JEGYZŐKÖNYV (B VÁLTOZAT)
Készült: A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztályán, 2026. év október hó 8. napján, 15:08 órakor.
Tárgy: Szabályos közlekedési ellenőrzés, indokolatlan előállítás, rendkívüli belső tisztasági esemény, valamint közigazgatási és politikai utóélet.
Intézkedő hatósági személy: Horváth László r. százados (jelvényszám: 4028).
Intézkedés alá vont személy/egyed: Egy fő, öltönyös, fekete sertés (a továbbiakban: Kovács), aki egy fekete Audi A6-os személygépkocsit vezetett.
Alulírott Horváth László r. százados alulírott napon és órában a Veszprém megyei Antitorinó külterületén, a 7301-es számú dűlőút 4-es kilométerszelvényénél járőrszolgálatot teljesítettem.
14:15 órakor észleltem, hogy az úton egy fekete Audi A6-os gépjármű halad a megengedett sebességgel, példás fegyelemmel. A gépkocsi lehúzódott, majd a vezetője – egy öltönyös, megfontolt tekintetű sertés – szabályosan indexelve megállt a leállósávban.
A szolgálati gépjármű megkülönböztető jelzésével mögé álltam, a járműhöz léptem, és a napszaknak megfelelően köszöntem:
– Jó napot kívánok! A jogosítványt, a forgalmit, valamint a gépjármű eredetvizsgájáról szóló okiratokat kérem felmutatni!
Kovács ekkor mélyen meghajolt a volán mögött, majd rózsaszín, izzadt orrával rökönyödve a kesztyűtartóra bökött:
– Százados úr, amint azt fizikai mivoltomból, nevezetesen párosujjú patás kialakításomból adódóan tetszik látni, a kesztyűtartó finommechanikus nyitógombját megnyomni, s az iratokat onnan kiemelni nem áll módomban. Kérem alázattal, nyúljon be, vegye ki a papírokat, ellenőrizze le őket.
A Szolgálati Szabályzat 42. § (1) bekezdése azonban világosan kimondja: „Az intézkedés alá vont személy köteles az iratokat a rendőrnek átnyújtani, a rendőr az igazoltatott ruházatában vagy gépjárművében önhatalmúan nem kutathat, kivéve, ha rázsugorodott a gyanú.”
Mivel a lónál korábban alkalmazott eljárásrend alapján a szabályzat itt is kötelezett a logikátlanra, és a központi ügyeletet nem értem el (ebédidő lévén Etelkánál tartózkodtak), kénytelen voltam az előállítás mellett dönteni. Felszólítottam Kovácsot, hogy szálljon ki és üljön be a rendőrautó hátsó ülésére.
A Veszprémi Rendőrkapitányság udvarára érve kiderült a végzetes hiba. A szűk hátsó térben a totális stressz, a belső feszültség, valamint a hatósági kényszerintézkedéstől való elemi félelem olyan biológiai láncreakciót indított el Kovácsban, amelynek következtében a sertés alvázvédelme felmondta a szolgálatot. A hátsó ülés kárpitozása átvette a szerves trágya szerkezeti jegyeit; a szaghatás a bakonyi szellőt azonnal felülírta.
Miután a jegyzőkönyvet a 304-es irodában – az ablakokat tövig lehúzva – megírtam, a szolgálati gépjárművet kötelezően el kellett vinnem egy alapos, mélyreható belső tisztításra. A komoly biológiai kármentesítésről szokás szerint számlát kértem a hivatalos partnertől.
Pontosan egy év és három hónap múlva a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági osztálya váratlanul behívatott. Az ügyintéző szigorú arccal tette elém az ominózus számlát, amelyen az extrém magas, 200 csillió aranytallérról szóló összeg szerepelt a takarítás jogcímén.
– Százados úr! – kérdőre vont az előadó. – Mi ez a csillagászati összeg? Milyen mértékű mosás ez?
Megfontoltan, egyetlen szót sem ferdítve elmeséltem a pontos történetet: az Audi A6-osról, a szabályos sertéssofőrről, a joghézag miatti előállításról és a hátsó ülésen bekövetkezett katasztrófáról.
Ekkor azonban az ügy váratlanul hatalmas port kavart a sajtóban. Kiderült ugyanis, hogy a közelmúltban megbukott kormánypárt, a „Miénk a Kormány, Miénk a Hatalom” (MKMH) nevű formáció tagja voltam. Az oknyomozó újságírók azonnal cikkezni kezdtek:
„Lám, ez a Horváth biztosan részeg volt szolgálat közben, saját maga üllepének kiűrétésével kényszerítette tele a rendőrségi autó hátsó ülését vadászat utáni mámorában, és most ezt a gigantikus számlát a jóhiszemű adófizetőkkel akarja lenyeletni!”
A belső ellenőrzés azonnal vizsgálatot indított. A kihallgatás során végül minden bizonyságot nyert, a valóságot feltárták: a dns vizsgálat egyértelműen engem tisztázott, a gépjárművet nem én, hanem a letartóztatott sertés szennyezte össze.
A rendőrség a vizsgálat lezárásakor felmentette Kovácssertést az alól a meglapozottnak tűnő vád alól, hogy szándékosan rongált, engem is, mint feltételezett társtettest a közvagyon herdálásának gyanúja alól, de a sajtóbotrány és a kormánypárti múlt terhe alatt a vezetés úgy döntött, hogy a rendőrség kötelékéből mégis eltávolít engem.
Azóta civilben élem napjaimat; jelenleg hivatásos sofőrként dolgozom, békésen róvom az utakat. Néha, ha a teherautó fülkéjében megállok egy pihenőnél, előveszem a megviselt felmondólevelet, és elidőzöm a sorsszerű indokláson, amely feketén-fehéren ott virít a papír alján:
„Nem zörög a haraszt, ha nem bűnös a paraszt.”
(k.m.f.)
Horváth László
volt r. százados
Rádli Róbert