A Karakószürcsöli Polgármesteri Hivatal 3-as számú irodájában a levegőnek állandó gépzsír-, avas linóleum- és szárazpapír-szaga volt. Az ablaküvegen túl, a főtéren, az Igazságos Árképzés Megyei Ellenőreinek sötétkék Moszkvicsa vesztegelt, kipufogójából vékony, kékesszürke füstszalag szivárgott a nyirkos szeptemberi ködbe.
Mester Ödön polgármester a tölgyfa íróasztal felett görnyedt, és a Hivatalos Értesítő 847/B. számú mellékletét tanulmányozta. A szöveg betűtípusa kicsi volt és szögletes, olyan, mint a fogaskerekek a járási óraműben.
„A Központi Statisztikai és Árszabályozási Főhatóság megállapította, hogy a zöldség- és gyümölcskereskedelmi egységek (a továbbiakban: A-12-es típusú áruraft-kezelők) az elmúlt negyedévben a társadalmilag indokolt profitküszöböt 4,2%-kal meghaladó árréssel üzemeltek. Ezen etikátlan, népellenes gazdagodási tendenciák letörése érdekében a helyi tanácsok kötelesek a jelölt szektort a B-7-es kiegészítő pótadóval sújtani. A nem teljesítés a Népjóléti Egyensúly Szabotázsának minősül.”
Mester Ödön megtörölte az izzadt homlokát. A törvény világos volt, tiszta és személytelen. A pótadó pontosan harmincnyolc százalékkal emelte volna meg a helyi zöldségesek közterheit. Egyetlen bökkenő volt csupán a struktúrában.
Karakószürcsölön egyetlen zöldségesbolt működött: a Kalmár és Társa Élelmiszer-kiskereskedelmi Egység.
A Társ nem létezett, Kalmár József viszont nagyon is. Ő volt az a fiatalember, aki minden áldott reggel négykor kelt, hogy a gáztartályos Avia teherautóval árut hozzon a nagybani piacról, és aki délutánonként az üzlet mögötti udvaron a káposztásrekeszek tetején ülve Terézzel, a polgármester egyetlen lányával teázott egy piros piros-fehér pöttyös bádogbögréből.
A folyosón elnehezedő léptek visszhangoztak. Az ajtó nem nyikorgott – a hivatalban a nyikorgás az adminisztratív fegyelem lazulását jelentette volna –, hanem szabályos, fémes kattanással nyílt ki. Teréz lépett be. A kabátján még ott csillogtak a finom ködcseppek, a szeme szélén pedig az a fajta szögletes, makacs harag ült, amit Mester Ödön már az édesanyjától is túl jól ismert.
– Apám – mondta Teréz, és a hangja olyan volt, mint a rosszul megkent írógép billentyűjének koppanása. – Mióta személyes ügyed József?
– A beadvány nem személyes, Teréz – felelte Mester Ödön, és önkéntelenül elsimította az asztalon a Hivatalos Értesítőt. – A beadvány a 847/B. számú árrés-harmonizációs direktíva. A Statisztika kimutatta.
– A Statisztika egy budapesti pincében ül, és soha nem látott még fonnyadt retekcsomót! – vágta rá a lány, és két tenyérrel az íróasztalra támaszkodott. – József árrése harminckét fillér kilónként a sárgarépán! Abból fizeti a teherautó gázolaját meg a hiányzó rekeszek kaucióját! Ha rányomod ezt a B-7-est, bezár. És te tudod ezt. Pontosan tudod, mert múlt héten még azt mondtad, túl sokat jár a házhoz.
Mester Ödön mély levegőt vett. A tüdejét megtöltötte a papírpor.
– Teréz, te összekevered a szociológiai tényeket a családi struktúrával. A Központ nem Józsefet adóztatja. A Központ az A-12-es típusú árrést adóztatja. Ha József A-12-es típusú árréssel dolgozik, akkor ő a statisztikai kategória megtestesülése. Ennek semmi köze ahhoz, hogy ő neked tetszik-e, vagy hogy milyen a tartása a vasárnapi ebédeknél.
– De apám! – csapott az asztalra a lány. – Nincs más zöldséges a faluban! Ha kiadod a rendeletet, az egyetlen embert sújtod, aki zöldséget ad a falunak! Ez nem statisztika, ez kivégzés! Velem akarsz kiszúrni!
– A rendszer nem ismeri a szubjektív egybeesést – szavalta a polgármester, bár a gyomrában ekkor kellemetlen, szúró hidegség terjedt el. – A rendelet általános. Az, hogy az általános kategória halmaza Karakószürcsölön történetesen egyetlen elemre szűkül le, csupán a helyi demográfiai és ipari struktúra tökéletlensége.
– József az – mondta halkan, de éllel Teréz. – Ne hivatkozz a halmazokra. Te rombolod le a jövőmet egy nyomorult körlevél miatt.
A lány megfordult, és kiment. Az ajtó mögötte szabályosan, kattanással záródott.
Mester Ödön egyedül maradt a csendben. Felállott, az ablakhoz sétált, és kinézett. Odalenn, a tér túlsó oldalán Kalmár József éppen egy zöld mopedről szállt le, és egy rekesz karfiolt emelt át az üzlet ajtaján. Fiatal volt, széles vállú, és teljesen hiányzott belőle a hivatalnokok görnyedt, óvatos tartása. Mester Ödön tudta: ha aláírja a határozatot, József nem fog kiabálni. Nem fog tüntetni. Egyszerűen bezárja a boltot, felül az Aviára, és elmegy egy megyeszékhelyi raktárba éjjeliőrnek. Teréz pedig soha többé nem ül le vele a vasárnapi húsleveshez.
Ugyanakkor a Hivatalos Értesítő ott feküdt az asztalon. A büntetés a végrehajtás elmaradásáért: leváltás, fegyelmi eljárás, és a „Népjóléti Egyensúly Szabotázsa” címke a személyi kartonján, ami egyet jelentett a teljes adminisztratív megsemmisüléssel.
Mester Ödön visszasétált az íróasztalhoz. Leült. Felvette a töltőtollát.
A keze nem remegett. A polgármesteri elme – ha elég sokáig dörzsölődik a hivatali zsargonhoz – képes a csodákra. Megnyitott egy új, tiszta nyomtatványt, az űrlap száma: K-104/A: Helyi Kereskedelmi Profil-Újrabesorolási Jegyzőkönyv.
Gyakorlott, szép, kerek betűkkel írni kezdett:
„Alulírott Mester Ödön, Karakószürcsöl polgármestere, a 847/B. számú árrés-harmonizációs direktíva végrehajtása során lefolytatott helyszíni felmérés alapján az alábbi megállapításokat teszem:
1. A 'Kalmár és Társa' megnevezésű helyi egység főprofilja a vizsgálat időpontjában nem zöldség- és gyümölcskereskedelem (A-12), hanem 'Földfeletti és Földalatti Növényi Szövetek Díszítő és Táplálkozási Célú Logisztikai Központja' (D-88).
2. Tekintettel arra, hogy a krumpli és a káposzta a lakosság körében nem pusztán táplálékként, hanem a helyi kultúra és esztétika szerves részeként (úgymint: asztali díszítőelem) kerül értékesítésre, az egység a 'Kultúrnövény-forgalmazó és Hagyományőrző Központok' kategóriájába tartozik.
3. A D-88-as kategóriájú kultúrnövény-központok a B-7-es pótadó alól mentesülnek, sőt, a Népmuvelési Alapból 1,5%-os helyi illetékkedvezményre jogosultak.”
Mester Ödön rányomta a nehéz, rézfonatos körpecsétet a papírra. A lila tinta kissé szétfutott a durva rostú lapon.
Felállt, az iratot betette egy sárga borítékba, rágépelte a címzést: Megyei Árszabályozási és Profilellenőrzési Főosztály, Veszprém.
Elégedetten dőlt hátra a székében. A döntés tökéletes volt. A szabályokat betartotta, az adminisztratív kategóriák épek maradtak, József boltja megmenekült, és Teréz sem vádolhatta többé szabotázzsal vagy szívtelenséggel. A valóság – mint mindig – megadta magát a bürokrácia szókincsének.
Ekkor újra kattant az ajtó. Teréz lépett be. A kezében egy összehajtott papírlapot hozott. Az arca furcsán sápadt volt, a harag helyét valami száraz, hivatalos közöny vette át.
– Ezt József küldi – mondta, és az íróasztal szélére tette a lapot.
– Mi ez? – kérdezte Mester Ödön, miközben a pápaszemét igazgatta.
– Átalakítási kérelem – felelte Teréz hangtalanul. – József reggel bement a járási iparkamarához. Azt mondta, nem akar terhére lenni a falunak, és nem akarja, hogy miatta konfliktus legyen a hivatal meg a családi béke között. Átszervezte a boltot. Mától a 'Kalmár és Társa' nem zöldséges.
Mester Ödön lassan kibontotta a lapot. A járási pecsét még nedves volt rajta.
„Bejelentés: A 'Kalmár és Társa' üzletprofilja a mai naptól kezdődően Kizárólagos Ipari Csomagolóanyag- és Kartondoboz-Szaküzlet (I-04). A zöldségértékesítés megszüntetve.”
Mester Ödön értetlenül nézett a lányára.
– De... de hát akkor miből fog megélni? És mit fog enni a falu? Hol vesztek ezután sárgarépát?
Teréz rávont egy hideg, szabályos mosolyt. Olyan volt ez a mosoly, mint az Igazságos Árképzés Megyei Ellenőreinek sötétkék Moszkvicsa a ködben.
– Sehol, apám – mondta csendesen. – De a statisztika tiszta maradt. Józsefnek nincs árrése, neked nincs dilemmád, nekem meg nincs vőlegényem, mert József délután elutazott a győri kartongyárba raktárosnak.
Teréz megfordult, és kiment. Az ajtó szabályosan, fémesen kattant.
Mester Ödön egyedül ült az irodában. Előtte feküdt a gondosan megfogalmazott K-104/A jelű határozat a Kultúrnövény-forgalmazó Központról, a körpecsét lila tintája már teljesen megszáradt a papíron. Az ablakon túl a Moszkvics lassan elindult, és a kipufogógáz szürke felhője lassan befedte a főtér üresen álló, lelakatolt zöldségesbódéját.