Embedded Files
A földönkívüliek csinálták?
Nem kizárt, de nem valószínű.
Valószínűleg van az embernél fejlettebb értelmesebb lény a világmindenségbe. És valószínű, h. ezek tudnak az emberekről, és figyelnek bennünket. És valószínű, hogy ezek értelmileg, etikailag minden szempontból fejlettebbek, hiszen csak ezekkel a tulajdonságokkal maradhat fenn egy fejlett faj.
Ugyanis bizonyos fejlettségi fokon létrejön az önpusztítás, ha a faj nem igazán etikus-értelmes. Ők életben maradtak, fejlődtek, fejlődnek, tehát etikus-értelmesnek kell lenniük, ami csak az igazi-demokratikus társadalomban, jöhet létre.
Ha tudnak rólunk, etikus-értelmesek, jóindulatúak akkor miért nem fedik fel magukat, miért nem segítenek nyíltan?
E kérdésekre válaszolna ez az írás.
Kkrrss 902 (Narmi) által szerkesztett könyv
Zzzssrrr 8452 ( Borgan) és Kkrrss 902 (Narmi) beszélgetése.
- Üdvözöllek, itt szerény hajlékomba ó nagyuram
- Na jó, nem kell ez a gúnyolódás, mi van veled 902-s régen láttalak.
- Továbbra is szenvedek a földdel. Velük, akik magukat embernek, emberiségnek nevezik. Úgy értve a szenvedést, hogy próbálok egy jó kis elemzést készíteni róluk, de valahogy nem meggy. Mindig bekavar valami, kiszámítatlanok, össze-vissza népség, önmagukkal is állandóan ellentmondásba kerülnek.
- Na éppen ezért jöttem, h. megkérdezzem, hogy halad ez a tanulmány, ugyanis a nagytanács fülébe jutott, hogy ezek már megint a szakadék felé sétálgatnak, vagy mennek, te jobban tudod.
- Inkább mennek, elég gyorsan ott lesznek.
- Na igen, éppen ez a kérdés: most megérdemlik h. segítsünk nekik, vagy még mindig nem érdemlik meg. Mert eddig még soha nem segítettünk nekik.
- Azért ez így nem igaz, mert ott volt Noé, később meg Jézus.
- Oké akkor úgy mondom, mostanában az utolsó kétezer évben nem segítettünk nekik. A te elemzésed alapján hoznánk meg a döntést.
Egyébként te is tudod, hogy a földön kívül is van vagy harmincnyolc élő bolygó, amire oda kell figyelni. Szóval nem érünk rá lacafacázni.
- Nem tudok mit tenni, tényleg ott vagyok az ügyön, igyekszem, de mint mondtam, az agyam már szétmegy tőlük.
- Na jó, hát csak igyekezz, mert már nincs sok idejük, elemezz, figyelj oda mindenre. Szóval ne tökölődj.
- Kösz a kioktatást, szívesen átadom, ha kéred.
- Isten ments, inkább nyomjad haver duplán.
Különösen jól ismerem Magyarországot, mert van az a Kivaghy, vagy ki, vele elég szoros kontaktot építettem ki, igaz ő nem tud róla.
Az alábbi fejezetek írásokat Kivaghy törölni akarta, de én Kkrrss 902 (Narmi) közzéteszem azzal a megjegyzéssel, hogy a vannak benne hibák hiányosságok, melyek abból eredtek, h. a járvány nem várt irányba alakult.
Fffrrrsss756 (Verden) és Kkrrss 902 (Narmi) beszélgetése.
- Helló Kkksssrrr 902, te mint a földet figyelő intézet dirije mit szólsz a mostani fejleményekhez?
- Jó kérdés kedves barátom, az idegen bolygók intézetének fő góréjának nyilván képbe kell lenni. Röviden csak annyi, h ezek az emberek már megint nagyon fura dolgot művelnek.
- ???
- Általában viszonylag alig tőrödnek az egészségükkel, a halálozási aránnyal sem sokat. Az influenzával és a fertőző betegségekkel még annyit sem. De most jött ez a koronavírus, végeredményben súlyosságban egy az influenzához hasonló betegség, és erre teljesen bediliztek. Tízszer, sőt százszor akkora felhajtást csinálnak, mint az influenzából. Te érted ezt?
- Neked kell érteni!
- Ezt még úgy ahogy értem, de azt már nem,h. csináltam egy statisztikát. Ebben az évben a szokásosnál 1,3 millióan haltak meg többen. De ebből csak 0.3 millió halt meg koronavírusban. A többi ezek szerint azokba az ártalmakba, mellékhatásokba, amit ez az egész felhajtás okozott. Pont egymillió, háromszor annyian, mint a koronavírusban. Na ezt már én sem értem.
- Miért azt például érted, h az emberek miért imádják rémisztgetni egymást. Persze félni is szeretnek. Én is csak most jöttem rá, erre félelem-imádatra. Szóval komoly rémisztgetésről beszélek, nem gyerektréfáról, nem is horror filmről. Talán ez abból ered, h. rengeteg depressziós ember van. De tény, hogy nem egy-két ember imád félelmet kelteni és félni hanem az emberek jelentős része.
- Én azt látom hogy az emberek nem értik nem érzik a szavak erejét. csak úgy puffogtatnak, locsi-fecsiznek, aztán pedig el is hiszik, amit össze-hablatyoltak.
- És még sok minden furcsaság van, ellentmondás, ellentmondás hátán.
- Nos akkor mi legyen?
- Talán három hat múlva tudok válaszolni.
- Úgy legyen.
Kkrrss 902 (Narmi)és Kkrrzzz 28 (Narut) beszélgetése.
- Apa elnézést zavarhatlak, csak hát érdekel, mi történik veled. Már hatok óta hallom, ahogy az éteren keresztül beszélgetsz, idegeskedsz.
- Mi az, hogy hallod?
- Hát mindig ordibálsz, én pedig szeretem a nyitott ajtókat.
- Azt vettem észre, de nem szeretnélek kigúnyolni. Persze gyere csak beszéljük meg, már nagy fiú vagy, hetedikes, már hati nyolc órában tanultok társadalomtudományt. Ez jó; hét, hat, nyolc.
- Mi van?
- Semmi csak szeretem a számokat. Na kérdezz, mire vagy kíváncsi?
- Azt tudom hogy te vagy a Taurus bolygó, hogy is szoktad, …… ez az, föld, bolygó felelőse.
- Inkább azt mondanám, a szakértője, mert kétszáz-tizenketten fogunk szavazni, abból csak egy vagyok én. Az igaz hogy az én elemzésem alapján fognak szavazni.
- Arról szavaztok, hogy?
- hogy érdemes e valamilyen mentőövet dobni nekik, vagy hagyjuk az egészet ahogy alakul, nem csináljunk semmit.
- Milyen mentőövet? Hát leginkább ilyenkor titokban oda szoktunk küldeni egy nagy feltalálót, egy olyan találmánnyal amelyik segít nekik, persze úgy, hogy a feltaláló az a bolygó szülöttének látszódjon, tehát a segítséget titokban tartjuk. Persze ez a találmány lehet valami eszme, tanítás is. jézust, például egy, az önzetlenségre, szeretetre tanító eszmerendszerrel küldtük a földre.
- Tanultunk erről az iskolában, de már akkor sem értettem. Miért nem akarjuk felfedni magunkat?
- Nagyon ritkán, pontosabban csak egyszer fedtük fel magunk. Pedig most is van 38 élő bolygó, amit figyelünk, pátyolgatunk, felügyelünk, és ebből öt mondjuk „értelmes lakossággal” rendelkezik. „Értelmes”, de ez nagyon tág fogalom. Itt van például a föld, kiszámíthatatlan reakciót váltana ki belőlük, ha egyszer csak megjelennénk.
- És a földet, az embereket, egyébként borzasztó furán néznek ki, láttam képeket róluk, miért kellene megmenteni?
- úgy néz ki, hogy az emberek, az emberiség szépen menetel a szakadék felé. Pontosabban egyfajta válság-láncreakció kezd kialakulni.
- Ezt tanultuk az erkölcsi, a természeti, az egészségügyi, a gazdasági, a szociális válságok egymást erősítik és közben, vagy a végén megjelenik a háború is.
- Hát valahogy így. Igen a válságok sorrendje változhat, de az biztos hogy mindig az erkölcsi válság felerősödésével kezdődik. Érthetőbb ha azt mondom időnként felhalmozódik az önzőség, a rosszindulat, és az ostobaság, kiváltképp a társadalmi ostobaság. Ez úgy gyűlik-gyűlik mint a genny a sebben, vagy az elhordatlan szemét, és amikor sok van akkor elkezdőik egyfajta áradás. Vagy másképp, elkezdődik a válság-láncreakció.
- Majd elindulnak a szakadék felé.
- talán ez túlzás de az biztos, hogy egy jó mély gödörbe sétálnak. Ugy néz ki az embereknél most az erkölcsi válság, a klímaválsággal fog összekapcsolódni, közben pedig jön a többi.
- Klímaválság?
- Tulajdonképpen ez egy természetpusztulási válság, még pontosabban szélsőséges és nagyon meleg lesz az időjárásuk. Elsősorban a légkörük elszennyeződése miatt, de szinte mindenük, vizeik földjeik, növényeik már elszennyeződött állapotban vannak. A természeti erőforrások is szinte kifogytak. Ezt mind ők okozták maguknak, és valahogy nem is akarnak felébredni.
- Hát akkor mi itt a kérdés, ha ennyire felelőtlenek, akkor minek segíteni nekik?
- Azért még elég sok a bizonytalan tényező. Ajánlom, h. olvasd el ezeket az írásokat.
- Mik ezek?
- Kivaghy írta őket, egy szinte ismeretlen magyar ember, nem éppen irodalmi értékű írások, de a valóság kiderül belőlük. Szóval, ha elolvasod talán rájössz; miért is ellentmondásos az ember, mi az én problémám.
Kkrrss 902 és Kkrrzzz 28 beszélgetése.
- Na elolvastad Kivaghy írásait.
- El de elég gyengék voltak. Viccnek gyengék, kitalálásnak unalmasak. Mert nyilván nem igazak.
De igazak, képzeld el, ez a valóság. Kivaghy aki valóban nem egy nagy író, csak a valóságot akarta pontosan ábrázolni. Ez a lehántott, sallangmentes igazság. Az emberek tényleg ilyenek. Az átlagember ilyen. Baromira ellentmondásos. Most már érted, h. miért nem tudok könnyen dönteni.
Kkrrss 902, azaz Narmi a nagytanács előtt.
Narmi kissé megszeppenve, izgulva lépegetett a fénylő diszkrét fényeket sugárzó folyóson, mely a C6 tanácsterembe vezetett. Pontosan hatvannégy tagból állt, nagytanács az itt uralkodó nyolcas számrendszer miatt.
- Egyébként a nagytanács csak az egyik, pontosan a második része volt a négy részből álló döntéshozási szerkezetnek. Ahogy ezen a bolygón, minden döntéshozó egységtől elvárt, a nagytanács tagjai között sem lehetett rangsor. És persze a tagok minden befolyástól (felettes jóindulata, jövedelem, stb.) mentesítve vannak.
Ugyanakkor a nagytanácson kívül, van még három, ugyanilyen fontos döntéshozó rész. Legfontosabb a nép, aki közvetlenül, csalásmentes rendszerben mondhatja el a véleményét.
A szakmai, tudományos kongresszusok szintén beleszólnak a döntésekbe. A negyedik rész, a nagy akkreditált rendszer számítógépekből áll. (Pl. a nagy egészségügyi számítógép dönti el nagyobbrészt az eutanáziás kérelmeket.)
A döntéshozási arány, a probléma jellege szerint váltakozik, de a felsorolt egységek egymást ellenőrizve, kiegészítve minden fontos döntésben részt vesznek.
Ez az állami rendszer, de a kisebb döntések is ilyen szerkezetben történnek.
– Mindez végigszaladt Narmi agyán miközben az ülésterem felé lépdelt.
A C6 tanácsterem leginkább az egyetemi előadótermekhez volt hasonló, csak itt pont fordítva, a katedrán középen ült a kérdezett, a lépcsősen emelkedő, félkörben elhelyezkedő széksorokban pedig a kérdezők, pontosabban a tanácsosok ültek.
Narmi nagyjából olyan lelki állapotban ült le, mint egy vizsgázó diák.
Azután megszólalt egy hang, valahonnan alulról középről:
- Én a huszonhármas tanácsos vagyok, a fő kérdező. Egyben az ülésvezető is. Üdvözöllek, magam és a többiek nevében is, tisztelt Kkrrss 902, de ha nem haragszol meg egyszerűen csak Narminak szólítanánk, tudjuk, hogy ez a polgári neved.
Narmi csak zavartan bólogatott, hümmögött: persze, persze.
- Szóval kedves Narmi egy kicsit beszélj magadról, oldódjon ez a hideg hangulat.
Narmi megszólalt: - 3472- ben kezdtem a Taurussal, azaz a földdel foglalkozni, miután Guli Veron a földről érkező hölgy a barátom visszautazott a földre. Aztán bejelentettem, ill. kérvényeztem, hogy szívesen foglalkoznék a földdel, akár hivatásból is, munkaszerűen, ……., majd igen választ kaptam. Végül is kineveztek földügyi biztosnak.
- Negyvenkettes tanácsos vagyok – hangzott jobb szélről - Én viszont rákérdezek, hogy állsz azzal a bizonyos értékeléssel, amelynek választ kellene adni, hogy érdemes a földlakókkal közelebbi kapcsolatba lépni? Ha igen, akkor milyenbe? Az adott standard kapcsolatok, segítségek közül te melyiket javaslod?
- Igen, sokat foglalkoztam az emberek emberiség aktuális válságaival. Tehát a kapcsolatfelvétel, a konkrét segítségadás szükségessége is azért merült fel, mert jeleztem, h. egy válság-láncreakció kezd kialakulni.
- Ha jól tudom, már ötszázhuszonhat napja jelezted, …. egyébként a hatvannégyes tanácsos vagyok – jött hang a hátsó felső sorból – akkor megkértünk, h. száznegyven nap múlva adj értékelést; igen, nem, hogyan. Nos ez az ügy azóta is húzódik. Most végre sikerült valami használható véleményt összehoznod?
- Sajnos nem sikerült – szólt halkan Narmi – ráadásul azóta még egy válság egy egészségügyi válság, pontosabban egy fura járvány is megjelent. Az úgynevezett koronavírus járvány, igaz ez önmagában nem nagyon veszélyes. De belőle következő gazdasági válság a többi válsághoz kapcsolódva elég veszélyes lehet. Különösen úgy, h. most a klímaválság is erősödik. Ezért merült fel, hogy az embereknek segíteni kellene.
- Mindezt mi is tudjuk - hallatszott bal szélről - de éppen arra kértünk fel, hogy adj javaslatot, kell segítség, és ha kell milyen. De úgy látjuk ez nem sikerült.
- Bevallom nem sikerült – felelte Narmi, majd folytatta
- Pont egyenlően álltak egymással szemben az érvek, sokat tépelődtem, de nem tudtam dönteni.
- Mi ezt már előre láttuk – szólat meg újra a huszonhármas, alulról középről – tulajdonképpen ezt a koronavírus járványt is mi szerveztük. Ez lett volna a mi segítségünk.
Narmi azt hitte rosszul hall, csak hebegett:
- Mi, hogy, ezt nem értem, de hogyan?
- Van öt emberünk a földön, közvetlen kapcsolatban méghozzá komoly pozíciókban, úgynevezett megmondó emberek. Az úgynevezett fentről gerjesztett terjesztés módszerével, éltünk. Pontosabban az öt közvetlen emberünk, további húsz, szintén befolyásos, de mégis a ranglétrán lejjebb álló földi embernek bevéste a tudatába; ez nagyon veszélyes járvány, a hatalomra is veszélyes. Ez húsz további száznak véste be, ezek között már kormányfők is voltak. Ez a száz ember további százaknak, például a nagy médiák főszerkesztőinek. Azok szintén sokaknak és így tovább.
Közbe persze egy tervezett világ manipulációs hadjáratot is megszerveztünk, az ismert manipulációs trükkökkel. De nem kellett nagyon beavatkozni, az emberek lelkesen manipulálták egymást.
- Na álljunk csak meg – fakadt ki Narmi - először is, mi az hogy így döntöttünk? Ha jól tudom, van egy demokratikus döntéshozási rend.
- Mi betartottuk a demokratikus döntéshozási rendet – jött a válasz felűről, középről – elnézést az ötvenhármas tanácsos vagyok, köszöntöm.Egyszerű nevem Never. Szóval, mivel ez szakkérdés, nem szükséges hozzá népszavazás, de reprezentatív közvélemény-kutatás sem. Tavaly év elején szerveztünk egy tudományos kongresszust, amelynek a végén ez ügyben volt egy szavazás, amely jóváhagyta a tervet.
- Én miért nem lettem meghívva?- vágott közbe Narmi
- Mert te egy külön döntéshozó egység lettél volna, ha, döntést hoztál volna. Szóval a döntéshozás demokratikusan szabályos volt. Megkérdeztük a RENDSZER1 nagy számítógépet, ami szintén helyben hagyta a döntésünk. Tehát megvolt a négy nagy döntéshozó egység, mi a nagytanács, a RENDSZER1 számítógép, egy tudományos kongresszus, és te lettél volna a negyedik. De te korábban és most sem tudtál dönteni. Nélküled a három nagy egység döntött és csináltunk egy kontrolált járványt és rejtett köztudat ébresztő akciót.
- Rejtett köztudat ébresztő akció – csóválta fejét Narmi – milyen szép név a manipulációra, az agymosó hadjáratra.
Nem arról volt szó, hogy végleg leszámoltunk a manipulációval, hogy soha többet senkivel szemben nem alkalmazzuk. Ez az elv, demokratikus rendszerünk egyik alapelve.
- Erre én szeretnék válaszolni – jött a hang jobb oldalról alulról – köszöntelek, a 36- os tanácsos vagyok, egyszerű nevemen Bazrende. Mit is akaratunk elérni, félig egyébként sikerült is.
- Azért ez nem volt teljesen kockázat nélküli, akció – vágott bele megint Narmi - Mi lett volna, ha elszabadul a vírus.
- Mindent alaposan megterveztünk. Negyvenkettes tanácsos vagyok. Minden várható opciót, alaposan megterveztünk, minden le lett futtatva a RENDSZER1 számítógépen. Ezzel a résszel nem is volt baj, maga a járvány úgy zajlott le, ahogy megterveztük.
Az emberek, és vezetőik reakciójával volt baj. Pontosabban fogalmazva, nagy baj nem történt, csak, a várt javulás, eszmélés nem következett be.
- Azért voltak halottak, ha jól tudom – jegyezte meg kissé gúnyosan Narmi.
- Beteg, többnyire idős emberek. Többnyire ez kegyes eutanázia volt. Azt pedig te is tudod h. a betegségadatok, beleértve a halálozási adatokat is nem voltak éppen valósak. Ez is benne volt a tervünkbe, mi akartuk h. a kommunikáció, ezáltal a reakció sokkal nagyobb legyen, mint a tényleges járvány. Az emberek ebben az egyben úgy reagáltak, ahogy vártuk, valóban könnyen manipulálható fajról van szó.
- Könnyen manipulálható faj? – elnézést, de milyen antidemokratikus, szinte rasszista megjegyzés ez! – háborgott Narmi.
- Én folytatnám - szólt újra a 36-s tanácsos - Folyatom a magyarázatot: miért tartottuk szükségesnek az akciót.
A legfontosabb, h. megértsék az emberek, nyugisabban kevesebbet utazva, kevesebbet fogyasztva is képesek élni. Aktuális környezetkímélő a távmunka és a távoktatás is, hiszen kevesebb utazás szükséges hozzá.
Szóval, hogy rájöjjenek ilyen életmódváltás, felfogás-váltás szükséges a természet regenerálódásához. Hiszen láthatták, a természet a pár hónap alatt is bizonyos fokig regenerálódott. A másik célunk, az volt h. megértsék az emberek: a legfontosabb érték az egészség. Mert mi is történt, néhány hónapig az emberek, a törtetés, a fogyasztás, az esztelen rohangálás helyett nyugisabban éltek, valamint az egészséggel, az egészségüggyel többet foglalkoztak. Azt vártuk, h. az emberek felismerik az életmód-váltás nem is olyan vészes, viszont szükséges. A szükséges életmódváltás pedig értékátrendeződést hozhatott volna magával.
- Hozhatott volna? – kérdezte Narmi- ezt nem értem.
- Tulajdonképpen hozott is, de aztán gyorsan felejtettek az emberek. Szóval nem tartósan hozott – ezért mondtam; hozhatott volna.
Na és volt még egy célunk, sőt kettő is. Titokban azt reméltük, h. az emberek ráébrednek, h. itt manipuláció folyik. Azt gondoltuk az emberek felismerik, h. egy hazugságvilágban élnek, olyan vezetés, olyan média, olyan világ veszi őket körül, amelyben több a valótlanság, mint az igazság. Hogy alulról, középről és felülről is szerveződve valahogy el kezdik csökkenteni a hazugságáradatot.
- És ez nem sikerült, láthatóan nem sikerült, de ki is lehetett volna következtetni. Egyébként is meglehetősen logikátlan elképzelés; manipulációval küzdeni a manipuláció ellen – mondta szinte dühösen Narmi
- Most már nagyjából mi is látjuk, miért könnyű az embereket manipulálni. Már évszázadok óta manipulálják az emberek egymást, ráadásul egyre erősebben. Manapság már természetesnek veszik, h. hazugságvilágban élnek.
Például ha felső szintekről állandóan ferdítések csorognak az emberek agyába, és ha a törvényhozás ezt gátolja, hanem pártolja, akkor persze az emberek is átveszik ezt a mentalitást. Ezt pedig leginkább csak egy rendszerváltás keretei között lehet megváltoztatni.
És ez lett volna az utolsó célunk; reméltük, hogy az emberek a válság-láncreakció és manipulált világ felismerésének kapcsán elkezdenek rendszerváltásba gondolkodni. Ahogy nálunk is elkezdődött a tisztulás.
Narmi agyán végigfutott mit is tanult történelemórán.
Ekkor egy hang hallatszott, a fölkérdező, ülésvezető hangja: - Hölgyeim és uraim tíz perc szünet.
Narmi kiment a teremből, ekkor megcsörrent a mobilja:
- Szia apa, nézzük az adást, az ülésről, majdnem mindenhol vehető, szerintem érdekes. Azért ezt az utolsó mondatot nem értettem tisztán. Mi az, hogy nálunk is megtörtént a tisztulás?
- Igen náluk is megtörtént, ott billegtünk a szakadék szélén, de végül is valahogy a nép és a vezetés is erőt vett magán. A nép megfogalmazta a maga céljait a vezetők felét elkergették. A vezetők másik fele pedig szintén átlépte a saját árnyékát, és leállt a hazugságokkal, a hatalomépítésről. De az igazi áttörést a jól működő, mindenhol elterjedő népszavazási, közvélemény-kutató fórum elterjedése hozott. Végül is kialakult a közvetlen demokrácia. És ezzel párhuzamosan kialakult pontos számítások szerint, a termelések-fogyasztások környezethatású elbírálása. Most nincs idő erről többet beszélni, otthon majd újra megbeszéljük.
- Szia apa, drukkolok, szerintem jó vagy.
Kkrrss 902, azaz Narmi a nagytanács előtt - II. rész
A tanácsülés második része.
Narmi kért szót, mert azért a sok homályos részlet nem hagyta nyugodni.
- Van itt azért egy ellentmondás. Manipulációval, koronavírus felpumpálásával akartátok elérni, h. az emberek normálisabb környezetkímélőbb életet éljenek.
Ugyanakkor azt is szerettétek volna, ha az emberek ráébredjenek, h hazugságvilágban élnek, ez ellentmondás. Manipulációval, a manipuláció ellen?
- Talán nem voltunk teljesen világosak, üdvözlöm, a huszonnégyes tanácsos vagyok – szólalt meg egy női hang a fölkérdező mellől – Tulajdonképpen vagy-vagy megoldást szerettünk volna. Azt reméltük, h. rájönnek; nyugisabb normálisabb, harácsolás nélküli, környezetkímélő életre kell áttérni. És e felismerésen keresztül pedig ráébrednek a rendszerváltás fontosságára.
Vagy a manipulációra figyelnek fel, és a hazugságvilág terjedésén, illetve annak tarthatatlanságán keresztül ébrednek rá a rendszerváltás szükségességére.
Vagy, persze ennek már kicsi volt a valószínűsége, az emberek mindkettőre rájöttek volna, és így dupla motivációval kezdtek volna új életet, új rendszert. Sajnos a legrosszabb vari történt az emberek, egyik igazságra sem ébredtek rá. Pontosabban valamennyire, de nem eléggé ráébredtek a nyugisabb kevesebbet fogyasztó életre, és valamennyire észrevették a hazugságvilág tarthatatlanságát, de egyiket sem annyira h. változtassanak. Ráadásul, akik rájöttek manipulációra, azok mindent, a klíma problémát is manipulációnak vélték, a naivak pedig leginkább a vezetéseknek hittek.
Szóval elég sokan voltak, akiket még kevésbé izgatott fel a klímaprobléma, a hazugságvilág annál is kevésbé, az egészből mást szűrtek le. Volt, akit még nagyobb önzésre motivált a helyzet. Volt, aki még inkább istenítette a szeretett, amúgy hazug vezetőjét. Csak kevesen kezdtek ébredezni.
- Ez várható volt – válaszolt Narmi - az emberek nem szokták alaposan végiggondolni a társadalmi problémákat. Ilyen egyszerű következtetéseket vonnak le. Tulajdonképpen a vezetések a problémák elfedésére, és a maguk dicsérgetésére használták a járvány alakulását, a rendszer nemhogy gyengült volna, de tovább szilárdult. A rendszerváltás pedig azt feltételezné a többség gyorsan, vagy következetesen lassan jó irányba, gondolkodna, cselekedne. Mindkettőre képtelen az ember. A rendszerváltás náluk egy összeomlás után szokott következni.
- Igen, be kell ismernünk, ez sajnos nem sikerült. Azt nem mondanám, h. ellenkező hatást értünk el, de az eredménytelenség tagadhatatlan. Be kell ismernünk ennél azért több igazságvágyat több logikát tételeztünk fel az emberekről.
- Az embereket nem nagyon érdekli az igazság – szólt Narmi, majd folytatta - sem az igazságosság. Pontosabban, ebben is rendkívül ellentmondásosak. Egy csomó tevékenység arra mutat, h. az igazság számukra a legfontosabb. Ezért vannak iskolák, ezért van a tudomány. Ezért van a jog, a bíróságok. Ezért az emberek leggyakoribb gondolata: ez vajon mennyire igaz? Vagy egyszerűen: miért? Mi az igazság?
Ugyanakkor a tevékenységeik másik fele arra utal, h nem érdekli őket az igazság. Nem érdekli őket az igazság, igazságosság és most nemcsak a sok ellentmondásra gondolok, amelyek között élnek. Többek között arra gondolok, h. az érzelmeiknek nemcsak részben, de teljesen átadják a vezérlést. Saját bevallásuk szerint is. És nemcsak a jó érzelmeiknek, a rosszaknak is. Tehát a torz érzelmeikre is hallgatnak.
Vagy itt vannak az említett igazság-területek, az oktatás, tudomány, igazságszolgáltatás, vagy a társadalmi ügyekben való döntéshozás. Ezek is meglehetősen szervezetlenek, pontosabban inkább a hatalmi logika, mintsem az ésszerűség alapján vannak szervezve.
Az embereket nem érdekli az igazság, felületesek, locsi-fecsik, a pontos, fontos adatok sem érdekli őket.
A vezetőik érdeke, h. butítsák a népet, a nép pedig hagyja magát, sőt örömmel mennek bele az saját maguknak ártó játékba. Manipulálható fajta.
- Igen, a járvány kapcsán mi is tapasztaltuk ezt a manipulálhatóságot, és az adatok, tények iránti érzéketlenséget. Csináltunk egy könnyen elérhető, könnyen kezelhető, fontos napi járvány- adatokat közlő NET oldalt, gondolván, h. ha sokan, mondjuk, az emberek harmada időnket meglátogatja a tisztánlátás érdekében, védekezvén a vezetés manipulációja ellen. De tévedtünk, az emberek mindössze három százaléka látogatta meg.
- Igen, meghökkentően ostobák – újra Narmi vette át a szót - főleg ha társadalmi témában kell gondolkodniuk. Hihetetlen esztelen eszméket képesek követni, pl. éltetik a hódító háborút. Gyakran eltűrik, sőt szinte ők segítik a felettük hatalmaskodó diktatúra fennmaradását.
Ugyanakkor teljesen nyilvánvaló igazságokat, logikus elveket észre sem vesznek, Mint például; ne csak a mára, a holnapra is gondolj. Vagy; a harc, a szemétkedés, az önzés, valószínűleg visszaüt. Ráadásul ezek már meglevő egyszerű népi bölcsességek, de mintha elfelejtenék őket. Mintha visszafejlődnének, én komolyan nem is értem az embereket. Már abban is kételkedem, h. ezek békésen boldogan jólétben szeretnének élni! – hangzott szinte vádaskodón, de mégis elkeseredetten Narmi hangja.
Pedig nem buták, mert a technikai intelligenciájuk fejlett. De mégis-mégis olyan ostobák.
A teremben csend sziszegett, majd megszólalt egy tanácsos a bal szélről:
- Úgy látszik Narmi, te átlépted azt az érzelmi korlátot, amit egy tudósnak soha nem szabad átlépni. Mintha már nem szeretnéd az embereket. Pedig pozitív viszonyulás nélkül, nem lehet objektívnak maradni.
- Én nem ellenük haragszom, hanem értük.
- Pedig jó lenne, ha visszazökkennél a reális látásba, mert egy új terven gondolkodunk, amibe a te elemzésed is fontos szerepet kapna. Ugyanis többségünk most már egy az emberekkel közvetlen kapcsolat kiépítésen gondolkodik. Az indok ugyanaz, mint eddig: nem szeretnénk, ha az emberiség eltűnne, vagy jelentős részben eltűnne. Több milliárdnyi ember van veszélyben, és az évezredek alatt felépített kultúrájuk is. Nem utolsó sorban a földi természet, élővilág is. Ha az embereket nem is sajnáljuk annyira, de a csodálatos élővilágért mindenképpen kár lenne. A RENDSZER 1 számítógép sem tartja rossz ötletnek. Persze a terv még nincs teljesen végiggondolva. Ebben kérjük a segítséged.
- Köszönöm a bizalmat, átgondolom, háromszáz óra múlva szeretnék választ adni.
Narmi válaszával gyakorlatilag véget ért a tanácsülés, a gyűlés érdemi része.
És elmentünk a földre.
Most már sok éves tapasztalat után össze lehet foglalni, hogy alakult kapcsolatunk a földdel (Taurussal), az emberiséggel.
Több évig latolgattuk, hogy menjünk, vagy sem.
Azután több évig terveztük ezt a találkozót. A legkisebb mozzanattól kezdve egészen addig, hogy mi történjen az első években. Valamint, mi történjen azután, hiszen egy ilyen találkozás, átrendezi a földi életet, akár akarjuk, akár nem. Persze mi nem akartunk komolyabb átrendezést, de tudtuk, azért sokféleképpen alakulhat ez a kapcsolat, bármikor beüthet egy gikszer, máris elszabadulnak a történések. Szóval megpróbáltunk minden lehetséges következményre felkészülni.
Egy fő célunk volt: összességében, hosszú távon segíteni az emberiségnek, az embereknek. Jóindulatú segítségben gondolkodtunk, olyanban, ahogy az okos szülő segít a gyerekének. Nem odaadja, nem helyette csinálja, hanem megtanítja, képessé teszi az önálló boldogulásra.
Szóval ez a találkozó egyáltalán nem olyannak készült, mint amit sci-fi könyvekben, filmekben bemutatnak.
Már az első találkozó mikéntje is komoly fejtörést okozott. Nem szabad pánikot, ijedséget, ellenszenvet, esetleg agresszív védekezést kiváltani. Mert ha egyszer csak, hipp-hopp megjelenünk abból bármi kisülhet.
Szóval valahogy jelezni kellene, sőt meg kellene tervezni az első találkozót és persze azt is mi történjen ezután.
Először is cselesen úgy intéztük, hogy a földi tudósok vegyenek értelmes jeleket, rólunk. Természetesen nem árultuk el, h. mi már régóta figyeljük a földet. És azt sem hogy már a földön volt öt emberünk. Ebből kettőt konkrétan mi küldtünk le, három pedig, mondjuk úgy, „kettős polgár”, részben nálunk tanultak és minden szempontból szorosan a kapcsolódtak hozzánk. Ráadásul mind az öten komoly pozícióval bírtak a földön. Ketten az ENSZ-ben töltöttek be vezető funkciót, volt, aki a WHO szervezetében, illetve más világszervezetekben viselt magas rangú beosztást. De mindezt természetesen nem fedtük fel.
Szóval, úgy tettünk mintha semmit se tudnánk a földről, csak „van egy értelmes bolygó” jeleket sugároztunk, és hagytuk, h. a földi tudomány örvendezzen a nagy felfedezésen. Aztán szépen beindult a távüzengető kapcsolat, és rendszeressé vált. Ekkor elgondolkodtunk, egyáltalán érdemes e, a földre menni, felvenni a közvetlen kapcsolatot, hiszen a segítő, tanító ambícióink így is megvalósíthatók lehetnek. Persze a kapcsolatunk utazás szempontjából egyoldalú volt, hiszen 4,2 fényévre (földi számítás szerint) voltunk egymástól, így csak mi voltunk képesek a másik bolygóra utazni. Eleinte azonban inkább kerteltünk, úgy tettünk, mint akiknek meglehetősen nagy kihívás lenne ez az utazás. Inkább távolról ügyködtünk. Idővel létrehoztunk egy világ média-hálózatot, melyben elsősorban, beszámoltunk a mi bolygónkról, társadalmunkról, arról, hogyan látjuk a földet az embereket, és nem utolsó sorban próbáltuk az embereket tanítgatni.
De itt azért ki kell térni e távkapcsolat technikai részleteibe. Mert sokan mondhatják, persze: 4,2 fényév és csak úgy ment az üzengetés, adott esetben az utazás.
Tehát akkor csak magam egyszerű módján, felvázolom a lényeget, hozzátéve, h. én sem vagyok fizikus, és kedves olvasó türelmével sem szeretnék visszaélni.
Mint már mondtam, már régóta, állandó napi üzenetváltásban voltunk a földdel, pontosabban a saját embereinkkel. De az egész üzenetváltás, kábé 2 év késében volt. Először is ehhez kellett egy a fénysebességnél is gyorsabb, üzenő sebesség. Mondjuk úgy pontosan; volt egy olyan technikánk, mellyel kábé négyszer kevesebb idő alatt tudtunk üzenetet és egyébként tárgyakat, élőlényeket is, eljuttatni az űr egy másik pontjára, például a földre, mintha azt fénnyel, vagy elektromágneses hullámokkal tettük volna. De eleinte amíg teljes inkognitóba voltunk, az is kellett hozzá, hogy az értelmes üzeneteinket ne fogja a földi tudomány, vagyis ezeket az un. űrzaj mögé rejtettük. Persze miután felfedtük magunkat, az üzenet-rejtegetés is okafogyottá vált. Rendben van, de még így volt két év hézag, az adott és kapott üzenetet-váltás sorozat között. Ennek megoldását egy példával világítanám meg.
Mondjuk, felhívom a nagymamám telefonon. De amit én elmondok az egy év múlva ér oda, és amit ő válaszol, az szintén egy év múlva jön vissza. Pl. megkérdem, hogy vagy? Amikor odaér a kérdésem, éppen fáj a lába, tehát, visszaüzeni: fáj a lábam. De ez is egy év múlva érkezik hozzám, és akkora már lehet, hogy nem is fáj a lába. Tehát nem érdemes tanácsot adnom, már azért sem mert az én tanácsom is egy év múlva ér el hozzá.
A mi megoldásunk a következő: nem csak egyszerűen egyszerű kérdést teszek fel a nagymamámról, hanem lekérdezem, pl. a számítógépéről az összes lényeges adatát. Ebben benne van, h. fáj a lába, de ezen kívül még millió adat. Ráadásul, minden nap lekérem az adatait, másnap ezek már egy kicsit változnak, Harmadnap megint, és így tovább. Akkor mondjuk, egy hónap adatait beteszem egy tendencia-kalkulátorba, mely elég jó valószínűséggel megmondja, h például két év múlva mi lesz. Tehát a második hónapban az aktuális beszélgetéskor azt tudom mondani a nagymamámnak: Két év múlva, amikor odaér az üzenet, elmúlik lábfájásod, de valószínűleg májbetegséged kezd kialakulni, amire ezt, meg azt a gyógykezelést javaslom. Amikor a nagymama, megkapja ezt az beszélgetést (üzenetet) akkor az éppen aktuális lesz. A példa, melyben én voltam a mi bolygónk, a nagymama a föld, talán megvilágította, hogyan tartottunk olyan kapcsolatot, mely azért viszonylag aktuális volt.
Visszatérve, a lényeg hogy kialakítottunk egy állandó kommunikáció-váltást, melynek része volt a mi irányításunk alatt működő világ média-hálózat.
Melynek legfontosabb feladata volt, h. tanítsa az embereket. Az egyik műsorunk címe például ez volt: tanácsok a világűrből. Egy másik műsor címe: Égi bölcsességek.
Szóval állandó jelentős sokoldalú kommunikációs kapcsolatot tartottunk a földdel.
De mit is próbáltunk üzenni, tanítani nekik lényegileg?
Tulajdonképpen semmi különöset. Semmi olyant, ami már ne jelent volna meg a saját gondolkodásukban, a saját kommunikációjukban. Talán ez volt, a bennünk való csalódásuk egyik oka. Szóval az alábbiakról ők is tudtak, csak nem ez a tudás nem volt a tudati, és kommunikációs fősodorba. Például ezeket nem tanították az alapfokú iskoláikban, középiskolákban és főiskolán is csak elvétve.
Azt gondoltuk, hogy miután látják-hallják, hogy mi, mint társadalmilag, technikailag fejlettebb lények, mit tartunk fontosnak, majd ők is fontosnak fogják tartani.
Beszéltünk nekik az emberi (az élővilág) testi és lelki működéséről, de egy kicsit magasabb szinten. Megpróbáltunk a meglevő ismereteikhez kapcsolódóan új magasabb szintű ismereteket adni, ráadásul mindezt szórakoztatóan. Talán az egyik legfontosabb témánk, tanításunk magáról az oktatásról szólt; nálunk milyen iskolák vannak, milyen rendszerbe működik az oktatás, mi a tananyag lényege, és ehhez hasonlók. Ez a tudás is amolyan régi, új újdonság volt a számukra, bár az oktatás-szakma ismerte ezeket az elméleteket, de nem alkalmazta. A politika (hatalom) pedig a szakmához képest is le volt maradva. Bár a földön direkt, vagy indirekt módon a politika irányította a szakmát, persze helytelenül.
Belegondolva, náluk is egyes skandináv országok, nagyon is közel voltak a mi javaslatainkhoz, legalábbis jó úton jártak. De a többi ország nem vette át. Ez megint egy rejtélyes, földi értelmetlenség, h. a bevált dolgokat, módszereket sem vették át egymástól.
Tulajdonképpen minden tanításunk, javaslatunk hasonló cipőben járt, mint az oktatásról szóló tanításunk.
Minden tanításunk, javaslatunk megpróbáltuk inkább rávezetően, érdekesen, de mégis érthetően közreadni.
És nem kioktatóan, lekezelően. Továbbá, megpróbáltuk lehetőleg széles körben terjeszteni, mindenhová eljuttatni.
Minden fontos témában megszólaltunk, többek között beszéltünk a magasabb szintű, biológia,i orvosi, pszichés ismeretekről.
Magasabb szinten, és sokat beszéltünk a társadalmakról a társadalmi fejlődésről, kiváltképp a demokrácia fontosságáról.
És hát persze valamennyit beszéltünk a fejlettebb természettudományokról, csillagászat, fizika, kémia, technika, hiszen ezek sem maradhattak ki. Tulajdonképpen az embereket ez érdekelte a legjobban. De csak azért, mert valamilyen csodát vártak. Valamilyen nagyszerű gépet, szerkezetet, művi eljárást, ami mindent megold.
Megpróbáltuk fokozatosan értésükre adni: nincs csoda.
Illetve h. Végeredményben minden rajtuk múlik.
Szinte csalódtak, amikor ráébredtek mi sem tudunk mást mondani, mint: legfontosabb, az egészségügy, az oktatás, a természetvédelem, a béke, az igazságosság, a becsületesség, a demokrácia.
De erre még vissza kell térni.
Egyre több ember csalódott bennünk. Mint mondtam irreális, mesebeli dolgokat vártak tőlünk. Például az örök élet gyógyszerét, az egészség, meg a fiatalság elixírét. Mások a szerelmi csábital közzétételében bíztak. Megint mások szuper robotokat vártak tőlünk, melyek minden munkát elvégeznek helyettük. Vagy éppen fogyasztás és szennyezés nélküli szupergyors járműveket követeltek.
Persze, mi sok oldalról magyaráztuk, h. miért hibásak az elvárásaik.
Pl. h. a készen kapott dolog csak ront az okosságukon, életképességeiken. Másfelől elmarad a jól megérdemelt munka öröme, a felfedezés öröme.
Onnan is, h nekünk sincsenek csodaszereink. Illetve amink van, azt szép lassan megosztjuk velük, de a „rázúdítás” senkinek sem lenne hasznos.
Vagy például; a munkanélküli, de „minden megvan” állapot, még elpuhultabbá teszi őket.
Onnan is magyaráztuk, hogy az önálló szabad akaratot, az önrendelkezést még nekünk sincs jogunk elvenni. Illetve ha „mindent megadnánk”, akkor valószínűleg éppen a szabad akarat elvételével vádolnánk minket, egyébként nem alaptalanul.
De onnan is magyaráztuk, hogy nem a felsoroltak teszik őket boldogabbá.
A pszichés közléseink, szórakoztató felvilágosításaink egy része éppen a boldogság természetéről szólt.
Egy másik nagy témánk volt az emberi gondolkodás természete volt. Az egyik műsorunk például az utánzó ösztön és a dafke ösztön egyensúlyáról szólt.
De összességében a velünk szembeni antipátia, az elégedetlenség nem csökkent, hanem nőtt.
Ugyanakkor meglepetten tapasztaltuk, h. vannak olyan országok ahol éppen az elnyomók, a kizsákmányolók, örvendenek népszerűségnek.
Persze ezt is elemeztük. Azt tudtuk h. az ember egy felettébb ellentmondásos pszichéjű élőlény, de erre még mi sem számítottunk.
Azt is felmértük, h. a velünk ellenszenvezők is több rétegre oszthatók.
Az egyik rész (réteg) a „türelmetlenek”, voltak.
Voltak, akik fölényeskedő, kioktató okoskodóknak tartottak minket. Akik semmi újat nem mondanak, csak játsszák az eszüket.
„Ezek sótlan unalmas érzelem nélküli alakok, nem képesek az embereket megérteni” – ez a vélemény is gyakori volt.
Olyanok is szép számmal voltak, akik egyszerűen el sem hitték a létezésünk, - a hatalom egyik trükkjének tartották, a megjelenésünk.
És persze sokan voltak olyanok is akik valamiféle sunyi nyomuló ellenséget láttak bennünk. Akik egyelőre megjátsszák magukat, de aztán egyszer csak, lassan, v. gyorsan leigázzák, kicsinálják az emberiséget.
Újra és újra előjött bennünk a kérdés: egyáltalán mit akarnak az emberek? Még azt sem tudtuk megmondani, hogy mit akar az emberek többsége. Szavakban békét, igazságot, igazságosságot, egészséget, tudást, önrendelkezést, biztonságot, nyugis kellemes életet, - de a másik oldalról sok jel arra mutat, h. még a többség sem ezeket akarja. De akkor mit?
Vagy talán a természetéből adódó aljas, harácsoló manipulatív vezetések és a naiv tömegek örökös táncáról van szó?
Amin, újra és újra elképedtünk, a nagyfokú manipulálhatóság volt. Talán ez így nem is pontos, talán így pontosabb: az irrealitáshoz való vonzalom, de erre még visszatérek.
Hosszas lamentálás, elemzés után mégis úgy döntöttünk, h. személyesen is elmegyünk a földre. elsősorban abból indultunk ki, h. a helyzet így is romlik, a személyes megjelenésünk inkább javíthat, mintsem ronthat a helyzeten.
Leszállt az űrhajónk, már ünnepélyesen vártak minket. Nagy meglepetés nem volt, mert már tudták hogy nézünk ki, sőt szinte minden mást is tudtak rólunk.
Azután földi időszámítás szerint jött fél év, amit ünnepség-sorozatnak lehetne nevezni. Az emberek kimondottan szeretnek ünnepelni, lehetőleg nagy felhajtással. Szinte minden országban jártunk, főleg a nagyobbakban, mindenhol, felvonulás parádé, fogadás százával.
De aztán szép lassan elmúlt az ünneplős időszak és előjöttek a korábbi problémák.
Az ellenzők rétegei is feléledtek, aktivizálódtak. Talán csak a hitetlenkedők, akik kétségbe vonták a létezésünk, lettek kevesebben. De az alapvető ellenérzés megmaradt: ne osszák itt nekünk az észt, ismert okoskodásokkal, inkább adjanak konkrét segítséget.
Továbbá megmaradtak azok is, sőt sokasodtak, akik valamiféle sunyi leigázónak tartottak minket.
Tovább folytatódott az emberek megoszlása, klikkesedése a szerint: akik szimpatizáltak velünk, magukat jövő-pártiaknak nevezték, valamint akik nem szimpatizáltak velünk. Ők magukat függetlenség-pártiaknak nevezték, azon elmélet szerint, hogy mi lényegében csak egyféle modern gyarmatosítók vagyunk. Akik inkább menjenek vissza a bolygójukra, ne rontsák a földön a közállapotokat. Mert szerintük, mi végeredményben többet ártunk, mint használunk. Újra tapasztaltuk az emberek, szeretnek klikkesedni, szeretnek harcolni, egyesek kevésbé, mások jobban. De elég, ha csak az egyik felük szeret harcolni, ezzel rákényszeríti a másik részt is a csatára. Ez esetben a függetlenség-pártiak voltak a kötekedők a kezdeményezők, még akkor is, ha jó ürügyet találtak erre. A jövő – pártiak, hosszabb nevükön Jövő a Közvetlen Demokrácia Unió (JKDU) - azt szerették volna, ha maradunk, és tanácsainkkal segítjük az emberi fejlődést. Olyanok is voltak, akik azt várták volna tőlünk, h. vegyük át az irányítást. Természetesen ettől elzárkóztunk, nem győztük magyarázgatni: segíteni jöttünk, nem parancsolgatni, főleg, nem leigázni.
A szétszakadási ellenségeskedő folyamatot azonban nem tudtuk megállítani. A világ minden országában erősödtek a zavargások, sokasodtak a tüntetések és ellentüntetések. A két pártra szakadás átterjedt a politikai pártokra, ez jó ürügy volt hogy nyírják egymást.
Itt jegyzem meg; sajnos még nem alakult ki a földön, a közvetlen demokráciára alapuló rendszer. Ebben a fejlettebb rendszerben egészen másképp, békésen normálisan alakultak volna a dolgok.
De hát a maguk elavult harcot generáló rendszerűkben, az elavult oktatásuk mellett, a silány társadalmi tudatuk mellett ilyen tragikusan alakultak az események.
Sok országban szinte polgárháborús állapotok alakultak ki. De sajnos kialakult az országok közötti háborúskodás is. A régi sérelmek felgerjesztésére jó ürügy volt, a jövő-pártiak és a függetlenség-pártiak szembeállása. Mely szembeállás is nagyobbrészt gerjesztett, felpumpált volt.
A lényeg, hogy jobbnak láttuk, ha elmegyünk a földről.
Gondolkoztunk törtük a fejünket, lamentáltunk, megkérdeztük az összes döntéshozó egységünket, majd tanácskoztunk, és tanácskoztunk, aztán nagy nehezen elmentünk a földre. Most pedig hazamegyünk a saját bolygónkra, mert nem jött össze, jobb ha magukra hagyjuk ezeket a földlakókat, mi megpróbáltunk segíteni.
És elérkeztünk napjainkig, pontosan a mai napig.
Holnap utazunk, ma pedig itt vagyunk a legnagyobb épületünk, legnagyobb termébe, ahová mindenkit meghívtunk, aki szeretne elbúcsúzni tőlünk. Kint az épület előtti téren, népgyűlés-fesztivál hangulat hullámzik, egy kedves közösség ünnepel, mindenki jó barát. Itt bent pedig a Jövő-pártiak (JKDU) legnagyszerűbb embereivel beszélgetünk, ….. miről is természetesen a jövőről. A mi asztalunk meglehetősen nemzetközire sikeredett.
J. M. kínai barátunk kezdi a beszélgetést:
- Hát sajnáljuk, tényleg nincs más megoldás?
Én: - Mindent kielemeztünk, megtörtént a négy részes döntéshozás. A nagy computer is ezt tartotta viszonylag legjobb döntésnek.
V. Z. amerikai barátunk: - De hát láthatóan a helyzet egyre élesebb ellenségesebb lesz. Láthatóan nem lesz megbékélés, a közhangulat nem csendesedik. Akkor sem, ha elmentek, sőt, az még erősebben felkavarja az indulatokat…… - Vagy ti arra számítotok, hogy az elmenetellel megnyugodnak a kedélyek.
Én: - Mi sem gondoljuk. Jól látjátok a jövőt, teljesen reális az elemzésed Vitya.
K. K. magyar barátunk: - Mi van? Ezt nem értem, …..nem értjük, ……. nem érthető. Szóval ti egy háborús helyzetben hagynátok itt a földet?
Én: - Igen, sajnos, nagyon sajnáljuk, de nem tehetünk mást. Tényleg alaposan kielemeztük és azon elmélet lett megerősítve, miszerint az ember csak akkor képes előre lépni, ha megégette magát. Az ember, az emberiség a többség, olyan, mint a nem túl értelmes gyerek. Hiába magyarázol neki: ne fogd meg a kályhát, megégeted magad. Csak megfogja, csak megégeti magát, és akkor talán (még ez sem biztos) megérti, mit nem szabad csinálni. Elmondhatod milliószor, ezer módón az embernek: a forróság éget – nem fogja megérteni, amíg maga nem tapasztalja.
Szóval bele kell esnie egy válság-láncba, egy katasztrófába. Jó példa erre az 1914-1945 időszak, illetve azután következő kilábalás, fejlődés. Szóval az ember szükségszerűen történelmi hullámlépcsőkbe képes haladni, élni. A gödör után jön a kilábalás, némi fejlődés, majd stagnálás és megint a lassabb vagy gyorsabb lejtmenet, válságláncolat, vagyis a gödör. És mindig ez ismétlődik. Mi próbáltuk ezt a most is látható gödröt, katasztrófát elkerültetni az emberekkel, ezért is vettük fel a kapcsolatot.
Újra K. K. magyar barátunk szól: - De háborús, sőt világháborús helyzetben,amit egy klímaválság is nehezít, mégsem hagyhattok itt minket.
Én: - Nem emlékeztek, tavaly fogadtattuk el az ENSZ közgyűléssel, a nemzetközi jog 480/a, b, c, d törvényét.
Aminek a lényege, hogy minden földi háborút, fegyveres harcot, csakis virtuálisan, szimulátor rendszerben szabad lebonyolítani.
Az ötvenkettes körzetben, de Oroszországban is, Kínában is és még hat helyen, és hatalmas raktárakban ott van 640 millió virtuális harc-sisak. Jut minden katonának, tisztnek, háborús szereplőnek. A nagy hadi számítógépünk, amit direkt erre fejlesztettünk ki, szintén biztonságos helyen várakozik. Csak be kell üzemelni, minden adatot be pontosan be kell táplálni, a sisakokat fel kell venni és már mehet a virtuális háború.
J. M. kínai barátunk: - Ha jól értem, akkor ez egy manipulált valótlan játékháború lenne.
Én: - Egyáltalán nem,… nem lesz manipulált, valótlan, és játékos sem. A legfontosabb, hogy vesztes kénytelen a győztes, a nemzetközi jogban behatárolt háborús követeléseit teljesíteni.
Egyébként életszerű, aktuális idejű, valóságos reakciójú, „játékrendszerről” van szó. Például A csapat váratlanul felrobban felrobbant egy hidat. Ez B csapatnak is váratlan lesz. Az egész történés ugyanabban az ütemben, ugyanannyi véletlen-tényezővel zajlik le, mintha valójában megtörténne a dolog. B csapat reakciója is olyan gyors lesz, olyan szervezett, vagy pánikszerű lesz, mint amilyen a valóságban lenne. Ugyanannyi embernek katonának kell viselni a sisakot a valóságban, mint a virtuális akcióba. A fegyvereknek is meg kell lenni a valóságban. Minden résztvevőnek, aktívnak, ügyesnek kell lenni. Az egyes szereplők csak mellékesen használnak gombokat, vezérlő eszközöket, főleg akarati, agysugárzással vesznek részt a „játékharcba”, a speciális sisakon keresztül. De ez csak félig játék, mert valóságos következményei lesznek.
J. M.: Ez akkor olyan Mátrix féle háború lesz. A Mátrix filmre célzok.
Én: - Lényegét tekintve igen. Azért találtuk ki, h. elkerüljék az emberek az igazi háborút, a gyilkolást, rombolást, de mégis valóságos élménybe legyen részük.
Még a fájdalmat is képesek vagyunk egy ideig szimulálni.
Szóval h. úgy érezzék, tényleg megvívtuk ezt a háborút és ezután már békére vágyódjanak.
V. Z.: - Azért nem ennyire egyszerű, már a betáplálásnál is csalhatnak. A computert is meghekkelhetik.
Én.: - A mi biztonsági rendszerünket biztos nem. Nem véletlenül járunk előttetek legalább száz évvel. Ami pedig a betáplálását illeti, ugyancsak szigorú szabályokat írtunk elő. Egy független nemzetközi bizottságnak, minimum ötventagúnak kell az adatokat betáplálni. És még kettő hasonló testületnek kell leellenőrizni.
J. M.: - Háborús helyzetben lecsinálják az emberek a szabályokat. Ebből, amit felsoroltál semmit sem fognak betartani, sem a szabályos betáplálást, sem a nemzetközi jogot. Ugyanis gondoljatok bele, mindig ott van a lehetőség, hogy igazi háborút robbantsanak ki, a ti computereteket pedig akár fel is robbanthatják.
Én.: - Ezért van a törvénynek egy titkos záradéka.
K. K.: - Titkos záradék? Éspedig?
Én.: - Azért titkos, h. csak a nagyon beavatottak tudjanak róla. De én titeket annak tartalak. Egyébként sem lehet sokáig titkolni. Szóval telepítettünk egy fegyverrendszert a földre, amit bármikor pillanatok alatt távolról is beindíthatunk. Ennek az a lényege, h. a föld technika számara érzékelhetetlen robotok, drónok pillanatok alatt előjönnek a rejtekhelyükről, és másodpercek alatt lesugározzák, vagyis megölik a vezetőket. Minden ország első öt legnagyobb beosztású vezetőjét, de a vezető országokban ez szám elérheti az ötvenet is.
De ha ez sem lenne elég, három pontra, a földi kéreglemezek alá, nagy erejű bombát tettünk, amelyek ha felrobbannak hatalmas földrengéseket, cunamikat indítanak el. Sajnos ez válogatás nélkül megöli az emberiség felét, és szinte mindent lerombol.
K. K. Felháborodottan szól: - Akkor hát ti is gyilkolni, rombolni akartok!
Én.: Nem, ez csak akkor indul be, ha az ember, emberiség semmiképpen sem akar észhez térni. Ez a végső megoldás. Tulajdonképpen elsősorban elrettentési szándékkal hoztuk létre, azért h. az embereknek eszébe se jusson egy világháborút, egy nukleáris háborút kirobbantani.
A búcsúünnepségnek hamarosan vége lett. Elköszöntünk földi barátainktól. Holnap indulunk haza.
A földről való távozásunk után, 640 EROT nappal.
Ma van a Föld-kongresszus záró napja.
Sokan vagyunk, a földdel, a földlakókkal foglalkozó ismerőseim mind itt vannak. A kongresszus címe, és címadó témája: Az emberi fejlődés alapvetései. Tulajdonképpen az a kongresszus fő kérdése, hogy mi az a sarokpont, kezdőpont, ahonnan ki lehetne mozdítani az emberi fejlődés megrekedését, ezt a jelenlegi elmaszatolt állapotot.
Természetesen az eljövetelünk óta is, pontosan követjük az emberiség, a föld sorsát. Nem tört ki valóságos világháború, ez a legjobb hír, amit el lehet mondani. Elkezdődött viszont egy virtuális szimulátor háború, szigorú szabályok (a mi előírásaink) szerint. A mi előírásaink viszont megegyeznek a nemzetközi jog szabályaival, az ENSZ elfogadta a javaslatainkat.
Virtuális, szimulátor háború, ráadásul a szembe álló felek, USA-UK és szövetségeseik, illetve Oroszország- Kína, illetve az Iszlám és harmadik világ, elég óvatosan lassan kezelik ezt a háborút. Ugyanis, bár virtuális, szimulátor háború, de a szabályok szerint vannak valóságos következményei, tehát semmiképpen nem lenne jó, ha a felek egymásnak esnének, elvadulna a háború.
Nagyjából rendben ment a betáplálás csak azokat az adatokat táplálták be a nagy világháború-komputerbe, amelyek az életben, a valóságban is a rendelkezése álltak. Így nem lehetett vegyi, biológiai fegyvert, sem nukleáris fegyvert betáplálni, mert ezek a valóságban sem voltak. Legalábbis amíg ott voltunk, nem voltak, mert mi ezeket megszüntettük. De azóta? Nem kizárt, hogy itt-ott gyártottak, eldugtak ilyeneket, az emberi sunyiskodás, felettébb leleményes. A virtuális, szimulátor háború mindenesetre ezek nélkül zajlik.
Úgy néz ki, a számítógépünk egyelőre megakadályozza a csalásokat. A valóságban is annyi katonának, embernek, eszköznek fegyvernek kell lenni, mint a szimulációban, a számítógép képes ellenőrizni. Csak ezek a fegyverek nem okoznak halált, sebesülést, viszont a sebesülteknek, halottaknak az ellenség lágereibe kell vonulni, mint egyféle hadifoglyoknak. Szóval nem néhány ember játssza le a háborút, hanem maguk az országok, az emberek többsége. A többnyire valóságos lefolyás és következmény azért fontos, mert egy komolytalan virtuális háború után nem lenne béke, nem lenne tanulság levonás, hanem elkezdődne az igazi háború. Vagy előszedve a korábbi példát: az ember csak abból ért, ha valóban megégeti magát. Egy virtuális megégésből nem fog érteni.
Visszatérve, szerencsére a háborús felek nem estek egymásnak, és már ez is biztató. Nagyjából három szövetség van, de nem lenne eléggé „emberi” ez a háború, ha a szövetségesek nem esnének néha egymásnak. Oroszország és Kína szövetsége például nem nevezhető kimondottan stabilnak, és akkor még udvariasan fogalmaztam. De a többi szövetséges is néha egymásnak esett, esik. Ugyanakkor az ellenkezője sem ritkaság, vagyis, h. az ellenséggel néha, időlegesen összekacsintanak a háborús felek. Szóval ez a háború is zavaros, ahogy a földön minden.
Ugyanakkor a valóságos zavargások, a polgárháborús állapotok, az anarchikus fosztogatások csillapodtak. Mondjuk úgy: nem romlott tovább a helyzet, inkább javult. A békés hasznos munka aránya, még a virtuális háború ellenére is nőtt a világon.
Szóval összességében jól döntöttünk, hogy eljöttünk a földről. Egyébként a tegnapi nap egyik tanulmánya elemzése éppen azzal foglalkozott, h. összességében mennyire volt sikeres a földdel kapcsolatos ténykedésünk. Összességében talán nem volt sikertelen kártékony, de sikeresnek sem mondható.
Akkor mégis miért beszélek, beszélünk megrekedésről stagnálásról elmaszatolt állapotról?
Mert mindent egybe vetve azért nincs rendszerváltás, nem jött el a béke, az ember nem világosodott meg.
A mai napon, a zárónapon négy előadás hangzik el.
Mi négyen , Zzzssrrr 8452, vagyis Borgan barátom és kollégám, az ötvenhármas tanácsos (Never), a harminchatos tanácsos Bazrende, valamint én Narmi mondjuk el, adjuk elő az előadásunk.
Mi négyen eltérően ítéljük meg, az emberiség fejlődését.
Pontosabban azt a pontot, ahonnan ki lehetne mozdítani a jelenlegi elmaszatolt stagnálást, lassú mocsárba csúszást. Nem teljesen eltérő, de azért vannak hangsúlybeli különbségek a vélemények között.
Borgan, aki egyébként barátom, kollégám és kicsit a főnököm is álláspontja, hogy elsősorban a rendszert kell megreformálni, megváltoztatni, hiszen a rendszerből adódik minden. Például az oktatás is. Ha a vezetés, ha a döntéshozó mechanizmus rossz döntéseket hoz, akkor minden rossz. Ha rosszul szervezi többek között, az oktatást a tájékoztatást, akkor az emberek tudata, tudása, jelleme sem tud lényegesen fejlődni.
Lényegében erről szólt az előadása, az elemzése is.
Never tanácsnok fejtegetése abból indult ki, h. nem lehet addig rendszert váltani, és az oktatás alapjait sem lehet megváltoztatni, amíg az emberek tudata, tudása, jelleme nem jut egy magasabb szintre. Vagyis szerinte tájékoztatási, művészi eszközökkel módokon kellene az embereket „jobbá” tenni, ez lenne a kezdőlépés.
Ez a „művészi eszközök” nagyon rejtélyesen hangzik, de egyszerűen, jó könyvekről, de főleg, jó filmekről lenne szó. Amik a szórakoztatóan nyújtanának erkölcsi társadalmi tanítást. Annyiban lenne ez új dolog, h. Never tanácsos felvázolt néhány olyan a jelenleginél szigorúbb szelekciós rendszert, amelyik kiválasztaná az értékest az értéktelen sokaságból.
Bazrende tanácsos előadása elsősorban az oktatás reformjának elsődleges fontosságáról szólt. Szerinte szintén az emberek tudatával, jellemével kell kezdeni, mert ha ez marad, akkor az új, jobb rendszerre sem lesz igényük. Viszont az emberek tudatát leghatékonyabb módon az iskolai oktatás alakítja át. Előadása természetesen kitért az oktatás reformjának mikéntjére is. Főleg ezen a ponton különbözik a véleményünk, mert amúgy sok mindennel egyetértek vele.
Most pedig én állok fel a katedrára, a pulpitusra.
a szám kiszáradt a hangom furcsán csengett. De aztán belejöttem.
Tisztelt Hölgyek és Urak.
Tisztelt EROT bolygólakók. Tisztelt kongresszus.
Megpróbáljuk itt kitalálni az emberi fejlődés kulcsát.
De nem nagyon sikerül és nem véletlenül. Az ember egyfelől egy primitív élőlény, nagyon egyszerű pszichés motivációk,reakciók mozgatják. Másfelől hihetetlenül bonyolult.
Kezdjük az egyszerű emberrel, az emberi létezés primitív oldalával.
Kutatóink kimutatták h. az emberi gondolkodás cselekvés hátterében három nagyon egyszerű pszichés motiváció, érzés-gondolat áll. Az egyik a presztízsharcosság. Szinte minden ember, minden helyzetben presztízsharcot vív. Ez nem nagy harc, nem háború, bár az is lehet belőle, de ezért egyfajta fölösleges agresszivitás, feszültségkeltés, fölösleges energiapocsékolás. Mert a presztízsharc, nem igazi, nem építő verseny.
A másik az ide-oda billegés, a dafke reakció, és az utánzó követés között. Azt is mondhatjuk: a középút hiánya. Az ember reakciója a dolgokkal, gondolatokkal, embertársaival szemben, vagy kritika nélküli, vagyis utánzó-követő, vagy dafke, (azért is az ellenkezője jó) jellegű.
És a harmadik primitív tulajdonság: Amikor csak tudja, elkerüli a saját tévedésével való szembenézést. Nem szeret szembesülni, saját hibájával. Főleg a saját önzése felett huny szemet. Ezt nevezhetjük az önkritika hiányának, de nem egészen az.
Mindezért az ember nem tud jó bánni a személyes hatalmával, többé-kevésbé visszaél vele. Ez is egy nagyon egyszerű alapvető emberi reakció. Ezért, ezért is, az embereknél, egyetlen politikai (közügyi) rendszer működhet normálisan, a közvetlen demokráciára épülő. Amelyben minimalizálódik a személyes hatalom jelentősége. Egyébként is, mi saját tapasztalatból tudjuk, h. a négy részes, négy egységes döntéshozás a legjobb.
Valójában én sok mindenben egyetértek az előttem szólalókkal, de azért egyikkel sem teljesen, erre azonban később visszatérek.
Szóval az ember egy nagyon egyszerű lény. Itt van például az a tény, hogy az alapvető világnézeteket felfogásokat sem tisztázta sem társadalmilag, sem egyénileg. Nálunk van például 22 alapvető verseny-felfogás, nálunk már az ifjaknak is választani kell. Például: a versenybe, némelyikbe belefér egy kis csalás, szabálytalankodás, egyenlőtlen harc, vagy ez kizárt. Vagy: külön kell választani a csapat és az egyéni teljesítményt. Az egyén végleges megítélése nem történhet mások teljesítménye alapján. Vagy: az abszolút verseny, az emberiség boldogulása „verseny”, fontosabb, mint a viszonylagos (helyi, időszakos, egyéni, stb.) verseny. Vagy: az önhibát, önérdemet, másnak ártást, másnak hasznosságot mind a szabályokban, mind a megítélésben figyelembe kell venni. És így tovább, nyilván nem fogom az összest felsorolni.
Nálunk az ifjaknak el kell gondolkodniuk, el kell dönteniük, nem örökre, de kitartóan gerincesen, melyik világnézet szimpatikus számukra. De nálunk ezek a világnézetek nyilvánvalók. Az embereknél még csak nem is beszédtéma.
Azért hoztam fel a témát, h érzékeltessem, az embereknél nem alakultak ki az alapvető nézetek, felfogások. Még az alapvető értékek, szükségletek, mint béke, egészség, egyebek, felsorolása sem történt meg náluk, - a sorba állításról ne is beszéljünk.
Ez az amire utaltam, egyfelől bonyolult fejlett, másfelől az alapvetésekig sem jutott el.
Talán szeretik a zavarosságot? És itt jutottam el a legnagyobb talányig. Ami számomra mégis az emberben a leginkább egyszerűen érthetetlen, az a manipulálhatósága. Szándékosan kerülöm a hiszékenység szót, mert nem egészen erről van szó.
Az ember, sok ember, a többség képes olyan valótlanságot is elfogadni, amiről ő maga is tudja, h. valótlanság. De nem úgy fogadja el, mint pozitív víziót, hanem úgy mintha valóságos lenne. Szóval tudja, h valótlanság, de ennek ellenére elfogadja, de ez nem elég. Ráadásul még hosszasan bizonygatja magának is másoknak is, h ez a valótlanság, biza, igazság.
Egyfelől már természetesnek veszik a manipulációt, a valótlanságot, az átverést, ami önmagában is borzalom.
Másfelől, ráadásul még el is játsszák h. ők aztán nagyon nagy igazságkeresők.
Elképesztő és a világmindenségben egyedülálló, ahogy a földlakók az emberek az igazsághoz viszonyulnak. Főleg a társadalommal kapcsolatos tudásuk hiányos és rossz érzelmek által vezérelt. De a romló tendencia még aggasztóbb. Azt várnánk, hogy a természet, a társadalom, a valóság lehetséges megismerésének növekedésével, az emberek egyre több igazságot gondolnak, közölnek. Hogy számukra egyre fontosabb lesz az igazság. De ennek ellenkezőjét láthatjuk. Persze vannak területek, tudományok, ahol, mintha javulna a helyzet, de összességében romlik.
Itt van például az alapvető értékekhez való hozzáállás, az egészséghez, a természetvédelemhez. Sorolhatnám, az igazságosságot, a békét, az önrendelkezést, a tudást, de maradjunk az egészségnél az egy jó példa.
Szinte minden ember állandóan hangoztatja; Legfontosabb az egészség. A boldogságot nem az anyagi gazdagság adja. A gyerekeimnek elsősorban egészséget kívánok.
Szóval ezek a szavak, de aztán a tettek más irányba mutatnak. Már az is mutatja, h az állami és egyéni költségvetésük, pénzük, munkájuk, tizedét költik az egészségügyre, holott ennek a háromszorosát kellene, minimum, ahogy nálunk is. Ezzel csak azt akartam példázni, hogy a gondolataik közlések még a saját cselekvésükkel sem egyezik.
Hát igen, itt elérkeztem az emberiség legnagyobb bajához. A látszatvilág, a hazugságvilág erősödése, terjedése – ez az elsődleges probléma. Manipulálhatóságnak is mondhatjuk, de ennél azért többről van szó.
Csak egy apróságot említek, ami valóban csak egy csepp a tengerben. A járvány kapcsán a világon az összes média, több ezer, millió, naponta többször is tájékoztatott mennyi a fertőzöttek, mennyi a halottak száma. De például a halottak számát szinte minden médium, nem egy főre, ezer főre, millió főre esően adták meg, hanem csak úgy országok szerint. Tehát például Belgium és Brazíliát ilyen alapon hasonlították össze holott, Brazília esetében hússzal kellett volna osztani a számokat. Természetesen ez csak egy példa, hiszen rengeteg ország és sok adat van. Ugyan már- ez apróság - legyint a legtöbb ember. És pont ez a baj, ez a legyintés.
Mert látszólag ez sem nagy ügy. De ha úgy tesszük fel a kérdést: ha ez nem nagy ügy, akkor miért tájékoztatott szinte minden média e tekintetben folyamatosan hamisan? Hiszen olyan egyszerű lett volna: az egymillió főre eső halálozások száma, a különböző országok között így, és így alakult. De nem ezt tették. Miért? És még a többi százezer félretájékoztatás esetben sem vigyáznak az igazságra.
Igen, valójában ez egy fontos kérdés, ez is az, mert van még ilyen „talány” vagy ezer.
Az emberi agymosás, és ön-agymosás ilyen apróságokból áll össze. De ezek már olyan tömegben özönlenek, h megállíthatatlannak, sőt természetesnek látszik a hazugságáradás.
Ez a legnagyobb emberi átok, az alapvető visszahúzó erő, mert ha valótlanság van, akkor nincs igazság. Ha pedig nincs igazság, akkor nincs értelem, nincs fejlődés, nincs semmi.
Én az előttem szólókkal egyetértek, de csak kiegészítésekkel. Egyetértek Never tanácsossal, aki szerint, elsősorban az emberek tudatát, jellemét erkölcsét, kell megváltoztatni. Csak én hozzáteszem, ezt is az igazságtudattal kellene kezdeni. Azzal, hogy ragaszkodjanak jobban az igazsághoz, hogy ne hagyják olyan könnyen manipulálni magukat.
Egyetértek Never tanácsossal, de legalább annyira Borgan külbolygó biztossal. Igen szükség van rendszerváltásra is, méghozzá a közvetlen demokrácia irányú rendszerváltásra.
De leginkább Bazrende tanácsossal értek egyet, hogy azért a közoktatás fejlesztésnek még a többi fontos területet is meg kell előznie, egy lépéssel.
Csakhogy én, ahogy az eddig elmondottakból is kiderül, a közoktatást is szelektíven tervezetten fejleszteném.
Ahogy mondtam elsősorban az alapvetésekre, főleg a társadalmi alapvetésekre kell megtanítani a gyerekeket.
De minden tudomány alapjait értenünk kellene, akkor értenék meg a részleteket.
És ami még az alapvetések közül is elsődleges, az mégis az igazságkeresés fontossága és tudása.
Hát nagyjából ez lenne az én ember-nevelési programom. Nagyon röviden; fontos a rendszer, a kultúra, a közoktatás, de mindegyik fejlesztésében az alapok ismeretére, az igazságkeresés tudományára kell fokuszálni. De, hogy mi lesz az emberrel, az még jó ideig, egy nagy talány marad. Jó irányba is fordulhatnak a dolgok, bár erre egyre kisebb az esély. Persze sajnáljuk az ártatlan földi gyermeket, de nem nagyon tudunk segíteni rajtuk. Legalább öt-hat milliárd földlakónak kellene megváltozni.
Köszönöm a figyelmük.
Page updated
Google Sites
Report abuse