Fejtő Ferenc  (1909-2008) magyar származású, Nagykanizsán született francia újságíró, politológus, kelet-európai szakértő emléktáblája, amelyet a magyar és a francia emléktábla alapján készítettünk.

Fejtő Ferenc életrajza...

...franciául:

François Fejtő était journaliste et historien hongrois. Il est né le 31 août 1909 à Nagykanizsa, en Hongrie. Naturalisé français (1955). Veuf de Rose Hilmayer, ils avaient 2 enfants : Charles et Andréa.

Etudes : Lycée des frères Piaristes, Faculté des lettres de Pécs et de Budapest (Hongrie), Sorbonne à Paris. 

Diplômes : Diplômes de langues et de littératures hongroise, allemande et française, Doctorat ès lettres

Carrière : Codirecteur de la revue littéraire et politique Szép Szó (1935-38), Réfugié à Paris (1938), Rédacteur en chef adjoint, spécialiste des pays de l’Est (1944-74) à l’Agence française de presse (AFP).  Chargé de cours à l’Institut d’études politiques de Paris (1972-84). Rédacteur en chef de Népszava, quotidien social-démocrate, à Budapest (2006-08). Membre du comité de patronage et de rédaction de Commentaire, Collaborateur de revues et de journaux français, italiens, allemands, espagnols et japonais. Ancien président de l'atelier Continent Europe au commissariat général du Plan.  Membre correspondant de l'Académie des sciences de Hongrie. Il est décédé le 02 juin 2008 à Paris.

Œuvres : 

• La Tragédie hongroise (1956)

• La Social-démocratie quand même (1979) 

• L'ère de Staline : 1945-1952

• Après Staline : 1953-1968

• L'Héritage de Lénine (1980)

• Requiem pour un empire défunt : histoire de la destruction de la monarchie austro-hongroise (1988, prix Lafue 1988, prix Boccaccio Europa 1990)

• La Fin des démocraties populaires (en coll., 1992, prix de l'Assemblée nationale, 1992)

• Voyage sentimental (2001, prix Europe du Parlement européen 2001)

Décoration :

• Chevalier de la Légion d'honneur et de l'ordre du Drapeau (Hongrie)

• Grande décoration d'honneur de la République d'Autriche

Distinctions : 

• Prix de l'Assemblée nationale pour son œuvre (1993)

• Docteur honoris causa des universités de Pécs et de Szeged (Hongrie)

• Citoyen d'honneur de Nagykanizsa et de Budapest

• Prix des Ambassadeurs (2000)

• Prix Europe (2002)

• Prix Széchenyi (2003)

...magyarul:

Fischel Fülöp Ferenc 1909. augusztus 31-én látja meg a világot Nagykanizsán.

Az általános iskolát két országban, két nyelven végzi: Zágrábban (rokonoknál) és otthon, Nagykanizsán. A budapesti egyetemre nem felvételizhetett, mert a numerus clausus miatt nem vettek fel több zsidót. Pécsre jelentkezik, ahol Kolozsvári Grandpierre Emillel életreszóló barátságot köt. Amint betölti a 18. életévét, hivatalosan is megkeresztelkedik.

1929-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanul tovább: magyart, germanisztikát és irodalomtörténetet. Egy nap felolvassák neki a számára ismeretlen költő, József Attila Tiszta szívvel című versét. Még aznap este felkeresi a poétát a lakásán, s egyben megfogadja, többé nem ír verset. Mindketten Zuglóban laknak, majd mindennap találkoznak, együtt járnak a Japán kávéházba. Kitalálják, közösen lapot szerkesztenek. 1931-ben a Világosság terve kudarcba fullad, 1932-ben a Szabadonból egy szám jelenik meg, azt is még aznap elkobozzák.

Fejtő ugyanis szemináriumot tart a marxizmusról, amit a Horthy-rendőrség nem tűr el: letartóztatják „a vörös tanárt és fekete menyasszonyát”, Hilmayer Rózsát, és alapító társaival együtt bebörtönzik.

1934-től tanulmányai jelennek meg a Nyugat és a Válasz című folyóiratban, 1936-tól közösen szerkeszti a Szép Szót Ignotus Pállal és József Attilával. Barátja halála után minden rosszra fordul. 1938-ban újra elítélik hat hónapra osztályellenes izgatásért. Nem várja meg, hogy bilincsbe verjék, a Népszava tudósítójaként titokban vízumot szerez Franciaországba. A második világháború idején magyar zsidóként a francia ellenállás aktív tagja. 

1944-től az Agence France Presse (az AFP, a francia állami hírügynökség) munkatársa. Az 1956-os forradalom idején még hevesebben fordul a kommunisák ellen, fegyvere a toll és a személyes meggyőzőerő.  Óriási érdeme, hogy a kommunistákkal szimpatizáló francia baloldali értelmiség körében – immáron francia állampolgárként (1955) – sikerül elérnie a magyar ügy jó külföldi megítélését. 1979-ig dolgozik az AFP-nél vezető beosztásban, közben számtalan cikket és számos könyvet ír.

Franciaországban 64 évesen irodalmi munkásságáért elnyeri a doktori címet. 1972 – 1982 között az egyik legrangosabb felsőoktatási intézményben, a párizsi Politikai Tanulmányok Főiskoláján a Szovjetunióval és Kelet-Európával kapcsolatos szemináriumok igazgatója.

Magyaroszágon továbbra sem kívánatos személy: még a 80-as évek elején is a BM III/III-as Csoportfőnökségének tiltójegyzékén szerepel. 42 év után, 1989-ben tér vissza először Magyarországra, a volt miniszterelnök és mártírtársai hivatalos újratemetésére. 2008. június 2-án hal meg Párizsban.

Díjai, kitüntetései:

• A francia Nemzetgyűlés Nagy Irodalmi Díja – 1975

• A francia Becsületrend lovagja – 1988

• A francia Nemzetgyűlés Irodalmi Díja – 1992

• A Francia Erkölcsi és Politikai Tudományos Akadémia történelemtudományi díja – 1993

• Nagykanizsa Díszpolgára – 1993

• Pulitzer-emlékdíj – 1994

• Nagy Becsületrend (Ausztria) – 1995

• Budapest Főváros Díszpolgára – 1996

• A Magyar Köztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendje – 1989

• A Magyarság Hírnevéért Díj – 1997

• A Magyar Újságírók Országos Szövetségének örökös tagja – 1997

• A Magyar Köztársaság Arany Emlékérme – 1999

• Nagykövetek Díja – 2000

• Európa-díj – 2001

• Széchenyi-díj – 2003

• A Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztje – 2004

• Európai Parlament Demokrácia-díja – 2004

• Zala Megye Díszpolgára – 2004

• Nagy Imre Érdemrend – 2005

• Hazám-díj – 2006

Készítők: 

• szöveg: a 11. évfolyamos francia fakultációsok

• kép: Weiland Ramóna

Felhasznált tartalom:

• http://www.fejto100.hu/eletrajz/

• https://www.whoswho.fr/decede/biographie-francois-fejto_30039