkor belépünk a szürkék földjére, pontosabban zónájába. Amikor pedig elérjük a világosszürke egy pontos árnyalatát, vagyis tiszták közömbösök, tudattalanok leszünk, akkor belépünk a megújult életsejtünkbe, és mint lélek beleszállunk az éppen a pillanatban éltre kelő magzatba. Emberi babáknál ez a 13. hét körül van.
- Szürke zóna? Van aki eleve szürkén jön ide?
- Olyan, aki pont a semlegesség árnyalatának szürkeségével, olyan nincs, de vannak, akik kissé vagy erősebben szürkések, kevésbé fényesek. Minden fénylény más fénnyel jön ide. De hiszen ott vannak a mérőgyűrűk magad is láthatod.
- És mi történik a sötét ország lakóival?
- Tehát van a fény országa, a sötét ország, és van még az átmeneti szürke-zóna. A sötétek is lassan világosodnak szürkülnek. Amikor elérik, a szürke egy árnyalatát akkor belépnek egy állati magzatba, de szintén megtisztulva. A nagyon sötétek persze sokáig maradnak sötét országba.
- És mi van, ha fogy az emberiség, vagy éppen elpusztul.
- Elpusztítja önmagát. sajnos ez sincs kizárva, rendkívül ellentmondásos és törékeny lény az ember.
De eddig sokasodott, nézzük meg először ezt. Ha sokasodik az élőlény és az ember, akkor új lelkek módosult, de teljesen semleges életsejtek születnek, akik azután leszállnak a földi újszülöttek testébe, pontosabban az agyába. Ha csökkennek az élők, és az emberek akkor két dolog történik. Egyfelől a csökkenés meglehetősen sok bűnnel párosul ezért a fény országába kevesebben kerülnek. Másfelől a földön kevesebb újszülött vár lélekre, ezért itt a másvilágon az abszolút tisztára mosott teljesen semleges életsejteknek várakozni kell, fel is halmozódnak a várakozók. De ezt a várakozást nem érzik, mert ez a teljesen semleges semmit sem érző, tudattalan, időtlen állapot. Ez az abszolút szürke zóna, ez a kvázi halott, semmilyen állapot. Viszont egyszer csak-csak megszületik egy kicsike, megnyílik egy test, egy agy és az életsejt, a lélek, újra képes élni.
- Szóval azt mondod az emberiség akár el is pusztíthatja magát? Mi pedig innen nem tehetünk semmit?
- Ez így van, mi innen kívülről képesek vagyunk az embereket figyelni, képesek vagyunk korlátozottan a mérőgyűrűket befolyásolni, de csak ennyi. Nem tudunk csak úgy, hipp-hopp visszamenni, nem tudunk kapcsolatba lépni. És nem is lenne jó. Nekik, maguknak kell megoldani a problémáikat. Egyébként a közös érzésmező, gondolatokat is tartalmaz. A földi ember alapérzései lényegében innen erednek, a közös érzésmezőből, amit nevezzünk inkább közös érzés-tudatmezőnek. Szóval innen sugárzódnak” az emberbe, az alapérzések, az ember átalakítva visszatükrözi, ezek haladnak át a mérőgyűrűkön.
Szóval van némi hatás a közös érzés-tudatmezőn keresztül. De direkt egyéni hatás nincs.
Ezt most elsőre biztos nem érted meg, de idővel, minden világossá válik.
- És Jézus? És Isten? Ők miért nem tesznek valamit?
- Jó kérdés, de van időnk, majd szépen fokozatosan mindent megismersz. Most inkább csak szeressük egymást, csendbe lebegjünk együtt.
Gyere te is nagyi közénk.
És akkor megszólalt a halk zene, és még egy fokkal ünnepélyesebb, meghittebb lett a hangulat.
Csak lebegünk, körbe-körbe, egybeolvadva, majd szétválva, táncol a lelkünk egymással, szívből mosolygunk, dorombolunk, friss eső tavaszi virágok illatát viszi.
Horzsoló vágyak leszakadnak rólunk, dühök félelmek bánatok leesnek, könnyű leszel, de mégis erős.
2. oldal vége (Utazás a mennyországba)
Korábbi elképzelések a pokolról
és a mennyországról.
Pokol, (sötétség országa).
Végítélet
Mennyország.
Vége a "Korábbi elképzelések........." fejezetnek.
1. oldal (Beszélgetések az édeni kávéházban).
Beszélgetések az édeni kávéházban.
Ebben az édeni kávéházban általában és a tárgyalt időben is, vagy negyvenen-ötvenen lehettek, sok bölcs tiszta ember, pontosabban fénylény, e könyv szereplői is. Többek között e kávéház vendége volt:
Luther Márton, Beethoven, Mark Twain, Georg Sand, Petőfi Sándor. Mary Curie és férje Pierre Curie.
Mahatma Gandhi, és Indira Gandhi. Franklin D. Roosevelt és felesége Eleanor Roosevelt. Nelson Mandela, Hárún ar-Rasíd, Csang Hen. Mori Ógai, Mengyelejev, Neto és még egy sereg, jó lélek, vagyis fénylény. Ki mennyire volt híres a földön, itt nem számított, talán csak úgy, mint érdekesség. Hiszen aki idekerült, az mind egyformán kiváló ember.
Ez a kávéház, név szerint a „Szelíd gravitáció kávézó” volt a törzshelye, nekik, vagyis Vincent Van Goghnak, József Attilának, Whitney Houstonnak, Thomas Morusnak, Gulácsy Lajosnak, Semmelweis Ignácnak, John Lennonnak, Stephen Hawkingnak, Sasváriné, Paulik Ilonának.
Jézus Krisztus is gyakran járt ide, ez volt az egyik törzshelye. Jézus egyébként rengeteg helyre járt, (illetve jár), állandóan beszélget, nagyon kellemesen, egyáltalán nem kioktatón tud magyarázni, mindenhol körbeállják, pontosabban körbelebegik. De visszatérve, a szóban forgó kávéházra, itt volt még Einstein is, Arany János is, Gershwin is, és még több író, művész, zenész, tudós, valamint egyszerű önzetlen, bölcs fénylény. Hiszen tudjuk, itt aztán tényleg nincsenek különbségek.
Az égi kávéházban mindig őszinte, vidám kedves hangulat uralkodik. Gondolom olyasmi, hangulat a megszokott, mint hajdanán az írók kávéházában. Sőt annál is jobb. Itt nem kell tartani a hátsó rosszindulatú piszkálódástól, de attól sem hogy gyanakvóan félreértik a szavaidat. Itt is mesélnek vicceket. Itt is vannak kissé szatirikus, megjegyzések mondatok, de azok önkritikával együtt hangzanak el. Azért beszélgetések többsége, kedves, érdekes, de egyben komoly is, olyan, amelyben beszélők kiönthetik a lelkük, szívük, de csak azért, hogy feltöltődjenek. A földön sajnos kezdenek kihalni az ilyen helyek.
Több mennyei kávéház van, mindenhol, mindenkit kedvesen fogadnak, bár vannak állandó társaságok, de azért azok sem teljesen állandóak. Mondjuk úgy, minden fénylénynek van kedvenc kávéháza, ahová egy fokkal szívesebben jár, de azért sok más helyre is elmegy.
Miért lett a kiválasztottaimnak pont ez a mennyei kávéház a kedvenc helye? - ki tudja. Pont azért választottam ki őket, mert azért van bennük valami közös, valami, ami még itt a kiváló lények, a fénylények között is egymáshoz vonzza őket. Tény, hogy ők nagyon jó barátok lettek, bár ez fény országában nem különleges valami, de ők annál is jobban szeretik egymást.
A kávéház egyik asztala körül úgy hatan-heten „ülhettek”, többek között Mary Curie és férje, Csang Hen, Móri Ogai, Luther, Beethoven, Morus Tamás az egyik kedvenc másvilági témáról beszélgettek.
- Nekem azért hiányzik néhány dolog a földről. Nem arról van szó, hogy ne érezném jól magam, ne lennék boldogabb mint a földön, de azért néhány kellemes testi érzés hiányzik. Például a tüsszentés, a jó evés, a szeretkezés érzése és még sorolhatnám.
- De itt ezt összevonva kapod meg, egy állandó kellemes érzésbe összegyúrva.
- Igen, de azért úgy külön-külön is átélném.
- Talán a képzelet hajóján sikerül.
- Szerintem, pedig a kalandból, izgalomból lehetne több.
- Lehet, hogy vicces, de nekem a munka, pontosabban az alkotás hiányzik. Na meg a jól elvégzett munka öröme, meg a hasznosság érzése. Érdekes módon a kalandos izgalom érzése az adrenalin áradat, amit a földön imádtam, itt nem hiányzik. Nem hiányzik, mert másképp látom a világot. A világ önmagában is egy csoda, egy kalandpark. szóval az esetenkénti örömöt, az állandó csodálat váltja fel. Viszont a jól elvégzett munka öröme hiányzik.
- Nekem pedig a szerelem hiányzik.
- Itt állandó szeretet van.
- Igen, de a szerelem az más, az egy csoda. Amikor a szex is kapcsolódik a szeretethez, és barátsághoz. A három együtt a szerelem.
- De a testi élvezeteket nem bünteti a mérőmechanizmus?
- Dehogy bünteti, azt csak az álszent ember találta ki.
Mert mi is a mérőmechanizmus lényege? Az önző és önzetlen érzés. Ha csak úgy jól érzed magad, szeretkezel vagy bármit teszel magaddal, akkor nem érzel önzőséget. Sőt szeretkezés közben inkább önzetlenséget. Ezért csodás a szerelem, a szeretkezés is, mert csak jó oldala van.
Más kérdés, ha a testi jóléted előtt, közben után valamilyen önző érzésből fakadó cselekvést, valamilyen ártó cselekvést teszel. Akkor sem magáért a testi örömért kapod a „büntetést”, hanem az önző érzésedért.
- Te a szerelem boldogabb korszakáról beszélsz, mert azért szinte mindig jön egy boldogtalan rész.
- Vannak, akiknél egészen sokáig tart a boldogság.
- Igen, de azért nem ez a jellemző.
- A földi életben mindennek eljön a rosszabb oldala, pontosabban, amikor emberként a földön élünk, előszedjük, kialakítjuk a szenvedős oldalt, sokszor ok nélkül is. Mert az ember megszokja, szinte megunja a jót, ekkor szükségszerűen jön a szenvedés, majd szenvedésből szabadulva jöhet a jó, a boldogság, majd megint jön a megszokás, és a többi. Ez a kiszabott menet, csak kevesen tudnak ettől elszakadni.
- Nekem akkor is hiányzik a szex, a szerelem.
- Nekem pedig a hasznos munka, az alkotás hiányzik.
- Rendben van, de a földi élet nem éppen arra való, hogy ezeket a földön élvezzük?
- A végén kiderül, hogy a földi élet egy másik mennyország, legalábbis azt lehetne belőle teremteni.
- Ez így van, bölcs szerető létezéssel, önzetlen viselkedéssel, szeretettel, a másoknak nem ártó örömök sokasításával, a pozitív szükségletek kielégítésével, meg lehetne teremteni a földi mennyországot, a lehetőség nyitott, csak hát az ember…
- Érdekes, egyébként, hogy a földön milyen elképzelések vannak az édenről, a mennyországról.
Szűz szépségeket, pazar gazdag életet, csodás kerteket, ilyesmiket képzelnek el.
- Igen egy kicsit földhöz ragadt elképzelések ezek. Pedig nem kell ahhoz sok logika, hogy a mennyország másképp működhet. Azt is ki lehet találni, hogy az ilyen földi örömök, egy idő után unalmassá válnak.
A másik asztalnál egy másik társaság, többek között Einstein, Stephen Hawking, Hárún ar-Rasid, Mengyelejev, John Lennon, Semmelweis, Nelson Mandela beszélgetése, a földi tudományról szólt.
- Én csak azt nem értem, - a tudomány, hogy a fenébe nem jött rá, még csak nem is sejtette, hogy mi a helyzet? Mert egyszerű anyaghatásról van szó, ebben a mérőmechanizmusban, még akkor is, ha bonyolultnak tűnik.
- Igen lényegében egyszerű anyag és áramláshatás. Mondjuk, mikor a meleg levegő felfelé áramlik, a képzeletbeli mérőgyűrű felső részét érinti, koptatja, a hideg levegő lefelé áramlik, tehát az alsó részét koptatja. Ez csak egy távoli példa volt. Csakhogy ez az anyag és áramláshatás olyan kicsiségben olyan mikrovilágban zajlik, amiről még nem tud az ember.
- Hát itt tart a tudomány. Még nagyon az elején. Pedig egy csomó jel ezért mutatja, hogy valószínűleg van lélek. Sejteni lehet, hogy az érzés érzelem egy különleges dolog és az összefügg a lélekkel. Hogy a lélek, illetve az érzés, érzelem kívülről jön-megy a földi testbe. Kívülről, úgy értve, hogy a biológiai testen túlról. És persze a tudomány arra is gyanakodhatott volna, hogy ez az egész atomelmélettel, alapvető bajok vannak, bár modellnek jó.
- Miből is?
- Az atomelméletbe most nem mennék bele.
- Én sem arra gondoltam, hanem arra, hogy miért nem pedzegeti a tudomány, a lélek, a másvilág valóságos, tudományos létét?
- Én is ezen csodálkozom. Itt van például az a jelenség, hogy szinte minden népi hitvilág, de a vallások is mind hisznek mind a két dologban. A másvilági igazságszolgáltatásban, valamint a valamilyen feltámadásban,
- Jó, de az csak hitvilág.
- Oké, de ha belegondol az ember, akkor a másvilági kompenzáció nélkül, igazságszolgáltatás nélkül nagyon torzan szinte értelmetlenül zajlik az élet. Akkor hiába papolunk itt értelemtől igazságról, igazságosságról, minden mehet a levesbe. Például egy ártatlan kisgyerek gyógyíthatatlan betegséget kap.
- Na de ez sem nevezhető igazi tudományos bizonyítéknak. Legfeljebb logikai érv.
- Jól van, akkor viszont azt állítom, hogy nem mehetett volna végbe az élővilág kifejlődése, az evolúció, ha nincs kívülről jövő érzéssugárzás. Aminek az egyik összetevője, az életerő. Vagy másképp; az élni akarás érzése. Vagy, ahogy mondani szokás: lét és fajfenntartási ösztön. Mert ugye elég sok forrásból táplálkozik az evolúció, pl. az erősebb alkalmazkodóbb marad életben és az párosodik. Na de, ha nem lenne életben maradási és párosodási vágy, akkor, az egész értelmetlenné válik.
Az élőlénynek eme lelki életösztönérzése, életvágy-érzése magától nem alakulhatott ki, akkor ezt csakis kívülről kaphatta. Ez az életvágy érzése az élőlények alapvető motivációja. És később is, az érzéseknek, érzelmeknek hatalmas szerepe volt az élőlényi fejlődésben az emberré válásban. Ez is egy olyan elfogadható érv, erős jel, ami arra mutat, hogy van a biológiai élőlényen kívüli lélekmező, érzelemmező.
- Oké, de ez sem nevezhető bizonyítéknak, főleg nem tudományos bizonyítéknak.
- Jól van, akkor jöjjön még egy fokkal tudományosabb.
Az alapkérdés ez; az emberi tudomány miért nem tud érést, érzelmet előállítani? Mert nem tud, és ebből következik áttételesen a külső érzelemmező, lélekmező valószínű létezése.
- Mi van?- ez kissé homályos.
- Térjünk, oda vissza, hogy nem képes érzést, érzelmet előállítani. Szóval nem képes olyan robotot, vagy számítógépet előállítani, ami bármilyen behatásra, mondjuk, fájdalmat érezne. Vagy lelki fájdalmat, sértődést érezne. Vagy önérzetet, netán életvágyat érezne. Vagy bármilyen más érzést, mondjuk, éhséget érezne. Vagy netán pisilni kellene a robotnak, úgy értve, hogy érezné is az érzést. Vagy kellemetlenül melege, lenne, netán fázna. Persze tudják mérni a hőmérsékletet, talán még ki is írja: ez számomra veszélyes hőmérséklet, de a fázás, vagy a hőguta érzése nincs mögötte. És a tudománynak halvány fogalma sincs, hogyan lehetne az érzéseket előállítani. Ha ilyen feladatot, például érezzen fájdalmat a robot, kapnának, a tudósok csak állnának, mint csacsi az árokparton. Elő tudnak állítani gondolkodó gépet, sőt olyant is, aki képes tanulni. Ha nagyon megerőltetnék magukat, akkor elő tudnának állítani önmagát reprodukáló, tehát szaporodó gépet is. Érző gépet képtelenek előállítani.
- Miért következik ebből a külső érzelemmező létezése?
- Az első következtetés, hogy az érzés valamilyen nagyon-nagyon rejtélyes dolog. A második, azért nem találni sem a biológiai emberben sem a földi életben, a fizikai kémiai jelenségek között, mert valahol nagyon el van dugva. Vagyis egy olyan mezőben olyan anyagi létezésben van, amit az ember nem ismer. Ez a mező nem lehet a biológiai emberben, mert akkor már a tudomány megtalálta volna. Tehát kizárásos alapon, a biológiai emberen kívül egy még nem ismert, de létező helyen, anyagban, mezőben lehet.
- De az nem igaz, hogy az ember nem találja érzések helyét az emberben. Hiszen például az agy bizonyos helyeinek ingerlése, érzelmeket vált ki. Ismerjük például az érzékelések agyi központjait. Sőt azt is tudjuk, hogy a hormonok (szerves vegyületek) érzelmeket váltanak ki. Sőt mesterséges szerekkel is tudunk az érzéseinken, érzelmeinken változtatni. Ezeket szokás tudatmódosító szereknek nevezni, nem túl helyesen.
- Ez mind igaz, de én inkább azt mondom, a felsoroltak a belső érzésmechanizmus részei, mely inkább meglevő, kívülről bejött érzések, érzelmek átalakítását (erősítését, gyengítését, stb.) végzik, nem pedig létrehozzák az érzést, érzelmet.
Ugyanakkor az is igaz, hogy mesterségesen, robotba, számítógépben nem tudunk érzést, érzelmet előállítani. Mit is jelent ez?
- Egyrészt megállapítható, csak a biológiai szerves létezés képes, az érzésekkel, érzelmekkel összekapcsolódni.
- Ez is igaz. De az is logikus, hogy a testen belül létező érzés és érzelemmechanizmus, amihez pl. a hormonrendszer csatlakozik, nem zárja ki, hogy a testen kívül is legyen érzés, érzelemmechanizmus? Nem zárja ki. Sőt, ha elismerjük, hogy bár sok mindent tudunk az érzésekről, érzelmekről, de a lényegét nem ismerjük, akkor valószínű, hogy van biológiai testen kívüli érzés, érzelem mechanizmus.
Azért nem ismerjük a lényegét, mert bár bizonyos fokig tudjuk befolyásolni, de nem tudjuk, eredendőn honnan jön, mi a működése és nem tudjuk létrehozni.
- Hát nekem ez még mindig kevés.
- Jó akkor a következő hasonlattal próbálom megmagyarázni.
Egy középkori királyság főterére, egy fejlett civilizáció az egyik éjjel titokban letesz egy akkus tévé készüléket, melybe egy rejtett adóból pl. a világűrből állandóan adást sugároz. Másnap természetesen körbeállják, csodálják az emberek. Szerencsére nem törik össze, mert az is lehetséges opció. Istennek sem nézik. Szerencsére a király is elég felvilágosult és kiadja parancsba a tudósainak, hogy vizsgálják meg, aztán számoljanak be, mi ez a fura szerkezet.
A tudósok vizsgálgatják szerencsére csak óvatosan és rájönnek, ha ezt a részét piszkálgatják, akkor így változik, ha azt a részét piszkálják, akkor pedig úgy változik. Ezt mind szépen lejegyzik. Amúgy pedig az egészből semmit sem értenek, például látják, hogy vannak benne alkatrészek, de halvány fogalmuk sincs, hogy azok hol, miként minek készültek. De elfogadják, ezek vannak és kész. Arról sincs halvány fogalmuk, hogy a készülékbe az adás kívülről megy, hiszen az elektromágneses hullámzásról, a tévé adás tudományos részéről természetesen semmit sem tudnak.
Hetekig vizsgálgatják, majd a király elé állnak: fenséges urunk, megvizsgáltuk a készüléket, teljesen kiismertük itt a leírás. A király megnézi a leírást és abban tényleg részletesen le vagyon írva minden. Például ha jobboldali harmadik „pókocska” ötödik lábát, fémes rúddal ütögetjük, akkor elhalkul és recseg a hang. Ha nyolcadik „fémcérnát” megszakítjuk, akkor eltűnik a kép és a hang is. Ha összekötjük, megint előjön. És így tovább, részletesen.
Nagyszerű mondja a király, aztán kiáll a nép elé és a leírást lobogtatva, büszkén bejelenti: nagyszerű, királyságunk mindenre rájött, uralni tudja a csodás készüléket!
Miközben a nagyobb részét a lényegét nem ismerik, azt sem tudják, hogy az adás kívülről jön, és így persze nem is értik.
Hát valahogy így van a mostanii emberi tudomány egy csomó dologgal. Például az érzésekkel, érzelmekkel, az élettel, halállal, lélekkel.
- Értem a példázatot, tehát ez lenne a lényege, a magyarázatnak; miért nem ismeri fel, sőt nem is kutatja az emberi tudomány ezeket a területeket. De én még mindig azt mondom, nincs egyértelmű bizonyíték, az ember ez esetben nem tehet a homályba maradásáért.
- De ha az összes felsorolt érvet egymás mellé tesszük, akkor már igen. Mind a négy érvet: a vallásokat, hiteket, az igazságos ésszerű világképet, az evolúciót, azt a tényt, hogy az ember nem tud mesterségesen előállítani érzést, érzelmet, és a többit, akkor már illene kapiskálni.
- Nekem akkor is tudománytalannak, sőt kissé gyerekesnek tűnik ez az egész mérőgyűrű, fénykarika, életsejt, és mi fene még, magyarázat.
- Persze ennek is van egy bonyolultabb tudományosabb magyarázata, ami résstruktúra alakzatokból indul ki. Bár a jelenlegi tudománynak erről még fogalma sincs. De te tudod a legjobban, hogy az emberi agynak a megértéshez nemcsak a bonyolult magyarázat szükséges. Sőt, az el is maradhat. A megértés szempontjából fontosabb, az egyszerű magyarázat, érthető modellel kiegészítve. Én most ezt az egyszerű magyarázatot vettem elő.
- Hát jó, úgy látszik, ez a vita még folytatódik, de hogy itt vagyunk a fény országában, az tény. Azt viszont én is elismerem, hogy e tekintetben is mélységesen ellentmondásos az emberiség. Egyfelől a tudomány, a technika, az ipar, fantasztikus dolgokat produkál, másfelől viszont viszonylag egyszerű felismerésekre sem képes az ember.
A harmadik asztalnál szintén heten-nyolcan beszélgettek. Itt beszélgetett többek között Whitney Houston, Georg Sand, Netó, Vincent Van Gogh, József Attila, Gulácsy Lajos, Gershwin, Arany János. Később pedig Jézus is bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Nekem azért gondot jelent, hogy valakiket ki kell választani
- Miről is van szó?
- Hát tudod, két embernek, kicsit ronthatunk, vagy javíthatunk a megítélésén.
- Én el is feledkeztem róla, nekem már megvannak a jelöltjeim, de ráérek.
- Nekem viszont terhet jelent!
- A méltó, arányos büntetés megtalálása és felvállalása mind a büntetettnek, mind a büntetőnek, teher. A büntetőnek is teher, de végül is hasznos, embereken segítő tett. Igen, a lelkiismeretes büntetőnek, vagy enyhébb esetben kritizálónak, ez nem öröm, hanem olyasmi, hasznos kötelesség, munka, amit például az orvosok is végeznek. Csak Itt közvetlenül nem látod a gyógyulást.
- Igen, de csak akkor, ha jogos, arányos, igazságos a büntetés, enyhébb esetben a kritika. Ha egy kicsit is téved, túlkap a bűntető, akkor már a jótett átfordulhat, ártásba.
- Hát igen itt megint előjön az átgondoltság, és a lelkiismeret fontossága. Azért a földi életben ennél azért több teher, kétség nyomasztja az embert.
- Bizony az ember testét, lelkét sok minden gyötri, nyomasztja. Hogyan lehet mindezt mérni és kompenzálni?
- Gondolj bele, mennyi minden?
Gyötri nyomasztja minden, ami rejtély a számára, szóval az érthetetlen történések, dolgok.
A jövő veszélyei, a lehetségesen bekövetkező veszélyek és az ismeretlen veszélyek.
Egyáltalán a kiszámíthatatlan jövő.
Nem jó porszemnek érezni magukat, akit a sors szele ide-oda kavarhat.
Mindez leginkább szorongással, félelemmel jár.
- Főleg ha a sors keze, más ember kezében van, vagyis másoktól nem túl szimpatikus emberektől függünk, vagyis függnek az emberek, vagyis mi is így voltunk.
- De az is gyötri nyomasztja, ha hibákat követett el, tévesen rosszul viselkedett, cselekedett. Saját önhibás gyengeségével szembesülni, talán még az önhibán kívüli gyengeség érzésénél is rosszabb.
A kudarcok, sikertelenségek is megrázók, szégyent váltanak ki.
- Na és a számtalan csalódás, nemcsak az új vágyak, remények sülhetnek be, de az eddigi „ez még elmegy” tendencia is megakadhat, vagy rossz irányba fordulhat.
- Vagy csak így látja az ember. Az ember általában a rosszat hajlamosabb észrevenni, mint a jót.
- Lehet, sőt biztos, hogy ez is benne van. De ezért nincs kizárva, hogy a fölösleges ellenségeskedések, ártások, átverések, így csapódnak le.
- Igen, lehet olyan közösséget szervezni, amelybe több az öröm a megértés,- és marakodó, egymást bántó „közösséget” is létre lehet hozni.
- Az is megrázó, ha az ember tiszta segítő szándéka fordítva sül el. Például jó szándékkal pénzt ad a másiknak, aki ezt rossz célra használja fel. Például piát vesz rajta, és az alkohol betegsége erősödik.
Mindez leginkább a szégyen érzését váltja ki.
- És persze sértő, megviselő az is, ha igazságtalan ítéletet kap. Na, ennek aztán sok változata van.
- Ha semmibe veszik, lenézik.
- Ha félreértik, ha hamisan vádolják. Ha megsértik, lelkileg bántják. A hálátlanság az árulás, a megcsalás is mellbevágó.
- A sértettből mindez szorongást, szégyent, bánatot-dühöt vált ki. Akkor talán érthető, ha gyűlölködő emberré válik, és,… a sötétség országába kerül.
- Nem biztos, csak akkor, ha gyűlölködése átlép bizonyos határt. Illetve, ha önzőséggel ötvöződik.
- A gyűlölködést mindenképpen hanyagolni kellene. Amikor én ember voltam azt mondogattam magamnak, amikor a tehetetlenül mérgelődtem: imádkozz, ne gyűlölködj.
- A hippik pedig ezt mondták: szeretkezz, ne gyűlölködj.
- Mindkettő jó, sőt a hasznos munka is enyhíti a belső fájdalmat. De abban igazad van, hogy az elkeseredés, gyűlölködés utolsó lökése, a tehetetlenség.
- Olyan rendszer kellene, melyben többet lehetne tenni, a közvetlen demokráciára épülő rendszer, jónak tűnik.
- Milyen boldogító, hogy itt a fény országában megszabadulunk minden ilyen kellemetlen érzéstől. Én ezt élvezem leginkább. Nincs félelem, kétség, szorongás, düh, szégyen sem bánat.
- Persze itt azért sokkal kevesebb az olyan külső hatás, amely kiváltatja ezeket a kellemetlen érzéseket. A magunk mániáitól, fóbiáitól is megszabadultunk. Meg a kicsinyes tépelődésektől. Itt azért másképp látjuk a világot……. De flúgos vagyok, csak most jut eszembe, hogy hol vagyunk. Itt csak egyféle kellemes érzésünk van. És hát mégis, a mennyországban lennénk.
- Igen, de azért kérdés, hogy a földön élők miért nem tudnak legalább két fokkal boldogabban élni?
- Hát igen ez az örök kérdés. Ezer, sőt millió magyarázat is van rá, de egyik sem teljes.
- Igen, igen, de úgy tudom a nyomasztó, kellemetlen érzések, a szenvedések fényesítik a mérőgyűrűt.
Ezek szerint az juthat fény országába, aki gyakran átéli ezeket a gyötrő nyomasztó érzéseket. hiszen aki mindenért, a világért aggódik, vagy dühöng, netán szégyenkezik az több gyötrő szorongó érzést él át, és utána idekerül. Aki pedig optimistán és vidáman akar élni, így-vagy úgy, meg akar szabadulni a nyomasztó gyötrő érzésektől, illetve úgy is él, az pedig mehet a szürke zónába.
Itt kapcsolódott a beszélgetésbe Jézus.
- Van benne valami, de nem egészen erről van szó.
Egyfelől, nem a gyötrődés, kontra vidámság a vízválasztó, hanem hogy miért, kiért történik. A magad sorsa miatt is tudsz gyötrődni, szorongani, de az már önző és nem önzetlen érzéssel párosul.
Szóval, aki mások miatt gyötrődik, önzetlen érzéssel párosulva, csak azokra lehetne igaz ez a felvetés. De valóban, még ezt a másokért való aggódást is túlzásba lehet vinni. Vagy még ha jogos is a sértődés, de az gyakran sokkal nagyobb a kelleténél. Ez már fölösleges önzrikálás, vagyis túlzott sértődékenység, önbántás, túlreagálás. És persze van az önző, „engem bánt mindenki” fajta önbántás, önzrikálás. De ez is csak akkor lesz büntetendő önzőség, önző érzés, ha igazságtalan bosszúba megy át. Ha csak megmarad túlzott fölösleges önbántásnak, akkor nem lesz büntetve. De nem is lesz figyelembe véve.
- Ezt hogyan méri a mérőmechanizmus, hiszen akár igazi bántásból is eredhet a sértődöttség érzése.
- Igen, de ha önbántáskor, önzrikáláskor, túlreagáláskor a lélek mélyéről jövő lelkiismereti érzés-sugárzásnak más lesz a frekvenciája. Mert ekkor a lélek mélyén levő érzés, már nem lesz őszinte. Megjelenik a kiáramló érzésben egy önzrikáló frekvencia, ami miatt a mérőmechanizmus mérése megváltozik.
- Szóval az önbántást úgy méri, hogy nem méri bántásnak. Pontosabban, hogy egyáltalán nem méri. Mert amúgy a bántást, az igazságtalan testi-lelki szenvedést méri, a tükröződő érzéseken (félelem, szégyen, bánat, sértés, stb.) keresztül.
- Így van. Az önbántás tehát direkt módon nincs büntetve csak nem veszik figyelembe, a folytonos önzrikálás magába hordja a földi büntetését, emiatt senki nem kerül sem a fény országba, sem sötét országba.
De azért kétségkívül önfegyelemre is szükség van.
- És aki nem tud az érzéseinek parancsolni?
- Nem tudom, de Isten azon bánkódik, miért nem akarnak az emberek boldogok lenni.
- Azért ismerjük el, az embereknek kell a verseny, van bennük egy ösztönös versenyigény. Nekünk könnyű, mert nincs bennünk versenyvágy.
- Lehet verseny, csak igazságos, szabályozott legyen. Csakhogy az ember többnyire nem ilyen versenyeket csinál.
- De ez olyan nagy bűn, ha az ember néha ebből a szabályozott világból ki akar lépni? És ha már elkezdődik a kilépés, akkor hol a határ?
- Lehetnek kétségek, de szerintem a mérőmechanizmus igazságosan mér. A lényeg az önzőség, a másoknak ártás, illetve az önzetlenség a másoknak segítés.
- És mi van a kellemes érzésekkel?
- A jó a kellemes, vidám, boldog érzéseket nem méri a mérőmechanizmus. Az is kellemes boldog érzés, ha nincsenek gyötrő, szorongó, rossz érzések. A hiányt sem méri a mechanizmus.
A jó, kellemes, örömteli érzéseket büntetni badarság lenne, hiszen ennek szaporítása, erősítése az Isten, az élet, és az ember közös célja. A mérőmechanizmus nem bünteti és nem is jutalmazza. Nem jutalmazza, mert önmagában hordja a jutalmát.
Egyszerűen nem méri. Isten, egyébként abba reménykedett, vagy talán még most is reménykedik, hogy az ember ráébred; a hasznosság és a boldogság egymásból következik. A természeti törvények is erre vannak beállítva.
- Egyébként jó hogy így együtt vagytok, Vincent, Attila, Wietny, muszáj beszélgetni az öngyilkosságról. Tudom, hogy nálatok és sok esetben rengeteg enyhítő körülmény van. Alapjáratban azért azt látni kell, bár a másnak ártás az igazi nagy bűn, de az önmagunknak ártás, is bűn. Az is igaz, hogy az önmagunknak ártásnak, sok erős felmentő körülménye lehet. Ami veletek is megesett, az igazságtalan megítélés, a testi-lelki szenvedés. De itt azért zárójelbe megjegyezném, sokan azért elviselik ezt, és mivel igazságtalan, ez az érdemtelen fájdalom a mérőgyűrűt fényesíti. Szóval alapjáraton, az önmagunknak ártás, mégis egyfajta önző viselkedés, érzés, mert olyankor mégis elsősorban magára gondol az illető, nem gondol például arra, hogy ezzel másoknak is fájdalmat okozhat.
Valójában, ha sok az igazságtalan szenvedés, akkor az kompenzálja ezt az önző érzést.
Igen, szóval nem mindegy, hogy mennyi az igazságtalan szenvedés. Nálatok nagyon sok volt azért is vagytok itt a mennyországban. De ezt elsősorban a nagyszerű közönségvigasztaló alkotásaitoknak köszönhetitek. Ezek csak úgy jöhetett létre, hogy az emberek iránti önzetlen szeretet motiválta a munkátokat. Amely munkát, már művészetnek lehet nevezni.
1. oldal vége (Beszélgetések az édeni kávéházban)
2. oldal (Beszélgetések az édeni kávéházban)
A negyedik asztalnál, többek között ott volt, Mark Twain, Indira Gandhi, Sasváriné Paulik Ilona, Mahatma Gandhi, Petőfi Sándor.
- Ti mit csináltatok az elmúlt napokban?
- Itt voltam a kávéházba, én imádok itt lenni, szinte éjjel nappal itt vagyok. Én Budapesten is imádtam az írók kávéházba járni. Japán, New- York, itt pedig még jobb, kedvesebb a hangulat, pedig az sem volt semmi.
- Én a múlt héten a gyerekek között voltam, a fénylény gyerekek között. Minden gyerek ide kerül a fény országába, aki gyerekkorában hal meg, hiszen ők, szükségszerűen ártatlanok, de sokat szenvednek. Sok gyereknek sajnos a szülője később hal meg, mint ő, vagy már a földön elhagyják őket. Őket, az árva fény-gyerekeket szoktam meglátogatni, imádok velük játszani.
- Gondolom a gonosz, vagy felelőtlen szülők pedig mehetnek a sötét, vagy a szürke országba.
- Hát igen, bár a gyerekvállalás, gyereknevelés normál esetben önzetlen viselkedés, érzésfolyamat. Szóval a gyermektelenek kissé nehezebben kerülhetnek ide. De az csak az alap, mert ha valaki önhibáján kívül gyermektelen, de amúgy önzetlen ember, az természetesen ide kerül. Illetve akinek véletlenül, vagy önzésből születik gyereke, ráadásul meglehetősen felelőtlenül rosszul gondozza, az persze a sötét országba köt ki. Egyébként az önző emberek általában az élet minden területén önzők, és ez az önzetlenekre is igaz. A cselekvések, a gondolatok valamint az érzések általában illeszkednek egymáshoz, bár a mérőmechanizmus az érzéseket méri. Kevés ember gondolja, de a közéleti gondolkodás, aktvitás, pontosabban azok érzései, nagyon erősek, erősen hatnak a mérőgyűrűre. Például olyan látszólag jelentéktelen dolog, hogy valaki elmegy szavazni vagy sem, és előtte azért gondolkodott, töprengett aggódott a helyes megoldáson.
- És ha rossz megoldásra jut?
- Annak ellenére, hogy önzetlenül, a nép és gyerekei érdekében alaposan átgondolta?
- Aha.
- Nos, ez elég ritka eset. Mert ha jó kiindulásból alaposan átgondolunk valamit, akkor ritkán jutunk rossz megoldásra.
Az már gyakoribb, hogy valaki ön-ámítva elhiteti magával, hogy ő mennyire okos átgondolt, nem árt senkinek, miközben valójában nem az. Nos, ennek az embernek a lényegi önzősége ugyanakkora, mint annak, aki tudatosan önző.
- És te hol voltál tegnap?
- Hol lehettem volna, az állatok mennyországában, lila országban. Tudjátok, hogy ott van a két kedvenc kutyusom és a macskám is. Szinte mindennap megyek. Tudjátok, hogy én a földön is imádtam az állatokat. Számomra itt is az egyik legnagyobb öröm, hogy a fejlett állatok lelke (életsejtje) sem veszik el, hiszen ők bűntelenek. Jó, persze kevesebb bennük a tudatos szeretet, ezért az itteni kellemes érzés szintjük is alacsonyabb, már-már közepes, szürke, de azért jól érzik magukat. Tudjátok én csúnya voltam, és ráadásul mozgássérült. Gyerekem pedig nem lehetett.
- De itt minden más.
- Tudom,- mondta elcsukló hangon - tudom - pityeregte - csak nem tudom felejteni.
Ekkor váratlan dolog történt, olyan esemény, ami még itt sem mindennapos. Gyerekek és állatok fénylényei özönlötték el a kávéházat.
- Ilona, Ilona, hozzád jöttünk – hallatszott mindenhonnan – boldog évfordulót! - szeretünk!
Ilyen szavak hallatszottak mindenhonnan.
Ilona pedig fénylett a boldogságtól.
Később csatlakozott a társasághoz, Jézus, Franklin D. Roosevelt és felesége Eleanor Roosevelt lelke.
Az utóbbi kezdett beszélni:
- Én csodás bolygó tájakra utaztam.
- A valóság-képzelet hajóján?
- A valóság-képzelet hajóján. A földön is voltak éber álmodozásaim, képek, tájak, és egyéb elképzelések.
Amolyan képzeletfilmek. Csak a földön ezek zavarosak elmosódottak voltak, itt pedig élesek, szinte ott járok, amit elképzelek.
- Vagy nem is szinte, mert megváltozik a levegő, más illatok vannak, a közelbe levő dolgokat megfoghatod.
Ráadásul így bárhova elmehetünk én például a baktériumok világába jártam. A képzelet világa valósággá válik, legalábbis szinte nem lehet a valóságtól megkülönböztetni.
- Tulajdonképpen a földön is vannak már hasonló technikák, igaz kicsit gyengébbek, de az sem indok arra, hogy állandóan akció meg horror filmet nézzenek. De engem mégis az érdekel egyfolytában, a földön is, itt is, hogy az emberek miért nem szeretik, kedvelik egymást, jobban?
Az emberek miért nem tudnak általában jó hangulatban, kedvesen élni, beszélgetni, egymás iránt érezni? Úgy értve, hogy mindig, ahogy mi is. Szóval az emberek miért haragudnak, félnek sokszor egymástól, miért utálkoznak annyit?
- Emberek, vagyis mi is ilyenek voltunk. De értem a kérdést. Jó kérdés, ahogy mondani szokás. Talán az lenne az első, hogy ne gyanakodjanak a másik ember rossz indulatára. Bízzanak a jó indulatában.
- Gyanakodnak, de néha jogosan, mert azért előfordul, hogy nem szeretik az embertársukat, sőt nem ritkán direkt bántják, vagy sunyin átverik.
- Hát igen ez előfordul, de valahogy beleesnek ebben az ördögi körbe. Valahogy szinte mindenkibe kialakul ez a gyanakvás: - Az embertársam lehetségesen, sőt ötven százalékos eséllyel rossz, rosszat akar, akkor én is megengedhetek vele szemben egy kisebb elővágást.
Az ilyen gyanakvó elővágásokból alakulnak ki az ellenséges viszonyok. Az egyébként viszonylag jobb embereknek is ez lesz az alapfelfogása. Ráadásul, ott van az elmérgesedő ellenségeskedés jelensége. Az a szükségszerű folyamat, hogy a kisebb konfliktus dagad, nő, terjed.
- Értem mire gondolsz. De én ennek ellenére, már kétezer év óta azt mondom, hogy néhány egyszerű szív és kommunikációs szabállyal kedvesebbé, jobbá őszintébbé lehetne tenni az emberi kapcsolatokat.
Például az egyik: legyél mindig őszinte, ne hallgasd el a kétségeid, próbáld meg udvariasan, de őszintén elmondani a kétségeid, problémáid, beleértve a tanácsaid.
- Ezt pedig megelőzi, valóban legyél jóindulatú, valahogy, és ezt próbáld bizonyítani. Elsősorban a segítő tetteid bizonyítják. De azért a dicsérettel, meg a kedves megjegyzéssel sem kell spórolni, feltéve, ha nem hamisan cseng.
A másik felvetésében kritikájában pedig ne a támadást keresd. Egy-két piszkálódásnak (parancsolásnak, kioktatásnak, kötekedésnek, stb.) tűnő megjegyzést nyugodtan benyelhetsz.
- Az én kommunikációs szabályaim pedig ezek: - A gyanakvást, az előítéletet, próbáld meg „elfelejteni” . Ha a másikat magadnál egy kicsit rosszabbnak ítéled meg, például szerinted kevesebbet segít neked, mint te neki, vagy éppen kötekedőnek látod, akkor azt még elviselheted.
- Azért nyilván van egy határ.
- Persze én csak azt mondom, hogy nem kell a pontos egyformaságra törekedni. Például: ő is pont annyit adjon amennyit én, ő sem adjon több tanácsot, és egyszer se szóljon be. Ennek a vége biztos sértődés, aztán visszavágás, végső soron pedig, rossz kapcsolat. Ugyanis az emberi ítélkezés meglehetősen torz, önmaga irányba elfogult.
Szóval egy kicsit lehetünk elnézőbbek, már azért is, mert valószínűleg a másik ember szemszögéből nem is mi vagyunk az elnézőbbek, hanem éppen ő maga.
- Jó, hogy itt vagy Jézus, már régen meg szerettem volna kérdezni valamit, illetve kettőt is.
- Oké, várom.
- Az egyik hogy miért mondtad: a gazdagok nehezebben jutnak a mennyországba, mint teve a tű fokán. Vagy valami ilyesmit. A másik, miért mondtad: boldogok a lelki szegények mert övék a mennyek országa. Vagyis hogy ők, biztosan a mennyországba kerülnek.
- Az elsőt azért mondtam, mert az állandó vagyonszerzés közben szinte szükségszerűen önző érzések gondolatok keletkeznek. Gondolj csak bele, egy gazdag embernek a legfőbb a legfontosabb elfoglaltsága, hogyan gyarapítsa a vagyonát, vagy éppen hogyan költse el. Még ha ezt tisztességes eszközökkel is csinálja, ami szintén nagyon ritka, akkor is ilyenkor magával, esetleg a családjával van elfoglalva. De nagyon nehéz ravaszkodás nélkül nagyobb vagyont szerezni és ilyenkor már egy kis lenézés is megjelenik, vagyis az önző, lenéző gondolatai túlsúlyba kerülnek, amit a mechanizmus mér.
- Ha valaki a családjáért él, az miért önző?
- Amint már sokszor mondtam, az arányok sokat számítanak. Persze az nem önzőség, ha valaki szereti a családját, a barátait, néhány embert jobban, mint másokat. Viszont ha ez túlzott, szinte csakis őket szereti, az embertársait pedig nem, az bizony már önzőség. De azért a másik kérdésre is válaszolok, ami a lelki szegényekkel kapcsolatos.
Egyébként érdekes ezeket tényleg mondtam, mert sok beszédemet kiforgatták már. A lelki szegények alatt, én az önhibájukon kívül tanulatlan, egyszerű, szegény, de tiszta szívű, dolgos emberekre gondoltam. A becsületes munkásokra, parasztokra, hiszen nélkülük, az ő fáradságos munkájuk nélkül nem lehet élet. Az pedig, hogy műveletlenek, vagyis lelki szegények maradtak, nem az ő hibájuk. Régen nagyon sok ilyen ember volt. Ők megérdemelték a mennyországot, mert az ő érzéseik többnyire nem lehettek önzők. A többségük azért nem volt szolgalelkű, mert a szolgalelkűség, a gyávaság a megalkuvás eléggé önző érzéssel párosul. Első látszatra nem, de végül is, az ilyen ember csak magát félti, csak magára gondol.
- Most már sokkal kevesebben vannak az ilyen emberek, hiszen szinte mindenkinek van lehetősége valamilyen tanulásra.
- Tudom. Az én földi életemben ezek a becsületes dolgos emberek tettét ki a nép nagyobb részét. Most pedig a kisebb részét, még a negyedét sem. Hiszen most már azért a legtöbb műveletlen ember maga is tehet róla. És hát minden megváltozott. De most is lehetne önzetlenül szeretve segítően hasznosan élni.
- Köszönöm a válaszod.
Azután egyesek átmentek más asztalokhoz, ide viszont onnan érkeztek. Luther és Mary Curie, mármint a lelkük szintén ide „ült” le.
- Ki legyen a megmondó, a fontos, a központban levő, az elismert ember. Ez szüli a konfliktusokat.
Amely konfliktusok aztán s nőnek, terjednek és specializálódnak. Pontosabban ürügyeket találnak maguknak. Például a rasszizmust.
Ebből következik a vélt, vagy valós kioktatás, parancsolgatás. A presztízsharc, az öntelt okoskodás, a hatalmi pozíció keresése, a túlzott ambíció. És a harcba forduló verseny. Ezek a javulás lélektani gátjai.
- De ezeket önző érzések követik, tehát büntetés sem marad el.
- Nekem inkább azzal van gondom, hogy bár büntetés kap az önzően viselkedő, de nem is olyan egyszerű megérteni; mi az önzőség, mi a rossz és mi a jó, mi az önzetlenség?
- Viselkedés és érzés, sőt az érzést mérik, szerintem nem mindegy, hogy mindkettőről beszélünk.
- Jó, akkor mondok példákat; mire gondolok. Az például önzőség, ha másokat lenézünk, - viszont az is különbségtétel, tehát önzőség, ha értékeljük a tehetséget, a hasznosságot? Hogyan és mekkora különbségeket tehetünk?
- Folytasd.
- Az önzetlen, ha egy normális nem ártó embernek segítünk, ha szükséges támogatjuk. De ha ez az ember mi magunk vagyunk, magunkat védjük meg, magunkat támogatjuk, akkor az már önzőség?
- Folytasd.
- És az önzőség, ha netán magunknak azért akarunk hatalmat, pénzt, eszközöket, hogy másoknak használjunk?
- Folytasd
- Hasonló kérdés, a családunkkal, a barátainkkal, és akár a népünkkel kapcsolatos elfogultsággal. Szóval az önzőség, ha családunkat, a barátainkat netán a saját közösségünket erősebben támogatjuk, többet segítünk nekik, netán jobban szeretjük őket?
- Van még?
- Van. Az önző, rossz viselkedés, ha egy rosszat, kegyetlent, önzőt választunk, legyen az ember, vagy rendszer, vagy cselekvési út, vagy akármi. De sokszor, nincs más választás, csak egy rosszat, vagy egy kevésbé rosszat választhatunk. Ha a kevésbé rosszat választjuk, az önzőség?
- Folytasd, ha van még?
- A jókat, hasznosakat a rászorulókat megvédeni, a rosszakat az önzőket ártókat büntetni, mindkettő önzetlen, helyes viselkedés. Az ellenkezője, pedig önző, helytelen. De hol van a határ? Mert bizonyos esetekben kifordulhat, igazságtalan támogatás, vagy igazságtalan büntetés lehet belőle.
- Oké. De ezt azért kiegészíteném azzal, hogy a kritika nem mindig büntetés. Van büntetés indokoló kritika. Van igazságtalan kötekedő kritika. De van építő, tanácsadó kritika is. Folytasd, ha akarod.
- A felületesség, az átgondolatlanság, a gondatlanság, legyen az magunk ítélete, magunk viselkedésének megválasztása, vagy mások értékelése, helytelen önző viselkedéshez vezet, szóval önzőség. De sokszor jóindulatúan, és csak igen enyhén vagyunk felületesek? Akkor most mi van?
- Na, látod a végén mégis eljutottál a leglényegesebb kérdéshez. Mert minden, amit felsoroltál teljesen értelmes, logikus, jogos felvetés. De a megoldás kulcsszava: a megfelelő mérték. A helyes arányok, határok megtalálása. Az önzőséget az önzetlenségtől a legtöbb esetben a viselkedés, illetve az érzés mértéke választja el. Például: persze, hogy az emberek, rendszerek, cselekvések között különbséget kell tenni, adott esetben még két rossz között is. Csak hát ez csakis a másoknak hasznosság-ártás alapján történhet. És nagyon kiszámítottan, vagyis nem szabad túlzásba vinni. Ami pedig a „muszáj a kevésbé rosszabbat választani”, szintén pontos mérlegelés kérdése. Mármint, hogy az a „kevésbé rossz” sem mehet át bizonyos határon. Távlati cél, azonban soha nem lehet a „kevésbé rossz”.
Vagy: természetesen magunkat is védhetjük magunkat is menedzselhetjük, mint hasznos, jó, vagy éppen elnyomott embereket. Csak, ha ezt túlzásba visszük, akkor az már önzésből ered, önző érzések követik. Ugyanez elmondható a többi felvetéssel kapcsolatban is. Szóval a mérték, az arány, a lényeg, sajnos. Azért sajnos, mert így a jóindulat mellett, mégis odafigyelést átgondolást igényel a helyes viselkedés, érzés, az hogy ide kerüljön az ember, a fény országába.
Mint arról már szó volt, van egy másik iránytű, amit szintén képes mérni a mechanizmus,- ez az érzés őszintesége. Ha ürügyeket gyártunk, akkor a lelkünk mélyéről más frekvencia hullámzik elő, mintha nem gyártunk ürügyet. Ha túlzásba viszünk valamit, a közömbösséget is túlzásba vihetjük, - azt is az érzéseken keresztül méri a mérőgyűrű. Mindenfajta igazságszolgáltatásnak földinek erkölcsinek, joginak, másviláginak is ilyen alapvetésekkel kell működni.
- Azért én még mindig nem tartom elég igazságosnak, ezt a másvilági ítélkezési rendszert. Gondoljunk csak bele, egy ember, egy egyén honnan tudhatja mi vár rá a másvilágon. Az iskolában, sem erkölcstan órán, sem hittan órán, sem társadalomismeret órán, sem fizika, kémia sem biológia órákon nem tanítanak erről semmit. A kultúra is elhanyagolja ezt a témát. A jog sem foglalkozik ezzel, nincsenek erre utaló törvények, akkor honnan tudja a szerencsétlen, hogy mi vár rá a másvilágon.
- Na igen, de ezt az oktatást, ezt a rendszert ki találta ki?
- Az ember.
- Úgy van az ember. Az ember, aki nem jön rá, aki nem ért meg egyszerű dolgokat. Végeredményben egyszerű, igaz egy kicsit azért kell hozzá gondolkodni. A tudományok is ráébredhettek volna, és az egyének is, ha gondolkodnának. De a tudósok is egyének. A vezetők is egyének.
Mert az egyének azért képesek logikusan, átfogóan, áttételesen gondolkodni. Például nem túl bonyolult rájönni arra, hogyha pazarlóan, vagy természetpusztítóan fogyaszt valaki, természetet romboló árut gyárt, vagy vásárol, akkor azzal sok embernek, sőt az emberiségnek is árt. Nem túl bonyolult arra sem rájönni, hogyha valaki rossz vezetést, rossz rezsiimet választ, akkor azzal sok embernek, a társadalomnak árt. Persze nem egyforma a vétek, a felelősség és a büntetés sem. Nyilván egy rossz, önző vezető még önzőbb, még nagyobb büntetést kap, mint az önző állampolgár. De mindenki mérve van.
Tulajdonképpen a lelkük mélyén mindezt tudják is, csak, az önző érzéseik által elhomályosított értelmükkel, önáltató ürügyeket kreálnak. Akkor nem érdemlik meg a sötétség országát?
- Mért kell az egyénnek mások az emberiség hibáiért bűnhődni?
- Ez a földön szokott gyakran előfordulni. Persze itt is van némi közös felelősség, illetve annak beszámítása. Mert többé-kevésbé, minden egyén alakítja a közös dolgokat. Tehát igazságtalan lenne azt mondani a közös hatás igazságtalanul szól bele az egyén életébe. Hamis lenne azt mondani: a közös sors, a közös hatás független az egyéntől. Viszont az arányokra vigyázni kell, a másvilági ítélkezésben szükségszerűen pontosak az arányok.
- Nem túl szigorú ez a mérőmechanizmus? Ha valaki rombolja a természetet, nem törődik a környezetszennyezéssel, örül például a novemberi melegnek, akkor ő is bűnös?
- Ha tudhatná, ha sejti, hogy ez végső soron az embereknek ártalmas, akkor igen, bűnös. De a mérőmechanizmus azt is méri, hogy miközben így viselkedik, aközben szükségszerűen önző érzései vannak. Mert ilyenkor feltehetően csak a ma, és elsősorban a maga szempontjából nézi a dolgokat, tehát önző. A másvilági mérőmechanizmus azt is méri, amivel a földi jog nem tud, vagy nem akar mit kezdeni.
- És aki már a földön megbűnhődik, - akár a jog, akár az emberek, akár a természet bünteti meg, - az ideát is bűnhődik?
- Nincs kétszeres büntetés. A mérésnek három része van. Nem sorolom fel ezeket, de az egyik része, ami a fájdalmat, szenvedést méri.
- Kivéve a túlreagált szenvedést, önártást.
- Úgy van, de azon kívül minden testi-lelki szenvedés fájdalom fényesíti a mérőgyűrűt. Tehát a bűn elkövetésével párosuló érzések sötétítik a mérőgyűrűt, a büntetéssel járó fájdalomérzések pedig világosítják, tehát létrejön a kiegyenlítődés.
Ha túl nagy a büntetés, vagy bűn nélkül is van szenvedés, akkor csak világosodás van. Viszont ha nincs földi büntetés, akkor csak sötétedés van.
Szóval ez egy igazságos igazságmérő mechanizmus, az Isten, természet műve.
Ekkor hirtelen csend lett, lassan, sok idő múlva oldódott fel.
- Mi lesz az emberiséggel, ha elpusztítja magát? Jézus te miért nem teszel semmit, és az Isten, Ő miért hagyja.
- Isten az embernek önálló szabad akaratot adott. Ráadásul azért folyamatosan figyelmezteti, jeleket ad, megpróbálja az embert a jó út felé terelni. De többet nem tud tenni, mert, ha direkt avatkozna be, akkor megszűnne az ember szabad akarata. Másfelől Isten megalkotott egy szinte tökéletes rendszert, a természet törvényeit, beleértve az élet törvényeit. Isten ezeken keresztül irányít, tartja a kapcsolatot az emberrel. Ebből Ő sem léphet ki. Ha kilépne a saját szinte tökéletes rendszeréből, akkor az nemcsak igazságtalan lenne, de úgy felfordítaná az egész rendszert, hogy még Isten sem tudná megakadályozni az összeomlást.
És hogy én miért nem teszek semmit? …… de hiszen én Isten embere vagyok. Igaz az egyik kedvence vagyok, talán egy kicsit kivételezett is vagyok, de Isten akaratával én sem dacolhatok.
És mi lesz az emberiséggel? Az embereket persze egészében kell érteni, vagyis az életsejteket, a lelkeket, a földi életben és a másvilági létben, mindent egybevetve.
Igen benne van a pakliban, hogy részben, vagy egészben elpusztítja magát. Az élet persze ez által nem fog elpusztulni. Ez az egész másvilági igazságszolgáltatás úgy van megszerkesztve, hogy a rosszak, önzők felületesek, gyűlölködők most is, akkor is, bűnhődnek. Azok is a rosszak büntetését kapják, akik valahogy hozzájárultak az emberiség pusztulásához. Hiszen ők is önzők. A jók az igazán önzetlenek, az emberszeretők, akik meg akarták akadályozni a pusztulást, jutalmat kapnak, szenvedésük ellensúlyozva lesz, szóval nekik végső soron akkor sem esik bajuk, ha elpusztul az emberiség.
- Én sajnálom az embereket, hiszen az átlagos öröm-keserűség arányát jelentősen magasabb szintre tudnák helyezni. úgy is mondhatjuk, sokkal boldogabbak lehetnének. Egyrészt egy jobb okosabb demokratikus társadalommal, másrészt az egyén önmaguk szintjén egy kicsit nagyobb önkontrollal, több jóindulattal.
- Hát igen és így ráadásul sokkal többen kerülnének ide a fény országába és kevesebben a sötétség országába. Igen boldogabbak lehetnének, de mit lehet tenni, ha nem akarnak boldogabbak lenni.
- Mi emberek, akik sodródunk és egy kicsit hatunk is, az élettermészet hatalmas zavaros, habzó, de azért szabályok közt áramló folyójában, nem tudunk mást tenni, mint a magunk kis porszem lélekvesztő lelkünket, megpróbáljuk jó irányba kormányozni, ezzel az egészet is icurit a jó felé tereljük.
- Jól van, elég volt már a komolykodásból, váltsunk témát.
- Apropó azt ismeritek, hogy az elefánt találkozik az egerekkel……, most meg mit röhögsz?
- Ne haragudj, de olyan vicces, amikor Jézus viccet mesél.
Ekkor az író szédülni kezdett, a körülötte levő fényalakok elmosódtak, egyre vadabb forgásba kezdett. Sebesen rohangáltak a gondolatai, többek között átfutott az agyán: ezt már átéltem, amikor ide kerültem a fény országába. De úgy látszik, nem maradhatok, vissza kell mennem.
A lét és a halál határán kialakuló forgás nem lassult, úgy érezte, mintha a helikopter lapátjához kötözték volna, hosszú percekig, ami neki óráknak tűntek. Aztán mégis lassult.
A levegőt kapkodó, kalapáló szívű forró lucskos testét, hasogató fejét sötétség vette körül. Először azt hitte ez a sötét ország, de aztán kirajzolódtak saját ágyának, szobájának részletei. Visszatértem, vagy csak álmodtam? Nem ez több volt, mint álom.
Page updated
Google Sites
Report abuse