A tompa szerszám nem csupán a munka meggyalázása, hanem a lélek elleni merénylet is. Aki életlen késsel dolgozik a konyhában, az nem halad előre, hanem küzd az anyaggal; izzad, erőlködik, tépi a húst, és miközben a saját tehetetlenségével birkózik, eltéveszti a mozdulat tiszta, magától értetődő logikáját. A tompa penge türelmetlenséget szül és dühöt, mert ott akar erőszakkal áttörni, ahol a finom, megfontolt élnek elegendő lenne egyetlen, csendes mozdulat.
Az éles kés a mesterember legbelső tartásának a mércéje. Köszörülni kell, fenni, gondozni a vasat, hogy a penge mindig készen álljon a találkozásra az anyaggal. Mert a jól karbantartott él nem sért, hanem jó munkát végez; nem roncsol, hanem elválaszt. Ha a szerszám rendben van, a kéz mozdulata könnyűvé válik, a munka pedig imádságos odafigyeléssé alakul, ahol ember, a hús és az acél tökéletes békében simul bele a világmindenség teremtő erejébe.
Rádli Róbert