Dánia népe a szakadék szélén táncol, és a szakadék mélyén nem káosz van, hanem egy kínosan tiszta, szelektív hulladékgyűjtő. A koppenhágai kormányzó pártok népszerűségi mutatói azért zuhantak a mélybe, mert a legutóbbi negyedévben ismét időben szállították el a szemetet minden egyes háztartástól. A lakosság dühöng: a reggeli kávé mellé nem jutott egyetlen szaftos panasz sem a bűzlő kukákra, így a szomszédok kénytelenek voltak kínos csendben, vagy ami még rosszabb, az időjárásról beszélgetve elkerülni egymást.
A dán oktatásügyet alapjaiban rázta meg a múlt keddi „Mókus-botrány”. Egy Aarhus melletti gimnáziumban a biológia óra alatt egy vörös mókus merészelt végigszaladni az udvari tölgyfa ágain. Mivel a tanítás zavartalanul folyt, a tanár felkészült volt, a fűtés pedig tökéletesen üzemelt, a diákoknak maradt mentális kapacitásuk észrevenni az állatot.
A szülők azonnal válságstábot hívtak össze:
„Hová vezet ez? Ha a gyerekeinknek nincs min szoronganiuk az iskolában, a végén még elkezdenek önállóan gondolkodni vagy – ne adj’ Isten – kreatív hobbikat keresnek!” – nyilatkozta egy elkeseredett apa.
A pszichológusok szerint a „vizuális inger-túladagolás” (értsd: a természet látványa az ablakból) súlyosan veszélyezteti a fiatalok képességét arra, hogy megszokják a szürke, kilátástalan küzdelmet.
A dán egészségügyben a helyzet még tragikusabb. Egy dán állampolgár nemrégiben perrel fenyegette meg a helyi klinikát, mert az időpontjára érkezve azonnal behívták a vizsgálóba.
„Felháborító! Készültem a dán néplélek nemzeti sportjára, a folyosói sóhajtozásra, de még a telefonomat sem volt időm elővenni, már bent is voltam. És a legrosszabb? Volt vécépapír. Háromrétegű! Hát miből fogjuk így megtanulni az élet sanyarúságát?”
A kormány most egy titkos törvényjavaslaton dolgozik, amely kötelezővé tenné a kátyúk mesterséges telepítését az autópályákra. A cél az, hogy a dán sofőrök is érezzék végre az adrenalint, amit egy kitörni készülő kerékcsapágy adhat. Jelenleg ugyanis a dán utak olyan simák, hogy a sofőrök gyakran elalszanak a monoton biztonságérzettől, és álmukban is csak tökéletesen megtervezett, funkcionális bútorokkal találkoznak.
A dán politikai viták súlytalanok és átláthatóak, mint egy jól megtervezett üvegfal. Nincsenek sötét alkuk, nincsenek látványos összeomlások. Csak a rideg, kiszámítható hatékonyság, amely úgy szívja ki az emberből az életharc izgalmát, mint egy ipari porszívó.
A lakosság végül kénytelen a saját belső világába menekülni. Mivel a külvilág nem nyújt elég akadályt, a dánok kénytelenek önmagukkal foglalkozni, könyveket olvasni, vagy – a legvégső esetben – minőségi időt tölteni a szeretteikkel. Valóban szar helyzet: ha a rendszer nem lopja el az energiádat, a végén még kénytelen leszel kezdeni valamit az életeddel.