Kísértetiesen hasonló esett történt Minszben a Minszk-90 verseny

5. fordulójában 1990.03.16.:

Az utazás "szervezése" nem volt az igazi. Ketten mentünk,

de külön-külön. Nem rajtam múlott, hisz én úgy indultam

ezen a versenyen, ha legalább egy nyelvet értő is jön,

mivel én sajna, de azért szégyen, az oroszt csak makogom.

Az biztos még egyszer külföldre egyedül nem vágok neki,

hisz többesben megijedni is könnyebb. Voltak olyan

helyzeteim utazás közben, amikor a zabszempróbáról

szűkített esszét is írhattam volna a halk sóhajok hídján.

Utazás : Indulás március 10 - én 20.07 órakor. Kétszer

kellett átszállnom : Lvovban és Baranovicsin. Helyjegyem

Lvovig volt. ( A debreceni Inturiszt biztatott, csak addig

kell, és onnan kapok olyan vonatot, ami már nem helyjegyes,

becsületesen meg is adták a csatlakozásokat.) Hamar

kiderült, hogy a továbbiakban is csak helyjegy felmutatása

ellenében lehet tovább utazni, /Szófia-Leningrád gyors/ de

már a vonat indulásakor.

Szerencsémre sikerült megvesztegetnem 200 Ft-tal /rubelről

hallani sem akart/ az egyik kalauzt, és feketén felvett a

már félig mozgásban lévő kocsijába. Kb. ő volt a hetedig,

akivel egyezkedtem. Baranovicsiig így már "sima" az utam.

Baranovicsin át kellett menni a Central pályaudvarra,

megint szerencsémre olyan magántaxist! találtam, aki

elvitt 5 rubelért, sőt még segített a helyjegy

megváltásában, sőt a vonatra felszállásban is. Az itt külön

tudomány és sportteljesítmény: befutott a Berlin-Moszkva

gyors, a 16-os kocsi messze legelöl (éjjel 1óra 40perc,

esős-hó pustol, kemény északi szél borzolja hajam és

kedélyem), a taxis megragad, nagy rohanás a többiek után,

akiknek szintén odaszól a jegyük, alig tettem fel a lábam

a lépcsőre, már indult is. Ez megvan.

Március 12-én, hajnali 3óra 20perckor megérkeztem Miszkbe.

Az utazási körülmények ecsetelésére még egy jó példa :

Erdős Géza Kijeven keresztül igyekezett Minszkbe, de

lekéste a csatlakozást, így csak 13-án érkezett a verseny

színhelyére.

A verseny helye : Minszktől fél órás buszútnyira,

Sztajkiban, a 80-as olimpiára épült sportcentrumban volt a

a szállás, étkezés és a verseny. Mi a 4-es szállóban

laktunk focistákkal, atlétákkal és más sportolókkal

egyetemben.

Ellátás : Bőséges reggeli, ebéd, vacsora. Az európai

ízléshez közeli ízek, csak a fasírtjukat nem fogadta be a

gyomrunk. Kaptunk még 25 rubel költőpénzt is. Marek

Mackowiak meg is jegyezte, hogy nálunk, mármint

agyarországon ilyen nincs. Mondom neki - szponzor kérdése

az egész, - mintha az olyan könnyen menne.

A szállásunk egy kicsit szeles volt az első napokban ,

amíg szél dühöngött. A szaláminak, amit vittem magammal,

nem kellett külön hűtőszekrény keresnem, de végül az idő

is kiderült, kedvemmel karöltve.

Időjárás : Az első napokban azért dorgáltam magam, mert

könnyű öltözékben indultam, a verseny vége felé pedig

azért, mert túlöltözött voltam. Eső, hó, szokatlanul erős,

heves szél, befagyott mesterséges tó, igazi zima - majd

végül napsütés, langyos meleg, vékonyinges madárfütty.

Résztvevők : 6 lengyel, 2 magyar és 24 szovjet, de közülük

visszalépett az első forduló után : Janyenko, Vaskevics,

Kosevoj, Szokolov, és Suljan. Janyenkonak valami

nézeteltérése volt Krasznopeevával (Leánykori nevén: Júlia

Gelfond) még az előző versenyeken és bocsánatkérést köve-

telt, amit meg is kapott négyszemközt, de ő mindenki előtt

kérte, s mivel ezt nem kapta meg, visszalépett. Vaskevics

szolidaritásból vele tartott, gondolom segítette ebben a

veresége is, amit Ivanjuktól szenvedett el. A többiekről

nem tudok közelebbit, se távolabbit.

Versenyvezetés : Pavlovics lelkiismeretesen, odaadóan és

önfeláldozóan (hisz így nem játszhatott) látta el a nehéz

és hálátlan főszervezői posztot. A versenyvezetésre itt is

a belterjesség a jellemző. Zezjulkin édesanyja volt az

egyik bíró, amit kiválóan oldott meg, de azt hiszem ilyen

esetekben nem zárható ki a szubjektivitás.

( Apropó- Pavlovics ! Játszunk mi egy közös levelezési

csoportban, az SZM-1 -esben, ahol ő nyolc lépés után

magának igényelte a győzelmet, azzal az indoklással, hogy

én nem válaszolok. Négy válaszlevelet küldtem neki,(írtam

a versenyvezetőnek Bakulinnak is ebben az ügyben), de tőle

egy levelet sem kaptam. Azt reméltem, majd itt rendezzük

ezt a problémát, hisz itt van Pavlovics, Bakulin és a

főbíró, Volkov is. Sajnos valahogy nem jött össze. Külön-

- külön ment is a játék, de közösen leülni nem sikerült.

Egységes nevezőre így nem jutottunk. Végül is övé lett a

pont. Engem nem is az bánt.(Bár volt abban az időszakban

olyan gondolatom, hogy abbahagyom az egész levelezést, van

úgy, hogy egy-egy levélre 2 hónap múlva jön csak válasz,

ha egyáltalán feladták, és elég sokat kell ezért

lépést ismételni.) Én játszani szeretnék és nem vitatkozni.

Megjegyzem, nemzetközi versenyen a 2 év rövidnek tűnik.

Pláne, ha sok versenyző felelőtlenül és büntetlenül kezeli

az időt.

Az elvárások szubjektív zöngéi :

Marek Mackowiak meggyőző játékkal nyerte a versenyt, a

papírformának megfelelően. Kár, hogy Janyenko és Vaskevics

visszalépett. A jelenlétük és kemény játékuk meghatározó

lehetett volna.

Grazsina Mackowiak gyengébb teljesítményt nyújtott,

bár gondolom, ebben közrejátszott az anyai aggodalma,

otthon maradt beteg gyereke miatt.

Seligának voltak szerencsés és szerencsétlen partijai is.

Az ő játszmái igen jól példázzák, hogy a dolgok idővel

kiegyenlítik egymást.

Lapko maga alatt teljesített, de ami igaz, az igaz:

többet foglalkozott ebben az időben a gyengébbik nemmel,

mint a sakkal.

Wojnar nyugalma, türelme jutalma : megérdemelt második

hely.

Bakulin egyenletes teljesítményt nyújtott.

Én az első fordulóban meglehetősen összetörve ültem le

Zezjulkinnal, s mellette még tartottam is tőle, hisz

Miskolcon is megvert. Amikor már azt hittem, hogy megvan

a döntetlen, akkor néztem el. A harciasságomon van még

javítanivalóm Igazában azt hiszem, nem vagyok nyerő típus.

Ennek tudatában az 5. hellyel elégedett vagyok.

Münkinben több van, úgy nézett ki sokáig megveri Marek

Mackowiakot, de sajna döntetlenre rontotta.

Volkovot erősen visszavetette a Seliga elleni önmattja

(9 lépében) a saját cseljátékában, de igazolta azért mély

elméleti jártasságát. Idén két újabb könyve jelent meg

játékunkról.

Zsupko több nyugalommal és bátorsággal, még előrébb

végezhetett volna.

B. Laninnak voltak felvillanásai.

Teper, úgy mint Seliga, vagy győzött, vagy kikapott.

Baturo Pavlovics tanítványa, övé a jövő, de már a jelen

embere.

Szvisztunov ritka rossz kezdéssel, 4-bôl nulla, nem tudta

megismételni uljanovszki formáját.

Krasznopejeva kitartását dicséri az 50%-os teljesítménye.

Garaeva is a női nemet képviselte meggyőző eleganciával.

Erdős Géza megfelelő erősségű edzőpartnerrel többre

lenne képes.

Korhov mindennel aktívan foglalkozott játszma közben,

legkevesebbet a hexasakkal. Olvasott, irogatott,

nyelvészkedett.

Küldött velem egy debreceni professzornak, egy jó

nagy és nehéz orosz- angol- görög szótárt.

Misurov fiatalka, ő csak jobb lehet.

Ruszanov, ha nem olyan makacs, több pontot szerez. Pl.:

Baturo döntetlen ajánlatát, minimális anyag és tök egyenlő

állás mellett nem fogadta el- időtúllépéssel vesztett.

Szalnyikov : forma-forma.

A. Zezjulkin ifjú reménység, de már is skalpokra tör,

ezt nem azért mondom, mintha az én legyőzésem olyan nagy

kunszt lenne, de ő már több versenyen is elől végzett, így

nemigen értjük miért alacsony az élőpontja, hisz ezzel

rontja átlagunkat.

Ivanjuk eredetien kezeli a hexasakkot. Látszik, hogy nem

régen tért át erre a játékra, de máris mutogatja oroszlán

körmeit.

R. Lanin, - neki talán az abszolút bátortalanság a minta-

képe.

Suhnyin több partiban ígéretes állás után-durva elnézés.

Jazsembovszk most kezdte, de reméljük folytatja, s nem

veti vissza a kezdeti sikertelenség. Sajna így is kevesen

vagyunk.

Korcsickij szintén a jövő embere. Ellene a királycselt

játszottam, meglepő jól és gyorsan rakta ki a megnyitást.

Látszik, hogy komolyan foglalkozik az elmélettel.

Bár nekünk lenne ilyen ígéretünk!

Debrecen, 1990. március 26. Bódor Sándor

Hiteles képet tud róla viszont adni Rudolf László, aki többször is találkozott vele:

Szomorú hírrel tértek vissza Minszkből versenyzőink:

februárban Londonban elhunyt Wladyslaw Glinski, a hexasakk

feltalálója.

Egymás közt csak kisöregnek tituláltuk Glinski. Ezt

apró köpcös termetével "érdemelte ki". Találmánya azonban

óriássá tette őt. Igaz, a hexasakk még messze nem vívta ki

magának azt a helyet, amit megérdemelne. A XXI. század

sakkjaként is emlegetett sportág kezdeti lépéseit Glinski

egyengette Angliában, majd szülőhazájában, Lengyelország-

ban. Szervezőnek és agitátornak azonban nem bizonyult olyan

sikeresnek, mint feltalálónak. Az utóbbi években már inkább

csak hátráltatta az addig is leginkább csak papíron létező

nemzetközi szövetség munkáját. Nem tudta befejezni nagy

álmát: az első hexasakk világbajnokság csak a zónaközi

döntőkig jutott. Évek óta várta, hogy megjelenjen egy

szponzor, aki pénzt áldoz a döntőre. A szponzorok nem jöttek,

ő viszont elment. Nem tudta kivárni ennek a számnak

a megjelenését! Pedig ezt neki is el akartam küldeni, hogy

lássa: már ábrákat is tudunk közölni, s minden nehézség

ellenére a hexa él és élni akar!

Kisöreg! Amíg élünk, nem felejtünk el.

A legcsodálatosabbal:

a játék örömével ajándékoztál meg minket! Játsszál

te is sokat: Boronyák Pisti már felállította a bábukat,

Kollár Attila hozza az órát, Sánta Pista bácsi és Pingitzer

Sanyi pedig a szabályokat magyarázzák el Jóistennek és

Szent Péternek. Jó játékot odafent!

Hexasakk Híradó, 1990/3-4 Rudolf László