🙂🙂 Boróka a történelemben és a mítoszban

A mezopotámiai mitológiában a borókafa szorosan kötődött Ištar istennőhöz, egy isteni alakhoz, aki pusztítást és termékenységet is hozott. Az erőteljes befolyása miatt tisztelt Ištart fa vagy borókabogyó füstölésével csillapította le. Ezeket a szertartásokat elengedhetetlennek tartották az istenség kegyeinek elnyeréséhez, kiemelve a boróka szellemi és rituális értékét az ókori civilizációkban. A növényt védő tulajdonságaival a jótékony és rosszindulatú erők közötti egyensúly fenntartásának eszközének tekintették, hangsúlyozva jelentős szerepét az ókori mezopotámiai népek vallási és mindennapi életében.

– A görög-római kultúrában 

A görögök és rómaiak a borókát varázslatos cserjének tartották, amely képes megelőzni a fertőző betegségeket. Az otthonokban elégetve tisztította a levegőt, ez a használat még a középkorban is folytatódott, amikor a házak ajtaja előtt kis borókagallyakból készült talizmánokat akasztottak ki, hogy távol tartsák a boszorkányokat és a gonosz szemeket. A borókafából főzőedényeket, például merőkanálokat és kanalakat készítettek, amelyek a főzés során finom aromájával ízesítették az ételeket. A boróka tömjént ördögűző rítusokon használták a gonosz elűzésére, más kultúrákban pedig a meditáció támogatására, az elme megnyitására és a tisztaság visszanyerésére. Ezek a felhasználások demonstrálják a boróka sokoldalúságát és mélyen beépült a különböző korok és régiók kulturális és vallási gyakorlataiba.

– A kelta kultúrában

A görög „arkeuthos” néven ismert, történelmileg a gonosz szellemek és betegségek elűzésére használták. A kelta kultúrákban ezt a növényt egy másik világba vezető kapunak tekintették, ahol olyan mágikus lények laktak, mint a tündérek, elfek és törpék. A kelta ünnepek alatt a borókával kapcsolatos rituálékat tartottak, hogy kapcsolatba kerüljenek a természettel és az ősökkel. A németek és a kelták borókabogyóval ízesített sört használtak, hogy megvédjék magukat a negatív erőktől szellemi utazásaik során. A középkor beköszöntével ezeket a gyakorlatokat felváltotta a komlós sör, ami elősegítette a testvérek cölibátusát. Az alpesi régióban a borókát az állatállomány védelmében és az ellopott áruk visszaszerzésében használták, bizonyítva a védelemben és a népi varázslatban betöltött fontosságát.