A 16. Karmapa üzenete

A 16. Karmapa üzenete

Minden Dharma tanítványnak

vissza a listához

A Dharma olyan szó, amely bármilyen emberi tevékenységet jelenthet, de a buddhizmus tanítványainak azt jelneti, hogy saját belső negativitásukat átalakítsák valami olyan dologgá, aminek igazi jelentősége van. Belső negatív tulajdonságaink az öt negatív érzelem[1] Ezek átalakításához a Mahajána-ösvényt kell követnünk. Az öt negatív érzelem a nemtudásból származik, tehát a nemtudás az, amit a szabadsághoz vezető ösvényen át kell alakítanunk.

Sok-sok évszázaddal ezelőtt Bodh-Gajaban vadzsra-ászanában (lótusz-ülésben) Buddha elérte a teljes megvilágosodást, és az ő megvalósításából származik a mi időnk megvilágosodásának hagyománya. Az ő tanításából erednek a nagy tantrikus tanítások, amelyeknek olyan hatásuk volt, mint a hegyről lezúduló tűzfolyamnak. A Tantrák nagy tüzéből számtalan, erejéről híressé vált megvalósított sziddha[2] született Indiában. A tantrák tanításai a Mahajána egy nagyon különleges részét képezik, lehetővé téve, hogy a tanítványok minden pillanatot pillanatnyiságában ismerjenek fel, és hogy a felismerés pillanatában elérjék a teljes Buddha-állapotot.

Ezután az ősi Indiai sziddhái és tudósai Tibetbe hozták a Dharma hagyományát, és tibeti fordítókkal és tudósokkal együtt dolgoztak, szigorú pontossággal. Az átadás fennmarad, így ősi időktől napjainkig a vonalat töretlenül adták tovább az egymást követő lényegi állapotot megvalósított tanítók.

Közülük Milarepa[3] különösen figyelemreméltó volt. Ennek a nagy sziddhának kezdetben rengeteg nehézségen kellett átmennie, majd a jóga különböző szintjeit gyakorolnia, hogy az igaz meditáció bizonyossága megjelenjen benne. Végül elérte a Mahamudra[4] bizonyosságát, egy élet alatt egy testben elérte a teljes megvilágosodást. A megvilágosodás megvalósulásának hatását még ma is érezzük, mivel vannak olyanok, akik pusztán a neve hallatán megszabadulnak, és nem csak megszabadulnak, de spontán inspirációt is éreznek arra, hogy Milarepa útját kövessék és azáltal fejlődjenek. Ez egyenlő mértékben igaz Keleten és Nyugaton is.

Ez annak a jele, hogy a Buddha megvilágosodásának energiája ma is képes hatni, és hat is ránk. Ha nem így lenne, akkor pusztán egy név hallatán az embereknek nem változna meg a gondolkodásmódjuk, nem tenne olyan mély benyomást rájuk, mint amilyennel gyakran találkozunk. Az az ösztönző erők, az az érzés, mely a Dharma követésére készteti az embereket, amikor Milarapa nevét hallják vagy gondolnak rá, annak a jele, hogy Buddha energiája ma is hatással van ránk. Ugyanakkor van karmánk, amit előző életeink során halmoztunk fel, tehát továbbra is lesznek kellemes élményeink a jó karma miatt, és kellemetlenek a rossz miatt. Ha karmád gyenge, akkor már pusztán a Mahajána-tanítások természetének viszonylag magabiztos megértése szabadsághoz és velünk született tudatosság bölcsességének felismeréséhez vezethet

.

A Kagyü-hagyományban egyszerre kell kialakítani és tartani a szemléletet, a meditációt és az életvitelt. Nem lenne helyénvalóaz állítani, hogy el lehet tekinteni például a szemlélettől vagy a meditációtól. Ugyanakkor a Kagyü hagyomány egyik különlegessége, hogy az embereket képes eljuttatni a megvalósításhoz hirtelen és spontán, függetlenül a szemlélettől, a meditációtól vagy az életviteltől.

Nektek mindannyitoknak, akik kapcsolatban álltok Milarepa hagyományával, nagy esélyetek van saját igaz természetetek felismerésére és a Mahamudra-megvalósítás gyümölcsének elérésére. Imádkozom azért, hogy végül ti mindannyian eloszlassátok nemtudásotok sötétségét, felismerjétek saját tudatosságotok bölcsességét, és elérjétek a Vadzsradhara[5] végső felismerésének igazi békéjét. Imádkozom, hogy addig is mindannyian boldogok legyetek, önzetlenül cselekedjetek mások javára azáltal, hogy folyamatosan erre gondoltok, társaitok nagy segítségére legyetek, és a lehető legnagyobb mértékben vegyétek figyelembe, mire van szükségünk.

Valójában az igazi Kagyü-hagyományt nem lehet azonnal magunkévá tenni, és a tanítók sem taníthatják azonnal., Itt különösen mélyről jövő megközelítés van, és ha a tanító megpróbál egy olyan személyt tanítani, aki nem rendelkezik a szükséges alapokkal, akkor ez nemcsak hogy egyikőjük javára sem válik, de még romboló hatással is járhat. Ugyanakkor, ha olyan embert tanítanak, aki nagy bizalommal van a tanok iránt, aki a szíve mélyéig és csontja velejéig kitart, akkor a tanításoknak pártalan átalakító hatásuk van.

Ebből következik, hogy Kagyü hagyományban a „Megszabadulás Járműve – A legmagasabb ösvény” tanulmányozásával kezdünk, amely a négy alapgondolat segítségével megtisztítja személyiségünket. Ezek a bizalom olyan biztos állapotához vezetnek minket, amit a Kagyü-hagyomány nagy tanítói mind igazoltak a múltban.

A meditáció adott szintjeinél sokkal fontosabbak az alapgyakorlatok, amelyekkel eljuthatunk hozzájuk. Ha nem tisztítjuk meg a személyiségünket, a test, a beszéd és a tudat elhomályosulásait, akkor bár a saját boldogságunkat keressük, újra és újra csak szenvedést találunk, mivel mindig saját nemtudásunk csapdájába esünk, Ezért kell tehát megtisztítanunk a test, beszéd és tudat elhomályosulásait. Elsőként a leborulásokat gyakoroljuk. Azután a felhalmozott negatív karma megtisztítására a Vadzsraszattva-gyakolatokat[6] végezzük. A következő lépésben érdemek és a bölcsesség felhalmozása érdekében a Mandala-felajánlásokat gyakoroljuk. Végül, mivel a Dharmával való igaz kapcsolatunk a lámánkon keresztül jön létre, és mivel a láma az akin keresztül megkapjuk a Dharma hagyományát, gyakoroljuk a Guru Jógát, hogy megkapjuk a vonal energiáját. Ezért az alapgyakorlatok négyszer 400 000-szeri ismétlése nagyon fontos, erre alapozva kezdünk el fejlődni lépésről lépésre a különböző meditációs szinteken keresztül.

A szemlélet kérdésében a Kagyüpák mindig a Madhjamika[7] (a tibetiben Shentongként ismert) hagyományát követték. Ez a szemlélet nem képezi vizsgálódás tárgyát, de még a vizsgálódás lehetőségét sem, ez egy mindent magában foglaló szemlélet, az üresség és a nagy gyönyör mindent magában foglaló terének alapvető szemlélete. Az üresség ilyen, mindent magában foglaló szemlélet a nagy indiai tanítótól Aszangától származik.

A meditáció kérdésében Náropa Hat Jógájá[8]t és a Mahamudra beható megértését gyakoroljuk, amelyből az igaz bölcsesség spontán jelenik meg. Ezekkel az eszközökkel valóban elérjük a Buddha-állapot négy aspektusát.

A tantra három részből áll: Anya Tantra, Apa Tantra és Nem-duális Tantra. A Kalacsakrának nevezett Nem-duális Tantrában a mindent magában foglaló gyönyört írják le, és ez az öröm az ösvény megvalósítása. Eddig a pontig gyakoroljuk a spontán dakini[9] kifejlesztő fázisát, és a prána[10] és a tudat elválaszthatatlanságának befejező fázisát. A kifejlesztő fázisban az istenség testének beszédének és tudatának tisztaságát gyakoroljuk.

Amikor valaki beavatáson vesz részt, négy fázison halad át: a váza beavatáson, a titkos beavatáson, a tudás és bölcsesség beavatáson és a szó beavatáson. Néhány beavatásnál egy ötödik fázis is létezik: a tudatosság beavatás. Mindezek a fogalmak egy alapigazságot fejeznek ki: a Buddha-állapot négy aspektusát. Ezután a kifejlesztő fázisban elért tisztaságot alapként használva a prána és a tudat elválaszthatatlanságának befejező fázisát gyakoroljuk. Ennek ugyanaz a jelentősége, mint a már korábban, a szemlélet mindent magában foglaló mivoltával kapcsolatban elmagyarázottaknak. Különösen az üresség alapvető tere és a bölcsesség minden magában foglaló mivolta mutatja, hogy ez a két jelenség egymástól elválaszthatatlan. Ez a Buddha-állapot teljességének az az aspektusa, melyet Szambhogakájának nevezünk, és megfelel a Nem-duális Tantrákban bemutatott nagy, mindent magában foglaló gyönyörnek.

Így néz ki a Kagyü-hagyomány nyelvezete, ez az, amit gyakorolnunk kell. Gyakorlása érdekében az ösvény legelején kell kezdeni, elhomályosulásaink megtisztításával. Tehát ezért kezdjük a „Megszabadulás Járműve – A legmagasabb ösvény” gyakorlását, és aztán lépésről lépésre haladunk. Például, ha szeretnénk felmenni egy ház tetejére, akkor a lépcsőkön kell mennünk, különben hogy jutnánk fel oda?

Imádkozom, hogy ti mindannyian elérjétek ezeket a lényegi állapotokat, és elérésük során más érző lények határtalan segítségére legyetek. Amikor egy Bodhiszattva[11]11 jó kívánságokkal imádkozik, az sohasem haszontalan: nagy hatással van azokra, akikért imádkozik. Ez a hatás abból a nagy erőből származik, hogy jókívánságai hatnak másokra. Nem abból ered, hogy megpróbál tenni valamit, hanem inkább abból, hogy erőfeszítések nélkül cselekszik. Semmilyen erőfeszítésnek nem lehet ilyen hatalmas ereje. Az erőfeszítésnélküliség a végső megközelítés. A próbálkozás világi megközelítés.

Imádkozom, hogy mindannyian nagymértékben haladjatok előre szeretetben és együttérzésben, és hogy növekedjen a Dharma, amíg mindannyian el nem éritek a végső felismerést.

[1] Az öt negatív érzelem: harag, büszkeség, féltékenység, vágy, nemtudás.

[2] Sziddha: aki olyan szellemi erővel rendelkezik, mint a Mahamudra-megvalósítás.

[3] Milarepa (1052-1135): Híres tibeti jógi és költő, barlangokban lakott és egy élet alatt elérte a megvilágosodást.

[4] Mahamudra: a gyakorló élményéhez kapcsolódik, amikor eléri az üresség és a tisztaság egységét és megtapasztalja az üresség és a jelenségvilág elválaszthatatlanságát is.

[5] Vadzsradhara (szkt.), Dordzs Csang (tib.): Gyakorlat, amely megtisztítja a káros cselekedeteket és eltávolítja az elhomályosulásokat.

[6] Vadzsraszattva (szkt.) Dordzse Szempa (bit.): Gyakorlat, amely megtisztítja a káros cselekedeteket és eltávolítja az elhomályosulásokat.

[7] Madhjamika: Nágárdzsuna indiai mester által a II. század első felében kidolgozott filozófia.

[8] Náropa Hat Jógája: A Kagyü Iskola kulcsmeditációi.

[9] Dákini: Női Dharma védelmező.

[10] Prána: A test csatornáin keresztüláramló energia vagy lélegzet.

[11] Bodhiszattva: A bölcsesség és az együttérzés fejlesztésének Mahajána ösvénye mellett elkötelezett lény, akinek célja minden érző lényt a megvilágosodás eléréséhez segíteni.

vissza a listához