Embedded Files
2. oldal (S. Hawking)
- Ép test, ép lélek - e római eredetű köz-szólás arra utal, hogy érdemes a testünket, az adottságainkhoz, körülményeinkhez képest, épségben egészségben tartani, mert az a lelkünknek is jót tesz.
Azonban én most bátorkodom kifordítani e szólást, így: ép lélek, ép test.
A következő kiválasztottakra mindkét szólás passzol. Ők, a maguk adottságaikhoz képest (kerekes székesek voltak), igyekeztek a testüket egészségben tartani. Ugyanakkor az ép lelküknek köszönhetően, a maguk adottságaikhoz képest a testükből (a testi egészségükből) is kihozták a maximumot.
Utolsó kiválasztottam teljes neve: Sasváriné Paulik Ilona. Gondolom keveseknek ismerős ez a név. De éppen ezért, ezért is, lett ő az egyik kiválasztottam, példázva, hogy a sikerességhez nem kell feltétlen híresnek ismertnek lenni.Ö képviseli eme írásban a kevésbé ismert, kiváló és összességében sikeres embereket.
Társadalomról fiataloknak:
https://sites.google.com/site/tarsadalomrolfiataloknak/home
Kivaghy könyvek: Siker a halál előtt és után
https://sites.google.com/site/kivaghykoenyvek/siker-mennyorszag
1. oldal (S. Hawking)
Stephen Hawking (1942-2018)
Most végre elérkeztem az igazi hősökhöz.
Sokan most Akhilleuszra, Spartacusra, Robin Hoodra, Hunyadi Jánosra, Dobó Istvánra, Kolumbuszra, Zrinyi Ilonára, Garibaldira, vagy éppen Gagarinra, Puskásra, vagy éppen Neil Armstrongra, talán Julia Robertsre gondolnak. Egyébként rengeteg nagyszerű ember volt, van, egy hétig lehetne sorolni.
Művészek, tudósok, felfedezők, jó ügyért harcoló bátor katonák, sportolók, szép, okos, a társadalom számára hasznos nők, férfiak. Sok millióan. De most nem rájuk gondoltam.
Az én kiválasztottaim közül is több hős van, de most nem róluk beszélek.
Azonban most olyan hősökről szólók, akik nem voltak, testileg erősek egészségesek, de a lelkük, jellemük a felhőkbe ér.
Ők azok, akikre hátsó gondolat nélkül lehet mutatni: látod ott, Ő a példakép, a nagyszerű ember. És nincs, „de”.
Belőlük is sok van szerencsére, több ezer, vagy talán millió is. Sajnos azonban ki kell választani néhányat.
Miért tartom őket mégis, a többi hősnél is nagyobb hősnek? Szerintem egy egészséges, erős, életet testileg élvező helyzetből jóval könnyebb, lelkileg is, viselkedésileg is kiválónak lenni, mint egy testileg gyengébb, bajokkal küszködő pozícióból. Bennük a kishitűség legkisebb szikrája is drámát okozhat: – Engem nem kedvel a sors, igazságtalanság, hogy ilyen helyzetbe kerültem, miért is legyek szorgalmas jó ember? – és ehhez hasonló gondolatok természetesen kialakulnak az emberekben, fokozottan a testileg sérült emberekben. Nekik hatszor nagyobb lelki erőre van szükségük, hogy ezeket a gondolatokat elkergessék.
Szóval ők legnagyobb hősök.
Ők az igazi példaképek.
Például:
A magyar női úszó paralimpiai úszó válogatott, Csorba Dávid, Nick Vujicic. Aki nagyszerű embereket akar látni, hallani, olvasni az keressen rájuk a neten.
Helyettük is és minden igazi hős helyett, Stephen Hawkingról, Sasváriné, Paulik Ilonáról emlékezek meg ebben az írásomban. És újra elnézést kérek, a többi hőstől, hogy nem tudom őket néven nevezni.
Ők mind hősök és példaképek.
Mert kire tudsz mutatni, ha egy kesergő bánatos, szorongó fiatal oda mormogja: most minek is örüljek?
Akkor mondhatod: nézz a felsoroltakra, ők boldogok és sikeresek. Jézust, Van Gogh-t József Attilát, Whitney H.-t nem mondhatod, mert ők nem voltak boldogok, legalábbis életükben.
De a felsoroltak, akik bizonyos szempontból a legnagyobb vesztesek, mégis a leginkább sikeresek. És boldogok is, vagy azok voltak.
És ha netán egy Van Gogh, vagy József Attila, vagy Whitney. H. lelkületű fiatalt látsz, szomorúan, reszketve, neki is mondd: nézz rájuk, és meríts erőt.
Stephen Hawking élete.
1942-ben született Angliában, többnyire Oxfordban és Londonban töltötte gyerekkorát.
Olvasgatom az életét, nézegetem a képeket és egy élettel teli, vidám történet jelenik meg. Ez felettébb érdekes, hiszen egy drámának kellene kirajzolódni, ha arra gondolunk, hogy ez az ember életének több mint a felében szinte meg sem tudott mozdulni. De, mint mondtam nincs dráma, sőt inkább egy pozitív alkotó élet van.
Szülei tudósok voltak, két lány húga és egy örökbefogadott fiú testvére volt. – A Hawking család egy különc bagázs – mondta róluk egy „szabályos” angol ismerősük. Magam részéről el tudom képzelni, főleg a papát nézve. Nekem a Harry Potter könyvben szereplő egyik család, a Weasley família ugrik be, róluk.
Stephen Hawking az elemi iskolában, sőt még a középiskolában sem volt jó tanuló, olvasni például csak nyolc éves korában tanult meg. De mégis tinédzser kora után elkezdett dinamikusan fejlődni, okosodni. Valószínűleg ez a türelmes „hadd járja a maga útját” szüleinek is köszönhető. Na meg annak, hogy rátalált arra a területre melyhez igazán, leginkább tehetsége volt, ami a fizika és a csillagászat (kozmológia) tudománya volt. Még az írás elején említettem, hogy sok fiatal, sajnos nem azzal kezd foglalkozni, amihez igazán leginkább tehetsége van. Nos Stephen elkerülte ezt a csapdát. Jellemző például, hogy amíg az iskolában problémás tanuló volt, addig otthon néhány barátjával, használt alkatrészekből számítógépet készített. Tette azt akkor 1958-ban, 16 éves korában, amikor ez a számítógép-téma még nagyon gyerekcipőben járt. Osztálytársainak egy része ügyefogyott mamlasznak tartotta, másik része viszont a kis Einsteint látta benne. Általában elmondható, hogy tudományos nagyságát, leginkább az újító szellemiségének, a kreativitásának köszönhette. Iskoláit, egyetemi éveit, doktoriját Oxfordban és Cambridge-ben végezte.
Miközben lassan kibontakozott a nagyszerű tudós, addig a teste éppen ellenkezőleg, gyengülni kezdett.
Tulajdonképpen a mozgatóidegek sorvadásának egyik gyógyíthatatlan betegsége (amiotrófiás laterálszklerózis, Lou Gehrig-kór), alakult ki, és tette lassan a rabjává. Az egyik ilyesmi betegség, mert több hasonló is van. De Stephen betegsége ritka és gyógyíthatatlan volt.
A Cambridge-i évek 1962-től (20 évesen) jött a tudományos sorsában és a betegségében is a fordulópont, csak éppen ellenkező előjellel. Ekkor már fokozódott a rendezetlen mozgása, majd hosszú vizsgálatok után pontosan kiderítették a betegségét. Először fél évet adtak neki az orvosok, aztán tízet, végül is 2018-ig 76 éves koráig élt. Az is igaz, hogy már 1963-tól bottal járt, és 1969 után már tolószékbe kényszerült.
Idézet a Wikipédiából :
„Folyamatos állapotromlása miatt 1974-ben már képtelen volt önállóan enni. 1985-ös műtétje óta teljes egészében ápolói segítséggel élt.
Stephen Hawking betegségénél fogva nem csak járásképességét, hanem csaknem minden testrészének kontrollját idővel elveszítette, amelyeket az agyi idegek vezéreltek (például a szívizmok mozgását automatikus reflexek irányítják, így azt nem érinti a betegség). Az 1980-as években már csak jószerivel az egyik ujját, szemét és fejét tudta némileg mozgatni, ezért speciális motoros kerekesszékbe kényszerült. A gégemetszés után a kommunikációs problémákra segítője, Brian Whitt talált megoldást.
Hawking írásra az egy kapcsolóval működtethető „Living Center” elnevezésű kommunikációs programot használta, amit Walt Woltosz a Words Plus Inc. cégnél fejlesztetett ki. A beszédet a „Speech Plus” cég beszédszintetizátorával oldotta meg. Hawking elmondása szerint így könnyebben ír és kommunikál, mint a gégemetszés előtt. Ezzel a módszerrel nagyjából 15 szót tudott rögzíteni percenként. Azonban állapota romlásával, jóval kevesebbre volt képes, volt úgy, hogy csak egy szót sikerült rögzítenie percenként. Később megoldották, hogy az eszköz működtethető legyen fej- és szemmozgással is. Miután elveszítette maradék kézmozgását, kívülről az archoz rögzítettek egy vezérlő szenzort, amit az arcizom mozgásával vezérelt.”
2012-ben bejelentették, hogy Hawking az előző év folyamán részt vett egy fejlesztésen, ahol egy olyan eszközön dolgoztak, ami az agyhullámok alapján dolgozik. A munkaeszköz neve: „iBrain”.”
De az érdekes, csodás ellentmondás folytatódott, amíg az egészségi állapota romlott, addig a magánélete, a tudományos munkássága és általában a közérzete éppen ellenkezőleg, pozitívan alakult. Legalábbis egy ideig, évekig. Persze a legfontosabb feltétel a jó, optimista közérzet, hiszen letörtség mellett nem lehet jó magánéletet, és kiváló tudományos munkát kialakítani. Tehát kérdés, hogy sikerült bizakodó életszemléletét megtartani? Na itt jön a lelki erő, és néhány önerősítő gondolat, technika.
De mielőtt erre rátérnék, jöjjön a munkássága.
A fizika, a világegyetem legnagyobb kérdéseivel foglalkozott. A világegyetem kialakulásával, alapvető működésével, az ősrobbanás elmélettel, a fekete lyukak természetével, és hasonlókkal.
A magánvéleményem, hogy Stephen Hawking a nagy tudósok körében, a százban mindenképp benne van, megérdemelten neves tudós. Tagja volt azon úttörő tudósoknak akik, hittek az ősrobbanásban, a fekete lyukakban (a kettő összefügg) és ezt fokozatosan bizonyították. Mára már ez a leginkább elfogadott elmélet. Két felfedezés (új gondolat elméleti bizonyítása) köthető személyesen is hozzá. Az egyik, hogy a fekete lyukak, bizonyos időszakban megfordulnak és anyagot bocsátanak ki.
(Az ősrobbanás, az eredeti abszolút fekete lyuk, az abszolút tömör anyag robbanása volt, (anyagot bocsájtott ki) - az elmélet szerint. Amely tömör anyag azonos a semmivel, mert ekkor nincs tér, nincs mozgás, nincs idő. Tehát így nem végtelen az idő és a tér, a világ, hanem az ősrobbanással kezdődött. Megjegyzem: én ebben azért látok ellentmondásokat.)
Illetve, a másik felfedezése, hogy a fekete lyukak hőt bocsátanak ki.
Plusz érdeme, hogy a tudományos ismeretterjesztést komolyan és eredményesen művelte.
Ezt a jellemző történet azért érdemes felidézni, szintén Wikipédia:
„1964 júniusában ismertséget szerzett a tanszéken, amikor Hoyle állandó világegyetemről tartott előadása közben felállt és botjára támaszkodva megkérdőjelezte Hoyle elméletének egyik részét. A tudós dühösen kérdezte, hogy mégis honnan tudja, hogy hibás a levezetés, amire Hawking azt válaszolta, hogy kiszámította. Mindenki azt hitte – köztük Hoyle is –, hogy Hawking előadás közben fejben számolta ki a bonyolult levezetést. Valójában Hoyle egyik tanítványa (aki Hawking barátja volt) már az előadás előtt megmutatta neki a kutatási anyagot, így volt ideje foglalkozni vele. Ettől kezdve pimasz zseninek könyvelték el Hawkingot.”
Még egy humorára is jellemző mondása: „Értem az univerzumot, de a nőket nem.”
Szóval a munkáját illetően mindenképpen sikeres volt.
És látszólag a magánélete is nagyjából rendben volt.
Igyekezett a lelkét épségben, egészségben tartani.
Azért a kívülről felülről nézett életről van szó, testközelből nézve ez az élet tele volt küzdelemmel szenvedéssel, ami nem is csoda. A csoda az, hogy ennek ellenére, összességében mégis kiegyensúlyozottabb élet, párkapcsolat bontakozik ki, mint az egészséges emberek között általában.
Azt tudni kell, hogy az igazi nagy szerelme Jane Wilde, aki úgy ment hozzá feleségül, hogy tisztában volt a gyógyíthatatlan betegségével, és közeli halálával. Ehhez képes Stephen egy orvosi csoda volt, még több mint ötven évet élt. 1965-ben 23 éves korában tartották az esküvőt, és a halál helyett egy meglepően boldog családi élet alakult ki, három (Robert, Lucy és Timothy) gyerekkel.
Itt térnék vissza a korábban emlegetett lelki erőre illetve önerősítő technikákra, gondolatokra.
Ö maga is elismeri, hogy a feleségét és a kollégáit illetően szerencsés ember, hiszen ezek segítsége nélkül sokkal szerencsétlenebb sors várt volna rá. A munkáját illetően pedig, egyértelműen, de erről már volt szó. Vagyis észrevette, sőt kiemelten látta az élet jó, szép oldalát.
Betegségének kezdetekor meglehetősen depressziós állapotba került, érthetően, de azután valahogy kikecmergett ebből. Az egyik ilyen hatás, mikor ráébredt, főleg a kórházakban, kivizsgálások közben, hogy még az övénél is vannak rosszabb sorsok. Ez talán egyfajta kárörvendésnek tűnhet, de nem az. Mások sorsa csak rádöbbentette az élet csodás mivoltára, miközben empátiát érzett irántuk.
Érdekes módon a betegségének meglátta a pozitív oldalát is. Pontosabban, azt gondolta, hogy ez a helyhez kötöttség szinte rákényszerítette az elmélyült gondolkodásra. Vagyis szerinte, egészségesen a nem ért el volna ilyen szintű tudományos eredményt. Nem tudni, hogy ebben mennyi az igazság, de az biztos, hogy ez egy jó önerősítő, önvigasztaló gondolat. Később viszont azért tartotta magát szerencsésnek, mert az állapota sokkal lassabban romlott, mint az ilyen betegségeknél általában történik.
Azért pillantsunk bele életének néhány további eseményébe.
Idézet:
„Életében a fordulópontot 1985 hozta meg, ekkor Svájcban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy életét csak gégemetszéssel tudták megmenteni. Gépek tartották életben, Jane döntött úgy, hogy nem hagyja meghalni, Genfből Camridgbe-be vitette, és elszántan harcolt érte. Stephen megmaradt, egy szerkezet segítségével sikerült a beszédét is megoldani, és ezt követően jelent meg a világhírnevet hozó könyve, Az idő rövid története.’
Azért a hétköznapok szenvedő küzdelme, ami egy ilyen mozogni nem tudó ember életét jellemzi, ott van a háttérben. Evés, ivás, öltözködés, közlekedés, vécézés, alvás, stb, ezeket mindennap meg kell oldani. Ott vannak olyan emberi dolgok is, hogy egy fiatal, vagy középkorú, sőt egy idősebb ember azért igényli a szexuális életet.
Szerintem a Hawking házaspárnak volt legalább egy, ehhez hasonló komoly beszélgetése.
Tulajdonképpen ez egy chat-s beszélgetés, ami S. Hawking speciális számítógépén zajlik. Mert ekkor már Stephen csak így tud kommunikálni, hiába áll a másik a beszélgető fél mellette. Jane a felesége ugyanabban a szobába volt látták is egymást. Stephen viszont nem kézzel írja a maga szövegét, hanem a szemrezdülésekkel, illetve arcizom-mozgással választja ki a gépén, a táblázatba rendezett betűkből, majd szavakból a megfelelőt.
- Szia Jane készülsz a vacsorára? Itt van a házban Jones a barátunk?
(A gép pityegése jelezte Jane-nek, hogy Stephen írt valamit. Jane egy másik gépen, a lakásban volt vagy hat, válaszolt.)
- Igen, itt van, segít nekem, te is tudod egy éve már, ő a támaszom
- Persze megértem, neked sem lehet könnyű.
- Tudod, hogy milyen a kapcsolatom Jones-szal, - nincs semmi testiség köztünk.
- Miért, - nem várható el,- nyugodtan szeressétek egymást.
- De én téged szeretlek.
- És sok mindent feláldoztál értem.
- Erre most nem válaszolok.
- De csak válaszolj, nyugodtan mondd ki: feláldoztam magam érted!
- De ezt szívesen tettem.
- Ellentmondás, ellentmondás,….- feláldozás-szívesen… - cáfolható állítás,…. jó lenne, ha őszinte lennél!
- De én az vagyok
- Nem vagy az, mert akkor azt mondanád: szeretnélek megcsalni. Szar ez a helyzet szó szerint is, mert talán abban ülök, …… - de nem kellene lesajnálni. Értem nem kell feláldoznod magad!
- Most fejezzük be a beszélgetést, látom ideges vagy.
- Nem ideges, csak maradt még egy kevés büszkeségem. képzeld én is imponálhatok valakinek úgy is mint férfi. Talán jobb lenne, ha elválnánk.
- De én nem szeretnék elválni.
- Én sem szeretnék, de muszáj lesz. Meg akarom menteni a maradék büszkeségem. Ez a helyzet felettébb megalázó.
- Nem szeretnék elválni!
- De el kell, még akkor is, ha a testem után elvesztem a fél lelkem, a nagy szerelmem. Téged.
Szóval az évekig húzódó sztorinak az lett a vége, hogy, elváltak Jane hozzáment Jones-hoz akivel már évek óta barátok voltak, (vagy talán több is). Hawking pedig elvette Elaine Masont az ápolónőjét. Természetesen ez csak lelki szerelem lehetett, ha egyáltalán beszélhetünk szerelemről. Tiszteletről esetleg, de lehet, hogy csak érdekről volt szó.
Idézetek:
„– A sikerei és a népszerűség méltó jutalma volt a sok munkának és a zsenialitásának, viszont a házasságunkat romba döntötte – írta Jane, aki egyre jobban félt férje halálától is, ezért egy olyan szerető után nézett, aki támaszt jelentett a számára. Jonathan Heliyer Jones egy fedél alatt élt velük, Jane nem akart elválni, de Hawking büszkesége nem bírta a helyzetet, ezért kikezdett ápolónőjével.”
„ Időközben Hawking is beleszeretett egyik ápolójába, Elaine Masonba, akivel 1995-ben összeházasodtak. Habár előzőleg több barátja is óvta ettől a kapcsolattól, mert úgy vélték, hogy Mason csak anyagi megfontolásból megy hozzá. Masonnal való házasság hatására gyermekeivel is megromlott Hawking kapcsolata, mert állításuk szerint Mason nem engedte őket apjuk közelébe. 2004-ben a Hawkingot gondozó ápolónők feljelentést tettek a rendőrségen, miszerint Mason bántalmazta férjét, de Hawking tagadta a vádat, így ejtették az ügyet. E házasság 2006-ban válással ért véget. A válás után javult Hawking családi kapcsolata gyermekeivel és volt feleségével is, aki 1996-ban Hellyer Jonesszal összeházasodott. Stephen Hawking készített gyermekkönyveket lányával, Lucyval a tudományról. Három unokája van (2012).”
2108.-ban 76 éves korában halt meg.
Ahogy szokás mondani: szép kort élt meg, ahhoz képest pedig pláne. Sajnos ez a mondás is illik rá: hosszú betegség után, elhunyt. Valószínűleg inkább csendesen, mint szenvedve, ugyanis nem találtam erre vonatkozó hírt.
Persze az elalvásos halál nem létezik legalábbis ritka, mint a fehér holló. De azért vannak viszonylag békésebb kevesebb szenvedéssel járó elhunyások és vannak hosszabb, illetve nagy szenvedéssel járó halálozások. Ez is a természet egyik igazságtalansága, bár ki tudja, lehet, hogy csak nem látjuk a teljes értelmes, igazságos képet. Hawkingnak is hasonló volt a véleménye. Visszatérve, remélhetőleg Hawking halála viszonylag békés volt.
Stephen Hawking elhunyt a korházi ágyán. Biológiai értelemben tehát meghalt, megszűnt a keringése, az agya leállt, a sejtjei, szervei megálltak. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe.
Természetesen Ő is ott volt a mennyei kávéházban.
Nyilván több oka volt, annak hogy sokkal tovább élt, mint amennyit a doktorok jósoltak.
Szerinted, betegsége ellenére miért élte meg ezt a szép életkort, S. Hawking?
A történelmi kor, a rendszer, amelyben élt.
De hiszen ez a kor ugyanaz, mint Whitney. H. , mint John Lennon kora, vagyis a jelen korunk, rendszerünk. Erről pedig már írtam, amikor Whitney. H.- ról beszéltem. Továbbá, amikor John Lennonról írtam.
Inkább újra elgondolkodhatunk a siker és a boldogság mibenlétén.
Azt gondolom S. Hawking az eddigi szereplők között a legsikeresebb volt, mert életében is tisztelték, ő maga is megélhette, számos díjat, címet kapott, és élete után is tisztelik. De ami boldogságát illeti, már nem vagyok ennyire derűlátó. A két irányt, kellene valahogy átlagolni.
Az egyik a boldogság iránya, a munkájából fakadó örömök, a magánéleti örömök, és az alapjáraton optimista kedélye. A másik irány a boldogtalanság, a betegségéből adódó szenvedések iránya, amely szenvedések a magánéletében is okoztak fájdalmakat. Nem tudom, hogy milyen átlag jönne ki, de az is lehet, hogy ezt még maga Hawking sem tudná kiszámolni.
2. oldal vége (S. p. Ilona)
1. oldal (S.P. Ilona)
Sasváriné Paulik Ilona (1954-1999)
Ő azért nem annyira híres, ismert, mint az eddigi szereplők.
De egyébként ő is eljött a másvilági kávéházba.
Akkor miért is választottam őt? Nem nagyon keresgéltem, mert ő is jól képviseli az igazi hősöket. Például a paralimpiai sportolókat, vagy olyan, testi hiányosságukat lelki erővel kompenzálni tudó embereket, mint Csorba Dávid, Nick Vujicic, Illés Fanni, és még hosszan sorolhatnám.
De nem baj, így Sasváriné Paulik Ilona élete kapcsán sok minden, számomra fontos dologról el tudok elmélkedni.
És talán nem utolsó sorban: ő lehet a szorgalommal, kitartással is elérhető siker példaképe. Vagyis minden emberben benne van, hogy bizonyos szintű, alapszintű sikert elérjen.
Sokféle „alapszintű” siker létezik, de már ez is siker, már ez is hasznos értelmes élet. Siker, ha valaki többet tesz le a társadalom asztalára, mint amennyit levesz arról. Siker, ha gyereket, gyerekeket rendesen felnevel. Siker, ha többen kedvelik, szeretik, mint mennyien nem kedvelik. Illetve az utókor, és az ismerősei jó szívvel emlékeznek rá.
Egy paralimpiai sportoló, például nemzeti, és települési büszkeséget tud a társadalom asztalára letenni. Ezt tette S. P. Ilona is. És az is igaz rá: többen kedvelték, mint mennyien nem. És egyértelműen; jó szívvel emlékezünk rá.
A magánéletéről szinte semmit se lehet megtudni. valószínűleg inkább titkolta, mintsem teregette. A munkájáról viszont, mely ez esetben a sportolás az asztalitenisz volt, már többet tudunk. De ez nem baj, csak mostanában divat a bulvár-kultúra, a lényegtelent falnagyító, magánéletet-piszkálgató, pletyka kultúra. Végül is a társadalmi hasznosságot, a lényeget, a munka, a tevékenység, az alkotás határozza meg. Talán nem venné jó néven, ha magánéletéről a nagyközönség többet tudna.
Magánéletéről annyit tudok, azt sem biztosan, pontosan, hogy lány korában Kondoroson a szülővárosában kézilabdázott. Három fiú testvére volt, van. Póli volt a beceneve. Majd ezután egyrészt valamilyen betegség támadta meg, amely tolószékbe kényszerítette. (Ez eddig nagyon hasonlít S. Hawking sorsára.) Másrészt Budapestre költöztek, (nem tudni, hogy a betegségével összefüggésben, vagy sem), majd, mint tolószékes egy idő után intenzíven kezdett asztaliteniszezni. Előtte más sportágakat kipróbált, de aztán az asztalitenisz lett a nagy szerelme.
A nevéből következően férjhez is ment, de nem tudjuk milyen párkapcsolatban élt, feltételezhetjük, hogy jóban. Valószínűleg nem született gyereke. Inkább egy olyan ember képe rajzolódik ki, aki a hivatásának, ez esetben a sportnak élt. Rendkívül szorgalmas céltudatos embernek képzelem el. Az is biztos, hogy ez az életszemlélet, életvitel jól kompenzálja a testi fogyatékosságot, és alkalmas az „alapszintű” siker elérésére.
Az atlantai paralimpiát követően egészsége fokozatosan romlott. 1999. március 15-én, 45 évesen hunyt el Budapesten. A halál pontos okáról csak ennyit olvastam: hirtelen jött lázas betegség előzte meg.
A betegsége és a korai halála ellenére is sikeres boldog életet élt, legalábbis a külvilág szempontjából.
2. oldal (S.P Ilona)
A kor, a két rendszer amelyben élt.
Valamint néhány kapcsolatos ábra.
Oké, de most már ideje visszatérni, Sasváriné Paulik Ilonára
Megérdemli, hogy felsoroljuk az eredményeit.
Eredményei
· Paralimpiai bajnok (1996, egyéni) Atlanta
· Paralimpiai ezüstérmes (1992, csapat) Barcelona
· Paralimpiai bronzérmes (1992, egyéni) Barcelona
· Világbajnoki ezüstérmes (1990, csapat) Assen
· Négyszeres Európa-bajnok (1987, egyéni és csapat), (1997, egyéni és nyílt)
· Európa-bajnoki bronzérmes (1989, egyéni)
Kitüntetései, elismerései
· Az Év Mozgáskorlátozott Sportolónője (1991)
· Az Év Mozgáskorlátozott Sportolónője (1992)
· Köztársasági elnöki elismerő oklevél (1992)
· Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996)]
· Az Év Mozgáskorlátozott Sportolónője (1996)
Emlékezete
· 2000 óta minden év legelején megrendezik a kondorosi öregfiúk kézilabda tornát, a Póli Kupát, általában négy-öt csapat részvételével.
· 2003 óta ugyanezen a néven a Kondorosi Általános Iskola a környékbeli iskolák 5-6. osztályos leány tanulóinak részvételével minden évben korosztályos versenyt rendez.
· Ugyanebben az évben hívták életre a Budapesten megrendezett Sasváriné Paulik Ilona Emlékversenyt, általában magyar és román sportolók mérik össze erejüket a nemzetközi megmérettetésen.
· A Magyar Posta 2006. március 30-án adta ki a Sasváriné Paulik Ilona emlékbélyeget, tervezője Svindt Ferenc.
· 2012-ben újították fel az 1997-ben átadott és róla elnevezett kondorosi Városi Sportcsarnokot. Kézilabda. Békés Megyei Hírlap, LIX. évf. 298. sz. (2004. dec. 22.) 18. o.
· Neve szerepel a 2016 őszén felavatott Paralimpiai Bajnokok Emléktábláján.
Miután tisztáztuk, hogy milyen korban élt (enyhébb diktatúrában, ahogy sajnos az emberiség nagyobb része általában ebben élt, és most él), térjünk vissza a magánéletére.
Azt tudjuk róla, hogy lelkesen sportolt, és ebből sok mindenre következtethetünk.
Például tudhatjuk, hogy összességében nem volt egy elkenődött depressziós ember, hiszen az ilyen emberek nem sportolnak lelkesen. Talán összesítve boldog is volt.
Azok akik lelkesen végeznek valamilyen tevékenységet, ők sok izgalmat, gyakran elégedettséget , büszkeséget (a jó elvégzett munka örömét) éreznek, igaz néha azért csalódás, kétség is elszorítja a lelküket. Azért ha a tevékenység hasznos, akkor jó eséllyel lehetünk boldogok. Illetve lehetett többnyire boldog és egyben sikeres Ilona.
Tulajdonképpen S. Hawking és S. P. Ilona élete arra jó példa, hogy a nehéz helyzet ellenére is teljes életet lehet élni.
Nyilván szükség van ehhez lelki erőre, kisebb nagyobb célokra. Szükség van ehhez napirendre, melyet néha megszegünk, de többnyire, néha kínnal-keservvel, de betartunk. A napirend, és általában célok felé menetelés azért összességében több biztonságot, örömöt adhat, mintha nem lennének. Pontosabban úgy fogalmazok, ha nincs napirend, nincsenek, célok, akkor könnyen széteshet az ember és az nem kellemes.
Na és vannak módszerek, amivel a kínokat enyhítjük. Itt van például Hawking két módszere: Mindennek találjuk meg a jó oldalát. Fedezzük fel a kisebb részletekben is a jót, a szépet. A jól elvégzett munka öröméről már szó volt, a felfedezés öröméről is. De azért az adás, az ajándékozás öröméről se feledkezzünk meg.
Ugyanakkor vannak zsákutcás megoldások, pl., a drog, amibe nem szabad belemenni.
Érdemes-e jó embernek lenni, az abszolút igazságos ítélet milyen lesz a másvilágon?
Egyáltalán, mi a születés, és mi halál?
Ha anyám, apám aznap nem szeretkezik, vagy az én kezdősejtem elpusztulnak, akkor most nem élek? Ha meghalunk, akkor egyszerűen nem leszünk? És akkor mi van az igazságtalanságokkal? És így tovább.
Érdekes hogy ezzel nem nagyon foglalkoznak az emberek.
Kellemetlen téma ezért elhessegetik maguktól. Amúgy sem tudnak mit kezdeni vele, mert teljesen homályos a dolog.
De el lehet hessegetni? A lelkünk mélyét nem birizgálja?
A vallások valamilyen ködös választ adnak, de valljuk be ezek csak hitek.
A tapasztalt valóság mozaikjait össze lehet illeszteni másképpen is.
Úgy, hogy abból egy szebb, logikusabb kép rajzolódik ki.
Ne gondold, hogy ez a biztosan valóságos világ, ez még mindig a hit, képzelet. De az is lehet „igaz” világ. Vagy mégis hasonlít a valósághoz? - de akkor az, csakis a véletlen műve lehet.
S. P. Ilona halála.
1999. március 15. én talán akkor, mikor az országház előtt felhúzták az ünnepi lobogót, a katonazene szétáradt a téren, a tavaszi nap pedig kikukucskált a felhők mögül, Ilona a kórházban kilehelte a lelkét. Mivel ünnepnap délelőtt volt, alig voltak a kórházban, csend volt körülötte.
Szóval Ilona is ott feküdt a kórházi ágyán, biológiai értelemben meghalt, megszűnt a keringése, az agya leállt, a sejtjei, szervei megálltak. Azonban az életsejtje, (a lelke) kiszállt az agyából, egy darabig még ott lebegett a test felett, majd eltávozott az atom alatti anyagi világba, annak is az lélek-érzelem mező részébe.
A másvilági kávéházban őt is szeretettel fogadták.
Most már ideje lenne elmagyarázni, miről beszélek. Mi az, hogy életsejt meg a többi? Hát itt minden szót hosszasan meg kellene magyarázni, mégis mit jelent.
Mit jelent az életsejt? Mi az atom alatti anyagi világ? Mi a lélek-érzelem mező?
Akkor vázlatosan egy kis magyarázat:
Az ezoterikások és a fizikusok is előszeretettel képzelnek el erőtereket. Valójában nincs anyag nélküli erő, mindennek van anyagi háttere.
Anyag a világban szinte minden anyag, és nagyon kevés (rengeteg, de vékony, így térfogatban kevés anyag nélküli tér (rések) van. A világ pont a fordítottja a jelen elképzelésnek, ami sok anyagtalan teret, kevés anyagot képzel el. Ez olyan mintha nem a valóságos képet néznénk, hanem a negatívot.
Valójában a folyamatos anyagban rések vannak tulajdonképpen ezen rések szerkezete, mozgása dönti el fizikai kémiai természeti jelenséget, folyamatot, törvényszerűséget. Fény, hő, gravitáció, stb., ezek mind (minden) a rések mozgásából és struktúrájából ered.
És nincs anyag nélküli erő, van viszont az ember számára nagyon enyhe anyagmozgással járó jelenség, „erő”, pl. az elektromágneses hullámzás. Ezeknél a hullámzásoknál, az egymás melletti rések (és a körülöttük levő anyag) megrezegtetik egymást. Az apró rések sokasága ide-oda lebben. Tulajdonképpen a rengeteg egymás melletti rés (és anyag), úgy működik, mintha sűrűn tele lenne szőve a világ, különböző vastagságú, de baromi hosszú, erős, feszes cérnaszálakkal, melyek néha rezgésbe jönnek.
A két-három „főerő”, a szilárd anyagok mozgása, valamint a hő (talán még az eddig sokmagyarázatú gravitáció) hozza mozgásba ezeket hullámzásokat, rezgéseket, (cérnaszálakat, hálózatot) melyek gyenge jelként nagyon messzire terjedve (fény, hang, stb. formában) az értelmes embernek megmutathatják mi történt. „Főerő” hatásnak lehet még nevezni, a rések őszfonodását, a részecskék, atomok, molekulák, anyagok kialakulását. De itt sem erőterekről van szó. Egyébként is egy olyan világban ahol szinte csak anyag van, nincs hely az erőtérnek. Az erőtér egy olyan világba illő kitaláció (jobb esetben modell) melyben szinte alig van anyag. Bár mostanában már elég zavarosan kapizsgálják a „sötét anyag” létezését.
Visszatérve, máskor, hosszabb távon mindig, ezek a rezgések (hullámzások) áttételesen beindítják (jelt adnak) a „főerők” működését.
Ennél is enyhébb anyagmozgással (résmozgással) jár a lélek-érzelem mező működése, ami a születéskor valóságos biológia létben nyílik ki. Majd a halál után ide tér vissza.
Tehát, a hamisan elképzelt atomnál, elektronnál jóval kisebb anyagi részekből (résstruktúrákból) álló világ nagyon változatos. Az összefonódott rések bizonyos alakzatai kiadják az atomokat, molekulákat, anyagokat, sejteket. Ha egy adott anyag térfogatban nagyon sok és különálló rés van, akkor azt jelenleg anyagtalan térnek tartjuk. Pedig nem az. Azért nem észleljük, mert ez a résstruktúra miatt egy elképzelhetetlenül „pille anyag”, a leggyengébb hatás, és amivel észlelni, mérni kellene az vagy erősebb hatású, vagy legfeljebb ugyanolyan gyenge hatású. Ráadásul mindenhol, minden „mérőben” ott van, semmi nem akad meg benne, és mindenen átfolyik. Példázatok: Ha a szélzsák, döntően levegőből szövődne, akkor nem mérné a szelet. Ha csak tíz kilós súlyunk lenne, akkor nem tudnánk mérni a tíz kiló alatti súlyokat. És így tovább.
Ha a rések helyenként összefonódnak (részecskéket alkotnak), akkor az, gáznemű anyag. Ha több az összefonódás, több a részecske, akkor keményedik, sűrűsödik, nehezedik, stb. az anyag. Ilyenkor, kevesebb, de vastagabb rések vannak, melynek szélein a folyamatos anyag is vastagabb, több. Így kialakul a folyékony, majd a szilárd anyag.
Mindenféle résstruktúra (rések, és a körülöttük levő anyag elrendeződése, illetve összefonódásának változatai) van. Szóval sokféle résstruktúra mező van.
Többek között kialakult legmagasabb szervezettségű résstruktúra mező, a lélek-érzelem mező. A lélek-érzelem mező és a valóságos biológiai lét között közvetít, az életsejt, (mint minden ez is egy résstruktúra), ez hasonlít egy normál őssejthez.
Na és az emberek ők mikor és miért, miért nem?
Ha sötét éjjel, bódult fejjel, kavarognak a gondolataid.
Ha sikertelennek tartod magad:
Ha nehéznek találod az életet, ha el vagy keseredve, ha szégyenkezel, ha elégedetlen vagy önmagaddal, valamilyen testi adottságoddal, akkor gondolj:
S. P. Ilonára, meg S. Hawkingra, akik mozgáskorlátozottan, napi fájdalmakkal, nehézségekkel küszködve, de mégis keményen küzdve legyőzték magukat és a világ ördögi részét.
De gondolhatsz Jézusra is és még sok-sok ártatlanul szenvedő emberre, gyerekre.
Ha bánatos vagy, ha félsz az élet igazságtalansága miatt, ha elégedetlen vagy a családoddal, ha a körülmények és saját magad fogságában érzed magad, akkor gondolj:
Whitney H. sorsára, vagy John Lennonra, aki 18 évesen árván maradt, és 40 évesen ok nélkül megölték. De gondolhatsz Jézusra is, vagy a 2 világháború és a többi háború ártatlan áldozataira is.
Ha szomorúan, netán dühösen, de tehetetlenül vergődsz, ha sikertelen, meg nem értett, igazságtalanul mellőzött, lúzer embernek érzed, magad akkor gondolj:
Van Goghra, aki életében egy festményt adott el, vagy József Attilára, aki a viszonzatlan szerelmek, és a nyomor közeli állapot fogságában élte le az életét.
De gondolhatsz Jézusra is, és még sok-sok mellőzött tehetséges emberre.
Azt se felejtsd el, hogy az egyetemes, természeti isteni igazságot nem lehet sutba dobni, valamikor előjön, érvényesül, irányít.
Az író idáig jutott, amikor éjjel arra riadt az álmából, hogy nem kap levegőt. Tulajdonképpen nem volt ideje gondolkodni, csak örvénylést, vad szédülést, félelmet, tehetetlen küszködést soha nem érzett kellemet fájó érzést érzett. Aztán a fény országában ébredt. De Ő……
A többit később.
1. oldal vége (S. p. Ilona)
A kor, a két rendszer, amelyben élt. (Magyarország 1960-tól napjainkig)
Tulajdonképpen a szocializmusban élt (egyesek szerint kommunizmus), annak is a Kádár rendszer konszolidált időszakában. Illetve a rendszerváltás korát is átélte. Viszont a komolyabb elismeréseit 2010 után a Fidesz-rezsim idejében kapta. Gondolok itt elsősorban a kondorosi sportcsarnokra, amit róla neveztek el.
Egyébként feltételezésem szerint S. P. Ilonának egyik rendszerrel sem lehet komolyabb problémája, mert végül is a Kádár rendszerben lett neves sportoló, a Fidesz rezsim pedig szépen megemlékezik róla. De hát a rendszerek rendszer-változatok az átlagokról szólnak, nem az egyes emberekről. Egy-egy eset alapján nem lehet az egész rendszerről bizonyítványt kiállítani, mert az akár pozitív akár negatív irányba is torzító lehet. A rendszer bizonyítványa sok eset, történés, sors, sok kisebb osztályzat mérlegeléséből, összegzéséből jöhet létre.
Voltaképpen S. P. Ilona élete csak ürügy a számomra, hogy szóljak ezekről a rendszerekről (pontosan rendszer-változatokról, rezsimekről) néhány mondatot. Még pontosabban a demokráciáról-diktatúráról.
A rendszerváltásról nem szeretnék hosszabban értekezni.
Mondjuk, úgy hogy ez nem eredeti történelmi rendszerváltás volt, hanem egy követő rendszerváltás, de abból is az elmaszatolt fajta.
A Kádár rezsim és a Fidesz rezsim összehasonlításából szintén az derül ki, hogy a társadalmi mentalitás a hierarchia-alakulás fajtája (uram-bátyám, rokon, haver, jó elvtárs, stb.) alig-alig változott. Évszázados kulturális berögződések dominálnak.
Érdekes módon a Kádár rezsim és a Fidesz rezsim összesített, átlagos demokrácia szintjét én közel azonosnak, mindkettőt meglehetősen alacsonynak, a korhoz képest alacsonynak gondolom, holott a két rendszer jelentősen eltér egymástól. Ez egyszerűen úgy lehetséges, hogy a sok diktatúra-demokrácia tényező, jellemző közül vannak, amelyikben a Kádár rezsim áll jobban (ill. rosszabbul), és vannak, amelyikben a Fidesz rezsim áll jobban (ill. rosszabbul), de az átlag nagyon hasonló. Tehát ez a rezsimek átlaga, ha magát a történelmi rendszereket nézzük (új-kapitalizmus, brezsnyevi szocializmus), akkor az új-kapitalizmus átlagosan egy fokkal demokratikusabb. De én a rendszer-változatokat nézem.
A magasföldszintről (a magyar, helyi és aktuális szinte napi politika) felmegyek a második emeletre, általánosabb szélesebb körű szemszögből nézelődök.
De, hogy kevésbé hosszú és unalmas legyen ezért újra a pontokba szedett katonás felsorolással élek.
1. Az emberek szükségszerűen társadalomban, rendszerben élnek, vagyis szabályozottan, törvényes, intézményes keretek között élnek. Hogyan élünk a törvényes keretek között, ez is fontos. A magánélet ennek a része. Azonban ha rosszak a törvényes keretek, akkor abban csak részben lehet jól élni, ezért fontos a társadalom, a rendszer.
2. A történelmi rendszerek és azok módosulásainak (rendszer-változatok, rezsimek) legfontosabb jellemzője, a diktatúra-demokrácia szint, mert ez határozza meg a döntéshozási mechanizmust. A döntéshozási mechanizmus (kik, hogyan hozzák a lényeges döntéseket), viszont minden mást meghatároz, a törvényes, intézményes kereteket is. Vagyis meghatározza a gazdaságot, az oktatást, a tájékoztatást, az állam szerkezetét, a jogot, az igazságszolgáltatást és még lehetne sorolni.
Nyilvánvaló hogy mindez jelentős részben meghatározza az emberek életét, boldogságát is.
3. A harminc-hatvan, vagy száz diktatúra-demokrácia szint lényegileg egy vonalon helyezkedik el. Ugyanis kimutatható a demokrácia növelése csökkenti a diktatúrát, és diktatúra növelése csökkenti a demokráciát.
A vonal, egyik, jó, haladó iránya a demokrácia iránya, a nép, a lakosság a döntésekbe való beleszólása akaratának érvényesülése, mely egyben önrendelkezést és hosszabb távon átlagos jólétet is biztosít.
A vonal másik, rossz, hanyatló iránya, a diktatúra iránya, a vezetői uralkodást, az igazi (nem manipulált) nép beleszólás, akarat hiányát jelenti. Amely irány általában, átlagosan a primer vezetői érdekek akarat erősödését, hosszabb távon a nép korlátozását, rossz-létét okozza.
4. A diktatúra-demokrácia szintet meghatározza a diktatúra szintje, ami a demokrácia negatív folytatása, hiszen minél nagyobb a diktatúra annál kisebb a demokrácia.
A diktatúra irány jellemzője, ha kevés és hatalmi szempontok alapján döntő ember hozza a törvényeket.
Ennek az ellentéte, a demokrácia irány, ha a nép, a többség, lehetőleg minden érintett ember hozza a törvényeket, melyek így feltehetően átlagosan népérdekűek lesznek.
5. A diktatúra fajták, melyek a diktatúra-demokrácia szinteket közvetlenül nem határozzák meg.
Az alapvető fajták:
A belföldi saját lakosság, nép felett uralkodnak. Külföldi nép felett uralkodnak. Mindkettő belföldi és külföldi nép felett uralkodnak.
Továbbá: Központosított nagy-királyi diktatúra. Anarchikus jellegű, kiskirályi diktatúra. Egyidejűleg nagy-királyi, egyben kiskirályi diktatúra.
Természetesen a rendszereknek, ezen belül a diktatúráknak is, rengeteg jellemzőjük van, de azok a diktatúra-demokrácia szintre hatnak, vagy a rendszer egyéb tulajdonságaira, vagy csak másodlagos jellemzők. Itt csak az alapvető diktatúra-fajtákról volt szó.
6. A legfontosabb társadalmi igazságossági elv:
Mivel az abszolút egyenlőség is igazságtalan, mert vannak hasznos jó és káros rossz emberek, ezért az arányos (kis különbségű) igazságos (szándékos közhasznosság mérése) különbségeken alapuló társadalom a legigazságosabb.
Ezen elv alapján kell elosztani az anyagi javakat az erkölcsi elismerést, valamint a közügyekbe való beleszólási lehetőségeket.
Tehát a demokratikus döntéshozásnak ez lesz az elve. Minél több beleszólása legyen a közügyekbe a népnek, a többségnek, de ez történjen a társadalmi igazságosság elv alapján. (Szavazzon mindenki, de a hozzáértőknek legyen nagyobb értékű a szavazata)
7. A társadalom alapvető irányainak céljainak meghatározása szintén szükséges. Lényegében az évszázadok alatt kiderült, hogy ezek az irányok: a béke, biztonság, igazságosság, értelem, boldogság, egészség, természetvédelem, valamint demokrácia iránya. De ezeket az irányokat népszavazással kellene szentesíteni, és alkotmányosan visszafordítatlanul be kellene biztosítani.
8. A társadalom alapvető, igaz, többnyire elismert elvei (pontjai) világosak, egyszerűen megfogalmazhatók. Az elvi elfogadással sem lenne probléma. Sőt, ha csak a technikai oldalát nézzük, a megvalósítás sem lenne nagyon nehéz. Nehéz lenne, de messze nem lehetetlen. Azért lehetetlen, mert az emberek jelentős része csak szavakban szeretne egy ilyen ideális, ésszerű, igazságos, békés, stb. világot, a lelke mélyén nem.
A probléma, hogy az emberek jelentős része, főleg az uralkodó osztály tagjai csak látszólag akarják eme, vagy ehhez hasonló elvek gyakorlati megvalósulását. Bár szavakban éltetik, de nem biztosítják megfelelően a betartását, így aztán csak erősen hiányosan tartják be, ami inkább betartatlanságnak nevezhető.
Az alapkérdés tehát ez: hogy az emberek (vezetők, megalkuvók belenyugvók, stb.) jelentős része, talán a többsége miért nem akarja a jó rendszert, miért nem akar békében, boldogságban élni?
A kérdés tehát: az emberek, sokan miért nem kedvelik az igazságos versenyekkel ötvözött nyugis jólétet?
Erre én magam elég sok választ találtam, de egyik sem az a „heuréka” rádöbbenéssel járó.
Például azért, mert az ember közösségi és élet szinten inkább érzelmi, sőt ösztön lény. Tehát nem az értelem irányítja.
Először is a hatalmat kapó emberek többsége előbb-utóbb elkapja a hatalmi-függőség pszichikai kórt, de erről más több helyen szóltam. Tehát a számukra eleve másodlagossá válik a nyugis jólét, a nép igénye, érdeke ugyancsak a háttérbe szorul, elsődleges céljuk, a hatalom megtartása, növelése mögött. És hát mivel ők a vezetők, ezek szerint irányítják, szervezik a rendszert. Ez a rendszer pedig nyíltan vagy sunyin nem éppen a jó irányba terelgeti az embereket.
Ugyanakkor a nép sem a becsapott emberek sokasága. Csak egy kisebb részüket nevezhetjük átvertnek, de ők is hibásak ebben. A nép másik része sejti és kvázi igényli az átverést. A harmadik része pedig, ezért-azért, így-úgy maga is részt vesz az átverésbe. Csak a negyedik rész lép fel aktívan ellene.
Tehát az alapkérdés fennáll: az emberek miért nem kedvelik a nyugis jólétet?
Többek között, a sok ok közül, egy lehet: a „csorda szellem, a falka ösztön”. A falka ösztön még az állati közösségekből maradt ránk, meg mindig ez irányítja a viselkedésünk, gondolkodásunk, ha társdalomról van szó. Többek között, hogy a vezér után kell menni. Vagy, hogy a mi csapatunknak minden áron (ha kell harcban) győzni kell. Mint említettem ezeken kívül is sok válasz lehet a címben levő kérdésre.
De ezen, minden kapaszkodó nélkül, személyesen nekünk kellene rájönnünk? Ez nem a társadalomtudomány feladata lenne? Dehogynem!
A legfontosabb társadalmi kérdéseket még fel sem tette a társadalomtudomány.
Még a társadalomtudományos alapfogalmak sincsenek tisztázva, de most nem erről szeretnék beszélni.
Az talán nyilvánvaló, hogy az emberek boldogok akarnak lenni. Az is meghatározható, hogy nagyjából mi az a boldogság. Amikor több a kisebb-nagyobb örömérzés (büszkeség, nyugalom, vidámság, stb.), mint a kellemetlen érzés (bánat, félelem, düh, szégyen, stb.), valamint az egyén általában meg van elégedve.
Azt viszont nem tudjuk, hogy kinek, mi okoz boldogságot.
Nagy valószínűséggel (reménykedjünk) a többség a békés, szeretetteljes barátságos, igazságos, egészséges, természetvédő, szabad (demokratikus) szellemű társadalomban érzi jól magát, vagyis abban boldog.
Igaz van egy másik fő szükségszerű irány is, mégpedig: a lét és fajfenntartás. Sőt lépjünk egy kicsit, toldjuk a lét és fajfenntartás célját, és fogalmazzunk így: testi-lelki egészségben (nem fogyva) fennmaradni.
Az is valószínű, hogy a béke a szeretet, az igazságosság, a természetvédelem, az egészség, az igazságos verseny iránya azonos a testi-lelki egészségben fennmaradás irányával.
Reménykedjünk, a többség ilyen életet, ilyen társadalmat akar, de az is igaz, sokan rossz módon gondolják megvalósítani.
Azonban sokan vannak, akik egy olyan katonásabb, vagy vadabb társadalomban érzik jól magukat, amelyben a szeretet a béke, a szabadság, vagy akár az igazságosság is másodlagos.
(A diktatúrák lényegében katonás társadalmak, melyben elvileg a parancsnokok és a kiszolgálók, (közlegények) is jól érezhetik magukat. Ha csupa ilyen ember kerül ebbe a társadalomba (egyelőre ez lehetetlen) és másokat, más társadalmakat nem veszélyeztetnek akkor, miért ne. Igaz, hogy a katonás társadalmak nagy valószínűséggel nem bírják visszafogni magukat. A kérdés adja magát: Lehet, hogy például Észak-Koreában, kevesebb szabadság, igazságosság, egészség, stb., mellett, az emberek többsége boldogabb, mint például Dél-Koreában, vagy Amerikában? Nem tudjuk pontosan. Vizsgálni kellene.)
Visszatérve olyanok is lehetnek (vannak), akik veszekedve, harcolva, érzik jól magukat.
Olyanok is lehetnek (vannak), akik nem is akarnak társadalomban élni.
Olyanok is lehetnek (vannak), akik az egyéni anyagi jólétet magasan minden más felé helyezik. Pl. egy jó autóért feláldozza a békés, barátságos, szabad életét, de még az egészségét is.
Az is biztos, hogy a kultúra, a nevelés mindezt befolyásolja.
Elméletileg sokféle társadalom létezhet, a fantasztikus filmek témája is, nem ritkán, ez.
Az is biztos, hogy sokfélék vagyunk, és ami az egyik embernek jó, az a másiknak rossz lehet.
Az is biztos, hogy a hektikusság inkább kellemetlen, mint kellemes.
De ezért találták ki a „többség dönt” (demokratikus) társadalmat.
Akkor mi lenne a társadalomtudomány alapvető feladata?
Pontosan megállapítani és közismertté tenni, mik boldogítják az emberek többségét, amik egyben az segítik a testi-lelki egészségben (nem fogyva) való fennmaradást. (Jelenleg azért, ez a testi-lelki egészség eléggé hiányos, és hát a népességfogyás ügyben is vannak aggasztó jelek.)
Meg kellene állapítani, őszintén mennyien szeretnének a békés, barátságos, igazságos, stb. társdalomba élni, és mennyien másmilyenbe, és milyenbe. Szóval meg kellene állapítani a haladás főirányát és a lehetséges mellék irányokat. Valamint a biztosan rossz irányokat.
Ezek után meg kellene állapítani, hogy a fő irányt milyen társadalmi rendszer tudja leginkább biztosítani (reményeim szerint az igazi demokrácia). Illetve, hogy milyen módszerekkel, kompromisszumokkal maradhatnak fenn a mellékirányok, vagyis azok az emberek is bizonyos fokig boldogan élhetnek, akiknek más okoz boldogságot.
Ráadásul mindezt jogi nyelvre lefordítva az alkotmányba is rögzíteni kellene. Na és persze az oktatásba is bele kellene szőni.
Nem folytatom, a lényeg, hogy ideje lenne változtatni.
Változtatni magunkon, a viselkedésünkön, az önző fogyasztásunkon, a társadalomtudományon, az oktatáson, a rendszeren. Változtatni, akár a kisebb dolgokon, de a nagy változások céljai se vesszenek a ködbe.
Kicsit azért térjünk vissza, miért lehet a késői Kádár rezsim és a Fidesz rezsim közel azonos demokrácia szinten.
Visszatérek a magasföldszintre.
Látszólag, a Fidesz rezsim jóval demokratikusabb, elsősorban a többpárt-rendszer miatt. Itt a hangsúly a „látszólag” szón van.
Itt azért megjegyezem, még egy viszonylag jól működő többpárt-rendszer (új-kapitalizmus) is sokkal alacsonyabb demokrácia szinten van, mint az igazi, a közvetlen demokráciára alapuló demokrácia.
Visszatérve, ha jobban megnézzük, akkor ez a Fidesz rezsim alatti többpárt-rendszer, a többi demokratikus elemével együtt, csak látszólag létezik. Én például nemrég összeszámoltam, hogy a Fidesz mennyi választástorzító intézkedést (kisebb választási csalások) vezetett be, és magam is meglepődtem, hogy 16 jött össze. Nemcsak a választás területén, bár ez is már döntő szempont, de minden területen ez a helyzet. Például a társadalmi ellenőrzést (fékek, egyensúlyok) és a decentralizált döntéseket biztosító intézményeket egyfelől teletette a saját pártkatonáival, másrészt a függetlenségüket megnyirbálta. Így már az uralkodó párt intézményei, lettek. Szóval lehetne sorolni.
Még így is egy negyed fokkal magasabb lenne a demokráciaszint, de én a Fidesz rezsim erősebb manipulációját demokrácia-csökkentőnek veszem és így egy már közel egyforma a két szint.
Ez a manipuláció egy érdekes dolog egyébként a kedvenc témám. Könyvet és tanulmányokat is írtam róla, de így is folyamatosan kiegészítésre szorulok. Miért is mondom, hogy a Fidesz manipulációja erősebb (agymosóbb)? Vegyük például ezt a 16 választási csalafintaságot, ami így együtt már nyilván teljesen eltorzítja, egy párt felé tereli a választást. A Kádár rezsimben is kirakat-választás volt, végeredményben egy pártra lehetett szavazni. De ott mégis egy fokkal őszintébb volt a légkör, kimondták ez egypárt-rendszer, ez a szocializmus. Abban a rendszerben legalább nem próbálták az embereket összekavarni.
A vallásokkal is ez a helyzet, az idegen szemlélő szempontjából, sok valótlanságot mondanak, de nem szégyellik: mi ezt mondjuk és punktum.
Az új-kaptalista rendszer, és kiváltképp a Fidesz rezsim manipulációja egy hatalmas sz@rkavaráshoz hasonlít.
Az átlagosan agy-mosott polgár nem tud ebben kiigazodni, ez is a cél. Ugyanakkor a szocialista manipuláció, agymosás sem piskóta. De az kevésbé a sz@rkavarásra, inkább a kényszerre alapul. Ha Észak-Koreában, Kínában elzavarnák a diktátort, rendszert váltanának, akkor két éven belül, úgy ahogy van, elfelejtenék a régi rendszert, és adott esetben elkezdenék építeni a demokráciát. Magyarországban, Oroszországban, Törökországban már nem menne ilyen könnyen a felejtés, vagyis ez egy tartósabb agymosás.
Itt már a népkarakter, a társadalom-felfogási kultúra is beszáradt, becsontosodott.
És van itt még valami, érdekes módon soha olyan alacsony nem volt a társadalmi, politikai műveltség, mint a Fidesz rezsim alatt. Ez azért érdekes, mert a tájékozódási lehetőség tulajdonképpen nagyobb, tágabb, több. De úgy látszik, hogy a népbutító rendszer, (hiányos, torz oktatás, propaganda, reklám, bulvár, figyelemelterelő tevékenységek, stb.) a Fidesz rezsimben sokkal erősebb. Tulajdonképpen ez egy olyan manipulációs rendszer, amelyik minden eszközzel arra törekszik, hogy ne foglalkozzanak az emberek a közügyekkel, a társadalmi kérdésekkel. Nem direkt elhallgatással teszi ezt, bár az oktatásban az is megjelenik, hanem lejárat, elriaszt, elterel, összekavar, fontosságot cáfol. A nyilvánvaló cél: szavazhatsz, de gondolkodás nélkül, a felszínes propaganda alapján.
És mivel a népbutító rendszer is a manipulációs rendszer része, nem valótlanság azt mondani, a Fidesz rezsim, valamint a hozzá hasonlók élen járnak manipuláció terén.
A Fidesz rezsim sokkal becstelenebb, több, nagyobb lopás, csalás van benne (főleg a vezetés részéről), azért ez is szempont.
Továbbá van még egy probléma, nem is kicsi: a Fidesz rezsim még nem állt le, szépen halad a lejtőn.
Vége a kor, rendszer elemzésének amelyben S. P. Ilona élt.
A résstruktúra mezőkkel(az atomok is bizonyos résstruktúrák)kapcsolatos ábrák.
Itt jó színvonalú, videók, kisfilmek következnének, melyeket a szolgáltató, inda-video, youtube, google, tik-tok, stb. eltávolított, többnyire feljelentés hatására. Olyan videókat, filmeket tiltottak be, amelyek korábban nyilvánosságot kaphattak, ami jelzi, hogy hová tart Magyarország pl. a szólásszabadság, a megjelenthetőség szempontjából. Utóbbi években megszaporodtak a feljelentő emberek, én csak poloskáknak nevezem őket, mert csak ártani, rombolni tudnak, és a lelkük büdös. Ezek az „emberek” tehetségtelen és ráadásul rosszindulatúak, a diktatórikus fejletlen, aljas társadalomban mégis életbe tudnak maradni, sőt virulnak, sőt bizonyos hatalmat is kapnak a kezükbe. Mekkora az ilyen poloska-emberek aránya? – nos ez jelzi a társadalom színvonalát.
Szemléletes példa, hogy gyáva és gyenge poloska-emberek a kedvező környezet hatására (érzik a diktatúra szagát) előmásznak a kövek alól és egyre híznak egyre magabiztosabbak lesznek, majd elkezdik felfalni az embereket.
Visszatérve a videóimra, filmjeimre azok nemcsak ártalmatlanok voltak, hanem kifejezetten a jóra, szépre, igazra tanítottak. Tehát a filmeket, videókat érő vádak nem egyszerűen alaptalanok, hanem pont fordítottak voltak. És itt jön az ilyen rezsimek másik nagy bűne: nem elég hogy direkt módon és példamutatásukkal is rosszra aljasságra tanítják az embereket, a fiatalokat, de a szépre, jóra, igazra való tanítást is megakadályozzák. Magyarország biztosan halad bűzös mocsárral teli gödör felé. Néha mikor normális, netán jó emberrel találkozom, vagy egy-egy pozitívabb eseményt látok, akkor felmerül bennem; lehet hogy én tévedek?
De aztán sajnos előbb utóbb jön a pofon duplán(a poloska emberek, hányinger történések duplán), igazolva, hogy nem alaptalanul kritizálok.
Page updated
Google Sites
Report abuse