2000 0213-11.EgynaposV

1.Hdf4 e5 2.g6 exf5 3.gxf7 fxe4 4.Fxe4 gxf7 5.Be3 Be8 6.Hg4 f5 7.Hg6 Be9 8.Hf7 Bee7?

1.g6 Hhf8 2.e6 Bg8 3.Fxk7 Fxk7 4.Vxk7+ Hh9 5.Vxi7 Bcf8 6.Hdf4 Bh8 7.Vi3 Bk6 8.Fxk6 1-0

No. PNo. Name Score WP SB PS rat. TPR W-We

1. 2 Bódor Sándor 5.5 27.5 20.50 22.0 2438 2435 +0.00

3 Sütő Péter 5.5 26.0 19.00 22.5 2337 2463 +0.85

3. 6 Molnár Zsolt 4.5 30.5 16.25 18.5 2205 2282 +0.38

1 Schenkerik Csaba 4.5 24.5 13.00 16.5 2466 2288 -1.15

5. 4 Gados László 4.0 28.5 14.50 16.5 2234 2436 +1.66

9 Koncz Tibor 4.0 25.0 8.25 17.0 0000 2111 2111

10 Molnár Attila 4.0 21.0 6.75 14.0 0000 2072 2072

8. 5 Kisimre István 3.5 24.0 8.00 16.0 2228 2114 -0.56

9. 7 Vámosi Péter 3.0 21.0 3.75 8.0 2189 1623 -1.05

10. 8 Hamar István 2.0 22.0 1.75 7.0 0000 1654 0

11. 11 Pereszlényi Gabriella 1.5 19.5 2.00 10.0 0000 2021 0

A Sakkélet 1999. 11-12. számának 324-ik oldalán sajnos engem igazoló

megállapítást olvasok a sakkhírek újságírói megközelítéséről, a mi esetünkben

a helyi Napló és a hexasakk valós helyzetéről. Kivonat az általam nagyra

becsült Bilek István a Mai Magyarországban megjelent cikkéből:

"... Mit tetszenek képzelni? Magyarországon vagyunk, tessék tudomásul venni a

sportoligachia ízlésterrorját. A sorrend a foci, foci, majd újra a foci -

esetleg jégkorong, kézilabda, kosárlabda..."

Én is beszéltem és írtam már erről több helyen térben és időben, pl.

" Újsághír :" Életének 76. évében elhunyt Fülöp Kornél Aranytollas újságíró."

Kornél bácsi fiatalokat meghazudtoló fogékonysággal rendelkezett. 1987-ben

felhívtam a Napló Sportrovatát, ő vette fel a telefont. Kifakadtam, hogy az

újság tele van focival, a mi sportágunkat nem támogatják még csak a hír

erejével sem.

Azt mondta - van benne valami, pakolja össze a cókmókját, hexasakk mizériáit

és jöjjön be a szerkesztőségbe. Bementem, hosszasan elbeszélgettünk és attól

kezdve, ha szórványosan, hézagosan is, de azért jobban jelen van a hexasakk

a debreceni Naplóban. Sajnos a IV. Hajdú kupáról igen rövid hír kerekedett, de

ebbe már beleszólt a nem várt könyörtelen elmúlás. Emlékét megőrizzük.

IV. Hajdú Kupa, 1991. október 18-20."

vagy pl. ebben a pályázatban, amit most kivonatosan bemutatok mélységes

szomorúságomban, hogy másokat is utolért a mi sanyarú sorsunk:

"Támogatási alap pályázat

...Nehezen fogadják el az újat, a kezdeményezőt, a mást akarót. Furcsamód a

labdától nem veszik rossz néven, ha több fajta, eltérő nagyságú pályán közel

hasonló szabályok szerint pattogva bírja mozgásra az embereket. Bezzeg a

sakkfigurákra egyből gyanakvó szemekkel néznek, ha nem a megszokott

négyszegletű mezőkön trónolnak.

Az új dolgoktól való félelem és tartózkodás még most is nagy visszatartó

erővel hat, pedig a történelem során már többször beigazolódott, hogy az újító

eszméké és embereké a jövő.

A szellemi sport mennyiségileg eltörpül az úgynevezett testet megmozgatótól,

pedig azok is erősen megkövetelik az ép és teherbíró szervezetet, ha sikereket

akarunk elérni benne. A hexasakkozás is egyrészt tudomány, tehát megtanulni

való ismeretek tárháza, másrészt kemény fizikai felkészülést igénylő

versenysport. Az ép testben, ép lélek - fordítva is megállja a helyét - ép és

állandó munkára serkentett szellem is feltételezi, sőt biztosítja az ép és

egészséges sportos embert... Debrecen, 1994. április 12."

Sajnos az utóbbi időkben megint mély elhallgatás a sorsunk a Napló részéről.

Furcsamód egy helyi újság éppen a körzetében történő eseményeket szorítja

háttérbe, ezzel sötétségbe tart több helyi kezdeményezést és megpróbál valami

nagy országos hírközlő szerepében tetszelegni, ami pl. a Népsportnak, a TV-nek,

a rádiónak lenne szerepe. Lelkük rajta, meg a szemellenző. /sic!/

*

Megkezdtük a 2000. évet. Sütő Péter jóvoltából és nem kis erőfeszítése nyomán,

viszonylag szép létszámmal zajlott le a 11. Nyílt Egynapos verseny. Köszönet

neki és kedves családjának. Örülök annak, hogy Budapestről és Bátaszékről is

jöttek versenyzők. A vasutassztrájk talán befolyásolta többek megjelenését.

Kedves és szívet melengető színfoltja volt a versenynek a 6 főből álló

gyerekcsoport. Jövőnk zálogai ők. Legfőképpen Varga Imre és Nagy Ádám, akik

már nem csak lépegetnek, hanem gondolkodnak is.

*

Megint veszélybe került a helyünk a Közösségi Házban, mivel felháborító módon

Debrecenben bezárták a szép múltú Kölcsey művelődési központot. Köszönhetően

a kapzsi politika és profit hajhászó vadkapitalizmus embertelenségének, aminek

örve alatt olyan mondat hangzott el Virág László megyei önkormányzat alelnöktől

2000 január 21-én a Naplóban, hogy: "A város szégyene a volt Kölcsey művelődési

központ épülete. Én azt sem bánnám, ha a leendő vevő lebontaná". Gondolom ezt

nem kell különösebben kommentálni. Mondhatni, ez aztán igazán magáért beszél.

Csak az a fájó számunkra, hogy ezért szétszórják mindenfelé a szakköröket és

rendezvényeket, ami ide az Újkertbe is elért, csökkentve a mi szűkös és zűrös

lehetőségünket is.

*

Közben jutott eszembe, hogy többször kértem Szilánkjaimban azokat a

hexasakkozókat, akik olyan városokban vagy településen laknak, ahol többen

kedvelik sportágunkat: rendezzenek minél több helyi versenyt és így neveljenek

fel egy újabb generációt. Sajnos nem nagyon követték példámat, így egyelőre

csak én örülhetek, hogy van Debrecenben ígéretes utánpótlás. Olyanok, akik most

már rendszerint engem is megelőznek örömömre-bánatomra. Ehhez az kellett, hogy

minden héten kétszer rendszeresen és kitartóan tartottunk edzést. Többször

előfordult, hogy nem adva fel a reményt egyedül tartottam a frontot, míg

kialakult egy meghatározó tagság. Milyen szép lenne távlataink szempontjából,

ha a többiek is átvették volna módszeremet.

*

Elnézést kérek: önnosztalgia.

Talán teljesen feledésbe merült az a tény, ami ma már csak történelem

(remélem legalább a hexasakk hosszú távú életképességét bizonyítandó), hogy

először próbálkoztam 1988 elején több-kevesebb sikerrel a megnyitáselmélet

körvonalait lerakni, avagy ködösíteni. Kinek-kinek tetszése szerint.

Nekem főleg az előszavam marad emlékezetes és örülnék neki, ha esetleg többen

magukévá téve tovább fejlesztenék, vagy legalább felhasználnák forrásként.:

Ősidők óta olthatatlan vágy hajtja az embert, hogy megértse a világot és

benne önmagát. Állandó szellemi kalandozásai során újabb és újabb vizekre

hajózott, s mint homo ludens kipróbált minden játékot, megpróbálva abban is

létrehozni az egyre tökéletesebb önmegvalósítást.

Az utóbbi évszázadokban sokszor próbálták megújítani a sakkot, de a kísérlet

mindig kudarcba fulladt.

Ennek nyomasztó, de az újat mégis akaró szellem tudatában, 1973-ban, Londonban

bemutatták a hexasakkot, melyet a lengyel származású Wladislaw Glinski talált

fel, s szerzett ezzel örömet nekem és sok más - játékot, sportot, művészetet

és sakkot szerető embernek.

A hexasakk több tényezővel ragadhatja meg az érdeklődőt: A hatszöggel, ami a

természetben a méhek több millió éves, hihetetlenül precíz alakzata,

éléskamrája, nászhelye, lakhelye és védjegye. Franciaországban élő és alkotó

Vasarely /Vásárhelyi Győző/ magyar származású festőművész alkalmazza

előszeretettel a hatszög variációkat, szemet gyönyörködtető sokszínűségben,

megkapó eleganciával, új gondolat-forrásokat fakasztva.

A harmadik színnel, ami szinte negyedik dimenziót ad a sakknak, a kombinációk

megtriplázásával, messze elágazó mélységével és sokszínű, de könnyen

elsajátítható bonyolultságával. Ezzel is a harmadik évezred szellemi sportjává

avatva a hexasakkot. A figurák hadrendjével, ahol a két tábor nosztalgikusan,

felfeszített íjként feszül egymásnak, a régi lovagi háborúk ék alakban

felsorakozott seregeit mintázva. Debrecen, 1988. február 12."