A copf stílusú bútorokat az elegancia, a fenség és a komolyság jellemzi, amely a rokokó stílus könnyedebb, "cicomás" formáival szemben alakult ki. Ez a stílus a 18. században a XIV. és XV. Lajos uralkodásának bútorait követte, és a "Louis seize" (XVI. Lajos) stílus néven is ismert Franciaországban. 

Főbb jellemzői:

Elegancia és fenség: A stílus jellegzetessége a copf stílusra utaló, elegáns forma, amely a rokokó játékosságával szemben a fenséget hangsúlyozza.

Szimmetria és kiegyensúlyozottság: A copf bútorok általában szimmetrikusak, kiegyensúlyozott szerkezetűek, ami a korábbi stílusokkal ellentétben a rendet és a formát helyezi előtérbe.

Díszítettség: Bár szimmetrikusabb, a bútorok még így is gazdagon díszítettek. Gyakoriak a finom, szimmetrikusan elrendezett motívumok, például a-virágok,-levelek és-más növényi ornamentika.

Anyaghasználat: Jellegzetes a magas minőségű faanyagok használata, gyakran mahagóni és más keményfák.

Funkcionalitás: A bútorok praktikusak és jól használhatók voltak, a díszítettség mellett a funkcionalitás is fontos szerepet kapott.

Áttűnés az antik stílusba: A stílus a rokokó túlzott díszítését próbálta visszafogottabbá, klasszikusabbá tenni, ezzel előkészítve az utat az antik stílusok felé.

Louis XVI stílus: Franciaországban a XVI. Lajos király által patronált stílust "Louis seize"-nek hívták, melynek bútorait gyakran a copf stílushoz sorolják.