A kötődő félelem fogsága
Az anyai szeretet, ha nem őrzi a szabadság határát, óvó fészekből észrevétlenül börtönné változik. A túlzott aggodalom nem a gyermeket védi, hanem a szülőt a veszteség fájdalmától, ám ez a falazás elsorvasztja azt, akit óvni vél. Ha a kölyök nem lép ki a sötét barlangból a húsbavágó, veszélyes valóságba, ha a félelem tartja láncon ahelyett, hogy a tapasztalat acélozná meg, akkor a test elnehezedik, a lélek megalkuszik, és a feleslegesen gyűjtött zsír fojtja meg a belső tűz parazsát.
A félelemből épített biztonság illúzió: aki minden lehetséges veszedelem elől elzárkózik, az végül nem az életet nyeri meg, hanem saját tehetetlenségének börtönét. Lemarad a vonatról. A túlóvás nem szeretet, hanem a fejlődés megfojtása, amelynek a végén nem a dicsőséges megérkezés áll, hanem a mozdulatlanság sötét csendje. Mert az igazi férfi nem a bölcső melegében érik meg, hanem a kinti, szeles rögök között, ahol a kockázat az árfolyama annak, hogy egyáltalán él.
Rádli Róbert