Arcélek (Irodalmi műhely)

 Bemutatkozunk


Az Arcélek irodalmi műhelyt 12 lelkes diák alapította, akik mindnyájan 11. osztályosok, s magyar fakultációra járnak. 

Csoportunk távolabbi célja, hogy immár digitális formában is méltó módon őrizhessük azon alkotó egyéniségek (elsősorban írók, költők) emlékét, akiknek élete és/vagy munkássága több szállal is kapcsolódott városunkhoz és iskolánkhoz. Gazdag kulturális múltunk sok lehetőséget kínál ennek megvalósítására, s bízunk abban, hogy évről évre bővülő tartalommal tölthetjük majd meg oldalunkat. Ehhez az alapokat most kívánjuk lerakni.

Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

A március 15.-i műsor életképei :

“Születtem. Szerettem hazámat s dolgoztam érte. Ez az én életem története. Tegyetek ti is így. Tanítsátok utódaitokat, s ha azok is így teszik, akkor Magyarország boldog lesz.”

Virág Benedek

Síremléke

Virág Benedek

A Zala vármegyei Dióskálon jobbágycsaládban született, gyermekéveit Nagybajomban töltötte. (Születési évét és helyét Szalay Gyula irodalomtörténész a nagykanizsai gimnázium anyakönyvéből állapította meg.) 13 éves korában Nagykanizsán a piaristáknál kezdte a gimnáziumot. 1772-ben a retorikai osztályba Pestre ment. Itt 1775-ben belépett a pálos rendbe, s az újoncévet a márianosztrai kolostorban töltötte. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Pécsett fejezte be. 1781-ben Esterházy Pál pécsi püspök szentelte pappá.

Fölszentelése után Székesfehérváron kezdett tanítani az akkori pálos gimnáziumban. Amikor II. József 1786-ban feloszlatta a pálos rendet, Virágot a székesfehérvári egyházmegye világi papságába vették fel, s megmaradhatott tanári állásában. Itt nehéz időket élt meg, ugyanis legjobb barátja, Ányos Pál elhunyt, több íróbarátja is belekeveredett a Martinovits-féle összeesküvésbe; Kazinczy Ferenc, akivel állandó levelezésben állott, fogságba került, Virágot pedig tüdőbaj támadta meg, ezért pihenésre vágyott. 17 évi tanári működését követően megkérte a gimnázium igazgatóját, hogy jelölje ki utódját, ugyanis ő Székesfehérvárról elköltözik, mivel a város párás levegője, mocsaras területeinek kigőzölgése egészségét megrontotta. Virágot felmentették a szolgálat alól, háromszáz forint nyugdíjat ítéltek meg neki, amelyet a vallásalapból kapott nyugdíjként.

1794-ben Pestre költözött, és a Batthyány családnál nevelősködött; azonban betegsége miatt lemondott nevelői állásáról, és Budán húzódott meg. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el, azt is csak úgy lopták hozzá (például tűzifát). De a magyar ódaköltészet első mestere még ilyen körülmények között is példaadóan alkotott. 1805-ben megjelentette az Aranybulla (II. András) első magyar nyelvű kiadását. Az 1810-es budai tűzvészben elégett minden holmija, s a katasztrófa attól a csekélységtől is megfosztotta, amije volt. Egy szál ruhában kényszerült menekülni, amikor a tűzvész kitört. Előbb egy pesti barátjánál lakott, ezután Fejér megyei paptársainál húzta meg magát.

Amikor visszatért Budára, anyagilag is talpra állt egy pályadíj megnyerése révén. Egy éltes hazafi, aki magát nem nevezte meg, az ország tudósaihoz, íróihoz, költőihez fordult, hogy feleljenek az újságokban azon kérdésére, hogy mire fordítsa százezer forintot kitevő vagyonát. Virág Benedek azt felelte: „Fordítsa az irodalom pártolására.” Az éltes hazafi megfogadta Virág tanácsát, és a feleletre kitűzött pályadíjat eljuttatta a szent öreghez, akit íróbarátai magyar Horatius-nak neveztek.

Bármennyire is szerény körülmények között élt Virág Benedek, a nyugdíj és a pályadíj hamar elfogyott, a szerzetes ugyanis reggelenként és esténként rengeteg pénzt osztott ki a szegények között. Életének utolsó két évét állandó betegeskedésben töltötte. 1830. január 23-án halt meg, január 25-én temették el.  A temetés költségeit  Ürményi József  országbíró özvegye, Komjáthy Anna fedezte. Óriási tömeg kísérte koporsóját a Ráctemetőbe. Sírja fölé egyik tanítványa, Reseta János  egyetemi tanár állíttatott kegyelete jeleként vörös márványfeszületet; ezt 1938-ban, amikor a szerzetes-költő földi maradványait átvitték a gellérthegyi sziklakápolna mellé, sírja fölé állították.

Munkássága

1794-ben Pestre jött, és nevelő volt a Batthyány családnál. Ekkor már ismert költő volt az irodalom iránt érdeklődők szűk körében, első verse 1789-ben jelent meg Vitéz gróf Nemes György dicsérete címmel. Hamarosan nagy tekintélyre tett szert, sokan látogatták és fordultak hozzá tanácsért. Nála találkozott a pesti irodalmi elit, Vitkovics Mihály, Döbrentei Gábor, Kölcsey Ferenc, Horvát István és Bajza József . Járt nála Csokonai és Berzsenyi is, s bár a klasszicista, deákos iskola képviselője volt, a magyar romantika valamennyi alkotója, még Vörösmarty is kíváncsi volt a véleményére.

Virág költőként folytatta Baróti Szabó Dávid, Rájnis József és Révai Miklós tevékenységét, az antik formájú magyar líra fejlesztését, az “óklasszikus triásznál” jóval magasabb szinten. Bonyolult, de a magyar népnyelvhez is kötődő verseivel készítette elő Berzsenyi ódáinak dübörgését és Vörösmarty szárnyalását. Költészete a felvilágosodás eszméit hirdette, s bár művei a cenzúrán keresztül jutottak el a közönséghez, az mégis megértette, hogy allegóriáiban mire gondol. A kalitkába zárt madárról című versét olvasva mindenki tudta, hogy Martinovicsék bukását siratja, noha Virág nem lelkesedett a forradalmi mozgalmakért. Szemben állt II. József németesítő törekvéseivel, de jobbágy-ösztöneivel felismerte: a magyar nemesség lelkesedése a haladás iránt szalmaláng. Változás című, keserű költeményében adott ennek hangot.

A magyar ódaköltészet egyik legnagyobb mestere volt. Az antik költészet és főleg Horatius volt az ideálja. Verseit – hazafias és bölcselkedő ódáit, szatíráit, epigrammáit – klasszikus versformákban írta. Első művei a kassai Magyar Museum és az Orpheus című folyóiratban jelentek meg 1789 – 90-ben. Versbe szedte Bessenyei György Hunyadi László című tragédiáját.

1811-ben adták ki kötetét, a Poémákat. Műveiben a természet és a hétköznapi élet apró örömeit énekelte meg. Jelentős műfordítói tevékenysége is, az ókori latin költészet legfőbb tolmácsolója volt a huszadik századig. E téren főműve a teljes magyar Horatius, mely ugyan mára jórészt elavult, de több mint száz éven át ő közvetítette a latin költőt a magyar olvasóknak.

A római költészet eszméit és formakincsét nagy műgonddal, erőltetés nélkül alkalmazta verseiben. Munkássága segítette nyelvünk hajlékonyabbá, zeneibbé tételét, a magyar versmérték és ritmus csiszolását. Békességóhajtás c. versét (1801) Kodály Zoltán megzenésítette.

Költői munkáinál fontosabbnak tartotta a történetírást. Történészi műve a Magyar századok, melyet harminc éven át írt, s halálakor az ötödik kötetig, Mohácsig jutott el. E sorozat inkább tekinthető ismeretterjesztésnek, mint tudományos műnek, de a nemzet önismeretének forrása volt. Életében két kötet jelent meg belőle (1808, 1816), az utolsó részt Toldy Ferenc szerkesztette meg Virág kéziratai, jegyzetei alapján. Ebből az alkotásból számos irodalmi mű eredt, így Czuczor Gergely Hunyadija vagy Garay János Kontja. Virág eposzt is tervezett a honfoglalásról, bár ebből csak néhány sor készült el.

Virág Benedek poéta munkái, 1863-as kiadás

Kodály Zoltán: Békességóhajtás

Magyar századok című művének címlapja, 1816-os kiadás 

Néhány jellemző alkotása

Emléktáblája

Az örömhez


Hová röpültél nyájas Öröm? hová
Rejtetted el víg képedet illy hamar?
A tengereknek bujdokálsz-e
Mély fenekén? te Egek leánya!

Vagy a hegyeknek szirtei, s a vadon
Erdők homályos fái között kerengsz?
Hol, hol kereshetlek? jelentsd ki;
Mert Te vagy élete életemnek.

Ah, túl röpűltél a levegőn, dücső,
Honnyodba! mellynek szent mezején örök
Tavasz virít, s játszik: ragadj fel!
Vagy legalább mosolyogj le hozzám!

A barátságnak


Tőlem, barátom, messze vagy,

Egy más világnak végiben;

Megfárad a szél, míg elér,

Azon vidéknek rétire.

Egek, hová vittétek el!

 

Miért sohajtok? Menj te szív!

Keresd fel azt, akit szeretsz;

Tul a nagy Ég határain

Fáradhatatlan csak te jársz.

Oh légy szerencsés! utadon.

a Batthyány Lajos Gimnázium Virág Benedek Ifjúsági Vegyeskarának logója

a Batthyány Lajos Gimnázium emléktáblája

Vigasztaló


A Szerencsével ne pörölj, barátom,

Hogy reád nem néz s mosolyog szünetlen;

Nem hagy el senkit, noha messze lenni

Látszik is ollykor.


Csak remélj, s víg légy. Igaz a Szerencse;

Jár, forog, mint jó anya, tégedet ma

Elkerűlt, holnap röpöső örömmel

Meg fog ölelni. 

Egy jeles poétára


Mindég titokban tartod-e, s zár alatt,

Barátom! elméd szép szüleményeit?

Vagy már az Éjnek szántad őket,

S büntelenekre halált bocsátasz?

Ne légy kegyetlen, kérlek! ereszd hamar

Szárnyokra: mit vársz? ím az üdő siet,

S a tétovázó versezőre

Visszanevet szaladása közben. 

mellszobra

A képre kattintva nézd meg a Batthyány Lajos Gimnázium Virág Benedek Ifjúsági vegyeskarának oldalát is!

„Ha a boldogságot egy tájjal akarnám kifejezni, a Balatont választanám.”

(idézet a Szülőföldünk, a Dunántúl című művvéből)

Tüskés Tibor

Tüskés Tibor (irodalomtörténész, író, kritikus, szerkesztő) 1930. június 30-án született Balatonszántódon. Édesapja vasutas volt, s az ő munkája miatt kerültek Nagykanizsára, ahol Tüskés Tibor 12 évet töltött el. A nagykanizsai Vécsey utcai Állami Elemi Népiskolába járt, majd középiskolai tanulmányait a Piarista Gimnáziumban végezte el; az iskolát az érettségije évében államosítottak. 1952-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán magyar-történelem szakos tanár diplomát szerzett. 2009. november 11-én hunyt el. Halála után hamvai egy részét Pécsett, másik részét Nagykanizsán temették el. 

Tüskés Tibor

Munkássága

Pályáját Dombóváron kezdte a Gőgös Ignác Gimnáziumban. 

„Ott kezdtem tanítani, osztályfőnök, kollégiumi nevelő voltam, irodalmat, történelmet, még biológiát is tanítottam. Tíz év alatt nem tanultam annyit, mint abban a pályakezdő évben.” 

1953 és 1973 között a pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára volt; emellett élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt.

 

1959–1964 között a modern magyar irodalom egyik legfontosabb orgánumának, a Jelenkornak volt első, igazán meghatározó főszerkesztője, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben. Az ellenzékinek számító írók (Kodolányi János, Weöres Sándor, Mészöly Miklós) műveinek közlése miatt leváltották, azonban szerkesztői munkáját sosem adta fel. Könyvsorozatokat gondozott, élete során kiterjedt irodalmi levelezést folytatott, amely fontos művelődéstörténeti forrás.

1963-tól a Magyar Írószövetség tagja, tíz éven át a kritikai szakosztály vezetőségi tagja, 1971-től a Művészeti Alap, 1985-től a Berzsenyi Dániel Társaság tagja. 1987-től a Janus Pannonius Társaság tiszteletbeli elnöke. 1973-tól mintegy másfél évtizeden keresztül munkatársa volt előbb a Pécsi Városi Könyvtárnak, majd a Baranya Megyei Könyvtárnak. Saját szavai szerint itt talált „menedéket” a támadások ellen. Munkássága nyomán ez a jótékony menedék irodalmi, tudományos műhellyé fejlődött, amelyben persze hasonlóan nagy jelentősége volt a szintén idekerült barátjának, Csorba Győzőnek is. Igazából sosem szűnt meg szerkesztő lenni, amit utóbb az is bizonyított, hogy 1985-ben az ő vezetésével indult útjára az akkori Baranya Megyei Könyvtáron belül a Pannónia Könyvek sorozat, majd a rendszerváltás után elvállalta a Somogy című irodalmi lap főszerkesztését. Mindeközben hihetetlenül termékeny volt irodalom- és kultúrtörténészként is. Fontos és alapos monográfiákat írt kedves szerzőiről, többek között Kodolányi Jánosról, Nagy Lászlóról, Pilinszky Jánosról, Illyés Gyuláról, Rónay Györgyről és Veres Péterről. Szervezőmunkájának legékesebb bizonyítéka az a hatalmas levelezési anyag, amit átadott a Petőfi Irodalmi Múzeumnak. Élete utolsó két évében a Magyar Írószövetség Dél-Dunántúli Csoportjának tiszteletbeli elnökeként továbbra is Pécs irodalmi életét szervezte lelkesen, új és új ötletektől vezérelve. 

Kitüntetései

Tüskés Tibort 1976-ban tüntették ki a József Attila-díjjal, valamint 1994-ben Pro Literatura-díjat kapott. 1998-ban Arany János-díj tulajdonosa lett. 2000-ben Pro Civitate-díjjal tüntette ki Pécs városa. Mind Baranya megye (2005), mind Nagykanizsa díszpolgára (2009). 

Családja

Első felesége (1953–1989 között) Szemes Anna volt. Második felesége Dr. Nagy Anna. Fia Tüskés Gábor irodalomtörténész, egyetemi tanár, lánya Tüskés Tünde szalmafonó népművész, középiskolai angoltanár. Unokái Tüskés Anna (1981–) irodalomtörténész, művészettörténész, Tünde leányának gyermekei: Tóth Bálint Péter (1985–), Tóth Borbála (1986–) és Tóth Márton (1991–).

Műveiről

Munkássága sokrétű volt, önálló könyvein túl sok tanulmányt és cikket is írt, publikált. Magyar - történelem szakos tanárként dolgozott Dombóváron és Pécsen, de nemcsak a gimnazista ifjúságot okította, hanem az irodalomtanítás feladatairól is jelentős tanulmányokat publikált; ezt bizonyítja például az Irodalmi nevelés a tanórán kívül, A tanítás problémái vagy a Kortárs irodalom a középiskolában.

Szűkebb hazájáról, a Dél-Dunántúlról több könyvet is írt.


Apokrif napló (a Vigília cikke)

Ahogy a szerző is írja, 120 sorban ismerjük meg életének egy letűnt korszakát. A napló három évet ölel át, gimnáziumi éveinek utolsó időszakát. A tartalmas cikkben szinte magunk előtt láthatjuk a nagykanizsai piarista iskolában nevelkedő Tüskés Tibor mindennapjait, s a háború utáni Nagykanizsa életébe is betekintést nyerhetünk.


Részlet a Nagy Lászlóról készült monográfiából

 „A közelmúlt évek veszteségei közül az egyik legfájdalmasabb Nagy László korai távozása. A Versben Bujdosó egyike azoknak a legkiválóbb költőinknek, akiknél a háború utáni magyar lírában kifejeződik a Németh László megfogalmazta igény, irodalmunk »bartóki vonala«: a nemzeten át az emberiséghez szólni. Műve, élete példája nem múló erővel áraszt kihívást. E könyv íróját is »belső rendelés«, Nagy László értékeinek felismerése késztette arra, hogy életművét a maga lelkiismeretének és ízlésének mérlegére helyezze. A Deres majális óta kortársként olvastam verseit, egy-egy művéről korábban magam is írtam, most e könyv kedvéért az előzményeket is »hozzátanultam«, ifjúsága és élete tájait bejártam. Munkám kísérlet, az első könyv, amely elsősorban a költő vallomásai és a korabeli kritika tükrében kíván képet rajzolni Nagy László költői útjáról. Kényszerű fogyatékossága, a képek hiánya ellenére is a költő jobb megismerését szeretné szolgálni. Hiszem, hogy nem pótolja, legföljebb kiegészíti mások munkáját, s ösztönzi a megírandó műveket. E könyv olyan mértékben vitairat, hogy szeretné elkerülni mind a Nagy László költészetét lekicsinylők, alábecsülők, mind a nevét kisajátítók, személyének »vezéri« szerepet szánók magyarázatát. Nagy László egyetemessége a költészetével foglalkozót is megértésre, szolgálatra, a szélsőségek elkerülésére, az érték befogadására inti." 


Szülőföldünk, a Dunántúl

A Szülőföldünk… sorozat harmadik kötete a Dunántúlról szól. Ezt az országrészt nem is lehetne találóbban jellemezni, mint Keresztury Dezső szavaival: A Dunántúl „azért oly elragadó, mert egyszerre jelen és évmilliós múlt, természet és társadalom, növekedés és alkotás, sors és szabadság, otthon és nagyvilág.”

Ezt a sajátos világot tárja elénk ez a gazdag irodalmi olvasókönyv, amelyben dunántúli írók, költők, tudósok és művészek írásai találhatók. Megszólal itt a messzi történelmi múlt, régi krónikák lapjairól megelevenednek régi históriák; dicsőséges és vesztett csaták hősei, jelenetei vonulnak el szemünk előtt; kirajzolódnak a szemelvényekből apáink nehéz gondjai, ellentmondásos harcai, a közelmúlt sokszor hiábavaló, olykor eredményes küzdelmei; és megismerjük a Dunántúl változatos, sokszínű mai életét is. 


Pilinszky János alkotásai és vallomásai tükrében

Tüskés Tibor könyve életrajz és műelemzés. A szerző – részint új, eddig ismeretlen adatok alapján – nyomon követi Pilinszky legendákba burkolt, különös életének legfontosabb állomásait, ismerteti műveinek keletkezéstörténetét és hazai-nemzetközi recepcióját, értőn elemzi legnagyobb verseit. – A kötetet gazdag képanyag egészíti ki.

„[…] anélkül születtünk, hogy e létet akartuk volna, de nincs elég erőnk arra, hogy e létet megszüntessük. Pilinszky ezt így mondja: az ember drámai lény, számára a létezés egyszerre szenvedés és öröm, egyaránt átéli a létezés tragikumát és tragikus derűjét.”

(idézet a könyvből)

Pilinszky János: Arcok és Vallomások

Tüskés Tibor: Szülőföldünk, a Dunántúl

Tüskés Tibor: Nagy László

Emlékére

Tüskés Tibor felesége, Nagy Anna tollából több olyan alkotás is született, amely méltó módon emlékezik meg a rendkívül sokoldalú, kiváló alkotóról s a nagyszerű emberről, aki élete végéig hű maradt városunkhoz, Nagykanizsához is.

Retúr       

„lehunyt szemmel kinyílt lélekkel

beletörődsz: éveket suhant az idő

s még utazol még álmaid vannak-”


Hinni fogsz

„Ha majd föntről – megtalálva

a fények közt egymás sugarát –

nézzük a lét végtelen vásznát,

látni fogod életünk elfolyt színeit…”

Tüskés Tibor emlékkönyv

A jubileumi kötetben a tíz esztendeje elhunyt József Attila-díjas íróra, szerkesztőre és kritikusra visszaemlékező írások, neki ajánlott versek, továbbá életének kronológiáját követő fotók elevenednek fel. Az írások szerzői között szerepel – többek között – Alföldy Jenő, Babus Antal, Bertók László, Monostori Imre, Kabdebó Lóránt, Kalász Márton, Pomogáts Béla, Marafkó László. A tizennyolc vers szerzője között ott található Csorba Győző, Fodor András, Nagy Gáspár, Pákolitz István, Szepesi Attila, Takáts Gyula. A könyv tartalmában és kivitelében egyaránt méltó emlékezés az elmúlt hatvan év jeles írójára.


Nagykanizsán a Batthyány Lajos Gimnáziumban található könyvtár is Tüskés Tibor nevét viseli, hiszen sok időt töltött itt, amikor édesapja munkája miatt a városba került.

"...Hisz átcseréljük maszkukról a maszkunk,
És áll a tízek gerinctört hada - -
Fal mögött a FALról mit sem hallunk,
A süketeknek magzik föl szava."

(Jelenkor: 1986, 29. évfolyam, 12. szám, 1093. oldal - Elkésettek)

Pék Pál

Pék Pál

Pék Pál  rövid életrajza

Pék Pál nagykanizsai költő, pedagógus, irodalomszervező, a Pannon Tükör alapító főszerkesztője 1939. július 26-án született Nagykanizsán, és 2008. július 24-én hunyt el súlyos betegségben a nagykanizsai kórházban. 


Pék Pál, a pedagógus

Pék Pál, a gimnáziumi tanár

Pék Pál 1982 óta a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban tanított nyugdíjba vonulásáig, 2002-ig. A gimnázium 60. születésnapján, 1999-ben az addig megjelent köteteiből kiállítást rendezett az iskola galériájában. 

Pék Pál a Dr. Mező Ferenc Gimnáziumban egyszerre volt költő és tanár, aminek következményként két jelentősebb diák-antológiát is szerkesztett. A Golgotai álom című az iskola fennállásának 25. évfordulóján, 1989-ben jelent meg.

1998-ban egy újabb antológia látott napvilágot a diákok írásaiból, Zártmondat címmel, a korábbinál több diákot bemutatva. E két füzet szerzőinek egy része A csend ritmusa című, 1995-ben megjelent, kanizsai fiatal költőket bemutató, első városi antológiában is helyet kapott. 2014-től a Dr. Mező Ferenc Gimnázium hirdeti meg a költészet napja alkalmából középiskolások számára a Pék Pál Szavalóversenyt.

Pék Pál, az általános iskolai tanár

Az 1961/62-es tanévtől képesítés nélküli nevelőként dolgozott Murakeresztúron, majd magyar-történelem szakos általános iskolai tanárként Eszteregnyén, Kiskanizsán és a mai Kőrösi Csoma Általános Iskolában (1968-tól 1982-ig) tanított.


Pék Pál, a költő

Sokan megállapították már róla, hogy nem olyan stílust alakított ki magának, ami senki máséra nem hasonlít, hanem olyat, ami legjobban közvetíti belső, lelki tartalmait. Ehhez pedig Pilinszky János verseiben találta meg a mintát.

Álmaihoz képest a megvalósult realitás elfogadhatatlan volt számára. A haza és a ház jelképes fogalma sok versében a semmi martaléka lesz, vagy ezzel a veszéllyel néz szembe.  A szülőhaza és a kulturális, történelmi haza jelképei ezek. Az 1990-es változások után Pék Pál arra az álláspontra jutott, hogy ezek a fogalmak végveszélybe kerültek. Nemcsak fizikai, hanem erkölcsi értelemben is. Ha arra gondolunk, hogy pályakezdésétől kezdve a mellőzöttek, a kirekesztettek és az ’56-os „vértanú ősz” után a meghajszoltak közé tartozott, akkor ez súlyos ítélet.

Pék Pálnak nem a személyes sikertelenség volt a legfőbb fájdalma, hanem az egész világállapot: az értékek széthullása, az emberi társadalmat lefelé húzó erkölcsi válság. Versszerkezete mozaikszerű, néhol darabos. Érezteti, hogy amit egésznek vélt vagy remélt, azt a láthatatlan tankok ma is éppúgy eltapossák, mint Rákosi vagy Kádár korában. Megingott a hit tárgya is. A Teremtő eltűnik az égből, helyén az űr, a semmi tátong, de a költő hite így sem szűnt meg. Megrendítő hangnemben szólalt meg, mintha egyedül lett volna, és csak a hegyormoknak vagy a kősivatagoknak beszélt volna, mint a régi költők.

Ha sok minden kikezdte is hitét, idealista maradt, s ez nem csupán világnézeti kérdés. „Csupasz arccal és vállamon az éggel, / kések közt is, vezess, holnapom!” – írta Pék egy fiatalkori versében (Kések közt is). Ez a jövő iránti bizalom jócskán megkopott benne.

A posztmodern világáramlat hatása alól Pék Pál nem vonta ki magát, alkotón él a hagyománnyal, mint aki szívesebben él a múltban, mint a jelenben. Azt hiszem, eddigi életművének szokatlan egyöntetűségét is ennek köszönhetjük a szépségek mellett, amelyekben ismerős motívumok is megcsendülnek, mint a régi zsoltárok Ady verseiben. (Pannónia Könyvek, 2001)


Részletek „A dolgok arca” című Pék Pál tanulmányból:

“Pék Pál 1939. július 26-án született Nagykanizsán. A szülőhely mindmáig lakóhelye is egyben, tehát nem túlzás vele kapcsolatban a hűséget említeni. Lírájában is fontos elem a szülőföldhöz, a tájhoz kötődés. Mindez természetesen több, mint a város, a kert vagy egy lakás varázsa. A tárgyi valóság egész életében és életművében többletértelmet nyer.

Életét az 1956-os forradalom és szabadságharc döntő mértékben befolyásolta. 1956 decembere és 1957 februárja között a Forradalmi Diákszövetség nagykanizsai titkára volt, s ezért háromhónapos előzetes letartóztatás várt rá. 1958-ban aztán mindössze bírósági dorgálásban részesült, ám ez is elég volt ahhoz, hogy kicsapják a gimnáziumból. Még ebben az esztendőben Budapesten, magánúton sikerült érettségiznie, de akkor még egyetemi vagy főiskolai továbbtanulásról nem lehetett szó. Szülővárosában, a 406. sz. Polai János Szakmunkásképző Intézetben szerszámkészítő lakatos szakmunkáslevelet szerzett.

A büntetés – szerencsére – nem sokáig tartott, hiszen 1961 és 1965 között elvégezhette a pécsi Tanárképző Főiskolán a magyar - történelem szakot. Ebben az időben már írt verseket, és 1959. decemberében a Zalai Hírlapban megjelent első írása. Később a rangos irodalmi folyóiratok is adtak számára lehetőséget: 1962-ben a somogyi Írásban, 1963-ban a Kortársban és a Jelenkorban jelentek meg művei. Ezt követően egyre több fórum nyílt meg előtte, megjelent a szombathelyi Életünkben, a szegedi Tiszatájban, a győri Műhelyben, később a székesfehérvári Árgusban, a fővárosi Hitelben, az Élet és Irodalomban. Szerepelt a Magyar Rádióban is, ott önálló versműsorokat vettek föl tőle, 1965-től rendszeresen. 1984 óta a Magyar írószövetség tagja volt.”


Kötetei

A folyamatos publikációk után 1976-ban a Nagykanizsai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága kiadásában megjelent első verseskötete, a Rapszódia a reményről. Ez a karcsú, ízléses könyv 46 verset tartalmaz. A második kötet: Nyár füstje. Megjelenési éve 1984, kiadója a Szépirodalmi Könyvkiadó. Az új kötet 39 művet tartalmaz, s ezekből 10 már ott volt az első kötetben. (Ezt a szerkesztési technikát majd később is alkalmazza, hiszen mindegyik könyvében találunk korábbi műveket is, amelyek az új környezetben némiképp módosult jelentéssel bírnak). Harmadik verseskötete, a Holtág 1990-ben jelent meg. A rendszerváltás alatti társadalmi mozgások hatottak Pék Pál szellemiségére, irodalmi munkásságára is, s mindennek számos jelét láthatjuk a Holtágban. Természetesen a „holtág” jelentheti a megállapodottságot, a költő életében bekövetkezett olyan állapotot, amely alkalmas az elmélkedésre, a dolgok tisztázására, a számadásra. A korábbiaknál még erőteljesebb a filozofikus hajlam, a bölcselettel, a hittel való kapcsolat kifejeződése. A negyedik kötete Az idő metszetei 1994-ben jelent meg. Ebben korábbi művei jelentek meg új szerkesztésben, kiegészülve néhány újjal. Mintegy három évtized lírai termésének a sűrítménye, s kétségkívül hiteles összképet ad a költő teljesítményéről. Az ötödik kötete az 1997-ben megjelenő Havak tánca, melyben érezhető, hogy felgyorsult az idő Pék Pál és költészete körül. Ez a kötet a Széphalom Könyvműhely és az Orpheusz Kiadói Kft. közös gondozásában jelent meg a Zala megyei Pannon Tükörnél.

Pék Pál költészetének megvannak a romantikus vonásai. Az alkotó képzelet jegyei is föllelhetők verseiben, s tudjuk, ezek a romantika elsődleges jegyei közé tartoznak. A fölfokozott érzékenység, az érzelmek elsődleges szerepe hasonlóképpen. Hatodik verseskötete, A Bárány kiűzése (1999) a Széphalom Könyvműhely gondozásában jelent meg. Pék Pál költészetét gyakran illették a „fájdalmas és termékeny pesszimizmus” jelzővel. A Pannon Tükör szerkesztőjeként azonban meglehetősen optimista és dinamikus gondolkodás jellemezte. 

Pék Pál úgy ajándékoz meg bennünket egyéni hangjával, hogy mindeközben igen szervesen kapcsolódik az egész magyar költészet természetéhez, hagyományaihoz és újításaihoz. Igaz persze az is, hogy nem tartozik a legnagyobb újítók közé, ám ezzel szemben nagyon kifinomultan, és egyáltalán nem tolakodva és erőszakosan, azonban nagyon tudatosan írja tovább a nyolc évszázad magyar líráját.

 2001-ben kiadott válogatott verseskötete az Arccal a semminek címet viseli, benne új művekkel. Kiadója a Pro Pannónia Kiadói Alapítvány. A költő ezt a kötetet az édesanyjának ajánlotta:  Az Arccal a Semminek rendkívül tudatosan megszerkesztett verseskötet. Fölismerjük benne az eddigi könyvek anyagát, ám a költő nem feltétlenül követi az időrendet. Kétségtelen tény, hogy Pék Pál költészete a kilencvenes években tudott kibontakozni igazán. Ebben az időben sikerült bebizonyítania, hogy lírája beérett, megtalálta saját egyéni útját. Pék Pál verseiben is megfigyelhetjük a ritmust, a lüktetést, az évszázadok hosszú sora alatt kiérlelt művészi forma biztonságát. Tárgyaiban, legfontosabb témáiban sem tér le a tradicionálisnak nevezhető útról, hiszen a természetélmény éppen úgy jelen van költői világában, mint az ember magányossága, az istenkeresés, a szerelem s helyenként a közéletiség is. Például az 1956-os forradalom és szabadságharc élménye gyakran megjelenik nála. 2004-ben a Szodoma címet adja új verseskötetének. A bűnös város pusztulását megidézni ilyen hangsúlyosan, s főként azok után, hogy a korábbi kötetekben inkább az újszövetségi lelkület uralkodott, némiképp meglepő hangsúlyeltolódás.

Nagy igazsága Pék Pálnak, hogy a sokszor emlegetett negatív értéktartomány mellett mindig megvan számára (és ezen a módon olvasói számára is) a fény, a megoldás, a föloldozás szép lehetősége. Elmondhatjuk róla, hogy valóban a Biblia sugallta szellemiség az igazi kulcs számára a nagy és gyötrő kérdésekre adandó válaszok esetében.

A pálya fölgyorsult jellegét igazolandó 2006-ban újabb, ezúttal a kilencedik Pék Pál-verseskötet jelenik meg Szélcsönd és újra szél címmel a pécsi Pro Pannónia Kiadói Alapítvány kiadásában, a Pannónia Könyvek sorozatában. Erő és a romolhatatlan hit jellemzi Pék Pál habitusát. Valóban: viszonylag szűk a Pék Pál használta szókincs, hiszen változatlanul megvannak azok a nyelvi értelemben is vett tájékozódási pontjai, amelyek a kezdetektől meghatározzák költői érdeklődését. A kerttől a forradalomig. A gyermekkor élményeitől a mai kor benyomásaiig. A széthulló világ, az emberi kapcsolatok dermedtté válása, a távlatok hiánya, a társadalom kiábrándultsága is fontos teret nyer Pék Pál költői hangjában. Azok közé tartozik ő is, akik csalatkoztak álmaik szertefoszlása miatt, akik újabb válságokat kell, hogy átéljenek. 

Pék Pál - Nyár Füstje

Pék Pál - Arccal A Semminek

Pék Pál - A Bárány Kiűzése

Pék Pál sírja

Pék Pál hagyatéka

Könyvtárát, levelezését, tárgyi emlékeit örököse, az akkor Budapesten élő öccse, Pék Zoltán (és az ő családja) Nagykanizsa Megyei Jogú Városra hagyta. A hagyaték bútorai, eszközei, képzőművészeti alkotásai és a fotók egy része a Thúry György Múzeumba került. Néhány bútor a könyvtárban maradt Ady utcai lakásából, melyeket a Pék Pál - Takács László - teremben helyeztek el. Itt található Pék Pál könyvtárának egy része, elsősorban a dedikált kötetek.

2018-ban hirdették meg Kanizsán a két tanévet átívelő Pék Pál emlékévet (2018/2019-es és 2019/2020-as tanév, emlékezve a költő születésének 80. és halálának 10. évfordulójára).

Pék Pál alapított egy folyóiratot, melynek címe Pannon Tükör. Ez a mai napig működik, és rendszeresen tartalmaz műveket a költő tollából.

Készítők