Nő - Férfi társadalmi problémák

Gondolatok a zaklatási botrány margóján.

Most, hogy nagyjából lecsengett ez felhajtás kezd leülepedni a felkavart iszap, veszem a bátorságot és elmondom néhány gondolatom. Méghozzá őszintén, és ez nem csekélység, ugyanis manapság ez a legnagyobb hiánycikk. Valahogy befagytunk a hazugságvilágba, már észre sem vesszük.

Négy szakaszra osztom az elmélkedésem:

Gondolatok a megaláztatásról.

Gondolatok az egyenjogúságról

Gondolatok a szexuális szabadságról

Gondolatok az intelligens alkalmi szexről.

     Gondolatok a megaláztatásról.

Sokan azt mondják, volt értelme, ennek zaklatási botránynak, ügynek, mert mostantól mindenki óvatosabb lesz. Én erre azt mondom: hmm, hmm.

Szóval belül nem változtunk meg, csak óvatosabbak képmutatóbbak lettünk. Na jó, ez is valami. De nagyon kevés, alapvetően, de még csak közepesen sem változott semmi. Nem változtak pl. a jogszabályok. Sokan erre elsütik a frázist: nem a jogszabályoknak kell változni, hanem az embereknek. Csakhogy az emberek változása egy amorf dolog a jogszabály-változás konkrét. Ráadásul nem elég ismételgetni: változni kell, - azt is meg kellene mondani milyenné, és hogyan.

Sokan azt mondják ez nem is a szexuális megaláztatásról szól, hanem általában a megaláztatásról. Oké, csakhogy a többi, a rengeteg sok megaláztatásról nem is esett szó. Ha a főnök vagy a főnöki helyzetben levő akárki (rendőr, hivatalnok, stb.) lekezel, beszól, akkor az fájó megaláztatás. Ha fájdalmak közepette órákon keresztül vársz a vizsgálatra, az is testi és lelki megaláztatás. Ha a boltban nem tudsz a gyerekednek jó cipőt venni, mert nincs rá pénzed, az is megaláztatás. Ha átvernek, becsapnak, az is megaláztatás. Ha a kormány bárgyúságokkal etet, lenéz, az is megaláztatás. És még lehetne sorolni. Minden megaláztatás alapja a lenézés, a megbecsülés hiánya, és ebből tömérdek van.  Rengeteg megaláztatás van, ennek csak egy kis töredéke, ami szexuális zaklatással kapcsolatos.

De legalább erről beszéltünk – hallom az érvet. Csakhogy arányosan rangsorolva kellene a megaláztatásokról beszélni. Mert ha ez egyiket felfújjuk, akkor az eltakarja a többit.

Kicsit epésen azt is mondhatnám: itt a gazdag, sikeres, nők megaláztatásról volt szó.

Nézzük a problémakört egy másik oldalról. Ezen ügy kapcsán, és általában is, olyan üzenet kavarog a közösség tudati terében, miszerint a szegény, gyenge nők még mindig ki vannak, meg vannak, és ó jaj.

    Gondolatok az egyenjogúságról.

Nekem úgy tűnik, hogy a férfiak többsége mindig is, most is lovagias a nőkkel. Persze vannak bunkó férfiak is, nem is kevesen. A jogszabályok is pozitívan változtak, jelenleg Európában jogilag 95%-s egyenjogúság van. De itt két megjegyzést kell tenni. Nemcsak bunkó férfiak vannak, de bunkó nők is, csak azok másképp, rejtettebben azok.  Másrészt, a bunkó férfiak nemcsak a nőket alázzák, hanem a férfiakat, gyerekeket, mindenkit.

Lehet, hogy a mérleg nyelve már nem is ide billen?

Ha egy nő kevesebbet keres, az jaj, de ha egy férfi nem kap munkát (több nő kap, mint férfi), akkor az nem ügy. Ha egy nőt bántalmaznak, akkor az jaj (egyébként jogosan), de ha egy férfit bántalmaznak akkor az ő baja, miért nem védte meg magát. Ha egy nő prostituált lesz, akkor arról a férfiak tehetnek (ő maga, dehogy), ha egy férfi lesz prostituált, akkor arról ő maga, szóval megint a férfiak tehetnek.

Ennek ellenére, szegény nők. Szegény nők azt is zokon veszik, ha nőnek nézik őket (ez már szexizmus), de azt is, ha nem nézik nőnek őket. A hagyományos női szerep ellen is ágálnak, de a férfi szerep sem tetszik nekik. Talán egy részük nem is tudja mit is szeretne? Ezt is azt is, mindent, de az is kevés?

Rendben visszaszívom, nem vádaskodom, de a nők se tegyék azt. Inkább ismerjük el, ezt a világot közösen nők és férfiak tették olyanná, amilyen.  Ismerjük el, itt Európában, sok baj van, de a nők elnyomása, valójában hátul kullog a problémák sorában. Ha már problémát keresünk, akkor inkább a nők és a férfiak társadalmi szerepének jellemének átalakulásán és ezzel járó ellentmondásokon kellene gondolkodni. Jó esetben a nők és férfiak egymás kiegészítői, segítői, élethez, boldogsághoz szükséges társai.

Gondolatok a szexuális szabadságról.

A szexuális zaklatás és a szexuális szabadság nyilvánvalóan összefügg, amennyiben ezen esetek egy része, nem más: mint helytelenül kezelt alkalmi szexuális partnerkeresés.

A fokozatos szexuális felszabadulás (ez zajlik már jó ideje)  alapvetően egy pozitív folyamat lenne, ha az emberek képesek lennének intelligensen kezelni. Jelenleg a folyamat kétharmadánál járunk és rengeteg az ellentmondás, az ostobaság. Még addig sem jutott el az ember, hogy az alapvetéseket tisztázza. Pl., hogy ami nem árt másnak, inkább használ, örömet okoz, az nem bűn, sőt inkább erény. Azt is el kellene dönteni, hogy a szex különleges, vagy hétköznapi esemény. Vagy: a szexualitást és az erőszakot, bántalmazást, megalázást, erkölcstelenséget nem kellene összemosni, két különböző cselekvés, érzés, okságilag sem függnek össze. Legfeljebb úgy, hogy a szex egy alkalmas terep, de sok más alkalmas terep is van.

A túlzások és ellentmondások korát éljük. Pl. egy ismert férfi egy ismert nőt csinosnak tart, akkor már másnap címlapra kerülhet, mint hím-soviniszta szexista alak. Egy hónap múlva pedig ez az ember nyilvánosan csókolódzik egy meleg felvonuláson, az rendben van, sőt a kritizálók, a rasszisták. Véletlenül hozzáér egy gyerekhez, vagy mond neki valamit, ezért már esetleg börtönbe kerülhet, de ugyanaz a gyerek válogathat a képernyő előtt, a pornó, fél-pornó filmek között. Az emberek önmaguknak is ellentmondanak, ráadásul naponta.

Ilyen környezetbe jönnek létre ezek a „szexuális zaklatások” -  fúj szemét, szex mániás alak -  mondja a kritizáló, majd elmegy szex klubjába és kitombolja magát. Sem jogilag, sem erkölcsileg nincsenek meghúzva a határok, akkor azokat akaratlanul is könnyű átlépni.

Az alapvetések tisztázása után jöhetne a konkrét problémák megoldása. Ettől még messze vagyunk, én mégis rátérek.    

Gondolatok az intelligens alkalmi szexpartner keresésről.

Ha bemegyünk egy étterembe, akkor egyszerűen azt mondjuk, például: szeretnék bécsi szeletet enni, sült krumplival. Ez nem udvariatlan, még kevésbé megalázó. Ha sunyin mosolyogva azt mondjuk a pincérnek: tudja, olyan jó kis husikát szeretnék – az már lehet sértő, vagy fura. Szintén sértő vagy fura, ha elsírjuk magunkat: de nekem már két éve nem főz a feleségem. Vagy: úgy szeretném, ha a számba tömné azt a húst. Esetleg a szánkra mutogatva tátogunk, nos, az sem túl illendő.

Ha szexről van szó, akkor mégis a sértő, fura közléseket használjuk, célozgatunk, vagy éppen gorombáskodunk.  

Normális szex-kultúrában, és normális őszinte közéletben teljesen elfogadható udvarias kérés lenne: szeretnék veled szeretkezni. Esetleg hozzá lehet tenni: az elutasításon sem sértődők meg.

Az ilyen kérés, nem zaklatás, kicsit sem az.  Hiszen van egyszerű udvarias válasz: köszönöm nem.

Erkölcsileg ettől eltérő kérés már lehet bunkóság, de nem bűn. Jogi ügy, a testi, vagy erős lelki kényszerítésnél kezdődik.

Más kérdés, hogy korunkban, lejáratás céljából, vagy csak felhajtásból, minden apróságot fel lehet nagyítani, el lehet túlozni. De ennek semmi köze az igazi zaklatáshoz. 

Normális szex-kultúrában, az alkalmi szexpartner keresés, teljesen normális lenne. Valljuk be őszintén, az emberek többsége, a férfiak és a nők is, annak ellenére, hogy szereti az állandó társát, tartós  partnerét, időnként erős vágyat érez, kisebb alkalmi szexre. Ismétlem: először is meg kellene tanulni őszintének lenni, mindennek ez az alapja. Az alkalmi szexpartner-keresést is meg lehetne oldani elfogadhatóan, normálisan sértés nélkül, kvázi erkölcsösen.

Az emberi közös tudatmezőben (felhőben) hol erősebben, hol gyengébben (most éppen gyengébben) létrejönnek az íratlan, normaként, tanácsként lebegő, etikai kódexek. Többek között a párkapcsolatokra vonatkozó. Van három fontos, talán állandó mondata ennek. A párkapcsolat két ember belügye, ha az nem árt másnak, másoknak. A párkapcsolat alapja csakis a közös, kölcsönös megegyezés lehet. A párkapcsolat történelmileg és biológiailag a gyereknevelésről, családalapításról szól.  Ezek az alapok, más részek viszont jó esetben változnak. Talán ideje lenne, az alkalmi szexpartner-keresés részt is átírni.

Oda akarok kilyukadni, hogy amennyiben az ember, a társadalom (férfi és nő) kialakítana egy, őszinte udvarias a többség számára a jelenleginél jobb, szexuális viselkedés-normát, és kommunikációt, akkor nyilván kevesebb sértés, félreértés, zaklatás történne. Illetve, akkor az adott esetek is egyértelműen megítélhetők lennének.

   Befejezés.

Megmondom az őszintét, nekem már a „botrány” elején is, voltak kétségeim. Néha úgy tűnt, mintha itt a faragatlan, de azért nem bűnös férfit büntetné, utólag, és túl keményen, a sértett nő.

Ráadásul néha mintha a sértettség mögött is lenne valami hátsó szándék, mondjuk politikai sumák. Vagy éppen, feltűnési, bizonyítási vágy.  

Még több bajom volt az ügyben megszólaló (riport nyilatkozat, stb.) ismert, okos emberek mondanivalójával. Vagy inkább a mondani való hiányával. Bár hangoztatták a frázist, „jó hogy beszélünk róla”, de valójában, komolyabb téma, alaposabb megbeszélésére nem került sor.

Azzal kezdtem, hogy ”most hogy elcsitult”, de ez tegnap volt. Este éppen azt tudtam meg a híradásokból, hogy nem csitult el: az amerikai színésznők, pazar ruhákban ékszerekben tiltakoznak, hogy ők kevesebb milliót keresnek, mint férfi társaik. És persze az „udvarlást” is neheztelik.  Hát nem tudom, nekem ez is visszatetszőnek tűnik. Lehet, hogy valamire fel akarják hívni figyelmet, de azt ízléstelenül és sekélyesen teszik.

Folytatódik a maszatolás, a ködösítés. És a kipécézett lejáratás.

Én egy senki vagyok, de ha valóban ekkora az érdeklődés a felháborodás, a fontosság, javaslom, hogy az alábbi témákban, kérdésekben induljon értelmes közvita, köz-beszélgetés, köz-megegyezésre törekvés.

Milyen megaláztatások vannak? A társadalmat, a rendszert miként kellene átalakítani, hogy kevesebb megaláztatás legyen? Mit lehet tenni a jogilag nem bűnös, de társadalmilag káros (mentálisan hitvány) emberekkel?  Milyen irányba, hogyan kellene változni a szexuális kultúrának, a szexuális viselkedésnek, és kommunikációnak? A szexuális szabadság, mint természetes igény meddig és hogyan fejlődhet tovább? Hogyan lehet a jelenlegi szexuális élettel, erkölccsel kapcsolatos szélsőséges nézeteket értelmesebb mederbe terelni? Mi nevezhető zaklatásnak, mi bunkóságnak, változzanak e, a jogszabályok? Korunkban az átlagos nő, ill. férfi mennyire, miben térjen el a hagyományos szerepektől? Ezek az én kérdéseim, de a fő kérdésekben is konszenzusra kell jutni.

Miről is van szó: mi, a közösség, közös gondolkodás bölcsességével próbáljunk meg tanácsokat adni, végső soron saját magunknak, abban hogyan tudnánk kellemesebben jobban élni. Természetesen úgy hogy az ne mások kárára történjen, sőt… Jó lenne.

Nő- férfi bölcsességek - férfi szemmel. 

Átlagokról van szó, akinek nem inge ….

Sok kivétel van, de a nagy-átlagra kicsit igaz:

Ha tüzes szex-éhes kacér párt választasz, akkor ne csodálkozz, hogy nem lesz hűséges, csakis a családjának élő szolid társ. Ha családjának élő, szolid, hűséges a szexet kevésbé kedvelő társat választasz, akkor attól ne várd, hogy tüzes szexet imádó ember legyen.

Amúgy pedig a nők és a férfiak nagyon is hasonlítanak egymásra.  Az emberek megítélése nem lehet előítéletes, kategorizált (faj, nép, vallás, ősök, korosztály, nem, stb.) mindenki csak a saját tettei után ítélhető meg.

Tisztelem a nőket, mert ők az erősebb nem.

Nemcsak azért mert ők mondják erősebben, hogy "nem", de valóban azok.

 A nők gyengének, elnyomottnak mondják magukat. Valójában a világ, a társadalom női logika szerint működik. Még az is a nők akaratából ered, h.  látszólag ők a gyengék, az  elnyomottak.

 Valljuk be, a nők minden szempontból kitartóbbak, mint a férfiak, ezért is, ők az erősebbek.

 Az, hogy nők fegyvertárába a keménységen kívül ott van, a hízelkedés, a hódítás, a színészkedés, a sírás, a hiszti, a sértődés, nem azt jelenti, hogy ők gyengébbek. Hanem azt jelenti, hogy szélesebb a fegyvertáruk, tehát ők az erősebbek.

 Bár minden szempontból (kivéve a rövid távú fizikai erőt) a nők az erősebbek, de a gyengeség látszata mégis egyfajta valóságos lágyság, kedvesség, nőiesség, amely nélkül szegényebb lenne férfi és nő. Nem szabad a nőket elférfiatlanítani, a férfiakat elnőietleni.

 A nők össze tudják egyeztetni, össze tudják illeszteni az ellentétes dolgokat. A  férfiak számára ellentétes dolgokat – ezt a férfiak logikátlanságnak látják. Pedig valójában okos dolog, mert így teszik élvezetővé, értelmezhetővé az életet.

 A férfi megvetően gondolja:  hogy lehet az üzletet  belekeverni a szerelembe, a szexbe, - ez prostitúció, ez perverzió.                                                                                        

A nő megvetően gondolja: ezek férfiak csakis szexre képesek gondolni, csakis az érzékeik után képesek menni, - ez agyatlan perverzió.

 Az incselkedés, az udvarlás, a rejtélyeskedés, a rosszalkodás, a titkos megcsalás, a huzi-voni játékok, mindez nem a szerelem, és a szex szükségszerű velejárója. Mindez a női lélek igénye. A nők ezek nélkül unalmasnak tartanák a kapcsolatot.

 A nők a szerelem, a szex terén annyira különbözőek, hogy ezért egyformának akarják magukat mutatni. De ettől még nagyon is különbözők.

 A nő komplex látásmódú, nem szeret kategorizálni, de szabálykövető a férfihoz viszonyítva. Ez előny is, hátrány is, vagy mondhatjuk: a két nem kiegészíti egymást.

Az emberiség kihal, ha a nő és férfi nem teljesíti az evolúciós, emberi, isteni feladatát, nem próbál felnevelni tisztességgel utódot, amely egyébként csodálatos hivatás, és életértelem.

Felsorolás-szerűen az alapvető emberi gyengeségek.

Egyéb jellemgyengeségek:

Emberi jellemgyengeség: szinte minden embernél többé-kevésbé jelentkező, szinte az emberi természetbe kódolt „jellemhibák”.

Presztízsharcosság

Dafkeviselkedés

Önzőség (mint tulajdonság-csoport)

A kritika hibás érzékelése – a felénk irányuló kritikát sértőbbnek érezzük, mint általában a kritikát. 

Mániák, fóbiák, bekattanások

Stb.

A helyes társadalmi tudat torzító tényezői:

Uralkodói betegség (a vezetők szükségszerű negatívumai)

Falkaszellem kritika nélküli csatlakozás a fősodorhoz.

Szubjektív (saját szempontú) viselkedés, látásmód.

Érzelmekkel, köztük rossz érzelmekkel túlságosan átitatott viselkedés, látásmód

Felületesség, közömbösség.

A társadalom, a rendszer jelentőségének lebecsülése.

Általában a társadalomtudomány felettébb hiányos ismerete.

Stb.

Néhány alapvető ellentmondás:

Felelős szorgalmas viselkedés – kényelmes könnyű élet

Békesség, tolerancia – ártók elleni harc.

Békesség biztonság, rend – izgalmas érdekesés élet.

Szigorúság – önkéntességre alapozott engedékenység.

Stb.

Az önáltatás, mint általános emberi gyengeség.

(Mindkét oldal jogos igény lehet, ezért nehezebb a megoldás)

Az ember a saját lelki világának saját pszichéjének hiányos ismerete miatt  saját igazi motivációit sem ismeri. Az emberek a múltban jelenleg is hazudnak maguknak. Nem szívesen néznek szembe saját gyengeségeikkel, a lelkük, tudatuk mélyén lapuló ámde gondolkodásuk tetteiket motiváló felfogásokkal, érzésekkel, tulajdonságokkal. Az emberekben a kelleténél kevesebb az önkritika, az önkontroll.  Többek között az elégedetlenségük igazi okait is hibásan mérik fel. 

A legfőbb ellentmondás és annak lehetséges feloldása:

Önrendelkezés, szabadság, elfogadható önzés – közösségi élet (biztonság, rend, fegyelem)

(Az igazi demokrácia részben feloldja – ill. a szabályozott igazságos verseny részben feloldja, - ill. a jellemtípusok szerinti csoportosulás részben feloldja. )

Egyéb világnézeti hibák:

Helytelen és helyes életmotivációk, életfelfogások.

Pl. egy helytelen világnézet.

A győzelmet, főnöki dicséret, a hatalmat, vagyont, egyéb akár nemesnek látszó célokat helyezünk az emberi fejlődést biztosító célok elé.

Illetve: a hatalmi pozíciót és az anyagi javakat betesszük az első öt legfontosabb szükséglet igény közé.

Helyes világnézet (szerintem):

Az egészséges kényelmes boldog élet, az igazságosság (mindenki saját érdem szerint másoknak való hasznossága szerint érvényesüljön, stb.), - az igazság, valóság torzítatlan keresése.

Ahogy a testi, lelki egészség, a természetvédelem, a tanulás, tudás, a szabályozott igazságos verseny igényét szükségletét célját sem előzheti meg más igény, szükséglet.  

Tehát a fenti célokat (életfelfogást, világnézetet) nem előzheti meg semmi. Ugyanakkor az is rossz hibás nézet, ha a kellemes élet igényét, célját elvetnénk, vagy az igény rangsorba egészen hátra tennénk. A kellemes élet igényét pl. nem előzhetik meg a hatalmi  gőggel, a felsőbbrendűségi érzéssel a múlt sérelmeivel kapcsolatos igények célok.

Az ettől eltérő sokféle szerintem hibás világnézet szerintem, emberi jellemhiba.

Az emberi gyengeségek és a társadalmi rendszer kölcsönhatásban van, sok szálon, de elsősorban az oktatáson keresztül. Fel kell tárni az emberi jellemhibákat, azok mechanizmusát, levetkőzésének módjait, pl. az etika-oktatás keretein belül, ezzel valamelyest csökkentve eme jellemhibákat.

Általában a társadalomtudományos ismereteket bővebben, magasabb színvonalon kell oktatni.

A helyes társadalomszervezés, rendszerszervezés alapjai pedig: igazi, közvetlen demokráciára épülő demokrácia, - igazságos szabályozott építő verseny, - kisebb, összeillő tagságú közösségek elősegítése.

És persze, ha nem lépünk fel egyénenként, közösen és rendszer szinten is a hazugságok a manipuláció ellen, akkor tehetünk bármit, az emberiség eltűnik.

Konkrétan pedig a klímakatasztrófa miatt kell fogyasztást, gazdaságot, rendszert váltani, de sürgősen.

A fenti emberi gyengeségek, az átlagos emberre jellemzők, mondhatjuk az emberiség jellemzői.

Egy-egy fajnak, népnek, nemnek (nő, férfi), vagy rétegnek, csoportnak persze van speckó karaktere, de azok átlagosan 4-5% (max, extra esetben, genetikusan és főleg kulturálisan összesen 12%-s) eltérést jelentenek.

Amikor a fajok, népek, nemek, csoportok közötti különbségekről beszélünk, soha nem szabad elfelejteni, akár akarjuk, akár nem, össze vagyunk kovácsolva, a megállíthatatlan szükségszerű globalizálódás még jobban összekovácsol bennünket, - a problémáinkat és azok megoldását csak bizonyos szintig lehet szétválasztani.

Kitérés az emberi gyengeségekre.

Az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött. 

A túlzott önmentésből adódhat a másokkal szemben igazságtalanság, és a túlzott sértődékenység.

Ismétlem, az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött. 

Ennek talán legfőbb oka, h. saját aktuális megítélése (lehet, h kicsit hibáztam), mellett ott van az általános pozitív önítélet (de összességében,  hasznos, okos tehetséges, jó  ember vagyok), -  viszont a másik megítélésben az utóbbi összesített ítélet általában elmarad, sőt (most hibázott, akkor általában is ártó, ostoba, rossz ember) általánosító ítélet jöhet létre. 

Ismételem, az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött.

Ez és ennek tudata egy őszinteség-hiányos gyanakvó ellenséges közéletet, közhangulatot eredményez.

Ismétlem, az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött.

A másokkal szembeni túlzott kritikusság is az önkritika hiányából ered. Mindez mindenképp egy zavaros ellentmondásos közéletet és zavaros egyéni lelki állapotot eredményez.

Ismétlem, az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött.

E miatt az emberek a valóban jogos, építő kritikát is gyanakvással nézik, minden kritikát hamisak tartanak, kritika-elhessegető technikákat dolgoznak ki.

Ismétlem, az ember átlagosan túlzottan felmentő magával szemben (adott hibázását kisebbítő), másokkal szemben túlzottan kritikus (adott hibázását nagyító), de többnyire csak a hátuk mögött.

E miatt az emberek felszíni érintkezése hamisan kedves, de ha kialakul (kirobban) egy konfliktus, akkor durván egymásnak esnek.

Mindennek a tanulsága, h. magunkkal szemben legyünk egy kicsit önkritikusabb,  - másokkal szemben kicsit  elfogadóbbak, akár felénk irányuló kritikáról, vagy más „sértésről” van szó,  -   próbáljuk meg a problémánkat őszintén udvariasan közölni, -  a hát mögött kevésbé szidalmazni,  - és bízzunk abban, h. mások is ilyenek velünk szemben.

Ha ezt az emberi gyengeséget és a többit is (presztízsharcosság, dafke-viselkedés, önzés, stb.) sikerül jelentősen csökkenteni,  akkor még békés barátságos ember is lehet az emberből, emberiségből.