női tapasztalatok alapján, nők részéről, a nők védelmében
Használati utasítás férfiakhoz
Szigorúan bizalmas
Használati utasítás férfiakhoz
Szigorúan bizalmas
Belső használatra. Férfiaknak csak saját felelősségükre adható át.
Kedves Férfitársaink!
Nem szeretnénk általánosítani. Tudjuk, hogy vannak köztetek figyelmes, érzékeny, előrelátó példányok is. Némelyikük még azt is észreveszi, ha a felesége új frizurával tér haza. Ezeket a férfiakat nagy becsben tartjuk, és kérjük, hogy a jelen dokumentum olvasása közben ne érezzék magukat megszólítva.
A többieknek viszont volna néhány megjegyzésünk.
Nem szemrehányásként. Inkább használati útmutatóként. Hátha egyszer sikerül elérnünk, hogy ne kelljen mindent külön elmagyaráznunk.
Tegyük fel, autózunk, azt kérdezzük:
– Nem akarsz megállni?
mi nem feltétlenül a ti szándékaitokról szeretnénk tájékozódni.
Lehet, hogy elfáradtunk. Lehet, hogy mosdóba kell mennünk. Lehet, hogy már fél órája figyeljük az út menti táblákat, és reménykedünk, hogy valamelyik végre megoldja a problémánkat.
Ti azonban rendszerint azt válaszoljátok:
– Nem.
És ezzel részetekről az ügy lezárult.
Mi pedig ott ülünk mellettetek, és azon gondolkodunk, hogyan lehetséges, hogy ugyanabban az autóban utazunk, ugyanazt az utat látjuk, ugyanazt a tájat járjuk, mégis mintha két különböző világban élnénk.
Mi nem azt kérdeztük, hogy akartok-e megállni.
Azt szerettük volna tudni, hogy észrevettétek-e, hogy nekünk kellene.
Elismerjük, hogy sok mindenhez értetek. Meg tudjátok állapítani a motor hangjából, hogy a hajtókarcsapágy odavan. Meghalljátok a hűtőventillátor hibás búgását, felismeritek a rosszul záró ajtó hangját, és akár több száz kilométer távolságból is megérzitek, hogy fogyóban van az üzemanyag, akár a jegesmedve a rozmár szagát.
Aztán ott ülünk mellettetek, és hiába mondjuk harmadszor, hogy talán meg kellene állni, ti még mindig a sornégyes motor működését figyelitek.
Nem irigyeljük ezt a képességet. Csak szeretnénk, ha egyszer ránk is kiterjedne.
Nem várjuk el, hogy olvassatok a gondolatainkban. De azt igen, hogy ha valamit többször kérdezünk, akkor legalább fölmerüljön bennetek: talán nem a kérdésre várunk választ, hanem segítséget várunk.
Rózsi néni történetét azért tartjuk fontosnak, mert mindannyian ismerünk legalább egy hasonló helyzetet. Talán nem a Mátrában történt. Talán nem is autóban. De a szereplők és a mondatok meglepően ismerősek.
Imre bácsi Budapestről Aggtelek felé indult velünk — pontosabban Rózsi nénivel —, és a Mátrán keresztül tervezte az utat. Szeretett vezetni, különösen akkor, ha nem kellett sietni.
Rózsi néni eleinte élvezte a kirándulást. Aztán Mátrafüred előtt megkérdezte:
– Imre, nem akarsz megállni?
Imre bácsi közölte, hogy nem. Sietni kell, mert szállást is kell keresni.
Mi, nők, ilyenkor már gyanakodni kezdünk. Nem azért, mert nem értjük a férfiak logikáját, hanem mert túlságosan is jól ismerjük. A férfi eltervez valamit, és onnantól kezdve minden körülmény az ő tervének végrehajtását szolgálja. Még az is, ami nyilvánvalóan ellene szól.
Mátraházánál Rózsi néni újra próbálkozott.
– Itt sem kell megállni?
– Dehogy kell, most jön a java!
Hát persze. Mindig most jön a java. A következő kanyar, a következő hegycsúcs, a következő benzinkút. Mi pedig türelmesen várjuk, hogy a java egyszer véget érjen.
A Kékes után lefelé haladtak a huszonnégyes úton. Egy szálloda táblája mellett is elmentek.
– Imre, itt sem akartál megállni?
Imre bácsi nem válaszolt.
Ezt a hallgatást különösen jól ismerjük. Amikor már harmadszor kérdezünk valamit, a férfi gyakran úgy gondolja, hogy nincs mit hozzátennie. Mi viszont ilyenkor már nem feltétlenül új választ várunk. Azt szeretnénk, ha végre komolyan venné, amit mondunk.
Recsken aztán tankolni kellett.
Rózsi néni kiszállt, és sietve berohant a mosdóba. Mire visszatért, Imre bácsi már végzett a tankolással.
Rózsi néni bekötötte az övét, és megkönnyebbülten, de némi szemrehányással a hangjában megszólalt:
– Te soha nem veszed észre, mire van szükségem!
Imre bácsi elfordította a slusszkulcsot.
– Dehogynem, Rózsikám. Csak vártam, mikor pisilsz be.
Nos, kedves férfiak, itt szeretnénk egy pillanatra megállni.
Nem azért, mert nem értjük a poént. Értjük. Talán még nevetnénk is rajta, ha nem ismernénk annyira jól azt az érzést, amelyből született.
Rózsi néni nem azért volt elkeseredve, mert Imre bácsi nem tudta, mit akar. Hanem azért, mert tudta, és mégsem tett semmit.
Ez a különbség.
Nem azt várjuk, hogy minden kívánságunkat kitaláljátok. Nem szeretnénk, ha a férfiak ezentúl állandó szorongásban vezetnének, és minden út menti bokornál megállnának, hátha valakinek szüksége van valamire.
Csak azt szeretnénk, hogy néha ne kizárólag azt nézzétek, ti mit akartok.
Amikor azt mondjuk, hogy fázunk, nem feltétlenül meteorológiai jelentést adunk.
Amikor azt kérdezzük, hogy sokáig tart-e még, nem biztos, hogy az út hosszáról szeretnénk adatokat kapni.
Amikor azt mondjuk, hogy mindegy, néha valóban mindegy. Máskor viszont már annyira elfáradtunk a magyarázkodásban, hogy inkább nem akarjuk újrakezdeni.
És amikor azt kérdezzük, hogy nem akarsz-e megállni, néha tényleg csak azt szeretnénk, hogy állj meg.
Nem kell hozzá filozófia. Nem kell hozzá pszichológia. Nem kell hozzá különleges férfiérzékelő.
Csak egy kis figyelem.
Ha a jövőben hasonló helyzetbe kerültök, kérjük, kövessétek az alábbi lépéseket:
Első lépés: ne válaszoljatok automatikusan.
Második lépés: nézzetek rá arra, aki kérdez.
Harmadik lépés: próbáljátok meg elképzelni, hogy nem a saját szándékaitokról kérdeznek benneteket.
Negyedik lépés: kérdezzétek meg: „Szeretnél megállni?”
Ha erre igennel válaszolunk, akkor — és ezt most külön kiemelnénk — álljatok meg, amikor az biztonságosan megtehető.
Nem kell megvárni, amíg mi már nem tudunk tovább várni.
Kedves sorstársaink!
Ne higgyük, hogy a mi dolgunk a férfiak gondolatolvasásra nevelése. Nem kell titkos jelrendszereket kidolgoznunk, nem kell minden kérésünket rejtvénybe csomagolnunk, és nem kell utólag bizonyítanunk, hogy a másik pontosan tudta, mire van szükségünk.
Mondjuk ki bátran, amit szeretnénk. És várjuk el, hogy meghallják.
De ha egyszer mégis úgy alakul, hogy mellettünk ül egy férfi, aki a Mátra kanyarjait csodálja, miközben mi már a következő benzinkút mosdójáról álmodunk, jusson eszünkbe Rózsi néni.
És ha a férfi végül azt mondja, hogy ő mindent tudott, csak kivárt, ne felejtsük el:
Attól, hogy valaki tudja, mire van szükségünk, még nem biztos, hogy törődik is velünk.
Ezt a használati utasítást pedig tegyük el jó helyre.
Sosem lehet tudni, mikor kell újra elővennünk.
Aláírás: mi, nők. Akik néha csak szeretnénk megállni.
u.i.
Személy szerint én már többször kibabráltam a férjemmel, amikor nem állt meg. Fogtam magam, bepisiltem. Ezt viszont csak olyan nőtársaimnak ajánlom, akiknek a férje szokta takarítani az autót.
Rádli Róbert