Névtelen‎ > ‎

MANDULAHÁZI F alom

Mandulaházi F alom

apa:
Gyimesvölgyi Hangos Ali                                                          4CAC, MKSZ CAC, MKSZ HPJ, VKV, VAV    
  

anya:
Mandulaházi Cseresznye      HJCH, BabyBOD, Ch of CH, CH of CH III., HDGY, 3HFGY, 5CAC, CACIB, 18K, VKV
2011. február 27-én,                 a kellemes vasárnap délutáni napsütésben megtörtént a nász. A nagykönyv szerint 9 hét, azaz 63 nap elteltével, május 1-jén érkezik az F ALOM. Ali napokig vonított Cseresznye után, Cserke pedig büszkén, öntudatosan viselkedik azóta is. Már tapasztalt mama, tudja mi történik vele. Büszkén viseli a szíve alatt a még ismeretlen kölyköket, már mutatja egyre növekvő pocakját. Nagy reményeink vannak az új alomban: erőteljes, szép, jó idegzetű, sok fehérrel rendelkező babákat várunk, közülük választjuk ki Fecske - Vackort, Mandula nagyi utódját is.
        A két szülő egymáshoz közeli, erős vérvonalának egyesülésétől minden szempontból kitűnő kis erdélyi kopókra számítunk, akik vadászatokon ugyanúgy megállják helyüket, akár kiállításokon és versenyeken.
 
2011. május 1.                    Hosszú vajúdás után szombat éjszaka megszületett a három hatalmas kis erdélyi kopó! Anyu megdolgozott értük, a kicsik egészségesen látták meg a holdvilágot. Mindhárman háromszínűek, fehér homlokcsíkkal! Tappancsaik is fehérek, a kan és az egyik szuka fehér körgallért visel. Cseresznye gondos mama, vigyázza, ápolja, táplálja újszülött kicsinyeit. Számára most szinte csak ők a világ.

2011. május 4.                    A nagyra nőtt ciciknek és kisebb létszámnak hála igencsak ütemes a füzér súlygyarapodása. Ragaszkodnak Anyuhoz: ha Cseri csak pár percre is elhagyja az elletőládát, már rohannia is kell vissza megnézni mi az oka az elégedetlen hangoskodásnak odalent.
 
2011. május 6.                    Igen szépek ám! Mindhárman erős homlokcsíkkal, nagy fehér mellénnyel emlékeztetnek Mandula nagymamára és az ő ükmamájára, Erdélyi Nimród Fecskére.  Na és persze Ali papára.  A kis létszámnak köszönhetően jóval nagyobb a tejadag: Farkas ötnaposan 86 dekás! A lánykák kisebbek bár, de képesek harcolni egy jobb ciciért. Néha balért is. Sehol egy farkasköröm, ezzel sincs dolga a gazdának. Ma egy hete kezdődött a hosszú vajúdás, melynek végére megszülettek. Ahogy Cseresznye anyu megszenvedett velük, olyan szeretettel veszi körül kicsinyeit. Azért már egy-egy kisebb sétára el-eljön velem. Kint a kertben méregeti a kutyaházat, elférnek-e majd két hét múlva, amikor kiköltözik a füzér. 

2011. május 9.                     A három pici nagyon nagy. Kis szumók.  Próbálgatják lábacskáik erejét, de nem könnyű a hatalmas pocikat emelgetni ám! Vasárnapra mindenki megduplázta születési súlyát - jelentette büszkén Cseresznye anyu. Kicsit kimentünk a teraszra levegőzni a szombati napsütésbe.
A szokatlan levegő nyugtalanságot váltott ki a babákból, mire Cseri odafeküdt melléjük. Visszatérve az elletőládába azonnal elcsendesültek, elaludtak. Napok kérdése és kinyílik a szemük... meglátják a világot.

2011. május 12.                Csendes és biztos növekedésük közepette új és új eredményekről számolhat be a Gazda. Persze büszkén: a szemecskék a kilencedik-tizedik napon kinyíltak, belecsillantak a nagyvilágba! Egyre biztosabban "közlekednek"  az elletőládában, már-már sikerül is néha négy lábra állni. Ez most a nagy feladat és nem is könnyű, tekintettel a gömbölyű pocakok súlyára. Cseresznye anyuval már majdnem kitöltjük a reggeli félórás és délutáni másfél órás sétaidőt.

2011. május 15.                Bizony, megy az idő: ma két hete születtek meg! A kis füzér gyarapodása lélegzetelállító. Fagyal már a születési súlyának négyszeresén is túlnőtt. Farkas és Fecske is közel járnak hozzá. Egyre rutinosabban harcolnak a legjobb cicikért, persze szerencsére van belőlük választék, így hamar megnyugszanak. Tegnap a nap nagy részét a kennelben töltötték a levegőn. Anyu vigyázott rájuk nagyon, a kíváncsiskodó szomszédokat vehemensen megugatta. A szép időnek köszönhetően jókat szunyáltak a kis tető árnyékában, majd Cseri mama ölében. Nem estek kétségbe a megváltozott környezettől, vitéz kis csapat.
        Már ismerkedünk: amikor felveszem egyiket-másikat, érdeklődő tekintettel néz, elmondja a véleményét és elszunyókál a kezemben. Fecske már incselkedik anyu fülével: odabiceg, belebújik, majd elkapja.
        És hát bizony a féregtelenítési program is megkezdődött.

2011. május 22.                Már három hetes a füzér! Figyelnek, botorkálnak, kezdeményeznek - már céltudatosan, kommunikálnak. Felfedezik környezetüket: Cseresznye mamin kívül is vannak figyelemre érdemes dolgok. Nyíló értelmük befogad mindent, már véleményt is formálnak. Jó testvérek, összetartanak. Jellemük alakulóban, akárcsak egyre engedelmesebb testecskéik: igyekeznek fekvőhelyük tisztaságát megőrizni, ezért mennek, másznak ha kell. Ma a hatodik nappalt töltik a kerti kennelben. A kellemes május finom illatai között jól esik nagyokat szundítani a fűben. Nem zavarta őket a fűnyírás, a szomszédoktól átszűrődő hangok, csak a fontosra figyelnek. Ha Cseri anyu jön vagy a Gazda.

2011. május 29.                Már négyhetesek! Egyre ügyesebben mozognak, biztosan tájékozódnak. Megismerik egymást, a mamit és a gazdákat, farkcsóválással köszöntenek és azonnal kikövetelik a simogatásokat. Gondolkoztam azon, hogy miért csak hárman vannak, szemben az eddigi almok 8-10-es létszámával: a számmisztika a megoldás! Cseresznyétől már nem kérek több kölyköt, ezt ő is tudja, hát gondoskodott az igazságos statisztikáról:
A Mandulaházi Kennelben eddig 44 kiskopót neveltünk fel - a mostaniakat is számolva. Ebből Cseresznye 22 kölyök anyja: 11 fiúé és 11 lányé. Éppen annyi, mint Mandula és Alma kölykeinek száma és ivari megoszlása együtt. Nem több, nem kevesebb, pontosan annyi.

2011. június 5.                    Öthetesen birtokba vette a kertet a kis csapat! Sok az izgalmas illat, már szaladgálnak, birkóznak, incselkednek anyuval. Megnyúltak a lábacskáik, egyre ügyesebben, biztosabban győzik a terepakadályokat. Füleik is nagyra nőttek - hogy jobban halljanak! Most tanulják a gátolt harapást: gazda keze a példa, hogy nem mindig sikerrel. Óriásira nőtt a hatókörük, a játékkedvük elementáris, nem ijednek meg a szomszéd Pötyi riogatásától sem. Kedvükre váltogatják hálóhelyüket, nem mindig könnyű megtalálni őket egy-egy sűrű bokor alatt. Kóstolgatják az éppen érő, csábítóan pirospozsgás cseresznyét is.

2011. június 14.                Épp ma egy éve távozott el Mandula nagyi, kennelünk megalapozója és névadója. Drága emlékét őrizzük. Meséltem róla a piciknek.
    Birtokba vették a kertet, elemi erejű az érdeklődésük, minden új, mindent meg kell ismerni. A hétvégén húztam nekik nyomot - kolbásszal -, hát nagy volt a lelkesedés: percekig dermedt csend és feszült figyelem a nyomon. A végén aztán mindenkinek jutott egy kis karika a finomságból. Az első oltás és a harmadik féregtelenítés is megvolt már.

2011. június 19.                "Héthetesen már a mienk a világ! Nincs akadály, a botos labdát, a rongyot, a kerti trónszéket és még a Gazdát is legyőzzük, ha olyan kedvünk van! Anyus már nem szoptat minket finom tejcsivel olyan gyakran, mint régen, és olykor el is szökken, ha valamelyikünk belemar a cicibe. Azért persze vigyázunk ám rá. Tegnap este nagy szél meg eső jött, de mi nem akartunk a kutyaházban aludni még ekkor sem. Gazda ezért kihozott valamit, amiben már - emlékeink szerint - aludtunk egyszer. Mamaszagú ruha volt az alján, de az egész olyan furcsa volt és nagy és nyiszorgott. Fecske volt a bátor, elsőnek belement, aztán szólt, hogy mehetünk mi is. Jó, bementünk. Finom vesszőszerű,  jól rágható oldala van és kényelmesen össze tudtunk bújni. Csak Gazda szólt néha, valamit tanítani akart, azt mondta, hogy nem!
Pedig finom a kosár íze nagyon..."  Mandulaházi Farkas

Fecske álmos
2011. június 26.                "Járnak itt ismeretlen bácsik meg nénik. Azt mondják,  hogy milyen nagyok vagyunk és szépek. Hát nem is tudom: Farkas báttyám egy melák, Fagyal meg már nagyobb nálam, pedig fiatalabb: ezt Gazda mondta  tegnap, amikor ölbevett. Már nem vesz fel olyan sokszor, pedig nagyon szeretem.  Anyu is kevesebb tejet ad, le sem fekszik, csak áll kis ideig, aztán itthagy minket. Gazda szerint elevenek vagyunk. Hát nem is tudom... " Mandulaházi Fecske Vackor

Fagyal pihen
2011. július 3.                    " Mindig nekem kell észrevenni mindent! Gazdának nagyon finom a nadrágja meg a cipője, de nem mindig tűri el, hogy megrágjam kicsit. Már mindenki volt közülünk reggeli sétán Anyussal meg Gazdával. Sokat beszélgettünk azután: nagyon nagy a világ, nem is gondoltam volna eddig..." Mandulaházi Fagyal

Húúúú, az a pince!
2011. július 10.                "Rosszak. Erőszakosak, de mégiscsak az enyéim! Ha Gazdától kapok valami finomat, kiviszem nekik. Akkor aztán kezdődik a haddelhad, szemmel is nehéz követni őket, olyan villámgyorsak. Nem is nagyon tudok már túljárni az eszükön, inkább játszom velük, tanítgatom őket. Farkas nagyon jószívű, talán ő a kedvencem. Fecske egy tündér, de boszorka is! Veszélyes nőszemély. Fagyal nagyon rámenős, mindig, mindenhol ő az első. Szóval, végül is mindegyikük a kedvencem. Csak azok a reggeli séták, Gazda mindig fegyelmez, hogy ne olyan gyorsan, kölök van velünk...." Mandulaházi Cseresznye, az Anyu



2011. július 17.                Reggel hattól este tízig nagy élet, kétórás alvásokkal. Közben vehemens évődések, morgásos játékok, szaladgálás, anyu előadásainak meghallgatása, aztán újra játék. Ásni, mindent apróra miszlikelni, tépni, rágni, aztán megugatni. Pötyi, a szomszédék dalmatája már nem is igen mer közelebb jönni a kerítéshez. Nőnek, nyurgább a lábuk, nagy a fülük. Mindent észrevesznek, reagálnak, szaladnak azonnal. Különösen szeretik, ha valami dallamot fütyülök, esetleg okarinán játszom. Olyankor visongva, ugrálva gyűlnek körém, elsőként Vackor.



2011. július 24.                Farkas, a busanagy becsületesség, az alom doyenje és legsúlyosabb egyénisége hamarosan elhagy bennünket: elköltözik a Balatonra. Szerdán kirándultunk egy nagyot: meglátogattuk Cinke nagynénit. Hazafelé gyalogolva - fele úton persze cipeltem a 12 kilós úrfit - megállapítottuk, hogy nagyobb a világ, mint sejtettük. Jól elfáradtunk, volt is mit mesélni a húgocskáknak.

2011. július 27.                Igen, Farkas elköltözött. Tudta mi jön: egész nap búcsúzott Vackortól és Fagyaltól. Birkóztak, kergetőztek, majd összebújtak egy utolsót hármasban. Rezignáltan, de öntudatos tekintettel nézett rám az autóból. Megígérte, hogy soha nem feledi Mandulaházát, a Gazdát, Cseri anyut, Vackort és Fagyalt. És hogy jó lesz, akármi is történik.

2011. augusztus 22.        Megtettük az első nagy kirándulást, hosszú autózással. Villányban és környékén fedeztük fel a világot. Út közben meglátogattuk Farkast is! Azonnal megismerte Gazdát, Gazdit, Cseresznye anyut, Vackor és Fagyal húgocskáit. Nagyot nőtt ő is, igazi büszkesége új gazdáinak. Már híre van Badacsonyban, az unokával nagyokat sétálnak, ismerkednek mindenkivel. 
Az autózás kissé megviselte a három és fél hónapos lányokat, de érdeklődő és játékos kedvük változatlan maradt. Kirándultunk, városnéztünk, az étteremben nyugodtan elvoltak az asztal alatt. Még megkergetős kalandunk is volt, szerencsére baj nélkül megúsztuk. Amióta hazaérkeztünk, jobbak, figyelmesebbek, láthatóan okosodtak, sokat tanultak a nagyvilágból.

2011. szeptember 1.        Ma négy hónaposak: Farkas, Vackor és Fagyal. A két kislány még együtt itthon, de Fagyal talán hamarosan elköltözik végleges hazájába. Nagyok, bár másként, eltérően fejlődnek: Fagyal erős csontozatú, jóindulatú és domináns szukácska. Vackor finomabb alkat, viszont fineszes és találékony. Hatalmas kedvvel sétálunk reggel és nagy vadászsétákat teszünk délutánonként. Szófogadók, érdeklődők, Cseri anyu minden mozdulatát lesik, már önállóan szaglásznak, de figyelnek egymásra is. Szóra, hívásra szépen jönnek. Más ismerik az ultrahangos sípot is, ha megszólal, fejvesztve szaladnak hozzám. Jó kiskutyák. És persze rosszak is, de ez így van jól.

Fagyal búcsúja: az új nyakörv
2011. szeptember 2.        Fagyal tegnap elköltözött! Egészen hirtelen, szinte rémülten vettük a hírt: csak pár óránk van búcsúzni, aztán jönnek az új Gazdáék Fagyusért. Kimentünk az agyagbányába egy nagy búcsúsétát tenni, persze fotóztam: Fagyal Mandulaházán töltött utolsó órái. Már szinte sötétedett, amikor megérkezett a kedves fiatal család, akik  már voltak itt egyszer látogatóban. Remélem találkozunk majd kopós berkekben is, bemutatkoznak, megmutatják Mandulaháza gyöngyszemét: Fagyalt.
Csendben telt az este, rezignáltan ültünk és nagyon hiányzott hugi. Pontosan négy hónapunk volt együtt, szépséges, ragyogó hetek, öröm volt látni az ütemes fejlődésüket, hatalmas, ragaszkodó szeretetüket és bizalmukat egymás, az Anyu és Gazda iránt. Közös életünk legszebb korszaka zárult le, és megkezdődött az igazi NAGY ÉLET!
Comments