Vígasztalás Viktóriának

VIKTÓRIÁNAK

madarakkal és virágokkal üzentél

ők hozták hívó szavad

mikor eltévedtem

szelíd szél szaladt utánam

forduljak vissza

nem arra vagy

szarkaláb-kék égre írták

nevedet a fecskék

hogy tudjam majd

hogyan szólítsalak

TE ÉRTED EZT?

Madárszor madár az madár.

Madár meg madár az madarak.

Madarak meg madarak

annyi, mint madárraj.

tér plusz madár plusz ember,

egyenlő: földi táj.

Ez a valóság matematikája.

De a tóban víz van,

a virág virágzik,

mint gyermek hangjában a jövő.

Te érted ezt?

ELREJTHETLEK-E

Elrejthetlek-e,

lehetek-e létezésed bokra?

Melegíthetlek-e,

ha magam is vacogva,

dideregve élek,

tudva bár,

hogy elrendeltetetten

fényes az ítélet.

Titkolhatlak-e,

ha Isten minden titkát

homlokodra írta,

benned elhelyezte?

Gyújthatok-e gyertyát,

ha jelenlétedtől

világos az este?

Megvédhetlek-e

támaszkodhatsz-e

erőtlen karomra?

Szavaidra várunk,

mint szükséges élelemre.

Kit Krisztus óv, annak

nincs szüksége védelemre.

BERZSENYI DÁNIEL LEVELE

SPITKÓ VIKTÓRIÁNAK

Odabenn szabad vagy,

bensőd véghetetlen tájain.

Ne félj, Barátném,

csak kívül fáj a kín.

Ne félj, szólj, kiálts, Barátném,

Isten békéje véd,

megtörhetetlen büszkeséggel

lehetsz csak hű cseléd.

Ne félj, kiálts, Barátném,

ha is most Téged harc fogyaszt:

Jövendőd boldog fényeknek

mutatja meg majd arcodat.

ÉJSZAKA

Éjszaka lett ránk.

Kint menekülnek a fák a viharban.

Tárt szárnyú ablak

ölelgeti most szobádat.

Villámkék fátyolba borítja

a májusi dúlt ég

félve fehérlő tested az ágyon,

és dörög is már.

Négy év méltó végéhez,

Viktória, így szép

VIGASZTALÁS VIKTÓRIÁNAK

Túlér az éj önnön határain,

a meglelt szó megfejthetetlenül

sejlik tovább; csillag-hieroglifa,

mert minden érthetőn, elérhetőn

túl létezik, mégis bennünk ragyog!