JEGYZŐKÖNYV Készült: A Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság Közrendvédelmi Osztályán, 2026. év október hó 8. napján, 15:08 órakor. Tárgy: Meghiúsult közúti ellenőrzés, előállítás és hatósági intézkedés foganatosítása. Intézkedő hatósági személy: Horváth László r. százados (jelvényszám: 4028). Intézkedés alá vont személy/egyed: Egy fő sodrott, pej színű igásló (a továbbiakban: Igazoltatott).
Leírás:
Alulírott Horváth László r. százados alulírott napon és órában a Veszprém megyei Antitorinó külterületén, a 7301-es számú dűlőút 4-es kilométerszelvényénél járőrszolgálatot teljesítettem. A bakonyi szél friss kakukkfű illatot árasztott, a hőmérséklet a bakancsom orrán mérve meghaladta a józan ész határait.
14:15 órakor észleltem, hogy az úton egy akácfa rönkökkel félig megrakott, kéttengelyes lőcsös szekér halad. A szekér bakján személy nem tartózkodott. A jármű szerelvényt egyetlen pej ló húzta, kimért, filozófikus léptekkel, láthatóan a Közúti Közlekedés Körlevelének szellemében.
A járműszerelvényt a szolgálati gépjármű megkülönböztető jelzésével megállítottam. A szolgálati szabályzat 12. §-a alapján a járműhöz léptem, és a napszaknak megfelelően, határozottan köszöntem: – Jó napot kívánok! A járművezetői engedélyt, a lóerőgép forgalomba helyezési dokumentumait, az akácfa rönkök szállítólevelét és az EÁR/EKÁER-számot kérem felmutatni!
Az Igazoltatott ekkor megállt, mély, fanyar pusztai levegőt fújt bő nyállal a kapucnimra, majd jobb elülső patájával a nyakába akasztott, megviselt bőrtarisznyára bökött. Meglepően tiszta, veszprémi kiejtéssel, nyugodt, fojtott hangon így szólt: – Százados úr, amint azt fizikai mivoltomból adódóan tetszik látni, patámmal a csatot kinyitni, s az iratokat onnan kiemelni nem áll módomban. Kérem alázattal, nyúljon be a tarisznyába, vegye ki a papírokat, ellenőrizze le őket. Ha mindent rendben talál, kérésem csak annyi: tegye vissza őket a helyükre, mert rend a lelke mindennek.
Ekkor hirtelen nem tudtam, mitévő legyek. A Szolgálati Szabályzat 42. § (1) bekezdése ugyanis világosan kimondja: „Az intézkedés alá vont személy köteles az iratokat a rendőrnek átnyújtani, a rendőr az igazoltatott ruházatában, táskájában önhatalmúan nem kutathat, kivéve, ha rázsugorodott a gyanú.”
A helyzet tisztázása érdekében betelefonáltam a központba, a Veszprémi Kapitányság ügyeletére. Az ügyeletes tiszt rövid hallgatás után a következő tájékoztatást adta: – Horváth! A szabály az szabály. A lónak kell átnyújtania az iratokat! Amennyiben az igazoltatott ennek a felszólításnak fizikailag nem tesz eleget, az intézkedés megtagadása miatt az előállítás nevű intézkedést kell foganatosítani az igazoltattal szemben.
Ezt követően tájékoztattam az Igazoltatottat, hogy a jogszabályi keretek nem teszik lehetővé számomra az iratok tarisznyából történő önhatalmú kivételét, így amennyiben nem adja át őket, kénytelen leszek őt előállítani.
Az Igazoltatott erre emberi könyörületre hivatkozott: – Százados úr, tudja én is csak a munkámat végzem, gürizem, mint egy állat, csakhogy családomat hétvégente egyszer a mekibe elvihessem. Minek ez a felesleges hercehurca? Egyszerű a megoldás: nyúljon be, vegye ki, tekintse meg, oszt menjünk isten hírével.
Hezitáltam. A meleg szél megcsapta az arcomat, de a szabályzat fegyelme győzött. Felszólítottam a lovat: – Figyelmeztetem, hogy a hatósági intézkedésnek alá kell vetnie magát! Felszólítom, hogy szálljon be a rendőrautóba!
Az Igazoltatott megrántotta a vállát, felsóhajtott, majd felső ajkával és fogaival elképesztő precizitással kibogozta magát a hámból. Odalépett a szolgálati gépkocsihoz, szájával kinyitotta a hátsó ajtót. Ekkor a bőrtarisznyájából kikerült egy doboz Symphonia, az Igazoltatott rágyújtott egy szálra, tüzet csiholt, s égő cigarettával a szájában beugrott a hátsó ülésre.
Ekkor újabb jogi patthelyzet alakult ki. Mivel a központi ügyeletest ekkor már nem értem el – valószínűleg ebédidő lévén Etelkánál tartózkodott a büfében –, a műszerfalra rögzített szolgálati okoseszközön megkérdeztem a ChatGPT elnevezésű mesterséges intelligenciát: „Vajon az elővezetett személy/igásállat dohányozhat-e a rendőri gépjárműben?”
A ChatGPT válasza szó szerint a következő volt:
„A vonatkozó jogszabályi háttér nem fogalmaz egyértelműen. A Nylev. 4. § (2) bekezdése szerint a szolgálati gépjármű zárt terében rágyújtani (dohányterméket meggyújtani) szigorúan tilos. Ugyanakkor arra vonatkozóan, hogy az intézkedés alá vont személy már ÉGŐ cigarettával szállhat-e be a járműbe, a hatályos szabályozás nem tartalmaz kifejezett tilalmat.”
A joghézagot mérlegelve, saját hatáskörben engedélyeztem az Igazoltatottnak, hogy a járműben a cigarettát szívja, tekintettel a korábbi hercehurcára és a pusztai hőségre.
A Rendőrkapitányság udvarára érve az Igazoltatott saját lábán, velem együtt felbaktatott a harmadik emeletre, a 304-es irodába.
A számítógépemet bekapcsoltam, és megírtam jelen jegyzőkönyvet a meghiúsult közúti igazoltatásról. A nyomtatás után felszólítottam az Igazoltatottat, hogy a dokumentumot mindhárom példányban, a kipontozott helyeken, valamint a lap alján írja alá. Az Igazoltatott a kérésemet maradéktalanul teljesítette.
A jegyzőkönyv lezárása után a szolgálati stresszre tekintettel megszólaltam: – Komám... adna egy cigarettát? Én már húsz éve leszoktam, de nézze el nekem, most valahogy megirigyeltem magától.
Az Igazoltatott halkan elmosolyodott. A tarisznyájából kivette a dobozt, finoman kipöckölt egy szálat a dobozból, átadta, majd a gázöngyújtójával tüzet csiholt nekem. Miután meggyújtotta a cigarettámat, a bőrtarisznyáját gondosan kicsatolta, a cigarettásdobozt meg az öngyújtót visszatette a mélyére, és a csatot szorosan visszacsatolta.
– Tudja, százados úr – mondta halkan, miközben a füst felszállt a harmadik emeleti iroda mennyezetére –, én is leszokóban vagyok. Ezért jobb, ha nem is látom a dobozt. A végén még a bennem lakozó mohóság úrrá lenne rajtam, s egy vak pillanat alatt az asztal alá szívnám magam.
Jelen jegyzőkönyv tartalmát felolvasás és értelmezés után, mint a valóságnak mindenben megfelelőt, a pej elismerte.
(k.m.f.)
Horváth László r. százados jegyzőkönyvvezető
A.M.P.N.
Az Igazoltatott