Nő-férfi - tartós kapcsolatra törekvés.

A harmadik, befejező részt egy ismétléssel kezdem

„Érdekes és talán nem véletlen hogy az ember elődje a korai ember minden szempontból „vegyes felvágott”, - ragadozó, ill. húsevő is, de növényevő is. Sőt nemcsak fogyasztott, de élelmet is termelt,  mint egyes rovarok.  Állva is közlekedett, de négykézláb is. A fákon is élt, a földön is élt, szinte minden környezethez alkalmazkodott. És nem utolsó sorban a társadalmi családi a párkapcsolati élete is vegyes: Falka csapat is, de azon belül család is. Szexuális téren pedig részben monogám, részben poligám, részben az alfahim – nőstények (hárem) szerkezethez vonzódott és vonzódik. Szóval úgy néz ki, az emberi fejlődésben komoly szerepe volt, van az ember sokféleségének. „ 

Valamint egy másik ismétlés:

„Kiegészítő összefoglaló jelleggel az európai nemi élet történelme dióhéjban.

Egyrészt, azért, h. ne essünk abba a tévhitbe hogy a múltba minden álszent, prűd maradi volt. Igen nehéz, akár Európán belül is egységes szex-életről beszélni. A világ vonatkozásában pedig lehetetlen. De mégis ki kell alakítani egy képet. Szóval Európában, az ókorban szexuális élet vonatkoztában nagyjából minden rendben volt, általában átlagosan nem beszélhetünk prűdségről, álszemérmességről. A keresztény vallással főleg katolicizmussal kezdődött egy torzabb folyamat, de ez sem volt egységes. Meg kell jegyezni, Jézus tanításai között nincs a szexet, a nemiséget elitélő tanítás. Tehát a torzítás az egyházkülönböző pápáinak, egyéb egyházi embereinek fejéből kiáramló „okoskodás” terméke.

A lényeg, h nem volt elég, h. a tízparancsolatban is benne hagyták a parancsot: Ne paráználkodj, - ráadásul még a hét főbűnbe is berakták a „paráznaság bűnét”. És elméletileg gyakorlatilag is általában bűnnek tartották, rossz szemmel nézték a szexet, főleg gyönyört okozó szexet. Vagy inkább ellentmondásosan ítélték meg. 

Mint mondtam, a negatív megítélés valós alapja annyi, hogy a nem várt gyermekáldás, a nemi betegség, a hűtlenkedés, veszélyeire fel kellett hívni a figyelmet, - csak nem így, a szex szapulásával, hanem a valós problémák feltárásával. Szóval ez a prűdség nem volt általános, inkább ellentmondásosan jelentkezett.  Pl. a papoknak tiltott volt a szex, de azért e felett gyakran szemet hunytak. A házasságon belüli szexet pedig támogatták, sőt szinte kötelezővé tették. Ami megint kétélű fegyver, mert egy olyan világban, amelyben a női orgazmus kvázi nem létezett, ez inkább a feleségek szolgaiságát jelentette a gyakorlatban. De nyilván voltak jó oldalai, hiszen mégis a lusta önző vonakodó házastársat ezért egy kicsit rendbe tette. Szintén ellentmondásos volt a házasság előtti szex megítélése. Azt tudhatjuk h. még a 20. században is voltak helyek falvak ahol a szüzesség feltétel volt, illetve a megesett lányoknak, nőknek megaláztatást kellett elszenvedni. A szerencsétlen semmiről sem tehető zabi gyerekek megvetéséről ne is beszéljünk.

A válást is rossz szemmel nézték, gyakorlatilag szinte tiltották.

És hát a megcsalást is tiltották főleg a feleség részéről.

Viszont mindez változékony volt. Több helyen, időben pl., próbaházasság előzte meg a rendes házasságot, melynek célja éppen a szexuális illeszkedés kiderülése. Ha nem jött össze a próbaházasság, akkor a rendes sem lett megtartva, és hát szüzesség elvesztése felett is szemet hunytak. De azért volt álszemérmesség bőven főleg a középkorban, az ókortól, a reneszánszig. A reneszánsz után megint szépen lassan fokozatosan szabadabb, lazább, normálisabb lett a szexuális élet. Általában, de azért nem egyformán, mindenhol. Általában átlagosan javult, lett kevésbé álszemérmes. A szabadság iránya: A szex nemcsak arra való, hogy gyereket csináljanak, hanem élvezet. A nők is képesek az élvezetre, sőt ehhez joguk van. A szexet nemcsak házasságon belül lehet folytatni. Leányanyának lenni nem szégyen. A válás lehetséges. A nők egyenjogúak. A szex-technikák bővítése,  a szex orientáció bővítése nem bűn, inkább erény. A szex becsatlakozik abba az erkölcsi jogi mederbe, hogy csak a másnak ártás lehet a bűn mércéje.  Szóval az un. paráznaság csak egy kitalált frázis, amit valamilyen baromság okán, bűnnek kiáltottak ki.

A prostitúciónak külön története van. érdekes módon a hivatalos prostitúciót mindig is engedték, sőt tiszteletbe tartották. Ez így talán túlzás, inkább azt mondanám, hallgatólagosan mindig is engedték viszont néha a felszínen csináltak, csinálnak valamiféle ál-korlátozást.

Az arisztokratáknak, királyoknak is volt barátnője, kéjnője. Az ókorban szinte papnői státuszt kaptak a prostituáltak. Később sem volt ritkaság, hogy megbecsült társadalmi vagy katonai munkának nézték a prostituáltak tevékenységét. A polgári világban a fiuk első szex beavatása, az agglegények kiszolgálása, esetleg az otthon prűd életet élő férjek kiszolgálása volt a feladata.   Itt talán egy fordított megbecsülést tapasztalhatunk, az idő haladtéval a prostituáltak egyre kevésbé lettek megbecsültek. De azért manapság sem megvetettek, illetve manapság is ellentmondásos a megítélésük. Én is hajlok afelé, h. minél szabadabb normálisabb a szex, annál inkább fölöslegesebbek lesznek a prostituáltak.

Másfelől a fejlődés másik iránya az egyenjogúsági küzdelem iránya, aminek van egy jogos jó oldala, de kétségkívül van egy torz, hamis oldala is.

Ugyanakkor a történelmi fejlődés fontosabb része a szex oktatása, illetve törvényi szabályozása, illetve társadalmi megítélése.  E téren is hasonló a helyzet; van fejlődés, de nem elég. Vagyis a jelenlegi helyzet is még messze van az optimálistól, főleg az oktatás területén. A szexuális oktatást, főleg egyes országokban alapvetően kellene átformálni, megreformálni. Egyfelől sokkal bővebb ismereteket kellene adni, de a hazugságokat is csökkenteni kellene. Álszemérmesség helyett, igazi erkölcsöt kellene tanítani.

Érdekes, hogy történelem lényege, az elnyomatás (diktatúra-demokrácia) története kicsit eltér az „álszemérmesség” történetéről.

Az elnyomatás (belországi és külországi uralkodásvágy, hódítás, nagy országok, birodalmak kialakulása, stb.) már a bronzkorban elkezdődött és az ókorban, a rabszolgasággal tetőzött. Az igazi ős-kereszténység elvileg meg akarta szüntetni, hiszen szinte minden Jézus-tanítás, direkt vagy indirekt az egyenjogúságról, az igazságos egyenlőségről (a demokrácia alapjáról) szól.   Tulajdonképpen a nők elnyomatása egyenjogúságának elvétele,  a nagy általános „uralkodni-elnyomni” gyökerű nézet-fának, az egyik ága. Visszatérve a kereszténységre; viszont a papságnak, uraknak „sikerült” a kereszténység demokratikus jellegét elsumákolni, átfordítani. Így aztán a kereszténységgel csak kevéssé csökkent az elnyomatás.

A reneszánsz és a reformáció után kezdett lassan hullámozva javulni a helyzet. Innen már nagyjából összekapcsolódik az álszemérmesség csökkenése és a demokratizálódás. És a nők egyenjogúságának kialakulása is nagyjából egybeesik az általános demokratizálódással.

De csak ismételni tudom: jelenleg is messze van az ember még a jó megfelelő állapottól is.  Hiszen milyen demokrácia az amelyben egy átvert nép kap jogokat.  A demokrácia rendes igazi oktatása szintén elengedhetetlen lenne a továbblépéshez.”

Az előző két részben többek között a szex társadalmi szerepéről volt szó. De bőven volt szó az álszemérmességről, valamint az álságos és az igazi devianciákról is. Szó volt az egyenjogúságról.

Szó volt a szex történelmi fejlődésről is. A férfi és női különbségekről is. Valamint szó volt a szex sokrétűségéről is szó volt,és még sok mindenről.

Az utolsó, harmadik rész, többnyire azzal foglalkozik, h. a már létrejött tartós kapcsolat, valóban tartós és viszonylag boldog legyen. Elsősorban ebben az fejezetben, a jó kielégítő szex fenntartásáról és lehetséges fokozásáról van szó.

De mindezekhez szükség van egy magasabb színvonalú szexuális intelligenciára, szexuális műveltségre.

Ennek viszont fontos része, hogy ismerjük a nemek, ill. az egyének közötti szexuális vonatkozású különbségeket. 

A nemek közötti illetve a nemiséggel kapcsolatos különbségek, folytatása.

Eddig is már többször foglalkoztam a témával.

A nők és férfiak közötti különbségek illetve, a nők és nők közötti különbségek, ill. a férfiak és férfiak közötti különbségek.

Említettem h. vannak általános különbségek és vannak a nemiséggel kapcsolatos különbségek, de a kettő összefügg.

(Ha visszalapozunk ebben az írásban, akkor más fejezetekben elég sok részlet szól a különbségekről.)

Ráadásul vannak az igazi különbségek és vannak az emberek fejében levő különbségek, melyek szintén összefüggnek, tehát részben igazak, de sok tévedés is van. Vagyis néha csak a fejekben vannak különbségek, a valóságban nincsenek, néha pedig mások a különbségek.  Itt van mindjárt az, h. a férfiak sokkal aktívabbak, sokkal csalfábbak, vadabbak, a pedig hölgyek a szendébbek, tisztességesebbek.

Ehhez hasonló tévhit: van a gyenge érzékeny romantikus szégyenlős, szemérmes, hűséges szexuálisan kevésbé aktív kívánós nő  és van ezzel szemben, a hideg, érzéketlen, gátlástalan, anti-romantikus, csak a puszta szexre vágyó,  erős, macsó  férfi.

Valójában romantikusságban, szégyenlősségben alig van, talán csekély különbség van, - itt tehát inkább a „nagy különbség” tévhitét kell lerombolni. Ugyanis a tévhit éppen olyan veszélyes, mint a tudatlanság.

Itt is elmondható; a mérték nagyjából azonos, azonban a kiváltó ok, a reakció, és a mód, eltérő lehet.  Talán abból ered ez a tévhit, hogy a nők általában erősebben hangulat, emóció vezérelte emberek, de lényegében alig érzékenyebbek.

A nőkben jobban benne maradt (erősebben bele nevelték) a nemiséggel kapcsolatos álszemérmesség, az indokolatlan megjátszós, ritkábban indokolt szégyenlőség.

Persze a társadalom is még mindig igazságtalan, még egy kevéssel nagyobb szemérmességet (álszemérmességet) vár el a nőktől. Pl. egy kislányra többször szólnak rá: egy kislánynak ilyent nem illik,  - olyan dologért, szólnak, amit egy kisfiúnál természetesnek tartanak.

Szóval e téren nincs nagy különbség.

Pl. ha utána számolunk, akkor képtelenség, hogy több férfi legyen csalfa hűtlen, mint nő. Ugyanis egy-egy aktushoz ugyanannyi nő kell, mint férfi. Legfeljebb az lehet, h. egy hölgy prostituált több száz férfival szexszel, és a férfiak részéről ezt megcsalásnak veszik, de a prostituált hölgy részéről nem számolnak semmit.

Már beszéltem több egyezőségről is, többek között h. mindkét nemnek fontos a szex, fontos a nemiség, nemi identitás megélése, „én nő vagyok, én férfi vagyok” érzés átélése. Mindkét nemnek egyformán erősek, szenvedélyesek a szerelem, hűtlenség, megalázás érzelmei.

Lehetnek kisebb eltérések, de ezek kevésbé a nemiségből adódnak, inkább abból, hogy minden ember más jellem, más egyéniség.

De azért vannak különbségek is. Az egyik különbség, h. a hölgyek általánosságban nézve, szexuális szempontból többfélék, egymáshoz képest eltérőbbek, mint a férfiak.

De mielőtt erre rátérek, néhány mondat arról, miért is fontos a különbségek taglalása.

Összefoglalva egyszerűen: azért fontos, mert így jobban megértjük a másik nemet, és azokat a nőket, férfiakat, nőket akikkel összehoz a sors. Jobban megértjük a leendő társunkat, jobban tudunk választani. Persze a társunkkal is megértőbbek leszünk.

A megértés több lépcsős. Egyrészt valamennyire szükséges általánosítani, pl. általában ilyenek a nők, ilyenek a férfiak. De azért nem kell túlzásba vinni, mert ebből a nagy általánosításból el kell jutni egy típushoz, - vagyis az rendben van h. ilyenek általában a férfiak, de azon belül a „vizsgált alany”   melyik típusba tartozik. Azonban ebbe se ragadhatunk bele, mert a típus sem húzható teljesen az egyénre, minden egyéniség más. Tehát az egyéni tulajdonságait is meg kell állapítani. Vagyis a megértés akkor lesz pontos, ha ismerjük a nagy általánosságokat, ezen belül a típusokat és az egyéni jellemvonásokat is, mindhármat.

Miért jó tudni, h. a nők szexuálisan sokfélék.

Többek között azért, mert ezzel a felfogással, a konkrét ismerettel és arra támaszkodó türelmes viselkedéssel jobb szexet tudunk elérni.

De mi is az a jó szex?

A jó szex ismérvei.

Ha az alkalmak többsége jó, akkor elfogadható jó szexről beszélhetünk. Egy-egy aktus, alkalom, szeretkezés akkor jó, ha ezek a feltételek külön-külön, vagy együtt teljesülnek.

1.     Ha legalább az egyik fél, eljut az orgazmushoz. Persze ha mindkettő az még jobb. (Annak nincs jelentőség, h egyszerre, vagy külön.) Az egyik fél eljut az orgazmusig, és a másik fél is kellemesen érzi magát.

2.     Ha az egész aktusnak van egy kellemes, netán varázslatos hangulata. Ha az aktus a szeretkezés egy kellemes, netán szép vagy csodálatos emlékként marad meg.

3.     Ha többféle szex technika létrejön az aktus közben és a behatolásos (dugás) sem marad ki.

Jó szexnek mondható, ha ebből a három feltételből, bármelyik kettő teljesül.  Kiváló szex, ha mind a három teljesül, sőt ha létrejön a minkét fél orgazmusa, valamint a varázslatos hangulat, és a szép emlék.

Rossz szex, ha a három feltételből egy sem jön össze. A jó és a rossz szex között van, a közepes felejthető szex.

Ugyanakkor az, hogy elég két feltétel a jó szexhez azt is jelenti, h. nem kell feltétlen megdöngetni a hölgyet, akkor is lehet jó szex.

Sőt orgazmus nélkül is lehet jó szex. Nem kiváló, de jó lehet.

Természetesen azért arra kell törekedni, hogy kiváló élvezetes szex jöjjön létre, a partnerünk és mi is nagy örömet találjunk a szeretkezésben, csak ezt nem lehet görcsösen, gátlásosan akarni.

Visszatérve a szexuális sokszínűségre.

És arra, h a nők sokszínűsége fantasztikus.

Amikor arról beszélünk, h. a nők és a férfiak is szexuálisan  sokfélék, (sokszínűek, sokrétűek) akkor  érdemes átnézni a „A szex sokrétűségének felsorolása.”  oldalakat átnézni.

13 pont alatt van vagy 150 jellemzője a szexuális életnek. Az, hogy az egyének sokfélék, vagyis erősen különböznek, azt is jelenti, hogy szinte minden szexuális partner más lesz, más igényekkel, más tulajdonságokkal rendelkezik, főleg ha hölgy az illető. Az hogy a hölgyek eltérőbbek ezt jelenti, hogy kevesebben tartoznak az átlaghoz a megszokotthoz és többen a kicsit illetve erősebben eltérők közé.

Például, ha egy jellemzőt öt csoportba osztunk e szerint: egyik irányba nagyon különleges, egyik irányba kicsit különleges, átlagos, másik irányba kicsit különleges, másik irányba nagyon különleges, - akkor hölgyeknél minden csoport nagyjából egyenlő arányú lesz. Férfiaknál az átlagos középső csoportba háromszor annyian tartoznak, mint a különlegesek (szélsőséges) csoportjaiba. Egyszerűbben, a férfiak sokkal egyformábbak, de még ők is jelentősen eltérnek. (Megint megjegyzem nem furcsaságról, devianciáról, eltérésről beszélek hanem „különlegességről”) Szóval hihetetlenül eltérő a hölgyek palettája, gondoljunk csak bele hány féle jellemző van.

Mondjuk, melyik hölgy mitől jön izgalomba, vagy milyen orgazmusra képes. Hiszen a női orgazmus is legalább hétféle lehet.  Vagy egyáltalán, hogyan viszonyul az illető hölgy a szexuális élethez, - és még lehetne sorolni.

Talán az alábbi ismétlés rávilágít, miről beszélek.

Egy ismétléssel mutatom meg, de itt már a megjelennek azok a számok, h. egyes csoportok százalékosan hogyan osztódnak fel.

1-2. Az alapfelfogás másik szempontja:

Nők hozzáállása-igénye: terjed az apácától – a prostituáltig.

Nők felsorolása:

Apáca, ill. nemi életet nem élő nő (10%)  - visszafogott szexet kerülő (hideg) nő (25%) –  szexet átlagosan kedvelő, de néha tehernek, ill. jelentéktelennek tartó nő (30%) -  szexet kedvelő, flörtölésekbe, kalandokba keveredő kacér nő (25%)– prostituált, kvázi prostituált(15%)

Férfiak felsorolása:

Cölibátust fogadó pap (5%)– szexet kerülő, lényegtelennek tartó, vaskalapos, kimért  (hideg) férfi (20%)– átlagos szexet kedvelő, de úriember módjára, kevésbé tolakodó, de néha szerelembe eső férfi (40%) –  mérsékeltebb, kalandokat kereső, könnyen félrelépő férfi (30%) – selyemfiú, szoknyavadász,férfi prostituált (5%).

A számokból látható, h. csak a szexuális alap-hozzáállást illetően is, a hölgyek csoportjai közel egyformák,  a szélsőségekhez  is sokan tartoznak, az átlagos középső csoportokhoz, viszonylag kevesebben. Ez azt jelenti, h. a hölgyek megosztottabbak. A férfiaknál fordítva van.  A férfiak egyformábbak, a hölgyek sokrétűbbek, legalábbis szexuális szempontból.

Ez csak az alap-hozzáállás szempontja, de ez az aránymegoszlás a szexuális élet minden szempontjára, minden kategóriára igaz.   Emlékezzünk, (nézzünk bele) a -„A szex sokrétűségének felsorolása” – fejezetre.

Mivel a nők szexuálisan sokrétűbbek, ne várjuk el h. a hölgy partnerünk olyan legyen, mint az előtte levők, mint a többiek. Ezért ne nézzük le, és ne is csodálkozzunk, ha vannak különleges tulajdonságai, sőt inkább próbáljuk azokat megismerni. Ezért a látszólagos szexuális zavarok gyengeségek, valójában csak nagyon ritkán zavarok, gyengeségek. Pl. már említettem, h. a női „impotencia” frigiditás sok formába jelenhet meg. Pl. h. nehezen tud izgalomba jönni ezáltal az orgazmusig is nehezen jut el, mindez pedig elveszi a kedvét nemcsak a partnernek, de magának a hölgynek is. Igen, de ezt is fel lehet fogni úgy, mint egyfajta különlegességet. Vagyis akkor meg kell találni azt amitől viszonylag gyorsabban izgalomba, tud jönni, illetve  több időt kell ráfordítani. Illetve a különlegességét akár előnynek is vehetjük.

Gondoljunk csak bele, h. ez a sokszínűséggel, sokrétűséggel milyen gazdagság mennyi szempont jelenik meg. Megint a  „A szex sokrétűségének felsorolása” – részre gondolok

Persze mindez azért részben a férfiakra is igaz. A lényeg az, hogy a szexuális sokrétűség, főleg a hölgyek sokszínűsége azt kívánja, h ne sablonosan szeretkezzünk, ne legyünk vaskalapos kirekesztők, sokkal inkább legyünk kreatívak, elfogadók, rugalmasak.

Nagyon égszerűen arról van szó, h. egy férfi csak úgy tud jó szerető lenni:

Ha első lépcsőben tudja, hogy ahány nő szinte annyi féle.

Ha ismeri a  szexuális sokszínűség elemeit  (u: „A szex sokrétűségének felsorolása”)

Ha a fenti két tudással, és a hölgypartner kiismerésével magas szintű egyéni, az adott partnerhez illeszkedő szex jön létre.

Nem akartam azt mondani, h. „szexet hoz létre”, ugyanis a szex egy interaktív dolog, mindig ketten hozzák létre. Ha ez egyik dominál a másik „hagyja”, annak is interaktívnak kell lenni, és persze annak is, ha mindkettő aktív.

Az, hogy a hölgyek szexuálisan sokfélék, az is jelenti, hogy a figyelmes, jó szerető férfinak nagyon sokféle szex-technikát (lehetőleg mindet) kell ismernie, és a partnerhez megfelelőket megfelelően kell alkalmaznia. Persze ez fordítva is igaz, a korszerű jó szex során a nők sem maradhatnak passzívak.  

Soha nem szabad elfelejteni a szex egy interaktív tevékenység

A szeretkezés során mi egyszerre vagyunk a szakácsok, akik minél finomabb dologgal akarják elkápráztatni a partnerük és egyben mi vagyunk a fogyasztók is.  És partnerünk szintén egyszerre szakács is és fogyasztó is.

Sokszínű és interaktív tehát itt a rituálékon, az előjátékon, a gesztusokon az alaphangulaton keresztül sok mindent adunk és kapunk a szex során.

A sokszínűség azt is jelenti, h. azért kell egy összecsiszolódási szakasz is, szóval ne legyünk türelmetlenek.

Minden nő egyéni bonyolult hangszer, amit ha kiismer a férfi és akkor gyönyörű zenét játszhat rajta, vele, szóval leginkább a közös játék lesz csodás.  A kiismeréshez azonban szükség van általában a zene a hangszerek, a hangszerfajták ismeretére.

Ehhez az egészhez azért azt is hozzá kell tenni, h a szexualitáson kívül, inkább fordított a helyzet, a férfiak egy kicsit sokrétűbbek mint a nők.

Pl. a szeretet-skála a férfiaknál a gonosz kegyetlen bántalmazó uraságtól terjedhet a mindent feláldozó hősszerelmesig, de a másik oldalon ott van mélyen melegen szerető mikulás bácsi.

A hölgyeknél is széles, de mégis jobban kontrolált, és így mégis kisebbnek látszik a nő-nő közötti különbség.   A gonosz nem annyira gonosz, de a szerelmes is csak rövid ideig dobja el az agyát. Állítólag az értelmesség (butaság) területén is szélsőségesebbek a férfiak. Bár átlagosan egyformán értelmesek, de férfi-férfi közötti nagyobb különbség miatt a nők átlagosan értelmesebbnek és kedvesebbnek tűnnek.

Pl. tipikus női mondatok: jaj, de aranyos, de édes, de cuki. A férfiaknak ez a hozzáállás túlerőltetettnek felületesnek tűnik. Valószínűleg a női és férfi hormonok másképp befolyásolják az érzéseket.

Az is köztudott, eme írásban említve lett, hogy általában a lányok nők gondolkodásának fókuszában a tartós párkapcsolat, a romantikus szerelem, a házasság, a család, a háztartás áll. A férfiak, főleg a fiúk, fiatalemberek ezeknek kisebb, más dolgoknak viszont nagyobb jelentőséget tulajdonítanak.  

Valamint a nők erősebb szabálykövetése szintén összébb hozhatja, egységesítheti a nők felfogását viselkedését, szinte minden területen, kivéve a nemi élet területét.   

Ugyanakkor a jelenlegi tendencia, a nők férfiasodása, már lehet, h túllépte az optimális határt.

De mint korábban már javasoltam, nő és férfi ahelyett, hogy ellenségeskedjenek, vetélkedjenek, és ahelyett hogy egyformaságot akarjanak, inkább egymás kiegészítésre törekedjenek.

Van azonban egy alapvető különbség, amit azonban csak kevesen vesznek észre, de ami nélkül nem lehet megérteni a másik nemet.

Ez pedig:  a szex célként vagy eszközként való felfogása.

A férfiak általában célnak, a nők általában eszköznek tekintik a nemi életet, a  szexet.

Érdemes visszalapozni természet az állatok, az ősemberek nemi életét taglaló fejezetre; a szelekció a gondolkodás általában a nőstények feladata.  Ebből eredhet ez az emberi, nő-férfi különbség.

Itt is meg kell jegyezni: általában, átlagosan, igaz, de egyénenként természetesen e tekintetben is nagy a szórás.

A nők a szexet általában összekötik más szempontokkal, a férfiak sokkal ritkábban, kevésbé.

Pl. a nők általában a szexet összekötik a házassággal a családalapítással a gyerekneveléssel. Ezért erősebben vágynak a házasságra, a tartós komoly párkapcsolatra. Ezért sok nő választási szempontjában elég erősen megjelenik a férfi gazdagsága, a férfi vagyona, a férfi beosztása, ismertsége.

Az átlagos férfi választásában ez csak másodlagos szempont.  A régi nemesi vagy nagypolgári családokban szempont volt a hozomány, de én egy mostani átlagos férfiról, ill. egy mostani átalagos nőről beszélek.

Próbáljuk pl. megfejteni, hogy miért több a női prostituált, és sok nő miért érzi jól magát ebben a foglalkozásban? És a férfiaknak miért nem fekszik ez a foglalkozás?  Mert a prostituált nő a szexet összeköti a foglalkozással, a pénzkeresettel és ebben nem talál kivetnivalót.  Sőt a nők egy részének az lenne a fura, ha csak magért a szex miatt szeretkezne. Ezért sok nőnek, az furcsa lenne, ha magáért a puszta szexért fizetne, ezért nem is igénylik a nők a férfi prostituáltakat. A férfiak pont fordítva vannak. Sok férfi a szexet magában is akarja, célnak tekinti, ezért még fizet is érte. Az biztos, hogy azért a fizetett szexnél nagyobb büszkeséget ad, az önkéntes, de azért a legtöbb férfi a szex nélküliséget mindennél rosszabbnak tartja. E miatt a férfi a kezdeti időszakban egy fokkal hűtlenebb (inkább szex központú) mint a társ-központú nő. Viszont később kiegyenlítődik a hűtlenség. És úgy is kiegyenlítődik, hogy a nő prostituáltak, ledérebb nők nem tízesével fogyasztják a partnereket, hanem százasával, ezresével.  És egy hetero férfi általában miért nem tud prostituált lenni, miért nem érzi jól magát úgy, mint nők fizetett selyemfiúja?  Azért, mert ha csinos nőről van szó, akkor a férfi nem tudja megtenni, hogy csak azért visszafogja magát, mert a nő nem tud fizetni, de amúgy hajlandó a szexre. A női prostituált simán visszafogja magát. 

Szóval van ez a jelentős eltérés, de vajon ez miből ered. Szerintem ez is ősi ösztönökből, programokból, génekből, illetve érzésekből. Szóval nem önakaratból jön, nehezen lehet rajta változtatni.

Szóval ez van, ilyen a női és férfi természet, ezért fölösleges a másik nemet ezért hibáztatni.

Viszont mindkét nem mégis hibáztatja, a másik nemet és ez sok konfliktusok alapja.  A nők szokásos álláspontja: fúj ezek a férfiak csak a farkuk vezeti őket. A férfiak pedig így vélekednek: ezek a számító nők, csak az érdek vezérli őket, nem tudnak őszintén szerelmeskedni.

Egyrészt azért ezek így túlzások, másrészt, ha van is bennük igazság az sem direkt rosszindulatból ered, hanem a női és a férfi természetből.

Ez a különbség (nők számára eszköz a szex) más különbségeket is generál.

De itt azért pontosítani kell, a nők számára inkább eszköz a szex, kivéve a szexuális-szerelmi időszakot. A nők többségének életébe eljön ama egy-két általában és átlagosan egy évig tartó szakasz, mikor szerelmes és ezt egy fokozott szexuális vágy kíséri. Ebben a szakaszban nem eszköz a szex. De a többi szakaszban inkább eszköz. Ami, mint arról szó volt, nem baj, de egy olyan tulajdonság, amivel jó tisztában lenni, - amit azért kontrollálni kell.

A férfiak szexuális életében is lehet, szerelmes szakasz, mely fokozott szexualitással jár, csak ez jobban belefolyik az egyéb életükbe, mert a férfiak amúgy is célnak nem eszköznek tekintik a jó szexet. Természetesen a férfiak szex-központúságával is tisztába kell lenni, illetve a férfiaknak sem árt az önkontroll.

Visszatérve a nőkre, az, h. a nők az életük nagyobb részébe eszköznek, nem e legfontosabbnak, csak a sok közül egy fontos dolognak tekintik a szexet, azt is jelenti, hogy a szexet kevésbé központi dolognak tartják, mint a férfiak.  A nők felfogása szerint (kivéve szerelmes-szex szakaszt) a szexnél más fontosabb dolgok is vannak, pl. a gyereknevelés, pl. családi élet, adott esetben a karrier, a vagyonszerzés, és még lehetne találni, célokat. Ismétlem a nők eme tulajdonsága, viselkedése, bizonyos szempontból jobb, más szempontból rosszabb, mint a férfiak szokásos viselkedése.  Ez a különbség kisugárzik a párkapcsolat minden szegmensére. Arra is h. a nők a szexuális szüneteket, természetesnek veszik, „most éppen más fontos, nem a szex” természetes helyzetnek látják - férfiak pedig úgy veszik, hogy itt a legfontosabb dolog kezd elromolni.

Egyszerűen, sarkosan fogalmazva: nők ki-be kapcsolhatónak tartják a szexet, a férfiak nem tartják ki-be kapcsolhatónak.

És ez sok konfliktus forrása.

A nők jelentős része, képes szakaszokra osztani az életét, főleg hosszabb távon. Ez most szex és szerelem szakasza, - akkor ennek vége, következzen a gyereknevelés, karrierépítés szakasza,  -  most már váltani kellene, következzen megint a szex, szerelem szakasz, stb. De az h, képesek váltani nem azt jelenti h. mindent szétválasztanak magukban.  Ellenkezőleg azt jelenti, hogy képesek az ellentétes vagy annak látszó dolgokat összeegyeztetni.

A férfiak nem képesek erre, nem szeretik a váltásokat. A váltásokat véglegesnek tekintik.

A biológiailag és egyéb okokból eltérő szexuális szakaszok.

Kezdjük azzal, h a férfiaknál is vannak nemi, szexuális szakaszok csak nem annyira élesek, mint a nőknél.

Azt tudjuk, hogy az életprogramban, génekben és azokon keresztül bizonyos hormontermelés változásokon, egyéb fiziológiai változásokon keresztül indulnak és zajlanak ezek a szakaszok.

Amit érdemes kiemelni:

1. A párkeresési szakasz.

2. Szerelmes, ill. szexuálisan fűtött szakasz. (Gyerekcsináló szakasz)

3. Várandós, majd szoptatós kisbabás (szex érdektelenségi) szakasz.

4. Visszatérő érdek, munka, stb. szakasz.

5. Menopauza (klimax) szakasz

7. Mindezeken belül van, nők havi ciklusai (menstruációs szakaszok)

8. Mindezeken felül vannak a belső eltérő érdek, szex-hozzáállás szakaszok. Ez arról szól, amiről már beszéltem, h. a nők szexet összekötik valami más céllal. Ami azt is jelenti, hogy a szerint változhat a szexuális felfogásuk amilyen céllal, felfogással azt társítják. Ezért tudják a szexuális igényüket ki-be kapcsolni.

Az hogy nők a szexet, leszámítva a szerelmes szexuálisan túlfűtött szakaszt, mint eszközt nézik, azt is jelenti, hogy más fontossági helyre teszik, mint a férfiak. Valamint a nők számára a szex fontossága és a gyakorlása is változékony, legalábbis a férfiak szemszögéből.

A nők tudatosabban kezelik a szexet, ami nem azt jelenti, hogy kevésbé kívánnák, vagy élveznék. Inkább azt jelenti, hogy ezt a kívánást illetve már annak elindítását is tudatosabban képesek kezelni, mint a férfiak.

Gyakran ezt a változékonyságot a férfiak nem értik, vagy éppen hűtlenségnek, állhatatlanságnak, veszik.

A férfiak nemi szakaszai több okból is egységesebbek összemosódó jellegűek. Egyrészt nincs ennyi genetikailag programozott szakasz. Másfelől a férfiak nemi vágya nagyjából egyforma, legalábbis kevésbé élesen változik, - de soha ne felejtsük el, mindig az átlagokról beszélek. Azért férfiaknál is lehet szerelmes, szexuálisan túlfűtött szakasz, illetve hanyatló, illetve érdektelenségi szakasz. Vagy éppen időskori pánik szakasz, stb. Csak általában kevésbé élesen változnak a férfiak.

Visszatérve néhány példával a nők szakaszaira.

Pl., egy nő a kisbabás időszakban, ezt gondolja:  - Hát most a szex nagyon másodlagos, itt van a baba, azt kell gondozni, szoptatni, a szexre sem energiám sem kedvem, és egyáltalán most nem ez a fontos. Majd ha vége lesz, ennek az időszaknak újra visszaállhatunk a régi szexuális életre.

A hetekig elutasított férfi, férj egészen mást gondol: - Rendben, van baba, a munka is sok, - de ezért nem kellene a szexet, ennyire hanyagolni. Akkor itt valami nagyobb baj van, valószínűleg éppen most romlik el a szexuális életünk. Éppen most változik a párom, már nem kíván, nem szeret úgy, mint korábban, a gyerek miatt is, de ezért ennek más oka is lehet, ez nem tűnik időszakosnak.

És a két merőben eltérő gondolkodás helyzet-értékelés miatt ebben az időszakban, a kisbabagondozás időszakban, sok párkapcsolat tönkremegy. Ilyenkor a szexuálisan elhanyagolt férfi megpróbálja csalódottságát máshol orvosolni.

Tulajdonképpen ez a helyzet is abból indult ki, h. a nők bizonyos élethelyzetekben másodlagosnak, sőt harmadlagosnak tekintik a szexet, a férfiak szinte mindig elsődlegesnek.

Nyilván az ilyen helyzetek megoldhatók ha:

Egymás női, férfi felfogását ismerve, tolerálva, valamilyen kompromisszumos gyakorlat alakul ki. Vagyis a nő, ill. a pár nem hetekre szünetelteti a szexet csak egy kicsit „ritkítja” illetve megfelelő szex-technikákat alkalmaz. Általában a közös maszturbáció az ebben az ilyen elhidegülő helyzetekben alkalmas lehet. 

A másik, a valóban őszinte nyugodt megbeszélés. A megbeszélések sajnos vagy: nem jönnek létre, vagy létrejönnek, de nem elég őszinték, vagy elég őszinték, de túl ingerültek ellenségesek. Ezek nem igazán hasznos, igazi megbeszélések.

Tehát szükség van: ismeretre, - megértésre, - igazi megbeszélésre, - gyakorlati kompromisszumra.

Ami még megoldás érdekében tanácsolható: a nők is próbálják magukat kontrollálni, próbáljanak kevésbé ez egyéb érdek, hanem inkább a élvezet szeretet miatt szeretkezni. A férfiak pedig próbálják meg a szexuális ösztöneiket kordába tartani.

A lényeg h. megértőbbek, elfogadóbbak legyünk.

Milyen különbségek jöhetnek elő még a párkapcsolat során?

Itt is megjegyezve, h. ezek a különbségek a nagy átlag vonatkozásában igen kis különbségek. Vagyis az egyénre úgy vonatkozik, hogy amikor párkapcsolat vagy csak hétköznapi kapcsolat során számunkra fura viselkedést tapasztalunk, akkor felmerülhet: talán ezek az általános jellemzők az okozók.

Az hogy a nők képesek szakaszokban rendezni az életük, vagyis változhat az értékrendjük, sok férfi számára szokatlannak, sőt álhatatlanságnak, önzőségnek, néha árulásnak tűnhet.

Még annyit ehhez, h. a férfiak jobban igénylik a folytonosságot, de azon belül hektikusabbak. Vagyis a nők nagyobb élesebb szakaszokra osztják az életük, de azon belül eléggé stabilak, kitartóak.

Talán ama különbség is kapcsolódik az előzőkhöz, h. a nők egyéniségében erősebben benne van a színészkedés.   Szeretnek színészkedni, tudnak is és szeretik az életüket, a kapcsolatuk, pl. a szeretkezéseket is valamiféle színházi előadásnak tekinteni.

Jobban kedvelik pl. a szertartásos szex előtti rituálékat, vacsora, virág, stb..

Viszont ha ez a „színészkedés, színpadiasság” a jellemükből ered, akkor kétséges, hogy megjátszásról van szó.

A férfiaknak ez gyakran megjátszásnak tűnhet, de nem mindig az. A férfiak ehhez képest merevebbek, fantáziátlanabbak.

A következő általános átlagos különbségek ismertek, de nem árt észbe tartani, h. ezek nem egyéni rossz tulajdonságok, hanem olyan nemi jellemzők melyek nem hibák, csak a másik nem számára kicsit érthetetlenek.

A nők egy fél fokkal hiúbbak, a férfiak fél fokkal igénytelenebbek. A nők szimpátiáját erősebben befolyásolja a külső. Nem feltétlen a szépség inkább a szimpatikus megjelenés.

A nők másképp, máshogy versenyeznek, mint a férfiak. A férfiak hősködnek, szájkaratéznak, a nők nem, de jobban ragaszkodnak a saját igazságukhoz.

A férfiak inkább a világot, a nők inkább a szűk környezet nézik, azt akarják kedvükre formálni. Egy nő a társadalmat inkább egyéni sorsokon keresztül látja, érti meg, a férfi inkább adatokban, térképekben gondolkodik.

A szűk környezet, kontra szélesebb világ talán még az ősi szerepekből adódik – nők: háztartás, gyerekek, család, környéken gyűjtögetés – férfiak: vadászat élelem háború messzire vándorlás. 

És mi a helyzet a rengeteg emberi tulajdonsággal?

Csak olyan, de igaz közhelyeket tudok mondani, hogy a nők is emberek, a férfiak is azok, tehát döntően egyformák.  Nézzünk az ezernyi tulajdonság közül egyet pl.  a fegyelmezettséget.

Összességében átlagosan nagyjából egyforma mértékben fegyelmezettek a nők és férfiak is, csak egy kicsit más módon, más dolgokra fokuszálva.

De mindig hozzá kell tenni, átlagokról van szó, az egyéni különbségek óriásiak.  

Átlagokat nézve nincs különbség például az akaratosság, presztízsharcosság tulajdonságában. A nagyravágyás, ill. ambíció tekintetében sem.  Az önzés tekintetében sem.

És ez, (átlagosan egyforma mérték, kicsit másképp) még ezer másik tulajdonságról elmondható.

Tulajdonképpen ez az „egyenlő mérték, de kicsit másképp” a szexre is igaz. Pl. mindkét nem összességében átlagosan egyforma mértékben kívánja és élvezi a szexet, csak kicsit másképp. Ez elmondható a két nem szex-felfogásáról is.

Vagy pl. a felhangoló rituálékról. Mindkét nemnek szüksége van valamilyen alaphangulatra. Csak a férfiaknak általában kevesebb idő kell a ráhangolódásra. Szerintem a férfiakat inkább az dobja fel, ha tudják, a párjukkal bármikor, bárhol csak úgy szeretkezhetnek. A nőket inkább a megkomponált rituálé (vacsora, virág, gyertya, stb.) melegíti fel.

Általában átlagosan a férfiak kicsit gyorsabbak a szex minden fázisában. Ugyanakkor a pár eldöntheti, h. aktuálisan gyors, közepes, vagy kimondottan ráérős szeretkezést akar folytatni. Vannak ügyes párok, akik mindhárom szeretkezés fajtát szeretik. Persze az sem baj, ha egy párnak, van favorit szeretkezési stílusa, technikája. De a nyitottság, új dolgok kipróbálása, a változatosság általában előny.

Kitérés a kapcsolati súrlódásokra, karcolódásokra, veszekedésekre.

Több helyen is szóba kerül, pl. a presztízsharcosság kapcsán, is. Illetve a párkapcsolat erodálásról, kopásáráról még szó lesz.

De megint megjegyzem, a veszekedés, a verbális lökdösődés, nemcsak a szerelmi élettársi házassági kapcsolatokban probléma, hanem minden emberi kapcsolatban. Pl. kollégai kapcsolatban, pl. bármilyen kisközösségi kapcsolatban, pl. eladó-ügyfél kapcsolatban. Vagy akárhol, akárkivel, akivel kapcsolatba kerülünk.

Miről is van itt szó? Az egyik ember pl. egy megjegyzésével legtöbbször akaratlanul, kicsit „megsérti-meglöki” a másik embert. Mire az egy kicsit nagyobbat lök vissza, már tudatosan. Mire az már észleli a tudatos közepes-sértést, megint egy kicsit nagyobbat lök vissza. Olyan ez, mint, a tömött buszon való lökdösődés. A legtöbb veszekedés, konfliktus itt általában véget ér, de. 1. De rossz hangulatot ad, a napunk mindenképp el van rontva. 2. De, ha sok ilyen van azért, az folyamatosan rosszabb közérzet alakul ki. 3. De, ha sok ilyen van, akkor az egész kapcsolat megromolhat, ill. elkophat. 4. Azért előfordul, nem is ritkán, hogy a „kis veszekedés” nem áll meg, elfajul, és komoly ellenségeskedés lesz belőle.

Ha ezt a négy pontot összeadjuk, akkor láthatjuk ez kicsikének látszó probléma, összegezve, már nem is annyira jelentéktelen.

A 3., 4. már kifejezetten a tartós, folyamatos kapcsolatokra jellemző, beleértve a párkapcsolatot is.

Normális (nem kötekedő alapállású) ember mit tud tenni? Meglehetősen keveset. Mert akaratlanul rossz szándék nélkül meglökhetem a másikat, és ha az érzékeny, sértődékeny akkor ezt szándékosnak foghatja fel. És a kicsit nagyobb visszalökés is érthető, mert vedd már észre „engem nem lehet lökdösni, még verbálisan sem”. A másik reakciója is érthető, mert: „én nem akartalak bántani, de te mégis akarattal bántottál, egyébként te is tanuld meg”.

Szóval minden érthető, de az egész legtöbbször egy baromság.

Néha azonban a jobbik ember nevelgeti a rosszabbat.

Mit lehet tenni az ilyen veszekedések csökkentése érdekében?

Mert az biztos, h. a jó kapcsolat érdekében csökkenteni kell ezeket. Csak azt lehet tanácsolni, mindkét fél egy kicsit minden fázisban legyen egy kicsit „megengedőbb”. (Egy kicsit jobban vigyázz az első verbális lökésre,- nem kell mindjárt visszalökni, -  ha vissza is löksz inkább kisebbet,- próbáld megbeszélni, stb.)

Az biztosan rossz tanács, miszerint: legyél teljesen megengedő, hagyd rá a másikra. Vagyis, mindent viselj el, ha megütnek, egyik arcodon, tartsd oda a másikat.

Ekkor valóban bekövezhet az, hogy a másik elszégyelli magát, jó példát látván, szintén megváltozik. De sajnos gyakoribb, hogy még inkább elszemtelenedik. Sőt kialakulhat benne ez a tévedés: nekem ezt szabad.

Amúgy pedig nem lenne jó, sőt igazságtalan lenne, ha tovább erősödne a folyamat, ami szerint a világ kevés farkasra és sok birkára oszlik. Mert a birkasággal két baj van. Az egyik, hogy szinte kitenyészti a farkasokat. A másik, hogy tulajdonképpen a birkák is önzők, a birkák is ártanak a társadalomnak. A birkaság tulajdonképpen lezárja a fejlődést, a boldogságot lehorgonyozza a „birkasági boldogság” állapotába.

Nyilvánvalóan a vélt igazunk érdekében való kegyetlen megtanítás sem jó. Ebből vagy diktatúra, vagy elfajuló ellenségeskedés lesz.

Tehát marad az érthető felháborodásunk kismértékű csillapatása, mert a teljes csillapítás sem jó, de a csillapítatlan állapot sem jó.

Itt azért emlékeztetnék arra, hogy Jézus a látszólag teljesen megengedő, a mindenkit szerető, a mindent megbocsátó - fizikai erőszakkal, kiabálással dobta ki a templomból a kufárokat.

Tehát a düh, büntetés, stb. sem nélkülözhető, de csak százszoros meggondolás után.

A tartós kapcsolat, ill. a jó szex tényezőinek sorrendje, szerintem.

Sokat gondolkoztam, hová tegyem ezt a fejezetet, végül is ezt a helyet választottam. Tulajdonképpen ezekről is máshol másképp már beszéltem.

Azzal kezdem, hogy a kapcsolat jóságát és egyben tartósságát csak kb. egyharmad részben (33%-ban) határozza meg a szex. Viszont sok esetben ez olyan széles mérlegnyelv, hogy mégis ez dönt.

Az én felsorolásom, sorrendem a műveltek sorrendje lesz.

De előtte néhány mondat a műveletlenek sorrendjéről.

A műveletlen azt gondolja, mondja: hogy az a jó szex, ha az izmos jó képű férfi jó nagy pénisszel neki esik a nagy dudájú csinos  nőnek és behatolással keményen szeretkeznek. Mondjuk két naponta.

Elárulom, h. az ilyen szexet hamar meg lehet unni, nincs benne fantázia, ráadásul ez még az átlag ízlésének sem felel meg.

Ez a kemény egyenletes unalmas dugattyúérzés, a legtöbb nőnek (és férfinak is) inkább unalmas, kiábrándító, nincs benne technika nincs benne érzés, érzelem.  Mert az ember általában ennél sokrétűbb komplikáltabb, rafináltabb gépezet. Ne is gépezetet, inkább hangszert mondjunk.

Kezdjük a külsővel, már ez is egyéni ízlés kérdése. Sokat számít, h van e, a másik számára tetsző különlegessége. Ami nem szabályos, de éppen emiatt vonzó valaki, remélhetőleg a partner számára.   És ez a különlegesség kiterjedhet pl. az arcra, testre, de akár a nemi szervekre.

De általában a viselkedés, a megjelenés, a kisugárzás többet számít, mint a külső.  Akkor nézzük a nagy péniszt, a másik oldalon meg a nagy dudát. A határon felüli nagy pénisz, inkább hátrány, mint előny.  Az átlagnál kicsit nagyobb pénisz nem hátrány inkább előny, de nem jelentős előny. Szóval a nagy pénisz, főleg ha durván keményen használják az átlagos nő számára inkább rossz.

Persze nyilván vannak nők, akiknek éppen ez a jó, de ők kevesebben vannak. Ismertem nagy péniszű férfiakat, ezek szexuális élete semmivel sem volt jobb, mint az átlagos férfiaké.

Volt, akinek inkább hátrányt jelentett volt, akinek  kisebb előnyt, de átlagosan ott voltak, ahol az átlag. Ne álszenteskedjünk, tény hogy az átlagnál kisebb pénisz inkább hátrány. (Egyébként a legtöbb férfi az átlagos péniszét is kicsinek tartja, ez olyan „férfi-félelem”.) De valóban lehetnek az átlagnál kisebb péniszek, de manapság annyi eszköz, technika van, hogy ez kompenzálható.

Itt van pl. a közös maszturbáció, illetve a behatolás nélküli módszerek.  De vannak különböző kütyük, mindenféle szerek, egyebek. Ugyanez elmondható az ilyen-olyan pl. a nem merev péniszre. A merevedési zavarok 90%-a egyébként pszichikai és átmeneti. Sajnos sok nő azt hiszi, h a merevedési zavar abból adódik, hogy nem kívánja őt a férfi.  Ez a műveletlen felfogás. Szó sincs erről, ahogy vannak érzékeny nők, akiknek a libidója kisebb dolgokra pl egy zajra, egy rossz mondatra, stb. is lelankad, ugyanúgy vannak ilyen férfiak is. Hallani olyan erőszakoskodó férfiakról, aki csak úgy meg tudnak erőszakolni egy nőt. Én azt gondolom, a férfiak nagyobb része erre képtelen. Főleg azért képtelen, mert nem akarja, bunkóságnak tartja. De azért is képtelen, mert normálisan érzékeny és kellenek bizonyos feltételek a merevedéshez, és nyilván a megerőszakolási helyzetben sok feltétel hiányzik. Arról nem is beszélve, hogyha a nő aktívan védekezik, akkor nincs férfi, aki képes lenne a nemi erőszakra.

Egyébként a megerőszakolás nemcsak testi erőszakból áll, hanem ama lelki kényszerből, mely által az erőszakolt „undorodom, de nincs más választásom, hagyom magam” állapotba kerül.

A művelt (nem bunkó) férfi a párjával sem fog erőszakoskodni, sőt nem is a dudák és egyéb sablonos dolgok alapján fog dönteni. Sőt nem is kizárólag a külcsín alapján. És megérti, ha egy nőnek rosszabb napja vagy rosszabb percei vannak.

Hozzátéve, h nemcsak bunkó férfiak, de bunkó nők is léteznek.

Visszatérve, a lényeg az, h. a vázolt műveletlen elképzelés a „jó szexről” egyetlen részlete sem stimmel.

Ami viszont elvárható a szerető odaadó, a testiséget kedvelő, nyitott bizalomteljes, bevállalós hozzáállás és viselkedés.

Akkor ezek után a műveltek sorrendje.

Fontos tehát, a műveltség, a hozzáállás, a technika, de a problémák kezelése nélkül mindez nem sokat ér. A problémák kezelése pedig őszinte megbeszélés nélkül nem lehetséges.

Nyilván eszünkbe juthat, a pornó, és az akció filmek világa. Ha nem szelektálunk, ha nem szelektál a fiatal, akkor kifejezetten  szex-kultúra romboló lehet, pl. arra motiválhat, amiről szó volt: nagy pénisszel neki esni, stb.. Ha rosszul szelektál valaki, akkor az érzéketlen szexre taníthatnak ezek a filmek, de helyes válogatás helyes következtetés esetén, tanulhatunk. 

Ismétlés:

Korunkban már ideje tisztázni, az önkielégítés (maszturbáció) körüli félreértéseket.

Valahogy a történelem során számos negatív félreértés alakult ki az önkielégítéssel kapcsolatban, melyek egy része még napjainkban is tartja magát:

1. Az önkielégítés férfiatlan, (nőietlen), megalázó, már-már perverz tevékenység. Az önkielégítés sokkal alantasabb, mint a páros szex főleg a behatoló szexnél alantasabb.

2. Az önkielégítés árt az egészségnek pl. a kamasz fiuknál gerincsorvadást okozhat.

3. Az önkielégítő férfi, vagy nő megalázza a párját, mert azt jelzi, hogy egy picit sem kívánja, a saját kezét is jobban kívánja, mint a párját. Az önkielégítés rosszabb, mint a megcsalás.

1a. Nos, ebből az egészből semmi sem igaz, teljesen félreérti az önkielégítés szerepét. Pl. itt van az, hogy az önkielégítés megalázó a pár másik tagja számára. Persze, hogy nem, - gyakran éppen a párjára gondol az önkielégítő. És logikailag is abszurd hogy egyáltalán a megcsaláshoz hasonlítom, hiszen hiányzik a „ nálam jobb vonzóbb másik ember”, tehát közel sem megcsalás.

2b. Az önkielégítés egyfajta edzésnek, ill. tanulásnak fogható fel. A nők például ez által fedezhetik fel testüket, erogén zónáikat, nemi szervük érzékenységét. Ez által tanulhatják meg az orgazmust, illetve a hozzájuk illő orgazmust. De a férfiak is hasonlóan sok mindent tanulhatnak, illetve pl. szex kitartásukat szex igényüket fejleszthetik.

3c. Illetve ezzel lehet kompenzálni, ha a pár szexuális igénye, szex-aktus igénye eltérő.

4d. Persze arra is jó, hogy a valamilyen okból partner nélkül maradt ember mégis éljen valamilyen szexuális életet. Egy sereg olyan helyzet lehet, amikor valaki önhibáján kívül szexuális partner nélkül marad. Nyilván ebben az esetben baromság lenne, és pszichés, akár fiziológia problémákkal járna, ha még önkielégítést sem végezne.

5e. Arról pedig már többször beszéltem, hogy a páros önkielégítés, az együttműködő önkielégítés milyen hasznos és élvezetes tud lenni.

Bizonyos szex problémákat csak ez képes megoldani.

Szóval korunkra ezeket a negatív előítéleteket el kellene felejteni.

Az önkielégítés (maszturbáció) hasznosságát el kellene ismerni.

Az őszinte megbeszélés fontossága.

Tulajdonképpen ez előző részben elmondtam az őszinte megbeszélés problémájának lényegét. De azért erről a témáról érdemes többet beszélni.

A gondolkodó ember homo sapiens egyik lételeme a beszéd ezen belül az értelmes megbeszélés, a pozitív vita.

Többek között, mert ez a gondolkodás alapja. Egyrészt beszédbe gondolkodunk. Másrészt azzal, hogy egymással kicseréljük a gondolatainkat, meghallgatjuk a másik véleményét, jó esetben  közelebb kerülünk az igazsághoz, ráadásul  képesek leszünk megérteni a másik embert, ill. minket is megértenek.

Viszont az ember egy fura lény. Már leszálltunk az űrbe, már operáló robotokat gyártunk, de nem tanultunk meg normálisan építően vitázni. Sem megbeszélni. De azért is fura az ember, mert olyanról is szégyell beszélni, amit naponta többször is végez a gyakorlatban. De ennél is ostobább, mert a szex esetében olyanról szégyell beszélni, amit rendszeresen szinte mindenki gyakorol, és ami ráadásul szép, hasznos, jó. Szinte érthetetlen, h. szép, jó hasznos szexet, pontosabban arról való képeket, szavakat jobban tiltják pl. a közösségi médiában, a közoktatásban, mint a gusztustalan erőszakot.  Azt mondják pl. a pszichológusok h. fontos az őszinte álszemérmesség nélküli megbeszélés, de ugyanakkor a fiatalok az emberek a másik oldalról még mindig azt kapják; ha nyíltan beszélsz a szexről, pl. kimondod, hogy pénisz, hogy hüvely, hogy farok, hogy punci akkor szégyelld magad.  Sőt ez nemcsak szégyenletes, hanem szinte tilos.  Ezért aztán az emberek nem is tanulnak meg ezekről a témákról őszintén beszélni. Vagy nem beszélnek, esetleg hebegnek-habognak, vagy valóban nagyon lekezelően vulgárisan durván beszélnek róla, ezzel lealjasítják ezt a szép, jó, hasznos dolgot. Tulajdonképpen ezzel álszemérmességgel, tiltással magát a szép, jó, hasznos szexet aljasítják le.

Ezért a magam részéről azt mondom, és azt tanácsolom: egyrészt meg kell tanulni általában is minden témáról építően megbeszélni, vitatkozni. Másrészt különösen meg kell tanulni a szexről, szex témákról pedig szégyen nélkül őszintén építően beszélgetni.  És itt jön, amit az előző részben mondtam.

A megbeszélések sajnos vagy: nem jönnek létre, vagy létrejönnek, de nem elég őszinték, vagy elég őszinték, de túl ingerültek ellenségesek. Ezek nem igazán hasznos, igazi megbeszélések.  Vagyis azon kívül, hogy a természetesnek és nem szégyellni valónak vesszük, ha szex-problémát beszélünk meg, még dupla nyugodtságra és dupla megértés-szándékra is szükség van.  Dupla nyugiság dupla empátia mert, ezért ez egy kényes, érzelmeket kiváltó téma. A jó megbeszélés, a jó vita alapja, hogy nem feltétlen akarom magam igazát ráerőltetni a másikra. Sőt még az sem lehet a cél, hogy mindenki elmondja, a magáét aztán minden megy tovább. És persze a veszekedés sem lehet a cél. Azzal a szándékkal lehet sikeres a megbeszélés, ha mindkét fél, legalább egy kevéske kompromisszumot, megértést szeretne elérni. Ha ez a szándék megvan, akkor létrejöhet egy viszonylag jó megoldás.

Viszont az elhidegülés, megunás, ill. féltékenység szempontjából szinte nincs különbség a női nem, és a férfi nem között. Legalábbis korunkban, a nyugatias társadalmakban alig van különbség.

A megcsalás megítélésének szempontjából régebben jelentős különbségek voltak, korunkban, a nyugatias társadalmakban ebből a szempontból is csak kisebb különbségek vannak. Talán a nők érthető szempontok miatt tartós kapcsolat esetén többet tépelődnek a megcsalás előtt, de végül is megteszik.

Az elhidegülés, hűtlenség, szakítás, a párváltás kiterjedt problémaköre.

A hogy a címben is áll, minimum két nagy problémakörre lehet osztani.

Az egyik, a kapcsolatromlás, szakítás problémaköre,

melynek részei:

1. A jó kapcsolat fenntartása általában. A jó szexuális kapcsolat kialakítása, javítása, fenntartása.

1a A kapcsolatromlás okai általában.

1b A szerelemmúlás, megunás, elhidegülés.

2 Szerelem helyett, szeretet.

A másik a párváltás kiterjedt problémaköre, ennek részei:

3. A párváltást természetesnek tartó kapcsolatfajták.

4. Megcsalás és féltékenység.

5. Hűség, tartós kapcsolat, vagy váltás? Ha váltás, milyen váltás?

Az 1. 1a, 1b pontok felületes elemzése.

Nyilván a jó pártválasztás, a jó szexuális illeszkedés, a kezdeti jó szexuális élet kialakítása, - mindezek a későbbi évekre is jó hatással vannak, - a hibás párválasztás, rossz kezdet, pedig rossz hatással.

Most induljunk ki egy amolyan közepes-jó párválasztásból.

A kezdeti kapcsolatot tovább kellene javítani, de a koptató, rongáló tényezők is automatikusan jelentkeznek. Nyilvánvalóan a kapcsolat mélyítésével, több együttlét több közös élmény megbeszélés, még több őszinteség tovább javíthatja, mélyítheti a kapcsolatot. A szexuális kapcsolatot pedig új technikák kidolgozása bevetése javíthatja. A kommunikációt a szex-kommunikációt is fenn kell tartani, sőt javítani kell.

Tulajdonképpen az lenne a trükk, h.  a pár összességében, az idők folyamán ne hátra, hanem mindig egy kicsit előre lépdeljen. Mondhatjuk, fejlődjön a kapcsolat. Azt is mondhatjuk kicsit sablonosan; legalább az egymásra való figyelés, a kölcsönös tisztelet szeretet ne csökkenjen, ha már a szerelem csökken.

Itt meg kell jegyezni; a párkapcsolat egyik problémája h. a különböző egyéniségek hiába élnek közösségbe azért egyéni igények, a fázis-eltolódások létrejönnek. Pl. a szerelem csökkenésében.

De biztos, h. csökken a szerelem? Valamelyik fél vonatkozásában szinte biztos.  Jó esetben átalakul szeretetté, de nem mindig.

Az együttlakással sokasodnak erősödnek a közösen megoldandó problémák.  Tulajdonképpen a gyereknemzés, gyereknevelés kapcsán triplázódnak meg a közös, mindkét felet érintő, valamilyen együttműködéssel megoldandó problémák.

A jó kapcsolatok egyik jellemzője, h. a problémákat, bár jó munkamegosztással, de közösen oldják meg. Az már hiba és kapcsolatrongáló tényező, ha nem eléggé, vagy egyáltalán nem jön létre közös a munkamegosztás, egyben problémamegoldás.

De ha közös is a megoldás, akkor is sok konfliktus keletkezhet közben.  

Ezért a közös problémák következménye két-eredményű lehet:

Még jobban összekovácsoló, ez a ritkább, vagy szétválasztó, sajnos ez a gyakoribb.

Ráadásul a szexuális elhidegülés is, enyhébben-erősebben, de nagy eséllyel kialakul.

Sajnos a szexuális elhidegülés is elég gyakori, nem feltétlen alakul ki, de gyakran. Az egyik oka, h. eleve is problémák voltak, amit a szerelem, vagy a kezdeti lelkesedés eltakart, de aztán ezek múlásával egyre erősebben jelentkeznek. A kezdeti lelkesedés alatt azt értem, h. a pár egyik, vagy mindkét tagja, a kapcsolat elején megpróbálja a legszebb oldalát mutatni, és „csúnyábbik” oldalát elrejteni. Ami természetesen csak egy darabig sikerül, mert a megjátszás felettébb kényelmetlen. Ezért írtam a párválasztási tanácsok sorába, h. már az elején próbáljunk meg őszinték lenni.

A szerelem és annak múlása pedig nagyobb részt irányíthatatlan érzelmi dolog.

Egy hasonlattal világítanám meg, a megunás várható bekövetkezését. Megint az étkezéshez hasonlítanám a szexet. A házassággal tulajdonképpen elkötelezik a felek magukat, h. életük végéig ugyanazt az ételt eszik. Bár az ételt, el lehet készíteni sokféleképpen változatosan, de mégis az ember mikor meglát egy másik ételt, akkor azt valamennyire megkívánja.

Tulajdonképpen a testi megcsalás a kisebb csábítás, ez az enyhébb kísértés. A lelki a nagyobb, az ember nehezen viseli a kötelezettséget, az örökké tartó, változtatás lehetősége nélküli dolgokat.  Szóval inkább ez a lelki vágy (szabadságvágy) ami megcsalás kísértése mögött van.

A szexuális vágy csökkenése a szexuális megunás is egy természetes folyamatnak látszik, de ez csak részben igaz, vannak technikák, amelyekkel azért nagyjából fenn lehet tartani a jó szexuális életet. Pontosabban azt mondom: a megunást az elhidegülést bizonyos dolgokkal le lehet lassítani.

A megunás szexuális vonatkozását bizonyos technikákkal vagy akár új technikák módszerek bevezetésével lehet csökkenteni. Az általános megunást pedig olyan fajta figyelmességgel, odafigyeléssel, amit a másik fél is értékel.

Meglehetősen közhelyesen emlegetjük; ápoljuk a kapcsolatot legyünk figyelmesek. De ehhez hozzátenném; ne legyen sablonos kötelességszerű ez a figyelmesség, olyan legyen, amit a másik értékel.

Lassítani talán, de teljesen nem lehet megállítani a kapcsolat erodálását, kopását.

Nem tudjuk, mert ez a romlás, kopás valóban hasonlít egy új tárgy összekarcolódáshoz megöregedéshez. Úgy néz ki, h. a kapcsolatok is olyanok, mint bármi más a világon, ember, tárgy, stb., van egy megszületés egy új-állapot kor, aztán egy fokozatos elhasználódás és egy öregkor egy elhasznált kor.  Egy kicsit bumburnyább  hasonlattal olyan ez mint amikor a szép új autónk négy-öt –tíz év múlva megkopik, a dukkózása is kopik itt-ott karcolások jelennek meg, a belső tér is fakul, kopik  és persze a motorja is a szerkezete is avul, fárad.

A házasság a gyerekek születése, nevelése ritkán javít a kapcsolaton, összekovácsolhat, de a kapcsolat szex oldalát általában erodálja.  Egyrészt a terhesség, de főleg a szoptatás alatt is lehetnek, főleg a nőknek szexet nem kívánó, elutasító időszakai. Másrészt a gyakori jelenség, h az új családtagra a kisgyerekre árad az összes szeretet figyelem, energia, idő, egyszerűen más családtagra nem jut. Sőt a szülőnek néha saját magára sem jut elég ideje, energiája. Elég gyakori, h. ilyenkor az apa kirekesztett nem kívánatos, fölösleges személynek érzi magát, gyakran alappal, máskor alaptalanul, türelmetlenül túlreagálja a valóban kényelmetlen helyzetet.

Szóval néha gyorsabb, de azért egy lassú kapcsolatromlás, egyben szex-hidegülés természetesen jelentkezik.

Ráadásul a párkapcsolati kopás hidegülés, megunás, romlás nem jelenti azt, hogy az általános szexuális érdeklődés, kíváncsiság, néha konkrét vággyal ötvözve megszűnne. Nem szűnik meg sőt nem is csökken, csak más irányba fordul, más férfiak, nők felé fordul. Sokan szeretnék a fiatalos erotikus szex kalandokat átélni, vagy éppen a szerelmet „újra” átélni - „én még fiatal vagyok, nekem még jogom van a szerelemhez” belső felkavarodással.

Azért tettem idézőjelbe az „újra” szót, mert sokak igazi nagy szerelem nélkül élnek kapcsolatba, majd ebbe az állapotba éri őket a szerelem. Ők tehát nem újra, hanem először élik át a szerelmet.

Itt azért visszautalnék azon tanácsaimra, h. azért a párválasztást ne kapkodjuk el, legyen mögötte választék és tapasztalat. Illetve hogyha nem is lángoló, de azért a pár érezzen valamekkora szerelmet, mérsékelt szerelmet, szexuális vonzalmat.

Kérdés, h. mindezt hagyjuk, netán tápláljuk, vagy tudatosan fékezzük.

Hát itt aztán könyvek, versek, dalok, filmek ezreiből idézhetnénk, amelyek ezzel a problémakörrel foglalkoznak.

A színvonalas szexuális életről még szó lesz.

A fakuló elhidegülő párkapcsolat gyakran fordul gyakorlatilag is megcsalásba, és a megcsalás előtti, közbeni és utáni féltékenységbe. Ez lesz a következő fejezet témája.

Ezt a fejezetet pedig zárjuk le ezzel: nagyon jó esetben (5%) megmarad egy örök szerelem, egy viszonylag jó szexuális kapcsolattal kísért harmonikus időskor.

Jó esetben, (kb. 25%)  a fiatalkori szerelem átfordul szeretetbe, ha nem is konfliktus nélküli, de viszonylag békés együttműködő időskori párkapcsolat jön létre. És mi lesz a nemi élettel, a szeretkezéssel? Azt tudni kell, hogy a férfiak többsége, legalábbis jelentős része vagy rendszeresen él szexuális életet, vagy sehogy se, ha az önkielégítést nem számoljuk. Valahogy nevetségesnek erőltetnek, visszataszítónak tartja pl. a havi egyszeri vagy még annál is ritkább nemi életet. Vagyis ilyent inkább nem él. Hasonlóan gondolkodik a rossz, nem kielégítő szexről, amikor ilyen-olyan problémák vannak, érezni a feszültséget, a szex elégtelenségét. Amikor úgy fejeződik be a szex, h az egyik vagy mindkét fél kielégületlen marad. Szóval a férfiak gondolkodása: vagy gyakori jó szex, vagy semmi. És a nők egy része szintén így gondolja, de talán a nők nagyobb százaléka hajlamos megalkudni „nem szuper, éppen hogy közepes, de legalább több mint a semmi” – felfogás mellett szexuális életet élni.

Én is „a szex legyen minimum jó, vagy inkább semmi” felfogást osztom.

Folytassuk onnan, hogy a tartós párkapcsolatnál, mikor jelentkeznek a megunás az elhidegülés jelei, a szexuális élet már gyakran csak közepes, vagy annál is gyengébb színvonalon zajlik akkor a pár a következő dolgok között választhat:

Ha eltekintünk a magcsalástól szakítástól (ez a következő fejezet témája), akkor:

a) Megmaradhat egy egyre hidegebb mérgesedő kapcsolat mellett, - természetesen rossz megoldás.

b) Megpróbálhat egy szex-mentes korrekt, békés szerető kapcsolatot kialakítani, amelyben a szexen kívül azért működnek a párkapcsolat egyéb oldalai együtt gazdálkodnak, együtt járnak vendégségbe, együtt unokáznak, mindenben segítik egymást, stb. Ez is lehet amolyan „szerelem helyett, szeretet” – kapcsolat.

De azért az ilyen kapcsolat kevésbé boldog, mint egy jó nemi élettel ötvözött időskori párakapcsolat.

c) Vagy megpróbálják megújítani a szexuális életüket. nem tőrödnek az álszemérmesség baromságaival, pl. azzal, hogy „fúj időseknek már nem illik szeretkezni”. Oké, nem kell nagydobra verni, h. ők az idősek még mindig élnek szexuális életet, de szégyellni sem kell. Hiszen a fölösleges szégyen ostobaságáról-károsságáról szól eme könyv fele. Nincs abban semmi erkölcstelen, ha károkozás nélkül örömet okozunk a másiknak, ez nem szégyellni való. Ráadásul a szex egészséges. Idősesebb korban, persze normális keretek között a egészségre vigyázva, különösen egészséges. Testileg is, de főleg lelkileg gyógyító hatású lehet. Jó hatással van a hormonokra, jó hatással van a mozgásra (egyfajta torna) és persze a lelket is frissen tartja. Szóval  egy fejlettebb világban az orvosok is javasolhatják.

Tehát szépen elkezdik a szexuális életük megújítását. Pl. előveszik a jó bevált módszert, a közös maszturbációt, a kölcsönös maszturbációt, illetve az egymás előtti maszturbációt. Különösen bevált módszer lehet ebben a kevésbé potens időszakban.

Ez a közös maszturbáció, azért egy lazább kisebb teljesítményű, zavarokkal is végezhető szex, mégis számos előnye van.

Persze más technikákkal is fel lehet újítani a szexuális életet, a lényeg, h. a megcsalás, vagy a beletörődés helyett a megújítást kell választani.

De azért az esetek jelentős részében elkerülhetetlenül vagy részben elkerülhetetlenül jön az elhidegülés, romlás, a megcsalási vágy.

Az elhidegülés, párváltás kiterjedt problémaköre

A párváltást természetesnek tartó kapcsolatfajták.

A leggyakoribbak:

1.     Nyitott kapcsolat (tudott, elfogadott a megcsalás, ill. együtt járnak pl. szex-klubba.)

2.     Családközösség

3.     Többnejűség (többférjűség). (Állandó tudott barát, barátnő)

4.     Szinte tervezett, sérülésmentes válás, lehetséges új kapcsolat.

5.     Elmérgesedett kapcsolat, gyűlölködő válás.

6.     Rossz kapcsolatban maradás.

Titkos vagy félig titkos szeretővel, vagy szerető és szinte szex nélkül.

De mielőtt ezeket részletem, mégis a következő témakört elemezném. Nem véletlenül, mert a féltékenység, megcsalás rányomja a bélyegét a fenti „megoldásokra”.

Megcsalás és féltékenység.

A féltékenység egy általános szextől független hihetetlen erős érzelem.  A kapott szeretet (a legnagyobb jó) elvesztéséről, pontosabban elvesztés fenyegetéséről szól. Mivel itt a téma elsősorban a szerelem, szex, ezért itt a párunk, szerelmünk elvesztésének fenyegetettségéről van szó. A féltékenység néha fölöslegesen, ill. jel nélkül is kialakulhat, de azért többnyire összefügg az elhidegüléssel megcsalással.

Az alapja, a féltékenység, pedig egy ősi, már a gyerekállatokban, kisgyerekekben is meglevő érzelem, tehát valamilyen szinten szinte minden ember hajlamos rá.  

Az érzelmekről már korábban részletesebben is beszéltem, a szerelem összefüggésében. Érdemes visszalapozni, megkeresni ezt a fejezetrészt.

Először is azt kell látni, h ez egy hihetetlenül szenvedélyes örült érzelem. Még akkor is az, ha az ellen-oldal teljesen lenézi:

1.     A féltékeny, megcsalt ember nevetséges.

2.     Csak a gyenge önző ember, féltékeny

3.     Aki féltékeny nem is szereti a másikat.

4.     Miért kell egy kis szex kalandból, egy kis kíváncsiságból, félrelépésből egy kis élettani szükséglet-kielégítésből ekkora cirkuszt csinálni.

5.     A féltékeny ember fogja vissza ezt a hóbortját, legyen már normális.

6.     Nyugodjon már bele, h. nem szeretik, nem olyan nagy ügy. Amúgy is a szerelem lassan elmúlik ez szinte természetes.

A fentiekre még visszatérek, de azt látni kell, ezek csak fél igazságok.  Ilyeneket azok mondanak, akik még nem voltak igazán féltékenyek, vagy már elfelejtették.

Itt van az ötös pont, hát éppen az a probléma, h. az erős érzelmeket az ember igen nehezen tudja kontrolálni, márpedig a féltékenység egy igen erős érzelem.

Az emberölési statisztikában nem véletlenül áll az élen a „szerelemféltésből elkövetett emberölés”. A drámák, tragédiák irodalmi művek, operák, filmek egyéb művészeti alkotások nagy része nem véletlenül szól erről az érzelemi-állapotról viselkedésről, ezzel kapcsolatos történésekről.

De az is igaz a legtöbb komédiának szintén ez a témája.

Minden féltékenység szenvedélyes, de minél nagyobb a szerelem annál erősebb. Tehát a két erős érzelem, a szerelem és a féltékenység ötvözetéből egy pusztító robbanószer jöhet létre.

Tehát rögtön megcáfolhatjuk: aki féltékeny nem is szereti a másikat - ez nem igaz.

-  Mert ha szeretné, ha jót akarna neki, akkor akarná kisajátítani.

Ez szintén féligazság, egy frázis. Annyi az igazság benne, hogy: aki szereti, a másikat az őrült szenvedések árán mégis lemond a másikról, mert nem akar nagyobb balhét, mert nem akarja megkeseríteni a másik életét. Tehát nagy szenvedések árán, mégis lemond róla.

Szóval hatalmas érzelmi hullámzásról van szó, ami cáfolja a felsorolt pontokat: nem kis ügy. Nem nevetséges, hiszen a lelki szenvedést nevetségesnek tartani az gonoszság. A megcsaltnak a megcsalás nem egyszerű félrelépés. Nézzük, mit gondol ez a megcsalt érzelmi hintában ülő ember:

Egy igazi szövetség, egy igazi feltétlen bizalom lett felrúgva. Ezzel az emberrel voltam a legboldogabb, neki adtam a testem-lelkem.

Kölcsönös teljes bizalom volt, soha mással ilyen bensőséges kapcsolatban még nem álltam. Életem legszebb perceit-órát töltöttem vele. Arról szólt az életem h. őt boldoggá tegyem. Ez volt életem legnagyobb emberi sikere. Azt hittem h. ez a bensőséges szövetség örökké tart.

És akkor most itt mindennek egyszer csak vége. Ő mindezt eldobja, mint egy koszos zsebkendőt. Mindent szétrombol, amit évekig építettünk. Lerombolja a bizalmat, az álmokat. A jövőben nem leszek képes igazán bízni, nem leszek képes álmodozni, de reménykedni sem.  Érzelmileg kihűltem, ürességet, csalódást érzek, stb…

Ilyen gondolatok kavarognak a féltékenybe, többnyire csak a félelem szintjén, de ha létrejött a megcsalás, akkor már valóság letaglózó erejével. És ezzel szemben van a 1-6 felsorolt ellenérv, (A féltékeny megcsalt nevetséges, stb.)

Hihetetlen ellentét, amit az is mutat, h. erről szól a legtöbb tragédia és a legtöbb komédia.

A  4. pont esetében,  „Miért kell egy kis szex kalandból, egy kis kíváncsiságból, félrelépésből egy kis élettani szükséglet-kielégítésből ekkora cirkuszt csinálni” visszaköszön  a  sokat emlegetett nagy ellentmondás: „A szex egy csodálatos fennkölt dolog, vagy csak egy közönséges hétköznapi testi szükséglet?”

Tulajdonképpen a fenti nagy, megoldhatatlan kérdés áll a féltékenység, megcsalás hátterében is.

A kérdés így is felvethető: az ember mennyire monogám?

Egyéniségtől függ, de azért a többség időszakonként monogám, máskor poligám.

A felsorolt 1-6 pont a könnyed megoldás alapját is adhatná, - adhatná, ha a probléma fókuszában nem erős érzelmek (szerelem és féltékenység) állnának.

Az erős irracionális szerelem, féltékenység-érzelem miatt  teljes megoldás nincs, csak félmegoldások vannak.

Persze ne felejtsük el a romlás két oldalról jön.

Egyfelől karcolódik, kopik a kapcsolat (házasság, stb.), másrészt, lassan, de fokozatosan erősödik az említett szexuális elhidegülés.

Az általános karcolódás,(kopás) kapcsolatromlás lényege, h. a többnyire apró ellentétek, konfliktusok, súrlódások valahogy megmaradnak, az elhidegülés nemcsak szexuális vonatkozásban jelenik meg.

Párkapcsolatban is benne van, mint minden személyes emberi kapcsolatba, a presztízsharc, a büszkeségi vetélkedés.

A presztízsharc nem kizárólag a nemiséghez, a szexualitáshoz kapcsolódik. Sokkal inkább általános emberi általános kapcsolati probléma. Tehát ahol szűk összezárt közösség van (család, munkahely, stb.) ott megjelenik a presztízsharcosság. Mindenki tudhatja, miről van szó:

 Pl. hogy általában kié a vezető szerep? Mennyire van „elnyomva” az egyik vagy a másik fél? Általában kinek van igaza?  És ezekhez a vitákhoz, illetve a vita eredményéhez, hogy állnak hozzá a felek?

Mennyire vadak, vagy szelídek ezek a konfliktusok? Mennyire maradnak, lógnak a levegőbe, vagy feloldódnak?

Másfelől korábban már kitértem a - Kitérés a kapcsolati súrlódásokra, karcolódásokra, veszekedésekre. – c. fejezetben erre a párkapcsolatot rongáló koptató jelenségre.

Tehát ez is egy széles terület.  És még egy megjegyzés: szinte minden ember többé-kevésbé túlzottan presztízsharcos.  Tehát az emberek kvázi életeleme a pozíció-helyezkedés, harcoskodás -  arcoskodás – okoskodás.

Néhány specialitás, ami leginkább a párkapcsolatokra jellemző-

Pl. „ a szerelmesebb, az engedékenyebb lesz a vesztes”- gondolat.

De mindenek előtt említsük meg bonobo majmokat. Ők úgy jönnek ide, h. a tudományos megfigyelések szerint a bonobo majmok úgy oldják fel a konfliktusokat, h. szexelnek,  közösülnek egy jót.

Így hát a bonobo majmok (a csimpánzokhoz hasonló majomfaj) igen csak sokat párosodnak, közösülnek és nemcsak az utódnemzés miatt. Ebben egy kicsit hasonlítanak az emberhez. Illetve kérdés: hogy az ősember is ilyen volt?

Illetve, túl a hasonlóságon, felmerülhet: az embernek kivételesen érdemes a majmot utánoznia, mármint a bonobo majmot? 

Nincs kizárva, h az emberré válás egyik oka, a sok közül: már ősembernél is többet jelentett a közösülés, párosodás annál, h létrejöjjön a szaporodás. Tehát megjelent az örömérzés, speciális érzelem, szeretet, egyben a békesség, kompromisszum.

Már az ősembernél is megjelent a „ne harcolj, hanem szeretkezz” felfogás. Többek között a hippik egyik jelmondata. Lehet, h. mindez már a korai embernél is megjelent. De az biztos, h. bonobo majmoknál ez a felfogás, nyilván félig ösztön szinten létezik és segít egy békés, boldog társadalmat kialakítani.   Talán lehetne az embernél is  a jelenleginél erősebb felfogás, ill. a kapcsolatokat, és a társadalmat szervező erő? Ismétlem, milyen felfogásokról van szó: „Szeretkezz, és ne harcolj, nem háborúzz, ne veszekedj”

„A konfliktusokat old meg szeretkezéssel”  „A szeretet, békesség kompromisszum, - érzést, viselkedést össze lehet kötni a  szeretkezéssel” – nagyjából  ezekről a felfogásokról van szó.

Elemzés nélkül azt gondolom erről, hogy az embernél azért látok alapvető akadályokat, de mint követendő elv, mint irány, nem rossz.

Az viszont adott valóság, hogy sok párkapcsolat az örökös elfajuló presztízsharcosság miatt romlik el. Valahogy ezt kordába kell tartani méghozzá úgy, hogy egyik fél se legyen behódoló megalázott áldozat.  Megértés, kompromisszum, őszinte békés megbeszélés, általában a másik tisztelete. Persze tudom, h. könnyű ilyen frázis mondatokat szajkózni, de én sem tudok jobbat.

A kapcsolat tehát két oldalról korrodál, kopik, hidegül: az egyik az általános romlás, kopás, elhidegülés, ellentét-éleződés.

A másik pedig a szexuális hidegülés, megunás, kopás.

Tulajdonképpen az általános elhidegülés és a szexuális elhidegülés (gyakran ellenségeskedés) összekapcsolódik.

A következőkben elsősorban a szexuális elhidegüléssel, és annak következményeivel foglalkozom.

Az ember nemcsak belső kapcsolat-javítás, szex-javítás módján kereshet megoldásokat, hanem olyan párkapcsolati típusokkal, amelyek megengedik a megcsalást, ezáltal az elhidegülés megunás sem lesz megoldhatatlan probléma.

Több variáció is van, de ezért végesek a válaszható opciók.

A párváltást természetesnek tartó kapcsolattípusok.

A leggyakoribbak:

1.     Nyitott kapcsolat megegyezéssel. (Pl. hármas, négyes, stb.  szex.)

  1a) Tudott és elfogadott megcsalás. Megegyezetéssel egy barát, barátnő (alkalmi, prostituált, időszakos, állandó) – utalás a 8.pontra.

2.     Családközösség (Közös gyereknevelés, a szülök (pl. három nő, három férfi) szexuálisan válthatnak. )

3.     Többnejűség.

4.     Állandó párváltogatás, folyamatos szingliség.

   4a) Társ és szex nélküli élet.

5.     Szinte tervezett, sérülésmentes válás, lehetséges új kapcsolat.

6.     Örökké tartó viszonylag boldog kapcsolat (együtt öregedés, szerelem helyett szeretet, kielégítő időskori nemi élet).

   6a Lazuló hidegülő kapcsolat megújítása, átrendezése.

7.     Elmérgesedett kapcsolat, gyűlölködő válás.

(Megcsalás, lebukás, vagy megcsalás nélküli veszekedés.)

8.     Rossz kapcsolatban maradás.

   8a) Titkolt rejtett megcsalás. Állandó, v. időszakos, v.     alkalmi barát, barátnő.

         8b) Tudott, de megbeszélés nélküli megcsalás.

       Állandó, v. időszakos, v.  alkalmi barát, barátnő.

         8c) Szex nélküli kapcsolat. 

Már évezredek óta probléma az ember kettőssége (néha monogám, szerelmes féltékeny, máskor poligám nem szerelmes nem féltékeny) - és meg is próbált is erre az ellentmondásra életstílusokat, együttélési fajtákat kitalálni. De az a nagy helyzet hogy ez a probléma, nemcsak a múltban volt megoldatlan, de a jelenben is az, így értelemszerűen a közeljövőben is az lesz, elsősorban a féltékenység miatt. Ha csak ki nem találnak valami megoldást. De erre kevés az esély mivel az opció meglehetősen kevéske. Konkrétan a felsorolt 8 pont.

Viszont a 7. 8. pontot („megoldást”) nem nevezhetjük megoldásnak.

A 6. és 8. pont pedig nem párváltásról szól, de azért érdemes ebbe az összehasonlításba elemezni.

De a nyolc pontból valójában az első három meglehetősen hasonló.

És mindegyiknél előjöhet a szerelem a féltékenység a kisajátítási vágy a lelki szenvedés csapdája.

De van itt még egy fontos szempont, ez pedig a gyereknemzés, gyerekgondozás (szaporodás, népesedés) problémája.

A párkapcsolatoknak ezt is (sőt leginkább ezt) a feladatot, igényt is ki kell elégíteni.

Röviden miről is szólnak ezek a pontok:

Nyitott kapcsolat, mikor meg szabad csalni a másikat. Ennek különböző változatai lehetnek, a lényeg, h. megegyeznek a hűtlenségbe, sőt a félrelépés része a kapcsolatnak. Az egyik változat, h. mindenki szabadon kalandozhat. A másik változat, h. közösen vonnak be egy harmadik személyt, vagy egy másik párt.

Illetve ezek variációi. Pl. együtt járnak el klubokba.

Kérdés, hogy mi van ilyenkor a születendő gyerekkel?

Ha a pár gyereket vállal, akkor szinte lehetetlen ezt az életformát folytatni.

A családközösség életformát, közösségi formát, pl. bizonyos törzsek, illetve bizonyos „vallások” alkalmazzák. Többek között a hippik kedvenc életformája, közösségi formája volt. Majdnem azonos a többnejűséggel, csak itt a családba a több nő mellett nem egy férfi van, hanem több férfi is lehet. Bizonyos állatok is élnek ebben a közösségi  formában, de általában kialakul a hímek vetélkedése, a vezető pozíció megszerzése érdekében. Tehát szinte szükségszerűen kialakul a családfő, az alfa-hím és az „alárendeltek”hímek hierarchia. Valószínűleg az az emberi közösségekben is probléma.

És hát a legismertebb, leggyakoribb a többnejűség, hiszen több országban legális, más országokban tilos. De azért ez a tiltás nem túl komoly, - ami biztosan tilos, az a többszörös törvényes anyakönyveztetett házasság. A poligám élettársi kapcsolat, már a bizonyíthatóság miatt sem tiltható. Viszont ahol szabad pl. iszlámvallású arab országok, ott többnyire dicsérik a többnejűséget. Legfeljebb négy felesége lehet a férfinak, családfőnek, de csak akkor, ha képes a feleségeket minden tekintetben kielégítően ellátni.

Ezekben az esetekben a gyerek egy ilyen szerkezetű nagy-családban nő fel, mondhatjuk, van egy elsődleges édesapja és édesanyja, és vannak pótanyák és pótapák. Nagyon hasonlít a családközösségre.

Tehát elvileg a gyerekvállalással, gyerekneveléssel nincs probléma.

De azért könnyen kikövetkeztethető, h ez ilyen családokba elég sok súrlódási felület, sok konfliktushelyzet jöhet létre. Kétségkívül vannak előnyei is az ilyen közösségben való életnek, de hátrány is bőven van. 

A fő probléma itt is a féltékenység.

A jövő szempontjából, lényegében, a többnejűség és a családközösség ugyanaz.  Mert ha van többnejűség, akkor az egyenjogúság értelmében lehet többférjűség is.  Pl. egy nő két férfi. De akkor már ilyen opciók is lehetnek, két férfi, vagy kettő-három, vagy négy.

Azt hogy ezt a jog is elismerje, rendezze egy másik kérdés.

Gyakorlatilag most is lehetséges, csak papírok nélkül.

De elsősorban elméletileg kell tisztázni.

Az egyik alapkérdés hogy az ilyen (poligám) életforma, családforma, nemi élet fajta, megoldja a megunás, elhidegülés kapcsolatkopási problémát?  Részben talán megoldja, mert ki alakul egy változatosság. Szerintem csak félig oldja meg. A gyereknemzést a gyereknevelést részben segíti, részben gátolja.

Viszont a féltékenység problémáját nem oldja meg, hanem egy kicsit talán fel is erősíti.

Tehát a családközösségnek egyben a többnejűségnek vannak jó oldalai is és rossz oldalai.

A nyitott házasság pedig nem fér össze a gyerekvállalással, ráadásul itt is erősen jelentkezik a féltékenység, szerelem elválás problémája.

Ugyanakkor komolyan el kell gondolkodni, hogy nyitott kapcsolattal, vagy egyéb módon megoldást találjunk arra a problémára, ha egy párkapcsolat nem működik, szexuális szempontból sem kielégítő. Lehet ez elhidegülés, de lehet például betegség is, és más okok miatt is.  Nyilván a gyerekáldás ebben az esetben nehezíti problémát, de egyben a felelősségteljes hosszabb távú megoldásra is motivál.

A 6. pont lenne az ideális, de ez bármennyire is törekszünk rá, sok akadályba ütközhet, ritkábban valósul meg.

Az 5. pont egyrészt jó esetben is már lelki anyagi sérülésekkel, problémákkal járhat, főleg ha gyerekek is vannak. Másrészt gyakran nem jön össze a békés „jó eset”.

A 4., 4a., 7., 8. pont pedig rossz megoldások. Ezeknél talán 1., 1a., 2., 3. pont alatti megoldások is jobbak lehetnek.

De menjünk végig a lehetőségeken.

Térjünk ki az 1/a pontra. Az 1/a pont nagyon hasonló 8/b ponthoz annyi a különbség h. az egyiknél egy megbeszélt őszinte félrelépésről van szó, a másiknál egy hallgatólagos, de mégis sunyi, elmérgesedést magába hordozó „megegyezésről” van szó. Ez a 8/b megoldás volt évszázadokig a leginkább gyakori módszer, megoldásnak nem nevezném. A 17.-18.-19. sőt 20. századi polgári családokban  szinte természetes volt, hogy az apa, férj néha beugrik a bordélyházba, olyan szolgáltatásért amit otthon nem kapott meg. Ezt senki nem reklámozta, de szinte köztudott és elfogadott volt a prostituált alkalmi barátnő. Ebben is elég sok variáció van. Ismert az is, amikor a férjnek, vagy a feleségnek vagy mindkettőnek van egy titkos barátnője, barátja, akivel ilyen-olyan ürügyek alapján, időközönként találkozgat. Kérdés, hogyha ez kialakult, akkor tovább bonyolítja a problémát, ha ez titokba történik?

A titkos megcsalás, vagy féltitkos amolyan félrenézett megcsalás rengeteg problémával járhat, és szinte biztos, hogy bekövetkezik a kiderülés, az égés, a botrány. De a megbeszélt változat sem egyszerű, ha egyáltalán képes a másik fél tolerálni a félrelépést. De ez, a megbeszélt, megegyezéses változat,  még mindig egy fokkal jobb mint a titkolt. 

Nem egyszerű a probléma, de el kellene jutni az embereknek, pároknak hogy a megbeszélt megcsalás az a nyitott kapcsolat egyik fajtája. A megbeszélt félrelépés (1/a) a nyitott kapcsolat olyan fajtája, mely adott esetben jobb, mint a többi, az 8a., 8b., 8c.. pont.

Ismétlem, korunkba komolyan el kell gondolkodni, hogy őszinte, értelmes, a pár minkét tagja számara elfogadható megoldást, „közmegoldást” találjunk erre (szexuális élet elromlása, illetve új kapcsolat kialakulása) a gyakori problémára. Közmegoldás alatt azt értem, hogy a közerkölcs is elfogadja így az egyén is könnyebben elfogadja. 

Én el tudom képzelni, h a jövőben természetes lesz az alábbi beszélgetés:

- Tudod anyuka tegnap a Laci azt mondta, h tetszik neki az egyik kolléganője, a Jutka, és ráadásul kölcsönös a vonzalom. Arra kért, hogy engedélyezzem neki a félrelépést. Abban biztos, h. nem fog elhagyni, mert a nő egyéb szempontból, sokkal kevésbé illik hozzá, mint én.  Azt is mondta, h. természetesen én is kereshetek magamnak egy barátot, szóval félreléphetek.

Az anya válasza:

- Kedves lányom, szerintem ez így tolerálható, ez még mindig jobb mintha ott hagyna két gyerekkel, egyébként is manapság az ilyen félrelépés már elfogadott.

Manapság az ilyen beszélgetés elképzelhetetlen, de ha értelmesek vagyunk keressük az értelmes viszonylag jó, a régi állapotnál jobb megoldásokat.

 A 4. pont félig az első háromhoz tartozik, de nyilvánvalóan nem igazán jó megoldás. Nyilván a legtöbb ember élete, többé-kevésbe  torz, hiányos, boldogtalan lesz, ha párkapcsolat nélkül saját  család nélkül gyerek nélkül éli le az életét, vagy életének jelentős részét. Talán néhány embernél (magányos típusnál) ez megoldás lehet, de általában nem megoldás.

Továbbá a 7,. 8. pont rossz megoldás, tehát nem megoldás.

Azt gondolom, hogy nem nagyon kell taglalni, hogy miért rossz egy haragvó gyűlölködő, vagy csak hideg kapcsolatban élni.

De azért 8a, 8b. pontnak vannak fokozatai. Szóval vannak amolyan félig elromlott, de azért időnként elviselhető, sőt időnként jó kapcsolatok. Illetve ez barát, barátnő megoldás már részben hasonlíthat a nyitott házassághoz, egyfajta nyitott házasságnak is felfogható. Vagy kétnejűségnek, vagy éppen két férjűségnek. Tehát lehetnek esetek, amikor teljesen elviselhető, elfogadható helyzet alakul ki. De kialakulhat borzalmas helyzet is. Állandó rágódás féltékenység hazugság. Összességében azonban rossz megoldás, ahogy a 8c „megoldás” is. A 8 .pont alatti megoldásoknál még az 1., 2., 3. pont alatti megoldások is jobbak. 

Marad az, 5., és a 6. pont alatti megoldás, mint valódi megoldások.

Tulajdonképpen az igazán jó megoldás a 6. pont alatti, egyetlen probléma, hogy ritkán jön össze. Úgy értve, hogy könnyen becsúszhat olyan fejlemény, mert sok ilyen lehet, ami gátol akaszt, leterel a pályáról. Ez talán jó hasonlat: van egy nagyon jó minőségű, ráadásul egyenes út, de mellettünk szembe sok dilinyós autós közlekedik, ráadásul errefelé gyakran jönnek viharok is.  

A 5. pont (megoldás) viszonylag jó lehet, de messze nem tökéletes fájdalommentes.

Még akkor sem, ha sikerül viszonylag békés megbeszélt válást összehozni. A békétlen válás, persze borzalmas, rossz megoldás.

A békés válás viszonylag jó, de nincs olyan változat, amelyik áldozat és fájdalommentes lenne.

Úgyhogy igen csak át kell gondolni. Nyilván a legfontosabb szempont, hogy milyen kapcsolatot szüntetünk meg, mennyire rosszat. A másik szempont hogy mibe megyünk. De talán ezeket is megelőzi, hogy van e gyerek, gyerekek, hány évesek, mert a kisebb gyerekek, még rendezet válás esetén is általában kisebb-nagyobb mértékben sérülnek. Ha pedig rendezetlen a válás, akkor szinte biztos a jelentős sérülés.

A család többi része pl. a szülők (nagyszülők) is sérülhetnek.

A barátok is.

Aztán ott van a vagyonmegosztás a szétköltözés problémája.

A foglalkozást, munkahelyet is érintheti. A jövő is hozhat kellemetlen fordulatokat, pl. egy új kapcsolat rengeteg csapdát rejthet. Tulajdonképpen, ha csinálunk egy dupla listát, aminek egyik oszlopa: miért ne váljak el – másik oszlopa: miért váljak el – akkor szinte egyformán kerülhetnek érvek mindkét oszlopba. Persze két rubrika különösen fontos: mennyire rossz a kapcsolat. Illetve hány gyereket, és azokat hogyan érinti a válás.

Vagyis, még a békés tervezett válás sem ideális megoldás. Talán közepes megoldásnak mondható.

Összefoglalva azt mondom, hogy a kapcsolat általános kopása karcolódása, konkrétabban az elhidegülés, megunás, új élmény, megcsalás problémája minden kapcsolat felett ott lebeg, mint Damoklesz kardja.  Egy ideális megoldás van, (6.), ha fenntartjuk a szerető és szexuálisan is jó kapcsolatunkat. Érdemes erre törekedni. De még ha törekszünk, akkor is sok minden közbejöhet. Ezután vannak a közepes megoldások. Pl. 1.2. 3. 5. esetleg 8a, 8b. jobb változatai. Ezek azért jobbak, mint a rossz megoldások, tehát inkább ezek, mint a rossz megoldások 4. 7. 8c, ill. a 8a, 8b. rosszabb változatai.

Persze a választást meghatározza az egyén, egyéni helyzete élete, sorsa és egyénisége is. 

Valamint újra megjegyezem, ha 1., 2., 3. megoldás közepes megoldás, de mint ilyen gyakran felmerül, érdemes azon elgondolkodni, h. a nyugati fejlett világban ezeknek elismert  bevett társadalmi intézményes kereteket csináljunk.

Valójában általános erkölcs reformra lenne szükség és nemcsak a nemi élet területén. Mindenképpen hadat kellene üzenni a manapság minden behálózó hazugságnak, becstelenségnek, önzésnek. Néhány területen, a szex területén is a szabadság irányába kell tovább haladni, de nem úgy, ahogy eddig, hanem tervezetten, tudatosan. Az elhidegülés megcsalás problémáját is szabadabban (nem kell ragaszkodni pl. a monogámiához) kell kezelni, de ésszerű tudatos megoldásra van szükség. Más érintett területen pl., a gyerekvállalás területén nagyobb fegyelemre, szigorúbb szabályokra lenne szükség. Vigyázni kellene, hogy lehetőleg egészséges gyerekek jöjjenek világra, akik testi-lelki egészséget biztosító környezetben nevelkedjenek. Ez több erkölcsi és jogi szabály, elv módosítását igényelné. Akár olyant, hogy csak a 30-40 éven aluli párok gyerekvállalása legyen megkönnyítve, támogatva.

Az egészséges gyerek szempontjának elsődlegessége azt is jelenti, hogy a magzat, a mindenáron gyerek, ill. a szülő védelme hátrébb kerül. De a fogamzásgátlás szempontjainak változni kell. Szerintem a gyerekvállalásnak ebbe az irányba kell menni.

Tehát a szabadságnak és a fegyelemnek, szabályozottságnak is növekedni kell, csak mindegyiknek a megfelelő helyen, módon, mértékben. Ez a nemi életre is vonatkozik. Legfontosabb azonban az igazság, igazságosság, a becsületesség az önzetlenség tiszteletének visszaállítása. Az erőszak, ill. manipuláció „fegyelme” helyett a demokrácia fegyelmének kell érvényesülni.

Befejezésül a szex dicsérete

Hogy ne ennyire idegesítő témával zárjam ezt az elmélkedést, esszét, ki tudja mit, néhány mondat a szex méltatására.

Ha a szexet, nemi életet, szeretkezést ne viszik túlzásba akkor testileg és lelkileg is egészséges.

Mi is az a túlzás? Szexuálisan eltöltött órákkal, orgazmus-számokkal nehezen mérhető, mert rendkívül eltérő, egyéni.

Néha a napi egy, vagy több szex, orgazmus sem túlzás, máskor a heti egy is elegendő. Azért a havi kettőnél ritkább szex, orgazmus esetén már gyanakodhatunk, h ez már a kelleténél kevesebb, ez már egy kicsit rontja a testi, lelki egészségünk.

Mégis akkor mi a túlzásba vitt szex? Már erről is volt szó.

Először is ha nem megy az egészségünk rovására. A szex általában egészséges, de bizonyos extrém dolgok mennyiségek azért már egészségkárosodást okozhatnak.

Másrészt amikor az életünk fontossági sorrendjében ami gyakorlatilag időben, energiában mérhetünk, szinte mindent megelőz, a túlzásba vitt szex miatt más fontosabb dolgokra nem jut elég idő, energia. Más fontosabb dologra, mint általános egészség-megőrzés, egészséghez szükséges életszínvonal, másoknak hasznos munka, műveltség, környezetvédelem, demokratikus, jó társadalom, kielégítő gyereknevelés, családkialakítás, nem jut elég idő, energia. Talán még mindig elfogadható eme életritmus: hetente 168 óra áll egy ember rendelkezésére. Ennek harmada 56 óra mindenféle munka, nemcsak pénzkereseti, de házi, családi, társadalmi munka. Másik  56 óra alvás, aktív pihenés. Valamint harmadik harmada 56 óra, szórakozás. Ennek akár felét, heti 28 órát is eltölthet szeretkezéssel, szexuális tevékenységgel, ha:

Ha igénye van rá. Valamint ha, a felsorolt fontos igényeket

(általános egészség-megőrzés, egészséghez szükséges életszínvonal, másoknak hasznos munka, műveltség, környezetvédelem, demokratikus, jó társadalom, kielégítő gyereknevelés, családkialakítás) megfelelő szinten ki tudja elégíteni. Túlzásnak én azt tartom, nemcsak a szex, hanem bármi vonatkozásban, ha ezek az igények szükségletek el vannak hanyagolva.

És azért itt i megemlítem, a legfőbb veszélyeket, amikre oda kell figyelni: Nem várt gyermekáldás. Nemi betegségek, ill. nemi úton terjedő betegségek. A nemi abbérációk, erőszak pedofília, stb. Valamint a szerelem, szex során esetlegesen általunk okozott lelki sértések.

A szex a szeretkezés egészséges, a kelleténél kevesebb szex, relatíve egészségtelen.

Hiszen ha a szexnek gyógyító hatása van, akkor a szex hiányát, mint egyféle gyógy kúra kihagyását, relatív rontásnak vehetjük . Olyasmi rontás ez mintha nem szednénk elég vitamint.  Nincs direkt rontó hatása, de azért viszonylagos van.

A jótékony fiziológia testi hatások, legalábbis amit mindenki

tapasztalhat, egyfajta jóleső testmozgás, a feszült stresszes állapot levezetése, a hormon-háztartás egyensúlyának javítása.

Szerintem a nemi szervekre, más szervekre is jótékony hatással lehet az egészséges szex, de erről az orvosok többet tudnának mondani.

Azonban elsősorban a lelket gyógyítja, az egészséges lélek kialakításra van jótékony hatása. Hiszen nincs annál rombolóbb, idegesítőbb érzés, mint: én nem vagyok igazi nő, én nem vagyok igazi férfi, én nem kellek senkinek, én haszontalan vagyok.

A jó szexuális élet, a jó párkapcsolat, pláne ha párosul egy kielégítő családdal, gyerekekkel, képes ezt depressziós lelki állapotot gyógyítani. Nem véletlenül vannak a szexuális életet nem élők között, többen a depressziósok, ill. a stresszes (ideges, ingerült hisztis) emberek.

Éppen a szex csodálatos és komoly volta miatt, minden alkalommal, szívvel-lélekkel, szenvedélyesen kellene szeretkezni. Pontosan én sem tudom, miről van szó, csak sejtem. Például a kényelmes ráérős szeretkezést részesítsük előnybe. Ettől függetlenül persze a megkívánós, gyors random szex sem tilos. A „komolyan vétel” persze nem azt jelenti, hogy ré kellene görcsölni, nem sőt…

Talán az egyik feltétel, hogy soha nem kezdjünk bele valamekkora vágy, kívánás nélkül. A másik talán az, hogy mindig, jó, a másiknak is élvezetes szexet akarjunk. Szóval tiszteljük a másikat és magát a szeretkezést, a szexuális életet is.

Ugyanakkor a szex tisztelete azt is jelenti, hogy el kell felejteni a lélek és szerelemromboló előítéleteket, frázisokat. Pl. azt, hogy a szexet (beleértve az önkielégítést is)  kedvelő hölgyeket, ledér link ribancnak és hasonlóknak nevezzük, ill. tartjuk. Valamint a szexet (beleértve az önkielégítést is) kedvelő férfiakat malacoknak, perverz farok-vezérelt alakoknak nevezzük, ill. azoknak tartjuk. Önmagában a szex kedvelése, inkább pozitív mintsem negatív. Valójában pedig sok más tulajdonság, viselkedései jellemző dönti el, h. milyen emberrel állunk szemben.

Szóval a szex szeretkezés, szerelem által örömet adhatunk és örömet kaphatunk.  Ez a természet, isten nagy ajándéka.