Társadalomfejlődés

Társadalomkritika

Társadalomismeret

Alcím:

Társadalmi, gazdasági ismeretek, melyek mindenki számára hasznosak.

További alcímek:

Rendszer, rendszertan.

Amit az igazság megismeréshez tudni kell a gazdasági, társadalmi rendszerről, rendszerváltásokról.

A jelen társadalomtudományától és politikusi felfogásától eltérő egyszerű, egyéni, újszerű, de igaz elmélkedések a gazdaságról, a társadalomról, az erkölcsről, a gondolkodásról és mindenről, ami a társadalmi léttel kapcsolatos.

Közélettel, közérdekkel kapcsolatos problémakörök rendszerezve, lényegesítve, de az átlagember szemszögéből.

A társadalmi, gazdasági ismeretek összefoglalása egyénien, újszerűen.

Milyen lesz a társadalmi gazdasági rendszer, ötven, száz év múlva, ha nem lesz világkatasztrófa. A jövő fejletettebb gazdasági, társadalmi rendszere.

Gazdasági, társadalmi rendszerek, rendszerfejlődések, másképpen, újszerűen, egyénien.

Tanulmány társadalmi, gazdasági rendszerről azoknak, akik nem hisznek a jelenlegi politikában és társadalomtudományban.

A lehetséges válság-láncreakció, annak erősödése és a világkatasztrófa és más lényeges problémakörök.

A tanulmány, és egyben a társadalomtudomány, főbb részei:

Bevezetés        

1. tanulmányrész. Rendszer, rendszerfejlődés, tudatalakulás.

2. tanulmányrész. Az állam. Az állam gazdasága, pénzügye, és annak viszonyai. A gazdasági rendszer és a politikai társadalmi rendszer. A kapitalista, tőkés (nagytőkés) gazdasági és politikai rendszer.

3. tanulmányrész. Pénzügyi és gazdasági rendszer alapvetései elméletileg. Alapvető pénzügyi, gazdasági jelenségek, folyamatok.  (pénzügy 1)

4. tanulmányrész. A helyes állami gazdálkodás, gazdaságirányítás, adózás, költségvetés. Fogyasztás, árazás, gazdasági, pénzügyi rendszer. A piacgazdaság, versenygazdaság.

5. tanulmányrész. Termelés, innováció, foglalkoztatottság. A természetpusztítás. Egyéb fontos befejező gazdasági problémakörök.

6. tanulmányrész.  A pénzügyi rendszer.  (pénzügy 2, kevésbé elméleti szempontból)

7. tanulmányrész. A döntéshozó mechanizmus. A politikai rendszer. A demokrácia beillesztése a döntéshozó mechanizmusba.

 8. tanulmányrész. A szociális rendszer.  A társadalmi, (hatalmi, vagyoni) hierarchia.

9. tanulmányrész. Világnézet, ideológiák, erkölcs (tudatalakulás 3)

10. tanulmányrész. Állami tudatalakítás. Rendszerből eredő társadalomtudomány, oktatás, tájékoztatás, manipuláció.  (tudatalakulás 4)

11. tanulmányrész. Jog, jogrendszer. A helyes szabályozás.

12. tanulmányrész. A kisközösségek, a civil szféra. A nemzetiségi problémák. A kultúra (tudatalakulás 5)

13. tanulmányrész. A lelki élettel (érzelmekkel) és erkölccsel kapcsolatos gondolatok, tanítások. (tudatalakulás 6)

14. tanulmányrész. Egyéb fontos rendszertényezők és témák. Verseny, haladás, demokrácia, külpolitika, háború, népkarakter, stb..

15. utolsó, befejező, tanulmányrész.  Rendszerfejlődés 3. A vezetés. Az EU. Az egész tanulmány kiegészítése, összefoglalása.

16. tanulmányrész. A világ alapvető felépítése és annak vizsgálata. Elméleti és gondolkodástani problémák. Gondolkodástan, valamint érzés, érzelemtan. (tudatalakulás 7)

A 16 tanulmányrészből a 16. tanulmányrész.

      16.   tanulmányrész.

A természeti világ alapvető felépítése és annak vizsgálata. Elméleti és gondolkodástani problémák. Gondolkodástan, valamint érzés, érzelemtan. (tudatalakulás 7)

Idetartozó ábrák:  C/0/A, C/0/B, C/0/C, C/0/D, C/1, C/10, C/20, C25, C/30 ábrák, ill. a C jelű ábrák.

Az adott oldalra ugró tartalom (a kiválasztott címre mutatás + CTRL gomb + kattintás):

Bevezető gondolatok, néhány alapvetés.  6

A világ egyfajta alapvető felépítése, valamint a tudatos beszéd általi gondolkodás problémái.  13

Elmélkedések az igazságról. C/0/C, C/0/D, C/10 és minden C jelű ábra. (Természet, Isten törvényei)  31

A természet, Isten törvényei. 34

Az igazság felosztása és annak problémái.  55

A gondolkodás felosztása, a gondolkodási funkciók. Elmélkedések a gondolkodásról.  73

Egyéb problémák. Az evolúciós sorrend, a természet, Isten célja. A legfőbb cél.  105

Elmélkedések a gondolkodással összefüggő mechanizmusokról (program, érzés, stb.). Elmélkedések az evolúcióról.  111

Az érzésmechanizmus és az életen túli lét. 172

Elemzések, összefüggések, összefüggés-hálózatok.  186

Újabb elmélkedések a világ (élő és élettelen természet) felépítéséről és annak vizsgálatáról.  208

A külső (nem az élőlény, van a központban, de azért élőlény is jelen van) anyagi világ néhány alapvető felépítése. C/0/B ábra.  223

Kiegészítő elmélkedések a világ (elsősorban élő, másodsorban az élettelen) működéséről.  228

Egyéb, további gondolkodási problémák.  238

Elmélkedések a gondolkodásról (folytatás). A gondolkodási hibák, a butaság (hamisság, igaztalanság) és azok okai.  244

Visszatérek az igazság problémaköréhez.  273

Az ember (emberiség) jellemzően (múlt, jelen, jövő) igaztalan, igazságtalan, ésszerűtlen, az igazi jólét is reménytelen, mert az emberek, általában érzelemvezéreltek, irracionálisak, illúziófüggők, konfliktusfüggők, más okokból ésszerűetlenek. Az embernek jellemzően legalább két lelki zavara komplexusa van: az egyik a hatalommal, a birtoklással kapcsolatos komplexusa, a másik külalakjához kapcsolódó komplexusa.  Egyszerűbben a kérdés: eredendően ésszerűtlen az ember (az emberiség)?  287

Az önálló akarat a szabadság, a véletlen, stb. ABC/2 ábra elemzése. ABC/2 ábra, C/3 ábra, és más ábrák. Elméleti rendszertényező. 299

Az elemező csapdahelyzete, mikor összességében hamis nézetek (önző valótlanságokat állító emberek) vitáját kell elemezni. Sajnos a politikai (vezetői) viták a gondolkodástan hatalmas problémakörét hozták létre, az értelmesedés talán legerősebb gátrendszere jött létre. Elméleti rendszertényező. 329

A társadalomtudomány és természettudomány viszonya.  330

A politika társadalomtudomány népérdekű szakmaisága és a fejlődés, és a demokrácia viszonya. A politikai, gazdasági vezetés és a társadalomtudomány viszonya. A társadalomtudomány és természettudomány közötti különbség a társadalomtudomány elmaradottsága. Elméleti rendszertényező. 330

Vázlatos összefoglalása és kiegészítése a gondolkodás a gondolkodástan hatalmas szerteágazó témájának. Az evolúció során kialakult közös tudat kölcsönhatásai nélküli egyéni tudat. A világ lehetséges alapvető vázlatos szerkezetei. Mindezek kiegészítései.  Idetartozó ábrák C/0/A, C/0/B, C/0/C, C/1, C/10, C/20 ábrák, ill. a C jelű ábrák. 350

Az egész tanulmányhoz kapcsolódó „gondolkodástani” problémák.  356

A rendszertényezők értelmezése, témája felosztása. A sűrített összefoglalás nehézségei.  Elméleti rendszertényező. 356

A tényleges demokráciában a rendszertényezők felosztásai. Az elmélet, a jog, a gyakorlat egysége. Elméleti rendszertényező. 359

Egy-egy rendszertényező (problémakör) elméleti felépítése, szerkezete. Elméleti rendszertényező. 363

A tanulmánnyal szorosabban összefüggő elméleti (gondolkodástani) problémák. Elméleti rendszertényező. 366

Tartalom:

Bevezető gondolatok, néhány alapvetés.                   6 old.

A világ egyfajta alapvető felépítése, valamint a tudatos beszéd általi gondolkodás problémái.                                         13 old.

Elmélkedések az igazságról. C/0/C, C/0/D, C/10,C/25 és /minden C jelű ábra. (Természet, Isten törvényei)  31old.

A természet Isten törvényei.                                                                         34 old.

Az igazság felosztása és annak problémái.                    55 old.

A gondolkodás felosztása, a gondolkodási funkciók. Elmélkedések a gondolkodásról.                                73 old.

Egyéb problémák. Az evolúciós sorrend, a természet, Isten célja. A legfőbb cél.                                                                                              105 old.

Elmélkedések a gondolkodással összefüggő mechanizmusokról (program, érzés, stb.). Elmélkedések az evolúcióról. 111. old.

(Belső tartalommal rendelkezik.)     

Pl. Az érzésmechanizmus és az életen túli lét.                                                   172. old.

Elemzések, összefüggések, összefüggés-hálózatok.   186. old.

Újabb elmélkedések a világ (élő és élettelen természet) felépítéséről és annak vizsgálatáról.                                 208. old.

A külső (nem az élőlény, van a központban, de azért élőlény is jelen van) anyagi világ néhány alapvető felépítése.       223. old.

Kiegészítő elmélkedések a világ (elsősorban élő, másodsorban az élettelen) működéséről.                                           228. old.

Egyéb, további gondolkodási problémák.                         238. old.

Elmélkedések a gondolkodásról (folytatás). A gondolkodási hibák, a butaság (hamisság, igaztalanság) és azok okai.

                                                                                           244. old.

Visszatérek az igazság problémaköréhez.                               273. old.

( C/0/A, C/0/B, C/0/C, C/0/D, C/1, C/10, C/20, C/30 ábrák, ill. a C jelű ábrák.)

Az ember (emberiség) jellemzően (múlt, jelen, jövő) igaztalan, igazságtalan, ésszerűtlen, az igazi jólét is reménytelen, mert az emberek, általában érzelem-vezéreltek, irracionálisak, illúziófüggők, konfliktusfüggők, más okokból ésszerűtlenek. Az embernek jellemzően legalább két lelki zavara komplexusa van: az egyik a hatalommal, a birtoklással kapcsolatos komplexusa, a másik külalakjához kapcsolódó komplexusa.  Egyszerűbben a kérdés: eredendően ésszerűtlen az ember (az emberiség)?                                                                            287. old.

Az önálló akarat a szabadság, a véletlen, stb. ABC/2 ábra elemzése. ABC/2 ábra, C/3 ábra, és más ábrák.  Elméleti rendszertényező.                                                 299. old.

Az elemező csapdahelyzete, mikor összességében hamis nézetek (önző valótlanságokat állító emberek) vitáját kell elemezni. Sajnos a politikai (vezetői) viták a gondolkodástan hatalmas problémakörét hozták létre, az értelmesedés talán legerősebb gátrendszere jött létre. Elméleti rendszertényező.                      329. old.

A társadalomtudomány és a természettudomány viszonya. (Ismétlés.)

A politika társadalomtudomány népérdekű szakmaisága és a fejlődés, és a demokrácia viszonya. A politikai, gazdasági vezetés és a társadalomtudomány viszonya. A társadalomtudomány és természettudomány közötti különbség a társadalomtudomány elmaradottsága. Elméleti rendszertényező.                                                                                                                        330. old.

Vázlatos összefoglalása és kiegészítése a gondolkodás a gondolkodástan hatalmas szerteágazó témájának. Az evolúció során kialakult közös tudat kölcsönhatásai nélküli egyéni tudat. A világ lehetséges alapvető vázlatos szerkezetei. Mindezek kiegészítései.  Idetartozó ábrák C/0/A, C/0/B, C/0/C, C/1, C/10, C/20 ábrák, ill. a C jelű ábrák.                            350. old

Az egész tanulmányhoz kapcsolódó „gondolkodástani” problémák.

Tartalom:

A rendszertényezők értelmezése, témája felosztása. A sűrített összefoglalás nehézségei.  Elméleti rendszertényező.                                                                356. old.

A tényleges demokráciában a rendszertényezők felosztásai. Az elmélet, jog, gyakorlat egysége. C/5 ábra. C jelű ábrák. Elméleti rendszertényező.            359. old.

Egy-egy rendszertényező elméleti felépítése, szerkezete. Elméleti rendszertényező.

                                                                                                                                363. old.

A tanulmánnyal szorosabban összefüggő elméleti (gondolkodástani) problémák.

C jelű ábrák. Elméleti rendszertényező.                                                               366. old.

(első fejezet)

Bevezető gondolatok, néhány alapvetés.

Vázlatos összefoglalása a gondolkodás a gondolkodástan hatalmas szerteágazó témájának. Az evolúció során kialakult közös tudat kölcsönhatásai nélküli egyéni tudat. A világ lehetséges alapvető vázlatos szerkezetei.  Eleméleti rendszertényező. C/0/A, C/0/B, C/0/C, C/0/D,  C/1, C/10, C/20 ábrák, ill. a C jelű ábrák.

A világ (beleértve az embert is) alapvető felépítését és annak vizsgálatát, pontosabban a vizsgálat vizsgálatát, a gondolkodást csak részben lehet szétválasztani. (A világot gyakran természetnek nevezem. A gondolkodás szélesebb értelemben pedig magában foglalja a tudást és a tudományt.) Ez a kettő (inkább három) téma sok, szoros szálon függ össze, ezért ha a gondolkodás vizsgálatáról van szó, szükségszerűen a világ és az ember felépítését is vizsgálni szükséges. E tanulmányrészben is keveredik e három téma (a világ és az ember, mint gondolkodó felépítése, és a gondolkodás felépítése, jellemzői).  Vannak részek, melyek inkább a gondolkodás felépítéséről, jellemzőiről szólnak kevésbé a világról, az emberről. Vannak részek melyek inkább a világ, vagy az ember felépítésről, jellemzőiről szólnak, kevésbé a gondolkodásról. Ettől függetlenül e tanulmányban a két téma (sőt a három téma) a világ alapvető felépítése, az ember, mint gondolkodó alapvető felépítése, és a gondolkodás felépítése jellemzői, keveredik.

Sőt a világ alapvető felépítést is ketté lehet osztani: az élettelen világra és az élővilágra.

Ezért e tanulmányrész egyféle lehetséges (háttérben meghúzódó) felosztása.

1 Elsősorban általában a világ (a természet) alapvető felépítése, jellemzői. Ide tartozik az „igazság” felépítése, jellemzői is, mivel az a világból jön és nem az emberből.

2. Elsősorban az élettelen világ (természet) alapvető felépítése, jellemzői.

3. Elsősorban az élővilág (természet) alapvető felépítése, jellemzői.

4. Elsősorban az ember (többek között, mint gondolkodó) alapvető felépítése, jellemzői.

5. Elsősorban a gondolkodás (a vizsgálat, vizsgálatának) alapvető felépítése, jellemzői.

További bevezető gondolatok.

Szerintem érdemes a fejezet elolvasása előtt a „C” jelű ábrákat nézegetni, tanulmányozni. Az ábrák a tudatról, a gondolkodásról, az igazságról szólnak.  Három nagy kategória bontakozik ki. Az egyéni tudatról szóló ábrák, a társadalmi tudatról szóló ábrák és a kettő keverékét, ötvöződését, összefüggését tartalmazó ábrák.

Kifejezetten az egyén tudatáról, érzelem-mechanizmusáról a C/30-as ábra szól.

Ábrák amelyek elsősorban, szinte kizárólag a társadalmi ( közös) tudattal ( világnézettel, véleménnyel, tudománnyal oktatással, tájékoztatással, stb.) foglakoznak: C/0/b, C/2, C/4, C/5, C/10, C/21 ábrák.

Az egyéni és a társadalmi tudat ötvöződése, összefüggése szerepel a C/0/A, C/0C, C/1, C/2/2, C/3, C/11, C/20 ábrákon. Van még egy kilógó ábra, a C/0/B ábra, amely elsősorban a természettudományos világ felépítésről szól, de itt is megjelenik az emberi tudat az ábra egy részletében. Ez összesen 14 ábra. Önmagában is elég széles spektrumot mutat be, de persze nem a teljességet. Ugyanakkor e tanulmányban ezen kívül szinte minden fejezetben és sok ábrán megjelenik a tudat valamilyen vonatkozása, a tudatalakítás, a tájékoztatás, az oktatás, a tudomány és még sorolhatnám. Ez a tanulmányrész és ezen ábrák csak azok, amelyeknek a fő témájuk a tudat, ill. annak valamilyen vonatkozása, része.

Lehet e bármiről úgy elmélkedni, hogy az elmélkedő ne elmélkedjen magáról a gondolkodásról, az igazságról, a világ vizsgálatáról? Szerintem nem. Különösen akkor merülnek fel sűrűn a gondolkodástani problémák, ha az elmélkedő a társadalomról gondolkodik, amelynek szerves része, a tudatalakulás, a társadalomtudomány, az oktatás, a tájékoztatás, és a társadalmi igazságok megállapítása.

Az igazság, a tudomány, az erkölcs, a politika (közügyekkel való foglalkozás) az átalagember számára vagy unalmas, vagy banális, vagy leginkább mindkettő. Unalmas az erkölcs, de mások erkölcstelensége belénk hasít (egyáltalán nem unalmas), ha minket ér. A tudományos és politikai hiányosságokat, tévedéseket is megszenvedjük. Unalmas, banális az igazság, a tudomány, az erkölcs, a politika, de szükséges. Minél inkább ért valaki valamihez annál kevésbé unalmas a témával kapcsolatos közlés, megoldás, stb.. Az értő, a tudó, az ostobaságokon felháborodik, az igazságoknak örül, a számára érthetetlent meg akarja fejteni.  Ha valaki nem akarja unalomba fulladva, utálkozva tenni a szükségest, akkor értővé, tudóvá kell válnia.

Az okosság (bölcsesség), az erkölcsösség, az önzetlenség, a jó kellemes, a hasznos mérése. És némely fontos összefüggések.

Kétségkívül e társadalomtudományos, ill. emberi „dolgokat” nem könnyű egzakt módón mérni. A természettudományos, ill. élettelen dolgokat általában lehet egzakt módón mérni. A társadalomtudomány elvontsága, zavarossága ebből is adódik.

Az okosságot valamennyire méri az iskolázottság egyénileg és társadalmilag is.

Illetve, vannak bizonyos intelligencia-tesztek, de ezek is csak az okosság bizonyos vonatkozását mérik.

Az erkölcsösséget egyénileg valamennyire méri a jog. Társadalmilag pedig a közbiztonsági, bűnözési, stb. statisztika méri az erkölcsösséget valamennyire.

Tulajdonképpen az átlagos szélesen értelmezett életszínvonal mérné mindezt a viszonylag legpontosabban. Azonban a szélesen értelmezett életszínvonalnak is sok kiterjedése van. A szélesen értelmezett életszínvonalról e tanulmányban több helyen is elmélkedem. Tulajdonképpen ez nemcsak arról szól, hogy mennyit fogyasztunk, milyen modern gépeink vannak, hanem a boldogságról, az elégedettségről, az egészségről és még sokkmindenről szól. Pl. arról is, hogy mennyi stressz kellemetlen élmény, vagy éppen kellemes élmény, szeretet-megnyilvánulás, elismerés, stb. éri az embereket. Így tehát az sem lehetetlen hogy egy nomád körülmények között élő nép szélesen értelmezett életszínvonala, magasabb, mint egy modern körülmények között élő nép szélesen értelmezett életszínvonala. Nem lehetetlen, de azért nem valószínű, de máshol e témáról is elmélkedtem. Kétségtelen hogy a méréshez szükség van sokféle színvonalas közvélemény-kutatatásra. 

A szélesen értelmezett életszínvonalban többek között benne van közbiztonsági, és általában a biztonsági állapot, ill. az igazságszolgáltatás színvonala. Benne van az iskolázottság és az oktatás színvonala. Benne van az önrendelkezési és szabadság-jogi állapot. Természetesen benne van az egyészségi állapot is. De nemcsak az emberek állapota, hanem valamilyen szinten az élővilág kiemelten az állatok állapota, életszínvonala is benne van. Továbbá benne van a szabadidő, és kultúrát szórakozással kapcsolatos állapot. Természetesen benne van a békés (háború-mentes) szabad élet. És még lehetne sorolni.

Tehát amint mondtam az általános elégedettségi, „boldogsági” állapotot annak fokát hivatott mérni a szélesen értelmezett életszínvonal. A legfőbb cél, minél több ember éljen egyre magasabb (szélesen értelmezett) életszínvonalon.

Nem könnyű de azért nem lehetetlen mérni a szélesen értelmezett életszínvonalat. Jelenleg ennek félig sincs kidolgozva a technikája. Ha majd ki lesz dolgozva, akkor a társadalom (pl. egy nép, egy nemzet) átlagos szélesen értelmezett életszínvonalát mindenképpen lehet, de az sincs kizárva, hogy az egyének szélesen értelmezett életszínvonalát is lehet mérni.

Azonban a probléma ennél is bonyolultabb. Ugyanis az is kérdés, hogy ez a mért életszínvonal megérdemelt, vagy a megérdemeltnél, magasabb, vagy alacsonyabb. Mert egyes népeket ki lehet zsákmányolni, és persze az egyéneket is ki lehet zsákmányolni. Így hát addig ez probléma sem oldható meg, amíg a kizsákmányolás (nincsenek igazságos, arányos különbségek) van az emberi világban.

De visszatérnék, oda hogy a népek átlagos szélesen vett életszínvonala annál magasabb minél okosabbak (bölcsebbek), erkölcsösebbek, önzetlenebbek az emberek. Ezért lehet a társadalom szélesen értelmezett életszínvonalával mérni a társdalom átlagos okosságát (bölcsességét) és erkölcsösségét (tisztességét) ill. önzetlenségét. 

Továbbá, ha magas a szélesen értelmezett életszínvonal, ha bölcsek és erkölcsösek az emberek, akkor az ember alkotta dolgok jók, kellemesek. Illetve, minél jobbak, kellemesebbek az ember alkotta dolgok annál magasabb a szélesen értelmezett életszínvonal.)

Csakhogy előfordul nem is ritkán, hogy az egyén szélesen értelmezett életszínvonala nem azonos az egyén okosságával, erkölcsösségével, önzetlenségével. De itt már megint kilukadtam a kizsákmányolásnál.

Viszont ez is bonyolultabb ennél.

Kitérés az ostobaság és az erkölcstelenség összefüggésére.

Egyfelől meg kell jegyezni, hogy nem lehet tudni pontosan, sokszor az illető sem tudja magáról, hogy a másnak ártás az ostobaságából vagy erkölcstelenségéből ered. Sőt azt sem tudja gyakran, hogy ő másnak ártó. Egyébként pedig mindegy, mindkettő, az ostobaság és az erkölcstelenség is másnak ártást okoz. Az ostoba könnyebben esik a másnak ártás bűnébe, mert azért az erkölcsösséget is meg kell érteni. De miért is ostoba az erkölcstelen?

Ellenben itt visszakanyarodnék a kizsákmányoláshoz, illetve az egyének érdemtelen életszínvonalához.

Ha van másvilági igazságszolgáltatás, igazság-kompenzálás (és jó eséllyel van), akkor az érdemtelen életszínvonal az egyének vonatkozásban kiegyenlítődik. 

Ha nincs másvilági igazságszolgáltatás, akkor többnyire a társadalmon keresztül (másoktól kapja vissza) az erkölcstelen is porul jár (az érdemtelen életszínvonal kiegyenlítődik). Az erkölcstelen többnyire kevesebb szeretetet, igazi tiszteletet kap. És persze az sincs kizárva, hogy az erkölcstelen közvetlenül, pl.  a jog által kapja meg a „jutalmát”.

Mindez arról szól, hogy az érdemtelen életszínvonal nagy valószínűséggel kiegyenlítődik illetve, hogy az erkölcstelenség az mégis többnyire ostobaság, az egyének szintjén is.

Az okosság és az erkölcsösség, az önzetlenség általában jellemzően egyirányú, és kvázi egyenesen arányos. A szélesen értelmezett életszínvonal és az igazi rendszerfejlődés (a rendszerek színvonala) szintén ezzel egyirányú és kvázi egyenesen arányos. 

Azért ne felejtsük el, hogy a társadalomtudományos méréshez (okosság, erkölcs, önzetlenség, jó, kellemes), e kettőnek létre kell jönni: a szélesen értelmezett életszínvonal egzakt mérésének, valamint az igazságos, arányos (megérdemelt) szélesen értelmezett életszínvonalnak.

Jó kérdés hogy az ember erkölcse és ezek szerint bölcsessége is, általában, történelmileg fejlődik e?   A múltban még kevésbé volt szélesen értelmezett életszínvonal-mérés, úgyhogy pontosan nem tudhatjuk. Lehet hogy múltban élő (pl. a XIX. században) ember nem volt összességében boldogtalanabb, mint a mai ember, hiszen nemcsak az anyagi javak birtoklásáról van szó. A mai embernek több a lexikális tudása, de nem biztos, hogy a mélybölcsesség is növekedett. A bölcsesség a filozófia mintha manapság kihaló-félben lenne. A mai ember sokat beszél, de keveset mond.

A múltban élő ember (pl. XIX században élő) úgy tűnik, hogy erkölcsösebb volt.

Kétségtelen eme erkölcsösség jó része álszent erkölcs volt. De a komoly irodalom, a nagy írók leleplezték az álszent erkölcsöket. Manapság pedig kevésbé álszent az erkölcs, így jelentős komoly leleplező irodalom sincs, de lehet, hogy erkölcs sincs. Hátha, van is valamiféle fejlődés az is eléggé gyengécske és hektikus. Ugyanezt mutatja a rendszerfejlődés.

Ismételt rész.

A tudat, tudatformálás, hatalmas, kaotikus témájának alapvető rendezése, e tanulmány, tanulmányrészeinek címe, témája alapján.

A gondolkodástan. (Gondolkodási és érzelmi mechanizmusok).

A világnézet. (alapfelfogások, eszmerendszerek)

A kultúra (beleértve a vallásokat).

Az állami (rendezett, szabályozott nagyközösségi) tudatalakítás.   (Társadalomtudományok, oktatás, tájékoztatás, manipuláció, stb. Általában a tudományok, és az oktatás.)

Társadalompszichológiai elmélkedések.  (Ilyen tanulmányrész külön nincs, de szinte minden tanulmányrészbe megjelennek a társadalom-pszichológiai elmélkedések.)

Erkölcsi elmélkedések (egyéni, köztük az „én” erkölcsi „tanításaim”).

Minél hatalmasabb és kaotikusabb egy témakör, márpedig a tudat és tudatalakítás az (a leghatalmasabb legkaotikusabb), annál inkább szükséges a kategorizálás, annak érdekében, hogy a gondolkodó egyén ne vesszen el az erdőben. A fenti felsorolás egyféle alapkategorizálás, amely kijelöli a hatalmas amorf, részben csak a tudatunkban levő erdő alapvető területeit, szerintem. Nem árt, ha van valamilyen alapkategorizálás, amelyből a gondolkodó ember ki tud indulni, amelybe a témákat, problémaköröket be tudja illeszteni.  Nyilván a kategorizálás ellenére is óriási és ezerszálú az összefüggések halmaza, a keveredés, az átfedés. De kategorizálás nélkül még nagyobb lenne a káosz.

E tanulmányrész fő témája: A gondolkodástan. (Gondolkodási és érzelmi mechanizmusok).

Négy részre osztható az alábbi tanulmányrész. Elmélkedések az igazságról. Elmélkedések a gondolkodásról. Elmélkedések a gondolkodással összefüggő mechanizmusokról (érzés, program, test) és elmélkedések az evolúcióról. Elmélkedések a világ (élő és élettelen természet) vizsgálatáról.

A részletesebb felosztást pedig a tartalomjegyzék tartalmazza.

Kissé bővebben a gondolkodástan nagy témakörének (problémakörének) tematizálása, felosztása.

A gondolkodás célja az igazság kiderítése. Ezzel kapcsolatban: mi az igazság? Ezzel kapcsolatban: vannak a természeti, Isteni igazságok. És vannak az emberi „igazságok”.

Továbbá vannak a természettudományos igazságok. Az igazság igazságai.

És vannak a társadalomtudományos igazságok. Az igazságosság igazságai. Valamint a jóság, a hasznosság, a kellemesség, a szépség igazságai.

Később következik: vannak az erősen és gyengébben valószínű (emberi) igazságok, ill. valótlanságok, féligazságok, stb..

Ezzel kapcsolatban, a gondolkodási hibák, az igazság kiderítésnek akadályai.

Valamint az igazságosság egyéb problémai.

A természeti, Isteni igazságokkal valamint az igazságosság igazságaival kapcsolatban, valamint az érzésvilággal kapcsolatban van a másvilági megítélés, kompenzáció (érzésmechanizmus) problémaköre.

Hogyan deríthetjük ki az igazságot?

Az igazság kiderítésének logikai eszközei, a gondolkodási funkciók.

A gondolkodás testi szervei.

A gondolkodás fejlődése az evolúció keretei között. Ezzel kapcsolatban az érzésvilág (érzékelés, érzés, érzelem), a programok (genetika), a testi működés és a gondolkodás összefüggései. Továbbá az önálló akarat, a tudatosság, az egyéniség, a szükségletek, stb. és a gondolkodás összefüggései.

Mindezzel kapcsolatban, a világ alapvető felépítése.

És az egyéb gondolkodástani problémák.

Meg kell jegyezni, hogy e tanulmányrészben formálisan, sorrendileg nem nagyon tartom be a fenti tematizálást.

Ahhoz, hogy ne vesszünk el a tudat-téma bonyolult erdejében, mindig szem előtt kell tartani az egymással összefüggő, részben keveredő, de szétválasztandó négy kategóriát.

A nem hivatalos (kaotikus) tudomány egyéni, vélemények, ajánlások kategóriája.

A nem hivatalos tudomány az egyéni véleményekből, összegzéséből adódó közösségi (általában néprétegű) vélemények, ajánlások kategóriája. (Jelenleg nincs direkt összegzés, de azért valahogy (gyengébben, zavarosabban) összegződik, és valahogy érvényesül a nép (a többség) véleménye. A jövőben, a közvetlen demokráciában lesz direkt összegzés és érvényesítés.)

A hivatalos (elfogadott, oktatott tudományok, közszolgálati média, részben a politikai média) tudományból jövő vélemények, ajánlások kategóriája. Sőt ez már keretek között lehet intézkedés, törvény is, amely elsősorban az oktatásra, tájékoztatásra, tudományra vonatkozik.

A vezetés (a jövőben a tudományos vezetés) köréből jövő vélemények, ajánlások, sőt ezek már részben intézkedések, törvények.

Ez a tanulmány nem más, mint a nem hivatalos tudomány egyéni vélemények, ajánlások kategóriájából egy ajánlathalmaz.

A társadalommal kapcsolatos vélemények (világnézetek, eszmék, stb.) célja, értelme nem más, mint a négy kategória szereplői az egyének és a közösség jobb élete miatt javaslatokat tesznek egymás felé. És persze saját kategóriájukon belül is tesznek javaslatokat.

A C/0/A ábrán ez is szerepel, igaz kissé bonyolultabban, és beágyazva a gondolkodás problémakörébe.  

A gondolkodó ember nemcsak véleményt mond, hanem kimondva kimondatlanul ajánl, javasol is. Minden vélemény társadalomtudományos értelemben javaslat. Ha valaki nem mond semmit, akkor kvázi azt javasolja, hogy a fennálló dolgok rendben vannak, nem kell változtatni. Ha valaki egyszerűen elmondja véleményét, akkor kvázi azt javasolja: ez az én véleményem, javaslom, fogadjátok el. Ha valaki kritizál, akkor azt javasolja: ez nincs rendben, ezen változtatni kell. És van a direkt javaslat: ez nem jó, ez a jó, ezt kell tenni. 

A kapcsolatok lényegéről nagyon vázlatosan.

A fejlett demokratikus társadalomban létezik ez a négy kategória, pl., nem fonódik össze a hivatalos tudomány és a vezetés.

A fejlett demokratikus rendszerben az egyéni javaslatok jó eséllyel eljutnak a közösséghez (népréteghez) és ott megfontolásra kerülnek. Továbbá, valamivel kisebb eséllyel eljutnak a hivatalos tudományhoz és vezetéshez és ott megfontolásra kerülnek. A közösség összesített javaslata szinte biztosan eljut a hivatalos tudományhoz, és a vezetéshez, és ott alapos megfontolásra kerülnek, sőt valamennyire érvényesülniük kell az intézkedésekben, törvényekben. (Az egyéni javaslatok tehát két úton juthatnak el a hivatalos tudományhoz és a vezetéshez. Közvetlenül és a közösségi véleményeken keresztül. A hivatalos tudomány javaslatai biztosan eljutnak a vezetéshez és ott alapos megfontolásra, kerülnek. A vissza-kapcsolat is hasonló, de ekkor nem lehet kötelező az alapos megfontolás. Az intézkedések és törvények viszont kötelezők. A tudatot illetően (pl. a világnézetet) illetően csak az öszinte meggyőzés, az oktatás tájékoztatás eszközével (még a manipuláció is kizárt) törtéhet a javaslat. 

Felvethető, hogy ehhez képest a múltban és jelenben mi a helyzet. Ezzel több helyen foglalkozom.

Az oktatás, tájékoztatás kötelező, a tanulás, tájékozódás egy bizonyos szintig kvázi kötelező. Ez szerintem rendben van, vannak állampolgári kötelességek.

Azt teszek magammal, amit akarok, ha másnak nem ártok, jön az igazságossági alapelv. Viszont a tanulatlanság, tájékozatlanság közvetve másoknak árt. Itt jön a másik igazságossági alapelv, hogy lehetőleg minden károkozást az áttételest is figyelembe kell venni. A másnak ártást, az igazságosságot és önrendelkezést nem sértő eszközökkel, pl. meggyőzéssel, lehetőleg meg kell előzni, ez is egy alapelv.  

Az erkölcs, a világnézet a vélemény, stb. vonatkozásban a tanítás, meggyőzés kötelező. A kötelező tanulás, tájékozódás szintje viszonylag alacsonyan van, de nem zéró.

Az erkölcs a világnézet, a vélemények vonatkozásban azért a hivatalos tudománynak, és a vezetésnek, államnak azért szerintem vannak kötelességei.

Szerintem ezek következők. Ki kell jelölni kvázi kötelező tanulás, tájékozódás szintjét. Fel kell tárni a valóságos vélemény, ajánlás (világnézet, közszellemiségek, adott ügyben vélemények, stb.) kategóriákat. Ezeket összesíteni kell. Szinte csak meggyőzéssel, de meggyőzéssel kötelessége jó irányba terelni a véleményeket. A törvényekkel kijelölt társadalmi normák is a helyes, de tág keretek közé szorítják az egyéni véleményeket. E normák, törvények írásos, rendezett kialakítása is kötelessége.  És kötelessége, hogy a vázolt, a fejlett demokratikus társadalomra jellemző kapcsolati rendszer létrejöjjön.

Mindez világosabban kiderül az alábbiakból.

Senki, az állam, a vezetés sem kötelezhet senkit az egyéni világnézetének (szükségletek prioritása, erkölcsi és egyéb alapelvek), a vallásának, a véleményének, és ehhez kapcsolódó viselkedésének megváltoztatására.

Mindenki saját képességei, igényei, tulajdonságai szerint eldöntheti, hogy milyen világnézetet, véleményt alakít ki, milyen szellemiségeket követ és még sorolhatnám. Ha valaki pl. a rohanó életet, az anyagi fogyasztást, a pénzhajhászását (a puritánság ellentétét) teszi a céljainak középpontjában, megteheti.

Amit az állam (a jövőben a társadalom alakítja és nem a vezetés) megtehet és kötelessége is megtenni azt az előzőkben felsoroltam.

Az állam többek között a másnak ártást (közvetett másnak ártást is beleszámítva) tilthatja, vagyis e szerint keretek, közé szoríthatja, a választott világnézetet, véleményt, viselkedést, életmódot. Pl., beszabályozhatja vagyoni különbségeket, és ezzel határt szab az anyagi fogyasztás-hajhászásnak és pénzhajhászásnak. (A hatalmas különbség bántja az igazságérzetet, egyes rétegeknek életszínvonalbeli kárt okoz, csökkenti a termelést, stb. közvetve tehát árt társadalomnak.)

Az egyén jogilag még kevésbé szólhat bele a másik felnőtt egyén véleményébe, világnézetébe, életmódjába, viselkedésbe, főleg ha az idegen. (Igaz itt van egy érdekes inkább erkölcsi probléma, a családtagok beleszólása egymás véleményébe, világnézetébe, stb. Ebbe itt most nem megyek bele.)

Tehát az egyén csak javasolhat, meggyőzhet, taníthat. E tanulmány sem más, mint egyéni javaslat, meggyőzés, amit a más emberek, a hivatalos tudomány, és vezetés figyelmébe ajánlok. Lehet, hogy ez nem derül ki a szövegből, de akkor is erről van szó.

A gondolkodástant korunkban nem oktatják, gondolok itt elsősorban a közoktatásra. Még leegyszerűsítve, leszűkítve (pl. csak a gondolkodási funkciókat, és a következtetéseket kiragadva) sem oktatják. A gyerekek az iskolába járnak tanulni, de ott arról nem hallanak, hogy mi a tanulás. Persze a gyerekek, emberek valahogy maguktól is megtanulnak gondolkodni. Illetve más tantárgyak is gondolkodásra tanítanak. Csakhogy ezen érvelés alapján egy sereg tantárgyat ki lehet venni a közoktatásból. Mert a gyerek, az ember sok mindent megtanul direkt oktatás nélkül is, csak nem mindegy, hogy mennyi az a sok minden.

A világ egyfajta alapvető felépítése, valamint a tudatos beszéd általi gondolkodás problémái.

A világ alapvető felépítése, ha abból indulok ki, hogy a tudatunkban tükröződő világ azért jóval szűkebb, és más is, mint valóságos világ. Illetve, ha abból indulok ki hogy az egyéni tudás is és a közös tudás is rengeteg tévedést hamisságot tartalmaz. Ha ezekből indulok ki, akkor: van a valóságos világ. És van az emberi tudatban tükröződő világ, másképpen a tudati, szellemi (a gondolatok, ideák világa) világ.

Ha viszont abból indulok ki, hogy azért a tudatban tükröződő világ bár egy részét tartalmazza a valóságos világnak, de ez a rész nagyjából azonos a valóságos világgal. Valamint abból indulok ki, hogy az ember, így az emberi tudat, így a tévedések, hamisságok is valóságos világ részei. Annál is inkább mert az emberi tévedések, hamisságok is képesek valóságos világot valóságosan alakítani. Illetve azért végeredményben, meghatározón azért a valóságos világ érvényesül. No ha ezekből indulok ki, akkor csak valóságos világ van. Amely világnak az emberi tévedések, hamisságok csak egy részlete, eleme.

A C/1 ábra is világ felépítéséről szól.

A világ felépítése a négyzethálózat segítségével. A megrajzolatlan C/1/B ábra.

A világ legfőbb területei, világrészei, főrészei. Egyben a legfőbb problémakörök, témák, alapvetések. Egyben a legnagyobb dobozok, ill. a legáltalánosabb (legkevésbé konkrét) kiindulások, nézőpontok.

A vizsgálódó ember nem mindig abban a dobozban áll, amelyről vizsgálódik. Sőt időben mindig a jelenben áll, és mindig a múltról, vagy a jövőről vizsgálódik. Térben pedig, mindig az adott saját környezetében áll, de a vizsgálódása kiterjedhet messzire, a világűrre is.

Kezdeti felsorolás a világ legfőbb területeiről (nézőpontjairól)

A múlt.

A jelen.

A megmásítatlan jövő (a tendencia).

Az átváltoztatható jövő.

Az átalakulás.

A jóirányú átalakulás, a fejlődés.

A valóságos jelenségek folyamatok, beleértve az emberi és tudati jelenségeket, folyamatokat. Általában a cselekvések, történések, mozgások.  Ezek csak igazak lehetnek. (Együttműködések, igaz megállapítások) (Igaz cáfolatok kritikák.)

A természet, Isten azon igazságai, törvényszerűségei, amelyek az egész világra (beleértve az embert, a társadalmat) kiterjednek. (A természet Isten céljai, a szükségszerű tendenciák, ezek is igazságok, törvényszerűségek.)

Hamisságok, valótlanságok, rosszaságok igazságtalanságok. (Ezek csak az emberi tudat termékei lehetnek.)

Egyéb hasonló főterületek.

Egyéb hasonló főterületek.

Isten.

A térbeli világrészek (pl. a naprendszer, a föld, a földrészek, az országok, stb.).

(Az idődobozokon és a térbeli dobozokon kívül, van e felsorolás dobozolása, mely azért tartalmazza az idődobozokat és térbeli dobozokat is.)

A világ fő területeinek, és egyéb területeinek kapcsolódása, egyszerű és összetett összefüggések.  Összehasonlítási összefüggések. (pl. hasonló, eltérő).

Az anyagi világ, amelyben nem az ember áll központban.

Az atomok alatti világrész.

Az atomok világa.

A molekulák világa.

A bolygók világa.

Ezek inkább szerkezeti világok.

Az összetett szerkezetek felépítése.

(Van a szerkezetek világa, amelyek meghatározzák a tulajdonságokat és van a tulajdonságok világa. Ez az élővilágra, emberre, társadalomra is vonatkozik. Az összefüggések, viszonyok elsősorban a szerkezetet határozzák meg. A szerkezet nemcsak statikus, hanem mozgó, működő.)

Az anyagi speciális tulajdonságok (tömeg, keménység, halmazállapot, alak, nagyság, hogy vezetik a különböző áramlásokat, stb.) világa, szintje. A mértékegységek világa (szintje).

Az általános tulajdonságok (pl. túl nagy, nagy, kicsi, túl kicsi, erős gyenge).

A fizikai idő, és a tömeg.

Az érzékelés, mérés, legyen az, nem emberi, emberi, vagy élőlényi. 

Egyéb hasonló főterület.

Más, egyéb hasonló, főterület.

Idekapcsolódó központi vezérlés, egység.

Idekapcsolódó egyéb nem központi, de fővezérlés, egység.

Idekapcsolódó más, nem központi, de fővezérlés, egység.

A természettudomány. A természettudományok. (atomi, molekuláris, emberléptékű, bolygó-világ, kémia, fizika, földrajz, matematika, stb.)

Az élőlények, állatok, növények.

Az élő molekulák, sejtek világa.

Az élőlények tulajdonságai.

A biológiai ember, egyén, ill. csoport, (közösség), nagycsoport, (nagyközösség), emberiség.

Egyéb hasonló főterület.

Más egyéb hasonló főterület.

A társadalmi nagyközösség, a társadalom (nép, nemzet).

A társadalmi egyén.

A társadalmi kisközösség, csoport, réteg.

A társadalmi emberiség.

Az emberi (társadalmi) tárgyak, eszközök, fogyasztások (termékek, szolgáltatások, munkák).

Az emberi (társadalmi) mechanizmusok, rendszerek, elvek, törvények. 

A társadalomtudomány.

Egyéb tudományok.

Egyéb hasonló főterület.

Egyéb más hasonló főterület.

Idetartozó, központi vezérlés, egység (pl. az állam).

Idetartozó nem központi de fő vezérlés, egység, (pl. gazdaság).

Idekapcsolódó, más, nem központi, de fő vezérlés, egység.

Idekapcsolódó, további más, nem központi, de fő vezérlés, egység.

Idekapcsolódó, további más, nem központi, de fő vezérlés egység.

Az emberi tudat (további részei.)

Az emberi tudatalakulás.

A gondolkodás (tudomány). (Igazságok és hamisságok.)

Az érzések, érzelmek.

Az erkölcs, igazságosság és a lelki élet.

A világnézet.

A művészet.

Az akarat, igény, cél.

A közlés.

Az emberi cselekvés.

(Az emberi alkotások – ez már máshol is szerepel)

A hétköznapi élet.

A társadalmi tulajdonságok (pl. jó kellemes, hasznos, önző, önzetlen.)

Egyéb hasonló főterület.

Egyéb, más hasonló főterület.

Ezek a világ 60-100 legfőbb területei (fő világrészei) legalábbis szerintem.

Tehát újra hangsúlyozom: mindezt úgy kell elképzelni, hogy mindegyik felsorolt alkothat egy nagydobozt, amelyiket éppen a központba helyezünk, és abban a többi egy-egy kisebb dobozt alkothat, de mellettük vannak más specifikus kisebb dobozok is. Illetve, mindegyik egy olyan nagydoboz, melynek sarka, széle átlóg (nem egyformán) a másik nagydobozba. Pl. a múltat jelöljük ki nagydoboznak akkor az összes többi, mint kisebb doboz bekerülhet ebbe a nagydobozba. Vannak kisdobozok, amelyek erősebben dominálnak a nagydobozba, és vannak, amelyek kevésbé dominálnak.

Viszont az adott gondolkodó, közlő (ill. a gondolat fogadása is) behatárolt, ezért csak kisebb részletekben lehet gondolkodni, közölni ill. a gondolatokat fogadni. Ugyanez érvényes az érzésekre, tapasztalásokra és a cselekvésekre is.

Lehet, hogy a világnak nem része pl. a természettudomány, az átalakítható jövő, a társadalomtudomány, a hamisság, a tudatbeli összefüggések, a gondolkodás, az érzések, érzelmek, az erkölcs, az akarat, a művészet, a világnézet, a közlés, az emberi cselekvés.

De az emberi tudatnak és cselekvésnek mindez a része. És az ember, és az emberi tudat is valóságosan része a valóságos világnak. Tehát az emberi tudat fő részei, egyben a világ fő részei is.

Az ábra képzeletbeli elkészítése.

Megjegyzem a következő hatalmas dobozok, területek is kijelölhetők. Idő (és átalakulás), tér, igazság (valóság), anyagi világ, élőlények világa, emberi világ, emberi tudati világ. De azért én bővebben, ill. szűkebben határozom meg a fő területeket.

Tehát a kezdeti felsorolás a világ főrészei, fő területei, tegyük mindegyiket egy négyzetbe. A sorrend nem nagyon számít, mert elvileg szinte minden négyzet, minden négyzettel határos. Egy kicsit azért számít.

Viszont minden négyzetet, fő területet legalább három sor felkockázott (felosztott) keret övez.

Úgy mint 100-1000 fő-alterület képezi az első övezetet, felosztást. Ez lényegében a fő terület felosztása.

1000-100 000 alterület képezi a második övezetet, felosztást. Ez lényegében a fő-alterületek további felosztása.

És a 100 000-nél több, de általában sokmilliárd, vagy talán végtelen sok konkrétum, képezi harmadik övezetet, felosztást.

Ez lényegében az alterületek további felosztása.

A világ felépítése és a fő területek.

A fő területek a leginkább általánosak, legkevésbé konkrétumok. A konkrétumok a legkevésbé általánosak és leginkább konkrétak.

Válasszunk ki tetszőlegesen egy fő területet, legyen pl. ez a „múlt”. Ha a múltat meg akarjuk határozni, akkor abban a meghatározásban szerepelne a jelen a jövő, az átalakulás, a cselekvés, a történés, stb..  Önmagában általában semmit sem lehet meghatározni, a meghatározás egy összefüggés-sorozat. Ugyanakkor nem is lenne sok értelme (célja) általában a múltról elmélkedni. A fő területek másik jellemzője hogy azok, melyek csak úgy vannak. Nehéz lenne megmondani, miért van múlt, jövő, anyagi világ, stb.. Talán el lehet menni oda, hogy alakult ki. De ez nem válasz, a célra. De azért pl. ilyen válaszokat lehet adni: általában világ azért van hogy az embernek (élőlényeknek is) jó életet biztosítson. Azért van, mert a természet, Isten így akarta. Vagy, mert kialakult. Ennél pontosabb válaszok azonban nem adhatók. Ezekből az első válasz a legértelmesebb.

Illetve, akkor az egész világ múltjáról kellene elmélkedni, amely oly hatalmas téma, hogy képtelenség pontosan megvizsgálni, leírni. Minél nagyobb egy terület annál kevésbé lehet pontos (belép az általánosítás pontatlansága), de mégis szükséges a fő területek kijelölése, és valószínűleg a valóságban is vannak fő területek. És szükségesek az általánosítások is. (Miért szükségesek? Itt jön az, hogy az alapvető célok két fő területben is szó szerint megjelennek, és minden fő terület minden más fő területtel, határos azzal összefügg. )

Amit a „múltról”, mint fő területről elmondtam, az érvényes minden más fő területre.

Viszont tegyünk össze, alkossunk láncolatot két fő területből. Pl. a múlt, és a társadalom. Ez már egy sokkal konkrétabb láncolati fő területet jelöl ki, amely így is nevezhető: az emberiség (társadalmi) történelme. Ez már egy sokkal vizsgálhatóbb leírhatóbb téma. Tegyünk be a láncolatba még néhány fő területet. És néhány fő-alterületet.

A „múltból” jelöljünk ki egy fő-alterületet, pl. Isz. után 1000-től 1550-ig. A társadalomból jelöljük ki a nagyközösséget, a népet, nemzetet. Ebből válaszunk ki egy fő-alterületet, pl a magyar népet, nemzetet. (Vagy tér szerint: a Kárpát-medencét.) És válasszunk ki egy másik fő területet: pl. a gazdaságot. Ebből a láncolatból már egy még konkrétabb már viszonylag pontosan vizsgálható, leírható, téma és világrész kerekedi ki: Magyarország gazdasági történelme fejlődése 1000-től 1550-ig. Viszont ez a vizsgálat leírás, gondolatsor, elmélkedés csak úgy lesz pontos, ha kitérünk az előző láncolatra: az emberiség (társadalmi) történelme. Sőt ebbe az elmélkedésbe és szinte minden más elmélkedésbe bele kell tenni: az emberiség alapvető céljait. Illetve néhány alapvető, természeti Isteni törvényszerűséget, melyek ez esetben a társadalomra, gazdaságra vonatkoznak.

A fő területek nélkül, nincsenek fő terület, ill. fő-alterület láncolatok. A fő területek, és a fő-alterületek kijelölik az alapvető célok és a természeti Isteni törvényszerűségek egy részét. Nevezzük mindezt alapvetéseknek. Tehát szükség van a fő területekre, a gondolkodásban is. Fő területek nélkül nincsenek alapvetések, alapvetésekre, is szükség van.

Megjegyzem a főterületek, a főterületek és a fő-alterületek és az alterületek és a konkrétumok láncolatát nevezhetjük utaknak, (főutak, mellékutak, ösvények) is.

A főterületek és a  fő-alterületek láncolatai, utjai pontosabban értelmezhetőbben adják ki a világrészeket, mintha az elemzés láncolat, útvonal nélkül történne.

A következőkben a konkrétumok felől közelítem meg a világot.

Kiindulhatok abból is, hogy a fő területek, sőt a fő-alterületek és az alterületek is csak üres dobozok, a konkrétumok adják meg a tartalmukat. (Sőt felvetődhet, hogy ezek csak gondolati, képzeletbeli dobozok, de szerintem valóságos dobozok is.)

Mari néni a Budapest, Bokor u. 2. alól már egy konkrétum. Vagy Mari néni veséje. Vagy, Mari néni asztala. De mindjárt hozzá kell tenni a jelen (a közelmúlt, a közeljövő) Mari nénijéről van szó.

Jó, jó, és mi van Mari nénivel?- jön a természetes kérdés. A biológiai Mari néniről van szó, pl. Mari néni egészségéről, van szó?  Vagy a társadalmi Mari néniről van szó, pl. Mari néni melyik pártra szavaz? Vagy Mari néni hétköznapi életéről? Mari néni és Mari néni veséje, és Mari néni asztala is tovább osztható.

Egyrészt megállapítható, hogy nincs teljes konkrétum, csak viszonylag konkrétabb dolgok vannak. Mari néni, Mari néni veséje és Mari néni asztala, azért a konkrétumok közé sorolható. Másrészt megállapítható, hogy a konkrétumok sem értelmezhetők alterületek, fő-alterületek, és fő területek nélkül. A konkrétumra még inkább érvényes: csak összefüggésében értelmezhető.

Azért a tudományos gondolkodás, igazság, különbözik a hétköznapi gondolkodástól. Szegény Mari néninek megbetegedett a veséje, elment az orvoshoz, aki felirt neki XY gyógyszert. Ez a mondat, pl. nem nevezhető tudományos gondolatnak, gondolatsornak, értekezésnek, vagy annak részének.

Tudományos értekezés pl.: Magyarország gazdasági fejlődése (történelme) 1000-1550 között. Vagy: a vesebetegségek fajtái, külön kiemelve XY vesebetegséget. Ebben az értekezésbe a tudós nyilván bemegy a sejtek, molekulák világába. De nyilván ez a tudományos értekezés sem egy adott betegségről szól, hanem egy betegségfajtáról. Nem Mari néni veséjéről, sejtjeiről, molekuláiról van szó, hanem általában az emberek, és köztük bizonyos betegségben szenvedők betegségéről, sejtjeiről, molekuláiról van szó.

A tudomány vagy felmegy a felülről nézéses, az összegzéses általánosítás szintjére, vagy bemegy (lemegy) a szétszedő analízises általánosítás szintjére.

A tudomány a konkrétumokkal (pl. Mari néni veséjével) nem tud mit kezdeni, a tudomány lényege az általánosítás. Igaz ennek két fajtája van és nem mindegy, hogy a kétfajta általánosítás milyen arányú. Erről, (erről is), máshol bővebben beszélek. A szétszedő analízises általánosítás nem azonos konkretizálással. Az általános az kvázi törvényszerű.

A pontatlan általánosítás, mégis a pontosabb tudományos gondolkodás.

A „pontos” konkrétumok pedig inkább a pontatlan hétköznapi gondolkodáshoz kapcsolódnak.

Érdekes hogy ténynek mégis egy konkrét történést, cselekvést szokás nevezni.

A konkrét tények csak bizonyos vonatkozásban fontosak, tudomány nem jön ki belőlük, csak egy speciális probléma speciális bizonyítása. És azért vagyunk hajlamosak felértékelni a nem túl értékes konkrét tényeket, mert a tudományban sok a hamisság.

E gondolatsor után, talán ki lehet jelenteni. Nincs optimális fő terület, fő-alterület, alterület láncolat, sokféle, láncolat sokféle útvonal lehet jó, és rossz is.

Ami valószínűleg jó, ha a tudományos gondolatsor belemegy legalább két-három fő területetbe, két-három fő-alterületbe, két-három alterületbe és kerüli a konkrétumokat.

Mi nevezhető igazságnak, (valóságnak), törvényszerűségnek?          

A nyilvánvaló valóság megállapítása, leírása (pl.: ez a fal fehér, nyitva van az ajtó, stb.) bár valóság, és igazság, de azért ennél többet jelent az igazság, valóság, törvényszerűség. Gondolkodástanilag, az igazság, valóság: a nem nyilvánvaló, rejtett, rejtélyes jelenségek folyamatok megfejtése, majd megállapítása. Az igaz törvényszerűség ugyanez, megtoldva azzal, hogy egy viszonylag bonyolultabb stabil, általános (nemcsak az adott dologra érvényes) összefüggést is tartalmaz az igazság.

A tudatban tükröződő világ két szempont miatt is hasonlít a valóságos világhoz.

Egyfelől az ember, az emberi tudat is a valóságos világ része. Tehát még a tudatból eredő hamisságok, is valós világ részei, főleg ha hozzátesszük, hogy eme hamisságok szerint is képes az ember átalakítani a világot. Arra ugyan nem képes, hogy hamisságaival teljesen elrontsa a természeti, Isteni törvények szerint működő valóságos világot, de részben képes azt elrontani. Ugyanakkor az sem kizárt, hogy valóságosnál valamivel jobb rendezettebb világot csinál. Mindkettő lehetséges azt én nem tudom eldönteni, hogy melyik a jellemzőbb. Azt tudom kijelenteni, hogy jobban is csinálhatná.

Másrészt feltételezem, hogy a tudatban tükröződő világ nem azonos, de azért hasonlít valóságos világhoz. Mindaz, amit itt leírok az nemcsak a tudati, ill. gondolkodás világa, de a valóságos világ is. Ha igaz, akkor biztosan a valóságos világ. Ha hamis, akkor a tudaton keresztüli valóságos világ.

A gondolkodásnak, mint fő területnek az egyik fő-alterülete a beszéd a nyelv. Vagy talán ezt akár fő területnek is ki lehet nevezni.

Egy gondolatban, mondatba is benne van az egész világ jelentős része, az már nem biztos, hogy ez a valóságos, igaz világ. Nem beszélve, ha gondolatsorról, mondatsorról, vagy még hosszabb szövegről van szó, azokba még inkább benne van az egész világ.

Alany (ember, élőlény stb.) állítmány (cselekvés, történés, érzés, közlés, stb.) tárgy (anyagi világ, emberi tárgyak eszközök, stb.), jelzők, határozók, (tulajdonságok mértékegységek, stb.). És a mondatban benne vannak az összefüggések (a viszonyok), pl. ragok, képzők, igekötők, stb. segítségével. A mondat meghatározza az időt, a helyet (a teret, a térviszonyt), az általánost, az egyedit, és más összefüggéseket (viszonyokat) is. A zárójelben levő szavak fogalmak azonosak a kezdeti felsorolásban levő szavakkal fogalmakkal.

Ezek szerint talán egy mondatban, vagy egy rövidebb mondatsorban, szükségszerűen megjelennek a világ fő területei (legalábbis azok egy része).

Ezek szerint az általam felsorolt fő részek nagyjából helyesek.

(Vagy ez csak a különleges de zseniális emberi gondolkodás jellemzője. Lehetséges másfajta gondolkodás is?)

Ha minden fő terület négyzet, (ill doboz) minden más négyzettel (dobozzal) összefügg, akkor az összefüggések viszonyok fő területe is mindegyikkel összefügg.

Viszont egy hosszabb tudományos szöveg már kifejezetten ráteheti a hangsúlyt egy-két fő területre és egy-két fő-alterületre.  Tehát a gondolatsor a fő területek beszűkítését is szolgálhatja. 

Az egyszerű összefüggések (viszonyok). És némely fő terület.

Függetlenül attól, hogy külön szóval, vagy ragokkal, képzőkkel, stb. (nyelvtanilag), de a beszédben nagyon erősen megjelennek az összefüggések (viszonyok).

És, vagy, de, ellenben, csak, stb. kifejez viszonyokat. A múlt jelen és jövő idő megjelenik, szintén nyelvtanilag. A többes szám és határozatlan névelő az általánosítást fejezi ki. A határozott névelő és az egyes szám az egyedit fejezi ki. Térbeli egyben dominancia viszonyok: alatt felett, mellett, ki, be, rá, stb.. A hol, hová, mikor meddig ( a térbeli és időbeli viszonyok) sok módón jelennek meg.

Abban, annak része, övé, ő uralja, dominancia viszonyok. Azáltal, amiatt, azért, az okból, stb., nevezzük ezeket hatás és célviszonyoknak. Kijelentő mód (megállapítás), feltételes mód (az átalakítható jövő), felszólító mód (az akarat) óhajtó mód (az igény). A kérdés az, kétkedés, cáfolat, vagy bizonytalanság. Nyilván lehetne még sorolni.

Azért megállapítható, hogy az összefüggések jelentős része egyben a cselekvések tulajdonságai (jelzői).

A cselekvés nagyon széles értelemben: történések, létezések, hatások, elszenvedések, viselkedések, magatartások, cselekvések, közlések, az érzések és a gondolkodás is cselekvés. Sőt a jelenségek, folyamatok is cselekmények, azaz cselekvések.

Persze vannak másféle összefüggések is.

Tulajdonképpen megállapíthatom újra: a különböző dolgok csak egymás összefüggéseiben értelmezhetők. Még pontosabban a tárgyak, lények, a cselekvéseik és tulajdonságaik (a jelzőik) által értelmezhetők. A cselekvések csak a cselekvő által (a cselekvő tulajdonságai által) és a cselekvés tulajdonságai által értelmezhetők.

Ezek szerint a világ nagyon egyszerű felépítése. Tárgyak, élőlények, (egyben élőlények tudata), egyben cselekvők és azok tulajdonságai. Ill. a cselekvések, (egyben élőlények tudata) és a cselekvések tulajdonságai, melyek egyben összefüggések (viszonyok).

Ezek szerint, a fenti hatalmas dobozok (legfőbb területek) vannak, amely dobozokba, még egy gondolat kapcsán is szükségszerűen be kell lépni.

Így már értehetőbb, hogy miért kell egy mondatban egy gondolatba is megjelenni a világ fő részeinek és összefüggéseinek.

(Van a szerkezetek világa, amelyek meghatározzák a tulajdonságokat és van a tulajdonságok világa. Ez az élővilágra, emberre, társadalomra is vonatkozik. Az összefüggések, viszonyok elsősorban a szerkezetet határozzák meg. A szerkezet nemcsak statikus, hanem mozgó, működő.)

A háromlábú asztal stabil, a kétlábú asztal, instabil. A háromlábú az egy szerkezet, a stabilitás egy tulajdonság. Nagyon kifacsarva az is mondható hogy a „háromlábú” az egy szerkezeti tulajdonság. A szerkezet lényege a felépítés, amelyből erednek a tulajdonságok. A tulajdonság a cél, vagy a következmény, és a szerkezet az eszköz. Pl. egy négyhengeres, négyütemű, ilyen, olyan, amolyan autó gyorsulása, sebessége, stb.. A cél a sebesség, a gyorsulás, stb., a szerkezet csak eszköz. A szerkezetet (rendszert, mechanizmust, organizmust, struktúrát, technológiát, stb.) le lehet írni, a tulajdonság a minősítés.

Ezek szerint a gondolkodás, közlés két része: a leírás, és a minősítés, értékelés. Bár a kettő általában összemosódik. A bizonyítás inkább a minősítéshez, értékeléshez tartozik.

A múlt, a jelen (közelmúlt) és a jövő világa.

Mivel a jelen pillanata szinte megfoghatatlan (legalábbis a gondolkodás számára) a jelen, azonos a közelmúlttal. A jelen pillanata azért nem teljesen megfoghatatlan, sőt ez az, ami a legvalóságosabb, legalábbis az érzékelések, érzések és cselekvések számára. Bizonyos fokig a gondolkodás is cselekvés. Ez egy érdekes ellentmondás.

A múlt és a jelen világát viszonylag részletesen le tudjuk írni, bár múlt világához már szükséges némi következtetés. Az érdemi gondolkodás számára a leírás, elemzés azért fontos, hogy levonjuk a tanulságokat, de ez is a jövő számára fontos. A jövő világát kevésbé tudjuk leírni és még több következtetésre, feltételezésre van szükség. Az érdemi gondolkodás számára azonban mégis a jövő világa a leggazdagabb, ami nem csoda, ha belegondolunk életünket, csak a jövőben tudjuk alakítani. A múltban és jelenben már nem tudjuk. A jövő világához tartozik a célok és feladatok kitűzése, a tervezés. A javaslat, program. A jövő világának kikövetkezetése. A jövőre vonatkozó következtetések, fikciók, a feltételezések, ötletek, stb.. Ha a tudatunk számára fontos a jövő világa, akkor valóságos jövő világa is fontos.

Persze ez az egész a fogalmak kérdése is. Pl., ma eltervezem a holnapi napom. Ez a tervezésem meghatározza holnapi napom jóságát. Én a mai napi, jövőre vonatkozó tervezésem, a jövő világához kapcsolom. Ha a jelen világához kapcsolnám, ebben is van logika, akkor a jelen lenne a legfontosabb. De ez már teoretikus probléma.

Az alapvető gondolkodás és közlésfajták egyféle kategorizálása.

Leírás

Elemzés (lényegesített, vagy szétszedő analitikus)

Bizonyítás

Minősítés (értékelés)

Javaslat (ítélet, program, terv, stb.)

Valamint. Kétkedés. Cáfolat. Javaslatkérés. Javaslaton elgondolkodás. Gondolati, közlési védekezés és támadás. Stb..

A szellemi munka, a közös tudás, a köztudat, az emberek közötti információáramlás.

Ha a gondolkodás fő területe mellé odatesszük a közösség fő területét, akkor kijön a közös gondolkodás láncolatának fő területe. Ha gondolkodás fő területe mellé odatesszük a termékek, szolgáltatások fő területét, akkor eljuthatunk a szellemi munka fő területéhez.

Kezdjük ezzel.

A gondolkodás az eszközkészítés és a végtermékkészítés (termékek és szolgáltatások) alapja. A gondolkodást nevezhetjük, szellemi, vagy értelmi tevékenységnek, munkának is. Az evolúciós értelmesedés egy szükségszerű folyamat. A szellemi (gondolkodás általi) munka növekedése egy szükségszerű evolúciós és történelmi, gazdasági folyamat. Tulajdonképpen a hozzáadott értéktöbblet, ami a termelés (termékek, szolgáltatások) fejlődésnek lényege, sem más, mint a gondolkodás. Szükségszerű gazdasági folyamat tehát a szellemi munka növekedése, és szellemi munka arányának növekedése, a „fizikai munkához” képest. Persze a fizikai munkában is van szellemi munka, ezért csak idézőjelbe lehet fizikai munkáról beszélni. Pontosabb talán, ha azt mondom a munkában szükségszerűen növekszik azon rész, amely gondolkodást és tudást igényel, és csökken azon rész, amely egy mechanikus utánzó tevékenységet igényel.

Bár a gondolkodás és a tudás közé sem tehetünk egyenlőségjelet. A gondolkodás részben önálló (egyéni) gondolkodást jelent, ezzel szemben van a bemagolt tudás. A bemagolt tudás csak a gondolkodással növekedhet, úgy hogy az kibővíti a közös tudást. Az emberi életet, a részben önálló gondolkodás viszi előre és nem a bemagolt tudás. Azért beszélek részben önálló gondolkodásról, mert az egyén csak arra képes, hogy az ismert dolgokat új összetételbe vizsgálja. Az egyéni gondolkodás, egyrészt több mint a közös tudás, mert új összetételű, új gondolatok is vannak benne. Másrészt kevesebb, mert a közös tudás sokkal nagyobb, sokkal tágabb, sokkal, több információval rendelkezik. Az egyéni gondolkodás is lehet hamis, vagy igaz, és közös tudásnak is van igaz része és hamis része. Valójában a kettő egymásra hatásából jön ki a gondolkodás, és a tudás fejlődése. Ez a gondolkodás, tudás történelmi fejlődésének lényege, mert az evolúciós fejlődésbe más tényezők is dominálnak.

Tehát a gondolkodásfejlődésnek két fő szakasza van.

Az evolúciós fejlődés. Ebben kisebb szerepe van a közös tudásnak, de azért van szerepe. Itt olyan tényezők dominálnak, mint pl.: a programok kötetlenebbé válnak. A kellemes érzések kialakítása, illetve kellemetlen érzések kivédése a gondolkodás célja is, tehát érzés érzelem nélkül nincs semmilyen motiváció. A természetes kiválasztódás: az erős, az okos, az alkalmazkodó szaporodik, a gyenge, a buta kipusztul. Az életmód változatossága, vagy pl. a két lábra állás, amelyek véletlenszerű tényezőknek is mondhatók. Stb..

És a gondolkodás, tudás történelmi (emberi) fejlődése, amelyben az egyéni részben önálló (új gondolatokat tartalmazó) gondolkodás és a hatalmas nagyságú közös tudás egymásra hatása dominál.

Gondolatok a közös tudásról.

Az emberi beszédnek (nyelvnek) nemcsak az a jelentősége, hogy általa magasabb rendű egyéni gondolkodás alakul ki. És nemcsak az, hogy létrejöhet az elvonatkoztatás, konkrét világtól való elvonatkoztatás, a fogalmak világa, a képzelet világa, az általánosítás lehetősége, stb.. Persze ez is része a magasabb rendű gondolkodásnak.

Hanem nagyon fontos, hogy a beszéd (nyelv) által létrejöhet az egyének közötti információáramlás és a közös tudás. 

A közös tudás az egyének tudásából jön létre, és az egyének tudása nagyrészt a közös tudásból jön létre.

A közös tudás és az emberek közötti információáramlás.

Természetesen, mind a gondolkodásfejlődés, mind az emberek közötti információáramlás szempontjából a legnagyobb, az alapvető lépés az emberi beszéd kialakulása volt. Minden további információáramlás lényegében az emberi beszédet áramoltatja.

Történelmileg ez úgy nézett ki, hogy kezdetben kisközösségek voltak, és szájról-szájra szállt a közös tudás. Egyre nagyobb közösségek alakultak ki, és az információáramlás is fejlődött. Kialakult az írás, hatalmas fejlődési lépés volt. Kialakult a könyvnyomtatás, újabb hatalmas fejlődés. És talán napjainkban van a harmadik újabb hatalmas fejlődés, gondolok itt az információs eszközök óriási fejlődésére. Rádió, film, tv, telefon, számítógép, internet, adathordozók zsugorodása, stb.. Az írásnyomtatás is fejlődik. De azért a kötelező közoktatást, köztájékoztatást se felejtsük ki, mint lényegileg idetartozó tényezőket, bár ezek nem napjainkban alakultak ki. És ne felejtsük el közben a világ népesedik és szinte az egész világ bekapcsolódik a közös tudás hálózatába. Vagyis a kezdeti törzsi, pl. száz fős közös tudás hálózatból, napjainkban több milliárd emberből álló hálózat alakult ki. És a technika képes ezt a milliárdos hálózatot fenntartani. Egyébként én nem tudom mi az információs társadalom, talán ez: a milliárd emberből álló, közös tudás hálózata.

De én érzek egyfajta rokonságot a közvetlen demokráciával is, amennyiben a közvetlen demokrácia az emberek összesített véleménye. De itt azért szerepel az „összesített” szó. A megjelenés és az összesített megjelenés nem ugyanaz.

Érdemes lenne még elgondolkodni, a belső érzés és gondolati szabadságon. Valamint a szólásszabadságon. Valamint a demokrácián, azaz a figyelembevett érvényesített véleményeken, ennek is a két aspektusán. A jogalkotáson. És a közös tudáson. Valamint a cselekvési szabadságon. Ezek különbségein.

Összességében tehát szükségszerű történelmi folyamat, hogy egyre többen vesznek részt a közös tudás kialakításban, ill. a közös tudás egyre több egyén tudását növeli. Ha itt megállunk, akkor azt mondhatjuk a gondolkodás fejlődése, rá van téve egy sima autópályára, megállíthatatlanul robog előre. Ezzel együtt a hozzáadott értéktöbblet, a szellemi munka aránya, a gazdaság növekedése is robog előre. Valójában nem ilyen rózsás a kép.

Először is nemcsak a gondolkodás világa van, de van az érzések, érzelmeknek, az erkölcsnek és a világnézetnek is van világa. Persze ezek a világok összefüggnek. És a tudást sok célra lehet felhasználni.

Ha összehasonlítjuk egy mai átlagember, egy törzsi társadalomban élő ember, egy ókori, egy középkori és egy száz évvel ezelőtt élt átlagember tudását akkor nemcsak pozitívumokat találunk, hanem negatívumokat is. Egy bizonytalan kapkodó zavaros felületes életmód és tudás (beleértve a közös tudást is) alakult ki, azzal együtt, hogy a lexikális tudás nyilván növekedett. Nem biztos, hogy Arisztotelész, Jézus, Spinoza, Shakespeare, Goethe, Petőfi, és még hosszan sorolhatnám, jól érezné magát a mai világban. És az sem biztos, hogy képesek lennének oly mértékű szellemi tevékenységet és tanítást kifejteni, mint saját korukba. Valószínűleg nem. És valószínűleg ezt mondanák: nem érzem jól magam, csalódtam én nem ilyen lovat akartam. És nem nagyon látni mai világban hasonló szellemóriásokat.

E tanulmányban több helyen foglalkozom e problémával. Leggyakrabban a szellemi szeméthalmok növekedését hozom fel, vagyis, hogy akárcsak a tárgyi világban nemcsak hasznos igaz jó dolgok növekednek, de a szeméthegyek, szennyezések is. A szellemi szeméthegyek is növekednek, és ez már szellemi világot a közös tudás világát is oly mértékben szennyezi, hogy az összesített fejlődés szinte megáll.

Azt gondolom, hogy valamilyen, a jelenleginél jobb, erősebb szelekcióra, vagy, és összesítésre mégis szükség lenne, az elit tudás tekintetében.  Nem kell elit közös tudás, ezt sok érvvel lehet alátámasztani.  Én inkább azt mondanám: olyan elit, lényegesített közös tudás kell, amely mindig változik, fejlődik, amely ezért a jó, az igaz, új gondolatokat befogadja, és az összesített véleményeket is befogadja.

De fel kell tenni ezt a kérdést is: az egyéni, részben önálló gondolkodással napjainkban minden rendben van?

Én komoly hibákat vélek felfedezni az oktatás és a tájékoztatás vonatkozásában is. E tanulmányban beszélek pl., az un. népbutító rendszerről. 

Egyébként pedig úgy néz ki, hogy a felgyorsult és kiterjesztett információáramlás, interaktív tudásáramlás csak egy fejlődési tényező a sok közül. Talán a könyvnyomtatás elterjedése után jelentősen csökkentek a legnagyobb ostobaságok, az esztelen hódító háborúk?

És azon is érdemes elgondolkodni, hogy az egyéni praktikus (részterületek ismerete) elegendő e, illetve elegendő a közös tudás fejlődéséhez?

Ez esetben a közös tudást ne dobozokhoz hasonlítsuk, hanem egy hatalmas fához melynek törzse a közös tudás lényege, alapvető kérdésekre adott lapvető válaszok, (a legfőbb területek), a vastagabb ágak a fő-alterületek, a vékonyabb ágak az alterületek,  és az egész vékony ágacskák a konkrétumok, vagy másképpen a praktikus tudások, a részletkérdések tudása. A mindennapos adott élethez és egy adott munkához szükséges praktikus tudások. Persze úgy is lehet élni, hogy ezeket a praktikus tudásokat ismeri valaki, de hogy ezek miből erednek, mi ezeknek az alapja, hogy kapcsolódnak össze ezek rendszerbe, arról már csak felületes elképzelései vannak. A fa hasonlattal élve, a bogár, a hatalmas fa csak egy, külső részét ismeri, a külső ágak, levelek keleti oldalán jár, a vastagabb ágakról, a törzsről csak halvány elképzelése van. Ismerek olyan diplomás fiatalokat, akiknek óriási nagyságú lenne, azon tudásuk, amely csak a mindennapos élethez, munkához szükséges. Óriási lenne, de valahogy mégsem az, mert elég sok alapvető dologgal, ismerettel nincsenek tisztába. Olyan egyszerű, alapvető ismereteik hiányoznak, melyeket nagyszüleik természetes módón birtokoltak. Azon nagyszülőkről van szó, akik ugyan nem ismerték az internet, a mobiltelefon rejtelmeit, de akik még verset írtak és olvastak, és akik nem szégyelltek pl. az élet értelméről elmélkedni. És azon nagyszülőkről, akik sokféle általános fizikai munkát (kertészkedtek, barkácsoltak, házat építettek, takarítottak, stb.) végeztek. Úgy látszik ez is alapvető ismeretek ad. És ez a hiány a fiatalokat mégis kissé ostobává teszi. Főleg, ha olyan általánosabb problémákkal kerülnek szembe, mint gyermeknevelés, mint vezetőválasztás, és még sorolhatnám. Sok mindent tudnak csak éppen a fontos lényeges dolgokkal nincsenek tisztába. Példákat is mondhatnák, de nem akarok.

De nézzük a közös gondolkodás fejlődése szempontjából a problémát. Persze egy új csirkesült-recept is újítás, de csak aprócska. Szóval a külső ágacskák is átrendeződhetnek, megújulhatnak, de ettől még a vastagabb ágak, és törzs nem újul meg, nem rendeződik át, adott esetben elkezdhet korhadozni, odvasodni is. Tehát szükség van azért a mélyebb értelmű önálló egyéni (újító) gondolkodásra is, a közös tudás fájának általános teljes fejlődésének érdekében. 

Lehetséges, hogy fantázia nélküli vagyok, vagy valami fontosat nem látok, de szerintem meglehetősen egyszerű a világ alapvető felépítése.

A világ a természet, alapvetően lényegében anyagból áll, legalábbis a megismerhető világ. Anyagból áll (az anyag valamelyik megjelenése, tulajdonsága), az energia, az információ, az információsorozat a program, anyagi eredetű a gondolkodás, és a természeti törvények is az anyagból erednek. Sőt még az érzés érzelem is anyagi eredetű, csak nem úgy, ahogy jelenleg általában elképzelik.

Pl. ha X anyag találkozik Y anyaggal, akkor Z folyamat megy végbe. Mindig Z folyamat megy végbe, ez jelenti azt, hogy nincs káosz, vagyis van természeti törvényszerűség. Tehát az előző példa alapján a természeti törvényszerűségek az anyagi világból erednek.

Az anyagon kívül a mellett, a felett, lehetséges azon Isten, amely nem anyagi eredetű. (Az anyagi eredetű Isten talán egy külön probléma.) Az Isten léte azonban nem változtat azon, hogy a világ alapvetően anyagból áll, ha hozzátesszük, az Isten az anyagi világot az anyagi világon keresztül kormányozza. És hozzátesszük hogy az ember is anyag, és az ember csak az anyagi világot érzékelheti és értheti meg. Nem valószínű, hogy az ember, a nem anyagi Istent, ha van is ilyen, valaha bizonyosan megismerheti, és megértheti. Szóval egyszerű a világ, ami nem jelenti, azt hogy az ember mindent ismer, (még a világ felét sem ismeri) és még azt sem jelenti, hogy nincsenek szép számmal rejtélyek.

Anyagból áll a világ, de az anyagnak igen sok kiterjedése, megjelenése, tulajdonsága van.

Eleve legalább öt szintje van a megjelenésnek, az atom alatti szint, az atomok szintje, a molekulák szintje, a direkt anyagi szint, a tömeg, kiterjedés, sűrűség, halmazállapot, keménység, stb., aztán a bolygók szintje következik, és feltehetően a bolygókon felüli szint is van, ha más nem akkor ez a visszafordulás.

Az információ nem más, mint egyszeri anyagi hatás (ha egy golyó nekimegy a másiknak, és arrébb löki az is információnak nevezhető). A szervezett információsorozat (az már stabil folyamat) az anyagi hatások szervezett, stabil sorozata, információprogramnak is nevezhető.

Egy kis ismétlés.

Néhány további gondolat.

A világ felépítése kapcsán bele kellene menni a fizika és kémia, tudomány részleteibe. De nemcsak abba, hanem az oktatásba is. Mert nemcsak arról van szó, hogy az ember ismer legalább százféle testre ható erőt és százféle molekulára és atomra ható erőt, (és sokat nem ismer), hanem arról is, hogy a megfigyelő helyzete meghatározza a sokféle erő összesített hatását. És arról is szó van, ezek az erők mégis összefüggnek egymással és az összefüggéseket ill. azok eredőjét nem ártana tisztázni.

Nem ártana tisztázni az erők és az anyag kapcsolatát.

De hogy jön ide az oktatás. Úgy hogy nemcsak megfigyelő helyzete, de a megfigyelő gondolkodása is meghatározza gyakorlatilag a fizikai kémiai jelenségeket, törvényszerűségeket. Gyakorlatilag mindenképpen, pl. már a kiválasztással is.  Szerintem sok baj van ezzel az oktatással is, de miért pont ez lenne jó, ha egyébként az ember még messze van a fejlődés végpontjától. Az egyik baj, hogy nincs egy egységes kiindulás, nincs a lényegre alapuló rendezettség. A másik baj, hogy a gyakorlattól elrugaszkodik az elmélet. Érdekes hogy ez a két hiba összefügg annak ellenére, hogy különböző, sőt ellentétes hibáknak látszanak. Érdekes, hogy a társadalomtudománnyal ugyanezek a problémák. Hozzátéve a társadalomtudomány és annak oktatása sokkal elhanyagoltabb mint a természettudomány és annak oktatása.

A fizikai kémiai jelenségeket, törvényszerűségeket (azokat is) nevezhetjük természeti, Isteni törvényeknek.

Az erőt gyakran információnak is nevezik. Szerintem az erők, az információk végül is anyagi eredetűek, legalábbis ha az ősanyagtenger és annak résstruktúrájához megyek vissza, mint eredethez. De miből ered, honnan jön az ősanyagtenger és annak résstruktúrája?  Tehát mindig van újabb kérdés? És mivel mindig van legalább egy megválaszolatlan alapkérdés, arra sem tudunk válaszolni, hogy az eredet valamilyen erő, információ, netán Isteni, vagy anyagi. Vagy ezek kombinációja. Egyáltalán miért egy eredőt keresünk, nem lehetséges, hogy több eredő van? Miért nem lehetne pl. az anyagi világ és Isten kombinációja az eredő.

Az emberi logika abból indul ki, hogy mindig a legegyszerűbb, az alapvető, ez egyetlen kiindulópontot kell megtalálni, mert az ember számára így érthető a világ. Lehet hogy ez csak egy emberi logikából eredő tévedés. De ha nem is tévedés, akkor sem lehet megtalálni mert ha meg is találnák az egyetlen az lapvető kiindulópontot akkor is jöhet a kérdés: és az miből ered, az honnan jött, az miből alakult ki? És ha az ember esetleg rájönne egy lapvető körforgásra, akkor is jöhet a kérdés: és ez a körforgás miből ered, miből alakult ki?

Ugyanakkor az erőket, információkat és az anyagot nevezhetjük (azokat is), természeti Isteni termékeknek ill. törvényeknek.

De honnan jönnek a természeti, Isteni törvények? Eredendően honnan jön az anyag, honnan jön az erő (az információ)?  Visszatértem oda, hogy ez a kérdés állandóan felmerül, és ez a kérdés, amire az ember, egyelőre, de lehet, hogy soha nem tud válaszolni. A világ végtelen, legalábbis az ember számára az. Ez a tudatlansága viszont rendkívül zavarja az embert és néha a magválaszolhatatlan kérdésekre megpróbálván válaszolni mindenféle zavaros elméleteket kreál.

Isten létével kapcsolatosan ugyanez a kérdés merül fel: honnan jön, miből alakul ki az Isten? Erre sem tudunk válaszolni. Ezért aztán örök kérdés marad, hogy van Isten, avagy nincs. Ezen a ponton mindenképpen megáll az emberi tudomány. Szerintem, bele kell nyugodni, ill. túl kell lépni ezeken, a teoretikus kérdéseken és azzal kell foglalkozni, amire lehetséges választ adni.

Hosszasan lehetne arról elmélkedni, hogy mi nevezhető információprogramnak.

És azon is hogy vajon az anyag tulajdonságai (pl. a folyékony víz, majd az hidegben megfagy jég lesz belőle, stb.) vajon információprogramnak nevezhető?

Vagy egy fogaskerekes szerkezetben, pl. egy órában van e információprogram?

Információprogram: stabil (nem kaotikusan változó) szervezett, értelmes átalakítást végző kapcsolósorozat, kapcsolási sorozat? Mi, az hogy stabil? Mi az, hogy kapcsoló? Mi az időfaktor? Mi az, hogy digitális és analóg (folyamatos)? Mi az, hogy értelmes átalakítást végző? Hány kapcsoló után beszélhetünk programról? Van valamilyen bonyolultsági határ? Van bevezető program, átvivő program és végátalakító program? Összevonhatók ezek? A programnak az egyik ismérve, hogy meghatározott időben valamit beindít ill., leállít? Emberi értelemben a program: előirt, szinte megváltoztatatlan? Számítógépes (és talán emberi) értelemben, a cserélhető előírás? És mi van a programvariációval, a cserélhető programmal?  Mi az, ami nem program? Van spontán reakció? Van önálló akarat?

Én nem kívánok ezekről elmélkedni. Kétségtelen hogy van némi fogalomzavar, minden gondolkodást a fogalmak tisztázásával illene kezdeni. Az biztos, hogy minél bonyolultabb pl. egy programozott, automata esztergagép programja, annál bonyolultabb, de szervezett folyamat jöhet létre, és annál bonyolultabb, de tervezett végtermék jöhet létre. (Pl. ez esetben a lyukszalag alakjából, mozgásából különböző úton, módon lesz az esztergagép késének mozgása. A bevezetett információ átkódolódik.) Az is biztos, hogy az ember által értelmezett információáramlásba legalább egy átkódolás van, ezért mindegy, hogy milyen anyag közvetíti az információt, vagyis az anyagi tulajdonság elveszti a jelentőségét. Az anyag eszköze és nem célja az információáramlásnak.

Számomra elég egyértelmű, hogy pl. az emberi gondolkodás, az információ-gondolkodási kör egyértelműen anyagi. (Az anyagcserekör pedig az energiát biztosítja. Az energia is anyagi eredetű ered, főleg ha abból indulunk ki, hogy van  atom alatti anyagi szint.) Visszatérve, az anyagból felépített számítógépek is képesek gondolkodni, a jövő számítógépei megközelíthetik az érzés, érzelem nélküli  emberi gondolkodást, talán ez is egy bizonyíték. Az érzés, érzelem már rejtélyesebb dolog, de ezzel később hosszasan foglalkozom.

Az információ-gondolkodási kör vázlatosan. Az anyagi információ az érzékszerveken keresztül bejut az emberbe (élőlénybe) ott átkódolódik, egy másfajta anyagi információvá. A bejutott információ programszerűen haladhatna akkor is ha, nem lenne genetikus program, de van genetikus program (méghozzá sokféle program), amely még bonyolultabb programszerű folyamatot tesz lehetővé, az újabb átkódolás utáni végtermék, mely ez esetben a gondolat, a közlés, a cselekvés, még sokoldalúbb bonyolultabb lehet. De visszatérek, oda hogy a programszerű információ-haladásból pl., kiteljesednek a gondolkodási funkciók (összehasonlítás, gondolattársítás, következtetés, memória, stb.) programjai. Maradjunk abban, hogy elkezdenek működni a gondolkodási funkciók programjai. A magasabban vezérelt gépek azonban képesek a programvariációra. Az új gondolat, ötlet, új program, egyébként úgy jön létre, hogy beindul a variációs program, a különböző egyébként távol levő dolgok összeillesztése, ill. annak próbálgatása. A programvariáció, pl. egy időre egy véletlenszerű program szerint, váltakoznak a programok, programrészek, hátha kisül valami belőle. Majd egy idő után visszatérés a rendes programmederbe.

Tehát végül is megszületnek bizonyos gondolatok (sokféle gondolat van), ezekből lesznek (újabb átkódolás után) a közlések, cselekvések. Ez a szűken vett információ-gondolkodási kör vázlatosan, ebben viszonylag nincs rejtély, ez egyértelműen anyagi folyamat.

A gondolatátvitel pedig azt a kérdést veti fel, hogy az emberen kívüli térben lehetséges olyan anyagi információáramlás, amelyet nem ismerünk. Illetve, hogy lehetséges olyan érzékszerv (anyagi információfelfogó antenna) amelyet nem ismerünk. Véleményem szerint, amit érdemes lenne kutatni, az a rejtett érzésátvitel.

A hipnózis (akaratátvitel, szuggerálás, stb.) hiányos tudásom szerint azért már másról szól. Itt azért a hipnotizőr közli, nagyon is közli, hogy mit akar, mi az elvárása. Itt inkább egy érzelemátvitelről lehet szó, de nem rejtett módón. Elvileg a hipnotizőr rácsatlakozhat az érzésenergia áramlásra, mert az érzésenergiának van egy rejtett áramlása, a gondolatnak szerintem nincs. De nem erről szól a hipnózis, inkább arról az empatikus tulajdonságról van szó, hogyha valaki nevet mi is nevetünk, átragad a sírás, a szomorúság a feszültség, az álmosság, stb.. Érzésem szerint valami olyasmiről van szó, hogy az érzésempátia, és a fokozott bizalom segítségével, olyan odaadással fogadunk szót valakinek, amely szófogadás érzésempátia nélkül nem lehetséges.

De ha már gondolkodástan, akkor érdemes a sokféle gondolatot néhány módón kategorizálni.

Pl., igazság, féligazság (ez is hamisság), hamisság.

Pl., tudatos, beszéd által megfogalmazott, vagy érzésgondolat, vagy ösztön reakció „gondolati” része, stb..

Pl., rövid, kapkodó, felületes, automatikus, vagy átgondolt elmélyült elemzés, stb..

Pl. csak belső, vagy közlésre szánt.

Pl. kijelentés, leírás, tervezés, óhaj, felszólítás, stb..

Pl. vágymechanizmussal, akaratmechanizmussal, vagy egyéb érzésmechanizmussal (félelem, düh, bánat, öröm, álmodozás, stb.) összefüggő. Pl., aszerint hogy mely programmal függ össze a gondolat. Pl. a szerint, mely gondolkodási funkcióval függ össze. Pl. világnézeti programból eredő.

Stb., stb., azt gondolom, elég hosszan lehetne folytatni.

A gondolkodás lényege és a gondolkodás fejlődése kapcsán újra és újra visszatérek a beszéd (nyelv) általi gondolkodáshoz.

Az élőlények számára csak a tudatukba megjelenő világ létezik. Az állatok (az ember is bizonyos fokig biológiai állat) számára az érzékelés (látás, hallás, szaglás, tapintás, hőérzékélés, ízlelés, stb.) útján kerül be a tudatba valóságos világ. Az érzékelés korlátai egyrészt leszűkítik valóságos világot, másrészt részben eltorzítják azt. A beszélő, gondolkodó ember számára azonban megint kitágul, ha nem is teljesen de nagymértékben kitágul a világ. Egyrészt járművei, és műszerei (távcső, mikroszkóp, stb.) által tágul ki a világ, másrészt a gondolatai által. Hiszen már az is egy gondolat hogy van olyan emberen kívüli világ, amelyet nem ismerünk, de van. A tudatban tükröződő világ tehát kitágul a beszélt gondolatok által. Ugyanakkor talán ez a beszélt gondolkodás is torzít valamennyit a valóságos világon. Összességében azonban fel kell tételezni, hogy a tudatban tükröződő világ nagyjából hasonló a valóságos világhoz. És fel kell tételezni, hogy egyre hasonlóbb lehet, vagyis az ember közeledhet az igazsághoz, a valósághoz. Az igazság egyféle meghatározása: az igazság olyan meghatározás, amely valóságos világhoz hasonló, amely csak kicsit (pl.20% alatt) tér el a valóságos világtól.

Pl. az állat is látja, érzékeli hogy esik a hó. De benne nem jelenik meg ez a mondat: esik hó. Az állatban érzékelt és érzésgondolat jelenik meg. Ennek mibenlétét az embernek nehéz megérteni, akárcsak a látónak megérteni azt, mi a vakság. De nemcsak erről van szó, hanem a következményekről.

Először is azt látni kell, hogy beszéd egy kódolás, egy az érzékelésen kívüli információáramlás. Az ablaktalan szobába azt mondom valakinek, hogy esik a hó, akkor ő érti, miről van szó. A havat is lekódolja az ember hangsorra és az esést is lekódolja. A hó is sokféleképpen megjelenhet, az esés is. A két szó már kiad egy kvázi érzékelést. Tulajdonképpen az ember vizuális (ez még az élőlényi énjéből adódik) és a beszéd visszakódolása egyfajta kép (ritkábban szag, hang, stb.) megjelenése.

De beszéd által kinyílik a gondolkodás kapuja. Egy kis felsorolás.

Olyan helyen is kvázi érzékelünk, ahol nincs érzékelési lehetőség.

A beszélt gondolatot el lehet raktározni.

A beszélt gondolatot tetszés szerint ki lehet bővíteni. Ki lehet bővíteni egy kibővített mondatra egy rövidebb vagy hosszabb mondatsorra, gondolatsorra.

Pl. Távol a Bakonyba, esik a hó. De a „távol” szó az már egy fogalom, mert valóságosan nem érzékeljük.

Bármiről beszélhetünk, gondolkodhatunk anélkül, hogy az, konkrétan megjelenne.

(Tulajdonképpen elképzelhető lenne olyan kommunikáció is, főleg ha mindenki süket lenne, amelybe mindenki magával hordozna egy üres füzetet és ceruzát, és mindent lerajzolna. Ez azonban nagyon körülményes lenne, valószínűleg leegyszerűsödne egyszerű jelekre, majd írásra és megint kilukadnánk a kódolt nyelvre, az írásra, amely beszédnek az egyik formája. Két jel megjeleníti a hóesést.)

Bármiről beszélhetünk, hogy az, konkrétan megjelenne, tehát kinyílik a képzelet is.

Bármiről beszélhetünk, hogy az, konkrétan megjelenne, tehát állandóan zakatolhat az agyunk állandóan, gondolkodhatunk.

Bármiről beszélhetünk, hogy az, konkrétan megjelenne, vagyis a valóságtól távolabb álló, nem érzékelhető elvontabb fogalmakat is gyárthatunk.

Az is egy elvont gondolat, ha én azt mondom magamnak: ezt meg akarom tenni. (Már maga az „akarat” is egy nem látható, elvont fogalom.) Vagy: én erre emlékezni akarok, ezt elteszem a képzeletembe. És úgy akarom eltenni, hogy bármikor elővehessem. Vagy: én ki akarok találni egy olyan dolgot, amelyet meg is tudok tenni. Vagy: én ki akarok találni egy érdekes mesét.

Tulajdonképpen az összes gondolkodási funkció (memória, képzelet, általánosítás, tanulás, stb.) kitágul a beszéd (nyelv) által. És kialakul a tudatos gondolkodás. És mindazt, amit gondolunk, közölhetjük is.

Vajon az ember miért csak három éves korától kezd el emlékezni. Talán azért, mert onnan gondolkodik az ember a beszéd által tudatosan. A kisgyerek először is megérti mit jelent az a szó, hogy pl. akarat. A szüleitől hallja: erőltesd meg magad. Gyerünk, gyorsabban. Figyelj oda. Fegyelmezd magad.

Persze az állatoknak is van akarata, csak az nem tudatos, azt belülről alig tudják irányítani. (Kérdés, hogy azon akarat melyet belülről nem tudnak szabályozni vajon akaratnak nevezhető.) De az első lépcső, mégis az, hogy a tudatos akarat fogalma valahogy tisztázódik. De ezt is megelőzi az, hogy vannak olyan szavak, mondatok, amelyek az akarat fogalmát megértetik. Aztán megszületik pl. ez a gondolat: én erre emlékezni, akarok.

Ezt a gondolatsort még érdemes folytatni. 

Szóval minderre az állat nem, vagy csak csekély mértékben képes. És az ember beszélni nem tudó őse sem volt képes. (Ez nem jelenti azt, hogy az állatok egyáltalán nem gondolkodnak. Azt jelenti, hogy a gondolkodás fejlődésében van egy ugrásszerű változás.) Mindez a beszédnek, a nyelvnek köszönhető. A beszéd (a nyelv) az emberek olyan közös tudása (a legfontosabb tudása), amely sok évezredes fejlődés alatt alakult ki. A beszéd és gondolkodás egymással kölcsönhatásban fejlődött. A beszéd általi tudatos gondolkodás által kitágul a tudatunkba tükröződő világ. Azt gondolom, hogy e gondolatsor nélkül hiányos lett volna gondolkodásról és gondolkodás fejlődéséről szóló elmélkedés.

A világ felépítése a gondolkodás felépítése alapján, a gondolkodás felépítése a beszéd felépítése alapján.

Vannak tárgyak (alany és tárgy és főnév), vagyis az anyagi világ. Az élettelen és az élő. A növény, az állat, az ember. Vannak a jelzők, a tulajdonságok (jelző, melléknév, stb.). Vannak a mennyiségek a számnevek, mennyiségi határozók. De akkor vannak mértékegységek is. Vannak a viszonyok, összefüggések, bár ezeket nem külön szavakkal jelzi a beszéd, hanem ragokkal, képzőkkel, elő és utótagokkal, stb.. Vannak a cselekvések (állítmány, ige). A cselekvések szintén sok kategóriába oszthatók (mozgások, történések, emberi cselekvések, stb..) És vannak az elvont fogalmak. A barkóba játékba már a jelző, a cselekvés is fogalom. De pl. a szabad, a szabadság egy olyan tulajdonság, jelző, amely közvetlenül nem érzékelhető, mint pl. a piros, az illatos, a puha, stb.. A fogalom lényegében egy pár mondatos gondolatsor (meghatározás) egyszavas rövidítése, címe.  Ilyeneket elég sokat teremt a gondolkodás. Az olimpia egy hatalmas, sportverseny, amelynek lényegét azért pár mondatba össze lehet foglalni. A sportverseny címe és a lényegi összefoglalás címe az olimpia, amelyik egy fogalom.

A beszéd és ezek szerint a gondolkodás is áll: kijelentésekből, kérdésekből, óhajokból, felszólításokból. A gondolkodás (beszéd) tehát szavakból áll. De itt már belép a fogalomzavar problémája, vagyis mit jelentenek, ez az egyes szavak. Egyénenként változhat a szavak, fogalmak meghatározása. Az sem mindegy, hogy ki hogyan rak össze a szavakból egy mondatot és mondatokból egy mondatsort, gondolatsort. Itt, többek között belép a különböző nyelvek problémája, nem biztos, hogy magyarul ugyanazon gondolatok születnek, meg mint pl. angolul.

Ezt az egész gondolatsort is lehet és érdemes folytatni. Én inkább így folytatom.

Ha erről a problémáról gondolkodunk, eljuthatunk ahhoz a gondolathoz, miszerint: van az anyagi (valóságos) világ és van a tudati világ. Még ha fettételezzük is, hogy érzékszerveink nem nagyon torzítják el az anyagi világot, és feltételezzük, hogy egyszer a műszereinkkel, segítségével képesek leszünk az anyagi világ egészét meglátni, érzékelni, de a beszéd általi gondolataink, amelyek leírják az anyagi világot, mindenképpen átalakítják az anyagi világot. De azért ez a probléma szélesebb.

És még egy bevezető gondolatsor. Vagy foglalkozunk a mindennapi élet kisebb-nagyobb, gyakran apró realitásaival, és akkor nem vehetjük komolyan az élet a világ irrealitását, bizonygató elméleteket, vagy ha az irrealitás bizonygatását komolyan vesszük, akkor logikátlan a mindennapi élet apró realitásaival foglalkozni. Márpedig ragaszkodunk és foglalkozunk (az emberek döntő többsége, a normális emberek) a mindennapi élet, gyakran apró realitásaival. Rendet tartunk lakásunkban, megnézzük az árakat, a minőséget, ha vásárolunk, minden apró lépésünk megtervezünk, a gyerekünket jó iskolába járatjuk, megtanítjuk őket az alapvető, a mindennapi élethez szükséges tudnivalókra, és még millió számra sorolhatnám, a kisebb-nagyobb realitásokat. Ugyanakkor több százra, akár több ezerre sorolható azon elméletek száma, amely az élet irrealitását bizonygatják. Oly sok van ezekből, hogy még a főbb kategóriákat is nehéz felállítani. Pl. a tudományos jellegűek, a kvantumelméletből, a relativitáselméletből, egyebekből valók. Valláshoz, Istenhez, ördöghöz kötődőek. Ezoterikus elméletek, ufóelméletek, paranormális jelenségek, horoszkópok, világvége elméletek, szellemvilág elméletek, és még hosszan sorolhatnám. Ezen elméletek közös lényege, hogy a világ egészen más, mint amilyennek látszik, ill. hogy céltalan, értelmetlen az élet, ill. felsőbb hatalmak irányítanak, szinte minden el van rendeltetve.

Ez tanulság, következtetés (a világ irracionális) általában indirekt módón van bizonyítva.  Nem mondja ki, hogy irracionális (logikátlan, rendezetlen, értelmetlen, megismerhetetlen) a világ, csak ez következik a gondolatmenetéből. Pl., ha azt mondom, hogy egy év múlva világvége lesz, ha törik, ha szakad, akkor azt mondom, értelmetlen a világ. Vagy ha azt mondom, hogy amit érzékelünk, érzünk, annak alig van köze a valóságos világhoz, akkor azt mondom irracionális a világ. Ugyanakkor mégis meghatározok egy racionális világot, mert azt mondom, hogy ez nem olyan. De akkor milyen alapon határozom meg a valóságos világot?

(Másfelől már elmondtam, hogy az érzések, pl. fájdalom mindenképpen valóságos, mert ami fáj, az fáj. És az is egy tény, hogy aki nem dolgozik, az éhenhal, vagy, és megfagy, és közben fájdalmat érez. )

De ha ezek az emberek komolyan hisznek ezen elméletekben, akkor miért foglalkoznak a mindennapi élet kisebb-nagyobb realitásaival? Pl., aki abban hisz, hogy az élet előírás szerint folyik, miért tervezi meg a napját?  És miért tervezi meg napját az, aki szerint a világ kaotikus, vagy legalábbis bármikor nagy valószínűséggel valamilyen kiszámíthatatlan dolog történhet? És miért tervezi meg napját, aki egyéb okokból gondolja, hogy az élet értelmetlen, céltalan?)

Ha az ember azt mondja: kissé más a világ amilyennek látszik, lehetnek természetesen ismeretlen jelenségek, lehetséges, hogy rajtunk kívül más is irányítja az életünket, sok mindent nem tudunk, de azért alapvetően a világ olyan amilyennek érzékeljük, nagyjából, döntően mi irányítjuk az életünket és összességében nem céltalan értelmetlen az élet - akkor ez szerintem rendben van, ez normális, ez nem az irrealitásban való hit. Én nem ezekről az emberekről beszélek, hanem azokról akik látszólag ezen határon túl lépve, azt mondják: a világ többnyire nem olyan amilyennek látszik, az életünket többnyire ismeretlen erők irányítják, az életnek összességében nincs célja, értelme – ezek az emberek látszólag komolyan hisznek az irrealitásban. Azért tettem hozzá, hogy látszólag, mert ugyanakkor ezek az emberek is foglalkoznak az élet mindennapos kisebb-nagyobb realitásaival. És ennek így semmi értelme nincs.

Pontosabban a következőről van szó. Tulajdonképpen az irrealitásban való hit, egyfajta szorongás és más lelki fájdalom feloldó-technika.   Csak ez a feloldó-technika akkor működik, ha komoly hittel párosul. Ezek az emberek (nem kevesen) tulajdonképpen skizofrén, tudathasadásos állapotban vannak, mert a tudatuk egyik fele azt mondja irreális világ, a másik fele azt mondja, reális a világ, hiszen foglalkoznak az élet kisebb-nagyobb, sokszor apró realitásaival. Én viszont (és ezt tanácsolom másoknak is) nem akarok ebbe a tudathasadásos állapotba kerülni. Ezért én abból indulok ki és szerintem ez az igazság, amit már elmondtam: kissé más világ amilyennek látszik, lehetnek természetesen ismeretlen jelenségek, lehetséges, hogy rajtunk kívül más is irányítja az életünket, de azért alapvetően a világ olyan amilyennek érzékeljük, nagyjából mi irányítjuk az életünket és összességében nem céltalan értelmetlen az élet.

És még egy okot megemlítek: akkor sűrűsödnek meg ezen elméletek, amikor a tudomány és világnézet is (és a rendszeralakulás is) egy időszakosan stagnáló, netán hanyatló szakaszba lép.

Nem arról van szó, hogy ezen elméletekben nincs igazságtartalom, de ezek többnyire féligazságok. Nem arról van szó, hogy egyforma a féligazság tartalmuk. Nem arról van szó, hogy nem érdemes ezen elméleteken elgondolkozni. Nem arról van szó, hogy ezen elméletekből nem jöhet ki valamilyen felhasználható tudományos eredmény. Sőt azt mondom, hogy a tudománynak, ha nem is elhinni, de fel kellene dolgozni (kategorizálni, kialakulás, igazságtartalom feltárása, stb.) ezen elméleteket, a merev elfordulás, elutasítás nem jó. Pláne, hogy a tudománynak is vannak irrealitást bizonygató elméletei.  De csak olyan eredmény jöhet ki, amely által az emberi élet, a mindennapos emberi élet jobbá kellemesebbé válhat. Mert hanyatlás a szenvedés, a pusztulás, még stagnálás sem tekinthető eredménynek. Egyszerűen arról van szó, hogy el kell utasítani azt a kiindulást, hogy az élet irreális.

Nekem is vannak olyan elméleteim, amelyek nem szokványosak, amelyekre a felületes szemlélő azt mondhatja, ez már irreális. Nos én tudatosan belül akarok maradni a realitás határán, ezért mindig jelzem, hogy ez csak egy lehetséges olyan fikció, amely mellett elég sok bizonyíték szól. Szerintem a bizonyítékaim és megfogalmazásom is olyan, hogy nem lépem át az irrealitás határát.

Visszatérve, azért a reális világ igazságát bizonyítani is lehet, pontosabban valamivel több bizonyíték szól amellett hogy reális világ, mint amellett, hogy irreális a világ. Az egyik bizonyíték éppen az, hogy jól kellemesen sokáig akarunk élni, gyerekeinknek unokáinknak, barátainknak, nemzettársainknak is ilyen életet kívánunk és ennek érdekében foglalkozni, kell a mindennapos élet kisebb-nagyobb realitásaival. Még az sem baj, ha ezen közben ezt a fajta szorongás és lelki fájdalom feloldó technikákat alkalmazunk, csak ezekbe komolyan tartósan nem szabad hinni. Felvethetjük érdekesnek, tarthatjuk, ezen elméleteket, csak nem szabad úgy előadni, és úgy felfogni, mint komoly, igaz elméletet.

Mert ha nem foglalkozunk a realitásokkal, akkor elég sanyarú életünk lesz, sokat szenvedünk, netán meghalunk. Vagy pedig foglalkozunk, de az irrealitásban is hiszünk, és akkor tudathasadásos, és logikailag is ellentmondásos állapotba kerülünk.

És van itt még egy gondolatmenet. Az emberi gondolkodás lényege éppen az, hogy racionálissá, logikussá, rendezetté, tegye ezt a néha és részben valóban irracionális, vagy annak tűnő világot. „A világ irracionális” elméleteket gyártó is megpróbál logikusan érvelni, a gondolatai is valósak, rendezettek, logikusak, értelmesek, igazak akarnak maradni, és egy valós, rendezett, logikus, értelmes világból indulnak ki. A gondolatok eredménye pedig nem lehet az, hogy a világ megismerhetetlen, rendezetlen, logikátlan, értelmetlen, mert onnan kezdve már nincs értelme a gondolkodásnak, és annak közlésének, hiszen onnan a hamisság valószínűbb lesz, mint az igazság. Egyszerűbben, ha pl., én rájövök, hogy irracionális (logikátlan, kaotikus, értelmetlen, megismerhetetlen) a világ, akkor ezt a gondolatot már nem is közlöm, többek között azért, mert lehet hogy ez a gondolat sem igaz. És ezután legfeljebb csakúgy élek, tervek célok, elgondolások, elméletek, és azok közlése nélkül. Mert az ember egy irracionális világban minek gondolkozzon, közöljön gondolatokat, tervezzen, gyártson elméleteket. De ha mégis így tesz, tervez, tervszerűen él, elméleteket gyárt, stb. akkor ő maga sem hisz abban, hogy a világ irracionális.

Meg kell említeni, a tudatban tükröződő világnak még egy alapvető irányát, az alapvetések és azzal ellenkező,  az egyedi esetek, a részletkérdések, a szaktudományos nyúlványok irányát.

Ha a tudatban tükröződő világban van ilyen irány, akkor a valóságos világban is valószínűleg van ilyen irány. Így is felrétegződik a világ: legfőbb alapvetések, kevésbé, de fontos alapvetések, stb.. Az alapvetések irányába, a törvényszerűségek, igazságok, elvek, feladatok, célok egyre inkább azonosulnak.  A legfőbb alapvetés szerintem a legeslegfőbb cél: a lehetőség szerinti legtöbb ember (élőlény és állat is) éljen egyre kellemesebben, egészségesebben, stb..

Elmélkedések az igazságról. C/0/C, C/0/D, C/10 és minden C jelű ábra. (Természet, Isten törvényei)

Az előzőhöz kapcsolódva, nyilvánvalóan irracionális világ, ha elfogadjuk: nincs igazság. De a világ nem lehet irracionális, tehát van igazság. Mivel én nem vagyok csöves, (vannak terveim, céljaim, tervszerűen élek), logikusan csak azt mondhatom: a világ nem lehet irracionális.

Nyilvánvalóan először is ki kell deríteni, mit nevezhetünk igazságnak, ill. hamisságnak, mert a hamis gondolatok értelmetlenek. A hamis gondolatok nem vezetnek (rövidebb és hosszabb távon) jó megoldáshoz, nem vezetnek jó, kellemes élethez. Nem vezetnek a legfőbb célhoz, amiről később beszélek. A jó élet bizonyítéka azonban csak később sokszor évek múlva derül ki (akkor sem mindig egyértelműen) ezért, már a kijelentéskor is nagyjából tudni kell, mit nevezhetünk igazságnak, avagy hamisságnak. Mert ami hamis az nem lehet igaz.

Igazság, amely gondolat, következtetés, elmélet, elméleti törvény, meghatározás, ítélet, a leginkább bizonyított, (a leginkább valószínű), illetve a bizonyítékok száma, súlya átlép egy határt. Átlép egy határt, amelyre azt mondjuk: ez már erősen valószínű. A hamisság pedig, ami az igazságon kívül van. Persze bizonyítás (bizonyítékok száma, súlya) gyakran csak azt bizonyíthatja: ez nagy valószínűséggel nem igaz, de ez is közelebb visz az igazsághoz. 

De azért nem árt pontosítani, pl., hol van ez az igazság, hamisság határa.  

(És van még az új elképzelések igazsága: legalább annyira valószínű, hogy érdemes vele foglalkozni. Az új elképzelések igazságát nem szabad összekeverni az igazsággal.)

Valószínűleg (nem biztos) azon gondolatok, is igazságok, melyeket az emberek többsége viszonylag gyorsan kételkedés nélkül elfogad megért, igaznak vél. Nevezzük ezeket egyértelmű igazságnak, evidenciáknak. De nemcsak az evidenciák igazságok. És nem minden evidencia, igazság hosszabb távon. Pl. régebben evidencia volt, hogy föld nem gömbölyű, nem forog, stb.. Igaz hogy a többi földdel kapcsolatos elmélet sem volt tökéletes, azok sem voltak evidenciák. Vagyis inkább egy hamis fél-evidenciáról szól ez a történet.

Nem lehet tudni, hogy melyik evidencia hamis, ezért egy evidenciát sem lehet teljes igazságnak tartani. Vagyis nincs teljes igazság, csak nagy valószínűségek vannak. Vagyis mindig mindent felül kell vizsgálni, de felülvizsgálat erősségének igazodni kell a feltételezett, bizonyított igazságfokhoz.  Ami egyértelműen hamisnak látszik azt el kell vetni, de viszonylag gyengébben, ritkábban felül kell vizsgálni. A féligazságokat időszakosan el kell vetni, de erősen, sűrűn felül kell vizsgálni. Az igazság és hamisság határán mozgó gondolatokról, amikről egyáltalán nem derültek ki, hogy igazak vagy hamisak, kell aktuálisan nagyon sokat gondolkodni. Az igazságokat (ezek nem evidenciák, legfeljebb, ritkán fél-evidenciák) el kell fogadni, de erősen, sűrűn felül kell vizsgálni. Az evidenciákat el kell fogadni, de viszonylag gyengébben, ritkábban azokat is felül kell vizsgálni.

Az igazság nem egy külön kategória, (nem gondolkodási funkció, nem összefüggésfajta, nem elemzésfajta, nem megfogalmazás-fajta, nem téma-fajta, stb.), minden gondolat, közlés (következtetés, kategorizálás, lényegesítés, megállapítás, összefüggés-megállapítás, stb.) igazság, ami nem hamisság, vagy nem kérdés. (Sőt a kérdésnek, is lehet egy igazságaspektusa. Ugyanis a kérdés gyakran egy megállapításra kérdez rá, ezért először a kérdés igazát, megalapozottságát kell megállapítani.) Az igazságról szóló gondolatok, közlések, (ezek csak töredéke az összes gondolatnak, közlésnek) lehetnek igazak, vagy hamisak.

Az gondolatokból, közlésekből lesznek a (jó, rossz) cselekvések, illetve azok a (jó, igaz, rossz, hamis) tudományos felismerések, melyek által az ember (jól, rosszul) átalakítja, kihasználja természetet, és (jól, rosszul) kialakítja a társadalmat.

A cselekvés, a természet átalakítása, a társadalom kialakítása nem lehet igaz, vagy hamis, csak jó vagy rossz.  Kétféle de egymással összefüggő igazság van, az igazság (a tények) igazsága, és a jó, kellemes, igazsága. Erről később még szó lesz.

A gondolatok, közlések lehetnek rövidek és hosszak, és gyenge és erős hatásúak. Az erős hatású gondolat, közlés nem biztos, hogy hosszú. Ugyanakkor a rövid gondolat, közlés egy-egy apró téglaként is elképzelhető, amelyből felépülnek a hosszabb gondolatok, közlések és végül az épület.

Induljunk ki a C/0/C C/10 és a C/0/D ábrákból. Megint csak azt tudom mondani, hogy remélem az ábrák nem szorulnak különösebb magyarázatra, önmagukban is sok mindent elmondnak.

A lényeg az, hogy minden gondolatot, közlést betehetünk az igazság-hamisság körébe és akkor az a kör kerületén, vagy belsején valahova kerül.  Ha az igazság kb. 30%-os mezőjébe kerül, akkor még igazságnak nevezhető, ha azon kívül esik, akkor hamisság, tévedés, igaztalanság, vagy éppen rossz, kellemetlen, igazságtalan. (És van egy viszonylag szűk átmenet, az ide eső fezételezésekről kell aktuálisan a legtöbbet gondolkodni.) Magát az igazságot az ember ismeri fel, ha felismeri, de azt, hogy ez a felismerés (a vélt igazság), igaz, vagy hamis (hová esik a körben), azt nem az ember határozza meg. Az ember csak megpróbálhatja bizonyítani az igazságot, és ez gyakran sikerül is neki. Ha valami erősen van bizonyítva, akkor az valószínűleg igazság, de hosszú távon nem biztosan az. Ezzel együtt van igazság, és fontos a bizonyítás.  Az, hogy az ember számára valami nehezen derül ki, vagy nem derül ki, nem jelenti azt, hogy az nincs. Valójában az ember számára akkor derülne ki egyértelműen, hogy az adott gondolat, közlés igaz, ha évmilliókra előre tudna nézni.

Egy szűkebb, kissé pontatlan (valószínűleg igaz) meghatározása az igazságnak: azon gondolatok, közlések, amelyek legkevesebb 50 évvel ezelőtt, vagy korábban keletkeztek, de még mai napig is egyértelműen igazak, és a legfőbb célt szolgálják. Ezt egyébként akár mérni is lehetne. Vagy azon gondolatok, közlések, amelyek most keletkeznek, de még 50 év múlva is egyértelműen igazak lesznek, és a legfőbb célt fogják szolgálni. Ezt már nehezebb, de nem lehetetlen nagyjából bizonyítani. Miért pont 50 év, erről egy más tanulmányrészben elmélkedem. Mi az a legfőbb cél, erről még szó lesz.

Mért 30%, ill. 70% az igazság, és hamisság aránya?

Szerintem az ember számára, gyakorlatilag nincs abszolút igazság csak erősen valószínű igazság van. Ugyanakkor a valószínű igazság, is igazság. Én azt mondom, hogy a 70%-os igazság, vagy annál nagyobb igazság, már igazság. Tehát az igazságnak nevezhető, aminek a valószínűség tartalma 70%-99%ig terjed. A 99%-os igazságot nevezem nagy, erős (nagy valószínűségű) igazságnak. A 70%-os igazságot nevezem kis (valószínű) igazságnak. Ami 70%-on kívül van az nem igazság, az, tévedés. De az is tovább osztható, féligazságra, és tévedésre, ill. lehetséges igazságra és tévedésre. Sokféleképpen nevezhetjük a „nem igazságot”, de magyar nyelvben nincs pontos szó rá. Én itt a „tévedés” szót használom. Máskor „hamisság”, vagy „igaztalanság” szót.   Az igazságtalanság is pontatlan kifejezés, mert az, az igazságosság másik oldala.

De mi a valószínűségtartam? És miért pont 70%?

Ugyanakkor az igazság, csak 30%-os arányú a hamissághoz, (igaztalansághoz, tévedéshez) képest. Vagyis az összes gondolat, közlés 30%-a igaz, és 70%-a hamis, ha feltételezzük hogy egy gondolat egyformán lehet igaz, vagy hamis, vagy féligazság ami szintén hamis, igaztalan.  

Egy gondolatnak közlésnek tehát 70%-on felül igaznak kell lenni ahhoz, hogy igazság legyen, ez alatt hamis, ezért  hamisság  zónája a 70%-os, az igazság zónája 30%-os. Ezért jó az ábra, mert ezt egyszerűen ábrázolja.

Az igazság és hamisság átmeneti zónája (mindennek van átmenete) igen keskeny, vagy valami igaz, vagy valami hamis. A féligazságokat, azokat a közléseket, gondolatokat, amelyekben van némi igazság, de hamisság is van, lényeges hiányosság is van, azokat én féligazságnak nevezem, és hamisság kategóriájába teszem. Féligazságok azon gondolatok, közlések, amelyekben van némi igazság, de ez nem éri el a 70%-ot, ezért a végeredményük hamis lesz.

(A világ egy céltáblákkal telerakott mező, amelyen sok ember van – modellje is használható. Ha a nyíl (gondolat, közlés) eltalálja céltábla szélét, vagy közepét, akkor eltalálta az igazságot, ha nem találja el az igazság céltábláját, akkor az már hamisság. Természetesen nem mindegy hogy a céltábla szélét, vagy közepét találja el, de már az is igazság, ha a szélét találja el. Az a nagyobb igazság, amelyik közelebb van céltábla közepéhez, az abszolút igazsághoz. Ritkán összejön, hogy kettő igazság van, akkor a nagyobb igazság, az igazság. Hozzáteszem hogy a két igazság szükségszerűen egyirányú, mindkettő jó megoldáshoz vezet, csak több, vagy kevesebb áldozattal. Tehát a kisebb igazság érvényesülése sem nagy dráma, de azért hiba. Sokkal nagyobb hiba, ha egy hamisságot vesznek igazságnak. Az sem mindegy, hogy mekkora hamisság, de két hamisság között sokkal kisebb különbség, mint az igazság és a hamisság között, ugyanis a kisebb hamisság is már rossz megoldáshoz vezet. A céltábla mellett elrepülő nyíl a háttérben valakiket megsebez. A céltáblát eltaláló nyíl pedig kialakíthat, megerősíthet egy jó, hasznos folyamatot.

A céltáblák pedig oly nagyok, sűrűk, hogy aki nem teljesen vaktában, de nem is pontosan lövöldöz annak 30% esélye van, hogy eltalálja valamelyik céltáblát és 70% esélye van, hogy nem talál el céltáblát. Aki pontosan átgondoltan lövöldöz, annak több esélye van, aki pontatlanul lövöldöz, annak kevesebb esélye van a találatra. )

Visszatérve: a mért igazság erősebben valószínű, mint a következtetett igazság. A tapasztalt, érzékelt igazság is erősebben valószínű, mint a következtetett igazság. Ugyanakkor van gyengébb, és alaposabb következtetés, bizonyítás. A mért, vagy a tapasztalt igazság a valószínűbb? Nem tudom. Mind a mérésben, mind a tapasztalásban lehet hiba.

Legnagyobb igazság, amelynél a mérés a tapasztalás és az alapos logikai következtetés, is ugyanazt mutatja. De még ez sem biztosan 100%-os igazság.

Nem lehet igazság az, amelynél a (múltban) jelenben, a következtetett jövőben lehet nagyobb valószínűségi igazság, vagy jóság. (Itt már az igazságot felbontottam a két kategóriára, az igazság igazságára és jó, kellemes igazságára.)

Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi legvalószínűbb (legerősebb) igazság, jóság már beletartozik az igazság, jóság kategóriájába.  Mégis el kell fogadni, de azzal a kitétellel: lehet nála nagyobb igazság, jóság. A gyakorlati tapasztalat az is, hogy nagyobb a hamisság mezője, mint az igazság mezője. Elméletileg végtelen számú hamisság állhat szemben egyetlen igazsággal, gyakorlatilag azonban nem ilyen súlyos a helyzet. Feltételezzük, hogy az oltári badarságok kiesnek és csak azon gondolatok közlések maradnak meg, amelyekben van némi igazságtartalom.  Van némi igazságtartalom, ami nem jelenti azt, hogy igazak. A homályosságok reményeim szerint kiderülnek a továbbiakból.

Kétségtelen hogy ez egy leegyszerűsített elmélkedés az igazságokról.

Nem mindig az arany középút a jó, az igaz út. Egyszerűbb, ha az igazság körívén, C/0/C, C/0/D ábra, bárhol lehelyezünk két pontot, azaz véleményt és megnézzük, hogy felezőjükön metszett pontok hová esnek a köríven, ill. belesnek e, az igazság 30%-os zónájába. Számos esetben nem esnek bele. Pl. egy igaz és egy hamis vélemény középútja már nem igaz, hanem hamis. Két ellentétes, hamis vélemény, két ellentétes szélsőség, középútja viszont, ha jó irányú (mert lehet rossz irányú is), nagy valószínűséggel már igaz, legalábbis közelebb van az igazsághoz, mint szélsőséges, ellentétes állítások. Ellenben, ha nem ellentétesek hamis vélemények, állítások, akkor biztosan nem lehet igazság a középútjuk.

Ugyanakkor kétféle igazság van, az igazság igazsága, és a jóság (kellemesség, hasznosság, talán a szépség, részben az igazságosság) igazsága. Pontosabban a jóság mértéke adja meg az igazságot, de itt is lehetnek áljóságok, fél-jóságok. Ill. a rossz, elsősorban az ember által közölt, vagy tervezett, vagy létrehozott rossz (kellemetlen, haszontalan, káros, csúnya, igazságtalan), mint kvázi hamisságok, tévedések jelennek meg.  A jóság igazságát talán egy fokkal nehezebb bizonyítani (az érzések dominálnak), de azért lehet (pl. közvélemény-kutatással), ezért itt is az igazságról van szó.  Az igazságosság igazsága talán egy külön ötvözött kategória, részben az igazság igazságáról van szó, részben (talán nagyobb részben) a jóság igazságáról van szó. Minderről azonban később beszélek bővebben.

A természet, Isten törvényei.

A természet (világmindenség) logikus, törvényszerű, (a végetlenség vonatkozásától eltekintve) megismerhető. A természet nem kaotikus, nem véletlenszerű.

A következők miatt.

A természeti folyamatok ciklikusak.

Jellemzőek az azonosságok, az ismétlődések.

Ezen kívül a nagy folyamatok is egyirányúak, tendenciózusak, megismerhetők.

Ha b és c tényező összekerül (és nincs további zavaró tényező), akkor mindig d, egy adott tényező (jelenség, folyamat, anyag stb.) jön létre.

Elméletileg elképzelhető egy kaotikus természet is, ahol nincsenek, ciklikusságok, nincsenek azonosságok, stb., ez a kaotikus természet persze nem ismerhető meg.

Pontosabban a káosz, pillanatokig, nagyon rövid ideig tartó egyensúlyokból áll.

Csak ezekből, a pillanatnyi egyensúlyokból nem épülhet fel a harmonikus, a logikus, az ésszerű, a hasznos.

Ugyanakkor belefutottam két problémakörbe. Az egyik az időtartam abszolút hossza, illetve az hogy elvileg minden relatív, gyakorlatilag viszont az ember, az emberiség csak saját magából indulhat ki.

A másik a jó és rossz egyensúlyok problémája.

Valamilyen egyensúly (pl. energiaegyensúly) mindig van, de ezen egyensúly nem biztos, hogy az ember számára értelmezhető, vagy ha értelmezhető is, akkor sem biztos, hogy az ember számára hasznos, nem biztos, hogy elősegíti a kellemes életet. Kérdés, hányféle egyensúly van? Itt van pl. termelés, fogyasztás egyensúlya, vagy a pénz egyensúlya. Valamilyen egyensúly mindig kialakul, de nem biztos, hogy az, az ember számára, az élet számára, kellemes élet számára, a lehető legtöbb ember kellemes élete számára jó egyensúly. Ugyanakkor van egy a többinél is egyensúlyosabb optimálisabb állapot, ahová gyakrabban akar visszatérni a helyzet, az állapot.

Ezért azt, hogy a természetbe nincs káosz, vannak természeti, Isteni törvényszerűségek (természettudományos és társadalomtudományos törvényszerűségek), pontosabban, így fogalmazható meg. Vannak olyan természeti, Isteni, természettudományos, társadalomtudományos törvényszerűségek, és egyensúlyok, amelyeket az ember képes felismerni, amelyeket az ember képes kialakítani, és amelyek az ember hasznára vállnak.

Az ember nem képes semmi eredendő újat, anyagot, energiát, törvényszerűséget létrehozni, erre csak természet Isten képes, ellenben az ember képes meglevőket átrendezni, ezáltal egy kvázi másodlagos, közvetett (nem eredendőt) újat (emberi alkotásokat, tárgyakat, törvényeket) mégis képes létrehozni. De még az sem biztos, hogy ezek a másodlagos közvetett új dolgok nem találhatók meg a természetben. De ha nem is találhatók meg, akkor sem eredendő újdonságokról van szó, hanem az átrendezett természetről.

És ha az ember rossz dolgokat hoz létre, vagyis rosszul rendezi át a természetet, akkor az ember is károsodik, vagy elpusztul. Ezért ha konkrétan nincsenek is benne a természetben, az ember által átrendezett, újra összerakott dolog, de kvázi a helyes, jó átrendezések és a helytelen, rossz átrendezések „listái” mégis kvázi a természetben vannak.

A természet, Isten létrehozza a törvényszerűségeket, az igazságokat (beleértve a társadalomtudományos igazságokat is) az ember felfedezi, leméri, kiszámolja, összevariálja, megfogalmazza (kategorizál, lényegesít, stb.) és alkalmazza a törvényszerűségeket, igazságokat.  Amennyiben nem fedezi fel, ill. nem jól mér, számol, variál, fogalmaz, ill. rossz célra alkalmaz (a jó cél is természeti Isteni törvény), akkor az ember téved, a butaságánál, önzőségénél fogva rosszul él. Amennyiben, felfedezi, jól mér, számol, variál, fogalmaz, és jó célra alkalmaz (csak az önzetlen találhat jó célt), akkor az ember az okosságánál, önzetlenségénél fogva jól él.

Visszatérve, a természet akármelyik részét nézzük, (a bolygók mozgását, az atomok mozgását, a növények életét, stb., stb.), a bevezető megállapításokat (nincs káosz) tapasztaljuk. A természet egyetlen részéről sem derült eddig ki, hogy kaotikus, hogy a fentiek nincsenek. Vannak olyan részei (meglehetősen sok) a természetnek, amelyet az ember nem ismer, de ez nem a kaotikusság miatt van, hanem a hatalmas (szinte végtelen) természet, és a tudás fejlődésének végessége miatt van.

Csak néha, ritkán látszik a természet értelmetlennek, logikátlannak.  De akkor is kérdés, hogy valóban az, vagy csak hiányos tudása miatt nem ismeri fel az ember az értelmet, a logikát.

A fentieket nevezhetjük a természet törvényeinek, amely törvényeket persze az értelmes ember képes összevonni, lényegesíteni, és így létrejönnek elvek, képletek, egyenlegek, tételek, stb.. A fentieket ( pl. a bolygók ciklikus mozgását) nem az ember hozza létre, az ember csak felismeri és alkalmazza ( saját hasznára fordítja) azokat. Tehát ezek nem emberi törvények, mechanizmusok, hanem természeti, törvények, mechanizmusok.

Nyilván benne van a bölcs raktáros (ember) aspektusa is a megismerésbe.  Hatalmas raktár meglehetősen kaotikus (de nem teljesen), de a bölcs raktáros (a gondolkodó ember) minden összefüggést feljegyezve egy idő után mégis kiismeri magát. Hiába lenne bölcs a raktáros, ha nem lennének összefüggések, amelyeket fel lehet ismerni.

A természet azért is logikus, szervezett, mert egy cél a legfőbb cél felé (a lehető legtöbb élőlény, ember éljen egyre egészségesebben, jobban, boldogabban.) tereli az élővilágot, beleértve az embert is. A természet az evolúción keresztül ezt a célirányos terelést maximálisan végrehajtotta, az önálló gondolkodó ember kialakításáig.  Ezután viszont a természet és az önálló gondolkodó ember együttesen mehet a legfőbb cél felé. A jó pásztor (a természet, Isten) hiába terelné a gazdag legelő felé a nyájat (az embert, emberiséget), ha az ellenszegül és más irányba kódorog el.

A természet (beleértve az élettelen természetet, az élővilágot, az embert az ember biológiai szerkezetét, működését, az egyén életét, a társadalmat, a társadalom életét) azért is logikus és szervezett (nem kaotikus), mert a nagy változások, a nagy bajok, problémák, a nagy válságok (krízisek), a nagy betegségek, nagy összeomlások általában fokozatosan alakulnak ki. (A kaotikus természetben sokkal nagyobb arányúak lennének a gyors és nagyarányú összeomlások, a kiszámíthatatlan nagy változások.) Ezzel a fokozatos kialakulással, a természet mintegy figyelmezteti a gondolkodó embert, hogy eddig nem egészen mentek rendben a dolgok, figyelmezteti, hogy változásra, ill. orvoslásra van szükség. A gondolkodó emberen múlik, hogy ezt a figyelmeztetést felfogja és a megfelelő változást, orvoslást megtalálja. A természet általában annyi időt hagy ezekre a megfelelő reakciókra, hogy az gyors és jó reagálás, cselekvés esetén éppen elegendő. Ezért a kisebb, közepesebb bajokat, problémákat, válságokat, betegségeket, elsősorban jó szándékú, sürgős, de azért átgondolt reakciót igénylő figyelmeztetésnek kell tekinteni. 

Az egész gondolkodás alapja, ezért érdemes megismételni: a természet (világmindenség) logikus, törvényszerű, (a végetlenség vonatkozásától eltekintve) megismerhető. A természet nem kaotikus, nem véletlenszerű.

Szerintem csak másodlagos kérdés, hogy természet Isteni eredetű, vagy nem Isteni eredetű.

Ha van Isten, akkor ő alkotta meg a természetet, és nyilván azért hoz létre ilyen bonyolult mechanizmust, mert azon keresztül akar működni, irányítani. Teljesen értelmetlen lenne, ha az Isten létrehozna egy fölösleges nem használt bonyolult mechanizmust. A természet mindenképpen létezik (legfeljebb nem teljesen olyan, mint amilyennek gondoljuk), akkor is létezik, ha nincs Isten. De ha van Isten, akkor Ő is a természeten keresztül működik. (Egyébként is természet szinte Isteni tulajdonságokkal rendelkezik. Más kérdés a személyes Istenben való hit: talán mégis van egy kis kézi vezérlés ebben a törvényszerű, automatikus természetbe.) Sokan, én magam is hiszek az Istenben, ezért számomra teljesebb a fogalmazás, ha a természet szó mellé odateszem az Isten szót.   Annak sincs sok értelme, hogy két bonyolult mechanizmust hoz létre az Isten, vagy maga természet, egy különálló emberit, és egy különálló nem emberit. Egyébként az evolúció szerintem bizonyított. 

Alapvetően minden, az élettelen természetet, az élő természetet, az ember, a társadalom, a természeti, Isteni törvények, mechanizmusok szerint működik.

Az ember a természetből ered ezért az ember is alapvetően a természeti Isteni törvények, mechanizmusok alapján működik. ( Azért az embernek van önálló akarata is.) A társadalom alapja viszont az ember, ezért társadalmi háttérigazságok ( igazi törvények)  többnyire természeti, Isteni törvények. Ráadásul a természeti erőforrások is a természetből erednek, ez megerősíti, azt, hogy a társadalmi törvények (valódi háttérigazságok) hasonlóak a természeti, Isteni törvényekhez.

Elmélkedés a természetről, Istenről, a bölcs és igazságos természetről, Istenről és az igazságtalan természetről, Istenről.

Én, mint egyszerű, korlátozott tudású ember így látom.

Isten léte azon kérdés eldöntése, hogy annak a hatalmas rengeteg alkatrészes, rengeteg tulajdonságú gépezetnek (az embert is beleértve), amelyet világmindenségnek-természetnek (egyszerűbben természetnek) nevezek, van e főtervezője (és egyben főmérnöke), vagy nincs, főtervező nélkül alakult ki.

Az nem kétséges, hogy a természet egy logikus, törvényszerűségek alapján működő gépezet, hiszen a természetben nincs káosz. Ha pedig logikus gépezet, akkor a természet önmagában, vagy Istennel együtt bölcs és feltehetően igazságos. Az ember számára ez a gépezet meghatározó, akár Isten nélküli természetről, akár Istennel együttes természetről van szó. Ezért szerintem csak másodlagos kérdés Isten léte. A természet, kvázi Isten az ember számára.

(A nagygépezetben, a természetben egy kisebb gépezet a társadalom, a rendszer.)

Ha van főtervező (Isten) akkor az Ő célja is az, hogy hatalmas gépezet által valósítsa meg céljait. De mi lehet a természet, Isten célja? Az biztos, hogy kialakultak az önálló akaratú, értelmes élőlények (pl. a fejlett állatok) és annak is a legfejlettebb változata az ember. És az is biztos, hogy az ember nem él rosszabbul, kevésbé boldogan, mint elődei. Tehát a természet, Isten célja nem lehet a romlás, a szenvedés, mert a tendencia nem erre mutat. (Már rég elérhette volna az élőlények és az ember elpusztítását.) Így két variáció marad. Az egyik, hogy természetnek, Istennek nincs célja. A másik variáció: a természet, Isten célja, hogy a lehető legtöbb önálló akarattal rendelkező, értelmes és érző élőlény ember éljen egyre jobban, egészségesebben, stb..  Akár ez a természet, Isten célja (valószínűleg ez), akár nincs célja, az embernek mindenképpen ez (az előző mondat) lehet a célja.

(Kétségkívül rengeteg viszony elképzelhető a természet, Isten és az ember között. Kihasználó, kísérletező, labilis, hol ilyen, hol olyan, maga sem tudja, mert az Isten, Istenek is érzelemmel rendelkezők, stb.. Egyes korábbi és jelenlegi vallások, több istenhitek ezen lehetséges viszonyokat felvetik. Vannak jó istenek és rossz istenek, Talán minden vallás lényege, hogy a jó szándékú, bölcs, igazságos Istennek (lehet az egy, vagy több) is vannak korlátai.

Az is felvethető, hogy a természet, Isten mennyire uralja a természetet, mennyiben korlátlan a hatalma. Vagyis számára vannak e véletlenszerűségek? Természetesen nem emberi léptékről van szó. Tehát a természet Isten bölcs, jó szándékú, igazságos, csak ö sem tud mindent megoldani, az Ő akarata sem mindenható, számára is vannak véletlenek, kényszerhelyzetek, stb..

Egy harmadik felvetés, hogy az emberi élet mennyire valóságos, és mennyire fiktív. Lehet egy álom, egy film, stb.. Ebbe a témába sem megyek itt bele részletesebben. Viszont azt látni kell, hogy ezek fikciók elképzelések.)

A legvalószínűbb változat, és amit viszonylag biztosan tudok az, amit elmondtam, a természet az egy hatalmas logikus gépezet, stb., de még ebben is sok a feltételezés. El lehet menni még inkább a fikciók irányába, csak akkor még kétségesebb lesz az igazságtartalom.

Aki bölcs, aki jóindulatú, aki nem romból, pusztít, hanem épít, (a természet, Isten ilyen, hiszen létrehozta a hatalmas logikus gépezetet, a természetet, létrehozta az evolúciót, az emberi fejlődésben is segített), az igazságos is.

További elmélkedések az élettelen és élő energiákról, a természetről, Istenről.

Bár azt mondtam, hogy az energia (energiamező) anyag nélkül, a semmiből elővarázsolt nyuszi esete. Van valamilyen ismeretlen anyagi mechanizmus, akkor a legegyszerűbb megoldás: itt van egy pont olyan energiamező, amely mindent megmagyaráz. Tehát a gravitációnak, az atomi energiáknak, stb. mindegyik energiának a hátterében valamilyen anyag, anyagstruktúra és annak változása áll.

Ugyanakkor mégis fel kell tételezni, hogy van egy eredendő természeti Isteni cél (szándék akarat) amit akár energiának is felfoghatunk.  Mert az anyagot mégis csak valami mozgatja, változtatja.

Tehát van valamilyen eredendő természeti, Isteni energia, amelyik sokféle módón jelenik meg és az anyagstruktúra (pl. az ősanyagtenger résstruktúrája) alapján változik, kvázi az anyag adja meg a konkrét energia tulajdonságait. De mi lehet ez az eredendő természeti Isteni energia, cél, szándék? Erre még visszatérek.

Viszont azt meg kell jegyezni, hogy az eredendő természeti szándék megléte még nem bizonyíték Isten létére. Ha Istent így értelmezzük: Isten a természettől különálló, azt létrehozó, azt irányító, de attól különálló valaki. Az egyértelmű szándék, cél megléte eredhet az anyagi természetből is, de akkor a természet kvázi Isteni tulajdonságokkal rendelkezik. De persze az sincs kizárva, hogy létezhet a természettől különálló, a felett álló valaki, akit Istennek nevezhetünk.

Az élettelen energia nem vész el csak átalakul. Nem vész el csak átalakul, de az sem mindegy, hogy építi, vagy rombolja a világ egyensúlyát, a világ előírt, egyenletes átalakulását. Az egyensúly az nem egy stabil állapot, hanem egy folyamat. És vannak az egyensúlyt felbontó energiaátalakulások (egyben anyagátalakulások) és az egyensúlyt stabilizáló energiaátalakulások (egyben anyagátalakulások). Talán kijelenthető, hogy az eredendő természeti Isteni cél, az nem más, mint a világ egyensúlyának fenntartása. Elnézést az ismétlésért: az egyensúly egy viszonylag egyenletes folyamat. A folyamat természeti matematikai grafikonja hasonlatos ahhoz a grafikonhoz ahol az 1 meg a 2 véletlenszerűen váltakozik. Csak nem egyenesről hanem egy félkörívről van szó. Viszont az ember képes eltéríteni (a hullámzás nagyságát növelni) ezt a természeti grafikont.

Ebben az egyenletes folyamatban benne van az élővilág kialakulása és végül a legfőbb cél is: minél több élőlény és leginkább ember éljen egyre boldogabban. Ez tehát a természet, Isten célja. Más kérdés, hogy az ember mennyire miként ismeri fel ezt a célt.

Megint más kérdés hogy a körfolyamat a ciklikus folyamat logikájából az is ered, hogy az élőlények, embereknek, emberiségnek lesz egy embertől független (természetből eredő) hanyatló szakasza is. Persze itt milliárd években, de minimum évmilliókban kell számolni a szakaszokat.

Megint más kérdés hogy az ember magának (és az élővilágnak) is okozhat hanyatló szakaszt, amely akár évtizedek alatt is kialakulhat.

Ezután jöhet az élettelen energiák és az emberi energiák (élő energiák) összehasonlítása.

Az anyag és az energia nem vész el csak átalakul (ezért nem is képződik) törvény nem biztos, hogy direkt módón igaz az élővilágra.

Gondoljunk csak bele, hogy föld az élővilág által csak gyarapodott, összességében (évmilliók alatt) nem nagyon látszik veszteség. Legalábbis az eddigi folyamat szerint (Bár egy folyamat lehet ciklikus is.)

Másfelől úgy tűnhet, hogy az élettelen energiákkal (melyek nem vesznek el, csak átalakulnak) szemben, az emberi energiák elveszhetnek. Pl. végezhet valaki teljesen fölösleges értelmetlen munkát. De ami fölösleges, az káros is. Érdemes még egy összefüggésre odafigyelni: alig van olyan, hogy közömbös, se jó, se rossz megoldás. Egy megoldás vagy többé-kevésbé jó, hasznos, vagy többé-kevésbé rossz, káros. A fölösleges megoldás, ha másért nem, de azért káros, mert elvonja az energiát a jó megoldás elől.

Ezért inkább a következő a helyzet. Az emberi energiák még inkább olyanok, hogy képesek a természeti Isteni szándékot, az egyensúlyi helyzetet építeni ill. rombolni (felbontani). Tehát az emberi energia sem vész el, az is átalakul csak esetenként (sajnos gyakran) rombolást, kárt okoz. Gyakrabban erősebben, nyilvánvalóbban rombol, mint az élettelen energiák rossz egyensúlyfelbontó változata. És a jó változata, erősebben nyilvánvalóbban épít. Az emberi energia nyilvánvalóan a legfőbb természeti, Isteni egyensúly, egyben cél (minél több élőlény, ember éljen egyre boldogabban) vonatkozásban rombol, vagy épít. Az ember az önálló akaratánál fogva képes, a természeti Isteni energiákon kívül olyan plusz energiára, amely a természeti, Isteni szándékot, egyensúlyi állapotot képes építeni vagy rombolni.

A természet, Isten bölcs és igazságos, ugyanakkor vannak természeti, Isteni igazságtalanságok - ellentmondása és annak feloldása.

A látszat ellenére elég kevés természeti igazságtalanság van. Pl. egy gyermek árván, marad, mert a szülei felelőtlenek, az emberi hiba és nem a természet, Isten igazságtalansága. Az igazságtalanságok döntő része, nem természeti, Isteni eredetű, hanem emberi eredetű.

Egy gyermek betegen születik és korán maghal, az már a természet, Isten igazságtalansága. Mivel a bölcs, nem lehet igazságtalan, ez is indokolja a másvilági kompenzáció (ítélkezés) feltételezését, a másvilág feltételezését. A természeti, Isteni igazságtalanságok tehát nem biztos, hogy igazságtalanságok, mert ezek másvilági kompenzációja (ítélkezése) lehetséges.

Az én elképzelésem az, hogy a másvilági ítélkezés az egy, eddig még feltáratlan, ismeretlen, természeti (anyagi) mechanizmus, amelynek lényege, hogy van érzésenergia, annak van áramlása, és az áramlásnak van helye ideje, törvényszerűsége.

Mindig, untalanul előjön a bölcsesség, a jóindulat, a jó kellemes élet, a rendezett, törvényszerű működés (nem káosz), és az igazságosság összekapcsolódása, pontosabban az, hogy ezek feltételezik egymást. Csak együtt tudnak létrejönni, ha egy is kimarad, akkor a többi sem jöhet létre.

Ha nincsenek igazságossági törvényszerűségek, akkor az ember számára kaotikussá válik a világ, az élet. Mert akkor a másnak fölöslegesen ártó életben marad, jól él, a másnak nem ártó meghal.  A ragadózó állat nem fölöslegesen árt másoknak, a saját életbennmaradását biztosítja.  A rá vonatkozó igazságossági alapelv: csak annyit árts másnak, amennyivel saját életbemaradásod biztosítva van.  Ha ezt nem tartja be, akkor ő is elpusztul.  Az emberre más igazságossági törvényszerűségek vonatkoznak. Ha ezeket az ember nem tarja be, akkor elpusztítja, rombolja az életet és önmagát is.

Ha nincs káosz, akkor kell lenni igazságossági törvényszerűségeknek is. Az élethez szükségesek az igazságossági törvényszerűségek is.   

Ugyanakkor a természet Isten célja az is lehet, hogy az embernek ne csak az önálló akarata, az értelme, a jóléte, az egészsége növekedjen, hanem a jóindulata is, az igazságossága is, azon tulajdonsága, hogy még a természeti, Isteni igazságtalanságokat is kompenzálja. Vagy másképpen a természet, Isten saját igazságtalanságait a másvilág, és az ember által is kompenzálja.  

Persze sok kérdést fel lehet tenni.

Pl. ha van Isten miért rejtőzködik? Pl. a természet, Isten miért rejtegeti a másvilág, a születés, halál titkát? Pl. miért hal meg az élőlény, az ember? Pl. miért nem ezer évig élnek az emberek? Alapvetően milyen is ez a természet? Vagy milyen az Isten, a természet megalkotója?  Van e célja az emberrel, az emberiséggel? Jó, vagy rosszindulatú? Tervszerűen működik, vagy sem?

Stb.?

A természetnek sok titka van, pontosabban az ember nem direkt kapja meg a tudást, hanem fokozatosan értelmesedik. Vagyis nincsenek titkok, csak kevés tudás van.

De az sincs kizárva, hogy természet Isten is bizonyos fokig kényszerpályán mozog, bölcs és igazságos, de csak annyira képes, mint azt tapasztaljuk.  A természet Isten ellenfele, akadályozója csak a káosz lehet.

Ezután rátérhetünk az önálló akarat, a szabadság, a véletlen problémakörére.

Az önálló akarat hiánya nem Istennel ellenkezik (azért össze lehet egyeztetni), hanem a törvényszerű természettel. Ha nincs önálló akarat, akkor nemcsak az igazságosság, igazságszolgáltatás (legyen az emberi, vagy másvilági), valamint a szabadság válik értelmetlenné, értelmezhetetlenné, de maga a gondolkodás is.  Az igazságosság csak akkor értelmezhető, ha van önhiba, önérdem, vagyis van önálló akarat. Ha nincs önálló akarat, akkor egy abszolút bábszerű valamik vagyunk, valaki más mozgat minket, tehát nem sok értelme van a gondolkodásnak, a tervezésnek, a céloknak, a fejlődésnek. Kell lenni önálló akaratnak, mert különben értelmetlen az élet. De azért az önálló akarat létezését másképpen is illik bizonyítani. Szerintem nem nagyon érdemes abba belemerülni, hogy mekkora is ez az önálló akarat. Egyelőre erre nehéz válaszolni. Az embert hirtelen elkapja a magáradt rohanó patak, és sodorja. Az ember, életbemaradása miatt elkezd evickélni, úszni, küzdeni, majd partot ér. Mekkora mértékben volt ez az önálló akaratnak köszönhető és mekkora mértékben volt ez a patak sodrásának köszönhető? Nyilván mindkettő, a természet sodrása, befolyása, és az önálló akarat egymás mellett, egymással szemben létezett.  Az arányokra nem nagyon lehet válaszolni. Ezért ez teoretikus kérdés. Ugyancsak teoretikus kérdés az Isten léte. Teoretikus kérdések azok, amelyek a világosan megfogalmazható kiindulások mögött vannak. Ha megfogalmazhatók egyértelmű kiindulások, pl.: van önálló akarat. Vagy: a természet, az ember, a társadalom, döntően természeti Isteni törvények, mechanizmusok szerint működik, akkor ezen kiindulások firtatása már másodlagos. De a felülvizsgálatra mindig szükség van.

Bővebb elmélkedés az önálló akaratról, a véletlenről, a szabadságról – ez a fejezetrész az ABC/2 ábra elemzésére e tanulmányrész végén kerül sor. 

A természettudományok vonatkozásában nem lehet kétséges, hogy van egy nagyon bonyolult, az ember számára ismeretlen világ (természet) ezt kell felfedezni ahhoz, hogy azt képesek legyünk felhasználni, hogy azzal képesek legyünk harmóniában élni. És mindezzel képes legyen az ember, a számára legkellemesebb életet kialakítani.

Kérdés, hogy ez a törvényszerű világ mennyire változékony? Az is kérdés, hogy ebben a törvényszerű világban mennyire dominál a véletlen?

Persze a törvényszerű változást (ez lényegében a változások stabil törvényszerűsége) ne keverjük, az igazi felszíni változással, amikor az eredeti törvények, vonatkozzanak azok akár a változásra, megváltoznak. (Ugyanis az ember számára a felszín érzékelhető történései határozzák meg a tényleges életet. Pl. a tudós, kiderítheti, hogy mi zajlik a föld mélyében, de az ember háza a föld felszínén történő földrengés nyomán omlik össze.)    

Visszatérve a változásokra, nincs kizárva, hogy néhány lényeges törvényszerűség, vagy akár az egész szabályrendszer, menetközben átalakul. Azt gondolom, hogy ezek a kérdések még nem aktuálisak. Az első szakasz elején járunk (mi emberek), még nagyjából sem ismerjük a világot. És magunkat sem ismerjük, mint a világ egyik nagyon bonyolult részét. Mert még jócskán van egyértelmű, viszonylag stabil törvényszerűség, amit fel kell fedezni.

Ellenben a fenti kérdések élesebben vetődnek fel a társadalomtudomány vonatkozásában.

Ha az ember nem a természet, Isten törvényei szerint él, akkor is hatnak a természet, Isten törvényei, de ha nincs felismerés, kihasználás, nincs harmónia, kellemetlenné válik az élet. Erről szól, a rejtett háttérigazság érvényesülése.

Mindez, hogy hozható össze a szükségszerű (emberi akarattól független) folyamatokkal, jelenségekkel? Azokról, folyamatokról, jelenségekről van szó, amelyekbe az ember alig, vagy egyáltalán nem képes beleszólni. Nem képes beleszólni, mert szükségszerűen nem ért el arra a szintre, hogy felismerje azokat. Vagy, nem képes beleszólni, mert bár elérhetett volna, de önhibájából nem ért el arra a szintre, hogy felismerje azokat. Vagy, nem képes beleszólni, mert lehet, hogy felismeri azokat, de semmit sem tud kezdeni azokkal. Kérdés, hogy az utolsó, gyakorlatilag létezhet?

Amennyiben létezik eredeti véletlen, vagyis olyan jelenség, folyamat, amelyre nem vonatkozik természeti, Isteni törvény (függetlenül attól, hogy azt az ember ismeri, vagy sem), akkor az is emberi akarattól független jelenség. Az eredeti véletlen, nem szükségszerű, mert kiszámíthatatlan, változékony. Kérdés, hogy létezik e egyáltalán eredeti véletlen? Az viszont valószínű, hogyha létezik is eredeti véletlen az csak töredéke az összes jelenségnek, folyamatnak.

Ezt a gondolatsort csak azzal tudom lezárni, a következőket nem szabad tenni, gondolni. A következő gondolatok helytelenek, hamisak: Most már mindent értek, mindent tudok ezért nincs szükség további megismerésre. Illetve, a világot úgysem lehet megismerni, ezért fölösleges a további megismerésre törekedni. Szerintem e gondolatok károsak, értelmetlenek.

Nagy valószínűséggel mindig is lesznek emberi befolyás nélküli, de embert érintő folyamatok, jelenségek, de az is valószínű, hogy ezek csökkennek.

A következő kérdés az, hogy természet, Isten törvényei hogyan hozhatók össze a végtelennel?  Az ember számára szinte végtelen sok idő kell, hogy felfedezze a végtelenül, hatalmas és bonyolult világot, arra viszont képes, hogy egyre jobban megismerje, egyre inkább harmóniában éljen a természet, Isten törvényeivel.

Ha csak tíz természeti, Isteni törvény lenne (ráadásul ezek egyszerűek, a pontos megfogalmazásuk azonban nem egyszerű), akkor ezek megállapítása után befejeződne a tudomány, vagyis végessé válna. Ezért valószínűleg nem tíz, hanem tízezer (vagy tízmillió) ilyen törvény van, és amíg ezeket felismeri, pontosan megfogalmazza,  és helyesen alkalmazza az ember addig  millió év is eltelik. Ezért az ember számára az egész tudomány és minden tudomány (a tudományok összefüggnek) szinte végtelen. A társadalomtudomány (azok ágai), is szinte végtelen.

Valószínűleg az ember számára értelmezhető természeti, Isteni törvények egy része hasonlatosak az emberi törvényekhez, vagyis több fejezetből, szakaszból, paragrafusból állnak. A természeti, Isteni törvényeket nevezhetjük alapvető elveknek, igazságoknak is.

Pl. a 6x7=42 törvényét nem az ember találta ki, ezért ez is egyfajta természeti, Isteni törvény. Sokféle, fajta természeti, Isteni törvény van.

A fejlődés egyfajta definíciója: egyre több természeti, Isteni törvény, egyre pontosabb megismerése, felhasználása, azokkal harmóniába kerülés, ami egyben az egyre kellemesebb életet jelenti.

(De az megint egy külön kérdés, hogy a világ végeredményben leredukálható néhány, olyan alapvető anyagra és néhány természeti Isteni törvényre melyből a többi anyag és törvény ered. Ha le is redukálható, akkor is csak a távoli jövőben jön rá erre az ember. Másfelől ez csak megkönnyíti a világ megismerését, de nem azonos azzal. Hiszen ha egy dologból millió dolog lesz, akkor a millió dolgot is meg kell ismerni a teljes ismerethez.)

(A természet lényegében azonos Istennel.)  

Ebben a tanulmányban reményeim szerint kimondok néhány törvényszerűséget, igazságot. Remélem, hogy ezek egy ideig érvényesek, de abban nem vagyok biztos, hogy ötven éven túl is azok lesznek. Valószínűleg a pontos megfogalmazásukkal is baj van.  Remélem, hogy ezek jelentős része azért eltalálja az igazság céltábláját, de biztosan nem közepét. Az szinte biztos, hogy ezek csak töredékei a lehetséges összes törvényszerűségnek. A tudomány szinte végtelen.

Az eddig elmondott általánosságokat most kettébontom, természettudományra és társadalomtudományra.  Illetve kettébontom, természeti életre és társadalmi életre.

Kérdés, mi az a természeti élet és van e olyan egyáltalán?

Ha az embert megtámadja egy baktérium, az a természeti élet jelensége. Ha az embert igazságtalanul jogtalanul megtámadja egy másik ember az a társadalmi élet jelensége. Mégsem húzható itt egyértelmű határvonal. Sőt, még az is kérdés, hogy van e egyáltalán határvonal?

Az nem vitás, hogy társadalmi élet jelenségei (pl. egy ember, megtámad egy másik embert) sem véletlenszerűek. És nem is csupán a szubjektív egyén akciója. Egy rosszabb gazdasági, társadalmi rendszerben rosszabb a közbiztonság, nagyobb valószínűséggel támadnak meg. A kérdés az, hogy ezt a gazdasági, társadalmi rendszert kizárólag ez ember ( emberek) csinálja, vagy ebben is hatnak a természet, Isten törvényei?

Szerintem a társadalmi életben is hatnak a természet, Isten törvényei, de nem annyira, mint a természeti életben.

Pl. két bolygó egymásra hatása: nincs akaratszabadság, csak természet, Isten törvényei vannak.

Pl. egy földrengés és egy ember egymásra hatása. Van az ember akaratszabadsága és természet, Isten törvényei. Ezek eddig a természeti élet jelenségei.

Két ember egymásra hatása. Van kettő, vagy sok akaratszabadság, de azért itt is megtalálhatók a természet, Isten törvényei.

Mivel emberről van szó, fel kell tenni a kérdést: ezek a természeti törvények az ember számára kedvezőek, vagy kedvezőtlenek. (Nem véletlenül hagytam el természet mellől az Istent. Gondolkodástani szempontból előnyösebb, ha most csak természetről van szó. A puszta természetnek nincs célja, szándéka. Az viszont jó kérdés, hogy a törvényei kedveznek az embernek.) Azt gondolom, hogy a természet törvényei kedvezőek az ember számára. Hiszen ha kedvezőtlenek lennének, akkor nem is lenne ember. A természet, Isten megtehetné, hogy ennél sokkal borzalmasabb, fájdalmasabb életet állítson elő. Persze kérdés, hogy miért nem állít elő ennél boldogabb életet? És valójában mennyire boldog, pl. az emberi élet?

A természet törvényei mindenképpen az irányúak, hogy legyen ember. Valószínűleg a természet törvényei az irányúak, hogy az ember fejlődjön, kellemesebben (boldogabban) éljen. Itt van mindjárt az állat és növényvilág azon törvénye, hogy ami az életet, egészséget szolgálja az egyben kellemes is. Az embernél már ez a törvény nem egyértelmű ( legalábbis egyénileg és rövid távon), mert itt jön a képbe az emberi akarat és önállóság. 

A mai ember általában valószínűleg valamivel kellemesebben él (boldogabb), mint pl. az ötezer évvel ezelőtt élt ember.

Megállapítom a következőket.  A természet, Isten törvényei hatnak az emberre és azok általában kedvezőek az ember számára. Emellett azonban ott van emberi akaratszabadság, amelyről sokkal kevésbé lehet kijelenteni: annak, iránya, célja egyértelműen kedvező az ember számára.  Tehát nem arról van szó, hogy van a gonosz természet, Isten és van az ezzel küzdő jó ember. Inkább ennek az ellenkezője az igaz. Van az alapvetően jó természet, Isten, aki megadja a lehetőséget (igaz ez csak pl. 50%-os esély, lehetőség) arra, hogy az ember jól, kellemesen éljen, de ennek kihasználása már az akaratszabadsággal rendelkező embertől (emberektől) függ.

Sőt úgy tűnik, hogy természet, Isten meglehetősen türelmes természetű.

Néhány mondat ezekről a társadalomban, gazdaságban ható természeti törvényekről.

Ott van pl. az egyensúlyi állapot. Az élettelen természet, rövid távon egyensúlyi állapotra törekszik.  Erő kell, ahhoz hogy ez az állapot felbomoljon, és valamennyire tapasztalható az eredeti állapot visszaállítása is. Ugyanez megtalálható az állat és növényvilágban is. Az egyensúlyi állapot felbontása csak akkor jár fejlődéssel, ha az óvatos lassú egyenletes. (A mozgás, változás megállása is problémát okoz. Az egyenletes kiszámítható mozgást, változást egyfajta egyensúlyi állapotnak tekinthetjük.) Egy hirtelen nagy változás pl. katasztrófát, okozhat az állat és növényvilágban.  Ez a természeti törvényszerűség megtalálható a gazdasági, társadalmi életben is.  Más kérdés hogy ezt a természeti, Isteni törvényszerűséget az ember felismeri vagy sem.  Ha az ember az alapvetően jó törvényszerűséget felismeri, kihasználja, a szerint él, akkor kellemes lesz az élete. Az ember viszont az akaratánál fogva képes a természeti törvénytől eltérően cselekedni (képes hirtelen nagy változásokat, leállásokat csinálni), vagyis képes problémát okozni.

Még egy példa. A normális piacgazdaság egy automatikus mechanizmusokkal rendelkező jól működő üzemnek tekinthető. De akkor jön az ember, pontosabban egy embercsoport (nagytőkések, és azok segítői, vagy éppen a diktátorok) és dölyfösségből, kapzsiságból azt mondja: majd én belenyúlok ebbe az automatizmusba és az érdekeimnek megfelelő kézi irányítást alkalmazok. Tehát nem az automatizmus hibáit javítják ki ezek az emberek, hanem egyszerűen helyenként, időnként lekapcsolják az automatizmust, és kézi irányítást alkalmaznak.  Ezzel persze el is rontják az egészet. Vagy sztálinista gazdaság alakul ki, vagy kapzsiságdeterminált piacgazdaság, vagy más, de nem normális, tisztességes piacgazdaság.  Tehát van egy a gazdasági társadalmi életre vonatkozó, alapvetően jó (50-70%-ban jó) természeti törvény (törvénysor), de ezt az emberi akarat nem még jobbá teszi, hanem elrontja.

A butaságot is szükséges értelmezni.

Mikor beszélhetünk természetes butaságról, hiszen az értelmesedés egy hosszabb folyamat, és mikortól beszélhetünk önhibából eredő, hibának, véteknek nevezhető butaságról. Az egyének vonatkozásban pedig a született értelmi képességek problémája vetődik fel. Azt gondolom, hogy onnan beszélhetünk hibának, véteknek nevezhető butaságról, amikor a viszonylagos igazság megismerésnek nincs sem képességi akadálya, sem információs (elegendő információ áll rendelkezésre, az igazság felismerésre) akadálya, csak az emberi lustaság, felületesség, önzés, stb. az akadálya. Kétségtelen hogy a lustaság, felületesség, önzés stb., mint tulajdonságok, ugyancsak felvetik a született képességek, ill. a született determinációk és az önálló akarat problémáját.  

Kérdés, hogy az ember rendelkezik önálló akarattal, ezért a rossz tulajdonságiért önmaga felel. Gondolkodásra, az igazság felismerésre még a nyomorgó embernek is van lehetősége. Más kérdés, hogy az igazság ismeretében mit tud tenni, itt már nem lehet egyenlőséget vonni az emberek között. Azért még az önhibáján kívül nyomorgó embernek is van valamilyen cselekvési lehetősége. Még az önhibáján kívül nyomorgó embernek is van akaratszabadsága, amivel többek között saját magát is megjavíthatja. Akiknek pedig természet, Isten, vagy éppen véletlen nagyobb képességeket, nagyobb jólétet, nagyobb döntést adott, azok felelőssége ezzel arányosan nő. Még akkor is, ha ezt a nagyobb jólétet, döntési lehetőséget önmaguk is keresték. Viszont a jó képességű ember elbújása, viszonylagos semmittevése is rossz tulajdonság (hiba, vétek).

A hibát, vétket (természetesen a belül nem megoldott, a világba kijutó hibáról, vétekről van szó) illetve a felelősséget részben a társadalom, és, vagy a természet, Isten (halál utáni külső érzésmechanizmus)  kéri számon (büntet), ill. jutalmaz, ha a hibák, vétkek elmaradnak.

Minden történelmi kornak van egy lehetséges elérhető maximális tudása, (itt az összevont tudományos tudásra gondolok), de azt a tudást csak akkor közelíthetjük, meg ha tudjuk, hogy tudásunk, abszolút mértékben messze nem maximális, tudjuk, hogy a tudásban is állandóan előre kell lépni.

A társadalomtudományos törvényszerűségek. C/0/C , C/10, C/0/A, ábrák.

Nézzünk néhány egyszerűen megfogalmazott törvényszerűséget.

Az emberek túlnyomó többsége rosszabbul fog élni abban a társadalomban, ahol az emberek közötti különbségek túl nagyok és igazságtalanok.

Az emberek túlnyomó többsége rosszabbul fog élni abban a társadalomban ahol az emberek csak saját magukra gondolnak, vagyis a társadalom, a közösség érdekét nem veszik figyelembe.

Az emberek túlnyomó többsége az előzőhöz képest jobban fog élni abban a társadalomban ahol az emberek csak magukra gondolnak, de egy demokratikus szavazásos döntéshozás van.

A versenynek motiváló hatása van, de a verseny nem verheti szét az együttműködést (társadalmi érdekek figyelembevételét, ill. a közös szavazást, az emberek közötti különbségeket), ezért a versenyt ezekkel össze kell egyeztetni. Az emberek túlnyomó többsége jobban fog élni abban a társdalomban, ahol az együttműködéssel összeegyeztetett, szabályozott verseny van.

Az előző négyből kikövetkeztethető (egyszerű összeadással, vagy szorzással), hogy mely társadalomban fog az emberek túlnyomó többsége a legjobban élni.

Néhány megjegyzés.

Ezek látszólag banális, egyszerű, de alapvető törvényszerűségek. Mondjuk olyanok, mint a természettudományban az ohm törvénye. Ennek ellenére ezek a törvényszerűségek korunkban sem elfogadottak, nem tudományos törvényszerűségek. Ezek egyszerű törvényszerűségek, de a bizonyításuk azért meglehetősen komplikált. Miért komplikált? Többek között azért, mert ezeket, a törvényszerűségeket sokféleképpen meg lehet fogalmazni. A gondolkodó könnyebben eltévedhet.

Nézzünk néhány egyszerű (alapvető) természettudományos törvényszerűséget egyféleképpen megfogalmazva.

Egy téglalap területe a két oldal szorzatából számítható ki.

Egy vezetékben folyó áramlás erőssége (nagysága) egyenesen arányos a vezeték két pontja közötti feszültséggel és fordítottan arányos vezetékben levő ellenállással.

2 341 szorozva 3 185-tel egyenlő 7 456 085.

A látszólag egyszerű törvényszerűségekre azért nem is olyan egyszerű rájönni. Nem olyan egyszerű őket bizonyítani. Mindig van egy-egy kivétel. Nem is olyan egyszerű megérteni őket.  Mindig van egy-egy továbbgondolási változat. Gondoljunk csak Einstein relativitás elméletének egyik „végső” képletére. Látszólag egyszerű képlet, de csak látszólag.

Ennek ellenére a természettudomány rengeteg, akár számokkal kifejezhető törvényszerűségre (törvényre) alapul. A jelenlegi társadalomtudományban szinte nincsenek, alig vannak törvényszerűségek.

Nézzük az a felsorolt természettudományos törvényszerűségeket.

Az itt felsoroltak mindegyike gyakorlati kísérlettel bizonyítható.(Mi a bizonyítás? Egyértelműen érzékelt, vagy mért jelenség.) De a természettudományban is vannak olyan törvényszerűségek, igazságok, amelyek csak következtetett igazságok, jelen időben nem érzékelhetők és nem mérhetők egyértelműen. Gondoljunk csak arra, hogyan állapították meg, hogy a föld gömbölyű, a föld forog a saját tengelye körül, a föld forog nap körül. Egy sereg közvetlen bizonyítékból, jelenségből következtettek. Az atombomba létrehozása is hasonlóan történt. Az atombomba estében már egy ember által alkotott dologról van szó.

Az itt felsorolt törvényszerűségek közül pl. a 2.341 x 3.185 = 7.456.085 nem biztos, hogy a természetben előfordul. Legalábbis pontosan ebben a formában, lehet, hogy nem fordul elő.

Kérdés hogy akkor honnan jön. És kérdés, hogy  pl.  ezt a törvényszerűséget az ember alkotta, vagy az ember csak felfedezte. (További kérdés, hogy az ember alkalmazza a törvényszerűségeket.)

Az első kérdésre az a válasz, hogy vannak természetben meglevő, a természetből eredő törvényszerűségek. És vannak olyan törvényszerűségek, amelyek nem a természetben vannak (ember által ismeretlen helyen levő), de valahol vannak. Mert szerintem az ember nem képes törvényszerűségeket alkotni, csak felfedezni képes azokat.

Néhány alapvető természeti,Isteni törvénycsomag, a teljesség igénye nélkül.

Ha már természeti, Isteni törvényszerűségek és matematika, talán a véletlen-számítási törvényszerűségek, másképpen a valószínűség-számítási törvényszerűségek határozzák meg elsősorban (legfelül) a világ működését. Ezek is természeti, Isteni törvényszerűségek. Mint köztudott ez arról szól, hogy milyen variációk jönnek ki nagy valószínűséggel, ha a különböző tényezők teljesen véletlenül, irányítatlanul követik egymást. Az előbb már jeleztem, igenis egyes meghatározható variációk nagyobb valószínűséggel jönnek ki, mint más variációk, tehát nincs káosz, azaz a káosz mögött is rend van, amely rend a gyakorlati történésekben is megjelenik.  Nincs káosz, mert törvényszerű, ha nincs irányítottság, akkor minden tényező egyforma valószínűséggel, illetve a darabszám arányosságával kapcsolódik az összekapaszkodó sorozathoz. A meghatározók: a tényezők fajtájának száma. Egyes fajtákból mennyi darab van, akár végtelen is lehet. És hogy a sorozat mennyi tényezőből áll össze. Nincs káosz, mert pl. 4-6-os megoszlás egy 10-es (igen, nem, (a) és (b) változat) sorozaton belül valószínűbb, mint 9-1-es megoszlás. Vagy kettő (a) után jön egy (b) valószínűbb, mint az hogy öt (a) után jön a (b) és még lehetne folytatni.

Végül is az, hogy valamely variáció valószínűbb, mint a másik, egyfajta rendet teremt ahhoz képest, mintha minden variáció egyforma valószínűséggel jönne ki. Ez nem egy pontos precíz rend, mert a pontos precíz sorozatok egyforma valószínűséggel jöhetnek ki. De mindenképpen van egy nagyjából meghatározott rend. Másképpen nem a véletlen, nem a káosz uralja a világot, mert a véletleneknek is van törvényszerűsége.

Az egyensúlyok törvényszerűsége szintén kiemelendő. Az egyensúly, mely valójában kis ingadozású kilengést jelent, de lényegében arról van szó, hogy minden nagyobb kilengés (optimálistól való eltérés) vissza akar állani a kvázi nyugalmi, egyben optimális, egyensúlyi állapotba. Ugyanakkor a kisebb-nagyobb ingadozások, kilengések, hullámzások azt is jelentik, hogy mindennek van felfutása és lefutása, és mindennek van relatív kezdete és relatív vége.

A variálódás törvényszerűségeit szintén meg kell említeni. Pl. B és C találkozása után, folytatódhat egy rész B változatlanul, folytatódhat egy rész C változatlanul, és összeállhat a BC variáció, abból is többféle. Tehát kettőből lesz három, vagy több. Ez azt jelenti, hogy a variációk száma állandóan nő. És a sokasodó variációk között törvényszerűen megjelennek a rendezett, jó variációk. És az is törvényszerű, hogy a rendezett, jó variációk, valamivel hosszabb ideig maradnak fenn, mint rendezetlen, rossz variációk.  Ez a törvényszerűség nemcsak az evolúcióra, de minden történésre, folyamatra érvényes.

Ugyanakkor az ember alkothat olyan dolgokat (pl. egy repülőgép, egy atombomba) amelyben a különböző törvényszerűségeket összekombinálja. És így létrejön egy olyan alkotás, amely mégis emberi alkotás, a természetben nem fordul elő. De ezek az emberi alkotások is csak akkor működőképesek, ha törvényszerűségekre alapulnak.

Ugyanakkor az ember képes butaságokat, tévedéseket, hamis törvényszerűségeket, hamis igazságokat létrehozni.

Igaz, hogy elméletileg természetben is látszólag a felszínen lehet káosz, olyan állapot, amelyben nincs törvényszerűség. Ez azonban nem tévedés, hanem káosz. A természetben vagy törvényszerűségek vannak, vagy káosz van, de nincs tévedés, legalábbis az igazságra vonatkozó tévedés nincs. Ugyanakkor a természetben is lehetnek a megváltozott működés, ill. az előző működés által hátrahagyott fölöslegessé váló elemek, amelyek egyfajta logikátlanságok.

Ugyanakkor a természet látszólag, a felszínen gyakran kibabrálhat az emberrel, megkeserítheti az ember életét. Ezeket lehet a természet tévedésének, igazságtalanságának nevezni, azonban ez így nem pontos megfogalmazás. Van a természet a hatalmas erő, amely járja maga törvényszerű (esetleg, ritkán káoszos útját), és van az ember, a természet része, aki egyre inkább képes arra, hogy kivédje a természet csapásat, kihasználja természetet, ill. részben megváltoztassa természetet.

Mint mondtam (elnézést az ismételgetésekért), talán gyermek és szülő kapcsolatához lehet hasonlítani a viszonyt. Kérdés azonban, hogy valaha is a gyermek fölébe tud kerekedni a szülőjének. Azt gondolom, ettől még messze vagyunk. Jelenleg még egyértelműen az emberek a gyermekek, és a természet a szülő. Kérdés, hogy az ember milyen korú gyermek?

Ha világon egy szülő van és egy gyermek, és ez a gyermek szinte soha nem nő fel, és ez a gyermek átlagosan nem boldogtalan, és van némi szabad akarata, szabad választása, akkor beszélhetünk egyáltalán szülői tévedésről?

Egy kis vázlatos összefoglalás.

A világ jelentős részben nem kaotikus, tehát vannak természeti, Isteni igazságok (törvényszerűségek). Nemcsak a természettudomány (természeti élet) területén vannak természeti, Isteni igazságok, hanem a társadalomtudomány (társdalomra vonatkozó) területét is a természeti, Isteni igazságok határozzák meg.  Vagyis az igazságosság igazságait, továbbá a jó, a kellemes, a hasznos igazságait is a természeti, Isteni igazságok határozzák meg.  A természeti, Isteni igazságok általában az abszolút, teljes igazságok, kivéve azokat az igazságokat (társadalomtudományos igazságokat) amelyekben az emberi egyéniség igény, önállóság állítja be a teljes igazságot.  Ez esetekben is a természeti, Isteni igazságok az igazság kategóriájába (30%-os elfogadható igazság terület, C/0/C, C/0/D ábrák) esnek, csak szükségszerűen nem a teljes igazságok. 

Az ember csak felismeri a természeti, Isteni igazságokat, ez a felismerés, az emberi igazság. (Ettől függetlenül az ember képes a természettől eltérőt létrehozni, úgy hogy a természeti, Isteni igazságokat különböző variációban összerakja. Pl. nem a gyerek készíti játékkockát, de a gyerek mégis sokféle építményt rak össze a játékkockából.) Mivel az ember felismerése (sok okból) még messze nem teljes, ezért az emberi igazságok viszonylag ritkán, esetlegesen a teljes igazságok. Jobb esetben, gyakrabban, ha nem is teljes, de még az elfogadható igazság kategóriájába esnek. Gyakran, talán többnyire azonban a hamis igazságok kategóriájába esnek az emberi igazságok. A káosz nem egyenlő, a hamis igazsággal. A „nem tudom” nem egyenlő a hamis igazsággal. A közös aspektusuk az, hogy nem jelenik meg az igazság. A legveszélyesebb, legkárosabb a hamis igazság. A hamis igazság lényege az, hogy az ember nem ismer fel, vagy rosszul ismeri fel egy természeti, Isteni igazságot, és mégis kijelent és alkalmaz egy hamis igazságot. Másképpen: az ember gyakran kreál egy hamis igazságot, egy tévedést. Máshol ezt, a felszínen megjelenő hamis igazságnak nevezem, ami eltér valóságos háttérigazságtól, ami a természeti, Isteni igazság.

Az emberi alkotások jósága, az ember által felfedezett (de nem ember által alkotott) és alkalmazott törvényszerűségek, és az ember által kreált tévedések arányától függ.

De mi az a jóság? Ez a gondolkodástan egyik nagy kérdése. És ehhez kapcsolódva: mit nevezhetünk igazságnak, mi az igazság? 

1. Jó ez a repülőgép, mert sok ember kényelmesen gyorsan utazhat általa.

Igaz hogy sok ember kényelmesen utazhat rajta? Mi az, hogy kényelmes utazás?

De itt felvetődik, hogy a következő két kérdés nem azonos: ez repülőgép kényelmes? Igaz, hogy ez a repülő kényelmes? Az igazságra szóló kérdés nem tűnik túl értelmesnek. Pontosabban ez esetben már nem a repülőgépről gondolkodom, hanem a kényelemről.

1/a. Ha tudatosan önző vagyok, akkor csak ezt állapítom meg: jó ez repülőgép mert kényelmesen, gyorsan utazhatok rajta. A sok ember szempontja számomra nem szempont. Igaz, hogy kényelmesen utazhatok rajta.

2. Jó ez a repülőgép mert gyors, viszonylag kevés fogyasztása (hatékony a szerkezete, motorja). Ugyanakkor lehet, hogy itt egy ellenséges vadászgépről beszélek. Ugyanakkor az ellenséges vadászrepülő jósága, másfajta jóság: a rossz elismerése. 

3. Jó ez repülőgép, mert kevés jobb van nála, de sok rosszabb van nála. Vagy rossz ez repülőgép, mert sok jobb van nála, de kevés rosszabb van nála. Kérdés, hogy a jóságot az előzők szerint hogy értelmezem.

4. Jó ez a repülőgép, mert két szárnya van.  Ez az utóbbi megállapítás már egy kissé értelmetlennek tűnik. Még akkor is, ha így folytatom: jó a két szárny, mert az egyszárnyú repülő nem tud repülni. Ugyanakkor nem értelmetlen a repülőgép adatait, tulajdonságait felsorolni. Hol mikor hogyan készült. Milyen természeti törvényszerűségek alapján, milyen elvek alapján működik. Milyen sebességgel tud repülni. Hány ember utazhat benne stb. Ezek megállapítása fontos. Ezen megállapításokra kérdezhetünk rá így: pl. igaz hogy 10 évvel ezelőtt készült? Igaz hogy két szárnya van? Ezek a kérdések teljesen helyénvalóknak tűnnek.

De miért is fontos a repülőgép adatait, tulajdonságait megállapítani?  Azért, hogy a jóságát meg tudjuk állapítani. (És mellékesen a puszta, cél nélküli megismerés is lehet célja.)

Ezek voltak a lehetséges utazó gondolatai.

5. Azonban kimaradt a repülőgép-tervező, a repülőgépgyártó gondolata. Ennél a repülőnél lehet, érdemes jobbat készíteni. Vagy lehet, de nem érdemes jobbat készíteni. Vagy ezt állapítja meg: ennél repülőgépnél jobbat kell készíteni. A kérdés tehát: lehet, érdemes ennél jobbat készíteni? Ill.: hogyan lehet, kell ennél jobbat készíteni? Itt egy jövőbeli cselekvésről van szó, és ez meghatározza a gondolkodást, és a megfogalmazást. Az előző esetekben legfeljebb múltbeli történésekről, cselekvésekről volt szó.  Viszont a repülőgép-tervezőnek is fel kell tenni az előző jóságra vonatkozó kérdéseket, és valamilyen megállapítást kell tenni.

Megpróbálnám az előzőket összefoglalni.

A fenti öt gondolkodás összefügg, nincs éles határvonal, de mégis önálló kategóriákról van szó. Kicsit erőltetetten, de azért összevonhatók egyes kategóriák.

Az alapvető két vizsgálódás.

Egyértelműen másról van szó, ha valamit, valakit az igazság (megtörtént, létezik, mekkora, hol van, milyen idős, stb.) szempontjából vizsgálunk. Vagy, ha valamit, valakit ebből a szempontból vizsgálunk: kellemes, igazságos, hasznos, jó szép stb. ezt persze azért tovább kell elemezni.

Az alapvető hármas vizsgálódás.

A múlt, jelen vizsgálata az igazság szempontjából. Ez a szűken értelmezett megismerés.

A múlt jelen vizsgálata kellemesség, igazságosság, stb. szempontjából.

A jövő elsősorban az ember által építendő jövő vizsgálata a kellemesség, igazságosság, stb. szempontjából.

Ugyanakkor a gondolkodástannak még rengeteg további fontos kategóriája van. Pontosabban sok lényeges kategóriát fel lehet fedezni még. Kérdés: mik a kategóriák? A kategóriák igazságok? Mik az igazságok?

Igazságok az olyan megállapítások, amelyek legalább 70%-osan valószínűek?

Az igazság: megállapítások, törvényszerűségek, elvek, számítások, célok, feladatok. A megállapítások: kategóriák, összefüggések, a témához kapcsolódó tényezők, stb.. Ugyanakkor mindezek fontossága jelentőssége, lényegessége is számít. Mindez szintén elemzést igényel.

Eddig tartottak a bevezető gondolatok, amelyekből már sokfele tovább lehet menni.

A gondolkodás alapmeséje.

Előzetes megjegyzés. Máshol az összesítő, lényegesítő okos embert olyan lényhez hasonlítottam, aki felülről nézi a világot, és adott esetben látja szakadékot. Az sincs kizárva, azonban hogy ez az okos madár leszállva földre már a fűszálak között nem igazodik ki, és nem talál táplálékot. A buta (nem lényegesítő embert) pedig ahhoz a bogárhoz hasonlítottam, amely az adott fűszálak között remekül eligazodik, de beleesik a szakadékba. Most azzal egészíteném ki mindezt, hogy valójában az ember nem madár, hanem a földön járó bogár. Esetleg az értelme által válhat, szinte madárrá.

A lényeg, hogy az emberek úgy vannak, élnek a nagy világmindenségben, mint a bogarak a föld néhány hektárján, ezért szól a mese a bogarakról. Ugyanakkor akár az ősemberre ( homo sapiensre), ill. annak kialakulására is gondolhatunk a mese kapcsán.

Valahol volt egy nagy rét. Ezen a réten három bogárnép lakott. Nevezzük őket így: az első bogárcsapat, a második bogárcsapat, a harmadik bogárcsapat.

Kezdetben az összes bogárcsapatnak azonos volt az életrendje, a munkarendje, (a társadalmi rendje), és ez a következő volt.

A hideg éjszakát a bogarak a jó meleg bogárfészekben töltötték. Reggel kirajzottak és minden bogár elindult vaktában táplálékot, pontosabban levéltetűt keresni. Ugyanis levéltetűvel táplálkoztak. Mindez csak tavasztól őszig volt így ugyanis télen, mivel megfagytak volna, visszahúzódtak a bogárfészekbe. Ezért volt egy táplálékraktáruk, amelyet a téli időre mindig feltöltöttek. Ez úgy történt, hogy az a bogár, amelyik jóllakott és talált még egy levéltetűt hazavitte a raktárba. Minden bogárnépnek volt egy bogárvezére. A legerősebb, legügyesebb bogár lett a vezér, ő őrizte táplálékraktárt is. (Miért lett ő a vezér, és lehetett volna másképpen is, ebbe most nem mennék bele.)

Egyszer csak mind a három bogárvezér azt kezdte tapasztalni, hogy egyre kevesebb bogár tér vissza  és akik visszatérnek azok is éhesen térnek vissza és persze táplálékot sem hoznak magukkal.

(Az alapvető probléma, jelen esetben, az hogy fogy csapat ill., éhezik csapat, is részinformációkból, részproblémákból áll össze. Jelen esetben elég egyszerű összegezni a részinformációkat, részproblémákat. Ez a bogár nem tért haza, ez sem tért haza, és ez sem. Sokan nem tértek haza, tehát fogy csapat. Nem mindig ilyen egyszerű az alapvető problémát felismerni. A lényeg az, hogy általában a részinformációkból áll össze egy lényeges információ, részproblémákból áll össze az alapvető probléma.) 

A harmadik csapatnak bölcs volt a vezére és elkezdett gondolkodni. Felismerte hogy bizony ez egy jelentős probléma. Felismerte annak ellenére, hogy őt magát nem nagyon érintette, mert azért raktárba számára mindig volt elegendő ennivaló. De ő így gondolkodott: lehet, hogy jelenleg még van ennivalóm, de mi lesz később, mi lesz, ha ez a tendencia folytatódik. És mi lesz télen. Egyre kevesebb bogár lesz egyre kevesebb ennivaló lesz és ez előbb-utóbb számomra is problémákat fog okozni. Felismerte hogy komoly probléma van és ezért elkezdett gondolkodni a probléma megoldásán. Ez tehát nagy bölcsesség volt tőle, különösen akkor, ha megnézzük hogyan gondolkodott a másik két csapat vezére. Ők is észlelték a problémát de, nem tartották jelentősnek. Ők így gondolkodtak. Nekem van mit enni, és valószínű mindig is lesz. Legrosszabb esetben majd önállósítom magam, magam megyek táplálékot keresni és gyűjtök a raktárba. Vagy én eszem meg egyedül télen a raktár tartalmát. Nem is baj, ha elpusztulnak gyenge bogarak, annál több marad az erőseknek, és nekem is. Tulajdonképpen ezeknek, a vezéreknek bizonyos szempontból igazuk volt, mert a probléma számukra valóban nem volt annyira veszélyes, mint egy átlagos bogár számára. Az átlagos bogarakra valóban a pusztulás várt, de az átlagos bogarak ezt nem ismerték fel. Mi történt később az első és második bogárcsapattal.   Egyre fogyott népesség, és akik megmaradtak azok is egyre gyengébbek lettek. A tél úgy köszöntött be, hogy bizony raktáraikban alig volt élelem. A vezérek elbizakodottságukban csak a tél elején jöttek arra rá, hogy itt bizony baj lehet. Az első csapat teljesen, még a vezér is elpusztult a tél folyamán. A második csapatnak egy kicsit több szerencséje volt, egy pár legyengült, éhségtől szédelgő bogár, köztük a vezér is azért túlélte a telet. Mi lett velük később erről még szó lesz, de térjünk vissza a harmadik csapathoz és a bölcs vezérhez. Tehát ő felismerte és meg akarta oldani a problémát. A következő nagy bölcsessége az volt hogy a lehetséges megoldást nem szűkítette le saját szempontjára. Vagyis úgy gondolkodott, ha fogy a csapat, ha éhezik a csapat, akkor azt kell megoldani. Igen ám de miért fogy, és miért éhezik csapat. Az alapvető problémát le kell szűkíteni, pontosítani kell.  Meg kell találni a probléma okait. (Néha elég megszüntetni a probléma okait néha azonban csak új megoldással lehet kezelni a problémát. Valójában az volt az ok, hogy azon a nyáron kevesebb levéltetű volt, mert egy betegség pusztított közöttük. De ha nem lett volna ez betegség, előbb-utóbb akkor is válsághelyzet alakul ki. Miért? Ennek a kikövetkeztetését az olvasóra bízom.) A bölcs bogárvezér talán észlelte, hogy kevesebb levéltetű de annyira bölcs nem volt hogy ezt meg tudja oldani. De azért nem adta fel és tovább gondolkodódott. Számba vett minden lehetőséget: mik lehetnek a lehetséges okok, és mik lehetnek a lehetséges megoldások. Ahogy így gondolkodott eszébe jutott, hogy az átlagos bogarak nem tudnak felmászni a magasabb fűszálakra, viszont a levéltetvek gyakran ott vannak. Viszont ha több bogár egymás hátára áll, akkor a legfelső képes a fűszálak tetejére is eljutni. Ezután azon kezdett gondolkodni, hogy sok bogár miért nem jön haza este. Eszébe jutott, hogyha egy bogár eltéved és nem ér haza estig, akkor hideg éjszaka bizony végez ezekkel, bogarakkal. Valószínű, hogy sok bogár eltéved, de vajon miért? Aztán eszébe jutott, hogy egyszer már ő is majdnem letévedt. Elromlott szaglószerve, ami egyben a tájékozódó szerve is volt és össze-visszakóválygott. Szerencsére neki hamar rendbe jött és hazaért. Valószínűleg sokan lehetnek olyanok, akiknek elromlik, de nem gyógyul meg, így ezek eltévednek, és aztán jön a hideg éjszaka – gondolta bölcs vezér. Most hogy az okokat megtaláltam, meg kell találni a megoldásokat is – gondolkodott tovább.

(Tulajdonképpen a bogarak ügyetlensége és szaglószerv elromlása éppen olyan okok, mint levéltetvek csökkenése. Általában sok ok van és ezek az okok összefüggnek. Itt a két meglevő okra rakodott rá egy harmadik ok és ez billentette át a mérleget. És sok megoldás merülhet fel. Itt nem ez új ok kezelése, hanem a régebbi, meglevő okok feltárása, kezelése volt a legjobb, a megvalósítható megoldás. Sok variáció lehetséges. A helyes problémafeltárás már fél siker a megoldásban. Az is biztos, hogy széleskörűen és nem korlátoltan kell gondolkodni. Hogy mindezt a bölcs ember honnan tudja: ez  már egy külön fejezete a gondolkodástudománynak.)

Mit lehet tenni, a szaglószerv ügyben. Bizony semmit. És mit lehet tenni, hogy fel tudjanak mászni. Nem sokat. A bölcs vezér azonban éppen azért volt bölcs, mert nem adta fel a gondolkodást. És aztán eszébe is jutott a következő. Ha nem egyenként, hanem közösen mennénk élelmet keresni, akkor fel tudnánk mászni egymás hátára. És akkor eltévedő sem lenne, mert akinek elromlik szaglószerve azt a többiek, hazakísérnék. És úgy mellékesen még az is eszébe jutott: úgy látszik a mi fajtánk csak együttműködve, tud érvényesülni.  Jó lesz ezt észbe tartani, jöhetnek még problémák.

A gondolatokat tett követte. Ha nehezen is, de a harmadik csapat bogarai megértették, hogy ezután nem egyenként de csapatostul kell élelmet szerezni. Ehhez azonban a bölcs vezérnek azt is ki kellett dolgoznia, hogy csapat mennyire szóródhat szét. Ki kellet dolgozni az együtt haladást és más szabályokat. Az alapvető megoldást azért általában szét kell bontani részmegoldásokra, részfeladatokra. A lényeg az, hogy ez harmadik csapat, egészen jól kihúzta a telet. Tavasszal azonban megint elkezdődtek, vagy inkább folytatódtak a problémák.

A második csapat vezére keserves tél után már bölcsebb lett és így gondolkodott: ez harmadik csapat milyen szépen áthúzta a telet érdemes utánozni őket.   Ezután ők is csapatostul mentek élelmet szerezni. Azért ez bölcsesség csak gyenge bölcsesség, az utánzók bölcsessége volt, mint ez később kiderül.

Mi is történt tavasszal? Megmaradt az eredeti ok, a levéltetvek fogyása. A bölcs vezér megint időben felismerte a problémát: fogy az élelem.  Ha emberi okossággal bírt volna, akkor meggyógyítja levéltetveket, vagy éppenséggel tenyészti őket. De ő csak egy bogár volt, igaz különleges bogár. Megint elkezdett gondolkodni.   Arra jött rá, hogy ez a közös élelemszerzés sem teljesen jó. Ugyanis reggel az egész csapat vaktában elindul egy irányba, és aztán gyakran olyan területekre ér ahol már előző nap, vagy az előző napokban járt és már mindent felkajált. Ugyanis levéltetveknek legalább egy hét kellett, hogy egy adott területen újra elszaporodjanak. Tehát az, az alapvető baj, hogy össze-vissza kóvályog csapat és nem tervszerűen halad - gondolta a bölcs vezér.  Van ahol egy héten kétszer, járunk és vannak olyan területek, amelyekre egy hónapig sem jutunk el. Sőt talán olyan terület is van ahol még soha nem jártunk – döbbent rá az igazságra.  Ha mindennap olyan területre mennénk élelemért, ahol egy hétig nem voltunk, és egy területet sem hagynánk ki, akkor rendben lenne minden. Igen ám, de ezt hogy lehet megoldani. És akkor ráébredt: de hiszen azt sem tudjuk, hogy hol járunk.  Először is valahogy fel kellene térképezni a rétet.

(Minden gondolkodó szükségszerűen eljut ahhoz a ponthoz, amikor felmerül a világ feltérképezésének, ill. az alapvető kategóriák, irányok, elvek, feladatok, stb. megállapításának a problémája. Persze a világot úgy kell érteni, hogy a számára létező világ. Vagy legalábbis az általa vizsgált világról, világrészről van szó. A világ nemcsak a térbeli világot jelentheti. Van időbeli világ is és még sokféle világ, létezhet. Természetesen mindezt tovább kell gondolni. A lényeg viszont az, hogyha nincsenek alapvető irányok alapvető kategóriák, alapvető elvek, alapvető célok, stb., ha nincs feltérképezés, akkor csak kóválygás van a káoszban. )

A bölcs vezér elkezdett gondolkodni a problémán. Először arra gondolt, hogy minden nagyobb fűcsomót megjelöl egy szagmintával. Igen ám, csakhogy rengeteg nagyobb fűcsomó van. Akkor nem a fűszálak, hanem a fűcsomók között fogunk eltévedni.

(A részletes feltérképezés, nem ér semmit, ha nincs alapvető feltérképezés, Annyi alapvető kategória, problémakör, irány, terület, stb. lehet amennyit a kezelő, viszonylag könnyen tud kezelni.)

Meg kell találni az lapvető tájékozódási pontokat -  gondolta bölcs vezér. És akkor eszébe jutott hogyan, és felmászott egy magasabb fűszálra. Körbenézett. Meglátott egy nagy fehér hegycsúcsot. Ez lesz az első pont, aztán arrébb meglátott egy kisebb zöld hegycsúcsot. Aztán arrébb meglátott egy nagy kerek lombú fát.  Megint arrébb meglátott egy hegyes lombú fát, egy jegenyefát. Majd megint meglátta fehér csúcsú hegyet. Rendben megvan a négy lapvető irány, de több kellene. Akkor legyenek ezek az irányok, területek. Nagy fehér hegy, ill. az arrafelé eső terület.  Utána jön, a nagy fehér hegy és a zöld hegy közötti rész. Azután, a zöld hegy irányába eső terület. Azután, a zöld hegy és a kerek fa közötti terület.  Következik a kerek fa irányába eső terület. Azután kerek fa és a hegyes fa közötti terület következik. Majd hegyes fa irányába eső terület következik. Azután a hegyes fa és fehér hegy közötti terület. Majd minden elölről kezdődik.

Úgy belejött a gondolkodásba, hogy még azt is kigondolta ezeket, a területeket is osszuk ketté. Méghozzá úgy hogy a fészektől elindulva, tízezer bogárlépés legyen minden terület eleje. Illetve tízezer bogárlépés és húszezer bogárlépés közötti terület legyen minden terület hátulja. Húszezer bogárlépésnél úgysem tudunk tovább menni egy nap alatt.   Na feltérképezés megvan, van 16 alapvető terület (kategória). Na de, hogyan tovább. Holnap kimegyünk a fehér hegy felé eső terület első részére. A következő nap kimegyünk a fehér hegy felé eső terület hátsó részére. A következő nap kimegyünk a mellette levő területre, ez a fehér hegy és a zöldhegy közötti terület hátsó része. A következő nap kimegyünk e terület első részére. Aztán jön  e terület mellett levő terület, ez a zöld hegy irányába eső első része. Majd ennek a hátsó része következik. És így tovább. Így minden területet bejárunk és nem megyünk soha kifosztott területre. De ehhez már egy jegyzett, előírt rendszer is szükséges.   

A gondolatokat tett követte és a következő hónapokban már így járt élelemért a csapat.

Egy darabig minden rendben volt, legalábbis ami ezt a csapatot illette.

A második csapat azonban nem volt ilyen okos. Az igaz, hogy a csapatos élelemszerzést leutánozták, de ezt a számukra bonyolult módszert már leutánozni sem voltak képesek.  Így aztán a következő télen a második bogárcsapat is elpusztult, csak a harmadik bogárcsapat élt ezután.

(Valójában két csapat között valószínűleg valamilyen konfliktus alakult volna ki, de ez egy másik mese.)

(Természetesen máképpen is felosztható lenne a rét, ami bogarak esetében, a térbeli világ. Pl. nagy területek körbekerítésével, megjelölésével. Vagy a kisebb területek megjelölése, és e kisebb területek szisztematikus használata. A szisztematikus használatnak is sok változata lehet.)

A mese azonban folytatódik. A gondok, problémák azonban nem szűntek meg (A gondok, problémák talán soha nem szűnnek meg.)

A harmadik bogárcsapat egy darabig jól élt, sokasodott, szaporodott, de az élelem megszerzése megint egyre nehezebbé vált. A bölcs bogárvezér egy nap a távolba meredve elgondolkozott: vajon mi lehet a réten túl? Lehet, hogy ott újabb tágas rétek, élelemben dúskáló területek vannak? Miért is ne lehetne, és miért is ne juthatnánk mi el oda? Igen ám, de merre induljunk?

Én bizony ebben nem tudok dönteni, összehívom csapatot, hátha közösen többre megyünk – gondolta nagyon bölcsen a bogárvezér. Talán ez volt a legnagyobb bölcsessége, rájött hogy ő sem tudhat mindent, sőt még ezt is kigondolta: minél többen rakjuk össze a tudásunk, annál több lesz az.

A csapatgyűlésen nagy morajlás, hangzavar volt, mert senkinek nem akadt egy okos gondolata sem. Aztán az egyik bogár felállt és azt mondta – a nagy fehér csúcsú hegy felé szerintem ne menjünk, mert az a föld mindig nedves, valami veszélyes van arra. Nekem pedig eszembe jutott – pattant fel egy másik bogár – ahányszor a kis zöld hegy felé mentünk mindig eltűnt egy-két társunk, valami rossz lehet arrafelé. Aztán nehézkesen felállt egy öregbogár – én pedig amondó volnék, hogy kerek fa irányába se haladjunk, mert arra bizony egyre homokosabb talaj, bizony arra valami rossznak kell lenni. ( A bogarak nem láthatták, hogy a fehércsúcsú hegy irányába egy sebes sodrású folyó van, a kis zöldhegy irányába egy nagy szakadék van,  a kerek lombú fa irányában pedig száraz sivatagos terület van. Nem láthatták, de okosan kikövetkeztették. Ha nem is pontosan azt, ami van, de a lényegre rájöttek, arrafelé nem érdemes menni. És nem felejtsük el, csak közösen, tudtak erre rájönni.) 

Ekkor a bölcs vezér így szólt - na akkor marad a negyedik irány, a hegyes fa iránya. Egy hét múlva el is indulhat a csapat fele. Miért a fele? Ezen a réten az egész csapatnak kevés az ennivaló, de fél csapatnak bizony elég lesz. De ha jó helyre érünk, akkor azért majd egy kisebb csapat visszatér, és elmondja mi helyzet.

Egy hét múlva útra kerekedett a csapat fele, élén a bölcs bogárvezérrel.  Hosszú fáradtságos vándorlás után kiértek egy gyönyörű nagy zöld rétre, ami tele volt ennivalóval. Ekkor egy kis csapat visszatért, mutatta az utat, és végül a csapat összes bogara eljutott a jobb helyre.  Bizony ez a bogárcsapat fennmaradt és sokasodott, mert okos volt, az is igaz mindig jöttek újabb problémák. 

Ez a mese akkor lesz igazán példázat, ha gondolkodási funkciókat (lényegesítés, ötlet, újítás, stb.) tárgyalom meg. Ellőtte, azonban kitérek, visszatérek az igazság problémájára.

A világ, a gondolkodás, az igazság egyfajta alapvető felosztása.

Van a valóságos világ. Ennek fontos része, a szerintem lehetséges Isten.

Van az emberben (élőlényben) kialakult világ.  (A továbbiakban az egyszerűség miatt csak emberről beszélek, de szerintem az élőlények, az ember kezdetlegesebb variációi.) Az emberben kialakult világ egy része az ember érzései, érzelmei. Egy másik része az ember személyes önmagáról kialakított képe, amely sajnos szintén hiányos, torzított, de igazságra törekvő, akár a következő.

Van az emberben kialakult (külső, valóságos) világ. Ezt nevezhetjük az ember tudatában tükröződő világnak. Az ember tudatában tükröződő világ sok okból nem lehet ugyanaz, mint a valóságos világ.  Eleve már érzékszerveink is szűkítenek, torzítnak a valóságos világon. A műszerek, mérések, javítnak ezen a helyzeten, de ezek is végül az érzékszerveinken keresztül jutnak el az emberhez.

Továbbá ezek az információk az emberben átalakulnak beszéd alakú gondolkodássá. (Élőlényeknél, és embernél is részben, érzésgondolatokká.) A beszéd, a fogalomzavar, a szavak, mondatok, mondatsorok szabályrendszere, és hiányossága tovább torzítja a tudatunkban tükröződő világot. Ugyanakkor beszéd nélkül nem alakulhatott volna ki a magasrendű gondolkodás.

De az érzések, érzelmek is torzítják. Ugyanakkor érzések, érzelmek nélkül nem alakulhatott volna ki, és nem fejlődhetett volna az élőlény, ember és az értelmesedés sem.

Tovább torzítják (a hiányosság is egyfajta torzítás) a különböző nem szükségszerű és szükségszerű gondolkodási hibák. Pl. szükségszerű gondolkodási hiba a fejlődésből adódó, butaság. Vagyis, hogy az ember értelme fejlődik, de adott korban, állapotban, nem lehet teljes. Pl. egy másik szükségszerű gondolkodási hiba megértés korlátai. Vannak olyan dolgok (végtelen, Isten, születés, stb.) amelyeket az ember talán soha nem fog megismerni, vagy ha meg is ismer, soha nem ért meg teljesen.

Hosszasan lehet sorolni még a tudatunkba tükröződő világ torzító tényezőit és a különböző gondolkodási hibákat.

De az okosodás, értelmesedés mégis a következő: a tudatunkban tükröződő világ lényegében nagyon hasonlítson a valóságos világhoz. Az igazság (kétféle, vagy háromféle igazság van) egy része: olyan emberi megállapítások, amelyek lényegében nagyon hasonlítnak a valóságos világhoz, amelyek lényegében és döntően a valóságos világot írják le. (Ezen fajta igazságot máshol, az igazság igazságainak nevezem.)

Illetve, mivel a világot nemcsak statikusan, de dialektikusan (fejlődésébe) is nézni kell: az emberi megállapítások lényegükben egyre jobban hasonlítsanak valóságos világhoz. Az emberben tükröződő „valóságos” világ egyre jobban hasonlítson a valóságos világra.

De az ember célja nemcsak az, hogy megismerje a valóságos világot, hanem az is hogy saját javára, hasznára, kellemességére alakítsa azt. Egy másik, de ugyanoda vezető kiindulás: a valóságos világnak, van egy emberről, emberekről, társadalomról szóló része. Itt már kialakul az igazság másik fajtája, része. Itt már meg kell állapítani legeslegfőbb célt, és csak az lehet igazság (megállapítás), amely ehhez a célhoz közelít. Amely megállapítás a legeslegfőbb célból ered, azzal lényegében azonos, mely megállapítás a legeslegfőbb cél elérését szolgálja.

(Szerintem ez a legeslegfőbb cél: minél több ember (élőlény) éljen egyre kellemesebben, jobban, egészségesebben, igazságosabban, stb.. Arról, hogy pontosan mit jelent a legeslegfőbb cél (sok helyen, csak legfőbb cél), más fejezetrészekben elmélkedem.) A legeslegfőbb cél eleve dialektikusan lett megfogalmazva. De ezért dialektikusan az emberre, társadalomra, (egyben az átalakításra) vonatkozó igazság így szól: az emberi megállapítások egyre inkább a legeslegfőbb célból eredjenek, egyre inkább a legeslegfőbb célt szolgálják. (Máshol ezt az igazságot, a jó, kellemes, hasznos igazságának nevezem.)

De azért ennél az igazságnál (igazságfajtánál) is szempont: a megállapítások lényegében döntően hasonlítsanak valóságos világhoz. Azt is mondhatjuk, hogy az emberre, társadalomra vonatkozó igazság, kettős igazság. Vagy, hármas igazság.

Sőt talán van egy harmadik fajta igazság, ez pedig az igazságosság, ill. az igazságosság igazsága. Ezt én gyakran a jó, kellemes, hasznos (az emberre, társdalomra vonatkozó) igazságok közé sorolom. De az igazságosság, egy külön igazságfajtának vehető.

Ki kell térni még egy fontos okosságra, kvázi igazságra: olyan (általában tudatos) fikció, amely lényegében az igazságot, igazságokat szolgálja. Pl., azt szolgálja a fikció, hogy az ember tudatában tükröződő világ hasonlítson a valóságos világra. Vagy azt szolgája a fikció, hogy az ember megtalálja a valóságos legeslegfőbb célt. Vagy, az általam megállapított legeslegfőbb cél igazát bizonygatja, stb.. Ilyen fikció, a tudományos következtetések egy része, a művészetek, a humor, stb.. 

Az embernek embereknek van egy értelmi énje, (világa). Vagy érzelmi énje (világa). És van egy erkölcsi énje (világa).  Van az emberben, emberekben tükröződő valóságos világ mely nem azonos valóságos világgal. És van az emberi célhoz kötődő igazság. Nevezzük mindezt a szellemi (nem anyagi) világnak. Tehát egyfajta kategorizálás: van az anyagi világ és a szellemi világ. A szellemi világ is két részre osztható: az emberi szellemi világ, és lehetséges Isten szellemi világa. Tehát van a valóságos anyagi világ, az emberi szellemi világ, amely az anyagi világból ered, de azért külön kategória, és lehetséges Isten, mint a nagy szellem.

Ami pedig az egyéni tudást és közös tudást illeti mert, így is fel lehet osztani a tudást (a tudat értelmi részét), talán a következő hasonlat világít rá a lényegre.

Közös tudás alatt érthetjük egy kisebb közösség tudását, egy nemzet tudását, és az emberiség tudását.

Ideális lenne a helyzet (sajnos ettől távol áll a valóságos helyzet), ha minden ember hozná magával egy tudástöredéket, néhány téglát (többet-kevesebbet), mely aztán szelektálásra kerülne. A hamis rossz, vagy nem odaillő téglákat kidobnák, megsemmisítenék, a jókból, értékesekből, igazakból pedig felépítik a közös tudás gyönyörű, hatalmas, erős, ugyanakkor praktikus, logikus kastélyát.  (A nem odaillő tégláknak azért van egy olyan része, amely csak megelőzi a korát, ezeket, mint tervrajzokat el kell helyezni a kastély tervrajz-raktárába és alkalmasint elővenni.) Tehát az épülget, szépülget, és egyre praktikusabbá válik, (egyre több embernek ad áttételesen egyre kellemesebb egészségesebb életet) a kastély.  De az egyén tudatába nem fér bele az egész, de beleférhet a lényeges felépítés, az egész kastély vázlata, és beleférhetnek ez egyes összefüggő részletek, amelyek önmagukban is szépek, praktikusak. Az egyén ezt tanulja meg, ebből alakítja ki a saját tégláit, saját tudását, amelyet felajánl a közös épület építéséhez. Amely felajánlás aztán szelektálásra kerül és rosszakat nemcsak kidobják, de azok meg is semmisülnek.  Ez, tehát az idealisztikus modell.

Valójában viszont nincs, vagy igen gyenge a szelekció. Nagyon kevés rossz gondolat, kerül megsemmisülésre, a rossz gondolatok egy részét csak kidobják a szemétbe, de nem semmisülnek meg. Ugyanakkor, ami hivatalos tudományba, a házba beépítésre kerül azok sem mind jó, értékes, igaz téglák, sőt jelentős részük nem az. Ezért a következő helyzet alakul ki.  Nagyjából középen van egy viszonylag rendezett bódéváros, de ez is szerteágazóan, hiányosan kaotikus, ez a hivatalos tudomány. Körülötte egy ennél rendezetlenebb bódéváros ez a nem hivatalos tudomány. És bódévárosban és körülötte is rengeteg szemét, törmelék van. Tehát ez a kép tárul az egyén elé, ebből kell tanulnia. Az egészet persze nem tudja megtanulni. Az egész vázlata elégé kaotikus ezért nem tudja megtanulni. Ezért megtanul bizonyos töredékeket, melyekben vannak viszonylag rendezettebb bódék és vannak szemétkupacok. Ebből alakítja ki a saját tudástégláit, (jó és rossz téglákat) a melyeket, mivel nincs komoly szelektálás, csak úgy lerak, vagy beépítésre kerül. Az okosabb, műveltebb önzetlenebb ember azért sejti, hogy mi a szemét és mi a kevésbé szemét.

Az emberek nagyobb része alig szelektál.  Tehát valamennyi egyéni szelekció van.  És aki szelektál az is csak a viszonylag rendezettebb bódék színvonaláig tud eljutni.   

És ez bódévárossal vegyített szemétkupac egyre csak nő. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a tendencia? Volt e itt valamilyen történelmi fejlődés, mi helyzet jelenleg, mi várható a jövőben, milyen megoldások lehetnek?

Az igazság felosztása és annak problémái.

A „jó kellemes igazságának”elemzése. A „jó, kellemes” igazsága könnyen átfogalmazható céllá, feladattá.

Induljunk ki abból, hogy kétféle igazság van. Pontosabban, az igazságnak két fajtája van. Az igazság, igazsága (a puszta megismerés igazsága): pl. a x b (az oldalak szorzata) egyenlő a téglalap területével. Természetesen ez csak egy, a sokmillióból. Jó, kellemes hogy, a x b egyenlő a téglalap területével?  A kérdés nem értelmezhető. Következik valamilyen feladat, ebből az igazságból? Legfeljebb annyi, hogy amikor ilyen problémával állok szemben, akkor alkalmazom ezt az igazságot. Az igazság, igazsága tehát legfeljebb egy távoli, egy lehetséges feladattal áll kapcsolatban. Nem független a feladattól (problémamegoldástól) de nem is kapcsolódik konkrétan a feladathoz.

Nézzük a „jó, kellemes” igazságát.

Főzők és közben megállapítom: sótlan ez a leves. Ez a megállapítás az „igazság igazságának” tűnik, de valójában azt állapítottam meg, hogy rossz kellemetlen a leves. A jó, kellemes megállapítása egyrészt azért nem igazság, mert szubjektív, mindenkinek más az ízlése. Ami ennél is fontosabb, hogy megállapítás elsősorban nem arra irányul, hogy valami igaz, hanem arra, hogy valami jó, kellemes, vagy sem.  Tehát ez a megállapítás a „jó, kellemes igazságának” kategóriájába tartozik. A következő kérdés: hogyan tehető jobbá? A válasz itt egyszerű: ha megsózóm. A jó kellemes igazsága szinte magától átfordult feladattá. Feladat a megsózás. Ugyanezt megfogalmazhatom úgy, hogy cél szót használom. Célom, hogy leves finom (sós) legyen. Vagy éppen a terv szót használom. Vagy megoldás szót használom, és még lehetne sorolni. Egy másik példa: megállapítom piszkos a padló. Ha csak a puszta megismerés a cél, akkor ez az „igazság, igazsága” ill. ebbe kategóriába tartozik. Általában az ember nem így gondolkodik, de gondolkodhat így is.  Általában felteszi a kérdést: jó, hogy piszkos a padló? Ekkor a piszkos padló megállapítás már átfogalmazódik, és átkerül a jó, kellemes igazságának kategóriájába. Sőt rögtön átkerülhet, a feladat kategóriába: fel kell takarítani a padlót.   (Általában ez ember eleve a jó, kellemes igazságából indul ki, nem véletlenül.  Tehát az előző gondolatmenet nem jellemző, de lehetséges.)

A további gondolatmenet: rossz, hogy piszkos padló, meg kell szüntetni, fel kell takarítani. Létrejött a feladat (cél, megoldás, terv, stb.). Ezek mindennapos rutin feladatok, az ember azonban gyakran találkozik „új” problémával.

Pl. 100 évvel ezelőtt söprögető ember, megállapítja: hű de fárasztó ez a söprögetés. Ez nem jó, nem kellemes. Jobbá lehetne e tenni, van e jobb megoldás? Ezeket, a kérdéseket teszi fel a gondolkodó, az okosabb ember.

(Ez már egy magasabb fokú gondolkodás: elrugaszkodás a megszokottól. Feltételezi, hogy lehet jobb is.  Jobbra, kellemesebbre törekszik, akkor is, ha nincs közvetlen veszély, nincs sürgető igény, sőt rejtett veszély rejtett szükségesség sincs.  Ez egy más, magasabb fokú gondolkodás. További kategóriák: felismeri a nem nyilvánvaló, a rejtetten jelentkező problémát.  Legalacsonyabb fok: csak nyilvánvalóan közvetlenül, erősen jelentkező problémát ismeri fel.  Mindez összefügg a kikövetkeztethető valószínű világgal, ill. az ember alkotta világgal. Különböző világok pontosabban világrészek vannak. A múlt, a jelen világa. A jövő világa, nem ember által alkotott, nem ember által alkotott, és még lehetne sorolni. Ezekről még beszélek.)

Visszatérve: „új” probléma esetében a jó kellemes igazságának megállapítása nem jelöli ki közvetlen feladatot.  De mégis kijelöl feladatot: meg kellene oldani az adott problémát

Gondolkodástanilag azonban itt már egy más kategória alakul ki: az új probléma felfedezése és megoldása. Másképpen az ötlet, újítás, mint az egyik gondolkodási funkció.  Még a „lehetne jobb is”, probléma is kijelöl feladatot. A rejtett új probléma és nyilvánvaló új probléma ennél erősebben jelöl ki feladatot.

A problémamegoldásban azonban már alkalmazni szükséges az igazság, igazságait. A puszta megismerés, annak igazságai, egyfajta raktárnak fogható fel, amelyből elő lehet venni az igazságokat, ha az ember a jóra, kellemességre (feladatmegoldásra) törekszik. Ez az egész összefügg az alapkutatással, és az alkalmazott tudománnyal. Összefügg a gondolkodás, ill. az élet céljával, értelmével.

Az új problémamegoldásban már jelentős szerepe van az „ötletnek”. A, szinte merőben új ötlet egy külön ( elég rejtélyes) gondolkodástani alapfunkció. (Bár az ötlet általában nem más, mint az ismert dolgok, újszerű összerakása.)

(A magasabb fokon gondolkodó emberek jóvoltából létrejött a porszívó, a mosógép és még hosszan lehetne sorolni, ami jobbá, kellemesebbé tette az életet.)

Az új probléma korunkban már jellemzően összetett, bonyolult feladat, legalábbis ami a megoldást illeti.  Az egyszerűen megoldható feladatokat már nagyrészt megoldotta az ember. A maga korában új feladat volt, egyfajta felfedezés volt, a leves megsózása.  Lehetett ez véletlen felfedezés is. Korunkra nem jellemző a véletlen felfedezés.  Korunkban az új feladatokat jellemzően fel kell bontani részfeladatokra. Persze itt már előjön az igazság, ill. a probléma fontosságának, általánosságának problémája. Jellemzően, többnyire minél általánosabb egy probléma (több embert érint, kilép a szűk magánszférából, a megszokott világból, stb.), annál fontosabb probléma, és annál összetettebb a probléma. Az összetett problémát nevezem és problémakörnek. (Megjegyzem a probléma fontosságának másik tényezője a probléma aktualitása.) A tudomány, a tudós ( a hétköznapi elmélyült gondolkodó is)  jellemzően, többnyire a nagyobb, az összetett problémák megoldásával foglalkozik. Ez az egész összefügg a lényegesítés problémájával.

A fenti részben elválasztottam az igazság igazságát a jó, kellemes igazságától. Megállapítottam a  jó kellemes igazságának, igazságkeresésének néhány kategóriáját. Rámutattam néhány összefüggésre.

Hozzá kell tenni: az igazságosság, valamint a jó, kellemes, hasznos igazsága jellemzően társadalomtudományos (társadalmi) igazság. A természettudományos igazságok jellemzően az igazság igazságai. A társadalomtudományos igazságok csak a kijelölt, megállapított legfőbb célok tükrében értelmezhetők.

Összefoglalva és kiegészítve: alapvetően két szempontból vizsgálja az élőlény (tudatosan, vagy gyenge tudatossággal) a világot.

Az első vizsgálódás, a fontosabb (az evolúcióban is előbb létrejövő): az adott dolog jó, kellemes, vagy sem. Itt az érzés, érzelem a kiindulás, de belép a gondolkodás (az értelem) is. Az igaz, hogy az érzések, érzelmek egyéniek, szubjektívak, de mégsem teljesen azok. Azért az adott dologról megállapítható, hogy jó kellemes, vagy sem. (Erről még szó lesz.) Miközben vizsgálódik, fontos megállapításokat tesz, ezeket nevezem én: „a jó, kellemes” igazságainak. Ezen a megállapításokhoz nem teljesen illeszkedik az „ez igaz?” kérdés. Ellenben illeszkedik az „ez jó, kellemes?” kérdés.   Mivel ez a fontosabb, ezért az ebből keletkező cél, feladat is fontosabb, gyakoribb: hogyan tehető jobbá, kellemesebbé. Az ember megállapíthatja, hogy valami jó kellemes, vagy rossz kellemetlen. Ugyanakkor tévedhet is, tévesen állapítja meg, hogy az adott dolog jó kellemes, ill. rossz kellemetlen. Vagy tévesen állapítja meg, hogyan tehető jobbá, kellemesebbé.

A második vizsgálódás, ami alig lényegtelenebb, mint az első, mert az elsőt igazolhatja: az adott dolog igaz e? Itt csak a gondolkodás (az értelem) a kiindulás. Miközben vizsgálja, fontos megállapításokat, tesz: ezeket nevezem én az igazság, igazságainak, vagy a puszta megismerés igazságainak. Ezen a megállapításokhoz nem illeszkedik az „ez jó, kellemes?” kérdés. Viszont illeszkedik az „ez igaz?” kérdés.  Itt az adott dologról nem állapítható, meg, hogy tévedés, legfeljebb más megállapításiról, állapítható meg, hogy tévedés. Tévedés tehát itt is lehetséges, sőt itt lehetséges igazán, és ezek nagyobb része az érzésekből, érzelmekből eredő tévedés. Itt is szerepe van az érzéseknek, érzelmeknek, a szubjektív elfogult gondolkodásnak.

A „jó, kellemes” igazsága és az igazságosság, ill. a puszta megismerés igazsága (az igazság igazsága).

Hogy ne keveredjünk össze: eddig tehát szétválasztottuk a „jó kellemes” igazságát és a puszta megismerés igazságát, másképpen az igazság, igazságát. Most itt belép az „igazságosság” szó, amely nem azonos az „igazság” szóval.

Tehát a három különálló fogalom összefüggéseiről lesz itt szó.  

Az már az előzőkből is kiderült hogy a „jó” szót (fogalmat) szinte azonosítom a „kellemesség, öröm, boldogság, egészség, élet” szavakkal.  A „rossz” szó (a jó ellentéte) szinte azonos a „kellemetlen, a fájdalom, a szenvedés, bánat, a pusztulás, halál”, szavakkal. 

Az igazság és az igazságosság összefüggő, de mégis két különböző dolog.

Az igazságosságot én a „jó, kellemes” igazságok kategóriájába sorolom. Ugyanakkor elismerem, hogy ennek a kategóriának azért egy különleges alkategóriájáról van szó. 

Az igazságosság lényegében az, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel.

Hasonlítsunk össze az, a x b egyenlő téglalap területével, igazságát pl. egy pénzbüntetés igazságával (igazságosságával). Az igazságosság (jelen esetben a pénzbüntetés) célokról szól, az emberről szól, az ember által alkotott világról, szól. Milyen kérdéseket tudunk feltenni. Igaz, hogy ez az ember ezért cselekvéséért ennyi pénzbüntetést kapott? Ez a kérdés azonban nem az igazságról szól. Megkérdezhetjük: igaz, hogy a pénzbüntetés megérdemelt volt? Ez azonban ugyanaz a kérdés mintha ezt kérdeznénk: igazságos volt ez a pénzbüntetés? Tehát az igazságosságra nem tudjuk feltenni értelmesen, „az igaz?” kérdést. Ellenben ennek a kérdésnek van értelme: jó, hogy ez az ember pénzbüntetést kapott. A válasz pl.: jó, mert legközelebb kétszer is meggondolja, hogy ilyent tegyen. A legpasszolóbb kérdés azonban ez: igazságos, hogy ez az ember pénzbüntetést kapott?  A válasz, pl.: igazságos, mert másnak ártott, kárt okozott.

Más összefüggés is van. Igazságos társadalomban élni kellemes érzés. Az igazságtalanság önmagában is kellemetlen. Annak is kellemetlen, akit közvetlenül nem érinti az igazságtalanság.  A normális ember akkor is rosszul érzi magát, ha egy idegent ér igazságtalanság. Ha a büntetés  igazságtalan, akkor az nagyobb lelki fájdalmat okoz a büntetettnek mint az igazságos a büntetés.

Ugyanakkor az igazságosságot is megközelíthetjük, a probléma és feladat, oldaláról is. Az igazságtalanság probléma, és feladat annak megszüntetése. Megjegyzem a probléma feltárásában, megoldásában még akkor is szerepelnek igazság, igazságai (a puszta megismerés igazságai), ha a cél valamilyen jóság kellemesség, vagy éppen igazságosság a cél.

Az igazságosság esetében, a bizonyítás, viszont már a puszta megismerés igazságaiból áll: valóban ő volt az, valóban azt tette, valóban megszegte szabályt.  Az ítélet, hogy ezért pl. ötezer Ft büntetés, jár már viszont megint igazságossági kérdés és nem igazsági kérdés. (Az ember által alkotott törvény, mennyiben igazság? Ez egy érdekes kérdés, de most erre nem térek ki. Az viszont igaz, hogy emberi törvény is lehet igazságtalan.) Talán éppen az igazságról gondolkodva juthatunk el, ahhoz, felismeréshez, hogy akkor jó, akkor optimális az igazságszolgáltatás, ha az a lehető legtöbb embernek a legjobb, legkellemesebb (legigazságosabb) életet biztosítja. A jóság, kellemesség, igazságosság célja szerintem: a lehető legtöbb ember által érzett kellemesség (jóság, igazságosságszépség, stb.).

A legfőbb legalapvetőbb cél: a lehető legtöbb ember (minél több ember) élete legyen legjobb, legkellemesebb, legigazságosabb legszebb. A lehető legtöbb ember egyben azt is jelenti, hogy hosszú távon kell gondolkodni. Vagyis a jövőben élő embereket azok, kellemes életét is ide kell számítani. Ami ezt kialakítja, az hasznos, ami ezt akadályozza, az káros. Tehát a hasznos szó szinte azonos a jó, a kellemes, az igazságos szavakkal.

Az előbb már szó volt a szépségről. Lényegében szépség is kellemesség kategóriájába tartozik. Ami szép, az kellemes, örömet okoz. A szépségre sem lehet feltenni az „igaz?” kérdést.

A működőképesség, a hatékonyság, és  a „jó, kellemes” igazsága.

Visszatérnék arra a példára, hogy a bennünket leigázó hadsereg, bombázó repülőjére is azt lehet mondani: ez működőképes, ez hatékony. Vagy egyszerűen azt mondjuk rá: ez jó. Összehasonlítva más géppel, jó, mert gyorsabb, mert kevesebbet fogyaszt, stb.. Sőt bizonyos értelemben az ellenséges repülőre használhatjuk, a hasznos szót is. Az ellenség szempontjából hasznos.

Tisztában kell lenni, hogy a „jóság, a hasznosság” kétértelmezésű szavak. Használhatjuk őket kellemesség szinonimájaként, és attól eltérően.

Ugyanígy, a „működőképes, a hatékony”, szavak is kétértelmezésűek.

Működőképes hatékony, ami a jóság, kellemesség szempontjából az. És van egy ettől független más értelmezése ezeknek szavaknak (fogalmaknak).

E másik értelmezésben már esetleg ellentmondás nélkül feltehetjük a kérdést: igaz, hogy működőképes?

A „jó, kellemes” igazsága erősebben szubjektív, de attól még mérhető igazság marad.

Azt mondtam, hogy ezeknek a kérdések nem értelmezhetők: igaz, hogy kellemes? Igaz hogy finom? Igaz hogy fájdalmas. Igaz, hogy szép? Stb.. Végső soron azért nem értelmezhetők, mert igen erősen szubjektív dolgokról van szó.

A szubjektivitásnak legalább négy tényezője van.

Az érzések, érzelmek erősen jelen vannak.

Az egyéni különbségek erősen jelen vannak.

Az egyén ( túlzottan, és szinte kizárólag)  saját, rövid távú érdekéből, helyzetéből, tapasztalataiból indul ki.

A negyedik pedig az, hogyha összetett dologról van szó, akkor az ember rakja össze, rendezi el, az objektív igazságokat. Pl. a repülőgép különböző természeti törvényszerűségek alapján, működik. De ezeket az ember választja ki, és rendezi össze. Persze kérdés, mit nevezünk szubjektivitásnak.

Az egyéni érzések, érzelmek különbözősége mindenképpen szubjektivitás. Ami az egyik ember számára kellemes, az a másik számára kellemetlen.

Ez a probléma is kettéválik. Van egy olyan olvasata, hogy ugyanaz a dolog eltérő hatással bír. Pl. nekem kellemetlen, káros a cipő áremelése (kellemetlenné, nehézzé teszi az életem), egyeseknek pl. a cipőgyárosoknak kellemes. A többségnek azonban kellemetlen. A szubjektivitás inkább abból áll, hogy valaki bizonyos tevékenységet, hatást, érzést  utál, a másik valaki, direkt élvezi ugyanazt.

A kellemesség jóság azonban mérhető lenne. 

Mégis megállapítható pl. egy repülőgépről, hogy az viszonylag jó, vagy rossz.

Csak az emberek gyors kényelmes utazását szolgálja akkor ez egy jó, sőt triplán számító jó osztályzat.  Viszonylag (az átlagnál jobb) gyors, biztonságos, jól működő, hatékony. Nem szennyezi a környezetet, stb.. Ez egy másik jó osztályzat. Itt jönnek elő, a megismerés igazságainak felhasználásai.

Kényelmes? Itt előjön a szubjektív aspektus. Ez úgy mérhető, hogy megkérdezik az embereket erről. Ha többség az átlaghoz képest kényelmesebbnek találja, akkor ez egy újabb jó osztályzat. Mennyi embert tud szállítani. (A legfőbb cél, minél több ember kellemessége.) Ha sokat szállít elérhető áron, akkor újabb jó osztályzat. A szépségre szintén a szavazatok alapján lehet következtetni. Persze azzal, hogy az emberek jegyet vesznek rá, már bizonyos mértékben szavaztak is. 

Egy társadalomtudományos termék pl. egy törvény mérése hasonló, lenne, de kétségkívül komplikáltabb. Jelenleg azonban nincs ehhez hasonló mérés.

Az emberek mérése, tulajdonságainak megállapítása, meghatározása a legnehezebb.

Az igazságról szóló fejezetrészben beszélek arról, hogyan lehet egy törvény jóságát, sőt egy készülő törvény jóságát megállapítani.

Ha a jó, kellemes igazsága bizonyítható, elfogadható igazságnak, és az igazság igazsága sem lehet teljes igazság, akkor a két igazság között még sincs jelentős különbség. Megállapíthatjuk, hogy a társadalomtudományban, nagyobb arányban vannak a jó, kellemes igazságai, mint a természettudományban. De csak nagyobb arányról van szó, azért a társadalomtudományban is vannak tényszerű igazságok, törvényszerűségek.

Valójában a társadalomtudomány és természettudomány között nincs lényeges törvényszerű különbség. A jelenlegi lényeges különbséget az ember kreálja.  

Összefoglalva: az igazságok kategorizálása.

Hogyan gondolkodom én, szerintem hogyan kellene mindenkinek gondolkodnia.

 A „jó, kellemes” igazságai. A szűken értelmezett igazságba (igazság, igazsága) nem tartozik bele a céllá, feladattá átfogalmazott jóság. A „jó kellemes” igazsága egyáltalán azért kerül az igazság nagy kategóriába, mert bizonyítható, mert hasonló az igazság igazságához. 

Megállapítom, hogy ez a törvény jó. Megállapítom hogy ez a megoldás jó. Megállapítom, hogy ez a repülő az utasok szempontjából jó. Ezzel a megállapítással azt mondom, hogy a jónak nevezett dolgok benne vannak a 70-99-%ig terjedő kategóriába, de nem biztos, hogy a legjobbak. Vagy azt állítom, hogy jelenleg ezek a dolgok, a legjobbak az ugyanazon célú, témájú dolgok között, de nem biztos, hogy benne vannak a 70-99%-ig terjedő kategóriába. Ezt a második verziót, csak akkor használom, ha az adott dolog eléri az 50%-os jóságot.

Minek alapján jelentem ki valamiről, hogy jó. A kiindulás: mennyire tesz eleget a legfőbb célnak: minél több ember éljen (beleértve magamat is) egyre egészségesebben, jobban, kellemesebben, igazságosabban, stb. Ha az emberek legalább 70%-nak hasznos, kellemes, az életét javítja és hosszabb távon is pozitív a mérleg akkor részben (kb. 25%-ban) jó.

Továbbá, ebből a szempontból összehasonlítom más, már meglevő ugyanazon (erősen hasonló) célú, témájú dogokkal. A lehető legtöbb szempontból hasonlítom össze. Ha az összehasonlítás eredménye az, hogy az átlagosnál 20%-kal jobb akkor részben (kb. 25%-ban) jó.

Mindkét vizsgálat fontos része, az emberek véleménye. Még a repülőgépnek is van a kényelmet, az emberek elégedettségét szolgáló aspektusa. Ha a tudomány vizsgálódik a jóság eldöntésben, akkor elengedhetetlen a közvélemény-kutatás.

Továbbá, megkérdezem: jelenleg lehet e nála jobb? Alaposan átgondolás, elképzelés, következtetés után létrehozható nála jobb (a legfőbb cél szerint jobb) ugyanazon célú témájú dolog.  Ha saját ill. mások tudásra alapozva, alaposan átgondolva arra a megállapításra jutok, hogy jelen időben, közeljövőben nem lehet nála jobb, akkor ez a dolog részben (kb. 20%-ban) jó. A három vizsgálat eredményét összesítve azt mondom ez a dolog 70%-ban jó, tehát jó. Az első két vizsgálatnál kijöhet nagyobb eredmény is. A harmadik vizsgálat bizonytalan, ezért maximum 20%-ban számítom be az eredménybe. Ha bizonyíthatóan jelen időben, közeljövőben létrehozható nála jobb dolog, akkor e harmadik vizsgálat szerint ez a dolog nem jó, nem kap százalékot. A három vizsgálat összesítése adja meg az összesített jóságot.

Tehát az egyik bizonyítás az, hogy lehet e nála jobb. Pontosabban, a jelenben, a közeljövőben lehet e nála jobb. Mert az nem vitás hogy távolabbi jövőben, vagy akár középtávon lehet nála jobb.   Kétségkívül ez még a többinél is bizonytalanabb vizsgálat, hiszen egy elképzelt következtetett dolgot vizsgál. Azonban van alapos következetés, van alapos vizsgálat, a nem létező, de elgondolt dolgok vonatkozásában is. A viszonylag pontos modellt minden szempontból le kell mérni, és össze kell hasonlítani, a jelenleg legjobbal. Az eljárás hasonló, mint a meglevő dolgok esetében. Még az emberek várható reakciója is részben kikövetkeztethető. Igaz ez pontatlanabb lesz, mint a tényleges közvélemény-kutatás.

Az igazság kategorizálása a fontosság szerint.

Az igazságot is ( és még sok mindent, célt, faladatot, kategóriát, stb.) csoportosítani szükséges a fontosság szerint pl. így. Alapvető (lényeges fontos jelentős, stb.) igazságok (alapelvek).  Középlényeges igazságok. Kevésbé lényeges igazságok. Minek alapján? Pl. egy általános törvényszerűség lényegesebb, mint egy megállapítás. A további elemzésre itt azért nem kerül sor mert a lényegesítés és kategorizálás problémájának tárgyalásánál is lesz erről szó.  

Felsorolom az igazság alapvető kategóriáit.

A két nagy kategória, az igazság igazsága, a jó, kellemes igazsága.

További hármas ötös és egyéb felosztások, más részekben beszéltem erről.

Az igazságok valószínűségtartalma, (az igazságok nagysága) szerint. Erős valószínűségű 99%-os igazság valószínű éppen hogy igazság 70%-os. Ez is egy igazságkategória: legalább 50%-os, jelenleg a legjobb „igazsága”.

Az igazságok felosztása a fontosságuk szerint – ez a következő nagyobb csoport.

Az igazságok alapvető fajtái: lényeges, de rövid megállapítások, és törvényszerűségek. Illetve ezek hosszabb bizonyítása. Viszonylag lényegtelenebb megállapítások.

Ez már szélesen értelmezett igazságok csoportosítása: alapvető, lényeges elvek, képletek, alapvető, lényeges célok, feladatok, alapvető, lényeges kategorizálások, összefüggések, stb.

Még egyszer megjegyezem: mindez leegyszerűsített elmélkedések.

A tévedéseknek ( az igazság ellentéteinek)  is vannak kategóriái.

A „lehetséges, nem biztos, hogy igaz”, nem tévedés.

Az igaznak tartott tévedés.

Lehet nem szándékos tévedés, és szándékos tévedés (hazugság, manipuláció, stb.). És más kategorizálások is lehetnek. 

Rövid kitérés a teoretikus problémák problémájára.

Ezek az általános összetett és látszólag fontos problémák azért válnak, viszonylag lényegtelenné, mert nagyon messze állnak, a legfőbb céltól. Sajnos filozófia tele van teoretikus problémákkal.

Újra röviden a jó, kellemes és az igazság igazságairól.  

Mi jellemző a jó, kellemes igazságára. Nagyobb arányú a következtetés, nagyobb arányú szubjektivitás. A részben ember által alkotott jövő világában nagyobb arányú a jó, kellemes igazsága. A társadalomtudományban a természettudományhoz képest, nagyobb arányban fordul elő a következtetés, a szubjektivitás, a részben ember által alkotott jövő világának alakítása, a jó, kellemes igazsága, a problémafeltárás, megoldás, a feladatok, célok megállapítása. Tehát mindez egy fokkal jellemzőbb a társadalomtudományra de csak egy fokkal. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy mindezek erősebben függnek össze.

Az igazság igazságai (tényszerű igazságok). Törvényszerűségek: melyek minden hasonló helyzetben is igazak. Méréssel, tapasztalattal bizonyítható. Tapasztalt illetve mért megállapítások. Nincs olyan vonatkozásuk, hogy más helyzetre is igazak, de adott helyen igazak.

(Szélesebb értelemben minden igazságnak tekinthető, ami nem tévedés, de erre majd visszatérek.)

A természettudományban a társadalomtudományhoz képest viszonylag kisebb arányban fordul elő mindaz, ami a társadalomtudományra jellemző. Viszonylag, egy fokkal nagyobb arányban fordul elő a tényszerű adat, a mérés, a tapasztalat, a múlt és jele világának vizsgálata, a puszta megismerés, az igazság igazsága.

Minden, beleértve a világot is, csak nagyjából (70%-ban) volt, van lesz jó (igaz) – fő gondolkodási rendszer. És az ettől eltérő, szükséges kiegészítő gondolkodási rendszerek.

Ez valóban magyarázatra szorul.

Feltételezi a gondolkodó, hogy a múlt, jelen, jövő nagyjából jó volt jó, jó lesz. De azt is feltételezi, hogy csak nagyjából jó, azért még messze van a teljes jótól.

Nézzünk egy példázatot. A személyautó (akármi) nagyjából jó, de azért az arányát csökkenteni kell a kerékpár, a tömegközlekedés arányát növelni kell. A személyautó (akármi) nagyjából jó, de biztonságosabbá kell tenni, ezért a biztonsági övvel ellátott személyautó a jobb. Ez volt a fő gondolkodási rendszer. A fő gondolkodási rendszerben is eljuthatunk a következtetésig: a személyautó rossz. A kiindulás, azonban az, hogy nagyjából jó.

Ettől eltérő gondolkodási rendszerek. (Szükséges kiegészítő gondolkodási rendszer)

A személyautó nem jó (rossz), mert a tömegközlekedés, és kerékpár is jobb.

(Itt az alapvető alternatíva, ill. irány jóságát vonják kétségbe.)

Csak a biztonsági övvel ellátott személyautó jó.  Illetve később csak a légzsákkal, csak az ABS-sel ellátott, stb. személyautó jó. A személyautó nem jó, mert 1000 autóban közlekedőből egy súlyos balesetet szenved. (Itt a részletből következtetnek a rosszra.)

Ugyanarra a dologra tehát az első gondolkodási rendszerben az jött ki hogy jó, ( igaz)  az ettől eltérő gondolkodási rendszerben pedig az jött ki hogy rossz ( téves). Maga lényeg - a jó, az igaz - változik meg, ezért beszélek én gondolkodási rendszerről.

(A biztonsági öv csak 10%-kal csökkenti a sérülések számát. Mégis azt mondjuk, hogy biztonsági öv nélküli személyautó rossz, nem közlekedhet. Ez ellentmond annak hogy aminek a valószínűsége  70% alatt van az rossz, az  tévedés. Valami 10%-os valószínűségű, mégis már meghatározza jót, az igazságot. Valójában itt arról a szituációról van szó, hogy a személyautó, jó, de a biztonsági övvel ellátott személyautó még jobb. Tehát a kicsivel jobb dolog kiejtheti, rosszá teheti a kevésbé jó dolgot, ha a befektetés (megváltoztatás kellemetlensége, fáradozása) nem túl nagy. Azért lett rossz, mert létrehozható nála jobb. Néha már egy ezrelék is meghatározhatja a jót. Valami egy ezrelékkel jobb, mint a másik ezért a másik már rossz lesz. )

Ugyanakkor az is más gondolkodási rendszer, amikor abból indulunk ki, hogy minden 95%-ban jó, igaz, volt, van, lesz. Ez elveszi a változtatás lehetőségét. Ezt a gondolkodási rendszert én még a szükséges kiegészítő rendszerek közé sem sorolom. Ellenben szükséges kiegészítő gondolkodásnak tartom, ha valaki eleve kétségbe vonja valaminek jóságát, igazát. És szükséges kiegészítő gondolkodásnak tartom, ha valaki az egy százalékos netán egy ezrelékes különbségekből ill. esélyekből indul ki.

Ez az egész fejezet a fő gondolkodási rendszerkeretei között elmélkedett, vagyis feltételezem, hogy minden ami volt, van lesz az nagyjából ( csak  nagyjából ) jó, igaz. Nem térek ki a lehetséges alternatívákra, a lehetséges különbségekre, ill. az esélyekre.

Szerintem a szükséges kiegészítő rendszerben gondolkodik, tehát rosszul gondolkodik az, aki ilyen megállapításokból indul ki: minden értelmetlen, nincs önálló akarat, minden el van rendeltetve, nemsokára eljön a világvége, nem értünk semmit, nem is élünk igazán, stb..

A fő gondolkodási rendszer kiindulása: minden nagyjából jó volt, van, lesz, de ez egyben ezeket is jelenti. Nagyjából (70%-os valószínűséggel) van önálló akarat. Nagyjából van fejlődés. Nagyjából úgy élünk és olyan a világ amilyennek tapasztaljuk.  És még sorolhatnám. Szerintem csak ezekből lehet kiindulni.

Mindazt, amit eddig elmondtam, ki kell egészíteni a következővel.

Ami igazságos, (erkölcsös), ill. jó, kellemes az a mélyebb (hosszabb távú, emberiségre, szóló, élővilágra szóló, stb.) igazságrétegben (rejtett háttérigazságban) az általában igaz is. Ami logikátlan az általában kellemetlen, igazságtalan. Ami logikus az általában kellemes, igazságos. Ami kellemes, igazságos az általában logikus. Ami kellemetlen, igazságtalan az általában logikátlan. Ezek, vagy már rövid távon is érvényesülnek, vagy csak hosszabb távon érvényesülnek.  

Nézzünk egy példát ebből a tanulmányból.  Adva van egy vezetés, amely az elégedetlenséget tiltja, bünteti, ezért titokba kényszeríti, és kémkedik utána. Nos én azt állítom, hogy ez a cselekvés (viselkedés, intézkedés, stb.) és az indoka is logikátlan, de egyben az emberek többségének kellemetlen, igazságtalan, rossz. Az hogy, az emberek számára kellemetlen érzéseket (félelem, szorongás, lenézettség, elnyomatás érzését) kelt, nem vitás. Szerintem igazságtalan is, mert az elégedetlenség és az építő kritika nem hordozza magában a másnak ártást.  Az igazságosságot az „egyenlőség” szempontjából is vizsgálhatjuk, ez sincs rendben. Vagy az önhiba önérdem szempontjából. Az elégedetlenség nem káros tulajdonság, nem önhiba. Sőt aki közli az építő szándékú kritikáját, az hasznos, jó ember. Aki önzésből karriervágyból, megalkuvásból titkolja az általa igaznak vélt objektív igazságot, az rossz ember.   Tehát nemcsak kellemetlenségről, igazságtalanságról is szó van.  

De vajon működőképesebb, stabilabb lesz a társadalom? (Az igazság igazságainak egyik kérdése: hatékony működésű?  Egy másik kérdése: egyensúly van? Pl. az egyenlet két oldala azonos, akkor egyensúly van.) A második kérdés kifejtése, bizonyítása.  Az érzéseket, gondolatokat nem lehet tiltani, csak titokba tartani lehet. Az elfojtott, titkolt elégedetlenség tovább növeli az elégedetlenséget.  Az elégedetlenség rossz munkához, a törvények megszegéséhez, a rendszer megvetéséhez, esetleges (alkalomadtán) megdöntéséhez vezet. Tehát rontja működőképességet, és stabilitást (egyensúlyt).   Minél inkább tiltják, büntetik, kémkednek utána, annál inkább titkolják, és mivel gondolatot, érzést, közlést nem nehéz titkolni, a felderítettsége, a megszüntetése nem csökken. Az igazság, adott esetben a hibák közlése, (ezzel lehetővé válik a kijavítása) javítja a működőképességet.  Az igazság, adott esetben a hibák elfedése rontja a működőképességet.

Összességében ez a cselekvés (intézkedés) és az indoka (bármi legyen az) logikátlan, egyszerűbben, ostobaság. A végső következtetés: pl. ez az intézkedés egyszerre kellemetlen, igazságtalan és logikátlan. Sok-sok ilyen példát lehet találni.

A címben szereplő állítást (igazságot) e tanulmányban több helyen gyakorlatilag bizonyítom. Az elméleti bizonyítást akár a legfőbb célból, igazságból is le lehet vezetni. Minden csatlakozik a legfőbb célhoz (egyben igazsághoz), az igazságosság, a jóság és az igazság is. Ami logikátlan az általában erkölcstelen (igazságtalan) és, vagy kellemetlen.

Az igazságos elképzelések igazság-valószínűsége nagyobb, mint az igazságtalan elképzelések igazság-valószínűsége.

Az általam megfogalmazott legfőbb cél, és egyben legfőbb elv: minél több ember éljen (legyen egészséges) egyre egészségesebben, jobban, kellemesebben, igazságosabban. Ennek jelentését egy későbbi fejezetben mondom el.

A racionális lényeg viszont a következő. A vizsgálódás szempontjából valóban szét kell választani a jó (kellemes, hasznos, igazságos) igazságát, az igazság igazságától. Azt azonban tudni kell, hogy a két igazság (a jó, igazságos, kellemes, hasznos igazsága és a logikus igazság) az eredetnél és a végcélnál azonos. A kettő között, ahol az ember találkozik velük, ahol vizsgálja őket, eltávolodnak ugyan egymástól, de nem teljesen, azért szorosan összefüggnek.  (Pl. megismerjük a természetet, megállapítunk természettudományos törvényeket, de ennek akkor van igazán értelme, azért tesszük, hogy azokat felhasználva, jobbá, kellemesebbé váljon az emberek élete.)

A jó igazságát elsősorban a társadalomtudomány vizsgálja.  Ezt az igazságot érezzük, az érzésvilágunk vizsgálja és mellette az értelmünk is, vizsgálja. Itt az a probléma, hogy az emberiség hosszabb távú összesített érzéseit is mérni kellene, de az emberek csak saját egyéni, eseti érzéseiből indulnak ki.  Továbbá az a probléma, hogy hamisságot is lehet bizonyos fokig bizonyítani. De vannak további torzító tényezők is.

Az igazság igazságát (a logikus igazságot, pl. 3x3=9) csak az értelmünk, gondolkodásunk vizsgálja. Ezt elsősorban a természettudomány vizsgálja. Itt is probléma, hogy a hamisságot is lehet bizonyos fokig bizonyítani.  De vannak további torzító tényezők is.

Az megtörtént példák, esetek többségének (a gyakorlat) vizsgálata, és a történéstől független elméleti vizsgálódás azonban nagy valószínűséggel bizonyítja a következő állítás nagy valószínűségét, vagyis az igazát. Az állítás azonos a fejezetrész címével: ami igazságos, (erkölcsös), ill. kellemes, jó, az a mélyebb (hosszabb távú, emberiségre, szóló, élővilágra szóló, stb.) igazságrétegben (a rejtett háttérigazságban) általában igaz is.  

Az igazság közlésének problémaköre.

Nem elég az igazságot megtalálni, azt közölni, terjeszteni is kell. Azért a legfontosabb, hogy valóban az igazságot közöljük.

Hogyan közljük az igazságot? Indulatosan, szűkszavúan, gondolatébresztően. Vagy hosszasan nyugodtan elemzően. Vagy másképpen. Talán sokféleképpen, lényeg az egyirányúság. Mit tegyünk a közlés középpontjába. Ezt, vagy azt? Ide is vonatkozik: sokféleképpen, a lényeg az egyirányúság. Az is biztos, hogy érthetőnek és lehetőleg érdekesnek kell lenni a közlésnek.

Hogyan juthat el sokakhoz az igazság. Mit tehet az egyén és a társadalom.

Ez a problémakör olyan szerteágazó, hogy itt nincs mód a kifejtésére.

Az igazságok vázlatos összefoglalása. Az igazságok egyfajta kategorizálása hamisság, illetve nagyobb, teljesebb igazságok szempontjából. 

A nagyjából ismert dolgok, (az igazság igazságai) igazságai. Hamisság, részigazság, féligazság, ezek még nem igazságok. A teljes igazsághoz képest 70% feletti igazság már igazság, ha nincs igazabb változat. Elvileg az ember számára is van a teljes, 100%-os igazság. (Bizonyítás: érzékelt tapasztalás, műszeres mérés, közvetlen logikai bizonyítás. A bizonyítottság jelöli ki határvonalat és a konkrét számokat, ill., azt hogy van nála, vagy nincs nála nagyobb igazság.)

Az igazságszolgáltatási igazság (valóban elkövette) ennél szigorúbb, mondjuk, a 95%-os igazság fogadható el igazságnak.

A nagyjából ismert dolgok, de a jó, a kellemes igazságai.  Rossz kellemetlen fájdalmas. Nem jó nem kellemes, stb.. A jó kellemes határvonala: a többség számára jó, kellemes. Illetve a jelen tudása szerint nagy valószínűséggel nem lehet nála 10%-nál jobb, kellemesebb. Illetve konkrétan biztosan nincs nála 2%-nál jobb, kellemesebb A kettő összesítéséből, átlagolásból 51+90/2= 70 Jó, kellemes az így mért jó kellemes, amely 70% feletti, ha saját kategóriájában nincs nála jobb, kellemesebb. E kategóriába tartozik az igazságosság, igazsága (ez is legfőbb célokból indul ki), ami nem azonos az igazság igazságaival és az igazságszolgáltatás igazságaival sem azonos.  (Bizonyítás: közvélemény-kutatás. Közvetlen logikai bizonyítás arra vonatkozólag, hogy nincs, vagy van nála jobb, kellemesebb.  A közvetlen logikai bizonyítás alapja: mi áll közelebb legfőbb célhoz, célokhoz.)

Az nagyjából sem ismert, csak halványan ismert dolgok (igazság, igazságai) igazságai. Másképpen, a megfejtendő rejtélyek igazságai, a valószínű igazságok.

Kizárt, nem kizárható, de csak ennyi, ezek még nem igazságok.  Nem kizárhatónál egy fokkal valószínűbb és nincs nála valószínűbb már „igazság”, ez a határvonal, adott esetben már 30%-os „igazság” is igazságként kezelendő, foglalkozni kell vele.  A határvonalnál valószínűbbek és még valószínűbbek a „nagyobb” igazságok. Itt is feltétel: ne legyen nála valószínűbb.  (Bizonyítás: közvetlen logikai bizonyítás, és szükségszerűen kevés az érzékelt tapasztalás, műszeres mérés.)

A három nagy kategória egymással sok szálon összefügg, de mégis külön kategória.

Természetesen vannak az enyémtől eltérő e tanulmánytól eltérő, más gondolatok, gondolatmenetek is.

Pl. abból kiindulva, hogy  a világ végtelen, a megismerés végtelen, és lehet, hogy 100 év múlva kiderül, hogy az amit ötven évre igaznak tartottam, egyáltalán nem igaz, ez a következtetés is levonható: nincs igazság, az ember csak kóvályog a kiismerhetetlen világba. Persze ezt a gondolatot ki kell fejteni. De nézzünk még kettő gondolatot, illetve gondolatmeneti lényeget. Az ember nemhogy céltalanul, igazság hiányában kóvályog a világban, de nagyon is megvezetve halad, el van rendelve minden, az embernek nincs önálló akarata, ezért az ember nem ismerhet meg önállóan igazságokat. És egyébként e szerint is értelmetlen céltalan az élet, hiszen csak egy kiszámított út van, nincs jelentősége az emberi igazságnak, az értelemnek. És nézzünk egy harmadik gondolatmeneti lényeget: mindaz, amit valóságnak hiszünk, (különböző okokból) nincs is, egészen más van, csak azt nem ismerjük. Tehát e szerint sincs igazság. Nevezzük ezeket: b, c, d gondolatmeneteknek, feltételezve, hogy ezek valamennyire ki vannak fejtve. Az én gondolatmenetemet pedig f gondolatmenetnek.

A következő megjegyzéseket tenném.  Először is b, c, d és f gondolatmeneteket részletesen össze kellene hasonlítani, megvitatni melyik az igazabb. Az is igaz, hogy csak az említett bizonyításokkal (melyikre van több bizonyíték) lehetne ezt megtenni, márpedig van olyan gondolat, sőt mind a három, amely kétségbe vonja, hogy egyáltalán lehet bizonyítani. Ettől függetlenül valahogy meg kell vizsgálni, hogy melyik az igazabb, és ez csak az említett bizonyításokkal (érzékelési tapasztalás, műszeres mérés, logikai következtetések) lehetséges.

Egyébként pedig b, c, d gondolkodók eleve hisznek valamilyen igazságban, és a logikai következtetésben, hiszen a saját gondolatukat igazságnak tartják, és arra logikai úton jöttek rá.  Sőt, ha semmi sem igaz, akkor legalább az igaz, hogy semmi sem igaz.  Viszont ha egy igazság van, akkor több is lehet. Szóval ezek ellentmondások, és az ellentmondásokat még lehetne sorolni. Általában a hamis nézetekben felfedezhető egy, vagy inkább több alapvető ellentmondás.

Egy másik alapvető ellentmondás, hogy kijelenti a gondolkodó, nincs igazság, nincs értelme az életnek, nincs önálló akarat, stb., de azért folytatja a maga megszokott, kis, tervszerű életét. Reggel felkel, megreggelizik (kiválasztja, hogy miből, mennyit eszik), elmegy a munkába, stb., és nagyon is odafigyel, (elgondolkodik, és a szerint cselekszik) hol szerezhet kisebb-nagyobb előnyöket, hol érik hátrányok. Az ember (a fejlettebb élőlény is) kénytelen gondolkodni, igazságokat megállapítani, tervezni (továbbá, dolgozni) valamilyen szinten, mert különben nyomorog, kínlódik, meghal.

És egyébként érzünk, tehát élünk. És pl. fájdalomcsillapítóval csökkenteni tudjuk a fájdalmat. Ha megcsípjük magunkat az fáj, ha elképzelve álmunkba csípjük meg magunkat akkor az nem fáj, ha valóban megcsípnek álmunkban, akkor felébredünk. Ha a valóságba csípjük meg magunkat, akkor nem kerülünk át egy másik életbe (nem alszunk el). Legalábbis általában, jellemzően így van. Ami általános, ami jellemző az a mennyiségből eredően igazabb, mint az, ami kivételes, ha egyébként minden más feltétel azonos.

És még egy paraszti érv, a vetített ill. előirt élet, világ cáfolatára.  Ha Isten, vagy bárki más vetítené a világot, vagy előre megírná, akkor mi értelme van ennek a bonyolult és egyre bonyolódó vetítésnek, vagy előírásnak? Akkor miért tette be a vetítésbe, az előírásba pl. a filmet, televíziót, a videót, stb.?  Erre sincs sok magyarázat.

És még egy, csak részben idekapcsolódó elmélkedés. A világ rendkívül bonyolult és végtelen az emberen kívüli része is az. Ez arra utal, hogy természet, Isten egyik legfőbb célja, törvényszerűsége az emberrel, élettel, az élővilággal kapcsolatos, de valószínűleg vannak más fontos céljai is.

(Ha nincs Isten, nincs tudatos tervező, csak a természet van, akkor a célt úgy kell értelmezni, mint egy nem tudatos, de konzekvensen egy irányba haladó széles utat.)

Az utolsó megjegyzésem az, hogy valóban van itt néhány alapelv, igazság, aminek kétségkívül van, hit aspektusa. Az én kiindulásaim, pl. az, hogy amit érzékelünk, az van, a világ nagyjából olyan amilyennek látjuk, tudjuk. És az elfogadott tudomány (pl. iskolai tankönyvek) is nagyjából, általában (50% felett) igazságokat mond. Tehát logikailag el lehet jutni oda (az ember mindent el tud gondolni, tud bizonygatni, rendkívül csavaros az észjárása), hogy az előttem levő fal nem fehér és vajból van, de a valóság valószínűbb, vagyis, hogy fehér és mészből, homokból, stb., van.  A másik kiindulásom, hogy az embernek van önálló akarata (csak a széles út van kijelölve, amibe benne van a rossz út és a jó út is).  A széles útban benne van kóválygás lehetősége is, csak ez kóválygás nem határtalan, hanem korlátozott, de azért az önálló akaratot, adott esetben a korlátozott kóválygás akaratát biztosítja.  A harmadik kiindulásom pedig a sokat emlegetett, legeslegfőbb cél. A természet, Isten és az ember (e célnak kellene vezérelni az embert optimális esetben) ez legeslegfőbb célja: minél több ember (és élőlény is) éljen (egyre inkább) egészségesen, jól, igazságosan.  

Kétségkívül ezeknek, a kiindulásoknak van hit aspektusuk, de azért logikailag is bizonyítani lehet őket. Ha ezekből indulok ki, akkor biztosan az én f gondolatmentem igazabb, mint b, c, d gondolatmenet, vagy egyéb gondolatmenet. Az alapvető kiindulásaimból adódóan, ellenérzésekkel, erősebb kételyekkel viselkedem az olyan elméletekkel szemben (minden elrendeltetett, nincs semmi csak kóválygás, nincs igazság, nincs értelme az életnek, stb.) amelyek az én kiindulásaimmal ütköznek. Tehát én nem cáfolom, hogy van a gondolkodásban, az igazságban némi szükségszerű bizonytalanság, butaság, van hatalom érdekű manipuláció, van némi hit, van némi kóválygás, van némi elrendeltetés, csak azt állítom, hogy azért az értelem, az önálló akarat, az igazság is létezik.

A társadalmi alapvető ellentmondásai és azok feloldása. Mi a helyes nézet, és ebből adódó cselekvés. A természettudományos igazságok, és a társadalomtudományos igazságok (a jó, kellemes, az igazságosság) igazságai, ezekből is társadalomtudományos alapigazságok.

Kezdjük onnan, hogy kétféle igazság van, az igaz, igazságai, és a jó a kellemes, az igazságosság igazságai. Az igaz, igazságait nevezhetjük az érzékelés az érzékszervek igazságainak is. (És nevezhetjük természettudományos igazságoknak is amennyiben az emberek kívüli világra jellemzőek.  A jó, a kellemes, az igazságosság (a hasznos a szép, stb.) igazságait, nevezhetjük az érzések, érzelmek igazságainak. (És nevezhetjük társadalomtudományos igazságoknak amennyiben azon világra jellemzőek, amelyben az ember áll a központban.)

Az érzékszervek igazságai (a műszerek mérése is végső soron az érzékszerveinken keresztül hatnak) bizonyíthatóbbak, konkrétabbak. Ez abból ered (abból is), hogy az érzékelés megfoghatóbb, konkrétabb és egységesebb, mint az érzése, érzelem.

Ebben a tanulmányban azt állítom, sok módón bizonyítom, hogy mindkét igazság a természet, Isten igazságai. Vagyis, hogy nem az ember hozza létre az igazságokat, az ember csak felfedezi, bizonyítja, alkalmazza az igazságokat.  Ugyanakkor itt egy másik állítást is teszek: a jó, a kellemes az igazságosság igazságai (főleg az alapigazságok) részben természeti Isteni igazságok (bizonyíthatók és bizonyítás erősségével arányosan igazságok), részben a többség elfogadása és ebből fakadó cselekvése határozza meg az igazságot.

Nézzünk pl. egy természettudományos igazságot: a föld gömbölyű és forog a tengelye körül.

Ezt viszonylag könnyű konkrétan bizonyítna. Pl. valaki kinéz egy űrhajóból, vagy onnan filmet készít. Vagy elindul egy hajóval, repülővel egy irányban és megérkezik oda, ahonnan elindult.  A közvetett bizonyítékok is elég konkrétak, így tehető össze a nap a hold, a csillagok, a bolygók mozgása logikusan. Ez az igazság, (a föld gömbölyű) akkor is gazság volt, amikor az emberek azt hitték, hogy nem gömbölyű. És akkor is igazság volt, amikor csak egy ember, vagy néhány ember gondolta azt, hogy gömbölyű. De fel kell tenni a kérdést, mit ér az igazság, anélkül, hogy az emberek felismerik, elfogadják és alkalmazzák? Sajnos azt kell erre válaszolni, hogy az emberi felismerés, elfogadás és alkalmazás nélkül az igazság értelmetlen haszontalan. Árnyaltabban fogalmazva: az igazság, felismerés, elfogadás és alkalmazás nélkül valamennyivel értelmetlenebb, haszontalanabb, mint felismeréssel, elfogadással, alkalmazással, kiváltképpen a társadalomtudományos igazságok vonatkozásában. Azt mondom, az igazságnak ezek szerint két kiterjedése van: ez egyik az igazságtartalma, beleesik az igazság 30%-os mezőjébe. Az ember számára hasznos igazságnak tartalmazni kell az előző kiterjedést, feltételt, és tartalmaznia kell azt is, hogy az emberek felismerjék, elfogadják és alkalmazzák. Az ember számára hasznos igazság, magasabb rendű igazság, mint az egyszerű igazság. 

Most felsorolok néhány társadalomtudományos alapigazságot. Ezek az én véleményem szerinti alapigazságok de ez sem biztos.

1. Az emberi élet legfőbb célja, hogy minél több ember, (beleértve magamat is) és állat is, éljen, egyre jobban, kellemesebben, egészségesen, igazságosabban, boldogabban. (Talán növény is.)

2. Az ember önakaratából képes egyre jobban, kellemesebben, egészségesebben, igazságosabban élni, van ilyen fejlődési lehetőség. Valószínűleg mindig is lesz ilyen fejlődési lehetőség, de jelenleg és még sokáig biztosan van ilyen fejlődési lehetőség.

3. A jó, kellemes, igazságos, stb. élet ellen hat az indokolatlan másnak ártás.  Ezért az indokolatlan másnak ártást meg kell szüntetni, el kell ítélni, meg kell büntetni. (Ne ölj, ne lopj, stb. a tízparancsolat egy része is erről szól, nem szabad másnak ártani.)

Indokolt másnak ártás, ami önvédelmi jellegű. A közösség szerve az állam elítél egy veszélyeztetőt, de csak akkor, ha veszélyeztetés igen erős, vagyis igen nagy valószínűséggel, másnak ártásba torkollik. Vagy elítél egy másnak ártót, amit végső soron önvédelemből tesz. (Egyrészt visszaszerzi a visszaszerezhetőt. Másrészt a valószínűleg erősen veszélyeztetőt semlegesíti. Harmadrészt a többiek számára példát mutat: nem ártsatok másnak.)

4. Az ember, a társadalom legfőbb rendezőelve az igazságosság, melynek alapja az igazságos arányos emberek közötti különbség. Ennek alapjai padig a következők.

Az ember, szemben az állattal, védi az életet, az egészséget nem harcol, hanem igazságos szabályozott versenyekben dönti el a hierarchiát.

Az érvényesülést elsősorban nem az erő, a harc, hanem az értelem a bölcsesség és a társadalmi hasznosság dönti el.

Az ember, szemben az állattal, az önhibán kívül hátrányos képességűeket (gyerekeket, időseket, betegeket, stb.) védi, támogatja, a „természeti” igazságtalanságot kompenzálja.

Mindenki (kivéve az önhibán kívül hátrányos képességűeket) a másnak ártás, ill. a másnak hasznosság (társadalom számára hasznos munka) arányában éljen, ez határozza meg a büntetését, jutalmazását, a szélesen értelmezett életszínvonalát, a társadalmi, (anyagi, erkölcsi hatalmi) megbecsülését.

5. A jó, a kellemes az igazságosság igazságai (főleg az alapigazságok) részben természeti Isteni igazságok (bizonyíthatók és bizonyítás erősségével arányosan igazságok), részben a többség elfogadása és ebből fakadó cselekvése határozza meg az igazságot. Az igazság, felismerés, elfogadás és alkalmazás nélkül valamennyivel értelmetlenebb, haszontalanabb, mint felismeréssel, elfogadással, alkalmazással, kiváltképpen a társadalomtudományos igazságok vonatkozásában.

Azért ezeket, az igazságokat nehezebb konkrétan bizonyítani, mint pl. azt, hogy a föld gömbölyű.

 De itt elém, vagy az emberek elé állhat, egy másik ember és azt mondhatja ezek a te igazságaid, de az én igazságaim egészen mások. Pl. ezek.

Nem minél több ember éljen egyre jobban, kellemesebben, egészségesebben, igazságosabban, stb. csak az emberek egy kiváltságos része csoportja (rétege, népe) éljen egyre jobban, kellemsebben egészségesebben, stb..– mondja a másik ember.

A második ponttal sem értek egyet, mert szerintem, az emberi fejlődés véges, pl. azért, mert egy bizonyos szint felett nem fokozható, a jobb, kellemesebb élet. És jelenleg már elértük ezt a szintet. És az önálló akarat sincs – mondja másik ember.

És egyébként nincs emberiségi többség. Az emberiség csoportokra, közösségekre, népekre, nemzetekre oszlik, ha van is „többség dönt” elv, akkor is csak ezen csoportok, közösségek, népeken nemzeteteken belül lehetséges.  A csoportoknak közösségeknek, népeknek, nemzeteknek pedig önrendelkezést kell adni, vagyis nekik kell eldönteni, (más nem szólhat bele) hogy többek között milyen társadalomtudományos alapigazságokat fogadnak el – mondja a másik ember.

A harmadik pont ezek szerint így módosul, Bizonyos emberek, csoportok, népek nemzetek pl. a felsőbbrendűségük miatt árthatnak másnak. Az indokolatlan másnak ártás nem mindig bűn – mondja a másik ember.

Tehát egy másik embernek ezek a nézetei. (Egy harmadik ember pedig azt mondja, egyiktőknek sincs igaza, mert ez, és ez az igazság. Egy negyedik ember pedig megint más, igazságokkal áll, elő és így tovább.)

Na akkor ezek a vitatkozó emberek, ha normálisak azt mondják: akkor érveljünk, bizonyítsunk, így döntsük el, kinek van igaza. És lehet is érvelni, bizonyítani még az ilyen elvont kérdésekben is. Vannak logikai érvelések, bizonyítások, vannak statisztikai érvelések bizonyítások, és talán egyebek is. De az is kétségtelen, hogy a konkrét bizonyításnak (itt a film, láthatod a saját szemeddel) alig van lehetősége.

6. Itt jön az én alapigazságom, amely az ötödik pontból ered: akkor mindenki mondja el a saját igazságát, annak bizonyítását és az igazság az lesz, amit elfogadnak az emberek, méghozzá amit, minél több ember elfogad. Még pontosabban, az lesz az igazság (de ez elsősorban a társadalomtudományos, a jó, a kellemes, az igazságos alapigazságára vonatkozik), amit az emberek többsége elfogad és a többségen belül is, amit minél több ember elfogad, feltéve, ha a tájékoztatás egyenlő és egyenes, őszinte.

De miért is igazság, szerintem a fenti igazság. Valakinek, valakiknek el kell dönteni, hogy mi az igazság. Mert elmondnak kettő, vagy három, vagy négy, stb. igazságot, de ezek így önmagában csak elmondások lesznek. Ha senki nem fogadja el ezeket, akkor ezek csak üres szavak, pusztába kiáltott mondatok lesznek. Ha hatmilliárdból csak ketten-hárman fogadják el, annak sincs sok értelme. Ebből a logikából kiindulva: minél többen fogadják el, annál több értelme lesz az igazságnak, annál magasabb rendű lesz az igazság, amelynek azért van egy másik kiterjedése is: valóban a természeti, Isteni igazságot tartalmazza. Döntse el egy szűk (tudós, vagy más) csoport, melyik a nagyobb igazság – jöhet a felvetés. De ezzel csak egy újabb vitát nyitunk: kikből álljon ez a szűk csoport? Miért pont azokból és mi garantálja, hogy ilyen általános alapvető társadalomtudományos (a jó, kellemes igazságos igazságait) igazságokat bárki képes elfogulatlanul eldönteni. Ez a vita ugyanolyan eldönthetetlen lesz, mint az eredeti vita. Egyébként pedig mivel a kellemest, a jót kell eldönteni, tehát érzésekről, érzelmekről van szó, csak mindenki összesített érzése adhat ki egy átlagos általános egyben igaz megoldást.  Tehát marad az egyetlen megoldás a többség elfogadása, a többség döntése határozhatja meg az igazságot.

Tehát én előálltam ezzel a négy igazsággal, és e tanulmányban további ezer igazsággal, mások is álljanak elő, és aztán döntsön a többség.

7. Mielőtt tovább megyek, megint meg kell fogalmazni egy alapvető igazságot: a közvetlen demokrácia, a többség elfogadása, döntése, többek között egy alapvető igazság-meghatározó tényező. 

Az egy külön tanulmányt érdemel, hogy gyakorlatilag hogyan fogadhatja el, ill. fogadja el a többség az igazságot.  Mert itt a népszavazási rendszerről is szó van, az alkotmánymosósításról is szó van, és az emberi tudat alakulásáról is szó van.

A négy pontból a harmadikat tulajdonképpen már elfogadta az emberiség többsége.

Ismételt 3. pont. A jó, kellemes, igazságos, stb. élet ellen hat az indokolatlan másnak ártás.  Ezért az indokolatlan másnak ártást meg kell szüntetni, el kell ítélni, meg kell büntetni. (Ne ölj, ne lopj, stb. a tízparancsolat egy része is erről szól, nem szabad másnak ártani.)

Indokolt másnak ártás, ami önvédelmi jellegű. A közösség szerve az állam elítél egy veszélyeztetőt, de csak akkor, ha veszélyeztetés igen erős, vagyis igen nagy valószínűséggel másnak ártásba torkollik. Vagy elítél egy másnak ártót, amit végső soron önvédelemből tesz. (Egyrészt visszaszerzi a visszaszerezhetőt. Másrészt a valószínűleg erősen veszélyeztetőt semlegesíti. Harmadrészt a többiek számára példát mutat: nem ártsatok másnak.)

A másik három pontot nem egyértelműen fogadta el, csak részben esetleg jelentős részben. A harmadik pontot elfogadta az emberiség annak ellenére, hogy nem történt ez ügyben népszavazás, sok alkotmány nem is tartalmazza. És az emberiség fogadta el annak ellenére, hogy gyakorlatilag csoportok, közösségek, népek, nemzetek vannak. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy lehetséges egy elfogadás, amely nem népszavazással történik, amelyik lassú és kanyargós, de mégis egyértelmű és az egész emberiségre vonatkozó elfogadás. Tehát létezik ilyen, nem lehetetlen. (Ugyankor én azt mondom, hogy fel is lehet gyorsítani az ilyen elfogadásokat, de erre itt nem térek ki.)

Ha a harmadik pont jelenleg el van fogadva, akkor már van legalább egyetlen biztos pont, amiből ki lehet indulni.

A következő „igazság”: egyébként nincs emberiségi többség. Az emberiség csoportokra, közösségekre, népekre, nemzetekre oszlik, ha van is „többség dönt” elv, akkor is csak ezen csoportok, közösségek, népeken nemzeteteken belül lehetséges.  A csoportoknak közösségeknek, népeknek, nemzeteknek pedig önrendelkezést kell adni, vagyis nekik kell eldönteni, (más nem szólhat bele) hogy többek között milyen társadalomtudományos alapigazságokat fogadnak el – mondja a másik ember.

Ezt az igazságot én hajlandó vagyok elfogadni. De ha el is fogadom (bárki elfogadja) akkor is utána kell tenni az emberiség által elfogadott harmadik pontot, amely ez esetben így szól. Rendben van minden csoport, közösség, nép, nemzet maga határozza meg az alapvető igazságokat, de másnak, más csoportnak, közösségnek, népnek, nemzetnek, indokkatlanul nem árthat. Beleértve a jövő embereit, akik most gyerekek és talán azokat is, akik ezután fognak megszületni. És mit jelent ez.

Azt, hogy mégis eljutottunk az emberiségig. És azt is jelenti, hogy az első pont is valószínűleg igaz. Ha senki nem árthat másnak, akkor azt sem teheti, hogy a másikat akadályozza abban, hogy jobb, kellemesebb, egészségesebb, igazságosabb élete éljen. Minél több ember, a lehető legtöbb ember éljen jól kellemesen, egészségesen igazságosan, ez csak azzal lehet összhangban, hogy tilos a másnak ártás. Nem minden embernek kell jól, kellemesen, egészséges, igazságosan élni, csak az emberek egy részének - ez azt jelenti, hogy lehet ártani azoknak, akik nem tartoznak a kiváltságos emberek közé. Mert mit mond, és mit tesz ez az önző társaság. Mi nem vagyunk senki ellen mi csak saját érdekeinket, követjük. Ehhez mindenkinek joga van, a gyengéknek is meg van adva az esély erre. A tolvaj a rabló, a gyilkos is vallhatja ezen „igazságot”, mindenki rabolhat, lophat, gyilkolhat, tehát egyenlőség van. De az igazságossági alapelv, a harmadik pont, amelyet viszont már az emberiség többsége elfogadott, ezért igazság, kimondja: nem árthatsz másnak.

Viszont gyakorlatilag harmadik pont sem érvényesül teljesen, mert, pl. érdemtelen jövedelemszerzéssel jelenleg is, lehet ártani másnak. Pontosabban, amíg nincs pontosan tisztázva, értelmezve mit is jelent a „tilos indokolatlanul mának ártani”, amíg jogi alapelvek nincsenek tisztázva (betartva pedig még kevésbé) addig ezek az alapigazságok csak részben hasznosított (hasznos) igazságok. Pl., addig nem lehet a másnak ártást elméletileg megszüntetni, amíg nem tisztázott az arányosság. Mert másnak ártás létrejöhet úgy is, hogy valaki a közös tartályba betesz X mennyiségű hasznos munkát, terméket, de annak az ötszörösét veszi ki. És akkor a másiknak, könnyen kiszámolható, a hasznos munkájának csak az ötödrésze jut. Ha pedig a hasznos munkát szinte lehetetlen pontosan megállapítani, akkor az arányosságot kell pontosan megállapítani. Tehát elég sok mindent kell értelmezni azzal kapcsolatban: mikor jön létre a másnak ártás.  Ha helyesen van értelmezve a „tilos másnak ártani” akkor a már szinte minden társadalomtudományos alapigazság jelentős részben bizonyított.

Tehát az emberiség számára hasznos igazságok, magasabb rendű igazságok ezek szerint nem kettő, de három feltételhez vannak kötve. Egyrészt legyen magas az igazságtartalmuk. Másrészt a többség, minél több ember ismerje, fogadja el, és alkalmazza azokat. Harmadrészt, az alkalmazás legyen szinte teljes, vagyis az igazság legyen helyesen kibontva, értelmezve és ezek szerint legyen megvalósítva.

De kétségtelenül a második pont, amely jelenleg legkevésbé elfogadott.

Vagyis, hogy van fejlődési lehetőség, lehet sokkal jobb, kellemesebb, egészségesebb, igazságosabb életet élni, főleg ha a jelen állapotaiból indulunk ki.  Ugyanis jelenleg mást sem hallunk, mint azt, hogy ez már a szinte tökéletes rendszer. Mert ezen állítás azt mondja, hogy fejlődhet pl. az autó, a mosógép, a gyógyítás, stb. tehát ebben az irányban van némi fejlődés. De pl. az igazságszolgáltatás, nem fejlődhet, a társadalmi igazságtalanságok is fennmaradnak, vagyis azért nem mindenkinek jár majd a legmagasabb fokú egészség. A jelen igazságtalan háborúi is fennmaradnak, mint pl. az iraki háború. Fennmarad az is, hogy bizonyos problémák, (mint pl. a természetpusztítás) megoldatlan kardként lógnak az emberiség feje felett. És még sorolhatnám a rendszerből eredő azon problémákat, amelyek miatt a jelen és sokak szerint a jövő élete is, megreked egy viszonylag rossz, kellemetlen egészségtelen, igazságtalan szinten. De sajnos ettől sokkal veszélyesebb a helyzet. Mert fel kell tenni a kérdést: miért jöhetett létre az emberiség történelmében az 1910-1945-ig tartó szakasz (vagy 1910 -1953-ig tartó szakasz), amikor nemcsak megrekedt a fejlődés, de az átlagosnál mondjuk kétszáz millióval többen oktalanul szenvedtek, és ennek a negyede meg is halt. És sajnos meg kell állapítani, hogy nemcsak stagnálás van, de létezik válság-láncreakció is, mély hullámvölgy is van. Sőt világ-katarzis is lehetséges.

Az 1910-45-ig tartó szakasz azért jött létre, mert nem volt elégséges a fejlődés. 

Ekkora katarzis nem jöhetett véletlenül össze, és az sem indok hogy megszületett néhány diktátor. És az sem indok hogy az emberek egy része előítéletes, soviniszta, rasszista volt. És az sem indok, hogy a szélsőséges politikai erőket nem korlátozták eléggé. Illetve ezek csak résztényezők voltak, a sok között. Az indok: a társadalmi és erkölcsi fejlődés nem volt elégséges, már jó ideje nem volt elégséges, csak ebben az időszakaszban erjedtek meg a problémák  

A fejlődést is értelmezni kell. Mert az rendben van, hogy szükséges változás, de a változás lehet rossz irányú is. Merre van a jó irány, ez az egyik kérdés.

És másik kérdés: hogyan menjünk a jó irányban lassan békésen, vagy gyorsan, esetleg erőszakosan? Egyenletesen, vagy ha megérett helyzet?

Mi jelent a szélsőségesség: erőszakos változtatást? Vagy csak gyors erőteljes, nagyarányú változtatást? Vagy rossz irányú változtatást? 

A jó irány arra van ahol a nagyobb, a magasabb rendű igazságok (célok) vannak.

Az előzőek értelmében, az a stratégiai jó irány, amit annak tart a nép.

„Döntsön a többség” elvnek azonban van egy feltétele, az egyenlő és öszinte (nem manipulatív) tájékoztatás. És ez sajnos jelenleg nincs meg. 

A nagyon lassú, békés változással az a baj, hogy az már stagnálás, amely nem tart lépést a természettudományos, technikai fejlődéssel, valamint az emberek igénynövekedésével. Jó példa erre: a természetrombolással nem tart lépést a természetrombolás rendszerbeli megállítása. Az államnak, a jelenleginél sokkal radikálisabb lépéseket, változásokat (anyagi fogyasztáscsökkentést, innovációs stratégiát, ez irányú oktatást, stb.) kellene tennie, hogy lépést tartson a fejlődés a szükséges fejlődéssel. Ugyanakkor a béke, a demokrácia, az igazságosság felé nem lehet erőszakkal haladni. A rossz irányú és az erőszakos változás: rossz változás. A nagyon lassú, békés változás: szintén rossz változás. A nagyon gyors, jelentős változás: rossz változás. Viszont ha lemaradás van, akkor sietni kell. Talán egyszer a társadalomtudomány meg tudja mondani, hogy milyen helyzetben mennyi kisebb törvényt, nagyobb törvényt kell meghozni, megváltoztatni, hogy az optimális fejlődés fennmaradjon.

Tehát a fejlődés alapigazságát is értelmezni kell, vagyis meg kell állapítani további fejlődési alapelveket.

Kitérés az alapvető társadalmi ellentmondásokra.

Pl., az előbb felvettetem, hogy majd a jövő társadalomtudományának kell megoldania, előtte viszont éppen a „többség döntése a jó” elvének fontosságát bizonygattam. Aztán a fejlődéssel kapcsolatos ellenmondásokat is felvetettem. Aztán ott van alapvető társadalmi igazságok és az önrendelkezés ellentmondása, melyet fel is oldottam. De hosszasan lehetne sorolni az ellentmondásokat is.

Tulajdonképpen a társadalmi ellentmondások döntő többsége nem feloldhatatlan ellentmondás, csupán egy nagyon kényes egyensúly. Vagy úgy is fogalmazhatok, hogy az optimális járható út, gyakran leszűkül egy nagyon keskeny, sok elemzést kívánó útra. Amely út szinte nincs (vagy az egyik szakadékba esünk bele, vagy a másikba), ha csak felületesen és elméletileg gondolja át a gondolkodó a problémát.

De kétségtelenül van egy alapvető ellentmondás, amelyen bármennyit gondolkodok, nem látok igazi megoldást. Ez pedig a következő: a vezetés egésze (többsége), amelynek meg kellene oldani az ellentmondásokat (a múltban és jelenleg csak ő van abban a helyzetben), nem tudja, és nem is akarja azokat megoldani.

Foglaljuk össze az eddig elmondottakat.

E fejezetben egyfelől az alapvető társadalmi igazságról elmélkedetem, másfelől az általam vélt igazságokat állapítottam meg és bizonygattam.  Hozzátéve, hogy ezen igazságok, igazát nem csak e fejezetben, hanem az egész tanulmányban bizonygatom.

Megállapítottam hogy négy, ill. hat igazság közül a harmadik, amely leginkább elfogadott, de itt is komoly értelmezési hibák vannak, ezért gyakorlatilag csak részbe realizálódik.  A többi igazság ennél is kevésbe elfogadott, és megvalósuló, kiváltképpen a második igazság.

Azt is hozzá kell tenni, hogy ezen alapvető igazságokból sok-sok igazság levezethető. Tehát az alapvető társadalmi igazságok nemcsak önmagukban levő igazságok, hanem kiindulópontok.

Az igazságról szóló elmélkedésem pedig azzal bővült, hogy megállapítottam ezzel kapcsolatosan két további igazságot, az ötödik, és a hatodik igazságot.

De két különálló egyfelől elmélkedés úgy kapcsolódik össze, hogy érdemes mindent az alapvetésektől kezdve elemezni, így tisztábban láthat az ember. Az én igazságaimat egészen az igazság elemzéséig vezetem vissza.

Másfelől úgy kapcsolódik össze, hogy ez a hat igazság (és a többi ezer) az én igazságom, és persze ezen kívül még sok-sok igazságnak vélt kijelentés létezik, de akkor döntsön (elfogadjon) a többség. Döntsön minden egyén, csoport, közösség, nép, nemzet külön-külön, de ezek a döntések is összegződnek, tehát dönthet az emberiség is.

Az igazság problémakörére még visszatérek.

A gondolkodás felosztása, a gondolkodási funkciók. Elmélkedések a gondolkodásról.

Általában a tudomány és ezen belül a gondolkodástan feladata.

A tudomány alapvető feladata nem a valóságos világ pontos rekonstrukciója. Még csak nem is valóságos világ pontos leírt rekonstrukciója. ( Ez egyébként nem is lehetséges.) A tudomány feladata a valóságos világ olyan leirt (nyelvben, beszédben közölt) rekonstrukciója, amely leginkább szolgálja az emberi megismerést, megértést és a lehetséges fejlődést. A fejlődés, végső soron a legeslegfőbb cél felé menetelés.

Kétségkívül a tudomány egyik feladata, hogy lehetőleg közelítsen valóságos világhoz. De ez csak az egyik feladata, a másik, a megismerés megértés, a fejlődés szolgálata. Ez pl., azt jelenti, hogy adott estben, ha választani kell az alábbi két modell, ill. leírás között, akkor a másodikat kell választani. Az első modell a valósághoz közelibb, de érthetetlen és használhatatlan. A második modell a valóságtól távolibb, de érthetőbb, használhatóbb. Ha viszont a két modell közel egyformán érthető, használható, akkor azt kell választani, amely valósághoz közelibb.

Továbbá a tudomány feladata, hogy megtalálja a törvényszerűségeket, a helyes alapelveket és használja azokat. A két feladat szerintem, nem üti egymást.

A tudomány feladata ( a kaotikus tudomány nem is nevezhető tudománynak), hogy kialakítson egy közösen elfogadott kerettudományt.

Ez gyakorlatilag arról szól, hogy ha egy témáról van ezer eltérő vélemény, akkor azt úgy szelektálja, összesítse, hogy a legvalószínűbb, legtöbb, legnagyobb igazságokat tartalmazó, egy, kettő, három, vagy esetleg négy vélemény maradjon meg. Persze a közösen elfogadott tudománynak is állandóan alakulnia kell.  (A közösen elfogadott tudomány nem más, mint a kritizálható alapanyag.) Többek között, változnia kell, mert mindig vannak új körülmények, ill. új felfedezések meglátások, elméletetek.  Tehát szükséges a közösen elfogadott tudomány folyamatos módosítására, a folyamatos összesítéssel kombinált szelekcióra. Ez leginkább valamilyen demokratikus módón történhet.

A kaotikus tudomány egyszerűen nem képes szolgálni a fejlődést. Mi van akkor, ha egy témáról van, mondjuk ezer egyenrangú vélemény, elmélet. Könnyen elképzelhető, kikövetkeztethető az a kaotikus állapot, ami ekkor létrejön. Megállapítható ez nem jó, és megállapítható ennél jobb (persze a pontos tudományos következetésre szükség van, mert ez is összetett probléma), ha van egy, kettő, három esetleg a négy viszonylag legigazabb, kiválasztott vélemény, elmélet.

Sőt ha egynél több vélemény elmélet leírás van, akkor meg kellene jelölni azt az egyet, amely még ezek közül is a legvalószínűbb, amelyik adott időben a dobogó legfelső fokára állhat. A másik évben persze felcserélődhet a helyezés, vagy éppen a kaotikus tudományból kerül be, valamely elmélet a legjobbak közé.

Kétségkívül automatikusan is kialakul valamilyen szelekció, összesítés, de lassan zavarosan. Jobb a szervezett, egyben gyorsabb szelektálás, összesítés. A közösen elfogadott tudomány egyik gyakorlati megtestesítője az iskolai tankönyv.

A közösen elfogadott tudománynak csak akkor van értelme, ha az közérthető.

Azt gondolom ez nyilvánvaló. Eleve kizárja magát a közösen elfogadott gondolkodásból, tudományból az a gondolat, elmélet, stb., amelyik nem érthető a többség számára, amelyik csak egyes emberek számára érthető. A bonyolult gondolatokat is érthetően kell megfogalmazni. Erre talán a legjobb eszköz a példázat.

A tudomány, a tudományos gondolkodás célja rejtett háttérigazság feltárása és alkalmazása a jobb működés, a jobb élet kialakítása miatt. A társadalmi, gazdasági fejlődés, a rejtett háttérigazságok feltárása és alkalmazása következtében jön létre. A jövő fejlettebb társadalma, a rejtett háttérigazságok feltárása és alkalmazása következményeképpen tud kialakulni.

Minden történelmi kornak van egy lehetséges elérhető maximális tudása, (itt az összevont tudományos tudásra gondolok), de azt a tudást csak akkor közelíthetjük meg, ha tudjuk, hogy tudásunk, abszolút mértékben messze nem maximális, tudjuk, hogy a tudásban is állandóan előre kell lépni.

A C/0/A ábra egyik része a tudományok e problémakörét ábrázolja vázlatosan. Mi a viszony az egyéni mindennapos felszínes gondolkodás és a tudomány között. A tudomány két része az alapkutatás és az alkalmazott tudomány kapcsolata. Az alkalmazott tudomány visszatérése az egyéni mindennapos gondolkodásba ill. az egyéni mindennapos életbe ez is egy külön problémakör.

 Az ábra e része nem kimondottan a gondolkodástanról szól, hanem általában tudományokról minden tudományról, de elsősorban a természettudományokról és a társadalomtudományokról szól.

Néhány a gondolkodással kapcsolatos megállapítás (közmondás).

Többet ésszel, mint erővel. A gondolkodást, (a szervezést, rendszerezést, a tervezést, az újítást, stb.) nem pótolhatja az erő, a pénz, az anyagi javak, a jó körülmények. A gondolkodás fontosabb, mint az erő, a pénz, az anyagi javak, a körülmények.  A rafinácíó az csak egyféle okosság.

Rátérnék a gondolkodástanra.

Van, aki a legfőbb tudománynak tartja. A jelenlegi közösen elfogadott tudomány (hivatalos tudomány) jelentéktelennek tartja, hiszen még az iskolai tananyag részét sem képezi. Legalábbis elenyésző mértékben képezi azt.  Szerintem egy fontos tudomány, de nem legfontosabb. Egy fontos tudomány a sok fontos tudomány között, de nélkülözhetetlen.

Mi a célja, értelme a gondolkodástannak. Elsősorban az, hogy segítse a gondolkodást. Akár a hétköznapi egyéni gondolkodást akár az átgondolt tudatos tudományos gondolkodást. A gondolkodás közben, akármiről szól a gondolkodás, szinte automatikusan előjönnek a gondolkodástan problémái. Az gondolkodó ilyenkor megakad és nem tud továbbhaladni. Már az is segítség, hogy ezeket a gondolkodástani problémákat, a gondolkodónak nem kell önállóan végiggondolnia, vagy legalábbis úgy kell végiggondolnia, hogy van segítsége. Ugyanakkor valamivel, egy fokkal szervezettebbé, jobbá teheti a gondolkodást. Az önismeretet is szolgálja. A világ megismeréséhez megértéshez is hozzájárulhat. A gondolkodástan minden tudományról egyben önmagáról is gondolkodik.

Ugyanakkor nem pótolhat más tudományokat. Egy kis példázat. A filozófus (az a filozófus, aki a gondolkodásról gondolkodik), az íróasztala mellett ülve írja a feltehetően nagyon mélyen szántó tanulmányát, de ezt éhesen fázva, betegen teszi. Mert nincs fűtés, nincs víz, nincs élelem a kamrába, és roskadozik a ház is. Mindezek nincsenek, mert a filozófus ezeket nem tartja fontos dolgoknak. Ez a példázat arra mutatna rá, hogy a gondolkodástan nem pótolhatja a többi tudományt, a gondolkodástan egy tudomány a sok közül. Viszont nélkülözhetetlen. Nem egyedüli kizárólagos (egy a sok közül), de nélkülözhetetlen tényező.

Szerintem a gondolkodástant a következő nagy témákra (kategóriákra) lehet felbontani.

Nagy egység: gondolkodás a gondolkodásról.  A gondolkodás szerkezete, menete, részei, stb.

E fejezetben főleg ennek felvázolása történik. 

Gondolkodás általában a tudományokról. Egy bármilyen nagyobb egység (leírás, tanulmány, stb.) szerkezete, problémái. (A nagyobb egység tartalmát, konkrét szerkezetét viszont már az adott tudomány határozza meg. A gondolkodástan csak minden tudományra jellemző általános problémákkal foglakozik.) E témának egyik fontos része a természettudományok és társadalomtudományok összehasonlítása. E összehasonlítás csak részben a gondolkodástan része, legalább annyira része a társadalomtudományoknak (összefoglalva: a társadalomtudománynak), amennyiben hozzájárul azok megismeréséhez, megértéséhez.

Gondolkodás az igazságról. Végül is gondolkodás célja az igazság megtalálása. Ha nem tudjuk, mit keresünk, akkor azt nehezebb megtalálni.

Ugyanakkor a világ az egész világ vizsgálata annak alapvető felosztásai, annak szerkezete, működése, stb., vizsgálata már a gondolkodástan tudományához tartozik leginkább. De ez a nagy egység, is közös. Mindegyik tudomány eljut a világ alapvető szerkezetének, működésének problémájához.  Sőt az átgondoltan tudatosan, tudományosan gondolkodó ember (egyben széles látókörű, lényegesítő ember) eljut a világ alapvető szerkezetének, működésének problémájához.

A gondolkodástan további nagy témai (egységei problémakörei). A biológiai ember és a gondolkodás. (a gondolkodás biológiai folyamatai).  Az érzés, érzelem és gondolkodás kapcsolata ötvöződése. Ehhez azonban szükség van az érzés, érzelmek megismerésre. (Ez önmagában is hatalmas tudomány. A bonyolult kapcsolat pedig egy tudományág.) A genetikus és egyéb emberi programok és a gondolkodás kapcsolata, ötvöződése. (Ugyanaz mondható el, ami az előbb.) Mindehhez szükség van az evolúció vizsgálatára. Szükség van az ember, az emberi érzések az emberi programok az emberi értelem kialakulásának a vizsgálatára.  (Megint elmondható hogy ez egy hatalmas tudomány.)

Ugyanakkor itt is felmerül a felosztás (kategorizálás) egyik problémája. Mi tartozik a gondolkodástanhoz, mi tartozik az érzéstanhoz, mi tartozik genetikához, mi tartozik az evolúciótudományához? Szükség van e hatalmas tudományok felosztására már gyakorlati szempontból is. Nincs olyan ember, aki mindegyik tudománynak az alapos ismerője lehet. (Értelmetlen az olyan tudomány, amelyik az egyének megismerését, megértését az egyéni élet jobb szervezését nem szolgálja. A tudománynak azért is van szüksége a közösen elfogadott tudományra, mert az szolgálja leginkább az egyének tudását. Ugyanakkor az ember csak kategorizálva értheti meg a világot. Az egyik alapvető kategória pedig a tudományok szétválasztása.)

Visszatérve: hogy oldható meg az összefüggő tudományok szétválasztása, úgy hogy azért az összefüggés megmaradjon? Pl. úgy hogy a tudós, az adott tudomány maga részét alaposan részletesen ismeri, a társadalomtudományokat ennél valamivel kevésbé alaposan, de azért ismeri, a lényeges részüket ismeri. Itt már előjött a lényegesítés problémája is. A gondolkodástannak (ill. ezzel foglalkozó tudósnak, gondolkodónak) tehát alaposan részletesen kell ismernie, kell a gondolkodástan saját egyedi részét, kissé kevésbé, de részletesen ismerni kell, pl. a gondolkodás és az érzéstan (érzésvilág) kapcsolatát, ennél kevésbé, de azért jelentősen ismernie kell az érzéstan, érzésvilág azon részét, amelyik nem kapcsolódik a gondolkodástanhoz. Sőt magának a gondolkodástan sajátos részén belül is kiválaszthat egy részt, ágat, amelyet mindennél jobban ismer. Lehetnek olyan tudományágak tudósok, akik éppen a kapcsolati részeket, az átmeneteket ismerik a legjobban. De kihangsúlyozom viszonylag kis eltérésekről, lehet szó, ellenkező esetben egyenlőtlenül oszlik el a tudás.  Azért arra vigyázni kellene, hogy a közösen elfogadott tudásba legyen egy jól érthető kategorizálás és a tudás egyenletesen, oszoljon el.

Természetesen ez fejezet csak felvázolja ezt a tudományt, ez a hosszából is következik. A gondolkodástan még összefoglalva is a sokszorosa lenne e fejezetnek. Remélem, hogy azért a lényeges egységek, problémakörök, témák többsége szerepel e fejezetben. Vannak egységek problémakörök, témák, amelyeket a teljesség igénye nélkül röviden vázolok. Vannak egységek, problémakörök, témák, amelyeket még ennél is rövidebben vázolok. És a leghatalmasabb egységeket, problémaköröket, témákat csak egyszerűen megemlítem. Ilyen téma az egész világ lehetséges alapvető szerkezete, lehetséges felosztásai. Az összefüggések, az összefüggés-hálózatok témája. Ilyen téma a biológiai ember és a gondolkodás (a gondolkodás biológiai folyamatai).  Az érzés, érzelem és gondolkodás kapcsolata ötvöződése.

A genetikus és egyéb emberi programok és a gondolkodás kapcsolata, ötvöződése.  Az evolúció vizsgálata a gondolkodás szempontjából. A tanulás, mint gondolkodási funkció. A hétköznapi, egyéni kapkodó, felszínes, képzetes gondolkodás és az átgondolt, tudatos, magasabb fokú gondolkodás kapcsolata, ill. a tudományok problémaköre.

Ez fejezet inkább gondolkodástan belső problémáira (gondolkodás a gondolkodásról) koncentrál, de ez is csak felvázolás szintjén marad. 

A szűken értelmezett gondolkodás alapvető felosztása szerintem.

A gondolkodás elemi funkciói.

A gondolkodás (közepes) funkciói.

Az összetett problémákat, nagyobb egységeket elemző magasabb fokú (átgondolt, tudatos) gondolkodás.

A (közepes, nem elemi) gondolkodási funkciók.

Itt érdemes igazán a bogarakról szóló mesét felidézni.

A problémamegoldás.

A probléma szónak kettős értelme van. A „probléma”, mint egy elemezendő téma, tárgykör. És probléma, mint baj, hiba, zavarosság, gond, megoldandó feladat. A kettő összefügg.  

A probléma-felismerés megelőzi a problémamegoldást. Sőt talán még ilyen kategória is van: a problémamegoldás, mint a probléma-felismerése.

Probléma alatt itt: valamilyen cél feladat elérésének érdekében való gondolkodást értem.

A problémamegoldást is többféleképpen lehet kategorizálni. Az állatoknál a megoldás a gondolkodással összekötött cselekvés. Az embereknél azért cselekvést rendszerint megelőzi a gondolkodás.

Vannak egyszerű problémák. Egy tárgy a megtalálása. Vagy egy tárgy kivétele valahonnan. Vagy egy két-három lépcsős cselekvéssor megtervezése. Stb.

Nézünk kissé nehezebb problémákat. Egy raktárrend kialakítása. Egy munkarend kialakítása.  Egy szerkezet megjavítása, szétszedése, összerakása.

Társasjátékok (kártya, sakk stb.) taktikája ill. stratégiája. Útvonaltervezés. Vásárlás, kiválasztás. Valaminek a kiszámolása, (matematikai, mértani problémák).

És ne feledkezzünk el az ember-ember problémákról se, pl. egy konfliktusmegoldás. Ez talán egy külön kategóriának vehető.

Az emberi gondolkodás mindezek előzetes kigondolásáról, megtervezéséről szól. Bár az embernél is van a rögtöni cselekvés, és cselekvési kísérletezés.

A fenti felsorolás a problématípusok felsorolása a teljesség igénye nélkül.

Tulajdonképpen ahány probléma annyi megoldás. A gondolkodás, ill. a tudomány feladata mégis a kategorizálás, a tipizálás. Valószínű a problémamegoldásnak is vannak típusai, fajtái.

Az biztos, hogy vannak egyszerűbb problémák, (egyszerű raktár, egyszerű munkaterv, stb.) És vannak közepesen összetett, és erősen összetett problémák.

A másik nagy kategorizálás. Már ismeret betanult, rutin megoldás, illetve részben ismert, illetve viszonylag új probléma. Nyilvánvalóan az összetett és viszonylag új problémák megoldása magasabb fokú gondolkodást igényel, mint az egyszerű már betanult problémamegoldás. Az is nyilvánvaló hogy a gondolkodás, így a problémamegoldás is döntően a gondolkodás elemi funkcióira (pl. összehasonlítás következtetés) épül.

(Egy mondás: a világon nincs egyszerűbb, mint egy megoldott probléma, és nincs bonyolultabb, mint egy megoldatlan probléma.)

Külön, kiemelten említeném a bizonyítást ill. a közvetett bizonyítást, mint problémamegoldást. Ezt nevezhetjük leginkább összetett következtetésnek. 

Mindenesetre a következtetés és a problémamegoldás között elég szoros ugyanakkor bonyolult kapcsolat van. Szélesebb értelemben a gondolkodási alapfunkciók és a közepes gondolkodási funkciók között elég szoros és bonyolult kapcsolat van. Ezeket elemezni szükséges.

A problémamegoldás kérdése: hogyan oldható meg? Ez jó ez igaz, ez rendben van?

Erről a témáról, még szó lesz.

A szűken értelmezett logika, a megjegyzéses igazság c. fejezetben az igazságról, a gondolkodásról, a problémamegoldásról van szó.

Az egyszerű problémamegoldás.

Közelebb kerülünk a gondolkodás megértéshez, ha egy egyszerű gondolkodó (új problémákat is megoldó) gépet, robotot akarunk szerkeszteni.

Az első lépés a cél kijelölése. Gépesíthető e a cél kijelölése, vagy azt csak az ember tudja kijelölni? A részcélokat a gép is ki tudja jelölni. Milyen lépések szükségesek a cél eléréséhez, ezt fel kell mérni. A meglevő kötött feltételeket, szabályokat, eszközöket fel kell mérni. De ha mindezek kötetlenek, akkor a rejtőző feltételeket, szabályokat, eszközöket kell felmérni, megtalálni. A folyamat közben van interaktivitás, van más szereplő, változhatnak a feltételek, szabályok, eszközök. Ekkor ki kell következtetni a válaszokat és eszerint tervezni a lépéseket. Vannak e ismeretlen részei a folyamatnak?

Milyen memória, program, mozgássorozat érzékeléssorozat szükséges annak a robotnak, aki megérti és végrehajtja pl. ezt a parancsot: hozd ide a másik szobából a piros ceruzát.  Ezt nem részletezem, de ha részletezném, jobban megismernénk a gondolkodás, nemcsak a robot gondolkodásának, de az emberi gondolkodásnak is, a menetét.

Az állati gondolkodás. A parancs pl. ez: éhes vagyok. (mindez nem szavakban fogalmazódik meg, hanem szagokban, képekben, stb. Az ennivaló az erdőben van. Ilyen ennivalók vannak az erdőben. Elindulok. Stb.. Nem részletezem, de ha részletezném, jobban megismernénk a gondolkodás, nemcsak az állatok gondolkodásnak, de az emberi gondolkodás menetét is. A gondolatsor lehet és érdemes folytatni.

Minden gondolatsort lehet és érdemes folytatni.

A puszta logika. Néhány közvetlen logikai módszer, ill. a helyes, jó megoldás megtalálása.

Kidobásos módszer a jó megtalálására. Először nagyjából számbaveszünk minden variációt. A lehetetlen variációk kidobása. (Ebben az ember nagyon jó, rengeteg lehetetlen variációt igen gyorsan ki tud dobni.) Aztán a lehetséges, de nagyon rossz megoldások kidobása, ez is gyorsan megy. Aztán a lehetséges, de rossz, hibás megoldások kidobása. Aztán a szinte jónak látszó, de azért egy kicsit rossz, hibás megoldások kidobása. Így megmarad a jó megoldás.

Ha valami igaz, akkor annak a bizonyos szempontú fordítottja is igaz – tétel alkalmazása. (ha B hat C-re akkor valószínűleg valahogy C is hat B-re. Az összerakás sorrendjében szét lehet szedni és fordítva.)

Szabályos, szabályosan változó sorrend, szisztéma keresése.

A hiányzó elem, láncszem megtalálása.

Stb.. Ezeket vehetjük egyszerű gondolkodási funkcióknak is.

Talán a probléma-felismerés egy külön gondolkodási funkció.

Az ember sok módón kerülhet szembe a problémával. Véletlenül. Vagy eléje rakják: tessék old meg. Vagy önkéntesen keresi, de erről még szó lesz.

Az biztos, hogy a közvetlen veszélyt, a közvetlen szükséget nem nehéz felismerni. Magasabb fokú gondolkodást igényel egy rejtettebb (pl. a jövőben jelentkező, ill. áttételesebb (nem én vagyok, leszek a közvetlen károsult) probléma felismerése.

A probléma-felismerés része a probléma fontosságának vizsgálata. Itt térek ki a problémák következő kategorizálásra. Jelentéktelen, közepesen jelentős, jelentős probléma. Ez azért más kategória, mint a probléma összetettsége. Az aktualitás mindenképpen egy tényező a probléma fontosságában. Ezen kívül még sok tényező van

Néhány további kategorizálás. Részletkérdés, ill. általános probléma.

A probléma felismerése, a probléma pontosítása, a probléma megoldása. A nagy probléma felosztása kisebb problémákra.

Probléma, mint minden dolog, ill. probléma, mint valamilyen rossz dolog, valamilyen nehézség.

A probléma (nehézség kellemetlenség) megszüntetése az okok megszüntetésével. A probléma megszüntetése valamilyen új megoldással.

Mindez a probléma-felismerés és a problémamegoldás része is.

Az idetartozó kérdések: mi a probléma? Van e probléma?  Ez jó ez igaz ez rendben van?

A jelen problémáinak felismeréséhez, megoldásához szükséges az előrelátás, a jövőkutatás, a tervezés. Ez még a múlt okainál is fontosabb.  Továbbá a jövő problémáit is, legalábbis részben a jelenben kell megoldani. Ez összefügg, a fantáziával, valamint a következtetéssel. Talán ebben az előrelátásban, jövőkutatásban, tervezésben tér el leginkább az emberi gondolkodás az állatitól.

A kérdés: mi várható a jövőben?

Néhány idevágó gondolatmenet. Ma még nincs baj, de holnap baj lehet, tehát már ma is baj van. Ez nem vezet jóra. Ha a jó jövő útja ez, akkor már a jelenben is ebben az irányban kell haladni.

A jó és rossz felismerésére itt nem térek ki, mert erről szóltak az igazságról szóló fejezetrészek.

Az ötlet, újítás, mint gondolkodási funkció. Nevezhetjük, kreativitásnak is.

Tulajdonképpen, itt arról van szó, hogy az ember folyamatosan felteszi magának e kérdéseket. Ez rendben van? Ez igaz? Ez jó?  Ezt meg lehetne jobban is oldani? Ez jobbá tehető?  A válasz gyakran az, hogy igen. Ezután pedig megkérdezi hogyan tehető jobbá. Ezután pedig megoldja, legalábbis megpróbálja megoldani a problémát. Persze olyan ölet is van ami: „mi lenne ha” hirtelen felismerésből ered. (Az ötlet általában nem más, mint az ismert dogok újszerű összerakása, csak ez a felismerés gyorsan jön. Az ötlet rejtélyessége, talán gyorsaságából ered. Valószínűleg a tudatunk mélyén már érlelődött a gondolat.)

Az újítás lényege, hogy részekre szedett dolgokat megszokottól eltérően egészen másképpen rakja össze, így egy szinte teljesen új dolog jön létre.

A merész feltételezés (miért ne lehetne) is eleme az ötlet, újításnak.  Ez összefügg a fantáziával. Ugyanakkor bizonyítás nélkül csak merő fikció marad az ötlet, újítás. Az ötlet, újítás egyféle gondolatmenete. Ez a gondolat, megoldás lehetséges e? A lehetségesség bizonyítása. Ez még nem igazság, ez még nem valószínű, csak gyengén valószínű. A lehetséges további bizonyítása, amíg eléri a valószínűséget.

Az ötlet, újítás, a közhiedelemmel ellentétben legalább annyira elhatározás, mint képesség.

Mindezek mellett, az ötlet, az egyik legrejtélyesebb, legcsodálatosabb gondolkodási elem.

Az idetartozó kérdés: hogyan tehető jobbá? Ez jó, ez igaz ez rendben van? Másképpen is összerakható? Ha másképpen rakom össze, akkor igazabb, jobb lesz?

A kritika (cáfolás) talán egy külön gondolkodási funkció.

Összefügg a kidobásos módszerrel.

Kétségkívül a folyamatos kérdés itt is ez: ez jó? Ez igaz? Persze itt a jóindulatú építő kritikáról beszélek. Kritika, megoldás nélkül, csak hiba észlelése. Kritika, megoldással összekötve, egy magasabb fokú kritika.

A kritikáról máshol bővebben beszélek. Inkábba kritika kapcsán kitérnék arra, hogy minden gondolkodás funkciónak van egyszerű (állati, kezdetleges) oldala. Vagyis gondolkodási funkciók az egyszerűtől (állati, kezdetleges) az összetett (emberi változatig terjednek. Van egyszerű probléma-felismerés, megoldás, tanulás, stb.

Az egyszerű kritika, a tagadás, a kételkedés, a csak azért sem” típusú ellenállás, a kérdésfeltevés. Ez tulajdonképpen egy gondolkodási alapfunkció.

Összefügg, az egyéni véleménnyel, a közösen elfogadott véleménnyel, az egyéniséggel, az akarattal, a kötött programmal, a fegyelemmel, az ellenségeskedéssel, stb.

A lényegesítés. 

 A lényegesítés már egy olyan gondolkodási funkció, amelyik a magasabb fokú gondolkodáshoz az összetett egységek elemzéséhez szükséges elsősorban. Az indító mese (bogárcsapatok) lényegében arról szól, hogy sokkal jobban él az, az ember vagy nép (közösség, csapat, stb.) amelyik magasabb fokon gondolkodik.

A lényegesítés fontos része a széles látókör.

Ez arról szól, hogy a gondolkodó kilép a szűk látókörből. Itt is megjegyzem ez legalább annyira elhatározás kérdése, mint képesség kérdése. Kilép szűk látókörből a közvetlen csak saját magát érintő problémákból. Kilép a megszokott megoldásokból. Megpróbálja megismerni, feltérképezni milyen a világ, milyen az ember az emberiség. Megpróbálja világot felülről, távolról nézni.  Szélesebb összefüggésekbe, helyezi a problémát. A gondolkodó azt a helyes elvet vallja, hogy a részproblémákat sem lehet jól megoldani, ha nincs meg a világ ismerete.

A szélesebb világ megismeréshez több utón juthat el, de itt inkább arról beszélek, hogy miért szükséges ez.   Egyrészt azért szükséges, mert felismerhet olyan alapvető igazságokat, törvényszerűségeket, tényezőket, amelyek a szűk világban nem látszanak. Másrészt megismerhet olyan tényezőket, amelyek a szűk világban nem látszanak, de a szűkebb, egyszerűbb problémáknak is egy tényezőjük. Tehát a széles világ megismerése azért szükséges, hogy egy problémakör összes tényezője ismert legyen. Ha hiányoznak lényeges tényezők, akkor nem lehet jó a megoldás.

A lényegesítés másik fontos része a részismeretek, ill. a tényezők összesítése.

Pl., összesítem a jó irányban ható tényezőket, és összesítem és az ellenkező irányba ható tényezőket. Majd a kettő összesítése adja ki a fő irányt. Pl. ezek a tényezők, arra utalnak, hogy ez jó megoldás, ezek pedig egy másik megoldásra utalnak. A kettő összesítése (többféle összesítés lehetséges) adhatja meg a jó megoldást.

A lényegesítés ellentéte a lényegtelenek, ill. rossz megoldások elvetése, ez fontos része gondolkodásnak. Az emberi agy szerencsére ebben nagyon jó, (a felületesség miatt azért sok hiba lehetséges), gyorsan ki tudja rostálni a lényegtelent ill. a rossz megoldásokat. 

Itt is megjegyzem: létezik a teoretikus problémák problémája.

A lényegesítés szintézis, összesítés, ennek ellentéte az analízis, részek még apróbb részekre való szétszedése, a részletkérdések megismerése. Az analízisre is szükség van, de szintézisre is. Az analízisnek és a szintézisnek egyensúlyban kell lenni. Jelenleg a megismerés, általában magismerés beleértve a tudományokat is el van tolódva az analízis irányába, a szintézis a kelleténél kevésbé van jelen.

Amikor a gondolkodó  kilép a szűk világból akkor alapvető felfedezéseket tehet alapvető elvekre, képletekre, jöhet rá. Hogy jött rá az ember hogy a föld gömbölyű, a föld forog a tengelye körül a föld forog nap körül stb., ezek alapvető megállapítások, igazságok. A bolygók általában gömb alakúak, forognak tengelyük körül és forognak egy nap körül, ezek pedig alapvető törvényszerűségek. A gondolkodó kilépett a szűk környezetéből, tapasztalatokból, tanulmányozta az égi világot, merész és feltételezéseket tett, és megállapított alapvető igazságokat.

Úgy is mondhatjuk, ha szűk világot tanulmányozzuk, akkor csak a szűk világ igazságait, tényezőit ismerjük meg, ha széles világot tanulmányozzuk, akkor széles világ igazságait, tényezőit ismerjük meg. És ezek az igazságok egy fokkal fontosabb igazságok, mint a szűk világ igazságai. Már azért is, mert ezek az igazságok egyben a szűk világ igazságai is. A föld gömbölyű igazságát pl. gyakorlatilag is lehetett kamatoztatni, nem is kevés eredménnyel.

A lényesítésnek van egy olyan aspektusa is, hogy egy hosszabb számolás, egy hosszabb bizonyítás eredményét, stb. közli. Vagyis egyszerűen röviden közli az igazságokat. Van olyan lényegesítés mikor egy hosszabb fejezet lényegét foglaljuk össze egy-két mondatban. (Továbbá vannak lényeges célok és feladatok is. Sőt szinte minden gondolkodási egységet, funkciót fel lehet osztani a lényegesség, fontosság szerint. Ez már egyféle kategorizálás.) Ha ezek az igazságok lényegesek, akkor alapvető elvekről, alapvető törvényszerűségekről beszélünk. A gondolkodó kénytelen egyszerű, rövid igazságokban gondolkodni, nem lehet minden bizonyítást minden számolást minden alkalomkor végigvezetni. Ugyanez igaz a gondolatok közlésére is. Ugyanakkor, ha rossz hiányos bizonyítás áll a rövid egyszerű „igazság” mögött,  akkor nem igazságról, hanem frázisról, dogmáról, stb. van szó.

A lényegesítés alapvető feladata mégis az, hogy kialakítsa az alapvető, lényeges elveket, az alapvető lényeges képleteket, az alapvető lényeges célokat és feladatokat, az alapvető lényeges kategóriákat. 

Az idetartozó kérdés: mi a lényeg?

A lényegesítés fontos aspektusa az állandó kérdésfeltevés: mi a lényeg? Mi az alapvetés?  És van ennél is lényegesebb lényeg?

A gondolkodó nem akar a részletekben elveszni. A gondolkodó egy nagy irányba tereli a kusza gondolatait. Ugyanakkor megjelenik a gondolkodás önkontrollja. Lehet, hogy eddig nem is a lényegből indultam ki? Lehet, hogy az eddigi egész gondolatmenetem rossz, legalábbis módosításra szorul?

Az igazán bölcs ember állandóan felteszi ezeket a kérdéseket és elég erős ahhoz, hogy önmagát is felülvizsgálja. Így ismeri fel az alapvető igazságokat.

A lényegesítés: alapvetések az alapvető kiindulások megkeresése. Talán a leggyakoribb gondolkodási hiba hogy az elemzés valahol középtájon, rosszabb esetben csak az elemezendő előtti állapotból ered. Pl. a gazdasági, pénzügyi elemzésekből általában kimarad a lényeg, pl. a termelés, fogyasztás, szélesen vett életszínvonal vonatkozása. Természetesen, ha kimarad a lényeg, akkor torz lesz az elemzés. Egyszerűen azon gyermeki gondolkodást kell követni, hogy szinte minden miértnek is van egy miértje. Amikor az ember eljut az utolsó már megválaszolhatatlan miérthez, akkor jut el a lényeghez.  Minden elemzést az alapvető lényegből, lényegekből kiindulva kell elkezdeni.

A lényegesítés, mint egyfajta kategorizálás (a lényeges kiemelése, a lényegtelen elhagyása) funkciója továbbá: a rendezés (a világ ne váljon kaotikussá).

A lényegesítés, mint leegyszerűsítés.

Valószínűleg nem lehet eljutni a lényeghez, ha nincs egyszerűsítés. Az egyszerűsítés lényege, hogy fölösleges kanyarokat le kell vágni, a tényezőket össze kell vonni, miáltal pl. az ellentétes tényezők, kompenzálják egymást. A matematikában is fontos művelet az egyszerűsítés. Az egyszerűsítés másik fajtája: az egyszerű lényegből, pl. egy egyszerűsített modellből való kiindulás.

A témát később folytatom.

Talán a lényegesítéshez áll a legközelebb a használható igazságok, megállapítások megfogalmazása.

Pl. ez nem túl használható megállapítás: az ég gyakran kék.   Pl. ez már használható, mondanivalóval rendelkező megállapítás: felhők felett mindig kék az ég.

Az elemzés is gondolkodási funkciónak tekinthető, igaz ez egy fokkal még összetettebb dolog.

Az elemzés alapvető menete: a témával, problémával összefüggő tényezők összeszedése. A tényezők elrendezése. A lényeg kiemelése. Ez utóbbi miatt itt is megemlítem, az elemzést. Az elemzés témája természetesen ennél bővebb, lesz még róla szó.

Az összesítés, összegzés talán a lényegesítéshez tartozik, a szétszedő analízis talán a kategorizáláshoz.  A „talán” szót  azért teszem oda, mert a lényeget is lehet kategorizálni. A kategorizálás nem egészen azonos a szétszedő analízissel.

Az összegzés, összesítés inkább a szétszedő analízis ellentéte.

Összegzés pl. egy soktényezős egyenlet végeredménye. Egy hosszabb gondolatsor, elmélet, rövid lényegi kivonata. Illetve ha gondolkodás iránya világ lényege felé tart, (pl. mi értelme van az életnek).

A szétszedő analízis egy összesített gondolat vagy egy jelenség, folyamat mindenre kiterjedő vizsgálata. Miből áll össze az egyenlet. Vagy, ha vizsgálat a részletesség igényével elmegy egy speciális irányba, gyakran kiindulás is már egy részletkérdés, részterület. Erről még szó lesz.

A gondolkodás természetes, kerek, egészséges, igazsághoz elvezethető útja: az összesített lényegesített állítás felülvizsgálata – a részletekben való elmerülés, a részletes bizonyítás – a részletek összesítéséből, lényegesítéséből az „új” (nem biztos, hogy tartalmilag is új) összesített, lényegesített állítás. Majd ez folyamat ismétlődik újra és újra.

Ha a gondolkodó kihagyja az összegzést, lényegesítést, avagy a részletezést, akkor eleve nem juthat el az igazságig. Ha nem hagyja ki, akkor esélye van eljutni, de az eljutáshoz még sok minden szükséges.

A vázolt út, mind a belső gondolkodás, mind a közlés egészséges útja.

A kategorizálás (csoportosítás, felosztás, részekre osztás, felsorolás)

A világot akkor érthetjük, meg ha rájövünk rendszerint a dolgokból nem egy van, de kettő vagy még több. Legalábbis több hasonló, egy kategóriába osztható dolog van. A kategorizálás funkciója, hogy felsorolja a változatokat, miáltal megértjük a világot.

 A kategóriáknak kétségkívül vannak fokozatai, vannak átmenetei, vannak átfedései, vannak keverékei. Nem könnyű a határvonalakat megállapítani. De pont a határvonalak kijelölése ez egyik értelme a kategorizálásnak, azon kívül, hogy fel lehet sorolni az alkatrészeket, összetevőket. Nehéz megállapítani hol végződik a kisvíz, hol kezdődik a mélyvíz a Balatonba. De a kategorizálásnak az egyik értelme az, hogy Balatonba és mindenhová, kikerüljenek a táblák vigyázat, innen már mélyvíz csak úszóknak. Figyelem innen már úszóknak sincs tovább. Figyelem ez rossz. Figyelem ez jó. Kategorizálás nélkül nincsenek határvonalak, minden, a jó és a rossz is összefolyik.

A kategorizálás olyan gondolkodási funkció, amelyik a magasabb fokú gondolkodáshoz, az összetett problémák a nagyobb egységek elemezéséhez szükséges.  Minél összetettebb a probléma, minél nagyobb az elemezendő egység annál fontosabbá válik a kategorizálás. (Egyébként a gondolkodástani kategóriák szorosan összefüggnek.)

A kategorizálás és lényegesítés elég szorosan összefügg. Nehéz eldönteni, hogy mi tartozik egyik vagy másik kategóriába. Ez már kategorizálás egyik nehézsége. Hogyan kategorizálható a kategorizálás? (A gondolkodástan a világot és egyben önmagát vizsgálja. A gondolkodásról való gondolkodásnak ugyanazok a jellemző problémái, mint bármiről való gondolkodásnak.)

A kategorizálás az a rendtevés. A világ, az ember számára, káosz marad, lesz, ha nincs kategorizálás.

Egyébként sokféle kategorizálás van.

A kategorizálás: a problémakörök kijelölése, határok kijelölése. A problémakör súlypontjának kijelölése. Gyakorlatilag idetartozik a föcim és az alcímek megfogalmazása.

A kategorizálás, mint az egymás mellé tartozó tényezők felsorolása.

Az összefüggések megkeresése csoportosítása és a tényezők besorolása az összefüggések szerint.

A kategorizálás: szétszedés, és az egymás mellé tartozók megállapítása.

A kategorizálás: a fajták, típusok meghatározása, azokba való besorolás.

A kategorizálás egyik nehézsége (problémája) az átmenetek a köztes területek problémája. Erre több helyen kitérek de itt is kénytelen vagyok. A problémát a Balaton déli partjához hasonlítom, ahol van sekélyvíz és mélyvíz. De hol a határ?

Megfogalmazhatunk egy törvényszerűséget (ez nem alapvető törvényszerűség) pl. így: minél beljebb megy a rosszul úszó ember a tó közepe fele, annál nagyobb veszélybe kerül, mert egyre mélyül a víz. Ebbe megfogalmazásban nincs kategória. Viszont az ilyen megfogalmazásokat gyakorlatilag ritkán lehet alkalmazni. A másik megfogalmazás: a rosszul úszó ember a mélyvízben veszélybe kerül. A megfogalmazások miatt is de gyakorlati élet miatt is, muszáj kategorizálni, vagyis megjelölni a mélyvíz határát. De hol van ez határ? És miért csak egy határt jelölünk meg. Megjelölhetünk három, négy, öt, vagy akár húsz határt ill. kategóriát.  Nyilvánvaló a sok kategória már zavarossá teszi a megfogalmazást és a megértést.  Attól, hogy nehéz határokat megállapítani, még vannak határok, attól, hogy nehéz kategóriákat kijelölni még vannak kategóriák.

Hogyan kategorizálhatunk egy összetett dolgot pl. egy autót? Elnevezünk minden alkatrészt, de ez nem kategorizálás. Így nem tudjuk megtanulni az autó működését. Az autót nagyobb egységekre és nagyobb egységeket kisebb egységekre kell bontani, és kisebb egységeket alkatrészekre kell osztani. Az egységeket el kell nevezni, az ember csak így képes megérteni az autó működését. Ezért szükséges kategorizálás. A nehézség az, hol kezdődnek az egységek? Vagy több szempontból is vizsgálhatjuk az autót, akkor más kategóriák alakulnak ki. Pl. a kerék része a fék. A féket behelyezhetjük a fékrendszerbe is, ami fékpedáltól halad a fékpofáig a kerékig. Vagy azt mondjuk a fékpedál az utastérben, van, a féktartály a motortérben van a fékpofa kerékben, van stb. Tehát kategorizálhatunk így, utastér, motortér, alváz, kerék stb.. Vagy így: fékrendszer, benzinrendszer levegőrendszer stb.. Az a jó (nagyobb megértést adó), ha mindkét kategorizálást alkalmazzuk. Ugyanakkor ez nehézség is.

A másik nehézség, a szoros összefüggés. Hol kezdődnek az egységek. Megint másik nehézség, a nem nyilvánvaló összefüggések megállapítása. Ehhez az egységhez tartozik inkább, mert ezzel szorosabb, több szálú az összefüggés, bár más egységekkel is van összefüggése – ennek megállapítása a legnagyobb nehézség.

A kategorizálás erősen összefügg az összefüggések problémájával. A kategorizálás erősen összefügg a gondolkodás megfogalmazásnak, a gondolkodás nyelvi problémáival. Ha szélesebb értelmezésű vagy zavaros egy fogalom, akkor már nem lehet pontosan kategorizálni. Ugyanakkor az átfogalmazás (más megfogalmazással más probléma, más kategória) is gondot okoz. Ezért is szükségesek a szűkített pontos definíciók.

A kategorizálás végessé teszi a végtelen világot. A kategorizálás egyben általánosítás.

A kategorizálás, mint igazság, mint igaz megállapítás. Pl. szinte minden sejt a következőkből, épül fel, és jön felsorolás. Minden atom a következőkből épül fel. Minden gondolkodás a következőkből áll. Minden társadalom a következőkből áll. Ezek kategorizálások és egyben megállapítások. Akkor most mi hová tartozik? Minden igazság? Már megint előjött a kategorizálás nehézsége.

A kategorizálás a tényezők felsorolása, számbavétele. Már az is sokat segít, ha számba vesszük, ha tudjuk milyen kategóriák, tényezők vannak.  Szükségesek a pontos szűkített kategóriák.

A kategorizálás alapproblémája, hogy hány kategória legyen, mivel általában vannak átmenetek átmeneti kategóriák. (Kategorizálni azonban szükséges, mert e nélkül nincs gondolkodás.) Vannak témák, amelyekben vázlatosan elég két-három kategóriát felállítani azzal a megjegyzéssel, hogy vannak átmenetek, átmeneti kategóriák.  Más témákban, még vázlatos elemzéskor is legalább négy-öt-tíz-húsz kategóriát lehet csak felállítani, különben a túlzott leegyszerűsítés hibája lép fel.  Részletes elemzéskor bonyolult témakörben pedig minimum tíz-húsz kategóriát illik felállítani. A túlzott szétszedés, százféle kategória felállítása viszont már érthetetlenné teszi az elemzést.

Az idetartozó alapkérdés: hogyan osztható fel? Melyek a lényeges részei?

Külön gondolkodási funkció (technika): a lehetséges összes variáció megkeresése, felsorolása (és közben összevonása kategorizálása) és ebből való következtetések.

A beszéd, (belső beszéd, ill. pontosan megfogalmazott rögzített belső beszéd), mint gondolkodási funkció. (A gondolkodás szavakból, mondatokból, mondatsorokból áll.)

A beszéd elemi fokon jeláramlás, vagy másképpen, információáramlás. Tulajdonképpen az érzékelés (látás, hallás, szaglás stb.) is jeláramlás, információáramlás. Minden jeláramlás ebből áll: adó legyengíti és kódolja jelet ez eljut a vevőhöz aki felerősíti és dekódolja a jelet. (Ugyanakkor minden jel szerintem anyagi, csak nem mindig ismert. Ismeretlen, nagyon apró, dekódolt anyagi hatást, áramlást nevezhetjük jelhatásnak, jeláramlásnak.) Az érzékelés csak részben jeláramlás. A beszéd viszont az érzékelés átkódolt jele, tehát szinte duplán átkódolt jeláramlás. Az írás pedig szinte triplán átkódolt jeláramlás. Persze a folyamatnak van még egy fontos része jeltároló, az információtároló. Valószínűleg az ember nagyon bonyolult, sokrekeszes információtárolóval rendelkezik.

Érdemes elgondolkodni az érzékelés és beszéd közötti többszörös kapcsolatról.

Érzékelés dekódolása, az eljuttatás megint érzékelés (hallás, írott szöveg, látás) útján. Persze nemcsak szavakkal, mondatokkal lehet beszélni, kommunikálni. Van pl. jelbeszéd, mutogatás, stb.

Az ember minden tárgynak, cselekvésnek, tulajdonságnak stb. ad egy nevet, egy hangsort, vagyis dekódolja.  Pl. a konyhaasztalon, van a kenyér. Ez már egy összetett, több információt tartalmazó információ. Megjelenik benne két tárgy, megjelenik a két tárgy helye, a két tárgy viszonya, a két tárgy környezete. A kenyér szóra megjelenik a kenyér képe, állatoknál inkább a szaga.

A beszéd egyik nagy okossága az, hogy míg az érzékeléshez szükséges a tárgy, cselekvés, stb. (dolog) közelsége, a beszédhez ez nem szükséges.  Bárhol kijelenhetjük: a konyhaasztalon van a kenyér. Bárhol tudunk ezekről gondolkodni. Tehát beszéd lehetőséget ad az elvonatkoztatásra. Ráadásul az emberi beszédbe megjelenhetnek elvont fogalmak is. Mik azok az elvont fogalmak?

Sokféle (viszony, tulajdonság, érzések, érzelmek, akaratok, valóságban konkrétan nem létező cselekvések, tárgyak, stb.) fogalom van. Pl. e fejezet fogalmai: bizonyítás, kategorizálás, igazság, stb. Ezek pl. az emberi gondolkodás fogalmai.  Mennyire elvontak a fogalmak? Mik az elvont mondatok, szövegek? Mindez egy külön téma.

A beszéd másik nagy okossága hogy összetett információt adhat. Érdemes ezen is elgondolkozni: 32 hang, százezer szó, több milliárd mondat, és szinte végtelen sok szöveg, mondatsor.  A beszéd által jöhet létre a bonyolult sok-sok információból (sok tárgyból, cselekvésből, tulajdonságból, viszonyból) álló, összetett gondolat.

Az ember egy un. belső beszéd, által gondolkodik. Csak ezen keresztül gondolkodik, vagy van érzékelt, érzett gondolkodása is? Van e érzés-gondolata?  Az biztos, hogy a gondolat közlése csak beszéd (kommunikáció) által történik. Az is biztos, hogy az átgondolt tudatos gondolkodás, döntően a belső beszéd által történik. Az ember szinte magának magyaráz, szinte ugyanúgy mintha másnak magyarázna, vagy mással vitatkozna.

Ugyanakkor az ember többnyire villámgyorsan, szinte követhetetlenül gondolkodik. Zakatol az agya, mint a motolla, közben az érzékelések, érzések, az információk, (köztük beszéd információk is) villámgyorsan váltogatják egymást. Egyszerűen nincs ideje arra, hogy szépen nyugodtan pontosan megfogalmazza mindezt. De ezek az információk is valahová elraktározódnak (lehet hogy a harmadik lomtárba), ezen információk is leszűrődnek összeállnak egyféle módón. Nevezzük ezt átlagos, kapkodó, felszínes gondolkodásnak.  Ráadásul az átlagos, kapkodó felszínes gondolkodás és az átgondolt tudatos gondolkodás között van: a félig, gyorsan átgondolt gondolkodás. Ez az, amikor az ember gyorsan, másodpercek alatt átszalad egy témán, a témához, problémakörhöz tartozó ismeretein. Lényegében ez is az átlagos, kapkodó, felszínes gondolkodáshoz tartozik. 

Mindebből el lehet indulni, a tudatosság, a részben tudatosság, a részben tudatalatti, és a tudatalatti megfejtésnek irányába.

Én inkább a következőt állapítom meg.  Az ember természetes gondolkodása a kapkodó, gyors, felszínes gondolkodás és az ebből adódó képzetes, felszínes tudás. Ez tehát természetes, nincs ezzel baj. A felszínes képzetes tudás szükségszerű és nagyon is hasznos, ha értékén kezelik. 

A baj az, ha csak ez van és nincs mellette tudatos, átgondolt gondolkodás. Még nagyobb baj, ha kapkodó felszínes tudást, azonosítják az átgondolt tudással.

Sőt az igazán átgondolt, tudatos tudás, az a többszörösen átgondolt és minden alkalomkor beszédben (külső vagy belső beszédben) megfogalmazott gondolkodás által jön létre. Ezen kívül még jellemzője magasabb fokú átgondolt gondolkodásnak pl. a lényegesítés, a kategorizálás, és még sok minden.

Akár öt, hat kategóriát is felállíthatunk a kapkodó, gyors, felszínes gondolkodás, tudás, és a tudatos, átgondolt, magasabb fokú gondolkodás, tudás viszonylatában. Mindez összefügg a kapkodó beszélgetés, a kapkodó vita problémájával.

A beszéd tehát elengedhetetlen része a magasabb fokú gondolkodásnak. Ugyanakkor a beszédből, nyelvből ered a legtöbb gondolkodási hiba is.

A fogalomzavar problémájáról máshol sokat beszélek, ezért itt erről nem szólok.

Az átfogalmazás problémája nem teljesen azonos a fogalomzavar problémájával. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ugyanazt a gondolatot, gondolatsort igen sokféleképpen fogalmazhatjuk meg. Ez akkor is így van, ha egyébként a fogalmak abszolút tisztázottak. Megfogalmazhatjuk különböző hangsúllyal. Pl. biztosan igaz, lehet hogy igaz, kétséges, hogy igaz. Megfogalmazhatjuk hosszan, részletesen elemezve és röviden, (túl hosszan, túl röviden). Ha röviden és pontatlanul fogalmazunk, akkor eltorzulhat az igazsága.  Szaknyelven és érthetően (túl szaknyelven, túl banálisan). A kérdést átfogalmazhatjuk állítássá, és viszont. Az igazságot megfogalmazhatjuk feladatként, célként és viszont. Megfogalmazhatjuk más szavakkal, és akkor már módosulhat az értelme is. Talán minden téma egy kicsit más megfogalmazást igényel. De ha másképp fogalmazzuk meg akkor illik utalni, hogy ezt máshol másképpen már megfogalmaztuk. Szóval ez a „sokféleképpen való megfogalmazhatóság”, igen nagy problémája beszédnek és így a gondolkodásnak is. Vannak még más, a beszéddel, a nyelvvel kapcsolatos problémák nehézségek hibák.

A folytatás „az egyszerű kommunikáció” c. fejezetrészben következik.

A nyelvről, beszédről szintén könyveket lehet írni.

A gondolkodás szavakból, mondatokból, mondatsorokból áll. (Néhány kategória)

Kijelentés, megállapítás, igazság, törvényszerűség megállapítása, kérdés, felszólítás, figyelmeztetés, óhaj, stb.. Alany, állítmány, tárgy, jelző, határozószó. Ige, főnév, melléknév, számnév, viszonyokat kifejező ragok, képzők, elő és utótagok, stb. Ember, tárgy, cselekvés, fogalom. Fogalom, mint történés, mint tulajdonság, mint összefüggés, stb..

Leírás, elemzés, meggyőzés, vitatkozás, stb.. Rövid mondat, hosszú mondat, rövid szöveg, hosszú szöveg.

Mindennek a lényege: nagyon fontos gondolkodási funkció, hogy gondolkodó megtalálja a helyes megfogalmazást, (a megfelelő szavak a megfelelő sorrendben vannak, a mondatok is logikusan követik egymást), mert e nélkül zavarossá, kaotikussá válnak a gondolatok, nemcsak mások, de saját maga számára is.  A pontos és igaz megfogalmazás nem vitatható. Csak a pontos megfogalmazást követheti a pontos cselekvés.

 Tulajdonképpen gondolkodási funkció a világ a problémakörök szisztematikus vizsgálata, avagy a kérdések feltevése.  Nehéz lenne eldönteni, hogy kérdésekből adódik a szisztematikus vizsgálat, vagy fordítva a szisztematikus vizsgálatból ered a kérdések feltevése. Ilyen kérdésekre gondolok: hol, mikor, mekkora, mi, miért, hogyan, stb. Másképpen megfogalmazva: valaminek, valakinek vizsgálata különböző szempontok szerint. Rengeteg kérdés lehet, mert pl. a „hol” kérdés tovább osztódik: honnan, hová kérdésekre. És tovább osztódik, a hogy, mi, miért, mi célból, mi okból, stb. halad, illetve jelenleg van egy helyen. És ez hely jelenleg hol van, mások viszonylatában hol van? Ez pl. a haladás, a helyzet szempontjának vizsgálata. Szűkebben értelmezve: ez a térbeli kiterjedés, haladás vizsgálata.  Ugyanígy felosztható a többi kérdés ill. szempont is.  Nevezhetjük ezt az egészet az alapvető szempontok, az alapvető kiterjedések szerinti állapotok szerinti vizsgálatnak. Ez legáltalánosabb szisztematikus vizsgálat. A gondolkodó „tudja” hogy ezeket, vizsgálati szempontokat végig kell pásztáznia. Lényegében ez megismerést szolgálja, de megismerés a feladatot, célt szolgálja.

A szempontok, az alapvető kiterjedések szerinti állapotok szerinti vizsgálat és az összefüggések. Az összefüggések inkább kettő vagy több dolog (tárgy, élőlény, cselekvés, tulajdonság stb.) egymás közötti kapcsolatáról szól. Persze ez kapcsolat abból is adódhat, hogy egy helyen vannak, egyfelé haladnak, egy időben vannak, egy okból jöttek létre, vagy azonos célzattal jöttek létre, stb.

Összefügg a kategorizálással.

Minderről még egy másik fejezetrészben beszélek.

A tanulás, mint gondolkodási funkció. (Egyben program is.)

Többek között ez az egyik olyan hatalmas téma, amelyről itt a megemlítésen kívül csak pár mondatot szólók, bár könyveket lehetne róla írni. Elvégre ez a tanulmány nem a gondolkodástanról szól.

A tanulás részben tapasztalás (érzékelés), de több mint tapasztalás (érzékelés). A tudatos tanulás: ezt meg akarom tanulni. A másik oldalról: ezt meg kell tanulnod, akár akarod, akár nem – mondja a szülő, ill. a társadalom.  Az emberi tanulás, főleg a kritikai tanulás, több mint puszta utánzás. Az ember szelektálja, módosítja tanulandót. Részletesebb elemzést igényel, a tapasztalás, az utánzás, és az emberi tanulás összehasonlítása, ill. ennek evolúciós fejlődése. Kezdetleges élőlényeknél: jött az inger és arra az automatikus válasz. Később már az automatikus válasz helyett, az inger értékelése, a legjobb válasz megkeresése történt. Majd ez az egész rögzült a memóriában.  A hirtelen „támadás” estén erre persze nincs idő, akkor csak ez rögzül a memóriában: vigyázat, vészhelyzet van, kerüld el. Az értelmes lény persze utólag elemzi a történéseket. A tanulásnak tehát van egy ilyen vonatkozása: tanul az esetből, levonja tanulságokat. Van azonban egy másik vonatkozása is.  A kezdetleges tanulás lényege ez a program: amit az „anyám mutat”, azt utánozni kell.  Ez a kötött program, lett egyre szabadabb program, az értelmesedés és az önálló akarat növekedésének hatására. Ezekből alakult ki az emberi tanulás.

A tanulás egyik lényege.  Az egyénnek nemcsak saját tapasztalatára, gondolataira kell támaszkodnia, hanem sok más ember tudása is rendelkezésére áll. Az ember nemcsak az iskolában tanul. Sok oldalról érik hatások tanítások. És ne feledkezzünk el az autodidakta (önálló) tanulásról sem. 

Maga gondolkodás, sőt maga tanulás is, tanult, tanulható dolog. De azt sajnos az iskolákban nem nagyon tanítják, legalábbis direkt módón nem tanítják. Ezt jelenleg leginkább az élet a környezet a család tanítja. Pl. már kisgyerek is játszik logikai játékokat, társasjátékokat. A gyerek, az ember pedig állandóan használja memóriáját, ami már tanulás. Én azt állítom, ha gondolkodást és a tanulást direkt módón oktatnák, akkor még jobb eredményeket érnének el az emberek. Akkor egy fél fokkal magasabb fokon, tudatosabban, átgondoltabban gondolkodnának az emberek.

A tanulás fő problémája, hogy tanulás ne legyen egyszerű utánzás.

A tanulásnak vannak megtanulható technikái, szerintem ez is hiányzik a jelenlegi oktatásból.

Ugyanakkor a tanulás egy különleges gondolkodási funkció, mert ezen keresztül jön létre kapcsolat az egyéni tudat és a közös tudat között. Az egyén szelektálva, módosítva átveszi (megtanulja) a család, a szűk környezet, a tágabb környezet, a társadalom, az iskola, stb. tudását, véleményét. Természetesen van visszahatás is, az egyének tudásából, véleményéből (a szelektáltan átvett módosított közös tudathoz, hozzáadódik az egyéni gondolkodás) alakul ki a közös tudat. Vagy egyes kiválasztott emberek, csoportok véleményéből, vagy a jövőben a többség összesített véleményéből.  A C jelű ábrák szinte mindegyike az egyéni tudat, ill. a közös tudat összefüggéseit, tényezőit ábrázolja.

Itt térek ki arra, hogy a magas fokú összetett tudás nem más, mint a hihetetlenül egyszerű és apró tudások (felismerések, ismeretek, törvényszerűségek, elvek, stb.) sokasága.

A tudás nem más, mint apró téglákból, elemekből összerakott építmény.  A nagy tudású építőmester is azért lesz nagy tudású, azért képes egy palotát felépíteni, mert minden apró tudást, apró mozzanatot ismer, amiből összeáll ez az építmény. Pl., ott van a sakk tudománya. Sokan úgy képzelik, hogy ehhez valamilyen zseniális elme szükséges, pedig itt is az apró tudások összességéről van szó.

A képesség, érzék abban rejlik, hogy ki milyen gyorsan, (illetve hol áll meg), képes ezeket az apró tudásokat elsajátítani, ami összefügg azzal, kinek, mihez van kedve.  Illetve a nagyon magas szintnél jön elő a képesség.

Kétségtelenül szerepet játszik itt egyfajta lelki betegség is: ha valakinek erős érzelmi ellenszenve, vagy gátlása alakul ki egyes tudományok, tudások, szakmák vonatkozásában.

Általában minden megtanulható, jó szinten, csak az apró, egyszerű tudások halmazát kell elsajátítani. Ha valaki valamit nem ismer, akkor nem ez a jó válasz: ehhez nekem nincs tehetségem. Hanem ez: nyilván rengeteg apró, egyszerű tudnivaló hiányzik az ismereteimből. Mindent meg lehet tanulni, még a következetést, a logikát is. Talán egy dolgot nem lehet megtanulni, az ötletességet. Viszont meg lehet tanulni az ötletességet, fokozó felfogást: mi lenne, ha más megoldást keresnék. Lehet ennél jobb, más megoldás is? – kérdés feltevése. 

A tanulás evolúciós fejlődése tehát összefügg a memóriakapacitás növekedésével, és persze itt is szerepet játszik a motiváció. Továbbá a tanulás összefügg a kötött és kötetlen programok problémájával.

A testmechanizmus, az érzésmechanizmus, a programmechanizmus, és az információ (gondolkodás) mechanizmus szorosan összefügg. Nyilvánvalóan a gondolkodás egyéni szinten, és evolúciós szinten, sok szállal összefügg a testmechanizmussal, az érzésmechanizmussal, a programmechanizmussal.

A gondolkodás elemi funkciói.

Előzetes megjegyzés. Minden gondolkodási funkciónak van, lehet elemi megnyilvánulása. És minden elemi funkciónak van, lehet magasabb fokú megnyilvánulása.

A felsorolom az elemi funkciókat.

Az összehasonlítás, összehasonlítások. Különbségek azonosságok megállapítása.

Gondolattársítás.

Az egyszerű következtetések.

A kódolás dekódolás, a jelek, adása vétele, egyszerű beszéd.

Az egyszerű szétszedés, összerakás.

A memória, az emlékezett.

A fantázia, a képzelet.

Egyéb funkciók.

A gondolkodás eszközei, mint gondolkodási funkciók.

Az összehasonlítás (sokféle) a leggyakoribb szinte legalapvetőbb elemi funkció. A gondolkodás alapja az összehasonlítás.

Kettő vagy több dolgot (tényezőt), összehasonlítunk, és ezzel az egyes dolgokat is megállapítjuk. Fel lehet ismerni, a dolgok mennyiségi különbségét, ezzel megállapítani, azok nagyságát.

Fel lehet ismerni a dolgok egyéb eltérését, időbeli térbeli stb. és ezzel behelyezni őket egy kiterjedésbe.

Fel lehet ismerni a jó, kellemes, igazságos különbségeit. Fel lehet ismerni a dolgok eltérését a legfőbb cél szempontjából. Mindezzel megint az egyes dolgokra is tehetünk megállapításokat, elhelyezhetjük őket a világban. Tehát az összehasonlítás ad egy viszonylatot, egyfajta összefüggést. Másrészt az egyes dolgokat, tényezőket is meghatározza.

Gondolattársítás.

Valamely dologról (tárgyról, emberről, cselekvésről, történésről, tulajdonságról, stb.), szinte mindenről, eszünkbe jut egy másik dolog. Nem egészen azonos az emlékezettel. A gondolattársítás miatt zakatol, pörög folyamatosan az emberi gondolkodás. Nyilvánvalóan különböző összefüggések mentén halad a gondolattársítás.  A kevésbé tudatos, célszerű, tervszerű gondolkodás során, vagyis természetes kapkodó gondolkodás során a gondolattársítás meglehetősen kusza és ösztönös. (Ennek előnye a fantázia, az ötlet lehetséges kialakulása.) Az ösztönös gondolattársítás talán genetikai program alapján történik. Tudatosabb a gondolkodás, ha a gondolattársítás is tudatos, ez kigondolt program alapján működik.

Az egyszerű következtetések.

Az első látszat ellenére sokféle következtetés van.

Ha egyszer valami megtörtént pl. leeső üvegpohár összetört, akkor az megtörténhet többször is.  Az üveg  törik, következetés, mert nemcsak a pohár törik el, hanem minden üvegből készülő tárgy. 

Ha valami egymásután háromszor, négyszer megtörtént akkor az gyakran megtörténhet.

A részegységre (pl. Misi bácsi egyéni élete) jellemző,(gyakori történés, egyfajta felépítés, stb.) sok részegységre jellemző, az a nagyobb egységre ( pl. társadalmi élet) is jellemző. Általánosítás, kiterjesztés.

Ha valami egymás után tízszer-hússzor megtörtént és más nem történik, akkor az, jellemzően gyakran, vagy mindig megtörténik.

Ez alkalomkor is, az fog történni, ami ilyenkor ilyen esetben mindig történik. Általánosítás ellentéte.

Ami nagyobb egységre ( pl. társadalmi élet) jellemző ( gyakori történés, egyfajta  felépítés, stb.), az sok részegységre jellemző,   az, az  egyes részegységre ( pl. Misi bácsi egyéni élete) jellemző.

A következtetések döntő többsége ezekből indul ki. Az ismert, a biztosan megtörténő dolgokhoz való hasonlításról van szó.

Másképpen az általánosítási következtetések. Sokból, vagy a többségből (részekből) következtetés a még többre, vagy az egészre. Egy, vagy kevés tipikusból, átlagosból következetés a sokra, a többségre, az egészre. A sokból, a többségből, vagy az egészből következtetés az egy, vagy kevés tipikusra, átlagosra. Feltételezzük, hogy az egyedi általában tipikus átlagos.

Vannak más következtetések is.

Az összeilleszkedés felismerése, akkor ezek összerakható összeillő dolgok. Ha több összeilleszkedést összeraknak, akkor egy bonyolult szerkezet is létrejöhet.

Illetve ez az egység, elem, tényező csak ide, ezek közé az egységek közé illeszthető be.

Talán külön következtetés az egyszerű számtani, mértani következtetés. Egy meg egy, az kettő. Ha valamik összetevődnek, akkor egy nagyobb alakul ki.

(Ritkábban ugyan akár meg is semmisítheti egymást a két alkotó, vagy éppen felrobbanhat.  Ehhez már szükséges a tudomány ismerete.) 

Következtetés a tendenciára. Ez egy külön következtetés-típus. Mi történik a jövőben, ha az ismert  múlt és a jelen folyamata folytatódik. Bizonyos pontokból, állapotokból, szabályosságokból a tendencia felismerése, és következtetés a következő állapotra. Következtetés az útvonalra. A tendenciakövetkeztetés az ismeretlen múltra is vonatkozhat.

A struktúrából eredő következtetés.  Pl. ha kék, piros, kék piros, zöld, a sorrend legalább két cikluson keresztül, akkor valószínűleg milyen szín következik.

Milyen tényezők szükségesek a kialakuláshoz – következtetés. Ez csak akkor egyszerű funkció, ha egyszerű dologról van szó.

A jelekből való olvasás. (megint egy másik típus) Pl. itt lábnyoma, akkor itt járt.

Az ellentétből való következtetés. Ha ez rossz, akkor az ellentéte (az attól eltérő) jó. Ez a következtetés elég nagy hibaszázalékú.

Valaminek fordítottja ugyanúgy igaz, mint a másik fordítottja. Pl., ha ez x hat arra y-ra, akkor fordítva is igaz, az y is hat erre x-re.   Ez is nagy hibaszázalékú következtetés.

Kizárásos alapon történő következtetés. Ez meg ez nem lehet, akkor csak ez lehet.

Ha ez van, akkor annak is lenni kell – következtetés. Pl., ha van egyszárnyú ablak, akkor van kétszárnyú is. Ez egyféle általánosítás.

A kettő között valószínűleg, ez van – típusú következtetés. Pl., ha van egyszárnyú ablak és van háromszárnyú ablak, akkor van kétszárnyú ablak. Ezek szintén bizonytalan következtetések.

Viszont itt megjegyezhetjük az újítást a következtetések, elősegítik.

Egy kicsit kategorizáljunk.

Van a múltra való következtetés, és van a jövőre szóló következtetés.

Vannak egyszerűbb és kissé összetettebb következtetések.

A tudaton kívüli világra (az objektív valóságra) meglétére következtetés.  Mi lehet egy nem látható helyen? Valószínűleg van valami. (Mindenhol van valami) Valószínűleg valami hasonló van, mint a látható hasonló helyeken. Más is lehet. Egyforma valószínűséggel lehet a kettő. Kisebb valószínűséggel lehet a szokatlan, az  új. Itt már egy kis valószínűség számítás is előjön.

Mi lehet egy idegen lakás szekrényében? Valószínűleg hasonló dolgok, mint más szekrényben. Leejtünk egy általunk nem ismert anyagból készült poharat. Mielőtt földet érne, már következtetünk. Ha pl. az anyag a kőhöz, hasonlít, akkor azt következtetjük úgy fog viselkedni, mint egy kő.

Ezek voltak a hasonlóság alapján történő következtetések. Kettő, sok tekintetben azonos dolog egy új, nem ismert tulajdonsága is azonos, vagy hasonló lesz – ez a következtetés kiindulása.

A halál utáni állapotra való következtetés, mint egy ismeretlen dologra való következtetés. Mindenhol van valami. De ha lenne valami, akkor már tudnánk róla. Az élet előtt nem volt semmi, legalábbis nem emlékszem, és a többség nem emlékszik. De van a tudaton kívüli világ. Ez már dilemma, nincs egyértelmű igazság.

További következtetések.

A szólásokból, frázisokból, dogmákból ill., igazságokból eredő következtetések. Pl. nem minden arany, ami fénylik. Kaparj kurta neked is lesz. Közös lónak túrós háta. Közösségben az erő. A probléma az, hogy szinte szólásnak van egy ellentétes értelmű szólása. Nem is lehet másképpen, hiszen a következtetésnek éppen az lényege, hogy adott helyzetből, esetből következtet.

Az egyén az általa igaznak tartott igazságokból, alapelvekből is következtet. Tulajdonképpen ez logikailag téves menet, mert így soha nem változhat meg a tévedés (igaznak tartott tévedés). Az igazi következtetés logikai, és megelőzi az igazság gyártást, elfogadást.

Ugyanakkor, ha valaki már átgondolt egy igazságot, akkor nem kell mindig újra és újra átgondolnia. Ellenben az is hiba, ha soha nem gondolja át, hanem abszolút igazságként rögződik.

Visszatérve a logikai következetésekre. 

Ha b. ilyen tulajdonságú és c. olyan tulajdonságú, akkor mi történhet, ha összekerülnek.( egy újabb típus)

Egyéb következtetések. Valószínűleg ez a felsorolás hiányos.

A sorozatos következtetés. Ez fog történni, majd ebből adódóan az fog történni, stb.

Szóval sokféle következtetés van.

Az összetett következtetést (közvetett bizonyítást) én már a nem az elemi funkciók közé sorolom.

Pl. egy bűncselekmény közvetett bizonyítása. X ott járt a helyszínen. Nem mindegy hogy cipőtalp vagy újlenyomat. Az utóbbi erősebb bizonyíték. X-nek érdekében állt elkövetni. X-nek nincs alibije. Más biztosan nem járt helyszínen. X már elkövetett ilyen bűnt. X egyszer már kísérletet tett erre a tettre. X-nek van képessége, eszköze hozzá. X a bűncselekménnyel kapcsolatban, de más kérdésben  hazudik. X valószínűleg bűnös. Sokszor a közvetett bizonyítékok sora valószínűbb igazságot adhat, mint egy tapasztalat (mint egy szemtanú). A valószínű igazságot következtetéssel is meg lehet ismerni. Egy sereg tudományos felfedezésre úgy jöttek rá, hogy azt kikövetkeztették.

Szélesebb értelemben szinte minden gondolkodási funkció, következtetés. Szűkebb értelmezés szükséges.

Bármilyen összefüggés (kettő vagy több dolog között, mozgás, történés, nagyság, mennyiség, egyéb tulajdonság, előzmény, helyzet, hatás, stb. összefüggés) keresése, találása, szélesebb értelemben gondolkodási funkció. Akár besorolható a következtetések közé. Vagy a kategorizálás közé. Vagy a gondolattársítás közé. Vagy külön funkciónak is vehető.

Külön kiemelném az „általánosítást”, mint egyszerű következetést, de egyben a tudományos gondolkodás alapját. Az általánosítás legfontosabb eleme az átlagosítás.

Általánosítás a közös tulajdonságok megtalálása. Általánosítás a várható valószínű történések megtalálása. Az általánosítás a kategorizálás alapja. Az általánosítás az általános igazságok, a törvények, törvényszerűségek alapja. Lényegében arról van szó, hogy egy olyan megállapítással, ami csak egy adott dologra, helyzetre, cselekvésre, történésre érvényes, igaz, nem sokra megy a gondolkodó. A cél, hogy az adott dolgot, helyzetet, cselekvést, történést be tudjuk helyezni egy nagyobb kategóriába, egy jelentősebb általános törvényszerűség hatálya alá, így a végtelen világot elemezhető és átalakítható helyzetbe hozza a gondolkodó. De az egyedit is könnyebben elemzi, alakítja át, mert csak azt kell meghatározni, hogy az egyedi, mely általános kategóriába, mely általános törvényszerűség hatálya alatt áll. Illetve melyek az egyedi sehová nem illő tulajdonságai. E kettő alapján (általános tulajdonságok, egyedi tulajdonságok) az adott egyedi dolog, tárgy, helyzet, cselekvés, történés is elemezhető és kialakítható, átalakítható.

Az általánosítás legjelentősebb konkrét matematikai (számolási) eleme, az átlagosítás, a középátlag kiszámítása. Pl. e csoportra ez, és ez, általában jellemző: azért, mert a két ellentétes oldal (pl. a jó és rossz, a nagy és a kicsi, stb.) átlagából, ez jön ki. De az is feltétel, hogy az átlag körüli csoport legyen a viszonylag legnagyobb. Ezért az átlagosítás, a középátlag kiszámítása, szintén egy gyakori, szinte mindenkor használatos, általános, egyszerű gondolkodási funkció.

Ha már áttértünk, a matematikai szintre, a számolási szintre, akkor meg kell említeni az arányszámítást (a százalékszámítást), mint alapvető egyszerű gondolkodási funkciót. De az összeadást, kivonást, szorzást, osztást sem lehet kihagyni.

Kitérés gyerekek, kisgyermekek gondolkodási oktatására.

Pl. a „miért” korszak nem arra szolgál, hogy a kisgyerek részletesen megismerje a világot, hanem arra, hogy megismerje az alapvető gondolkodási funkciókat ebből is kiemelem. Megismerje, feltérképezze az alapvető következtetéseket. Megismerje az alapvető összefüggéseket (tulajdonság, tér, idő, hatás, hasznosság, stb.). Tehát hasznosabb, ha részletes magyarázat mellett, helyett segítünk ebben a feltérképezésben. Pl., miért kék az ég?  Levegőből áll az ég, a levegő egy anyag, minden valamilyen anyagból áll, minden anyagnak van egy színe. Miért piros bicikli? Mert az emberek pirosra festették, mert az emberek a szépre, vagy hasznosságra törekednek, és a piros szín egy szép szín, illik a biciklihez. Ezek látszólag elvont bonyolult válaszok a kisgyermek számára. De az a válasz hogy „csak”, vagy „majd később megérted, ez még bonyolult” nem igazán válaszok. Az a válasz, hogy „azért mert a biciklikészítők pirosra festették”, indukálja következő kérdést „és miért festették pirosra?”.  Tehát ha válaszolni akarunk, mégis el kell jutni az alapvetésekig. Másfelől a kisgyermeknek már az is bonyolult válasz, (ugyanolyan bonyolult) hogy „mert a biciklikészítők pirosra festették”, mert neki nincs fogalma biciklikészítésről, a festékekről, stb.. Elkezdhetjük magyarázni, hogy milyen bicikligyár, milyen festés, milyen a gépi festés, de ez sem egyszerűbb. És valószínű kisgyermek nem is erre kíváncsi, hanem az alapvetésekre. Pl. az emberek szépre, jóra, kellemesre, hasznosra törekednek. Szerinted szép a piros bicikli? – kérdezhetünk vissza. „Igen” válaszra mondhatjuk azt - na látod a biciklikészítők szerint is, ezért festették pirosra. A másik fontos dolog, hogy miközben játszunk, vagy egyszerűen élünk kisgyermekkel, vezessük rá az alapvető következtetésekre.  Milyen alkatrészek szükségesek a piros biciklihez. Ezt a kockavárat másképpen is összerakhatod. De így nem rakhatod össze, mert összedől. Miért dől össze? Ez nagyobb, az kisebb. Látod ez idevaló, ez meg nem. De miért? Más az alakja nagysága, stb..  Mi lesz annak a vége, ha ez, vagy az történik? Látod ezt, ez miért történhetett? Mi volt ennek az előzménye? Stb. stb..  A gyerek nyilván valamilyen szinten valamely idő alatt magától is rájön az alapvetésekre, és az alapvető gondolkodási funkciókra, a következtetésekre is.  Ha segítünk neki, akkor gyorsabban és magasabb szinten ismeri meg, sajátítja el ezeket.

Az elvek, jelképek, közmondások általánosítása, kiterjesztése.

Egy jelenség, történés, pl., „aki nagyot ugrik, az átesik a ló másik oldalára”, mennyiben igaz más jelenségekre, történésekre vizsgálata. És amennyiben sok mindenre igaz, úgy általános elveként igazságként való elfogadása. (Ugyanakkor ez egy olyan gondolkodás, amelyet óvatosan kell használni, mert nem mindig, mindenre igaz. Mert adott speciális esetben lehet, hogy más, vagy pont az ellentéte igaz. Mert változhatnak a körülmények. Mert így jöhet létre a dogmatikus gondolkodás.)

Ugyanakkor itt már felmerül a jelkép, vagyis a kódolás, dekódolás.

A kódolás, dekódolás és az elvonatkoztatás.

Az alapja az elvonatkoztatás, vagyis hogy pl. egy adott tárgy, adott történés egy adott jel, egy adott hangsor, mást is jelenthet, mint a nyilvánvaló megjelenése. Így a gondolkodó kódol valamit és a másik gondolkodó, ezt dekódolja, visszafordítja. A beszéd alapja a kódolás, dekódolós, hiszen egy hangsorra (egy szóra) kódolnak le minden tárgyat, cselekvést, figyelmeztetést, stb.. De a kódolás, dekódolás nemcsak beszédbe játszik szerepet.  Az emberi gondolkodásban rengeteg jelkép jelenik meg. Vannak jelképes ábrák. Vannak jelképes mondatok, történetek. A titkosírást és még sok mindent lehet említeni.

És mint mondtam, a közmondások, mint jelképes általános igazságok, szintén kódolt és dekódolt mondatok.

(Részben idekapacsolódhat a bonyolult szerkezetek, mint pl. a mikro-elektronikus készülékek működése. A „nagy” információ, (és ezzel azonos, vagy különböző fizikai mozgás, cselekvés, történés) lefordítódik apró jelekre, apró jelekben halad, variálódik, átalakul, majd visszafordítódik „nagy” információra (és ezzel azonos, vagy különböző fizikai mozgásra, cselekvésre, történésre). Az apró jelek mozgatására sokkal kevesebb energia kell, mint a nagy fizikai mozgásokra, cselekvésekre, történésekre. Valószínűleg minden bonyolult szerkezet, az ember is így működik, csak nagyon sokféle jel, és jelátalakulás van.)

Az elvonatkoztatás és az általánosítás összekapcsolódásából jön létre a fogalom és a fogalmi gondolkodás. Pl. a „demokrácia” egy fogalom. A fogalom, nem tárgy nem személy, nem megfogható dolog.

A fogalom, sok konkrét, de hasonló jelenség, történés, tulajdonság, stb. összefoglaló szava. Közös (általános) jellemző. Amely szónak (fogalomnak) egy-két mondatos definíciója van. (Persze kisgyerek, az ember nem gondolja mindezt végig tudatosan, de a tudatalatti felszínes, képzetes tudásával azért végiggondolja. Valószínűleg, még a fejlett állatok sem képesek a fogalmakban való gondolkodásra. Az elefántok körbeállják a kiselefántot és legfeljebb az gondolják ( ez is érzés-gondolat ) ez a kiselefánt megszületett. Az ember pedig eljut a fogalmi gondolkodáshoz, vagyis pl. ahhoz, hogy általában van születés, van kialakulás. Persze nagyon sok fogalom van.  A fogalmak problémájába itt most nem mennék bele részletesebben.)    

A szűken értelmezett logika: a lehetséges elképzelések közül elvetni a lehetetleneket, kiválasztani a leginkább ( a többinél jóval inkább) lehetségest. Az utolsó fejezetrészben erről lesz szó.

A memóriával, az emlékezettel itt nem kívánok foglalkozni, bár ez is nagy téma.

A lényeg az, hogy e nélkül nincs gondolkodás. Sokféle memória van. Ellenben a memóriával kapcsolatosan megint megjegyzem. A biológiai ember és az evolúciós fejlődés hatalmas témája itt nincs taglalva. Valószínűleg a gondolkodást az értelmet, csak úgy érthetjük meg teljesen, ha ezen témákat is ismerjük.

És még egy fontos megjegyzés: a lexikális tudás (az egyszerűen rögzült tudás) a gondolkodási funkciók szempontjából egy mellékes tudás. Tulajdonképpen a lexikális tudáshoz nem kell logika csak memória.  A lexikális tudás csak egy háttér, igazi gondolkodás nélkül, nem lesz belőle hozzáadott értéktöbblet, nem lesz belőle újítás. Az összefüggésekben való gondolkodás, a magasabb fokú gondolkodás, az igazi gondolkodás.

A fantázia, a képzelet.  Mennyiben függ össze a jövő kikövetkeztetésével.  A tervezéssel. És nem utolsó sorban összefügg az újítással, az ötlettel. (Nem létező dolgok kitalálása.) Talán leginkább a művészi alkotáshoz szükséges. E kettő miatt fontos funkció, a fantázia. 

A szélesebben értelmezett fantázia szinte azonos a gondolkodással. A gondolkodás főleg a tudományos gondolkodás célja azonban, hogy minél közelebb legyen valóságos világhoz, pl. minél megvalósíthatóbb, legyen. A szűken értelmezett fantázia, az amikor az igazság, valóság nem cél, sőt gyakran az a cél, hogy az elgondolás minél távolabb legyen a valóságos világtól.

Megint az utolsó fejezetekre hivatkozom, idevág a tartalma.

Ugyanakkor a fantázia, képzelet, mely többnyire a meglevő ismeretek új, eddigiektől eltérő összerakása egy fontos alapvető gondolkodási funkció.

Egyszerű szétszedés összerakás, másképp összerakás, variálás.

A kisgyerek szétszedi pl. a kockavárat, aztán felépíti. Aztán másképpen építi fel, variálja. Tulajdonképpen a gondolkodó ugyanezt teszi szinte mindennel. Nemcsak a tárgyakkal, de cselekvésekkel is. A szavakkal, a mondatokkal is. A gondolatokkal is. Mint arról szó volt, ez szorosan összefügg az ötlettel, az újítással és a fantáziával.

A megfordítás logikája.

Az alkotó elemeket, tényezőket, a sorrendet meg kell próbálni felcserélni, vagy egyszerűen megfordítani. Pl., ha dinamót megfordítjuk ( a vége lesz az eleje, itt vezetjük be az áramot, akkor végén mozgás, forgás jön ki, vagyis a dinamó eleje kerül végére), akkor abból villanymotor lesz, így gondolkodott a feltaláló, és feltalálta a villanymotort.

Az egyszerű kommunikáció. (A beszéd, mint gondolkodási funkció kiegészítése.)

Van egy szóból álló ill. néhány külön álló szóból álló beszéd (kommunikáció) 

Van két-három szóból álló (más mondatos) kommunikáció. Természetesen ezek száma más variációk miatt is több. Ezeket nevezem én egyszerű kommunikációnak.  És így tovább, míg eljutunk az összetett emberi beszédig.

A kommunikáció alapvetően jelhatás. Az egyszerű kommunikáció (nem emberi, hanem növényi, állati) nem belső beszéd, hanem külső beszéd.

Az egyik állat jelzést ad egy másik állatnak, állatoknak pl. hangjelzést. Veszély van. Vagy: veszély van balról.  Vagy táplálék van. Vagy táplálék van balra, messze. Vagy: elindulunk. Vagy: megállunk. Vagy: ez az én területem. Vagy: én vagyok uralkodó pozícióba. Vagy: párosodni akarok. Vagy önmaga állapotát jelzi, pl.: ideges vagyok. Vagy: félek. Vagy: rosszul érzem magam. Vagy: nyugodt vagyok. Stb., stb.. Természetesen az egyszerű kommunikáció nem fogalmaz szavakba, hanem ilyen tartalmú érzésekről, állapotokról tájékoztat. Illetve nem azt mondja, hogy balra, hanem megmutatja az irányt. Az egyszerű beszédet már le kell fordítani az emberi nyelvre. Kérdés, hogy érzés megjelenése hol válik el a kommunikációtól. Illetve az információ, hol válik el a kommunikációtól. A kommunikáció az, amikor már közlési szándék van.

Az emberi összetett beszéd az egyszerű kommunikációból alakult ki. Evolúciós vonatkozásban is.  A kisgyerek felnőtt viszonylatban is. Illetve a felnőtt összetett beszéd is az egyszerű kommunikáció tovább szövése, variálása.  Tehát nincsenek éles kategóriák, átmenetek vannak.

A kisgyermek egyszerű szavakban, mondatokban tett megállapítási, pl.: ott a lámpa, ott az autó, apa eszik (ham-ham) stb. már az emberi beszéd terméke. Az ember szinte mindent megfogalmaz, átfordít szavakra, mondatokra. A fejlett állatoknak is van néhány egyszerű mondatuk, a saját nyelvükön. Az ember viszont szinte mindent megfogalmaz, szavakba, mondatokba tesz át. Az emberben kialakult egy olyan motiváció, hogy mindent szavakban, mondatokban akar megfogalmazni. Ezért lett az emberi gondolkodás, az emberi értelem, magasabb szintű.  

(Ha ezt a megfogalmazást magában teszi, akkor a gondolkodás. Ha hangosan (mások számára érthetően)  teszi, akkor az közlés és egyben gondolkodás. És egyben cselekvés is, mert a közlés, hatással van másokra is.

Persze a kisgyermek kezdetben csak a szüleit utánozza, akik az előző egyszerű megállapításokat ismételgetik, tanítják a gyereküket. Ez egy tanulási folyamat, még nem a gondolkodó beszéd, de már emberi kommunikáció. Valójában a nyilvánvaló dolgok megállapításának nincs sok értelme. Csak a nem egészen nyilvánvaló dolgok megállapításának van értelme. Ehhez azonban mindent (minden tárgyat, élőlényt, cselekvést, stb.) el kell nevezni. Az emberi gondolkodás, az emberi beszéd 80%-ban a nem egészen nyilvánvaló dolgok megállapításból áll. Másképpen az igazságkeresésből áll. Persze az igazságoknak akkor van értelmük, ha azokból célok, feladatok lesznek. Érdemes az evolúciót ebből a szempontból is megvizsgálni.

A gondolkodó ember őse valószínűleg egy locsogó-fecsegő „állat” volt. (Vannak pl. ilyen majomfajták.) Evolúciósan valószínűleg az történt, hogy az ember őse az eszébe jutó érzés-gondolatait rögtön ki is mondta, a maga egyszerű nyelvén, ezzel sokasodtak a szavak, egyszerű mondatok. És fejlődött az értelem.  Majd később (párhuzamosan, de mégis később) alakult ki, hogy amit gondolt azt nem mondta ki, vagyis később alakult ki a belső gondolkodás. A kisgyermekeknél is hasonló folyamat rajzolódik ki.   A locsogás-fecsegés kezdetben és összességében pozitívum volt, manapság viszont ez az ősi hajlam, már összességében negatívum. Nem az, az okos, aki sokat és jól beszél, hanem az, aki megoldja problémákat, aki magának és másoknak is jó, kellemes, egészséges életet teremt. A gondolkodás az értelem is legfőbb célt szolgálja. És okos az, aki igazságokat mond. 

Ugyanakkor csak a közösség tudja a problémákat megoldani, tudja legfőbb célt szolgálni. A közösség tényezője pedig a kommunikáció. Nem sok értelme van annak a gondolatnak, amely más számára nem érthető, vagy nem jut el másokhoz. Mindezért mégis fontos a beszéd a kommunikáció, de elsősorban a kommunikáció igazságtartalma a fontos.   

Egyéb funkciók. A gondolkodás eszközei, mint gondolkodási funkciók.

Az időrendek, sorrendek és arányok kialakítása. A gondolkodó „tudja” hogy ez fontos ezért ezeket igyekszik gondolatban (és a tárgyi világban is) létre hozni.

Az összes lehetőség megoldás gyors számbavétele, (végigpásztázása) és lehetetlenek, a jelentéktelenek, a nagyon rossz megoldások gyors kiszűrése.

Az ember segítőeszközben gondolkodik, eszközt keres, vagy készít a megoldáshoz.

A problémamegoldásokat és más gondolkodási funkciókat is részben megtanulja az ember. Pl., felismeri, hogy ehhez hasonló problémával már találkozott és abból indul ki.

A modellek, gondolati, modellek, pl. ábrák készítése. Erről még lesz szó.

A példázatok (hasonlatok) találása. Pontosabban a jó példázat általánosításról és kiterjesztéséről van szó. Egyrészt arról a következtetésről van szó, hogy a többször előforduló, a gyakori az mindig bekövetkezhet. Másrészt az egyedit az egyénit alapos vizsgálat után általánossá teszi a gondolkodó. Másképpen egy valamilyen elvont bonyolult dologra keres egy egyszerű példát.  

Ezeket a gondolkodási eszközöket állandóan használja az ember.

Kérdés hogy a közepes gondolkodási funkcióknak ez elemi funkciókon és gondolkodási segédeszközökön kívül vannak e saját aspektusai.

Visszatérés az elemi, a legegyszerűbb alapvetésekre. Kisiskolás szinten való gondolkodás – ez is egy fontos gondolkodási funkció. Itt arról van szó, hogy a gondolkodó szándékosan elfelejti minden addig tanult addig ismert bonyolult ismereteit, és azt mondja, kezdjük az elemi alapvetéseknél. E nélkül nincs ötletújítás, nincs lényegesítés, nincs magasabb fokú gondolkodás.

A bonyolult és pontos számítások elemzések nem jelentenek sokat, mert a rossz kiindulás mindig benne van pakliban.  Ezért a kiindulásokat is, újra és újra át kell gondolni alapjaiban, újszerűen, kisiskolás szinten.  (Pl. az asztrológus kitette maga elé a hihetetlenül bonyolult ábráit és szörnyen bonyolult számíthatásokba kezdett, majd bizonyos következtetésekre jutott. Az egész nem ért semmit, mert a kiindulás eleve rossz volt.)

A kisiskolás szintű, friss szemű, alapvető átgondolás egy nagyon fontos gondolkodási funkció, e nélkül nincs értelmesedés.

Ez a tanulmány tulajdonképpen nem más, mint a társadalmi jelenségek, folyamatok, problémák kisiskolás szintű, friss szemű alapvető átgondolása.

További lényeges gondolkodási folyamatok.

A gondolkodás másik oldala: érdeklődve, nyitott szemmel járva, vizsgálódva szemlélni a világot, szükségszerűen észrevenni a kisebb-nagyobb furcsaságokat, különlegességeket, azokon elgondolkozni, és azok titkát megfejteni, legalábbis törekedni a megfejtésre.

Nemcsak az igazságokon kell elgondolkodni, de azok alkalmazhatóságán is.

Nem elég a helyes elveket (igazságokat) elméleteket felállítani azokat össze is kell egyeztetni, össze is kell illeszteni.  (E tanulmány egyik hibája, hogy sajnos az összeegyeztetésre nem jutott elég idő, hely.)

A többszörös (újra és újra) önálló átgondolása ugyanannak a témának, szinte minden témának, problémának. Arról már elmélkedtem, hogy ez hasonlatos az aranymosáshoz, meglepődve tapasztaljuk, hogy egyre több, egyre lényegesebb dolog jut eszünkbe.  És gyakran előző gondolataink hibásak fölöslegesek, értéktelenek lesznek, melyeket bátran ki kell dobni, mint ahogy az iszapot kidobja az aranymosó.

Az általánosítás, mint állandó módszer. Szinte minden jelenségnél, problémánál előjön, és jó, hogy előjön a következő: a konkrét adott eseten, példán kívül keresd a többi hasonló, példát, esetet. Vagyis keresd az általános vonatkozást.

Az összefüggések (hatások viszonyok, kapcsolatok) felismerése, minden elemi gondolkodási funkciónak és közepes gondolkodási funkciónak (problémamegoldás, probléma-felismerés, közvetett bizonyítás, ötlet, újítás lényegesítés, kategorizálás, tanulás, beszéd) elengedhetetlen feladata.

De talán a lényegesítéssel és a kategorizálással, egy fokkal szorosabban függ össze az összefüggés, mint a többi gondolkodási funkcióval.

 Miből áll egy mondat gondolkodástanilag?  Egy vagy több tárgyból, ami lehet ember is. Egy vagy több cselekvésből, történésből. Ezekhez kapcsolódó tulajdonságokból. És ezek viszonyát összefüggését kapcsolatát kifejező szavakból, ragokból, képzőkből, elő és utótagokból, stb.. Pl. Jancsi, hallgat Juliskára. Szerintem nincs olyan mondat, amelyben ne lenne összefüggés. A mondatban, az összefüggés viszony fajtája, viszonya éppolyan fontos, mint a mondat többi része. Az igazságok törvényszerűségek is mondatokból állnak. Az mondható, hogy az összefüggések mindenhol ott vannak és mindenhol fontosak, de önmagukban nem a legfontosabbak. A gondolkodást így is meghatározhatjuk: gondolkodás, az emberek, tárgyak, fogalmak, cselekvések közötti összefüggések megtalálása.   

Milyen összefüggéstípusok, fajták vannak? Valószínűleg nagyon sokféle. Ezek közül vannak e tudományokhoz kapcsolódó fajták? Minden mindennel összefügg, csak nem egyformán. Az összefüggés is mindennel összefügg, de nem egyformán.  Az alma és a körte összefügg (mindkettő gyümölcs) akkor is, ha nem fogalmazzuk meg.  Az alma és a villamos között már nehezebb összefüggést találni, de lehet, csak nagyon áttételest. Hiába fogalmazzuk meg mondatot: a villamoson szállítják az almát – még ha ez igaz is az alma és villamos között nem lesz szorosabb kapcsolat. Ez tehát csak eseti, gyenge áttételes összefüggés, míg az alma és körte közötti összefüggés szorosabb. Az alma és villamos elég nehezen kerülhet egy problémakörbe. A mondati összefüggés tehát nem tudományos összefüggés. Ellenben, ha alapvető igazságról, törvényszerűségről szól a mondat, akkor már tudományos összefüggésről, beszélhetünk.  Miről szól ez fejezetrész? Arról, hogy az összefüggések hogyan függnek össze a gondolkodástan többi tényezőjével.

Szerintem fontos, az összefüggések tanulmányozása, kategorizálása, ill. az összefüggés-hálózatok tanulmányozása. Ez is hozzájárulhat a tudatos, átgondolt, magasabb fokú gondolkodás kialakulásához. Erről a témáról is beszélek még.

Az összetett gondolkodás, a magasabb fokú összetett gondolkodás.

Az elemzés alapvetései. A gondolkodás szerves része az elemzés. 

Állandóan jár az agyunk, állandóan elemzünk még akkor is, ha ezt nem tudatosan tesszük. Persze ha tudatosan elemzünk, (tisztában vagyunk az elemzés alapvetéseivel), akkor gyorsabban juthatunk el az igazságokhoz. Ha nem tudatosan elemzünk, akkor lassan körülményesen, zavarosan jutunk el az igazságokhoz, illetve ilyenkor jóval kisebb az esély arra, hogy az eredmény egyáltalán az igazság kategóriába tartozik.

Bármit is (tárgyat, élőlényt, embert, fogalmat, egyszerűt és bonyolultat, bonyolult szerkezetet, bonyolult problémakört, stb.) vannak az elemzésnek egyforma alapvetései.

Az elemzés alapvető menetét már vázoltam. Az összefüggő tényezők megkeresése, majd rendezése. Majd az egészből a lényeg kiemelése. Tehát szükséges az összefüggések felismerése (a következtetés), a lexikális tudás felelevenítése, a kategorizálás, szelektálás, és a lényegesítés.

Persze a tudatos, tudományos elemzés (akár egyéni, akár közös) szükségszerűen tovább gördül, döcög a maga hepe-hupás útján, mert mindig újabb felismerések, (korábban nem, csak „most” felismert tényezők, gondolatok), merülnek fel. Eme tényezőket be kell helyezni az elemzésbe, ez a tényezők átrendezését igényli, és persze ezzel a lényeg is átrendeződhet. E folyamatosság miatt van, hogy az elemezendő dolog, ami egyfajta lényeg, egyfajta cím, átalakulhat. Vagyis az elemezendő dolog, az elemzés címe, központi tárgya, vagy létezik az elemzés előtt, vagy az elemzés során alakul ki.

Valójában az elemzés ennél bonyolultabb, a bonyolultságot azonban erősen meghatározza a témakör, problémakör, amit elemzünk.

Én ebben a tanulmányban nem kevesebbre vállalkoztam, mint olyan bonyolult dolgok elemzésére, mint világ, mint a gondolkodás, mint a társadalom, mint a politikai, gazdasági rendszer, stb. Természetesen ezek nem részletes elemzések, csak vázlatos lényegi elemzések. A középpontban a társadalom, a politikai, gazdasági rendszer áll, ezért viszonylag ez van a legrészletesebben elemezve. E tanulmányrész (gondolkodástan, stb.) nem a tanulmány centruma, de mégsem hagyható ki. De mivel a gondolkodástan nem a tanulmány centruma ezért az elemzés is vázlatosabb, kevésbé lényegibb, vagyis erősebb a sűrített összefoglalás aspektusa.

Itt és most viszont egy nagyon egyszerű tárgy, legyen ez egy asztal elemzését, elemzem, azért hogy elemzés alapvetései érthetőbbek legyenek, illetve azért hogy megmutatkozzon: az elemzésnek vannak olyan alapvetési, amelyek minden elemzésre érvényesek.

Tehát eddig megállapítottam: van vázlatos elemzés, és részletes elemzés illetve a kettő között sok átmeneti kategória lehet. Egy másik felosztás: van elméleti elemzés és gyakorlati alkalmazás, illetve annak elemzése.

Az elméleti elemzésnek akkor van értelme, ha annak előbb-utóbb valamilyen gyakorlati haszna is származik. Gyakorlati haszna van, vagyis az ember gyakorlati céljainak elérését elősegíti. Szerintem, az említett a legfőbb cél, lehet az ember jó, végső gyakorlati célja, de itt és most ebbe nem megyek bele.)

A gyakorlati célt tehát mégis valamilyen, elv, elmélet határozza meg.

Ellenben a gyakorlatot azonosíthatjuk a cselekvési tervvel, sorrenddel is, jelen példában azzal, hogyan készül el az asztal, ill. hogyan készíthető gyorsabban könnyebben jobb szebb asztal. A gyakorlati sorrend, (az elkészítési, létrehozási, megjavítási, megújítási, megoldási terv, cselekvési sorrend) nem azonos az elméleti elemzéssel.

Van tehát a cselekvési sorrend. Ebből adódóan van az aktuális legfontosabb probléma. És van az elméleti elemzés. Gyakran a probléma kényszeríti ki az elméleti elemzést, és a cselekvési sorrendet.  De az ember agya szükségszerűen zakatol, különösebb napi probléma nélkül is elemez, megállapít kisebb, vagy a jövőben várható problémákat, ha ez nem lenne, nem lenne fejlődés.

Ha egy konkrét dolgot (pl. egy konkrét asztalt, elemzünk), akkor az elemzés kitér az általános elemzésre és a konkrét dolog elemzésére.

Hogy mire milyen mélységben tér ki az elemzés, azt az elemzés részletessége határozza meg.

Az elméleti elemzés feltárja, felsorolja az összetevőket, az alkotórészeket. De ez már az asztal esetében is többféle lehet. Csak a lényeges összetevők felsorolása, az asztal, asztallábakból, asztallapból áll.  Vagy ennél részletesebb felsorolás, minden szeg csavar egyéb felsorolása. De például az asztal, különböző anyagokból is áll, pl. fából, műanyagból, fémből, stb. az összetevőket így is fel lehet sorolni, sőt ki lehet térni, a különböző anyagok atom és molekulaszerkezetére. Tehát még az ilyen egyszerű tárgy esetében is többféle összetevő, alkotórész-csoport lehetséges, akkor el lehet képzelni hányféle alkotórész-csoport, van egy olyan bonyolult dologban, mint pl. a gazdasági, politikai rendszerben. Az elméleti elemzés kitér az alkotórészek összefüggéseire, de több összefüggéscsoport van.

Az elméleti elemzés kitér a kialakulásra, a kialakulás okaira, a kialakulás történetére. Például az asztalkészítés történetére. De itt is elemezhető, az általánosan az asztalkészítés története, vagy konkrétan egy asztal története. Már azért is, hogy a rossz alakulást megszüntesse, az okok megszüntetésével.

Az elméleti elemzés kitér az elemezendő és a környezet, világ viszonyára összefüggéseire. A példában az asztal nyilván a bútorokkal függ össze elsősorban. Tehát az elemzés témája akár ez is lehetne: asztal szerepe a bútorok világában. Megint, (állandóan) képzeljünk el az asztalnál milliószor bonyolultabb dolgot, amelynek összefüggései is nyilván sokkal szerteágazóbb.

(Ráadásul minél bonyolultabb az elemezendő, annál feltáratlanabb is)

Ha egy konkrét asztalról, annak elemzéséről van szó, akkor azt elsősorban az asztalok világában kell elhelyezni.

Az elemzés kitér az elemezendő fontosságára (mennyire fontos, miért fontos).

Ismétlem, az optimális elemzésről van szó. Általában az elemzések hiányosak részlegesek.

Az elemzés kitér az elemezendő, értelmére, lényegére, lényegi céljára, céljaira. Azt gondolom, hogy erre minden jó elemzésnek ki kell térnie. Pl. mire használható egy asztal. Milyen a jó asztal.

Ez nem azonos, az okok, a kialakulás elemzésével. Van a cél-ok, amikor a célt nevezzük meg oknak. Ha minden dolog az emberi akarat terméke lenne, akkor talán csak cél-ok lenne. De mivel vannak az emberi akarattól független folyamatok történések is, ezért van ok-ok is, amikor a következmény előzménye nem célzatos, csak úgy létrejött. (Bár ha a természeti Isteni törvényeknek van célja, van terve akkor magasabb szinten csak cél-ok van. De az ember számára van véletlen, ezért nem minden ok, cél-ok.)

Egyébként pedig az értelem, a lényegi cél elemzése nem múltról szól, hanem a jövőről, a várható, ill. a jó alakulásról.

Az elemzés kitér arra, hogyan lehet elérni a lényegi célokat. Tehát kitér a lényegi célok elérésének lényeges tényezőire, valójában ezek a fejlődés tényezői. A lényegi célok és a lényegi célok eléérésének lényegi tényezői, részben azonosak, részben mások.

Az elemzés kitér az elemezendő jövőjére, a várható tendenciára, és a lehetséges jó  (optimális) alakulásra, a jó megoldásra és általában a feladatokra. Pl. arra, hogy milyen asztalok lesznek a jövőben, vagy milyen lesz az asztalgyártás jövője, stb.

Minden felsorolt elméleti elemzési tényező magában hordozza szubjektivitást, az elemző sajátos véleményét, de a két utolsó tényező hordozza magába leginkább a szubjektivitást. Kisebb lehet pl. a véleménykülönbség, abban hogy mik a rendszer összetevői, mint abban hogy mi a rendszer, lényege célja.

Az elemzés kitér az elemzőkre is, azok fajtáira, típusaira, arra hogy milyen viszonyban van az elemző az elemezendővel. És arra mi nevezhető egyáltalán jelen esetben asztalnak, hol vannak az elemezendő dolog határai.

Ez tehát elméleti elemzés, ami nyilván nem azonos a következő a gondolatsorral: valaki elhatározza, hogy készít egy asztalt, vagy vásárol egy asztalt és akkor az, milyen cselekvési fázisokból és azok milyen sorrendjéből álljon. Másfelől ez a gyakorlati oldal azért erősen összefügg az elméleti elemzéssel. Mert nyilván általában az fog gyorsabban könnyebben, jobb asztalt készíteni, akinek alapos és igaz az elméleti elemzése. Van pl. két egyforma ügyességű, és minden szempontból egyforma asztalos, akkor az fogja a jobb asztalt készíteni, aki elméletileg többet tud az asztalról.

A elemzés alapvetései erősen összefüggnek, de nem azonosak.

Sajnos az elemzés eme sokrétűsége azt is jelenti, hogy sok meghatározása (definíciója) lehet még egy asztalnak is. Ez probléma, főleg akkor, ha egyféle meghatározáshoz ragaszkodunk.

Az asztal meghatározása az alapvető összetevők szerint. Többféleképpen. Az asztal meghatározása, az asztal kialakulása szerint. Az asztal meghatározása bútorokhoz (világhoz) viszonyítva. Az asztal meghatározása a lényege, az értelme, a lényegi célja, céljai szerint. Az asztal meghatározása: hogyan lehet a lényegi célokat elérni. Stb..

Az elemzés klasszikus sorrendje (meghatározás, fontosság, okok, következmények, összefüggések, megoldások, stb.) felborulhat, összekavarodhat, összecsúszhat.

Pl. a megoldás első lépcsői, az hogy felismerjük a fontosságot, a jelentős kárt, bajt és az, hogy jelenleg is fennáll a jelentős károkozás. Illetve felismerjük hogy egyáltalán megoldható a probléma, érdemes vele foglalkozni. Illetve a megoldás része lehet, ha megszüntetjük az okokat. És még lehetne sorolni.

A cselekvési sorrendnek nagyon pontosnak kell lenni, de mennyire lényeges, az elméleti elemzés tényezőinek a sorrendisége, pl. a fontossági rangsora, vagy meghatározási (mi, mit határoz meg) rangsora? Azt gondolom erről, hogy nem lényegtelen de nem is nagyon fontos. Vagyis érdemes rajta töprengeni, de a sokkal fontosabb, hogy minden lényeges elemzés, minden lényeges összetevő fel legyen sorolva. Pl., elgondolkodhatunk azon, hogy az asztal lapja határozza meg az asztalt vagy asztal lába, de talán egyszerűbb és ésszerűbb azt mondani, hogy mindkettő. Vagy azon is merenghetünk, hogy az asztal lapja határozza meg a lábat vagy a láb lapot, de talán egyszerűbb ésszerűbb azt mondani, hogy kölcsönhatásban vannak egymással.  És ha mégis kiokoskodunk egy rangsort és bebizonyítanánk, hogy pl. az asztallap a meghatározó, akkor mi van?    Semmi, ugyanis a cselekvési sorrendet ez alig határozza meg. Őszintén bevallom én is rengeteg időt eltöltöttem, azzal hogy különböző rangsorokat, különböző fontossági sorrendeket, meghatározásokat állítsak fel. Most itt megállapítom, hogy a fontossági sorrendekkel, meghatározási sorrendekkel akkor érdemes foglakozni, ha azokon múlik a cselekvési sorrend. Egyébként az elméleti elemzés már akkor is jó, ha az összes lényeges összetevő, tényező figyelembe van véve, és az összes lényeges elemzés lényegében végiggondolt.

A világ egy nagytérkép-modell alapján: fontosabb a központi témához tartozó összes autópályát, főutat, esetleg mellékutat felsorolni, mint azon elmélkedni, hogy az autópályák, főutak közül melyik a fontosabb.

Bármit elemzünk ezek az elemzés alapvetései. Még a legegyszerűbb elemzés (pl. egy asztal) sem egyszerű és problémamentes. Ha egy bonyolult dolgot elemzünk (a világ, a társadalom, a politikai gazdasági rendszer talán a legbonyolultabb dolgok) akkor is ezek az elemzés alapvetései, csak akkor az alapvetésekből adódó problémák megsokszorozódnak.

Kétfajta elemzést azonban érdemes megkülönböztetni.

Az egyik fajta, amelyikben nincs különösebb hangsúlya a lényegi céloknak.

A másik fajta, amelyben hangsúlyosan jelennek meg a lényegi célok.

Szerintem, ez utóbbi a teljesebb elemzés. Én is, ezen elemezés híve vagyok. Ezen elemzés kitér arra, hogy milyen lett volna és lehet az optimális fejlődés, és arra ehhez képest milyen valóságos fejlődés.  Ezen elemzés szinte mindent párhuzamosan szemlél, a valóságos és lehetséges optimális szempontjából.  Vagyis ezen elemzésben van egy viszonyítás, ami nem más, mint a lehetséges optimális.

Ezen fejlődés hangsúlyosan tér ki a fejlődés lényegi akadályaira, nehézségeire.

Az első elemzés (szinte nincsenek lényegi célok) a levegőben lóg, mert nincs lényegi viszonyítási alap.

(Két további útja van az elemzésnek. Bizonyítása hogy ez rossz, hamis, tehát az ettől eltérő, nem biztos, de valószínűleg jó, igaz. Bizonyítása, hogy az ettől eltérő valóban jó, igaz. A másik a fordítottja, először a jó, igaz bizonyítása, majd bizonyítása annak, hogy az ettől eltérő rossz, hamis. De ne felejtsük el több rossz, hamis lehet. És jóval szűkebben, de a jónak, az igaznak is lehetnek változatai. Pl. az adott egyénihez illeszkedő jó.)

Az elemzés igazsága.

Nagyon sokféle elemzés van, rövid hosszú, még hosszabb, speciális témájú, átfogó általános témájú, stb.. Ettől függetlenül ezzel kapcsolatban is kellene valami konkrétumot mondani. Itt is abból indulok ki, hogy igazság az, amely belül marad a 30%-os mezőben, vagyis aminek a 70%-a nem hamis, vagyis igaz. Szerintem vannak apró, kis hibák, tévedések. Vannak közepes hibák, tévedések, amelyből egy kitesz 3 kisebb hibát, tévedést. És vannak súlyos hibák, amelyekből egy kitesz 5 kisebb hibát. És vannak alapvető súlyos hibák, amelyekből, egy is akár hamissá teheti az elemzést. Vagyis a kisebb hibák 1%-os levonást a közepes hibák 3%-os levonást, a súlyos hibák 5%-os levonást érdemelnek, úgy hogy lehetőleg az elemzés hossza is figyelembe van véve.

Az elemzés hosszának figyelembe vétele.

Feltételezzük hogy az elemzés minden mondata egy kisebb igazság (vagy hamisság) vagy önmagában, vagy hozzájárul egy nagyobb igazsághoz. (Tulajdonképpen le kellene vonni, a semmitmondó, fölösleges részeket, de ettől most eltekintek.) Tehát pl. egy 250 mondatos elemzés, amelyben van 5 kisebb hiba, 5 közepes hiba és 8 súlyos hiba (összesen 70 pont levonás, az igazságtartalom 180), abban az igazságtartalom 72%-os, tehát, megjegyzéssel (utalva a súlyos hibákra), de nagyjából még igaznak tekinthető. Feltételezve, hogy az elemzés a hibáktól eltekintve jó, igaz volt, és nem tartalmazott semmitmondó részeket, illetve a tárgytól elszakadó részeket. És nem tartalmazott alapvető súlyos hibát, csak kisebb, közepes és súlyos hibát. Ekkor a 180 kisebb igazság, vagy 36 nagyobb igazság áll szemben az említett hibákkal. Ha egy 60 mondatos elemzésben van ugyanennyi hiba, akkor az, hamis. Ugyanakkor kétségtelen ez leegyszerűsített számolás, a pontos számolás ennél bonyolultabb. A lényeg az, hogy az értelmes ember valahogy (tudatosan tudat alatt) mérlegeli a közlések, elemzések igazságát. Ha már mérlegeli, akkor jobb, ha tudatosan mérlegeli.

A viták igazságát pedig ehhez hasonlóan kell mérlegelni. Hibás az a mérlegelés, hogy annak van igaza, aki kevesebbet hibázik, téved. Mindkét fél mondandóját, elemzését külön kell értékelni. Adott esetben mindkét fél elemzése lehet hamis, vagy igaz. Amennyiben mindkét fél elemzése hamis, akkor mindkét elemzés elfogadhatatlan, legfeljebb kényszerből, a kevésbé hamisat kénytelenek vagyunk elfogadni. Ha mindkét fél elemzése igaz, akkor természetesen az igazabb elemzést kell választani.

Nemrégiben volt a televízióban egy általános elemzés, melynek témája: hogy állunk jelenleg gazdaságilag és mik ennek az okai. Ez kb. egy tíz perces, 60 mondatos elemzés volt. Tehát átfogó témájú, és a témához képest rövid elemzés. Feltehető a kérdés, hogy a túlzott rövidség nem egy alapvető súlyos hiba. Tehát, hogy erre a témára legalább egy órát rá kellene szánni és még így is nagyon rövid elemzés lenne. Én azt mondom, hogy a túlzott rövidség nem alapvető súlyos hiba, csak súlyos hiba. Egyébként ez az elemzés első látszatra nagyjából rendben volt, de én mégis a féligazságú (tehát összességében hamis) elemzések kategóriájába soroltam be. Ritka kivétel, hogy egy gazdasági, politikai elemzést az igazság 30%-os mezőjébe sorolok be, az átlagnál nagyobbak az elvárásaim. Vagy az átlagnak a kelleténél kisebbek az elvárásai.

Ez az elemzés sok alapvető tényezőt felsorolt, de egyet, vagy kettőt (a túl nagy vagyoni különbségeket és általában a tisztességtelen gazdaságot) kihagyott. Egy alapvető tényező kihagyása szintén súlyos hiba. Továbbá volt benne szerintem kettő elég súlyos tévedés. (Az állam szerepét hamisan állapították meg. Az eladósodással kapcsolatban volt egy súlyos tévedés.) Volt benne két elég súlyos összemosási hiba, ami szintén két súlyos hiba. (A rendszerváltozás utáni vezetések szinte egyformán hibásak. Illetve, hogy a nép és vezetés felelőssége szinte azonos, nem lehet tudni ki a felelős nagyobb mértékben.) Ebben az elemzésben a tényezők prioritása elég súlyosan torzult, egy kevésbé lényeges tényezőt tettek az élre (a feketegazdaságot) és leglényegesebb tényezőre (a súlyos eladósodásra) éppen csak kitértek. Ez is egy súlyos hibának tekinthető.

És végül ott volt a konklúzió hibája. Minden elemzésnek van egy összesített üzenete, akár kimondják azt, akár nem. Persze jobb, ha kimondják. Egy új témájú elemzés akár állhat kérdésekből is. Ekkor az üzenet: e kérdésekre kell választ adni. Vagy állhat a hibák felsorolásból: e hibákat kell megoldani. De egy ötszázszor, ezerszer elemzett téma elemzésének üzenete, ennél több kell, hogy legyen. Annak már megoldásokat is kell tartalmazni. A lényeg az, hogy akkor jó az elemzés, ha annak meghallgatásával, olvasásával, stb., az átlagember egy fokkal világosabban lát, ha valamelyest tisztul előtte a kép. És akkor rossz, ha az átlagember előtti kép még zavarosabb homályosabb lesz. Szerintem ennek az elemzésnek a hatása inkább ez utóbbi volt.  Tehát ennek elemzésnek az üzenete a konklúziója sem volt rendben, ami megint egy súlyos hibának vehető.

Számoljunk így: volt egy 60 mondatos elemzés és abban volt 7-8 súlyos hiba, amely 35%-os levonást érdemel, ha csak 7 súlyos hibát számolok, és a kisebb hibákat nem számolom.  Vagyis ez az elemzés kiesett az igazság tartományból, főleg ha a 60 mondatos hosszúságot is fegyelembe veszem.  Lehet, hogy ez az elemzés 65%-ban igaz volt, de ez kevés, ahhoz hogy igaz legyen, ez csak arra jó, hogy a féligazságok kategóriájába tartozzon. A féligazságok, megtévesztő hamis igazságok.

Ezt a példázatot akár minden elemzésre ki lehet terjeszteni. Nagyjából Ilyen hibák lehetnek és nagyjából így kell számolni, legalábbis szerintem.  

Az összefüggésekről, és az elemzésekről még beszélek. 

Az összetett problémákat, elemzéseket megoldó, magasabb fokú (átgondolt, tudatos) gondolkodás alapvető menete. 

De előtte fel kell tenni a kérdést: mi az értelme, célja a gondolkodásnak?

Valaminek hasznos célja van akkor annak értelme is van. A legfőbb hasznos cél pedig szerintem: minél több ember éljen egyre jobban (kellemesebben), beleértve magamat is. 

Ha minél több ember él jól, akkor, valószínűleg én és családom, sőt az unokám is jól fog élni.

A gondolkodás célja, pedig az hogy kialakuljon az átgondolt, tudatos, magasabb fokú gondolkodás, ami hozzájárul a legfőbb cél kialakulásához. A gondolkodástan célja és minden tudomány célja hogy elősegítse a legfőbb cél létrejöttét.

A világ kaotikussá és céltalanná válik, ha nem jelöljük meg a legfőbb célt.

Önmagéban nincs értelme a megismerésnek. Önmagában nincs értelme az igazságok feltárásának. A kaotikus cél nélküli problémamegoldás értelme is kétséges.

A legfőbb célt sokféleképpen meg lehet fogalmazni. Én általában a szükségletek kielégítésével szoktam megfogalmazni. A cél az, hogy minél több ember, minél több hasznos szükséglete elégítődjön ki. A hasznosságot azért kell betenni, mert a haszontalan szükségletek kielégítése mellett nem jöhet létre a minél több ember szükséglet kielégítése.

A természettudomány célja, hogy létrejöjjenek olyan szerkezetek, berendezések, gépek eszközök, módszerek termelések stb., amelyek a legfőbb célt szolgálják.

A társadalomtudomány célja hogy létrejöjjenek olyan törvények, mechanizmusok, módszerek, amelyek a legfőbb célt szolgálják. Vagy másképpen létrejöjjön olyan társadalom, amelyben leginkább létrejön a legfőbb cél.

A gondolkodástan alapvető célja, hogy elősegítse a magasabb fokú, átgondolt tudatos gondolkodás kialakulását, amely viszont a legfőbb cél kialakulására van jótékony hatással. Ez tehát a gondolkodástan célja és ennek talán a legfőbb eleme, hogy megtalálja és alkalmazza az alapvető igazságokat, törvényszerűségeket. ( Ugyanakkor a legfőbb cél is alapvető  igazság, törvényszerűség.) A magasabb fokú, átgondolt tudatos gondolkodást azonban ezen kívül még sok minden alakítja. Minden gondolkodási funkció, amiről eddig beszéltem. Vagy pl. a gondolkodási hibák megszüntetése, amiről a következőkben lesz szó.

A gondolkodás és vele együtt az élet célját értelemét sok oldalról kehet támadni, látszólagosan cáfolni. Pl. a fatalizmus az eleve elrendeltetés is cáfolja. Ha minden előre le van zongorázva, akkor semmi értelme a gondolkodásnak. Ha van is némi elrendeltetés, szükségszerű folyamat,  az közel sem teljes. A gondolkodási hiba: az elrendelés, mint egy tényező a sok közül, vagy legfőbb tényező. Nincs számba véve az összes tényező.

Egy másik téves gondolatmenet. Ha az élet kialakulásának vannak okai, ráadásul természettudományos okai, akkor nem lehet célja.  Sok minden van, ami valahogy létrejött és a cél csak később alakult ki. Ráadásul ott van cél-ok lehetősége, vagyis az ok, okok valamilyen céllal jönnek létre, illetve az ok és a cél megegyezik.

Ha az egyénnek vannak hasznos, értelmes céljai, akkor van célja értelme az életének.  Ha pedig az emberek többségének van ilyen, akkor az ember emberiség életének van célja, értelme.  

A magasabb fokú tudatos átgondolt gondolkodás jellemző menete.

A magasabb fokú tudatos, átgondolt gondolkodás gyakran nagy egységeken, nagy problémakörökön, összetett problémákon, gondolkozik, azt próbálja meg elemezni, feldolgozni, megoldani.

Azt fel kell tételezni, hogy a gondolkodó tudja, hogy mely problémakörön akar gondolkodni. Azt is fel kell tételezni, hogy a gondolkodó tudja, hogy a gondolkodás jelen célja elsősorban a puszta megismerés, vagy a megismerés és egyben feladat, cél kijelölés és feladatmegoldás. Azt is fel kell tételezni, hogy gondolkodónak már vannak alapvető igazságai, amikhez megpróbál illeszkedni.

A gondolkodás menete alapvetően az, hogy a problémakör részismereteit, ill. a problémakörhöz tartozó tényezőket összeszedi a gondolkodó. (Már az összeszedés is kategorizálással az összefüggések vizsgálatával jár. Majd ezek kategorizálása, lényegesítése, összegzése történik. Eközben kialakulnak új fontos, lényeges esetleg alapvető igazságok elvek törvényszerűségek. Illetve kialakulnak új kategóriák összefüggések. Olyanok is, amelyek a problémakörhöz tartoznak, és olyanok is, amelyek túlmennek a problémakörön. Esetleg megkérdőjeleződhetnek egyes régebbi elvek, törvényszerűségek, esetleg meg is cáfolódnak ezek. A nagy folyamat mögött azonban a gondolkodási alapfunkciók működnek zakatolnak gyorsan és követhetetlenül ill. részben ebből állnak össze a gondolkodási funkciók. Szerintem a gondolkodási funkcióknak van saját aspektusuk is.

Ha a puszta megismerés a cél, akkor a gondolkodó itt megáll. Ha a feladatok célok kijelölése, megoldása cél akkor a gondolkodónak az alapvető elveket, törvényszerűséget át kell fogalmazni alapvető feladatokká, célokká. Ezeket a alapvető faladatokat célokat azonban csak úgy lehet megoldani ha részek  osztják, pontosítják, a magoldást részletesen megtervezik. Eközben a problémamegoldás funkciója kerül erősebben az előtérbe. Persze eközben is zakatolnak a gondolkodási alapfunkciók.

Tehát röviden és nagyjából ez a következő két menet működik párhuzamosan.

Gondolkodási alapfunkciók – gondolkodási funkciók – átgondolt tudatos gondolkodás, összetett problémakör megoldása.

A másik menet: tényezők összeszedése - problémakör kijelölése (határok, központ, részek) – kategorizálások – a tényezők összesítése lényegesítése, új lényeges elvek, igazságok kialakítása -  a lényeges elvek, igazságok átfogalmazása alapvető célokká, feladatokká -  az alapvető célok feladatok részekre osztása a konkrét megoldás érdekében. Ugyanakkor az első lépcső, még a tényezők összesítését is megelőző lépcső, a legfőbb cél megállapítása, ill. a legfőbb alapelvek megállapítása.

A magasabb fokú gondolkodáshoz tartozik: egy téma többszöri tudatos átgondolása, és amennyiben szükséges saját gondolataink felülbírálása, módosítása.

A magasabb fokú, átgondolt gondolkodás szinte az ellentéte a megszokott, kapkodó, képzetes tudást adó gondolkodásnak.

Mit jelent a bölcsesség? Átgondoltságot és szerénységet. Nem azt jelenti, hogy az ember fecseg, okoskodik. Fecseg, okoskodik, vagyis elmondja saját érdekes, de átgondolatlan gondolatait, megmutatva, hogy nekem ilyen is van. Ráadásul mindezt kijelentő módban, igazságként adja elő. A fecsegő, okoskodó ember ellentéte a bölcs embernek.  A bölcs ember nem fecseg, okoskodik, csak az alaposan átgondolt gondolatait közli. A bölcs ember komolyan veszi a gondolkodást és a közlést. Ami annyit jelent, hogy nem alkuszik meg (önérdekből nem helyesel, nem hallgat). Azért hallgat, mert nem biztos a válaszban. Azért nem vitatkozik, mert valóban meggyőzték.  Ellenben vitatkozik, ha átgondolás után is biztos abban, hogy nem ért egyet.

Bár már volt szó róla újra kiemelném, az összes lényeges tényező összeszedését, összevonását, összeillesztését, mint magasabb rendű gondolkodás egyik alapját. Vagyis, ne essünk abba a gondolkodási hibába (erről a gondolkodási hibákról szóló fejezetben is beszélek), hogy bizonyos tényezőket kiemelünk, másokat elhanyagolunk. Ugyanakkor szükséges a tényezők prioritásnak, erősségének meghatározása és a helyes kiindulópont megállapítása is. (Itt is megjegyzem, érdemes minden gondolatsort visszavezetni a legeslegfőbb célhoz, a legalapvetőbb kiindulóponthoz. (Lehetőség szerint minél több ember (állat és élőlény is) éljen egyre kellemesebben, egészségesebben, stb..)

Ha már gondolkodástan néhány mondat az intelligenciáról.

Az intelligencia nevezhetjük okosságnak is egy sokértelmű fogalom, ezért használójának illik megjelölni, hogy milyen intelligenciára gondol.

Intelligens: mint jóindulatú, helyes viselkedésű, bölcs (tisztában van az alapelvekkel, világnézete normális) ember. 

Intelligens: mint nagy lexikális tudású (kiváló memóriájú), magasan képzett, ember.

Intelligens: aki (a tanulmányoktól, a rutintól, a jóindulattól, stb. függetlenül) a váratlan problémákat gyorsan megoldja. Szokás mondani: aki gyorsan feltalálja magát. Szerintem ez az intelligencia elsősorban az ötletességről szól.

A jelenlegi intelligenciamérések az utóbbit próbálják mérni, de több kétség is felmerül. Kétséges, hogy ezek e felmérések valóban átfogják az egész gondolkodást. Kétséges, hogy a többi (pl. az itt felsorolt intelligenciák) hogyan vannak mérve. Az is kétséges, ha már ezt mérik, akkor mennyire van jelen a tanulás, a rutin. Ugyanis nem mindegy, hogy valaki harmadik, ötödik, vagy első tesztjét végzi. És kétséges az is, hogy gyorsaság valóban meghatározó tényező. Szerintem vannak lassú, kitartó, és mégis ötletes gondolkodók. Én magamat is ilyennek tartom. Sőt mondhatom, én éppen a kitartás révén jutok el az ötletességhez.

Az azonban látszik hogy legalább háromféle intelligencia, okosság van. Mert a felsoroltak közül bármelyik nem feltétlen párosul a másik kettővel. Lehet bunkó egy diplomás, egy kiváló szakember, vagy olyan, aki hatalmas lexikális tudással rendelkezik. Lehet okos, a természetes intelligenciával rendelkező, viszonylag iskolázatlan egyszerű ember.

Az intelligens (okos) egy további meghatározása: aki a gondolkodási funkciókat ismeri (kb. 15 fajta, beleértve a tanulás, memória, ötletesség funkciót is), helyesen használja, és ez párosodik a jóindulattal, a helyes viselkedéssel, a normális világnézettel, melyek szintén nem függetlenek az értelemtől. Ezek szerint van egy negyedik kategória, és talán ez nevezhető az igazi intelligenciának.  

A gondolkodást nagyon sokféleképpen kategorizálhatjuk.

Persze vannak átmenetek.

A teljesség igénye nélkül néhány kategória.

Érzés-gondolat és megfogalmazott (belső beszédű) gondolkodás.

Tudatalatti, képzetes, felszínes gondolkodás (ez is többnyire megfogalmazott gondolkodás csak megfogalmazás nagyon gyors, kapkodó felszínes). És tudatos átgondolt gondolkodás, (alaposan megfogalmazott, bizonyított, rendszerbe foglalt, illeszkedik a többi gondolathoz, tudatos lényegesítés, kategorizálás, stb.). 

A belső gondolkodás (magában gondolkodik), és a közlés-gondolkodás, amely egyben cselekvés.

Beszéd és írás.

Gondolkodás a gondolkodási funkciók szerint, bár gyakorlatilag a gondolkodási funkciók egymást váltogatják, egy gondolatmenetben szükségszerűen, megjelenik több, sok, gondolkodási funkció. Ezért a gondolkodási funkciók egy-egy rövid szakaszát jelentik a gondolkodásnak, kivéve a belső beszédet, amely nagyjából végigkíséri a gondolkodást.

A gondolkodás szavakból, mondatokból, mondatsorokból áll. (Néhány kategória)

Kijelentés, megállapítás, igazság, törvényszerűség megállapítása, kérdés, felszólítás, figyelmeztetés, óhaj, stb.. Alany, állítmány, tárgy, jelző, határozószó. Ige, főnév, melléknév, számnév, viszonyokat kifejező ragok, képzők, elő és utótagok, stb. Ember, tárgy, cselekvés, fogalom. Fogalom, mint történés, mint tulajdonság, mint összefüggés, stb..

Leírás, elemzés, meggyőzés, vitatkozás, stb.. Rövid mondat, hosszú mondat, rövid szöveg, hosszú szöveg.

Egyéni, és közösségi, és közösségi (tudományos) gondolkodás.

És azt se felejtsük el, hogy az érzékelések, érzések, érzelmek is beleszövődnek a gondolkodásba.

Egyéb problémák. Az evolúciós sorrend, a természet, Isten célja. A legfőbb cél.

A legfőbb célt nem az ember állapította meg. A legfőbb cél egy törvényszerűség. A probléma ugyanaz, mint a törvényszerűségek estében, pl. az, a x b az egyenlő téglalap területével. Az ember nem alkotja, legfeljebb megtalálja a törvényszerűséget. Az ember legfeljebb tévedéseket alkothat.

Az egyszerű élőlények vizsgálata során megállapítható, hogy két célból élnek. Ez nem tudatos cél, ami ez egyedeket illeti, de cél. Az egyik cél, hogy életben maradjanak, sőt fejlődjenek, sokasodjanak, és ez a cél automatikusan kapcsolódik a másik célhoz, kellemesség érzésének eléréséhez. A természet, Isten tehát összekapcsolta ezt a két célt.

Igaz hogy az ember talált olyan „kellemességeket”, melyek hosszabb távon veszélyeztetik az életet, a fejlődést. Az ember helyes útja tehát nincs szükségszerűen kiszabva, szemben az egyszerű élőlénnyel, melynek erősen ki van szabva. Nevezhetjük ezt, az ember szabad akaratának, vagy az ember próbatételének. A lényeg az, hogy az embernek kell rájönni többek között arra, hogy a rövid távú kellemesség, az hosszabb távon gyakran káros veszélyezteti  a hosszabb távú jó kellemes életet.

Az egyszerű élőlények tehát automatikusan mindig a jó kellemes elérésből indulnak ki és a megismerés, a gondolkodás az értelem ennek az eszköze. Az evolúció folyamatában is, az értelem a gondolkodás, a megismerés, csak a később az ősérzés, a programozott tudat után alakult ki. Az evolúciós sorrend tehát ez. Éhes vagyok, ez kellemetlen, (ugyanakkor az életem is veszélybe kerül) ezt a problémát meg kell oldani, a jó megoldáshoz viszont szükség van az alapos megismerésre. Én azt állítom, hogy jelenleg is ez az alapvető sorrend, csak az ember képes ezt felcserélni. Tehát a helyes sorrend most is az, hogy a vizsgálódás első kérdése: a legfőbb cél szempontjából mi ennek értelme? Hogyan szolgálja a legfőbb célt? Illetve: a legfőbb cél szempontjából mi az alapvető probléma? Nem mondom azt, hogy ne lehetne felcserélni a sorrendet, pl. valaki csak ismereteket gyűjt, majd a másik gondolkodónak beugrik, hogyan lehetne azt hasznosítania.

Azt viszont állítom, hogy legfőbb cél nélkül kaotikussá válna a gondolkodás, a tudomány. Jelenleg rejtetten (nem tudatosan) érvényesül a legfőbb cél, azért részben kaotikus a gondolkodás, a tudomány. 

Én azt állítom, hogy jelenleg is állandóan jelen van legfőbb cél (mint törvényszerűség) függetlenül, attól, hogy azt az ember felismeri vagy sem. Azt is állítom, hogy ez élőlények és az emberek életének célja, értelme, adott. Azt is állítom, hogy természet, Isten célja, a legfőbb cél.  Ezért minden olyan elmélkedést badarságnak tartok, amely az élet értelmét, a gondolkodás értelmét kétségbe vonja. Közvetlenül vagy közvetve azt állítja, hogy nincs értelme az életnek, lehetetlen a fejlődés stb. – ezeket, az elméleteket én elvetem.

Továbbá elvetek minden olyan elméletet mely az emberi akaratszabadságot kétségbe vonja.

A világnézet. Újabb elmélkedés a legeslegfőbb célról.

Szerintem legfőbb (a legeslegfőbb) cél egyféle megfogalmazása: minél több ember éljen egyre egészségesebben, jobban, kellemesebben, igazságosabban. (Azzal hogy betettem a megfogalmazásba a „minél több embert”, sok mindent meghatároztam. Pl., azt hogy hosszabb távon kell gondolkodni, hiszen a jövőben élő emberek is emberek. Az élő természet elpusztítása viszont veszélyezteti a hosszabb távú életet. Ebből ered, hogy többek között az állatok, növények gondozására is szükség van. (Ráadásul a fejlett állatok, leegyszerűsítve: félig emberek. Az ember és a fejlett állatok (gerinces, emlős, stb.) között kisebb a különbség, mint a fejlett állatok és fejletlen állatok között.)  

Azt is megfogalmaztam ezzel a mondattal, céllal, hogy nem lehetnek kiváltságosok. (Fontos, hogy hozzátettem: minél több ember.) Ugyanakkor ebben a megfogalmazásban nincs benne az egyenlőség, és az sincs benne, hogy én családom, népem jó életét nem akarom egy fokkal erősebben. Ugyanis akkor tud minél több ember jól élni, ha van egy igazságos arányos különbség az emberek között. (De csak arányos és igazságos különbség.) És akkor tud jól élni, ha mindenki arányosan egy fokkal jobban szereti családját, népét. A jóság kellemesség egy gyűjtőfogalom, erről már beszéltem. )

Visszatérve. Az evolúció (természet, Isten) által megfogalmazott legfőbb célba nem feltétlen van benne ez a kitétel „minél több ember”. Fogalmazzuk meg e nélkül a legfőbb célt: Az ember (az élőlény) célja, hogy egyre jobban kellemesebben éljen. Igaz, hogy az evolúció szinte belénk programozza család szeretetét. Az viszont nincs benne az evolúciós legfőbb célba, hogy törődj más emberekkel, törődj a népeddel, az emberiséggel is. És nincs az benne, amit zárójelben felsoroltam. Melyik az igazi legfőbb cél: erre szerintem az embernek kell rájönni.

Mivel ez nincs benne az evolúciós legfőbb célba, ezért két legfőbb cél létezik.

Minél több ember éljen egyre jobban, kellemesebben. A másik: az ember éljen egyre jobban, kellemesebben. Ez két cél határozza meg a kétféle alapvető világnézetet.

Nehéz vitatkozni azzal az emberrel, aki pl., azt állítja: miért kellene hatmilliárd embernek jól élni, elég ha egymilliárd ember él jól. Nincs erre értelmi ellenérv, legfeljebb erkölcsi van. Persze a kétféle alapvető világnézet szétbomlik sok-sok ágra. A világnézet egy különleges kategória. Nem képezi szorosan az értelem a gondolkodás részét, de azért összefügg azzal.

Az általam megfogalmazott legfőbb cél: minél több ember (állat és növény is) éljen (legyen egészséges) egyre jobban, kellemesebben – magyarázata.

Gyakran kimaradnak a megfogalmazásból, egyes szavak. Tulajdonképpen elég lenne ennyi: minél több ember éljen jól, kellemesen. Ugyanis a jó, kellemes élet feltétele, az egészség és az igazság.

Mit jelen az, hogy éljen? Éljen viszonylag hosszú ideig, és egészségesen. Nyilvánvalóan az egészséges állapot és az élet szorosan összefügg.

Az „egyre jobban, kellemesebben” is összefügg az egészséggel, de azért másról szól. Éljen viszonylagos boldogságban, viszonylag sok kellemes (örömérzése) érzése érzelme, és kevesebb kellemetlen érzése, érzelme legyen. (Az igazságosság is örömérzést okoz, nemcsak mellettünk levő igazságosság, hanem a mások melletti igazságosság. Másképpen: az igazságtalanság kellemetlen érzéseket, érzelmeket vált ki. Ugyanez mondható el a viszonylagos önrendelkezésről és még sok mindenről.) A jó, kellemes érzés, érzelem egy nagyon sok elemből álló tényező. Tulajdonképpen itt a szükségletekről van szó.

Az „egyre jobban kellemesebben” pedig a fejlődésről szól.

A „minél több ember” értelmezése.

Annyi ember, amennyi egyre jobban, kellemesebben tud élni. Ez tehát nem valami túlnépesedésről, de nem is népességfogyásról szól. Nem egy viszonylag szűkebb csoport, réteg nép, stb. jó életéről szól. Gyakorlatilag egy lassan emelkedő népesedés melletti igazságosan elosztott jó, kellemes életről szól. Minél több ember akkor tud jól élni, ha az emberiség sokáig fennmarad, vagyis a jövő generációinak életéről is szó van.

A legfőbb elv nem tobzódásról, élethabzsolásról, pazarlásról szól. Sőt ellenkezőleg egy mérsékelt, jóleső, egyészséget adó puritanizmusról szól. Az egészség is így, ezzel a mérsékelt puritanizmussal tarható fenn. A minél több ember jobb élete szintén a mérsékelt puritanizmussal tartható fenn.

A legfőbb cél nem mond ellent a családszeretetnek, ill. a haza, a nemzet szeretetének. Ha ez a szeretet a döntő többségnél (elismerve, hogy mindenkinek joga van hozzá) mérsékelt normális, akkor beáll egy egyensúlyi állapot.

A minél több ember éljen jól, kellemesen, egészségesen - ez egyben az igazságosságról is szól.

Hiszen ha igazságtalan a világ, az élet, akkor csak kevesen képesek, jól kellemesen, egészségesen élni, vagyis nem jön létre, a minél több ember – elv.

A legfőbb cél az élővilág és általában természet tiszteletéről is szól.  A második legfőbb elv akár így is szólhatna: tiszteld a természetet, az élővilágot, a nem emberi környezetedet.  Azonban a legfőbb elvben is benne van ez a tisztelet. Az élethez ugyanis szükség van a természetre, az élővilágra, a jó állapotban levő természeti (nem emberi) környezetre.

Jelenleg egyre több ember, az emberek többsége tudatosan, vagy tudat alatt, ezt a legfőbb célt vallja: fogyassz sokat, kergesd az anyagi jólétet, harácsolj, nem számit, ha ez tobzódó, pazarló módón történik. Ez tehát egy egészen más legfőbb cél, annak ellenére, hogy áttételesen benne van: éljél egyre jobban, kellemesebben. Nemcsak az a baj, hogy kimarad a megfogalmazásból „egyre több ember éljen”, de egyébként is rossz ez a cél. Nincs végiggondolva, hogy mi az, ami egészséget ad, mi az, ami hosszabb távon is gyarapítja az örömérzéseket. Az anyagi, testi javakban való dúskálás nem szolgálja sem az egészséget, sem a hosszabb távú örömérzéseket. Ugyanakkor ez a társadalom zsákutcája, ez vezet a társadalom széteséséhez. A világ olyan logikusan van felépítve, hogy csak az igazi legfőbb cél működik.

Kitérés arra, hogy miért szükséges az igazságosság, a jó, a kellemes, a hasznos igazságaihoz megállapítani a legfőbb célokat.

Ha legfőbb célnak ezt jelölöm ki: minél több ember éljen egészségesen, jól, kellemesen (egyre egészségesebben, jobban) - akkor minden dolog (ember, tárgy, gondolat, megállapítás, igazság, cselekvés) csak akkor lehet jó, hasznos, ha minimálisan másoknak nem árt, még inkább akkor, ha másoknak hasznos, mások életét fenntarthatóan kellemesebbé teszi. Ha viszont ezt jelölöm ki legfőbb célnak: az ember (egyes emberek, csoportok) éljen jól, kellemesen - akkor azon dolgok is lehetnek jók, amelyek másoknak ártanak. A második legfőbb célhoz illeszkedő igazságok már nem lesznek igazságok, ha az első cél, a legfőbb cél. Tehát az adott igazság az egyik esetben igazság, a másik esetben hamisság. Tehát a legfőbb cél meghatároz minden igazságot. Ha pedig nem jelölök ki legfőbb célt, akkor megállapíthatatlan, hogy az adott „igazság”, igazság, vagy hamisság.  Ha nincs legfőbb cél, nincsenek egymáshoz illeszkedő legfőbb célok, akkor nincs igazodási pont. 

E tanulmányban megállapítom az általam igaznak, jónak tartott legfőbb célokat. Az itt emlegetett legfőbb célt én legeslegfőbb célnak nevezem. E mögött vannak még más, de ehhez illeszkedő legfőbb célok. Pl. alapvető világnézeti elvek, felfogások, a legfőbb célok. Máshol pedig a szélesen vett életszínvonal növekedését, az arányos szükséglet-kielégítést fogalmazom meg legfőbb célnak, hozzátéve, hogy a „minél több ember” feltételről soha nem szabad elfeledkezni.

A magyar nyelvben az igazság és igazságosság fogalma keveredik és nem véletlenül. Ami igazságos, az a társadalmi szempontból igazság is. Pl., a valóban igaz, igazságos, jogi, igazsági alapelvek, egyben olyan társadalmi igazságok, melyek a legfőbb célt szolgálják.

Magyarázat, az emberek, az állatok, a növények és az élettelen világ prioritásról. Mivel a legfőbb célban benne van, hogy nemcsak az emberek, de az állatok és növények) is éljenek egyre többen kellemesebben.

Az egyénnek, leginkább a családjával, egy kicsit kevésbé, önmagával, barátaival, ismerőseivel, egy kicsit kevésbé a hozzátartozó kisközösségekkel, egy kissé kevésbé a nemzetével, egy kissé kevésbé a közel levő népekkel, egy kissé kevésbé az emberiséggel kell foglalkozni, törődni. Ez az arányos szeretet, tisztelet alapja, amely fenntartja a nagy egyensúlyt. Ez az arányos törődés, foglakozás elve. A lényeg, hogy ez a „kissé kevésbé” nagyon is arányos, pontos legyen. Erről az erkölcsről szóló (13.) tanulmányrészben beszélek bővebben. Bármennyire is szentségtörés, e sorba valahová, pl. az emberiséggel egy sorba, be kell illeszteni az egyénhez közel álló, a gondozott állatokat, vagyis az egyénnek azokkal is foglalkozni és törődni kell. Ezután jöhetnek a növények, majd ezután a tárgyak.

A tudománynak leginkább az emberrel, emberekkel, a társadalomtudományokkal, orvostudományokkal, stb., egy kicsit kevésbé az állatokról, egy kissé kevésbé a növényekről (biológia, stb. tudományok) szóló tudományokkal, egy kissé kevésbé az élettelen természettel, foglalkozó tudományokkal kell foglalkoznia. Az arányos törődés, foglalkozás elve itt is érvényesül.

A minél több állat éljen egyre kellemesebben értelmezése tehát az, hogy bár az emberrel emberekkel kell elsősorban foglakozni, de más foglalkozásokat, törődéseket sem szabad elhanyagolni.

Egyébként is hosszú távú jó élet jegyében nem szabad a természeti erőforrásokat (beleértve az élővilágot) kizsákmányolni, felélni. Továbbá, elővehetjük azt a törvényszerűséget, hogy csak bizonyos rövid távú összevont hasznosulás, indokolhat bizonyos összevont károsodást, de ennek a károsodásnak kisebbnek kell lenni, mint az összevont hasznosulásnak. Egyszerűbben az embereknek rövid távon némi áldozatot (kevés állatot eszünk, jó kellemes életet teremtünk nekik,stb.) kell hozni az állatok jobb élete miatt.  Eme áldozat nem lehet túl nagy, de túl kicsi sem. Nem lehet túl kicsi, vagyis az állatok számának, ill., életminőségének is valamennyire növekedni kell. Általában az élő természet nem pusztulhat.

Úgy is fogalmazhatok a természet, Isten (a sors) az egyén mellé rendel bizonyos embereket, állatokat, növényeket, tárgyakat, azokkal kötelessége arányosan foglalkozni, törődni és ez nemcsak erkölcsi kérdés (azért az állatoknak is vannak érzéseik), de így marad fenn a világ egyensúlya. A természet, Isten az emberiség mellé rendel embereket, állatokat, az élő természetet, az élettelen természetet, azokkal az emberiségnek kötelessége arányosan foglalkozni, törődni (a kizsákmányolásról szó sem lehet) és ez nemcsak erkölcsi kérdés, de így marad fenn a világ nagy egyensúlya.

Nem árt ismételgetni a (véleményem szerinti) legeslegfőbb célt, mint minden társadalomtudományos igazság, elv, stb. kiindulását.

Minél több ember éljen (egyre inkább) egészségesen, jól, kellemesen, igazságosan.

A „minél több ember” feltételről soha nem szabad elfeledkezni.

Minél több ember értelmezése: szaporodjon, népesedjen az emberiség, de csak abban a mértékben, hogy minden megszülető embernek, biztosított legyen az egészséges, jó kellemes élet feltétele és biztosított legyen, hogy a fiataloknak, átlagosan, folyamatosan, ha kevéssel is, de egészségesebb, jobb, kellemesebb életfeltételük legyen, mint az idősebbeknek.

Az már az egyénen és az igazságos, arányos hierarchián múlik, hogy a biztosított életfeltételt, ki, hogyan használja ki. Nyilvánvalóan nemcsak az élet feltételeinek, de az életnek is javulni kell. Ha a döntő többség élete nem javul, akkor a feltételekkel van baj.  Nem lehet igazság azon megállapítás, amely a legeslegfőbb céllal ütközik.

Minden a legfőbb célt (minél több ember, állat is, éljen egyre kellemesebben, jobban, egészségesebben, igazságosabban, stb.) szolgálja, a társadalom is, az erkölcs is, a jog is, a tudomány is, és sorolhatnám, ezért ezen elmélkedéseket sehonnan sem szabadna kihagyni. Ugyanakkor sajnos én magam sem tartom be a saját tanácsomat.  Elsősorban a gondolkodástan témájú tanulmányrészben, másodsorban az erkölcstan témájú tanulmányrészben elmélkedem a legfőbb célról. Közvetve, a háttérben azonban sok helyen megjelenik a legfőbb cél.

A gondolkodás látszólagos rejtélyessége. Rövid kitérés az érzésekre, érzelmekre. Szerintem a gondolkodás fele annyira sem rejtélyes, mint az érzése, érzelem. A számítógép gondolkodóvá tehető de nem tehető érző lénnyé.  A számítógépes és minden gondolkodás alapvető menete. Érzékelés információ-bevitel. Információk rendezése, átrendezése, átalakítása „új” információvá. Az átalakított információk átalakítása beszédre, cselekvésre.  A számítógép képes, legalábbis a jövőben képes lehet az itt felsorolt gondolkodási funkciókra. Az érzéssel, érzelemmel ötvöződő gondolkodás a rejtélyesebb érzések miatt rejtélyes. Az érzéssel, érzelemmel ötvöződő gondolkodás ad ki egy magasabb fokú gondolkodást, még akkor is, ha ennek az ötvöződésnek sok káros mellékhatása van. A magasabb fokú gondolkodás csak úgy tudott kialakulni (az evolúció során), hogy ötvöződött az érzéssel, érzelemmel. A gondolkodás motivációját, amiért egyáltalán gondolkodunk, az érzések, érzelmek adják. A számítógépnek nincs szüksége motivációra automatikusan gondolkodni, kezd, ha a programja azt diktálja.  Az biztos, hogy mivel nincsenek érzései, nem lehet egyénisége, tudata, akarata és élőlényi élete. A másik kérdés azonban az, hogy mit „gondolhat”, ha érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó szavakkal, gondolatokkal találkozik. Mit tanácsol tisztelt számítógép a Mátrába, vagy Balatonra utazzak? Ekkor elkezd statisztikai adatokat sorolni, többek között azt, hogy száz emberből mennyien voltak elégedettek ezzel ill. azzal az üdüléssel. Ez viszont hasonlít a tudományos objektív gondolkodáshoz.  A számítógép automatikusan objektív, az embernek ehhez tanulásra, erőfeszítésre van szüksége.  Milyen lehet egy számítógép önálló gondolkodása, ha hiányzik a belőle a személyes érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolatok sokasága, a gondolatok fele? Milyen szinten programozhatók ezek be?

A számítógépnek nem lehet érzelme, - ez a gondolat az alapja annak bizonyításnak melynek tárgya: a lélek, érzelemmechanizmus, legalábbis annak egy része, az élőtesten kívül is van. 

(A másik két alapgondolat, ami ezt igazolja. A testen belüli érzelemmechanizmus valószínűleg csak közvetítő, variáló, véglegesítő mechanizmus. Pl. a tv készülék, csak közvetíti, variálja véglegesíti a külső adást. Ugyanakkor ez a hasonlat sántít is, mert ez nem egy kész hasonmás ismétlése, hanem egy alapelemekből álló adás, amit az élő anyag rak össze bonyolult szerkezetté. És a harmadik: valahonnan kívülről kellett jönni az evolúciót lehetővé tevő érzelmi motivációnak.) 

A következő fejezetrészek kilépnek a szűken vett gondolkodás problémaköréből. Az emberi tudat nemcsak a gondolkodásból áll. Illetve a gondolkodás sok mindennel összefügg. A következő fejezetek címe: az evolúcióban kialakult egyéni tudat.

Elmélkedések a gondolkodással összefüggő mechanizmusokról (program, érzés, stb.). Elmélkedések az evolúcióról.

Ezen összetett fejezet belső tartalma.

A különböző mechanizmusok összefüggései.                       111. old.

A programmechanizmus.                                                           116. old.

Az érzés, érzelemmechanizmus.                                            126. old.

Az élet és az evolúció kiinduló gondolatai, megállapításai.     144. old.

(Az ember fejlődése)

Az érzésmechanizmus és az életen túli lét.                                172. old.

Újabb gondolatok az összefüggésekről és a személyiségről.     182. old.

A különböző mechanizmusok összefüggései. (Az első fejezet.)

A testmechanizmus, az érzésmechanizmus, a gondolkodásmechanizmus a programmechanizmus természetesen keveredetten működik. A fejlett, többsejtű állatok és az ember (az egyedek) működése vázlatosan. C/30 ábra.

A bonyolult összetett szerkezetek részei működési szempontból csak nagyjából válaszhatók szét. Mégis szükséges szétbontás a kategorizálás a jobb megismerés és megértés miatt.

Vázlatosan azért én is szétbontok.

Ami bemegy, pl. az emberbe. Anyagok (levegő, víz élelmiszer, stb.) és használt anyagok jönnek ki. Bemennek még információk, érzékeléseken keresztül. A program, születéskor ill. fogantatáskor megy be.

Ami kijön, ami létrejön és talán ez a fontosabb. Mik a végtermékek.

A kiáramló érzések és beáramló érzések is létrejönnek.  Kiemelem a cselekvésre ösztönző érzéseket, érzelmeket.

Létrejönnek a gondolatok. Kiemelem a cselekvésre ösztönző gondolatokat. És létrejönnek, kijönnek a cselekvések is.

A szűken értelmezett cselekvések, a kezek lábak és más testrészek mozgása.  De lényegében a testi működés, a szervek működése, a sejtek működése is létrejön.

Hozzá kell tenni több ezer külső mozgás van. Több millió belső mozgás van.

Több ezer, vagy több millió érzés van, amennyiben pl. meg tudjuk különböztetni a nagymama paprikás krumpliját Sári néni paprikás krumplijától. Az egyiket jónak, finomnak kellemesnek tartjuk a másikat nem. Több millió, vagy talán több milliárd gondolat van. És több ezer program van. Természetesen mindez a felosztás aprólékosságától is függ.

Lényegében ezek az ember közvetlen végtermékei. Azonban később megemlítem a közvetett végtermékeket is.

A testmechanizmus többnyire automatikus. Ez szolgáltatja többek között az energiát. Nagyjából felosztható az anyagcserére a szervek működésre, a sejtek működésre, és a sejten kívüli molekulák működésére. És felosztható, az alábbiakban felsorolt mechanizmusokkal kapcsolódó részekre. Pontosabb itt az erősebb, közvetlenebb kapcsolati részekről van szó, mert az élőlényre is igaz: minden mindennel összefügg.

Az idegrendszer, és hormonrendszer alkotja, az érzésmechanizmus testmechanizmusbeli részét. (Ugyanakkor az érzésmechanizmusnak van testen kívüli része is.) 

Ugyanakkor az idegrendszer és hormonrendszer mindennel összefügg, a testmechanizmus sincs meg ezek nélkül. A gondolkodás fő testi szerve szintén az idegrendszer az agy.

A programmechanizmus testi szerve elsősorban a sejtek. Ugyanakkor én feltételezem, hogy az agyban is megjelenik a program vagy a programok egy része.

E felsorolásból is kiteszik a keveredett működés.

Minden mechanizmus, a tudat is, az anyagi mechanizmus, vagyis a testmechanizmus által épül fel.

Azért felsorolok néhány egyéb fontos mechanizmust.

Kezdjük megint azzal, hogy vannak a molekulák, a sejtek és a szervek működése. Van vagy 10-20 fontosabb molekuláris és sejti áramláskör, áramlásrendszer, egyben információ-áramlási rendszer. (Pl. vérrendszer, többféle anyagcsere áramlás, nyirokrendszer, stb.) Van egy, vagy több bioáramos áramlási rendszer, pontosabban információ-áramlási rendszer.

Van az érzékelés mechanizmus. Van az érzés-érzelem mechanizmus. Van a gondolkodás mechanizmus. (A három összmunkájának az eredménye hogy pl. megtudjuk különböztetni a kétféle paprikás krumplit.)

Van a mozgásmechanizmus. Az emberi (állati) test igen jelentős részét, legalábbis tömegre, nagyságra (csontozat, izmok, stb.) a mozgásmechanizmus teszi ki. (Talán kevésbé tudott, de az agy jelentős részét is a mozgásvezérlés teszi ki.) A mozgásmechanizmus egyik fő szerve szintén az idegrendszer.

Van az energiaellátás mechanizmusa. Ezt talán úgy kell elképzelni, hogy több milliárd apró gombelemből (a sejtekből) épül fel ez, de van egy központi töltőegység (ez az anyagcsere szervek) amelyből minden apró gombelem feltöltődhet.

Talán nem árt elfelejteni, hogy maga a sejt is igen bonyolult alkatrész, több ezer kisebb egységből és több ezer folyamatból áll.

Ugyanakkor viszonylag rejtélyes, hogy miért ilyen nagy és bonyolult (miért áll ilyen sok szervből) ez a központi energiaegység az anyagcsere. (Levegő, tüdő, vér, szív, ill. evőszervek, gyomor, máj, epe, vese, stb., a szervek jelentős része az energiatöltés rendszerét szolgálják.) Ugyanakkor a sejtek táplálása azért több mint az elemek feltöltése, mert azért a sejteknek van más funkciójuk is. Ez az alábbi mechanizmusokból kiderül. Ennek ellenére nem egészen világos ez a bonyolultság, de erre itt nem térek ki.

Van a szaporodás a reprodukció mechanizmusa. Ennek lényege a sejtosztódás, amely inkább kettészakadás, és igen gyors növekedés. Meg kell hagyni zseniális mechanizmus. Azonban más szervek is részesei ennek a mechanizmusnak.

Van a növekedési és átalakulási rendszer. Ebben is a sejtek a meghatározók. De azért a szervek is vannak.

Egyébként pedig a szervek nem mások, mint a sajátos sejtek sajátos rendszerezett halmazai. A szervek tehát sejtekből állnak, de központilag mi irányítja a sejteket?  De mik is a sejtek a többsejtű állatban? Az egysejtű (és kezdetben csak egysejtű volt) egy önálló, szinte magányos, egyszerű katona. A többsejtűben, egy sejt, egy hatalmas hadsereg katonája. Ezért részben többet tud, de másrészt kevesebbet tud, veszít az önállóságból.

Az anyagcsere látja el táplálékkal a katonákat, de kitől kapják a parancsot?   Minden katonánk van egy saját szabályzata (programja) amibe az is le van írva, hogy mely közvetlen hatásra mit kell tenni. De ez nem elég, szükség van egy összehangoló parancsolásra is. Van áramlási külső hatás. De kérdés, hogy a belső programból is jöhet e hatás. Pl. a belső program időkapcsolója bekapcsol egy másik belső programot, amely már más reakciókat ír elő, a külső hatásokra.

Vagy az új belső program egy más működést ír elő, akkor is, ha változatlan a külső hatás. Lehetséges e, hogy a külső tápláláson kívül nincs más külső hatás?

Vagy ekkor jön létre a rák, ha munka nélkül elvadulnak a katonák?

A gondolkodó érző ember (fejlett állat) azonban nem sejtek szintjén valósul meg. De testileg, szervileg hol, hogyan valósul meg, erről megint érdemes elgondolkodni. 

Van a belső védekező mechanizmus, az immunrendszer. És az önjavító rendszer. Nem árt elfelejteni, hogy pl. az emberen is (élőlényeken) rengeteg sok apró élősködő akar megélni. Illetve, hogy az élőlények mennyire törékeny elromlásra hajlamos szerkezetek.

És van a „nagy” programrendszer, mely akárcsak a test, mindennel összefügg, mindenütt ott van. Természetesen az első sejtegyesüléskor, génegyesüléskor, a fogamzáskor alakul ki az alapprogram, tehát a szaporodásmechanizmus és a programmechanizmus igen szorosan függ össze. Viszont a létrejött alapprogram (és talán a program változhat) már minden sejtet „vezérel”, és minden szervet és mechanizmust is „vezérel”.

És vannak még egyéb mechanizmusok is.

Vannak olyan tudati al-mechanizmusok, pl., a szükségletek kialakulása, az értékrend kialakulása, amelyek még nagyjából sem köthetők a gondolkodásmechanizmushoz, az érzésmechanizmushoz, a programmechanizmushoz. Több ilyen al-mechanizmus is van.

De nézzük a keveredett működés egy lehetséges modelljét.

Igen sok működési szisztéma lehetséges.

Több ezer vagy több millió folyamat van, és ezek különböző ideg tarthatnak.

Van, ami a másodperc töredékéig tart. Van melyik egy-két másodpercig. Pl. az érzékelés és mozgás (a reakció idő, pl. fékezéskor) eltarthat egy-két-három másodpercig. Vannak percekig, órákig, napokig, hetekig, hónapokig, sőt évekig tartó folyamatok.

A különböző mechanizmusok egységei egymás mellett keveredetten lehetnek helyileg. Vagy akár egy egység, az egyik mechanizmus része, majd vált és egy másik mechanizmus része. A különböző mechanizmusok egy ideig egymás mellett párhuzamosan működnek. Van alapjárati és felfokozott, kiterjesztett működés. A különböző mechanizmusok egy ideig összekapcsolódnak, együttműködnek, aztán szétválnak. Vagy jelzést, információt kapnak a másiktól és  a párhuzamos működésük egy ideig megváltozik.  A különböző mechanizmusok egymás után meghatározott sorrendben, meghatározott ideig bekapcsolódnak (domináns szerepet kapnak) és kikapcsolódnak (alapjárati működésre állnak). Stb..

Mindezek váltogatják egymást.

Visszatérek az ember végtermékeire. Létrejönnek gondolatok, érzések érzelmek, mozgások (cselekvések). A létrejöttük is összekapcsolódva alakul ki és a végtermékek vonatkozásában is összekapcsolódnak. Minden munkánál megjelenik a gondolat, az érzés, érzelem és a cselekvés (emberi mozgás).

Ez azért azt jelenti, hogy az egyén képes lakást felújítani, autót megjavítani, könyvet megírni, képet megfesteni, almafát nevelni, és még hosszan sorolhatnám. (Igaz hogy ezekhez is kellenek eszközök, de ezeket az eszközöket akár maga is előállíthatja.) Tehát ezeket képes előállítani, és képes ezeket élvezni. Ezek tehát a közvetett végtermékek. Több millió közvetett végtermék-fajta lehetséges. Viszont a közösség (ez már egy más dimenzió) képes autót, mosógépet, űrhajót, felhőkarcolót előállítani, komoly betegségeket meggyógyítani, stb., ezek haszon és élvezeti értéke magasabb. De ehhez már közösség, társadalom szükséges. A közvetett végtermékek tehát még sokkal nagyobb volumenben jelennek meg.

De e gondolatsor végén is eljuthatunk a legfőbb célig (ennek az egésznek mi értelme, mi célja van). Minél több ember éljen jól, kellemesen, egészségesen, stb..

De hogy a fejlődés se maradjon ki, néhány lényeges különbség az ember és a fejlett állat között.

Az előzőkhöz kapcsolódva, az biztos, hogy az embernek jóval több a közvetett végterméke, vagyis a fejlett állat nem képes magasabb rendű termékek, szolgáltatások létrehozására.

Talán a legnagyobb legfontosabb különbség a magasabb rendű, a tudatos, a beszéd (nyelv) általi gondolkodás, amire az ember képes, az állat nem. Talán ebből ered minden különbség, valószínűbb, hogy vannak más párhuzamos fejlődési folyamatok is. Az is igaz hogy nemcsak az ember okossága, igazság-felismerése növekszik, de a tévedései, ostobaságai is sokasodnak, növekednek.

Az is igaz hogy az embernek, ha nem is kevesebb, de kötetlenebb programjai vannak.

Az embernek talán nincs több érzékelt érzése, az állatoknak fejlettebb az érzékszerveik, bár ez nem jelenti biztosan az érzékelt érzések növekedését.

Viszont az valószínű, hogy az ember több dologra reagál, és intenzívebb érzésekkel reagál, mint az állat. A fejlett állat is tud félni, tud dühös lenni, talán bánkódni is tud, és még sok érzésre képes, de talán ritkábban. És egyes érzéseik (bánat, szégyen, öröm, stb.) kisebb intenzitással jelennek meg. És az is valószínű, hogy az embernek több az ötvözött érzése, azaz többféle érzéssel bír. Ezért összességében az embernek gazdagabb az érzés, érzelemvilága. Pl. az állatra nincs hatással a szép. Az igazságtalanság sincs hatással, erre még visszatérek. Vannak még más intellektuális emberre jellemző érzések, melyeket az állatok szinte nem éreznek.

A vágyak, igények, szükségletek tekintetében szintén jelentős a különbség.

Az embernek több erősebb anyagi szükséglete van, sőt talán túl sok.  Az ember értékrendje, ami a szükségletek arányáról szól már nem biztos, hogy jobb, mint az állat értékrendje.

Az ember minőségi anyagi szükségletei is erősebbek, többek. Viszont az állatnak is van szabadság és biztonság szükséglete, nem biztos, hogy sokkal kevesebb, mint az embernek. Viszont az állat nem ismeri az igazságosság szükségletét. Ezért az állatnak nincs tudatos erkölcse, a tudatosság egyébként sem az erőssége. Ugyanakkor az állat programozottan „erkölcsösebb”, mint az emberek egy része.

A nagyobb és tudatosabb értelemből, a kötetlenebb programból, az igazságosságból és az erkölcsből adódóan az ember függetlenebb a természettől, mint az állat. Továbbá ezekből adódóan nagyobb az önálló akarata. Egyáltalán vitatható hogy az állatnak van, de szerintem minimális önálló akarata még a fejletlen állatnak is van. És persze mindezért valószínűleg az állatnak jóval kisebb intenzitású kifele áramló érzéseik vannak. Az önzés, a rosszindulat, a gyűlölet, mint negatív kiáramló érzések, az önzetlenség a jóindulat, a szeretet az aggódás, mint pozitív kiáramló érzések, nos ezekből az állatoknak, még a fejlett állatoknak is jóval kevesebb van, mint az embernek.

És nyilvánvalóan a fejlett állatoknak világnézetük sincs, de sajnos sok embernek sincs.

Az ember és fejlett állat közötti különbségekből talán kirajzolódik a teljes evolúciós fejlődés, de annak csak a vázlata.  A evolúciós fejlődés  részletesebb, pontosabb leírásához még sok mindent számba kell venni. 

Az előzőkből eredően az ember elvileg nagyobb önálló akarattal rendelkezik, mint az állat. Viszont mégsem, de erről egy másik fejezetben bővebben beszélek.

A biológiai ember tudatában mindezek (testi működés, gondolkodás, érzékelések, érzések, érzelmek) azonos időben és összemosódva jelennek meg.

A programmechanizmust közvetlenül nem érzékeli az ember, legalábbis azt nem érzékeljük, tudjuk, hogy ez most a programból ered, de a háttérben azért ez is szépen működik és összekapcsolódik a többi mechanizmussal.

Azonos időben érzékelünk, vannak testi érzéseink. Vannak egyéb érzéseink érzelmeink. Van egy közérzetünk, és persze gondolkodunk is.  És valamit cselekszünk is, ha mást nem akkor ülünk, vagy alszunk.

Az más kérdés, hogy mi az ami dominál, mire koncentrálunk.

A tudatba tehát minden összekeveredve, összemosódva jelenik meg, csak az elemző ember választja ezeket szét.

Egy kicsit részletesebben, mik az ember „primer biológiai termékei”.

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva, érzékelünk, látunk hallunk, szagokat, ízeket érzünk, tapintást, hőt, stb. érzékelünk. Stb..

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva, érezzük a testünk bizonyos részeit. Fájdalmat, éhséget, szomjúságot, ürítési ingert, érzünk, stb..  Fáradtnak, ill. álmosnak, vagy éppen frissnek érezzük magunkat. Érezzük, ha valami biológiailag furcsán rendellenesen működik. Stb..

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva, vannak érzéseink, érzelmeink, félünk, szorongunk, bánkódunk, dühösek vagyunk, feszültek vagyunk, vágyakozunk, vagy éppen felszabadulunk valamilyen feszültség alól, örülünk, ellazulunk, stb.. Szerelmesek vagyunk, vagy másképpen szeretünk. Irigykedünk, gyűlölködünk, aggódunk, stb..

Vannak tartós konkrét érzelmeink, pl. valakibe szerelmesek vagyunk, vagy valakit, szeretünk, valamit kedvelünk, stb.. Más embert nem szeretünk, vagy valamilyen tevékenységet, tárgyat utálunk, amitől viszolygunk, stb..  De szerencsére ezek, sincsenek a felszínen állandóan jelen, csak valami aktuális érzékelés, emlékezés, gondolat kapcsán kerülnek a felszínre.

Az érzéseknek érzelmeknek van testi tünetei is, amit szintén érzünk. De minden mechanizmus hat, minden más mechanizmusra.

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva, kialakul egy általánosabb közérzetünk, ill. hangulatunk is.

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva cselekszünk. Vannak apró, automatikus cselekvések. Vannak viszonylag tartósabb cselekvések. Alszunk, pihenünk, dolgozunk, szórakozunk. Elsősorban szellemi tevékenységet, munkát végzünk, vagy elsősorban fizikai tevékenységet, munkát végzünk. Kötelező jellegű, vagy kötetlen jellegű cselevéseket végzünk. Megszokott, begyakorolt ismert, vagy részben megszokott begyakorolt ismert, vagy „új” cselekvéseket végzünk. Valamit létrehozunk, ill. saját magunkat mozgatjuk. Valamire (külső közlésre) odafigyelünk, vagy mi közlünk, azt akarjuk, hogy ránk figyeljenek. Stb..

Az adott ugyanazon percben, öt percben, órában, a többi főmechanizmussal összekeveredve, összemosódva, azokra reagálva gondolkodunk. Gondolataink az előzőkhöz kapcsolódnak. Továbbá elemzünk, használjuk a gondolkodási funkciókat. Emlékezünk, problémát oldunk meg, tervezünk.  Elsősorban a magunkról, vagy elsősorban a világról gondolkodunk. Megtervezzük a következő percet, öt percet, órát, 24 órát. Ritkábban a hetet, a hónapot. Még ritkábban az évet és az egész életünket. Alakulnak az öt perces, napos, hetes szükségleteink. De nagy értékrendünk is alakulhat. Saját magunk számára általános igazságokat állapítunk meg. Kialakulnak öt perces, órás napos, hetes, stb. elhatározásaink, feladataink. Alakulhat világnézetünk is, igaz ritkábban. Stb..

Szóval adott ugyanazon öt percben, akár mindaz, amit itt felsoroltam, megjelenhet, egymással keveredve, összemosódva, egymásra reagálva. Vannak párhuzamos működések egymásra ható működések, erősebb, domináló működések, amelyek hosszabban vagy rövidebb ideig tarthatnak. Ezt a bonyolult kavalkádot az elemző ember megpróbálhatja elemezni, részletezni, de nincs könnyű dolga. Valószínűleg nincs olyan sorrend, hogy először megjelenik ez a mechanizmus, ez hat a másikra, ez harmadikra, és így tovább. Oda-vissza kölcsönhatások vannak. A kölcsönhatások egyik hatása a felszínre kerülés, amikor a tudatunk számára érzékelhető lesz, vagy akár megfogalmazható lesz az adott gondolat, érzés, stb.. A másik hatás, az átalakulás. Részletekből áll össze egy nagyobb egész, vagy egy nagyobb egész bontódik le a részletekre, talán mindkét variáció lehetséges.

Pl. valamilyen  hatásra eszünkbe, jut egy gondolat, azt kibővítjük, majd a részleteket pontosítjuk, ez a gondolat érzést generál, cselekvést generál, stb..

A programmechanizmus.

Kitérés a programokra, mivel a programok összefüggnek a gondolkodással.

Fontos tudni, hogy azok a programok melyekről itt szó van, és általában a klasszikus programok legfontosabb tulajdonsága hogy lemásolhatók és átvihetők. Tehát a programmechanizmus az egy olyan működési mechanizmus, amely össze van kötve egy másolási mechanizmussal. Ezért is a program egy összefoglaló név. A szélesen értelmezett program fogalma alá tartozik, a gének, az öröklés, a DNS, a szaporodás, a reprodukció, a másolás, a szaporodás, stb. kifejezések. Szaporodás, gének reprodukció, azaz program nélkül nincs fennmaradás. A program másik aspektusa az előre leírtság, az előretervezés. Tehát a program nem arról szól, hogy b lépés után valahogy kialakul a c, vagy d lépés, hanem arról hogy ez előre leírtan b lépés után csak c lépés következhet. Csak azt lehet átvinni ami előre le van írva.  Persze sokféle programfajta van, de ezek a legfőbb jellemzők.

Néhány programfajta.

Van testmechanizmussal, anyagcserével, szervekkel, külsődleges, fizikai tulajdonságokkal kapcsolatos program.

Van a testmechanizmussal, de az érzés és érzelemmechanizmussal, kapcsolatos testmechanizmussal kapcsolatos, tehát az érzés és érzelemmechanizmussal kapcsolatos program. (Hormonrendszer, idegrendszer, érzelmi szeleprendszer, érzékszervek érzései, stb.)

Van a testmechanizmussal, de az információs és gondolkodásmechanizmussal, kapcsolatos testmechanizmussal, kapcsolatos testmechanizmussal, tehát az információs és gondolkodásmechanizmussal kapcsolatos program. (Idegrendszer, érzékszervek információi, memória, stb.)

És talán van a testmechanizmussal de a szaporodással és programmechanizmussal kapcsolatos testmechanizmussal és programmechanizmussal kapcsolatos vagyis szaporodásmechanizmussal és programmechanizmussal kapcsolatos program. (Ivarsejtek, azok keletkezése találkozási módja, sejtosztódás, stb.)

A program a testen keresztül hat, de ennél fontosabb, hogy mire hat, mi végeredménye.

Megint más felosztás.

(Máshol törzseknek, osztályoknak, nemzetségeknek, egyedeknek, stb. nevezik az alábbiakat.)

Egy, egyedben benne van az élőlényi program, a főfaji program, az alfaji program, a nemzetségi, a populációs (szűkebb közösség) program, nagycsaládi program, és közvetlen szülői, de egyéni keverékben megjelenő program. Ez útibbi a közvetlen szülői, de egyéni keverékben megjelenő program nevezhető az egyedi programnak. A nemzetségi, a populációs (kisközösségi), a nagycsaládi program pedig arányaiban is eltérő lehet, attól függ, hogy az egyednek milyen genetikus sors adatott meg. Van ember, akinek pl. 1000 évre visszamenőleg több tízezer őse (akiknek génjei benne vannak) van, és van akinek csak ezer őse van (az ősök gyakran keresztbe, másod harmad, negyed, unokatestvérrel házasodtak ).

Ugyanakkor a genetikus fejlődés, alakulás kétoldalú. Az evolúciós fejlődés eddigi alapvető tendenciája hogy kevésből fejlődik ki a sok. (Eddigi, mert eljöhet zsugorodás korszaka is, amikor csökkenek fajok nemzetségek és az egyedek.)

Sőt a genetikus fejlődést éppen a másik oldal biztosítja, aminek a lényege: vannak olyan szerencsés és jó programmal rendelkező egyedek, amelyek családja kiterebélyesedik, egyre terebélyesedik, nagycsalád kisközösség, nagyközösség, nemzetség, alfaj, esetleg főfaj keletkezik belőle. Két vonatkozás jelenik meg: az induló jó minőségű egyedek jó egyedi programja végig dominál. De a hozzácsatlakozó, a szaporodásban részt vevő többieknek is szaporodó képesnek és viszonylag jó programúnak kell lenniük. A legtöbb család kicsit kiterebélyesedik, de azután kihal. Leginkább egymáshoz, csatlakozó hatszögekhez hasonlítható, de vannak olyan hatalmas hatszögek, amelyek már mások lesznek, amelyek már elnyomják a kis hatszögeket. Tehát lehetnek olyan egyedek, amelyek nem is tudnak róla, de genetikusan egy populáció, egy nemzetség, egy  alfaj alapító egyedei lesznek, persze csak akkor, ha szaporodnak, utódot, utódokat hoznak létre és azokat felnevelik.

A következő jellemzők vannak. Olyan viszonylag kevés programátalakulás esetleg stabilizáló egyszerűsödés, amely az életben maradást szolgálja. Ez mondjuk, közepes minőségű program. Olyan jelentősebb programátalakulás, amely bonyolódással (fejlődéssel) biztosítja az életben maradást. Ezek nevezhetők jó minőségű programnak. És van az életképtelenség, amely rossz minőségű program.   Legalábbis evolúciós (pl. az állatvilág fejlődése az emberig) értelemben.

Az evolúciós fejlődés talán legjelentősebb tényezője: milyen gyakran, mekkora „programhibák” (genetikus mutációk) képesek kialakulni az élőlényekben, azon belül is egy-egy fajban, alfajban, stb..  Idézőjelbe téve a programhibát, ugyanis a hiba sokszor programerény volt, igaz ehhez szükség volt az életbemaradás szelekcióra is. A rossz programváltozat ill. annak képviselője kihalt, elpusztult, a jó programváltozat, ill. annak képviselője sokáig élt, sok utódot hozott létre, ezzel átörökítve a jó programját. Tehát a fejlődés szempontjából előnyős a fokozott „programhiba” kialakulás, ha van mellette szelekció.   Ugyanakkor máshol arról beszélek, hogy ez önmagában kevés ennél több hajtóerőre is szükség volt. A mai ember esetében is lehetséges programhiba, csak már hiányzik az életbemaradás szelekciója.

Az embernél azonban már más a helyzet. Az emberi fejlődésben mekkora szerepe van a programnak (géneknek)?  Emberi vonatkozásban mi jó program? Rossz programú emberi egyének családok is kiterebélyesedhetnek? Szóval vannak itt kérdések.

Az ember, egyre inkább keveredő faj, ami azt jelenti, hogy az egyének közepesen térnek el egymástól, de szinte nincsenek csoportok (alfajok, nemzetségek, stb.), legalábbis ez a tendencia.  A másik variáció inkább múlté, egy csoport tagjai között kis különbség van (vagy hasonló variációk ismétlődnek), de a csoportok között nagy különbségek vannak.

A programok és a környezet.

Végső soron minden program bizonyos szinten környezetfüggő, de azért nem egyformán.

A következő variációk lehetnek.  

1. Beindul a program, ha az általános, alapvető feltételek (körülmények) megvannak.

2. Akkor indul be a program, ha az általános, alapvető feltételeken túl megvan a „speciális” B,C,D,stb. környezetei feltétel.

1a. Az általános lapvető körülmények megvannak, akkor beindul a program és viszonylag egyenletesen működik. A beindult program nehezen áll meg, ill. az intenzitása nehezen változik (csökken, ill. növekszik), ha megvannak az általános, alapvető feltételek.

2a. A beindult program (bármilyen zavaró körülményre) könnyen megáll, ill. intenzitása könnyen változik.

2b. A beindult program C, D, F, G, stb. „speciális” környezeti hatásra megáll, ill. intenzitása változik.

Ha összesítjük a variációkat, akkor van az (1, 1a típusú program) automatikus program.

És van a (2,2a,2b  típusú program), a környezetfüggő, hajlamprogram.

De nem szabad elfelejteni a programon, a környezeten kívül, a fejlett állatnál, és főleg embernél van még egy tényező: az önálló akarat tényezője. Az önálló akarat nagyon egyszerűsítve lehet erősebb és gyengébb.

Az erősebb és gyengébb önálló akarat kialakulása elég rejtélyes, viszont az talán megállapítható hogy több vonatkozása is lehet. Pl., lehetséges az érzelmi kontroll vonatkozása. Pl. lehetséges az értelmi (tudásbeli, okossági) vonatkozása.

Ezekkel szemben, pl. lehetséges a dühösségi vonatkozása. Pl. lehetséges erős vágy, ill. terv, cél vonatkozása.

És a harmadik csoport. Pl. lehetséges a független elszántsági, kitartási (akaraterő) vonatkozása. Pl. lehetséges a minden mástól eltérő, önálló egyéniségbeli vonatkozása. Pl., lehetséges egy kötetlen program (beleértve a tanulást is) vonatkozása. Stb..

Az önálló akarat egyik megoldása, hogy felsoroltak közül vagy ez (ezek), vagy az (azok) jelenti az aktuális önálló akaratot.

Akkor az erősebb és gyengébb önálló akarat találkozhat az ugyancsak leegyszerűsített kétféle, automatikus, ill. a környezetfüggő hajlamprogrammal, és ebből újabb variációk jönnek ki. Illetve, valószínű, hogy az automatikus programot az erősebb önálló akarat sem képes jelentősen befolyásolni. Az talán kijelenthető, hogy minél automatikusabb működésű az élőlény annál kezdetlegesebb (a fejletlen élőlényekre jellemző), és annál kevesebb, gyengébb önálló akarattal rendelkezik.

A 2a típusú hajlamprogramot talán egy kicsit jobban befolyásolhatja az erős önálló akarat. A 2b típusú hajlamprogramot pedig úgy tudja befolyásolni az önálló akarat, pontosabban az értelem, hogy felismeri, és akaratlagosan kihasználja, vagyis akaratlagosan elkerüli a káros, ill. megteremti az előnyős körülményeket.

Néhány program az előzők szerint

Automatikus programok.

Környezetfüggő hajlamprogramok. Ebből is kétféle.

Olyan programok, amelyben nem játszik szerepet az önálló akarat. (Automatikus programok)

Olyan programok, amelyben kevés szerepet játszik az önálló akarat. Pl. ösztönprogramok.

Olyan programok, amelyben közepes szerepe van az önálló akaratnak. Pl. szinte automatikus utánzás (tanulás), de azért van egy kevés szelekció (nem mindent utánoz). 

Olyan programok, melyben jelentős szerepet játszik az önálló akarat. Pl. a tudatosan megszerkesztett emberi tervek. Vagy a világnézeti elvek alapján működő programok. 

Továbbá más felosztásban. (Inkább azon programok melyekben az önálló akaratnak nincs, vagy kevés szerepe van.)

Sejtprogramok és teljes szervezeti programok.

Automatikus növekedési fejlődési (öregedési) program.

Automatikus testi, belső szervek működési programja.(Vegetatív idegrendszer)

Apró, (másodperces perces) automatikus (motorikus) mozdulatok (pl. járás, pohár felemelés, stb.) beleértve a kommunikáció mozdulatait (hangképzés, írás, stb.) Ezek öröklött, vagy tanult, de beidegződött részlet-cselekvések.

Részben automatikus (órás, ösztön) cselekvési programok (életben maradási, menekülési, védekezési, támadási, táplálékkeresési, vadászó, párosodási, utódgondozási, területvédő, lakhelyépítő, közösségben jó pozícióra törekvő, közösségi együttműködés, pihenő, alvási, játszó, tanulási, stb.).

Életrendi, napirendi, programok. Az előző cselekvési programok egy része, a nap egy maghatározott szakaszában lép életbe. 

Korosztályi programok. Ha megnézzük az előző cselekvési, viselkedési programokat, azt látjuk, hogy azok egy része különböző életkorban, (korosztályonkénti különböző anyagszerkezeti állapotban) lépnek életbe.  Nemi programok.  Egyéb programok.

Csak részben automatikus programok: a hajlamok. A tanulás, mint szelektált utánzás, követés, szelektált igazság-elfogadás. A gondolkodási funkciók használata - program.

Azért ne felejtsük el, hogy az ember is egy részben programozott lény.

Nemcsak a nevelés, a környezet, valamint az önálló akarat, de programok is munkálkodnak benne. Olyan programok melyek befolyásolják a viselkedését, az érzelmeit, a gondolkodását (a tudatát). Méghozzá jelentősen munkálkodik benne az ősi evolúciós program, még az állatvilág viselkedésének jelei is megjelennek.  Pl. a korosztályi programok (miért jön ki az első dackorszak, a serdűlők hasonló viselkedése, a szerelmi és családlapítási program, stb.) az ősi evolúciós program részei. Ezen belül, ill. emellett jelentősen munkálkodik az emberben a közvetlen őseitől (szülők, nagyszülők, stb.) öröklött program.

A programokról még szó lesz.

És jóval kisebb részben munkálkodik benne a népi (al-nemzetségi, populációs, részben „faji”) program. Ugye itt arról van szó, hogy az emberiség egy faj, egy osztály, egy rend, egy nemzettség, hiszen sikeresen párosodik, szaporodik egymás között, bármely népből „fajból”, népből való ember. És valójában a lényegi különbségek minimálisak. Az ember még annyira sem (messze nem) szelektálódott, mint a kutyafajták.  De a példánál maradva, ahogy az egyes kutyafajták nemcsak külalakja, de átlagos viselkedése (tudata) is eltérhet egymástól az emberi népek viselkedése (tudata) is egy kicsit eltérhet egymástól, méghozzá a programváltozás okán is. (Mert programváltozás okon kívül  van kulturális ok, társadalmi rendszer ok, stb.) Azonban a fajelmélet nem jöhet szóba, mert az emberi viselkedésnek, tudatnak, a népi program általi meghatározása nagyon kicsike. (Azért kicsike, mert ezek a fő meghatározók: nevelés, környezet, önálló akarat, evolúciós fő program,  szülőktől öröklött program.)

És azért sem állja meg a helyét az emberiség a vonatkozásban fajelmélet, mert az egyéni szóródás sokkal nagyobb, mint népi átlagos különbségek. De erről máshol még beszélek.

És nyilván van ez ügyben egy jó adag fogalomzavar, pl., hogy mi az „emberi fajok” fogalmának értelmezése. Az emberi fajok biológiai értelemben, a hetedik (vagy nyolcadik) az utolsó lépcső, az al-nemzetségek lépcsője. Sőt még inkább az al-al-nemzetségek lépcsője. Ez azt jelenti, hogy az emberiségben nincsenek akkora különbségek, mint pl. a házimacska és a vadmacska között.  Legfeljebb, ez is vitathatóan akkora különbségek vannak, mint a különböző házimacska fajták között.

Az emberi fajok lényegében megegyeznek az olyan népekkel, melyeknek van nagyon kicsike, de kimutatható saját genetikus vonatkozása. Az emberiségben a népek, „fajok” között, csak ilyen nagyon kicsike genetikus eltérések vannak. Jó lenne a fogalmakat tisztázni.

Visszatérve a fő témára, tehát nem szabad elfelejteni hogy az ősi evolúciós programok (programból eredőhajlamok), ill. a közvetlen ősöktől öröklött programok (programból eredő hajlamok),  jelentősen meghatározzák egy egyén viselkedését, tudatát jellemét. Ennek ismeretében sokkal inkább megérthetjük az embereket.

Az evolúciós fejlődés: programokban egyre nagyobb szerepet kap az önálló akarat, vagyis a programok egyre kötetlenebbé (kevésbé automatikussá) válnak. És a környezetfüggő hajlamprogramok is sokasodnak. Pontosabban az ősi automatikus programokat már egyre kötetlenebb programok követik, egyre inkább ezek dominálnak.

Az evolúciós fejlődés: az emberben benne van (megmarad) a fejletlen állat, a fejlett állat, csak egyre kevésbé, és főleg arányaiban egyre kevésbé.

Embernél az (órás, ösztön, táplálékkeresési, párosodási, utódgondozási, stb.) program fellazul. Kötetlenné válik, elcsökevényesedik és átalakul. A táplálékkereső programból pl. munkaprogram lesz. De azért az embernél is megtalálható. Az állatoknál jóval kötöttebbek ezek a programok, gyakran ösztönről is beszélnek: menekülési ösztön, vadászó, ösztön, párosodási ösztön, stb.. Ugyanakkor, ezekhez a programokhoz kapcsolódik egy-egy érzésállapot is. (Kérdés, mi az ösztön: egy program, vagy egy érzésállapot, vagy mindkettő?)

A cselekvési programok kötöttsége kényszerűsége a fejlődéssel, evolúcióval egyre inkább fellazul. Ez azt jelenti, hogy a kényszerű, automatikus cselekvésből egyre inkább átgondolt cselekvés válik. Az automatikus kötött programból egyre inkább önálló átgondolt gondolkodás lesz. Illetve az automatikus programok helyett egyre több saját készítésű terv, program jelenik meg. De még az embernél is hatnak az ősi, állati programok.

Tulajdonképpen a kötetlenebb program nem más, mint egy interaktívabb program. Vagyis program arra van kihegyezve, hogy a környezetből, a körülményekből vett információk szerint könnyedén változzon, tervezési cselekvési program. Pl. a kötött tanulási program arról szól, hogy a megszületett fióka utánozza azt az élőlényt aki nagyobb nála és aki mellette  van, aki gondozza. Már ez is kötetlenebb mintha a fióka nem utánozna senkit, csak kötött program szerint cselekedne. Az utánzás eleve azt jelenti, hogy a környezet adja az információt. Egy fokkal kötetlenebb a program, ha a fóka programja megengedi mások, mondjuk a távolabbi anyák utánzását is. Ráadásul a program előír valamilyen szelekciót, de ez a szelekció is adott környezettől, körülményektől függ. Persze az interaktív program csak egy fejlett érzékelés, környezet-feltérképezés, és egy fejlett logika, gondolkodási program mellett működhet jól. Tehát megint arról van szó, hogy a fejlődés csak komplex módón jöhet létre.

Viszont nagy kérdés a programon és körülményeken való felüliség, az önálló akarat ABC/2 ábra) problémája. Erről még beszélek.   

Különleges magasabb rendű program, a világnézet. Illetve a hosszabb távú életprogram (pl., elvégzem az orvosi egyetemet, kutató orvos leszek, három gyereket szeretnék, stb.) Egyéb, már emberi társadalommal összefüggő programok. E programokat már maga az ember készíti, legalábbis jelentős részben, de mégis van egy programjellegük. Vannak még a hetes, hónapos élettervek is. (E héten ezek a feladatok, a jövő héten amazok, stb.)

(Az evolúciós fejlődés a kötött kényszerű programok fellazulásról, a szabad akarat kialakulásáról is szól. Az evolúciós fejlődés: sokasodik az értelem, az érzés, érzelem, és a program, programvariáció.)

Most itt eltekintek az érzésektől, érzelmektől, azzal kapcsolatos programoktól, csak a gondolkodásra és a programok kapcsolatára koncentrálok.

Van egy lényeges különbség az élőlény, az ember és a számítógép programja között. Az élőlény a programját az ősöktől, véletlenszerűen örökli, a számítógép a programozótól kapja programját. (A hajlamra programozás is egy fokkal szabadabb, mint a kötött programozás. Nem abszolút erős, kötelező a késztetés, ez a hajlam. A hajlamot felülírhatja a környezeti hatás, de felülírhatja az akarat, a tudat is. Ugyanakkor ez egy elég rejtélyes dolog.) Az élőlény programjában egy fokkal nagyobb az önállósági aspektus. Még egy fokkal nagyobb azáltal, hogy a fejlett élőlény, az ember, önállóan szelektálja a megtanult, az utánzott dolgokat. Lehet a számítógépnek is ilyesmi programot írni, (a környezetedben zajló eseményekből, információkból szelektáld ki azokat, amelyeket a memóriádba úgy raktározol el, mint utánzandó, követendő dolgok), de akkor a szelektálási szempontokat is pontosan le kell írni, vagyis a számítógép tanulása nem lesz más, mint egy adott program. (A harmadik legfontosabb különbség az érzések, érzelmek megléte, vagy hiánya, de ezzel most nem foglalkozom.)

A példázatban adva van egy számítógép, mely egy kamerával, és egy mikrofonnal érzékeli, hogy mi történik a szobában és mondjuk, naponta értékeli azt.

A program: rendezd (kategorizáld) a memóriádban levő történéseket, eseményeket. Válaszd el megszokott eseményeket, a szokatlan eseményektől. A szokatlan eseményeket értékeld a szerint, hogy azok negatívak, vagy pozitívak. Ez már egyfajta lényegesítés. Pl. aznap a gazda összeveszett a feleségével. A számítógép programozott értékelése: hangos beszéd, ideges mozdulatok, trágár szavak – összeveszés – negatív esemény – ez probléma – meg kell oldani. (Minden dolog jóságát (pozitív), rosszaságát (negatív), csak úgy lehet, ha egy célhoz, a legfőbb célhoz viszonyítják azokat.) 

A további program: következtess az előzményre. Következtess a következményre. Rakd össze a megoldási programot, a memóriádban levő programból válaszd ki az ideillőt. Esetleg több megoldást rakjál össze. Ha szuper számítógépről van szó, akkor ezt is valamilyen szinten megoldja. Tehát a számítógép gondolkodása látszólag olyan lesz, mint az emberi gondolkodás, használja a gondolkodási funkciókat.

A különbség többek között, az, hogy az ember a gondolkodási funkciókat eleve önálló szelektálással tanulja meg. Igaz ennek a hátterében, részben az van, hogy az őseitől örökölt hajlamok szerint szelektálja a környezetésben levő eseményeket, információkat. Ugyanakkor van egy folyamatos kölcsönhatás (interaktivitás) a magtanult gondolkodási funkciók és a tanulás, (szelektált utánzás, követés) között.

 Illetve az embernél nagyobb a véletlenszerű, ötletszerű aspektus. Illetve az embernél több és erősebb érzés, érzelem befolyásolja a programokat. Jó kérdés hogy az érzések, érzelmek mennyire programozottak? Azt gondolom, hogy kiáradó érzésekben, érzelmekben megvan a akaratszabadság. Továbbá a beáradó érzéseket is képes a fejlett élőlény valamennyire akaratlagosan szabályozni

Mindezért, az embernél (fejlett élőlénynél) a gondolkodási funkciók nem automatikus programok, csak részben automatikus programok. Vagyis az embernél (fejlett élőlénynél) az értelem, a gondolkodás, önálló egyéniséget, önálló tudatot, ill. öntudatot ad. (Más kérdés hogy van e teljes önállóság? Van a teljesen szabadprogram? Szerintem nincs.) De a részbeni önállóság, a részben szabad program (csak részben automatikus program) is önálló tudatnak nevezhető.

Az embernél a rövid és középtávú programokat (ezek szerint vannak hosszabb távú programok is), egyfelől az egyszerű automatikus programok, másfelől pl. magasabb rendű programok, a világnézet vezérlik.

De megint megjegyzem a négy mechanizmus (test, információ (gondolat, értelem), program, érzelem, és az önálló akarat bonyolult együttműködése a meghatározó.

Azért választom szét a mechanizmusok elemzését, hogy könnyebben menjen az együttműködés elemzése, amelyre itt nem vállalkozom.   

Evolúciós szinten elsősorban azt kell tisztázni, hogy a kötött programból hogyan lesz kevésbé kötött „szabad”program.

A kötött és a  kötetlen („szabad”) program lényege evolúciós szemszögből.

A továbbiakban nem teszem idézőjelbe a szabad szót, de azért természetesen a program eleve nem lehet abszolút szabad.

Kötött program:  X adott hatásra egy előirt pl. B reakció.

Szabadabb program: X adott hatásra kettő, (esetleg több) előirt B. és C reakció, de ezek között választhat az egyed. Általában, közlési cselekvési reakcióról van szó. 

Állatoknál, véletlenszerű is lehet a két alternatíva közötti választás. Később azért megjelenik a két alternatíva összevetése, de ez is, viszonylag egyszerű gondolkodási program alapján. Vagy tanult utánzott (az aktuális utánozandó követése) választás a két alternatíva között.

Emberi gondolkodás, szabad program. X adott hatásra az ember elvileg akár 10 reakciót is ki tud gondolni, de ebből mindjárt el is vet 7-et, 8-at, mint értelmetlent. (Az ember nagyon jó, az értelmetlen, fölösleges gyors kiszűrésében, elvetésében.) A megmaradt kettő (esetleg három, négy) alternatívát összeveti: előnyök, igazságok, ill. hátrányok, hamisságok felsorolása, összevetése, az emberi gondolkodási funkciók használatával.  És dönt, valamelyik mellett, vagy éppen a gondolkodás közben merül fel egy újabb alternatíva. Ez gyakori dilemma helyzetet, és gyakori nehéz döntést jelent. A döntés: kettő vagy több közel egyforma jó reakció közül kiválasztani a legjobbat. Továbbá, nemcsak dönt, de végrehajtási tervet is készít.

Mivel bonyolultabb a döntési folyamat, az egyéniségnek nagyobb szerepe van, mint a kötött programban. A bonyolultabb döntési folyamat nemcsak döntések, problémák témájából ered. Az embernél, az egyszerű döntés is bonyolultabb, mint az állatnál.

Az emberi tanulás már nem kötött utánzás, hanem választott szelektált utánzás. Illetve a legjobb, leginkább bevált tapasztalat utánzása, a többi elvetése.

Az önálló akarat egyik (nem teljes) értelmezése: a bonyolult és különleges egyéniség megjelenése a (bonyolultabb) döntésekben. Fejlődésében: a szükségszerűen egyre bonyolultabb és egyre különlegesebb egyéniség egyre nagyobb szerepe a döntésekben. 

Az evolúció egyik folyamata, a kötött programtól fokozatos eljutás az emberi kötetlen, szabad programig. A szabad program egyik tényezője az önálló akaratnak.

Itt is kitérek arra, hogy bár látszólag meg lehet magyarázni az evolúciót, sok-sok apró tégla egymásra épül, sok-sok láncszem egymásba kapcsolódik. De az alapvető hajtóerő hiányzik (ki építi és miért építi házat), illetve, ez szerintem a részben kívülről jövő érzésmotivációban van.

Emberi egyéni szinten a tervezés és a program kapcsolatát kell tisztázni. Az emberi (fejlett állatok)  terve, az a gondolkodási funkció, vagy a programmechanizmus része? Szerintem mindkettőbe besorolható. A program meghatározása: nem a pillanatnyi, nem esetleges, hanem meghatározott sorrend, menetrend van, van cél. Az emberi program, gondolkodással alakul ki. Viszont amikor kialakult, akkor programszerűen működik. Más egy tervszerű tevékenység, mint egy tervezetlen tevékenység. Igaz nagyon sok átmenet lehetséges. Erről még érdemes elmélkedni.

Ezek szerint a gondolkodást akár így is kategorizálhatjuk. Esetleges (csapongó) gondolatok. Váratlan helyzetek megoldása. Programkészítés (célkitűzés, tervkészítés). Programvégrehajtás közbeni gondolkodás.   

Egy újabb dimenziója jelentkezik a programnak: az időtartam. (Eddig alacsonyrendű, magasabb rendű, ill. automatikus, kötött, kötetlen dimenziókról beszéltem.) Egyszeri pillanatnyi, egy órás, egy napos, hetes, hónapos, éves, több éves. A hosszabb távú tervek, ill. azok vonatkozásai  időnként gyakran  előjönnek és rövid távú programokat indukálnak. A közép és hosszabb távú programok, magasabb rendű programok. A saját elhatározású (nem automatikus) programok, magasabb rendű programok.  

Kitérés az egyéni génkeverékre, az öröklött tulajdonságokra, a hajlamokra, a képességekre, tehetségekre, az egyéniségre.

Nyilvánvalóan hogy az egyéni génkeverék, (ez már az ivaros, hím, női szaporodás eredménye) azt eredményezte, hogy minden egyed, egyén más tulajdonságokat, hajlamokat, képességeket, tehetségeket örököl. Ez megint egy hatalmas téma. Hogy alakult ez ki?  Hogyan vitte ez elő, az evolúciót és a fejlődést? Mi a szerepe ennek mai, emberi világban? Mi a különbség hajlam és a kötött program között? Milyen hajlamok, jó és rossz hajlamok, ill. öröklött tulajdonságok vannak?  Mi a helyzet a nemek, népek, csoportok öröklött hajlamaival? Hogy függ össze a hajlam és az önálló akarat? Hogy függ össze hajlam, a képesség és az egyéni karakter?  Többek között e kérdésekre is válaszolna a problémakör elemezése.

Az ezért megjegyzem: az egyéniségnek igen fontos tényezője az egyéni génkeverék, az egyéni program , de nem az egyedüli.  Erről még beszélek.

Ugyanakkor ide be kell tenni egy kis ismétlést.

Foglaljuk össze a programtechnikából adódó kötetlen program és önálló akarat tényezőit.

1. Legyenek általános, alapvető programelvek. (Ha nincs ilyen, akkor kaotikus állapot alakul ki.)

2. A kötött (időnyitásos, sorrendi, stb.) programok mellett minél több olyan program legyen, amelyeket az adott körülmények kapcsolnak be. Ehhez szükséges az adott körülmények érzékelése és azok elemzése, összesítése.

3. Legyen minél több alprogram, programvariáció, és azokból minél több „önállóan” tanult alprogram legyen. Minél több dolgot tud és csinál valaki, valami, annál önállóbb. Van az önállóságnak talán egy széles látókör aspektusa is. (Később kitérek az egyéniségből adódó, önálló akaratra.)

4. Legyenek programvariáló programok.

5. Legyen tanulási (önálló tapasztalási) program.

6. Az önálló tanulással megváltoztatható, kompenzálható tulajdonságok átalakulnak hajlammá.

7. Bizonyos problémákra, bajokra nem kötött program indul be, hanem intenzívebbé válik a tanulási program.

Nevezzük ezeket: programtechnikai önálló akaratnak. 

Továbbá.

8. Legyenek felfedező programok, legyen újítás, tanulás, fejlődés.

9. A váltás és a próbálkozás optimális határa. (Hajtsd végre ezt a programot ez szemben áll azzal, hogy legyen minél több alprogram, programvariáció.)

10. Az egyik program alapelv: a programozott ne kiszolgáló legyen, hanem önkiszolgáló (önmagával foglalkozó) legyen. (Ennek szélesebb értelmezése, önfenntartás és fajfenntartás, szaporodás.)

11. A programozottnak legyen önvédelmi programja.

Nevezzük ezt a tizenegyet: programtechnikai, és biológiai önálló akaratnak.

Ha így programoznánk be egy robot és ennek a robotnak, lennének érzései érzelmei akkor ez a robot önálló akaratú, lenne? Lehetséges.

Ugyanis más fejtegetéseimben éppen abból indulok ki, hogy a program miatt nem lehetséges az önálló akarat. Ezek szerint egyfajta kötetlen programozással és érzésekkel, érzelmekkel mégis lehetséges az önálló akarat? Lehetséges. Ha az élőlény így van beprogramozva, és az élőlénynek vannak érzései, érzelmei, akkor az élőlénynek van önálló akarata? Valószínűleg van. Ezek szerint az önálló akaratnak még sincs rejtélyes aspektusa?

Ilyen, vagy ehhez hasonló programozási technikával, valamint az érzések, érzelmek meglétével alakult az élővilág. Ezáltal fokozatosan értelmesedett és a gondolkodás az értelem szintén növelte, erősítette az önálló akaratot. Az önálló akarattal pedig az élőlény egyre inkább visszahatott alakította a környezetét. Tehát a külső körülmény sem egy adott élőlényen kívüli dolog, hanem azt az élőlény is alakítja, főleg a fejlett állat és még inkább az ember, így a külső körülmény hatása, részben, az élőlény (az embernél igen jelentősen) önmagára való hatása.

Mindez megint felveti az értelmes természetet, vagyis Isten létének kérdését.

A természet rendezett, vannak stabil természeti mechanizmusok, törvények ez nem vitás. Mindez azt jelenti, hogy van valószínűsége Isten létének, de azt nem bizonyítja, mert a természet önmagától, illetve a véletlen folytán is ilyenné válhatott. (Én az érzésmechanizmust is anyagi, természeti mechanizmusnak képzelem el.) De már többször kifejtettem szerintem Isten léte teoretikus kérdés, és az egyéni hit kérdése, ha abból indulok ki, hogy a természet lényegében Istenként működik. Ha van Isten, akkor Ő is meghatározóan, döntően a saját maga által készített természeten keresztül irányít.

Mindent összevetve, kijelenthetjük, hogy az embernek van önálló akarata. A rejtélyesség, innen kezdve csak annyi, hogy mekkora ez az önálló akarat.

Az embernek (a normális emberek döntő többségének) szinte mindig van valamilyen választási lehetősége. Van akkora önálló akarata, hogy a programjait, hajlamait és akár érzéseit, érzelmeit legyőzve képes legyen választani. Ha mindig a legjobb úton haladna, akkor csak egy kevésbé jó utat választhat, de azt is teheti úgy, mint egy felfedezést, tanulást, és a felfedezés utáni visszafordulást, amennyiben kiderül, hogy a felfedező út rosszabb, mint az eredeti. Az is a fejlődést szolgálja, ha az ember, az igazságnak megfelelően, kiírja egyes utak elejére, vigyázat ez az út valószínűleg rossz, nem ajánlatos rajta haladni. Ugyanakkor a legjobb út választása is egyfajta választás. Ugyanakkor sajnos az ember még a jelenben sem jár általában a legjobb úton, sőt rossz utakon jár, így gyakran egy jobb utat is választhat.

Az megint egy másik kérdés (problémakör) hogyan ismeri fel a jó utat. És megint másik bár összefüggő problémakör a felelősség (a hiba, a bűn) problémája. Az biztos, hogy csak annak lehet felelőssége, akinek van önálló akarata, és akinek megadatott a jó és rossz út felismerésnek lehetősége. De ez már megint kinyit egy újabb kérdést: mikor beszélhetünk a jó és a rossz út felismerésnek lehetőségéről?

Ez a tanulmány minden része, így az önálló akaratról való elmélkedés is, csak a lényeges tényezők gyűjteménye akar lenni, elismerve azt, hogy ez erősen hiányos is lehet. Elvégre a világ megismerése szinte végtelen. Ez a tanulmány gondolatébresztő akar lenni.

És még egy ismétlés.

Vázlatos kitérés a reprodukcióra (másolás, osztódás).

Az élet egyik rejtélye az, hogy rendkívül bonyolult szerkezeteket (a sejt is egy rendkívül bonyolult szerkezet), nagyon gyorsan lemásolódnak. Azért térek erre ki, mert ez lenne az élet másik nagy rejtélye, de átgondolva ez mégsem annyira rejtélyes, mint az érzések rejtélye.

A vázlatos elméleti megközelítés abból indulhat ki, hogy hol kezdődik, ill. mekkora a másoló üzem. Nyilván hogy a másolt szerkezetnek van köze a másolathoz. Ha úgy képzeljük el, hogy másolt szerkezetben van szinte teljesen a másoló üzem, akkor persze elég nehéz elképzelni a folyamatot. Ha úgy képzeljük el, hogy másolt szerkezet közvetlen környezetében, és tágabb környezetében, a természetben van a másoló üzem nagyobb része, akkor már könnyebb elképzelni a folyamatot. Pl. a másolandó szerkezetben csak egy nagyobb egységekből összeszerelő üzem van, de az alkatrészeket, egyes egységeket már a természet korábban, ill. a másolás előtt, részben alatt már  előállította – ez ennek az elgondolásnak a lényege. (Alkatrészek, egységek alatt itt anyagokat, molekulákat értek.) Sőt a természetből, közvetlen környezetből nem össze-vissza, hanem meghatározott sorrendben jönnek az alkatrészek, egységek, ekkor még könnyebb dolga van a másolt szerkezetben levő másoló üzemnek. Elméletileg az is lehetséges, kevésbé valószínű, hogy az egész másoló üzem a természetben van, a másolt egység csak a mintadarab. Az is valószínű, hogy a másoló mechanizmus alkalmazza az egyszerű másoló technikákat, pl. a lenyomat készítés technikáját.

Még könnyebb a természetes reprodukciót (pl. a sejtosztódást) megérteni, ha azt egy nagyon gyors növekedésnek fogjuk fel.

(Képzeljük el, hogy egy szimmetrikus egyszerű lego-autó az első fázisban kettéválik két egyforma részre, két fél-autóra. A kettéválás a külső, a szuper mikró-közegből ered, vagy, de inkább és, a belső a molekuláris közegből ered. A kettévált autó körül már ott vannak az alkatrészek, méghozzá többnyire közepes, közepes-nagy egységekbe szerelve. Nem akkor kezd nekiállni az apró alkatrészek elkészítéséhez és az apró alkatrészek összeszerelésnek. A természet illetve a sejt már összeszerelte, összegyűjtötte, és részben szelektálta is ezeket, az alkatrészeket.  Vele azonos időben a másik fél autó is ugyanazt teszi.  E felépülések ugyancsak eredhetnek a külső szuper mikró-közegből, vagy, de inkább és, a fél autó molekuláris munkájából. Az alkatrészek tehát már a közelben vannak csak a megfelelő sorrendben össze, kell őket kapcsolni. Ez tehát egy kvázi végszerelő műhely, munka, ezért mehet ilyen gyorsan a sejtosztódás. A fél-autónak pedig van egy mintavétel, negatív minta, a minta kiöntése, a legegyszerűbb másolási eljárás aspektusa. Lehetséges, hogy leszakadó fél-autónak azért ott marad valamilyen tervrajzszerű, kódszerű változata.  És a felépülés (a növekedés) olyan gyors hogy az ember azt szinte nem képes követni. A vizsgálat megoldása egyébként az lenne hogy egy rendkívül „sűrűkockás szuper-mikroszkopikus filmfelvételt” később erős lassításban néznének vissza.  Valami hasonló játszódik le sejtosztódáskor.) 

A többsejtűek bonyolultabb élőlények osztódása, szaporodása a későbbi fázisban másképpen zajlik, egy egészen kis részből lassan nő, fejlődik a hasonló, de eltérő másolat.  Viszont eme osztódás alapja is a sejtosztódás, ez pedig az evolúciós elméletet, (az egymásból eredő, egységes életfejlődés) igazolja.

A sejtosztódás mindenképpen az egyik tényezője a születésnek. A másik tényezője szerintem az, hogy az élő anyag (kérdés ez hol kezdődik) képes kapcsolatba lépni az érzésenergia-mezővel.

(A női férfi ivarsejt egyesülés, ötvöződés megint egy külön folyamat.)

Ha már itt tartunk, egy kis kategorizálás.

Vannak az ember (emberiség) valóságos, igaz ismeretei.

Vannak az ember (emberiség) olyan téves ismeretei, amelyet igaznak hisz. (Ezek a tévedések. Ettől még van objektív valóság, háttérigazság, amely attól még van és hat, hogy az ember nem tudja. )

Vannak az ember (emberiség) számára olyan rejtélyek (ismerethiányok) amelyeket valószínűleg a jövőben meg fog oldani. (Az objektív valóság, háttérigazság, attól még van és hat, hogy az ember nem tudja. )

Ezek közül is van, amelyet mint rejtélyt felismert. És van amelyet, mint rejtélyt sem ismer.

Vannak az ember (emberiség) számára olyan rejtélyek, amelyeket valószínűleg a jövőben sem tud megoldani.  (Ez is az objektív valóság, háttérigazság, amely attól még van és hat, hogy az ember nem tudja?) 

Ezek közül is van, amelyet mint rejtélyt felismert. És van amelyet, mint rejtélyt sem ismer.

A kategorizálásból talán kiderül: igen keveset tudunk.

A gondolkodás megértéshez érdemes az egyszerű állatok, a fejlett állatok, a gyerekek és a számítógép, ill. a robot gondolkodásán elgondolkodni.

 A gondolkodástan a gyermekek gondolkodásának, gondolkodás-fejlődésének tükrében.

Pl. a beszéd megtanulása. Pl. a manualitás az eszközkészítés, a tárgyi, mechanikus összefüggések megtanulása. Pl. a számszaki összefüggések megtanulása. Pl. a gondolkodási funkciók kialakulása. Pl. a miért korszak. Pl. dackorszak.

Az érzés, érzelemmechanizmus.

Kitérés az érzésekre, érzelmekre, vázlatosan (felsorolásszerűen).

Az érzékelések, mint érzések.

Minden érzékelés (látás, hallás, szaglás, ízlelés, többféle bőrérzékelés, pl. tapintás) általában kellemes, vagy kellemetlen érzéssel jár. Bőrérzékelés: simogatás, szúrás, nyomás, viszketés, hideg, meleg,  stb.

A gondolkodási funkciók is kiváltanak érzéseket, érzelmeket.

A kommunikáció, beszéd által jelenik meg a világ, ill. a kellemes a kellemetlen információ. A memória által jelenik meg a világ, ill. a kellemetlen kellemes információ. A következtetés által jelenik meg a világ ill. a kellemes kellemetlen információ. A képzelet (egyfajta következtetés) által jelenik meg a világ, ill. a kellemes kellemetlen információ. Stb.

A testi érzések.

Fáradtság, fázás, melege van, éhség, szomjúság, vizelési, székelési inger, azok kielégítése, különböző testi kellemetlenségek, fájdalmak, szexuális vágy és kielégülés, stb. 

Az erős átfordulás is kellemetlen, pl. az éhség, átfordul túlzott eltelítődésbe, gyomorbántalmakba. Általában az a kellemes, ha nincsenek kellemetlen testi érzések, ha minden rendben van.  Az embernek értékelni kell „a minden rendben van” kellemes érzését is. 

Ugyanakkor itt megjelennek az egyszerű testi vágyak is.

Ide sorolhatók az egyszerű rövid távú érzelmek: pl. a megijedés.

Az arcmimika és az érzések, érzelmek.

Általában az érzések, érzelmek megjelennek az arcmimikában. Persze nemcsak arcmimikában jelenik meg, hanem mozdulatainkban, a gesztusainkban, a testbeszédünkben is.  Az öröm, a nevetés, az elámulás, a düh, a félelem, az epekedés, az akarat, a bánat, stb. A nevetés, de főleg sírás a különleges,  mert ekkor az arcmimikán kívül más is megjelenik. Hangok, könnyek, stb. Sok mindenért sírhat az ember. A sírás általában feloldja az érzéseket. Az egyszerű állatoknak biztosan nincs értékelhető mimikájuk. A fejlett állatoknak van e mimikájuk ( képesek neveti, sírni, stb.)?

Jó kérdés, hogy az akarat, az érzés? Azt gondolom az is, de nemcsak az.  

Az érzelmek  (lelki érzések) összetett testi tünetei.

Nemcsak az arcmimikában, testbeszédben jelennek meg érzések érzelmek, hanem az összetett testi tünetekben. Mégis itt szét kell választani az érzéseket.

Talán itt van az érzés és az érzelem közötti különbség.  Az érzékelések, testi érzések, megjelennek, mint fiziológiai elváltozások és ezek okoznak érzéseket. Az érzelmek információs, gondolati szinten jelennek meg és ezek okozzák az érzelmekkel párhuzamos összetett fiziológiai elváltozásokat. Különbség lehet még az érzések hosszúságában és erősségében is.

Az érzésekkel, érzelmekkel, gyakorlatilag szinte minden fiziológiai (testi szervi) nagy egység működése megváltozik, csak különböző mértékben. Egyénenként is változó a változás. Megváltozik a keringés, a pulzus, a vérnyomás. Az izomtónus. A levegővétel. A nyálképződés. A gyomor és bélműködés. A hőérzet.  Az idegátvitel, a reakcióidő, és még sorolhatnám. Néhány jellemző elváltozás: a szégyentől elpirul ( Ugyanakkor az örömtől is elpirulhat.) A félelemtől elsápad. A bánattól nyomás nehezedik a mellkasára. Az idegességtől táncol gyomra, esetleg hasmenés jöhet rá. Hosszasan lehetne sorolni. Reszket a keze, kiszárad a torka, lelassul a mozgása, felgyorsul a mozgása stb. Ugyanakkor egy érzelem nem egy elváltozást, okoz, hanem összetett elváltozást pl. a félelem (szorongás) nemcsak elsápít, de nyomás nehezedik a mellkasra, táncol gyomor, lelassul a mozgás, stb.. Az érzelmeket úgy is lehet csoportosítani, hogy jellemzően, az emberek többségénél milyen összetett fiziológia elváltozásokat okoznak. Az érzelmek legtisztább csoportosítása, mely az okozott testi tünetekből indul ki. A testi tünetek alapján érdemes elgondolkodni: mi a különbség a szorongás és megijedés között. A félelem (szorongás) és düh között. A bánat és félelem (szorongás) között. Stb..

Ne felejtsük ki az örömérzéseket sem. Általában az örömérzések következménye: laza izomtónus, erősebb nyálképződés, csak kicsit magas (a normál értéken belüli) pulzus, vérnyomás, a reakcióidő kissé felgyorsul, egyébként pedig a „minden rendben van” jelenség jön elő.

Az érzelmek kellemes, kellemetlen aspektusa ezeken az összetett fiziológiai elváltozásokon keresztül jön elő.

Nagyon fontos látni hogy az érzések, érzelmek lényege a kellemes, vagy kellemetlen testi érzések. Hiába beszélünk lelki fájdalmakról, azok valójában testi kellemetlen érzések. (Az élőlény érzékelései is, testi kellemes vagy kellemetlen értésekkel járnak, azok adják meg a különleges élőlényi érzékelést.)  Végső soron a fájdalomszerű érzések ill. a kellemes érzések, a melyek az élőlényt motiválják, amelyek az élőlényt pl. elválasztják egy élettelen robottól. A végső soron kellemes, vagy kellemetlen testi érzések, érzelmek adják az élővilág, az élettelenhez képest különleges, kiemelkedést nyújtó, és rejtélyes mivoltát. Rejtélyes mivel az élettelen nem képes semmilyen érzést érezni. Ill. az ember az érzésen kívül elméletileg minden más tekintetben képes az élőlényhez hasonló robotot előállítani, de érző robotot még elméletileg sem, és még hasonlót sem tud előállítani. Érzés, érzelem (testi érzés) nélkül nincs élet. Érzés, érzelem (testi érzés) nélkül nem jöhetett volna létre az élővilág fejlődése. Az érzésmechanizmus a testmechanizmus egy különleges része, de sok jel arra utal, hogy van egy eddig ismeretlen, külső a biológiai emberen kívüli érzésmechanizmus is.

Az élőlény azért él (az élet primer értelme) hogy kellemes érzéseket érezzen. Igaz hogy ezt ki kell bővíteni, amennyiben hosszú távon akar kellemes érzéseket, és a fajfenntartás is fontos program. Valamint a szeretet és az utódok boldogságát látni is kellemes érzés, érzelem. Ezért a természet, Isten és az értelmes ember legfőbb célja: minél több ember (élőlény) éljen jól, kellemesen, egészségesen, stb.

Visszatérve, az összetettség miatt, más a szervi, testi betegség, és az érzelem fiziológia hatása. Egy betegség is okozhat pl. magas vérnyomást, de akkor a többi kísérő jelenség (pl. a lelki sértés körül keringő gondolatok, több szervre kiterjedő tipikus érzések) nem jelentkezik. Ugyanakkor a testi jelenségek, betegségek is testi érzésekkel járhatnak, csak ezeket az ember meg tudja különbözetni a „lelki érzések” általi testi érzésektől. Ezért tesz különbséget, és az egyik fajta testi érzésre, azt mondja, hogy ezek lelki érzések. Valószínűleg az állatok és kisgyermekek (pl. 2 éves korig) nem nagyon tudják megkülönböztetni a lelki indíttatású, és testi indíttatású, testi érzéseket.

A testi érzések egy közvetlen molekuláris, szervi hatás által jönnek létre. A lelki indíttatású érzések érzelmek, az információk, gondolatok által kerülnek kialakulásra. Pl. az ember az életét, egészségét, jólétét veszélyeztető tevékenységet lát, vagy ilyen beszédet hall, akkor pl. elkezd kialakulni benne a félelemérzet, amely egy másfajta molekuláris és szervi elváltozást generál, mely mellkasi nyomással, gyomorszorulással, hidegérzettel, stb. összességében kellemetlen érzésekkel jár. Pl. ezt nevezi az ember kissé pontatlanul lelki érzésnek, vagy érzelemnek.

Másfelől pedig arról van szó, hogy az élőlény nemcsak a közvetlen hatást érzi, hanem veszélyeztetést és a jóindulatot is érzi. Gondolatilag ez pedig az előrelátás, a következtetés gondolkodási funkciójához kötődik. 

Az érzéseknek érzelmeknek van tehát egy testi aspektusa, de van gondolati aspektusa is méghozzá több szálú. Hozzátéve, hogy kialakult kellemetlen érzéktől az élőlény meg akar szabadulni, a kellemes érzéseket fenn akarja tartani és a gondolkodása (problémamegoldás, tervezés, stb.) is erre irányul. És hozzátéve azt is hogy akár az emlékezés által is előjöhetnek a kellemes vagy kellemetlen lelki érzések, érzelmek.

Az érzések, érzelmek gondolati vonatkozásai.

Az érzések érzelmek befolyásolják az értelmi gondolkodást. Lényegében erről beszéltem a szubjektivitás kapcsán. Azt azonban ki kell emelni, hogy az érzelmek egy beszűkült, körbeforgó gondolatmenetet okoznak. Ez is inkább a kellemetlen érzelmekkel kapcsolatos.  Azonban van fordított hatás is, méghozzá több szálú.  Az érzelmeket információk, gondolatok váltják ki.

Az ember megnevezi, elemzi az érzéseit, érzelmeit. Tehát gondolatilag is feldolgozza azokat. Az ember képes az értelmével, akaratával befolyásolni az érzéseit, érzelmeit. Az emberi érzések érzelmek mások, mint az állati érzések érzelmek. Nemcsak abban különböznek, hogy több van (többféle,  és fajta érzés, főleg érzelem)  belőlük és  talán erősebbek is, hanem a gondolati összefüggés miatt is különböznek.

Egy másik aspektusa az élőlényi értelemnek az érzékelés hihetetlenül széles skálája, amely szintén összefügg az érzésekkel. A nagymama krumplilevese nemcsak azért más, mint Sári néni krumplilevese mert egy kicsit sósabb és savanyúbb, hanem azért is, mert egy kicsit finomabb, azaz kellemesebb. Ha nem lenne ez a kicsit kellemesebb megkülönböztetés, akkor nem biztos, hogy meg tudnám különböztetni a nagymama krumplilevesét Sári néni krumplilevesétől.

Az állati (kisgyermeki 0-1-2-3 éves) érzések, érzelmek.

Azért nem ilyen egyszerű az érzések, érzelmek világa.

Először is a fogalomzavar elkerülése miatt, nem árt tudni, hogy az érzelmek megfogalmazhatók, úgy, mint az érzelmekhez kapcsolódó tulajdonságok, ill. jellemek, egyéniségek, karakterek.  Úgy, mint érzelmekhez kapcsolódó viselkedések. Úgy, mint, az érzelmekhez kapcsolódó kommunikációk. Úgy, mint, az érzelmek megnevezése, leírása.

Már fejlett állatokban (kisgyermekekben) is kavarognak az érzések. Ez azt jelenti, hogy egyszerre több érzés, érzelem van jelen.

Egy kicsit térjünk ki az állati gondolkodásra.

Valószínűleg az állatok egyszavas, tőmondatos érzés-gondolatokban gondolkoznak. Nézzünk egy példát. Az állat érzi az éhséget, és ezt gondolja: éhes vagyok. Ez a gondolat azonban nem fogalmazódik meg benne szavakkal. Ezért beszélhetünk érzés-gondolatról. Az érzésgondolat tehát nem fogalmazódik meg, továbbá csak egy-két lépéses terv (nem megfogalmazott de képekben, szagokban, hangokban, ízekben felvillanó) egyszerű terv követi. Továbbá, nincs okok keresése., és további elmélkedés.

Az emberi gondolkodás megfogalmazódik, több lépéses terv és egyéb elmélkedés követi. De ne felejtsük el az emberi gondolkodás is  lehet felületes (valamilyen igaznak tűnő, de elnagyolt elképzelés kialakul) és lehet alaposan átgondolt elemző,  és persze ezek átmenetei.  

Nézzük az emberi (nagyobb gyerek, felnőtt) gondolkodását. Az ember érzi az éhséget, és ilyen belső beszéd (lehet, hogy ez a belső beszéd, villámgyors és pontatlan, de mégis belső beszéd) alakul ki benne, pl.: éhes vagyok. Mikor ettem utoljára? Vagy öt órája. Honnan lehet élelmet szerezni, és mit egyek? De van rá módom, hogy egyáltalán most egyek? Most éppen dolgozom, majd ha végzek, eszek. Majd lemegyek a büfébe, addig nem törődök az éhségemmel, szabályozom azt. Stb.. Tehát az ember, ha nagyon gyorsan is, és pontatlanul is, de szavakban megfogalmazva, több mondatban gondolkodik. Ez az egész gondolkodásfajta persze befolyásolja az érzéseit, érzelmeit.

Visszatérve az állati gondolkodáshoz. A fejlett állat tudatában, egy időben csak egy „tőmondat” jelenik meg, de az sem fogalmazódik meg benne. Ellenben elég gyakran jelennek meg ilyen érzés-gondolatai és ezek sokfélék (akár százféle, ezerféle) lehetnek. A fejlett állatnál, ha szavak nem is de szagok, ízek, hangok, képek, stb. azért kapcsolódhatnak az érzésekhez. A fejletlen állat a fejleletségi szinttől eltérően csak 1-2-3-4-5-10-100 ilyen érzés-gondolattal rendelkezik. És a fejletlen állatnál legfeljebb egy gyenge szag, hang, szag, stb. kapcsolódik a érzésgondolathoz.

Természetesen az embernél már elsősorban képsorok, de szagok, hangok , ízek , stb. is megjelennek. Talán annak is van jelentősége, hogy az emlékérzések az embernél elsősorban képekből áll, az állatnál pl. szagokból áll. Az emberi „tudatalatti” esetleg azonosítható, az emberben megjelenő állati, érzés-gondolati „gondolkodással”.

Visszatérve az érzésekhez, érzelmekhez.

Egy külső, vagy belső hatás, inger hatására elindul egy anyagszerkezet-elváltozás.(Másképpen: fiziológia, biológiai változás.) Pl. az üres gyomor biológiai műszere, elváltozik, ezzel azonos időben előjön az éhség érzése.  Ugyanakkor az érzéstudatban a „gyomorműszer” elváltozása és egyfajta kellemességi kellemetlenségi fok ötvözte, (sajátos variációja) adja az éhség sajátos érzését.  Az éhség érzése ugyanakkor motiváció is. 

Ez egész viszont beindít egy másik anyagszerkezet-változást pl., beindul a táplálékkereső program. A táplálékkereső program beindulása megint egyfajta anyagszerkezet-változást okoz, amely megint kinyit egy érzés-szelepet, beenged egy kellemességi, kellemetlenségi fokot, ill., aktivitási fokot, és szinte azonos időben kialakul egy sajátos érzésállapot. Itt a kellemességi, aktivitási fok már a vadászó programmal kerül ötvöződésbe. Nevezzük ezt pl. a vadászó érzésállapotnak. (Vadászó ösztön) Ekkor már kettő érzés, kettő motiváció van jelen.

A cselekvés közben az érzékszerv (biológiai műszer) érzékel, pl. egy veszélyesnek tűnő jelenséget. Az érzékelés egy sajátos anyagszerkezet elváltozás, ez kinyit egy érzésszelepet és a kellemességi, kellemetlenségi fok ( ill. az aktivitási fok) ezzel összekapcsolódik és megjelenik a sajátos érzés, a megijedés, ill. félelem érzése. Ekkor már három érzés, ill. motiváció van jelen. Kavarognak az érzések, és ez is kiad egy közös érzésállapotot, amit nevezhetünk hangulatnak, bár ez a szó nem egészen fedi a jelenséget.

(Ebbe az egészbe szövődik bele a gondolkodás. Pl. az embernél nem direkt hatás, hanem egy gondolat, ill. egy információ is beindíthatja az anyagszerkezet-változást..)

Ráadásul az anyagszerkezet változás nem egy változást jelent, hanem összetett változást. Pl. az érzelmeknél (pl. a félelemnél) összetett fiziológiaváltozásról van szó. De pl. egy íz érzékelése is összetett.   Megkóstoljuk a paprikás krumplit és megállapítjuk ez paprikás krumpli, de nem olyan amilyent nagymama szokott főzni.  Ezek szerint csak ízből meg tudunk különböztetni, mondjuk százezerfélét. Ez csak a variációkkal lehetséges. Az íznek vannak ízei, van szájban érzékelt tapintása, és van illata.(A látványról itt nem is beszélek.) Ezek kapcsolódnak a kellemességi kellemetlenségi fokhoz, az aktivitási fokhoz, és esetleg más alapérzésekhez. Mondjuk, van hat csoport és minden csoportnak van hat állapota. Ez harminchat állapot ill. ennek a rengeteg lehetséges variációja. Ráadásul a variálódás tovább folytatódik.

Nincs kizárva, hogy az érzésmezőbe sokmillió érzés, vagy ezer érzés, vagy száz érzés van.  Szerintem azonban, csak kettő, három, négy érzés, ill. ezek fokozatai vannak és ezek variálódnak, osztódnak szét a belső érzésmechanizmusban, a sok millió, sok ezer, sajátos érzésre.

A belső érzésmechanizmus vázlatos működése.

Anyagszerkezet-elváltozás (összetett) - érzésszelep-nyitás – kellemességi, kellemetlenségi fok, ill. aktivitási fok, (egyéb alapérzések) beáramlása - a kettő ötvöződése az érzéstudatba, megjelenik a sajátos érzés (egyben motiváció) – újabb anyagszerkezet-változás (összetett) - érzésszelep-nyitás - alapérzések beáramlása - sajátos érzés (egyben motiváció) – és így tovább.

Az anyaszerkezet-változás lehet érzékelés, pl. egy íz érzékelése, lehet egy jelenség (pl. veszélyes jelenség, félelem) érzékelése. Lehet programbeindulás. Lehet egyéb elváltozás.

Eközben viszont mindig jelen van az ősérzés, az ősmotiváció.

Ugyanez evolúciós szempontból.

Egyfelől az anyagszerkezet-változás itt egyenlő az anyagszerkezet fejlődéssel ( az anyagszerkezet egy fejlettebb szintjével) . Másfelől egy nagyobb időbeli eltolódás van a kialakulások között. Fejlődik, sokasodik az érzékelő szerkezet, a programszerkezet, a mozgatószerkezet, az anyagcsere szerkezet, a gondolkodó szerkezet és nem utolsó sorban a belső érzésszerkezet ( az érzésszelepek, stb.) fejlődnek sokasodnak az érzésék és eben a motivációk.

Kitérés az ősérzésre.

Ugyanakkor minden élőlényben (az emberben is) megmarad, mindig jelen van (jelenleg is jelen van, a jövőben is jelen lesz.) az alapérzés (ősérzés) az ősmotiváció. Az ősérzés egy egyszerű és ötvözött érzés. Az ősérzést a gondolkodó ember direkt módón nem érzi, ezért csak körül lehet írni. Ez az összes kellemetlen érzés, érzelem (éhség, fázás, fájdalom, félelem, stb.) enyhén megnyilvánuló keveréke, ötvöződése. Illetve az összes kellemes érzés enyhén megnyilvánuló (apró) keveréke ötvöződése. Azt kell látni, hogy az ősérzésből nyílt ki fejlődött ki a jelenlegi  emberi érzések ezerszínű ezer fajtájú palettája.   És talán az ősérzéshez, ősérzésekhez kapcsolódott az, az egy-két tőmondatos ős érzés-gondolat. „Az élet védelmének” érzése, motivációja, és érzés-gondolatai, ez az ősérzés lényege. Az ősérzéshez kapcsolódott az őstudat.

Itt arról elmélkedem, hogy az egysejtűnek is van és az ős-egysejtűnek is volt valamilyen minimális tudata és érzése. Véleményem szerint csak így jöhetett létre az evolúció, de erről még beszélek.

Megjegyzem az érzés-gondolatot sem képes a gondolkodó ember érezni, vizsgálni. Mert ahogy elkezd gondolkodni, már nem lehet szó érzés-gondolatról. Itt is csak egyfajta sejtésről, körülírásról lehet szó.  

Megjegyzések.

Az állatok (kisgyermekek) érzéseinek érzelmeinek vizsgálata többek között azért is fontos, mert részben ebből erednek az emberi érzések, részben ezek is jelen vannak az emberi érzésekben. 

Az állati, a kisgyermeki érzések, érzelmek, gondolkodás összefügg az emberi érzésekkel, érzelmekkel ill. gondolkodással. Összefügg egyfelől, mert abból ered, másfelől, mert jelen van. Nincsenek éles határok.

Ugyanakkor az érzéseket, érzelmeket így is lehet csoportosítani: az állatokra jellemzőbb érzések érzelmek. Az emberre jellemzőbb érzések érzelmek. Csak az embernél megjelenő érzések, érzelmek.

Az érzéseknek, érzelmeknek tehát újabb csoportjai jelentek meg.

Itt vannak pl. az alapvető cselekvési programokhoz kötődő érzésállapotok.

Alapvető cselekvési programok pl.: védekezési, támadási, táplálékkeresési, vadászó, területvédelmi, utódnemzési, (párkereső, párosodási) utódfenntartási, (családvédelmi, otthon-kialakítási), stb. programok. Ezek egy-egy érzésállapotot hoznak létre.

Szerintem fel kell sorolni az egyéb kisgyermeki (egyben állati és emberi) érzésállapotokat is. Ez klassz, minden rendben van, örülök. Ez rossz, rosszul érzem magam. Incselkedő huncutkodó, csintalankodó. Dühösködés, hisztizés, akaratoskodás. Szimulálás. Megijedés, félés. Féltékenykedés. Ellenkező dacoló (azért sem). Hagyjál békén, fáradt vagyok, álmos vagyok. Foglalkozz velem, hiányzol. Játékos, gyere játszani. Taníts, tanulni akarok áttételesen. Túlpörgött állapot. Elmerengő, lustálkodó napozó. Stb.

Ezek az érzésállapotok, a korábban felsoroltak (fájdalom, éhség, fázás, melege van, székelési inger, stb.) mellett, részben ahhoz kapcsolva jelennek meg.

Természetesen a kisgyermekeknél csak a táplálékkereső program annak is egy szűkített változata jelenik meg. Ugyanakkor megjelenik a tanulási, játszási program.   Érdekes, hogy néhány nagy-alapvető érzelem csak részben jelenik meg a kisgyermekeknél, később fejlődik ki teljesen.

A fejlett állatok érzékszervei fejeltebbek, mint az emberé.  Képesek az emberi érzések, érzelmek döntő többségét (pl. 80%-át) érezni. De ezek rövidebb ideig jelennek meg. Egyes érzelmek kisebb intenzitással jelennek meg. Más, ősi érzések (pl. a vadászó érzésállapot) nagyobb intenzitással jelennek meg. Rövidebb ideig, ez azt is jelenti, hogy kevésbé kavarognak bennük az érzések, érzelmek.  Nyilvánvalóan a jellemük, karakterük sokkal egyszerűbb, többek között hiányoznak belőlük az intellektuális igények (vágyak, szükségletek), a társadalmi igények, a társadalmi szerepek, és még sok minden.  

Az érzések, érzelmek, mint a cselekvések motivációi.

Az érzések érzelmek cselekvésekre motiválnak, persze ez megint egy soktényezős problémakör. Szélesebb értelemben a pihenés, a gondolkodás, ha párosul a kommunikációval, a közléssel is, cselekvés. Az élőlények szükségszerűen a kellemetlen érzések, érzelmek megszüntetésre és a kellemes érzések bővítésére vannak motiválva. Pl. a lázas érzés, a fáradtság, vagy lábfájás, stb. pihenésre motivál. A pihenés szolgálja az egészséget, az életet. A éhség táplálékkeresésre, vagyis kellemetlen érzés megszüntetésére motivál. Ez egyben az egészséget, az életet szolgálja. A szexuális vágy, párosodásra motivál. Ez egyben a szaporodást, az életet szolgálja.  Még hosszasan lehetne sorolni.

A cél maga kellemetlen érzés magszüntetése, ill. a kellemes érzés bővítése ez azonban nem lehet végső cél. Egyrészt, mert ezt nem lehet elérni, másrészt, azért mert az újabb érzések, érzelmek, új cselekvésre motiválnak. Ezért helyes a megfogalmazás:cél az egyre kellemesebb élet, vagyis a kellemetlen érzések egyre inkább megszűnjenek, a kellemes érzések egyre inkább bővüljenek.

A legfőbb (nagy alapvető) inkább kellemetlen érzelmek: a vágy, a félelem, a düh, a bánat, a szégyen, lenézettség, utálat, stb. Ezek tovább osztódnak ötvöződnek. Továbbá  vannak semleges alapérzelmek: kíváncsiság, csodálkozás,  akaratérzés, stb.

A felsorolt érzelmek vonatkozásában azért kialakul egy különálló jellemző összetett fiziológiai elváltozás.

Ugyanakkor százával lehet sorolni az érzésekkel, érzelmekkel kapcsolatos tulajdonságokat: szelídség, szerénység, magabiztosság, igazságérzet, agresszió, letargia, melankólia, vidámság, visszahúzódás, harsányság, meghunyászkodás, megilletődés, meghatódás, undor, utálat, lelkesültség, bátorság, becsületesség, rátartiság, konokság, lustaság, komolyság, fegyelmezettség, udvariasság, féltékenység, álnokság, stb.. Ráadásul szinte minden tulajdonságnak van ellentéte. 

 Mik ezek?

Lehetnek a fő érzelmek keverékei, ötvöződései, leágazásai.  Pl. a féltékenység, a szeretet, a félelem és a birtoklási vágy keveréke.  Bár a féltékenység erős összetett fiziológiai elváltozást okoz (mardossa a féltékenység) de ez pl. egy ötvözött érzés.

Lehetnek az egyéni érzelmi karterhez kapcsolódó tulajdonságok. Pl. könnyebben kezd el félni. Vagy könnyebben gurul dühbe. Hajlamosabb bánatra. Hajlamosabb a vidámságra. Stb.

Lehetnek ezek az összetett (érzés - érzelem, gondolkodás, öröklött program, képességek ötvöződése, plusz a külső hatások) karakterhez kapcsolódó tulajdonságok. Pl. a szelíd, vagy a szerény ember félénk, szorongó, a dühre kevésbé hajlamos, de jóindulatú is, de okos is, stb.. A jellem (a karakter, az egyéniség) tehát egy rendkívül összetett dolog. Itt és most csak az érzésekről, érzelmekről van szó.

Lehetnek a másik problémakörhöz (kire, mire, és miért arra irányul az érzelem) kapcsolódó tulajdonságok.

Kiváltanak e ezek külön összetett fiziológia elváltozást? Pl. a szelídség kapcsán beszélhetünk ilyenről? Nem nagyon.

Visszatérve a fő érzelmekhez.

Én ide sorolnám a szeretet (aggódás, sajnálat, empátia, odaadás, hűség, ragaszkodás, bizalom, tisztelet, vonzódás, stb.) érzelmét. A felsorolásból is látszik hogy ez már egy bonyolultabb érzelem. A szeretet, szerelem érzése kapcsán is megfigyelhető az összetett fiziológiai elváltozás. Többféle is. Kérdés azonban, ez miben különbözik a félelemtől, a féltéstől. Illetve ha a szerettem, elmegy, megsérül, akkor jön a bánat.  A szerelem nem teljesen azonos szeretettel. A szeretet mennyiben különbözik a féltékenységtől. Ugyanakkor az általam szeretett ember (egyéb dolog is lehet, de általában emberről van szó) jó sorsa, vagy viszonzott szeretete egy különleges melegséggel önt el. A szeretet ember közelében jól érzem magam. A szeretet dolog (általában ember) hiányzik, a vágyakozás tárgya lesz. Az utóbbiak a szeretet önálló aspektusai.

Továbbá ide sorolnám a jóindulatot, rosszindulatot. Ez az érzelem, kivételesen nem okoz jelentős összetett fiziológiai elváltozást. Ezért kérdés, hogy jóindulatot ne azonosítsam az egyetemes szertetettel, az önzetlenséggel, a közösségi érzéssel, a lelkiismeretességgel, stb.. Illetve a rosszindulatot a közömbösséggel, az önimádattal, a gyűlölettel, stb.? Kétségtelen hogy ez a téma további elemzésre szorul.

Az alapvető örömérzések, örömérzelmek.

A kellemes érzelmek oldalán, mint tartós érzelem, a szeretet, szerelem jelenik meg, de ez is megjegyzésekkel. Általában az öröm rövidebb örömérzésekből tevődik össze. Már említetem a „minden rendben van” érzéseket. A vágy (kisebb nagyobb vágyak, igények) kielégülése is örömérzés. Ennek kapcsán kiemelném a büszkeség (meghatottság, elégedettség) érzését.   Az örömérzés megnyilvánulhat, a nyugalom (pl. a jól elvégzett munka utáni pihenés) érzésében. És megnyilvánulhat ennek ellentétében, a feldobódás (vidámság, jókedv, ujjongás, stb.) érzésében.

A vágy, ( talán a legfőbb érzelem) 

Sokféle vágy van. A testi vágyakat már említettem, mint testi érzéseket. A lelki vágyak általában hosszabb idejűek, és összetettebbek.   Vágy, feszültség, sóvárgás, akarat, motiváció, igény, szükséglet ezek rokon értelmű fogalmak.

(Nem ajánlatos az érzések, érzelmek két hatalmas problémakörét összekeverni. Itt most az önmagában levő érzésekről, érzelmekről beszélek. A másik hatalmas problémakör: kire, mire irányul az érzelem, és miért arra irányul. Pl. kire mire irányul vágy és miért arra irányul ez egy másik problémakör. Kétségtelen, hogy általában az ember, a sikerre, elismerésre vágyik. A másik általános jellemző vágy: a birtoklási vágy. Illetve ahány cselekvési alapprogram van annyiféle alapvető vágy is van. Kire, mire irányul a vágy: ez talán a legfontosabb az ember, állat elválasztás szempontjából, és talán legfontosabb a karakter szempontjából is. Kire, mire irányul a vágy: itt már szükségletekről, értékrendről, világnézetről is szó van.   Ez azonban már, „a kire, mire, és miért arra irányul az érzelem” problémaköre. )

A vágy, epekedés, várakozás, feszültség, izgalom, stb., a vágy általában kellemetlen, de a vágy kielégítése kellemes. Általában az idegesség, izgalom fokozott belső működéssel, pl. magas vérnyomással, jár. A vágy, a feszültség, az izgalom testi tüneteiből (érzéseiből) kiemelkedik, a fokozott, de viszonylag kontrolálatlan izommozgás, a mozgási és cselekvési kényszer.  Egy szolidabb tartósabb vágyban ezek a tünetek mérséklődnek, de azért a mélyben munkálkodnak. És gondolati szinten is munkálkodnak.

Az akadályozott vágy, a kellemetlen düh (harag, mérgesség) érzését váltja ki. De ez is hasonló testi érzésekkel jár. Ugyanakkor düh nemcsak az akadályozott vágyból eredhet.

(A feszültségnek izgalomnak, idegességnek és azok testi érzéseinek, is több vonatkozása van. Van egy vágy vonatkozása. Egy düh vonatkozása. És van egy stressz vonatkozása. Stresszt okozhat egy nehéz döntés, nehéz faladat, egy konfliktusos helyzet, vagy maga a konfliktus. A túl nagy tét rányomja a bélyegét a játékra. Idegesen és sok hibával játszanak a játékosok.)

A biztosan meghiúsult vágy, a bánat (szomorúság, elkeseredés, stb.) érzését váltja ki. 

Van kellemes izgalom kellemes várakozás is, de kevésbé gyakori.

A vágy különböző kielégítése, ill. a kielégítés irányába történő eszközök, módszerek, cselekvések, (ezekhez kapcsolódó érzések, gondolatok) egy újabb leágazása a problémakörnek.

A vágy erős összefüggésben van az ősérzéssel, az ősmotivációval. Ősérzés talán: vágy az életre, vágy kellemességre. Ugyanakkor vágynak nemcsak kellemességi aspektusa van, hanem van aktivitási aspektusa (motivációs aspektusa) is.

Vannak érzések, érzelmek, amelyek a cselekvést inkább fékezik (pl. bánat, pihenési érzésállapot, rosszul érzem magam érzésállapot, stb.) és vannak, amelyek cselekvésre motiválnak. A vágy, a düh, az akarat, a három leginkább cselekvésre motiváló (aktivizáló) érzelem. Ezért feltételezhető hogy az érzésmezőnek van egy aktivitási kiterjedése is. A kellemességi kiterjedése szerintem nyilvánvaló.

Előfordulhat, hogy a vágy (főleg az eseti rövid távú vágy, mert van tartós vágy is) egy külső információ alapján viszonylag gyorsan alakul ki, jellemzőbb azonban hogy sok információ után sok gondolkodás után lassabban alakul ki. Igaz ezek tartósabb vágyak. Ezért úgy tűnhet hogy vágy belülről fakad, de ez pontosabb megfogalmazás: a tartós vágyban erősebben dominál a belső tudat és kisebb szerepe van az külső információnak.

 A vágy igény szükséglet is különleges meghatározó, mert még a többi érzésnél, érzelemnél is szorosabban kapcsolódik az értelem (gondolkodás) mechanizmushoz, ill. a programmechanizmushoz. A legfelső emberi  program (világnézet) része az értékrend vagyis a szükségletek sorrendje. A szoros összekapcsolódás azt jelenti, hogy talán egy külön mechanizmusról beszélhetünk a szükségletmechanizmusról.

A feszültség, szorongás, talán a vágy és félelem keveréke, a leggyakoribb kellemetlen érzés.  Ennek magunknak és másoknak nem ártó feloldásról itt nem beszélek, bár külön fejezetet érdemelne.

Az akaratról itt csak annyit jegyzek meg, hogy legbonyolultabb, hosszú elemzést igénylő érzelem. Ugyanezt mondom a szeretetről, valamint a jó és rosszindulatról. Az önálló akarat szerteágazó problémájáról (ABC/2, C/3 ábra) még beszélek. Az akarat megjelenik, mint önálló érzés, „összeszorított foggal csakazértis  megcsinálom”, ráadásul csupán belső erkölcsi parancsra. Nem a kellemesség elérése kellemetlenségek megszüntetése, nem az életösztön motivál, hanem pl. a belső világnézeti meggyőződés (program). A genetikus egyén is adott de vannak hajlamok. A tanulható környezet is adott. De az hogy mely hajlamait bontja ki az egyén, és az, hogy mit tanul meg a megtanulhatókból, az már az önálló akarat.

De az csak az akarat egy-egy vonatkozása, a sok közül.

A sokfajta félelem kapcsán, kiemelném az életet végigkísérő szorongásokat.

A halál miatti szorongás. A nyom nélküli elmúlás miatti szorongás. E miatt vágynak az emberek valamilyen nagy elismerésre, nagy alkotásra, nagy megmutatkozásra. A betegség miatti szorongás. A porszem-érzés, a kiszolgáltatottság szorongása. A saját csúnyaságom miatti szorongás. A saját tehetségtelenségem, a rossz képességeim (butaság, gyengeség, stb.) miatti szorongás. A szeretteim miatti szorongás. Stb.. A szorongásokat nem lehet megszüntetni, de lehet kezelni.

A düh kapcsán kiemelném, hogy a düh nem egészen azonos gyűlölettel.  A düh egy érdekes érzés. Lényegében akkor érzünk dühöt, ha egy általunk jelentéktelen dolog ember, körülmény, stb. meg mer akadályozni a vágyaink kielégítésében, ill. a kellemes, egészséges élet elérésében. Az állat egy veszélyes, akadályozó jelenség észlelése kapcsán mérlegel (nem megfogalmazottan): most féljek, vagy dühös legyek.  Az állatok vadászata nem haragból ered. Ellenben a támadó program már összefüggésben van a haraggal.

Itt jegyzem meg, hogy van egy elég felületes tipizálás, amely aszerint határozza meg a karaktereket, típusokat hogy mely alapvető lelki érzésre hajlamosak. Hajlamos a bánatra, hajlamos a félelemre, hajlamos a  dühre, hajlamos az idegeskedésre, hajlamos az örömre, stb..

Jó kérdés, hogy a versenyszellem hová tartozik: önálló érzésállapot, vágy, program, stb.?   

Az érzések érzelmek torzulásai, betegségei.

( Ne keverjük ide, a kire, mire, és miért arra irányul az érzelem -  problémáját)

A labilis irányíthatatlan érzések, érzelmek, mint az egyik nagy betegségcsoport.

Illetve egy másik nagy csoport: a lerögzült, beszűkült, és ezért túlzottan felerősödő érzelmek, szenvedélyek, szenvedélybetegségek. Ennek egyik változata, a kemikáliával okozott örömérzések.

Egy másik megnevezése negatív érzelmeknek: a megalázottság, a csalódás, a tehetetlenség, a veszteség, a veszélyeztetettség valamilyen keveréke. Ehhez csatlakozik a jövőbeli veszélyeztetettség érzése, ami szinte azonos a félelemmel.

Az érzelem: nincs fizikai hatás, de a külső, vagy belső információra mégis beindulnak bizonyos fizikai érzésmechanizmusok és gondolkodási mechanizmusok. Egyszerű állatoknál az életet veszélyeztető információkról van szó, de az embernél ez már egy kiterjedt hálózat.

Ezen elemzés szerint a negatív érzelem, és általában az érzelem (bejövő) egységesebb komplexebb dolog. Legalábbis van egy olyan egységes magja, lefolyása, amely szinte függetlenül a negatív érzelem tárgyától egységesen és standard módón jelentkezik.

Vannak negatív megdöbbenés percei (a feszültség percei, tízpercei) amelyek átmehetnek dührohamba és van negatív állapot (a tartós félem, szorongás, bánat, letargia) félórái, órái. Ezek váltogatják egymást úgy, hogy a megdöbbenés feszültség percei kezdetben dominálnak, majd egyre inkább negatív állapot dominál.

A kiindulás az, hogy a negatív (bejövő) érzelem (lelki sérelem, fájdalom) fizikailag is fájdalmas, kellemetlen érzés.

A negatív megdöbbenés első perce egyfajta gyomorszáj és mellkas-ütésszerű érzés. Ugyanakkor a nyak a váll és a hát táján és az egész testen is hidegrázásszerű (szinte áramütésszerű) érzés. Ugyanakkor megfeszül (hektikusan rángatódzva) az izomzat. A lefelé görbülő száj az állkapocs, és nyakizomzat megfeszüléséből ered. A pulzus és a vérnyomás emelkedik. Vértolulások keletkeznek. Szívritmuszavar is gyakori. A bélműködés is felbolydul. Zaklatott hang (ordítás, szitkozódás, sírás) és mozgáskényszer jön létre. Kapkodó levegővétel elszoruló torok, stb. Itt, esősorban, dührohamban, azért az ősi védekezési, visszatámadási, támadási ösztön (program) is megjelenik. Stb. Egy másik, de hasonló rohamszerű negatív állapot, a kellemetlen feszültség, az idegesség.

A tartósabb negatív állapotban (ez inkább a tartós félelem, szorongás, bánat, letargia állapota) csökkenek és némileg változnak is ezek a tünetek. Nem ütés csak nyomás, nem hidegrázás, csak fázás, és inkább lemerevedő izomzat, amely lassítja, nehezíti a mozgást. De ez nem pihenési állapot. Stb. Rengeteg szólás árulkodik az érzelmekről, lelki érzésekről. Kiszárad a torka, elszorul a torka, arcába kergeti a vért, kő gördül a szívére, kirázza a hideg, ökölbe szorul a tenyere, vérbe borul a szeme, táncol a gyomra, stb.

Hogy eközben mit tesz az értelem (amelyik nyitja zárja az érzésszelepeket), az egy másik, hosszabb történet. Az biztos, hogy az értelem elkezdi és folyamatosan elemzi a negatív kellemetlen érzést, kutatja az okokat és megoldásokat. És elkezdi, majd folyamatosan gyártja ill. alkalmazza a vigasztaló, enyhítő gondolatokat, mechanizmusokat.

Az örömérzés, a pozitív érzelem nagyjából ennek az ellenkezője. Annak is van egyféle rendje, hogy negatív és pozitív érzések hogyan váltogatják egymást. És a viszonylag unatkozó, közömbös állapotot is érdemes megemlíteni.

És az is egy külön elemzés, hogy lehet az érzelmeken (elsősorban a negatív bejövő érzelmeken) káros következmények nélkül viszonylag uralkodni legalábbis levezetni. De mindez csak bemenő érzelmek problémája. A kimenő érzéseket inkább gondolat-érzéseknek lehet nevezni. Miközben valaki nagyon kellemesen érzi magát, aközben is lehetnek negatív kimenő érzés-gondolatai. Az állatok cselekvéseit az érzés-gondolatok irányítják. Az emberek cselekvéseit látszólag teljesen gondolatok irányítják, de ezek mögött is azért ott vannak eltakarva az érzések. A kimenő gondolat-érzések még legfelső erkölcsi énnek is nevezhető.

Én azt állítom, hogy az érzések, érzelmek nem az élőlény belsejében zajló mechanizmus, hanem mint minden (információ, anyagcsere, gének alakulása) az élőlény és a külvilág között zajló mechanizmus.

E fejezetrész folytatása az erkölcsről szóló tanulmányrészben, „A lelki sérülések, fájdalmak feldolgozó enyhítő gondolatai, technikái, ill. a lelki örömérzések kiteljesítése.” c. fejezetben folytatódik.

Jó kérdés: honnan jönnek pl. evolúciósan az intellektuális (állatokra alig jellemző) tulajdonságok (egyben vágyak, igények)  olyanok mint pl. igazságérzet, erkölcsi érzék, tisztesség, jóindulat, rosszindulat, hatalom és vagyonvágy, szeretet, empátia, szépérzék, művészi érzék?

Szerintem van ezeknek értelmi vonatkozásuk. Többek között annak felismerése, hogy csak így érhető el az egyén számára is a kellemes, egészséges élet.  Van ezeknek (főleg a negatív tulajdonságoknak) pozícióharc, vetélkedés (életbemaradási verseny) vonatkozásuk.  Van ezeknek együttműködési (közösségi érzés) vonatkozásuk. Van ezeknek utódgondozási, fajfenntartási vonatkozásuk. Ez utóbbi kettő már az egyszerű élőlények tudatában (szinte az ősérzésben) is jelen van.  Az is kérdés, hogy ezek (a felsoroltak) vagy ezekre való hajlamosság mennyiben született tulajdonság? Ahogy az ember genetikusan is két lábra állt, ahogy elvesztette szőrzetét, ahogy megnőtt az agya, ugyanúgy kialakulhattak az ember genetikus belső (többek között a felsorolt) tulajdonságai. Az érzései, érzelmei sokasodtak, erősödtek, az értelmi kapacitása növekedett. A genetikus alakulás nem áll le, csak oly lassú, hogy állni látszik.  De a tanulás, és tanulás által szerzett dolgok is növekednek. Ha részben, nagy részben tanult tulajdonságok érzések (vágyak) a felsoroltak, akkor tanulhatók a vágyak. És persze ne feledkezzünk meg az önálló akaratról sem, amely azért korlátozza, vagy motiválja ezen tulajdonságokat.

Néhány mondatot illene szólni a kiáramló érzésekről (irigység önzőség, megvetés, gőg, szeretet aggódás, adakozás, szerénység, stb.) annál is inkább, mert ezeknek én nagy jelentőséget tulajdonítok.

Ha az általam lehetségesen feltételezett másvilági ítélkezés modelljétől eltekintek, akkor is kérdés, hogy ezen érzéseket, érzelmeket hová lehet tenni. Van e ezeknek testi tünetei, kellemes, vagy kellemetlen érzéssel járnak együtt, van e motivációs hatásuk, milyen kapcsolatban állnak a gondolkodással? Mimikai és gesztus jelenségeik vannak. Az irigység inkább kellemetlen vágy érzéséhez hasonló. Elönti testét a szeretet melegsége. Aggódás egyfajta félelem, szorongás. Vannak testi érzések, de ezek elég gyengék és zavarosak. Azt gondolom, hogy ezen érzések, érzelmek nem külső információ hatására jönnek létre, pontosabban még tartós vágynál is több bennük a belső tudati aspektus.  Mire motiválnak ezek az érzések, érzelmek? Ezek már egyben egyfajta cselekvések, pontosabban viselkedések is. Tehát ezek már nem motiválnak, mert már ezek a motivált viselkedések. Ugyanakkor egyfajta érzések érzelmek is. És talán az előzőkből adódik, hogy kialakításukban biztosan részt vesz az önálló akarat.  Ezt a gondolatsor érdemes lenne folytatni.

Néhány gondolat az érzések, érzelmek és programok kapcsolatáról.

A programok, programeltérések (öröklött gének) hajlamossá teszik az egyént bizonyos tulajdonságokra. Vagy direkt határozzák meg a tulajdonságokat.

Pl. meghatároznak egy sereg külső tulajdonságot. Egy sereg belső testi tulajdonságot.

De felejtsük el hogy a gének általában meghatározzák fajt és fajon belül az egyed viszonylagos különbségeit. A fajvonatkozásban, a programok (gének) biztosan meghatározzák a gondolkodást, és az érzésmechanizmust is. A faj vonatkozásában a gondolkodás és az érzések is testmechanizmus függvényei szinte 100%-ban.  De egy fajon belül is lehetnek olyan egyedek, amelyeknek nem egészen normális ép, pl. az idegrendszere, a hormonális rendszere és ezek adódhatnak genetikus hibákból is.  Ezek akkor genetikusan meghatározott gondolkodások érzelmek. Az embernél is előfordulhat ilyen. A kérdés itt az, hogy a külső körülmények, a kultúra, az oktatás, stb., és állítólag kell lenni önálló akaratnak is. milyen mértékben határozza meg pl. az emberi faj vonatkozásában és a normális embereknél (az emberek 95%-a normálisnak épnek mondható) az egyedek gondolkodását és az érzéseit.  Az emberek 5%-nál biztosan jelentősen meghatározzák a gének a gondolkodást és, vagy az érzéseket. A fennmaradó 95% normális többség tekintetében a kultúra, a külső körülmények, az oktatás, és az önálló akaratú gondolkodás talán együttesen 90%-ban meghatározza az egyed gondolkodását. Így genetikus különbségek, melyek testmechanizmuson, pl. az idegrendszeren keresztül hatnak csak 10%-ban határozzák meg. És talán más helyzet a érzésmechanizmus vonatkozásban vonatkozásában. Kiindulhatok abból is, hogy testmagasság vonatkozásban és normális többség vonatkozásban kb. 20%-os eltérések  lehetnek és ezen eltéréseket a gének okozzák. Az idegrendszer vonatkozásban, és ha belevesszük, hogy itt hajlamokról van szó, valamint hogy testmagasságot sokkal kevésbé határozzák meg a külső körülmények, akkor az 10% talán elfogadható. Persze ez azért bonyolultabb téma, mert az egyik ember ebben jobb, másban rosszabb a másik ember másban jobb és ebben rosszabb. Tehát elég jelentéktelenül kb. 10%-ban határozzák meg a programok, (öröklött gének) az emberi egyedek (egyének) gondolkodását, érzéseit. Akkor kérdés, hogy egy népen, egy kultúrán belül miért vannak hatalmas különbségek, ami az tudást, a  bölcsességet az érzéseket érzelmeket illeti.  Mert azért család szűk környezet is maghatároz, és ott van a sokat emlegetett önálló akarat. Az önálló akarat szélesebb értelemben. Önálló (nagyrészt önálló) önálló gondolkodásalakítás, önálló gondolkodás, önálló érzelemalakítás, egyedi (nagyrészt egyedi) érzés, érzelemvilág.

Másfelől az élőlény vonatkozásban négy egymásba fonódó körről beszélek (test, program, érzés, és gondolkodás) akkor a program (gének) mindenhol ott van, mindenhez köze van. Ezek szerint minden kör 25%-ban határozza meg az élőlényt. De ez sem biztos. Az információs és gondolati körhöz tartoznak az embernél a külső körülmények, a kultúra, az oktatás, stb.. Nincs kizárva, hogy négy kör közül az egyik meghatározóbb, mint a többi és az egyik jelentéktelenebb, mint a többi. Sok még itt a kérdés.    

De az már egy külön probléma hogy mekkora az önálló akarat meghatározása, vagyis azon meghatározás aránya, amely nem az előirt programból és nem az adott külső körülményekből adódik.  Ezért az egy külön problémakör, hogy az egyén mennyiben tehet arról, hogy ő buta, erkölcstelen, labilisak az érzései, stb..

Az embert, az egyént meghatározzák: az öröklött tulajdonságok (gének), a körülmények, és még valami.

Máshol azt mondtam az egyén négy körből áll, az információ, az anyagcsere, az érzés, és gének köréből.

Van azonban egy másik megközelítése is ennek a problémának.

Abból indulok ki, hogy születéskor az ember egy sejt, lényegében egy génhalmaz. Ez egy adott körülménybe kerülve szaporodik, az egyén növekszik, ez határozza meg a testet, és a test határozza meg az értelmet, és az érzésmechanizmust. Tehát az egyén (az élőlény) lényegében a génekből az öröklött adott tulajdonságokból és az adott körülményekből tevődik össze. És még valamiből. De először gondolkodjuk el a gének és a körülmények viszonyán. Mivel a gének döntően egyféle hajlamot és nem konkrét tulajdonságot írnak elő ezért elfogadható a következő hasonlat. A gének egy hangszer (pl. egy bonyolult orgona) és a körülmények játszanak e hangszeren.

(Kérdés, hogy fordítva jó e hasonlat: a körülmények a hangszer és a gének játszanak e hangszeren?) A gének és a körülmények viszonya tehát egy olyan összefüggő kapcsolatról szól, amelyben a két tényező nem sokat ér a másik nélkül. A hasonlatot folytatva, a gének hangszerén vannak jó nem hamis hangot adó billentyűk és vannak rossz, hamis torz, fals hangot adó billentyűk. A játékos, a körülmények azonban kihagyhatja a fals, rossz billentyűket, és csak a jó billentyűkön szépes játszva gyönyörű kellemes zene lehet az eredmény. De persze ha körülmények rosszak legalábbis az adott génekhez rosszul illeszkedve rosszul játszanak, akkor szörnyű kellemetlen hangzavar jön ki. A szörnyű kellemetlen hangzavar egyik vonatkozása a testi betegségek megjelenése. A másik vonatkozása a lelki torzultság, pontosabban az, hogy az egyén mások számára hasznos ember lesz. (Más kérdés az önértékelés. A hibás egyéniség, olyan hibás önértékeléssel járhat miszerint a torz egyén saját maga szerint, boldog és hasznos kellemes ember.) A szörnyű kellemetlen hangzavar tehát hibás gének, és az ehhez képest hibás körülmények összjátékából jön ki. A gyönyörű zene pedig a jó gének és az ehhez képest jó körülmények összjátékából jön ki. A gyönyörű zene egyik aspektusa pedig az egészségese test. A másik aspektusa pedig az egészséges lélek, aki egyben mások számára is hasznos.

Viszont ha az egyén csak adott vele született tulajdonságokból, és csak adott körülményekből állna, akkor az egyénnek nem lenne saját önálló akarata. Mert lényegében a születési géneket sem tudja befolyásolni és az adott körülményeket sem. Bár úgy tűnhet, hogy a körülményeket képes befolyásolni, de belegondolva önálló akarat nélkül mégsem tudja. A folyamat ugyanis: egy adott génhalmaz adott körülmények között szaporodik, növekszik. Ha pedig ebbe a folyamatba nem lép be külön az önálló akarat, akkor nem lesz benne.  Feltételezzük, hogy egy felnőtt embernek van önálló akarata. De honnan kerülhet ez elő, amikor adott gének, adott körülmények között szaporodtak, növekedtek, és így alakult ki a felnőtt ember?

Márpedig semmi értelme az életnek, ha embereknek nincs önálló akarata. Az pedig egészen biztos, hogy az igazságosság az igazságszolgáltatás és minden ezzel kapcsolatos dolog értelmetlenné válik. És akkor, értelmetlen akaratról, akaraterőről beszélni.

Tehát egyetlen értelmes feltételezés lehetséges: az embereknek van valamekkora és valamilyen önálló akarata. Azon lehet vitatkozni, hogy mekkora és milyen, de valamekkora és valamilyen biztosan van.

Arra lehet sok teória, hogy honnan kerülhet elő az önálló akarat, de a lényegi rejtélyt egyik sem oldja meg.  A lényegi rejtély az, hogy nem lehet anyagi eredetű, mert ha az lenne, akkor adott lenne, vagyis akkor már nem lenne mindentől független önálló akarat. És nem tudom ezt a rejtélyt megoldani, egyszerűen megállapítom: az önálló akaratnak van az ember számára egy felfoghatatlan vonatkozása. Úgy mint pl. a „végtelennek”, mert annak is, és több dolognak is van ilyen vonatkozása. Valójában az Istent sem képes az ember teljesen megérteni.

Viszont a kezdeti modellt akkor módosítani kell, mert a géneken, a körülményeken kívül van még egy tényező, az önálló akarat.

Ketten játszanak a gének hangszerén, a körülmények és az önálló akarat? Vagy hangszeren játszik egy másik hangszer (egy gépember) és ezen a gépemberen (a körülményeken) játszik az önálló akarat?  Vagyis az önálló akarat a körülményeket befolyásolja. Vagy gének hangszere mellett van egy másik rejtélyes hangszer (az önálló akarat), amely interaktív viszonyban van a körülményekkel?

Az önálló akaratot meg lehet közelíteni az egyéniség felől is, de nem biztos, hogy ez a megközelítés jó.

Gyakorlatiasabb megközelítés.

A gének és a körülmények együttesen kijelölik, előírják hogy az ember (élőlény) mit gondoljon, mit tegyen, mit érezzen. Az önálló akarat az a valami, amely eme előírást képes felülírni, vagy részben felülírni, módosítani.

Mint mondtam az önálló akaratnak, van egy olyan rejtélyes vonatkozása, amelynek a lényege: ezt a rejtélyt az ember soha nem fogja megfejteni, ezt a rejtélyt az ember nem képes megoldani. Jelenleg ez, több más rejtéllyel (végtelen, Isten, születés, és evolúciós születés, stb.) együtt a megoldhatatlan rejtélyek közé tartozik, ami nem jelenti azt, hogy biztosan örökké a megoldatlan rejtélyek közé fog tartozni. És azt sem jelenti, hogy az emberen kívül nincs megoldása. Csak azt jelenti, hogy az ember számára valószínűleg (nem biztosan) az örökké megoldatlan rejtélyek, közé tartozik.

Hiába ismerjük pl. a tér, a születés, az evolúció, stb. 99,99%-át van egy picike ámde nélkülözhetetlen láncszem, amit nem ismerünk, és sajnos ez a picike, de fontos rejtély leértékeli a tudásunk. Nem nullázza le, de leértékeli, és kialakítja rejtélyvonatkozást.

A további problémaköröket csak felsorolom. Azok a fontos hatalmas problémakörök melyekről e fejezetben a megemlítésen kívül még pár mondat sincs.

A megérzések. A hangulatok. A vérmérséklet. Az érzelmi karakter.

A boldogság és a boldogságkiegyenlítő-rendszer. Stb., stb.

A karakter vizsgálata megint egy másik nagy problémakör.

Arról sincs szó, hogy mindaz amit itt leírtam, milyen szervi biológiai mechanizmusban jelenik meg pl. az emberben. Tehát a konkrét fiziológiai működésről, (idegrendszer, érzékszervek, agy, hormonműködés, stb.) itt nem esik szó. Ez az egyik a hatalmas téma, amivel itt egyáltalán nem foglalkozom.

Az ábrán szerepel, de nem beszélek a  gondolkodás és érzés, érzelem, valamint a program, összekapcsolódó bonyolult mechanizmusáról. Idetartozik a gondolkodás, az érzés, érzelem és a program bonyolult ötvözete.

Nem elemezem a külső és belső  érzésmechanizmust, ill. annak kapcsolatát sem.  Idetartozik, a  lehetséges másvilági lét.

És nem beszélek arról hatalmas témáról sem, aminek ez lehetne a címe: az ember kiválása az állatvilágból, és az ember jellemzői.

Nincs elemezve  az egyszerű élőlények közösségei ill. az állati közösségei, társadalmai.

És még sok minden kimaradt  ebből fejezetből.

Ne felejtsük el az egész fejezet csak gondolkodás vázlatos összefoglalása. Ráadásul az érzés, érzelemvilágra csak úgy térek ki a mint a fő témához kapcsolódó mellékes témára. 

Befejező gondolatok.

Az élőlény és az ember is az érzései, érzelmei által él. Nem tudom elképzelni az érzés, érzelem nélküli életet de állítom, hogy az nem nevezhető életnek. Mosógépet, repülőt, jó törvényt, stb. kell készíteni, hogy az ember egyre kellemesebben éljen. Ez rendben van de azért a bonyolult érzés, érzelemvilágot sem árt kezelni. Ez pedig úgy lehetséges, ha ismeri. Hiába van mosógép, repülő, jó törvény, ha az ember nem képes kezelni az érzés, érzelemvilágát. 

Az érzések, érzelmek másik hatalmas problémaköre: kire, mire, és miért arra irányul az érzés érzelem. Illetve: ez az irányultság jó, vagy rossz.

Pl. kitől, mitől félünk, és miért félünk. Jogos ez a  félelem. Jó a félelem.  Kire, mire haragszunk, és mért haragszunk, mikor jogos ez a harag. Kire, mire vágyunk és miért arra.  Jók, vagy rosszak ezek a vágyak. Stb.

Itt már az érzés, érzelem olyan hatalmas problémakörökkel társul, mint a társadalom, a kultúra, a szükségletek, a világnézet. A nemzeti érzés. A hatalomvágy, a vagyonvágy, a felsőbbrendűségi érzés.. Stb. stb.

Ugyanakkor vizsgálandó, hogy az érzelem tárgya, mennyiben befolyásolja az önmagában levő érzelmet.

De nemcsak az érzés érzelem, hanem a gondolkodás is felosztható e két hatalmas problémakörre.

A két alapvető problémakör meghatározása.

Az egyikben szinte nem számít hogy mi az érzés, érzelem tárgya. A vizsgáló nem azt vizsgálja, hogy az érzés, érzelem ill. a gondolkodás  helyes ami a konkrét tárgyat ( ember, tárgy, cselekvést, stb.) illeti.  Csak általánosságokat vizsgál. A hibákat is általánosságokban vizsgálja. Nem vizsgálja, azt hogy egy adott megállapítás helyes, csak azt, hogy általában a magállapítások miért lehetnek helytelenek, helyesek.

A másik problémakör is valamennyire általánosít. A tudománynak természetesen általánosítani kell. A másik problémakör mégis azt vizsgálja, hogy egyes tipikus tévedések,( pl. nem politizálok, mert  ez a politikusok dolga, ezért kapják a fizetésüket) miért alakulnak ki,  kikben alakulnak ki, ill. miért tévedések.

Nevezzük az elsőt: általános, tárgy nélküli tudatvizsgálatnak. Ez tudatvizsgálat erősebben függ össze a biológiai, evolúciós tudattal.

A másodikat pedig nevezzük így: kire, mire irányul az érzés, a tudat a gondolat és miért arra. Helyes e az adott (de tipikus)   érzés, érzelem,  gondolat. Röviden: a tipikus konkrét tudathibák, tudatirányultságok feltárása – vizsgálatnak. Ez a tudatvizsgálat inkább a közös tudattal, ill. az egyéni tudat és a közös tudat kölcsönhatásaival függ össze.

Persze a két problémakör között nincs éles határvonal, sok szálon és erősen kapcsolódnak. Mégis kaotikussá válik a tudat hatalmas problémaköre, ha nem választjuk szét a két problémakört.

E fejezet elsősorban „az általános tárgy nélküli tudatvizsgálatról” szól. Más fejezetek pedig elsősorban „a tipikus konkrét tudathibák, tudatirányultságok feltárásáról” szólnak.

Kitérés a C/20 ábrára. 

Rövid kitérés az egyéniségre. Az egyéniség tényezői.

A bonyolult szerkezetek mechanizmusok (testi, anyagcsere, információ, gondolkodás, érzés érzelem, genetika, szaporodás) egyben egyéniséget  is adnak. A bonyolult szerkezetnek vannak sajátosságai.

Az egyedi génkeverék, talán a legfontosabb egyéniséget adó tényező.

Az egyedi környezet, egyéni élettapasztalat.

A kritikai gondolkodás.

Mindezek azonban csak egyedi robotot adnának, ha nem lenne a következő három tényező.

A részben kötetlen,a  nem egészen kötelező programok. Az egyéni tanulás.

Az önálló akarat – e nélkül nincs igazi egyéniség.

Az C/20 ábrán jelennek meg az egyéniség tényezői.

Úgy látszik a tudat annyira összetett probléma hogy a vázlatos összefoglalása sem fér bele egy ábrába. A C/20-as ábra amelyik az összefoglalás, összefoglalásnak nevezhető.

A C/ 20 ábrán megjelenik e fejezet összefoglalása. E fejezet egyik címe: az evolúció során kialakult, közös tudat kölcsönhatásai nélkül emberi (egyéni) tudat.

Tulajdonképpen ezt a címet a C/20-as ábra megnézése, elemzése után érthetjük meg.

Ez az ábra és e tanulmány más fejezetei elsősorban a közös tudatról, annak rétegeiről, az egyénre gyakorolt hatásairól szólnak.  E fejezetben viszont ezt a hatalmas témát csak érintem.

E fejezet úgy vizsgálja tudatot, mintha a közös tudat és annak hatásai elhanyagolható tényező lenne. Vagyis a közös tudaton kívüli tudattal foglakozik elsősorban. Erre utal a cím: az evolúció során kialakult közös tudat kölcsönhatásai nélkül emberi (egyéni) tudat.  Egy másik elnevezéssel is illetem azt a tudatot: a működés szempontjából vizsgált egyéni tudat. Ugyanis van még a biológiai (fiziológiai) egyéni tudat is. A kettő nem teljesen ugyanaz. Nem teljesen ugyanaz mert más a megközelítés. Én azt vallom: először is nézzük meg, mit  csinál a tudat mire képes a tudat, azután vagy azzal párhuzamosan vizsgálható meg az, hogy ezt biológiai, szervi folyamatokkal teszi. Amíg nincs feltérképezve, hogy mit csinál a tudat, mire képes a tudat, akkor a biológiai, szervi vizsgálat zavaros, hiányos, akadályoztatott lesz. Ugyanakkor harmadik nagy problémakör, mint az mondtam a közös tudat illetve a közös tudat és az egyéni tudat kölcsönhatásai. Tehát ez fejezet ezzel is csak érintőlegesen foglakozik.  A C/20-as ábra e problémakör lényegét is vázolja.

Az ábra is kitér arra, hogy más problémakör „a kire, mire, és miért arra irányul a tudat, illetve, hogy ez az irányultság helyes és igaz”  - és más problémakör „a tudat  tényezőinek elemzése”. Az ábrában ez a szöveg olvasható: persze az embert elsősorban (jogosan) az érdekli hogy az adott megállapítás, érzelem, gondolat, felfogás, eszmei irányzat, viselkedés, stb. – helyes, jó, igaz, hibátlan, vagy sem. Ezt vizsgálja minden tudomány. A tudat vizsgálatának is ez a legfontosabb része. Eme ábra (más, egyes ábrák és fejezetek, stb.) arra szolgának, hogy ez a vizsgálat rendezett legyen, ne váljon kaotikussá.

Ez az egész fejezet és tulajdonképpen a gondolkodástan tudománya arra szolgál, hogy a tudat, a gondolkodás megértésével (a részek és működés megértésével) elősegítse a helyes, jó, hibátlan, gondolkodást. És ezáltal elősegítse, a helyes érzéseket, a helyes viselkedéseket, cselekvéseket is.  

Ugyanakkor az ABC/2, ill. a C/3 ábra is az önálló akaratról szól, de persze másról is.

A tudat az én értelmezésemben a komplex (értelmi, érzelmi, akarati, stb.) belső világ. Több meghatározása, értelmezése lehet a szűkebb tudatnak.

A szűkebb öntudat egyike: felismerése és megfogalmazása annak, hogy vagyok, hogy élek, hogy egyedi vagyok, hogy van egyedi akaratom. Büszke vagyok és törekszem arra, hogy legyen egyedi önálló akaratom. Képes vagyok önmagamat is vizsgálni. Nem valószínű, hogy ezekre a fejlett állatok képesek.   

Néhány további fontos gondolat a gondolkodásról.

Milyen alapvető kapcsolat lehet a három alapvető mechanizmus között: érzésmechanizmus, gondolkodásmechanizmus, programmechanizmus között?

Nyilván az egyik vonal: egymással párhuzamosan futó, és többé-kevésbé egymást befolyásoló.  Vagy egymást váltogatják a mechanizmusok, miközben többé-kevésbé befolyásolják egymást. Pl. egymást kapcsolják be.

A másik kérdés: ki a felügyelő, irányító és ki az alárendelt?  A pszichológiában ismert a felettes én, és az ösztönén fogalma. A felettes én szerintem a gondolkodásmechanizmus, amely persze foglakozik az erkölcsi kérdésekkel is.  Az ösztönén szerintem a érzés, érzelemmechanizmus és a programmechanizmus. Elsősorban az emberben már elváltozva megjelenő, (órás órákig tartó) ösztön, cselekvési programokra gondolok. ( Menekülő, védekező, vadászó, párosodási, stb. programokról van szó.) A lényeg az, hogy a gondolkodásnak (a rejtélyes önálló akarattal együtt) kellene lenni a legfelső felügyelőnek irányítónak, amelyik valamennyire szabályozza, irányítja az érzéseket, érzelmeket és a  részben kötetlen programokat. A kötött programokra (automatikus szervi, vagy részmozdulatok, pl. járás)  csak kis hatással van a gondolkodás. Ugyanakkor a világnézetprogram, ill. hosszabb távú életterv program már a gondolkodás részét képezi, legalábbis nagyobb részt azt képezi. Ezért csak egyes programok viszonyulhatnak a gondolkodáshoz.   A viszonyt, mondjuk, hasonlíthatjuk a bölcs felnőtt (gondolkodás, értelem) és a még éretlen gyerek, kamasz (érzés érzelem, ill. egyes kötetlen programok) viszonyához. Azonban mindkettő egy egyénben belül van, tehát nem is olyan egyszerű a probléma.

Nézzük meg pl., hogy jönnek létre az emberi cselekvések.

A cselekvés: mozgás, munka, tevékenység. Ugyanakkor a közlés már cselekvés. A szűken értelmezett gondolkodás addig tart, amíg a gondolatainkat nem közöljük. Ha gondolataikat közöljük, akkor az már gondolkodás és cselekvés.

A világnézet és a hosszabb távú életprogram állandóan jelen van. Részben ez irányítja az éves, a havi, a heti életprogramokat. Ugyanakkor itt megjelenik az aktualitás. Az egy-két órás cselekvéseket az előzőek irányítják, de újabb tényezők is kapcsolódnak: pl. a napirendi program. Illetve a magváltozott ösztönprogramok. Ezek tehát nagy programok, amelyeket gyakran felvált a gondolkodás. Ugyanakkor a konkrét cselekvések apró, programozott, beidegződött mozdulatokból, mozgásokból állnak össze. Ezeket is megszakítja gondolkodás, mert a következő mozdulatsort a gondolkodásnak kell meghatároznia. 

Nézzünk egy példát. Az élettervem, a havi tervem, a heti tervem megengedi, hogy most pihenjek. Ez belefér napirendembe is. Megszomjaztam (ez egy aktuális érzés), ezért kimegyek a konyhába vizet inni. Az előző már egy gondolat volt. A következő perces cselekvések (a járás, a víztöltés, stb.) már szinte gondolkodás nélküli, beidegződött mozdulatok. Ugyanakkor gyakran akad egy váratlan körülmény, amelyben elő kell venni a gondolkodást. A vízivás után megint el kell tervezni a következő percek, órák cselekvéseit. Álmos vagyok, de ellenkezik az értékrendemmel, (világnézetemmel, felfogásommal),  hogy nappal aludjak, ezért inkább készítek egy kávét és utána olvasok. Gyakran így áll össze a cselekvés. Gyakran azonban, jöhet egy érzés, vagy egy gondolati ötlet, amelyik megváltoztatja gondolkodást és azon keresztül a cselekvést. Tehát rendszeresen, szinte máspercenként rövidebb-hosszabb ideig felbukkan a gondolkodás, hogy felügyelje, irányítsa az érzéseket, a programokat, a cselekvéseket. Illetve, hogy mindezt összehangolja. A gondolkodás tehát a tudat főnöke, vezetője.

De ne felejtsük el, az ember (az élőlény) az érzései, érzelmei által él. Az érzések érzelmek is állandóan jelen vannak, folyamatosan, erősebben-gyengébben megjelennek.

Az embernél a program, bár nagyon fontos, de azért kevésbé fontos, mint a gondolkodás, ill. az érzés, érzelem.  Az állatoknál viszont mindhárom fontos, nem lehet különbséget tenni.

Az ember képes a hosszabb idejű, direkt folyamatos gondolkodásra is. Többek között az állat (fejlett állat) erre sem képes. Az állat nem készít hosszabb távú élettervet, havi, heti tervet. A állatnak világnézete sincs és még sok mindene nincs. Viszont nagyobb részt megegyezik a cselekvésmechanizmusa, az ember cselekvés-mechanizmusával.

A cselevés, kimenő hatás, van azonban bejövő hatás, annak feldolgozásában is részt vesz a gondolkodás.

 A gondolkodás néha elsődlegesen, de általában másodlagosan értékeli a bejövő információkat (ingereket, hatásokat, pl. mondatokat, támadási egyéb szándékokat, stb.)  Amennyiben elsődlegesen reagál ezekre hatásokra, akkor sem egyedül teszi ezt. Szinte azonos időben elváltozik a testi szerkezetek valamelyike, vagy egyszerre több is.  Érzékelésnél valamelyik érzékszerv, belső érzésnél valamelyik szerv és érzékszerv, és érzelmeknél, több belső szerv. Szinte ezzel azonos időben nyit, zár valamelyik, vagy több érzésszelep. Valószínűleg testi, szervi elváltozás nyitja, zárja, de nagyon gyorsan.  (A hatás, inger, információ belülről is jöhet, pl. egy érzés, egy esemény, egy gondolat felelevenítésével.) Tehát mindez szinte azonos időben történik, rendkívül gyorsan. A bejövő inger, hatás, információ kép, hang stb. megjelenik a tudatban. A tudat kijelzőjében. Ugyanakkor előbb-utóbb megjelenik a gondolkodásban. A gondolkodás fogja értelemszerűen feldolgozni a külső hatásokat.

Pl. sétálok az utcán, és mögöttem kiugrik egy macska a bokorból. Ezt látom, hallom, stb. a tudatomban is megjelenik a kép hang, stb. Ösztönösen, programszerűen megijedek. Az érzésmechanizmus rögtön reagál, és bekapcsolná a védekező, vagy menekülési programot. (Ebben az esetben a gondolkodás csak később reagál.) Azonban már jön a gondolati reakció, és értékeli, hogy ez csak egy veszélytelen macska. Ez az egyszerű példa nagyjából vázolja, mi történik bennem, egy emberben, és az kb. milyen sorrendben történik.

Érdemes a C/30-as ábrát áttanulmányozni.

Igaz hogy ez az ábra elsősorban a külső (valószínűleg a biológiai emberen kívül meglevő) érzésmező, a külső érzésmechanizmus lehetséges modelljét vázolja. De azért felvázolja az ember modelljét is.

Még a vázlatos elemzés igénye nélkül néhány gondolat a három mechanizmus (gondolkodás, program, érzés) együttműködéséről.

Kiindulás az adott (gondolati, érzelem, program) állapot. Az ember általában valamilyen tervet hajt végre, pl. munkát végez.  A terv, program?  A tervvégrehajtás milyen állapotokat állít be? A tervvégrehajtáson kívül milyen alapállapotok vannak? Pl. tervezés, pl. pihenés, tervezetlen időszak? Az alapállapotba (amely már eleve összetett) jön be az „új” információ. Figyelem az „új” információ nemcsak kívülről jöhet, de belülről is, pl. egy emlék, egy tervrészlet. Az új érzés nem új információ, mert az információ, az egy érzés nélküli valami. Az információ kivált érzéseket, érzelmeket. És beindíthat programokat. Ugyanakkor ez nem olyan egyszerű. Van az információ értelmezése. Mi is történt, ez most támadás, segítség?  Ez most probléma baj, vagy nem az? Méghozzá több szakaszban van értelmezés (rövid, közép és hosszabb táv). Ha probléma van, akkor jön a gondolati (majd később gyakorlati) megoldás, a terv, szintén több szakaszban (rövid, közép, hosszú).  Állandóan jönnek a külső és belső „új” információk. Erre reagálnak az érzések érzelmek, ill. a különböző programok. És eközben zajlik a szűken értelmezett gondolkodás.  És zajlik a programok módosítása, ill. új tervek, programok kialakítása. Percenként akár száz átkapcsolás is lehet a három mechanizmus között. Ugyanakkor a közép és hosszabb távú tervek a káoszt mégis elrendezik. A világnézetis, mint magasabb rendű program rendezi a káoszt. A dolog azonban bonyolódik, mert a tartós és nehezen irányítható érzelmek is befolyásolják a dolgokat. Illetve tartós testi változások pl. a betegségek is befolyásolják. Illetve a külső körülményeknek, az információknak is van hosszabb távú, ill. jelentős változás, aspektusa. 

Az élet és az evolúció kiinduló gondolatai, megállapításai. C/25 ábra

A legelső, legfontosabb kiinduló megállapítás.

Az ember képes összetett mozgó, érzékelő, gondolkodó szerkezeteket létrehozni, de a legcsekélyebb érzést sem képes mesterségesen előállítani, sőt fogalma sincs ennek előállításáról. Az emberi érzés, érzelem hatalmas sokaságából még egy tűszúrásnyi érzést sem tudunk létrehozni a nem élő szerkezetekben. Ennek létrehozásáról halvány fogalmunk sincs.

Látszólag az érzés, érzelemvilág nem rejtélyes, fel van derítve. De egészen más dolog, egy mechanizmus egy részének a piszkálgatása, mint az egész mechanizmus átlátása, reprodukciója, ill.  a modellezése.

Ezért beszélek én rejtélyes érzés, érzelemvilágról és rejtélyes érzésmezőről.

Az élőlény az érzései, érzelmei által él.

A további fontos megállapítások.

Valószínűleg (legalább 80%-osan bizonyított), hogy sokmilliárd évvel ezelőtt csak kezdetleges, egyszerű élőlények éltek. És időben egymás után jelentek meg az egyre bonyolultabb, egyre fejlettebb élőlények.

Az is valószínű (kb. 70%-os a bizonyítottság) hogy a fejlettebb élőlények döntő többsége a fejletlen élőlényből alakult ki.

Csak szénatomot tartalmazó anyagok, ill. ilyen szerkezetek váltak élővé. Semmilyen más anyagból ( pl. szilícium) nem keletkeztek olyan szerkezetek, amelyek akár az egysejtű élőlényekhez  hasonló szerkezettel, tulajdonságokkal ( körülhatárolt, mozog, szaporodik, programja van,  viszonylag bonyolult belső szerkezettel bír,  belső áramlások vannak benne, anyagcseréje van, megszületik, növekszik, átváltozik, öregszik, elpusztul és érez ) bírnának.

Miért van jelentősége annak, hogy csak egy élettelen anyagfajtából lesz élő. Elismerve azt, hogy talán a szén a legreaktívabb elem, akkor is van valamilyen rejtélyesség abban, hogy az élettelen anyagból kialakul az élő anyag, egy egészen más természetű anyag.  Ha más élettelen anyagból is kialakult volna élőlény, akkor nagyobb valószínűsége lenne annak, hogy az élettelen anyagból más tényező nélkül is kialakulhat élőlény. Így viszont annak valószínűsége nőtt meg, hogy a szénvegyületek azon kívül, hogy alkalmasak az élő anyagra, rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kapcsolatba képjenek a különleges, még feltáratlan érzésmezővel. Másképpen: egy feltételnek valószínűleg több anyag felel meg, mint két feltételnek.  Az érzésmezőt, egyelőre egyfajta erőtérnek lehet elképzelni, bár ez csak átmeneti elképzelés lehet. Az érzésmező, mint a többi erőtér valószínűleg a mikrovilágban, az atomok alatti világban ( pl. az ősanyagtengerben) található.

A fejlett élőlény megszületik nő, átalakul, szaporodik (osztódik), öregszik elpusztul. A fejlett élőlény többsejtű.   Az egysejtű nem születik meg, nem pusztul el, nem növekszik, csak szaporodik, osztódik? Nem. Az egysejtű gyorsan megnő, majd osztódik. Vagy kettéválik, és gyorsan megnő. A születés és az elpusztulás azonban látszólag kérdéses. A többsejtűben az osztódás után más sejt jön létre ez egyfajta születés és elpusztulás.  Minden sejt előbb-utóbb elpusztul, eljön az idő, amikor nem osztódik tovább.  Ráadásul az egyből, kettéválás pedig születés, amennyiben a három (egy régi és a kettő új) különálló élőlény. Ez egyben a régi elpusztulása. A növényekben a sejtek a különálló, de együttműködő élőlények, vagy az egész növény? A szivacstelepekben a sejtek a különálló, de együttműködő élőlények, vagy az egész szivacstelep?

Kérdés viszont, ha zárójelben levők (nő, szaporodik, programja van, bonyolult belső áramlásai, belső szerkezete van, stb.) evolúciós elemek, akkor milyen időrendben jöttek létre? Az ember képes e ehhez hasonló szerkezetet létrehozni?

Az élőlény érzékenyebb a környezetére, mint az élettelen, de mégis van egyfajta önállósága.

Az élő általában ciklikusabban változik, mozog, mint az élettelen.

Néhány további gondolat az evolúcióval kapcsolatban. Ami tömeges az valószínűleg nem véletlenszerű. A tömeges, fennmaradó és bonyolult még kevésbé véletlenszerű. Ami tömeges fennmaradó, bonyolult és fejlődő az szinte kizárt, hogy véletlenszerű. 

Néhány különbség az élő és az élettelen között.

Bár itt-ott említettem a témát azért nem árt összefoglalni.  Hasonlítsuk össze pl. az élővilágot a naprendszer működésével, a kristályok képződésével, a víz körforgásával, a szilíciummolekulák „sorsával”, a kavicsok „sorsával”, stb. Az élő tömeges, fennmaradó, bonyolult, egy része fejlődő. Az élő bonyolultabb. Az élő érzékenyebb a környezetére. Az élő képes a környezetének kisebb (csak kisebb) változásait kompenzálni, szabályozni. Az élő a környezetével bonyolultabb kapcsolatban áll. Emellett az élő ön-reprodukcióra is képes. (bár ez az ön-reprodukció inkább szabályozott gyors növekedés.) Emellett az élő mozgásában, működésében több a kiszámíthatatlan (nem a környezeti hatásokra reagáló) elem. Az élő szerves molekulákból áll. Az élő bonyolultabb, önállóbb és fejlődőképesebb. Fejlődőképesebb, van egy hosszabb távú erős változás átalakulás (főleg minőségi változás) amely változás egy folyamattá kapcsolható össze. A minőségi változás: pl. az eltérő tulajdonságok sokasodnak.

Az élettelen a felsoroltakból vagy erre, vagy arra képes, de az élő erre is, arra is az összes felsoroltra képes.  Pl. a bonyolultság és emellett levő szabályozottság csak élő vagy az ember által készített organizmusokra jellemző. Az élettelen vagy bonyolult, de akkor kevésbé szabályozott, vagy szabályozott, de akkor egyszerűbb.

A másik különleges kapcsolat a szabályozottság és az önállóság egyidejű növekedése. Szabályozottabb ( az élettelenhez viszonyítva)  az élettartam ( valószínűleg a születés, kialakulás és halál, jelentős átalakulás). Szabályozottabb a környezetével tartott kapcsolat. Úgy fogalmaznám meg a jelenséget, hogy a széles út az élőlény számára szűkebb, de széles utón belül nagyobb a mozgástere (ez az önállóság). Az élettelen is lehet szabályozott, de akkor valami hiányzik (bonyolultság az önállóság).

Az élőlény összességében, egy időben bonyolultabb, szabályozottabb, önállóbb, fejlődőképesebb, mint az élettelen.  

Természetesen a fő különbség az érzés, a program, a gondolkodás, az akarat, a tudat.   

A mennyiségi sokasodás képessége, csak másodlagos, hiszen a homokszemek is sokasodhatnak, de attól még homokszemek maradnak. Viszont a fennmaradás, mint alaptulajdonság mégis összefügg a sokasodással.

Viszont soha ne feledjük a számítógép, robotember, mint élettelen nem képes érezni, csak ebben különbözik. Gyakorlatilag halvány fogalma sincs az embernek, hogyan készíthet pl. fájdalmat, vagy bármilyen kellemetlent, kellemest érző gépet. Nyilvánvalóan, ha egy gép érzékel egy ütést, és erre elkezdi ismételgetni, hogy ez fáj, attól még nem érzi az ütést.  

Az ember és az egyszerű élőlény lényeges különbségeit (pl. átalakító kapcsolatba, kerül a környezetével) itt nem sorolom fel. Csak néhány gondolat erről.

Ezek szerint evolúciósan magasabb rendű (fejlettebb), ha az élőlény, ha nő a bonyolultsága, szabályozottsága, önállósága és egyre fejlődőképesebb. Továbbá, ha nő az érzés, érzelemvilága, az értelme, az önálló akarata, és több programja lesz. A test fejlődése ezt követi. Az ember nem legnagyobb élőlény, de ennek ellenére olyan, aki az előzőkkel leginkább bír. Annak cáfolata, hogy a test, szerkezet átalakulása halad elől, és az felsorolt tulajdonságok ennek a következményei. (Arról nem is beszélve, hogy el kell gondolkodni azon, hogy miért maradhat fenn, sőt fejlődhet az élőlény.)  Ez tehát kijelöli az élővilág általános fejlődését.

Talán érdekesebb azon a különlegességek a megtalálása, amelyek kilógnak ebből a fejlődésből.

Az ember valószínű kialakulásáról (élőhely, mindenevés, lábráállás, kezek felszabadulása, manualitás, eszközkészítés, eszközben gondolkodás, vizuális gondolkodás, hangi beszéd, stb.) egy másik fejezetben elmélkedem.

Az élővilág és az ember egyszerűsített fejlődése. Fejlődnek genetikus képességek tulajdonságok. Ezen belül fejlődik az érzelemmechanizmus. Fejlődik az értelmi képesség. Fejlődik az önálló akarat képessége. Fejlődik a élőlény környezete, az ember kulturális, értelmet és erkölcsöt adó környezete, hiszen azt is genetikusan fejlődő ember alkotja. Ezek szerint az embernek is állandóan fejlődni kellene, minden generációnak egy kicsit okosabbnak, erkölcsösebbnek kellene lenni az elődeinél. Hacsak ez a természettől, Istentől eredő genetikus fejlődés nem áll meg. Pl. azért mert az emberi butaság miatt az ember elhanyagolja a természetes kiválasztódást. Mert akkor szép lassan leáll minden fejlődés. Szép lassan, mert a kultúrának a környezetnek van azért egy önfutása. Vagy, és nem a genetikus fejlődés áll le, hanem az önálló akarattal van probléma. Ugyanis csak az önálló akarat képessége fejlődik, de az önálló akaratból nem biztos, hogy jó dolgok, nagyobb értelem, nagyobb erkölcs kerekedik ki, akár emberiségi szinten sem. Átlagosan rossz dolgok kerekednek ki az önálló akaratból és leromlik, sorvad, pusztul az emberiség. Ekkor a természet, Isten megvonja a vállát, és azt mondja: én megpróbáltam egyre nagyobb önállóságot, szabadságot adtam az embernek, és íme ez lett a veszte.

Ellenben ha az emberiség lassan fejlődik is, de az egyáltalán nem biztos, hogy minden nép fejlődik. És hullámzó a fejlődés, vagyis nem egyenletes.

A gondolkodás, a gondolkodás mechanizmusa akkor ismerhető meg rendesen, ha ismerjük azokat, mechanizmusokat melyekkel összefügg, amelyekkel közös egységet alkot. Továbbá akkor ismerhető meg rendesen, ha ismerjük a kialakulását, fejlődését.

Ez a tanulmány egy összefoglalás, e fejezetek is összefoglalások, tehát nem a teljesség igényével készült részletes elemzések. Az összefoglalás összegezés, lényegesítés. De mit mond az összefoglalás azoknak, akik alig ismerik a témát, nem ismerik a részleteket. Az ő számukra az összefoglalás gondolatébresztő.

Összefoglalva az élőlények lényeges eltérései az élettelentől, és egyben a minőségi fejlődés lényeges elemei. A programozott működés, és a szaporodás, egyben a variálódás. Az érzés, érzelem, az érzésvilág megléte, gazdagodása. A szervezettebb felépítés, működés, a ciklikusabb működés. Az értelmesedés, a tudatos (önálló akaratú) mozgás, cselekvés, építés. Ehhez szükséges az érzékelés.  A közösségbe szerveződés, a közösségi tevékenység aspektusa.

A szervezettebb belső működésnek kettő aspektusa van, az egyik hogy bizonyos határokon belül függetleníteni tudja magát a környezettől. A másik, hogy bizonyos határokon kívül nem tud alkalmazkodni a környezetéhez, elpusztul.  De az ember elvileg képes olyan saját környezetet felépíteni, hogy megmaradjon a bizonyos határokon belül.

A ciklikusabb működés egyrészt a ciklikus szaporodást jelenti. Másrészt a születés, az élet, és a halál (elpusztulás) viszonylag egyértelmű elválasztódását jelenti.

Az evolúció hajtójelenségei, folyamatai. C/25 ábra.

Megjegyzem: a program, a gének, az ivarsejtek, a DNS, stb. e fogalmak ebben az elmélkedésben ugyanazt jelentik.

Az első helyen említendő hajtóerő, a génmutáció és a természetes kiválasztódás (az erős, ügyes, életképes, alkalmazkodó fennmarad és szaporodik, aki nem ilyen, az korán elpusztul nem szaporodik és végül a faj, alfaj, nemzettség stb. is kihal) összedolgozása.

Végül is a környezetben két probléma adódhat. Szűk lesz az életképes terület, ill. megváltoznak az életképes körülmények. Az egyik megoldás az arrébb-vándorlás és alkalmazkodás, ill. a helyben maradás és küzdés az életképes területekért. A helyben maradás és küzdés is lehet áttérés más életmódra. Pontosabban lehet egy menekülő, elbújó küzdés és egy ragadozó küzdés. Az utóbbinak két előnye van: biztosítja az életteret és biztosítja táplálékot. Szóval mindenképpen változni kell, alkalmazkodni kell a változó körülményekhez, ha a szűk terület és a körülmények változása bekövetkezik, ezek pedig hosszabb távon biztosan bekövetkeznek. De itt már feltételezünk egy életbemaradási szaporodási motivációt. A hosszabb távú, generációkon átívelő változás pedig elsősorban úgy jöhet létre, hogy az egyed ivarsejtje (a génjei, programja) is megváltozik, és a változást átörökíti az utódaira. A génváltozás egyik biztosan lehetséges módja a génmutáció, a véletlenszerű „génhiba”. Amely hiba lehet pozitív is. De véleményem szerint a gének nemcsak mutáció következtében változhatnak.

Egyébként pedig azt kell látni, hogy sok-százmillió éves folyamatról, sok-tízmillió generációról van szó. Elvileg minden ma élő élőlénynek (amely szükségszerűen egy főfajban, alfajban, osztályban, nemzetségben, stb. van) kb. átlagosan tízmillió, esetleg százmillió apró (generációkon átívelő génbeli és szükségszerűen ezt követő fiziológiai változás) változás állt rendelkezésére, hogy kialakuljon. (Ez az elméleti alap, amelynek gyakorlati megtörténése egyáltalán nincs tisztázva.) De még ez is kevésnek bizonyul, ha megkérdezzük: hogy alakulhatott ki az egysejtűből az ember. 

Az evolúcióban, a természetes kiválasztódáson (az életképtelen, a kevésbé életképes elpusztul, az életképes fennmarad és szaporodik) kívül szerintem a következő elemek is részt vettek. Önmagában a természetes kiválasztódás (kibővítve a fajokra, fajtákra, típusokra osztódással) nem magyarázza meg az evolúciót.

Ennek hosszas bizonyításba itt nem megyek bele.

Azért nem ilyen egyszerű az evolúció, néhány fontos megjegyzés, ill. folyamat vázolása.

Szét kell választani a növényi és az állati fejlődést.

Az állati fejlődés jóval rejtélyesebb. Valószínűleg az állati fejlődés az állati egysejtű, vagy annak az őse kapcsolódott az érzésenergiához, az érzésáramláshoz.

Ne keverjük össze a gépi érzékelést az állati, emberi érzés-érzékeléssel, amikor az érzékeléshez hozzákapcsolódik a kellemes-kellemetlen érzés.

A baktérium véletlenszerű kialakuláshoz kb. 10 milliárd év szükséges, ami azt jelenti, hogy a most 6 milliárd éves, akkor 1-2 milliárd éves földre valószínűleg a világűrből, kozmikus világból érkeztek az első baktériumok, vagy azok ősei (prokarióták, protiszták) és akkor a kozmikus világ legalább 12 milliárd éves volt, amennyiben elvetjük, hogy az Isten direkt módón teremtette a földi életet.

10 milliárd év szükséges, ugyanis már kezdeti „élőlényeknek” is volt, szükségszerűen kellett lenni szaporodó, másoló mechanizmusuknak, programjuknak, ami hitetetlenül bonyolult, 10-szer bonyolultabb szerkezet, mint a működő mechanizmus (a baktérium a sejt, DNS nélkül). Még akkor is, ha legegyszerűbb szaporodó másoló mechanizmusban, programban gondolkodunk.

(Ez a másolómechanizmus egyben program (DNS) nagyjából 100 irányított szívóhatásból (áramoltató hatásból) és legalább 400 fajta „szűrésből” áll. A sorrend sem lényegtelen. És akkor még a leválasztó és a működési programról, mechanizmusról nem is beszéltem, ezeknek is ki kell alakulni, és ezeket is le kell másolni.  Mennyi idő kell ennek a véletlenszerű kialakuláshoz, ha csak azt vesszük, hogy százmilliárd hosszan összeépült rossz variációból egy variáció talán jó. Persze a hosszan összeépült variációk kialakulásának gyorsasága is számít. A biológusok 20 ill. egymilliárd variációról beszélnek csakhogy ezek a nagyon rövid, ill. közepesen összeépült variációk száma. De egy hosszan összeépült variációból indult az élet és a hosszan összeépült variációk száma sokkal több, mint pl. a közepesen összeépült variációk száma. A jó variáció aztán „megette” a rossz variációkat – ez talán megmagyarázza, hogy miért nincsenek rossz variációk.)

De a 2-4 milliárd év kevésnek tűnik, ahhoz hogy az egysejtűből kialakuljon az ember, mivel a véletlenszerű génmódosulások csak 0,1%-a pozitív hatású.

Az evolúció során többek között egy másik „aprócska” folyamat is végbemegy? Valahogy az egysejtűek szövetkeznek, együttműködnek és kialakul a többsejtű.

Tehát az idő mindenképpen kevésnek tűnik, van itt egy rejtély, még akkor is, ha a kozmikus világ is  besegített.

Kiemelem a befészkelés-képességet, mint evolúciós hajtóerőt. Induljunk ki abból, hogy aki sokáig él és gyorsan szaporodik, az marad fenn. A fennmaradó kiszorítja, elfoglalja az élőteret az élethez szükséges táplálékot, energiát. Aki kevés ideig él gyengén szaporodik, az kipusztul. Kivéve, ha be tudja magát fészkelni a sokáig élő és szaporodó közé. Pl. úgy, hogy azt megeszi. Ez talán részben megmagyarázza a fajok sokaságát, elsősorban a növényi fajok sokaságát. De nem magyarázza meg az állati fejlődést, főleg az érzés, érzelemgazdagság fejlődését és a gondolkodás fejlődését, magasabb szintű gondolkodást.

Ha a versenyhatás érvényesül, „vagy ez, vagy az marad fenn” akkor kevesebb és más fajoknak kellett volna kialakulni. (Állatokról van szó.) Akkor egyfelől a rejtőzködő, vegetáló (kővé dermedő), de gyorsan szaporodó fajoknak, ill. a nagyon aktív, és gyorsan szaporodó fajoknak kellett volna kialakulni.

Úgy tűnik, hogy inkább az „ez is belefér, megél, az is belefér, megél” hatás érvényesül. Így az a kérdés, hogy a versenyhatás hiányában mi volt az evolúciós hajtóerő. Akkor az sem igaz: hogy az okosabb győz, mivel nem kell győzni, tehát nincs szükség, okosodásra. Ugyanez elmondható az ügyesedésre (a mozgás fejlődésére), az érzékelések fejlődésére, stb.. Akkor miért, hogyan alakult ki a fejlettebb állat és az ember?  

Van tehát itt rejtély bőven. Az érzés érzelem amúgy is egy rejtélyes dolog. A két rejtélyt összekötve az én elméletem. Az állati egysejtű, vagy annak őse, kapcsolatba tudott kerülni az érzelemenergiával, érzelemáramlással. Ezáltal, a kellemes-kellemetlen hatások által, megerősödött a fennmaradás és szaporodás motivációja. Sőt az egyszerű fennmaradáson kívül az előrejutás a fejlődés is motiválva lett.  Közben kialakult a belső testi érzésmechanizmus, annak másolási programja is, és az is fejlődött. Azon állatfaj, amelyik pl. egy programmódosulás miatt motiváltabbá (erősebbek lettek az érzései) vált, előnybe került. Az erősebb érzés új cselekvésekre, új szokások felvételére motiválta az állatot. Ezen tulajdonsága, mármint az erősebb érzés valamennyire megjelent az utódjaiban is, és lehet hogy a felvett szokásai is valamennyire megjelentek. Tanulás útján mindenképpen megjelentek a felvett szokásai az utódokban.

Pl. az érzelemnélküli hal (halfajta) ott úszkál a vízben és nincs tápláléka, a programjába pedig csak vízben úszás van, akkor ez a hal éhen pusztul. A másik halnak (halfajtának) van némi félelme a haláltól (élni akar) és egy kicsit éhes, egyszerűen, azért mert csak ekkora érzést tud átélni, ez sem elég, ez is elpusztul. A harmadik hal (halfajta) már erősen fél haláltól, baromi éhes, és meglát parton egy kukacot, mire kiugrik és bekapja kukacot. Azután a haláltól félve nagy nehezen visszaevickél a vízbe.  Eme halak ez a fajta, érzéseiktől motiváltan állandóan kiugrálnak a partra. Az utódokban is megjelenik részben már genetikusan is ez a kiugrálós, kimászós tulajdonság. Kialakul parton ugrálás mászás képessége, az uszonyok részben módosulnak, és végül kialakul az első szárazföldi állatfaj, vagyis az első kétéltű. Ha nincs pl. éhségérzés, akkor nem lenne kiugrás, kimászás sem, még mindig a vízben élnénk, mint halak. Tulajdonképpen az éhségérzet itt összekapcsolódik az élni akarással.

Ugyanakkor itt nemcsak a fennmaradás fenntartásról van szó, mert akkor vegetáló kőállatok alakultak volna ki.

De ha már ennél a példánál tartunk, akkor folytassuk az ötlet és más hajtóerők fontosságával.

Tehát pl. több egyforma képességű, értelmű (butaságú) halfaj (halnemzetség) él. Minden halfajba már él az utánzás programja.  A vízben alig van táplálék, a parton viszont egy sereg kisodródott kukac van, és vannak növények is. Akkor az egyik faj egyik egyede, aki nem okosabb a többitől, egyszer csak egy hirtelen ötlettel (ez nem átgondolt ötlet) kiugrik a partra és bekap egy kukacot. Mire a társa látja és az utánzás programjánál vezérelve, ugyanezt teszi. Aztán a faj összes tagja ugyanezt teszi. És ez így megy évszázadokon, sok-sok generáción át. Ugyanakkor a tagok nem egyforma uszonnyal születnek, az egyiknek egy-két milliméterrel nagyobb, a másiknak kisebb. A táplálkozásban (kiugrásban, visszaevickélésben) azok vannak előnybe, akiknek kicsit nagyobb az uszonyúk. Ők erősebbek egészségesebbek, többet párosodnak több utódot hoznak létre és átörökítik a hosszabb uszony tulajdonságukat. De mindig a hosszabb uszonyúak vannak előnybe így a folyamat nem áll le, és lassan az uszony átalakul lábbá. (persze más tulajdonságoknak, szerveknek is ki kell alakulni pl. valamilyen kezdetleges tüdőnek, stb.. De ezek is lábhoz hasonlóan lassan kialakulnak, és a genetikus kisebb-nagyobb eltérések sorozata, és a kiválasztódás ebben segít. Viszont ne felejtsük el, hogy kezdődött ez az egész: egy hirtelen (nem átgondolt) ötlettel. Ezért az értelemtől szinte független ötlet egy külön evolúciós elem.  Ugyanakkor ez a halfaj (halnemzetség) az amelyik láncszemet alkotja a halak és kétéltűek között.

Felteszem a kérdést: az anyagcsere, a táplálkozás, az energiabiztosítás, a test, a mozgás, a „gépi” érzékelés, a szaporodás, a programok, a gondolkodás, az érzések érzelmek közül melyek az eszközök és melyek a célok?  Melyek a célok az egyszerű állat vonatkozásban, célok a fejlett állatok vonatkozásában és az ember vonatkozásában? De erre itt nem válaszolok.

Inkább visszatérek oda, hogy mi a különbség pl. az anyagcsere-mechanizmus és az érzés, érzelem mechanizmus között. Csak annyi, hogy pl. anyagcsere mechanizmus evolúciós kialakulását és a fejlett állatokban való működését nagyjából a tudomány le tudja vezetni. Amit legkevésbé ismer, és el is hanyagol az érzés, érzelemmechanizmus. Ez a „csak annyi, hogy sokkal kevésbé ismeri” azért sok mindent jelent.

A többsejtűek kialakulása, működése vázlatosan.

Ne felejtsük el amikor evolúcióról gondolkodunk, akkor mindig többmilliárd évre kell gondolni a sikertelen és sikeres kísérletek sokaságára. Sikeres kísérlet, amikor egy faj kialakul, fennmarad vagy fennmaradva (lehet hogy később kihal), tovább fejlődik, még egy újabb faj vagy több faj jön belőle létre. És arra kell gondolni, hogy a másoló-mechanizmus miatt (az öröklés miatt, a szaporodás miatt) ez mégis egy összefüggő folyamat.

A mai fejlett növények állatok (az ember is) ill. fajok többsejtűek.

A z egysejtű, a sejt építő elemei az élettelen szénatomok. Ezt mondjuk, lehet modellezni nagyon apró mágnes-kockákkal, amelyek vonzzák és taszítják egymást, és különböző alakzatokat hoznak létre, végül is kialakul egyfajta viszonylag hatalmas működő alakzat, szerkezet, és a működő másoló mechanizmus (program) és ebbe költözik be az érzés.

A többsejtűek közvetlen építőelemei az „élő” sejtek. Az önálló lét határán mozgó de azért mégis születő, haló, specializálódott sejtekből épül fel, pl. az ember is, de a giliszta is. Azt is mondhatjuk, hogy a sejtek részben önálló társadalmának és az óriás önálló lénynek az érdekes, bonyolult együttműködésesről van szó. Ez tehát egy kettős életfolyamat. Van a sejtek „önálló” élete és társadalma és van belőlük alkotott önálló óriáslény. És ez a kettő bonyolult, sokszálú oda-vissza hatásban van egymással. Egy másik hasonlat szerint ez olyan mintha egy ház, a falak, a külső burkolat, a víz és egyéb vezetékek, stb. „fölöslegesen” mikrocsippekből és összekapcsolt számítógépekből lenne felépítve.

Ez az egész talán úgy kezdődött, hogy a sejtek a biztonságosabb lét miatt (fennmaradás miatt) szövetkeztek, társadalomba (közösségbe) szerveződtek, mely kezdetben csak a munkamegosztás, viszonylag laza szövetsége volt. Aztán a sejtek szorosabb szövetséggel, a saját testükből elkezdtek építeni egy biztonságos házat, de ehhez már nagyon erősen specializálódni kellett a sejteknek. Vagyis át kellett alakulni szövetekké és ezzel részben elvesztették az önállóságukat. Az önállóság szempontjából a többsejtűek sejtjei a lét és nemlét határán mozognak. Szóvak egyre stabilabb egyre biztonságosabb egyre bonyolultabb házat építettek fel, és egyszer csak a ház elkezdett önálló életet élni. Voltak sejtközösségek melyek szivacsot építettek fel voltak melyek medúzákat építettek fel, voltak melyek gilisztákat építetek fel. A növényi sejtközösségek pedig pl. gombákat építettek fel. És akkor ezek az önálló óriáslények, gombák medúzák, giliszták önállóan beléptek az evolúciós mechanizmusba és elkezdődött a többsejtűek evolúciós fejlődése.

Ahhoz hogy ház önálló életet éljen szükséges a sejtek specializálódása a szövetek létrejötte, sokasodása. Érdemes megjegyezni, hogy pl. az ember esetében már milliós nagyságrendű, a specializálódott sejtfajták, szövetek száma.

És ne felejtsük el, bár kialakult óriáslény döntően átveszi sejtek a sejttársadalom irányítását, de ezért a sejteknek, a sejttársadalomnak is megmarad némi önállósága önálló élete, halála, önálló kommunikációja, önálló belső vezérlése, önálló anyagcseréje, önálló érzékelése, stb.. talán még egy minimális önálló érzésáramlás is van bennük.  A sejtek, sejtcsoportok közben születnek halnak, látszólag az óriáslény születéstől, halálától függetlenül.  A sejtek átlagéletkora, és struktúrája azonban már összefüggésben van az óriáslény életciklusaival.  

De a sejtek a sejttársadalom önálló élete és az óriáslény önálló élete normális esetben összehangolódik. És a főnök mégis az óriáslény lesz. De pl. a rákbetegség szerintem nem más, mint sejttársadalom egyes részeinek lázadása, egyes sejtcsoportok kivonódnak az óriás lény irányítása alól és jelentősen önálló életet kezdenek élni.

De az óriáslény önálló életéhez az is szükséges, hogy az élet más nagy alkotórészei, a program, az irányítás, az érzelemáramlás a sejtektől függetlenül a nagy házban, az óriáslényben központosuljon. Vagyis létrejöttek olyan szövetek, szervek melyekbe beköltözhetett és be is költözött a program, az irányítás, az érzelemáramlás, stb.. Az önálló érzelemáramlás határozza meg az önálló egyedet. Önálló élőlénynek az nevezhető, akinek vannak önálló érzései, (és esetleg belső lélek mélyéből eredő érzésgondolatai), olyanok, melyeket csak ő érezhet – ez is egyféle meghatározás.

De a program és a másolómechanizmus az egy furcsa kettősségbe maradt, pontosabban ezeket döntően a sejtek vitték tovább. Egy sejt programja beköltözik az óriáslénybe, de azért ez kibővül az óriás lény önálló programjával és lehetséges, hogy a kibővült program visszaköltözik az ivarsejtbe és az ivarsejt szaporodása után, eleve egy kevert program jön létre (anya és apa programja keveredik) és ez tovább bővül a saját aspektussal. Az új óriáslénybe egy az elődjeihez hasonló, de mégis más, új egyedi program jön létre. Egy új egyed jön létre. Ráadásul itt az egészbe belekeveredik a programon a született tulajdonságon és környezeti hatásokon túli önálló szabad akarat is. Az viszont valószínű, hogy az óriáslény központi programja döntően megegyezik a sejtjeiben található programmal, de ez sejtjeiben található program is már egy részben keveredett egyéni program. Kihangsúlyozom, csak részben egyéni program.

Ne felejtsük el, hogy a másoló mechanizmus (a programmechanizmus és annak öröklése) ez az egész egy összefüggő folyamat. Pl. egy emberben nagyjából nyomon követhető az egész evolúciós folyamat. Két egysejtű találkozik és elkezdődik egy intenzív sejtszaporodás, sejtosztódás Elkezdődik magzati lét. A sejtek szaporodnak, de specializálódnak is szöveteket alkotnak, és kialakul egy kezdetleges pl. gilisztaszerű lény. Kialakul a csecsemő, amely megszületik, amely már egy elkészült ház, egy kialakult óriáslény, de ez tovább növekszik. De nem úgy növekszik, hogy új részek csatlakoznak hozzá, (nem ez a jellemző) hanem a meglevő részek növekednek, tágulnak és kissé át is alakulnak.

Nézzük ezt a felsorolást. Egy megtermékenyített sejt osztódása nem más, mint egy nagyon gyors növekedés, felépülés.

A magzati növekedés, gyorsan szaporodnak a sejtek, az óriás lény (a nagy szervezet) kialakul, a nagy szervezet többnyire fiatal sejtekből áll. Előzőnél kissé lassabb, de gyors fejlődés, növekedés felépülés.

A gyerekkori, és fiatalkori növekedés. Kissé lassabban de még mindig gyorsan osztódnak sejtek, a nagy szervezet kissé öregebb (a sejtek átlag életkora számít), de fiatal sejtekből áll. Megint az előzőnél kissé lassabb növekedés, felépülés, fejlődés.

A kamaszkorban megint van egy viszonylag intenzívebb növekedés, fejlődés átalakulás.

A felnőttkori ez már nem növekedés, hanem átalakulás. A térbeli növekedés megállt, de az időbeli alakulás, átalakulás nem áll meg. De azért a sejtek átlagéletkora megint nő, vagyis öregebb sejtekből áll az ember. Az előzőnél megint kissé lassabb fejlődés.

És az öregedés. A sejtek átlagéletkora itt már viszonylag öreg. A nagy szervezet visszahatása a sejtek születésére, halálára itt már negatív. Mert ne felejtsük el, közben nagy szervezet, az óriáslény a maga önálló programjával, önálló anyagcseréjével, a maga önálló érzékelésével, maga önálló irányításával, maga önálló érzés áramlásával is öregszik. Tehát van egy önálló öregedés és egyben ez a sejtek társadalmára való negatív visszahatás, a sejttársadalom rosszabb működése, és öregedése. Visszafejlődés, sorvadás, hanyatlás.

Mindennek, amit eddig felsoroltam van bizonyos programja és van programon kívüli saját aspektusa (ez többnyire a környezeti hatások) még az öregedésnek is. Van pl. a szövetmódosulásnak is programja, Van pl. a térbeli növekedés programja, de a térbeli növekedés leállításnak is van programja. És program úgy is felosztható, hogy sejtekre való hatás programja és nagy szervezetre, a szervekre, szövetekre ható program. És még sokféle programfelosztás lehetséges.  A kérdés az, hogy a programok honnan jönnek a sejtekből, vagy az óriáslény központi programjából vagy is-is. Ugyanakkor ez csak másodlagos, mert a programok tartalma nagyjából megegyezik.

Az öregedés egyik aspektusa az, hogy elfárad a szervezet, a másik pedig az öregedési program. Gyakorlatilag a kettőt nem nagyon lehet szétválasztani. Ugyanakkor az öregedés, meghalás már döntően az elfáradásról, és nem a programról szól. Nem programozódhatott be az öregedés, mert még az evolúciós fejlődés még javában létezik?

Halálkor még lehetnek egész fiatal sejtek, hiszen a folyamat közben a sejttársadalom több generációváltáson esett át. Halálkor azonban a nagy szervezet az óriás lény megszűnik működőképesnek lenni, az érzésáramlás megszűnik, illetve más minőségbe megy át. Ezzel a sejttársadalom is nagyjából elpusztul, bár maradhatnak egyes „élő” sejtek, de sejtek döntő többsége elpusztul. A lényeg viszont, hogy az óriáslény meghal. És a sejttársadalom is feloszlik.

Megjegyzem többféle elméletileg többféle születés, lét és halál lehetséges. De ezekbe itt nem megyek bele, a jelenleg jellemzőt vázoltam.

És azt se felejtsük el, mindezt, amit elmondtam, az evolúciós fejlődésről is szól. Tulajdonképpen magzati fejlődés és részben gyerekkori fejlődés egyes fázisai nagyjából megegyeznek az evolúciós fejlődés egyes fázisaival.

A további evolúciós hajtóerők (hajtómechanizmusok) vázlatosan. A 26 evolúciós hajtóerő-tényező. C/25 ábra.

1. Az élettelen anyag, az élettelen világ is egyre szervezettebbé válik.

2. Ismételten, a természetes kiválasztódás az alkalmazkodó az erős, (ügyes, okos, életképes, stb.) életben marad, szaporodik, a gyenge elpusztul, nem szaporodik.

3. A véletlen (mutációs) kezdemény eleve hasznos. A program, azaz a génmutációval kezdődik. Egyszerűbben, génhibával kezdődik. De ez nyilván valamilyen plusz tulajdonságot, vagy, és testi szervi kezdeményt alakít ki. De ennek a kezdeménynek fenn kell maradni, és tovább kell fejlődni. (Sok más esetben inkább rombol, leépít a mutáció. Ezek az egyedek elpusztulnak, legalábbis kevésbé párosodnak, a rossz mutáció is eltűnik.)

4. Az elkezdődő folyamat nem áll le - jelensége. A véletlen (mutációs) kezdemény (program, test, stb.) akkor is alakul, nő, ha nem hasznos (és nem is káros). (Sőt ha kicsit, de immunitással védhetően káros.) Valamikor a növekedés, alakulás során válik hasznossá.

5. Ha nem is nő, de fennmarad a véletlen fölösleges kezdemény.  A fölösleges hasznossá válik, bizonyos körülmények között. Ha egyértelműen káros, akkor áll le a növekedés, akkor satnyul el.

3-4-5/b. Létrejöhetnek olyan hibrid fajok (családok, nemzettségek, stb.), melynek több mutációs kezdeményei, azaz gyenge másodlagos tulajdonságai vannak. (Okapi jelenség.) Majd pl. a szétszóródás és élőhelyi izoláció okán valamely kezdemény, tulajdonság fejlődik, más kezdemény elsatnyul így létrejön egy új család, nemzettség, stb..

6. A gyakori cselekvések, a gyakori használatok valamilyen enyhe szinten visszahatnak a génekre (ivarsejtekre) és a testre (talán).

7. A körülmények is hathatnak valahogy (lehet hogy áttételesen) a génekre, ivarsejtekre.  A hajlamprogramok megléte (B,C,D, stb. külső feltétel indít be egy programot, vagy kapcsolja nagyobb intenzitásba programot). Pl. a külső jó körülmények miatt nagyobb lesz egy élőlény. De az ő utódai már programozottan nagyobbak lesznek, főleg ha az egész populációt éri azonos hatás. Egyfajta változata annak, hogy a külső körülmények hatnak a génekre.

8. A molekuláris színtű (szénmolekulák sokfélesége variációs képessége, stb.) hajtóerő. Az élő anyagnak (szénmolekuláknak, szerves anyagnak különleges energiaáramlással támogatva az a természete, hogy ami nem káros, az hasznos lehet. Elkezdődik pl. molekuláris szinten egy szövetképződés (külső vagy belső hatásra), ez állandó gyakorlat lesz, és ezután íródik be a programba, génekbe. De hogy íródik be - ez e még kérdés.    

9. Az ősi gének megjelenése, érvényesülése (talán).

10. A véletlengenerátor és a programszakadás - jelensége.

11. A bonyolult egyedivé válik – jelensége.

Fajokra, (nemzetségekre) fajtákra (al - nemzetségekre) típusokra osztódás. A minőségi fejlődést létrehozó láncszemek kialakulása. Ezen belül pl. a párosodási szokások miatti elkülönülések. (A külön faj legfőbb feltétele az, hogy nem képesek közös utódokat létrehozni. De talán előfordulhat.) 

12. A helyi, élőhelyi elkülönülés. Pontosabban a sorrend: gyakran szinte kényszerű szétszóródás, vándorlás, új élőhely, egyben izoláció is, a kolónia elkülönül, az új körülmény megerősít, kifejleszt kezdeményeket, tulajdonságokat, új faj (család, nemzettség, stb.) alakul ki.

12/b. A részleges élőhelyi elkülönülés után, más, eltérő, különleges párosodási szokások alakulnak ki, a párosodási szokás miatt alakul ki új faj (család, nemzettség, stb.). 

12/c. Az élőhely azonos, a párosodási szokás is, de kialakul egy mutációs ág. (A tenyésztés tudománya is segít az evolúció megfejtésében.)

13. Esetleg eltérő fajok véletlenszerű közös útóda (talán).

14. Az egyéni variációk sokasága ezen belül az ivaros (kettő keveréke) szaporodás.

15. A „tudatos”, legalábbis szisztematikus párválasztás. A szülők szisztematikus (pl. speciális versengés, küzdelem) kiválasztódása. Az egészséges, erős ügyes „okos” párosodhat. És azért erős, egészséges, stb., mert jól él, és azért él jól, mert jól alkalmazkodik a környezetéhez.

16. A visszakeveredés is lehet fejlesztő hatású.

A visszakeveredésnek, vagy kereszteződésnek három fajtája van, mint ez a későbbiekből kiderül. Egységesülés ötvöződés, faji (nemzetségi) csökkenés. Variálódás, faji (nemzetségi) sokasodás.  Ötvöződés, új faj jelenik meg, de marad a faji szám.

17. És persze az egyik legfontosabb hajtóerő: a rejtélyes érzésvilág, ill. érzésmező energiaáramlás (a motiváció) részvétele az evolúcióban. Ezt nevezem én többek között különleges energiaáramlásnak. Sőt nemcsak az életfenntartásra, fajfenntartásra volt, van motiváció, de az előrehaladásra, a pozíciójavításra, az életminőség javításra (a kellemes érzések növelésére) is volt, van motiváció. Az egyedek eltérése, főleg az érzéserősségek tekintetében szintén egy tényező. Nevezzük ezt: élni akarás, kellemességre törekvés-ősérzésnek. Egyszerűbben: elemi ősérzésnek. (Lét és fajfenntartási ösztönnek is szokás nevezni, de nekem nem szimpatikus ez az elnevezés.)

De érdemes itt még három hajtóerő-elemet felsorolni.

18. Az ötlet, kezdetben a szinte értelem nélküli, ötlet, a megszokottól eltérő cselekvés. (Később az újítás, az innováció, a hozzáadott értéktöbblet).

19. A négy kör, programvilág, érzésvilág, értelemvilág, test (szervek világa) egymásra hatása. A pozitív kölcsönhatások. Az nem vitás, hogy a felsorolt négy élőlényi világ a fejlődés következménye. A kérdés az, hogy csak kizárólag következmény, vagy van az egymásra hatásból adódóan egy önálló fejlődésre ható aspektus is. Talán van.

Ennek keretén belül pl. az értelemmechanizmus és a program kölcsönhatása: utánzás, szelektált utánzás, kötött program, kötetlen program. Belép az érzésmechanizmus is: igény vágy mechanizmus, akaraterősödés, egyéniségfejlődés, stb..

20. És ne felejtsük ki a többmilliárd évet (legalább egymilliárd évet) se, mert hosszú idő nélkül sem jöhetett volna létre az evolúció. Volt, ill. van idő a tízezres nagyságrendű variáció kialakulásának.

Ugyanakkor kevésnek tűnik az idő a százezres, milliós variáció kialakuláshoz. És olyan programok kialakuláshoz, melyek millió információt tartalmaznak.

20/b. A variálódás, szétosztódás (új fajok, családok nemzettségek, stb.) lehetősége nagyobb, mint a visszakeveredés egységesülés lehetősége.

Ugyanakkor érdemes a másodlagos elemeket is felsorolni.

21. Helyi, éghajlati, környezeti, élőhelyi körülmények ill. ezek kapcsán, szokások, tulajdonságok kialakulása. (Más élőhely: más táplálék, és táplálékszerzés, más állatokkal kerül egybe, más természeti nehézségek, más védekezés, más utódgondozás, stb..)

22. Táplálkozási körülmények, ill. szokások. (pl. ragadozók, növényevők, stb.).

23. Párosodási és utódgondozási szokások. Mással nem hajlandó párosodni csak a saját al-nemzetségével (al-fajával). Itt még létrejöhetne közös utód, de nem hajlandók párosodni. Később, mikor létrejön a nemzetségre, fajra szakadás, akkor már nem jöhet létre közös utód (vannak kivételek), hiába lenne párosodás. 

24. A közösségbe szerveződés fajtája.

25. A kommunikáció fajtája.

26. Egyéb specifikustulajdonság-kialakító körülmények, ill. szokások.

A hajtóerő-elemeket fel lehet osztani: általános mindig jelen levő, kezdeti, és későbbi elemekre.

(Az élőlényi, de élettelen szövetek, anyagok létrejöttének problémaköre. Olyan szerves de még élettelen anyagok, molekulaláncok, szövetek csatlakoznak az élőlényhez (ezek képesek csatlakozni) amelyek a csatlakozás után az élőlény részei lesznek. Röviden a becsatlakozás jelensége. A fordított fejlődés lehetősége: az élettelen szerkezetbe költözik az élet.

Illetve az egysejtűn túl lehetséges, hogy volt bonyolultabb többsejtű, sokszövetű, induló, őslény, őslények.)

Stb., stb..

Azt is érdemes felsorolni, hogy mire képes a szélesebben értelmezett kitenyésztés, szerkezeti értelemben. Létrejöhet növekedés, és zsugorodás. Egy rész növekedése és zsugorodása. Sorvadás. Ritkulás.. Összenövés. Bizonyos határig, feltételekkel, dúsulás, sokasodás. Stb..

De kétséges hogy egy minőségileg is új rész létrejöhet. Kinőhet egy új többlet lábujj? Vagy egy rovar új többletlába, vagy többletcsápja? Vagy akár a csupasz bőrből egy szőrszál? Vagy egy új, soha nem volt szarutüske? Vagy, egy új többletfog? Kialakulhat a zebra csíkozása? Stb., stb..  Elkezdődhet egy semmire sem jó, sőt fölösleges zavaró kezdemény, és az, miért növekszik, sokasodik? De ha új anyagról van szó, akkor a kezdemény is kétséges.

Lehetnek erre részmagyarázatok, de mégsem áll össze a kép, legalábbis mai tudás szerint.

Ezért is az evolúciónak még sok rejtélye van.

Nem hagyható ki a világűrből jött hajtóerő lehetősége sem. Túl megy az evolúció határain, de azt is érintetheti a következő felismerés. Ne tagadjuk, hogy a földön kívüli világ szinte minden értelemben hatalmas, szinte végtelen. Nem tudhatjuk, hogy mi van ott, csak azt, hogy nagyon sok minden. És ezért onnan nagyon sok minden jöhetett és jöhet.

És itt térek ki arra, hogy az ismeretlen, egyszerű, de frappáns megoldások száma is rengeteg szinte végtelen. Éppen az emberi technika, technológia (gyártástan) fejlődése mutat rá erre. Mert gyakran így kiáltunk fel: atyavilág ezt ilyen egyszerűen is meg lehet oldani.

Az evolúció egy nagyon-nagyon soktényezős ( jellemzően ismeretlen tényezős) egyenlet, de ezen tényezők között sok, egyszerű, de eddig fel nem ismert tényező lehet.

És végül még egy elmélkedés: az élet „célja” nem kizárólag a puszta életben maradás, szaporodás. Ez valószínűleg az egyik cél, de nem kizárólagos.

Ha a puszta életben maradás, szaporodás létrejötte lenne a cél, akkor nagyon egyszerű vegetáló, szinte kőélőlények jönnének létre. És külön kérdés a szaporodásra való törekvés. E gondolatokat érdemes folytatni.

Nézzük ezt a modellt, elképzelést: az őstengerben annak öbleiben kialakultak, az ősbaktériumok, ősmoszatok, ős-egysejtűek, ős-korallok, ős-medúzák, őskagylók, maguk életprogramjával, napirendjével, szaporodásával.  Csak ezután lépet be az érzés, és az életbemaradás a szaporodás motivációja. A vázolt evolúció alapján ezek sokasodtak fajokra, alfajokra, stb. osztódtak.

Az egyik probléma ezzel az elmélettel, hogy ezek a felsorolt élőlények kialakulása is hatalmas ugrások (ugrássorozatok) bonyolultságukban, szervezetségükben az élettelen szerkezetekhez képest.  De talán ez azzal magyarázható, hogy az őstengerben olyan körülmények jöttek létre, amelyek lehetővé tették ezt az ugrást. De ha nincs motiváció, akkor ezek az élőlények beszűkülő élettér miatt kipusztulnak, legalábbis egy része kipusztul. Akik pedig arrébb sodrodnak, a megváltozott körülmények miatt pusztulnak ki. Ezen elképzelés, azon elképzeléssel együtt, miszerint a motiváció, csak az életbemaradás és szaporodás, nem magyarázza meg a létrejött hatalmas fejlődést. Mondjuk, így az evolúciós fejlődés (állatvilág fejlődése) még az 500 millió évvel korábbinál tartana. Pl. a növényvilág fejlődése sokkal kevésbé intenzív.

Ezért egy fokkal valószínűbb azon feltételezés, hogy már az egysejtű, stb. is úgy tudott kialakulni, hogy bennük ill. az őseikben is volt érzés és motiváció. És valószínű, hogy az egyszerű, kezdetleges fejletlen állatokban is vannak más motivációk is.

Az biztos, hogy földi élet célja az oksági folyamat nélkül, az ember kialakulása. Az ember célja, avagy földi élet további célja pl., a legfőbb cél.

Az is biztos, hogy a tudomány e téren is nagyon keveset tud, egyelőre még sok variációt lehet felállítani.

Rövid felsorolás, mi mindent kellene jobban ismerni, az evolúció megértéséhez.

A gének programok működését. A tenyésztés tudományát.  Az élőlények földi megjelenését időrendben. A fajok közötti különbségeket. A magzati és gyermeki fejlődést. Általában az élőlények (beleértve a sejteket) működését. Stb.. De itt is szükség van összesítő, integráló, lényegesítő gondolkodásra, illetve tanulmányokra.

Valójában két elmélet lehetséges.

Az egyik, hogy jött az Isten a nagy csodatevő varázsló és megalkotta a természetet, a sokmillió növény és állatfajt, köztük az embert. Ezzel az elmélettel nekem ez egyik bajom, hogy túlságosan egyszerű, nincs szükség további gondolkodásra. Márpedig az mindig veszélyes, ha az ember kijelenti: nincs szükség további gondolkodásra. A másik bajom, hogy valójában semmi jele, hogy Isten csodatevő varázslóként működjön. A jelenleg folyó életben sem mutatkozik meg Isten, mint csodatevő varázsló.

Ezért számomra hihetőbb a másik elmélet: jött a természet, Isten, amely megalkotta az evolúció rendszerét, amely megalkotta a sokmillió növény és állatfajt, és itt a földön végül az embert.

Tovább azon is el lehet gondolkodni, hogy a 26 hajtóerő-elemből mik az eredeti hajtóerők és mik a következmény-hajtóerők.  

Visszatérek az evolúcióhoz.

Az evolúciót kettő nagy összefüggő de mégis párhuzamos folyamatra lehet felosztani. Az első, az evolúciós hajtóerők ill. a törzsfejlődés szempontjának folyamata.

A másik pedig a négy nagy mechanizmus fejlődése, egymásra hatása, az evolúciós hajtóerők nélkül. Kiérek erre a második folyamatra.

Az evolúció alapkérdése, hogy a következő elemek milyen időrendbe vannak.

1.  az élettelen egy különleges szerkezete. 1a. a szerkezetfejlődés. Egy fokkal fejlettebb szerkezet.

2.  az élettelen különleges mozgása. 2a. a mozgásfejlődés. Egy fokkal fejlettebb mozgás.

3.  az élettelen különleges érzékelése 3a érzékelésfejlődés. Egy fokkal fejlettebb érzékelés.

4.  az elemi program. 4a programfejlődés. Egy fokkal fejlettebb program.

5.  az elemi szaporodás (reprodukció). 5a. a szaporodásfejlődés. Egy fokkal fejlettebb szaporodás.

6.  az elemi gondolkodás (értelem). 6a a gondolkodásfejlődés. Egy fokkal fejlettebb gondolkodás.

7.  az elemi érzés (ősérzés) 7a az érzésfejlődés. Egy fokkal fejlettebb érzés.

8.  az elemi tudat, ill. akarat.  8a. a tudat ill. akaratfejlődés. Az egy fokkal fejlettebb tudat, ill. akarat.

Az első három nemcsak az élővilágról szól. Az élettelennek is van szerkezete, mozgása, érzékelése. Az élettelen érzékelése. Pl. a víz, érzékeli a meleget, mert párolog. Pl. vitorlás hajó vitorlája, érzékeli a szelet.  Az érzékelés tulajdonképpen, hatásreakció.

Néhány nagy állomás.

Egysejtű. Többsejtű telepek, telepi együttműködés. Fokozódik az együttműködés, a teleprészek munkamegosztása. (A munkamegosztáshoz, együttműködéshez szükséges valamilyen közösségi érzés. Ezek szerint az ősérzés tartalmazhat közösségi érzést.) Többsejtűből egy külön élőlény. Az alkotók érzése, tudata, akarata is koncentrálódik, közössé válik.   (Lehetséges, hogy az egysejtű is így alakult ki a molekulákból.)

A belső érzésmechanizmus néhány nagy állomása. Hormonrendszer. Hormonrendszer plusz idegrendszer.  Az idegrendszer teszi lehetővé a gondolkodást is.

Egyfajta lehetséges (nem biztos) időrendi vázlat.

1. A kezdeti élő anyag összekapcsolódva az ősérzéssel (az érzésenergiával) létrejön a kezdeti élő anyag. Legkezdetlegesebb „élőlény”, nagy mennyiségben, de nincs program, szaporodás,

2. A kezdeti program és szaporodás kialakulása. (baktériumok, egysejtűek)

3. Az ősérzés mellett kialakulnak a kezdetleges érzékszervek és az érzékelési érzések. Ez pozitívan hat vissza az érzésmechanizmusra. Minden addigi fejlődik. Tudatosabb a mozgás. A pozitív kölcsönhatás erősödik. (baktériumok, egysejtűek)

4. Az egysejtűből kialakul a többsejtű, megnő a test, nő a szerveződés területe, új szerveződési módok jönnek létre. A pozitív kölcsönhatás erősödik.

5. Minden (program, szaporodás, test, szervek, mozgás, érzékelés, érzésmechanizmus, értelemmechanizmus egy lépést előre lép.) Pl. kialakul az utánzás, a kezdetleges tanulás. A pozitív kölcsönhatás erősödik.

6. Kialakul az ivaros, a program variálódását hozó szaporodás. Minden fejlődik. A pozitív kölcsönhatás erősödik.

7. A hormonrendszer mellett elkezd kialakulni az idegrendszer.

8. Minden (program, test, szervek, mozgás, érzékelés, érzésmechanizmus, értelemmechanizmus, idegrendszer) egy lépést előre lép. Pl. kialakul az agy.

9. Minden (program, test, szervek, mozgás, érzékelés, érzés és érzelemmechanizmus, értelemmechanizmus egy lépést, sőt folyamatosan előrelép. A pozitív kölcsönhatás erősödik.

A pontosabb leíráshoz végig kellene bogarászni az összes gondolkodási funkciót, mikor, mi alakult ki, fejlődött nagyobbat. Végig kellene bogarászni az összes érzést, érzelmet, mikor, mi alakult ki, fejlődött nagyobbat. Végig kellene bogarászni az összes programot, mikor, mi alakult ki, fejlődött nagyobbat. Végig kellene bogarászni az összes testrészt, szervet, mikor, mi alakult ki, fejlődött nagyobbat. Végig kellene bogarászni az összes érzékszervet, mikor, mi alakult ki, fejlődött nagyobbat.

Néhány további alakulási elem és visszatérek a törzsfejlődés alakulására.

Van mennyiségi növekedés, ill. változás.  

Ezzel függ össze az életképességi változás.

Van minőségi növekedés, ill. változás, e tekintetben az ember, ill. a jövő fejlettebb embere, a felső mérték. Összefoglalva az élőlények lényeges eltérései az élettelentől, és egyben a minőségi fejlődés lényeges elemei. A programozott működés, és a szaporodás, egyben a variálódás. Az érzés, érzelem, az érzésvilág gazdagodása. A szervezettebb felépítés, működés, a ciklikusabb működés. Az értelmesedés, a tudatos (önálló akaratú) mozgás, cselekvés, építés. Ehhez szükséges az érzékelés.  A közösségbe szerveződés, a közösségi tevékenység aspektusa.

Van az eltérőségek növekedése, törzsek fajták, stb., változása. Illetve ezek az elágazódások. Nevezhetjük ezt: színesedésnek. (Ezt általában valamilyen helyi, párosodási, elkülönülés előzi meg. )

Van a kereszteződés, visszakeveredés, ötvöződés (ez általában ez elágazódások összefutása, csökkenése). Általában az eltérőségek csökkenése. Nevezhetjük ezt, egységesülésnek.

De azért ez nem biztos. B és C variációja csak BC variációt, ötvözetet hozhat létre. Viszont B, C, D, E variációja már létrehozhat BC, BD, BE, CD, CE, DE variációt, ötvözetet, ha jól számolom. Tehát a négyből hat lesz. Sőt ha hozzászámoljuk az eredeti variációkat is, akkor már 10 variáció alakul ki. Viszont az ötvözeteknek van egy egységesülési aspektusuk is. Nem mindegy hogy ötvözet, vagy különálló variáció alakul ki. És nem mindegy hogy az eredeti fennmarad, vagy teljesen beolvad, eltűnik.

Ezért háromféle visszakereszteződés van: az elágazást, sokasodást létrehozó visszakereszteződés, és az összeolvadást, egységesülést, csökkenést létrehozó visszakereszteződés. Sőt van egy harmadik (nincs elágazás sem egységesülés csökkenés) a szám nem változik, csak új ötvözött fajta alakul ki.

Ezen kívül van még a nemzettség-faj, család, rend kipusztulás. Általában ez nem fejlődés, hanem hanyatlás. Egyes esetekben azonban teret engedhet más nemzettségeknek-fajoknak, stb., melyek ezzel a térnyitással jelentősebben tudnak fejlődni.

De a következő felosztást sem lehet kihagyni: az állatvilágnak, (törzsek felosztódnak osztályokra, rendekre, nemzetségekre (fajokra) stb. van egy maradó, nem változó része, de ez is az egyedeket tekintve fogyhat, vagy népesedhet. Van egy a minőségi fejlődéhez képest visszafejlődő része. Van egy kipusztuló kihaló része. Van egy új (új törzs, osztály, rend, nemzetség, faj, alfaj) része, de ezt nevezhetjük átalakuló, ill. fajilag sokasodó résznek is. Lehet egy minőségileg fejlődő része. Mindezen napjainkban is vannak, lehetnek, és mindig is voltak.

Az egyedszámú népesedés, az átalakuló rész, ill. fajilag sokasodó rész, ill. a minőségi fejlődés egymást erősítő (pozitív) kölcsönhatásban áll, ahogy az ellenoldal (egyedileg csökkenés, visszafejlődés, kihalás, fajok fogyása), is összefügg.

A növényvilág sok tekintetben hasonlít az állatvilághoz.

Az előzőkhöz és a következőkhöz azt kell tudni, hogy az állatvilágot (egyébként a növényvilágot is) tudományosan felosztották. A legnagyobb kategóriák, a törzsek ezek osztódnak további osztályokra.  Minden osztály több rendre tagolódik. Szinte minden rend, több családra tagolódik.

(Ez nem azonos a közismert, közhasznált családdal. Egyébként a közhasznált törzs és nemzetség fogalma sem azonos a genetikai törzs, nemzetség fogalmával. A genetikai nemzetségek (fajok, alfajok) osztódnak csoportokra, kolóniákra, állati társadalmakra, valamint a közismert családokra, és végül egyedekre. Bár az egyedek és közismert családok is genetikailag eltérhetnek egymástól, eltérhetnek az alfaji átlagtól, de kérdés nem az, hogy egyáltalán van a genetikus eltérés, hanem ez: mekkora a genetikus eltérés. E felsorolás, felosztás a genetikus eltérés mértéke, nagyságrendje szerinti felosztás. A legnagyobb genetikai eltérés a törzsek között van, a legkisebb genetikai eltérés az al- nemzetségek (alfajok) között ill. ennél is kisebb az egy alfajba tartozó egyedek között van átlagosan. Ugyanakkor ez csak az átlagos eltérés, az egyedi genetikai szóródás (a szélsőséges egyedek) adott esetben átlépheti az alfaji eltérés határát, de már a faji, rendi, eltérés határát nem léphetik át, eltekintve a nagyon ritka kivételektől. De ezek a ritka kivételek sem direkt átlépések, hanem a láncszemképződés folyamata.) 

Visszatérve: szinte minden család, több nemzetségre (fajra) tagolódik. Szinte minden nemzettség (faj), több al- nemzetségre (alfajra) tagolódik.

Én a nemzetséget azonosítom a fajjal. Ezért beszélek általában nemzetség-fajról.

Nézzünk pl. egy al - nemzetségi (alfaji) elágazódást. A közönséges róka nemzetség egy csoportja északra vándorolt, ők lettek az északi rókák, hosszú fehér bundával, és más megváltozott tulajdonságaikkal. Pl. más táplálék, más vadászat. Pl. más környezet, más távolság, más közösség, más párosodási szokások. Stb..

Egy másik csoport délre vándorolt, ők lettek a sivatagi rókák al – nemzetsége. Megint másképpen változnak meg, nemcsak testileg, de szokásaikba, tulajdonságaikba.

Így tehát az egy nemzettségből lett, három al – nemzetség, ez az elágazás, de ez folytatódhat. Vissza is térek rá.

De az ellenkezője is kialakulhat a visszakeveredés, kereszteződés, stb. Pl. úgy hogy a három al – nemzetség annyira sokasodik, tágul az élőhely, hogy összeérnek az élőhelyek. Ekkor még az al- nemzetségek, (alfajok) tudnak egymással párosodni, és párosodnak is, közös utódokat hoznak létre, ez a visszakeveredés, aminek több fajtája lehet.

Visszatérek az elágazáshoz, egyfelől nemcsak az elvándorlás okozhat elágazást, pl. halas példában nem erről volt szó. Másfelől, eddig csak egy al - nemzetségi elágazásról volt szó. De ha sokáig külön élnek (legalábbis elkülönülve), akkor már kialakulhatnak olyan tulajdonságok, szokások, hogy nem jöhet létre a párosodás, a közös utód, nem jöhet létre visszakeveredés, ekkor már nemzetségi, faji elágazásról van szó. Az is megállapítható, hogy a konkrét folyamatok döntően az al- nemzetségek (alfajok), ill. a nemzetségek (fajok) szintjén zajlanak le. 

Meg kell említeni még a láncszemképződést, vagyis a részben ilyen, részben olyan (átmeneti) állatokat ill. nemzettségeket (fajokat) Röviden, átmeneti-láncszem nemzettségek-fajok. Ugyanis a genetikus törzs, osztály, rend, család, csak elméleti kategóriák, konkrétan a nemzetségek (fajok) és al–nemzetségek (al-fajok, fajták, típusok) jelennek meg. Tehát a láncszemképződés (átmeneti-láncszem nemzettség-faj) mindig nemzetségi szinten jöhet létre. Van olyan láncszemképződés, mely új nemzettséget, van, amelyik új családot, van, amelyik új rendet, van, amelyik új osztályt, van amelyik, új törzset hoz létre. Az utóbbi, az új törzs (ill. osztály) kialakulása talán a legfontosabb. De nem biztos, hogy önmagában a legnagyobb genetikus ugrás, mert néha a rendek, családok, nemzettségek között is hatalmas ugrások vannak. Nagyjából a törzsfejlődés azonos a minőségi fejlődéssel, de ez sem egyértelmű. (Megjegyzem jó néhány dolog még tisztázásra vár.)

Tulajdonképpen a törzsi, osztály, láncszem menete: egy meglevő alfajba (al- nemzetségbe) tartozó egyed, egyedek, olyan új alfajt hoznak létre, mely alfaj, egy új törzs, osztály első alfaja lesz.

A lényeg, hogy új törzset, osztályt (egysejtűek, szivacsok, csalánozók, gyűrűs férgek ízeltlábúak (rovarok) puhatestűek, halak, kétéltűek, hüllők, madarak, emlősök (az utóbbi öt egyébként gerinces és egy törzsben van) kialakító átmeneti-láncszem nemzettség-faj kialakulása egy fontos evolúciós tényező.

Az átmeneti-láncszem nemzettség-faj kialakulása tehát a felsorolt 26 evolúciós hajtóerő okán jön létre. Nyilvánvalóan egy-időben nem jelentkezik a 26, de az sem valószínű, hogy egy hajtóerő elég lenne. Már azért sem, mert vannak mindig jelen levő hajtóerők, ilyen pl. az élni akarás és kellemességre való törekvés érzése.  Szerintem legalább 10-11 evolúciós hajtóerőnek kell egy időben jele lenni, ahhoz hogy létrejöjjön az új nemzettség-faj. Minden alakulás (jó rossz, nemzettség, család, stb.) tehát az új nemzettség-faj megjelenésével jön létre. Csak ezek közül az új nemzetség-faj megjelenések ezreiből, egy-egy korszakalkotó lesz, kialakul egy olyan nemzettség-faj  amiből végső soron nemcsak új nemzettség új család, új rend, de új osztály ill. új törzs is létrejön. Úgy alakulnak a dolgok, hogy egy-egy láncszemből új osztály, új törzs fejlődik ki.

Mert mint mondtam az osztályfejlődés, törzsfejlődés nélkül nincs minőségi fejlődés. Viszont az ember nem új osztály, törzs, hanem a család ill. nemzetségfejlődés, ill. al - nemzetség-fejlődés során jött létre.  Mégis az ember a legmagasabb minőség.

Ezért talán helyesebb a minőségi fejlődést létrehozó láncszem kialakulásáról (átmeneti-láncszem nemzetség-faj) kialakulásról beszélni. Mely vagy új osztályt, törzset hoz létre. Vagy, a nélkül hoz létre minőségi fejlődést. Meglevő alfaj egyedeiből olyan új alfaj jön létre, mely nem hoz létre új törzset, osztályt, rendet, családot, csak új alfajt) de ez az új alfaj, (pl. az majmokból az előember) minőségileg magasabb élőlény, alfaj, faj első alfaja.

(Ne felejtsük el, hogy jelenleg az ember nem alfajokra, hanem al-al- fajokra tagolódik (afrikai, ázsiai, európai, stb.). Pl. a házi macskák alfaja tagolódik sziámi, perzsa, stb. al-al- fajokra. Az al-al fajok genetikai eltérései olyan kicsik, hogy az egyedi genetikai szóródások gyakran átlépik. Az al-al- fajok közötti párosodási képesség teljes, a visszakeveredés lehetősége teljes, és valószínű a visszakeveredés, a közös alfaj kialakulása, az al-al- fajok eltűnése.)

A legfontosabb a minőségi növekedés, de csak akkor, ha összhangban van a legfőbb természeti Isteni céllal. Összhangban pedig úgy tud kerülni, ha egy enyhe mennyiségi növekedés van. A színesedés (nemzettség-faj sokasodás), vagy egységesülés aspektusa ezek szerint csak harmadlagos szempont, de valószínűleg bizonyos számú nemzetség-fajsokasodás alatt nem jöhetett volna létre a minőségi fejlődés.

A családok, rendek, stb. két nagy megoszlása: élőhely-szerinti, a másik táplálkozási (növényevő, mindenevő, húsevő-dögevő, húsevő-ragadozó). De a közösségbe szerveződés fajtája is elválaszthat, kialakíthat családokat, rendeket, ill. vannak még más tényezők is. 

Az élőhely szerinti nemcsak földrészek éghajlatok szerint különülnek el, de pl. így is: föld alatt élők, föld felszínén élők, fákon élők. Vagy, erdei és mezei állatok, stb.. Tengerben, édesvízben, mocsárban, homokban, sziklákon, hegyeken, stb. élő állatok.

A táplálkozási elkülönülés szerintem így történhetett, történhet: minden állat, faj, alapjáratban, az ősi (egysejtű) génjei szerint növényevő és egyben húsevő-dögevő (húsevő, de nem ragadozó). Így viszonylag könnyen át tudnak váltani az egymásba. Pl., ha csökken a növényi táplálék, ehető állat viszont sok van, akkor több mindenevő fajból, és dögevő fajból ragadozó faj lesz, elhagyják a növényevést, több növényevő faj pedig mindenevő lesz. Ha bővül a nővényi táplálék, az állati viszont csökken, akkor több mindenevő fajból, növényevő faj lesz, elhagyják a húsevést, dögevést, és több ragadózó fajból, mindenevő, ill. dögevő faj válik.

Lehet más modell is, a tápláléklánc viszont szükségszerűen létrejön.

Ez a kettő (élőhely, és táplálkozás) elkülönülés, önmagában nem hoz létre törzsfejlődést, ill. minőségi fejlődést, viszont ezek egyik eleme lehet.

Visszatérve, ha van pl., négy alapvariáció (élőhely, táplálkozás, közösségbe szerveződés, kommunikáció, vagy párosodás, utódgondozás), akkor abból akár tízféle variáció is kialakulhat.

A második körben azonban már százas, a harmadik körben már tízezres nagyságrendű variációk jöhetnek létre.

Minél több variáció, annál több nemzetség-faj, rend, család. És minél több nemzetség-faj annál nagyobb valószínűséggel lesz az egyik, törzsfejlődési ill. minőségi fejlődési láncszem.

Az evolúciónak, és általában az élőlényi életnek van egy „békés egymás mellett éles” aspektusa, melynek elemei: hódítás, megsemmisítés, felhasználás, leigázás, ill. behatárolt hódítás, felhasználás, leigázás, harc, ill. szabályozott, viszonylag békés verseny, ill. békés, de elkülönült egymás mellett élés, ill. együttműködés. 

Az evolúció bizonyítéka pedig (és reméljük, nem vágtak át minket) hogy legrégibb kőzetekben csak baktériummaradványokat találtak, egyébként baktériumok növények. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben egysejtű maradványokat találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már szivacs, csalánzó maradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már puhatestű (pl. kagyló) és féreg maradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már rovarmaradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már halmaradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már kétéltű maradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már hüllő maradványokat is találtak. Aztán az eggyel fiatalabb kőzetekben már madár maradványokat is találtak. De itt már találtak emlős maradványokat is viszont keveset. (Az is számít hogy mennyi maradványt találtak, vagyis mikor teljesedett ki a törzs, az osztály, mikor érte el a maximumát.)

Eggyel fiatalabb kőzetekben több emlősállat maradványt találtak.

Az ember maradványait csak legfiatalabb kőzetekben találták meg.

Másik bizonyíték hogy azért sok láncszem állatot (nemzetség-fajt) is találtak.

Az is egyfajta bizonyíték, hogy az emberi magzat fejlődésében szinte végig lehet követni az evolúciót.

És végül, azért az, látható, hogy pl., a kagylónál fejlettebb (értelmesebb érzőbb) állat pl. a madár, a madárnál, az emlős (kutya, macska, majom, stb.), stb..

Ugyanakkor elméletileg az is lehetséges, hogy pl., kialakul egy, a macskánál vagy az embernél is értelmesebb érzőbb hal. Vagy puhatestű, vagy rovar, stb. Ugyanis a törzsük fennmarad, időben fejlődik, és törzsön belül is lehetséges az evolúciós fejlődés.  Érdemes pl. a delfineken (állítólag ők nem halak) elgondolkodni, mivel hogy felettébb értelmes és érző állatokról van szó.

Az evolúcióban sok minden megmagyarázható, de sok minden nem. Hogyan lesz pl. a bőrből, vagy a szőrből, toll? Hogyan lett katicának piros színe és hét fekete pettye? Mekkora működési mechanizmus és mekkora programszakasz kell ahhoz, hogy a katicának piros színe és hét fekete pettye legyen? És, ismétlem, hogyan jött ez létre? Hogyan lettek a mérgező rovarok rikító színűek? És honnan tudja, a többi állat, hogy ők mérgezőek? És ha ez bejön, akkor miért nem lesz több rovar rikító színű? Hogyan lett a kígyónak mérge? Hogyan lett a zebra csíkos? És még milliószámra lehet a kérdéseket feltenni. Ezekre a kérdésekre az itt leírtak, és a máshol leírtak sem tudnak válaszolni. Gyakran már, a miértre sem tudunk válaszolni: pl.,.miért lett a zebra csíkos? Vagy talán az magyarázható, hogy miért színesek és illatosak a virágok. De miért olyan sokféle és szépséges az alakjuk? Ha miértre tudunk is válaszolni, akkor is a hogyan kérdésnél elakadunk. Talán nem véletlen, hogy a föld nemcsak azért különleges, mert itt élővilág van, de azért is, mert itt rengeteg nem élő anyagfajta van.

Olyan mintha az evolúció mellett lenne egy titokzatos génműhely is, amely némileg bohókás fantáziával bír. Hogyan működik ez a műhely, és egyáltalán hol van, a földi természetben, vagy Isten kezében, vagy a földön kívül, ezt nem tudjuk, ezen még sokat kell gondolkodni az embereknek.

Ha a természetben van ez génműhely, akkor talán „a világmindenség az egybeforgó gömbök rengeteg sokasága” elmélet talán egyfajta magyarázat-kezdet. Középen, közép és a szél közepén, a legkisebb és a legnagyobb közepén (pl. a földön) kialakul a legfelső szerveződés. Ez egyébként összeilleszthető azzal, hogy a világmindenség egy hatalmas résstruktúra-szerveződés, a világmindenségben sokféle résstruktúra van. Ez a közép, az ívelt, körívek vonalak, mozgások világa. Ez a molekulák világa, és az anyagi tulajdonságok elkülönülésének világa. Ez az összetett szerkezetek világa. Ez az élővilág és a részbeni önállóság és szabálytalanság világa. Mert a közepet, a nagy szerveződése (pl. bolygók) is, meg a kicsi (pl. atomok) szerveződése és forgása is szervezi. Mert itt a ciklikus mozgás, változás (ütközés, hatás) nem egyszerű forgás, hanem összetett mozgás, változás (ütközés, hatás).

Az evolúció rejtélye, a miniatűr szerves vegyi-üzemek rejtélye, de ezért vannak itt más rejtélyek is.

Az élőlények nem mások, mint miniatűr szerves vegyi üzemek (laboratóriumok) sokasága.  Hogy csak egyet mondjak a sokból, pl. a kígyóméreg előállítása. Van egy olyan gyanúm, hogy a rejtélyesség részben abból ered, hogy a tudomány e tekintetben viszonylag elmaradott. Pl., nem tudunk kígyómérget előállítani, vagy ha igen, akkor is komplikáltan. Lehet, hogy a természet ezt sokkal egyszerűbben oldja meg. Egyszer talán az emberi tudomány is eljut a természet szintjére és akkor a rejtélyesség félig meg lesz oldva. Jelenleg a tudomány még azt sem tudja, hogy a természet hogyan csinálja.

Az már egyértelmű tervezettségre utal, ha a „gondolatmenet” ez lenne: a kígyónak kell egy védekező, támadó fegyver legyen ez a méreg. Vagy: minden állat-fajnál próbálkozzunk, többek között a vegyi fegyverzettel. Akkor állítsuk elő a mérget és ezzel párhuzamosan az immunitást. 

Ezért a tervezetlenségből, véletlenszerűségből adódó sorrend szerint: génmutáció okán az állat véletlenül mérget állít elő. Akkor még meg kell oldani azt a feladatot, hogy ez a méreg önmagára ne legyen veszélyes. És ezután jön hasznosítás, azaz ezt adott esetben védekezésre ill. támadásra használja. Logikusan a tervezetlen természetnek le kellene állni a méregtermeléssel, mert annak a megjelenésekor semmi haszna nincs, csak kára van. De nem áll le, lehet hogy a természet úgy „gondolkodik” semmivel sem áll le, csak, ha muszáj. Talán akkor feltételezhető ez a természeti, Isteni törvény: a kezdeményt akkor is megtartom, ha fölösleges, sőt ha kicsit káros, megpróbálom megtartani és hasznosítani. Csakhogy ez a törvény már eléggé tudatos gondolkodásra vall. Másfelől, e törvény mellett sokkal több fölösleges kezdeménynek kellene lenni. De az állatokon általában nincs semmi fölösleges kihasználatlan, szinte mindennek megvan a maga célja, szerepe. 

Egy másik elmélet: a mérges egysejtűből lettek a mérges fajok, a támadó ragadozó egysejtűből a ragadozó fajok, és így tovább.

Az élőlények, beleértve az embert is, alapvető meghatározásai.

1. A külső körülményektől részben független, részben önszabályzós rendszer-komplexusok.

2. Egyben, érzésekkel rendelkező, reprodukcióra képes, (a fejlett állatok kötetlen programozásúak), fejlett robotok.

3. Egyben, miniatűr szerves vegyi laborok sokasága.

4. Egyben, a sejtek szorosan együttműködő társadalma.

5. Egyben, a négy nagy nyitott kör, nagyrendszer (test, program, érzelem, értelem) kölcsönhatásai.

6. Egyben az al-körök, alrendszerek (anyagcsere, idegrendszer, izomzat, stb.) kölcsönhatásai.

Az alrendszerek tovább oszthatók, további al-al rendszerekre.

Mégis azzal zárom az elmélkedést, hogy a megmagyarázható evolúció mellett van ez a titokzatosság, és nem ahelyett. És lehet, hogy ez csak számunkra titokzatosság, hiszen sok titokzatos dologról derült ki, hogy lehet magyarázat. Az is igaz, hogy a kérdések nem csökkennek. A titokzatosságok lelepleződése mégis azt jelenti, hogy megismerhetők a mechanizmusok.

A gondolkodástan egyik kiemelt problémaköre az evolúció. Nemcsak azért, mert az ősi, kezdeti értelem megismerése közelebb visz a jelen értelem megismeréséhez. Az evolúció megfejtése adhat választ arra, hogy a természet a lényegi alkotó, a világ, ha nehezen is, de megismerhető. Ha van is Isten, aki megalkotta a természetet, akkor ő is természeten keresztül munkálkodik. Mert, ha Isten elsősorban közvetlenül munkálkodik, és nem hagyja magát megismerni, ha világ nem ismerhető meg, akkor az egész más gondolkodást és életszemléletet kíván. Akkor sok mindennek pl. e tanulmánynak is elveszik az értelme.

Visszatérek az ember fejlődésére. C/25 ábra.

Két nagy szakaszra bontható.

Az egyik az, hogy azért az, hatalmas ugrás, hogy pl. majomból ember (gondolkodó ember) lett.

A másik pedig a mai ember ill. az ötezer éves (kultúrember) fejlődése, és ennek mik az evolúciós vonatkozásai.

Érdemes néhány tulajdonságot felsorolni, amely az embert megkülönbözteti a fejlett állatoktól (pl. a majmoktól).

A két lábon járás, a fejlettebb eszközkészítés, használat, a manualitás, a nagyobb értelem, a fokozottabb ötletesség. Talán a legfontosabb a fejlett nyelv, a beszéd, a kommunikáció és a beszédben (szavakban, mondatokban) való gondolkodás. És ez által, egy másfajta és fejlettebb értelem. Továbbá a gazdagabb, sokrétűbb és mélyebb érzés és érzelemvilág.

És még lehetne sorolni a különbségeket.

Bizonyos érzékszervei az embernek gyengébbek, a mozgása ereje is gyengébb.

Hogyan jöhetett létre az emberi (majomtól az emberig) evolúciós ugrás?

Az ember kialakulása

Ez egy ismételt fejezetrész.

A kiindulásom az, hogy az ember valamilyen majomszerű állatból alakult ki. Arra, hogy ez a majomszerű, már fejlett állat, hogy alakult ki, itt nem térek ki.  (Az én felfogásom szerint is, Isten léte és az evolúció nem ellentmondás, mert Isten is megteremthette azt a természetet, természeti törvényszerűségeket, amelyben az evolúció létrejött.)

Az egyik tényező tehát az volt, hogy az előember abban a közösségi formában élt (szoros család, viszonylag szoros kisközösség), amely a fejlődést leginkább biztosítja. Gondoljunk pl. a közös vadászatokra. Vagy gondoljunk a csapaton belüli pozícióharcokra. Ezek a bonyolultabb együttműködések, fejlettebb gondolkodást és kommunikációt igényeltek.

Ugyanakkor a kisközösségi létnek vannak káros mellékhatásai is, különösen mai társadalom viszonylatában beszélhetünk károsságról.  A klikkesedés, és a csapatok közötti harc.  Az előember vonatkozásában ezek nem voltak nagyon károsak, mert egyféle versenyt generáltak. Viszont a mai embernek is szinte veleszületett tulajdonsága a klikkesedés és harc, ami jelenleg már káros. 

A változatos élőhely.

Az előember változatos élőhelyre került. Lehet hogy éppen oda szorult, ez sincs kizárva. Az erdő szélére, vagyis az erdő és a síkság, a sík terep, az alföld, egyszerre lett az élőhelye. Sőt gyakran vízpartra került, itt belépett a víz (folyó, tenger, stb.), mint élőhely. Talán még meg lehet említeni a hegyek alját, közepét, mint élőhelyet. Én elfogadom azt a verziót, hogy az ember azért kezdett két lábra állni, mert magas fűből szét akart, ill. szét kellett néznie. Szét kellett néznie, az ellenség miatt, a táplálék miatt stb..  Ezt ugyebár a síkság hozta, ott van értelme széjjelnézni. Az erdőben fára kell mászni a szétnézéshez, de még ez is csak egy akadályoztatott szemlélődés lesz. Az ember nem csak két lábra állt, de magtanult két lábon járni, vagyis meg tanult két lábon élni. És megtanult leülni is.  Az állandó szétnézés ugyanakkor azt is eredményezte, hogy az ember legfontosabb érzékelése, a látása lett. Az állatoknak általában a szaglásuk, a hallásuk, a fontos érzékelésük. A látás elsődlegességével, pedig kialakult a vizuális gondolkodás. Anélkül, hogy belemennék a vizuális gondolkodás elemzésébe, kijelentem, hogy ez egy fokkal fejlettebb gondolkodás, mint más érzékelésre alapított gondolkodás.

A két lábon élés állítólag élettanilag is kedvező, segíti ez idegrendszer fejlődését. Van azonban egy mindennél nagyobb haszna. Az, hogy felszabadulnak a karok, ill. a kezek. Az erdőben a fán kapaszkodás egyrészt nem teszi szükségessé a két lábon élést, másrészt lefoglalja a kezet. Az embernél tehát felszabadultak, az egyébként is viszonylag fejlett kezek, és ezek egy sor újabb mozgást tettek lehetővé. Már maga a sokféle mozgás is segíti az értelmet. A kezek segítettek a táplálékszerzésben is. Az igazi hasznosság azonban az volt, hogy ezekkel, a kezekkel, eszközöket lehetett készíteni. Kőbaltát, dárdát, stb. Itt megint a gondolkodás átalakulását kell látni, vagyis azt, hogy az ember elkezdett eszközökben, eszközhasználatban, eszközkészítésben gondolkodni. Ez egy fejlettebb gondolkodás. Az ember második, harmadik, de mindenképpen az egyik gondolata: vajon milyen eszközzel lehet a problémát megoldani. Illetve: ezt dolgot, mint eszközt, mire tudom használni.

A változatos élőhely ugyanakkor változatos táplálékszerzést tett lehetővé. Ugyanezt igényelte a mindenevés, és talán a kettő összhatása alakította ki a végleges minden-evést.  De az előember étrendjébe több hús került, mint majmok étrendjébe. A síkságon kevesebb gyümölcs volt, mint az erdőben, vadászni kellett. A vízparton pedig halászni kellett. Állítólag a mindenevés, is segíti az idegrendszer fejlődését. Az viszont biztos, hogy változatos táplálékszerzés segítette a gondolkodást. Különösen a csapatos vadászathoz kell sok fifika és együttműködés.

A változatos élőhely változatos lakhelyépítést is igényelt.

Mindez együttesen színesítette, változatossá tette az előember kommunikációját. Ez elsősorban hangi kommunikáció volt, azaz, egy kezdetleges beszéd. Talán az is hozzájárult, hogy az előembernek „véletlenül” nagyon jók voltak hangképző szervei, legalábbis beszéd vonatkozásában. És szerintem hangi beszéd, egy fokkal fejlettebb, mint a testbeszéd. Talán az is közrejátszott, hogy nagyobb távolságokba kellet kommunikálni, a kiabálás (hangi kommunikáció) hatékonyabb volt, mint a mutogatás. (Magas fűben és erdős területen nem érvényesül a mutogatás.) Már azért is, fejlettebb, mert a hallgatónak nem kell látni a közlőt. Tehát nem látszik beszélő, nem létszik hallgató, és ráadásul a beszélőnek egy olyan valamit kell megnevezni, amit hallgató nem lát. Pl. vigyázz, tigris van a közelben – kiabálja az ötven méterre levő, nem látható társának. Ez mutogatással kevésbé lehetséges. Másfelől a hallgatónak el kell képzelni a tigrist, vagyis el kell vonatkoztatni a valóságtól. Nyilván eleinte csak annyit kiáltott, veszély, aztán, hogy tigris, aztán hogy tigris a közelben, aztán, hogy tigris az erdőszélén, stb.. Ekkor hallgatónak már nemcsak tigrist kellett beazonosítani, elképzelni, hanem az „erdőszélt” is, a szó lapján. De itt megint a gondolkodás alapvető változását kell látni. Más, fejlettebb gondolkodásfajta alakul ki az állandó és egyre fejlődő beszéddel.  A beszélő és a hallgató megtanul többek között elvonatkoztatni. A jól beszélő, és hallgató nemcsak egy látható, tapasztalható, dologról tud beszélgetni, hanem távoli, vagy éppen egy elmúlt, sőt egy jövőbeli dologról is képes beszélgetni. Ez pedig szinte minden gondolkodási funkciót fejleszt, a következetést, a memóriát, a fantáziát és még sorolhatnám.

De maga az elvonatkoztatás fejlődése is meghatározó. Pl., megjelennek fogalmak. A fogalmakban való gondolkodás. Szerintem, az emberré válás legjelentősebb tényezője a beszéd kialakulása volt. Végül kialakult, a belső beszéd, a tudatos gondolkodás lényege.

Van itt még egy tényező, amin el kell gondolkodni. Az hogy az emberi faj nem nagyon szakadt szét különböző fajokra. Ebben szerepe volt a párosodási szokásoknak, ill. a párosodás biológiai tényezőinek. Mi ennek szerepe az emberré válásban?

Az emberiség biológiai szempontból egy faj. Nemcsak azért, mert végső soron nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezünk. Hanem azért is, mert bármely ember, bármely más emberrel párosodva, képes közös utódot létrehozni. Méghozzá ugyanolyan könnyen, mintha saját népébe, „fajába” tartózóval párosodna.

A közös tudat, az akkor még szűkebb, egységesebb kultúra (ezért szélesen értelmezhető) fontossága folyamatosan erősödött.  

Az előember, később abban is különbözött az állatoktól, hogy a tudás nem elsősorban a géneken keresztül, hanem a tanuláson, a kultúrán keresztül haladt, ill. jelenleg is ott halad. Pontosabban a géneken keresztüli tudáshoz, hozzáadódik a közös tudás, a kultúra tudása. Ráadásul a gének csak korlátozott tudást, a kultúra sokkal korátlanabb tudást képes közvetíteni. (Jelenleg már több közös tudatréteg van nemcsak a kultúra. A korai embernél a közös tudat rétegét azonosíthatjuk a kultúrával.)

Az előembernél, az eszközök, a rajzok, és az idős emberek tudása (többek között, beszéde) biztosította a kultúra haladását. (Egyre kisebb jelentősége van az idős emberek tudásának. De jó, ha nem vesszük figyelembe ezt a tudást?)

Az eszközöknek, a rajzoknak, a manualitásnak, kultúra időbeli terjedésében is szerepe volt. Később megjelent az írás, szintén hatalmas lépés, de ez már nem az előember története.

Arról, hogy később, az előember utáni időben mi minden segítette a fejlődést, egy külön könyvet lehet írni. (Rengeteg találmányt lehetne itt említeni: tűzhasználat, agyagosság, érckohászat, földművelés, állattenyésztés, írás, könyvek, számítógép, stb. E találmányoknak egy része talán véletlenszerű volt. Végső soron azonban a fejlettebb gondolkodásból és az eszközkészítő gondolkodásból eredt. A fejlettebb gondolkodást, ill. az eszközkészítő gondolkodást nevezhetjük akár innovációs gondolkodásnak. Vagy, hozzáadott szellemi értéktöbbletnek. A találmányok elterjedése és fennmaradása, pedig annak köszönhető, hogy a kultúra lett a meghatározó tudás-továbbító.) Ez a későbbi fejlődés szerintem már a folyamat további szükségszerű szakasza volt. A fejlődés napjainkban sem áll le és a jövőben sem fog leállni. Csak a genetikai fejlődés még tovább lassul, viszont a kulturális, a rendszertani, a közös tudat fejlődés megmarad, sőt növekedhet is. Legalábbis ez a tendencia következik a múltból.

(A közös tudat később már nagymértékben kibővült és jelenleg már több rétegre osztható. Szerintem már nem rétegződik tovább, mert a tudomány, társadalomtudomány átveszi a központi pozícióját. A közös tudat, elsősorban a tudomány, azonban tovább bővül és egyre fontosabb lesz.)

Még egy a jelenre jövőre is szóló megjegyzés. Valószínűleg a túl könnyű körülmény, helyzet (élőhely) sem, de a túl nehéz helyzet sem kedvez a fejlődésnek. A nehéz helyzet erőfeszítésre kényszerít. De ha túl sok a nehézség abba bele is pusztulhat az élőlény, a közösség, vagy pedig egy védekező, csak fenntartó életet kényszerít rá. 

Szóval sok tényező szerencsés (vagy éppen természeti, Isteni) konstellációjából alakult ki az ember, az állatvilágból.

De az ember kialakulását be kell illeszteni az evolúcióba.

A felsorolt 26 evolúciós hajtóerő, az emberi fejlődésre is hatott, ill. hat, de azért nyilván vannak arányeltolódások. Egyes hajtóerők elsorvadtak elsorvadnak, más hajtóerők felerősödtek, felerősödnek. Összességében azonban a mai ember a kultúrember esetében már sorvadnak az evolúciós elemek. Az ember fejlődését elsősorban már a kultúra a társadalmi rendszer, illetve saját maga határozza meg. 

Néhány gondolat ezzel kapcsolatosan.

1. Nyilván az erősebb érzések, az élni akarás, a kellemességre való törekvést, végső soron az élni akarást is erősítik. Ugyanakkor az ember képes leginkább az öngyilkosságra, a depresszióra, az önpusztításra. Az ember képes leginkább az öncélú háborúra, öldöklésre. Az ember képes a pazarlásra, arra hogy a természeti erőforrásokat nem gyarapítja, hanem csökkenti. Tehát az akarata annyira önálló lett, hogy akár képes letérni az evolúciós pályáról is.

2. Az ember a mesterséges szaporodással, ill. azzal, hogy állati értelemben vett életképtelen gyereket is világra hoz, ill. hogy a beteg fiatalokat meggyógyítja, és azok utódot hozhatnak létre, szintén letér az evolúciós pályáról, pontosabban nem érvényesül a természetes kiválasztódás.

3. Az ember már nem tagolódik (és nem is fog) törzsekre, osztályokra, genetikus családokra, sőt genetikus nemzettségekre sem, legfeljebb genetikus al-al-nemzettségekre tagolódik. Az emberi fajok (európai, ázsiai, afrikai stb.) genetikus értelemben al-al-nemzettségek. Minden ember képes egymás között párosodni, utódot nemzeni. A jövőben legfeljebb új al-al–nemzettségek alakulhatnak ki, de ennek is igen kicsi a valószínűsége itt a földön, mert a globalizálódás a népsűrűség inkább visszakeveredést hoz létre.

Az emberek genetikailag jelentősen azonosak, egyre inkább azonosak lesznek. Ami leginkább elválasztotta, elválasztja őket az a kultúra, beleértve a legfontosabb részét, a nyelvet. A jövő azonban kérdéses?

Az ember tehát a genetikus (a program) tagolódásról, fejlődésről letért (ez gyengül) és áttért a kulturális tagolódásra és fejlődésre. A kultúra, a szokások a nyelv, stb. különbözősége befolyásolta leginkább az emberi érzések, gondolkodás, stb. különbségét. Mert ezek lényegesebb tulajdonságok, mint pl. a bőrszín. De összességében az emberek nagyon is egyformák, legalábbis ami a „fajokat”, népeket illeti. Ha pl. egy afrikai csecsemőt egy európai környezetbe, nevelnek fel átlagosan, megszokottan, (ha, nincs faji megkülönböztetés), akkor az a gyerek, ill. később felnőtt, szinte ugyanolyan lesz, mint a többiek, ill. csak az egyéni egyéniségek különbsége jön ki.

A kultúra volt az, ami a gének helyett, elkülönült, majd párosodott, ötvöződött tehát kvázi egy kulturális evolúcióról beszélhetünk.

Ez a genetikai magállás, azonosulás, és a kulturális tagolódás, fejlődés mondjuk 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és tart mai korig (évszázadokig) de éppen korunkban változik ez megint. Ugyanis a kultúra is kezd egységesedni. Egyébként a kisebb genetikus és jelentősebb kulturális eltérést, az elkülönülés, többek között az éghajlat, a környezet különbözősége váltotta ki. Manapság már nincs elkülönülés és az ember képes kompenzálni az éghajlati és egyéb környezeti különbségeket. Tehát korunkban (ezekben a századokban) váltás van.

4. Ugyanakkor az emberi egyéniségek egyre inkább különböznek. Vagyis a rövidebb ideig tartó egyéni és családi különbségek nőnek. Grafikonnal ez úgy néz ki, hogy a nagy, a kultúrából eredő hullámzásokat felváltotta a kis rezgések (az eltérő egyéniségek) kora.

Ez a tendencia még változhat, de nem a közeljövőben pl. 100 év alatt.

5. Ugyanakkor meg kell említeni a társadalmi rendszerek, a gazdag fejlett országok, ill. szegény fejletlen országok, valamint azon társadalmi réteg, ill. csoport hatását az egyénre, amelybe az egyén tartozik. Elkezdhetünk elmélkedni az egyéniség az egyéni tudat és a környezet, a társadalmi környezet bonyolult kölcsönhatásán.

Talán az is megállapítható hogy manapság ez a hatás (rendszer, ország, társadalmi réteg, csoport) erősebb, mint a kulturális hatás, mivel a kultúra egységesedik. Kérdés azonban, mit hoz a jövő, e hatás szempontjából.

6. Ugyanakkor az emberré válásban és az emberi fejődésben is jelentős szerepe van az ötletességnek (újítás, innováció, hozzáadott értéktöbblet).

Egy majomcsapat egyik tagjának eszébe jutott hogy megmossa a poros gyümölcsöt, betette azt a folyóba, mire a többiek elkezdték utánozni, és ez a majomcsapat, azóta is megmossa gyümölcsöket. Egy másik majomcsapat egyik tagjának a nagy hidegben eszébe jutott, hogy beugorjon a hőforrásba. A többiek utánozták, és ez majomcsapat azóta is a hidegben, a hőforrásban lubickol. Persze az ötlet lehet rossz is, de akkor nem sokáig utánozzák, ill. elvetik. Az ötlet mellett fontos az utánzás (ami egyféle tanulás). Az ötlet egy csodálatos dolog, egy hirtelen jött gondolat és bátorság. Általában azonban nincs új ötlet, csak a meglevők másféle összerakásáról van szó, de ez is ötlet.  

Ötlet, újítás, innováció, hozzáadott értéktöbblet nélkül nincs fejlődés, legalábbis emberi fejlődés. (Lehet, hogy állati fejlődés sincs.) Ezt könnyű belátni, hiszen ha mindenki a megszokott módón él, tevékenykedik, akkor minden marad a régiben.

7. A fejlődés az egysejtűtől az emberig folyamatos, bár szakaszokra osztható, de nem voltak, teljes megszakadások és kiugró sziklafalak sem voltak. Az emberben benne van az egysejtű a kezdetleges és a fejlettebb állat. Az emberi társadalomban benne vannak az állati társadalmak. De benne van az is, hogy a szervezettség nő, a társadalom az egyén szervezett közössége, az ember már kevésbé, mint élőlény fejlődik, hanem inkább a társadalmon (benne a kultúrával és a rendszerrel) keresztül fejlődik. Illetve az ember az alkotásain keresztül fejlődik.

Kérdés viszont, hogy az egyéniség és a szervezett közösség egyidejűleg hogyan tud fejlődni.

A fa-elágazásos modell talán úgy néz ki, hogy kezdetben voltak nagy genetikus elágazások, ebből az egyik elágazás az ember, ez közepes-nagy faág azonban nem genetikusan ágazott el (igaz, volt még egy al-al-nemzettségi elágazás) hanem társadalmilag annak is a kultúra aspektusából.  Ezek a közepes ágak azonban átmentek a rendszer aspektusba, csökkentek ezek az ágak, és a belső szerkezetük szervezettebbé vált. A szélesen értelmezett kultúra és a társadalmi rendszer azért sok szempontból azonos. Viszont a közepes ágakon (a rendszereken), melyek azért nőnek, fejlődnek, a kis ágak (a csoportok) és a levelek (egyének) egyre eltérőbbek.

Az eltérő egyének úgy tudnak egy közös ágon (törzsön) élni, ha azon ág mindegyiket kiszolgálja, és ez meglehetősen bonyolult mechanizmust feltételez. Bonyolult, de szervezett (nem kaotikus) mechanizmust feltételez. Ebben is jelentős szerepe van a demokráciának, melyben az egyén önálló, független is, de az egyéni döntésekből összesített közös döntés, már egyegységes cselekvést generál.  Ugyanakkor az egyéniesedésnek is van határa, szükség van közösségi érzésre is.

8. És persze az önálló akarat problémája mindig felvetődik. Az talán megállapítható, hogy az ember egyre inkább interaktív. Az ember egyre jobban el tud térni a természet, a szükségszerű körülmények sodrásától. Az ember egyre inkább visszahat a természetre, a körülményekre. Az ember egyre inkább maga alakítja a körülményeit és magát. Nem mindegy azonban ennek mértéke, és az, hogy ezt ne becsüljük túl. És azt is látni kell, hogy ennek nemcsak jó, de káros, veszélyes oldala is van.

A gondolkodó (a 10 ezer évvel ezelőtt kialakult mai ember) evolúciós szintje és fejlődése.

A programmechanizmus, a variálható kötetlen programmal, valamint a szelekciós (nem utánzó) tanulási programmal elérte a csúcsot. A testmechanizmus sem fog jelentősen változni. A genetikai fejlődés lelassul, (szinte bezárul) hiszen a 26 evolúciós hajtóerő-tényező jelentős része már nem aktuális.

Az alkalmazkodás-képességet (a környezethez, természethez való alkalmazkodást) az értelem oldja meg és nem a genetikus fejlődés. Az emberi fajnak nincs igazán versenytársa. Az ember meg tudja oldani, legalábbis meg tudná oldani a faj és létfenntartást. Valójában az embernek egy potenciális ellensége van, saját maga, de ez nem generál genetikai fejlődést. Ez legfeljebb a kultúrák, világnézetek, embercsoportok, elgondolások, rendszerek küzdelmét és evolúcióját jelenti. 

Itt a földön balátható időn belül nem jöhet létre új ember-nemzettség, pl. természetes globalizálódás (nem jöhet létre elkülönülés) miatt sem.

A beszéd a logika, az alkotás-készítés (eszközkészítés), valamint az agykapacitás kihasználása okán a gondolkodás az értelem fejlődött, fejlődik (azért ennek is vannak árnyoldalai) és a gondolkodás-fejlődés az alapja a további fejlődésnek. A gondolkodásfejlődés okán a tudat, az önálló akarat, az egyéniség fejlődött és fejlődik.

A gondolkodásfejlődés okán az érzelemmechanizmus cizellálódott és cizellálódik. Az talán nem igaz, hogy az embernek sokkal több és mélyebb érzelme van, mint a fejlett állatoknak. Az érzelmek tudatos feldolgozása azonban mégis több fajta és újfajta érzelmet különíttet és különít el.

Visszatérek az összetevőkre (értelem, érzés, program, test, stb.)

Elmélkedés a szerkezetről (testről).

A mozgó szerkezet akár mechanizmusnak is nevezhető, vagy összetett folyamatnak. A mozgást, az érzékelést a szerkezet határozza meg. Sőt a programot, a szaporodást és mindent a szerkezet határoz meg. A kérdés az, hogy a mozgásnak érzékelésnek, stb. van önálló aspektusa? Ha van, akkor nem lehet összemosni a szerkezettel.

Másképpen: van mozgatószerkezet, van érzékelő-szerkezet, van program-szerkezet, van szaporodó-szerkezet, van gondolkodás-szerkezet, van érzésszerkezet, stb. És van egy alapszerkezet. Alapszerkezet mely a többi szerkezetnek keretet ad, biztosítja azok működését. Ez az élőlény teste az anyagcseréje. Számítógépnél pl. a test, ill. a tápegység.

Az evolúció rejtélye az, hogyan lesz viszonylag egyszerűből (esetleg élettelenből) viszonylag bonyolult szerevezett élő. Ezért feltételezhető, hogy a fenti elemek valamilyen időrendi sorrendben követik egymást. A 26 elem variációja több százra tehető, még akkor is, ha az (a) jelűek csak később következhetnek. Ráadásul menetközben is változhat a sorrend.  A pontos időrendi sorrendre én itt nem térek ki.

A lényeg, viszont az, hogy a jelenlegi tudomány, az érzések elemét valahová az időrendi sorrend végére teszi. Szerintem pedig az elemi érzés (ősérzés) ill. az elemi motiváció megjelenése, az evolúció elején, az időrendi sorrend elején, (valahol az elején) van. Pl. egyféle (mert van többféle) lehetséges időrendi sorrend: az élettelen egy különleges szerkezete - az élettelen egy különleges mozgása - az élettelen egy különleges érzékelése - egy fokkal fejlettebb szerkezet - kapcsolódás az érzésmezőhöz, az elemi érzés (az elemi motiváció, életbennmaradás, kellemetlen elkerülése) létrejötte – még egy fokkal fejlettebb szerkezet – elemi szaporodás - elemi program - majd ez ismétlődik, eggyel magasabb fokon. Az evolúcióban a program is fokozatosan alakult át bonyolult programra. Érdekes viszont, hogy sejtreprodukció, milyen gyorsan megy végbe, annak ellenére, hogy bonyolult dolgokat, pl. bonyolult programot kell reprodukálni. A reprodukciós szerkezet, a felgyorsulása által fejlődött.  Az elemi gondolkodás csak később kapcsolódik be a rendszerbe. Nem állítom, hogy ez a sorrend pontos, csak azt, hogy az elemi érzés, az ősérzés már az evolúció elején jelen van, és azt, hogy e nélkül nem is tudott volna kialakulni az evolúció.

Azt még a mai tudomány is elismeri, hogy az élőlényeknek van valamilyen rejtélyes motivációja: a lét és fajfenntartási ösztön.

Az evolúció valamilyen szinten tükröződik az élőlények születésében, növekedésében, szaporodásában, stb.

Persze az evolúció hatalmas témája közel sincs felvázolva.

Az evolúció megértéshez ismerni kell a tenyésztés tudományát. (Pl. tenyészthető tulajdonságok és nem tenyészthető tulajdonságok. Egyirányú keveredés és visszakeveredés. Stb.) 

Nem beszéltem többek között a növényvilág és az állatvilág eltérő fejlődéséről és összefüggéseiről. Itt kiemelném az összefüggéseket.

Nem beszéltem az ivaros szaporodásról (két egyedből, annak keveredéséből) jön létre harmadik.

Nem beszéltem az élővilág „fa modell” szerinti fejlődéséről. A „fa modellről” azonban még szó lesz. Az élővilág fejlődéshez meg kell érteni a „fa modellt”.

És nem beszéltem a többsejtű, (egysejtűekből való) lehetséges kialakulásáról.

Lehetséges, mert az sem kizárható, hogy a többsejtű, az egysejtűvel egy időben alakult ki, és nem az egysejtűkből alakult ki a többsejtű. A magzati fejlődés, amelyben benne lehet az evolúció, azt mutatja, hogy egy sejt osztódása során jön létre a többsejtű élőlény. De ez önmagában nem bizonyítja, hogy az egysejtűek együttműködéséből lett a többsejtű. Mindenesetre magzati fejlődést is érdemes tanulmányozni, ha meg akarjuk érteni az evolúciót.

És vannak telepes növények, állatok, melyek átmenetet képeznek az egysejtű és többsejtű között.

Az alábbi felsorolás is túlmegy a szűken értelmezett evolúció határán. Egy laza önálló egyedekből álló, individuális közösségből, hogyan lesz szorosabb, majd még szorosabb közösség, addig amíg az önálló egyed eltűnik és lényegében a közösség is eltűnik, kialakul a nagy összetett önálló egyed. De teljesen mégsem tud eltűnni az alkotórész önállósága. Nyilvánvalóan van ennek az állati és emberi (élőlényi) közösségek lehetséges alakulását vázoló vonatkozása is.

És azt se felejtsük el, hogy maga az egysejtű is (maga a sejt is) már egy összetett önálló élőlény.

Tehát a folyamat. Élő (szerves) anyag egységekből (molekulaláncokból, stb.) felépül a sejt. A sejtek módosulásából, a szövetekből, amelyek más minőségű élő nagy egységek, felépül a soksejtű. De azért marad az élő anyag egységek rendszere is. Azért a sejtek önállóság részben megmarad.

A rendszer: szisztematikus mozgás, áramlás, kapcsolat, hatás, átalakulás, felépülés, leépülés, életmegszűnés, stb..

Vagyis legalább hatszoros folyamat zajlik egyidejűleg.

Az élő anyag egységek szerves anyagok, szénmolekulák, stb..) önálló rendszere „élete”. Az élő anyag egységek és a sejtek együttműködése.  (A sejtek önálló élete rendszere.)  A nagy önálló többsejtű egyed és a sejtek együttműködése. A nagy többsejtű önálló egyed és élő anyag egységek együttműködése. (A nagy többsejtű önálló egyed önálló élete rendszere.)    

Sőt mindezek megküzdenek, vagy együttműködnek a szervezetben levő külső önálló élőlényekkel.

Egy másfajta vázlatos időrendi felsorolás.

Az egyedek (egysejtűek, baktériumok, stb.) laza nagyközösséget alkotnak.

A kényszerű összezártság, ill. a közösségi érzéshullámzás hatása.

Kialakul és növekszik az együttműködés, a kommunikáció, a munkamegosztás a specializálódás.

Még szorosabb nagyközösség alakul ki.

Tovább nő (szorosabb lesz) az együttműködés, a kommunikáció, a munkamegosztás, a specializálódás.  Csökken az egyedek (az önálló sejtek) önállósága (egyénisége, tudata, akarata, érzése).

Ez a folyamat folytatódik.

Kialakul ill. nő a nagy egység az összetett nagy egyén önállósága (egyénisége, tudata akarata, érzése), ill. kialakul a körülhatárolt nagy egyén.

A folyamat közben természetesen van egy koncentrálódás (centralizálódás, nagy egységekbe való összegződés, elkülönülés) is, kialakulnak a centrumok. Kialakul az anyagcsere centrumok, az érzékelés centrumok, az érzésmechanizmus centromok, a gondolkodás, irányítás centrumok, a végrehajtás, a mozgás, beszéd, stb. is nagy egységekbe különül. És a program is koncentrálódik. És persze a szaporodás is koncentrálódik. És kialakul nagy összetett egyed születése, halála.

A folyamat vége. Létrejön az önálló nagy egyed (egyén). Ugyanakkor a sejtek (alkotók) szinte elvesztik az önállóságukat, közöttük szinte teljes (nagymértékű) lesz az együttműködés, a kommunikáció, a munkamegosztás, a specializálódás. Az új nagy összetett egyed bizonyos szempontokból fejlettebb, és más minőségű, mint a sok apró egyed. De ezt a gondolatsort is érdemes folytatni. (Pl. az emberi társadalom elmehet nagyon szervezett „katonatársadalom” irányába, azon az áron, hogy csökken az egyének, önállósága egyénisége, önrendelkezése.)

Már említettem hogy az élőlények végeredményben sokféle anyagból (szövetből) és ezen anyagokból, álló alkatrészekből áll.

Az evolúció megfogható úgy is hogy az új anyagok szövetek megjelenése, és ezen szövetkezdeményekből az új jelentős alkatrészek kialakulása.

Vagy egy szövet egy alkatrész, valamilyen „génhiba” miatt elszarusodik, elmeszesedik, elcsontosodik egyéb szövetre átalakul? Vagy más, de mi, és miért?

De előveszem megint az összesítő gondolkodást, lényegében háromféle alternatíva lehetséges.

Szinte véletlenszerű anyag és szövetváltozások és alkatrészváltozások során fejlődik az élet.

Van egy cél, pl. a fejlett élőlény kialakulása és ez a cél terminálja fejlődést.

Nincs cél, de már a kezdeti életbe be van ültetve az érzékenység, a reakcióképesség, a variálódás, az életbemaradás, a szaporodás, az érzés. Gyakorlatilag ez egy nagyfokú reakcióképességet jelent, mindenre reagál, mindent meg akar tartani, sőt ő maga is termel variációkat, de mindezt úgy, hogy azért ne alakuljon át egészen, a lényege megmaradjon. Az élő anyag természete, hogy ami nem káros az hasznos lehet.

Talán ez az egész magyarázható szénatomok reakcióképességével, sokféle variálódásával és stabilitásával, és egy külső energiaáramlással. Mert gondoljunk bele mi az élő és élettelen közötti alapvető különbség.  Bizonyos határokon belül a fokozott reakcióképesség, a fokozott variálódás, de a határ megtartása. A stabilitás határának megtartása, vagyis kvázi az élet megtartása. És a bonyolultság, szervezettség. Tehát, csak a lényegi stabilitás határán belül fokozott a reakcióképesség, a variálódás. A határ közelében viszont már védekezik az élő anyag, már stabilitásra törekszik.  A bonyolultság, szervezettség pedig a fokozott reakcióképességből, és az emelletti stabilitásból ered.

Ha ez igaz, akkor mégsem sejtekből, programokból kell kiindulni, hanem a molekuláris szintről. Hiszen végül is a sejtek (a sejtalkatrészek), és a programok (gének) is molekulákból épülnek fel. Úgy is mondhatjuk, hogy a sejtek (sejtalkatrészek), a gének (a programok), a szövetek, a szervek és minden más: csak az élő szerves anyag (mely „motiválva” van egy különleges energiaáramlással), útkeresésének termékei.  A szénmolekulák önmagukban nem lennének képesek erre, ezért feltételezhető egy kiegészítő energiaáramlás.  

      Rövid kitérés az idegrendszerre, agyra.

Evolúciós viszonylatban a sejtek együttműködésének egy „új” hálózata az idegrendszer. Az idegrendszer a molekuláris együttműködés hálózat után jelenik meg, a fejlődésnek azon szakaszában, amikor egysejtűek már egy összetett nagy egységet alkotnak. (A több sejtből előáll az önálló nagy többsejtű élőlény.) Az idegrendszer egy elektromos (számítógépszerű) hálózathoz hasonló hálózat, persze a molekuláris hálózattal kombinálva.  Ez teszi lehetővé a gondolkodásfejlődést. Az idegrendszer fejlődik és ez lesz a fő hálózata az érzésmechanizmusnak, a mozgásmechanizmusnak is. Viszont már az idegrendszer ellőtt is van érzés (hormon)  élet, program anyagcsere stb.  A növények is éreznek, mozognak annak ellenére, hogy nincs idegrendszerük. Vannak összetett egységes növények.  Sőt szerintem az egysejtűeknek, ill. a növényeknek is van ősérzésük elemi motivációjuk, elemi tudatuk. E szerint, ha ez igaz, akkor a gondolkodás csak később alakul ki.

Az hogy az agy, az idegrendszer később alakul ki, mint az érzések, érzelmek, azt jelenti: az agy, az idegrendszer nem előállítója az érzéseknek, érzelmeknek, hanem csak szállítója, koordinátora. Illetve, az agy az idegrendszer teszi lehetővé, hogy a kevés alapérzésből kialakuljon a rengeteg érzékelt, testi, és érzelmi érzés.

Visszatérve az alkotók együttműködésére, (munkamegosztás, specializálódás) önállóság vesztésükre, a nagy összetett önálló egység kialakulására.

Nyilván ez a folyamat máshol is megjelenhet. Sokkal több helyen jelenhet meg, mint elő látszatra tűnik. Pl. a folyamatnak szerepe lehet,  az egysejtű, ill. a baktérium kialakulásában. Tehát már az élettelen világban is megjelenhet a folyamat. Vannak nagy, összetett szinte önálló rendszerek. Gyakran az élővilágot is ilyen rendszernek szokás nevezni.  Vagy a föld természeti rendszerét (vizek, légkör, talaj, kőzet növényzet, stb.) is nevezhetjük egy rendszernek. Vagy a naprendszert is rendszernek nevezzük.   Aztán ott van pl. hangyák társadalma, mint kisebb rendszer. 

Pl. az emberi egyén és az emberi társadalom viszonyában is felfedezhető ez a folyamat. A modern hálózati, szervezett társadalom egyre inkább, egy összetett nagy egyén kezd lenni, az egyén egyre inkább ennek az önállótlan alkatrésze kezd lenni. Ráadásul már kialakult társadalom idegrendszere, az információhálózat, mely egyben az irányítási hálózat technikai része.

Nem gondolom azt, hogy valaha az emberi egyén elveszítheti az önállóságát, és a társadalom lesz a nagy önálló egyén.

Azt azonban gondolom, hogy bizonyos szintig ez már létrejött, és fennáll annak lehetősége, hogy a folyamat valameddig folytatódjon.

Kb. innen:

  Az érzésmechanizmus és az életen túli lét.

Születés és halál.

A születésről először is azt kell tudni, hogy megszületni, az minimum egymilliárdszor nagyobb „szerencse”, mint eltalálni a lottón az ötös találatot. Pontosabban, az hogy pl. én (bárki) xy egyén (önálló érzésekkel bíró egyén) megszülettem az egy hatalmas véletlen, sok-ezermilliárdszor nagyobb az esély volt arra, hogy nem születek meg, mint arra hogy megszületek. Akárhogy is vizsgálom, az összes lehetséges variáció szerint, ez jön ki.

Szerintem a születés folyamata: gyors növekedésre alkalmas mag keletkezik pl. a két sejt egyesüléséből.  (Szerintem,  már létrejön egy elemi kapcsolat a külső érzésmező és  az élő anyag között, amely kapcsolat interaktív jellegénél, és motiváló hatásánál  fogva állandóan biztosítja fejlődést) Gyors növekedés. Az anyagi születés, az osztódás, a reprodukció nem más, mint gyors növekedés. A sejt belső növekedése, és osztódása. Ehhez az kell, hogy gyors növekedéshez szükséges anyagok (alkatrészek) közelben legyenek, magába tudja szívni az élőlény. (A természet reprodukciós üzeme olyan, ahol az alkatrészek mindenhol ott vannak, vízben, levegőben, földön, anyaméhben, stb. és a reprodukáló ill. az alkatrész úgy van kiképezve, hogy szinte adja magát a beillesztés.) Látszólag rejtélyes a reprodukció. De ha belegondolunk, nem nehezebb valamit lemásolni, mint egy egészen újat alkotni, sőt.

A C/ 30-as ábra szerint. A magszerű élő anyag jó táptalajba kerülve „megmozdul”.   Az érzésfonál egy elemi hullámzással összekapcsolódik a magszerű állapotban levő élő anyaggal. A magszerű állapotból kialakul az elemi élő anyag (pl. az élő sejt), ezzel kialakul az elemi egyéniség az elemi tudat is.   Ezzel együtt kialakul az ősérzés, ez már a külső érzéshullámzásnak egy erősebb változata. A sejt elkezd osztódnia ez már a többsejtű növekedése. Az embernél az élő anyag egyre erősebb érzéseket is képes fogadni. Kb. eddig tart a születés.

Az emberből kimenő érzésekről és az érzésgyűrű mozgásairól ebben a fejezetben nem beszélek. 

A további folyamat: növekedés, sejtátalakulás, szervek testrészek kialakulása. Ha emberről van szó, akkor persze a növekedési folyamat még legalább húsz évig tart. A fejlődés ezután sem áll meg, csak azt inkább már átalakulási, öregedési folyamatnak lehet nevezni.

Ha születést teljes önálló tudathoz kapcsoljuk, akkor igen nehéz megállapítani a születés időpontját. Talán oda tehető, a másképp értelmezett születés, amikor a magzat már képes emberi léptékkel is értékelhető kellemes, ill. kellemetlen érzéseket érezni. A lényeg az, hogy nemcsak a test (az anyagcsere rész) nő, alakul, hanem az érzés, érzelem mechanizmus (szerkezet), vele az érzésvilág is nő, alakul. Illetve a gondolkodásmechanizmus (szerkezet) és vele az értelem is nő, alakul..  A program-szerkezet is változik, szerintem a sejtprogram egy része valamikor még magzati növekedésben beíródik az agyba. E program, egy további része azonban viszonylag kötetlen cselekvési program, a tanulás, a környezet hatására változik, bővül.

Valójában születés és a halál rejtélyessége az érzések, kialakulásban megszűnésében van. Szerintem, az előző folyamat elején van egy perc, pillanat, amikor a már fejlettebb, de még élettelen szerkezet (sejt, vagy sejthalmaz) kapcsolatba kerül az érzésmezővel, ez az elsődleges születés. A kapcsolattal már megjelenik az elemi motiváció, és megjelenik az egyéni érzés, és megjelenik az élet. Ez persze a növekedéssel, növekszik, sokasodik. És van a halál, az a perc, pillanat, amikor az érzésmező elszakad testtől (a még élő anyagtól)  és az ősérzés visszatér az érzésmezőbe.  Ez valószínűbb, mint az, hogy a test egyszerűen elszakad az érzésmezőtől, bár ez sincs kizárva. Visszatérve a halál egy kölcsönhatás: az élő anyag már olyan állapotban van, hogy nem tudja biztosítani a kapcsolatot az érzésmezővel, (talán az elemi motiváció sem teljes), megszakad a kapcsolat az érzésmezővel, miáltal elmúlnak ez érzések, és megszűnik az elemi motiváció, az amúgy is rossz állapotú élő anyag élettelenné válik. (A születés ennek a fordítottja.) Sokféle kóma van, de erre nem térek ki.

Ha van a testtől független érzésmező, akkor nincs kizárva, hogy van a testen kívüli létezés (különleges élet), vagyis másvilági élet. Mivel ez ismeretlen terület, következtetni is csak áttételesen, kevés tényezőből lehet, ezért a másvilági léttel kapcsolatos megállapítások legfeljebb 30%-os valószínűségű lehetségességek lehetnek. Természetesen én is elképzeltem néhány lehetséges (néhány jelenlegi elképzelésnél lehetségesebb) másvilági lét, alternatívát, de ezekre itt most nem térek ki.

Nincs kizárva, hogy az érzésmező a biológiai élőlény szerves része. Csak egy fokkal valószínűbb hogy a biológiai élőlényen kívül van. Valószínűbb, mert az élettelen szerkezetben nem lehet érzést, ill. érző szerkezetet csinálni. Valószínűbb mert a biológia tudomány, az orvostudomány azért ezt a mechanizmust ismeri legkevésbé. Valószínűbb azért, mert e nélkül a születés olyan lenne, mint Münchausen báró, amikor saját hajánál fogva húzza ki a magát a mocsárból. És valószínűbb, mert így érthetőbb az evolúció.  (Az evolúcióban is megjelenik a Münchausen vonatkozás.)

Ide tenném a következő fontos megjegyzést. A világ anyagi kialakulása egyáltalán nem cáfolja Isten létét.  Még ha azt is feltételezzük, hogy világ egy hatalmas körforgásban időben és térben is  körbeforog, akkor is kérdés hogy mi volt azelőtt, ki, mi indította el ezt, és meddig tart ez, és mi lesz azután. Ezen kívül is még számos rejtély lesz az ember számára. 

Szerintem, ha van Isten, akkor is Ő elsősorban, a természeten, az automatikus mechanizmusokon keresztül irányít, de úgy, hogy az embernek legyen önálló akarata. Az egyéni életekbe való sajátos, egyedi beleszólás, Isten által, szerintem csak a fő rendszer (természet, világ) kiegészítő rendszere lehet, ha van ilyen egyáltalán.

Egyébként pedig én részben szétválasztom a személyes Isten problémáját, a természet, Isten problémájától.

A C/30-as ábra alapján a halál. Az élő anyag legyengül, már alig képes tartani kapcsolatot a külső érzés-hullámzással.  Majd ez a kapcsolat teljesen megszakad. Ekkor az érzésgyűrű az egész élet mozgásai alapján valamilyen helyzetben van. Az érzésgyűrű  visszamegy a különleges érzésmezőbe, és a helyzetnek megfelelő elemi tudat és érzés,  elkezdi az útját az érzésmezőbe. Egy idő után érzésfonál lesz belőle, megszűnik az egyéni tudat és érzés. Az érzésfonál előrejut az érzésmező központjába és újra összekapcsolódik az „éppen” akkor nyíló maggal, magszerű élő anyaggal. A körforgás „vége”,  tehát a születés.

Nem árt egy kis ismétlés.

Az önzetlenség másvilági érzésmechanizmusa (lélekenergia-mechanizmus).A másvilági lét lehetségességének alapvető bizonyítása. C/30-as ábra, mellékesen C/0/B ábra.

A vallások többsége és én magam is azt vallom, hogy van valamiféle lélek és másvilág, (élet utáni túlvilág) és ezen a másvilágon, egyensúlyba kerülnek a dolgok. Részemről ez több mint hit, mert logikailag részben levezettem, hogy valószínűleg van valamiféle lélek és másvilág (túlvilág). Ugyanakkor ez mások számára az én egyéni hitem, mert nem tudom olyan szinten bizonyítani, hogy az egyértelmű legyen az emberek (jelentős része az értelmes embereknek) számára. A másvilágot én nem anyagi világon felüli, túli jelenségnek gondolom, hanem az anyagi világ olyan részének, amelyet még a tudomány nem képes felismerni, kiismerni. Ne tagadjuk, hogy még jócskán vannak az anyagi világnak ilyen részei. Egyébként nincs jelentősége ennek, mert számomra az Isten (anyagi világot meghaladó) és a természet, szinte ugyanaz. Én tehát feltételezek egy külső érzés (lélek, érzelem, élet) energiamezőt. Ez szerintem az atom alatti szuper-mikró közegben van. Egyébként az ősanyagtenger is itt van. Az, viszont kérdés, hogy a szuper-mikró közegnek hány állapota, síkja van. Az érzés energia-mező egyben a lélek és másvilági lét közege szerintem természeti (anyagi) mechanizmus, de eddig feltáratlan ismeretlen közeg mechanizmusa. Ennek logikai igazolása vázlatosan: az élet, a születés, a halál, az evolúció megmagyarázatlan oldala. Nem sikerül, sikerülhet érző robotot, számítógépet alkotni. A tudomány jelenlegi tévedései. Stb.. Mondjuk azt, hogy nincs semmilyen bizonyítékom, arra, hogy az érzés, érzésenergia, emberen kívüli, ez csak egy erős sejtés. Talán az egyetlen alapja e sejtésnek az, hogy ez egyetlen olyan lapvető (talán a legfontosabb) mechanizmus, amit az ember a legkevésbé ismer. Legkevésbé ismer, mert nem tudja előállítani. (Egyelőre képtelenség érző gépet létrehozni. Ugyanakkor minden mást, gondolkodást, cselekvést, érzés mentes érzékelést, stb. az ember képes létrehozni.) Legkevésbé ismer, mert valószínűleg leginkább rejtett, legalábbis az ember számára, nagyon is rejtetten működik. Ha nem egy ismeretlen energiamező lenne a háttérben, akkor már sokkal jobban ismerné a tudomány a lélek, az érzések fiziológiai, biológiai mechanizmusát. Nincs kizárva, hogy az un. külső érzésenergia-mező (érzésmechanizmus) szintén a biológiai lényen belül van, csak ennek több okból valamivel kisebb a valószínűsége.  Tudjuk, hogy pl. különböző hormonokkal képesek vagyunk érzéseket kiváltani. Azt is tudjuk, hogy az idegrendszerünk bizonyos helyeken való ingerlésével szintén érzéseket válthatunk ki. (A hormonok, és idegek összjátéka kétségtelen összefügg az érzésekkel.) Ez azonban csak a belső mechanizmus piszkálása. Olyasmi ez mintha egy tévé belsejét piszkálnánk, miáltal változik a kép, a hang, de az adás, mint tudjuk, kívülről jön. Megjegyzem az érzésmechanizmus egy interaktív „tévéadás”.

A kimenő adás, sugárzás úgy lehetséges, hogy bejövő általános energiasugárzás, áramlás, a belső szerkezet miatt megváltozva távozik a készülékből. Talán ez egy óvatosabb megfogalmazás: az érzésmechanizmusnak, az érzésáramlásnak nagy valószínűséggel van egy a biológiai emberen kívüli része is bár, azt nehéz megállapítani, főleg mai tudás mellett, hogy mekkora, milyen jelentőségű, milyen működésű.

De miért is fontos annak megállapítása, hogy az érzésmechanizmusnak van egy a biológiai emberen (élőlényen) kívüli része? Azért mert így a biológiai ember (élőlény) meghalása után is lehetséges eme érzésmechanizmus további működése, ami nem más, mint az un. másvilági lét, másvilági kompenzáció, másvilági ítélkezés. Ha nincs a biológiai emberen kívüli érzésmechanizmus, akkor ez az egész fikció, hamis. Ha van ilyen, akkor sok minden lehetséges, de nem biztos, hogy igaz.  Talán az is egyfajta bizonyíték, hogy az anyagcsere, az információcsere, a gének (programok) cseréje is a biológiai egyén és a külvilág (a biológiai egyénen kívüli világ) között zajlik. Miért lenne akkor kivétel a negyedik nagy kör, az érzések áramlása?

Talán még ez is egy érv: még a materialista (lelket, Istent, minden anyagi emberen kívüli dolgot elvető) tudósok modelljében is szerepel egy rejtélyes: lét és fajfenntartási ösztön. A lét és fajfenntartási ösztönt nevezhetjük lét és fajfenntartási érzésnek is. E nélkül nem működik semmilyen evolúciós modell. (Ide is illik: minden életellenes jelenség kellemetlen érzést vált ki az élőlényekből, minden életet támogató jelenség kellemes érzéseket vált ki az élőlényekből.) De mi ez a lét és fajfenntartási, ösztön, hol van ennek az anyagi testi működése? Szóval jelenlegi tudomány sok mindent nem tud. Szerintem ez a lét és fajfenntartási ösztön is a rejtett külső érzésmechanizmus terméke, talán ez nevezhető az ősérzésnek.

Mindebből megállapítható. Több közvetett bizonyíték (lét és fajfenntartási, ösztön, az élőlények, élet alapvető motivációja, minden nagy áramláskör kimegy, bemegy a biológia élőlényből, az érzés nem állítható elő mesterségesen, rejtélyes, másvilági kompenzáció nélkül kaotikus, értelmetlen az emberi élet és a természet, a cáfolatok, cáfolhatók, stb.) arra utal, hogy biológia emberen (élőlényen) kívül is van érzésmechanizmus, érzésáramlás és ebből sok minden következhet.

Talán még ilyesmiket is fel lehet sorolni, az stb. alatt, mint: megérzések, tudatátvitelek, akaratátvitelek, az érzések, gondolatok az ismert érzékeléseken kívüli áramlása. 

Bizonyíték e, az ha kialakít az ember egy olyan modellt, amely lehetséges (nem kizárt), és e modell által összeáll a kép, egy sereg érthetetlen dolog, jelenség érthetővé válik? A tudomány gyakran így fejlődött, az összefüggő érthetetlen jelenségeket összeillesztették egy modellbe (összetett mechanizmusba), és gyakran kiderült, hogy a valósághoz közelítő modellt sikerült összehozni. Tehát egyfajta közvetett bizonyíték az is, ha egy nem kizárt (lehetséges) modellt sikerül összehozni, olyant, amibe több összefüggő érthetetlen jelenség érthetővé válik.

Mik azok az alapvető rejtélyességek, melyek valószínűleg egymással összefüggnek és egy modellben, (C/30-as ábra) összehozhatok. Az anyagi világ – mert még ez sincs feltárva, itt is sok a rejtély. Az élet (evolúciós) kialakulása, az első élők kialakulása. Az élet evolúciós fejlődése. A születés és a halál. Halvány fogalma sincs a tudománynak az érzések mesterséges előállításáról. Általában az érzések rejtélyessége.  Az érzéskörnek abszolút nem ismerjük a külvilágba kimenő részét a többi alapvető (anyagcsere, információcsere, gének, programcsere) körnek nagyjából ismerjük. Az egyéb tudatátviteli, érzésátviteli, akaratátviteli rejtélyességek. 

És ne felejtsük el azt a rejtélyt és egyben érvet sem, hogy a természet, a világ, az élet csak úgy logikus, igazságos, értelmes, ha van másvilági kompenzáció. Ha nincs másvilági kompenzáció, akkor egy fokkal zavarosabb, logikátlanabb, igazságtalanabb (rejtélyesebb) a világ, az élet.

Kitérés arra, hogy mit jelent a modell. A modell, főleg az éppen megismerendő modellje, nem a modellezett pontos másolata. A modell, egy egyszerűsített olyan szerkezet, amely lényegileg (lényegileg és nem pontosan) hasonlóan működik, mint a modellezett, amely ez esetben a kevéssé ismert, rejtélyes valóság (természet, világ, élet).

Mit is jelent az, hogy halvány fogalmunk sincs az érzések mesterséges előállításáról. Azt, hogy van itt egy, vagy több alapvetően ismeretlen tényező (mechanizmus, folyamat). Ez a másik alappillér. Tehát valószínűleg nem arról van szó, hogy a belső érzésmechanizmust nem ismerjük elég jól, hanem arról, hogy van, vannak alapvetően ismeretlen tényezők, amely lehetséges valószínűséggel a külső érzésmechanizmus, a külső érzésenergia. Ehhez is kapcsolódik, a kezdetleges élő, élőlény, csak a külvilágból kaphatott olyan tényezőt, (energiát, motivációt), amely őt élővé tette, és elválasztotta az élettelentől. És ez a tényező, valószínűleg az érzéssel kapcsolatos, mert az élő és élettelen közötti alapvető különbség, az érzés. Többek között azért, mert ez az, amit nem tudunk az élettelen (pl. egy számítógép) tulajdonságává tenni.

Szerintem a születés és halál rejtélyessége is egy fokkal oldódik (kétségtelenül nem szűnik meg) a modell által. A születés: az anyag összekapcsolódása a külső érzésenergiával, érzésmechanizmussal. A halál: az összekapcsolódás felbomlása. Továbbá, lehetségesen (kevésbé valószínű, de a nem kizárhatónál egy fokkal valószínűbb) az egyén egyszerűsített tudata (érzéstudata), és az éppen rögzült általános kellemes, kellemetlen érzése átmegy a külső érzésmechanizmusba.

Az érzésmechanizmus egyszerűen. C/30-as ábra.

Ez is egy ismételt fejezetrész.

Ez egy olyan modell, elképzelés, amely valószínűbb, mint az eddigi elképzelések (menny, pokol, szellemvilág, feltámadás, stb.) és amely elképzelés által a világnak, az életnek kirajzolódik az oka, célja, értelme.

Mivel nagyon bonyolultnak tűnhet az érzésmechanizmus, megpróbálom egyszerűen leírni, így talán kiderülhet, hogy nem is  annyira bonyolult.

Van az anyagnak egy ismeretlen, valószínűleg atomalatti része (világa), amely különböző áramlásokra reagál. Ezt itt én É anyagi világnak nevezem.

Reagál a kellemes ill. kellemetlen érzésre, mint áramlásra. Ezt nevezem én beáramló érzésnek. Reagál az önzőség, önzetlenség érzésre, mint áramlásra. Ezt nevezem én kiáramló érzésnek. És lehet, hogy másra is reagál, de maradjunk csak az előzőknél.

Ugyanakkor ezen érzések (áramlások) az élőlénybe is kiváltanak különböző változásokat. A beáramló érzések, áramlások kapcsolódva, más biológiai mechanizmusokhoz átalakulnak, szelektálódnak és így váltanak ki reakciókat. Ezekből lesznek az érzékelések érzés része, és az érzelmek úgy, mint félelem, bánat, düh, vágy öröm, stb. A beáramló áramlást, kellemességet, kellemetlenséget az É anyagi világ állítja elő, abban van, az élőlény csak beengedi azt, és reagál rá.

A kiáramló érzések, áramlások az élőlényben jönnek létre, persze nem ok, okok nélkül. Mindaz, amit említek (jóindulat, rosszindulat, közösségi érzés, annak hiánya, szeretet, aggódás, gyűlölet, megvetés, közömbösség, felületesség, önhergelés, empátia, lelkiismeret, stb.) összefügg az önzőség, önzetlenség érzésével, áramlásával.  Úgy is mondhatjuk, hogy a felsoroltak, az önzőség, önzetlenség különböző megjelenési formái, az adott szituációtól és gondolattól függően. És természetesen a nyelvi megjelenítéstől függően. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a felsoroltakban benne van az önzőség, önzetlenség érzése, ez határozza meg a közös lényeget.  Az É anyagi világnak lényegében csak az önzőség, önzetlenség áramlását kell érzékelni. (És persze kellemességet, kellemetlenséget) Magát az önzőséget, önzetlenséget, mint érzést nehéz meghatározni. Egyrészt, azért mert ezeket nem érezzük tisztán, erősen, de az anyagi világ érzi. Egyfajta egyszerű körülírás: az önzetlenség a szeretet melege, a megvetés, közöny hidegének hiánya. Az önzőség, a megvetés, közöny hidegsége, a szeretet melegének hiánya.

Egy másik lehetséges változat. A beáramló érzések kapcsolatba kerülnek a kiáramló érzésekkel, és ezáltal, megváltoznak. Vagyis másképpen fél, szomorkodik, dühős, vágyakozik, örül, stb., valaki, ha mindezt önmagáért érzi, mintha mindezt másokért érzi. Az anyagi világ ezt a változást, vagy ezt is képes lereagálni.

Tehát van egy É anyagi világ, pontosabban annak egy különálló egyénhez kötődő része (egyéni érzésgyűrű), amely reagál a kellemesség, kellemetlenség egyéni áramlására, és reagál az önzőség, önzetlenség egyéni áramlására. (A nagy É anyagi világ ezen kívül elő is állítja a kellemes, kellemetlen áramlást.) Az É anyagi világ különálló része természetesen az áramlás erősségével arányosan reagál. A halál után természetesen megszűnik az áramlás és reakció. A halál percében rögzült állapotban benne van az egész élet alatt létrejött minden változás.

 Ezután az É anyagi világ, egyénhez kötődő különálló része visszaolvad a nagy anyagi világba. A visszaolvadás ideje attól függ, hogy a különálló rész mennyire erős, vagyis a reagálások következtében mennyire változott meg az É anyagi világ egyénhez kötődő különálló része. Pontosabban itt az élet hosszúsága szerepet kap, mert ezzel is arányos érzésáramlás. De természetesen a kellemes, kellemetlen, és önző, önzetlen érzések intenzitása ill. azok aránya is meghatározó. De amíg nem olvad vissza, addig megmarad az egyén, a halál percében rögzült kellemes, kellemetlen ( lecsupasztott érzése, már nincs belső reakció, szelektálás) érzése, bár a biológiai  test és ezzel a gondolkodás is megszűnik.

(Itt jönne a leírás azon része, hogy szerintem, pontosabban hogyan reagál az É anyagi világ különálló egyénhez kötődő része (egyéni érzésgyűrű) az érzésáramlásokra, az élet folyamán. Ennek még az előzőknél is nagyobb a fikció-aspektusa.  Ha feltételem, hogy a természet automatikus másvilági ítélete igazságos, valamint feltételezem, hogy az élőlények élete a boldogság felé haladhat: akkor a kellemes érzésekre nem reagál az érzésgyűrű. A kellemetlen érzés, a kellemes tartomány (állapot) felé tolja.  Az önzetlenség szintén a kellemes tartomány felé tolja. Az önzőség, a kellemetlen tartomány felé tolja az érzésgyűrűt. Vagyis ilyen irányokban változik az É anyagi világ egyénhez kötődő különálló része.

Az érzések (kiáramló érzelmek) által lesznek a cselekvések megítélve a következő logikából kiindulva. A cselekvéseket csak az erős érzések válthatják ki. Az érzések iránya és erőssége azonos (legalábbis döntően arányos) a cselekvések irányával, erősségével.

Az É anyagi világ egyénhez kötődő különálló része a születéskor alakul ki, és ennek is van egy magja, egy olyan érzés, amelynek szerepe van az evolúcióban (ősérzés), ami az életre motivál, és ez összefüggésbe hozható a kellemes, kellemetlen érzés-áramlással.

Élőlények születése, (akár evolúciós akár jelen egyéni értelemben) a biológiai test, szerkezet összekapcsolódása, az É anyagi világgal (az anyagi világ egy atomalatti részével), mely képes az érzésáramlásokra, mint „különleges” áramlásokra reagálni, ill. azokat előállítani. Az élet (élőlények élete, szerkezete) azért alakulhatott ki, és azért maradhatott fenn, és azért fejődhetett, fejlődhet mert volt, van  motivációja.

Elmélkedés a másvilági igazságszolgáltatásról (ítélkezésről).

Ez is egy ismételt fejezetrész.

A gondolkodó ember nem véletlenül jut el a másvilági igazságszolgáltatás létezéséhez. Ha az igazságosság fogalma nem üres frázis, márpedig nem az, akkor csak a másvilági ítélkezéssel logikus a világ. Mert mi értelme van annak, hogy adott esetben az ártatlan kisgyermek szenved, és meghal.  Vagy mi értelme van annak, hogy az önző gazember ember jól él, a jóindulatú, dolgos ember szenved. Mindez nem múlhat csak szerencsén, vagy az ember hiányos társadalomszervezésén. Ha nincs másvilági ítélkezés, akkor az igazságosság fogalma értelmezhetetlen, akkor nem logikus a világ. Ha nincs igazságosság és nincs logika, akkor káosz van. Ha eredendő káosz, igazságtalanság lenne, (még ha ez a káosz, igazságtalanság csak részleges is), akkor is az ember fogalmainak, gondolatainak, cselekvéseinek a felét ki kellene törölni.

Itt viszont felmerült egy másik problémakör a véletlen (szerencse, szerencsétlenség) problémaköre, amelynek elemzése a hosszúsága bonyolultsága miatt sajnos nem fér bele e tanulmányba.

(Más utón is el lehet jutnia lélekenergia (érzésenergia) valószínűségéhez. Pl. az evolúción keresztül. Pl. azon keresztül, hogy az érzések világa titokzatos, hiszen az ember nem tudja előállítani.) 

Az ember nem véletlenül jutott el a másvilági ítélkezéshez.  Ezer évvel ezelőtt, vagy korábban az akkori természettudományos szintnek megfelelően alakították ki a másvilági ítélkezés elképzelését.  Nem tudták mi van a magasban (a világűrben) és nem tudták mi van a föld mélyén. Nem ismerték a mikrovilágot, pl. az atomok világát. Még ma sem tudjuk, mi van a világűrben és a föld mélyén, de annyit tudunk hogy nagyon kicsi valószínűsége, hogy a menny (a jutalmazás, a pozitív másvilági ítélet) az égben van, a pokol (a büntetés, a negatív másvilági ítélet) a föld mélyén van. Ha az őseink a mi szintünkön ismerték volna, mi van az égben (világűrben) és a föld mélyén, akkor valószínűleg a másvilági ítélkezést is fordítva képzelték volna el. A világűr hidegében magányosan fázva kóborolnak a rossz emberek lelkei és a föld mélyén a jó melegben, jó közösségben vidáman elvannak a jó emberek lelkei. Mert a legnagyobb boldogságot nem a gyönyörű kertek, paloták, a szép tárgyak, a lakomák, a legyezős szépségek, stb., adják, hanem a jókedvű jó emberekből álló baráti társaság nyújtja. Jókedvű, boldog, mert a felelősség, a töprengés súlya már elmúlt és marad a jól elvégzett munka, a becsületesen önzetlenül leélt  élet öröme.

A tudomány azonban a primer elképzelést (menny, pokol) mindenképpen cáfolta. De annak, hogy kell valaminek lenni, valamilyen másvilági igazságszolgáltatásnak kell lenni - logikussága nem változott. A baj nem az, hogy sokat tudunk, hanem minidig az, hogy keveset tudunk, csak azt gondoljuk: már mindent tudunk. A viszonylagos tudásunk következtében gőgösen, ill. zavarodottan kidobtuk az alapgondolatot, a másvilági igazságszolgáltatást az ablakon. Miáltal még gőgösebbek, felelőtlenebbek, zavarodottabbak lettünk, ahelyett hogy szerényen a tudományos megoldást kerestük volna. Talán mégis van másvilági igazságszolgáltatás, csak másképpen, mint ahogy valaha elképzelték.

Az én elképzelésem csak egy lehetséges fikció, csak azt bizonyítja, hogy a mennyen és poklon kívül lehetséges (tudományosan is lehetséges), valamilyen másféle másvilági igazságszolgáltatás.

Kitérés arra, hogyan kerül a gondolkodás témájába ez a téma.

Egyrészt nem hagyható ki, mert a világ lényegi felépítésének egyik lényeges eleme.

Másrészt bár az igazságosság igazsága, nem azonos az igazsággal (a tényszerűséggel), azért az ember mindenben, helyesen és szükségszerűen keresi a logikát. Az igazságosságot is logikusan próbálja értelmezni, kialakítani. Az is egy egyszerű logika, hogy a jutalmazásnak, büntetésnek arányosnak kell lenni az okozott haszonnal, illetve kárral, ártalommal.

Az én elképzelésem szerint a másvilági igazságszolgáltatás nem az okozott kárt, ártalmat méri, legalábbis közvetlenül nem azt méri. Nem a földi igazságszolgáltatás logikáján alapszik. Azt méri, hogy milyen, mekkora károkozás, ártás lakozik a lelkünkben, érzéseinkben, mely egyenes arányos a rosszindulattal, az önzőséggel, a felületességgel, lelkiismeretlenséggel. Mindezek pedig végül is arányosak az okozott kárral, ártalommal.

Ugyanakkor az oktalan igazságtalan szenvedést a másvilági igazságszolgáltatás kompenzálja.

Az beteg szenvedő kisgyermek (aki nyilván ártatlan) a másvilágon kellemesen él (a kellemetlen érzés pozitív irányban tolja az érzésgyűrűt) így lesz helyreállítva a természet által okozott igazságtalanság.  Persze van ember okozta igazságtalanság is, a másvilági ítélkezés minden oktalan  szenvedést kompenzál. A másvilági igazságszolgáltatás tehát mégis méri a szenvedést (kárt, ártást)  csak nem egyenes összefüggésben a  rosszindulattal, az ártással.

Nézünk inkább egy példát.

B ember rosszindulatú érzéseket táplál C emberrel szemben és ez (általában) tettekben is megnyilvánul. C ember az igazságos önvédelmen és visszaadáson túl, rosszindulatú érzéseket táplál B emberrel szemben és ez (általában) tettekben is megnyilvánul. B és C ember evilági élete (90%-os eséllyel) külön, külön és átlagolva, az ártó tettek miatt is rosszabb lesz, ahhoz képest, mintha jóindulatúak lettek volna egymáshoz.

A másvilágon mindketten negatív megítélés kapnak a rosszindulat (az érzés) miatt. Ugyanakkor mindkettőt éri oktalan ártás, szenvedésérzés, amit a másvilági ítélkezés kompenzál, de ennél a rosszindulat miatti büntetés nagyobb lesz. B és C ember másvilági élete rosszabb lesz, ahhoz képest, mintha jóindulatúak lettek volna egymáshoz. A kellemes érzést a másvilági megítélés nem kompenzálja, csak a szenvedést. 

Mondjuk C ember az őt ért ártást, túlreagálja és aránytanul többet szenved, mint az okozott ártalom. Ez a túlreagálás önzés, az önző érzések kiáramlása úgymond kompenzálja többletszenvedését, tehát a végeredmény az, hogy csak az arányos szenvedése lesz kompenzálva a másvilágon.

Van azonban mondjuk 15% esélye a következőnek. B ember élvezi harcot, a konfliktust, a rosszindulatot, és ráadásul győz is, pl., elveszi C ember vagyonát.  E világon, ekkor, tehát B ember boldogan vidáman éli az életét, C ember viszont még rosszabbul él, még többet szenved. E világon, ekkor B és C ember élete átlagolva ekkor közepes, kompenzálja egymást. Ez a helyzet nyilvánvalóan igazságtalan. A másvilági igazságszolgáltatás azonban helyre teszi.

B emberből erős rosszindulat, önzés áramlik ki és ezt a másvilági mechanizmus erősen bünteti.  Mivelhogy nem szenved ezért a másvilág, sem reagál. Végeredményben B ember e világi és másvilági élete összesítve rosszabb lesz, mintha jóindulatú lett volna. B és C ember élete mindent egybevetve (e világit és a másvilágit is)  rosszabb lesz mintha jóindulatúak lettek volna. 

Mondjuk C ember nem rosszindulatú, hanem jóindulatú. Ezért C ember a másvilágon jutalmazásban részesül, ráadásul az oktalan arányos szenvedése is kompenzálva lesz.

Néhány következtetést azért levonok a példából. Ha nem lenne másvilági ítélkezés, akkor is érdemes lenne az embereknek jóindulatúaknak, önzetleneknek lenni, mert általában jobban élnének. Az egyéni igazságtanság azonban nem lenne kompenzálva. És megmaradna egy meglehetősen magas aránya, annak, hogy rosszindulatú, önző felületes gazember vidáman él, és közben a jóindulatú szenved, amely helyzet szinte értelmetlenné teszi az életet, legalábbis pozitív fogalmakat, cselekvéseket. Így az igazságosság fogalma, azzal kapcsolatos fogalmak, gondolatok és cselekvések erősen megkérdőjelezhetővé válnak. Egyszerűbben, kijelenthető: nincs igazságosság.  Ezt teszi a helyére a másvilági igazságszolgáltatás. Ugyanakkor a másvilági igazságszolgáltatás nem jelenti azt, hogy az evilági jóindulat fölösleges, mert ha rosszindulatúak az emberek, akkor e világon és a másvilágon is rosszabbul élnek. Ha jóindulatúak, akkor e világon és másvilágon is jobban élnek. (Persze azért el kell gondolkodni mi is az a jóindulat és rosszindulat, mert ezek önmagukban csak banális frázisok. A felületes ember nem gondolkodik ezen el, nincs a lelkiismerete, nem érdekli ez a téma, magával van elfoglalva, vagy mindentudónak képzeli magát.) Azt sem jelenti a másvilági igazságszolgáltatás, hogy az evilági igazságszolgáltatás fölösleges. A jó evilági igazságszolgáltatás csökkenti a rosszindulatot, a tettlegest mindenképpen, de azért az érzésbelit is valamennyire csökkenti.

Az igazságosságnak, az igazságszolgáltatásnak csak akkor van értelme, ha van önhiba, önérdem, van önálló akarat. Erről a bonyolult témáról, az ABC/2 ábráról ( ill. a C/3 ábra) még beszélek.

Rövid vázlatos kitérés a C/1 ábrára. Illetve a C/3 ábra egyes részeire.

Azt gondolom, hogy az ábra talán önmagáért beszél. Itt az ember és az egyén és a világ két különböző körrel van ábrázolva. Az egyént (személyt) négy áramlás (körforgás) köti össze a világgal.

Az élőlényeken belüli, kívüli  négy nagy áramlás ( körforgás) és mechanizmus.

Az anyagcsere körforgás, ez a test működése. Az áramlás oda-vissza (bemenő-kimenő) jellegű, tehát egyfajta körforgás. A külső mechanizmusból (szerkezetből) a belső mechanizmusba (szerkezetbe) és megváltozva  vissza.

Az információ (érzékelés, tapasztalás, műszerek, mérések, kommunikáció, beszéd) áramlás, ez a gondolkodás működése. Az áramlás oda-vissza (bemenő-kimenő) jellegű tehát egyfajta körforgás. A külső mechanizmusból (szerkezetből) a belső mechanizmusba (szerkezetbe) és megváltozva vissza.

A genetikus (öröklőtt tulajdonságok, programok) áramlás, amely az egyén és annak ősei, ill. az egyén utódai között, mint az egyénen kívül állók között áramlik.  Ez is kétoldalú (bemenő-mimenő) jellegű tehát egyfajta körforgás. A külső mechanizmusból (szerkezetből) a belső mechanizmusba (szerkezetbe) és megváltozva vissza. Megjegyzem ez kimondottan időbeli áramlás, hiszen nagyobb idő telik el a bemenetel és kimenetel között. A bemenetel a születés időpontjában, vagy még előtte van. A kimenetel a szaporodás időpontjában van. tehát a szaporodás problémaköre leginkább idetarozik. Ez tehát a program körforgáshoz tartozó körforgás: születés - szaporodás (osztódás) – születés.

Az érzésenergia áramlása a külső érzésmezőből és a külső érzésmechanizmusból (szerkezetből) a belső érzésmechanizmusba (szerkezetbe)  és megváltozva vissza. Itt is tehát egyfajta körforgás van.

A mozgás, a cselekvés kiegészíti e körforgásokat. Az anyagcsere, az információ, az érzés, gyakran mozgással, cselekvéssel távozik.

Ugyanakkor, természetesen a körforgások alatt megváltozik a bemenő és kimenő dolog. Ha önálló mozgássá, cselekvéssé alakul át akkor természetesen megváltozik. De kimenő anyag, a kimenő érzés, a kimenő információ sem lesz olyan, mint a bemenő.

Ugyanakkor a bemenő dolog nemcsak arra szolgál, hogy kimenő dologgá változzon. Egy része az élőlényt, az áramoltatót is építi, fejleszti.

Újabb valószínűséget fokozó következtetés: ha másik három nagy élőlényi mechanizmus (anyagcsere, információ, genetika-program) a külvilág és a belső világ között áramlik, akkor az érzések, érzelmek, a negyedik nagy mechanizmus, miért lenne ez alól kivétel. 

Az én lehetséges alternatívám az egész érzésmechanizmusra, az hogy a bemenő áramlás, maga kellemességi, ill. a kellemetlenségi fok. Illetve lehet még az aktivitási, motivációs fok. Illetve lehet más egyéb kiterjedései változatai (alapváltozatai) a bemenő érzéseknek, érzelmeknek. A kimenő áramlás pedig a jóindulati, rosszindulati fok áramlásában valósul meg.  Erről egy másik fejezetben többet beszélek.

Mielőtt tovább mennék meg kell említeni a következő nagy körforgást amely leginkább az anyagcsere mechanizmushoz és az érzésenergia-áramlás mechanizmushoz kapcsolódik:  születés – halál  - (újraszületés). Erről ebben a fejezetben nem beszélek többet.

A négy nagy körforgás a biológiai élőlényben (emberben is) természetesen összekapcsolódik.  Összekapcsolódik, mert ha egy nagy mechanizmus hiányzik a másik három sem működik. (Kérdés viszont hogy evolúciósan, kialakulás szempontjából mi a helyzet.) Visszatérve: a négy nagy mechanizmus egymást támogatva működik, a működésük egymásból ered. Fölösleges lenne fontossági sorrenden gondolkodni, mert mind a négy rendkívül fontos.

Összekapcsolódik, mert a négy mechanizmus összekapcsolódva létrehoz más önmagukba is értelmezhető (szinte szétbogozhatatlan)  ötvöződéseket.

Ilyen pl. a tudat.

Arról már szóltam, hogy vannak több értelmezésű fogalmak. Nos a „tudat” szónak (kifejezésnek, fogalomnak) legalább nyolc értelmezése lehet. (És akkor még a fogalomzavarból eredő értelmezésekről nem is beszéltem.)

Ha négy nagy körből áll össze az élőlény, akkor a tudat a négy nagy kör egyfajta ötvöződése. (Minden élőlénynek van tudata. A kezdetleges élőlényeknek, kezdetleges, egyszerű, elemi tudata van. )

A tudat az, amiben tükröződik a világ. A kezdetleges élőlénynek is vannak egyszerű érzékelése, ősérzése, és lehet legalább egy érzés-gondolata.

A tudat elsősorban az információs, gondolati körhöz (belső részhez) és a  érzésenergia körhöz (belső részhez) tartozik, ezek egyfajta ötvöződése. (Csak a fejlettebb élőlényeknek van tudata.)

A tudat elsősorban az információáramláshoz, az érzékeléshez, a gondolkodáshoz, a beszédhez, az átgondolt gondolkodáshoz, a pontos megfogalmazáshoz tartozik. ( Ez a tudat csak az ember sajátsága.)  A tudat a felül összekapcsolódik az akarattal (egyfajta különleges érzelem),  az önálló akarattal ( az önállósági, egyéniségi aspektussal) is. ( Itt belép a másik rejtélyes elem: az önálló akarat problémaköre.)  A tudat ( öntudat) ezen felül (vagy csak), megfogalmazása ennek: én vagyok, én élek Az én helyem a világban ez és ez. Az én viszonyom a világhoz, ez és ez. 

Az én fontosabb céljaim, ezek és ezek. Ezek az én akarataim, feladataim, ezeket akadályoztatások ellenére is végrehajtom.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy van nagyon szélesen értelmezett, a szélesen értelmezett, közepesen értelmezett, szűkebben értelmezett, még szűkebben értelmezett, stb. tudat. Talán itt is az lenne a megoldás, ha a tudat szóhoz „kötelezően” kapcsolódna egy másik kifejezés.

Vannak azonban más ötvöződések is.  Tulajdonképpen minden emberi (fejlett élőlényi) tulajdonság érzelem, gondolkodási funkció, stb. ötvöződés. Mégis kiemelném a szükségleteket (igényeket, vágyakat) mint ötvöződéseket. De itt már a „kire, mire, és miért arra irányul a vágy” - gondolati aspektusa is belép az ötvöződésbe.

Lehetséges, hogy van egy elemi (parányi) tudat ez összefügg a születéssel, halállal, az ősérzéssel.

Illetve kiemelném a világnézetet (alapvető értékrend, szükségletek értékrendje, alapvető erkölcsi elvek, alapvető felfogások, alapvető legfőbb célok) mint ötvöződést. A világnézet a legfelső emberi, egyéni program. Ez egy olyan program amely a gondolkodás, az átgondolt tudatos gondolkodás,  az érzelmek, stb. ötvöződésből jön létre.

Térjünk rá a külső világra. Ha négy körforgásnak van külső mechanizmusa, akkor elméletileg így is felosztható a világ.  Külső anyagcsere-mechanizmus. Külső információ-mechanizmus. Külső genetikai ill. program-mechanizmus. Külső érzésenergia-mechanizmus.

Ezek a külső világban is összefüggnek. Ezen összefüggéseket sem ártana elemezni.

Ugyanakkor az ember „tudja”, hogy azért más is van a külső világban, pl. a bolygók világa.

Az ábrán a külső világot tudományok szerint osztottam fel. A tudományok a közösen elfogadott, közösen használt gondolatok. Illetve egyfajta, közös tudatnak, az emberiség tudatának fogható fel a tudományok összessége. Az egyén ( az agyének 99%-a) kapcsolódik ehhez a közös tudathoz. Ugyanakkor vannak a tudományon kívüli közös gondolatok is. Illetve itt már meg kellene határozni, hogy mi a különbség a tudományok és a „nem tudományok” között, ami nem egyszerű.

Mikből tevődik össze a közös tudat, hogyan alakul ki, hogy kapcsolódik, ehhez az egyén -  ez megint egy nagyon széles, szerteágazó  problémakör. Sok ábrában, fejezetben ennek egyes részletei jelennek meg.

Visszatérek a C/0/A, C/0/B ábrákra.

 Újabb gondolatok az összefüggésekről és a személyiségről.

Miután szó volt a gondolkodásról, az értelemről, és az érzelemről, a programokról és az evolúcióról is, kitérnék ezek közötti alapvető összefüggésekre.

Egyfelől el lehetne készíteni egy evolúciós ábrát, táblázatot, amely időrendi sorrendben bemutatná, a négy kör együttműködését, egymásba fonódó alakulását. Tehát az értelem, az érzelem, a program, és a test (biológia, fiziológia) egymásba fonódó, egymásból eredő alakulásáról, fejlődéséről van, ill. lenne szó. Sajnos erre nincs időm és e tanulmányba, se férne bele.  Ezért megelégszem az alábbi elmélkedéssel.

Az érzés, érzelem és az értelem ellentéte, küzdelme, ill. együttműködése.

Ez a probléma, e fejezet és több más fejezet kapcsán is felmerül.

Ismerősek ezek a mondások: a gyűlölet nem jó tanácsadó. A szerelem elvette az eszét, stb. Valóban sok jel, példa arra utal, hogy az érzés érzelem, a józan ész, az értelem ellen dolgozik. De mielőtt elhamarkodva megállapítanánk valamit, azért nem árt a következőket is figyelembe venni.

Itt is megállapítom, igaz megint új formába következőt: csak az erkölcsösség, (tisztesség, igazságosság) az önzetlenség, a közösségi érzés, a jóindulat, az átgondoltság (ezek helyes kiáramló érzések is) adhat helyes kiindulópontot az igazságnak, az értelemnek. Az erkölcstelenség, önzőség (önteltség, irigység, hatalomvágy, kapzsiság, stb.) a rosszindulat, a felületesség (ezek helytelen kiáramló érzések is) kiindulásából nem jöhet létre igazság, nem jöhet létre igazi okosság.

És még egy lényeges gondolat az értelem és az érzelem kapcsolatához.

Az ember (az élőlény) csak azt képes teljesen megérteni, amit aktuálisan átél, átérez. Már azt sem képes teljesen megérteni, amit korábban (nem jelenleg) élt át. Amit pedig soha nem élt át, azt csak részben, felszínesen képes megérteni. Mindezt valamennyire módosítja az empatikus képesség, de csak módosítja. Még nagy empátiával rendelkezők sem képesek teljesen megérteni azt, amit személyesen nem éltek, nem éreztek át.

Ebből sok minden ered.

Pl. az, hogy az egyén valamennyire, többé-kevésbé mindig magányos marad, mert a bonyolult érzésvilágok mindig egyediek, ezzel az értelem, a dolgok fontossága, a dolgok megértése, értelmezése is egyedi lesz. Az ember keresi e magányosság feloldását, ennek kapcsán eljuthatunk a szerelemhez, a szexualitáshoz, a barátsághoz, stb.. Ez már azonban a pszichológiához tartozik.

Ellenben e tanulmány témájába vág, hogy ezáltal az ember véleményét az aktuális helyzete (az éppen átélt, átérzett állapota) határozza meg elsősorban. A vezetés tekintetében ez pl. azt jelenti, hogy nem képes teljesen megérteni, ha romlik a nép élete, életszínvonala,  Ezt a vezetés effektív nem éli át, hiszen a vezetés aktuális, átélt, átérzett helyzete más, mint a nép aktuális helyzete. Sőt maga ez a mondat sem mond sokat a vezetésnek: romlott, romlik a nép élete. Mivel nem érti meg teljesen e mondat lényegét, nem is tartja fontosnak. (Persze azért a fontossági sorrend valamennyire tanulható lenne, de jelenleg még e szinten sem áll a magyar vezetés.) Mostanában több olyan beszélgetést hallottam, amelyben egy párt sikertelenségét, népszerűtlenségét elemezték. Sok minden felmerült ezzel kapcsolatban csak éppen a lényeg maradt ki: romlott a nép élete, ezért vált sikertelenné, népszerűtlenné a párt. És azért marad ki ez a lényeg rendszeresen, mert a vezetés szempontjából ez nem lényeges, ez tizedrangú probléma. És mindez visszavezethető oda, hogy az aktuális helyzet határozza meg a véleményt, ez pedig oda, hogy az ember csak azt képes teljesen megérteni, amit aktuálisan átél, átérez. Valójában ezek a beszélgetések fedik fel a vezetés igazi jellemét (ha felfedik) és nem a populista frázisok.

Talán banálisnak tűnik, de én minden vezetővel ezerszer leíratnám az alábbi mondatot. A legfontosabb szempont, hogy a nép élete, életszínvonala, fenntarthatóan javuljon.

Az evolúciós fejlődés lényege mégis az, hogy az érzés érzelem együttműködve az értelemmel, létrehozta a fejlődést, többek között az értelem, a gondolkodás a tudomány fejlődését.

(Felmerülhet az a kérdés is hogy melyik (értelem, vagy érzelem) határozza meg a másikat. Összességében én nem látok jelentős dominanciát, csak kölcsönhatást látok.)

Természetesen az sem lehetetlen, hogy az érzelem egy bizonyos értelmi és érzelmi szint felett már nem segíti az értelmet, hanem gátolja, zavarja. De, még ha így is lenne, az érzéseket, érzelmeket nem lehet és nem is lenne jó jelentősen beszűkíteni. Ebből a fejezetből is kiderült, hogy végeredményben az érzései, érzelmei által él az ember, beszűkült érzések érzelmek egy rosszabb minőségű életet jelentenek. A cél az lehet, hogy a rossz, kellemetlen fájdalmas érzéseket, érzelmeket némileg szűkítsük, az örömérzéseket némileg bővítsük, sokasítsuk, de úgy, hogy az nem menjen az értelem rovására. 

Ezt a külső okok változtatásán kívül, azzal lehet elérni, ha egyre jobban ismerjük magunkat és azzal, hogy képesek vagyunk magunkat kontrollálni.

Fel kell tételezni az önálló, optimális, az érzelmekkel arányosan együttműködő értelmet.   Röviden ez azt jelenti: ha értelem által kontrolált és jó irányba terelt érzelmek aránya megfelelő, akkor az értelem optimális lehet. Vagyis nem az érzelemmentes értelem az optimális (adott lehetőségekhez képest maximális). Optimális lehet, innen már csak a képességek és külső hatások (pl. az oktatás színvonala) számít. (Viszont a külső hatásokat az önálló optimális, az érzelmekkel arányosan együttműködő értelem alakítja ki.) Ha túlságosan értelemvezérelt lesz az értelem (hiányzik az érzelem), akkor hiányzik a motiváció. Ha túlságosan érzelemvezérelt lesz az értelem, akkor megjelenhetnek a rossz érzelmek, az értelem rossz irányba fordulhat. 

Ez tehát az egyik konklúzió.

Azért az értelmesedésnek megvan maga saját okú megakadása, visszaesése. Olyan akadályok, hátráltató tényezők sora, amelyekre nehéz ráfogni, hogy azok érzések érzelmek hatásából adódnának. Nyilván, mint mindenben, ezekben is benne vannak az érzések, érzelmek, de nem jelentős tényezőként. Néhány ilyen, értelem-gátló folyamat.

A szétszedő analitikus gondolkodás, tudomány és az összesítő, lényegesítő integráló gondolkodás, tudomány helyes aránya jelenleg felbomlott. Az előző (a részletproblémák vizsgálata, megoldása, stb.) túlzott, a második ( az összesítés, stb.,) el van satnyulva. Ez komoly gondolkodási problémákat okoz, növeli a tévedéseket, és csökkenti a világ az élet valós, igaz felismerését, vizsgálatát és megoldását.

Az információrobbanás sem tett jót az értelmesedésnek. Egy fokozatos információbővülés nyilván az értelmesedést szolgálná, de a robbanás, az hogy ez a bővülés gyors és nagyarányú, azt eredményezi, hogy az értelem eltévedve bolyong, kóvályog a hatalmas információs erdőben.

Továbbá itt van a manipuláció, ami végeredményben mégis a hazugságokról, a hamisságokról szól. Nemcsak az baj, hogy manipulálok száma, szándéka, képessége erősen nő, hanem az is, hogy  az ember, a manipulált  egyre inkább természetesnek tartja, elfogadja a manipulációt. Itt van pl. az a játék, hogy minden ár 0,9-re végződik. Mindenki tudja hogy pl. 2,9-es ár az 3, de az emberek belemennek ebbe játékba és valóban többet vásárolnak ha az ár 2,9, mintha az 3 lenne. Ez csak egy apró példa, és csak egy a rengeteg közül, de jelzi a tendenciát.

Arról is elmélkedtem már, hogy az ember úgy is értelmesedik, hogy a hamisságot (hülyeséget) is képes megmagyarázni, képes, értelmes, igaz elméletnek beállítani. 

Ki merem jelenteni: korunkban összességében nem fejlődik társadalomtudomány, (és általában a tudomány fejlődése is lelassult), az oktatás, a tájékoztatás.  Ennek okait már a rendszerben, rendszerfejlődésben is kereshetjük. Abban pl., hogy a jelen rendszer egy stagnáló, válságba átmenő állapotban van, amely magával húzza az említett tényezőket, és persze e tényezők magukkal húzzák az értelmesedés alakulását. Válságos időkben, a hazugságok, az igaztalan zavaros nézetek elméletek is megsokasodnak. És persze a válság-láncreakció része az erkölcsi válság, és az erkölcstelenség, önzőség kiindulásából nem születhet igazi, hosszabb távú igazság, igazi okosság. 

Ne felejtsük azt sem, hogy társadalomtudomány még mindig kiszolgáló, tehát nem teljes értékű tudomány. A társadalomtudomány ezért a lehetségesnél sokkal kevésbé fejlődik, főleg stagnáló, válságos időkben.  Mikor fogják oktatni az iskolákban pl. a gondolkodástan ismereteit?

A másik konklúzió az, hogy az értelmesedés akadozásait, hibáit, hiányait ne az érzésekben, érzelmekben keressük, hanem elsősorban a közvetlen okokban. Vagyis a felsoroltakkal kellene valamit kezdeni.

A vázlatos (teljesség igénye nélküli) komplex személyiség, a foglalkozáspszichológia.

Problémakörök.

Az emberi emberiség személyiségének (tudatának) kialakulása.

Egy nép, vagy réteg, csoport (pl. foglalkozási, korosztályi, nemi) személyisége (tudata) és annak kialakulása.

Az egyén, vagy nép stb. személyiségének (tudatának) tudatos alakítása.

Egy nép személyiségének (tudatának) elemei és annak felmérése.

Mi a jó és a rossz személyiség (tudat)?

A komplex egyéni személyiség elemei.

A komplex egyéni személyiség felmérése.

E problémakörök (témák) végigkísérik e tanulmányt. A két utolsó téma hiányát próbálom meg itt valamennyire pótolni.

A komplex személyiség (tudat): a fizikai, fiziológiai tulajdonságok és a szűken értelmezett tudat.

A személyiség elemei vázlatosan (szerintem). 

Az elemek meghatározásnak, és felmérésének elve szerintem: eltérés az átlagtól.

A személyiség fő elemei.  Fizikai, fiziológiai tulajdonságok. Intelligencia-típus. Érzelemvilág és egyéb lelkivilág. Részben külső elemek: a valós világnézet, és a tudás.

Fizikai, fiziológia tulajdonságok.

Érzékelési, érzékszervi tulajdonságok.  Mozgáskultúra.  Izomzat, és szervi tulajdonságok (pl. fizikai kitartás, betegségekre hajlamosság, stb.) Egyéb tulajdonságok (pl. hormonális tulajdonságok). Manualitás, képzőművészeti képességek, zenei képességek, stb. Figyelemkoncentráció ideje. Stb..

Intelligencia-típus.

Lexikális irányultság. Logikai irányultság. Nincs irányultság, mindkettő nagy, vagy mindkettő kevés. Tanulási irányultság. Kreatív irányultság.  Nincs irányultság, mindkettő nagy, vagy mindkettő kevés. Beszéd irányultság. Számolási irányultság. Nincs irányultság, mindkettő nagy, vagy mindkettő kevés. Részleteket elemző irányultság. Összesítő irányultság. Nincs irányultság, mindkettő nagy, vagy mindkettő kevés. Stb..

Érzelemvilág.

Mely érzelmekre hajlamos (bánat, düh, félelem, szorongás, szégyen, öröm, stb.). Kiemelem a szégyenérzetet, (szerénységet, ill. önteltséget), amely eddig méltánytalanul kevés figyelmet kapott. Érzelmi labilitás. Szenvedélyek, és kvázi szenvedélyek.

Az érzelmi szeleprendszer mely érzelemre érzékeny, ez is kiadhat egyféle karaktert. Pl. a bánatra, vagy félelemre érzékeny (melankolikus, vagy depressziós alkat). A túlzott félelem, szorongás összekapcsolható több elmebetegséggel is. Pl. a dühre, idegességre érzékeny (szangvinikus alkat). Vagy talán az örömre is lehet valaki érzékeny (piknikus alkat). Kiegyensúlyozott, inkább hideg típus (atletikus alkat). Persze ezek az ókori tipizálások meglehetősen túlegyszerűsítettek, némi igazság azért fellelhető bennük.

Egyéb lelkivilág.  Vérmérséklet, (nyugodt, izgága, stb.) Akaraterő. Önzés. Empátia. Lelkiismeretesség. A precizitás. Az ambíciók iránya, erőssége. Főnökség-tisztelet  (törvény-tisztelet, elfogadó, ellenkező). Az önértékelés torzulás, labilitása. Stb..

Külső elemek. Valós világnézet (legfelső program): a tudat, a lelkivilág mélyén levő alapvető szükségletek, vágyak, értékrend, erkölcsi alapelvek, egyéb alapvető felfogások.

A tudás (tudásszélesség, tudásmélység.  (Ez utóbbi, amelyet leginkább a külvilág határoz meg, amely leginkább alakítható.)

A személyiség felmérése pl. különböző tesztekkel történhet, amelyekre itt nem térek ki.

Meg kell jegyezni: valójában, a teljes, konkrét, részletes komplex személyiséget, (egyéniséget, jellemet, karaktert) mai tudomány sok okból képtelen megismerni, feldolgozni. A miért kifejtésre nincs idő, hely az amúgy is hosszúra nyúlt tanulmányban.

Az önértékelés.

Nemcsak másokat kell értékelnünk, nemcsak mások értékelnek minket, de van önértékelés is. Az önértékelés meghatározza, hogyan viszonylunk mások, rólunk alkotott értékeléséhez. Ha torz az önértékelés, akkor valószínűleg mások értékelése is torz lesz.   A reális önértékelés azonban elsősorban sajátmagunknak hasznos, de persze ehhez tudni kell, hogy mit értékeljünk (pl. a komplex személyiséget), és enyhén szólva az sem árt, ha tisztázzuk: mi jó és mi a rossz. Szinte nem létezik abszolút reális önértékelés, de nem mindegy mennyire torz és labilis az önértékelés. Az önértékelés „torzulása és labilitása” a komplex személyiség egyik eleme.

Kétségtelenül a foglalkozáspszichológia igen elismert tudomány lesz a jövőben.

Mely foglalkozásokra, milyen komplex személyiségek (fizikai, fiziológiai, tulajdonságok, intelligencia-típus, érzelemvilág, egyéb lelkivilág, valós világnézet, és tudás) alkalmasak vagy éppen nem alkalmasak. Pl. orvosnak, tanárnak, darukezelőnek, stb., vagy éppen vezetőnek (hatalmi pozíciót betöltőnek) milyen komplex személyiség alkalmas, vagy nem alkalmas. Különösen fontos ki alkalmas, vagy nem alkalmas ország-vezetőnek, amely nem azt a személyiséget kívánja, mint pl. egy üzemvezetőé. Egy kérdés, hogy ki mi szeretne lenni, milyen ambíciói vannak, és egy más kérdés mely személyiségek okozhatnak kárt az egyes foglalkozásokban. Pl. önző, hatalmi ambíciójú, embereknek nem való a rendőri a bírói, a tanári, az orvosi, az ország-vezető, stb. foglalkozás.  Bizonyos személyiségű emberek vonzódnak egyes foglakozásokhoz, és mivel jelenleg nincs „erre nem alkalmas szelekció”, ezért bizonyos foglalkozások és bizonyos személyiségek összekapcsolódnak, de ez nem az alkalmasság alapján történik. Pl. a pedofil nyilván szívesen lesz gyermeknevelő, (és szívesen, és jól vizsgázik e szakmából), ha nincs alkalmatlansági vizsgálat az is lesz. Ez a fajta alkalmatlanság tehát az egyik szempont.  A másik szempont pedig: ha valakinek tehetsége van egy foglalkozáshoz, akkor azt ő is szívesen végzi (az emberek jól érzik magukat munka közben), ugyanakkor azt a munkát jobban végzi, tehát a társadalmi haszon is realizálódik, vagyis két oldalról emelkedik az életszínvonal.

Az sem eszement ötlet szerintem, hogy a különböző cikis embereknek, különböző speciális foglalkozásokat kell kitalálni, amelyekben legalább nem okoznak kárt, sőt talán valamennyi hasznot is hajtanak.

Elemzések, összefüggések, összefüggés-hálózatok.

Visszatérek az összetett gondolkodási funkcióra, az elemzésre.

Az elemzéshez kapcsolódik, hogy milyen összefüggés-hálózaton keresztül végezzük az elemzést.

Sokféle elemzés van, de itt „újra” egyfajta általános, alapvető elemzés pontjait sorolom fel.

1. A problémakör (probléma) következményeinek meghatározása. Miért nem jó a jelenlegi helyzet, a jelenlegi tendencia.

2. A problémakör (probléma) meghatározása, belehelyezése, egy nagyobb egységbe (problémakörbe, alapvető célba, tervbe, stb.)

3. Ezzel együtt a problémakör (probléma) fontosságának meghatározása. Ezzel együtt a probléma aktualitásnak és sürgősségének meghatározása.

4. A problémakör (probléma) alapvető összetevőinek, tényezőinek meghatározása (bizonyos összefüggés-hálózatok).

5. A problémakör (probléma) alapvető okainak, alapvető folyamatának, meghatározása (bizonyos összefüggés-hálózatok, pl. időbeli folyamat).

6. A problémakör (probléma) kapcsolódása más problémakörökhöz (bizonyos összefüggés-hálózatok).

7. A megoldás, egyben a feladatok, egyben a célok, meghatározása.

8. Egyben a megoldás elvi tervének és pontosabb tervének (de illeszkedő tervének) elkészítése. (A jogi, törvényi feladatok. A tudatalakítással kapcsolatos feladatok. A konkrét egyéb tennivalók. Saját tennivalók. Milyen hasonló megoldások léteznek. A sürgősségi sorrend megállapítása. Stb..)

Az elemzés során természetesen az ember használja az egyszerű és összetett gondolkodási funkciókat. Érdemes azon elgondolkodni, hogy az elemzés mennyiben tudatos a felnőtteknél.

Hogy néz ki mindez a gyerekeknél, és kisgyermekeknél. És az állatoknál.

Az elemzés során tehát ez ember keresi az összefüggéseket. Mit nevezünk összefüggéseknek szélesebb és szűkebb értelemben erre is érdemes lenne kitérni. Szélesebb értelemben szinte minden összefüggésnek nevezhető.

A továbbiakban az összefüggés-hálózatokról lesz szó. Az összefüggés-hálózatok egyfelől arról szólnak, hogy a milyen összefüggés-hálózatok alapján működik. Másfelől arról is szólhatnak, hogy a milyen összefüggés-hálózatok alapján vizsgálja a világot. De persze az sincs kizárva, hogy ez a kettő azonos, legalábbis nagyon is hasonló.

Ugyanakkor az összefüggésekről, összefüggés-hálózatokról, úgy is beszélhetünk, hogy ezek a világ (természet) felépítésének részei. Ezek bizonyos természeti, Isteni törvények. Az összefüggéseknek, összefüggés-hálózatoknak ezek szerint két aspektusa van. Ezek az elemzés (a gondolkodás) részei). Ezek természeti, Isteni törvények, a világ felépítésnek részei.

Érdemes átolvasni A világ felépítése a négyzethálózat segítségével. A megrajzolatlan C/1/B ábra. C. fejezetrészt.

Az egyszerű összefüggésekről (kettő, vagy több dolog viszonyáról, vagy saját magához képest) már az említett fejezetben is szóltam. Vele, együtt, szemben, és, vagy, alatta, felette, mellette, rajta benne, övé, befelé, kifelé, stb.. Illetve kijelentő, felszólító, feltételes, óhajtó mód, egyes szám, többes szám, jelen idő, múlt idő (korábbi változat), jövő idő, (feltételezett változat) stb.. Illetve, kisebb, nagyobb, erősebb, gyengébb, valamihez képest túl nagy, túl kicsi, optimális, hasonló, eltérő, stb.. Illetve, valamihez képest (pl. az átlagoshoz képest) ilyen, vagy olyan tulajdonságú. Illetve árt, használ, megváltoztat, hatástalan, stb..

Itt is előjön a viszonylagosság (kell egy kiindulópont, egy összehasonlítási alap) problémája.  Rengeteg dolog nagyon sokféle viszonyáról van szó.

A kissé összetettebb összefüggések, kissé bonyolultabb megközelítése. Avagy, összefüggések az elemzés szempontjából.

Kettő vagy több dolog (tényező) összefügg, mert.

Egy problémakör jelentős tényezői, elemei, részei és kevésbé jelentős tényezőinek, elemeinek, részeinek felsorolása. Valójában ez egyben kategorizálás és lényegesítés. Mivel a világ hatalmas, szinte végtelen, a gondolkodó kénytelen valamilyen alapvető felosztást tenni. Kiindulhatunk egy hatalmas raktárból, vagy éppen egy számítógépből is, főkönyvtár, alkönyvtár stb. Valójában a világ olyan hatalmas, és az emberi vizsgálat olyan sokrétű, hogy nem lehet határozott raktárrend. Csak nagyjából lehet rendet alkotni, pl. ez a dolog, ide is tartozhat, oda is tartozhat, amoda pedig nem nagyon tartozhat. És lehetséges az időszakos rend, az éppen aktuális gondolatsorhoz teremt egyféle rendet.

Valahogy el kell jutni ahhoz a kisebb problémakörhöz, konkrétabb dologhoz, amellyel momentán foglakozni szeretne. A világban csak problémakörök vannak, csak ezek száma szinte végtelen. Problémakörök vannak, csak vannak kisebbek (egy-két mondatosak) nagyobbak és hatalmasak.  Valahogy be kell határolni azt a problémakört, dolgot, amivel momentán foglakozik. Mi legyen a problémakör közepébe, mi legyen a megnevezése.   Ezért is és egyébként is, fel kell tenni magának a kérdést: most mivel akarok foglalkozni és miért.   A miért kérdésre, egy cél válaszol. Pl. ez a cél, válaszol: ezért hogy bebizonyítsam ezt, vagy azt. Vagy: hogy ezt, vagy azt a cselekvésem megtervezzem. Vagy: azért, hogy ezt, vagy azt tisztán lássam, lássam az összefüggéseit, lássam a lényegét, a mibenlétét.

Visszatérek az összefüggésekre.

Közvetlen kapcsolat, közvetett kapcsolat.

Csak ide tartozik, máshová is tartozik.

Két tényező, elem, rész összehasonlítása: hasonló (kis különbség), szinte azonos, és jelentős különbség.

A felszín és háttérigazság alapján.

A hasonlóság alapján. Különállnak, de erősen hasonló a kialakulásuk, a működésük. A szerepük, a céljuk. Külön állnak, de vannak azonos tulajdonságaik, van azonos alkatrészük, részük.

Az összehasonlítási viszonyuk alapján összefüggnek. Maga az összehasonlíthatóság is már egyfajta gyenge összefüggés. A villamos és az alma nehezen hasonlítható össze.

Egymást átfedik, van közös részük. Nem állnak teljesen külön, van konkrét közös részük. Két különálló, de összekapcsolódó dolog. 

Azonosak, erősen hasonlóak, de nem hatnak egymásra.

Pl. azért nem, mert különböző helyen, vagy időben vannak.

Csak egy kategória, fajta, típus.  A jelenben nem függnek össze, de ha részben  azonosak, akkor  valamilyen összefüggés általában van, volt  közöttük.  

Együtt vannak egy nagyobb egységben, szerkezetben, problémakörben. Egy nagyobb egység részei.

Továbbá: egymás mellett (előtt, mögött, alatta, rajta, stb.) vannak (de nem egységes szerkezet részei), és hatnak egymásra. Egy időben vannak és hatnak egymásra.

Egy szerkezetben vannak, egymás nélkül nem tudnak működni.

A részek, alegységek, faktorok, aspektusok, vonatkozások, tényezők, stb., mint összefüggések.

A példázat legyen a földbolygó.

A föld áll vízből, levegőből, kőzetekből, talajokból, sokféle anyagból stb. A föld áll  tengerekből, földrészekből, folyókból, tavakból, alföldekből, sivatagokból,  hegyekből stb. A föld áll atomokból, molekulákból, stb.

A föld áll országokból, városokból, stb. A föld áll növényekből, állatokból, emberekből. Áll emberekből, népekből, nemzetekből, államokból. Áll földből, hegyekből, dombokból, síkságokból, vízből, tengerekből, tavakból, folyókból, stb..  És még lehetne sorolni.

Ezek különböző aspektusok vonatkozások, faktorok. Vagyis más nézőpontokból való vizsgálat.

Mivel ezekből áll, ezért ezek nyilván összefüggnek a földdel, és egymással is, de azért nem egyformán függnek össze. Összefüggnek úgy is, hogy hatnak egymásra.

Ugyanakkor a földbolygónak van egy önálló aspektusa. Egy égitest, amely a naprendszerben kering, amelynek az adatai a következők. A földbolygó önálló aspektusa összefügg minden felsorolt alegységével, vonatkozásával, de nem egyformán. A föld égitest erősebben függ össze azzal, hogy milyen anyagok alkotják, közepesen függ össze a földrajzi képződményekkel, és gyengébben függ össze, azzal hogy milyen országok városok vannak rajta. Azért mindenhol felfedezhetünk összefüggést, ha mást nem, de áttételes, gyengébb összefüggést.

A gondolkodónak ki kell választania, hogy mit állít a középpontba, mely problémakört vizsgálja és ahhoz erősebben, közvetlenül tartozó részeket, tényezőket, stb. kell kiválasztania.

A földbolygó látszólag fontosabb, mint a részei, de ha pl. az embert állítjuk a középpontba, akkor a földbolygó csak egy rész, alegység lesz, nem is fontosabbak közé való.

(A legfőbb mögöttes középpont, mindig a legfőbb cél lesz, amely erősen összefügg az emberrel. Az ember hiába akarja, még az Istent sem tudja a középpontba tenni. Az Istent és mindent csak a legfőbb célon és az emberek keresztül képes vizsgálni. Csak akkor tud eltekinteni a legfőbb céltól, ha szándékosan egy kisebb, az embertől viszonylag független rész, puszta megismerésre törekszik. )

A hatás alapján. Egymásra hatnak a tényezők. Vagy ugyanarra a dologra hatnak, így közvetve egymásra is hatnak. Ez sem mindig igaz.  Együtt egyszerre jelentkező hatás is van. 

Együtt vannak egy folyamatban, útban, áramlásban, cselekvéssorban, történéssorban, láncolatban. Ok, következmény, amely lehet újabb ok. Ok és cél. Ok és cél egyben. Előzmény, következmény. Előzmény, jelen folyamat és utóhatás. Közös az ok, ill. közös cél, egy közös dologra hatnak. Egymásból erednek. Stb. Hatásláncolat, hatássorozat. A közös feltételek azonosíthatók a közös okokkal. (Ezen esetekben van hatás, tehát akár hatások közé is sorolhatók.) 

Egy folyamat, út, áramlás, stb. főbb állomásai. Egy folyamat, út, áramlás, stb. szakaszai. (Lehet hatás nélkül is.)

A folyó, mint példázat. A folyó forrásokból, patakokból, kisebb folyókból, tevődik össze (ered) és általában a tengerben, nagy tóban végződik. ( De először is vízmolekulákból áll, folyékony anyagból áll.)  Hat rá a domborzat, ( a közvetlen partvidék),  az éghajlat, a víz nagy körforgása, stb. A folyóban összefüggnek a belső áramlások, sodrások, örvények, stb. A folyó is hat a partra és még sok mindenre.  Egy ág, vagy egy vízmolekula útja a folyóban. A vizsgált kisebb dolog, vagy a  világ, világrész, az egész folyó. A vizsgált dolog csak egy vízmolekula. Az ember, egy részben önálló akaratú vízmolekula.

Lehetőleg meg kell különböztetni az alakulás, alakítás tényezőit, ill. lényegi, fontos tényezőit, meghatározóit, és a célokat (a cél tényezőit, lényegi, fontos tényezőit). 

Lehetnek még összefüggés-láncolatok. Gondolkodási folyamatábrák.

Van e nem valóságos összefüggés?

Mi a meghatározó?

Van olyan összefüggés, amelyben az egyik tényező dominál, meghatározza a másik tényezőt. És van olyan összefüggés, amelyben nincs jelentős dominancia, vagyis csak kölcsönhatás van. Ha a dominancia kismértékű, akkor nem nagyon érdemes a meghatározásról beszélni, egyszerűbb kölcsönhatásban gondolkodni. Kölcsönhatás lényege: B és C tényező aktivitása is szükséges, hogy kijöjjön a megváltozott, módosult  B és a megváltozott módosult C, vagy a megváltozott módosult BC keverék, vagy BC ötvözet. Vagy a változatlan BC keverék. BC ötvözet szükségszerűen nem lehet változatlan.  Vagy kijöjjön valamelyik ötvözetből D, az új tényező. A meghatározás, a dominancia inkább arról szól, hogy az egyik tényező pl. C tényező nem képes aktivitásra, vagy semmit sem számit az aktivitása, de mégis kialakulnak változások. Ekkor  B tényező dominál, határoz meg.

Összefüggnek, az összefüggéscsoportok, de miért is? Pl., ha egy nagyobb egység, szerkezet részét képezik, akkor általában hatnak is egymásra, ha másképpen nem közvetve. Ha hatnak egymásra, akkor általában már valamilyen folyamat részei. „Általában együttesen jelentkeznek” – ez az összefüggés.  

A folyamat egyben szerkezet, vagy annak is felfogható. A két dolog „egyben a másik”, ez az összefüggés. Ez melyik összefüggés-csoportba osztható? Az „általában együtt jelentkezik” melyik összefüggés-csoportba osztható? Ez fogalmi összefüggés?   A kettő között mi a különbség?

Egy dolgot különböző összefüggésekbe helyezhetünk el. Egy szerkezetet, folyamatot, problémakört különböző összefüggésekben vizsgálhatunk.

Mi a különbség? Mi a különbség pl. az összefüggéscsoportok között?

Minden mindennel összefügg de nem egyformán. A gyenge összefüggés az áttételes összefüggés nem összefüggés? Ezek szerint van enyhe, közepes, erős összefüggés, hatás. És van egyszálas többszálas összefüggés.

Gyenge és egyszeres összefüggés van , akkor az nem összefüggés.

Az azonosak nem választhatók szét.  Csak a szétválasztott, különálló dolgok között lehet összefüggés, hatás. Jelentkezik a szétválasztás a kategorizálás problémája.

Két dolog összefügg, de nem azonos.  Nem teljesen azonosak, pl. bizonyos szempontból helyzetben, eltérnek egymástól. Nem teljesen azonosak, van önálló aspektusuk (vonatkozásuk).

 Létezhetnek önmagukban pl. az összefüggésfajták.

Elképzelhető, hogy egy szerkezet részei, de nem hatnak egymásra? Pl. a szobabútor. Vagy az ajtóba beszámítsuk az ajtóforgót, vagy ne számítsuk bele, Vagy beszámítsuk az ajtótokot, vagy ne számítsuk bele?  Mennyire szedjük szét a dolgokat.

Jelentkezik a nyelvi probléma a fogalomzavar. A szélesebb értelmezés problémája.

 Különböző helyen van két azonos, hasonló dolog, de nem hatnak egymásra. Nem egy szerkezet, folyamat részei.

Nincs azonosság, hasonlóság de egy szerkezet részei. Nincs azonosság hasonlóság, de egy folyamat részei.

A folyamat általában egyben szerkezet is, annak is felfogható. Ez milyen összefüggés?

De lehet olyan szerkezet, amelyikben a két alkatrész nem hat, még közvetve sem egymásra?  Vagy lehet egy célú szerkezetben két különböző folyamat. Igaz hogy a közös cél összeköti egymást. A folyamat állomásai szakaszai, ez olyan értelmezés, amelyben hatás nem fontos. 

Vagy szinte, azonosak de más a kiemelt lényeg.

Mi a különbség a problémakör, a szerkezet, és a folyamat között? Ezt sem ártana kielemezni.

Végül egy megállapítás:

A tényezők kapcsolata gyakran, vagy általában olyan, mint a civakodó testvérek kapcsolata, megvan bennük az együttműködés, az összetartozás, a hasonlóság, de az elkülönülés, az ellentét is.

Mindezzel csak hevenyészve vázoltam az összefüggések problémáit, nehézségeit.

Ne felejtsük ki a hatásokat felsorolni, csoportosítani.  Negatív gátló, ártó, bomlasztó, ellenkező, ütköző, kiegyenlítő. Összeadódó, gerjesztő, többszörös negatív. Pozitív segítő,  építő, kiegyenlítő. Összeadódó, gerjesztő, többszörös pozitív. Negatív és pozitív hatások egymásra. Inkább egyirányú. (Eltérő egyirányú, de azért egyirányú.) Oldalirányú (nem egyező, nem ellentétes) Inkább ellenkező irányú. Teljesen ellenkező irányú stb.

Kölcsönhatások. Egymást erősítő kölcsönhatás. A közös hatást erősítő kölcsönhatás. Ennek lehetnek változatai. Pl. sokszorosan felerősítő. Robbanást, láncreakciót okozó hatás. Egymást gyengítő, vagy közös hatást gyengítő kölcsönhatások. Sokszorosan gyengítő hatás.

Egymással párhuzamosan haladó, egymáshoz alig kapcsolódó folyamatok. Egymással párhuzamosan haladó de egymást erősen befolyásoló folyamatok. Egymást váltogató (alig és erősebben kapcsolódó folyamatok.

Pozitív visszacsatolás, negatív visszacsatolás.

(Jelentkezik a fogalomtisztázás problémája.)

(Kétféle értelmezés lehet. Az egyik, a legfőbb cél, az abszolút jó irányból indul ki. A másik csak dolgok tényezők, egymáshoz való viszonyát nézi, a legfőbb cél nem érdekli.)

Uraló, irányító, befolyásoló, ellenőrző, közvetítő. Semlegesítő, kiegyenlítő.

Uraló fölérendelt, befolyásoló hatás, és alárendelt befolyásolt, végrehajtó hatás.   Elsimító, és egymást felőrlő.

Közvetítő, felerősítő közvetítő, és csökkentő közvetítő. Tartalmilag is átalakító. Stb.

Erős, közepes, gyenge hatás.

A kettő (vagy több) keveréke, a kettő ötvözte, a kettőből egy harmadik új (egybeolvadás). Pl. fekete, fehér egymásra hatása – szürke - ez egyfajta ötvözet (átmenet). Pl. sárga, kék – zöld – másfajta ötvözet (harmadik új). Pl. fekete, fehér - vagy fekete, vagy fehér. Fekete, fehér - időnként, vagy és helyenként fehér, máskor, más helyeken fekete – egyfajta keverék. Stb.

Mi van ha, kettő vagy több dolog tényező csak összekerül kapcsolatba lép? Mi van kettő vagy több dolog, tényező már kapcsolatban van, és az egyik növekedik?  

Tényleges hatás, és jelhatás. A jelhatás részei: lekicsinyítés és kódolás. A jel „utazása”. Felerősítés és dekódolás.

Egyedek haladása. Tömegesen haladó egyedek, a haladás közben hatnak egymásra. Sugárzás, áramlás, hullámzás, mozgás, stb.

Stb., stb.

Talán sokaknak nem egészen világos a kölcsönhatás, erről szól a példázat.

Az látjuk, hogy két ember egyforma erővel ütlegeli egymást. Az egyik ad egy pofont, a másik visszaadja. Ez egy kölcsönhatás, ha a jó, kellemes igazságának szempontjából nézzük, negatív kölcsönhatás. Ha az egyik erősebb, több nagyobb pofont ad, a másik meg inkább védekezik, akkor az már aránytalan kölcsönhatás, van egy domináns, meghatározó, okozó tényező. Ezt az egyforma kölcsönhatásnál nem lehet elmondani. Ha az egyik fél a földön hever és csak a másik ütlegeli, akkor nincs kölcsönhatás csak hatás van.

Nyilván valahogy elkezdődött a verekedés, valamelyik adta az első pofont, ez volt az indító hatás, az indító ok, amely nem azonos a jelen helyzet hatásával.

Illetve van még a jelen helyzetet megelőző hatás, ok, (sőt azt megelőző is lehet) is, amely nem azonos az indító hatással, okkal, de jelen hatásával sem. Kérdés melyik (indító hatás, ok, időben közbenső hatások, okok, jelen hatás) az erősebb, melyik a fő hatás, a fő ok. Erre nem könnyű válaszolni, talán valahogy összesíteni kell őket, de az biztos, hogy kategorizálni kell a hatásokat az okokat.

Itt is kitérek arra, hogy a hatás vizsgálatánál, (melyik az erősebb ható, az erősebb okozó, a fő tényező), fontosabb hogy minden jelentős tényező fel legyen sorolva, figyelembe legyen véve.

Ha világ egy nagy bonyolult térkép hasonlatból indulunk ki, akkor elgondolkodhatunk azon, hogy probléma közepéhez vezető utak közül melyek a legfontosabbak, és azok közül is melyik a legeslegfontosabb. Nem biztos, hogy tudunk erre válaszolni. Fontosabb, hogy minden fontosabb utat felsoroljunk, az autópályákat és a főutakat is, egyet sem hagyjunk ki, mint azon elmélkedni, ezek közül melyek a fontosabbak.

Példázat arról, hogy mi, mit határoz meg.

A lovas kocsi haladását mégis a kocsis határozza meg, ő irányít. Na, de ha megbokrosodik a ló, a ló lehet jó is meg rossz is. Megbokrosodik, mert rosszul bánik vele a kocsis. Rosszul bánik, mert gyengén húz. Gyengén húz, mert akadozik a szekér, kilazult kerék. A szekér is lehet jó, vagy rossz. Kilazult a kerék, mert gidres-gödrös az út. Az út is lehet jó, vagy rossz. Miért nem javította meg a szekeret a kocsis, mielőtt elindult. A kocsis is lehet jó, vagy rossz. És még lehetne folytatni.

A példázatot általánosítsuk. Általában nem nagyon állapítható meg, hogy mi, mit határoz meg. A dolgok, a tényezők, kölcsönhatásban vannak. Vagy talán még pontosabb: mindennek megvan a maga szerepe. Ugyanakkor mindennek megvan az önálló aspektusa, de ez csak részben hat, mert a többi dolog, tényező is befolyásolja. Ha javítani akarunk a dolgokon, akkor mégis az önálló aspektusokon tudunk javítani. Megjavítjuk az utat, a szekeret, a lovat, a kocsist. De az sem mindegy: a dolgok, tényezők, hogy igazodnak, illeszkednek egymáshoz.

A dolgok, jelenségek, folyamatok okai és az okok okai és azok okai.

Tulajdonképpen az okok, okai is, és azok okai is, a primer okok közé sorolható. Az emberi elemzés azonban talán helyesen megállapít közvetlen okokat és a közvetett okokat.  Két kérdés merül fel: az egyik: az okok nem húzódhatnak a végtelenbe? A másik, melyek a fontosabbak a közvetlen okok, vagy közvetett okok? A másodikra azt tudom válaszolni, ezen az alapon nem lehet rangsorolni a fontosságot. Logikusan az okok, okai a fontosabbak, vagyis mindig közeledünk a lényeghez. Lehet azonban ez egy elkanyarodás is, egy mellékútra tévedés is. Másrészt az is hiba, ha közvetlen okokat, mint kevésbé fontosakat, kihagyja az elemző. Valahogy körbe kell keríteni, és kategorizálni kell a világ problémáit, ez adja meg erre a választ és arra is, hogy végtelenek az okok. Valahogy ki kell jelenteni: elnézést, de ez az ok-sorozat már túlment a problémakörön.

A világ egy rendkívül bonyolult térkép és minden mindennel összefügg, ahogy a térképen is bármelyik ponttól eljuthatunk bármelyik pontig. De térképen is be kell jelölni, ez, ez a körzet, ez pedig, az a körzet. Ezek a főútvonalak ezek az egyszerű utak, ezek pedig a mellékösvények. Tehát körbe kell keríteni a problémakört, témakört és a problémakörhöz, elsősorban a központhoz tartozó minden fontosabb közvetlen és közvetett okot is fel kell tárni. A folyamatoknak, jelenségeknek, történéseknek, cselekvéseknek vannak okai. Bár, a miért kérdést bárhol, bármikor feltehetjük. Pl. miért kék ez a virág? A miért kérdésre, a válasz, azért mert – ez már egy ok megfogalmazása. Az ok megállapítása, kijelentése gyakori fontos dolog, de vannak az egyszerű megállapítások is, ezek is fontosak. Mennyi kék virág van a vázában? Hét kék virág van a vázában. Ez pl. egy egyszerű megállapítás. Az egyszerű megállapítások szintén fontosak lehetnek. És vannak a következmények, következtetések, amik szintén fontosak lehetnek.

Az előzmények általában az okok, a későbbi történések, általában következmények. De vannak pl. a cél-okok. Leülök, mert fáradt vagyok, ez egy múltbeli ok, az egyszerű ok. Leülök, mert meg akarok írni valamit. Itt a jövőben van az ok, ez a cél-ok. A kettő össze is mosódhat. Leülök, azért, hogy kipihenjem magam.

Talán ez az elmélkedés sem volt értelmetlen, azaz ok nélküli. Ez a cél-okra való utalás. Így is fogalmazhattam volna: talán ez az elmélkedés sem volt értelmetlen, azaz cél nélküli. Vagy, haszon nélküli. Vagy, hasznos cél nélküli. De itt már elkanyarodok oda, hogy az értelmességnek (igazságnak) van egy olyan értelmezése: értelmes, aminek van célja, haszna.  De mi, a hasznos cél? Ezen a vonalon tovább haladva, (és nem az okokból kiindulva) csak összefüggéseket keresve, kérdéseket feltéve, eljutottam oda, hogy a társadalomtudományos igazságok (a kellemes, jó, hasznos igazságai) csak valamilyen cél tükrében értelmezhetők.

De azért az okok nemcsak kiterjednek, de körbe is forognak, ill. oda-vissza (kölcsönhatásban) is állnak egymással. Ennek kapcsán megfogalmazódik néhány gondolkodási alapelv.

Tegyük fel pl., ezt a kérdést: miért van a kelleténél és a lehetséges okosságnál több ostobaság pl. Magyarországon, vagy akár az egész világon? Persze először bizonyítani kellene, hogy a kérdés megalapozott kérdés. Tételezzük fel, hogy ez megtörténik, hozzáteszem, hogy nem könnyű a bizonyítás, mert meg kell határozni, és bizonyítani kellene szinte minden szót.  (Emlékeztetőül a bizonyítás: tapasztalat, mérés, logika, stb..)

Egy lehetséges válasz: mert az emberek sok gondolkodási hibát vétenek, mert nem ismerik a gondolkodástan tudományát. Miért nem ismerik? Itt elmehetek abba az irányba, hogy felsorolom, a gondolkodástan részleteit. Látod ezeket, kell megismerni.

Vagy azt válaszolom, hogy mert az emberek felületesek, önteltek, stb..

Vagy azt válaszolom, mert a rendszer olyan, hogy elhanyagolja a társadalomtudományokat, ezen belül, többek között, a gondolkodástant. Hozzáteszem, de többek között a lehetségesnél gyengébb, elhanyagoltabb az oktatás, a tájékoztatás, van manipuláció, a rendszer, a törvények szellemisége sem jó, a népi nemzeti tudatformáló kultúra (a családi, kisközösségi tanítás alapja) sem éri el lehetséges jót. A következő kérdés: miért elégtelenek (a lehetségesnél rosszabbak, gyengébbek) mindezek, vagyis miért rossz a rendszer? Itt már kiterjed a probléma, hiszen a rendszer viszonylagos rosszaságának, gyengeségének ezer oka lehet. Ellenben ez a körbeforgás, kölcsönhatás is megállapítható: az emberek felületesek önzők, önteltek ezért elégtelen a gondolkodásuk, ezért rossz (a lehetségesnél, rosszabb, gyengébb) a rendszer, és mivel rossz a rendszer, az emberek butábbak a lehetséges okosságnál, és ezért viszonylag felületesek, önzők, önteltek, ami miatt rossz a rendszer és így tovább körbe, ill. oda-vissza.

(Természetesen a válaszokat is illene bizonyítani. Azt is látható, hogy bár egy egyszerű kérdés, de egy hatalmas, általános téma kérdése, tehát a válaszok nem egyszerűk.)

(Megjelenik ebben a gondolatmenetben az is, hogy minden viszonylagos, és ha pontosan akarunk fogalmazni, akkor ezt a viszonylagosságot jelezni kell. Hozzátéve, hogy a mondat és szöveg sem lehet határtalanul hosszú, bonyolult ezért, szükséges az egyszerűsítés egyes részek kihagyása.)

De visszatérek a fő témára, az okok kiterjedésre, ill. kölcsönhatására, körbeforgására.

Tehát két fajta gondolkodásmenet rajzolódik ki az egyik a kiterjesztés, hozzátéve, hogy ez sem mehet a végtelenségig, valamely lényegesítés itt is szükséges.  Vagy egy erős lényegesítés, amely gyakran kölcsönhatásokat állapít meg.

A kölcsönhatással kapcsolatban felmerül, mégis melyik az erősebb tényező, melyik az erősebben ható. (Az ember általában erősen le akarja egyszerűsíteni problémákat, egy csodaszert, egy mindent megoldó dolgot akar találni, talán lustaságból teszi ezt, vagy más miatt. Azzal együtt, hogy fontos a lényegesítés, véleményem szerint nincs csodaszer, nem lehet a világot, a problémákat szinte végtelenségig leegyszerűsíteni.)

Tehát szerintem ez esetben a helyes gondolkodás az, hogy ez is ok, és az is ok. Vagyis a rendszer is viszonylag rossz, és az emberek is elmaradnak lehetséges jótól. A két ok, szinte egyformán, egymás mellett fennáll. Vagyis talán fölösleges az erősebb hatón, a fő tényezőn gondolkodni. Az elemzés és megoldás is ebből indul ki. Ennek a másik aspektusa az, hogy bizonyos fokig ki kell terjeszteni a problémákat. Jelen esetben, „illik” egy bővebb magyarázatot adni, arra hogy miért viszonylag rossz rendszer, hogyan javítható meg. Az emberek rosszaságának oka, ha leszámítjuk, a környeztet a rendszert, a belső érzésvilág, az önálló akarat.  Az emberek megjavításnak érdekében csak az tehető, hogy közvetlenül tanácsokat osztogatunk az embereknek: kedves emberek szerintem ez a jó, ez pedig helytelen, és én ezt ezzel tudom bizonyítani, jó lenne ha megfogadnák a tanácsom. (Jézus is ilyen tanácsokat osztogatott, ez is szükséges, ez sem blöffölés.)

Visszakanyarodva a gondolkodástanhoz és már összegzésre.

Egyfelől a kiterjesztés, a részletes elemzés (szétszedő analízis) és a lényegesítés, az összesítés, szinte magától is fluktuál, és az a jó, ha fluktuál. Vagyis szükség van részletes elemzésre (szétszedő analízisre), de eközben szükség van lényegesítésre, összegzésre, összevonásra (szintézisre) is. Másképpen szükség van konklúzióra, alapelvekre, alapvető célokra. Szükség van analízisre is, mely adott időben, adott helyen adott szövegben behatárolt. Vagyis alapos, átfogó, mindenre odafigyelő, de az összegzést is elkészítő elemzés, vizsgálat szükséges, minden esetben.

Másfelől amit szintén több helyen, több módon elmondtam: fontosabb, az hogy az alapkérdéshez, a központi témához kapcsolódó minden lényegesebb tényező (legfőbb tényezők, fő tényezők, fontosabb melléktényezők) figyelembe legyen véve, mint az, hogy ki legyen választva a legfőbb tényező. 

Arról a témáról, hogy „miért van a kelleténél és a lehetséges okosságnál több ostobaság pl. Magyarországon, vagy akár az egész világon”, egy minimum 50, de akár 2000 oldalas tanulmányt kellene, ill. lehetne írni. Ez a tanulmányrész nem ezzel foglalkozik, nem az a központi témája.  E tanulmányrész témája a gondolkodástan, ennek csak egy kisebb vonatkozása, részproblémája, a fenti kérdés, probléma. Ahogy a nevezett problémakörnek csak egy részproblémája a gondolkodástan. 

Az ok és a következmény természetesen összefügg, párt alkot. Mivel minden oknak van oka ezért minden ok egyben következmény is. Az okok és következmények fő jellemzője a szükségszerűség. Mondjuk három kategóriába csoportosítható: gyengén szükségszerű, közepes szükségszerűség, erős szükségszerűség. A szükségszerűségnek kettő aspektusa van: az egyik hogy mennyiben függ az emberi akarattól. A másik hogy csak egy variáció jöhet létre vagy több variáció is létrejöhet. Igaz hogy gyakorlatilag mindig csak egy variáció jön létre, tehát ez a második aspektus gyengébb aspektus. Sőt ha több variáció jöhet létre, akkor nehezebben számítható ki a történés. (A két aspektust nevezhetjük az ember számára véletlennek, szerencsének stb. is) Gyenge szükségszerűség, ha az embernek van választási lehetősége, és sok variáció jöhet létre, de ezeket ismeri, képes kiszámítani. Erős szükségszerűség, ha az embernek nincs választási lehetősége, nem befolyásolhatja a történést, és egy variáció jöhet létre. Vagy azért nincs választási lehetősége, mert sok ismeretlen variáció jöhet létre.

Nem szükségszerű, tehát igazi butaság, amikor az ember figyelmét felhívják a következményekre (valaki, valami figyelmezteti), de ezt felületességből, vagy más okból nem veszi figyelembe. Ilyenkor megérdemli a negatív hatást. (Butaság többek között, egy szükséges cselekvés elmulasztása is.) Szükségszerű, nem igazi butaság, ha az ember képtelen megismerni a következményt, arra való figyelmeztetés sehonnan nem érkezik. Ilyenkor nem érdemli meg a negatív hatást. (Peches, szerencsétlen ember, de ennek is vannak fokozatai.)

A tömeges hatás.

Erre illik a mondás, hogy az erdő más, több mint a fák összessége. A társadalom más, több mint az egyének összessége.

A tömeges hatást egyszerűen a biliárdgolyókkal példázom.

Ha a fehér golyóval meglököm a piros golyót, akkor jól kiszámíthatók, leírhatók a különböző variációk. Ha a piros golyó közelében egy sereg másik golyó van, akkor a piros golyó útja megváltozik bonyolulttá, kiszámíthatatlanná (össze-vissza ütközik) válik. A közel levő dolgok, általában bonyolult kölcsönhatásba lépnek, és ezért ez a közösség másképpen fog viselkedni, mint amikor kevés dologból áll össze a közösség. Általában a világban tömeges hatások vannak. Ugyanakkor a tömeges hatásokat is csak úgy lehet vizsgálni, ha lebontjuk azokat elemi hatásokra ill. hatásláncolatra. Ugyanakkor felfedezhetők a tömeges hatás saját törvényszerűségei is. Pl., mi történik, ha piros golyó egyik oldalán sokkal több golyó van, mint mögötte, és piros golyót középen találja el a fehér golyó. Hogy rendeződik át az összes golyó, ekkor ez a vizsgálat célja. Lényegében erről szól stratégia, és ebben különbözik taktikától. Pl. a jól sakkozó, tudja, hogy nem azon kell gondolkodni, mi lesz a következő, és az, azt követő lépés, hanem azon, hogyan helyezkedjen el az összes bábu. Stratégiában gondolkodik, vagyis rendszerben gondolkodik.

Az egész (pl. egy teljes gépezet, rendszer, szerkezet stb.) és az egységek, részek ( pl. alkatrészek, tényezők) egymásra hatása. Pl. ilyen összefüggésekre, gondolok: a leggyengébb láncszem határozza meg a gépezet jóságát. A gyengeségek is valamennyire összeadódnak. A gépezet egészének is van egy önálló aspektusa, nemcsak a részeknek. A bonyolult gépezetnek kialakul az önálló aspektusa. A gépezet egészének vannak olyan alapelvei, amire gépezet alapul. A gépezet megváltoztatásának szempontjából, néhány jelenség: ha kevés tényező gyengén változik, akkor nem változik az egész. Sőt visszaalakul. (Pl.  a társadalmi rendszer visszaalakító jelensége.)  A lényeges, minőségi változáshoz sok tényező, jelentős változására van szükség.  Akkor hogy jöhet létre a folyamatos egyenletes, de viszonylag dinamikus változás? Csak úgy, ha van egy határozott cél, ill. egy határozott, mindenre kiterjedő átalakítási terv (program, feladatgyűjtemény). Illetve, szükséges a gépezet alapelveinek ismerete, tudatos megváltoztatása.  Ha ezek nincsenek, akkor csak nagyon lassú, hektikus változás jön létre.

A matematikai, fizikai kémiai, stb. törvények, képletek jelentős részét, akár hatásként is megfogalmazhatjuk. Pl. az Ohm törvénye. A feszültség (feszültségnövekedés) erősítő, többszörösen erősítő, hatással van az áramerősségre. (Az áramerősség és feszültség nem egymást erőstő kölcsönhatásban áll. Az egyik erősítő hatással van a másikra, a másik gyengítő hatással van az egyikre. Ugyanakkor teljesítmény szempontjából egymást erősítő kölcsönhatásban állnak.) Az áramerősség (áramerősség-növekedés) viszont negatív csökkentő hatással van a feszültségre. Az ellenállás (ellenállás-növekedés) gyengítő, többszörösen gyengítő, gátló hatással van az áramerősségre. Ezért is, az ellenállás (ellenállás-növekedés) erősítő, többszörösen erősítő hatással van a feszültségre.

Összefüggések úgy, mint időrendek, sorrendek, ill. arányok, nagyságok. Illetve mint alkatrészek, alkotórészek és azok helyzetei. Másképpen fogalmazva: sorrend, az arány, a viszonylagos helyzet, szerkezet, befolyásolja a hatást.

Ezeken kívül (e fejezetben felsoroltakon kívül) sajnos még nagyon sok összefüggés lehetséges. Nagyon sok alakulási összefüggés van. Nincs kaotikus állapot, vagyis valamilyen összefüggésben vannak a dolgok. A matematika tudományának kell az a lehetséges összefüggéseket feltárni, a társadalomtudomány feladata pedig, hogy megállapítsa, mely összefüggés igaz az adott társadalmi jelenségre, folyamatra.

Az emberi hatások, kölcsönhatások, viszonyok, kapcsolatok, ennél bonyolultabbak, de azért megállapíthatók. Az emberi viszonyok, kapcsolatok, stb. bonyolultabbak, de azért lebonthatók az itt felsorolt összefüggésekre is.  Többek között azért bonyolultabbak, mert az érzések, érzelmek bonyolult világrésze is jelen van bennük.

Egy ember hatása, másra, másokra, közösségre. Más ember, emberek a közösség hatása egy emberre. Sok ember (közösség) kölcsönhatása. Stb., stb.

Nemcsak a hatás összefüggéseket lehet felsorolni, csoportosítani, a többi összefüggés fajtát is csoportosítani.

A valóságos és a nem valóságos (logikai) összefüggések). Vannak e nem valóságos összefüggések? Vannak e nem valóságos dolgok?

Ha abból indulunk ki, hogy van inkább gondolati fogalmi világ és van inkább kézzel fogható világ akkor vannak inkább gondolati, fogalmi összefüggések  és vannak inkább valóságos hatású összefüggések.

Mit érthetünk a jó és rossz fogalma alatt. C/0/D ábra

Jó: kellemes, hasznos, igazságos, szép, stb. Rossz: kellemetlen, káros, igazságtalan, stb.

Másképpen a jó: jó célok, jó utak, jó tervek, jó irányok, jó megoldások. Illetve rossz célok, utak, tervek, irányok megoldások.

Az igazság ( a valóság helyes megismerése, és ebből adódó helyes alkalmazása) is jó, dolog, mert ez által kellemesebb életet  lehet kialakítani. Bár korábban azt mondtam, hogy az igazság nem társadalomtudományos fogalom, itt cáfolom magamat. Inkább azt mondom, hogy az igazság fontos szükséges, de nem elég. Szükség van egy olyan értékelésre is, (helyes, igaz értékelésre) amely eldönti, hogy az adott igazság, mennyiben jó (kellemes, hasznos, stb.) az ember számára.

Természetesen a jó és rossz egy hosszú skálán helyezkedik el sok átmenet, fokozat van. A jó oldal végén az optimális van.

Azért kell tisztázni ezt, mert vannak ilyen gondolatok: tévedni emberi dolog. Nincs jó rossz nélkül. Egyszer jó  úton járunk máskor rossz úton. Tehát nincs jó és rossz, ez banális leegyszerűsítés.

Egyébként, aki így érvel az is kénytelen állandóan dönteni a jóról és a rosszról. Talán arra gondolhat, hogy nem lehet mérni a jót és rosszat. Nem lehet összesíteni a sok jó és rossz gondolatot, cselekvést. Én ezt is cáfolom szerintem, lehet mérni, és lehetséges összesíteni is. Vagy arra gondol, hogy a dolgok egyéniek, szubjektívek, nem lehet őket objektíven megítélni.

Kétségtelenül vannak összetett dolgok, mint pl. egy házépítés ahol egyes részek jók lehetnek, más részek rosszak lehetnek. A végső eredmény az összesítés döntheti el, hogy jól vagy rosszul gondolkodtunk, cselekedtünk. Más dogokat időben csak jól, vagy rosszul végezhetünk el. Pl. vagy helyes időpontban veszem be gyógyszerem vagy rossz időpontban. Vagy jó mennyiséget veszek be vagy rosszat, stb.. Ha rossz időpontban vettem be (ennek is vannak fokozatai) akkor már nem tudom jó időpontban bevenni. Ellenben egy másik időszakban be tudom venni jól. Vagyis egyik időszakban ugyanazt a dolgot végezhetem jól, a másikban rosszul. Itt időbeli összesítés szükséges. Az a kérdés hogy összességében általában jó célok, jó utak, jó tervek, jó irányok jó megoldások ( jó  érzések, gondolatok cselekvések) vannak vagy rosszak.

A külső érzésmechanizmus méri, összesíti az egyén jó és rossz szándékát érzését, az erős  szándékból, érzésből, gondolat és cselekvés lesz, és így végül összesíti az egyén jó és rossz tetteit.

Az igazságszolgáltatás is méri valamilyen szinten a rossz tettek egy részét, a jelentősen rossz tetteket.

Kétségtelenül vannak többnyire szubjektív (egyéni ízlésnek megfelelő) tényezők, amikor szinte nincs egyéni igazság. Az a jó, a kellemes, ami az egyénnek jó, (piros ruhát kedveli, jobban szereti a karfiollevest, mint a spenótfőzeléket, stb.). szinte minden tényező kevert van szubjektív és objektív aspektusa, a kérdés az, hogy többnyire szubjektív, vagy többnyire objektív a tényező. Általában többnyire objektívak a tényezők, pl. a gyógyszerszedés nem ízlés kérdése. Társadalmi szinten az egyéni ízlés már lehet, igaz, jó. A többnyire szubjektív tényezők szempontjából az, az igaz, az a jó, ami a döntő többség ízlésével azonos, vagy ahhoz hasonló.

A társadalmi helyzet ( a társadalom, nemzet, rendszer nagy bárkája A jelű ábrák) is méri, összesíti az egyének jó és rossz tetteit.  Igaz hogy itt az egyének nem különülnek el.  A hatalmas bárka eleje, jó oldala a kellemes vizeken (a boldogság tengerén) halad, (ott süt nap csendes tenger, stb.), a hátulja, a rossz oldala a kellemetlen vizeken (hideg szél fúj) halad. (Bár máshol a fejlődés tengeréről és nem boldogság tengeréről beszélek. És máshol nem boldogságról, boldogtalanságról, hanem jólétről és nyomorról beszélek. Ez tehát egy másik hasonlat, de a kettő azért összeilleszthető.) Visszatérve, ha a hatalmas bárka jó irányba halad, akkor a bárka nagyobb része kerül a kellemes vizekre, és kisebb része van a kellemetlen zord vizeken. Természetesen haladhat rossz irányba is bárka, ekkor fordított a helyzet. Az egyén össze-vissza haladhat a bárkán, elsősorban ő dönti el, hogy bárka melyik részébe kerül. De azért nem teljesen.  Mert, ha az egész bárka a boldogság felé halad, akkor az egyén is nagyobb valószínűséggel lehet a kellemes oldalon, mert az nő, a kellemetlen csökken. A hatalmas bárka iránya, mozgása pedig rajta tartózkodó emberek tetteitől függ. Sajnos jelenleg az egyén szempontjából nem teljesen igazságos ez az összesítés, de azért ez is egyfajta összesítés. Az emberiségnek is van bárkája.

Lehetséges és vannak is mérések, összesítések. De ha nem lennének, az sem jelentené azt, hogy nincs jó és rossz. Valami attól még lehet, hogy nem tudják számokban mérni. Egyébként a kisebb érzéseket, gondolatokat, cselekvéseket önmagukban mindenképpen lehet értékelni.

Van jó és rossz, ezt kívánta tisztázni, a fenti elmélkedés. Tartalmilag szerintem az a jó, ami az áltelem megfogalmazott legfőbb cél irányában halad.  Az a kisebb-nagyobb egyedi és összetett dolgok akkor jók, ha azok a legfőbb cél irányában haladnak.  

Vannak fontos alapvető célok, tervek, irányok, utak, megoldások. Mit takar ez fogalmilag.

A lényegesítés egyik feladata hogy a lényegest a fontost, az alapvetőt elválassza a kevésbé lényestől, fontostól. Pl., ami több embert érint erősen az, lényegesebb, mint az, ami egy embert érint erősen. Most mégis egy másik szempontból vizsgálom a kérdést.

Kétségtelen hogy a társadalom az egyénekből tevődik össze. Az egyének érzései, érzékelései, gondolatai cselekvései pedig apró érzésekből, érzékelésekből, gondolatokból, cselekvésekből tevődik össze. Kivéve nagy súlyos érzelmeket, de ezekkel most, itt nem foglalkozom. Mondhatjuk hogy egy perc alatt sok apró, érzést, érzékelést, gondolatot, cselekvést produkál az egyén, és ilyen egy percekből tevődik össze az élet. Ilyen értelemben tehát nincsenek nagy fontos dolgok.

Csináljunk azonban egy pontosabb felosztást ezekről, a percekről.  Többek között vannak a jövőt építő gondolatok cselekvések. És vannak azok a feltehetősen kellemes érzések, amelyek a jövőépítés következményei. A jövőépítés learatásnak érzései. Továbbá, vannak még az egyéb gondolatok cselekvések. És vannak az egyéb érzések érzékelések. Vannak pl. az emlékezés érzései.  Vannak a változó élet új érzékelései.  Az, hogy formailag, külsőségekben változnak tárgyak a körülmények az érzékelések, ezt az alapvető folyamatot nem befolyásolja.

A fő vonal mégis az, hogy az ember (az értelmes emberek többsége) építi a jövőt, és később learatja annak hasznát.  Az ember most már tudatosan tudja (legalábbis tudhatja), hogy a tervezés, illetve a jelen állapotban hozott áldozat (jövőépítő gondolat, cselekvés) megtérül. Azt is tudja, hogy minél nagyobb, hosszabb távú tervet készít, valószínűleg annál jobb lesz a jövő.  A fejlődés egyszerűen: a jövő percében több lesz a (múltbeli) jövőépítés learatásának kellemes érzése, mint a jelen percében. Így lesz egy percekből, az apró érzésekből, érzékelésekből, gondolatokból, cselekvésekből, fejlődés.

Tehát az ember tudja, hogy kis tervek, közepes tervek mellett szükség van hosszabb távú, nagy tervekre.

Sőt az emberek többsége, ha nem is tudatosan egy hatalmas tervet, a társadalmi tervet is tervezgeti. Az emberek egy része azt is tudja, hogy ő hat az embertársaira, azok is hatnak rá, ezért az embertársak szempontjait sem hagyhatja ki a tervezésből. Én ezt a „amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” elvnek nevezem. Ezt ismerik fel az emberek, ráadásul az emberek úgy születnek, hogy mások baja, szenvedése, öröme is kellemes ill. kellemetlen érzéseket vált ki.  A jóságos nagymama pl. így gondolkodik: az a fontos hogy az én gyerekem, unokám egy kicsit okosabb, ügyesebb egészségesebb szebb, boldogabb legyen, mint én vagyok, voltam. Vagyis a cél az, hogy a jövő generációi egy kicsit okosabbak, ügyesebbek, egészségesebbek, szebbek, boldogabbak legyenek amint az elődök.  Ezzel a gondolattal már tervezi a társadalmat. És tervezés valamilyen szinten realizálódik.

De egyéni nagy tervek is építik a társadalmat. Én orvos akarok lenni, mert az érdekes foglalkozás, jó jövedelem, jó élet és még családomnak is jó életet tudok biztosítani, mert gyerekeket szeretnék.  Ez egy nagyobb egyéni terv. Ezért járok egyetemre, és ezért kell ezen a héten legalább 20 órát tanulni. Ez egy középtávú terv. De előtte megreggelizem, ezért most elkészítem  a reggelit, ez egy rövid távú terv. Az állatok csak rövid távú terveket képesek készíteni, pl., meg kell szereznem a délelőtti élelmet. (Ezt sem szavakban tervezik, hanem érzésgondolatok által) Vannak emberi kultúrák (egyszerűbb népek) amelyekben még nem alakultak ki a nagy tervek kultúrája, még csak közepes tervezésnél tartanak.  A kenyérszelés, a tanulás egy kis áldozat, de aztán jönnek kellemes percek (megreggelizem, orvos leszek, jól keresek, stb.), ezt az emberek (értelmes emberek többsége) tudják. 

Visszatérve, hogyan lesznek az egy percekből, az apró érzésekből, érzékelésekből, gondolatokból, cselekvésekből fontos alapvető dolgok. Az egyéni nagy tervek által, amelyek összegezik, összekapcsolják az apró gondolatokat, cselekvéseket. Továbbá, az egyéni közepes és főleg a nagy tervek összegződése által.  Én orvos akarok lenni én szakmunkás. Én házat szeretnék, én utazni karok, stb.. Ezek a célok is összegződnek és kiadnak valamilyen összesített társadalmi tervet. Valamint az említett társadalmi tervezgetésekből (az emberek tervezgetik a társadalmat is), amelyek szintén megjelennek az összesített társadalmi tervben és mindez valamilyen szinten, realizálódik is.

Persze azért a cél, a terv valamennyire elválik az úttól, a megoldástól. Nem minden a terveknek megfelelően alakul. Van tehát a helyes, a valóságnak (rejtett valóságnak megfelelő, igaz) megismerés, amely lehetővé teszi a jó cél, szándék, terv magalkotását. A jó céltól, szándéktól, tervtől egy kicsit elválhat a tényleges kivitel, az út, a megoldás.  Azért kicsit, mert, ha nagy az eltérés, akkor nem volt jó a terv ( a cél, a szándék) ami adódhat pl. a  rossz megismerésből is.

A jó és rossz összefüggései, a jó és rossz egymáshoz való viszonya. Társadalmi, társadalomtudományos összefüggések.  C/0/D ábra. Az összes ábra.

Összetett dolgokban, pl. a társadalomban, vannak jobb és rosszabb tényezők, részek (célok, tervek, irányok, utak, megoldások). Feltehetően a jó és rossz összefüggésrendszere (társadalomtudományos tényezők) nem egészen azonos a természettudományos összefüggésekkel.  Két atom, két test, két áramlás másképpen viszonyul egymáshoz, mint két cselekvés, két cél, két terv, stb..  Ezért az esetek egy részében talán nem is érdemes hasonlítgatni, jobb megoldás, ha külön összefüggéseket keresünk. Ugyanakkor nincs kizárva, hogy a természettudományos és társadalomtudományos összefüggéseknek mégis van egy közös eredője. Egyelőre az a praktikus, ha külön-külön fedezzük fel a természettudományos és társadalomtudományos összefüggéseket.

A jó és a rossz összefüggései lényegében társadalmi, társadalomtudományos összefüggések.

Ez haladásra vonatkozó összefüggés.

A jó tényezők általában egymást erősítő, jó irányba fordító, haladó kölcsönhatásban vannak. A rossz tényezők általában egymást erősítő, rossz irányba fordító, haladó kölcsönhatásban vannak.

Ugyanakkor vannak az irányok összesítése. Kettő, vagy több irány közötti főirány ( Vektorok összesítése.) A jó és rossz tényezők egymásra hatása egy a rossz és jó közötti de inkább a rossz irányhoz közelítő, haladó irányt hoz össze, a haladás viszonylag lassabb és hektikusabb lesz. A haladás szempontjából a rossz tényező lefékezi, lerontja jó tényezőt és lerontja ez egészet is.

Az igazságok céltáblája (X ábra) részben alkalmazható a jó és rossz tényezőkre is. ( kisebb az igazság mezője, mint a hamisság, a tévedés mezője. Viszonylag kicsi az átmeneti mező.

Az összefüggés lényege és egyben neve: az egész, sok lényeges tulajdonságai (jellemzői) közül, elég, ha egy erősen átlagon aluli (rossz), az egész is rosszá válik.

Tehát nem érvényes az a matematikai szabály hogy a pozitív és negatív átlaga számít, az egész értéke az átlagos értékkel azonos. Mert hiába jó, vagy kiváló az egész, az összetett szerkezet lényeges tulajdonságcsoportjából szinte mindegyik elég, ha egy rossz és az egész elromlik. Vagyis hiába jó, kiváló, egy szerkezet, egy ember, egy társadalom mondjuk 5-10-20-30-40 tulajdonsága, elég, ha 1 rossz és máris rosszá átlagon alulivá válik az egész szerkezet, ember, társadalom.  Az ilyen szerkezetnél, embernél, társdalomnál még az is többet ér, ha annak minden tulajdonsága közepes átlagos, sőt még az is belefér hogy kissé átlagon aluli. Egy bizonyos határt átlépve az egész elromlik. Ismételem: hiába átlagon felüli az egész átlaga, ha van egy nagyon rossz tulajdonsága, az egész is rosszá válik.

Gondoljuk pl. egyszerűen egy autóra, pl. egy kiváló márkára. Hiába jó a motorja, a kormányszerkezete, a futóműve, a karosszériája, elég, ha a fékje elromlik, máris adott autó használhatatlanná, rosszá válik. De akkor is ez történik, ha elromlik a kormányszerkezete, vagy a futóműve, vagy motorja, vagy szétesik a karosszériája.

Kettő-három, a rossz határához közelítő (5ös skálán 2-es, majdnem elégtelen, már ez is szinte erősen átlagon aluli) tulajdonság olyan mintha lenne az egésznek egy rossz tulajdonsága.

Persze nemcsak autóra, de szinte minden összetett, de egységes összetett szerkezetre, összefüggő lényeges tulajdonságcsoportra igaz ez az összefüggés.

Legyen az élő szerkezet, vagy társadalmi szerkezet, rendszer. 

Mit is jelent ez? Azt, hogy amikor felépítünk, vagy megjavítunk valamit, akkor elsősorban arra kell vigyázni, hogy a lényeges tényezők közül a lényeges tulajdonságok (jellemzők) közül egy se legyen erősen átlagon aluli, vagyis rossz. És csak ezután jöhet a tényezők tulajdonságok átlagon felülre emelése, jobbá, kiválóbbá tétele. És azt is jelenti, hogy amikor értékelünk valamit, akkor ne essünk ebbe a hibába: na ez rendben van, mert sok kiváló tulajdonsága van, és legfeljebb egy-két hibája van. Ha ama, egy-két hiba nagyon komoly, akkor bizony nincs rendben az egész sem. Az igazságra is igaz: hiába igaz valami sok szempontból, elég ha egy szempontból biztosan hamis, máris hamissággal állunk szemben.
Továbbá mindez azt erősíti, hogy alapos vizsgálat (meg kell állapítani, hogy biztosan hamis, biztosan nagyon rossz) nélkül nem szabad értékelni.

A modellezés fontos gondolkodási, tudományos funkció, módszer.

A kissé rozsdás tengelyű, gumiszalaggal összekötött óramutatók (lehet sok mutató is) modellje a változtatás összefüggéseit mutatja (modellezi). Ugyanakkor ez lehet a kiinduló modell is. 

A gumiszalag miatt nehezebb egy tényezőt elmozdítani (elfordítani). A gumiszalag nyúlik, ezért nem olyan nehéz elmozdítani a tényezőt kis távolságra, nagyobbra már nehezebb, he elengedjük, ekkor részben visszaáll az eredeti állapot. Ha nagyon gyors a húzás és az elengedés, akkor nemcsak visszaállás jön létre, de ellenkező irányú kilengés is.   Az elmozdított tényező azért húzza magával a másikat, de nem teljesen, a gumiszalag nyúlik.   Ha merev lenne a kötés, akkor nem lenne önálló aspektusuk a tényezőknek. Így van önálló aspektusuk, de az nem teljes. Minél több tényezőt mozdítunk el egy irányba, annál könnyebb az elfordítás. A gumiszalagos modell, az irányokra, a haladásra, és ez egyensúlyra is ad információkat.

Vagy-vagy (és-és elosztás) azt mondja, hogyha a tényezők rossz irányban állnak rossz oldalon vannak, akkor általában nő a különbség, a feszültség, és hektikus haladás esélye. Ez beleilleszthető a kiinduló modellbe, mert a jó és rossz oldal nem szimmetrikus.  A rossz oldal nagyobb, mint a jó oldal.

Nem biztos, hogy egy rossz céltól, úttól, stb. jelentősen eltérő, az biztosan jó lesz.

Érdemes a rejtett háttérigazság (háttérfolyamat) problémáját is lefordítania a jó és rossz összefüggésére.

Ha a rejtett háttérigazságot felfedeznék és alkalmaznák, akkor ebből valószínűleg jó megoldás kerekedne. Mivel nem fedezik fel, nem alkalmazzák, csak félig tud hatni és a jósága is bizonytalanabbá, válik. A rejtett háttérfolyamat akkor is hat, ha nem alkalmazzák csak gyengébben. (Egyébként az emberen kívüli területeken, a természettudományban nem hat gyengébben. A társadalomtudományos területeken azonban gyengébben hat). Azért elfogadhatjuk hogy rejtett háttérigazság egy részben (pl. 50%-ban) ható, jó tényező. A valótlanságra épülő nyilvánvaló, elfogadott megoldás, mivel valótlanságra épül, nem lehet jó. Szintén részben félig tud hatni, mert a rejtett háttérfolyamat is hat. Tehát végeredményben egy rossz és egy jó tényező egymásra hatásáról, összefüggéséről van szó.  Erről pedig megállapítottam, hogy a kettő közötti, de inkább a rosszhoz közelebbi, irányt, helyzetet fog kiadni.  A haladás pedig egy lefékezett haladás lesz. 

A fejlődés értelmezése. Ez előzőnél jobb, kellemesebb állapot. Az előzőnél rosszabb állapot is fejlődés, csak visszafejlődés. Vagyis fejlődést az élők érzékelik emberi, társadalomtudományos fogalom.  ( Szélesen értelmezett társadalomtudomány: az élővilág, az ember, a társadalom ismeretei.)  A haladás (időbeli, térbeli) ill. a változás nem azonos a fejlődéssel. Ezekben, az én értelmezésem szerint, nincs benne a kellemes, jó, stb., fogalom. Haladni, változni az élettelen természet is tud. Ugyanakkor az élővilágnak, embernek, társadalomnak is van időbeli, térbeli haladási, és változási aspektusa.  Pl. egy társadalmi tényező, nem fejlődik (nem lesz jobb, rosszabb) csak halad az időben, térben. Az is elképzelhető, hogy úgy változik, hogy nem lesz jobb, rosszabb., bár ez nem valószínű. Azért a fejlődés nem független az időtől. A fejlődéshez is szükséges idő. A széles út az ábrán úgy van megalkotva, hogy időben tágul. Valószínű hogy fejődésnek van egy maximális optimális  gyorsasága, amelynél gyorsabb fejlődés nem lehetséges.

A fejlődés tehát az optimális jóhoz közelítő célok, tervek, utak, irányok, megoldások. A fejlődés egyfajta haladás a jó, a kellemes irányába történő haladás.

Tisztázni kell az egyensúlyi állapotot is. Egyensúlyi állapot a tényezők közötti helyes arányok, sorrendek, viszonyok. Továbbá a csekély és egyenletes ingadozású tényezők, amelyek haladása csekély  és egyenletes hullámzású haladást jelent. Az egyensúlyi állapot fenn akar maradni. Nincs abszolút egyensúlyi állapot, erről szól a csekély ingadozás.  Az egyensúlyi állapot egyik modellje a több ingás ingaóra. Ha az összes inga, egyenletesen csekélyen inog akkor az egyensúlyi állapot. Néha egy, vagy több inga erősebben kileng, reszketve kintragad, de a következő időszakban ezek az ingák az ellenkező irányban csinálják ugyanezt. Előfordulhat hogy erősen kilengő ingákat, más ingák (tényezők) ellensúlyozzák.  Ez az utóbbi az, ami nem egészen illeszthető a gumiszalagos modellbe. Az ellenhatás nem csupán arra irányul, hogy lefékezze hatást, de  egy ellenkező akció is megtörténik. 

Hogy hozható össze az egyensúlyi állapot a fejlődéssel és általában a haladással, változással.

Ha fejlődés egyenletes nem hektikus, akkor különösebb probléma nélkül új egyensúlyi állapotok jönnek létre. Az egyensúlyi állapot önmagában nem biztosítja fejlődést, de a fejlődés egyik fontos tényezője.

(Lehetséges, hogy szükségszerűen kialakulnak új egyensúlyi állapotok, és az új egyensúlyi állapotok azonosak fejlődéssel? E szerint nincs is szükség jó célra, irányra, stb.)

A folyamatos egyenletes, viszonylag dinamikus fejlődés azonos az egyensúlyi állapottal.

A sugaras fejlődés: a jó, a szükséges tényezők, dolgok arányosan (szinte megmarad az eredeti arány) fejlődnek. Ez a fejlődés az egyensúlyi állapottal összhangban van. (Sajnos a rossz dolgok is fejlődhetnek.)

Az egyenetlen, hektikus fejlődés (és haladás mozgás) az egyben egy lassabb fejlődést eredményez és   egyensúlytalan állapotot is eredményez.

A hullámlépcsős fejlődés ( itt nagy hullámokról van szó) az egyfajta hektikus fejlődés.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gumiszalagos modellben, egy erősebb kimozdulás energiákat köt le. A feszülő gumi több tényező energiáját leköti. (Ráadásul ott van a visszacsapódás lehetősége.) Ez azt jelenti, hogyha jó irányba is mozdul ki egy tényező, de hektikusan aránytalanul az is lassítja fejlődést. Illetve azt jelenti, ha nincs is jó út, akkor is lassabb lesz haladás. A fölösleges energiavesztés, rossz hatékonyság.

A fejlődésnek széles az útja, de be van határolva.  Az előzőkben felsorolt haladások tehát egy alagútban történnek. Hány módón mozoghat egy kígyó az alagútban. Kígyó az alagútban, ez is egy modell. Attól függ milyen átmérőjű az alagút.  Ha túl széles, akkor el tud tévedni, az alagút rossz oldalára is kerülhet, rossz irányba is mehet. Ha túl keskeny, akkor nem tud rendesen mozogni, haladni. (A limitált, alternatívált szabályozás modellje, szintén a kígyó az alagútban.)

Az arany középút arról szól, hogyha nem ismerjük pontosan a jó utat. de sejtjük hogy mik a szélsőségek, akkor a jó út feltehetően a két szélsőség között van. Az arany középút tehát nem a jó és rossz közötti középút, hanem kettő vagy több szélsőséges azért szükségszerűen rossz út közötti út. Ez használható, de elég nagy a tévedés lehetősége. Pl., ha nem két szélsőséges utat választunk kiindulópontnak. Vagy a két szélsőség nem az adott dologra vonatkozik. Vagy rosszul határozzuk meg a közepét. Az ábra szerint lehet egy rossz irányú középút is.

Általában a kérdés: van e jó cél jó út, jó irány, stb.? Másik kérdés: a rossz irányban, rossz úton is lehet e hatékonyan, menni? Rossz irányban is lehet egyensúly?

Ugyanis a hatékony működésről még sokat lehetne beszélni. Pl. centralizáció, a tényezők viszonya, mint egy téma. Nem az erő számit, hanem tényezők viszonya, ez egy másik téma. De mi van, ha a hatékony működés rossz irányú?

Lehet hatékonyan hódítani. Hatékonyan kiirtani népeket.  A széles út azonban a rossz oldalon is behatárolt. Mit jelent ez? A pusztulást? Vagy egy szükségszerű visszafordulást?

Ha elismerjük (be lehet bizonytani), hogy az ember általában boldogabb (több kellemes érzése van) mint az állat. Vagy a jelenleg élő ember általában boldogabb, mint a korábban élő, akkor valószínűleg van jó cél, terv, út, irány, megoldás. Akkor valószínűleg van fejlődés. Lehet, hogy a rossz úton is lehet hatékonyan járni, de mindenképpen meg kell találni a jó célt, tervet, utat, irányt, megoldást.

Érdekes probléma még: mi van, ha csak rossz eszközzel, módón úton, lehet a jót elérni? Azt gondolom, ilyenkor azt kell mérlegelni, hogy a két rossz között mekkora a különbség. Csak akkor lehet rossz eszközt használni, ha a végeredmény az egyenleg biztosan erősen jó lesz.

Nem szabad elfeledkezni a társadalom (rendszer) néhány alapvető modelljéről sem, ezek a modellek kijelölnek néhány lényeges összefüggést.

A társdalom (rendszer) mint gépezet.

A társdalom (rendszer), mint épülő ház. Az emberek építők és egyben lakók.

A társadalom (rendszer) mint hatalmas bárka (bárkák), ABD/1, D/2, D/1 ábrák.

Természetes nem hagyhatjuk ki hogy a világ, az élet ciklikusan, ingamozgás-szerűen,  hullámzóan, bizonyos értelemben körforgásokban működik. De ez ezért nem ilyen egyszerű.

Ugyanakkor kérdés, hogyan modellezzük a világot, világrészt, mint összefüggés-hálózatot. Egy gépezetnek képzeljük el. Egy nagy épületnek. Vagy egy térképnek. Hegy és vízrajzi térképnek,

Vagy települések, utak térképének ahol azért sokféle kapcsolat van a települések között. ( A település egy adott belső szerkezetű, de egységes  tényező. A település (az adott tényező)  összefügg a szomszéd településekkel (más adott tényezőkkel)   több szálon. A település (adott tényező) utakkal, összefügg távolabbi településekkel (más adott tényezőkkel), de nem mindegy, hogy fő útvonallal, vagy csak ösvénnyel. Az sem mindegy hogy a főútvonal egyenesen a másik távolabbi településhez vezet, vagy közben átmegy másik településen is.  Az úthálózat azt is jelenti, hogy két adott tényező, rengeteg irányban rengeteg szálon, úton összefügg. Ezért a jelentéktelen, ill. a többszörösen áttételes összefüggéseket el kell felejteni.)  

Vagy egy folyónak képzeljük el. Egy tengernek.  Stb. stb.

Néhány géphálózat. Vezetékekből és azok kapcsolatából, ill. kapcsolókból álló hálózatok. A hálózaton jel fut. (Pl. ideghálózat, számítógép hálózat.)

Összeillő alkatrészekből álló hálózatok. Itt már több alkatrész van. Az alkatrészek végei összekapcsolhatók. Pl. legojáték, vagy rudak, csavarok, csapágyak, stb. Ilyen hálózatok pl. a molekuláris, a biológiai hálózatok. A cselekvő, mozgó gépek is ilyenek, (csak ilyenek lehetnek).  A két hálózatfajta ötvöződése.

Továbbá, a hálózatnak van központi irányító egysége, vagy nincs ilyen.

A fenti fejezetrész a világ felépítéséről szólt aszerint, hogy az összes lényeges benne levő dolog és azok különböző összefüggését vizsgálja.

Az átalakulási fejlődés hálózatok, összefüggnek a jó és rossz összefüggéseivel.

A működési hálózatok és az átalakulási, fejlődési hálózatok között sok hasonlóság van. Az átalakulási hálózatok egy fokkal erősebben koncentrálnak az időre és az átalakulásra.

Ezen kívül egy fontos vezérlő elve van az átalakulás hálózatoknak: a jelen állapot egy előző állapotból ered, arra valamennyire hasonlít. Lehetnek további alapirányai vezérlő irányai is az átalakulás hálózatoknak.

E tanulmány során néhány ilyen hálózatot is vázolok.

Megint megemlítem pl. a „gumisszalagos modellt”.  Az összefüggő tényezők úgy viselkednek, mintha gumiszalaggal lennének összekötve.  Elmozdíthatók de ezzel hatnak a többi tényezőre.

E tanulmányban rengeteg összefüggő tényező van. Maguk a rendszertényezők ( a problémakörök) is összefüggő tényezők.  Nos ezek az összefüggő tényezők összefüggésre (a változás, változtatás szempontú összefüggésére) általában igaz a gumiszalagos modell.   Erről még később, a tanulmány során beszélek.

Megint megemlítem vagy-vagy alapon működő hálózatokat.   A pozitív és negatív erőforrások jelen időben végesek. A hirtelen pozitív irányú átalakulás negatív hatással van akkor is, ha áttételes ez hatás. (Ha negatív változás van akkor valahol pozitív változás, jön létre. De itt ki kell emelni az elrontást, az érdemtelenséget. És-és alapon (nincs negatív hatás) is működhet egy hálózat.

Arról már beszéltem, hogy van körbeforgó átalakulás, csigavonalas, és egyirányú. Egyirányú de hullámzó szabálytalan és viszonylag szabályos, stb.

Kitérés a „fa modell” alakú hálózatokra.

Az átalakulás, fejlődést gyakran „fa modell” alakú hálózatokkal szokás ábrázolni.

Vannak pl. családfák. Vagy az élővilág fejlődését a fajok, alfajok, típusok kialakulását is szokás „fa modellel” ábrázolni. Tulajdonképpen szinte mindent lehet fa modellel ábrázolni.  Az én ábráimban rejtetten jelenik meg a „fa modell”. A C/21 ábra, mi kifejezetten fa modellben ábrázolja a témáját.

A „ fa modellt” azonban értelmezni kell. A „folyó modell” hasonlít a „fa modellre”.  Az érhálózat viszont olyan „fa modell”, ahol az ágak szinte visszatérnek a fő ágba. Az érhálózat modell egyesíti a körbeforgó és „fa modell” átalakulás hálózatot.  A fa modell részbe statikus részben folyamatot ábrázoló modell. A gyökér modell a famodell fordítottja, lényegileg azonos.

A „fa modellt” általában úgy értelmezzük, mint a jelen időben és jövőben is átalakuló fiatal fát.

A lényeg az, hogy egy ág az egy állapot, egy tényező. Ugyanakkor az ágak is felbonthatók, fejlődési, vagy működési, vagy mennyiségi szakaszokra. Pl. vastagodnak, vékonyodnak az ágak. A lényeg viszont az elágazás, az elágazástól már egy másik állapot, egy másik kinövő tényező egység kezdődik, ami nem jelenti azt, hogy az eredeti megszűnne. De jelenheti azt is, mert lehet, hogy az ága szétnyílik, akár több ágra és az eredeti ág megszűnik, kihal, eltűnik, stb..  Az eredeti ág megszűnésére utalhatnak tárgyi jelek, de az is előfordulhat hogy nincs jel, csak az előzményből és következményből lehet következtetni.  Vannak nem az elágazástól, hanem egyszerűen az időben megszűnő ágak is. És vannak ágak melyek jelenleg is élnek és a jövőben is élni fognak.

Továbbá fának van gyökérzete törzse és lombozata. Vannak főágak, és mellékes ágak.

Van vékony törzsű fa és vastag törzsű fa. A vastag törzsű fa, még ha kiterjedő, akkor is csak szétoszló. A vékony törzsű fa, egy ideig kiterjedő hálózat.   Az egész fának lehet kiterjedő szakasza és beszűkülő szakasza. Az is lehet hogy az egyik része kiterjed a másik beszűkül. Egy-egy ág megállhat fejlődésben, de változatlan állapotban fennmarad. Ez az ág lényegében jelenleg is nő, annak ellenére, hogy nem változik. Más ágak megállnak fejlődésben, még élnek de már nem is növekednek. Ezek, ha nem nő ki belőlük újabb ág akkor megszűnnek, elhalnak. A „fa modell” azért azt feltételezi, hogy minden ág rövidebb-hosszabb idő után elpusztul, de többségből azért ellőtte kinő egy újabb ág.  Így a fát a főágak szerint lehet felosztani.

Egyes ágak eltérhetnek az általános tendenciától vagy éppen ellenkező irányba is haladhatnak azzal. Általában az ágak felfelé, oldalra felfelé, a fejlődés irányába növekednek, de lehetnek lefelé növő ágak is.

Ráadásul megjelenhet valaminek az előjele és valaminek az utóhatása.

Szóval mindezt tudni kell, amikor fa modellben képzeljük el az átalakulásokat, fejlődéseket.

Újabb kitérés: a világ felépítését úgy vizsgáljuk egy nagy térképet, amelyben vannak álló területek (hegyek, völgyek, városok falvak, stb.) és vannak főutak, mellékutak ösvények. Vagy, ha térbe helyezzük el akkor vannak konkrétumok, kisebb, közepesebb és nagyobb dobozok. Amely dobozok azon kívül hogy egymásba vannak, de ez nem elég. A gondolkodónak érdemes e dobozokat összefüggés-láncolatba tennie, amennyiben értelmez elemzésre törekszik.

 Érdemes átolvasni A világ felépítése a négyzethálózat segítségével. A megrajzolatlan C/1/B ábra. C. fejezetrészt.

A gondolkodás nem más, mint a valóságos világ helyes, pontos feltérképezése - ehhez kapcsolódó néhány gondolat.

Tehát a valóságos és gondolati világ is nagy térképnek tekinthető, amelyben vannak a nagy összefüggő területek ezek kisebb, közepes és még kisebb területekre osztható. Vannak problémapontok, mondjuk a területek középpontjai. És a területeket összekötik a főútvonalak és rengeteg mellékút, ösvény is kanyarog közöttük.

Egy példa arról, hogy mik azok kanyargós ösvények, mi az előnye és hátránya ezen ösvényeknek.  És e példa talán közelebb visz e tanulmány megértéséhez, ugyanis a példa e tanulmányból ered.

Az egyik kanyargós gondolatmenetem. Elindultam a hatalom, önrendelkezés, társadalmi problémaköréből, ez egy nagy terület. Eljutottam a szabadság területéhez, (problémájához).  Innen eljutottam az önálló akarat területéhez, megint egy nagy terület. De ez már nem annyira társadalmi terület. Az önálló akartból eljutottam a fejlődés, ill. a kellemesség területéhez. Innen eljutottam a hosszabb távú látásmód és az önzőség területéhez. Ez már egyértelműen az erkölcs nagy területe, e kanyargós ösvényen egy újabb nagy terület. Innen eljutottam a gyermekvállalás a népesedés területéhez, amely már megint társadalmi terület is. Közben kitértem nyugdíjasok, vagyis gazdaság területére is. Aztán a világnézet, értékrend (szükségletek) területére mentem. Majd az egész kapcsán, mint példázat itt vagyok a gondolkodástan területén.

Ez a területek között kanyargó ösvénynek (egyik ösvénynek a rengeteg közül) tekinthető. De miközben ezen az ösvényen jártam a területek olyan részeit fedeztem fel, amelyeket csak erről az ösvényről lehet látni. Egészen jó kis összefüggéseket, megállapításokat sikerült meglátni. Ez tehát jó. A probléma, a baj az, hogy ez így nagyon kacifántos, talán logikátlannak, zavarosnak tűnhet. Még nagyobb baj hogy ez az egész világ, ösvényeken járva, onnan nézve, duplán végtelen. Mivel kismillió szinte végtelen sok ösvény van, és mindegyik össze-vissza kanyaroghat. Akárcsak a valóságos erdőn, mezőn, hegyen, völgyön, faluk, városok mellett kanyargó ösvények, mert azok is érdekesek, rengeteg van belőlük. És minden ösvényről egy kicsit másképp látja az ember a tájat, és mindig van valami új, említésre érdemes. De lehetséges e így térképet rajzolni, útikönyvet írni?

És mikor lesz vége ennek az útikönyvnek?

Azt gondolnánk, hogy nincs értelme összefüggés-hálózatokon gondolkodni, amíg az összefüggések nincsenek tisztázva. Azonban lehet, hogy az összefüggés-hálózatok segítenek az összefüggések megértésében. Én ebben tanulmányban elég sok ábrát készítettem. Lényegében ezek összefüggés-hálózatok. Igaz hogy nem az egész világ, csak a gazdaság, a társadalom összefüggés-hálózatai. Remélem, hogy ezek az ábrák elősegítik a megértést. Ugyanakkor az én ábrázolásaim is tele vannak nyilakkal, amelyek nem mások, mint az itt felsorolt különböző összefüggések, hatások. Az ábrában nyilván nem tudtam azt ábrázolni, hogy pontosan milyen összefüggésről, hatásról volt szó, ezért is szükséges volt hogy legalább itt foglalkozzak az összefüggésekkel.

Ugyanakkor az a kérdés is felmerül hogy egyáltalán szükség van e a világ valamilyen összetett modelljére? Lehet és érdemes ilyem modelleken gondolkodni vagy a világot sok kisebb modellből sok kisebb problémakörből, ábrából lehet, érdemes összerakni. Talán erre és arra is szükség van. Másrészt az is igaz hogy az analitikus részletező közlés, ábrázolás is érthetetlenné válik, de túlságosan összevonó, lényegesítő közlés, ábrázolás is érthetetlenné válik

A nyelvi, nyelvtani világ más, legfeljebb hasonló logika alapján épül fel, működik, mint az itt felépített világ.

A nyelvi világban pl. alany állítmány tárgy, jelző, határozószó, stb. van. Vagy, ige, főnév melléknév, számnév, stb. van.  Talán barkóba játék, amelyben tárgy élőlény fogalom, stb. van. De talán nem véletlen hogy barkóba játék, amelyben a leggyorsabb kitalálás a cél, hasonlít legjobban az általam vázolt világhoz.

A oktatott (közösen elfogadott tudomány) tudomány világa sem így épül fel, legfeljebb hasonlóan..

Érdemes elgondolkodni a három világ (nyelvi nyelvtani, oktatott tudományos és logikai) összefüggésein, különbségein és az eltérésekből adódó problémákon.

Itt térek ki néhány ( a sok közül)  további fejlődési, alakulási variációra. Valójában legalább ötven változatot, kategóriát meg lehet állapítani, itt ebből csak néhányat említek meg.

Kettő, vagy több dolog egymástól független párhuzamos fejődése. A kettő, vagy több dolog eredetben összekapcsolódik, vagy később kapcsolódik össze, nem mindegy mikor hogyan. Hogyan: keveredve, ötvöződve, vagy merőben új, harmadik. (Fellép a hasonló és különböző problémája.) Az eredet lehet folyamat, vagy pontszerű.  Van folyamatosan egymásból eredő fejlődés, ennek is fokozatos és hirtelen változata. Pl. egy faág fokozatosan, változik vagy hirtelen, változik. Van leágazás (szétválás), a többszörös leágazás, ennek is több változata.  A leágazás és folytatás. A folytatás nélküli leágazás. És vannak megszűnések. Van kevésből - sok fejlődés. Az egyből, kettőből - sok fejlődés, ill.  az ilyen szempontú vizsgálat. Van az egyből, kettőből - egy, kettő fejlődés, ill. az ilyen szempontú vizsgálat. Van a sokból - kevés fejlődés ill. vizsgálat. Az egyből, kettőből - sok fejlődés, ill. vizsgálat.

Bármiről is gondolkodunk, ősrobbanás, evolúció, stb. nem árt elgondolkodni ezeken a fejlődési, alakulási változatokon. 

 A világ (világrészek, nagyobb egységek) felépítése, modellje, a vizsgálati szempontok, kiterjedések (tér, idő, stb.) alapján. C/0/B ábra

(Az elemzés problémájának folytatása.)

Egyszerűen az elemzésfajták: Részismeretek. Összefoglalás. Új összefoglalás és kiegészítés.

Minden dolog, beleértve az egész világot is, az alábbiak szerint is vizsgálható. Pontosabban, a világban levő összes lényeges dolog vizsgálata a szempontok, kiterjedések szerint és ebből alakul ki egy világkép.  

A térbeli kiterjedés, egyik kiterjedése: hol van.  Ezzel kapcsolatos, de egy kicsit más a mozgás kiterjedése: honnan, hová, milyen sebességgel, stb. De ennek is két változata lehet. Az idővel egybeforgatott történés. Illetve, ha a mozgás, térbeli iránya fontos.

Fizikailag mozgásokról, irányokról, sebességekről is szó lehet, de én (nem a mozgásfizikáról gondolkodó) egyszerűen történésekről, cselekvésekről beszélek. Néhány történés (mozgás). Atomok, bolygók mozgása, (szerkezete). Emberi belső áramlások pl. anyagcsere, (emberi szerkezet).  Emberek mozgása, cselekvése, mint egyének élete, munkája tevékenysége.  Sok ember cselekvése, társadalmi történelmi események, történések.

A térbeli kiterjedés más vonatkozásai. Térbeli kiterjedés alatt én elsősorban az anyagokat, anyagstruktúrákat, testeket beleértve az élő testeket is, ezekből felépült szerkezeteket (az élő szerkezeteket is) értem. Az anyagtól, és mindentől mentes tér (ha egyáltalán van ilyen) csak a felsoroltak kerete.

Ezek tehát a térben történő, történések, cselekvések. 

A tér következő vonatkozása, a benne levő dolgok mekkorák, mennyiek, milyen sűrűk, milyen alakúak, formájúak. Stb.

A tér következő vonatkozása: struktúrák és arányok, ill. itt is a sokaságok. Pl. különböző anyagstruktúrák. Nem teljesen mindegy hogy egy valami mekkora, vagy mennyi van belőle.

Illetve a helyetek, egymáshoz viszonyított elhelyezkedések és szerkezetek. Térbeli sorrendek. Pontosabban a szerkezet áll: a formákból, nagyságokból, mennyiségekből, arányokból, egymáshoz képest elhelyezkedésekből, erősségekből, stb.. Tehát a szerkezet egy összetett dolog. A folyamat, a működő, mozgó szerkezet, elsősorban az időrend, a mozgások, változások szempontjából.

A működő szerkezetben az idő és a tér kiterjedése is fontos.

Külön kiterjedés az erősség, de leginkább a térhez kötődik. Ha belegondolunk akkor az erősség, erősen összefügg a nagysággal, mennyiséggel. A több általában erősebb hatású, mint a kevés. A nagy általában erősebb hatású, mint kicsi.  Ugyanakkor az erősség egy a nagyságtól független tulajdonság. 

Az időbeli kiterjedés, (mikor, mettől meddig, mennyi ideig stb. kérdések).

A másik vonatkozása az időrendek, időbeli sorrendek.

Az idő és tér összekapcsolódik. Valamilyen térbeli történés, mozgás, stb. idejéről lehet értelmesen beszélni.

(A tér és idő fogalma és annak kapcsolata egyáltalán nem egyértelmű, ha a mozgások térbeli irányát, sebességét, és az időt akarjuk összekapcsolni. Az alaposan gondolkodó rádöbben, hogy a képzetes tudásában egyszerűnek látszó dolgok, mint pl. a tér, az idő sokkal bonyolultabbak, ha kilép a képzetes tudásból. A gondolkodó egy sereg rejtéllyel találja magát szemben. Ekkor utánanéz pl. szakkönyvekben, de nem talál érthető, egyértelmű magyarázatot. A szinte mindent tudó tudományról kiderül, hogy az alapvető dolgokkal sincs tisztában. Mindez fokozottan igaz a társadalomtudományokra.)

Visszatérve.

A „hogyan” kérdés magyar nyelvben sokértelmű. Leginkább a változás pontos leírásának szempontjáról van szó. Összeköthető a térbeli, időbeli folyamatokkal.

Ugyanakkor a hogyan szempontja a feladatokra utal. Másrészt a hogyan - milyen módón, milyen eszközzel, kérdésre is utal.

A módszert, az eszközt akár egy külön kiterjedésnek is vehetjük, más a cél és más a mód, (módszer, eszköz). Összefügg a kialakulással is: ez okból ill. ilyen módón jött létre. Ugyanakkor a módszer (mód, eszköz, stb.) nem más, mint egy nagyobb cél, feladat lebontása részfeladatokra. Másképpen: a megoldás lebontása részmegoldásokra. Mindent összevetve azt gondolom, hogy a mód, (módszer, eszköz) nem külön kiterjedés. Természetesen nem mindegy, hogy a lényeges célt milyen módón milyen részfeladatokkal érjük el. Aki azt gondolja, hogy mindegy az egyben azt is gondolja, hogy van valamilyen véges állapot, egy elért cél, és attól fogva minden tökéletes. Szerintem, van egy legfőbb cél, de ez a távolban levő irány. Az ember számára folyamatos feladatok, célok vannak. Igaz, hogy ezekben vannak lényegesebbek, és kevésbé lényegesek (részcélok, részfeladatok.) A távoli legfőbb célnak, ill. a lényeges céloknak feladatoknak, és részfeladatoknak, céloknak azonban egy irányba kell mutatni. Persze, ha valaki más világnézetet vall, más ( rövid távú önző) legfőbb célt tűz ki, akkor annak egészen más részfeladatok részcélok jönnek ki. Tehát megint eljutottunk a világnézet, azaz a legfőbb cél problémájához.

A változás szempontja megint általános.

A milyen szempontjának vizsgálata.

Ennek megint több vonatkozás van. Milyen kérdés, a minőségre utal és nem mennyiségre. A minőség vizsgálata, ez azonban túl általános.

Milyen, mint jó kellemes hasznos, igazságos stb. ez már legfontosabb szempontot vizsgálja. Ez már a legfőbb cél szempontja. Milyen - vagyis mennyire jó kellemes igazságos, stb.. Nagyon, közepesen kicsit stb. Tehát itt is megjelennek a mennyiségek, azonban ezek nem térbeli mennyiségek.

A milyen, mint egyszerű jelző, mint elhanyagolható tulajdonság szempontja. Illetve, milyen - melyik fajta, melyik típus.

A milyen vizsgálata talán leginkább elszakad a tértől, időtől. A milyen vizsgálata összefügg az érzésekkel, érzelmekkel, amelyeknek nincs (nem tudunk róla) térbeli időbeli helye, kiterjedése, mozgása.   A milyen szempontú vizsgálatában jelentős az érzés érzelem.

A miért szempontja.  Mi okból, (okokból) vagy mi célból (célokból) jött létre. Vagy mi okból jött létre, és mik a céljai. Minek, mire jó, mi értelme, stb. Összefügg a milyen szempontjával. Összefügg, a hogyan szempontjával.

Alapvetően elválasztható: miért, mi okokból hogyan jött létre. És mi a célja mire jó, mire használható.

A mi, ki, szempontja. A tárgyak, élőlények, emberek, fogalmak pontos elnevezése. Elnevezés egy szóval. Elnevezés körülírással, definícióval.

A ki, mi, nem kiterjedés, hanem az a valami (tárgy, ember, mozgás, cselekvés, probléma, problémakör, világrész, világ, stb.) amit a kiterjedésekben vizsgálunk.

A következő kérdések merülnek fel. Ha az időnek és térnek van kiterjedése, akkor a többi szempontnak is van kiterjedése? A térnek többféle kiterjedése van? (Kétféle értelmezése mindenképpen van. Az egyik értelmezése, hogy fontos a mozgások iránya. A másik értelmezése, hogy nem érdekes a mozgások iránya csak a megtörténte.)

Ha sokféle szempont kiterjedés van, akkor hogyan lehet azokat összegezni, összeilleszteni?

Újabb elmélkedések a világ (élő és élettelen természet) felépítéséről és annak vizsgálatáról.

Tulajdonképpen az igazságnak is két aspektusa van. Az igazság a gondolkodás része. Az igazság természeti Isteni törvények, a világ felépítésnek része.

Az igazság, és általában gondolkodás egyik nehézsége, hogy sok minden (szinte minden) relatív, azaz szinte minden a nézőpont (kiindulási pont) kérdése.

A relatív fogalma ez esetben tehát: a sokféle, különböző nézőpontokból, más következtetések, más igazságok jönnek ki.

Ráadásul nem kétféle, többféle kiindulópont (többféle viszonylagosság) van.

Az azért meg lehet állapítani: minél inkább az alapokban, a kezdetben, a lényegben van a kiindulópont, annál nagyobb valószínűséggel helyes a kiindulópont.

Hiába jó a következtetés, ha az egy helytelen kiindulópontból történik, akkor mégis hamisság kerekedik ki.   

Ez a probléma tehát a nézőpontok, a kiindulópontok problémája. Arról itt most nem elmélkedem, hogy hányféle nézőpont van. És arról sem elmélkedem, hogy vannak e abszolút igazságok, melyeknek csak egy kiindulópontja lehet? Vagy, vannak e olyan igazságok, amelyeknél minden kiindulópontból ugyanarra a következtetésre lehet jutni? Vannak e egyértelmű tények?

Mivel ez kétséges lehet, ezért mondom, hogy pl. már a 80%-os igazságot is igazságnak kell tekinteni. 

Az egyik „megoldás” az, hogy minden igazság (megállapítás) előtt közöljük a kiindulópontot. Ettől azonban csak részben lesz világosabb, tisztább az emberiség gondolkodása. Meglehetősen körülményes az ilyen közlés és a befogadó is könnyen belezavarodhat a kiindulópontpontokba.

A másik megoldás, vagy a megoldás másik fele, ha az emberiség nagy általános kiindulópontokat keres és talál. Ehhez azonban valamennyire össze kell rakni a világ felépítésének vázlatát. Egy természetes kiindulópont a gyakorlati emberi élet. Tehát az ember nem az X galaxis Y bolygójáról nézi a világot, hanem a földről nézi, és az emberi tulajdonságok szemszögéből nézi a világot.

Véleményem szerint a társadalomtudományok kiindulópontját, és általában az alapvető kiindulópontot a legfőbb cél körül kell keresni. A lehető legtöbb (amennyi optimálisan lehetséges) éljen kellemesen, elégedetten, „boldogan”, egészségesen.

Az egészséges élet egyben a valóságos életet jelenti. A kábultság, az álom, a környezettől eltérő érzékelés, nem egészséges. De itt már egy másik problémakörbe keveredtem bele, gyorsan vissza is térek.

Az emberiség fejlődésének (a múltbelinek és a jövőbelinek is) a fenti megállapítás a célja. Főleg akkor lehet ez a kiindulópont, ha valamit abból a szempontból ítélünk meg, hogy az, jó, vagy rossz. Márpedig ez a megítélés (valami, jó, vagy rossz) szükségszerűen állandóan előjön.

Az időtartam, és más mennyiségek, általában minden relatív problémája, csak teoretikus probléma?

Mindig szükséges egy kiindulási pont, amihez mérünk. De lehetnek e ilyen stabil pontok?

Milyen mennyiségek vannak. Idő, nagyság távolság, sebesség, valamilyen erősség (hatásfok), és még sok minden. Súly, hőmérséklet, nyomás, keménység, rugalmasság, darabszám (sokaság), alak, szerkezet, stb.. A nagyság és az erősség, általános határozók. Nagy távolság, nagy sebesség, erős (nagy) ellenállás, erős (nagy) vonzás. Súlyos, nehéz, komoly (nagy) probléma - ez szintén egy mennyiségi jelző. 

Az érzékelés szerint a jelzők. Pl. színek. Szép, finom, stb.

És nem utolsósorban van a jó, a kellemes, a hasznos, az egészséges és van a rossz a kellemetlen, a káros, az egészségtelen.

Az űrhajótervező elég jól elvan a mennyiségekkel. A köznapi ember is, annak ellenére, hogy a filozofikusan gondolkodóban egy sereg megválaszolatlan kérdés merül fel.  Általában ilyen kifejezések használatosak: jó nagy, jó kicsi vagy túl nagy túl kicsi, tehát a jó, vagy rossz aspektussal összekapcsolódva merülnek fel a mennyiségi tulajdonságok a köznapi gondolkodásban. Maguk amennyiségek és a tulajdonságok is összefüggések, viszonyok. Mert viszonylagosak. Szokás rákérdezni: de, mihez képest.

A köznapi beszéd, gondolkodás alacsonyabb szintű lenne, ha nem lennének mennyiségek, jelzők. Érdekes hogy a köznapi beszéd nem mondja, hogy ez 30 méteres, vagy 2mm-es, mert mindent a saját viszonylatában kell értékelni, a 10 cm-es bogár már egy nagy bogár, de nagyon kicsike lábos. A 3m-es ház az kicsike ház, stb. A köznapi beszélgető általában jól kiigazodik a másik közlendőjén annak ellenére hogy az nem közli a kiindulási pontot. Azonban ebből adódhatnak félreértések, egymás melletti elbeszélések is.  

Mindez csak a filozofikus gondolkodók problémája?

Az idő problémája. Az idő teljesen relatív dolog, de akkor a tér és minden más is az. Az idő vajon emberi cselevésekben, történésekben, embert érintő hatásokban mérhető?  Az egy perc, hosszú, vagy rövid idő. Ha pl. az ember milliószor gyorsabban mozogna és növekedne, átalakulna a jelenleginél, akkor az egy perc ideje is milliószorosára növekedne, és akkor egy perc közel két évnek felelne meg. Akkor az ember mondjuk 40 percig élne, de ha ugyanannyi esemény történne vele, akkor mégsem élne kevesebbet. Igaz hogy akkor a föld több ezer emberélet alatt kerülné meg a napot. De a föld nap körüli forgása csak egy választott viszonyszám, csak egy dologhoz köthető. Valójában az emberi élet eseményeiből, történéseiből ill. azok számából, sebességéből képes az ember az időt és minden más mértékegységet érzékelni. Ha a bolygómozgásból adódóan egy nap száz évig tartana, de az ember ébrenléti és alvási ciklusa ugyanilyen lenne, akkor is megmaradna az egy nap időciklus, csak máshoz mérnék. És az embernek szüksége lenne a többi a jelenlegihez hasonló időkre is (másodperc, perc óra, hét hónap, év, stb.). Az embernek az egy perc rövid idő, de a világmindenség, a természet szempontjából nem biztosan az. Vagy az ember számára az ötezer év (sőt az ötven év is) hosszú idő, de a világmindenség, a természet szempontjából nem biztosan az. És ha így állunk az idővel, akkor így állunk a megtett távolsággal és az átalakulásokkal is.

Ha ezerszer gyorsabb lenne az ember, akkor egy kilométer, egy méternek felelne meg. Persze kérdés hogy a természet fizikai törvényei (nem a biológiai) megengednék hogy milliószor, vagy ezerszer, vagy százszor, vagy tízszer gyorsabb legyen az ember, ill. az élőlény. Ráadásul az érző ember számára egyébként is relatív az időtartam. Ráadásul az idő végtelen hosszúságú, vagyis nincs véges időtartam. Mi következik abból, hogy nincs abszolút időtartam?

De talán a távolsággal kapcsolatba is igaz ez az előző okfejtés. Mi lenne, ha az ember milliószor kisebb lenne. Érdemes ezt a gondolatot folytatni, ámde ez teoretikus kérdésnek tűnik, mert a lényeg: a kellemes élet. Minél több ember éljen egyre kellemesebb életet. Mint mondtam a tervezőmérnököt, sem zavarja abszolút értékek, mértékek hiánya, leül és pl. kiváló hidat, vagy kiváló űrhajót, stb. tervez pontos számok alapján. Ennek pontosan ekkorának kell lenni, ilyen anyagúnak, ilyen alakúnak kell lenni.  Azért nem zavarja, mert nem megy bele teoretikus problémákba, megelégszik azon a mértékegységekkel, adatokkal, pontokkal, amelyek talán a világmindenség szempontjából viszonylagosak, de földi és emberi viszonylatban használhatók.

De azért vannak tudományok, tudósok, akik beleütköznek a problémába.

De azért úgy látszik, hogy az emberi értelem egészen jó elvan a zavaros bizonytalan állapotban, legalábbis egy szintig egészen jól működik. Lehet, hogy az emberi értelem arra van kihegyezve, hogy zavarosba valamennyire kiismerje magát. Ezek szerint az embernek nagyon is megfelel a zavarosság.

Az ember egy össze-vissza beszélő, locsogó, egymást bosszantó majomfajta, aki azért képes hidat, űrhajót, számítógépet, atombombát is készíteni?

Néhány teoretikus probléma, amelyet nem árt átgondolni az embereknek, akár az általános iskolásoknak is. Átgondolni hogy egyáltalán igazságok ezek, és ha azok, mi következik belőlük? Illetve, hogy is lehet ez pontosan?

A világ alapvetően két részből áll. Anyagi világ, és nem anyagi (szellemi) világ (gondolatok érzések).

Az idő és tér, és lehet hogy még sok minden az egyén és sok ezer évig élő emberiség számára végtelen. Lehet egy fal, de falon túl is van valami, ha más nem, üres tér. A többi dolog abszolút értelemben (természet Isten szemszöge) véges?

Elméletileg minden végtelen, de gyakorlatilag?

Van az egyén, (pontosabban én), van a sok ezer évig élő emberiség, és van a természet, Isten szempontja.

Az anyag, az energia (és lehet, hogy a szellemi világra is vonatkozik), nem vész el csak átalakul. (Nem vész el, és nem is keletkezik, csak átalakul.)

Minden (idő tér, dimenzió, sebesség, távolság, nagyság, hőmérséklet, nyomás, stb.,) relatív, viszonylagos, legalábbis az egyén és a sok ezer évig élő emberiség számára. Vannak e abszolút dolgok?

Az alábbiakkal elsősorban az igazság harmadik kategóriája (az alig ismert dolgok, a rejtélyek igazsága) függ össze. 

Az egész világ (a tudatunkban, tudásunkban tükröződő az értelmünkkel kikövetkeztethető világ) felépítése.

Előzetes elmélkedések. Mi a tudat? A számítógépes tudat talán a képernyőn, vagy a printeren megjelenő szöveg ábra. Illetve a hangszórón megjelenő hang. (Ha számítógépet egy robottal kapcsoljuk össze, akkor már van egy másik kimenő hatás, a mozgás, a cselekvés, talán ez nem szorosan a tudat része.) Feltételezve, hogy már bemenő hatás, inger fény, hang ill. egyéb információ is megjelenik a képernyőn, hangszórón. Pl. a számítógép, gyakran kiírná hogy most 28 c, meleg van, pörköltszag van, beszédhangok vannak, az íz érzékelőben kesernyés íz van, a szobában megjelent a cica, stb. ehhez persze érzékelők (legalább hatféle) kellenek, amiket elő lehet mesterségesen is állítani. Az élőlények tudatában azonban a megjelenő dolgok, (a bemenő, bent zajló és a kimenő dolgok) érzésekkel, érzelmekkel együtt jelennek meg.  Erre nem képes a számítógép. Az emberi tudatban megjelenő dolgokat, főleg a kimenő dolgokat, más is megnézheti, hallhatja ez a kommunikáció. Ha pedig az ember saját maga nézegeti, hallgatja megjelenő dolgokat akkor ez a belső tudat. A tudat, tudás. A tudat összefügg a tudatossággal.

A külső világ tehát a tudaton keresztül tükröződve jelenik meg. Már ott kezdődik a tököződés, hogy a világnak be kell menni, át kell haladni az érzékszerveinken, és már ezeknek is van egy korlátoltsága, torzítása. És akkor még az egyéb korlátokról, torzulásokról nem is beszéltem.

Az igazság, a képernyőn megjelenő szó, ill. helybenhagyás. Egy bemenő, vagy kimenő dolog mellé odaírjuk: ez igaz, ez valószínű. Vagy azt, hogy ez valószínűleg megtörtént, tehát valóságos.  Azonban ezeket nem esetlegesen írjuk oda, hanem gondolkodás után. Csak akkor kell változtatni, ha valami nem igaz, vagyis hamis, rossz.  

Mi a valóság? A múlt (ez nagy valószínűséggel megtörtént, még ez sem biztos) egészen apró részletezéssel. Ha elnagyoljuk, modellezzük akkor az már nem egészen valóságos. A jövőt sem lehet valóságosnak nevezni, pláne értelmünkkel kikövetkeztetett jövőt. Pl. lehet, hogy a következő órában  felrobban a naprendszer. A jó, használható modell azonban valószínűsít. A kikövetkezett jövő is lehet valószínű. Nem valószínű, hogy a naprendszer a következő órában felrobban.

A valóság és az igazság.

Az igazság tehát valószínűség. A 70%-os felüli valószínűség.  A tévedés is valóságos a hatása biztosan (a biztos nagy valószínűséget jelent) az, de mégsem igaz. 

Ugyanakkor a való, valóságos kifejezés egyben igaz szóval azonos. Ez már nyelvi, fogalmi probléma.

Ugyanakkor itt valóságos világ kétféle értelmezésről is szó van.

A valóságos világ másik értelmezése: a kikövetkezetett valószínű világ.

Ha így értelmezzük valóságos világot akkor már az igazság és a valóság szinte ugyanaz. 

Az igazság másik értelmezése: minden igaz, ami legfőbb célt szolgálja.

Mellékesen a jelen értelmezésének nehézsége. A jelen pillanatát nem tudjuk értelmezni, de minden a jelenben történik.   A jelent úgy értelmezetjük, hogy a közelmúlt és közeljövő. Mennyire közeli ez múlt és ez jövő, ez is kérdés. Főleg a közelmúlt időtartama, mint jelen, itt a probléma. 

A valóságos és a tudatunkban tükröződő világ.

Amikor világról beszélek, akkor persze világrészről beszélek.

Induljunk ki abból, hogy a világ szükségszerűen tükröződik a tudatunkban (mindent érzékelés, tapasztalás útján ismerünk), vagyis csak a tudatunkban tükröződő világ van. Az emberi értelem képes a következtetésre, ezért van egy jelentős világrész (lehet, hogy csak ez van), amelyet én így nevezek:

 A kikövetkeztetett valószínű világ. Ez is a tudatunkban van, abban tükröződik, ellenben ebbe a világba már megjelennek további világrészek. Az egyik ilyen: a tudatunkon kívüli világ. Kikövetkeztetjük, hogy lehet a világnak olyan része, amit nem ismerünk. Pl., felnézünk az égre, és azt gondoljuk: valószínűleg vannak olyan égitestek, amit nem látunk, még csak nem is vagyunk képesek mérni. Az is lehet, hogy nincs. Az is lehet, hogy ott már nem égitestek vannak, hanem virágok. Az is lehet, hogy ott nincs semmi.  Ezek azonban kevésbé valószínűek, mint az, hogy ott égitestek vannak. A lényeg az, hogy a tudatunkban megjelenik a tudatunkon kívüli világ (világrész) tehát van ilyen világrész. Ezen kívül még sok olyan dolog, világrész van, amiben nem lehetünk biztosak (biztos igazság nincs), de képesek vagyunk kikövetkeztetni, valószínűsíteni. Ilyen világ a jövő világrésze, és ezen belül a legjelentősebb, a jövő ember által alakította, alkotta világrésze. Talán nincs olyan világrész, amelyik biztosan megvan, ez a tudatunkba tükröződő világból is kikövetkeztethető. 

Lehetséges e olyan világ, ami még a kikövetkeztetett valószínű világból is kiesik? Nyilván ha azt mondjuk, hogy igen akkor az sem teljesen igaz, hiszen éppen ezzel a gondolattal bizonyítottuk, hogy valamilyen szinten még ez is megjelenik a tudatunkban (tudásunkban).  Ugyanakkor mégis kijelenthető, hogy valószínűleg van olyan világrész, amiről még halvány sejtelmünk sincs.

Nem tudunk róla semmit, csak azt, hogy valószínűleg van. Ha belegondolunk hogy az ezer évvel ezelőtt élt ember, egy sereg dologról (a föld gömbölyű, vannak baktériumok, stb.) nem tudott, sőt ezek közül sokról, halvány sejtelme sem volt, akkor nyilván most is vannak olyan dolgok, amelyekről a mai embernek nincs halvány sejtelme sem. Az a világrész, amelyről halvány sejtelmünk sincs, az kevésbé valószínű világrészek, közé tartozik.

Az emberhez erősebben inkább kapcsolódó világ. (Az embert inkább érintő világ.)

És az emberhez gyengébben, kevésbé kapcsolódó világ. (Az embert kevésbé érintő világ.)

Nyilvánvalóan (valószínűleg) pl. a bolygók világa, kevésbé kapcsolódik az emberhez, mint pl. az ember gondolkodásának, tudatának a világa. Vagy az atomok, részecskék világa gyengébben kapcsolódik az emberhez, mint a biológiai, fiziológiai ember világa. Sőt úgy is fogalmazhatunk, hogy van az ember, és a van a környezete. De ezek nem éles kategóriák. Az sem éles elválasztás, hogy van az ember és van a természet. Vagy van a természet és van az ember. Vagy van a természet és van az ember által alkotott, alakított világ, beleértve a társadalmat. A társadalom egyben maga az ember is.  Az ember által alkotott, alakított világba, pl., vannak növények. De az asztalnak is van anyaga, annak vannak tulajdonságai és ezek kapcsolódnak a természethez. Az sem éles elválasztás, hogy van az élő természet, beleértve az embert és van az élettelen természet. Az ember által alkotott világ nagyrészt élettelen. A különbség nem is olyan nagy, mint az első látszatra tűnik. Itt van mindjárt azon összefüggés, hogy minden világ, az ember tudatában tükröződik. De ez csak egy összefüggés csak egy a sok közül. A gondolatmenetet egy másik fejezetben folytatom. 

A múlt kikövetkeztetett világa.

Ami a jelenben pl. az elmúlt percekben velem ( az egyénnel) történt az  a tudatunkban tükröződő világ. Minél távolabb megyek a térbe, általam már nem érzékelt térbe, és az időbe (akár a múltba akár a jövőbe) annál több következtetésre van szükség. Itt megint egy határvonalat kellene húzni az egyenletes átmenetbe. Hol végződik a tudatunkban tükröződő világ, hol kezdődik a tudatunkkal kikövetkeztetett világ, és hol kezdődnek a még valószíntelenebb világok?  Ez az átmenetek problémája.

A múlt világának vizsgálata egyébként manipulációs szagú, ha azt átértékelő újraértékelő szándékkal teszik.

Van a kikövetkeztetett egyéntől térben távoli, csak közvetett kapcsolatban levő (nincs közvetlen érzékelés) világ.

A jövő kikövetkeztetett világa, az ember által alakított alkotott jövő kikövetkezetett világa. A jövőt egy fokkal nehezebben lehet kikövetkeztetni, mint a múltat.  Az egyik már megtörtént, a megtörténés már biztos. A jövőbe bekövetkezhet bármilyen nem várt esemény. Nem valószínű, de pár százalékkal ez is rontja a következtetés igazságának valószínűségét. Az ember alkotta, alakította világban ráadásul ott van  a rejtélyes és kiszámíthatatlan érzés, érzelem faktor. Ez pár százalékkal tovább rontja következetés igazságának valószínűségét.

Az elképzelt „mesevilág” talán az a világrész, amely a valószínűsíthető világtól a legtávolabb állhat, de nem tudunk olyan dolgot kitalálni, amelyben ne lenne meg a valószínű világ.

A lehetséges világ. Ez szintén a tudatunkkal kikövetkeztetett, a tudatunkban tükröződő világ. Csak ez nem valószínű, hanem lehetséges.  A tévedés azáltal válik tévedéssé, hogy igaznak állítjuk. Ha valamit nem állítunk igaznak, akkor az nem lehet tévedés. A lehetséges világ is ilyen. Azt gondolom valamiről, hogy az nem éri el a 70%-os valószínűséget, de eléri a 30-69%-os valószínűséget, akkor azt mondom: lehetséges, de nem biztos, hogy igaz. Ez rendben van, a lehetséges kutatása, a lehetséges közlése hasznos.

Az érthetetlen világ.

Egy sereg dolgot nem értünk, pl. a végtelenséget az élet utáni, előtti állapotot. Nem értjük a folyamatos világot, de a szakaszos „digitális világot sem értjük, és még lehetne folytatni. Ezekről körmönfont megfogalmazásokat, modelleket tudunk készíteni. A számunkra érthetetlen világ, a következő következtetést vonjuk le: valaminek kell lenni, (van rá szó, fogalom), de fogalmunk sincs hogy valójában mi az.

Kérdés hogy azért nem értjük, mert a megismerésünk korlátozott vagy egyéb okból nem értjük.  

A valószínűsíthetőségek növekedése, csökkenése.

Itt ülök a szobámba és gondolkodok. Valószínűleg vagyok. Nemcsak gondolkodom, de érzékelek és érzek is (pl. éhes, vagyok), tehát nagyobb valószínűséggel vagyok. Érzékelem a környezetem, akkor az valószínűleg van. A távolabbi környezetem a régebben érzékeltem akkor az kevésbé valószínűleg van, de még mindig elég erős valószínűsége. Minél kevesebb a közvetlen tapasztalat (akár hazudhatnak is nekem), annál kevésbé valószínű valami. Elgondolkodom, mi volt egy órával korábban, pl. ittam egy pohár vizet,  ez valószínű, de kevésbé valószínű, mint az hogy most itt ülök, de azért erősen valószínű. Minél távolabb megyek a múltba, úgy csökken valószínűség.   Elgondolkozom mi lesz egy óra múlva: valószínűleg akkor már nem leszek itthon. Ennek a valószínűsége azonban kisebb, mint annak valószínűsége, hogy mi volt egy órával ezelőtt. A jövő, tehát kevésbé valószínű mint a múlt. Minél távolabb megyünk a jövőbe, úgy csökken valószínűsége. Megint az egy órával ezelőtti múlton gondolkodom, a víziváson. A feleségem azt mondja: dehogy ittál te vizet. Akkor egy „vita” kerekedik, amelyben annak lesz igaza, aki az állítását erősebben tudja bizonyítani. Mondjuk, megmutatom a feleségemnek az üres vizesüveget. Az én állításom erősebben valószínű, mint az ő állítása. Megint a múlton gondolkodom, de azon, hogy éreztem magam egy órával ezelőtt. Jól éreztem magam, de ez kevésbé valószínű, mint az, hogy ittam egy pohár vizet. Itt ugyanis más érzésekről, szubjektivitásról van szó. A feleségem azt mondja: rosszul érzeted magad. Ennek még kisebb valószínűsége, mert az érzéseit saját maga ismeri a leginkább. Nem folytatom tovább, a világ, és az igazság különböző szintű valószínűségekből áll. Pontosabban valószínűsíthetőség változik (pl. világrészek szerint), mert konkrétan én akár őrült is lehetek, vagy álmodhatok, stb.

A múlt vizsgálata erősebben valószínűsíthető de mégis sokkal többet kell gondolkodni a jövőn.  A múlton gondolkodó, éhesen fázva ül a szobájába, de közben nincs fűtés, nem folyik a víz, és ház is omladozik. Mindez azért van, mert állandóan a múlton gondolkodik. A jövőbeli tennivalókkal nem törődik. A múltat egyébként sem lehet megváltoztatni csak helyesen, vagy helytelenül lehet értékelni. Ugyanakkor valamennyi múlt, jelen értékelésre szükség van éppen a jövő építése miatt.

 Az igazság a valószínűségekből és erős valószínűségekből áll. Az igazság és a valószínűsíthető világ erősen összefügg.

Ugyanakkor igazságnak csak az a megállapítás, gondolat, elmélet, stb.(esetleg cselekvés), amely a legfőbb célt szolgálja. Nem nevezhető igazságnak az, amely nem a legfőbb célt szolgálja, nem eléggé szolgálja. Ezek a tévedések. A tévedések rövid távon felületese nézve sokszor igazságnak tűnnek. Tehát valószínűség és a legfőbb cél összefügg. Ami valószínű az a legfőbb célt is szolgálja.

A helyes modell nem a pontos világról szól, hanem a valószínű világról. A helyes, használható modell a legfőbb célt szolgálja.

Jelenségek, folyamatok, igazságok, törvényszerűségek (hatások), melyek hatnak ránk, emberekre, de nem tudunk róla.

Vagy tudunk róla, de rosszul tudunk róla. Vagy tudunk róla, de nem tulajdonítunk neki kellő fontosságot. A három bizonyos szempontból lényegében azonos. Mindhárom eset (nehezen behatárolható cselekvés) kárt okozhat.  Tehát összefüggnek, de nem teljesen azonosak.

(Továbbá vannak dolgok (világrész) melyekről tudunk, de szinte nem hatnak ránk. Vannak dolgok (világrész) melyek hatnak ránk és tudunk is róla.)

Visszatérve, az ezer évvel ezelőtt élt ember nem tudott róla de azért hatott rá pl. a világűrből jövő ultraviola sugárzás, gammasugárzás, radioaktív sugárzás, stb. Hatottak rá a vírusok, a baktériumok, és még lehetne sorolni. Ezért erős valószínűséggel most is vannak olyan dolgok melyek hatnak ránk, de nem tudunk róluk, vagy a jelentőségüket nem ismertük fel.

El lehet gondolkodni, hogy tulajdonképpen minek nevezzük a ránk ható dolgokat. A bármire ható dolgot. pl. a vírus hatás, az jelenség, vagy törvényszerűség, vagy más? Azon is el lehet gondolkodni, hogy számít az, ha az ember állítja elő ható dolgot, vagy a természet?

A lényeg szerintem az, hogy vannak ránk, emberekre ható dolgok, amelyeket nem ismerünk fel, nem ismerjük fel a fontosságát.

Nem árt kategorizálni ezeket. Pozitívan hatnak ránk. Negatívan hatnak ránk. Az ártalom abból fakad, hogy negatív, ártó hatás ellen nem védekezünk. Vagy a negatív hatást nem fordítjuk át pozitív hatássá. Vagy a pozitív hatást nem használjuk ki. A pozitív hatást gátoljuk.

Azt állítom, hogy nemcsak a természettudomány területén lehetnek ilyen ártó hatások, hanem a társadalomtudomány területén is lehetnek ilyenek. Pl.  lehet olyan nép, olyan vezetés, amelyik nem ismeri fel, hogy a magas infláció káros gazdaságra. A magas inflációt itt is megfogalmazhatjuk jelenségnek. Megfogalmazhatjuk ezt a törvényszerűséget is: a magas infláció árt a gazdaságnak. Vagy pl.: e gazdaságban a bonyolult számítás szerint, az alábbi képlet szerint az optimális infláció 2,23%.

A lényeg, az hogy a ható dolgot nem ismerjük fel, ezért kárt okoz, és ez a társadalom, a gazdaság vonatkozásában is igaz.

Valószínűleg jelenleg is sok ránk ható dolgot nem ismerünk. Persze a buta ember azt gondolja, ő már mindent ismer, minden nagyjából rendben van, nem kell nagyon gondolkodni.  

 A világ, világrészek, nagyobb egységek, egyszerűsített modellezett lehetséges felépítése.

A világ vizsgálata az egyszerű szempontok, azaz az érzékelés szerint.

A világba természetesen beletartozik az ember, sőt mi magunk is beletartozunk. Tehát magunkat is vizsgálni kell.

A világot folytonosan vizsgáljuk, de ugyanakkor élünk is benne.

A világnak, a dolgoknak van képe, látványa. Van hangja. Van szaga. Van íze. Van tapintása, de bőrérzékelés több fele osztható, pl. hideg meleg, puha, kemény, éles, érdes, finom, simogatós, csiklandós, viszketős, stb. ezek vizsgálati szempontok. Ugyanakkor vannak belső érzékelések, pl. vizelési inger. És van a fájdalom, méghozzá sokféle.

Az érzékelés egyszerű szempont, de mégis az egyik végső szempont.

A világot műszereinkkel is vizsgálhatjuk, mérhetjük, de a mérés eredményét mégis érzékelnünk, látni, hallani kell. A világból kapott információkat, még ha azok kódoltak is, jelszerűek is, végső soron látni, hallani kell.

Az ember csak azt értheti meg, amit közvetlenül tapasztal, vagy amit a közvetlen tapasztalatával össze tud kapcsolni. Lehet, hogy világban sok minden van, amit nem tud megtapasztalni, ill., amit nem tud tapasztalatával összekapcsolni.

De nemcsak ezért végső szempont. Minden érzékeléshez kapcsolódik egy többé-kevésbé kellemes, vagy kellemetlen érzés. A világ úgy is tükröződik bennünk, mint a többé-kevésbé kellemes ill. kellemetlen érzések halmaza.  Ebből is eljuthatunk ahhoz a következetéshez, hogy a végső cél: minél több ember éljen egyre kellemesebben.

Az érzelmek szintén többé-kevésbé kellemesek vagy kellemetlenek. Az érzelmek az érzések továbbfejlődött bonyolultabb változata. Az érzésekről, érzelmekről könyveket lehet írni. Itt most nem ez a téma, hanem gondolkodás.

De nem lehet a gondolkodásról úgy gondolkodni, hogy az érzések érzelmek témája ne kerüljön elő.

A világ modellezése, a gondolkodás alapján.

A világ, világrész felépítése, modellje, aszerint hogy milyen tényezők vannak benne és azok milyen összefüggésben állnak egymással. 

Mik állnak összefüggésben és milyen összefüggésben állnak.

(A puszta megismerés vagy a megismerés, faladat, cél szempontjából való felépítés.) Itt most csak a puszta megismerés szempontjából elmélkedem. Ennek csak akkor van értelme, ha ez átfordul célokká, feladatokká.

A valóságos világot nem lehet és nincs is értelme rekonstruálni. Főleg ha az egész világról, vagy nagyobb világrészekről van szó. De talán lehet találni egyszerűsített használható modelleket. A lényeg az, hogy a világ ne legyen kaotikus, rendezett legyen, és azáltal érthető legyen, és ezáltal, megfogalmazhatók hasznos (minél több ember éljen egyre jobban kellemesebben)  célok, feladatok.

A világ egyfajta felosztása.

Nem élő természet. Élő természet. Élő természet és az ember. Az élő természet és az ember kialakulása, az evolúció. A biológiai ember. Az ember és közösség társadalom. Többnyire az ember által alakított, alkotott világrész. Természetes mindezek tovább oszthatók.

Ezek és tovább osztott részek állnak összefüggésben egymással.

Egy másik felosztás, amiről már szólt. A tudatunkban tükröződő világ. A tudatunkban tükröződő, a tudatunk által kikövetkeztetett valószínű világrész. Ennek részei. Az elképzelt mesevilág. A múlt világrésze. A múlt és jelen világrésze. A jövő világrésze. Többnyire az ember  által, alakított világrész. Többnyire az ember által alakított, alkotott lehetséges jövő. 

Talán felosztható a világ így: fogalmi, gondolati (szellemi) világ és kézzel fogható, (valóságos, tárgyi, anyagi) világ.

Nézzük pl. ezeket a fogalmakat: erkölcs igazságosság, jog. A jognak van egy elég erős valóságos megjelenése, pl. a törvények. Az erkölcsnek kevésbé van valóságos megjelenése. De az erkölcs mögött is valóságos emberek, cselekvések vannak. Ráadásul az erkölcs összefügg a joggal. Ugyanez elmondható az igazságosságra.  Vannak e olyan fogalmak gondolatok, amelyek nem tévedések, nem mesék, és nincsenek kapcsolatban a valóságos világgal ( A tudatunkban tükröződő valóságos világgal) Szerintem ilyenek nincsenek, legalábbis nagyon kevés van. Még a teoretikus problémák is kapcsolódnak valóságos világhoz.

Azonban nem mindegy mekkora, milyen erős az összefüggés. Vannak a valóságos világgal erősebben összefüggő és gyengébben összefüggő dolgok.

E szerint mégis felosztható világ, inkább gondolati, fogalmi, és inkább kézzel fogható (tapasztalható, mérhető) világra. De a kettő között elég sok átmenet van.

Az érzések, érzelmek világrésze pl. egy különleges világrész.

Visszatérve a világ áll a nem élő természetből, az élő természetből, stb., és ezek összefüggéseiből.

Másképpen a világ áll tárgyakból, élőlényekből, emberekből, cselekvésekből, történésekből, gondolatokból, fogalmakból, érzésekből, érzelmekből és ezek összefüggéseiből. (Összefüggések, hatások, viszonyok kapcsolatok.)

A modellezéshez szükség van  az összefüggésekkel és az összefüggés-hálózatokkal is foglakozni.

Elkezdek rátérni (nem az élőlény van a központban) anyagi, világ felépítésére. 

Kicsit kitérek a tér és idő problémájára. És egyéb elgondolkoztató dolgok, összefüggések. Sok mindent nem tudunk.

Elsősorban állapotváltozások vannak. A tér minden pontjának állapotváltozása. Ez előző állapot, állapotok (ez a múlt). A jelen állapot.  A következő állapot, állapotok (ez a jövő). Ez egyben a tér és idő. Az idő önálló aspektusa, hogy az állapotváltozások nem egyforma gyorsasággal, sebességgel mennek végbe. A tér önálló aspektusa, hogy az állapotváltozással, egy valami, a tér másik pontjára kerül. Ha mikrovilágban történik az állapotváltozás, akkor is van némi, pl. atommozgás, nagy tárgynak csak struktúrája változik meg. (Egyébként a térben nincs egy helyben levő dolog, hiszen galaxisok is mozognak.)

A természettudományban (fizika kémia, stb.) szintén az a probléma, hogy az alapok sincsenek tisztázva. Illetve amit már tud az ember tud, azt sem próbálja meg lényegesített kiindulópontokba, főbb kategóriákba  szervezni. Talán a tér, a mozgás, az irány és leginkább az idő értelmezésével kellene kezdeni. Pl. ilyen kategóriákra, gondolok, persze ezek csak az én hevenyészett kategóriáim.

Van a mozgáshoz,l sebességhez kapcsolható idő (sokirányú) és van a múlt, jelen, jövő valamilyen irányú, de egyirányú abszolút idő. Bár a kettőt ugyanabban a mértékegységben mérik, mégsem ugyanarról van szó.

Van a különböző együtt sodródó tér (és anyag) alakzatok. (Elvileg lehet abszolút álló tér és anyag alakzat.) Van a kétpontos mozgás, mozgásalakzat, irány, sebesség. A mozgásalakzatok pl. egyenes, hullámzó, reszkető, ciklikus kör, mindez szabályos és szabálytalan, de leggyakrabban valamilyen hullámszerű.  Ez a két pontos is talán áthaladhat különböző együtt sodródó tér és anyag alakzatokon.  A kétpontos megközelítéshez tartozik az is amikor a mozgó (álló) test önmagához mért pontjait (pl. előző helyzetéhez alakjához) a vizsgálják, úgy hogy a külvilág a minimálisra van redukálva. Pl. a kör egy olyan alakzat, amelynek minden pontja egyenlő távolságra van egy képzeletbeli középpontból. Pl a repülőgép sebessége, iránya, stb. úgy van meghatározva, hogy kvázi nincs körülötte föld, vagy nincs körülötte nap, stb..

(Egészen más pl. egy adott földön levő kör, ha pl. napról, szemléljük. Egészen más pl. egy adott repülőgép sebessége, iránya, stb., ha napról szemléljük. Egészen más, de azért természetesen összeilleszthető. De azért a kétféle szemlélet és abból eredő következtetések nincsenek még elméletileg kidolgozva. Amikor pl. az atomok világát (mikrorészecskék) vizsgáljuk, akkor nem egy kívülálló szemszögéből vizsgálódunk? )

És van az egy ponthoz viszonyított mozgásalakzat, irány, sebesség. Ekkor a külvilág nincs a minimálisra redukálva, de különböző fokozatokkal lehet a külvilágot bevonni a vizsgálatokba.

Ekkor egy ponthoz, egy érzékelőhöz, szemlélőhöz, esetleg egy együtt sodródó tér és anyag alakzatból indulunk ki. (Pl. naphoz képest vagy azon levő szemlélő milyennek látja a Budapestről Amerikába menő repülőgép útvonalát sebességét, stb.)  És az egypontos is felosztható úgy, mint az együtt sodródó tér és anyagalakzat bármely pontja, érzékelője, szemlélője. Együttsodródó tér és anyagalakzat, viszonylag stabil pontja, érzékelője, szemlélője. Együttsodródó tér és anyagalakzaton kívüli viszonylag stabil pont, érzékelő, szemlélő (pl. a föld vonatkozásában a nap, avagy napon álló valaki). És egy még külsőbb, még stabilabb pont, érzékelő szemlélő, stb.. A gondolkodó embernek vizsgálónak valahová el kell helyezni magát, talán ezzel kell kezdeni.

Na és persze nemcsak a látás érzékelése van, de a tapintás, nyomás, erőhatás érzékelés is fontos. Szét kell választani a nem élő érzékeléseket, és az élő érzékeléseket?  Az élettelen anyagok alig látnak, alig hallanak, alig szagolnak, azok elsősorban kvázi tapintanak, a nyomást, lökést, ütést, vonzást, taszítást, stb., érzékelik, és ezáltal alakulnak át.  Az átalakulás lehet helyzetváltozás és, vagy belső alak, szerkezet, anyag átalakulás. Az, hogy az hogyan hat rájuk, egy un. erőtéren keresztül, vagy másképpen az már egy ezzel összefüggő de másik problémakör. Itt megint belép a vizsgálódó ember problémája, aki elsősorban vizuálisan érti meg a dolgokat. Megint meg kell állapítani, hogy milyen kiinduló szemléletmódból indulunk ki. A testi hatások átalakulások szemszögéből. Esetleg ezt ábrán, stb. modellezik. Vagy egy vizuális ábrát, filmet, szg. játékot helyezünk az előtérbe.  Vagy egy komplex megértésre törekszünk, amelyben benne van mindkettő, de akkor is kategorizálni, szükséges, (a kiinduló szemléleteket is kategorizálni kell), mert egyébként zavaros káosz keletkezik.

Egy kis kitérés. Lehet úgy is közepes gyakorlati megoldásokat találni, hogy az ember zavarosan homályosan felületesen látja, ismeri az elméletet. Az ember így is képes űrhajót, felhőkarcolót, számítógépet, mobiltelefont, orvosságot, stb. készíteni. De szerintem még ennél is dinamikusabb természettudományos technikai fejlődés lenne lehetséges, ha az ember tisztázná az elméletet.  Az megint más problémakör, hogy nemcsak természettudományos technikai fejlődésre van szükség, hanem társadalomtudományosra is, (és erkölcsi fejlődésre is) hiszen önmagában a természettudományos, technikai fejlődés fölösleges, sőt káros is lehet.

(Mit érzékel ama ember, akinek nincs látása, és belső látása, képzelete sincs csak tapintása? És milyen kép, milyen tér jelenik azon csodálatos ember szeme előtt, aki mindenbe belelát, aki mindennek belsejét is látja? Aki nagyon messzire lát, aki kanyarba tud nézni, nagyon kis dogokat is lát, számára mi a tér? Ha látásunk egy filmkamera, akkor mit lát ama ember, aki percenként csak egy felvételt készít. Egy csomó mindent nem vesz észre. És mi mindent nem veszünk észre? És az sem biztos, hogy ugyanazt érzékeljük, mint embertársunk.)

Esetleg mindennek van egy aktív szakasza és egy passzív (alig érzékelhető) pihenő szakasza. Illetve az aktív szakasz felé halad szakasza, hirtelen aktiválódik, a passzív szakasz felé halad szakasza. Van standard megszokott változó (ciklikus) szakasza. És van új szokatlan változó szakasza. Egyensúlytalanság, ha a megszokott ciklikus szakaszt megzavarják? Egyensúly, ha pihenő szakaszban van a dolog? Van óriás hullám, nagy hullám kishullám, stb. A körforgás, és ciklikus reszketés, „hullámzás”, ha mozgás a múlt jelen jövő időirányba van korlátozva. 

A golyó B pontból hogy jut el C pontba. Folyamatosan. Vagy egyszer csak B1 pontba ugrik (érzékelhetetlen mozgás nélkül) aztán B2 pontba ugrik (érzékelhetetlen mozgás nélkül) és így tovább. Vagy olyan gyors a mozgás, hogy azt nem lehet érzékelni. Vagy csak a pontokban aktiválódik, jelenik meg, egyébként passzív pihenő szakaszban van.

Vagy a múlt jelen jövő idősávok aktiválódnak? Vagy térsávok (ősanyagtenger sávok) aktiválódnak?   Vagy csak az idegrendszerünk aktiválódik szakaszosan? (A végső megfigyelő az ember.) Vagy lehetnek szinte tökéletes, egyforma másolatok, de mégiscsak másolatok?

Az aktiválódás sebessége lehet e gyorsabb fénysebességnél tekintettel arra, hogy az egyik pillanatban még passzív a másik pillanatban már aktív.

A világban miért csak egyes dolgok végtelenek (tér, idő) más dolgok, tulajdonságok miért végesek?

Hogyan jut el főparancsnoktól a közlegényig a pisztoly? (Az ok, okozat rejtelmei)

A főparancsnok magához kéreti az ezredest és kiadja parancsot vigye a pisztolyt a közlegénynek, az ezredes magához kéreti a  századost és kiadja parancsot, vigye el a pisztolyt a közlegénynek. A százados ugyanezt teszi hadnaggyal, hadnagy az őrmesterrel, az őrmester a tizedessel. A tizedes végül átadja pisztolyt a közlegénynek. Vagy főparancsnok találkozik az ezredessel és átad neki egy pisztolyt, de nem mond neki semmit. Az ezredes találkozik a századossal, de nem mond neki semmit csak saját okán saját tulajdonságai, által átadja neki a pisztolyt. A százados ugyanezt teszi hadnaggyal, hadnagy az őrmesterrel az őrmester a tizedessel. És a tizedes is saját okán, saját tulajdonságai által, adja át a pisztolyt a közlegények. Bármely dolog lehet főparancsnok, ezredes, közlegény, stb.. Fontos hogy mit kell tenni a közlegénynek pisztollyal, vagy az már mellékes? Milyen varrációk lehetnek még? Mennyire végtelen az ok, okozat láncolat?  Körbe is foroghat? 

A kiterjedés egyik problémája pl. a gondolatok kiterjedése. A bejövő információk áramlások (hullámzások, sugárzások) hang, fény, illet stb. a kimenő gondolatok a közlések, amelyek szintén hang, fény, áramlások de már beszédben kódolva. Esetleg más művészetben kódolva. Tehát a gondolatok alapja az információ anyagi áramlás de szükséges a dekódolás. A gondolatoknak nincs közvetlen áramlása, bár ezt még kutatják. Ugyanakkor bemenő kimenő érzéseknek van közvetlen áramlása, legalábbis szerintem.

Itt persze ki kellene térni a mozgás, haladás, sugárzás, áramlás, hullámzás közötti különbségekre.

A hullámzás egy speciális haladás, a közeg csinál egy kis oda-vissza mozgást, (visszaáll a helyére, nem mozdul), de a hullám halad. Az információ a hullámzás milyenségében rejlik.  Ha az ősanyagtenger résmechanizmusában gondolkodunk, lehet, hogy leegyszerűsödnek ezek a különbségek.

Őszintén szólva számomra (és félek, hogy általában az emberek számára szintén) az idő önmagában is egy rejtélyes dolog. Bevallom én már naptári időt sem értem egészen.

Először is, az idő is végtelen. Azután itt van a múlt a jelen és jövő problémája. Mi pl. a jelen?

Néhány további kategória. Az egyirányú idő, a múltból a jövőbe. Van a sebességhez és irányhoz kapcsolható idő. A változáshoz kapcsolható idő. Az biológiai (elsősorban mindenki saját belső biológiai órája) életciklusok váltakozása, mint kvázi óraszerkezet. Ennek is több része van. Talán mindennek van egy belső életciklus órája, vagy legalábbis egy időben is programozott programja. Van az érzékelt idő, mely egy elég szubjektív dolog. Van a föld saját tengelyéhez mért forgásához, ill. nap körüli forgáshoz mért idő, ez talán a naptári idő. Van az órával mért idő. Talán olyan is van, hogy abszolút idő. Minden grafikon egyik kiterjedése az idő. Fel kell tenni a kérdést: ha az időt sem értjük egészen, akkor mire vagyunk nagyképűek?

Vázlatos elmélkedés a múlt, jelen, jövő problémáiról.

A történések egyszerű modelljének lehetséges variációi.

A modell legyen egy számítógépes játék. Mondjuk egy 100 fős falú élete, amelyben az emberek házakat építenek, gazdálkodnak. A születés egy új figura (ember) megjelenése, a halál egy figura eltűnése. Természetesen ez játék hatalmas körpanorámás térhatású képernyővel van ellátva és hallható, tapintható, szagolható játék, és mozgás is érzékelhető.

Ez egyébként egy különleges videó-szemüveggel, különleges ruhával, különleges székkel technikailag elérhető. Az első variáció: az emberek csak pl., ülnek egy különleges ruhában, különleges mozgó székben, videó-szemüveggel, stb. és az élet csak érzékelés, semmi sem olyan, ahogy érzéklejük, vagy az élet valóságos és persze az érzékelés, érzés is valódi.

További lehetséges variációk.

Van egy megírt alapprogram, amely a játékosoktól (emberektől) variálódok, részben változik, vagy nincs alapprogram (csak üres lemez van) és  másképpen íródik a program.

Egy lemez van, vagy kettő lemez van, vagy sok lemez van. Vagy sok program van hálózatba kapcsolva. Minden ember (játékos) ugyanazt a képernyőt, játékot figyeli, vagy nem.

Minden játékos kezében van egy irányítókar mellyel a (saját akaratából) a saját figuráját mozgatja. Vagy nem kézzel vannak ezen irányítókarok, ill. a figurák mozgatva, hanem beszéddel, gondolattal, mozdulatokkal, stb.

Vagy csak egy játékos kezében van ilyen, (az én kezemben), a többiek programok. Vagy csak keveseknek van a kezében. Vagy mindenkinek van, csak különböző minőségű, egyikkel sok mindent lehet tenni, a másikkal kevesebbet. (Pl. a kisgyermekek és a fejlett állatok „kezében” gyengébb minőségű az irányítókar.) Vagy csak látszólag van irányítókar, valójában egy sincs, az egész program előre meg írva.

Működik e játékban véletlengenerátor, vagy sem. Pl. a véletlengenerátor szerint a 38. másodpercben (ez szám véletlenül jött ki) egy villám belecsap a  22. házba (ez a szám is véletlenül jött ki). Ha az emberek önmagukat irányítják, akkor a véletlengenerátor csak a tárgyakra vonatkozhat. Viszonyt a tárgyak és az emberi cselekvések egymásra, bármely emberre is hatnak. Pl. ez a villámcsapás nemcsak e házban lakókra, hanem azokra kik saját akaratukból éppen abban házban vannak. Tehát ez a véletlen villámcsapás kvázi véletlen (kiszámíthatatlan) az emberek számára. Ha van véletlengenerátor akkor az sűrűn vagy ritkán jelenik meg. És a másik játékos cselekvése is kvázi véletlen, mert részben kiszámíthatatlan.

(Érdekes hogy megpróbáltam szerencsés véletlent keresni, de sokkal kevesebbet találtam, mint szerencsétlen véletlent. Pl. nincs olyan villám (vízözön, tűz, stb.) amelyik felépít egy házat, de olyan van, amelyik elpusztít. A másik játékos segíthet pl. a házépítésben, de akkor az már nem véletlen. Ha másik játékos hirtelen megváltozik, akkor az véletlen. Ha konzekvensen, kiszámíthatóan cselekszik akkor az már nem véletlen.)

Visszatérve arra, hogy van egy alapprogram, amely részben átalakul (az emberi irányítás és véletlengenerátor miatt)  de ez  íródik be az alapprogramba (lemezre). Vagy beíródik. Vagy egy másik programba, lemezre íródik be.

Visszatérve oda, hogy lehetséges nincs alapprogram, hanem másképpen készül a program.

Van egy üres lemez, és egy nagyon rövid indító programrész, majd ennek a változatlan részei és megváltozott részei újra felíródnak és ez lesz a következő az éppen aktuális futó program. Majd ez ismétlődik újra és újra. Tehát nincs jövő csak egy üres terület amelyre mindig elmentődik az eddig eljátszott játék. (Ez ugyanarra lemezre vagy egy másik lemezre mentődik el.) De ennek két vonatkozása van az változatlan régebbi változatlan múlt és az előző perc, másodperc változásai. (A változások az ember által irányított, irányítókarral változásokból és véletlengenerátor változásaiból állnak össze.) Egyszerűbben nincs jövő, az csak egy üres terület, csak lejátszott játék, gyakorlatilag csak a változások ráíróiknak a lemezre. (Ahogy a mostani számítógépek működnek., pl. írunk egy szöveget az elmentődik, és változások is elmentődnek.  Vagy a lejátszott játékból automatikusan törlődnek bizonyos részek.

Vagy az egész lemez a múlt automatikusan kitörlődik, a múlt is üres lemez lesz. Pl. építenek egy házat, a kész ház jelenleg is itt áll. De a házépítés történése már eltűnt a lemezről. Vagyis a jelen aktuális variációja van a lemezen és annak előzménye kialakulása már nincs rajta. Az előzmény benne lehet az emlékezetbe, fotó, szöveg is készülhet róla, de az időutazó már nem találja meg.

Az ember a múltra csak emlékszik, az másodlagos valóságú. A jövőt csak ki tudja következtetni, az is másodlagos valóságú. Valójában a jelen valóságos, amelynek az érthetőség szerint két síkja van, és ezek váltakoznak. Az egyik a változatlan régebbi múlt és az előző jelen (pl. másodperc) változásainak, mindennek érzékelésének jelenje. A másik jelen: reakció a jelen érzékelésére, a változtatások a cselekvések jelenje (pl. másodperc). Egyszerűbben: felfogjuk, hogy mi van képernyőn, és erre reagálva mozdítunk az irányítókaron, majd megint felfogjuk, hogy mi az új helyzet a képernyőn és megint mozdítunk az irányítókaron. És ez a két jelen váltakozik, ebből épül fel a múlt és a jövő. Kérdés hogy a jelen ideje, mekkora időegység.  Több perc, vagy több másodperc, vagy egy másodperc, vagy a másodperc tizedrésze, vagy ezredrésze?

(Érdekes hogy valóságos életben viszont a jelen lesz kevésbé értelmes, fontos, mert azt nem tudjuk elemezni és tervezni, sőt a jelenre emlékezni sem tudunk. A múltra tudunk emlékezni, a múltat tudjuk alaposan elemezni, a jövőt tudjuk alaposan elemezni és tervezni. Bár az emlékezés, elemzés és a tervezés a jelenben folyik, de az a múltról és a jövőről szól. Tehát a múltra és a jövőre több időt, energiát, gondolkodást fordítunk, mint a jelenre.)

A múlt, jelen, jövő, problémája az eddig elmondottak és a lehetséges időutazás tükrében.

A kérdés, hogy milyen helyzettel állhat szemben pl. a múltba utazó.

Van egy stabil alapprogram és egyszemélyes a játék, akkor a múltba utazás, a játék elölről való, vagy annak egy szakaszától való az újrakezdése.  Az a múlt, amit átugrunk, ha nem is tűnik el, de lényegtelenné válik. A jövő az újrakezdéstől kezdődik.

Ha automatikusan letörlődik a lemez, akkor a múltba utazó a semmibe ugrik. Ha a lejátszott játék van a lemezen, és nem törlődik le, és egyszemélyes a játék, akkor hasonlóan újrakezdés kezdődik.  Ha nincs előre, megirt alapprogram, akkor a jövő üres.

Valószínűbb azonban hogy több saját akaratú játékos van.  Ekkor az egyik lehetséges variáció, hogy közösen mindenki a múltba akar menni. De mi lesz azokkal, akik akkor éltek, most meg nem, illetve akik akkor nem éltek most meg igen. Ha nagyon régmúltról van szó, akkor mindenki ilyen. (Egy lehetséges variáció, hogy a játékos, játékosok szinte egyszerre vannak a jelenben, és múltban ide-oda ugrálnak, de ezt most kihagyom.)

Mondjuk én egyedül elugrom a múltba, és ezt úgy teszem hogy a múlt lejátszása nem zavarja a többiek jelen játékát. (Lehetséges ugyanazon a lemezen, párhuzamos lejátszással, vagy egy másolt lemezen.) Tehát belépek a múltba és ott  lesz egy olyan figura, aki még jelenben játszik, akkor az a figura egy álló, merev figura lesz, mert nem mozgatja senki. Ha pl. csak egy évvel ugrom vissza, akkor figurák többsége álló figura lesz. Egyébként, ha pl. kétszáz évvel ugrom vissza, akkor pedig kettészakad az idő és a játék, a jelen játéka folytatódik tovább, és kiléptem belőle kvázi meghaltam, ha két független lemezről és lejátszásról van szó. De ha egy lemezről és párhuzamos lejátszásról is van szó, akkor sem biztos, hogy bezavarok a többiek jelen játékába.

Pl. kétszáz évvel ezelőtti múltba belépek és mondjuk megölöm a robbanómotor felfedezőjét és ezáltal nem lesz felfedezve a robbanómotor. (Itt most abba nem megyek bele, hogy ez valószínűtlen és abba sem, hogy akkor valószínűleg más fedezi fel.) De miközben én megölöm a robbanómotor felfedezőjét, már folyik a jelen azon játéka, amelyben már van robbanómotor. Gyakorlatiasabban, én egy megirt lemez helyileg is olyan más területébe írok bele, ami a jelenleg játszókat nem zavarja, mert nem ez a programrész, lemezrész van megnyitva aktivizálva.

Viszont nem ilyen egyszerű a kérdés. Én visszaugrom kétszáz évvel az időben, de halottakat nem tudom feltámasztani, tehát mondjuk az akkori üres, kihalt faluban sétálgatok az utcán. Vagy kvázi feltámasztom halottakat és akkor a számítógép előtt is ott lesznek az emberek, és a figurák is mozognak a képernyőn.  De mi lesz azzal, hogy ezek az emberek már egyszer eljátszották, átélték azokat az éveket, amit ezután játszani fognak? Mi lesz ezen emberek emlékezetével, és mi lesz pl. a jövő emlékeivel? Talán ezek egy kvázi ismeretlen helyre kerülnek, eltűnnek, és lényegtelenné válnak.

Nézzük ezt a modellt. Van egy jelenleg íródó szöveg, amit sok ember ír, ami a jelenben alakul. Nevezzük ezt B szövegnek. Van egy kétszáz évvel, ezelőtt irt szöveg, amit az akkori emberek megint elővesznek, és újra írják, átírják. Nevezzük ezt D szövegnek.  És van a kettő között, mondjuk 180 évvel ezelőtti, már megírt szöveg. Nevezzük ezt C szövegnek.  A szövegek egyben programrészek. Erről a C szövegről és programrészről a 200 évvel ezelőtt élt, élő embereknek nem tudhatnak, mert a számukra értelmezhetetlen érzékelhetetlen jövőben íródott. Illetve nem ez a programrész van számukra kinyitva. A jelen emberei számára C szöveg, mint szöveg fennmaradhat, a múlt egy emléke, de mint programrész mellékessé válik, mert már másik szövegírás folyik (más programrész fut).

A jövőbe lépés egyszerűbb, mert ha legvalószínűbb változatot vesszük, hogy üres lemezre íródik a jövő, akkor a jövőbe utazó a semmibe ugrik. A jövő lemeze üres, talán azt jelenti, hogy egy nagy anyagmentes térbe mennek be az anyagok, tárgyak, élőlények, emberek?

Ezzel befejezem a múltról, jelenről, jövőről szóló elmélkedést a következő megjegyzéssel. Nem akartam igazságokat, törvényszerűségeket írni egyébként is csak a lehetséges variációkat soroltam.  Bizonyára sok variáció kimaradt. És bizonyára vannak valótlanságok is. És az időutazással sem akartam foglalkozni, azt sem tudom, hogy egyáltalán lehetséges. Lényegében abban reménykedem, hogy a jövő tudománya majd képes megválaszolni a múlt, jelen, jövő (az idő eme aspektusának) rejtélyes kérdéseit. Én némely rejtélyt és talán egy-két kiindulást szerettem volna vázolni.   

Az viszont valószínű 70%-osan igaz, hogy a térben közeli közeljövőt, valószínűen ki lehet következtetni. És valószínűleg múltat is fel lehet idézni. És valószínűleg az embernek van  önálló szabad akarata. 

Valójában nem értem az időt és a teret (bár érzékelem, vagy mégis hiányos ez az érzékelés), de ilyesmiket meg tudok fogalmazni, és ez által egy kicsit értem is. 

Szerintem alapvetően négy szempont négy kiterjedés van. A térbeli, az időbeli, az anyagi kialakulás, átalakulás és a legfőbb cél (a fejlődés) szempontja és kiterjedése.

A világ felépítése a kialakulás alapján.

A kialakulás már megint köthető időhöz, térhez. Ha van közös kialakulás, akkor az, valamennyire összeköti a különböző szempontokat, kiterjedéseket. Valamilyen okból, a tudomány abból indul ki, hogy a világ valamilyen viszonylag egyszerű és egységes anyagstruktúrából fejlődött. Én ezt elfogadom, de azzal a megjegyzéssel, hogy ez a lehetséges (nem biztos, hogy igaz) és nem az igazság kategóriája. Ebből kiindulva a következő folyamat lehetséges: az egyszerű és egységes anyagstruktúra bonyolódott, de közben szerveződött is. Bonyolult, de szervezett (nem kaotikus) anyagstruktúra jött létre.

Hogyan köthető össze a kialakulás legfőbb céllal? Hogyan köthető össze a négy szempont egymással?  Sok összekötés lehetséges. Pl. anyagstruktúra-változás, érzésmező-kialakulás, fájdalom és örömérzések (kellemesség), legfőbb cél. Vagy, anyagstruktúra-változás, evolúció, ember, a fokozódó tudat a legfőbb cél. Vagy a természet, Isten eleve tisztában volt legfőbb céllal, de azt emberen, az emberi akaraton, ill. a fejlődésen keresztül akarta elérni. Vagy a természetnek, Istennek ez később vált akaratává. Vagy, jó anyagstruktúra, jó térbeli elhelyezkedés, jó arányok, plusz jó időrendi sorrend, jó szerkezet, jó működés, legfőbb cél.

(Az abszolút véletlenszerű világ azért nem lehetséges, számomra, mert akkor csak heverésznék napon, télen az aluljáróban és legfeljebb azzal törődnék, hogy az életem hátralevő része viszonylag kellemesen teljen el. Rosszabb esetben valamilyen kellemes öngyilkosságot választanék. De nem így élek, tehát nem mondhatom, hogy a világ véletlenszerű. Csak az öngyilkosjelöltek és csövesek jelenhetik ki, hogy világ véletlenszerű és céltalan. Az ő esetükben nem cáfolja az életük, ezt a felfogást.  De nemcsak én nem élek így, hanem az emberek többsége sem él így. Gondolkodik, céljai vannak, tervez, stb.. Sőt az állatok sem így élnek, mert ha így élnének, éltek volna, nem lett volna evolúciós fejlődés.)

Sokféle világmodell lehetséges. Talán van értelme ezekkel foglakozni, ha abból indulunk ki, hogy összegezni, lényegesíteni is szükséges. Szükséges hogy a részletkérdésekben jobban eligazodjunk, azok nem váljanak kaotikussá. Szükséges mert így, így is kiderülhetnek a tudás fehér foltjai.

A világ azért vizsgálható, mert van benne szabályosság. Pl., van benne ciklikusság, vagy körbeforgás. Vagy egyirányú, de vannak benne szabályos, tendenciózus folyamatok. Jó kérdés a világ mennyire kaotikus, ugyanis a káoszt nem lehet vizsgálni.   Az is jó kérdés, erről már szó volt, hogy a „felfedezett” szabályosságot, vajon nem az ember találja ki?  Szerintem nem, legalább is döntő részét nem.

A külső (nem az élőlény, van a központban, de azért élőlény is jelen van) anyagi világ néhány alapvető felépítése. C/0/B ábra.

Egy kis ismétlés.

Néhány további gondolat.

A világ felépítése kapcsán bele kellene menni a fizika és kémia, tudomány részleteibe. De nemcsak abba, hanem az oktatásba is. Mert nemcsak arról van szó, hogy az ember ismer legalább százféle testre ható erőt és százféle molekulára és atomra ható erőt, (és sokat nem ismer), hanem arról is, hogy a megfigyelő helyzete meghatározza a sokféle erő összesített hatását. És arról is szó van, ezek az erők mégis összefüggnek egymással és az összefüggéseket ill. azok eredőjét nem ártana tisztázni.

Nem ártana tisztázni az erők és az anyag kapcsolatát.

De hogy jön ide az oktatás. Úgy hogy nemcsak megfigyelő helyzete, de a megfigyelő gondolkodása is meghatározza gyakorlatilag a fizikai, kémiai jelenségeket, törvényszerűségeket. Gyakorlatilag mindenképpen, pl. már a kiválasztással is.  Szerintem sok baj van ezzel az oktatással is, de miért pont ez lenne jó, ha egyébként az ember még messze van a fejlődés végpontjától. Az egyik baj, hogy nincs egy egységes kiindulás, nincs a lényegre alapuló rendezettség. A másik baj, hogy a gyakorlattól elrugaszkodik az elmélet. Érdekes hogy ez a két hiba összefügg annak ellenére, hogy különböző, sőt ellentétes hibáknak látszanak. Érdekes, hogy a társadalomtudománnyal ugyanezek a problémák. Hozzátéve a társadalomtudomány és annak oktatása sokkal elhanyagoltabb, mint a természettudomány és annak oktatása.

A fizikai kémiai jelenségeket, törvényszerűségeket (azokat is) nevezhetjük természeti, Isteni törvényeknek.

Az erőt gyakran információnak is nevezik. Szerintem az erők, az információk végül is anyagi eredetűek, legalábbis ha az ősanyagtenger és annak résstruktúrájához megyek vissza, mint eredethez. De miből ered, honnan jön az ősanyagtenger és annak résstruktúrája?  Tehát mindig van újabb kérdés? És mivel mindig van legalább egy megválaszolatlan alapkérdés, arra sem tudunk válaszolni, hogy az eredet valamilyen erő, információ, netán Isteni, vagy anyagi. Vagy ezek kombinációja. Egyáltalán miért egy eredőt keresünk, nem lehetséges, hogy több eredő van? Miért nem lehetne pl. az anyagi világ és Isten kombinációja az eredő.

Az emberi logika abból indul ki, hogy mindig a legegyszerűbb, az alapvető, ez egyetlen kiindulópontot kell megtalálni, mert az ember számára így érthető a világ. Lehet hogy ez csak egy emberi logikából eredő tévedés. De ha nem is tévedés, akkor sem lehet megtalálni mert ha meg is találnák az egyetlen az lapvető kiindulópontot akkor is jöhet a kérdés: és az miből ered, az honnan jött, az miből alakult ki? És ha az ember esetleg rájönne egy lapvető körforgásra, akkor is jöhet a kérdés: és ez a körforgás miből ered, miből alakult ki?

Ugyanakkor az erőket, információkat és az anyagot nevezhetjük (azokat is), természeti Isteni termékeknek ill. törvényeknek.

De honnan jönnek a természeti, Isteni törvények? Eredendően honnan jön az anyag, honnan jön az erő (az információ)?  Visszatértem oda, hogy ez a kérdés állandóan felmerül, és ez a kérdés, amire az ember, egyelőre, de lehet, hogy soha nem tud válaszolni. A világ végtelen, legalábbis az ember számára az. Ez a tudatlansága viszont rendkívül zavarja az embert és néha a magválaszolhatatlan kérdésekre megpróbálván válaszolni mindenféle zavaros elméleteket kreál.

Isten létével kapcsolatosan ugyanez a kérdés merül fel: honnan jön, miből alakul ki az Isten? Erre sem tudunk válaszolni. Ezért aztán örök kérdés marad, hogy van Isten, avagy nincs. Ezen a ponton mindenképpen megáll az emberi tudomány. Szerintem, bele kell nyugodni, ill. túl kell lépni ezeken, a teoretikus kérdéseken és azzal kell foglalkozni, amire lehetséges választ adni.

Ismétlés.

Ha a természetben van ez génműhely, akkor talán „a világmindenség az egybeforgó gömbök rengeteg sokasága” elmélet talán egyfajta magyarázat-kezdet. Középen, közép és a szél közepén, a legkisebb és a legnagyobb közepén (pl. a földön) kialakul a legfelső szerveződés. Ez egyébként összeilleszthető azzal, hogy a világmindenség egy hatalmas résstruktúra-szerveződés, a világmindenségben sokféle résstruktúra van. Ez a közép az ívelt, körívek vonalak, mozgások világa. Ez a molekulák világa, és az anyagi tulajdonságok elkülönülésének világa. Ez az összetett szerkezetek világa. Ez az élővilág és a részbeni önállóság és szabálytalanság világa. Mert a közepet, a nagy szerveződése (pl. bolygók) is, meg a kicsi (pl. atomok) szerveződése és forgása is szervezi. Mert itt a ciklikus mozgás, változás (ütközés, hatás) nem egyszerű forgás, hanem összetett mozgás, változás (ütközés, hatás). Talán nem véletlen, hogy a föld nemcsak azért különleges, mert itt élővilág van, de azért is, mert itt rengeteg nem élő anyagfajta van.

Az ismétlés arról is szól, hogy bár itt az élettelen világáról elmélkedem, de az szorosan összefügghet az élővilággal.

A világ egyféle modellje. Maga a C/0/B ábra talán önmagáért beszél.

Kétségkívül a gondolkodáson gondolkodó és általában a gondolkodó eljut oda, hogy fel kellene vázolni egy olyan világ-modellt, amelyből eredhet mindaz, amit elgondolt. Vagy, amely kiegészíti mindazt, amit elgondolt. Meg egyébként is érdekes, hogy milyen lehet a világ.

Miből áll a világ, milyen fő egységei vannak ez szerintem kivehető az ábrából. Milyen volt, milyen lesz az anyagszerkezeti átalakulás, ezt is vázolja az ábra. Ugyanakkor egy sereg érthetetlennek tűnő dolog is van az ábrán. Pl. mi az ősanyagtenger rácshálózata, ill. résstruktúrája?

(Valójában az un semmi, vákuum, világűr, atomok, elektronok közötti terület, stb. nem üres, hanem ezt egy viszonylag homogén, mindenhol jelen levő, ezért ki sem mutatható, anyag tölti ki. De nem teljesen homogén, különböző rések, résstruktúrák vannak benne, amelyek meghatározzák az érzékelhető mérhető anyag tulajdonságait, és megmagyarázzák a fizikai jelenségeket. A rések mentén az ősanyag képes elmozdulni, tehát inkább mozgó, folyékony anyagról van szó. A résstruktúrák is változnak.   Az atom, az atomok is egyfajta résstruktúrák, és mozgások. Nem a szilárdabb dolgok, haladnak a lazább dolgokban, vagy a semmiben, hanem egyfajta résstruktúra halad egy másik résstruktúrában. Erről szól ez az elmélet. Mostanában az erőterek elmélete dívik. Végül ez alapján is lehet modellezni. Az egyik baj ezzel, hogy a semmit az ember nehezen tudja valaminek elképzelni. A másik baj, az hogy annyi erőteret állapíthat meg tudomány, amennyit csak akar. Nincs egy közös alap, amely az erőtereket rendszerbe foglalja. A résstruktúra adhat egy közös rendszert.)

A világ anyagi felépítése szerintem az ősanyagtenger résstruktúrájából, valamint az ősanyagtenger mozgásból (hullámzásaiból, áramlásaiból) épül fel. Természetesen csak az alapvető kifejtéshez is egy többezer-oldalas tanulmány lenne szükséges. Nincs anyagtalan tér és anyag, csak nagyon sűrű és kevésbé (de csak nagyon kevéssel sűrűbb) anyagok vannak. Valószínűleg a legkevésbé sűrű (más résstruktúrájú) anyagot érezzük semminek. Azért nem érezzük, és műszereink sem érzékelik a mindenhol ott levő anyagot, mert mindenhol ott van. Mindenhol ott van, kvázi átfolyik az érzékszerveken, átfolyik az anyagokon, átfolyik a műszereken.

Csak ez lehet az erőterek megoldása. A legkevésbé sűrű anyag az ősanyagtenger közvetíti sűrűbb anyag mozgásait a másik sűrű anyaghoz, anyagrészhez. A sűrű anyagok is legalább két részből épülnek fel, sűrű anyagból és kevésbé sűrű anyagból (ősanyagtengerből). Bővebben viszont sokféle anyag van, pl. atommag (legkevesebb réssel ellátott ősanyagtenger). Elektronanyag, és hídanyag (közepes számú réssel ellátott ősanyagtenger.) És az ősanyagtenger, a legtöbb réssel ellátott ősanyagtenger. Persze nemcsak rések száma, de alakja, struktúrája is számít.  Másképpen van: atomalatti világ, az ősanyagtenger világa (annak résstruktúrája, áramlása, stb.), van az atomok, atomszerkezet világa, és van molekulák világa (kémia világa), persze ezek egymásból erednek. Más felosztásban van: szilárd, folyékony, gáznemű anyag és az ősanyagtenger. És ezekből ágazik le a sokféle anyag és anyagtulajdonság, test és makro-szerkezet.

De nyilván az anyagok, testek, bolygók világa is visszahat.

(Mindezt nem én találtam ki én csak elhiszem ezt az elméletet. )

Miért nem mérhető, pl. az ősanyagtenger tömege, súlya. A tömeg, súly (ahogy más jellemző is) csak két anyag viszonyából mérhető. Az etalon anyagban (testben) is és a mért anyagban (testben), sőt a mérőeszközben is ott van az ősanyagtenger ezért csak az eltérő, különböző sűrűségű, sűrű anyag különbsége mérhető. Akkor lenne mérhető az ősanyagtenger, ha az egyik helyen ott lenne, de a másik helyen nem lenne ott, de ilyen nincs. Ugyanakkor közvetve mégis mérhető, mert sok mérés azt mutatja ki, valaminek lenni kell még ott. (Pl. két kőnek át kellene egymáson hatolnia, mint szellemnek a falon, mert két atommag között elfér vagy negyvenezer atommag. És egy atommag és egy elektron között pedig elfér vagy húszezer atommag. Tehát, ha két olyan sereg menetel egymással szemben, ahol az egyes katonák között 10kilométeres távolság van akkor a seregek, úgy mennek át egymáson, hogy azt észre sem veszik. Sőt kérdés: miért menetelnek egy irányba? A másik probléma a különböző hullámzások, pl. elektromágneses hullámzás, terjedése. Mert a semmi, hogy képes hullámozni? )

De erre a tudósok azt mondják, van ott valami: az erőterek valamelyike van ott.

Az erőterek elméletével szerintem az a baj, hogyha ragaszkodunk a kiinduláshoz, miszerint a legegyszerűbb legkézenfekvőbb kiindulást kell megkeresni (ennek továbbgombolyítása hozza létre a legjobb modellt, ez a modell hasonlít leginkább a valósághoz), akkor ebbe az erőterek elmélete már nem fér bele. Ha nem ragaszkodunk a legegyszerűbb, legkézenfekvőbb kiinduláshoz akkor viszont az elemző elveszik a variációk, a bonyolultság erdejében. Nem vitás az „én” modellem a legegyszerűbb un. mechanikus modell, legalábbis kiindulása mechanikus. A tudósoknak el kell dönteni a legegyszerűbbre, csak megvetően legyintenek, vagy azt keresik. A jelenleg, hol ez, hol az történik, ami nem éppen következetes. Nem állítom, hogy a jelenlegi modellt (modelleket) el kell dobni, mert az, sok mindenre használható. Azt mondom, hogy a fejlődés érdekében nem ártana pl. ezzel a másik (egyébként a két modell sokban hasonló) modellel is foglalkozni.

A világ tehát alapvetőn (az egyelőre nem érzékelhető mélyben) valójában folyékony, mint pl. a víz. A szilárdnak és keménynek tűnő anyag valójában folyékony. Ugyanakkor a folyékonyság lehet, hogy nem más, mint apró egymáson gördülő, csúszó, egymás mellett levő tömör gömbök mozgása. Lehet, hogy az ősanyagtenger, nagyon apró, szilárd, erős, homogén anyagú (tovább szinte nem osztható) gömbökből áll. A résstruktúra és az áramlás, illetve a külső és belső nyomáskülönbségek teszi sűrűvé, keménnyé. Hiszen, ha mindenhol anyag van, akkor mindenhol van nyomás és nyomáskülönbség. Igaz, hogy a nyomás, nyomáskülönbség a tömegvonzásból ered. És mindenhol van sodródás és súrlódás. Nem kizárható, hogy az alaki összeakadás, ill. összeszorulás is jelentős alaptényező. De feltétlenül csak gömb alakúak lehetnek az elemi részecskék? Dehogyis, lehetnek azok pl. homorú, félgömb alakúak is. És az sem biztos, hogy egyforma alakúak.  És a keménység, tömörség is lehet relatív, hiszen egy szárazabb homokból készült gombócot széttöri a nedvesebb homokból készült gombóc.

Tehát egy kis felsorolás, az anyagok, testek tulajdonságait meghatározó tényezőkből.

Rések száma, és alakja, vagyis a rések struktúrája. Az anyagok áramlása, a körülöttük levő, ill. a bennük folyó áramlás. A nyomások és nyomáskülönbségek, tömegvonzás. Sodródás, súrlódás. Összeakadás, összeszorulás, (ill. ütközés, lepattanás).

(Vannak összetartó és mozgató erők, és szétbontó erők. Mindennek van születése, kialakulása, élete, és vége, szétesése. Bár lehet, hogy mindez évmilliókban mérhető, de az idő relatív fogalom.)

Az áramlástan, amely a fizika alapja, szintén egy elhanyagolt tudomány, sajnos még az alapjai sincsenek lefektetve. Ha 150 évig élnék, akkor talán írhatnék egy olyan áramlástanról szóló tanulmányt, amely gyerekek, fiatalok fejében oly gondolatokat gerjeszt, amelyek gondolatok megváltoztatnák a fizika tudományát.

Gondolkodástanilag pedig megint azzal a problémával állunk szemben, hogy az emberi tudomány csak szétszedő analitikus módón foglalkozik azzal, aminek az alapjai, a lényege sincs tisztázva. Tehát nincs a hivatalos, elfogadott tudománynak olyan része (egyre kevésbé van ilyen része), amely azt mondaná, ezt az egészet felejtsük el, keressünk új kiindulásokat.

Ne felejtsük el a világban döntően körbeáramlások, körfolyamatok vannak. (Az anyag, az energia nem vész el csak átalakul.) 

Pl. mi az egymásban forgó gömbök elmélete? (Egy elmélet, amely nélkül aligha képzelhető el a világ és az élővilág kialakulása ez pedig: a többszörös egymásban levő ciklikusság, a bonyolult ciklikusság elmélete. Képzeljünk egy hatalmas gömböt, amelyben sok gömb van és ezek mindegyikében is sok gömb van, és ezek mindegyikében is sok gömb van, és ezek mindegyikében is sok gömb van. Mi történik hosszabb időtávon, ha a hatalmas gömb elkezd forogni? )

Nem árt elgondolkozni az élettelen és élő közötti különbségekről, néhány ezek közül a teljeség igénye nélkül.

Az élő nem mozgása, és alakja nem szabályos és nem szabálytalan (különböző íveket ír le) az élettelen vagy szabályos (körmozgásos), vagy szabálytalan. Pontosabban bolygók világa szabályos, kevés variáció, atomok világa szabályos, kevés variáció. Középvilág (alakzatokat létrehozó anyagok világa) szabálytalan, sok variáció. Az élő is középvilágban van, de nem szabálytalan. A középvilág tehát két részre osztható.   

Az élő, bonyolultabb de még kevésbé kaotikus. (Az élettelen világ sem kaotikus.)

Az élő többféle alkatrészből áll össze, többféle áramláskör van benne. Az élő jobban körülzárt az egyedek elkülönülnek egymástól és világtól. Az egyedek a bonyolultságukhoz képest jobban hasonlítanak egymáshoz. Nagyobb, pontosabb a ciklikusság, de a ciklikusságnak van egy ismeretlen része, szakadása (születés, párosodás, jelszerű osztódás teljesül ki, és halál). (Más osztódás, szaporodás, ciklikus átalakulás is van.) Az élő érzékenyebb környezetésre több szempontból is. Az élőt befolyásolja, a környezte.  Az élő mégis jobban el tud szakadni a környezetétől (van önálló akarata). (Van e itt ellenmondás?) Az atomok és a naprendszerek hasonlítanak egymáshoz az élő közöttük van pl. nagyságban. Stb., stb..  Mindennek esetleg köze van ahhoz, mi történik a forgó gömbök azon zónájában, ahol a közepes gömbök vannak, a középvilágban.  A gömbök ívelt mozgásúak, pályájúak lesznek, azonos pályán mozognak, többet és azonos helyen találkoznak a többi (sok) gömbbel, stb.. A gömböket és anyagokat különböző szerkezetű és nagyságú és alakú résstruktúrák alkotják.

Nos ezekről csak hosszan (könyvnyi terjedelemben sok ábrával kiegészítve) tudnék beszélni. A világ (a (térbeli világ) ezen az ábrán egy körívet ír le. Ezzel azt feltételezem, hogy egyszer visszatér ahhoz a kiinduláshoz, amelyből elindult. Ez már a körbefogó világ elmélete. És ha feltételezem, hogy onnan újra elindulva hasonló pályát ír le, akkor ez még inkább a körbeforgó világról szól.  Az ábrának van egy olyan része, amelyik az anyagi kialakulás, és átalakulás, és a legfőbb cél (látszólag két összefüggéstelen dolog) összefüggéseiről szól.

Fel kellene építeni az anyagi világ, világmindenség modelljét, és azt tanulmányozva már közelebb kerülne a tudomány a megoldáshoz.

Ez a modell pedig így nézne ki szerintem:

Egy pl., kb. 15 m-es (1m vastagságú) átlátszó, pl. műanyagkorong, tele van pl., kb., pl. 2mm átmérőjű, könnyű de tömör (sokféle színű, műanyag) gömbökkel. A nagykorong, pl., kb. 30 fokos szögben forogna a saját tengelye körül, egyenletesen órákig, napokig, hetekig, hónapokig, talán évekig. Nem ártana, ha a korongban vákuum lenne. Nem ártana, ha nem lenne tömegvonzás. Mi van, ha gyorsabban forog, mi van, ha lassabban? Mi van, ha erősebben, és mi van, ha lazábban tömjük tele a nagykorongot? Sokféle technikával (átvilágítás, kamerák, stb..) kell figyelni, mi zajlik le a nagykorong belsejében, hogyan rendeződnek az apró gömbök. Amíg nincs ilyen modell, addig csak következetni lehet, vajon mi zajlik le ebben a modellben. De feltétlenül csak gömb alakúak lehetnek az elemi részecskék? Dehogyis, lehetnek azok pl. homorú, félgömb alakúak is. És az sem biztos hogy egyforma alakúak.  (Esetleg könnyű porral, ill. homokkal is meg lehet tölteni)

Ez a modell megépíthető és nem is lenne borzalmasan drága, ugyanakkor közlátványosságnak, sem lenne utolsó. 

A (külső anyagi) világ felépítésének vázlata megint másképpen.

Az ősanyagtenger tartós állapotai, az atomok, molekulák, (fehérjemolekulák, sejtek), anyagok, anyagállapotok (sűrűség, keménység, rugalmasság, keverék, stb.) testek, formák, illetve a bolygók és mindezek átalakulása, valamint mindezek áramlása, mozgása. (A forma és azzal összefüggő nagyság is önálló tulajdonsággal bír.) Az ősanyagtenger átmeneti állapotai az áramlások (áramlások, sugárzások, hullámzások). Az un erőterek pl. gravitációs erő, az ősanyagtenger olyan tulajdonságai, áramlásai, amelyek hatnak a tartós állapotokra és az áramlásokra. Szerintem mindezek, különböző résstruktúrák. Az élőlény szempontjából kiemelkedően fontos a fényáramlás (látványáramlás) (és érzékelés), a hangáramlás (és érzékelés), a szagáramlás (és érzékelés), az „ízáramlás” (és érzékelés) a hőáramlás (és érzékelés), az anyag, anyagminőség, testek „áramlása” (és ezek érzékelése, a tapintás). Ezeket összefoglalva nevezzük érzékelt áramlásoknak. És persze ne feledkezzünk meg a külön áramlásról az érzés-áramlásról, a kellemes és kellemetlen érzés áramlásáról. Az élőlénynek vannak olyan antennái (szelepei), amelyek képesek felfogni az érzékelt áramlásokat, és vannak olyan antennái (szelepei) amelyek képesek felfogni az érzés-áramlást. A két különböző áramlást az élőlény képes összekapcsolni és így jön létre a magasabb minőségű érzékelés.

Természetesen ezeken kívül sokféle áramlás, (sugárzás, hullámzás) van, olyanok is amelyek károsak az élőlényre, de nem képes közvetlenül érzékelni.  És vannak, amelyeket nem tud érzékelni, de az ember a műszereivel képes mérni és fel tud használni.  És feltehetően olyanok is vannak, amelyekről egyelőre fogalma sincs.

Kiegészítő elmélkedések a világ (elsősorban élő, másodsorban az élettelen) működéséről.

A működő szerkezetek és a programok alapfokon.

A felhasznált gondolkodási módszerek itt is többek között: a lényegesítés, az alapok megkeresése, a kategorizálás, és jó hasonlatok, példázatok, modellek keresése.

Ebben az esetben az én egyik modellem (hasonlatom, példázatom): egy lyukszalagos orgona-zenegép. Pl. egy 16 sípból álló. 

A másik modellem: pl. ezer automata dózer (markológép) háromféle alapanyagból felépít, egy hatféle anyagból álló (pl. hatféle színű) hatféle formájú épületet.  (De minden épületformának van szélessége, magassága és vannak rajta nyílások (lyukak, termek ablakok, ajtók folyosók, stb.). Ehhez hasonlít: hogyan építenek a termeszhangyák bonyolult termeszvárat.)

Még egy modell: az automata mosógép.

A leirt modellek működését itt nem írom le, de azt javaslom, hogy az olvasó gondolkodó gondolkodjon el ezen szerkezetek működésén.

Mi a program, mi jellemző a programra.

A program egy időszakosan stabil, de mégis a működő szerkezet viszonylag változtatható, cserélhető, másolható része, előírása (szoftver). Általában a program egyik jellemzője a másolódás, a sokszorozódás és az átvihetőség. Továbbá a program általában előre megírt és alapvetően meghatározó. Ezután jön a programváltozás, pl. a mutáció.

Mivel nincs éles határvonal, ezért azt mondhatjuk, hogy a programra vannak viszonylag jellemzőbb tulajdonságok.  Jellemzőbbek, mint a működő szerkezet másik nagy egységére, a viszonylag állandó, nehezebben változtatható, stabilabb részre (hardverre).  

A programra jellemzőbb: a változtathatóság, cserélhetőség, másolhatóság. Jellemzőbb a központi vezérlés. Nagyon kicsit jellemzőbb a jel általi (mikro-anyagáramlás) működés. Nagyon kicsit jellemzőbb az átalakítás, kevésbé jellemzőbb a végrehajtás. Nagyon kicsit jellemzőbb, hogy azonos „panelekből” épül fel.

Másképpen viszont mivel a program a az átvitt, a lemásolt ez lesz a stabil, és a másik rész lehet az önálló, ez eltérő. Tehát  három irányról beszélhetünk: nagyon stabil egyébként kvázi másolt, azonosan létrejövő, hardver. A program ennél lazább, változhat, de másolt, lényegében stabil. És az önálló jellemző, az egyedi kialakulású rész.

Kitérés a jelekre és arra, hogy milyen fajta, működő szerkezetek lehetnek. 

A jel nem más, mint mikro-anyagáramlás. Hiszen az elektronok is áramlanak, a fény hang elektromos hullámok, stb. anyagilag is áramlanak. Az atomok, molekulák is áramlanak.  Szóval ezeket nevezzük jeleknek és felvértezzük őket egyféle rejtélyességgel.  Valójában csak nagyságbeli kérdésről van szó.

Érdemes itt azon is elgondolkodni: mi az információ?

Ugyanakkor a mai felfogásunk szerint az anyagi világ (egy élőlény, egy tárgy, egy anyag) mégis viszonylag nagyobb anyagi részecskékből épül fel, amit egyik helyről másikra kell szállítani, vagy egyik helyről a másikra áramlik.

Mi az ami áramlik? Mozgás, munka, energia, jel, anyag. Ezek áramlanak, a működő szerkezet fajtájától függően.

A működő szerkezet változatlanul, de jellemzőbben átalakítva, átstrukturálva átvisz anyagokat, mozgást, energiát.

A működő szerkezetek kategorizálása aszerint, hogy mennyiben csak átvivő, továbbító, helyzetváltoztató (anyag, mozgás, energia, jel, információ, kép, hang, adat, stb.) szerkezetek és mennyiben átvivő és átalakító szerkezetek.

Illetve a szerint is lehet kategorizálni, hogy az ember szempontjából a működő szerkezetnek milyen funkciója van pl., milyen igényeit, szükségleteit elégíti ki.

Ennek viszont fontos része az anyag összetétele, és az alak, a forma. Pl. a termeszvár formája, alakja miatt és anyaga miatt lesz használható, élvezhető, életet adó a termeszhangyák számára. Nagyon leegyszerűsítve: a működő szerkezet benne a programmal azért van, hogy kielégítse az élőlény igényét, kellemessé tegye az élőlény életét.

A világ egyfajta alapvető felépítését pedig meghatározhatják a működő szerkezetek részei, fajtái: stabil rész, programrész, programfajták, átvivő, átalakító, (anyag, energia, mozgás, jel adat, információ, stb.). 

Hiszen a világ, működő szerkezetekből áll. Valamint a működő szerkezetek (bennük a programokkal), aszerint, hogy mennyire elégítik ki az élőlény (ember) igényeit, szükségleteit, beleértve az anyag átalakítást és a forma, alak átalakítást.

A fejlődés ezek szerint: a működő szerkezetek többoldalú fejlődése, beleértve a bennük levő programfejlődést.

Visszatérve, pl. egy orgona-zenegépnek van befogadó bemeneti része, átalakító része és kimeneti végrehajtó része. A levegőt ill. levegőáramlást alakítja úgy át, hogy abból szervezett élvezhető zenemű lesz.

Sok szerkezet úgy működik, hogy a befogadó rész csak egy érzékelő rész. Az érzékelést átalakítja jelekre (mikro-anyagáramlásra) ezt viszi át, alakítja át, majd a végrehajtó kimeneti rész visszaalakítja nagyobb anyagáramlássá, mozgás, munkaáramlássá. Ebből jön ki a szerkezet végső terméke, alkotása. Sok működő szerkezet így működik, de sok szerkezet nem így működik (szükség van konkrét anyagszállításra) tehát nem általánosítható.

A számítógép csak pl. jeleket, visz át, alakít át, strukturál át. A fényjel (a fény is anyag) megjelenik a képernyőn. A bevitel, jellemzően először egy adattárolóba kerül.

Az átlagos személyi számítógép, átlagos felhasználóval döntően adatátvivő berendezés. Az átlagos személyi számítógépnek, döntően a felhasználó (átlagos felhasználó) adja a parancsokat, utasításokat. Az automata program, döntően saját magának adja a parancsokat, utasításokat.

A kezdetleges élőlényben döntően automatikus programok futnak.

Az élőlény (mint működő szerkezet) elsősorban molekuláris áramlásokból áll. Molekuláris anyagszállítás történik, a sejtek között. De, pl. az idegrendszerben, van mikro-áramú jeláramlás is.

Azon dolgok melyek valójában nem a program jellemzői, de a felületes gondolkodó mégis annak tartja.

Ilyen pl. a természet matematikai törvényszerűségei. Pl. az, hogy három dolog ötvöződéséből, variációjából már ötféle variáció kijöhet, négy dologéból már tízféle és így tovább. Illetve pl. a tízféle variációt le, lehet egyszerűsíteni négyre és így tovább. Milliós számokat ki lehet fejezni pl. hat számjegybe. És ráadásul mindent le lehet egyszerűsíteni az egyek és nullák (kikapcsolom, bekapcsolom) sorozatába.  Vannak tehát csodálatos dolgok, amiket érdemes megállapítani. Pl., hogy 16 hangból szinte végtelen sokaságú zenemű készülhet, ezt egyfajta lyukkal és ötféle lyukvariációval elő lehet állítani.

A variációszámításnak, vagy a valószínűség-számításnak, egyéb matematikai fizikai törvényszerűségnek csak annyi köze van a programokhoz, mint minden máshoz. Az emberi és a természetes programok ezeket éppen úgy alkalmazzák, mint a pl. a működő szerkezetek egyéb részei. A jelátvitel (mikro-anyagáramlás) hasonlóan a programok ezt is csak alkalmazzák. És ez elmondható még több dologról.

A természet számára mi az egyszerű, a könnyen felépíthető?

Tehát vannak az ember által épített működő szerkezetek (és benne a programok), és vannak a természet által felépített működő szerkezetek és benne a programok), ilyenek pl. az élőlények. Egyik gondolkodási hiba, hogy mindig magunkból, azaz az emberi gondolkodásból indulunk ki. Azt gondoljuk, hogy ami számunkra bonyolult az a természet számára is bonyolult. Mi úgy kezdjük a számolást, hogy tízes számrendszer, összeadás kivonás, stb.. Ha csak egy, vagy kettő ujjunk lenne akkor a kettes számrendszerrel, kezdenénk, az lenne az egyszerű. A természet számára nem az a könnyen felépíthető, az egyszerű, ami az ember számára. A „variációszámítás” a variációkészítés pl. a természet számára egyszerű.

Az egyszerűség kérdése pl. az evolúciós fejlődés szempontjából érdekes, feltételezve, hogy általában az egyszerűből alakulnak ki a bonyolult dolgok.

Milyen alap-programfajták vannak.

Útvonalvezérlő program. A „szállítóeszközbe” tett program.

Állandó, menet közben nem variálható program.

Egy hosszabb, összefüggő program. Vagy több egymásra figyelő rövidebb program.

Főprogram (elsősorban érvényesülő, domináns), és alárendelt program.

Kereső, felismerő program. Felismerő, és reagáló program, avagy a menetközben variálódó program. Mindezek feloszthatók: tudatosan programozottan haladóra, és jelentős részt összevissza kóválygóra.  

Időkapcsolós (kötött) program. Sorrendkapcsolós program (ez már azért általában felismerő, és reagáló programmal kombinált).  Viszonylag kötetlen (tele van felismeréssel, reagálással, és véletlennel, stb.) program. (Meddig beszélhetünk egyáltalán programról kötött előírásról? Ezután már a kötetlen kaotikus, vagy véletlenszerű működés van, illetve az önálló akarat, tudat van.)

Menetközben cserélhető program, programrészlet.

Kettő vagy több program összekapcsolódásából, „keveredésből” létrejövő program.

Másoló program. Programmásoló program. Szándékosan véletlen program.

Vannak azonos programok, de egyik, vagy másik rész nincs bekapcsolva, a programnak tehát mégsem azonosak. Illetve a sok programrészletből összeálló program egyes részletei (menet közben, egyszer vagy többször) ki, bekapcsolódnak.

Programhibát javító program. Stb.. 

Milyen felismerések lehetnek?

Egy adott jelre jelt, jeleket (hang, fény, szag, íz, áram, elektromágneses, stb., jel.) ismer fel. Vagy a közvetlen találkozást, pl. tapintásra. Vagy a közvetlen találkozás kivált valamilyen fizikai, kémiai reakciót. Vagy a beépített, pl. hőmérsékletmérő, távolságmérő, magasság, szélességmérő, stb. mérő ad jelzést.

Az élőlények programja alapfokon.

Számomra fontos kérdés az evolúció. Hiszen ha az evolúció nem igaz, akkor az egész világ felépítését át kell értékelni. 

Nagyjából négy alapfokú elem figyelhető meg, számomra, mint laikus számára.

1. Az első, az ivaros szaporodás, kettő különböző egyed (ráadásul hím és nő) programjai (fél-programok) összekapcsolódnak és ezzel ötvöződnek és ezzel egy új harmadik program, illetve egyed alakul ki. Itt belépnek olyan fogalmak is, mint a programrészlet valamire való hajlamossága. Vagy, a programrészlet dominanciája. Vagy, a rejtett, ősi programrészletek megjelenése, visszaütés az ősökre.

E mechanizmusokat, (hajlamosság, dominancia, visszaütés az ősökre) is tisztázni kellene, e nélkül nem érthető meg az evolúció.

Nagyjából azért arról van szó, hogy az utódnál vagy az egyik fél (pl. a hím programrészlete ad meg egy adott tulajdonságot. Vagy a másik fél (pl. a nő) programrészlete határozza meg az adott tulajdonságot. Vagy keveredett tulajdonság jön ki. De az adott végeredmény csak egy tulajdonságra érvényes egy másik tulajdonságnál egy másik végeredmény jöhet ki.

A program (gének) ötvöződést (részleges keveredést) nem keverjük a programmásolással. Tehát először ötvöződik a program, azután már az új stabil program másolódik át a sejtekbe, elkezdődik a sejtosztódás. Menetközben bekapcsolódik egy-egy programrészlet (a teljes program a sejtben van), és pl., kialakulnak a különböző szövetek. 

A kialakult élőlényben azonban már sokféle program van, talán az összes felsorolt programfajta megtalálható.

A fehér és fekete cica párosodásából kijöhet egy fehér cica, egy fekete cica, egy tarka cica. Kevésbé valószínűleg talán kijöhet a fekete és a fehér másik ötvözete a szürke. Vagy kevésbé valószínű, visszaütés az ősökre és kijön pl. egy barna cica. A lehetséges tarkaság véletlenszerű, de mégis egyedi. Kérdés viszont, hogy alakul pl. a „szabályos” zebracsíkozás.

És az is kérdés egyáltalán a pl. csak barna cicákból, hogy jelenik meg az első fehér cica, vagy fekete cica.

Vagyis a programkeveredés nem ad mindenre választ. Hogy alakulnak ki újabb programrészletek? Hogyan fejlődik a program. Itt jelentkezik a másik három elem.

2. Az elsatnyulás, a megerősödés és a környezeti hatások megjelenése.

3. Véletlenül, vagy direkt (szaporítás, környezeti hatás, túlélés) az egyforma tulajdonságúak szaporodnak.

4. A programhibák, okozta változások.

A mai tudomány csak programhibáknál tart, de ez kevés, ez nem magyarázza meg az evolúciót.

Ha egy testrészt, vagy tulajdonságot nem használnak, akkor az elsatnyul, de ez az elsatnyulás megjelenik a programokban is, illetve az utódokba.  Ugyanígy ha egy testrészt, tulajdonságot gyakran használnak, az megerősödik (kinő, fejlődik).

A folyamat elindulhat a programhiba kapcsán. Vagy úgy hogy pl. véletlenül az egyforma tulajdonságúak párosodnak. Itt lép be az elkülönülés, az egyedi populáció kialakulása.

Ugyanakkor a másik oldalon ott van a keveredés, az pedig azért pozitív, mert növeli variációk számát és minél több variáció, annál több túlélő egyed és fajta. Sőt keveredéssel is létre lehet hozni egy új fajt (nemzettséget, stb.).

Elkülönülés (véletlenszerű fajtatenyésztés), vagy keveredés? Mindkettő pozitív, holott egymással ellentétesek? Inkább azt lehet mondani, mindkettő lehet pozitív és negatív.

Az élet, legalábbis eddig összességében nyerő, fejlődő szakaszban volt.

Visszatérve, és belép, hogy ez a változás (a felsorolt okú változások) összhangban van túléléssel, ezek az egyedek több utódot nemzenek, az alkalmatlan egyedek kevesebbet.

De mint mondtam, a környezethez alkalmazkodó új „faj”, nemcsak véletlenül alakulhat ki, hanem törvényszerűen, legalábbis szerintem. Törvényszerű, pl., hogyha egy állatfaj (nemzettség, stb.) hidegebb környezetbe kerül, akkor annak az állatfajnak, lassan elkezd nőni a szőre. (Pl. a hosszú szőrre hajlamosak program-dominanciája megnő, vagy az érvényesül. Vagy a környezeti hatásra kijön a hajlamosság. Vagy környezet hat az ivarsejtekre. )

Meg kell említeni még az összenövést. Valamint a közvetlen párosodási szokásokat és a párválasztás (melyben elvileg a verseny után kiválók kerülnek kiválasztásra) szokásokat ill. egyediségeket. És vannak még más evolúciós tényezők is.

És ne felejtsük ki a legfontosabb hajtóerőt, az élni akarás érzelmi motivációját.

Mit okozhat egy programhiba?

(És miből alakulhat ki? De erre itt nem térek ki.)

Ez az adott programtól is függ. Az élőlények programjáról még keveset tudunk.

De nézzük azt a példát, hogy ezer darab egyforma automata dózer felépít egy bonyolult építményt. Nyilván, itt nem ezer különböző programról van szó.

Van egy közös alapprogram, és mondjuk 10 féle eltérő programrészlet. Vagy bekapcsolt programrészlet.

Pl. ha egyfajta eltérő programrészlet  elromlik, akkor már az egész program 10%-a elromlik. Lehet, hogy a hat részből álló épület egyik része fel sem épül, a többi is megváltozik. De az sem kizárt hogy a programhiba kapcsán egy résszel több épül fel. Ekkor már 20%-os eltérést is okozhat egy programhiba.

Ha pl. a közös program, egy része hibásodik meg, pl. elromlik a jobbra fordítás bekapcsoló. Vagy elromlik az időgép. Szóval lehetséges, hogy egy programhiba egészen komoly változásokat, zavarokat okoz. Általában olyan zavart okoz, hogy elromlik a működő szerkezet. Néha azonban ez lehet pozitív változás is, és ha ez program lemásolódik, többszörösen reprodukálódik, akkor akár fejlődés is kialakulhat. Mert az is lehet, hogy a program csak egy öt részből álló épületépítést ír elő, de egy programhiba okán hat részből álló épület alakul ki. Persze a túl sok (hat új, két fej, fölösleges daganatok, stb..) is lehet zavaró, de néha azért pozitív is lehet.

Nem ártana, ha számítógép-programozók és a biológusok, genetikusok közös tudományt hoznának létre.  

Ismétlés.

Elmélkedés az emberi fajokról.

A biológia könyvek szerint az élőlények rendszerezése, szerintem helyesen a következő. Nézzük az emberi vonalat.

Állatok országa (mert van a növények országa is) több részre oszlik. Közvetlenül törzsekre oszlik, pl. ízeltlábúak, puhatestűek, stb. törzse.

Több törzs közül az egyik a gerincesek törzse – ami feloszlik osztályokra (pl. hüllők, halak, kétéltűek madarak, stb.)

Több osztály közül az egyik az emlősök (élve-szülők, melegvérűek, aggyal rendelkezők, stb.) osztálya – ami feloszlik több családra.

A több rend közül az egyik a mindenevők rendje – ez kilóg a sorból, mert más logika szerint osztódik szét. (több logika szerint is feloszthatók az állatok, pl., táplálkozás, ragadozó, nem ragadozó, élőhely, életmód, stb. Az ember őse, egyfajta főmajom, inkább ragadozó, de átmeneti kategória, mindenevő, szárazföldi állat. )

Az emlősök osztálya több családra oszlik (macskafélék, kutyafélék, lófélék, stb.) az egyik a majomfélék családja – ami többek között kétfelé oszlik, al-majmok családja és a főmajmok családja.

A főmajmok családja feloszlik több nemzetségre, (pl. csimpánz, orángután, stb.) - ezek közül az egyik nemzetség az a főmajom nemzetség, amiből kialakult az előember „al-nemzetsége”. 

Itt néhány megjegyzés. Valószínű az a majomnemzettség, melyikből végső soron származik az ember, eredeti formájában kihalt. Pontosabban az egyik ága, lehet hogy az egyetlen ága továbbfejlődött, ebből lett a többféle előember, és végül az ember.

A leirt rendszerezés egyben nagyjából egy (időbeli) evolúciós fejlődés. Az evolúciós fejlődés ezek szerint elég logikus, bár vannak benne kérdőjelek, de a legelfogadhatóbb elmélet. Ha időrendileg nézzük, akkor a többféle előember, már az al-nemzetségek kategóriájába illik. És az „ember” ezek szerint az al-al-nemzettségek (azaz a fajták rasszok) kategóriájába sorolható.

Ugyanakkor itt kiválik az ember fejlődése az állatvilágból, mert a kiválasztódott előember” inkább egy új nemzetség. És az „ember” mint biológiai lény is egy újabb nemzetség.

Tehát én abban maradok, hogy kialakult az előemberek többféle nemzettsége. Ezek közül mindegyik kihalt illetve az egyik továbbfejlődött, ebből lett az ember. De ez a továbbfejlődött nemzetség (előember egyik nemzettsége) sem maradt fenn eredeti formában. Az állatoknál inkább az a jellemző, hogy a nemzetség, al-nemzetség egyik ága változatlanul fennmarad és a másik ága fejlődik tovább. Így az ember fejlődése mégis rejtélyes színezetű (nem jellemző fejlődés) mert két lépcsőből is hiányzik az eredeti formájú fennmaradás. Máképpen, nem kivételes az un. vonalas fejlődés (az ember így alakult ki fő-majomfélékből), de inkább a szétágazó és leágazó fejlődés a gyakoribb.

Bár az előember és az ember is nemzettség, akár pl. a macskafélék, vagy fő-majomfélék nemzettsége, de időrendileg és fejlődésileg már további állomások.

Az ember a legfejlettebb aggyal és értelmi képességekkel, rendelkezik, két lábon jár, fejlett manualitás és beszédkészség jellemzi. Valamint kibővült érzelmek és a kötetlen programok jellemzik. Az érzékelése (érzékszervei) hasonlóak a fejlett állatokéhoz.

A felsoroltak (test anyagcsere, érzékelés, érzelem, értelem, idegrendszer, agy, programok, stb.) is egyfajta evolúciós fejlődést rajzolnak ki, és kirajzolnak egyfajta kategorizálást, pl. kezdetleges állatok, fejletlen állatok, középszintű állatok, fejlett állatok, legfejlettebb állatok, előember, ember.

Az evolúció, bár sok a kérdőjel, de egy elég logikus rendszernek és fejlődésnek látszik.  És ezt alátámasztja az, hogy a modern tudomány meg tudja állapítani az állati maradványok korát. Ezek szerint pedig az jön ki, hogy a legrégebbi korokban (és itt évmilliók sokaságáról, sőt évmilliárdokról van szó) szinte csak kezdetleges állatok éltek és az idő haladásával jelentek meg az egyre fejlettebb állatok. És az előember és az ember alakult ki legutoljára, időben a mai korhoz a legközelebb.  És ezen kívül, is több tudományos tény, (bizonyíték) támasztja alá az evolúciót.  

És az rajzolódik ki, hogy időben általában legrégebben volt a törzsfejlődés, azután az osztályokra oszlás (osztály-fejlődés) azután a családokra oszlás (családfejlődés), majd a nemzetségfejlődés (nemzetségekre oszlás) történt meg.  

Meg kell említeni még azt, hogy közben az egysejtűből kialakult a többsejtű, ami szintén folyamat. 

Visszatérve, időrendileg is, tehát a családok feloszlanak nemzettségekre. Pl. a macskafélék családja, feloszlik nemzetségekre (oroszlán, tigris, vadmacska), az egyik nemzettsége a vadmacska, ez oszlik szét vadmacskára és házimacskára. A házimacska már al-nemzetség és ez oszlik fel fajtákra, rasszokra, pl. angóra, sziámi, stb.. 

Az ember egy egységes nemzetség, al-nemzetségekre nem oszlik fel, de feloszlik fajtákra (rasszokra), pl. afrikai, ázsiai, európai, stb. rassz (nagy népesség). A rassz (nagy népesség) oszlik fel népekre. Illetve manapság (már pár ezer éve) már nemzetekről is beszélhetünk.

A különböző családok biztosan képtelenek az egymás közötti szaporodásra.

A különböző nemzetségek szintén képtelenek az egymás közötti szaporodásra.

A különböző al-nemzetségek pl vadmacska és házimacska, erősen korlátozva esetleg párosodhatnak, és kivételesen, vagy mesterségesen utód is létrejöhet.

A különböző fajták, rasszok (angóra, sziámi, stb.) viszont képesek és akarnak is egymás között szaporodni. Minden ember képes és akar is egymás között szaporodni.

A különbségek sokaságán és minőségén kívül, a fenti a szaporodás-képesség, az alapvető választóvonal.

Egy másik különbség, hogy fajták rasszok esetében már valamilyen emberi, tudatos befolyás is megjelenik.

Tehát még egyszer az ember fejlődése: a főmajmok családja, az előemberek nemzetsége, az ember nemzetsége, al-nemzetségek nincsenek, csak egy al-nemzetség van, mert minden ember, minden fajta ember korlátlanul képes egymás között szaporodni. És végül is vannak a rasszok fajták, pl. európai ázsiai, afrikai, stb.. De manapság már nem a fajták, rasszok (a genetikus különbségek) alkotják a viszonylag lényegi különbségeket, hanem a kulturális különbségek.  

Mielőtt folytatnám, kitérek a „faj” szó, kifejezés, fogalmának zavarosságára. A magyar nyelvben (de szerintem máshol is) ez egy általános, sok mindenre mondott fogalom. Ha pl. egy nemzetséget, értenek egy faj alatt, akkor az ember egy osztatlan faj, mert csak saját magán belül képes szaporodni, de ott korlátlanul. Ha pl. egy al-nemzetséget értenek a „faj” szó alatt, akkor is az előző érvelés igaz, akkor is az ember egy faj.

Ha fajtát, rasszt, értenek a „faj” szó alatt, akkor abból már van több is.

De itt megint látni kell valami fontosat.  Ez a lépcső, törzs, osztály, (a rend, kilóg a sorból), család, nemzetség, al-nemzetség, fajta, arról is szól, hogy minden lépcsőfokkal csökkenek a lényeges különbségek.  Tehát pl. a különböző osztályok között sok ezerszer nagyobbak a lényegi különbségek, mint a különböző fajták között. Vagyis a különböző fajták, rasszok között igen kicsik a lényegi különbségek. És az ember esetében ez tovább halványodott, mert a népek közötti viszonylag nagyobb különbség (ez is kicsike) inkább dominál, mint a fajták, rasszok közötti különbség.  És legnagyobb, még a népek közötti különbségnél is nagyobbak az egyedek közötti különbség.

Onnan folytatom, hogy kialakult az ember nemzetsége, valószínűleg egy helyen egy népességben (egy kolóniában egy genetikai és kulturális közösségben).

Lehetséges, hogy ez kettő, vagy több helyen, stb. alakult ki, de kevésbé valószínű. Ez az egy hely, vagy Afrikában, vagy dél-középÁzsiában volt. Dél-közép Ázsia (a Fekete tenger délkeleti oldala) mindenképpen egy központi elosztó hely volt. Innen indulnak ki a rasszok (nagy népességek) választóvonalai.

Ne felejtsük el az emberiségen belül nincsenek, nem is voltak különböző al-nemzetségek, tehát nem al-nemzetségek alakultak ki.

A fejlődés (tendencia) következő szakasza: vándorlás, szétszóródás, helyi elkülönülés, fajtákra, rasszokra (afrikai, ázsiai, arab-indiai, európai, stb.) való elkülönülés.

Ezután ill. ezzel részben párhuzamosan: vándorlás, szétszóródás, helyi elkülönülés, nyelvcsaládok kialakulása szerinti (és kulturális) elkülönülés.

Ebben az időben (több tízezer éve) a keveredés csak kevéssé dominált. Ha tovább tart ez az elkülönülés, akkor valószínűleg kialakultak volna az al-nemzetségek, (olyan „fajok”, amelyek nem szaporodnak egymás között). De ez a tendencia megállt, és egyre inkább, (egyszerűen a sokasodás okán nem volt távoli élőhely) a keveredés egyre inkább dominált. 

A következő fejlődési, tendenciai szakasz (talán hétezer évvel ezelőtt kezdődött) tehát: a keveredés ugyanolyan erővel dominál, mint az elkülönülés, ezért az elkülönülés korlátozottá válik. Az elkülönülés a helyi elkülönülésen kívül elsősorban kulturális nyelvcsaládon belüli, nyelvi. De ez már egy csökkentett specializálódott elkülönülés. A genetikai (fajta, rassz szerinti) elkülönülés szinte megáll. Kialakulnak a különböző kultúrájú, nyelvű, kisebb-nagyobb népek. (A fejlődés másik tendenciája, a kisebb törzsekből nagyobb népek ill. országok, nemzetek alakulnak ki. És persze az ember értelmi és egyéb fejlődése is halad.)

A fejlődés, alakulás következő szakasza, talán az újkortól (XV. századtól) ebben vagyunk most is: már a keveredés dominál, a különbségek (genetikai, kulturális, stb.) már összességében nem növekednek, hanem csökkennek. Nagyon egyszerűen az eddigi fejlődés, alakulás: különböző fajtákból, rasszokból (kisebb törzsekből álló nagy népességekből) kialakultak a népek. Jó kérdés, hogy mi lesz a jövőben, ha a keveredés továbbra egyre erősebben dominál. Az is igaz hogy most már a fejlődés tudatos, vagyis az ember irányíthatja. Valószínűleg, 40 éven belül nem lesz jelentős változás e tekintetben.

Mindezt és még sok biológiai, történelmi tényt nem árt tudni, ha valaki fajelmélettel foglalkozik.

Az energia és anyagmegmaradás törvénye (a vagy-vagy elosztás törvénye) és az élővilág (az ember).

Mint mondtam, ez az egész tanulmány beleértve ezen fejezeteket is, egy laikus elmélkedése. De mint mondtam, vitathatatlanul az egyik gondolkodási funkció, a kisiskolás szemmel való gondolkodás, avagy újra feltenni az alapvető kérdéseket.

Hogy kapcsolódjak az előző fejezethez, a működő szerkezetek egyik fontos tulajdonsága a hatékonyság. A hatékonyság szerintem nem más: a kimeneti célirányos munka, energia, mekkora hányada a bevezetett energiának, munkának.

A célirányos pedig végül is azt jelenti, hogy mennyire esik egybe a végső céllal, mennyire szolgálja az ember ill. az élővilág életét, „boldogságát”. De ennek vannak közbenső állomásai. Pl. a szállítójármű közvetlen hatékonysága, pontosabban a kimeneti oldala, hogy milyen erő hat a kerekekre. Egy lépcsővel feljebb, hogy a szállítójármű milyen gyorsan, mekkora terhet tud elszállítani egy adott távolságra pl. 100 km-re. És ehhez mekkora bevezetett energia szükséges.

Egy lépcsővel feljebb már azt is kell vizsgálni, hogy mekkora környezetrombolással jár a szállítás. A létrehozási költség is fontos. És az egyéb működtetési költség és a fennmaradási idő is fontos. Még egy lépcsővel feljebb már azt is vizsgálni kell, hogy pl. békés, építő, életjavító céllal, vagy romboló céllal történik a szállítás. Sőt ez talán a legfontosabb, mert hiába hatékony valami, ha nem a végső célt szolgálja.

Az anyag és energia fennmaradás törvénye lényegében arról szól, hogy a világ nem úgy működik, mint a bűvész cilindere, a semmiből nem keletkezhet valami, illetve a valami nem tűnhet el a semmibe. (Bár bűvész cilindere sem így működik.) Az is kérdés, hogy van egyáltalán semmi? „Az ősanyag óceán mindent elfed” elmélete szerint, ha van is anyag és energiamentes tér (semmi), az csak töredéke az anyagnak. De viszont, e semmi tér alakja is változhat (változik a résstruktúra) és ezzel „a semmi” is részt vesz a folyamatokban. Talán az anyag átalakulhat energiává, az energia átalakulhat anyaggá.

A vagy-vagy elosztásról is szól ez a törvény. Vagyis ha valami (anyag energia, stb.) gyarapodik, ha valami elfogyasztódik, akkor valami másnak általában közvetve fogyni kell. Illetve fordítva is igaz, ha valami fogy, akkor valaminek gyarapodni kell. Érdekes hogy az elfogyasztás tulajdonképpen a gyarapodással, növekedéssel, felvétellel szinte azonos fogalom, és nem a fogyással, leadással.

De ez a törvény (anyag és energia megmaradás, vagy-vagy elosztás) több ok miatt is, gyakorlatilag csak 95%-ban igaz.

A fizikusok elsősorban atomi szinten gondolják e törvényt igaznak, nem biztos, hogy ez minden szintre igaz.

Azt is meg kell jegyezni, hogy az élővilág, ember számára hasznos energia, nem azonos az általános energiával.

És az egyensúlyfelbontó, vagy az egyensúly visszaállító energia megint egy összefüggő, de másik vonatkozása a problémának. Hozzáteszem, hogy szerintem Pl. a hinta nem akkor van egyensúlyban, ha áll. Akkor sincs egyensúlyban, ha nagyon és hektikusan leng. Akkor van egyensúlyban, ha kissé és egyenletesen lengedez.

De miért csak 95%-ban igaz.

Egyfelől az anyag és energia csak behatárolt időben és térben behatárolt, de a világ szinte végtelen. Vagyis az anyag, energia ritkán jöhet a kvázi végtelenből, vagy oda mehet. Minél szélesebb időben és térben van a világ annál kevésbé igaz a vagy-vagy elosztás törvénye (az anyag és energia megmaradás) törvénye.

Másfelől az előzővel összefüggésben itt van az eltárolt energia problémája. Az energia (a szellem) eltárolódik egy kvázi palackba, és csak nehezen teljesíthető feltételekkel jön elő, vagy egyáltalán nem jön elő.

Az előzővel összefüggésben csak speciális kapcsolatban, összetételben, keverékben jön elő az energia, vagy az anyag, stb.. Pl. a robbanószerkezet szétszedve viszonylag energia-mentes anyagokból áll.

És végül itt van azon probléma, amit én így nevezek: az elefántra szinte nincs hatással, ha a hangya rátapos a lábára. (Nem mindegy hogy az elefánt tapos hangya lábára, vagy a hangya tapos az elefánt lábára.) A picike és a hatalmas erő, hatás, hatásmechanizmus között oly nagy a különbség hogy a picike, hatás, erő, kvázi elveszhet. Hozzá kell tenni, hogy az elefántnak, szinte zéró energiájába kerül a hangya felemelése.

A naprendszer elefántja a nap. Tömegében és energiájában is oly hatalmas, hogy elefánt a hangyák között. Kérdés, hogy a világmindenségnek van e elefántja?

Az anyag és energia megmaradás törvénye, egy feltételekkel igaz, egy megvizsgálandó, egy megjegyzéses igazság.

Ha nem a vagy-vagy elosztás törvénye igaz, akkor az és-és elosztás törvénye az igaz.

Az ember számára, behatárolt időben és térben azonban nagy valószínűséggel igaz a vagy-vagy elosztás (anyag és energia megmaradás) törvénye.

Ezért feltehetők olyan kérdések, hogy az a hatalmas tömegű, mennyiségű, élő anyag, ami kialakult a földön, vajon honnan jön?  Vagy a hozzá szükséges energia honnan jön?

Érthetőbben, a föld fejlődése, a semmiből felépülő hatalmas természet, és az ember, emberiség létrejötte az energia és anyagmegmaradás törvénye szerint is rejtélyes. Van e, az ember számára még ismeretlen életenergia, lélekenergia, érzésenergia?

A gondolat ereje, a tudatos átalakító erő (energia) hogyan viszonyul a nyers erőhöz, pl. a napenergiához?

És akkor még arról nem is beszéltem, hogy ezen anyag minősége is magasabb rendű. De nemcsak anyag alakult ki, de kialakult egy hatalmas mennyiségű energiaforrás. És itt nem elsősorban a kőolajra és egyebekre gondolok, hanem a pl. humán erőforrásra. Mert az élőlényeknek (nemcsak az embernek) is van egy kvázi energiája, (az élni akarás, érzelmi és szellemi energiája).

Az is igaz, hogy az élővilágnak, főleg az embernek egy fokozott fogyasztása van. És itt egyrészt meg kell említeni az anyag fogyasztását, az energia fogyasztását. De az élővilág „boldogságot” is fogyaszt. Sok módón mondhatjuk, pl. úgy, hogy az élővilágnak van egy lelki (érzelmi) plusz erőforrása, és van egy plusz lelki (érzelmi) fogyasztása. Szerintem a lelki fogyasztás, a lelki igények kielégítése is igényel valóságos anyagot, energiát.

B élőlény részben kielégíti saját testi, lelki fogyasztását, és részben kielégíti C élőlény testi, lelki fogyasztását. C élőlény részben kielégíti saját testi, lelki fogyasztását és részben kielégíti B élőlény testi, lelki fogyasztását. Ez rendben van, csakhogy ez az egész egyre csak növekszik, legalábbis növekedett, egyre több és nagyobb energiájú élőlény jelent meg.

A naprendszer energiája, anyaga látszólag nem csökkent, kérdés: lehet, hogy a nap (mint elefánt) energiája csökkent?  Szerintem azért itt azért akkora növekedésről van szó, ami mint csökkenés már kimutatható lenne. És az is kérdés hogy a napenergia, önmagában átalakulhat e életté.

Ezek szerint akkor lehetséges, valószínű, hogy van valamilyen „rejtett” energiamező (anyagmező) mely megmagyarázza az élővilág növekedését, gyarapodását, és főleg megmagyarázza az élőlények lelki energiáját, és lelki fogyasztását. És ez az energiamező ahonnan érkezik a plusz energia, és amin áthalad a fogyasztás, azért nem fogy, mert kapcsolatban van a szinte végtelen világűrrel, világmindenséggel.

Visszatérve a megmaradáshoz: ha a kvázi végtelenből jönnek-mennek a körforgások, akkor azok nem körforgások, hanem egyirányú áramlások.

Érdemes még további különbségeket keresni. Mire képes az ember.

Az ember (az egyén de az emberiség is, talán az önálló akaratánál fogva) többet fogyaszthat több energiát, anyagot használhat fel, mint amennyit előállít. Persze ennek talán a fordítottja is igaz. Az ember többet rombolhat, mint amennyit építhet. Persze ennek a fordítottja is igaz. Még az élővilág rejtélyes fejlődésénél is gyorsabban fejlődhet. Az ember jobban felbonthatja az egyensúlyt. Ennek már nem biztos, hogy a fordítottja is igaz. Mindenesetre elég nagy kockázata van annak, hogy az ember az élővilág természetes pozitív fejlődését visszafordíthatja, elronthatja.

Az hogy emberek között a vagy-vagy elosztás dominál, pl. 100 éven belül, ez szinte biztosan igaz. De az ember képes az energiát (beleértve a természet az élővilág energiáját) romboló energiává átalakítani, vagyis az anyag és energia ebben az esetben is átalakul (nem vész el), csak rombolássá alakul át. Nagy a kockázat, tehát óvatosnak kell lenni. De sok dologban mégis gyorsan kell cselekedni.

Egyéb, további gondolkodási problémák.

A világ felépítéséből, visszatérek a vizsgálat, a gondolkodás felépítésére.

A megértés problémái.

A megismerés és a megértés rokon értelmű fogalmak.

Gondolkoztam, hogy megértés problémáit, a gondolkodási hibákhoz tegyem, avagy azon kívül. Végül is idetettem közvetlenül a gondolkodási hibák elé. Ugyanis kétségtelenül az egyik legjelentősebb gondolkodási hiba, hogy lényegében nem értjük, azt amiről azt gondoljuk, hogy értjük.

Ezek szerint ketté kell választanai az értetlenséget.

Amiről mi magunk is tudjuk, hogy ez számunkra homályos, hogy ezt nem tudjuk, nem értjük.

És amiről azt gondoljuk, hogy ezt tudjuk, értjük, de valójában nem így van.

Hallgatunk, vagy olvasunk pl. egy tudományos (természettudományost, vagy társadalomtudományost) előadást, és úgy érezzük értjük, hogy az előadó miről beszél. Aztán hazamegyünk, és rájövünk mégsem értjük. Megpróbáljuk magunknak, vagy másnak elmagyarázni és nem sikerül. Sőt sokszor már azt sem tudjuk, hogy mit nem értünk. Ha rájövünk, hogy mit nem értünk, akkor már egy fokkal közelebb kerültünk a megértéshez.(Vagy hazamegyünk és rájövünk az elmagyarázott és állítólag megértett dolgot, nem tudjuk gyakorlatilag alkalmazni.)

Itt jön az önálló gondolkodás szükségessége. Kiderül, önálló gondolkodás nélkül nincs gondolkodás, és nincs megértés. Ha nagyon alaposan (általában újra és újra) elgondolkodunk az elmagyarázott problémán, akkor közelebb kerülhetünk a megértéshez. De a megértésnek vannak fokozatai és egyben fajtái.

Első fokozat, fajta. Amikor tisztában vagyunk azzal hogy, az adott probléma számunkra homályos nem tudjuk, nem értjük és nem is akarjuk megérteni, lemondunk róla.  (Vannak, akik még ennek ellenére is okoskodnak.)

Második fokozat, fajta. Amikor úgy érezzük értjük, nagyjából felületesen sejtjük, hogy miről lehet szó, nagyjából, felületesen ismerjük, ezt tudjuk. És tovább akarunk lépni a megértés az ismeret irányába. Ha itt megállunk, akkor az utánzó fokozatnál állunk meg. Ennél fokozatnál a gyakorlati alkalmazás kvázi egy olyan utánzás, amelynek az elméleti hátterét nem ismerjük. Az ilyen gyakorlati alkalmazás legfeljebb közepes szintű lehet. A jó, vagy kiváló gyakorlati alkalmazáshoz ismerni kell, meg kell érteni, az elmélet hátteret is.

Harmadik fokozat, fajta. Amikor a lényeges tényezőket már nagyjából számba vesszük. Amikor a kérdéseket már nagyjából helyesen fogalmazzuk, meg, amikor már nagyjából értjük, hogy mit nem értünk. De tudjuk, hogy nem értjük és tovább akarunk lépni.

Negyedik fokozat, fajta. Tulajdonképpen a megértés határát akkor lépjük át, ha mi magunk, nagyon pontosan precízen, (a mondaton belül a szavak is jó sorrendben vannak, a mondatok is jó sorrendben vannak) a magunk számára érthetően meg tudjuk fogalmazni a probléma lényegét.  A kérdéseket is meg tudjuk pontosan fogalmazni. S mindezt úgy, hogy nem hagyunk ki egyetlen lényeges tényezőt sem. És tisztában vagyunk, hogy ez még mindig nem a teljes megértés és tovább akarunk lépni.

Az ötödik, fokozat, fajta. (Az egyik probléma, hogy szinte minden ember más megfogalmazásban érti meg a dolgokat. A másik, hogy a megértés fokozódásával azért mégis csökkeni kellene a kérdéseknek, legyenek azok bármilyen jó kérdések. Itt azért előjön a gát, hogy egyáltalán hozzájuthatunk olyan további ismerethez, amely a mi ismeretünket bővíti. Nem, mert azért vannak más problémák azokkal is foglalkozni szükséges. Vannak ilyen ismeretek, csak mi könnyen gyorsan nem tudjuk azokat megtalálni. Nincsenek is ilyen ismeretek.)

E kitérő után az ötödik megértési fokozat a következő. A problémát már sokféleképpen tudjuk megfogalmazni, úgy, hogy az, magunk és sok más ember számára is érthető lesz. Sokféleképen tudjuk a problémát elmagyarázni. Viszonylag maximálisra növeljük az ismeretet (lényeges tényezők alig maradnak ki) és minimálisra csökkentjük a kérdéseket. A problémát, ill. annak megoldását gyakorlatilag is képesek vagyunk jó szinten alkalmazni. Továbbá az ötödik fokozatban az adott problémát az ember nemcsak önmagában érti, de bele tudja helyezni egy viszonylag egységes világképbe. Össze tudja illeszteni a többi problémával, úgy is, hogy elválasztja, kijelöl neki egy helyet.

És talán ezt is érdemes megemlíteni. A jelen tudománya és oktatása olyan, hogy az elméleti alapok nincsenek tisztázva. Néhány problémakör ki van emelve, ezek önmagukban nagyon részletesen, teletömve számításokkal jelennek meg, de nem kapcsolódnak be egy egységes világképbe, nincsenek igazán elhelyezve a világban, és persze ez is rontja a megértést. A világ megértését is rontja, és az adott probléma megértést is rontja.

A megértésnek egyébként van egy másik vonatkozása is, a közvetlen tapasztalt érzékelt, érzett dolgok megértése, más, erősebb, mint az elméleti (nem tapasztalt, nem érzékelt, érzett dolgok) megértése. Elméletileg leírhatjuk pl. a Marsra utazást. Természetesen, leírjuk ekkor az utazást tudományos szempontból. Kitérhetünk arra is, hogyan hat az utazás az ember testére, érzékelésre, érzéseire is. Mindez azonban nem lesz azonos azzal, ha mi magunk utazunk. Valójában akkor közeledik a megértés, a teljes felé, ha elméletileg is tudjuk, miről van szó, és gyakorlatilag is átéljük.  Mert pl. egy utazó kutya is, átérzi, az utazás érzését, de elméletileg nem tudja, miről van szó, tehát mégsem lesz teljes a megértése.

Talán ez is idevág. Abból jönnek ki a legjobb alkotások, munkák, amikor az alkotó elméletileg is ismeri, érti az adott problémákat, és szorgalmas is, és sok gyakorlattal, ill. jó gyakorlati érzékkel rendelkezik. Legfeljebb közepes alkotás, munka jöhet ki abból, ha elméleti ismerete, megértése, homályos, zavaros, hiányos, de szorgalmas, sok gyakorlattal, ill. jó gyakorlati érzékkel rendelkezik.

A jó gyakorlati érzék szélesebb értelemben azt jelenti, hogy valakit nem zavar, hogy a megértése csak hármas, négyes fokozatban van, ez a megértés elég ahhoz, hogy viszonylag jó (közepes) alkotásokat, munkákat készítsen.  Jó gyakorlati érzékkel rendelkezik az, aki jó tudja hasznosítani azt, amit tud. Ezek szerint rossz ama ember gyakorlati érzéke, aki hármas négyes megértési fokozatban csak tehetetlenül értetlenül áll. De az ilyen ember azért nem ostoba, sőt ő az, aki kénytelen eljutni az ötös megértési fokozatba és ezáltal mégis kiváló elméleti és gyakorlati alkotásokat, munkákat készít.  Persze ehhez az is kell, hogy elég szorgalmas, kitartó, és önálló gondolkodású legyen. Elméleti ember az, aki bizonyos szint alatt kevesebbet tud, mint amennyit tud, (rosszul hasznosítja a tudását), így kvázi rákényszerül arra, hogy magas szintű legyen a tudása.

De visszatérnék oda, hogy végül is megértés ott kezdődik, hogy az ember nagyon pontosan precízen fogalmazza meg maga számára problémát. És így megint eljutottam a beszéd a nyelv fontosságához. De sajnos itt a probléma, az, hogy lehetnek jól hangzó blöff szövegelések is. Tehát a másik rész is fontos: tényleg minden tényező meg van vizsgálva, tényleg minden oldalról igaz, amit gondolok, mondok.

Nincs teljes megértés, és nemcsak az a megértés, amikor eltűnnek kérdések. Néhány jól megfogalmazott és helyén kezelt kérdés (pl. ez kérdés már egy más problémakörhöz is tartozik) mindig szükségszerűen megmarad. De azt is tudni kell, nem lehetséges teljes megértés. Viszont lehetséges szinte teljes magas fokozatú (szintű) megértés.

Az ötödik megértési fokozatban már megszületnek azok az egyéni új, újító gondolatok, amelyek a közös tudás ismeretéből hiányoznak, legalábbis mellékesen elvétve vannak jelen. Vagyis a jó megértési fokozat, egyben az újító fokozat.

A világ végtelenségének a tudományok végtelenségének problémája.

Ez (ez is) talán teoretikus problémának tűnhet. Egyfelől azért nem az mert a végtelenség üzenet a tudósoknak, a gondolkodóknak, a tudománynak.

Másfelől a hihetetlenül nagyképű, magukat mindentudónak képzelő vezetők mentalítását kellene valahogy megváltoztatni. Harmadrészt megcáfolna pl. olyan elméleteket, hogy ennél nincs jobb világ.

A világ szinte végtelen térben. Nagyságban és apróságban. A világ szinte végtelen időben. A világ szinte végtelen bonyolultságban, variációiban, új variációban. A világ megismerésnek pontossága szinte végtelen.

Az emberek jóléte (szélesebb életszínvonala) is végtelen?

Elméletileg minden végtelen, tér, idő, hőmérséklet, sebesség, (ráadásul legalább két irányban, maximum, minimum, nagyság kicsiség), gyakorlatilag azonban az emberi megismerés szempontjából valószínűleg minden véges.  Pl., kiderül hogy sebesség véges, a hőmérséklet véges. Feltételezhető valahogy az is ki fog derülni, hogy a tér és az idő hogyan véges, talán a körbefordulással.

A jövő lehetséges variációi is nagyszámúak.

Kétségtelenül a végtelenség abból is ered, hogy a megismerésünk korlátozott.

Ugyanakkor lehet cáfolni is a végtelenséget. Lehet hogy végtelen, de állandóan ismétlődő, vagyis viszonylag rövid időn belül megismerhető.  Vagy éppen körbeforog az idő, a tér és a változás is. Ami pontosságot illeti: ha már az igazságok, törvényszerűségek döntő többségét nagyjából, legalább 70%-os igazságtartalommal ismerjük, akkor már nagyjából ismerjük a világot csak további pontosítás szükséges. De a pontosítás, már az igazságok pontosítása, és nem az igazságok megismerése.

Nincs semmilyen bizonyíték arra nézve, hogy világ állandóan ismétlődő. Vagy arra nézve, hogy az igazságok döntő többségét már igazságként ismerjük. Ezek tehát nem teljes értékű cáfolatok.

Nézzük egy kicsit gyakorlatiasabb szempontból a problémát. Egy sereg fontos problémát jelenleg sem tudunk megoldani. Itt van néhány betegség, pl. a rákbetegség problémája. Az ősember átlagéletkorát pl. 30 év, kitoltuk 70 évre. De a miért ne lehetne ez akár 150 év is. A fejlődés e tekintetben, így számolva 33%-nál jár. Más tekintetben miért járna előrébb?

Társadalmi szempontból pedig rengeteg megoldatlan jelentős probléma van. E tanulmány tulajdonképpen azt bizonygatja, hogy a jelenlegi társadalmak igen messze vannak az optimálistól. Gondolhatunk azonban az éhező, nyomorgó, fiatalon meghaló emberek milliárdjaira is. Erre persze lehet mondani: ez maximum, amit elérhetünk, nem lehet jobb.

Nézzük más szempontból. A tudományos kérdések nem csökkennek, hanem növekednek. Persze erre lehet mondani. Itt már csak a kérdések pontosításáról a részletkérdések tisztázásról van szó. A tudomány jellegéből fakad, hogy minél fejlettebb annál több új problémát talál. Én azt gondolom, hogy mégis arról van szó, hogy a világ jelentős részét, többségét nem ismerjük és a fejlődő tudomány egyre több olyan problémát, talál, amit nem ismerünk.

Nézzük a XX. század történelmét. Már nagyon „okos” nagy tudású volt az ember, mégis a legpusztítóbb háborúkat, hatalmas járványokat hozta ez a század. Jelenleg pedig itt van pl. a természetpusztítás, a természeti válságok problémája.  Erre persze lehet mondani: ennek semmi köze a tudáshoz, a tudományhoz, az ember saját maga okozta problémákról, van szó. De az is egyfajta tudás, hogy ne okozzon az ember problémákat, katasztrófákat. Egyszerűen erkölcsileg meg kell változnia az embernek, és akkor rendbe jön minden.  Nyilván ez is benne van a pakliban.   Azt gondolom, hogy alapjában véve mégis arról van szó, hogy az ember nem nagyon ismeri a világot, és azért követ el hibákat. Ráadásul a társadalomtudományos ismeretei sokkal alacsonyabb szinten állnak, mint a természettudományos ismeretei és a kettő eltolódása is problémákat okoz. Pl., nem ismer (legalábbis nincs benne a közösen elfogadott tudományban) olyan alapvető törvényszerűséget, mint: az igazságtalan, aránytalan hierarchia (vagyoni, hatalmi különbségek) az mindenre (fejlődésre, működésre, stb.) negatívan hat. Ez nemcsak erkölcsi igazság.

Mikor mondhatjuk hogy kész nagy mű az ember által alkotott világ, és most már csak a finomítás, a tökélesítés van hátra. Pl. akkor, ha az emberek döntő többségét nem fenyegeti atomháború, környezetszennyezés, mindenféle betegség járvány, természeti katasztrófa, egzisztencia és vagyonvesztés, 80 éves koráig viszonylag biztonságban élhetnek. És akkor még a boldogságról nem is beszéltem.  Persze, ha létrejönne ilyen világ, még az sem bizonyítaná, hogy világ véges.

Az idő és térbeli kiterjedésen kívül a világnak van egy jóléti kiterjedése. Minél több ember éljen a legjobban legkellemesebben. Ez a legfontosabb kiterjedése, ezt szolgálják a tudományok is. Az kijelenthető, hogy e kiterjedésnek még messze nem járunk a vége felé sem. Ha valaminek a vége, a nem látható messzeségben van, akkor ez azt erősíti (nem bizonyítja egyértelműen), hogy ez valami szinte végtelen.

Az ember számára a jövőt tekintve mondjuk egy tízezer éves távlat felett már kijelenhető a szinte végtelen kifejezés.  

A természettudományos ismeretek megszerzésének szinte végtelensége talán elfogadhatóbb. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy pl. ötszáz év múlva, már ne jöhetnének jelentős felfedezések. A természettudomány és a társadalomtudomány döntően azonos, ezért a társadalomtudomány is valószínűleg szinte végtelen.

Itt most sok érvet, ellenérvet (remélem minden lényegest) állítottam és ezek összesítéséből jön ki valószínűsíthető igazság: a világ valószínűleg szinte végtelen, a tudományok (beleértve a társadalomtudományokat is) valószínűleg szinte végtelenek. Ez egy összetett problémát oldottam meg közvetett bizonyítással, ill. következtetések által. Ez volt a lehetséges megoldás, mert valójában nincs egyértelmű bizonyítás arra, hogy a világ végtelen.

A jelenlegi ember számára a világ, a megismerés, a tudományok, a társadalmi fejlődés végtelennek (belátható időn belül nem véges) tekinthető.

A gondolkodás, idegesítő, vonatkozása.

A gondolkodó olyan, mint egy hatalmas szobába bezárt ember, aki sok mindent lát, érzékel a szobában, elgondolkodva a jelenségeken több dolog érthetetlenné válik a számára. Pontosabban az érzékelésen túl nem érti az okokat, és a következményeket sem látja. Feltételezi, hogy azok kívülről jönnek.  Egyébként is felmerül benne a kérdés: jó de mi van a szobán kívül? Ekkor felfedez a szoba falán egy szűk nyílást. Oda már csak a műszereit képes bejuttatni. A műszerek sok mindent megmutatnak, de összességében a másik szoba még rejtélyesebb lesz, mint az első szoba. Egyébként is mindig felteszi a kérdést: de mi van a szobán kívül, most már a két szobán kívül.  És ez folyamat szinte végtelenségig haladhat. Ugyanakkor a gondolkodót ez az egész baromira idegesíti.

Az egyik reakció az, hogy megpróbál valamilyen egyszerű általános igazságot keresni, ami szinte mindent megmagyaráz. Ez nem sikerül neki, de közben valóban rájöhet lényeges igazságokra.

A másik reakció már rosszabb: kialakítja a nagy szellemet. Minden, amit nem ért, az a nagy szellem műve. A jelenlegi tudományos világnak is megvannak a maga nagy szellemei, ilyen pl. az erőtér fogalma. Amit nem ért a tudomány, oda beteszi az erőteret. Nem érti a tömegvonzást, az atomok közötti kapcsolatot, stb., sebaj beteszi az erőteret. A nagy szellem kialakítása azért veszélyes, mert fölöslegessé teszi a további gondolkodást. A jelenlegi természettudomány sok mindent nem ért, sok mindenre nincs igazi magyarázata. A világ nagyobbik részét még mindig nem ismerjük, és nem értjük. Ehhez képest másodlagos kérdés, hogy egyáltalán, valaha megismerhető, érthető lesz a világ, vagy nagyrészt megismerhető érthető lesz, vagy az ember még az utóbbira sem képes. Az viszont fontos megállapítás, hogy az ember képes egyre inkább megismerni, megérteni a világot (lehet, hogy 500 év alatt 20%-ból csak 25% megismerés, megértés lesz, de ez is sok emberéletet és boldogságot jelent) és ezt képes a jóléte céljára fordítani. 

Ki merem jelenteni, hogy a természettudomány mindent összevetve jelenleg stagnáló szakaszban van. A társadalomtudomány pedig fejletlenebb, mint a természettudomány.

Érdekes teoretikus kérdés.

Lehet, hogy a világ erősen rendezett és az ember nagyon lassan felismeri ezt a rendezettséget. De az is lehet (szerintem azért kevésbé valószínű), hogy a világ erősen kaotikus, csak az ember (a rendtevési tulajdonsága miatt) tesz benne rendet. De ez a rend, mivel nincs benne a világban, erőltetett,  és tévedésekkel tarkított rend lesz.  Pl. a raktárkavaró manó állandóan, összekuszálja hatalmas raktár, rengeteg tárgyból való készletét. De mindig jön a raktáros ember, és gondolatban rendezi a készletet, a keresett és megtalált rengeteg összefüggés, törvényszerűség által. A raktárkavaró manó képtelen olyan rendetlenséget tenni, hogy a gondolkodó ember ne találjon összefüggéseket, törvényszerűségeket, rendet.

Kétségtelenül az egyik alapkérdés: mennyire kaotikus az élettelen és élő természet ( a világ)?

Meglehetősen sok az egyforma és hasonló.  Meglehetősen sok a hosszabb távú folyamat. Meglehetősen sok a szabályosság. A világ lehetne sokkal kaotikusabb. Már az is a rendezettség mellett szól, hogy létre jött az emberi értelem, amelyik felfedezi a rendezettséget. Vagy amely értelem még a káoszt is képes rendezni, feltérképezni? De ha utóbbi az igaz, akkor is létrejött egyfajta rendező erő. Az én válaszom tehát az, hogy a világ (élettelen és élő természet) rendkívül sokféle, de nem kaotikus. Lehetne sokkal kaotikusabb is. Ez többek között azt jelenti, hogy a természetnek van tendenciája, kvázi van célja. Van egyfajta, előirt menete. Valószínű, hogy egyre jobban megismerhető.

Bár az ember számára végtelen, ami pontosabban annyit tesz, hogy még nagyon hosszú idő kell ahhoz, hogy azt mondja, most már nagyjából ismerem, de még akkor sem mondhatja azt, hogy teljesen ismerem.

Minél többet tudunk, annál inkább nő a rejtélyek száma. A sokasodó rejtélyek nem azt jelentik, hogy keveset tudunk és azt sem, hogy értelmetlen a tudományos kutatás, gondolkodás. A megismert részhez képest nem nő a sokasodó rejtélyek aránya. Pl., megismerünk egy valamit és felmerül egy ismeretlen ( rejtély). Nem mindegy hogy egy felismeréshez két rejtély társul, vagy két felismeréshez egy rejtély társul. Bizakodhatunk abban is, hogy rejtélyek egyre inkább részletkérdések. Összességében a megismerés nő a rejtélyekhez képest, igaz nagyon lassan. 

A sokasodó rejtélyek azt jelentik, hogy bármilyen sokat is tudunk nem eleget. És azt jelenti, hogy soha senki nem lehet beképzelt. Akik vitatják a sokasodó rejtélyeket, akik beképzeltek, akik kételkednek a tudományban, ők mind fejlődésképtelen emberek.

Összefoglalva, a világ nem kaotikus, csak rendkívül sokféle, nagy, és az emberi megismerés számára beláthatatlan a teljes megismerés ideje. Ugyanakkor egyre jobban megismerhető, és megismerést a saját hasznára tudja fordítani.  Mindez arra tanítja az embert, hogy alázatosan és folyamatosan törekedjen a megismerésre, ne legyen nagyképű, ne jelentse ki: most már mindent tudok.

A világtudomány tele van „vagy ez a nézet, vagy az a nézet” jellegű vitákkal. Rendszerint, azonban az „is-is” helyzete áll fenn. A világ egy meglehetősen soktényezős egyenlet.  Szükséges az egyszerűsítés, lényegesítés, de csak annak tudatában, hogy soktényezős egyenletről van szó.

Az emberi értelem alapvető hibája, hogy nem lehet kideríteni, melyik az igazabb, igazság. Az ember képes minden hamisságot igazságnak beállítani, úgy is, hogy közben tényszerűen nem hazudik.

Ehhez egy kis példázat. A labdarugó-mérkőzésről így vélekedik az egyik csapat. Mi győztünk, mi vagyunk a jobbak. A másik csapat: az igazságtalan bírói ítéletek döntöttek, ráadásul tartalékosan álltunk ki, volt három kapufánk, egyébként általában mi nyerünk, mi vagyunk a jobbak. Egyébként is ti csak utolsó előttiek, mi meg másodikok lettünk a kettőnk párharcában. Valójában az emberi élet tele van ehhez hasonló vitákkal. Tényszerűen egyik csapat sem hazudik, azonban nem lehet kétféle igazság. És az sem megoldás hogy állandóan kompromisszumot kötnek az emberek: részben neked is igazad van, részben nekem is igazam van, mert a nagyobb az erősebb, a lényegi igazságnak kellene győzni. De ez sajnos nem jön létre és ez olyan komoly probléma, mely kétségbe vonhatja az ember értelmességét.

 Az egyik megoldás, ha pontosabban állapítunk meg valamit. Pl. az, biztos, hogy ezen a mérkőzésen mi győztetek, ti vagytok a jobbak.  Az pedig a vita tárgya, de nincs eldöntve, hogy általában ki a jobb.  Vagy: mivel 10 mérkőzésből hetet ti nyertetek, biztosan ti voltatok általában a jobbak. Az pedig még vita tárgya, mivel óvtatók, hogy ezen a mérkőzésen ki volt a jobb.

Nem véletlenül adtam a „vesztes” szájába az értékelést, ugyanis nincs megoldás, ha az ember nem képes beismerni a vereségét, a tévedését. El kell jutni arra az értelmi és erkölcsi szintre az emberiségnek, hogy mindenki elismerje az igazabb igazságot, az is ismerje el, akire nézve negatív az igazabb igazság kiderülése.    

Egy másik megoldás, hogy döntsön a külső elfoglalatlan bíróság. De ebben az esetben megtörtént, de ezért van jogorvoslat, döntsön egy másik bíróság is. És persze az emberek sokasága, a nép is elfogulatlan bíróságnak tekinthető, ha a demokrácia elvei, szabályai be vannak tartva.

Elmélkedések a gondolkodásról (folytatás). A gondolkodási hibák, a butaság (hamisság, igaztalanság) és azok okai.

Belső tartalom.

Viszonylag egyszerűbb gondolkodási hibák. Kategorizálások.         244. old

Jelentős gondolkodási tudományos hiba, ha szétszedő-analizáló vizsgálat és az összesítő- lényegesítő vizsgálat nincs egyensúlyban, aránytalanság alakul ki, valamelyik viszonylag hiányzik. C/1 ábra.                                         254. old.

Egyéb „összetett” gondolkodási hibák.                                               257. old.

Gondolatok általában a közlésekről valamint a jó, az értelmes, az igazságot szolgáló, és a rossz, az értelmetlen, az igazságtalanságot, harcot, zavarosságot szolgáló vitákról. Gondolatok a társadalomismeretről.                                                       264. old.

Befejezés                                                                                                   269. old.

Az ostobaság döntően a pökhendi felületességből ered.

Viszonylag egyszerűbb gondolkodási hibák. Kategorizálások.

Nem szükségszerű, tehát igazi butaság (ostobaság), amikor az ember figyelmét felhívják a következményekre (valaki, valami figyelmezteti), de ezt felületességből, vagy más okból nem veszi figyelembe. Ilyenkor megérdemli a negatív hatást.

(Butaság többek között, egy szükséges cselekvés elmulasztása is. De a rossz, hibás cselekvés is, ill. a rosszra buzdító, ill. a hamisságot állító közlés is butaság)

Szükségszerű, nem igazi butaság, ha az ember képtelen megismerni a következményt, arra való figyelmeztetés sehonnan nem érkezik. Ilyenkor nem érdemli meg a negatív hatást. (Peches, szerencsétlen ember, de ennek is vannak fokozatai.)            

Néhány alapvető két részre osztás.

Az egyén saját téves, elfogult gondolkodása.

És hibás ismereteket tanul meg az egyén. (Természetesen a téves tudás leggyakoribb oka, hogy az egyén téves igazságokat, tanul meg a környezetétől, a társadalomtól. Ez nem nevezhető gondolkodási hibának, hiszen a tévedés nem saját hibája. Annyiban talán mégis, hogy nem gondolta át kellőképpen a megtanultakat, nem volt eléggé kritikai a tanulása.)

A környezetből, a társadalomból eredő „tanult” hibák is természetesen tovább oszthatók: kultúrából eredő hibák, családból eredő hibák, állami oktatásból, közoktatásból eredő hibák, köztájékoztatásból (médiából) eredő hibák, a rendszerből, törvényekből eredő hibák, manipulációból eredő hibák, stb.. Alapvető talán így lehet felosztani: a kultúrából, a hétköznapi életből, a közfelfogásból eredő hibák, és a rendszerből eredő hibák.

De ezzel más tanulmányrészben foglalkozom.

Egy másik két részre osztás.

A butaság két nagy kategóriája: az önhibából eredő, nem szükségszerű butaság, mikor a tudás feltételei (idő, információ, tapasztalat, agyi, értelmi képesség, stb.) rendelkezésre állnak, de az egyén, vagy közösség (a tudomány) hibájából mégsem jön létre a létrejöhető tudás. A szándékos hazugság is az önhibából eredő butaság kategóriájába tartozik.

És az önhibán kívüli, szükségszerű tudatlanság, amikor a fejlődés menete, vagy más szükségszerű ok miatt még a tudás feltételei is hiányoznak.

Megint másik két részre osztás.

Egyszerűen hiányzik a szakmai, tárgyi, lexikális tudás.

A szakmai tudás megvan, csak nem érvényesül, ill. eltorzul. Valamilyen általános gondolkodási hiba lép fel.

Megint másik két részre osztás.

Az értelem hibájából eredő gondolkodási hibák. Az érzések, érzelmek miatt eltorzult gondolkodás.

Megint másfajta két részre osztás.

A szándékos hazugság. És a tévedés. Bár a kettőt nem könnyű szétválasztani.

Fontos megjegyzések a gondolkodási hibákkal kapcsolatban.

Természetesen a kategóriák összefüggnek. A gondolkodás pedig egy rendkívül bonyolult mechanizmus. Ezért nem arról van szó, hogy valakinél ez a hiba, vagy az a hiba, hanem ez, és az a hiba is előjön, csak nem egyforma arányban.

A gondolkodási hiba (bizonyos gondolkodási funkciók gyengesége, pl. tudáshiány miatt), a felületes gondolkodás, gondolatmenet, az érzelemvezérelt hibás (szubjektív) gondolkodás, gondolatmenet, a tudatalatti érdekvezérelt hibás gondolkodás gondolatmenet, és a tudatos szándékos, (jellemzően egyéni érdekből adódik) félrevezetés, lényegében azonos.

A gondolkodási hibák fajtái, a butaságok okai erkölcsileg nem azonosak, de a logikai hiba szempontjából, és a károkozás szempontjából azonosak. Bármi az ok, a téves gondolat, cselevés adott esetben ugyanaz. Az értelem szempontjából csak a „tévedés” és károkozás nagysága számít. Erkölcsi, igazságossági szempontból (egyben általános megítélés szempontjából) a hiba oka (önhibás, szándékos, önzésből eredő, stb., vagy ezzel ellenkező) legalább, olyan fontos, mint a tévedés nagysága.

 A gondolkodási, hibák, a butaság (hamisság, igaztalanság) okainak másfajta alapvető felosztása.

Az erkölcsi, világnézeti lélektanai, viselkedési, jellembeli hibák és a gondolkodási hibák természetesen összefüggnek, tulajdonképpen nem is lehet pontosan megállapítani, hogy melyik az okozó, és melyik a következmény.

Azért vagyok „ostoba” azért képviselek helytelen nézetet, azért állítok hamisságokat, mert valamilyen gondolkodási hibából, pl. a lexikális tudás hiányából, eredően nem ismerem fel a jó erkölcsöt, az igazságosságot majd ez rossz erkölcs vezet engem rossz téves nézetekhez, és hibás elméletekhez, gondolatokhoz? Vagy eleve rossz az erkölcsöm, önző vagyok és ez eleve téves nézetekhez, hibás elméletekhez, gondolatokhoz vezet? Erre szinte lehetetlen válaszolni. Talán némely ember tisztában van azzal, hogy ő szándékosan önző, de a többség nincs ezzel tisztában.  Más okból sem érdemes nagyon firtatni, azt hogy melyik dominálhat. Elég, ha megállapítom a következőt: a gondolkodási hibák csak akkor csökkenthetők jelentősen, ha van erkölcsi, igazságossági, világnézeti fejlődés.

Milyen erkölcsi, stb., hibák lehetnek, amelyek hibás nézetekhez, gondolatokhoz vezetnek.

A felületességből eredő.

Az önteltségből eredő.

A hazugságból eredő.

Az erős önzésből, önérdekből eredő. A legeslegfőbb céllal ütköző megállapítások.

Egyéb (szűken értelmezett) gondolkodási hibák.

Felületességből (kényelemből) eredő: az emberek, sokan egyszerűen nem veszik a fáradtságot az átgondolt (nem felületes, kapkodó, képzetes) gondolkodásra, többek között azért sem, mert nem tartják fontosnak.

Önteltségből eredő: az emberek sokan, az önteltek, úgy vélik, hogy tudásuk teljes, ismerik az igazságokat, ezért nincs szükség újabb alaposabb átgondolásra. Természetesen ez is tévedéshez vezet. 

A szándékos hazugság nyilvánvalóan hamisság, igaztalanság. Az önzőség és a hazugság is másoknak ártó, így ellenkezik a legeslegfőbb céllal, tehát nem lehet okosság bölcsesség, vagyis butaság. A szándékos hazugság mellett ott van a mélytudati eltérésből eredő hazugság, a kettő között nincs éles határvonal.

Az értelem és az erkölcs (és minden más) célja a legfőbb természeti, Isteni cél (minél több ember éljen egyre kellemesebben, egészségesebben, stb..) ezért egyaránt értelmetlen (ostoba) és erkölcstelen, ami nem a legfőbb cél irányába hat.

A mélytudati eltérésből eredő hazugság, a hazugság, a manipuláció növekedése. 

Van a szándékos, tudatos, tervezett hazugság. (Létezik e jó hazugság? Talán létezik, csak felettébb ritkán. Az összes hazugság legfeljebb csak egy-két százaléka nevezhető jó, hasznos, ártalmatlan hazugságnak. Sokkal kevesebb a jó, az ártalmatlan hazugság, mint amit az ember, magát is becsapva vél, hisz.)

És van a mélytudati eltérésből eredő hazugság. 

Sok ember, vezető nem ismeri a tudata (lelke) mélyén levő, cselekvéseit meghatározó véleményét, felfogását, „végső” akaratát. Különböző okból (elsősorban a társadalmi elvárás miatt) nem merül le a mélységbe. Nem ismeri (nem akarja ismerni) és ezáltal a beszéde, közlése nem egyezik a tudata (lelke) mélyén levő felfogásával, „végső” akaratával.  Ezt a hazugságot én: mélytudati eltérésből eredő hazugságnak nevezem. 

Ennek egyik következménye mégis az, hogy hazugság alakul ki, hiszen hazugság nem más, mint: az ember mást mond, mint amit cselekszik. Szélesebben a hazugság: a beszéd eltér a valóságos történésektől, cselekvésektől.  Sajnos kirajzolódik a történelmi tendencia, nő a mélytudati eltérésből eredő hazugság. Korábban az emberek, vezetők kimondhatták, amit a lelkük mélyén éreztek: én felsőbbrendű vagyok, én más kasztból való vagyok, stb.. Ez volt a lelkük mélyén, ezt mondták ki, és e szerint cselekedtek, mindez rossz, elitélendő, de igaz volt. 

A társadalmi elvárás helyesen, (egyre inkább), légy jó, tiszteld a másikat, tiszteld a népet, légy demokratikus. (Ne légy önző, ne gondold magad felsőbbrendűnek.) Szavakban ez az elvárás, ugyanakkor a jelenlegi társadalom, rendszer, önző cselekvésekre inspirálja az embert. Ez az ellentmondás is összefügg a mélytudati eltérésből eredő hazugsággal, annak növekedéséből. Szóval szavakban nő a jó irányú elvárás, ami persze nem baj, sőt jó.  Az sem baj, az is jó, ha az emberek ehhez próbálnak igazodni. A baj az, ha az emberek jobbnak, önzetlenebbnek, demokratikusabbnak hiszik magukat, mint amilyenek valójában. A baj az, ha a jó társadalmi elvárásnak, csak felszínesen, az elismerés, a karrier, stb. miatt felel meg az ember. A baj az, ha kialakul, sőt nő a mélytudati eltérésből eredő hazugság, manipuláció. Hiszen hazugság, manipuláció, hosszabb távon, döntően káros, ártalmas. Ez a történelmi tendencia: a felszínen egy erős demokratizálódás, valójában egy nagyon enyhe, lassú demokratizálódás, és emellett nő a felismerhetetlen hazugság, manipuláció - komoly, megoldandó probléma az ember számára. Tulajdonképpen a tévedés, hamisság első körben nem nő (az önzés is hamisságot okoz), csak a hamisság rejtettsége nő.  De azzal, hogy nehezen lehet hamisságot felismerni, gyakran a reakció is elmarad, ezzel ténylegesen is nő hamisság.

A megoldás egyik fele: ha az emberek nemcsak felszínen javulnak meg, nemcsak a beszédük változik meg, hanem a lelkük (tudatuk) mélyén is változnak.

Az erős, önzésből, önérdekből eredő butaság, (hamisság, igaztalanság).

Ha nincs is hazugság, de a gondolkodó gondolatait, véleményét egy határon túli önzőség, önérdek vezérli, ez adja meg logikáját, akkor az igaztalan hamis gondolatot, véleményt eredményez.  E tanulmány során, több helyen, módón bizonyítom az előzőt. Pl., amikor az egyéni érdek és társadalmi érdek azonosságáról elmélkedem. Pl., amikor a tisztességről elmélkedem. Pl., amikor az aránytalan, igazságtalan különbségekről elmélkedem. A probléma az, hogy a köztudat az önző embert okosnak tartja. Márpedig aki igaztalanságokat, hamisságokat gondol, mond, ezek szerint cselekszik, az nem lehet okos. Az okosság nem ellenkezhet az igazsággal.  Az önző ember legfeljebb rafinált-buta lehet. Igaz ez már fogalomértelmezés. Itt és most azonban csak ezzel az igazsággal bizonyítom, hogy nagyfokú önzés, butaságot, hamisságot, igaztalanságot eredményez. Nem lehet olyan társadalomtudományos igazság, amely legeslegfőbb céllal ütközik. Márpedig az önző ember gondolati, véleménye és ebből adódó cselekvései, általában ütköznek a legeslegfőbb céllal: minél több ember éljen egészségesen, jól kellemesen, igazságosan.

Mindezek teszik ki az önhibából eredő butaság, hamisság zömét.

Egy általános emberi hiba, hogy a jót, a kellemest hajlamosak vagyunk megszokni, észre se vesszük, amíg a rosszhoz, a kellemetlenhez nem tudunk hozzászokni, azt bezzeg érzékeljük. Ugyanakkor az is igaz, hogy kevésbé törekszik a rossz, a kellemetlen megszüntetésre, a még jobb kialakítására ama ember aki, nem bír ezzel az emberi hibával. Hogy lehetne ebből a kátyúból kijutni?

Az egyéb szűken értelmezett gondolkodási hibák felosztása, avagy a gondolkodási hibák megint másfajta felosztása.

A gondolkodás nehézségei, korlátai, a gondolkodás hibái. B/0/A ábra.

A megismerés korlátai.

A megértés korlátai.

A megfogalmazás korlátai.

A közlés a gondolatok átadásának terjesztésének korlátai.

A szubjektivitás, mint gondolkodási hiba.

Az előítéletes (az igazság adott, csak be kell bizonyítani) gondolkodás.

A gondolkodási funkciókból eredő gondolkodási hibák.

A megismerés korlátai.

Nyilvánvalóan az érzékszerveink, de a műszereink, a mérőeszközeink is korlátozottak. Még ha rendelkezésünkre áll a következtetés, akkor sem vagyunk képesek megismerni a világot. További korlátok. Valaki nem tulajdonit jelentőséget a tanulásnak. Téves, hiányos, lényegtelen információkat, tananyagot kap. Nehezen található az információ.

A megértés korlátai. Mivel erről már szó volt, csak néhány mondat, kiegészítésképpen.  Ha minden rendben van a megismeréssel, még akkor sem biztos, hogy megértjük a problémát. Általában azonban a megismerés korlátai miatt érthetetlen a világ. Egyénileg eléggé változó, hogy ki mit ért meg nehezebben. De még a legokosabb ember is csak részben értheti meg pl. végtelenség problémáját, és még lehetne sorolni. A számunkra érthetetlen világról egyébként már elmélkedtem, nem ismétlem el.

A megértés nehézségének jelentős része, a másik gondolatainak megértése. Ez viszont szorosan összefügg az érthető megfogalmazással, az érthető közléssel.

 A közlés korlátai nehézségei. Természetesen összefügg a megismeréssel és megértéssel.  Itt is elsősorban a nyelvi problémákról van szó. Pl. a fogalomzavar problémája. A sokféleképpen megfogalmazhatóság problémája. A pontos megfogalmazás problémája. Az érthető (mások számára is érthető) megfogalmazás problémája. Az sem árt, ha érdekes a megfogalmazás.

Hiába van kész a jó megfogalmazás, azt általában még át is kell adni.

Az átadás közvetlen problémája hogy milyen úton kinek, kiknek adjuk át. Arról már beszéltem, hogy az információáramlás (közlésáramlás) fantasztikus kibővülése, felgyorsulása nemcsak előnyökkel, de hátrányokkal is jár. Akarva, akaratlanul is az emberekre zúdul egy hatalmas mennyiség, amelyből szükségszerűen válogatni kell, és ez nagyon sok időt, energiát igényel.  Más problémák is vannak. Ugyanakkor a megjelenés igazságossága nem javult, vagyis a közlés értékessége, igazsága nem áll arányban a megjelenés mennyiségével.

Ráadásul a gondolatok közlése elsősorban az írott szöveg (nyelv) ill. beszélt nyelv által történik, de vannak más közvetítő eszközök. Már írás és beszéd is különbözik. Az egyéb közvetítőkre (jelek, képek, filmek, stb.) pedig egy hosszabb tanulmányban vagy máshol érdemes lenne hosszabban kitérni.

A művészetek egyféle meghatározása: az érzések, érzelmek, gondolatok szórakoztató, rendszerint indirekt áttételes közlése.

A közlés másik problémája a megfogalmazás.

A nyelvből, beszédből eredő problémák természetesen összefüggnek az érthető megfogalmazással.

A közlés és egyben a gondolkodás hatalmas problémája, hogy ugyanazt ez egymondatos, vagy pár mondatos gondolatot, közlést akár 100 módón, 100 variációban is megfogalmazhatjuk és minden variáció egy kicsit mást jelent. Ha pedig hosszabb közlésről van szó, akkor a variációk száma fokozottan nő. (Hosszan, röviden más módban, más szavakat, fogalmakat használva, máshová tesszük a hangsúlyt, más a szórend, és még lehet sorolni, a megfogalmazás sokaságát. Sőt a hosszabb közlések szükségszerűen elemzések, így az elemzések sorrendje ill. zavarossága is közlési probléma.) És ahány ember annyiféleképpen érti meg és értelmezi a különböző közlési variációkat. Fellép a bábeli zűrzavar problémája, főleg ha információáradat is van, márpedig van.

Ez felveti azt a kérdést, hogy szükség van e, egy tudományos köznyelvre, vagy az csak beszűkíti a gondolkodást?

Ha már a fogalomzavarnál vagyunk egy kis fogalommagyarázat.

E fejezetben is rengeteg fogalom került terítékre. Érdekes módón, vagy talán nem is annyira érdekes hogy e fejezetben nem kerültek olyan fogalmak elő, mint pl. vélemény, döntés. A vélemény, és a döntés fogalma gondolkodástanilag általános fogalmak.  Ugyanakkor e fejezetben is gyakran elhangzott a tényező szó. Itt is elmondom, hogy az én beszédemben, szinte minden, bármi, akármi lehet tényező. A dolog szó szintén olyan kifejezés az én beszédemben, ami bármi, akármi lehet. A tényező talán annyiban tér el a dologtól, hogy a tényező az egy lényegesebb összetettebb dolog.

Az emberek elbeszélnek egymás mellett jelensége.

   A viszonylagosság, a többféle viszonylagosság problémája mégis hozzájárul, ahhoz hogy az emberek gyakran elbeszélnek egymás mellett.

De felsorolok még olyan problémákat, amelyek ezt az elbeszélést (a Bábel tornya jelenséget) erősítik. Lényegében az emberek félreértik egymást.

   A fogalomzavar problémája, mindenképpen. Erről máshol elég bőven elmélkedem.

Az, hogy látszólagos valóságost, automatikusan megváltoztatja a háttérigazság szerinti valóságos. Erről is elég sokat elmélkedek e tanulmány során.

Az, hogy a rövid summás kijelentések, összesítések, melyek szükségesek, mégis egyfajta torzítások, ha nem tesszük hozzá, hogy ezért még sok mindent el lehet mondani, a problémával kapcsolatban. A probléma, szintén előjön e tanulmány során.

És még lehetne sorolni.

Talán úgy lehetne e problémákat megoldani, ha az emberek között kialakulna egy közmegegyezéses közlési mód. Talán nemcsak a közlésekkel van baj, de az emberek gondolkodásukba sem tisztázzák e problémákat. De ehhez az kellene első lépésként, hogy a gondolkodástan tudománya (ami jelenleg szinte nem létezik) valahogy kielemezné és megoldaná ezeket a problémákat.

A szubjektivitásból eredő gondolkodási hibák.

Az objektívtól eltérő, szubjektív gondolkodás, vélemény meghatározása.  Ha valamilyen okból, jellemzően érzelmi okból a helyes tudás, vagy a tanulásszelekció eltorzul, emiatt elfogult lesz.

Elsősorban a veszélyes (rosszindulatú) és kontrolálatlan érzések érzelmek negatív hatására gondolok.  Másfelől viszont ezer érzésbeli oka lehet a szubjektív gondolkodásnak.

Az egyéni, önálló gondolatok vélemények jók szükségesek, persze csak akkor, ha demokrácia van, és ha egyénieskedés nem erőltetett. 

Nemcsak az a baj hogy érzések érzelmek beszűkítik a gondolatokat, itt a „csak arra tudok gondolni” jelenségre gondolok.

Az érzések, érzelmek és még sok minden előítéletes, hamis gondolkodást gerjesztenek. Ez, az amikor az általunk vélt igazságot nem cáfolhatja meg semmi, minden erőnkkel arra törekszünk, hogy azt bebizonyítsuk és mivel ez ember ez irányú képessége nagyon jó, ez sikerül is neki. Képes saját magát is becsapni.

Ugyanez a probléma a klikkbe tartozással, az igazságok adottak. Ugyanez a probléma a hagyományok, vallások, szekták ( pl. az ezoterikusok nyitott szektája) „igazságaival”.

Lénygében idetartozik a világnézet problémája. Szerintem, nem lehet igaz, téves gondolkodás, ami nem legfőbb célt szolgálja. (Minél több ember éljen egyre kellemesebben.) Sokan már világnézetet vallanak és szerintem ez gondolkodási hibákhoz vezet. Ugyanakkor ez nem gondolkodási, inkább világnézeti hiba.

Hiba pl., hogy a jól hangzó, határozott kijelentéseket igazságnak vélik.

A rossz világnézetből is ered a rövid távú gondolkodás. Csak a rövid távon nézi a problémamegoldást, miközben a megoldás hosszabb távon rossz. Pl. minden külföldi tőke bevonás hasznos rövidtávon, hiszen pénz áll a házhoz. Hosszabb távon más csak egyes külföldi befektetések hasznosak.

Visszatérve, az érzések, érzelmek kizárására a gondolkodásból. Ez bizony nehéz ügy. Kétséges hogy ez lehetséges. De ha lehetséges is, kétséges, hogy teljesen ki kellene zárni az érzéseket, érzelmeket. Már beszéltem a számítógép gondolkodásáról, amely nem egy magas fokú gondolkodás. Ugyanakkor azt mondom, hogy csak bizonyos fokig jelenhet meg az érzés, érzelem az objektív gondolkodásban.

A szubjektivitás másik lényeges tényezője: a saját helyzetéből, a saját érdekéből, a saját tapasztalatából indul ki.

Bizonyos fokig ez is szükségszerű. De gondolkodási hiba, ha ebből még részben sem tud kilépni. Főleg akkor hiba, ha nemcsak az egyéni körből nem tud kilépni hanem a rövid távú körből sem. Ha önzően is gondolkodik, de  akkor legalább azt vegye figyelembe, hogy ő saját maga mi volt, és mi lehet.

A közvetlen demokrácia képes szinte megszüntetni a szubjektivitás problémáit.

A gondolkodási funkciókból eredő gondolkodási hibák.  

Minden gondokolási funkcióból több gondolkodási hiba eredhet.

Az első csoport az, ha valaki szinte nem használja a gondolkodási funkciót.

Pl., valaki nem tulajdonít jelentőséget a lényegesítésnek. Talán a legtöbb gondolkodási hiba abból ered, hogy nem szedik össze az összes lényeges tényezőt, vagyis lényeges tényezők szempontok maradnak ki az elemzésből.

Bár e fejezetben sokféle gondolkodási hibáról beszélek, de azért mindegyik mögött megtalálható valamelyik gondolkodási funkció, hiánya, legalábbis gyengesége.

Már a kiindulás, a kiindulópont is hibás. Nem vagyunk tisztában az alapvető logikai igazságokkal.

Pl. a célt kitűző, legfeljebb eléri a kitűzött, célt vagy az alatt marad. Ha biztosan el akarja érni a kitűzött célt, akkor magasabbra kell tenni mércét. Természetesen ez csak egy a sok-sok alapvető (logikai) igazságból. Az embereknek meg kell ismerni az alapvető logikai igazságokat.

Hiába ragyogó, logikus egy érvelés, ha rossz a kiindulópont. Mert akkor a rossz kiindulópontból adódó rossz eredményt, célt bizonyították ragyogóan.  Ezért ne dőljünk be, az, hogy valaki ragyogóan, logikusan érvel, nem jelenti azt, hogy igaza van, mindig meg kell kérdeznünk: vajon az érvelő kiindulópontja helyes?

Persze a fő nehézség a helyes kiindulópont megtalálása, és én itt erre nem is tudok választ adni. Hiszen erről szól az egész gondolkodástan. Leginkább azonban a helyes kiindulópont a lényegesítéssel, az adott probléma központjának megtalálásával, a helyes fontossági sorrend felállításával függ össze. Illetve azzal függ össze, hogy a világot, a társadalmat, milyen szinten, mennyire hiánytalanul (fehér kimaradt, szándékosan kihagyott foltok nélkül) ismerjük.

Általános hiba, hogy a felszínes gondolkodást, a képzetes tudást azonosítják az alaposan átgondolt tudással. Illetve, hogy felszínes gondolkodást magasabb fokú gondolkodásnak tartják. 

Itt és most nem fogok minden gondolkodási funkción végighaladni. De azt kiemelem, hogy nagy hiba, ha valaki nem tulajdonít jelentőséget az ötletnek, újításnak. Azaz ha valaki nem teszi fel folytonosan a kérdést: másképpen is lehetne, jobban is meg lehetne oldani?

A másik csoport, amikor használják a gondolkodási funkciókat, csak rosszul használják azokat. 

Pl. összeszedik a tényezőket, de lényegtelent állítják be lényegesnek, a lényegest lényegtelennek. Hiányoznak az alapvetések, felületes tudásra (néhány lényegtelen tényezőre) alapítják a bizonyítást.

Általános hiba a problémák, problémakörök összekeverése. A szezont a fazonnal keverik – ahogy mondani szokás. Pl., ha valaki azt állítja, hogy a jelenlegi reformok rosszak, akkor nem azt állítja, hogy nincs szükség reformokra, csak azt, hogy nem ilyen reformokra van szükség. Vagy a tévedő összekeveri a költségvetési hiány problémáját az egészségügyi reform problémájával. Ez a két problémakör összefügg, de nem azonos. Általában így fogalmazható meg a hiba: ha B egy szempontból azonos C-vel, akkor nem biztos, hogy teljesen azonos C-vel. Többek között e hiba miatt is fontos a kategorizálás, és a lényegesítés. 

A következtetés néhány konkrét hibája.

Külön kiemelném az ok és okozat (következmény, következtetés) összekeverését.

Valójában abból ered, hogy a folyamat nincs végigvezetve, rendesen elemezve.

Nézzük ezt a példát. A valóságos folyamat: túlhitelezés okából a hitelezés összeomlása, leállása és rögtön utána szinte egyben a pénzügyi és gazdasági válság. Az elemzők többsége viszont, erre jutott: a pénzügyi és gazdasági válság oka a hitelezés leállása, vagyis vissza kell állítani a hitelezést, pontosabban a túlhitelezést. Vagyis egész egyszerűen kihagyták az alapvető kezdeti okot. Nem gondolták végig, csak közvetlen okig jutottak el.  Így pont fordított következtetésre jutottak,  mely következetés ez esetben azonos az okkal: túlhitelezést kell csinálni. Fordított következtetésre jutottak, mert a helyes következtetés ez: a jövőben nem szabad túlhitelezést  csinálni.

Gyakori gondolkodási hiba, a hibás kategorizálás, népiesen szólva: összekeveri a szezont a fazonnal. Attól, hogy a két szó bizonyos része azonos, a két fogalom nem azonos. Vagy pl., attól hogy a háznak és villamosnak is van ajtaja, ablaka, a ház nem azonos a villamossal. Az egyes részek azonossága, hasonlósága nem jelenti ez egész azonosságát. A jellemző, jelentős részek, összetevők jelentős részének kell azonosnak, hasonlónak lenni, hogy két egész azonosságáról (egy kategóriába tartozásáról) legyen szó.

Egyébként azt tapasztaltam, hogy nálam okosabb (legalábbis nagyobb lexikális tudással rendelkező, gyorsabban kapcsoló, rendkívül összeszedett, jó fogalmazású, stb.) emberek éppen az elemi logikátlanságok miatt ostobaságokat gondolnak. Az elemi logika tanulható és szükség lenne a tanítására.

A legáltalánosabb ezért legjelentősebb gondolkodási hiba a féloldalas elemzés, megállapítás (féligazság).

A gondolkodási hiba (bizonyos gondolkodási funkciók gyengesége, pl. tudáshiány miatt), a felületes gondolkodás, gondolatmenet, az érzelemvezérelt hibás (szubjektív) gondolkodás, gondolatmenet, a tudatalatti érdekvezérelt hibás gondolkodás gondolatmenet, és a tudatos szándékos, (jellemzően egyéni érdekből adódik) félrevezetés, lényegében azonos. Erkölcsileg nem azonos, de a logikai hiba szempontjából, és a károkozás szempontjából azonos. És szinte lehetetlen kideríteni, hogy pl. a féloldalas elemzés miből ered, elsődlegesen. Ugyanis a felsoroltak akár keveredhetnek, ötvöződhetnek is.

A féloldalas elemzés, megállapítás arról szól, hogy az adott probléma, problémakör, bizonyos részeit, elemeit, tényezőit kiemelik, figyelembe veszik, más részeit, elemeit, tényezőit, elhallgatják, elhanyagolják, nem veszik figyelembe. Ezáltal egy hiányos, torz, káros elemzés, megállapítás jön létre. A felsoroltak egyben a féloldalas elemzés okai, hozzátéve, hogy vannak még más okok is.

Nézzük pl. ezt a kijelentést: az ingatlanadó, rossz, mert az emberek sok éves megtakarításából eredő értékét adóztatja meg.

Már kapásból is több furcsaságot állapíthatunk meg. Mi az, hogy az emberek?

Mennyi ember, és milyen ember, ez homályos. Aztán belegondolunk: minden ember sok éves megtakarításáról van szó? Vagy vannak érdemtelenül hasznosulók is, akiknél nem a sok év alatt összekuporgatott forintokról van szó? Könnyű felismerni jelenleg az utóbbi egy jelentős réteg. Itt jönne azon alaposabb átgondolás, hogy mi végre lenne az állam, az adó. Ha nincs ingatlanadó, akkor van más, lehetségesen még rosszabb adó. Illetve annak az átgondolása hogy lehetséges e olyan vagyonadó, amely megkülönbözteti a sok éves adózott jövedelemből megtakarításból származó ingatlant,vagyont, az érdemtelen hasznosulásból származó ingatlantól, vagyontól. Bizony lehetséges.

Visszatérve a konkrét példából (egy a sokmillió közül) az általánosságba. 

Mindezek, lényeges részek elemek, tényezők tehát kimaradnak a kijelentő elemzéséből, megállapításból, ezért lesz féloldalas elemzés, magállapítás, hibás, kárt okozó féligazság. A példában szereplő is az.

Nem is olyan nehéz leleplezni a féloldalas elemzést.  Persze azért van némi nehézség, hiszen éppen az benne a becsapós, hogy tartalmaz részigazságot. A hallgatónak azonban azt kell először is érzékelnie, hogy teljes e az elemzés, vagy hiányos. Ezt kell érzékelnie, függetlenül attól, hogy pontosan tudná, mi is az, ami kimaradt. Vagyis nem kell a kérdés szakértőjévé válnia. Ha felismeri azt, hogy bizony az elemzés, megállapítás hiányos, akkor már gyanakodhat, hogy féloldalas elemzésről van szó. Az említett példázat esetében ez nem is annyira nehéz. Általában, nem nehéz, mégis az egyik legáltalánosabb leggyakoribb gondolkodási hibáról van szó, tehát ne becsüljük le a jelentőségét.

Miért is? Itt vissza kell térni, az elején felsorolt okokra, vagyis arra hogy nemcsak az egyszerű gondolkodási problémák az okok.

Egy kicsit kitérnék az ítélkezési oldalra is. Állandó probléma, hogy valamit (ez esetben a káros egyoldalú elemzést, kijelentést) a károkozás szempontjából ítéljünk meg elsődlegesen, vagy a szándékosság a tudatos önérdekű károkozás szempontjából. A válasz az: is-is, talán egyenlően.

Mondjuk a károkozás százas skáláján levő adott kárt, hozzáadjuk a szándékosság százas skáláján levő értékhez. Sajnos mindkettőt, főleg a szándékosságot nehéz megállapítani. További kérdés: mi manipuláció?

Más hibák.

Nem elég egyszerűen, automatikusan következtetni, azt is meg kell vizsgálni, hogy a következtetés igaz, vagy sem.

X igazságból (pl. az osztályba, mindig lesznek jó és rossz tanulók), rossz következetés: akkor nem érdemes a jó tanulók arányát növelni, a rossz tanulók arányát csökkenteni. A lényeg ugyanis éppen az arány, vagyis több jó tanuló, és kevesebb rossz tanuló legyen.  Ez következtetési és egyben lényegesítés hiba. Mindig fel kell tenni a kérdést: mi a lényeg? Ha ez esetben feltesszük, akkor rájövünk nem is az a lényeg, hogy senki ne legyen rossz tanuló.. Hanem az, hogy sok nagy tudású, helyesen gondolkodó és kevés kis tudású, rosszul gondolkodó gyerek legyen.

Mindig fel kell tenni: mi a lényeg? Illetve: mi az ennél is feljebb való lényeg?

Még sokáig lehetne sorolni a gondolkodási funkciókból eredő hibákat.

Végül (a felvázolás vége) felsorolok néhány jellemző hibát.

Nem jut el a lényeges lényegig, csak egy felszínes lényegig. 

Felszínes gondolkodás, a képzetes tudást, átgondolt tudásnak véli.

A véleményét nem hajlandó újra átgondolni az, mint megmásíthatatlan dogma (dogmák sokasága) uralják a gondolkodását, az érvelését ezekhez igazítja. A túlzott szubjektivitás. Az egyszerű logikai, következetési hibákból következő súlyos hibák. Stb. stb.

A hibák többnyire abból erednek, hogy az alapvető logikai igazságokat sem ismerjük. Azaz, az igazságelmélet hiányából eredő gondolkodási hibák.

Ha B rossz, hibás, hamis és C eltér B-től, attól még nem biztos, hogy C jó, igaz. (B és C, mint dolog lehet vélemény, állítás, elv, vagy akár ember, embercsoport, ember, vagy tárgy.)

Másképpen: kettő, vagy több egymástól eltérő (sőt néha ellentétes) dolog lehet egyaránt hibás, hamis, rossz.

Ha egy kör mentén képzeljük el a különböző igazságokat, jóságokat, és a kör egyik pontja a legvalószínűbb igazság akkor két, vagy több eltérő vélemény nagyon sok viszonyban állhat. Mindkettő részben igaz (még a 70%-os valószínűségen belül vannak). Az egyik részben jó, a másik már részben téves (már kiesik a 70%-ból). Mindkettő részben téves. Az egyik részben téves a másik teljesen téves (a 30%-os valószínűséget sem éri el.).  Stb. Szóval a gyakori gondolkodási hiba lényege: hogyha a dolog eltér a hamistól, a rossztól, akkor azt már igaznak, jónak vélik, holott az eltérés önmagában nem bizonyíték az igazra, a jóra. Még egyszerűbben: sokan tévesen azt gondolják, ha ketten (vagy többen) vitatkoznak, akkor vagy az egyiknek, vagy a másiknak van igaza, miközben gyakran egyiknek sincs igaza.

Mások pedig tévesen azt gondolják két vitatkozó vélemény között szükségszerűen, középen van az igazság. Előfordulhat, hogy középen van az igazság, de ennek az ellenkezője (középen sincs) is előfordulhat. Persze az is előfordulhat, hogy az egyik vélemény igaz, a másik hamis.

Mindebből az a tanulság, hogy nem szabad igazságsablonokban gondolkodni, minden dolgot, és minden vitatkozó véleményt önmagában kell vizsgálni.

Két egymástól eltérő igazság, jóság is lehet, de itt már vannak korlátok. Egyfelől az igazság, a jóság mezője kisebb, mint a hamisság a rosszaság mezője. Másrészt két igaz, jó már szükségszerűen rangsorolódik, az egyik igazabb, jobb lesz, mint a másik.

A hamis a rossz nem nagyon rangsorolódik, a féligazság, a részben rossz, szinte akkora kárt okoz, mint a teljesen hamis, rossz. Ezzel kapcsolatos gondolkodási hiba, hogy a féligazságot, igazságelemeket tartalmazó hamisat, igaznak vélik. Gyakran hallom: sokféle igazság van. Valójában ez így szólna: sokféle féligazság, azaz hamisság van.

A gondolkodó igazi dilemmája, ha korlátozott a választása: egyik tévedést, hamisságot, rosszat se fogadja el. Vagy a kisebb tévedést, hamisat, rosszat azért elfogadja, mert a kisebb rossz, jobb, mint a nagyobb rossz.

Vannak természeti Isteni törvények, vannak optimális arányok, egyensúlyok, de nem szabad sablonokban, dogmákban, frázisokban gondolkodni - ellentmondás feloldása.

A természeti Isteni gyakran törvények összetettek, bonyolultak, több feltételhez kötöttek, mely feltételek változhatnak. Jelenleg még nem nagyon ismerjük a természeti Isteni törvényeket. Ezért gondolkodási hiba, ha nem bánunk óvatosan fenntartásokkal az un. örök igazságokkal, a dogmákkal, frázisokkal, sablonokkal szemben. Ugyanakkor az is hiba, ha nem törekszünk a természeti Isteni törvények, az optimális arányok megismerésére, azaz a világ (beleértve a társadalmat és annak működését) tudományosan bizonyítható megismerésére.  

Legalább két hibát még meg kell említeni.

Az egyik az öntelt felületes gondolkodásból eredő hibák. Erről már beszéltem, amikor a képzetes tudást, ill. a féligazságokat, a lehetségességeket valaki igazságnak tarja.

Ezt én vacillálva, de mégis mindent összevetve az általános tárgy nélküli tudatvizsgálathoz tartozó hibának tartom.

A másik hibát már nem.

Az önző beszűkült gondolkodásból eredő hibák.

Itt utalnék arra, hogy a tudatnak két alapvető problémaköre van és a másik: a konkrét tipikus tudathibák, tudatirányultságok - vizsgálata. Ez a fejezet elsősorban nem erről szól. Az önző beszűkült gondolkodás, lényegében egyfajta szubjektivitásnak is nevezhető. Nyilvánvalóan a világnézethez is kapcsolódik. De újra megjegyzem: ez a tényező kilóg ebből a fejezetből.

Néhány egyéb összetett gondolkodási, tudományos hiba.

Jelentős gondolkodási tudományos hiba, ha szétszedő-analizáló vizsgálat és az összesítő- lényegesítő vizsgálat nincs egyensúlyban, aránytalanság alakul ki, valamelyik viszonylag hiányzik. C/1 ábra.

A szétszedő-analizáló vizsgálat bővebben: szétszedő, analizáló, részterületi, egyben alkalmazó vizsgálat. Egyszerűbben: szétszedő-analizáló.

Az összesítő-lényegesítő vizsgálat bővebben: összesítő, lényegesítő, integráló egyben elméleti alapokat feltáró, alapvetéseket tisztázó. Egyszerűbben: összesítő-lényesítő.

Ez a tudományos probléma szinte azonos a rész, egész problémájával. Az egész részekből tevődik, össze, az egész akkor helyes, ha részek jók és helyén vannak. Az részek akkor jók, ha az egész is jó. Tehát az egésszel is foglalkozni kell. A gondolkodás, a tudomány ebben az esetben egy puzzle (kirakós) játékhoz hasonlítható.

Az összesítő-lényegesítő vizsgálat lényegében egy szélesebb körű, és hosszabb távú (a megelőző múltat az okokat, célokat és a jövőt, a következményeket hosszabb távon elemzi) vizsgálat.

Viszont eme összesítő elemzés, sem a prezentálás, gyakorlatilag nem jöhetne létre (hihetetlenül hosszúra nyúlna), ha nincs lényegesítés. Ezért tehát összesítő-lényegesítő vizsgálat.

Lényegében tehát arról van szó, hogy a rész vizsgálatát be kell illeszteni az egész vizsgálatába, ehhez pedig készen kell lenni és időnként meg kell újítani az egész vizsgálatát.

De mi is az, az egész? Végső soron az egész, az egész világ, természet, az összes tudomány. De az egészet úgy is értelmezhetjük, hogy a részt körülvevő nagyobb egység.

Ebben az értelemben az egész lehet egy gondolkodás, a tudomány egyik-másik közepes részterülete is. Lehet akár egy elmélet, egy gondolatsor egy résztudomány, vagy egy tudomány. És persze végső soron lehet az egész tudomány. A rész pedig az egészbe illeszkedő az egésznél kisebb egység. Egyszerűbben fogalmazva a címbe szereplő egyensúly megléte minden gondolkodásban szükséges, minden gondolkodást az alapvetések tisztázásával kell kezdeni.

Korunkban eme egyensúly a gondolkodások többségében és az egész tudományban is fel van borulva, hiányzik, viszonylag hiányzik az összesítő-lényegesítő vizsgálat.

Persze fordítva is felborulhat az egyensúly, hiányzik, viszonylag hiányzik a részletkérdések tanulmányozása, hiányzik a részlet-elemzés, és hiányzik az alkalmazás. Korunkra azonban nem ez az egyensúlytalanság a jellemző, hanem az összesítő-lényesítő.

A tudománytörténet arról tanúskodik, hogy az egyensúly (az összesítő-lényegesítő vizsgálat hiánya) a XX. század elején borult fel, és azóta folyamatosan erősödik az egyensúlytalanság.

De miért is hiba ez, miért is gátolja a tudományt, a gondolkodást, az értelmesedést? (Megjegyzem ez az egyensúlytalanság korunkban nemcsak társadalomtudományokra jellemző, de természettudományokra is, vagyis az egész tudományra.)

Miközben hihetetlenül pontos részismereteket, részképleteket állapítanak, meg, eközben nem ismerik a fontos alapvetéseket. Ez pl. olyan, mintha nem jött volna létre az evolúciós elmélet, vagy nem jött volna létre periodikus rendszer, és még hosszan sorolhatnám a példákat.

De inkább visszatérnék a kirakós játék (puzzle) példára. A C/1 ábra vázolja ezt a problémát, a tudás ábrájában (körterületén) a fehér foltokat. A C/1 ábra egyik mondanivalója e probléma ábrázolása.

Tehát képzeljünk egy olyan kirakós játékot, amelynek a közepét kell elsősorban kirakni, mert ehhez illeszkednek a szélén levő részek. Ellenben a kirakó elkezdi a széleket kirakni, azokat is rendszer nélkül. Ekkor mind a széleken mind középen hatalmas fehér foltok keletkeznek, amelyek következtében kiderülhet, hogy az egész is jelentősen, alapjaiban véve el van rontva, újra kell kezdeni az egészet. Továbbá, ekkor nem egységes körszerűen alakul a kirakás, hanem amőba-szerűen.  Továbbá, ekkor a széleken levő egységek sokkal nagyobb arányban kerülnek hibás helyre (jobb esetben át kell variálni őket, rosszabb esetben ott maradnak). Ha pedig a szélek is hiányosak, akkor az azt jelenti, hogy az alkalmazás (tényleges megvalósulás) is hiányos, illetve lassú, lehetne gyorsabb is. Ez a példázat vázolja, bizonyítja, miért kell a címbe szereplő egyensúlyra vigyázni.

A C/1 ábra szerint az egész tudománynak (és minden tudományágnak is) van egy lényegi közepe. A lényegi közép egy vonatkozása, pl. a legfőbb cél.  Pl. a lényegi világnézet is, a lényegi közép egy része. A lényegi közép egyik tudományága pedig pl. az általános rendszertan, rendszerfejlődéstan. Vagy az általános gondolkodástan. E tanulmány is a lényegi középpel foglakozik.

Gyakorlatilag a következőkről van szó. A részletkérdésektől, a részlettudományoktól függetlenül is állandóan foglakozni kell a lényegi középpel. Ugyanakkor minden részletkérdés, minden részlettudomány vizsgálatánál vizsgálni szükséges a szélesebb területeket, összefüggéseket, de úgy hogy az a lényegi közép felé terebélyesedjen.

Kétféle tudomány (tudás, vizsgálat és tudós) van ebből a szempontból. Az egyik, amelyiknek a középpontjában egy részletkérdés, részlettudomány van, de másodsorban vizsgálja annak környezetét elsősorban a lényegi közép felé haladva. A másik, amelynek a középpontjában a lényegi közép, vagy annak egy kiemeltebb szakasza van (ilyen pl. az egész vázlatos feltérképezése is), de másodsorban több részletkérdés, részlettudomány felé is kiterjed. Vagyis az összesítő-lényegesítő vizsgálat (tudomány) sem szakadhat el a gyakorlattól, az alkalmazástól, a megvalósíthatóságtól, nem lehet öncélú, nem foglalkozhat csupán teoretikus problémákkal.

Miért nem tudja a mai tudomány megoldani a rákbetegség problémáját. Avagy a lényegesítő összegező tudomány hiánya, illetve az alapvető kérdések kutatásnak hiánya.

Pl. a sejtbiológiáról manapság már könyvtárnyi tudományos anyag áll rendelkezésre. (A „pl.” azt jelenti, hogy a tudomány egészére vonatkozik a probléma, a biológiai probléma csak példázza az általános problémát.)

Ha valaki egy újabb momentumra akad pl. a sejtbiológia területén, azt tudományos ábrákkal, egyenletekkel, adatokkal,  a laikus számára furcsa érthetetlen szakkifejezésekkel bizonyítva leírja, akkor annak jó esélye van pl. a Nobel-díjra.

Milyen esélye van annak a tudósnak, gondolkodónak bármilyen elismerésre, aki a következőket elemzi, ill. a következő kérdésekre keresi választ?

Mi készteti az egysejtű élőlényt, hogy önálló élő individuumként viselkedjen? Lehet hogy már az egysejtű is a részek közössége? Mi a többsejtű, az élőtelep, hogy működik, hogy jön létre?

Tehát van egy alapsejt, amelyikből létrejön egy hihetetlenül, bonyolult, bonyolultan, precízen együttműködő (sőt a sejtek szinte elvesztik az önállóságukat) sokmilliárdos sejtközösség.

Egy alapprogramból hogy épülhetnek ki a további programok? (Nem ismert a sejtosztódás lassított folyamata.) Szerintem nyilvánvaló, hogy a következők szükségesek. Egyfelől szükséges valamilyen irányító rész. Megjegyzem az irányító rész, részek nem feltétlen magasabb rendűek, mint az irányítottak. Az irányítás esetleg lehet mechanikus program, az irányított lehet individuum. Továbbá szükség van egy vagy több irányítási hálózatra. Továbbá szükség van az irányítottak azon „szándékára” hogy ők lemondanak az önálló individuum mivoltukról vagy annak jelentős részéről, és működésben, átalakulásban, stb. beilleszkednek a közösségbe. A telepes élőlények vonatkozásban csak beilleszkedésről, kvázi érdekközösségről van szó. Az állatok, az ember (mint fejlett többsejtűek) ez beilleszkedés már olyan fokú, hogy a sejtek szinte teljesen alárendelik az átalakulásukat, életüket, fejlődésüket, működésüket a  közösségnek, mely ez esetben már nem „laza” közösség, hanem önálló egyén.