1987 0530-OrbanK

Tisztelt Sporttársak! Nem hagyományos versenykiírást kapnak kézhez,

hanem egy olyan verseny meghívóját, amilyen még a világon hexasakkban

sohasem volt!

Orbán, a szőlők és borok védőszentje hívja Önöket, de nem borivási

versenyre! Ennek ellenére legény legyen a talpán, aki ezt a versenyt

dülöngélés nélkül kibírja!

Versenyünk 1987. május 30-án 14 órakor veszi kezdetét. Előtte kiadós

ebédet adunk, a versenyzőket erőnlétileg "feljavítjuk". Erre azért

van szükség, mert a május 30-án 14 órakor kezdődő 5x5 perces

gyorspartikból álló küzdelemnek május 31-én 14 órakor lesz vége!

Tehát a versenyzőknek rövid megszakításokkal 24 órát kell

egyfolytában játszaniuk!

E versenyen bárki részt vehet, aki tagja a MTHSZ -nek.

A verseny színhelye: Albrecht Dürer Művelődési Ház HAJÓS, ahol nagy

szeretettel várunk minden indulót.

A verseny nevezési díja 450 forint, melyet a nevezési határidőig a

szövetség címére kell megküldeni, mely egyben nevezésnek számít.

A nevezési határidő: 1987. április 20.

A verseny díjazása: az I. helyezett nyeri egy évre az Orbán kupát,

az 1-6. helyezett tárgyjutalomban részesül. Díjazzuk a versenyt

végigjátszó legfiatalabb és legidősebb versenyzőt is. Ezen felül

helyezéstől függetlenül mindenki kap egy nyakba akasztható

Orbán-poharat, amit, ha szerencséje van a verseny után, Szent Orbán

tiszteletére többször is megtöltenek.

A nonstop versenyre hivatalos a Magyar Televízió Leg-Leg-Leg stábja

is, Rózsa György vezetésével, mivel megpályázzuk a Guiness Book-ba

és a magyar rekordok könyvébe való bekerülést.

Tehát még egyszer a program: beérkezés legkésőbb 12 órára, utána

bőséges ebéd, majd technikai értekezlet, és délután kettőkor

elindulnak az órák. A helyszínen a 24 óra alatt állandóan büfé áll a

versenyzők rendelkezésére, ahol a verseny végéig kávét, üdítőitalokat,

harapnivalót lehet vásárolni, mert a következő étkezés csak a verseny

végén lesz. Hogy tétje is legyen a játéknak, a versenyen való

jelentkezéssel egy időben minden versenyzőnek 200 forint "állóképességi

díjat" kell a helyszínen befizetnie. Aki a 24 órai "lekolompolás"

előtt erőnléti okokból nem folytatja a versenyt, az az állóképességi

díjat elveszti, kárpótlásként 1 liter bort kap, ami a mélyebb alvást

fogja elősegíteni valamelyik szalmakazalban. Természetesen aki talpon

marad, az állóképességi díját visszakapja. A versenyzőknek ezen kívül

számtalan meglepetésben lesz részük, mert Orbán igen-igen szereti a

jó hangulatot.

Jöjjön nem fogja megbánni!

Alföldi Albert

a művelődési ház igazgatója

Gelencsér Híradó 1987/2.

Amikor legelőször felkerestem Gelencsér Mihályt, az MTHSZ elnökét,

hogy riportot írjak az Orbán Kupa hexasakk villámversenyről, mereven

elutasított, azzal a megjegyzéssel, hogy még nem volt ideje

megemészteni a dolgot, és túl indulatosra sikerülne a riport, amit

később esetleg a szemére vetnének.

- Most, hogy újra felkerestem, tud-e már tárgyilagos nyilatkozatot

adni?

- Semmitmondó nyilatkozatot, vagy öncélú bíráló nyilatkozatot

meggyőződésem szerint mindenki mindenkor tud adni - kezdte Gelencsér

Mihály -, mert ez a legkönnyebb, és sokszor a leghálásabb is, csak

éppen nem tárgyilagos. Most, hogy újra felkeresett már sok mindenről

más a véleményem.

- Éspedig?

- Lássuk legelőször a pozitívumokat: minden tiszteletem és

megbecsülésem azoké a sportolóké, sportembereké, akik szám szerint

46-an voltak, és sportszerűen egytől-egyik végigküzdötték a közzel

24 órás maratoni versenyt! A magunk részéről Csupor Péter

sporttársunknak köszönhetően a verseny tárgyi feltételei

biztosítottak voltak. A verseny előtt két héttel magam is lent jártam

Hajóson, ahol Alföldi Bertalannal tárgyaltam, aki úgy nyilatkozott,

hogy minden úgy zajlik majd le, ahogy versenykiírásban közölte.

Ezeket nem akarom elismételni, hisz a Híradó 2. számában mindenki

olvashatja.

A negatívumok: megérkeztünk Hajósra, ahol nem volt megszervezve az

érkező játékosok eligazítása, senki sem tudott semmit. Nagy nehezen

azért egymásra talált a társaság és megebédelt. Természetesen nem ott,

ahol ígérték. Ennek ellenére a koszt megérkezésünkkor ízletes és

bőséges volt. A beígért büfé igencsak döcögősen működött, és nem az

ígért bolti áron! Többszöri kérésre sem kaptunk senkit, aki a

versenyünk alatt ügyeletet tartott volna. Nem is tudom, mi lett volna

egy esetleges rosszullét esetén. Mert közülünk senki sem volt ismerős

Hajóson.

Beígérték a TV részvételét, valamint az ominózus Orbán-poharakat is,

mindkettő csak ígéret maradt, ugyanúgy, mint a borkóstoló.

A 24 órás maratoni küzdelem után elindultunk ebédelni, ahol a nagy

tömeg miatt ez csak részletekben sikerült. Mindenki úgy érezte, hogy

a búcsúebéd sokkal gyengébb volt, mint amivel fogadtak bennünket - ez

azonban szerintem képzeti csalódás: a játékosok éhsége volt nagyobb a

hosszú játék után - a büfének köszönhetően!

Az egész szervezetlenségre az eredményhirdetés tette fel a koronát!

Természetesen /?/ a díjak sem azok voltak, amiben megegyeztünk és

csupán keveset lendített a szürkeségen az első három helyezett apróddá

ütése. De ők legalább megkóstolták a hajósi bort!

Itt találkoztunk másodszor Alföldi Alberttel, három mondatot sikerült

is váltanunk, utána rohant tovább, egy másik rendezvényre. Bármilyen

hihetetlenül is hangzik, ő egyszemélyben szervezte, rendezte a

kétnapos ünnepi sorozatot, de még a bemondó szerepét is ő vállalta.

Így semmire sem maradt ideje.

Mindezt nem mentségére sorolom fel, mert ennek ellenére az a

véleményem, hogy ilyen rosszul szervezett versenyünk még sohasem volt.

Magamat is hibásnak érzem, és tanulságul szolgál a jövőre, hogy

semmilyen előzetes információnak ne higgyek még olyan, megyéjében

patinás név esetén sem, mint Alföldié!

Versenyzőink becsületére legyen mondva, eddig nem árasztották el a

szövetséget neheztelő leveleikkel, és én ezt annak tulajdonítom, hogy

ők is érzik, hogy e verseny megrendezésében nem a szövetség volt a

ludas!

- Milyen következtetéseket vontak le e versenyről?

- egyszer megpróbáltuk ez a lehetőséget is. Nem titkolom, hogy azután

adtam zöld utat a versenynek, mikor megígérték a TV részvételét, mert

ez igen sokat jelentett volna a népszerűsítés érdekében, és meg vagyok

győződve, hogy játékosaink, sportolóink többsége is emiatt nevezett.

Egy biztos: amíg én leszek e sportág társadalmi vezetője, ilyen

versenyt többet nem rendezünk. A másik tanulság: feltétlenül létre

kell hoznunk a Versenyszervezési Bizottságot, amely minden verseny

felett hathatós ellenőrzést gyakorol, kellő tapasztalat nélkül

megszervezett versenyek többet ártanak, mint használnak ügyünknek, és

a szövetség vezetőinek is, meg kell tanulni nemet mondani!

- Köszönöm a beszélgetést!

P. Zs.

A beszélgetésben nem esett szó az Orbán kupa végeredményéről. Azok,

akik nemcsak végigjátszották a huszonnégy órát, hanem ráadásul egy-egy

tízes körben csak egy, esetleg másfél pontot adtak le, megérdemlik,

hogy név szerint is szerepeljenek.

Az első tízes kör után Somlai vezetett (10-10!), a huszadik fordulót

követően ő és Buzási állt az élen (20-18,5), majd Sziráki tízes

nyerősorozattal átvette a vezetést, és végig az élen haladva övé lett

az Orbán Kupa.

1. Sziráki László 90,5 2.Somlai László 89, 3.Rudolf László 87

4. Schenkerik Csaba 85, 5. Buzási József 83, 6. ifj. Vámosi Albert 78,

Az egyetlen hölgyversenyző Tamás Erika volt.

Gelencsér Híradó 1987/4.