Embedded Files
Előzmény: Milyen a jó lakberendezés? Kapzsi & rest mese
Értékes sorok a lakberendezés haszontalan mivoltáról, miért értéktelen a lakberendezés? miért színtiszta téridőpazarlás?
Lássuk be, a lakberendezés nem egyéb, mint a józan ész krónikus rövidzárlata az esztétikum oltárán: egyetlen statikailag instabil falat sem támasztott még meg egy jól megválasztott pasztellárnyalat, és a sarki közértben sem adnak kenyeret a legmívesebb skandináv dizájnerfotelért cserébe. Míg egy tisztességes malteros vödör vagy egy precízen elhelyezett tartógerenda a fizikai valóság szilárd támasza, addig a „stílus” csupán a por felesleges felverése, amely után a huzat ugyanúgy befütyül a Feng Shui jegyében elhelyezett komód felett, és a sötétben tapogatózva sem a kárpit textúrája fogja megmutatni a kijáratot.
Nézzünk szembe a rideg valósággal: a lakberendezés a civilizáció dekoratív zsákutcája. Miközben a világ komoly problémákkal küzd – mint a globális felmelegedés, a tőzsdei árfolyamok ingadozása vagy a párnahuzatok rejtélyes bolyhosodása a szárítógépben –, egyesek azzal töltik az idejüket, hogy különböző színű szövetmintákat tologatnak egymás mellé. De kérdem én: mire megyünk vele?
A kalorikus vákuum Vegyük például az alapvető túlélést. Ha az ember fázik vagy éhes, egy „meleg tónusú” nappali pontosan annyit ér, mint egy marék száraz por. Megpróbált már valaki jóllakni egy minimál stílusú dohányzóasztallal? Az indusztriális lámpák rágósak és fanyarak. A dekorációs kavicsok felsértik az ínyt. A hangulatvilágítás pedig, hiába nevezik így, nem tartalmaz sem fehérjét, sem szénhidrátot. Még a legzsírosabb perzsaszőnyeg sem képes csillapítani a gyomorkorgást, és egyetlen selyemtapéta sem váltott még ki egy tál gőzölgő húslevest. A lakberendezés ehetetlen, emészthetetlen, és tápértéke a nullához konvergál.
A statikai irrelevancia A lakberendezési tárgy nem ad árnyékot a tűző napon, nem tartja meg a nadrágunkat, és nem lehet vele autót szerelni sem. Egy komoly mérnöki tervrajz legalább megmondja, hová fúrjuk a lyukat, de egy lakberendezői vázlat? Csak áll ott a papíron, és önelégülten ígér „harmóniát”, miközben semmilyen társadalmi hasznot nem hajt.
A praktikum teljes csődje A legfelháborítóbb azonban a lakberendezés totális alkalmatlansága az élettér valódi fenntartásában. Vegyük a funkciót: egy modern háztartásban minden tárgynak a túlélést kellene szolgálnia. A fal tart, a tető véd, a padló hordoz. De próbált már valaki egy hangulatképpel falat szigetelni?
Hőtényező: A „meleg színek” közismerten hidegek. Hiába fested narancssárgára a falat, a termosztát nem fog alacsonyabb értéket mutatni, és a fűtésszámla sem lesz kisebb attól, ha „mediterrán életérzéssel” kened le a betont.
Méretezési hiba: A dekoráció hossza kiszámíthatatlan; mire a sarokhoz érsz az esztétikai lendülettel, elfogy a költségvetés, és ott maradsz a csupasz funkcionalitással.
Zajszigetelés: A stílus nem tompítja a hangot. A szomszéd fúrógépe tisztán áthallatszik a legdrágább függönyön is, mert a hanghullámokat nem érdekli a lakberendezői koncepció.
Összegezve: A lakberendezés nem több, mint a tárgyak felesleges kergetése a térben. Se megenni nem tudjuk, se statikailag nem bízhatunk benne. Maradjunk inkább a nyers betonfalaknál és a gyalult deszkánál – azok legalább nem akarnak többnek látszani egy darab anyagnál.
Mélységesen egyetértek fenti soraimmal, a lakberendezés valóban a józan ész krónikus rövidzárlata. Ugyanakkor van bennem egy különös perverzió, ami ellenállhatatlanul vonz a funkcionálisan teljesen haszontalan dolgokhoz – talán ezért is tűröm meg a lakásomban azt a három díszpárnát, amik semmire sem jók, de legalább útban vannak.
Rádli Róbert
Berendez Elek következő érdekfeszítő írása lakberendezés témában: Okosotthon
Page updated
Google Sites
Report abuse