MANDULAHÁZI D ALOM 2008


                           apa                                                                    anya 

Bükkaljai Vadűző Csoma                                                                     Mandulaházi Cseresznye

HSCH, HJCH, 4HFGY, FKLGY, KLGY,                                                                                                        HJCH, 2HFGY, CH of CH, CH of CH3., 11CAC, 5 CACIB, 2 R.CAC,                                                                                                         Baby BOD, HDGY, 2CAC, CACIB, 3 R.CACIB, TSZ, KV, DP mentes                                                                                                                         FKLGY3., TSZ, KV, FDP számos

Mandulaházi D alom

Alomnapló

2008. január

Cserike úgy ígérte mindenkinek, hogy a hó közepén eljöhet a nász ideje. Ártatlan szemekkel néz azóta is, hogyha kérdezem, mikor kezd tüzelni.

2008. február

Cseresznye már közel az ivarzáshoz. Csoma is figyel Budapestről. Még türelem kell. A hölgyekre mindig türelemmel várunk, nemde?  A hó legvégén aztán mégiscsak megkezdődött az ígéretes tüzelés!

2008. március

Megtörtént a nász. Az ifjú férj: Bükkaljai Vadűző Csoma

2008. április

A hó közepére kiderült: Cseresznyének babái lesznek. Ez persze nem zavarja a cserkelésben, egyelőre.

2008. május

A vemhesség utolsó heteit éljük. A kismama 5 kilónál is többet kerekedett, türelmes és várakozó.

2008. május 13-14.  

 10 kis kopó látta meg a holdvilágot az éjszaka:        5 kan és 5 szuka.  Fekete-cser picik fehér jegyekkel. Mindenki jól van.


 

 

 

2008. május 21.

Egy hetes a D alom. Szépen fejlődnek a kicsik. Nyugodtak, csendesek, rajonganak a mamáért.  Cseresznyének nagy türelme és sok teje van, igazi gondos és büszke anya, ahogy az egy erdélyi kopóhoz illik.




2008. május 24.

A tíznapos kis kopók szeme résnyire már nyílik. Nem látnak még, de szemükben az élet reménye csillog.

2008. május 27.

Bizonytalanul bár, de négy lábra áll a többség, és botorkálnak céltalanul át egymáson. Nagy esemény történt ma: Mandula nagymama végre, hosszú várakozás után segíthetett a gondozásban.




2008. május 31.

A tizenhét nap alatt nagyot fejlődtek a kicsik. Már érzékelik a külvilágot, szagolnak és talán látnak is már valamennyire.  Ma megkóstolhatták a mama tejének alternatíváját: a "szilárd" ételt.  A legnagyobbnak és a legkisebbnek ízlett. Neki szüksége is van rá, mert be kell hoznia a többieket.

Nagyokat alszanak éjjel és nappal, követelőznek, ha éhesek és csendesen elnyugszanak egy jó uzsonna után. A provokátorok már harapdálják a békésebbeket. Morognak és fel-felvakkantanak néha. A mamáért rajonganak, ha megjelenik, egyszerre tódulnak a küszöb felé.

2008. június 6.

Elmúltak három hetesek is már. A fiúk egy kivételével nagyok, a lányok szépek. Mindenki megy már, egyre ügyesebben, gyorsabban, céltudatosan. Elkezdtek nőni a fogacskák is - ezt a mama csalódottan, de tudomásul vette. Állva is tud szoptatni már Cseresznye, a többség felágaskodva eléri. Meg-megjelennek már a leendő gazdák is, kiválasztani leendő társukat.

Az esős, hűvösebb időt átvészeltük, most már süt a nap, szabad a kennel udvara. A gazda közeledtére már figyelnek, sereglenek farokcsóválva.

2008. június 14.

Megúsztuk péntek 13-át. Apróságaink már szárazon eszik a tápot, őrséget állítottak a kutyaház teraszán és nagyon szeretnék, ha egyszerre fel tudnám venni mindegyiküket egy kis konferenciára. Egy hónaposak, éppen ma. Öröm nézegetni őket, egyre többet tudnak a világról és egymásról. Még mindig Mamáé a tejhatalom, de van a kennelen kívül is élet!

2008. június 27.

Túl az első oltáson is már, senki meg nem nyikkant. Stramm a csapat, mint mindig - ezt az állatorvos mondta. A kertben rengeteg felfedezni való akad, amit azonnal meg is kell rágni. Egyre jobban figyelnek minden környezeti ingerre. A tegnap esti több órás vihar, villámlás és dörgés úgy tűnik nem hagyott mély nyomot a kis lelkekben. Ma már nagy lendülettel vadászott a seprűre a csapat. Gazda húzta, a legbátrabbak szorosan, a többiek távolabbról követték a seprű alakú sörtést. Danka és Dacos nem is akarta elengedni, úgy megragadták a "vad" grabancát. Úgy határoztam, hogy a hétvégén vonszalék-bajnokságot rendezek.

2008. június 29.

Megvolt az első VONSZALÉK-BAJNOKSÁG!
Egy tavalyi kis vaddisznó mélyhűtésből felengedett véres bőrét használtam. A kert csendes részén egymástól egy-egy méterre húztam-tupfoltam három hatméteres nyomot. A két botot a nyomok elején hagytam, a végére egy-egy kis cikkely bácskai hurkát tettem. Azaz összesen hármat. Ezután húsz perccel az egész almot kiengedtem a kennelajtón a kertbe. Cseri mamát megkértem, hogy ezúttal ne bácskaizzon. A kiskopók először szopni szaladtak a mamához, majd a szépen odacsaltam őket a nyomok elejéhez.
Kivétel nélkül mindenki letette az orrocskáját és izgatott szaglászás kezdődött összevissza. Páran a szagos botvégeket vették kezelésbe, hárman azonnal a legfrissebb nyomot választva megfontoltan olvasgatták az izgató szagot. Az első jutalma a bácskai volt, alig egy perc múlva. Addigra már a többiek is elkezdték "kidolgozni" a másik két nyomot, egymást bíztatva, megfontoltan, néha el-elbóklászva. Végül mindenki végigment! Ott téblábolva már kézből kapták a finom falatkát. Mindezt csendben, koncentrálva, filmezni kellett volna. Még vagy tíz percig el se hagyták a "nyomok mezejét" a picik. A mama a teraszról nézte csöppségeit elégedetten. Ő már a bőrből is kapott egy tenyérnyit, jutalmul.

2008. július 1.

Chipek, törzskönyvek megérkeztek. A harmadik féreghajtást holnapra tervezem. Már szaladnak, küzdenek a kis fáradhatatlanok. Hajnalban ébresztik a szomszédságot. A chipek beültetése az első jele annak, hogy közeledik az elválás ideje. Már majd' mindenkinek van gazdája, bizakodva nézünk a jövőbe.


2008. július 9.

Eljött az idő. Nyolc hetesek a kicsik - akik már szép nagyok! Megkezdődik az elválás fájdalmas korszaka. Ma két kedves testvérkét indítottunk útra új életébe: reggel Délceg utazott el, este Dió. Annyi sok hét, hétszer annyi nap után, óráról órára látni, hogy nőnek, erősödnek, ügyesednek, okosodnak. Kedvesek és egetverően rosszak, bátrak és védelemre szorulók, békések és harcosak, napról napra rajzolódik ki mindegyikük karaktere, közel voltunk mindig egymáshoz, de tán még sosem ennyire közel, épp most, amikor el kell menni...


2008. július 13.

Dereske, a legkisebb és Daróc a melegszívű vagány Sopronba került, gyakran találkozunk majd. Busa kedves Dolmány is megkezdte új életét Pesten. Jönnek a hírek már az új gazdiktól.


2008. július 20.

A héten megkezdte új életét Darázs is, Bükkaljai Vadűző Eper lesz a társa. Az első hírek örömteliek. A Négyek Bandája tagjaiért sorra jönnek új gazdáik, addig is élvezik egymás eleven és harcos társaságát, szocializálódnak. Nagyot nőttek már, a legkisebb lány is 5 kiló fölött jár. Már csak Dacos vár gazdára. Nem is értem. hogy miért épp ő maradt utoljára: példás kopó, nagy lány, csupa harc, vadászösztön és jóindulat. És hibátlan a szépsége. Várjuk az ő leendő gazdáját is, bizton jó kutyája lesz.


2008. július 23.

Megjött újra - idén már sokadjára - a rossz idő. Vihar, szél, eső tesz próbára bennünket. A még itt lévő négy kis kopó ilyenkor a kutyaházba húzódva gubbaszt, csak enni és más, kisebb-nagyobb dologra mennek ki. Tegnap este az utolsónak maradt Dacosra is megérkezett a gazdajelölt. Még másfél hétig leszünk együtt, egyre fogyó számban a kis D-sekkel. Utána számukra is, számunkra is új élet kezdődik. Ők megkezdik felnőtté érésük fontos korszakát, mi pedig visszarendezünk mindent a ház körül, mintha mi sem történt volna...


2008.július 27.

Már csak ketten maradtak az udvarban a tíz kicsi közül. A hét végén elutazott Dongó, a Kanok triumvirátusának tagja, az elsőszülött és utolsónak maradt fiatalúr. Ma vitték el Dankát, kis barátnőmet új gazdái, ígéretes életnek néz elébe: vadászni fog! Egyre nehezebb a búcsú, nagyon megszerettük egymást a csupa reményteli életkével.