A Havas-hegység lábánál élt János bácsi. Sörözött, majd vadászni ment.
Nem a kártékony kant lőtte le, hanem a gyermekes vadmalackocát. Bűntudatból hazavitte a két árvát, Gerzsont és Gedeont. Kecsketejen nevelte őket, majd amikor a malacok torokgyulladást kaptak, forrásvíz helyett sörrel itatta őket, mert az közelebb volt, mint a nánánpettyi forrás.
A sör használatáról a két malac eltérően vélekedett.
Gedeon meggyógyult, és visszatért a vízhez. Megpróbálta megőrizni vadmalaci méltóságát, bár néha, ha mégis ivott, gúnyt űzött a szamár füleiből és a kakas tarajából. Másnap viszont hányinger gyötörte és mély morális csömör.
Gerzson ellenben rájött, hogy a sör társadalmi státuszt ad. Ha nem kapott italt, visított, vagy haláltustát imitált a sárban. Később pálinkát is követelt, mert a tölgyfahordós párlat vakmerő bátorságot kölcsönzött neki.
A harmadik évben Gerzson ezerrel pörgött, és megkínálta Gedeont. – Nem – mondta Gedeon. – Miért? – kérdezte Gerzson. – Mert csömöröm van – felelte Gedeon.
Ebből véres verekedés kerekedett. Gerzson nem érzett fájdalmat, mert részeg volt. Gedeon viszont dühös volt, mert józan. A küzdelem végén Gerzson holtan rogyott a fák gyökerei közé, Gedeon pedig mozdulatlanul, véresen hevert a sárban.
János bácsi kijött a házból. Meglátta a klinikailag lábra állni már képtelen Gedeont, és könyörületből elvágta a torkát.
Aztán bement a konyhába, kinyitotta a Szaratov hűtőt, kivett egy hűtött Gössert, és töltött magának.
A hűtőgép halkan zúgott.
Rádli Róbert