Helytörténet
A korábban csak bykche-udvarbirtokként emlegetett területet II. István királyunk egy Muszthai nevű nemesembernek adományozta, aki itt várat emelt 1132-1141-ig. Az erőd tipikus példája a kis méretű, középkori lovagvárnak: a kőfallal körülvett épület kulcsa a felvonóhíd volt, mely által be lehetett menni a várudvarra. A vár központi részén a donjon állt, ahol a nemes lakott. A vár keleti oldalába istállókat építettek.
A később szarvastóinak nevezett várat pár év híján 1260-ig a Muszthaiak lakták, majd újabb nemesi családé, a Bushátoké lett. Időközben a vár körül kis település jött létre, melyet több térkép is Szarvastóként említ. Az egyik legenda szerint mikor Mátyás király meglátogatta a várat, a bírók között tett igazságot (ennek őrzi a Mátyás király és a fiatal bíró című népmese). 1482-1486-ig a várat a király pénzén megerősítették, és végvárrá átalakították. A legnagyobb változást egy új bástya jelentette, mely azonban mára leomlott.
Buda eleste és a Gyalui egyezmény után tartani lehetett attól, hogy a törökök megkísérlik elfoglalni a Buda környéki várakat. Erre Paál Ágoston, az ekkori várúr megpróbálta megerősíteni erődjét, de 1544-ben mégis harc nélkül, szabad elvonulást kérve adták át a várat Jahjapasazade Muhammad pasának.
Szarvastó igen megsínylette a határvidékeken zajló tizenöt éves háborút (ahol a Habsburg és Oszmán birodalmak harcoltak egymással), alig pár család maradt életben. A településen lakók száma a hódoltság alatt is lassan, de biztosan csökkent. Nem sokkal az elfoglalás után Szarvastót is integrálták a török közigazgatási rendszerbe: létrehozták a Szarvastói nahijét, melyet azonban hamar össze is vontak szomszédjával. A vár lakója innentől a szarvastói aga lett.
1557-1559-ig épült a vár védelmét szolgáló őrtorony Bobófalván, mely (akárcsak a vár) máig igen jó állapotban fennmaradt és látogatható.
Valamivel 1886 után a Habsburg seregek foglalták vissza a töröktől a várat. Ekkoriban a falu lakossága ismét kissé emelkedni kezdett, egészen a XVIII. század közepéig, mikor is a növekedő Bicske kezdte elvonzani az embereket. Ez pl. abban is megnyilvánul, hogy az elkövetkező várurak Bicske urai is voltak egyben, mind például a Rozgonyiak, Kanizsayak, Buzlayak, Zalayak és Pálffyak. Szarvastó egyre inkább alvótelepüléssé vált, főleg a XIX. században, amikor Bicskén megjelentek a különböző mesterségek is, mint például a takács, fazekas, varga... Mint látjuk, Szarvastó egyre inkább Bicske fennhatósága alá került, tőle függött.
1851-ben a váristálló lebontásával került sor a keleti szárny felhúzására, ám innentől kezdve nem töltött be fontos védműi funkciót. Az első világháborút teljesen megúszta, a második világháborúban is csak kisebb, helyrehozható károkat szenvedett (a torony felső része és a tetőszerkezet megrongálódott). 1945-ben a szovjet csapatok a felvonóhidat működésképtelenné tették, ezzel megakadályozva a visszavonuló németek elrejtőzését a vár belsejében. (Ennek a helyére 1989-ben egy vasrács került felszerelésre.) A károkat 1950-re mind helyrehozták. 1956-ig fegyverraktárként működött az erőd egy része, majd katonai funkcióit teljesen elvesztve a település tanácsának kezébe került, aki múzeumot nyitott benne.
Szarvastót 2007-ben várossá avatták és átnevezték Szarvaskút-Váraljává, innentől az erődöt kétféleképpen is hívják: szarvastói vár, a történelmi hagyományok alapján, vagy Szarvaskúti Vár a mai helyére utalva.
Olvassa el településünk címerének történetét és heraldikai leírását is! Kattintson a gombra!