Holló versus pulyka
Információ A történelem nem regény, hanem leltár. Ebből a szempontból mindegy, hogy tollas állatról vagy koronás főről van-e szó; a tünet ugyanaz.
I. A hódítás 1485-ben a Fekete Sereg megállt Bécs falai alatt. Mátyás király nem üzent rádióból, nem posztolt szelfit a várkapuból, és nem tartott sajtótájékoztatót a török veszedelem másodlagos gazdasági hatásairól. Egyszerűen bement. A bécsiek kiejtették kezükből a kulcsot, a császár elkotródott, a Holló pedig berendezkedett. Nem volt szükség népszavazásra arról, hogy a selyempárna selyem-e valóban, vagy csak import kínai krepp.
II. A kakaskodás Ezzel szemben a modern magyar faék-politika kinyújtott nyakkal érkezik Brüsszelbe. A reptéren még mellkas feszül, a zubbonygombolyító pöffeszkedés olyan, mint amikor a pulyka azt hiszi, ő az udvar ékes császára, mert felborzolta a hátán a tollat. Aztán megkezdődik a csúcstalálkozó. A sarokban kávét mérnek, a nagyurak döntenek, a mi vitézünk meg a vastag sarkával a linóleumot koptatja, várva, hogy valaki végre rászóljon: „Na, ugorhatsz.”
III. A brüsszeli kijárat A csata vége mindig egyforma. Mátyás Bécsben maradt; a mi hősünk meg kilép az üvegpalota forgóajtaján. A kéz: üres. Az orr: lóg. A járás: sajátos, ringatózó pocak-ballanszírozás, amellyel a vereséget próbálják fenséges méltósággá átvedleni. A Liszt Ferenc repülőtéren aztán mikrofonsor várja, a tollas nyak megint kinyúlik, és elhangzik a diadalmas mondat: „Megvédtük a hazát a folyosón!”
Megjegyzés a leltárhoz A történelemben nem az a győztes, aki a legnagyobbat kakaskodik a kerítés tetején, hanem az, akinek nem ázik be a padlása, amikor elered az eső. A többi csak fűrészpor.