Imre bácsi és Rózsi néni Budapestről indultak autós kirándulásra Aggtelek felé. A Mátrán keresztül tervezték az utat, Mátrafüredet, a Kékestetőt, Parádot is útba ejtve.
Imre bácsi szeretett vezetni, különösen ha nem kellett sietni. Rózsi néni mellette élvezte az utazást, így sokáig szótlanul haladtak.
Mátrafüred előtt Rózsi néni megszólalt:
– Imre, nem akarsz megállni?
– Nem. Menjünk, hogy legyen időnk szállást keresni.
Mátraházánál ismét megkérdezte:
– Itt sem kell megállni?
– Dehogy kell, most jön a java!
Felkapaszkodtak a Kékesre, majd elindultak lefelé a huszonnégyes úton. Imre bácsi kikapcsolta a rádiót, hogy zavartalanul élvezhesse a kanyarokat.
A lejtőn egy szálloda táblája mellett haladtak el.
Rózsi néni szorongva kérdezte:
– Imre, itt sem akartál megállni?
Imre bácsi nem válaszolt, gondolta minek. Már Parádnál járt gondolatban, aztán Recsken tankolnia kellett.
Rózsi néni kinézett az ablakon.
Recsken Imre bácsi beállt a benzinkúthoz. Amíg tankolt, Rózsi néni kiszállt, és sietve berohant a benzinkút mosdójába.
Mire visszaért, Imre bácsi már végzett. Beültek az autóba, Rózsi néni bekötötte a biztonsági övét, majd megkönnyebbülten, némi szemrehányással a hangjában megszólalt:
– Te soha nem veszed észre, mire van szükségem!
Imre bácsi elfordította a slusszkulcsot.
– Dehogynem, Rózsikám. Csak vártam, mikor pisilsz be.
Rádli Róbert