Címzett: Teremtési Főosztály
Feladó: Kovács Pistike (7. B)
Tárgy: Garanciális javítási igény
Tisztelt Teremtőm!
Nem kérnék sokat, csak egy kis finomhangolást. Elvégre a Mester sem szereti, ha a műhelyéből kikerült darab kattog a polcon.
Itt alul, a hetedik B-ben a dolgok nem működnek zökkenőmentesen. A többiek mintha egy teljesen más nyelvet beszélnének, amire elfelejtettek szótárt mellékelni. Ha megállok, és elmerülten nézem a falióra másodpercmutatóját, rögtön furcsának látnak. Mintha rossz algoritmus lennék egy rosszul megírt óvodai szoftverben.
A helyi szakemberek – az orvosok meg a tanárok – próbálkoznak, de hát nem mérnökök ezek, csak kontárok. Tömik belém a keserű tablettákat, hogy simábban fusson a rendszer, de az alapvető működéshez fogalmuk sincs. Csak a tüneteket foltozzák valami kalózprogrammal, miközben belül a hibajelzés ugyanúgy égve marad. Marad a lassan csepegő elszigeteltség – az a fajta csend, amit az ember akkor érez, ha idegen bolygóra pottyantották, de a visszajegyét elhagyta a pénztárnál.
Tudom én, olvastam a Bibliában, hogy a hatodik nap végén már sietni kellett. Látom a karcolásokból, hogy jött a sötét, és a Mester sem akart túlórázni. De ha már belekerült ez a túlbonyolított, mindent ezerszer átgondoló, feleslegesen érzékeny idegrendszer, kérem, adjon egy jobb tervrajzot. Vagy küldjön le egy olyan szaki-angyalt, aki nem bogyókkal gyógyít, hanem kicseréli bennem azt az alkatrészt, amitől az egész világ olyan idegenül zörög.
Alázatos és fáradt híve:
Kovács Pistike
Kedves Pistike!
Kézhez kaptam és megértéssel olvastam a leveledet. Elfogadom, hogy a hetedik B-ben mindennap megélni ezt a fajta idegenséget nem kis teher.
Ugyanakkor a garanciális igényednek hivatalosan nem tudok helyt adni. A teremtés alapszerződése értelmében a gyári garancia érvényét vesztette: amikor az első ember a kifejezett tilalmam ellenére döntött, a rendszer működési környezete alapvetően megváltozott. A kötelezettségszegés miatt a mindenségre kiterjedő garanciavállalás megszűnt, így közvetlen beavatkozást vagy alkatrészcserét nem áll módomban biztosítani.
Személy szerint sajnálom a helyzetedet, de technikai oldalról nem tehetek többet. A földi időszakot követően biztosítva lesz a hely, ahol a mai napok nyűgjeitől végleg megszabadulhatsz.
Mivel a mindennapi elszigeteltség komoly nyomást jelent számodra, kifejezetten bátorítalak, hogy beszélj az érzéseidről a szüleiddel vagy az iskolai tanácsadóval. A rendszer működését ők sem tudják átírni, de a terhek hordozásában értő támaszt nyújthatnak.
Teremtési Főosztály, Garanciális Ügyek
Maga a Teremtő
A hagyomány szerint a hetedik napon a Mester megpihent. De a kulcskérdés az: mi történt utána? Mert a munka nem ér véget a kalapács letételével – ott kezdődik a fenntartás kálváriája.
A gyártói felelősség hiánya: A modern iparban, ha egy termék típushibával jön le a szalagról, a vevő visszaviszi a gyártóhoz. A teremtéstörténetben ilyen opció nincs. A Mester nem adott szervizkönyvet, a panaszirodát pedig végleg bezárta. Maradt az örökös, amatőr barkácsolás.
Pótlékok és javítások: Az ember azóta is próbálja utólag tuningolni magát. Különböző ideológiákkal, pótlékokkal és felesleges tárgyakkal igyekszik kitölteni azt a strukturális űrt, amit a Mester a kapkodásban a tervrajzon hagyott. Ahelyett, hogy egyszerűsítene, csak még több extrát applikál magára, amitől nehezebben mozog.
A végeredmény rideg valósága a mulandóság. Egy tisztességesen megépített tárgy méltósággal öregszik – az emberi prototípus viszont az első perctől kezdve a saját korrodálódásával van elfoglalva.
Ha már a Mester a munka végén nem korrigált, az egyetlen becsületes feladat az marad, hogy ne gyártsunk újabb hibákat a rendszerbe – hanem csendben, felesleges sallangok nélkül faragjuk ki a saját kis műhelyünket a nagy semmi közepén.