Kedves Dóra!
Írom ezt a levelet abban a meggyőződésben, hogy most végre valami olyan tiszta, tökéletes és megmásíthatatlan szerkezetet hoztál létre, amire mindannyian csak elismeréssel bólinthatunk. Mert ha valamihez, hát a drasztikus, hirtelen dramaturgiai vágásokhoz mindig is volt tehetséged – és mostani lelépésed, a maga kompromisszumot nem ismerő radikalizmusával, valóságos mestermű.
Mindig is csodáltuk benned ezt a fajta hajthatatlan, szilárd következetességet. Míg mások feleslegesen bajlódnak a mindennapok unalmas, apró kötelességeivel – mint a számlák befizetése, a lakás rendben tartása, vagy annak a minimális rendnek a fenntartása, amit még a mikró zölden és feketén virító, önálló ökoszisztémája is megkövetelne –, te egyetlen határozott mozdulattal söpörted le az asztalról az egész unalmas valóságot. Minek is a takarítás, minek a rezsi, minek a kiszámítható, szürke hétköznapok, amikor ott lóg a levegőben az önálló élet lehetősége?
De a legfőbb tisztelgés mégiscsak az a remekbeszabott, zseniális büntetés, amit kitaláltál nekünk. Ez egazán elemi erejű! Azzal, hogy szó nélkül elhúztál, és a legfőbb láncszemet – Helkát, lányodat, két és fél éves unokánkat – magaddal vitted, olyan tökéletes, húsbavágó büntetést mértél ránk, amilyet csak egy igazi stratégia mentén gondolkodó elme tud kitervelni. Elismerem: ez aztán a kíméletlen, hibátlan logika. Nincs felesleges magyarázkodás, nincs vita, csak a rideg, fekete-fehér tény. Most így nem csak lakásunk, de fejünk is kong az ürességtől.
Anyáddal mindketten mélyen meghajlunk e nagyszerű pedagógiai és büntetőművészet előtt. Valóban elérted, amit akartál: a rendszer zárt, kikezdhetetlen, a felesleges terhektől – mint a szülői jó szándék vagy a felnőtt felelősségvállalás – sikeresen megszabadultál.
További sok sikert kívánunk ehhez a tiszta, független, önálló úthoz. Ha a mikróban a zöld kosz esetleg öntudatra ébredne, szólj bátran – bár tudjuk, hogy büszkeséged kikezdhetetlen, de ekkor édesanyád indul hozzád, kitakarítja.
Üdvözlettel: Apád
ui:
Mi más is lehetne a dolgunk, semmint fizetni hercegnőnk telefon és rezsiszámláit, valamint takarítani utána?