A DEMOKRÁCIA kézikönyve UTÓIRATOK

A demokrácia kézikönyve XXI. sz. – c. könyv első utóirata.

 

Első, mert valószínűleg több is lesz.

Az élet, ez esetben sajnos igazolja a könyvben leírtakat. Vagyis a könyv igaz, valamint időtálló megállapításokat tesz.

A könyv lényegében azt állítja, hogy fejlődést, jólétet, igazságosságot teremtő rendszer lényege, lelke, kihagyhatatlan eleme a közvetlen demokrácia. A közvetlen demokrácia lényege, lelke, kihagyhatatlan eleme pedig a népszavazás, ill. népválasztás.

Azonban a könyv azt is megállapítja, hogy  a közvetlen demokráciát, valamint a népszavazást, sok módon lehet akadályozni, lejáratni, majd e akadályozásokat, lejáratásokat is felsorolja.

Az egyik lejáratás, mikor a rosszul kivitelezett „népszavazással” járatják le a népszavazást. 

Leginkább úgy, hogy a megfelelő, elfogadható népszavazás feltételeit nem tartják be.

(Mindez a könyvben le van írva, ahogy az elfogadható népszavazás feltételei is.)

Az elfogadható népszavazás néhány fontosabb feltétele:

     (De itt mindjárt a 2016 októberi népszavazással, mint valóságos példával is egészítsük ki a gondolatsort. A kérdés ez: Akarja, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok, Magyarországra való betelepítését?

     Elöljáróban még feltétlen el kell mondani, hogy e vezetés (2016 környéki) több valóságos elfogadható népszavazás-kezdeményezést megakadályozott. Egy részét megakadályozta a túl szigorú feltételeket előíró törvénykezéssel. Más részét pedig törvényen kívüli, legálisnak beállított, azonban igazságtalan, valójában illegális módszerekkel akadályozta meg. Egyébként, a sokrétű demokrácia-leépítésüknek ez csak egy-két mozzanata volt, nehéz lenne felsorolni az őszeset.

Ezek után következzen az elfogadható népszavazás feltételeinek felsorolása:

(A feltételek, a könyvhöz képest más megfogalmazásban, de tartalmilag változatlanul, valamint más sorrendben következnek.)

E feltétel ebben a népszavazásban (2016. október) nem teljesül. Látszólag a kérdés rendben van, azonban a feltett kérdés valójában csak egy kis-közepes valószínűséggel lehetséges történésre vonatkozik. Tehát nem biztosan bekövetkező történésre vonatkozik.  A kérdés e miatt nem mondható valóságos problémát felvetőnek, ezért az eldönthetősége is kérdéses.

Másfelől az is erősen kérdéses, hogy a nép szerint, e kérdés fontos kérdés. E kérdést nem a nép vetette fel, hanem a vezetés, ráadásul a népet meg sem kérdezték a kérdés fontosságát illetően. Tehát a nép szerinti fontossága nem bizonyított, e tekintetben sem felel meg a népszavazási feltételeknek. Másfelől objektív tájékoztatás mellett valószínűleg a nép nem tartaná e kérdést fontosnak, de ebben már jócskán van, feltételezés.

E feltételnek sem felel meg e népszavazás. Kezdjük a kiegyensúlyozottsággal (a különböző vélemények egyenlő arányba jelenjenek meg), mert az bizonyítható.   A kormány-média túlsúlya, melyből a kormányoldal (az egyik oldal) véleménye özönlött egyértelmű.  Ennél is nyilvánvalóbb, hogy az egyik oldal (kormányoldal) véleményére bevallottan 3, 6 milliárdot költöttek, addig a másik oldal véleményére 85 milliót. A különbség durván 40-szeres. Újra mondom, mert szinte hihetetlen: negyvenszeres eltolódás van, a kiegyensúlyozatlanság negyvenszeres. Az eltolódás pedig szándékos, hatalmi erővel létrehozott, ráadásul a pofátlanság teteje, hogy az eltolódás költségét a néppel fizettetik meg, hiszen költségvetési pénzből fizetik.

Ami pedig a szövegtartalmi manipulációt illeti, bár ez is egy nehezen bizonyítható kategória, de ez esetben eléggé egyértelmű. Egyértelmű, ugyanis az órásplakátokon és máshol megjelenő kijelentések egy része egyszerűen, bizonyíthatóan nem igaz.

Más kijelentések féligazságok, vagyis összességében hamisságok.

Azt kell látni, hogy a kiegyensúlyozatlan, vagyis egyoldalú tájékoztatás önmagában is hamis manipulatív. Azzal, hogy az „igazságnak” csak egy oldala, annak is a szélső oldala jelenik meg, külön ferdítés nélkül is, ferdített, hamis megállapítások jönnek létre. Még egyszerűbben, az emberi gondolkodás úgy van felépítve, hogy egyenlő, sokoldalú tájékoztatás által tudják az emberek az igazságot kiválasztani, ekkor érvényesül igazán, a többség dönt, elv. Egyoldalú, aránytalan tájékoztatás esetén biztosan hamis eredmény jön létre.

A csalásokat egy kissé szélesebb spektrumba kell nézni, ezért a ravaszkodásokat trükközéseket is bele kell számítani. Ez esetben csak egy trükközésre hívnám fel figyelmet, de nyilván több is van. Amit kiemelek az, hogy a honosított  kettős állampolgároknak,  levélben is lehet szavazni, - a külföldön tartózkodóknak, dolgozóknak nem. Különböző okokból az első kategória az egyik oldallal, a kormányoldallal szimpatizál, nekik meg van könnyítve a szavazás. A második kategória (külföldön tartózkodók) a másik véleménnyel szimpatizál, nekik meg van nehezítve a szavazás. A hivatkozás, hogy az egyik kategória rendelkezik magyar lakcímmel, a másik nem. Valójában csak a csalásmentesség lehetne megfelelő indok, azonban a jelenlegi informatika mellett számtalan mód lenne, hogy a duplán szavazókat kiszűrjék.  Az elv tehát az lenne, hogy mindenkinek egyformán könnyítsük meg a szavazást és minden csalást szűrjünk ki.  Ez most nem valósul meg. A lényeg, hogy az egyenlőtlen fölösleges megkülönböztetés egyfajta választási trükközés, csalás.

Nos, ez esetben ez sem jön létre, legalábbis előre tervezetten, átláthatóan nem jön létre. A szavazás előtt a nép nem tudja, hogy milyen jogalkotási következménye lesz a szavazásának.  Ezzel egyfelől nem érezheti át a kellő felelősséget, másfelől az ilyen szavazás a nép átverése, kigúnyolása, legalábbis átvitt értemben.

      Ez esetben csak a fenti négy feltételt sorolom fel, mint erősen sérült népszavazási feltételeket. Ez a négy sérült feltétel is untig elég, hogy kijelentsük ez a népszavazás nem elfogadható, nem tisztességes. Sajnos ezzel a kormány nemcsak hamis intézkedés hozhat létre, de átvágja a népet is, valamint lejáratja a népszavazás intézményét is, áttételesen pedig a demokráciát.

Tudom, hogy manapság ebben, hazugságáradatban, ez az értekezés, még ha olvasott is lenne, nem vágja ki a biztosítékot, csak egy szerény kis problémafelvetésnek tűnhet, olyan magasra van állítva a robbanásszint, az ingerküszöb. 

Mégis, akkor miért írok ilyen „normális” elemzéseket? Netán ha mégis eljönne egy normálisabb kor, akkor legyen egy normális (nem szélsőséges, nem egyoldalú) elemzés is.

 

A demokrácia kézikönyve XXI. sz.  – c. könyv második utóirata.

A populizmus és a demokrácia.

 

      Rögzítsük az alapvetést: A demokrácia nem a nép érdekéről, hanem a nép akaratáról szól. Ugyanis a nép érdeke egy bizonytalan, dolog, ezer módon lehet értelmezni. A diktátorok is állandóan a nép érdekére hivatkoznak. Persze nagyon hosszasan, azért nagyjából bizonyítható az igazság, de ez a vita, ez a bizonyítás a valóságos politikai életben gyakorlatilag nem kivitelezhető.  Ezért szól a demokrácia a nép akaratáról, mely akarat néha a nép érdekétől eltérő, de csak néha. Többnyire a nép akarata a nép érdekével egy irányú, mindenképpen gyakrabban, mint általában az egyes emberek, egyes vezetők akarata.

     A nép akaratának létrejötte több más előnnyel is jár.

     Rendben van, de itt van a „populizmus” amit én így határozok meg: álságos népakarat-kielégítés, egyben, népszerűségre törekvés, végső soron a hatalom erősítésének érdekében.

     Logikailag hozzuk össze a két gondolatot. Populizmus, mikor néha egyértelműen a nép (többség) akarata ellenkezik a nép érdekével, de a populista vezető önös érdekből ekkor is a nép (többség) akaratát támogatja.

    Ellenben mit tesz a demokratikus vezető, ill. ember?

        Semmiképpen nem támogatja a „hibás” népakaratot.

        Megpróbálja népet az igazságról, a helyes elméletről meggyőzni.

        Ugyanakkor tettlegesen, soha nem tesz a nép akarata ellen. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a nép akarata oly erős, hogy tettlegesen is meg akar nyilvánulni, a demokrata még ez esetben is csak verbálisan, meggyőzéssel harcol, még akkor is, ha szerinte egyértelműen rossz úton jár a nép.

    Az igazi demokrata valamint a populista között a különbség:

          A populista közléseiben (elméletileg) is, tetteiben is mindig a nép akaratát támogatja, legalábbis az álságos szakaszában.

        A demokrata közléseiben (elméletileg) nem támogatja mindig a nép akaratát, tetteiben, azonban, ha nem is támogatja, de nem tesz ellene.

           Természetesen a diktatórikus ember, vezető a legrosszabb, mert őt nem érdekli a nép akarata (az érdeke sem, csak legfeljebb szavakban álságosan), vagyis többnyire a nép érdeke ellen tesz.

Van tehát a demokratikus, a populista, valamint a diktatórikus ember, vezető, viselkedés, - a három egyértelműen szétválasztható.

A demokrácia elmélet harmadik utólagos kiegészítése.

A demokrácia-diktatúra lényegtelen elemeit válasszuk el a lényeges elemeitől.

 

A témát megint a való élet vetette fel.

Kis-hazánkban állandóan folyik a vita, vajon az Orfidesz rezsim (2010-2018-?) milyen diktatúra fajtát hozott létre.  Van aki szerint, fasisztoid jellegű, más szerint, kommunisztikus jellegű, megint más szerint maffia állam jellegű, és még ki tudja milyen jellegű a kiépült diktatúra, (autokrata rendszer).  Az ilyen irányú meghatározást felettébb fontosnak tartják, össze is vesznek, az együttműködés lehetetlenné válik, mondván: tudni kell, hogy mi ellen harcolunk. Mivel nem egyezik a véleményünk, ezért nem is tudunk közös stratégiát kialakítani.  

Vagy az egész harc, csak cirkusz, álca, valójában nincs olyan vezetés, amelyik igazi demokráciát szeretne.

A vitatkozók valójában lényegtelen dolgon polemizálnak, amúgy pedig  az egész felvetés is ürügy. A presztízsharcos-diktatórikus énjük valójában ebből indul ki: nehogy már ne én mondjam meg a tutit, nehogy már ne én legyek a vezéregyéniség. Ettől függetlenül a demokrácia-elmélet is megtámadást szenved el.

Szokásom szerint pontokba foglalva sorolom fel a diktatúra lényeges elemeit (tényezőit, vonatkozásait, feltételeit).

Majd pontokba foglalva sorolom fel a lényegtelen elemeit.

Kezdjük a lényegtelen elemekkel:

a)      Lényegtelen, hogy a diktátor (diktatórikus uralkodó, ill. uralkodó társaság) milyen ideológiára hivatkozik. Sokféle ideológiára, (pl. nacionalista, internacionális eszme, vallás, stb.) hivatkozhat a diktátor, a diktatórikus társaság. Mindegy, mert bármi is legyen, az csak ürügy. Azért is mindegy, mert a diktatúra lényege nem változik.

Ugyanis a diktatúra egyik lényege: kevesek uralma, a többség felett. Uralomról, vagyis politikai egyben gazdasági parancs-irányításról illetve kihasználásról van szó.  A hatalmi és vagyoni különbségek, legyenek azok  túlzottak, vagy  elfogadhatók, szétválaszthatatlanok.

  b) Lényegtelen, hogy a diktatórikus rendszer, igazságtalan elfogult vezetés-kiválasztása milyen alapon válogat.  Pl. aki jól ismeri az aktuális ideológiát. Vagy a párt hű katonája, vagy rokon haver stb..

Mindegyik igazságtalan elfogult, egyik sem a tehetséget, a hozzáértést a pártatlanságot nézi. Végső soron egyébként minden diktátor a talpnyalást nézi, tehát a háttérben azonosság alakul ki.

   Az ideológiai-ürügy részletei, valamint az igazságtalan vezetés-kiválasztás részletei mellékesek, ezek kategorizálása csak mellékes kategorizálás.  Tehát pl. mellékes kategória, hogy fasisztoid, vagy kommunista, vagy vallásideológiai, vagy maffiózó jellegű, a diktatúra.

   Valójában minden diktatúra ellen (minden mellékesen kategorizált diktatúra ellen)  egy hatékony stratégia van: a demokrácia kiépítése.  Nem igényelnek alapvetően más harcmodort a „mellékesen kategorizált diktatúra-fajták”.  Alapvetően a legfontosabb diktatúra-csökkentő stratégia, a demokrácia következetes építése. A demokráciaépítés alapvetően azonos elemekből áll, persze az alapelemek részletei akár eltérők is lehetnek. A részletek csak részletkérdések, nem lényegiek.

Fontos tehát hogy az alapelemeket ne keverjük a részletelemekkel. A vázat, ne keverjük a téglákkal.

Akkor nézzük a demokrácia lényeges elemeit (tényezőket vonatkozásokat, feltételeket).

a) A megértés miatt, félig-meddig, részben, lényeges hogy klasszikus típusú (nagykirályi) vagy anarchikus típusú (kiskirályi) diktatúra típussal állunk szembe. Illetve hogy a kettőnek milyen arányú keverékével állunk szemben.

b) Már említve volt, mint lényeges tényező, a hatalmi gazdasági uralom, illetve a különbségek nagysága, igazságossága. A demokráciaépítés, egy szemszögből, nem más, mint az arányos igazságos hatalmi különbségek kialakítása. A normális hatalmi különbségek kialakítják a normális jövedelmi, vagyoni különbségeket.

c) Igazából lényeges, amint már említve volt, a demokrácia-építés. Az igazi demokrácia építése közben az egyre magasabb demokráciaszintek elérése. Bár sok demokrácia-szint van, de azok nagyjából három szakaszba sorolhatók. A diktatórikus, legalsó szakasz.   A polgári demokrácia, a középső szakasz. Valamint az igazi demokrácia (a nagyfokú közvetlen demokrácia), a legfelső szakasz. 

Tehát az igazi demokrácia felé azon út visz, amely a közvetlen demokrácia felé. Ugyanis a demokrácia lényege a decentralizálás, minél több ember hozza a döntéseket. Ugyanakkor az is lényeges szempont, hogy a sok döntéshozó ember, hozzáértő elfogulatlan ember is legyen. A közvetlen demokrácia, a nép részvétele, a jó oktatás, a jó tájékoztatás mellett,- jó népszavazási és közvélemény kutatási rendszerben biztosítja a legtöbb embert, méghozzá a népérdek szempontjából elfogulatlan, hozzáértő embert.

Persze a fejlett rendszer ennél bonyolultabb lesz. Ha lesz. A fejlett rendszerben például nem rendelkeznek a résztvevők egyforma szavazattal.

   A fejlettebb rendszerben a nép akaratát jobban kifejezi, ha a kérdésre nemcsak igennel, nemmel lehet válaszolni. Hanem például: erősen igen, gyengén igen, erősen nem, gyengén nem, lényegtelen kérdés, kevés az információm, stb..

   Továbbá, ha különböző döntéshozó egységek (nép, szakemberek, választott vezetés) kombinációja hozza a döntéseket.

Lehetne még sorolni a fejlett rendszer kisebb elemeit, tégláit.

d) A fejlett rendszer sok kisebb elemből épül fel, de még lényegesebb, hogy egyáltalán eljussunk a fejlett rendszerhez. Ehhez pedig ki kell építeni az erős polgári demokráciát a maga központi hatalomtól független intézményeivel.

Illetve a polgári demokrácia keretein belül el kell jutni addig, hogy a rossz, kicsit is diktatórikus vezetések leváltásra kerüljenek.

e) Ennél is lényegesebb a fejlett demokrácia-oktatás kiépítése. A fejlett oktatás azonban a vezetésen múlik, mely azt szükségszerűen elsinkofálja.

Ezt is a népnek kell kiveszekedni, kikényszeríteni.

Itt azonban már felvetődik a manipuláció problémája.

f) A demokrácia elméleti lényege, a több, lehetőleg okos (minden okos alternatíva megjelenése)  vélemény, (ill. vélemény általi érdek)  matematikai, logikai módon való összeegyeztetése, összevonása.  Az egy, kevés vélemény, (egy érdek) a demokrácia, a közösségi érdek ellentéte. A sok zavaros, kaotikus, nem összeegyeztetett vélemény (kaotikus érdek) ugyancsak a   demokrácia ellentéte. A döntéshozó rendszernek olyannak kell lenni, hogy ezt az elméleti lényeget teljesíteni tudja.

e) A demokráciaszint pontos mérése is lényeges. Bár erről elég bőven esik szó a könyvben, fontosabb elemeit itt is vázolom.

   A döntéshozásba beleszóló, ellenőrző független állami, szakmai, ill. civil intézmények számát, azokban tevékenykedő emberek számát, valamint azok függetlenségét kell mérni. Egyszerűbben, csak azokat kell mérni, akik a központi hatalomtól valóban függetlenek.

  Továbbá, a népszavazások, népválasztások számát, a résztvevők számát, illetve a szavazások demokratikus szabályosságát kell mérni. Egyszerűbben csak azon népszavazásokat, ahhoz hasonló akciókat kell számolni, melyek a demokrácia szabályai szerint jöttek létre. A demokrácia sok szabályát itt nem sorolom fel.

  Továbbá az állampolgárok helyi, hétköznapi (lakóhelyi, munkahelyi, iskolai, ügyfélbeli, stb.) beleszólási (panasz, javaslat, stb.) lehetőségét kell mérni.

 Demokrácia és manipuláció.

A nép nem ismeri fel a saját érdekét, az igazi demokráciát, mert agyon lett manipulálva a gondolkodása. Nyilván a  többé-kevésbé diktatórikus, szűk-szélesebb vezetés manipulálja, akinek az érdekeivel ellentétes az igazi demokrácia.

Ki a nagyobb hibás, aki manipulál, vagy aki hagyja magát manipulálni?

Válasz helyett egy újabb kérdés: a nép alapjáratosan, a természete miatt utasítja el az igazi demokráciát vagy a manipuláció miatt?

A történelem mindenesetre azt bizonyítja, hogy a nép hihetetlenül jól manipulálható.

A történelem tele van a nép manipulálhatóságának példázataival.

Csak hogy a mostaniakat nézzük.

 a) A II. világháború, igaz ez nem mostani, de azért nem régi, egy örökké fennmaradó manipuláció-etalon. Az értelmes ember csak elképedve tekinthet, erre és a többi hihetetlen népbutaságra, népőrjítésre.

 b) A jelenlegi iszlám vallás elég sok szélsőséges tagja szintén elképesztő. Mint mondtam nem az ideológiákat, vallásokat kell okolni. Mert azok csak ürügyek a manipulálok kezébe és a manipuláltak fejébe.

Nem a nácizmust, nem a kommunizmust, nem az iszlámot, egyik vallást, ideológiát sem kell okolni. Legfeljebb megállapítható, vannak ideológiák melyek fél fokkal (csak fél fokkal) alkalmasabbak a manipulációra, mint más ideológiák.

 c) A következő példázat Észak-Korea, valamint Dél-Korea esete.  Ugyanazon genetikájú és kultúrájú nép szinte merőben eltérő rendszert építve szinte ellentétes eszméket vall, szinte ellentétes társadalmi gondolkodással bír. Attól függetlenül, hogy a déliek járnak közelebb ez igazsághoz, a lényeg mégis a nagyfokú különbség, mely csakis az eltérő kommunikáció, a manipuláció hatására jöhetett létre.

 d) Hogy ne csak a politikai manipulációt nézzük, vegyük be a sorba a kereskedelmi manipulációt, más néven a reklámokat. A reklámok többségéről, az összehasonlító adatok nélküli reklámokról van szó, az egyszerű agymosó reklámokról.  Melyek az emberek jelentős részére (30-60%, milliókra, milliárdokra) hatással vannak. Jó példázat az emberek manipulálhatóságára.

 e) Végül kis hazánk, Magyarországon, 2016 év környékén létrejött manipulációt is be kell venni a példázatok közé. Nemcsak azért mert erre közvetlen rálát az szerző, de azért is, mert ez már egy új manipulációs kort jelenít meg. Elképesztően nyilvánvaló valótlanságokat szop be a magyar nép, jelentős része. Olyanokat, amiket tíz évvel ezelőtt még kinevetett volna, pedig már akkor sem volt a csúcson. Az előző példák után, valamint a tendencia elemzése után mégsem mondhatjuk, hogy a magyar nép, negatív kivétel volna. Azt mondhatjuk, hogy a népek rangsorába e szempontból is (manipulálhatóság, stb.) az alsó negyedbe tartozik, de nem kivételes. Van hozzá hasonló.

Valamikor naivan azt gondoltam a magyar nép nem az alsó, de a felső negyedbe, minimum a középmezőnybe tartozik, sajna ez életem egyik legnagyobb csalódása. Még ezzel együtt sem, kivételesen gyenge.

A manipuláció lényeges jellemzői:

a) A manipuláció, pontosabban a tömegmanipuláció egyfajta meghatározása: olyan kommunikáció, melynek hatására, az emberek jelentős része ( 10-60%) a manipuláló szándékának irányába változtat a véleményén.

  A felhozott példák mutatják az emberek, a nép, a tömegek hihetetlen manipulálhatóságát.

  A történelem során a rengeteg régi tévedés mellett, illetve a rengeteg új tévedés mellett mégis megjelentek igazabb új gondolatok. Valahogy így mégis előre evickélt az emberiség. A manipuláció, a tévedés, a káros torzítás, tehát akár természetes folyamatnak is vehető.

Kérdés viszont hogy ez a folyamat marad, netán, javul, vagy romlik. Sajna, inkább romlás látható.

b)   A kérdés a jövő, illetve a tendencia.

Egy tendencia mindenképpen világosan kirajzolódik: a szándékosság, valamint a beletörődés (elfogadás).

Kb. 10 évvel ezelőtt írtunk egy könyvet melyben, végeredményben egy groteszk rémálom jelenik meg. A manipuláció jövőbeli tankönyve azt jelenti, hogy a manipuláció „szándékossá és elfogadottá” válik. Akkor még nem gondoltam, hogy 10 éven belül ténylegesen is realizálódik ez a rémálom.

A szándékosság természetesen nem új keletű, nehéz megmondani, hogy egy hazugság, ferdítés, csúsztatás mennyire szándékos. Én azt gondolom az is egy modern kori tendencia, hogy manipuláló maga sem hisz a terjesztett dologba, a célja egyértelműen az agymosás.  Tehát a szándékosság is tendencia.

Ami igazán új, az mégis a kettő összekötött erősödése: „a manipuláció szándékossága és elfogadottsága”. Ez a kétoldalú tendencia, ami új, ami egyértelműen megjelenik, ami sokkal veszélyesebb, mint minden eddigi manipuláció.

    Ennek is az „elfogadás” része erősödik, amikor a manipulált azt mondja: igen én tudom, hogy manipulálnak, hazudnak, de ezt én már megszoktam, ez így természetes, ezt én elfogadom. Ez több szempontból új és borzalmasabb helyzet.

Nem tudom megfigyelte-e a kedves olvasó, de politikai elemző műsorokban többnyire manapság nem az ügyet elemzik. Tulajdonképpen a manipulációs taktikákat elemzik. Mi más ez, mint a manipuláció elfogadása.

Visszatérve, mit jelent a manipuláció elfogadása?

Például a manipulálónak nem kell nagyon trükközni, titkolni a hazugságait.

Ezt tapasztalhatjuk például 2016 táján Magyarországon. Az emberek nagyobb része tudja, kijelenti: igen tudom, hogy ez így nem igaz, tudom, hogy ez manipuláció, de mégis „ezért, vagy azért” elfogadom.

Régebben is volt ilyen: - ugyan már fiam, mindig is voltak, vannak, lesznek urak, és szegények. Csakhogy még az ilyen beletörődő sem fogadta el, ha az úr, a szemébe hazudott és azt mondta: nincsenek urak és szegények. A beletörödő azt mondta: beletörődök abba, hogy vannak urak és szegények, de erről legalább ne hazudjunk. Más nyilvánvaló hazugságokat sem fogadott el.

    Az új, korunk beletörődője, viszont bármilyen hazugságba beletörődik.

Még azt is elfogadja, ha azt mondják neki: nagyjából minden rendben van. Sőt azt is elfogadja, legalábbis nem lázadozik, ha azt mondják neki: nincs is itt komolyabb hazudozás. Ez tehát egy magasabb szintje a beletörődésnek, mert mindenre kiterjed. A manipulálónak nem kell trükköznie, titkolttá tenni a hazugságait, elég, ha sokat ismételgeti, hiszen a manipulált elfogadja. Elfogadja pl. ezért:  a manipuláció, az élet része.

Tulajdonképpen ezzel megszűnik az igazság. Szerintem elveszik az élet értelme, de hogy hosszabb távon ez milyen bajokat hozhat, egyelőre még nem tudjuk.

A tömeg manipulálhatóságának tényezői:

a)      Van egy 10-30%-ig terjedő az átlagostól rosszabb, rosszra hajlamos réteg. Nyilvánvalóan elég banális a megfogalmazás: rossz, rosszra hajlamos. Csakhogy a konkrétumok nélküli általánosítás, „rossz, rosszra hajlamos” oka, éppen az, hogy sok minden lehet ez a „rossz”.

E réteg sok minden károsat, ártót tehet a társadalom szempontjából – ezt jelenti a rossz.

      b)   Ha már rétegek azt se felejtsük el, nemcsak manipuláltak vannak, de

       manipulálók is. Persze ez utóbbiak a rosszak közé tartoznak. De kik

       tartoznak ebbe a rétegbe? Nos ezen már el lehet elmélkedni. Azt

       azonban el lehet mondani: sok magát nagyon rafináltnak tartó ember,

       valójában átvert, kihasznált ember.

c)       Nemcsak a rossz réteggel kell számolni. A „jó” többség illetve relatív többség gyengeségeit szintén figyelembe kell venni.  Ugyanis ha rossz 10-30%-hoz csak 30-50% „csatlakozik” akkor már a többség rossz irányba menetel. Tehát a következőkben a „jók” többségének azon 30-50%-ról lesz szó, akik mégsem egészen „jók”. Leegyszerűsítve: a naivak és közömbösök 30-50% rétegének (többség, relatív többség) néhány gyengesége. Ezekről lesz szó a következőkben.

d)      Ha manipuláció, akkor mindenképpen a „jó királyba”, a vezetőbe, vagy a vezető eszmébe való naiv hit, amit be kell sorolni a tényezők közé.

e)      Ha nem is hisznek a jelenlegi „jó királyba” de mindenképpen messiásra, megváltó emberre várnak. A nép a tömeg nem eléggé hisz magába, nem eléggé hisz a demokráciába.

f)       Ha hisznek is valamennyire a demokráciába, semmiképpen nincs meg a többségbe, a relatív többségbe, a békés, kemény, de következetes küzdelem akarata, illetve tudása. Pl. hogy tömegtüntetésekkel, nagy sztrájkokkal, ill. ellenszavazásokkal, leváltásokkal is el lehet küldeni a csapnivaló vezetést. Sőt azt sem értik, miért kellene a rosszat leváltani, elküldeni, ha nincs helyette igazán jó, ha nincs megváltó. Az pedig szinte fel se merül, hogy ők maguk, mi magunk, vagyis a nép vegyük át a vezetési funkciók egy részét.

g)      Mindenképpen el kell gondolkodni, hogy az általános ember butaságot mennyire vehetjük a tényezők közé. Ha a mindennapi életbe gyakran felkiáltunk: „de ez hatalmas ostobaság”, akkor miért csodálkozunk, ha a nép manipulálható.  Az emberek (beleértve magamat is) még mindig nem látják át eléggé a dolgokat, még nem képesek a helyes utat kiokoskodni, pláne ha közben mindenféle félrevezetések térítik el őket.

h)      Ugyanakkor felmerülhet a gyanú: lehet, hogy az ember, a többség, relatív többség nem is  akar teljesen békés, igazságos, igazságot feltáró életet. Avagy e gondolat válik általánossá: ennél úgysem lehet jobb.

i)        Nyilvánvalóan a manipuláció elfogadásban szerepe van annak is, hogy a valóság fokozatosan átcsúszik fiktív világba (filmeket nézünk, élethű játékokat játszunk, stb.).

j)        Annak is szerepe van manipulálhatóságban, hogy a hatalmasra növekedett hazugságtengerben még nehezebb az igazságot megtalálni.

k)      És végül, de nem utolsósorban, e gondolat elterjedése, általánossá válása: a manipuláció természetes, mindenki manipulál. A manipuláció az élet része, el kell fogadni.

Természetesen mindezen tényezők hamis ártó tényezők.  Természetesen sem a manipulációba sem a fejlődésképtelenségbe nem szabad belenyugodni. Az is látni kell, hogy a stagnálás, a pangás, hanyatlásba megy át. Ez tisztán kirajzolódik a természetrombolás vonatkozásában. Nem elég beállni egy alacsony negatív szintre. Folyamatosan előre kell lépdelni, hogy a katasztrófát elkerüljük, és a földet az utókornak megőrizzük.

 

 A demokráciaoktatás kifejtése.

Nem mellékes, de nagyon is fontos kérdés. Egy fejlettebb demokratikusabb (igazi demokrácia) csak úgy tud létrejönni, ha az emberek értik a demokráciát ehhez pedig már elemi és középiskolában oktatni szükséges méghozzá megfelelő mennyiségben és módon. Tehát mivel alap-lerakásról van szó, ezért a látszólag mellékes oktatási probléma, valójában rendkívül fontos. Már korábban is említettem, hogy ez elméleti oktatást össze lehet kötni gyakorlati oktatással, vagyis egyszerűen az iskola, az osztály mint demokratikus közösség funkcionálna. pontosabban mint egy igazi korszerű demokratikus közösség, vagyis a jelenleginél sokkal nagyobb beleszólása lehetne a tanulóknak.

Erről egyébként eszembe jut a sokat átkozott szocializmus benne az iskolai úttörőőrsökkel, melyek meglepő, de viszonylag demokratikusan ügyködtek. A fejletlen országokban egyébként nincs hagyománya, kultúrája a demokráciának, sajnos Magyarország is ezek közé küldötte le magát.

Mi az amit elméletileg is, gyakorlatilag is alátámasztva meg kellene értetni az iskolás gyerekekkel. 

1.       Miért hasznos a közvetlen demokrácia, milyen előnyei vannak. Egy demokratikus közösségben lehet az egy osztály, egy őrs, vagy cserkész-csapat, egyéb, nemcsak az érdek szempontból jó lenni de érzelmi szempontból is. Vagyis a tagok, egy igazi demokratikus csapatban egyszerűen jól érzik magukat.

2.      Az egyén érdeke, általában azonos a közösség érdekével. Az együttműködés, vagy a szabályozott tisztességes verseny mindenkinek hasznos, a harc rövidebb-hosszabb távon mindenkinek káros.

3.      Meg kell érteni, értetni: mi a magánügy és a közügy közötti különbség.

4.      Nem szabad a közügyekről való vélemény-nyilvánítást valamiféle okoskodásnak, intrikálásnak, hőzöngésnek, stb. venni

5.     Többek között meg kell érteni és értetni: miért rossz, káros az automatikusan utánzott vélemény. Miért jó, ha mindenki önálló véleményű, de a közösséget tisztelő a többségi akaratot elfogadó tagja a közösségnek.

6.      Valamint a könyvembe leírt gondolatokat egyszerűen, iskolás szinten meg kellene tanítani.

Szóval a fenti alapokat mindenképpen a gyerekekbe kell plántálni.

A pondrók természetrajza.

A pondró egy összefoglaló név. Lehet tetű, féreg, sáska, vagy más.

A pondró nem tudja magáról hogy pondró, embernek, sőt normális embernek képzeli magát.

A pondrók két fő fajtára oszthatók:

Az egyik:  csák neékím neé legyín bajóm, a többi neim eirdekel  - fajta.

A másik:  arrogánshatalomsegnyalo - fajta. Ez a fajta a veszélyesebb, kártékonyabb.  

Tápláléka a hatalom tomporán keletkező váladék ezért erősen kötődik a hatalomhoz. Kiváltképp az arrogáns hatalom tomporán keletkező váladékot imádja.

Ő maga meglehetősen önállótlan tehetségtelen, ezért élősködő módjára  szerzi meg a szükségleteit. Azt viszont tudja, hogy az arrogáns hatalom az élősködök számára előnyős környezetet hoz létre. Másfelől egyszerűen vonzódik az arrogáns hatalom egyedeihez. Ezért az igazi pondrók nem szeretik a szelídebb gyengébb hatalmat.  Nem szeretik az ellenzékben levő politikusok testnedveit, csakis a regnáló hatalmasokat követik.

Mivel az arrogáns hatalom kedvezően hat a pondrók életfunkcióra ezért az arrogáns hatalom megjelenésekor, pondrók ezrei, tízezrei, nem ritkán, millió élednek fel. Tömegesen élednek fel, szaporodnak, az arrogáns hatalmasok testváladékait és minden mást felzabálva, kivirulva boldogan élik az életük.  A pondrók  egymást ritkán falják fel, de előfordul.

A pondrók és az arrogáns hatalom közötti éltető kapcsolat kölcsönös, az arrogáns hatalom az által marad életben, ha tompora steril állapotba van nyalva.

A pondrók, valamint az arrogáns hatalom, a számukra ínségesebb időszakokat a tetszhalál állapotában vészelik át.

A logika kiterjesztése.

Először felteszek kérdéseket, amikre nem válaszolok.

Az igazság-keresés, ill. igazság-megtalálás azonos a problémamegoldással?

A logika, igazságkeresés, vagy problémamegoldás?

Van külön matematikai logika, egyéb természettudományos logika, játék logika, igazság logika, erkölcsi logika, politikai (társadalmi) logika, egyéb más logika? Vagy a logika részei nem különülnek el teljesen, van egy közös magjuk, illetve összefüggnek?

Az biztos, hogy a logika, gondolkodástan, igazságtan nem arról szól, hogy megnevezze a konkrét igazságokat, hanem arról, hogyan, milyen úton-módon juthatunk el az igazsághoz. Vannak az igazságkeresésnek, problémamegoldásnak szabályai, vannak módszerei, vannak eszközei, vannak tévedései, ezeket kell felsorolni.

Tehát amikor megállapítunk valamit, akkor megállapításon kívül illő azt is megmondani, milyen szabály, mód, eszköz, stb. alapján jutottunk a megállapításhoz. valójában csak akkor tudjuk bizonyítani az adott konkrét igazságot, ha a hozzávezető út, mód, eszköz elfogadott és helyes. Valamint csak ebben az esetben jöhet létre, rációra alapozott közmegegyezés.

A politizálás a politikai logika a kedvencem. Pontosabban ez egyben társadalmi, történelmi logika is.

A politikai logika egyik problémája, a „jó” cél szentesítheti az eszközt? Erről már értekeztem, most biztosan nem fogok bővebben kitérni rá.  Vannak más problémai is melyekre szintén nem térek ki.

Az biztos, hogy a puszta hatalmi logika nem a közérdekről, közjóról a közügyekről szól, (legfeljebb így, vagy úgy érintkezik), ezért ezt ne politikai (társadalmi, történelmi) logikának nevezzük, hanem hatalmi logikának. A hatalmi logika, a hatalomtechnika, a hatalom megszerzésének magtartásának, növelésnek logikája. 

Most itt viszont a politikai, társadalmi, történelmi (közjó, közérdek, közügy) logika egy másik fontos problémáját szeretném taglalni.

Legyen a probléma címe: a reálpolitika jó, vagy rossz?

(A reálpolitika, tehát nem a hatalomtechnikáról szól) Akkor miről? Például, egy ország nemzet,  maradjon e, a régi megszokott „rossz” úton, alkudjon meg, vagy válasszon egy kockázatos utat, mely  jó esetben, komoly fejlődést jelent,  rossz esetben azonban akár  bukást  is jelenthet?  Tehát a vezetőnek, politikusnak a politizálónak melyik utat érdemes választani?  (De itt már mindjárt itt is megállapíthatjuk: ez is kiterjeszthető például az egyének életére is, tehát nem csak társadalmi kérdés.)

Nyilván mérlegelni kell, a régi út mennyire rossz, mekkora a bukás kockázata, vagyis mekkora az előrelépés esélye. Ráadásul az is kérdéses, hogy a feltételezett jó út, biztosan jó?  Hogy ne csak, rébuszokba beszéljünk, nézzük például az 1848-as szabadságharcot. Vagy nézzük a kiegyezést. Vagy nézzük Kádár János megítélését. Vagy szinte bármelyik komolyabb történelmi eseményt. Pl. mekkora esélye volt a szabadságharc győzelmének? Nem lett volna kevésbé kockázatos megoldás? Ha győz a szabadságharc, az biztosan jó lett volna hosszabb távon a magyar nemzetnek?

Ugyanakkor ebben a kijelentésben is van igazság: ha a politika politikus vezető nem az ideális jövő felé néz, ha belenyugszik a rosszba, ha nem törekszik változásra, ekkor a társadalom nem fog fejlődni. A stagnálás pedig veszélyes, hanyatlásba fordulhat át. Ugyanez igaz a magánéletre is.

Az biztos, hogy elméletileg állandóan a jóra, jobbra kell törekedni. Elméletileg állandóan pontosan elemezni, kritizálni kell a jelent, pontosan elemezni kell a jobb (az ideális optimális) jövőt, elméletileg a változásra kell törekedni. Más kérdés, hogy a kockázatok pontos elemzése után mire vállalkozunk a gyakorlatba. Illetve az adott vezető, politikus mire vállalkozik. Az is biztos, hogy valamennyire gyakorlatilag is változtatni kell, a változtatás mértéke üteme, ami kérdéses.

De már az is fontos megállapítás, hogy elméletileg, szavakban, törekvésekben mindenképpen a fejlődésre, a változásra kell törekedni, és valamennyire tettekben is.  Ugyanis a politikusok, vezetők többsége nem így gondolja. A többség bizony szavakban, tettekben is stabilizálni akarja a jelen helyzetet, egyben a saját hatalmát. Tehát a fejlődés már magjában el van fojtva, tisztelet a kivételnek. Ugyanakkor, mint mondtam, a fejlődés helyes irányát, a jó utat nagyon alaposan pontosan kell kiszámítani.

Minimálisan e gondolatok jegyében próbálhatjuk meg a történelmi, társadalmi eseményeket értékelni.