Van a modern kor emberében valami csillapíthatatlan, kényszeres hülyeségvágy, amely olyankor is adminisztratív keretek közé kényszerítené a létezést, amikor a biológia esetleg épp a békés elhülyülés vagy a jóleső megsemmisülés állapotát javallaná.
Zoltán és Dóra az első közös éjszakájuk után még sokáig feküdtek egymás mellett, mert a jóérzésű ember ilyenkor nem pattan fel, hogy gatyát keressen, hanem bámulja a plafont, esetleg a takaró szélét piszkálja, miközben mindketten sejtik, hogy a dolgok ezen a sötét, zegzugos világon ritkán alakulnak ennyire zökkenőmentesen. Minden rendben történt, ami önmagában gyanús lehetett volna.
Aztán Zoltánnak – akinek a homlokában feltehetően egy miniatűr Excel-táblázat dobogott szív helyett – eszébe jutott valami.
– Szerinted normális volt, hogy ilyen rövid volt az előjáték? – kérdezte a semmibe.
Dóra elgondolkodott. – Nekem nem tűnt rövidnek. – Nekem sem – felelte Zoltán, aki természetesen azonnal ott tartott, hogy ami nem mérethető centivel vagy stopperrel, az létezni sem bír. – Csak olvastam valahol, hogy az ideális előjáték legalább tíz-tizenöt perc. – És az aktus? – Az is furcsa volt. Nem volt egyenletes. Inkább hullámokban történt. – Nekem éppen ez tetszett – mondta Dóra, ezzel is jelezve, hogy a valóságos élvezet és a statisztikai görbe gyakran merőleges egymásra.
De Zoltán már rántotta is elő a telefont, mintha csak egy konzultációt kérne a helyi adóhivataltól. – Kérdezzük meg a ChatGPT-t. Az objektíven meg tudja mondani.
A kétütemű modern agyvelő megfogalmazta a kérdést:„Kedves ChatGPT! Tegnap volt az első közös szeretkezésünk. Nagyon rövid volt az előjáték, maga az aktus pedig nem egyenletesen, hanem hullámokban zajlott. Mindketten jól éreztük magunkat, de szeretnénk tudni, hogy ez így rendben van-e, vagy van-e valamilyen ideális időtartam és lefolyás, amit követnünk kellene.”
A mesterséges intelligencia, mint egy kinyilatkoztatásra szomjazó, pedáns kisiparos, szinte azonnal köptette a sorokat:
„Kedves Zoltán és Dóra!Először is gratulálok az első közös élményhez! Örülök, hogy mindketten jól éreztétek magatokat. Fontos azonban tisztázni, hogy a szexuális együttlétnek is vannak olyan általánosan elfogadott paraméterei, amelyek segítségével megítélhető, hogy a folyamat megfelelően zajlott-e.
Egy kiegyensúlyozott, harmonikus együttlét ajánlott időbeli szerkezete a következő:1. Előjáték: 12,5 perc. (Nyilván, hiszen tizenkét perc harminc másodperc alatt a biológiai óra mégiscsak másképp ketyeg, mint tizenkettő harmincháromkor.) 2. Aktus: 18,25 perc. (Itt az ember elgondolkodik, hogy a negyedperc pontosságot vajon stopperrel vagy tizedesvesszővel mérik-e a buzgó honfitársak.) 3. Orgazmus: 2,6 másodperc.4. Levezetés és oldódás: 2,2 perc.”
Zoltán kétszer is elolvasta, mint egy hatósági határozatot. – Hát, akkor van még mit tanulnunk – mondta komoran.
Dóra nem válaszolt. A 12,5 percen rágódott. Vajon a harisnya lefejtése bele tartozik? És ha közben elnevetik magukat? Mert ha igen, az adminisztratív csúszás. Úgy érezte, mintha lekésett volna egy olyan vonatról, ami felé se ment, és amire senki sem váltott jegyet.
Zoltán már körmölte is a következőt:„Mi történik akkor, ha az egyik félnek a rövidebb előjáték és a hullámzó intenzitás jobban megfelel?”
A gép nem bizonytalankodott:„Fontos különbséget tenni a szubjektív elégedettség és a megfelelő működés között. Attól, hogy valami kellemes, még nem biztos, hogy optimális.”
Örök érvényű mondat. Ha ezt a spanyol viaszt a történelem folyamán korábban feltalálják, talán még az emberiség is megmarad, de legalábbis határozati határidőre szaporodna.
Dóra letette a telefont. Az arcáról letörlődött minden maradék derű, helyét átvette a kötelességtudó szomorúság. – Zoltán, szerintem én most inkább aludnék. – Persze – mondta Zoltán, de a szeme már kékesen világított a kijelzőtől. – De azért legközelebb mérjük az időt. Csak hogy lássuk, fejlődünk-e.
Dóra oldalára fordult, hátat fordított a haladás diadalának, és lehunyta a szemét.
Zoltán pedig nekilátott. Megnyitotta a táblázatkezelőt. Előjáték, aktus, orgazmus, levezetés. A lap alján pedig ott virított a vastag keretes, üresen kongó oszlop: Összesített elégedettség.
Másnap reggel, amikor Dóra megkérdezte, hogy mikor mennek végre kirándulni, Zoltán fel sem bírta emelni a tekintetét a pixerek tengeréből. – Várj egy kicsit – mormolta, ujjával a billentyűzetet ritmizálva. – A mesterséges intelligencia átküldte a négyhetes fejlesztési terv első modulját. Át kell szerveznem a naptárat. A természet megvár; a hatékonyság azonban nem tűr halasztást.
Rádli Róbert