„Az olvasó nem történelemkönyvet, nem is politológiai esszékötetet tart a kezében. Azt a történelmi hátteret vázolom fel, amelyben apáink és a magam nemzedékének boldogulnia kellett – már amennyire tudtunk. Három ember, két apám: Mihályi Ödön, a fiatalon meghalt költő, második apám, a szociáldemokrata politikus-történész, Horváth Zoltán és a magam sorsán keresztül beszélem el, hogy mit is jelentett a nehéz 20. században élni, átvészelni a történelmi kataklizmákat, úgy hogy a baloldal tragédiái ellenére is megőrizzük hitünket a haladás eszméiben, az emberek testvériségében, a gondolkodás, a szólás, az alkotás szabadságában, a növekvő jólétet biztosító szociális igazságban.”
„Mi, akik őszintén hittünk a földi paradicsom, az új Éden kialakításának a lehetőségében, nehezen, szomorúan vettük tudomásul, hogy az élet, a társadalmak, az emberek nem úgy működnek, ahogy mi képzeltük, szerettük volna. A világ, a társadalom ellentmondásait nem lehet kitörülni, felszámolni. Maradnak a szegények és a gazdagok, a hatalmasok és a hatalomtalanok. Elűzzük az egyik zsarnokságot, és jön a másik.”
– írja a szerző bevezetőjében.