nő-férfi ismerkedés

A következőkben, a második harmadik részben elsősorban a nemiséggel, szexualitással, kapcsolatos tulajdonságokkal jellemzőkkel foglalkozom.

Ugyanis ez még egy általam körülhatárolható téma, ennek a lényegét (szerintem lényegét) még  le tudom írni.

A teljes párkapcsolatnak, beleértve az emberi lélek jellem szinte részének, szegmensének felvázolása az én képességeimet meghaladják. Ez több könyvet töltene meg.

Második rész - nő-férfi - ismerkedés

Az írás első része, elsősorban a párkapcsolat családi élet társadalmi vonatkozásairól szólt.

A második rész elsősorban a magával a párkapcsolattal, a szexuális élettel kíván foglalkozni.

De újra megjegyzem, megpróbálom a lényeget kicsipegetni egy hatalmas szinte feldolgozhatatlanul szerteágazó témából.

Az „ismerkedés, párválasztás tartós kapcsolat-teremtés” témát már elkezdetem, sőt részben elemeztem is.

Szó volt arról, h. mi lenne a párkapcsolat célja, vagyis mi a tartós kapcsolatot kereső ismerkedés célja.

Megint egy kis emlékeztető okoskodás:

A párkapcsolat optimális célja: egy olyan kapcsolat mely képes testileg, lelkileg egészséges gyerek, gyerekek felnevelésére, (stabil gazdasági egységet alkot) amelyben a pár jól érzi magát (ennek a jó szex is feltétele). Amelyben a pár mindkét tagja boldogabb és kiteljesedettebb (céljait megvalósító) életet él mintha egyedül élne. Ez az optimális cél, de mint minden optimális cél ez is csak ritkán valósul meg.

Ha az említett céloknak (egészséges önálló életre képes gyerek, gyerekek, mindkét fél boldogabb sikeresebb, mint egyedül) csak az egyik része, kétharmada valósul meg, vagy az összes cél kb. 70%-os arányban már az is jó, szép életnek minősül.

Ugyanakkor nem felejtsük el, a párkapcsolat, a szex, a nemi élet, önálló célként másodlagos. Az elsődleges cél a gyerekvállalás megvalósítása, - bár ki lehet hagyni az elsődleges célt, de tudni kell, valami fontos kimaradt.  A gyerekvállalás, gyereknevelés óriási felelősség, igazi felelősség. Életünk alapvető célja, már előélet során is, de a terhesség első napjától biztosan, csak ez lehet: testileg-lelkileg egészséges, boldog gyereket, embert kell nevelnem (párommal nevelnünk).

A 21. században a fejlett országokban alapvető elvárásnak kellene lenni, a tudatos családtervezésnek. Családtervezést, ill. gyereknevelési tervet kellene készíteni minden gyermeket akaró párnak.  Minimálisan a párnak meg kell beszélnie, hogy hány gyereket akar, mikor, milyen szempontok szerint nevelik.

Még azt is hozzá lehet tenni, hogy a 21. században a fejlett világban nem szabadna előfordulni ilyen mértékű, nemi betegségnek, erőszaknak, nem várt terhességnek, és még lehetne sorolni. De sajnos azt is megállapíthatjuk: a fejlődés nemcsak a nemi élet, a párkapcsolatok területén maradt le a várható elégségestől, hanem a társadalmi rendszer, a közélet minden területén.

Végül egy fontos megjegyzés: Az elkényeztetés nem vezet boldog egészséges gyerek, ember kialakulásához, sőt az ellenkezője jön létre.

Ahogy a párosodás, úgy a párválasztás eredője is egy természeti evolúciós, folyamat.

Az állatokat és a kőkori embert elsősorban az ösztönei vezették a mai embert is részben azok vezetik.

Általában az állatok, nemi kapcsolata kétoldalú. A nőstény is keresi a párját, a hím is, csak egy kicsit másképp. Persze, h keresik, hiszen testi izgalmi késztetésük is beindul, nyilván a genetika program hatására, és ez érzéssel, érzelemmel is jár. Ha beindul a biológiai genetikai parancs, akkor elsősorban párosodni akarnak, majd második lépcsőben jön az utód-nemzés (szülés) és utódgondozás fészekrakás késztetése (ösztönös folyamata).

Általában, de előfordul, hogy egyes állatok, akik monogám párkapcsolatban élnek már párosodás előtt kialakítják a családi fészket. De csak az ember jut el addig, hogy ezt tudatosítsa, és gondolati, egyéni és egyéb szempontokkal variálja. 

Érdekes kérdés, hogy az ember melyik állatfaj párosodási szokásait követi? Vannak monogám állatfajták, de a többség nem az. Pl. a majmok, és sok állat falkában, csapatban is él párosodik, gyakori a párváltogatás, de ezen belül rövidebb ideig kialakulhatnak párok is.  Illetve gyakori még az alfahim uralta hárem ill., nagycsalád, csapat. Úgy néz ki hogy az ember ösztöneibe e tekintetben minden bekerült, tehát feltehetően a korai ember egy vegyes felépítésű családi társadalmi szerkezetben élt. Illetve a csapatok szokásrendszere is eltérhetett ebben a tekintetben, mint ahogy a természeti népek családi élete is különböző. Az emberben megtalálható a monogámia is, a poligámia is, de a hárem-szerkezet sem áll nagyon messze. Úgy néz ki, hogy eltérő mértékű monogám hajlammal születnek az emberek (vannak, akik többel, vannak, akik kevesebbel) és ezt az eltérő genetikus hajlamot még az egyéni neveltetés, az egyéni tapasztalat és az adott társadalom kultúrája is alakítja.

Érdekes és talán nem véletlen hogy az ember elődje a korai ember minden szempontból „vegyes felvágott”, - ragadozó, ill. húsevő is, de növényevő is. Sőt nemcsak fogyasztott, de élelmet is termelt, is mint egyes rovarok.  Állva is közlekedett, de négykézláb is. A fákon is élt, a földön is élt, szinte minden környezethez alkalmazkodott. És nem utolsó sorban a társadalmi családi a párkapcsolati élete is vegyes: Falka csapat is, de azon belül család is. Szexuális téren pedig részben monogám, részben poligám, részben az alfahim – nőstények (hárem) szerkezethez vonzódott és vonzódik. Szóval úgy néz ki, az emberi fejlődésben komoly szerepe volt, van az ember sokféleségének.  

Visszatérve a párkeresésre, az viszont kevés kivételtől eltekintve, általános az állatvilágban, hogy a hím, aki elsősorban párosodni szeretne (szinte szelekció nélkül), és a nőstény feladata a szelekció. Ez halványulva, átalakulva, de azért nagy általánosságban az embernél fennmaradt, sőt a mai embernél is létezik, megtalálható. 

Tehát a hím általában az aktívabb kereső, a  „mindegy milyen csak sok párosodás legyen” szempont által vezérelt, a nőstény, aki  várakozva választ a jelentkező hímekből . De a nőstény is késztetést érez, szóval nem szegény ártatlan elszenvedő – ahogy sokan gondolják. Általában a hím az udvarló, a hím, amelyik verekszik a párosodás „jogáért” ami a természetes kiválasztódás (az erősnek lesz utódja) része. A domináns a legerősebb hím párosodik a legtöbb nősténnyel, gyakran háreme van, (ő adja tovább a génjeit), a nőstények ösztöne pedig az diktálja, h az ilyen hímmel párosodjon.   Később a nők már nemcsak az erő alapján válogattak (bár a magasság erről szól), de megjelentek olyan szempontok is h. szépség, okosság, sikeresség, stb. Sajnos a szempontrendszer még manapság sem optimális. A férfik, és a nők esetében is messze van az optimálistól.

Pl. az egészség az okosság, a becsületesség, a jellem, a társadalmi hasznosság, átlagot nézve a kelleténél gyengébb szempont, a külalak a szépség a magas férfi, a vagyonban, hatalomban, népszerűségben mért sikeresség, a kelleténél erősebb szempont. (Mivel ez nem társadalmi tanulmány, nem térek ki arra, h sajnos manapság a vagyoni, hatalmi népszerűségi sikeresesség nem egyenes arányú a jellemességgel, hasznossággal.) 

A lényeg, h. az állatvilágban is nőstények a párosodást, párválasztást gyakran összekötik más szempontokkal, míg a hímek kevésbé, náluk maga a párosodás van a központban. Az embereknél is tapasztalható eme viselkedés-eltérés.

Az utódnemzés, párosodás, a közösülés a nemi élet következménye, azonban az embernél és néhány állatnál pl. bonoboknál, a szex, nem feltétlen kötődik az utódnemzéshez.

Vagyis a szex önálló örömszerzés, testi-lelki egészséget szolgáló cselekvés, és szociális jó kapcsolatot segítő tevékenység.

Ebben nő és férfi között nincs különbség, más vonatkozásban átlagosan általában lehetnek kisebb különbségek.

Az egyik fontos különbség: a nők (nőstények) lesznek terhesek, a nők szülnek, a nők szoptatnak. Ez a tény meghatározza a testi-lelki felépítésüket,  sorsukat, életüket, nemi szerepüket, nemiséggel párkapcsolattal kapcsolatos ösztöneiket, felfogásukat, viselkedésüket. Ez is halványulva, átalakulva, de korunkban is fennmaradó ember és életjellemző.

Visszatérve, későbbi szakaszban az utódnemzés, utódgondozás szakaszában általában nőstények az utódgondozók, a hímek a csavargók jobb esetben azok a vadászok, akik a család eleségéről gondoskodnak. Kőkori embernél: nőstény otthon foglalkozott a gyerekekkel, szoptatással, háztartással, esetleg ház körüli gyűjtögetéssel a, férfiak padiig vadásztak, harcoltak, felfedeztek. Ez következett a szülésből, szoptatásból, a  testi-lelki alkatból. Mindezt nem az ember találta ki, hanem a természet.

Az állati nőstények illetve a kőkori nők jellemzői: várakozva, de aktívan kiválaszt, a közösülést párosodást összeköti más szempontokkal, gyerekszülés, szoptatás, háztartás, gyűjtögetés.

Állati hímek, ill. kőkori férfiak: aktívan „minél több párosodás” elv alapján választ, közösülés központú, (hűtlenebb), harcol, vadászik, felfedez, kalandozik, kívülről segíti a családot.

Az ősi ösztönök a programok azért az idők során, a történelmi fejlődés során általában átlagosan kopnak, gyengülnek. Gyengíti a változó „fejlődő” kultúra, és persze gyengíti, h az emberek önálló akarata átlagosan erősödik. Szóval az ember lassan leveti az ősi ösztönöket, de csak lassan. Még korunkban is hatnak a felsorolt viselkedés-késztetések, egyénenként változó mértékben. Valamint átlagosan is kimutathatók, de gyenge mértékben. Éppen ezért nehéz előre látni, h. adott egyénnél mennyire, hogyan jönnek elő ezek a viselkedés-késztetések. Viszont érdemes ismerni ezeket a mai is ható ősi viselkedés-késztetéseket.

A régi szerep h. a nő a várakozó figyelemfelkeltő csábító, majd megjátszottan engedő (vagy elutasító),  -  a férfi a kereső aktív udvarló, csábító, azért napjainkban már változhat. Egyre gyakrabban cserélődnek fel ezek a szerepek. Ha ez a szerepcsere nem túl durva (gyors, erős), akkor nincs baj. Társadalmi szinten átlagosan az egyenlőség felé haladás nem rossz irány, ha nem túl erőszakos gyors. Illetve, ha nem esik át a ló másik oldalára, - pl. a fiatal hölgyek ne viselkedjenek bunkó férfiként. A férfiak pedig lehetőleg ne legyenek kényeskedő kisasszonyok.

Ahhoz, hogy a másik nemet alaposan ki tudjuk ismerni, a saját magunkat és saját nemünket kell megismerni. De fordítva is igaz, saját magunkat saját nemünket jobban megismerhetjük, ha a másik nemet alaposan ismerjük.

Később pl. a nő-férfi különbségek taglalása közben többször utalok az ősi ösztönökre az ősi életmódra – lám ez is oda vezethető vissza.

Isten és tudomány – rövid kitérő

És az istenhívők mit kezdjenek ezzel az evolúciós megközelítéssel? És az ateisták (szkeptikusok, másképp hívők) a hit történeteivel és nézeteivel?

Mivel én szinte mindenkinek a hívőknek is szeretnék írni, ezért nem szégyellek magyarázkodni. Egyébként ebben az írásban többször szóba kerül az Isten, az utolsó ítélet (a képek között szerepel), de az evolúciót, a természetet is gyakran emlegetem. Szerintem nincs ebben ellentmondás.

Én magamat nem tartom ateistának, igaz vallásosnak sem, csak a magam szerint hívőnek. Én a reményben hiszek, vagyis én nem hívő vagyok, hanem „reménykedő”.

A két nézet (van isten-nincs isten) összeegyeztetése, nemcsak lehetséges, de szükséges is.

Szükséges, mert a történelembe a kultúrába beépült a hit a vallás.

Azért is muszáj, mert vannak tudományos törvényszerűségek tudomány által feltárt tények, amiket nem lehet letagadni.

Aki „vagy- vagy” (összebékíthetetlen) állásponton van az szerintem makacs és fölösleges ellenségeskedést gerjeszt. Mert szinte mindenki szeretne egy jóságos, igazságosságos, vagyis a jóságos isten által vezérelt értelmes világban élni. Csak vannak olyanok, pl. én is, akik ennek nem látják az egyértelmű bizonyítékát,  csak reménykednek. A két nézet nincs ellenséges egymást kizáró viszonyban egymással. Én, mi elismerjük, tiszteljük a természetet, az embert is, akár magában akár úgy, mint isten alkotását.

A jóságos, igazságos, bölcs isten nem szeretheti a hízelgő szolgalelkű embereket, akik csak önzőségből mutatnak imádatot, alázatot. Ezeknél a gerinces becsületes kételkedőket is jobban kedveli.

Ha nincs isten, akkor is vannak jó, vagy rossz következménye az emberi cselekvéseknek, csak akkor nagyobb szerepe van a szerencsének, szerencsétlenségnek. Akkor is van értelme a mások számára hasznos életnek, csak a másvilági igazságtétel sajnos kimarad. De mivel reménykedünk, mi nem azt mondjuk h. nincs, csak azt: benne van a pakliban h. nincs, de jó lenne, ha lenne.

Amúgy pedig pl. a biblia jelképes történeteit akár tudományosra is dekódolhatjuk.

Nézzük pl. a teremtéstörténetet, Ádám és Éva történetét, ami első látásra ellentétes az evolúcióval (állatvilág – majmok – előember – ősember -  homo sapiens, stb.)

Kezdjük azzal, h. az írás szerint isten hat nap alatt teremtette a világot. De mennyi egy isteni nap? Nyilván nem egy nap. Legyen mondjuk félmilliárd év. És akkor isten hárommilliárd emberi év alatt teremtette a világot, ami hat isteni napnak felel meg.

És isten miért ne teremthette az embert pl. az általa létrehozott evolúció szabályai szerint?

Az írás (biblia) egyébként is jelképekben tanításokban gondolkodik.  A bibliai történetek nem a történelmi események, hanem tanulságos mesék, erkölcsi példázatok, példabeszédek gyűjteménye. 

Nézzük pl. a teremtés-történetet.

Ha belegondolunk, Ádám és Éva az édenben két meztelen ember, az almaevésen kívül mindent szabad, nyilván sokat szeretkeztek.  Hiszen isten adott nekik ehhez való testrészeket, és ilyen képességeket, ill. érzéseket is, -  és egyetlen szóval sincs utalás, h. ez tilos lett volna. Szóval ez az éden-sztori többek között egy erotikus történet. Tehát a „paráznaság bűne” egy későbbi dolog.

(Maga a vallás is ellentmondásokba keveredik a paráznasággal kapcsolatban.)

De mi is ez az almafa sztori. Mit jelképez, mert nyilván többről van szó, mint almáról. Leginkább a tudás fájáról beszélnek, de nyilván a tudás önmagában nem lehet bűn. Sőt a tudás megszerzése jó. Viszont az átgondolatlan öntelt (én ember vagyok a természet királya) tudás és ártalmas technika (pl. pusztító fegyver) már lehet bűn. Tehát az alma az átgondolatlan pökhendi tudás jelképe. Tulajdonképpen a meggondolatlan alma-leszakítást, az általános felületességet büntette az Isten.

De szerintem még egy fontos dolgot jelképez. Isten szabad akaratot adott az embernek, tehát ő sem tudhatta, h. mit tesz a szabad akaratával,  - ha tudná és ha irányítaná, akkor már nem lenne szabad akarat.  Nem tudta, de le akarta tesztelni, ezért azt mondta: itt van az éden ez a földi mennyország, ennél jobb nem lehet, de van itt egy szabály, az alma tilalma. Ha abból kajolsz, akkor vége az édennek, onnan nehéz lesz az életed, dolgozni kell, fájdalmat érzel, a szülés is fájni fog, megöregszel, beteg leszel és meg is halsz. Szóval nem kis rosszról volt szó, de az ember mégis  –  ham -  evett belőle.

Ettől kezdve isten nagyjából tudta mit kezd az ember a szabad akaratával. Ha az ember ilyen, akkor ilyen életet érdemel. Ádám és Éva gyerekei Káin és Ábel folytatták a „rossz ember” hagyományt, Káin megölte tesóját Ábelt. Ezután jött az utolsó ítélet, a pokol, mint a legrosszabbak bűnhődése, a mindenféle bűnök megjelenése, valamint  sorba vétele, (tízparancsolat) és büntetése,  A nem hívőknek is tanulságos ez a történet. Jelképezi h. az ember általában milyen (hát ilyen, tele van mindenféle rossztulajdonsággal), és tulajdonképpen a szavakban óhajtott boldog gondtalan életet (az édent) nem is kívánja igazán. Látszólag az édenről és a mennyországról is álmodozik, de egyiket sem akarja igazán. Ha nagyon akarná, akkor már létre hozhatott volna itt a földön is a jelenlegi átlagosan egy sokkal jobb boldogabb, jobban működő életet, rendszert.   Megteremthette volna a földi édent. De nem tette, mert nem akarja igazán, -  szeret bizonyos mértékben rosszalkodni, kalandozni, makacskodni, harcolni, aljaskodni, és persze ráadásul felületes öntelt és buta. A pokol sem izgatja nagyon.

Az egy külön sztori, hogyan kerül ebbe a történetbe a paráznaság. Erre azért nem térek ki, mert korábban már sokat beszéltem róla.

Tulajdonképpen Éva – Ádám történetében legalább négy példázat (okosító történet) is benne van.

Egyrészt megmutatja, hogy „az erotika az élet része”.

Másrészt megmutatja, h. az embernek ez éden, a jólét nem is nagyon fontos. Fontos, de azért kaland a veszély a harc csábítása erősebb.

Továbbá megmutatja h az önakarat dacossága még a jólétet, illetve az isteni parancsot is felülírja.

És végül megmutatja, hogy a tudás felületes felhasználása (leszakított és megevett tudás-alma) óriási problémákat okozhat. Pontosabban, h. ez veszélyes, akkor kegyünk óvatosabbak.

Mit jelenthet a tízparancsolat eme parancsa „ne paráználkodj” szerintem? Biztosan nem a nemi közösülést tiltotta, hiszen akkor kihalásra ítélné az emberiséget. Biztosan nem az örömérzést tiltotta, hiszen a miért adna örömérzési képességet az Isten, ha azután megtiltja. Leginkább, a kapkodó, hűtlenkedő, meggondolatlan, erőszakos, a teherbeesésre nem gondoló szexre, gondolhatott a parancs kigondolója, légyen az Isten vagy más. 

Jól elkalandoztam, ideje visszatérni az eredeti felvetéshez:

Lehetséges olyan könyvet írni, ami a hívőkhöz és az ateistákhoz is szól? Egyrészt szerintem a két nézet, ha azok hívei eléggé nyitottak, nem feltétlen üti egymást. Többek között a nem hívőknek is tanulságosak lehetnek a hit történetei (pl. az Éva- Ádám történet), a hívőknek pedig tanulságos a tudomány. 

Szóval reményeim szerint ezt a könyvet minden nyitott ember képes megérteni és befogadni.

Azonban az emberi fejlődés arról szól, hogy az evolúciós, ősi ösztönök, programok egyre halványabban vezérlik az egyének és ez által a társadalom viselkedését, életét, fokozatosan átalakulnak, kialakul az emberi értelem, jellem, viselkedés élet.  De a fokozatos átalakulás azt is jelenti, hogy azért az ősi ösztönökből is jócskán marad, és ez különösen igaz a párosodásra, szaporodásra, párválasztásra.

Ugyanakkor az ember fejlődésével párhuzamosan fejlődnek, bővülnek színesednek emberivé, emberségessé válnak az életterületek, közöttük a párosodás a párválasztás, a nemi élet,  (szexuális élet) is. 

Jelenleg már rendkívül sokrétű a nemi élet, nagyon sok változat, igény jött létre.

Ha az erről való felsorolásra vagy kíváncsi, akkor e  fejezet végén található  egy 13 fő pontból is ki tudja hány alpontból álló felsorolás – A szex sokrétűségének felsorolása. címmel.

Tehát aki pl. nagyjából helyesen körültekintően szeretne tartós kapcsolatot kialakítani annak ilyen sok igényt kell egyeztetni a párjával. Persze azért ez nem egy hivatalos tárgyalás, de azért az ismerkedés a megismerés folyamatában benne van, h. az emberek ismerjék a szex sokrétűségét. 

Az ősi ösztönök létére azért bizonyíték, h. azért a  szerelemnek, erotikának,  a nemi életnek még mindig vannak rejtélyes oldalai, ill. rejtélyes jelenségei.

Rejtélyes oldalak, vagyis néha saját magunkat sem értjük. 

Nem akarunk úgy érezni, olyan erősen érezni, de magunknak sem tudunk parancsolni. A szerelemnek is vannak rejtélyes oldalai. Szeretkezés közben pedig átalakulhatunk valamiféle természeti, ösztön lénnyé. Máskor pedig saját a nemiséggel kapcsolatos érzéseink, viselkedésünk mögött sem találjuk az értelmi okokat.  Szóval magunkat sem értjük.

Kezdjük pl. a „rejtélyes egyéni ízléssel”, ami arról szól, h. az egyik ember, (legyen az saját nembeli, vagy másik nembeli) jóval szimpatikusabb, mint a másik, különösebb értelmi ok nélkül. De mivel, a nemi kapcsolatokról gondolkodunk, ezért inkább a másik nembe tartozó emberekről van szó. Szóval nem tudjuk, miért  tartjuk különösen szépnek, tartjuk különösen szellemesnek, stb., de mégis egyes emberek szimpatikusabbak, vonzóbbak, mint a többi ember. „Nem tudom miért, de nekem bejön” jelenségről van szó.

Az ismerkedés szempontjából van ennek jó és van rossz oldala is. A jó oldala az, hogyha valaki eltér a standard külalaktól, viselkedéstől, de azért keresi a párját, az valószínűleg megtalálja azt a párt, amelyik pont őrá bukik.

Ez még nem szerelem, de a szerelem első lépcsője lehet.

Ehhez hasonló, de mégis más érzés, a „szerelmi kémia működése”. Ez nemi vonzódásról szól, szintén van egy ilyen vonatkozása „nem tudom miért, de bejön nekem, ha hozzám ér, ha megcsókol, már izgalomba jövök”.  Ez még mindig nem szerelem, de kétségkívül ez is a szerelem első, vagy második lépcsője.

És hát persze maga a szerelem is meglehetősen rejtélyes dolog, sokszor magunkat sem értjük: miért pont ő? - miért érzek ilyen erősen, szenvedélyesen, szeszélyesen? – miért reagálok ennyire érzékenyen a szavaira, cselekvésire?, stb..

Általában a nemiségnek, a szexualitásnak is van egy ösztönös a racionalitáson kívüli érzésvilága. És ez nem baj.

Sokan ugyanis ezt problémának gondolják és küzdenek ellene, az álszemérmesség is részben ebből ered.  

Tehát a szerelmi életet, a szexuális életet ezzel a rejtélyességgel, érzelemgazdagsággal, ősi ösztönökkel, irracionális vonásokkal kell elfogadni.

Ezekről a dolgokról még szó lesz.

A párválasztással is összefüggő problémák felsorolások.

Avagy a tartós jó kapcsolat kialakítása.

Valamint a tartós jó kapcsolat fenntartása, - de ez már egy kicsit kilóg a párválasztás témaköréből, de félig odatartozik.

Következzen néhány egyszerű alapvető felsorolás.

1. Minden ember más, minden ember egy egyéniség

2. Azért vannak csoportok típusok

3. Azért vannak női férfi tulajdonságok (különbségek)

4. Lényegében döntően a nők és a férfiak azonosak, az általános emberi tulajdonságok jellemzők (legyen az nemiséggel kapcsolatos, vagy attól független) ismerete fontos.

Másik felsorolás:

1. A szex  az abban részt vevő emberek magánügye, amennyiben nincs erőszak.

2. A szex, közügy, mert szükség van szexuális oktatásra

Mert a téves közfelfogásokat e témában sem árt megvitatni, és korrigálni

3. Azért is közügy, mert a helyes kapcsolatos törvények csak egy normális közfelfogáshoz kapcsolódhatnak.

Mindegyik igaz, annak ellenére h. azért felfedezhetők  ellentmondások. 

Az emberekkel az a baj, hogy:

1. Nem ismerik igazán magukat.

1, Sem a jelenlegi énjüket,

1b Sem a lehetőségeiket (a fejlődési irányokat).

2. Nem ismerik saját nemüket.

Az általános tulajdonságokat és a típusokat sem, illetve hogy önmaguk milyen típusba tartoznak.

3. És nem ismerik a másik nemet, az általános tulajdonságokat, sem a típusokat sem és azt sem milyen típusba tartozik a párjuk.

Mindezt ismerni kellene, de ezen felül, még párjuk egyéniségét is. (Minden embere rejtély, csoda, bonyolult hangszer)

 Ahhoz hogy kiválaszd a megfelelő párt, és ahhoz hogy a kapcsolat ne romoljon el, vagyis tartósan jó kapcsolat legyen:

1.Ismerned kell önmagad,

2. Valamint a párodat

1. Ehhez az kell, hogy ismerd általában az embereket.

3. De magadat és a párodat akkor ismerheted, értheted meg alaposabban, ha ismered:

4. Az emberek általános jellemzőt,

5. A saját nemed és az ellenkező nem általános jellemzőit

6. A saját nemed és az ellenkező nem, típusait.

7. És visszakanyarodva, ismerni kell önmagad valamint párod egyéniségét egyéni lelkét jellemét, tulajdonságait.

Fontos a kiválasztás, de a további viselkedés is fontos:

1.     Próbáld meg kiválasztani a magadhoz illő párt. Abból a szempontból is gondold át, hogy te miben tudnál, ill. miben kellene változnod.

(Sajnos az érzelemirányított szerelem ebben nem segít.)

2.     Miután kiválasztottad és a párod lett, próbáld meg megismerni, és próbálj alkalmazkodni hozzá. Illetve aktívan vegyél részt a kölcsönös összecsiszolódásba.

3.     Általában is legyél nyitott, a nemi élettel kapcsolatban, ne alakíts ki fóbiákat, mániákat, legyél kreatív sokszínű.

A fenti kijelentésekben, mindegyik állítás-sorozatban, kétségkívül vannak ellentmondások. Azonban vannak összeilleszkedések egymásból következések is.

Nem akarok itt „Ó hát a dolgok egyszerűek, csak ezt kell tenni, meg azt kell tenni” okoskodásokkal előállni. A nemi élet a párkapcsolat tele van ellentmondással, de azért megoldások egyszerű igazságok is kirajzolódnak.  A probléma, amibe állandóan beleütközünk, hogy az érzelmek meglehetősen hektikusak és a logikus megoldást elfelejtve ellentmondásos állapotba sodorják az embert.  

A párválasztás két szakasza: az ismerkedés, ill. a kapcsolat kezdeti szakasza.

Azonban itt ki kell térni, a rövid távú, szexre irányuló, „egy éjszakás” kalandokra. Illetve a prostitúcióra.

A kapcsolat kezdeti szakasza pedig belefuthat szerelembe, tehát a szerelemre is ki kell majd térni.

A rövid távú szexre irányuló kapcsolatok (kalandok).

A gyakori párváltogatás. A prostitúció. A pornó.

Hát ezek is ellentmondásos témák. Korunkban az egyének és a társadalom is, a közerkölcs, jog is teljesen zavarosan kaotikusan „ki mit gondol alapon” viszonyul ezekhez a kérdésekhez, főleg a gyakori szexuális partner-váltásokhoz.   

Van erre egy külön kifejezés „promiszkuitás”, de én ezt nem használom szívesen. Én inkább maradok a gyakori partner-váltogatás, vagy egyszerűbben a  „partner-váltás” kifejezésnél.

Az álszemérmesek egyértelműen elítélik, a többség hol igen, hol nem, és van egy kisebb rész, aki nem ítéli el, sőt jónak szükségesnek tartja. Én bizonyos feltételek mellett, ehhez a réteghez kapcsolódok. Feltétel, h. az ember nem legyen párkapcsolatba, főleg ne tartós, hűséges párkapcsolatba.

Hűséges, vagyis a felek vagy direkt, vagy indirekt, de hűséget fogadnak egymásnak.

Mert a párkapcsolatok kisebb része „megegyezéses szabad kalandozni” típusú kapcsolat. Ez persze megengedi a gyakori partner-váltást.

De nagyobbrészt most olyan emberekről felnőttekről van szó, akik nincsenek komoly, tartós kapcsolatba.

Az egyik kérdés sorozat: az ilyenek éljenek lazán, partnereket váltogatva?

Vagy törekedjenek egy tartósabb kapcsolatra?

Vagy éljenek visszafogottan?

Nyilván a kérdésbe belejátszik ama állandóan előjövő kérdés is, hogy: a szex az csak egy magasztos szerelmi kapcsolat része lehet, vagy egyszerű testi örömszerzés, testi igény, a testi-lelki egészség, jólét egyik fontos feltétele. Olyasmi mit az étkezés.

Én erre a kérdésre nagyon röviden itt azt válaszolom: mindkettő lehet. Szerelem ill., tartós, hűség-fogadásos párkapcsolat mellett, egyszerre lehet magasztos szerelem és, vagy testi szükséglet, öröm.

A szerelem főleg a nagyobb és kétoldalú, érzelemvezérelt szerelem, szükségszerűen együtt jár egy hűség-fogadással, ill. tartós kapcsolatra való törekvéssel.

Azonban el kell fogadni, h. van szerelem nélküli szex, amikor a szex, az örömszerzésre, a testi szükséglet kielégítésre, egy egészséges életfunkció kielégítésére irányul.

A sablon válasz, de ettől még igaz: az örömszerző szex is elfogadható, a magasztos szerelmi szex is elfogadható, - helyzet a szitu, a viszonyok, a részvevők akarata dönti el.

Nem az baj, hogy a sablon válasz nem lenne igaz, az baj, hogy nem oldja meg a kialakuló konfliktusokat. Mert pl. azt, aki csak testi örömöt akart, de mégis megrázza a szakítás, az ilyen panel válaszoktól nem fog megnyugodni.

Az is kérdés, h. helyeselhető az olyan szerelem nélküli szexuális kapcsolat, melyet kizárólag a gyerekszületés miatt létesítenek?

Jó kérdés, de erre is később válaszolok.

Azonban a kérdésre; a szex a magasztos szerelem része, vagy testi szükséglet, örömszerzés? - még visszatérek.

De mindenek előtt, a szexuális szabadsághoz való hozzáállást kell tisztázni

Mint a könyv első részéből kiderült szerintem a megmaradó álszemérmességet is le kell bontani. A jelenlegi irány jó, - el kell érni az őszinte, megjátszás és fölösleges félelmek nélküli kötetlenebb szexet.  Persze a valóságos veszélyeket (nem várt terhesség, nemi betegség, erőszak egyéb lelki bántalmak, stb.) figyelembe véve. Vagyis azért a szabadabb szex nem jelent óvatlan szexet.

Mit is jelent gyakorlatilag, az álszemérmesség nélküli őszintébb szabadabb kötetlenebb szex ill. ez a felfogás?

A szexuális szabadsághoz való hozzáállásnak (pl. a szabadabb, őszintébb szex felfogásának) azért vannak közvetlen kérdései is:

Pl. hogyan oktassuk a fiatalokat?

Pl. elítéljük, undinak tartjuk az idősek közötti szexuális kapcsolatot? (Szerintem ne tartsuk annak.)

Pl. a szexuális problémáinkat a párunkkal vagy más segíteni tudóval megbeszéljük, vagy kussoljunk, szégyenkezzünk?

(Szerintem őszintén meg kell beszélni.)

Pl. elítéljük a nem teljesen elbújó szexet?  Mennyire lehet nyilvános publikus (kilátszó) a szex?

Én ezt „kilátszó szexnek” nevezem, utalva arra, hogy nincs direkt mutogatás, de ha körülmények úgy hozzák, akkor mások sejthetik h éppen szexuális „tevékenység folyik. Pl., ha erdőben csinálják, vagy nem húzzák be a függönyt, vagy áthallatszanak bizonyos hangok a szomszédba.

Szerintem a szexhez kapcsolódó illemnek, erkölcsnek „másokat zavarási” szabályzatnak hasonlónak kellene lenni, mint az élet egyéb területéhez kapcsolódó illemnek. Vagyis nyilván nem csámcsogunk a másik arcába, de azért nem bújúnk el, ha étkezünk. Jó a szex egy kicsit intimebb, de mint alapvetően természetes szép és egészséges cselekvés, nem szégyellni való.

A vécézés azért más, mert az nem szép, nem illatos, és vannak közegészségügyi veszélyei. Tehát szex közelebb áll az étkezéshez, vagy a tánchoz, mint a vécézéshez. A szexet folytatónak, de a szexet tapasztalónak is így (nem szégyen, de intim dolog) kell hozzáállni a „kilátszó szexhez”.

Visszatérve, de persze e a leggyakoribb kérdés: a párváltogatás gyakorisága mennyire elitélendő?

(Nagyon röviden: szerintem bizonyos helyzetekben bizonyos feltételek mellett nem erkölcstelen a szexuális partnerváltás.)

És még az ennél is fontosabb kérdés: milyen könnyen menjünk bele egy tartósnak induló, komoly szándékú, de hidegülő elromló kapcsolat felbontásában? De erről, majd később beszélek hosszabban.

Most itt a párváltás gyakoriságának témáját próbálom lezárni, összefoglalni.

Kezdjük a hablaty nélküli „optimális” gyakorlattal: Optimális esetben, átgondoltan óvatosan, de a fiatalkor éveinek (18-25 évek), - a feltérképezés, ismerkedés, éveinek kellene lenni. Optimális esetben az ismerkedés célja a tartós kapcsolat kialakítása. A tartósság fokát nem érdemes előre meghatározni, de azt igen, hogy tartós legyen. Minimum egy évre érdemes tervezni.

Szóval keresni kell, az igazít, ami azt is jelenti, hogy képet kapjunk az ellenkező nemről, a választékról, hogy gyakorlatban is, megismerjük a kapcsolat-típusokat. 

Visszatérve, az első szexuális kapcsolatot érdemes a 7-10. randevú idejére tenni. Legalább az első két-három szexnek behatolás nélküli petting szexnek kellene lenni.  Előbb azért nem érdemes szexuális kapcsolatot létesíteni, mert, a bármilyen alapvető összeférhetetlenségnek nem árt kiderülnie mielőtt, elkezdjük a testileg-lelkileg is komoly érzéseket, érzelmeket kiváltó szexuális kapcsolatot. Sokáig pedig azért nem érdemes várni, mert valóban fennállhat a szexuális összeférhetetlenség is, aminek ezért nem árt pár hét után, a tízedik randevú után kiderülnie. 

A végeleges megállapodás előtt jó, ha legalább 5-8, szexuális vonatkozást tartalmazó legalább fél évig tartó kapcsolaton vagyunk túl.

Hozzáteszem optimális esetben, legfeljebb három éves komoly szexualitással összekötött kapcsolat után, még 32 éves kor előtt a pár elhatározza, hogy gyereket vállal, családot alapít.

A fentiek indoklása.

Ismétlem a vázolt optimális eset, de szinte minden eset más, rengeteg kivétel lehet. De azért nem árt egy elméleti alap kiindulás felállítása. Nekem ez a véleményem.

Nyilván a múlt álszemérmes, ostoba igazságtalan erkölcsét szokásait el kell felejteni. Pl. azt, hogy a fiatalok a párjukat nem maguk és nem a szerelem alapján választják ki. Továbbá azt, h. a lányoknak  a házasságig szűznek kell maradni. Pl. azt, hogy sokszor már 15 éves éretlen lányoknak is férjhez kell menni. És persze azt is hogy nem lehet elválni.

Szóval az ilyen házasságokban általában rossz, inkább szenvedős semmint örömszerző szexuális kapcsolat jön létre. Mindkét félnek rossz, de a nőknek egy fokkal még rosszabb igazságtalanabb. Ugyanis régebben a fiatal férfi házasság előtt, sőt az idősebb is házasságban azért eljárhatott az örömlányokhoz.  A nőt viszont nagyon szigorúan büntették, ha a hozzá nem illő férj mellett, helyett, máshol keresett boldogságot. Nyilván ezt az egészet el kell felejteni. Ugyanakkor azt teljesen felelőtlen, érzelem nélküli fűvel-fával való mindennapos, sokszor megalázó szexet is el kell ítélni amit manapság  sok fiatal csinál.

Nyilván egyik út sem jó, harmadik út a jó, ami nem feltétlen a középút.

Először is fontos lenne, h. az egyén ismerje magát, ismerje a maga igényeit, a maga céljait és legalább azt szem előtt tartsa. Ugyanis bármilyen meglepő, sokszor az egyének olyan dolgokat művelnek, amit ők maguk se szeretnek, ami több szenvedést okoz nekik, mint örömöt.  

A fiatalok is törekedjenek örömteli szexuális életet élni, de veszélyeket azért minimalizálják. Pl. védekezzenek, - jelenleg is a legjobb (legkevesebb mellékhatást okozó) védekezés a gumi óvszer, Ami nemcsak a váratlan terhességtől véd, de a nemi betegségtől is.

Természetesen fel kell mérni a szexuális illeszkedést, mielőtt tartós hőséget-fogadó kapcsolatba lépnek. Valamint kerüljék a feltehetően megalázó, illetve lelki szenvedést okozó helyzeteket. Tehát az alkalmi szex-partnereket is ki kell választani. Egyszerűbben, lehet váltogatni a szexuális partnereket, de átgondoltan, mértékkel, sok szempontot figyelembe tartva.

A prostitúció, ill. bevezetés az egyik alapproblémába.

A prostitúcióról már szó volt, de úgy látszik ez is alapkérdés, többször felvetődik. Igen mert a prostitúció is felveti az alapkérdést: a szex a közösülés a nemi tevékenység egy magasztos dolog, vagy testi szükséglet és élvezetes szórakozás?

Ebbe a kérdésbe állandóan beleütközünk, itt csak nagyon röviden: gyakran az is-is a válasz, - kevésbé gyakran, de nemritkán, képtelenek vagyunk válaszolni.

Képtelenek vagyunk válaszolni, dönteni, mert megoldhatatlan ellenmondásba keveredünk.

A prostitúció megint, egy sok szempontból elemezhető, értékelhető foglalkozás, viselkedés. De én csak két szempontból vizsgálom.

Az egyik, h. ez egy ősi mesterség (foglakozás), egy ősi szolgáltatás, amire van igény, mind a kiszolgáltak szempontjából, mind a szolgáltató szempontjából. Ez egy szórakoztató szolgáltatásnak (mint pl. táncosnők) is felfogható lenne, de azért van itt néhány bibi. Gyakran vetik fel, és erről már beszéltem a könyv első részében, hogy itt a nők, mármint a prostituáltak kihasználásról, megalázásáról van szó. A prostituáltak 90%-a, ha nem is repesve, de önként vállalja ezt a foglalkozást, és összességében vállalható, jó foglalkozásnak tartja.

Jónak abban az értelemben, hogy szívesebben végzi, mint azokat a más állásokat ahová felvennék. Pl. egy prostituált a maga habitusával, szorgalmával, iskolai végzettségével elmehetne takarítónőnek. De a prostituáltak nagyobb része, kevésbé szívesen lenne takarítónő, mint örömlány. De azért valóban van egy prostituált réteg, 8% akit akaratán kívül kényszerítenek, többnyire lelki zsarolással, aki megalázva érezheti magát.

Mondjuk, racionálisan mondjuk azt, h. ez egy szükséges szolgáltatás, több előnye van, de a kényszerítési aspektus miatt, rossz pontot is érdemel.

Egy másik negatív szempont, hogy prostitúció és a bűnözés összefügg. Az alkohol, a kábítószer stb. is összefügg a bűnözéssel.

De ez megint egy negyed igazság, mert abból indul ki, hogyha az embereket betennénk egy steril környezetbe, egy olyan világba ahol nem lenne prostitúció, alkohol kábítószer, fegyver, stb., akkor megszűnne a bűnözés. Nem szűnne meg, mert a gonoszság, önzés, a törvények felrúgása (ami a rossz törvények miatt is lehet), ezek megmaradnának, és persze a bűnözés sem szűnne meg. Mivel a bűnözés belülről jön inkább a becsületes bensőre ható dolgokat (oktatás, jó törvények, stb.) kellene szorgalmazni.

De azért emiatt is (vonzza a bűnözőket) adjunk egy másik rossz pontot.

Közegészségügyi szempontból is rosszpontot érdemel.

De ezért itt meg kell jegyezni, h e szolgáltatást is lehet magasabb és alacsonyabb színvonalon végezni.

Amiért viszont nem egy, de legalább három rosszpontot érdemel, (és ez a másik szempont), az hogy magának aszexuális életnek a magasztosságát, csodáját csorbítja. Méghozzá azzal, hogy tisztán üzleti tevékenységet csinál, egy magasztos dologból.

És itt jön a fontos megállapítás, amit már beígértem. Ki is emelem, mert fontosnak tartom.

A szexnek két aspektusa van a magasztos, fennkölt csodálatos szerelem, illetve annak leágazása, és van a testi-lelki szükséglet, örömszerzés funkció. De ez nem jelenti azt, h a szex, mint testi-lelki szükséglet örömszerzési funkció alpári csúnya megvetendő tevékenység lenne. Egyáltalán nem, - a szex, mint testi-lelki szükséglet, mit örömszerzés szintén magasztos csodálatos, csak másképpen, mint a szerelemhez kapcsolódó szex. Másképp, és talán egy fokkal kevésbé.

Tulajdonképpen a prostitúció nem az örömlányokat alázza meg, hanem az ügyfeleket is, és magát szexet is.   Ezért érdemel további rosszpontokat, és ha az öt jó pontból levonjuk a hat-hét rossz pontot, akkor egy negatív dolog jön ki.

Esetleg azért lehetünk kevésbé szigorúbbak, mert sajnos az ember mindenből üzletet csinál. Korunkban a pénz, az érdek, az önzés, az anyagi haszon, na meg egyeseknél a hatalommánia teljesen megszállta megbetegítette az emberi pszichét.

A pornó, lényegében a prostitúcióhoz hasonlatos. A pornó színésznő, színész egyfajta prostituált. Ez is egyfajta szórakoztató szolgáltatás. Ez is azért érdemel rossz pontokat, mert degradálja, lealacsonyítja a magasztos csodálatos szexet.

Azonban öt jó pontot adtam a prostitúciónak és ennyit érdemel a pornó is. Nemcsak azért mert valós, hiánypótló szolgáltatás, hanem azért is mert mindkettőnek van oktató vonatkozása.

Ha az ember megfelelő módon néz, elemez színvonalas pornót akkor tanulhat belőle. A pornó tehát szűrve, válogatva, (nem mindennek bedőlve) „szakértői „szemmel nézve, hasznos is lehet.

És akkor térjünk vissza a fővonalra, a párválasztásra, amely ezekkel a leágazásokkal óriási témakör.

Mi a célja lényege a párkapcsolatnak.

Elsősorban a gyerek, gyerekek, utódok nemzése, és persze azok felnevelése, ez egy hatalmas és csodálatos cél, feladat.

Ezzel kapcsolatban, illetve e nélkül a család létrehozása, illetve egyfajta élet és gazdasági (munkamegosztási) egység kialakítása.

És nem utolsó sorban testi-lelki társ kulturális szórakoztató partner megtalálása.

Na és a szex? Ha igazi komoly teljes párkapcsolatról van szó, akkor a jó szex egy nagyon fontos feltétel. Talán nem elengedhetetlen, de nagyon fontos. Vannak olyan párkapcsolatok, melyek kifejezetten a szexre épülnek. Valamint vannak, amelyekben szinte nincs is szex, szóval sok vari van. De azt kijelenthetjük egy átlagos gyereknevelő párkapcsolatban, vagyis a párkapcsolatok döntő többségében a jó szex ott van az első két feltételben, ami: megértés-barátság, és jó szex.

Na és a szerelem?

A szerelem, mivel kialakulása nem nagyon irányítható, egy különleges állapot, ill. feltétel. Ha létrejön, akkor kialakíthat párokat, tehát inkább okozó, mint feltétel. De más történéseket is okozhat, pl. egy kapcsolat elromlását. Feltehetjük a kérdéseket: Jó vagy rossz a szerelem? Törekedjünk a szerelemre, vagy inkább ne?

Azért rosszak a kérdések, mert a szerelem az igazi általában csak úgy jön, és mint érzelem, erősen befolyásol, szóval tervezhetetlen és nehezen uralható dologról van szó.

Vannak egyoldalú szerelmek, de én ezt sem tudom a teljes szerelemnek nevezni. Nyilván annak, aki egyoldalúan szerelemes, az induláskor és egyfolytában csalódik, az nagy érzelmi hullámzást él át, - szóval, ha a másik fél hideg marad, akkor nem beszélhetünk teljes szerelemről. 

Ha nem is egyforma a szerelem hőfoka a felekben, de azért egy közepes szintű érzelemnek mindkét félbe meg kell lenni.

Vagyis akkor beszélhetünk szerelemről (teljes szerelemről), ha mindkét félben elég erős, bizonyos hőfokot elérő szerelmi érzelmek keletkeznek és jó szex is létrejön.  

A szerelem lényege - szerintem.

Igaz barátság egy kiváló szexuális kapcsolattal, plusz fokozott érzelem,  de nézzük részletesebben. A fenti megállapítás egyfajta ideális szerelmet vázol, de sokféle szerelem van. Ez a plusz fokozott érzelem sok mindenbe bekavarhat.  

Nyilván csak hiányosan tudom felvázolni, hogy is adhatnék teljes képet egy olyan dologról, melyről versek, dalok, könyvek, filmek, stb. milliói szólnak és még így sincs teljesen feltárva.

Sokféle szerelem van, erre még visszatérek.

De azt már most kijelentem, hogy teljes szerelem nincs jó szex nélkül. Ugyanis vannak amolyan plátói, lelki társ „szerelmek”, ill. rajongói imádatok, én ezeket nem nevezném teljes szerelemnek. 

A szerelem másik lényeges eleme, az erős érzelem érzéshullámzás.

Pontosabban van a kivirágzó szakasz, az egy örömérzés, beteljesülő vágy, érzés, (büszkeség és megnyugvás).

Én idesorolnám a fokozott szexuális vágyat is, mint érzést.

Azután kezdődik a megtartó szakasz, itt már az örömérzés gyakran átmegy aggódásba, féltésbe (félelembe), és nem ritkán féltékenységbe. A féltékenység (félelem, düh és bánat) egy nagyon erős érzelem, amely létrejöhet szerelem nélkül is, de a szerelemmel általában összekapcsolódik, és így egy nagyon erős szenvedély alakul ki. Ezek is érzelmek. Illetve rosszabb esetben jön a harmadik szakasz itt is két vari van: a lassú kihűlés, a szerelem elmúlása, illetve jó esetben szeretetté való átalakulása.  Valamint gyakori a szerelmi csalódás (bánat, düh), ez szintén erős érzelem.

És újra említem a féltékenységet, mely szerelem nélkül is szenvedélyes érzelem, ha a szerelemhez kapcsolódik duplán az.  

A szerelem lényege az erős (szenvedélyes) érzelem, de ez micsoda?

Az érzelem egy olyan idegi, ill. hormonális testi folyamat, amit aztán mégis lelki folyamatnak, ill. lelki jelenségnek nevezünk. Lelki jelenség mert magát az idegi és hormonális változásokat, máshol érezzük, pl. a szívünk, mellkasunk táján, valamint van egy gondolati aspektusa is, és egy motivációs aspektusa, a kiváltó dolgon kívül nem tudunk másra gondolni, és erős cselekvései motivációt érzünk.  Az érzés érzelem fokozatosan is kialakulhat, de jöhet spontán, random a külső körülmények hatására, vagy, és, kötődhet lelki tulajdonsághoz.

Az erős érzelem, amelyet a gondolatainkkal (gondolati akartunkkal) csak részben tudunk befolyásolni, sőt inkább az befolyásolja gondolataikat, akartunkat. Az érzés érzelem és a gondolat mindig együtt jelenik meg, (kölcsönhatásban van) de nem mindegy melyik a domináns. Erős érzelemnél az érzelem a domináns, az irányító.

Erős érzelemnél csak egy gyenge körbeforgó gondolat van, a vágy, a szerelem, a düh, a félelem, stb. irányít. Gyenge érzelménél a gondolat legyőzi az érzelmet és az irányít.

Az viszont egyértelmű hogy szerelemhez kapcsolódó gondolatok központjában egy ember, a szerelmünk alanya áll, vagyis a világ központjába a szerelemünk és vele kapcsolatos dolgok kerülnek, a világ többi része elhalványul, lényegtelenné válik.

Mámoros, szeszélyes, beszűkült lesz a gondolkodásunk.

Kijelenthetjük a szerelem kissé vakká tesz.

Rövid kitérés az érzésekre, érzelmekre.

Vegyünk két nyilvánvaló érzést, érzelmet. Az egyik legyen egy testi fájdalom, a másik legyen egy lelki fájdalom, mondjuk bánat. A testi érzést inkább érzésnek nevezzük, a lelki érzést inkább érzelemnek. De az érzelemnek pl. a bánatnak is vannak testi tünetei: mellkasi nyomás, nehézlégzés, erőtlenség, gyenge izomtónus, legörbülő száj, gyomorbántalmak, stb. Természetesen  más érzelemnek más testi tünetei vannak. Örömérzésnél (szerelem, siker, nyugalom, stb.) a test is jól érzi magát, lelki fájdalomnál (bánat, félelem, düh, szégyen, csalódás, féltékenység, stb.) a test is rosszul érzi magát.

Az érzelemnek van egy gondolati része, kapcsolódása, de erről már beszéltem.

Valamint érzésnek, érzelemnek van egy rejtélyes aspektusa, -

azt tudjuk, hogy az idegrendszer és a hormonális rendszer alakítja. Nemcsak az a baj, hogy ezekről keveset tudva, sokszor rosszul sül el, ha az érzelmeket piszkálgatjuk. Az is rejtély, h. miért nem tudunk érzést, érzelmet, akár egy egyszerű fájdalmat, robotba, számítógépbe, előállítani. Nekem erről van egy elméletem, amit itt nem fogok kifejteni, csak annyit, h. az érzés érzelem hullámai a testen kívülről jönnek, és szerintem összefüggésben vannak, az un. lélekkel.

A szerelemhez kapcsolódó érzelmek (szerelmi mámor, szexuális vágy, szerelmi féltés, féltékenység, majd szerelmi csalódás, elhidegülés) olyan erős érzelmi folyamatok, melyek jobb esetben csak kicsit, rosszabb esetben erősen befolyásolják a racionális optimális döntést.

Azt mindenképpen tudni kell, figyelembe kell venni, hogy a szerelem fokozott érzékenységgel jár, mely fokozott érzékenység, nemcsak boldogságot tud generálni, de rengeteg bajt, problémát, tévedést is okozhat.

Kitérés az érzelembefolyásolt társadalmi intelligenciára.

Bár szorosan nem tartozik a témába, de azért összekapcsolható azzal. És én össze is kapcsolom, be is hozom, mert ez megint az egyik általam fontosnak tartott téma.

Abból indulok ki, hogy a jó, arányos, harmonikus érzelmek, összefonódva a jó gondolatokkal alakították ki az értelmes embert, ez az értelmesedés, a fejlődés, a boldogság motorja. Viszont a rossz, hektikus szeszélyes érzelmek összekapcsolódva, rossz gondolatokkal a harc, a hanyatlás, a szenvedés motorja.

A társadalmi politikai intelligencia többek között azért alacsony, gyenge, rossz, mert ez nagyon sok érzelmet vált ki az emberekből, és ezek az érzelmek jelentős arányban hektikusak szeszélyesek, rosszak, melyek rossz gondolatokhoz vezetnek.  Persze itt sokan megjegyzik: de hát éppen a társadalmi, politikai közönyösség, közömbösség, felületesség a legnagyobb probléma. Igen, ha nem is a legnagyobb, de ott van a nagyok között. De bármennyire is furán hangzik, a politikai, társadalmi közönyösséget, közömbösséget, felületességet is rossz érzelmek és rossz gondolatok okozzák.  Elsősorban az önzés.

A kapcsolódás pedig nagyon egyszerű: a hektikus, szeszélyes önző érzelmek általában rossz gondolatokat szülnek, a szerelem a párkapcsolat területén is, ezért kerülni, kontrollálni kellene ezeket.

A „szerelem és a féltékenység” érzésére később a harmadik fejezetben még visszatérek, amikor a hosszabb ideig, évekig tartó kapcsolatok problémáiról lesz szó.

A szerelem, mint szexuális vonzódás (működik a kémia), valamint az ebből következő csapdahelyzetek.

Kétségkívül van egy számomra rejtélyes „biológiai” vonzódás, ami azt jelenti, hogy egyes partnerek kevesebb izgalmat, vágyat váltanak ki, más partnerek többet. Az egyik partnerrel csikorogva, furán akadozva idegenül megy a szex, a másikkal olajozottan természetesen. Ezt nevezik „működik a kémia” vagy „nem működik a kémia” nyilván a szakemberek meg tudják mondani ezen összeillés kémiai biológiai, orvosi okait, én nem tudom. De az kijelenthető, h. gyakorlatilag van ilyen. Jobb azonban, ha három kategóriát állítunk fel. Erős a természetes szex-vonzalom, közepes a természetes szex-vonzalom, gyenge a természetes szex- vonzalom.

Ha gyenge a természetes szex-vonzalom, és normál szexualitással párosuló kapcsolatot akarunk, akkor minél előbb szakítanunk kell. Fogasabb kérdés, mi legyen, ha közepes vagy erős.

A közepes szex-vonzalom is kérdéseket vet fel, de erre még visszatérek.

De az is probléma, hogyha erős, az rendszerint a szerelem érzelmét is felkelti, vagyis szerelmesek leszünk. A másik probléma, h. önmagában a szex-vonzalom, nem elég, a jó tartós kapcsolathoz, ha a többi feltétel hiányzik. Viszont a szerelem elkábít, magával ránt.  Ráadásul ezeknél a kapcsolatoknál, az átlagosnál gyakrabban jelentkezhet a túlzott féltékenység illetve annak romboló hatása. Tehát a szerelem és vakságunk csillapodásával kiderülhet a másik fél csúnyább oldala, - vagy, és jelentkezhet valamelyik fél részéről a túlzott féltékenység.

De talán az is egy szempont, h. minél magasabbra mászik valaki szerelem és boldogság fáján, annál nagyobbat zuhanhat.

Persze ez sem lenne okos, jogos, ha bárkit is lebeszélnék az igazi a tökéletes megkereséséről.

Én csak azt tudom mondani, nagyon észnél kell lenni, de tudom, h. ez egy elcsépelt semmitmondó tanács.

Gyakoribb a közepes a szex-vonzódás. Az első kérdés: ilyenkor tovább keressünk, hátha megtaláljuk az igazit? Talán megtaláljuk, azt akivel kiválóan működik a kémia, de az még nem biztos h. más szempontból is az igazit leljük meg. Viszont beleeshetünk a vak szerelem csapdájába. Mondjuk ki őszintén; matematikailag igen kevés ez esélye annak, hogy azt az igazit találjuk meg, aki minden szempontból igazi. És ha az szex-vonzódásunk közepes, de amúgy minden rendben van, akkor abban is bízhatunk, h. a kölcsönös szex műveltséggel kölcsönös tanulással, alkalmazkodással egy színvonalas szerelmi életet tudunk kialakítani.  Tehát az én személyes véleményem, ha tartós kapcsolatot akarunk, és már keresgéltünk, van összehasonlítási alapunk, és találunk egy olyan partnert, akivel legalább közepesen működik a kémia, egyébként (sok szempont szerint) pedig összeillünk, akkor nem érdemes tovább keresgélni.

De persze lehetséges, h. eleve más típusú kapcsolatot akarunk létrehozni. Pl. egy nyitott kapcsolatot, amely nem feltétlen tart sokáig.

Vagy és itt jöhet a másik véglet, egy olyan kapcsolatot melybe a szex az erotika nem szempont, pl. kifejezetten gyereknevelés a célja. Vagy elsősorban gazdasági kapcsolat, másodsorban gyereknevelési kapcsolat, harmadsorban kulturális kapcsolat, és a szex csak ezután jön, mint mellékes szempont.

Ha belegondolunk régebben nem voltak ritkák az ilyen kapcsolatok pl. a nemesek, urak, gazdagok is e szempontok szerint házasodtak. És jelenleg is, ha nem is gyakran, de előfordulhat ilyen kapcsolat, illetve ilyenre való törekvés.

Nyilván ha a mindkét fél részéről alaposan átgondolt és kölcsönös akaratra épül, akkor mindenféle kapcsolat létjogosult, ami nem ütközik a törvénybe. De azért az érzelmi csapdahelyzetre oda kell figyelni. Regényekből akárhonnan sok olyan sztorit ismerhetünk, amelyben egy ilyen megszerkesztett házasság az érzelmek miatt, vagy azok hiánya miatt befuccsolt.

Visszatérve a párválasztásra, ill. ismerkedésre.

Egy kis ismétléssel, önmagamtól vett idézettel kezdem

„A párválasztás egyik fontos szempontja, a szexuális illeszkedés.

Ennek kapcsán a párválasztással kapcsolatos szex, illetve annak mértéke, milyensége is kérdés.

Mint a könyv első részéből kiderült szerintem a megmaradó álszemérmességet is le kell bontani. Az irány jó, el kell érni az őszinte, megjátszás és fölösleges félelmek nélküli kötetlenebb szexet.  Persze a valóságos veszélyeket (nem várt terhesség, nemi betegség, erőszak egyéb lelki bántalmak, stb.) figyelembe véve. Vagyis azért a szabadabb szex nem jelent óvatlan szexet.

Mit is jelent gyakorlatilag  ez az álszemérmesség nélküli őszintébb szabadabb kötetlenebb szex ill. ez a felfogás?

A szexuális szabadsághoz való hozzáállásnak (pl. a szabadabb, őszintébb szex felfogásának) azért vannak közvetlen kérdései is:

Pl. hogyan oktassuk a fiatalokat?

Pl. elítéljük, undinak tartjuk az idősek közötti szexuális kapcsolatot? (Szerintem ne tartsuk annak.)

Pl. a szexuális problémáinkat a párunkkal vagy más segíteni tudóval megbeszéljük vagy kussoljunk, szégyenkezzünk?

(Szerintem őszintén meg kell beszélni.)

Pl. elítéljük a félrevonuló, de nem elbújó, szexet? 

Én ezt „kilátszó szexnek” nevezem, utalva arra, hogy nincs direkt mutogatás, de ha körülmények úgy hozzák, akkor mások sejthetik h éppen szexuális „tevékenység, tánc, étkezés” folyik. Pl., ha erdőben csinálják, vagy nem húzzák be a függönyt, vagy áthallatszanak bizonyos hangok a szomszédba. A szexhez kapcsolódó illemnek, erkölcsnek „másokat zavarási” szabályzatnak hasonlónak kellene lenni, mint az élet egyéb területéhez kapcsolódó illemnek. vagyis nyilván nem csámcsogunk a másik arcába, de azért nem bújúnk el, ha étkezünk. Jó a szex egy kicsit intimebb, de mint alapvetően természetes szép és egészséges cselekvés, nem szégyellni való

A vécézés azért más mert az nem szép, illatos, és vannak közegészségügyi veszélyei. Tehát szex közelebb áll az étkezéshez, a tánchoz, mint a vécézéshez. A szexet folytatónak, de a szexet tapasztalónak is így (nem szégyen, de intim dolog) kell hozzáállni a „kilátszó szexhez”.

Visszatérve, de persze e a leggyakoribb kérdés: a párváltogatás gyakorisága mennyire elitélendő?

(Nagyon röviden: szerintem bizonyos helyzetekben bizonyos feltételek mellett nem erkölcstelen a szexuális partnerváltás.)

És még az ennél is fontosabb kérdés: milyen könnyen menjünk bele egy tartós, komoly szándékú, de hidegülő elromló kapcsolat felbontásában? De erről, majd később beszélek hosszabban.   

De még mindig a párválasztásnál tartunk.

Végül is röviden összefoglalható a tanulság:

A tartós párkapcsolat előtt, a párválasztás miatt is létesíthetünk rövidebb szexuális kapcsolattal ötvözött ismerkedési kapcsolatot. Mondjuk, néhányat azért vannak bizonyos óvatosságok, amit be kell tartani, de ne legyünk álszemérmesek. A szexnek is vannak „szakmai” fogásai, és valóban a komoly választás előtt nem árt megismerkedni a választékkal.  Ha nem vagyunk álszemérmesek, akkor ezen a „megismerni a választékot” nem háborodunk fel.

Az biztosan az egyik legrosszabb, de jelenleg még gyakori opció, hogy a hűséget, tartósságot fogadó pár egyik, vagy mindkét tagja rájön, h, rosszul választott, és hogy vannak, akik sokkal jobban illeszkednének hozzá,  mint a párja, vagyis hogy felületesen választott párt.

És hát a rövidebb szexuális kapcsolatnak azért lehetnek tapasztalatszerzési előnyei. Illetve egyfajta megnyugvást hozhat „én azért éltem, kihasználtam a lehetőségeim” tudat.

Igen ám, de a meggondolatlan, a szerelem nélküli rosszul elsülő szexuális kapcsolat testileg is kellemetlen, pszichésen pedig sokat árthat. Ez pedig mégis azt sugallja, h. csak komolyabb vonzalom után létesítsünk, szexuális kapcsolatot.

De itt újra meg kell említeni a behatolás nélküli szex, petting szex megtanulását, elfogadását, gyakorlatát, mint egyféle megoldást.

Ráadásul jöhet a szerelem, de erre még visszatérek.

Ez tehát egy tanulság, de párválasztás problémája itt még nincs lezárva.

A szexuális illeszkedés csak az egyik fontos párválasztási tényező.

Egy kis ismétlés:

Kezdjük a hablaty nélküli „optimális” gyakorlattal: Optimális esetben (rengeteg kivétel kehet) átgondoltan óvatosan, de a fiatalkor 18-25 éveinek a feltérképezés megismerés éveinek kellene lenni. Optimális esetben a megismerés célja egy tartós kapcsolat kialakítása. A tartósság fokát nem érdemes előre meghatározni, de azt igen, hogy tartós legyen. Minimum egy évre érdemes tervezni.

Szóval keresni kell, az igazít, ami azt is jelenti, hogy képet kapjunk az ellenkező nemről, hogy gyakorlatban is, megismerjük a kapcsolat-típusokat. 

Visszatérve, az első szexuális kapcsolatot érdemes a 7-10. randevú idejére tenni. Legalább az első két-három szexnek behatolás nélküli petting szexnek kellene lenni.  Előbb azért nem érdemes szexuális kapcsolatot létesíteni, mert, a bármilyen alapvető összeférhetetlenségnek nem árt kiderülnie mielőtt, elkezdjük a testileg-lelkileg is komoly érzéseket, érzelmeket kiváltó szexuális kapcsolatot. Sokáig pedig azért nem érdemes várni, mert valóban fennállhat a szexuális összeférhetetlenség is, aminek ezért nem árt pár hét után, a tízedik randevú után kiderülnie. 

A végeleges megállapodás előtt jó, ha legalább 5-8, szexuális vonatkozást tartalmazó legalább fél évig tartó kapcsolaton vagyunk túl.

Hozzáteszem optimális esetben, legfeljebb három éves, komoly, szexualitással összekötött kapcsolat után, még 32 éves kor előtt a pár elhatározza, hogy gyereket vállal, családot alapít.

És akkor jöhet a hosszas indoklás, de most egy másik oldalról:

Tehát ez egy általam jónak tartott kiindulási alap, ami nem azt jelenti, hogy a kapcsolatokat ilyenné kell tenni, hanem egy viszonyítás irány.

Optimális esetben már a kapcsolat előtt tudjuk, hogy mit akarunk mit várunk el a másiktól. Tudjuk, milyenek vagyunk, mennyiben-miben tudunk kompromisszumot kötni. Tehát elvárható hogy legyen önismeretünk, valamint legyen egy határozott elképzelésünk.

A szexuális kapcsolattal vagy anélküli rövidebb, ismerkedő kapcsolatoknak, a pár tagjainak, persze nemcsak a szexuális illeszkedést kell felmérni. 

Akkor sem lesz tartós, boldog a kapcsolat ha:

Ha a pár alapvető életcéljai, ill. alapvető világnézete, értékrendje jelentősen eltér.

Ha a párkapcsolat alapvetéseit (gyereket akarnak, hányat, legfőbb nevelési elvek, nyitott, vagy hűséges kapcsolat, stb.) nem tisztázzák, ill. ezek eltérnek. (Kis eltérés talán még belefér, de nagyobb biztosan nem.)

Ha képességben, érdeklődésben, igényben jelentős eltérés van.

Ha valamelyik életmódjában valami olyasmi van, amiről nem hajlandó lemondani, de az a másik számára elfogadhatatlan, legalábbis nagyon ciki.

Stb..

(A szexuális illeszkedést (legalább közepesen működő kémiát), mint alapvető feltételt, már említettem.)

Szóval óvatosan alaposan, de azért álszemérmesség nélkül ismerkedjünk, szerezzünk tapasztalatokat, mérjük fel a választékot, - csakhogy ebbe a képletbe jöhet bele a szerelem.

 A félig vak szerelem, ami mindenképp elvakít, de azért többé-kevésbé lehet kontrollálni.

A képlet meglehetősen zavaros:

Az is kérdés, h. mikor (mi után) létesítsen az ismerkedő pár szexuális kapcsolatot, lehetőleg behatolás nélkülit. Mert van itt olyan meggondolás is, h. először nézzük, meg hogy jövünk ki egymással szexuálisan, ha ez jó, akkor jöhet a többi. Ha nem sikerül, akkor sincs nagy baj.

Én azért az ellenérveket felsorakoztatva (azért ez elsülhet rosszul is, illetve az egyéb illeszkedés is fontos) azt mondom, hogy nem árt várni azzal a szexszel, - érdemes egyéb szempontból is megismerni a partnert. Illetve, nem szabad teljesen hidegen vonzalom nélkül szex-kapcsolatot létesíteni.

De azért a túl hosszú várakozás, ill. a túl sok feltételhez kötött szexnek is vannak hátrányai.

És ebbe az amúgy is nehéz helyzetbe a szerelem is megjelenhet.

Adva van egy fiatal, amelyik első, második, harmadik kapcsolatában (ami szexuális kapcsolat is)  szerelembe esik, - (a fiatalok hajlamosak erre), miközben még a társát sem ismerte meg igazán, a választékot sem ismeri, viszonyítani sem tud. Kevés az esély, h. ez jól sül el, de nem lehetetlen. Általában rövidebb-hosszabb idő elteltével kiderül, h az imádott párja ilyen-olyan okok miatt mégsem annyira imádható. És bekövetkezik a szakítás a szerelmi csalódás, ami egy felettébb fájdalmas dolog. Lelkileg is fájdalmas.

Azt kell mondani sajnos, hogy minél hosszabban húzódik a szerelmi csalódás és a kapcsolat halódása, általában annál rosszabb. Később már kialakulhat egy komolyabb családi kapcsolat, gyerek is jöhet. A vagyont is meg kell osztani. Persze olyan is van, h. egy párkapcsolat évekig jól működik, azután romlik el.

Nagyon okosat itt nem lehet mondani, mert ráadásul a szerelem egy erős szinte irányíthatatlan érzelem, talán annyit, hogy a szerelemmel is legyünk óvatosak. Nem érzelemnélküliségre biztatok, de egy kontrolláltabb értelmesebb szerelem nem árt.

Ezt a fejezetrészt azon gondolattal zárom le, h. sajnos az ember, az emberi psziché, mint a fentiekből kiderült meglehetősen ellentmondásos. A szerelem a párkapcsolat szempontjából pedig különösen ellentmondásos.

Lehet itt okos tanácsokat adni, de teljes szenvedés nélküliséget nem lehet elérni. Viszont az összesített öröm és szenvedés arányt hosszabb távon be lehet úgy állítani, hogy az öröm aránya legyen nagyobb, és már boldogságnak nevezhető. 

Ha többé-kevésbé kialakul a tartósabb párkapcsolat, akkor is később jöhet a kifakulás, elhidegülés, kíváncsiság, magcsalás új szerelem problémája.

Nevezzük ezt: elhidegülés, hűtlenség, szakítás problémakörének.

Ennek elemzése előtt azonban térjünk vissza a nemi élet sokféle sok fajta problémájára.

Kitérés fiatalkorom személyes negatív élményeire.

Az én fiatalkoromban még egy sereg ma már természetes szex amolyan szabálytalan, sőt megvetendő szexnek minősült.

A homoszexuális szex bűn volt, ha nem is zárták börtönbe, de meghurcolták a melegeket. A leszbikusokkal kicsit elnézőbbek voltak, de nem sokkal. Az önkielégítés és az együttes önkielégítés is megvetendő volt. De az orális szex, is felemás megítélésbe részesült. Úgy tartották, h. szex lényege a behatolás, ha nincs behatolás akkor az nem teljes, nem igazi szex. Ha nincs behatolás, (dugás) akkor a férfi impotens, a nő frigid. Minden más dolog, kézimunka, orális szex, stb. a behatolás körítése. Természetesen ezek baromságok. Sajnos egy normális fiatal, pl. én is félve szeretkeztem. Egyrészt a szex megbeszélése is ciki fura dolog volt. A felvilágosítás is meglehetősen prűd hiányos volt. A lányok nők amolyan egyéni (valahogy beakadt) szabályokat találtak ki, volt aki a szex technikák felét engedte, de a másik felét nem, de ez teljesen esetleges volt. Volt, aki a kézimunkától zárkózott el, volt aki az orális szextől, vagy annak egyik, ill. másik felétől, és még lehetne folytatni. Nem lehet tudni, honnan eredtek ezek a fura változatos, kiszámíthatatlan szokások, lehettek akár egy-egy kultúrkör baráti kör termékei, vagy éppen egyéni kitalációk.  Mindenesetre változatos, meglepő egyben felettébb elbizonytalanító szokásrendszerrel találta szemben az a felvilágosult, érzékeny fiatal, aki ismerte és szerette a változatos szexet. Pontosabban, aki szerette volna. Meglehetősen alacsony szexuális intelligenciával rendelkeztek, a fiatal nők is, és a fiatal férfiak is. Persze ez később sem javult jelentősen.

A közös maszturbáció, a behatolás nélküli orgazmus pedig errefelé szinte ismeretlen és fura dolognak számított. Volt aki az orális szex mindkét oldalát elutasította, volt aki orális szex egyik, vagy másik felét utasította el, és még lehetne sorolni.

Hosszasan lehet sorolni azokat a fölösleges tabuk szégyenek sorát, amelyek ködös erdejébe hol ebbe, hol abba ütközve botorkáltak az emberek.

A nemi élet további problémái a fiatalkoromra emlékezve, és néhány megoldási gondolat.

Azt mindenképp meg szeretném jegyezni, hogy nem szándékozom tizennyolc éven felüli könyvet írni.  De persze azért ez nem gyerekeknek való téma. De megpróbálok úgy fogalmazni, kicsit tanítós, tudományos lenni, a cikis részleteket kerülni, hogy 14 éven felüliek már olvashassák.

Ha belegondolunk akkor a szexuális problémák nem 18 éven felül kezdődnek. Ez is a jelenlegi álszemérmesség része, hogy a serdülő, érő, serdülő fiatalok előtt még azokról problémákról is suttyogva (vagy még úgysem) beszélünk melyeket már testileg ők maguk is megtapasztalnak. És akkor még a gondolatokról nem is beszéltünk. Egy egészséges 14 éves meglehetősen gyakran gondol a szexre, és nemcsak úgy, mint a virágok beporzására. 

A nélkül is gondol, h. bárki is felhívná a figyelmét, ráadásul a mai világban ömlik az emberekre, a fiatalokra is a mindenféle baromságokkal kevert szexuális tartalom. Nyilvánvalóan az alapos okos (de azért az életkori sajátosságokat figyelembe vevő) szexuális felvilágosítás, amit a felnőttek tehetnek, ha jót karnak maguknak és a fiataloknak. Alapos, tehát nem elsusmogott, álszemérmes, a témák felét kihagyó.

Ugyanakkor szakkönyvet sem akarok, nem is tudok írni. Az én erősségem, minden témába hogy a gondolkodó civil, laikus (nem szakember) szempontjából látom a világot, és írom a tanulmányokat, esszéket, nevezhetjük, aminek akarjuk.

Megint egy személyes rész következik.

Bevallom, hogy nekem fiatalon is, de később is elég sok bajom akadt a szexuális élettel. De nem sokkal több, mint másnak. Úgy gondolom, hogy az emberek többségének átlagának hasonlóan sok problémája lehet. Én egyébként magamat egy meglehetősen átlagos embernek tartom, úgy értve, hogy még benne vagyok a széles közép-rétegbe legalábbis a nemi élet vonatkozásában.

Igaz hogy a fiatalkori problémáim, több évtizeddel ezelőtt keletkeztek, de szerintem, bár csökkenő halványuló tendenciával, de még napjainkban ilyesmi problémák bántják, keserítik meg fiatalok és a  kevésbé fiatalok életét.

A továbbiakban inkább csak emberekről beszélek, hiszen a fiatalok is emberek.

Először is itt vannak a testi furcsaságok, közöttük a nemi szervek furcsasága. A saját magunké is, meg a másoké is. Nem szabályos nyilván mindenki észreveszi, az egyiknek erre hajlik, a másiknak arra, van kisebb, nagyobb, stb. A lányoké pedig ugyancsak sokféle.

De hoppá, mindjárt egy rossz szó „furcsaság”, ez meglehetősen degradáló. Nem furcsa, hanem „különleges”, -  a különleges sokkal pozitívabb kifejezés.  Egyéni, érdekes különleges. Szóval nekem is, ahogy szerintem az emberek 90%-nak is, a nemi szerveim egy kicsit különlegesek. De a vágyaink a viselkedésünk, az izgalmi állapotunkat felkeltő dolgok is egyéniek, különlegesek, - nem furák. Különlegesek és nem furák.  De éppen ott kezdődnek a bajok, hogy ezeket furának szégyellni valónak tartjuk akár magunkról van szó akár másokról. Szexuális vonatkozásban különösen szeretünk gúnyolódni, pedig ez fáj a leginkább. És magunkkal is kibaltázunk, mert a dolog körbeér, szóval mi is megkapjuk.

Szóval el kell felejteni a gúnyolódást és nemcsak a nyíltat, hanem az amolyan vihogóst, legyintőst, hát mögöttit is, főleg ha testi adottságokról van szó.    

Szóval vannak fura, elnézést nem fura, hanem különleges gondolatok, szokások igények, tulajdonságok.

De itt már azért hosszabban kell elemezni.

Ugyanis az elfogadásnak a nyitás irányába kell alakulnia.

Mert alakulhat a mániák, a fóbiák, az önzés, a zárás irányába is.

Ez utóbbi arról szól, h. egyes különleges (fura) igényeket, szégyenletesnek tartok, kvázi tiltok, - más  szokásokat, kiemelek. Mindezen közben nem törődöm azzal, h. ez a másiknak kellemetlen, ezekhez ragaszkodom mondván: a másik fogadjon el, a másik alkalmazkodjon.  Mondhatjuk úgy is; ez az egyoldalú, önző hozzáállás, -  a másiktól elvárom, magamtól nem.

Ennek ellentéte a valóban nyitott, jó felfogás. Itt abból indulok ki h. a másik különleges dolgait lehetőleg elfogadjam,  ő is elfogadja az enyémet,  - de ez csak úgy lehetséges, ha nem alakítunk ki kellemetlen, fölösleges szokásokat, mániákat,  de  „fúj, ezt nem” fölösleges fóbiákat sem alakítunk ki.  Ez az önzetlen, kétoldalú elfogadás, nyitás.

Ugyanakkor lehetnek olyan erős biológiai, genetikus vagy erősen rögzült kulturális hajlamok, amelyeket az ember, az egyik, vagy másik partner nem tud legyőzni.

Ilyenkor az egyik lehetőség, hogy egy kicsit megerőltetve magunkat alkalmazkodunk hozzá. Ha viszont ez nagyobb megerőltetéssel jár, akkor jobb, ha nem is kerülünk közelebbi szexuális kapcsolatba.

Mindkét esetben azonban szükséges a megértés. Akkor lehet ezeket a „viselkedéseket” helyesen kialakítani, ha megértjük a másikat, és megértjük a szitut is.

A megértésnek viszont két feltétele van:

Az egyik a szexuális műveltség, pl. annak tudása, hogy milyen típusok vannak. Vagy, annak ismerete, hogy bizonyos szexuális problémákat, hogyan kell megoldani.

Illetve annak ismerete, h. bizonyos szex-technikák, pl. a maszturbáció, az együttes maszturbáció egy teljesen normális pozitív szex tevékenység. Hát itt hosszasan lehetne sorolni, mi minden tartozik a szexuális műveltségbe.

A másik feltétel: a partnerrel való őszinte megbeszélés (kommunikáció).

Visszagondolva, a legtöbb szexuális problémám abból eredt, hogy nem jött létre a partnerrel való őszinte, nyitott kommunikációs kapcsolat.

Pl. rendkívül zavart, h. nem tudtam, a másiknak mi szexualitással kapcsolatos felfogása, mik az igényei. Mekkora a szexuális étvágya, mit gondol maga különlegességeiről és így tovább.

Legtöbbször az alapokat sem ismertem, vagy szégyelltem megkérdezni. Vagy, mert ilyen is volt, féltem a választól. Pl. nem mertem megkérdezni h. mit gondol az én különleges testi vagy szokásbeli tulajdonságaimról. Féltem, h. gúnyos, vagy elutasító választ kapok. Sőt volt h. el sem mertem mondani a saját igényeim. És tudtam h. ő is hasonló félelmek között „kommunikál”. Szóval ez nem is igazi kommunikáció.

Néha még azt sem mertem megkérdezni, h. lefeküdne velem.

Ahogy idősödtem azért javult ez, de az őszinte teljes megbeszélést sajnos soha nem értem el.

Úgy látom a társadalmi folyamatok sem az őszinteség irányába mennek.  Előfordulhat, hogy egy ember az őszinte kommunikáció jegyében, megkérdezi, h. a másik fél elfogadná szexuális partnernek. Ha a másik fél normális, akkor udvariasan elutasítja vagy elfogadja. Rosszabb esetben jöhet a gúnyolódás, a megevetés, a pletyka. Viszont manapság nem ritkán, mint szexuális zaklatót fel is jelenthetik az egyébként normálisan érdeklődő emberkét. Volt már, hogy egy kedvesebb, udvarlós megjegyzés miatt meghurcoltak embereket. A másik oldalon viszont dübörög a pornó, prostitúció. Szóval még mindig az álszemérmesség, a hatalmas ellenmondások, és a normális kapcsolatok indirekt gátlása folyik.

Az ismerkedés udvarlás fázisában nem árt fokozatosan haladni.

Viszont a szexet csak teljes bizalommal, odaadással érdemes csinálni.

Fiatalkorom néhány szex-beégésének tanulságai.

1.  Lehetőleg legyünk nyitottak, de ha vannak mégis különleges egyéni elvárásaink, igényeink, egyéb közlendőink, akkor azokat szex előtt közöljük és ne szex közben.

2. Szex közben ne tegyünk megjegyzéseket, alapvető egyéni igényt már ne közöljünk.

3. Szex közben beszélgethetünk, sőt emelheti a szintet, de soha ne komoly témáról. Erotikus izgató, könnyed témáról beszélgethetünk illetve kisebb jelekkel kérésekkel (így jó nekem, ez nem túl jó, stb.) igazgathatjuk a másikat.  Ne legyünk csendesek, de azért első alkalmakkor a túljátszás is kerülendő.

4. A szex legyen az erotika, az élvezet, egyben az odafigyelés, a türelem, a szeretet, az odaadás szakasza. Ha már „lefeküdtünk” a másikkal akkor csakis odaadóak lehetünk. Ha bármi kétségünk, averziónk lenne, akkor inkább ne szeretkezzünk vele, mert a legrosszabb, amit tehetünk, ha ezeket a kétségeket, problémákat szex közben hozzuk elő.

Hogyan ismerkedjünk?  - na ez az a kérdés amire nem lehet válaszolni.

Legalább is én csak néhány kusza gondolatot tudok mondani.

Nyilván ezt a kérdést inkább a félénk gátlásos fiatalok teszik fel. Nekik azt mondom: legyenek egy fokkal vagányabbak, bátrabbak.

 nem legyenek, mulyák, lúzerek, de azért az erőszakos nyomulás sem nyerő. Ami fontos, és már említettem is, hogy legyenek őszinték, de ezért mégis el kell adni magukat. Legyenek lezserek, vidámak, humorosak, de azért komolyabb oldalukat is mutassák meg. És persze legyenek türelmesek megértők, ne legyenek bunkók, de azért kockák se legyenek. Se ilyenek, se olyanok, akkor milyenek? Hát valahol a középutón lavírozva, de azért maradjanak érdekesek és őszinték, - szóval én sem tudom pontosan.

A gyakorlat után egy kis elmélet.

 Kitérés a serdülőkorra (tinédzserkor, kamaszkor), mint a nemiség „kezdetére”,  az első párválasztás korára.

Többnyire a nagy kamaszkorról beszélek, 15-19 év, mert van a kis-kamaszkor is 11-15 év.  Persze mondanom sem kell, átlagokról van szó. Szerinte az életkori sajátosságok tekintetében nincs jelentős különbség a lányok és fiuk között.

A címben idézőjelbe tettem a „kezdet” szót, mert valójában a nemiség folyamata már az anyaméhbe elkezdődik, azzal, h. a genetikai program szerint lányok, vagy fiúk leszünk.

Továbbá a kamaszkor meghatározó tényezője, szintén a genetikai program.

Sokan ezt a korosztályi „programozott” változást elfelejtik és csak az egyéni flegma, néha szemtelen serdülő fiatalt látják, aki egyénileg olyan amilyen, és csak meg kell nevelni. A megfelelő nevelés persze nem árt, de azért itt többről van szó. Ha ez egyéni dolog lenne, akkor a kamaszok a mostaniak is és bármikor a történelem során nem lennének annyira hasonlók. Inkább úgy fogalmazok, hogy ennek a korosztálynak jól tapasztalhatóan megvannak a maga jellegzetességei, e korosztály tagjai sok tekintetben hasonlítanak egymásra.

Ez egy nehéz kor. Ez a változás kora. Tehát nemcsak családi örökségről, nevelésről, nemcsak kultúráról van szó, hanem testi és viselkedési genetikai programokról is.  Mely programok önmagukban is hatnak és azáltal is h ezen változások a fiatalból lelki reakciókat váltanak ki.

A programozott testi változások ismertek, hirtelen növés, az elsődleges és másodlagos nem jellegek átalakulása, némelyik kialakulása.

Nem sorolom fel, ez is a biológia élettan része, ezeket is ismerni kell. Csak nem ebből az írásból, mert másra szeretnék fokuszálni.

Röviden csak annyit, hogy ezekben az években alakul át az egyén teste úgy hogy az alkalmas legyen a felnőtt szexre valamint a gyereknemzésre, gyerekgondozásra (pl. a szoptatásra).

Egyrészt a nemi szervekről van szó, másrészt ezek a másodlagos nemi jellegek, szőrzet, nőies alak, férfias alak. Nyilvánvalóan ezek a nemi vonzódást segítő jellegek, tulajdonságok.

Ha az állati serdülőkort, a nemi érettség kialakulását, ill. az állati  párválasztást párosodást tanulmányozzuk, akkor sok mindent megtudtunk az emberi párosodás egyik oldaláról. A másik oldal azonban az emberi érzelem és értelem világa.

De azért a serdülőkor nemcsak a nemi érés kora

Soroljuk fel a serdülőkor legfőbb változásait:

1. A nemi érés kialakulása.

2. A test alkalmassá válása a gyereknemzésre, gondozásra,

illetve az élvezetes nemi életre.

3. A lélek a jellem alkalmassá válása a gyereknemzésre, gondozásra (De azért ez tele van problémákkal)

4. Az önálló akarat kialakulásának legfontosabb szakasza.

A fokozottabb jellemváltozás, illetve az egyéniség kialakulásának fontos kora.

5. Általában a felnőtt társadalom hibáinak észrevétele, egyfajta csalódott és egyben kritikusabb látásmód, viselkedés.

(Viszonylag flegma, ill. szemtelennek tűnő viselkedés)

6. A gyerekkor és a felnőttkor közti átmeneti (gyakran kellemetlen) állapot kora.

7. A hasonló korúakhoz való fokozott vonzódás, a „bandázás” kora.

8. A megszokott környezettől (család) való elválás kora. Felkészülés a felnőtt életre.

Nem elemzek minden pontot, remélhetőleg a fiatalok is értik nagyjából  miről van szó, csak néhány megjegyzés.

A 2. ponthoz annyit, h.  a nemi érettség kialakul nagyjából átlagosan 15 éves korban. Tulajdonképpen biológia nemi szempontból innen, mondjuk 75 éves korig az ember nagyon hasonló nemi képességekkel rendelkezik. Persze változik a test, és változik a tapasztalati fok és változik a társadalmi szerep. Talán az ember, férfi és nő is 25-65 között a legérettebb. Talán a nemi vágy 15-25 között a legnagyobb. De az a lényeg, h. nincsenek nagy különbségek. A nemi vágy és adott esetben az orgazmus-képesség, sőt a szerelem igénylése, a másik nem figyelmének felkeltésének igénye, kisebb eltérésekkel, megvan 15 éves korban 35 éves korban és 70 éves korban. A különbségek elsősorban nem az általános nemi (nő-férfi) képességek változásából erednek, inkább pszichés eredetűek, egyéniek, illetve a külső körülményekből adódnak.

Teljesen természetes h. a kezdő párok ügyetlenkednek, főleg ha az egyik, netán mindkét fél szűz.

Az első egy-két alkalom sikertelenségéből nem kell komoly problémát csinálni.

A behatolás nélküli petting szexre itt  is, mint egyfajta megoldásra felhívnám a figyelmet.

Azért a petting szexnek is vannak technikái. Itt nem részletezem csak annyit róla, h. van egy bizonyos fokozatosság, amit nem árt betartani: csók, simogatás, először a nyak mell, és így közelítve a központhoz. Szóval kapkodás-mentesen és fokozatosan, eleinte ez lehet a nyerő.

A csókot is meg kell tanulni az ügyes simogatást is, az erogén zónákat is, tehát mindent.  És közben a másik igényeire is figyelni kell.

Szóval van a viszonylag jó technika, de ugyanakkor van egy természetes vonzalom, egy hasonló szex-igény beállítódás is, ami szintén fontos, amiről még beszélek.

A múltban egy normális érzékenyebb nő, vagy férfi félt, rosszul érezte magát, hiszen nem tudhatta mikor, miért ütközik elutasításba, - kiszámíthatatlan logikátlan és alacsony színvonalú volt a szex. Rosszabb esetben rászóltak szégyenbe került olyan dolgokért, amiért nem kellett volna. Pl. szinte mindenkire rányitották az ajtót, miközben maszturbált, vagy szeretkezett.  És sajnos ez régebben kvázi szégyen volt. Remélem már nem az.

Azt gondolom, remélem azóta valamivel javult a szex-intelligencia, de azért még messze nem tökéletes a helyzet. Legfeljebb közepes az átlagos szex intelligencia, de nem jó, nem kiváló. Eme írásnak többek között az a célja, hogy mai illetve a jövő fiataljai felnőttei szexuális vonatkozásban ne éljenek át annyi csalódást, annyi félelmet, annyi kellemetlenséget, mint a múlt, és a jelen fiataljai felnőttei. Ne éljenek át kellemetlenségeket, ellenkezőleg a szex legyen egy felemelő, élvezetes, akár mindennapi szórakozás.

A nemi élet a szexuális élet egyéni problémái, zavarai, „betegségei”

Azokról a közvetlen zavarokról lesz szó, melyek gátolhatják, ronthatják az egyének szexuális életének minőségét.

A szexuális aberrációkra, zavarokra egy későbbi fejezetben térek ki.

Egyéni testi-lelki zavarokról lesz szó, de az orvosi eseteket nem említem, legyenek azok testiek, vagy olyan lelkiek. Itt nem azokról a probléma-fajtákról, probléma-szintekről van szó, amelyek orvosi beavatkozást igényelnek. Továbbá ebben a fejezetrészben nem lesz szó a vallásból, világnézetből adódó eltérésekről.

A problémák azon szintjéről beszélek, amelyeken hétköznapi jó tanáccsal illetve annak megfogadásával, segíteni lehet – magam tájékozott gondolkodó laikus módján.  

Nagyjából mindenki ismeri csak egy rövid felsorolás:

Hölgyek:

Szexuális hidegség (frigiditás)

Ami lehet részbeni: nehezen jut el az orgazmusig. Illetve lehet időszakos.  

Egyéb változatai:

1. Lelkileg, jellemileg is elutasítja, vagy huszadrangúnak tartja a szexet.

2. Elvileg szeretne jó szexuális életet, de nehezen illetve egyáltalán nem jön izgalomba.

3. Vagy bizonyos izgalmi szintet elér, de ott megakad, nem képes az orgazmusra. (Itt viszont egy újabb téma jön be, mi az orgazmus és milyen orgazmusok vannak. Többek között vannak rövid, viszonylag gyengébb orgazmusok is. akkor beszélhetünk zavarról, ha ilyen sem jön létre. )

Egy kis közbeeső megjegyzés. Általában a szexuális izgalom: a nemi szervek, erogén zónák vérbősége, fokozott érzékenysége, bizonyos váladékok megjelenése, bizonyos speciális pszichés állapot. Az izgalmi állapot, gyakran, (jobb esetben) hullámozva vagy egyenletesen fokozódik, valamiféle kielégülés orgazmus csúcsba torkollva. 

Általában az orgazmus: a szexuális izgalom csúcsa, a nemi szervek, az altesti szervek (vagina ánusz) izomzat lüktető összehúzódása, bizonyos váladékok kiengedése, kilövellése, bizonyos speciális pszichés kéjes önfeledt állapot.

(Soha ne felejtsük el a szexuális élettel kapcsolatban: Ami nem átlagos, általános, az nem fura, csak különleges.)  

Visszatérve, ha a szexuális izgalom magas szintnél akad el, csak az orgazmusra (kielégülésre) képtelen akkor viszont már egy másik kategória

A túlfűtöttség -  ennek is három típusa lehet.

Tulajdonképpen a szexuális túlfűtöttség döntő többsége nem zavar, nem hiba, sőt inkább pozitív.

Hallottam olyan pszichés zavarról, aminek neve: szex-mánia.

Lehet, h nem voltam szakszerű. Én az ilyen mániákat (pl a munkamánia is idetartozik) csak nagyon szélsőséges esetben tartom zavarnak rendellenességnek. Ezek a „pozitív” mániák, függőségek azért nem azonosak a negatív mániákkal, függőségekkel (pl kábítószer, alkohol, játék, stb.) mert az illető a túlzásaival tulajdonképpen senkinek sem árt (talán magának egy kicsit),  ha megmarad a törvényes és erkölcsi keretek között.

Pl. az alkoholfüggő, tönkreteszi az egészségét, anyagilag tönkremegy a családja is, másokra veszélyes lesz a viselkedése, gyakran illegálisan tud csak pénzt szerezni stb. Egy munka mániás feltehetően sok pénzt keres, egy normális munkának az egészségkárosító hatása is kisebb. Ha családja partnere elviseli, valamint nincs erőszak, akkor nincs nagy baj. Kis baj van, ha a túlzás középfokúnál nem nagyobb. Akkor van baj, ha a túlzás már extrém, iil ha nem választ olyan partnert, vagy olyan foglalkozást ami illeszkedik a mániájához. Ez a szex-mániásra is érvényes.

A szex-mánia azon kevésbé káros függőségek közé tartozik, amelybe pl. a munkamánia is.

Szóval a szexuális túlfűtöttség három típusa:

1. A tisztán pszichés eredetű, „szex-mánia” lehet:

1b Mikor a szint állandó izgalom kielégületlenség nélkül egy szinte állandó szexuális vágyat generál.

1c. Mikor a gyakori könnyen jövő szexuális izgalom és az utána jövő orgazmus, szinte állandó szexre motivál.

Mondhatjuk a kéjes érzés rabsága alakul ki.

Melyikre mondják, h „nimfomániás”, ill h „fejérmájú”, az első, második vagy harmadik esetre? Ebből is látszik, h ezek zavaros fogalmak.

Férfiak

A fenti szexuális zavarok férfiaknál is megtalálhatók.

A férfiaknak azonban van néhány jellemzőbb problémája.

Hölgyeknél is megtalálható, de azért ritkább a férfiak két nagyobb szexuális zavara:

Az impotencia (merevedés-zavar)

Valamint a korai magömlés.

Hölgyeknél persze nincs korai magömlés, de ritkán előfordul a szupergyors, szinte előzmény nélküli orgazmus.

Természetesen a hölgyeknél ez nem negatív, nem a nemi képesség gyengeségét jelzi, hanem inkább pozitív tulajdonság. Viszont ha ez extrém gyakoriságú, akkor az meglehetősen kellemetlen a hölgy számára.

A férfiak impotenciájáról (merevedés zavar) nagyon sokat lehetne beszélni.

Én csak röviden vázlatosan fogok.

Rengeteg oka lehet, de 80%-ban lelki pszichés oka van. Viszont a pszichés változatnak is rengeteg oka lehet.

Leginkább valamiféle félelem: leggyakrabban legjobban a férfiak a saját alkalmatlanságuktól félnek. Mástól is félhetnek, de ez leggyakoribb. Félhetnek pl. a korai magömléstől. Vagy az általuk kisméretű péniszük nevetségességétől.

Illetve az érzékeny férfiakat sok minden zavarhatja, ahogy az érzékeny nőket is. A közfelfogás meglehetősen lenézi az érzékeny férfiakat, - ez nem férfias. Ugyanakkor a hölgyek ne felejtsék el, hogy az érzékeny férfiak sok szempontból kedvesebbek, jobb megértőbb társak, mint a kemény érzéketlen férfiak.

A korai magömlés, jelenleg talán a merevedési zavarnál is nagyobb problémákat okozhat.  Arról van szó, hogy a férfi már a szex elején „elmegy” orgazmust él át, ami elsősorban pszichésen, de részben fizikailag is képtelenné teszi a szex folytatására. Megint előjön: elsősorban pszichés hatás. Egyszerűbben, a szégyen.  A korai magömlésnek is nagyobbrészt pszichés okai vannak, de az utána jövő bénító szégyennek is.

És egy újabb gyakori férfi zavar: a kis pénisz félelem, vagy kis-pénisz gátlás. Természetesen ez is oktalan félelem, abban az értelemben, hogy viszonylag kisebb pénisszel is lehet teljes értékű szexuális életet élni. Kis pénisz, átlagos pénisz, A hölgyeket, behatolásos módszerrel, de más módszerrel is el lehet juttatni az orgazmusig, a kielégülésig. Főleg ha az illető ismer néhány technikát, és partnere is normális-megértő. Egyébként a nők kisebb része, amelyik a „nagyot” szereti (viszont egy rész nem kedveli, sőt), -  a többség a közepest, -  és van egy kisebb rész, mely a kicsivel szimpatizál. Ezek az arányok nagyjából minden különlegességre (eltérésre) igazak.

Viszont ne áltassuk magunkat, a szexuálisan műveletlen, bunkó (aki rendszerint minden szempontból az) kigúnyolhatja többek között a kis péniszű embert is. Tehát nem az önhibán kívüli különlegességekkel van probléma, hanem a szexuális kulturálatlansággal, a fölösleges gátlásokkal, és a lehetséges bunkó partnerrel.

Akár női, akár férfi bármilyen zavar megoldása felsorolásszerűen.

1. A kiváltó ok, vagyis pszichés zavar, kezelése önmagunk által, - esetleg szakember által. Testi, lelki edzés.

2. A pszichés zavar kezelése, megoldása a megértő, vonzó partner segítségével.

3. Ha nem pszichés zavar, akkor a testi-szervi ok kezelése szakember orvos által.

4. Legegyszerűbb megoldó szex-technika lehet, a behatolás nélküli szex, petting szex, az együttműködő maszturbáció.

5. Vannak szex technikák, szájon át bevehető szerek, krémek, egyéb szerek, ill. szerkezetek, amelyek segítenek a megoldásban. Esetleg gyógyszerek erősebb orvosi megoldások.

Ezek közül a legegyszerűbb és leghatékonyabb, a megértő, vonzó partner segítségével való megoldás.

A „vonzó” tulajdonképpen a legalább közepes szexuális illeszkedést, a legalább közepes szex-kémiát jelenti.

A „megértés” pedig a türelmet, az empátiát a figyelmességet jelenti.

Ha nincs vonzó megértő segítő partner, akkor a többi megoldás sem ér sokat. A megértő türelmes partner a többi megoldás nélkül is megoldhatja a problémát. Eleve a felsorolt megoldásokhoz is kell egy megértő partner. Mert ha a partner elhúzza a száját, elkezd öltözni, akkor már vége a szexnek akkor már a szégyen jön. Vagy pl. a petting szexhez, a kölcsönös maszturbációhoz is szükség van megértő partnerre.

Ne legyintgessünk a másik nemre, mert a nemi zavarok nagyon is hasonlók, az emberi az emberi pszichéből erednek.

Ahogy mondani szokás: minden a fejben dől el.

Kezdjük akkor a férfi impotenciával, melyeknek leggyakoribb oka, a saját alkalmatlanságtól való félelem, illetve az hogy a másik kineveti, megjegyzést tesz rá.

Tulajdonképpen a női frigiditás, melynek szintén több fajtája oka lehet, de lényegében nagyon is hasonlíthat a férfi impotenciához.

Főleg azon fajta frigiditás, amikor hölgy libidója megakad egy ponton. Ugyanúgy, ahogy a férfi merevedése is elakadhat, csak ez utóbbi sokkal látványosabb és cikibb, mint a nők elakadása.

Mindkettőnek a lényege, h. sem a lélek, sem a nemi szervek nem állnak készen a behatolásos szexre. A férfiak pénisze nem elég merev, a nőknél jelentkezhet úgy, mint a hüvely szárazsága, ill. merev állapota.

Sok minden kiválthatja ezt a „behatolásos szexre képtelen állapotot”, - nem mindig arról van szó, hogy a partner nem felel meg, vagy nem kívánják lelkileg szexet. Lehet egy primer izgalom-hiány, de gyakoribb, hogy túlfeszültség, egyéb izgalmak, egyéb félelmek, gyakran a túlakarás miatt jön létre a leblokkolás. És persze ne hagyjuk ki ama félelmet, szégyent, amit az álszemérmes társadalmi megítélés miatt érezhet a szexuális aktust elkezdő, végző ember. Ez a társadalmi ítélet, „mit szólna az anyukám, a szomszéd, a pap, stb.” valóságosan nincs jelen, de a fejünkben és a fejünk felett mindig ott lebeg és akadályoz.  Persze a felsoroltak általában is, a jó szex jellemző gátjai, gátlásai.    

Azt tudjuk, h. a szex, a közösülés a szeretkezés komoly agyi, ill. pszichés tevékenységgel párosul. Tehát a normális, átlagos emberek a férfiak is meglehetősen érzékenyek a gondolatokra, körülményekre, ráadásul a psziché, az érzelemvilág meglehetősen bonyolult. Tehát, hogy az egyéneknél milyen komplikált folyamatok indulhatnak be, annak taglalására nem vállalkozom, csak néhány általános dolgot vethetek fel. 

Itt van pl. ez kis-pénisz gátlás, ezt is kiszélesíthetjük, nőknél és férfiaknál gyakori a testkép-zavar, testkép-gátlás. A kis pénisz  minden embernél mást jelent, de mindenkinek vannak olyan külsődleges jegyei, amelyeket szégyellhet, olyanok is, amelyek csak meztelenül szeretkezés közben látszanak. A legtöbb ember nem teljesen elégedett a külalakjával és nemi szerveinek egy részével is elégedetlen.  És lehetnek ilyen, állítólagosan szégyellni való szokásai vágyai is. Az egyik megoldás: nem kell szégyellni ezeket a különlegességeket. Eleve nem hibának, hanem különlegességnek kell felfogni.

Természetesen vannak mindenféle szerek, akár gyógyszerek mindenféle szakorvosok, vagy szak-pszichológusok, plasztika sebészek, rengeteg módszer van. De azt gondolom, h. az öngyógyító helyes felfogást, a szexuális kultúrát ezek nem pótolhatják. Már azért sem, mert hiába szabadul meg egy férfi az impotenciától egy nő a frigiditástól, ez önmagában nem garantálja, hogy tartósan boldog szexuális életet tud kialakítani.

Azt pedig még kevésbé, h. tartósan boldog párkapcsolatot tud létre hozni.

Néhány leegyszerűsített panel tanács.

Amelyek segíthetnek a felvetett problémákat megoldani, azaz a megfelelő partnert megtalálni.

Ugyanakkor meg kell jegyezni; szinte minden ismerkedési probléma jelentkezhet a már kialakult és zajló párakapcsolat közben is. Tehát nincs éles határ, - az itt leírtak, nem kizárólag az ismerkedésre vonatkoznak.

Azt tudni kell, hogy a zavarok 80%-a pszichés eredetű.

20% ami orvosilag kezelhető (pl. gyógyszerrel) természetesen orvoshoz kell fordulni.

A párválasztás szempontjából a sokféle tulajdonság a sokféle igény egyrészt akadály, másfelől, viszont előny.

Az előny abban van, hogyha alaposabban megismerkedünk pl. tíz partnerjelölttel, akkor abból valószínűleg egy lesz, akinek pont mi jövünk be (legalábbis nagyjából), és aki nekünk is bejön.

Tulajdonképpen az előzőkben már volt szó a megoldásokról.

Nincsenek csodaszerek, leginkább közhelyszerű tanácsokat lehet sorolni.

1.     Először is saját magad neveld meg, mielőtt a partnered szeretnéd megváltoztatni. Alakíts ki magadban, megfelelő és egyértelmű pszichés alapállást a nemi élet a szex és a párkapcsolat vonatkozásában.

2.     Legyél nyitott toleráns. Igyekezz jó megértő partnerré válni.

A megbízhatóság, bizalom, diszkréció szabályait tartsd be. ne csak látszatra légy ilyen, de valójában is.

Kerüld a fölösleges tabukat, mániákat, fóbiákat.

Igyekezz olyan partnerré válni, aki mellett a másik teljesen feloldódhat, levetkőzheti a gátlásait. A partnerek érezzék azt, h. megbonthatatlan csapatot alkotnak. 

3.     Ugyanakkor legyél őszinte, vállald fel önmagad. Ne szégyelled, a különleges testi adottságaid, a különleges vágyaid. Alakíts ki őszinte, de megértő kommunikációt a partnereddel.

Ne legyél szégyenlős, abban sem, h. közöld az igényeid, de persze az erőszakosságot is kerüld.  Úgy viselkedj a partnereddel, amit magad is szívesen vennél.

A felsorolt pontok betartását nehezíti, h. kissé ellentmondásosak. Hiszen egyszerre kell toleránsnak és őszintének lenni. Egy darabig a kettő kiegészíti egymást; a másik őszinte, én meg elfogadom, és persze fordítva is. De azért egy határ felett már ütheti egymást, én vagy ő már nem tudja elfogadni, a különlegességet. Ettől függetlenül őszintének kell lenni, jobb, ha  az összeférhetetlenség már a kapcsolat elején kiderül. 

De ami a legfontosabb.

Mi kell a jó szexuális élethez? – erről rengeteg könyv, írás, film, és azokban rengeteg tanács kering a kulturális, tudati térben, pl. a neten.

Egyet azonban nem szabad elfelejteni: hiába vannak remek technikák, remek hozzáállások, remek potencia-növelő szerek, - ha nincs megfelelő partner, társ,  akkor mindez nem sokat ért. Tehát a legfontosabb feltétel a megfelelő partner megtalálása, illetve azzal való összeilleszkedés. Kölcsönhatások során a jó partnerből még jobb lehet. A lényeg, hogy ne csak módszerekben, technikákban, felfogásokban, stb. kell gondolkodni, hanem emberben, partnerben, társban.

Azt is látni kell h. szex problémák lélekbe vágóak.

Minden konfliktus meg tudja viselni az embert (általában), de ami szerelemmel, szeretkezéssel, szexszel kapcsolatos az duplán.

Ezek közül is talán a legfájdalmasabb, ha a szexuális képességet érinti a gúnyolódás, vagy csak a kritika.

Ugyanakkor legyünk őszinték is. Hát ez megint egy nehezen megoldható ellentmondásos helyzet.

Rengeteg félreértés, sértés, vagy éppen megbeszélés-hiányos elromló párkapcsolat jön létre a helytelen, hiányos kommunikáció miatt.

1. Az ismerkedési félreértésnek két típusa van:

Azt szeretné h. nemi, ill. szerelmi nemi szempontból felfigyeljen rá a másik, de ez nem sikerül.

Vagy szerelmi, nemi szempontból nem akar semmit a másiktól, de az mégis biztató jeleket lát.

2. Az akaratlan figyelmetlen sértések, jogos, vagy jogtalan sértődések tárháza szinte korlátlan. Már szó volt a szexuális képességek figyelmetlen kritikájáról.

Szóvak az ilyen kritikát nagyon be kell csomagolni, még akkor is, ha nem akarjuk folytatni a kapcsolatot. Nem akarjuk folytatni, de a másik lelkébe sem szeretnénk beletaposni.

3. A harmadik pedig, az álszenteskedés és egyéb baromságok miatt a kibeszéletlen párkapcsolati problémák, vagyis a szőnyeg alá söpört szemét, ami csak gyűlik, rohad, és csak idő kérdése mikor fog kirobbanni.

Erre egyébként többször visszatérek. Az ismerkedési fázis annyiban érinti, h. ekkor kezdődik az elhallgatás, amit később  már nehéz megváltoztatni. Vagyis már ismerkedéskor a kapcsolat elején próbáljunk meg őszinte kommunikációt kialakítani.

Gyakorlati megoldásként főleg ismerkedés fázisban adja magát a petting szex, a behatolás nélküli szex, a közös maszturbáció.

Nyilván sokan unják, h mindig ezzel jövők, de ez adná magát, ha természetesnek vennénk.

Korunkban már ideje tisztázni, az önkielégítés (maszturbáció) körüli félreértéseket.

Valahogy a történelem során számos negatív félreértés alakult ki az önkielégítéssel kapcsolatban, melyek egy része még napjainkban is tartja magát.

Hamisságok, félreértések:

1. Az önkielégítés férfiatlan, nőietlen, magalázó, már-már perverz tevékenység. Az önkielégítés sokkal alantasabb, mint a páros szex főleg a behatoló szexnél alantasabb.

2. Az önkielégítés árt az egészségnek pl. a kamasz fiuknál gerincsorvadást okozhat.

3. Az önkielégítő férfi, vagy nő megalázza a párját, mert azt jelzi, hogy egy picit sem kívánja, a saját kezét is jobban kívánja, mint a párját. Az önkielégítés rosszabb, mint a megcsalás.

Cáfolatok:

1a. Nos, ebből az egészből semmi sem igaz, teljesen félreérti az önkielégítés szerepét. Pl. itt van az, hogy az önkielégítés megalázó a pár másik tagja számára. Persze, hogy nem, - gyakran éppen a párjára gondol az önkielégítő. És logikailag is abszurd hogy egyáltalán a megcsaláshoz hasonlítom, hiszen hiányzik a „a nálam jobb vonzóbb másik ember”, tehát közel sem megcsalás.

A közös egymás előtti önkielégítés pedig csak akkor sikerül,  ha  a résztvevők között teljes megértés bizalom van, tehát az sem igaz, hogy valamiféle hideg érzéketlen dologról van szó.

2b. Az önkielégítés egyfajta edzésnek, ill. tanulásnak fogható fel. A nők például ez által fedezhetik fel testüket, erogén zónáikat, nemi szervük érzékenységét. Ez által tanulhatják meg az orgazmust, illetve a hozzájuk illő orgazmust. De a férfiak is hasonlóan sok mindent tanulhatnak, illetve pl. szex kitartásukat szex igényüket fejleszthetik.

3c. Illetve ezzel lehet kompenzálni, ha a pár szexuális igénye, szex-aktus igénye eltérő.

4d. Persze arra is jó, hogy a valamilyen okból partner nélkül maradt ember mégis éljen valamilyen szexuális életet. Egy sereg olyan helyzet lehet, amikor valaki önhibáján kívül szexuális partner nélkül marad. Nyilván ebben az esetben baromság lenne, és pszichés, akár fiziológia problémákkal járna, ha még önkielégítést sem végezne.

5e. Arról pedig már többször beszéltem, hogy a páros önkielégítés, az együttműködő önkielégítés milyen hasznos és élvezetes tud lenni.

Bizonyos szex problémákat csak ez képes megoldani.

Szóval korunkra ezeket a negatív előítéleteket el kellene felejteni.

Az önkielégítés (maszturbáció) hasznosságát el kellene ismerni.

A devianciák, a perverzitások, mint rendellenességek, röviden általában.

Az igazságosság, erkölcs, jog alapja: mindent szabad, ami másnak nem árt.

Ez az erkölcs a jog alapja, beleértve a nemiséggel kapcsolatos erkölcsöt, jogot.

Ez azt jelenti, h. amit a résztvevő felek elfogadnak, akarnak, a résztvevő feleket nem károsítja erősen és a külvilágot sem károsítja, az nem bűn, nem perverzitás.

Vagyis gyakorlatilag, tilos az erőszak (az egyik fél nem akarja), tilos az egészséget erősen romboló tevékenység, tilos a nemi betegségek terjesztése, tilos a pedofília (kiskorút érintő szex tevékenység). Ezek elkövetése, biztosan erkölcstelen valamiféle perverzitás.

De azt is látni kell, hogy bár jelentős az álszemérmesség, és annak ártalmai, de azért vannak igazi szexuális tévelygések, devianciák is.

Tulajdonképpen korunkban az alábbi felsoroltakon kívül nincsenek egyéb devianciák. Egyszerűbben: van néhány deviancia és azon kívül mindent szabad.

Hogy ne legyen kaotikus a fejezetrész ezért néhány felsorolás:

Valós veszélyek, melyek nem bűnök, de adott esetben jelentős hibák, vétségek lehetnek belőlük:

1. Nem várt terhesség (hiányos, vagy rossz védekezés).

2.Nemi betegségek akaratlan terjesztése. Illetve testi sérülés betegség okozása.

3.Fölösleges lelki fájdalmak szerelmi fájdalmak okozása. (Ez meglehetősen széles tartomány, többek között: fél-erőszak, fél-pedofília 16 éven alulival való szex, bármilyen megalázás, komolyabb átverés, hűtlenség, stb.)

  Az első kettőt a tudomány a jól alkalmazott tudomány nagyjából megoldotta. De a tudomány nem helyettesíti az óvatosságot.

A harmadik hibát, vétket persze nem tudja a tudomány megoldani, és a jog sem képes kezelni, de azért meg kell említeni.

Ugyanakkor mindháromról elmondható, a jog jelenleg alig kezeli e problémákat, itt azért szükség lenne a szigorításra. A közerkölcsnek mindenképpen egyértelműen el kell ítélni ezeket az ártásokat.

Amiket erkölcsileg és jogilag is tilos.

1. Erőszak a másik fél akarata ellenére végzett cselekvés, pl. szexuális aktus.

2. Pedofília, kiskorúval 16 év alattival, még inkább 14 év alattival folytatott szexuális viszony.

3. Bármilyen betegség, beleértve a nemi betegségeket is, szándékos terjesztése.

Kevésbé súlyos, de azért tiltott devianciák:

4. Kiskorú 16-14 év alatti bármilyen zaklatása, lelki egészségének veszélyeztetése, legyen az szexuális, vagy más jellegű.

5. Vérfertőzés közvetlen családtaggal folytatott szexuális viszony.

(Tulajdonképpen ennek az alapja abból ered, hogy az ilyen közösülésből születő gyerek, nagyobb valószínűséggel lesz fogyatékos.)

5a. Fogyatékos utód szándékos nemzése.

6. Jelentős gusztustalanságok, pl. halottakkal, állatokkal való közösülés.

7. Nyugalom jelentős megzavarása, mások zavarása pl. szexuális tevékenységgel. A mutogatás is idetartozik.

(A „jelentős” jelző nem véletlenül került a meghatározásba. Itt a bármilyen nyugalom, jelentős zavarásáról van szó, pl. hangzavarás (szomszédból éjszaka áthallatszó kiabálások), amelybe beleesnek a szexuális tevékenység általi zavarások is. A nyilvános szex, közszemérmet sértő szex határai pedig változó félben vannak. Ne felejtsük el, hogy kétszáz évvel ezelőtt a nyilvános csók is megbotránkoztató volt. Vagy gondoljunk a divat változására, arra hogy manapság mennyit takar egy fürdőruha. )

Néhány korábban devianciának tartott, de manapság már elfogadott szexuális cselekvés, viselkedés.

Közös megegyezés esetén bármilyen szex technika.

Bármilyen korosztály közösülése, a kiskoruakon kívül.

Házasság előtti közösülés.

Gyakori párváltogatás (bár ne ajánlott).

Önkielégítés.

Homoszexualitás.

Stb..

Ismétlem, ezek korunkban még kisebb devianciának, erkölcstelenségnek sem számítanak.

Néhány tévedés, hibalehetőség taglalása.

A legtöbb itt felsorolt deviancia, ill. múltbeli deviancia, napjainkban is változik.

Itt van például a pedofília, manapság szigorúbb, mint korábban, helyesen, - korábban szerintem nem volt ritka, h. fiatalkorúakkal  éltek szexuális életet. Viszont korábban a felszínen az is tilos volt, h. az iskolásoknak megtanítsák a nemiséggel, párosodással, szüléssel kapcsolatos biológiai élettani ismereteket. Szerencsére e téren is van fejlődés, de nem elég.

A nem kívánt terhesség megítélése, kezelése is változik, de még vannak problémák. Valójában nagyon óvatosnak kell lenni a nem kívánt terhesség kialakulásával, illetve a másik ember lelki megalázásával.

Nyilván komoly vétséget követ el, pl. az, aki a közvetlen családtagjával közösül, még akkor is ha mindkét fél akarja. Egyrészt tudjuk h az ilyen kapcsolatból gyakrabban születik genetikusan sérült gyerek. Másfelől az ilyen kapcsolatban azért erősebben benne van a pszichés megaláztatás, egy későbbi szégyen kialakulása. 

Vannak más igazi közbotránkozást kiváltó nemi cselekvések.

Pl. az állatokkal, ill. halottakkal folytatott nemi viszony annyira gusztustalan, h. már eltévelyedésnek, ill. erkölcstelenségnek nevezhetők.

De pl. ha valaki virágvázával közösül, vagyis önkielégítést folytat, az egyfelől magánügy, másfelől nem szexuális perverzió, nem erkölcstelenség, csak különleges.  Hozzáteszem, h. az igazi közbotránkozást kiváltó szex szintén ritka, mert az h. áthallatszik somszádból a szex zaja, vagy az erdőbe a fák között látnak  egy közösülő párt, vagy egy önkielégítő embert - ezek nem igazán közbotránkozást okozó dolgok. Pl. el lehet fordulni, illetve a szex hangja nem esik más elbírálás alá, mint pl. egy hangosabban szóló tévé. Nagyjából ezek alapján kell megítélni h. mi az erkölcstelen, mi a perverzitás, ill. mi a pszichózis, mi a rendellenesség, mi a közbotrányokozás.   Vagyis viszonylag kevés szex cselekvés kevés nemi tevékenység, kevés közösülés nevezhető kimondottan erkölcstelennek, perverznek. Arról már az első részben hosszan beszéltem, h a bujálkodás, paráználkodás a szokott értelemben (szereti a változatos sok kéjt adó nemi életet) nem perverzió, és nem is erkölcstelen.

Itt is meg kell jegyezni napjainkban is változik, pl. a közbotrányokozás megítélése. Pl. a korábban botrányosnak tartott öltözködés napjainkban már nem az, legalábbis a nyugati világban.

Ennél is fontosabb, h. változik a homoszexualitás (melegség) megítélése. 

Ne felejtsük ez alaptételt: ami másnak nem árt, nem károsít, amit a másik önakaratából elfogad, és saját magának sem árt jelentősen, az nem erkölcstelen, az nem jogtalan nem rendellenes, nem perverz.

Éppen ezért a homoszexualitás sem az. 

A homoszexualitás és leszbikusság nem perverzitás, de rendellenességnek sem mondható.

A kiindulási alap, amit elmondtam, aki nem árt másnak, sőt inkább örömet okoz, az nem vétek, nem elítélendő, az nem perverzió.

Amúgy pedig magánügy, két ember önálló akaratból pláne a saját lakásukban folytatva, nem zavarva senkit, magánügy.

De azért nem legyünk álszentek, minden magánügynek van társadalmi vonatkozása. Pl. hogy a fiataloknak mit tanítunk, az adott dolgot javasoljuk, vagy sem.

Azt gondolom, h. háromféle homoszexualitás (homoszexualitás, leszbikusság, transz-neműség, stb.) van.

De elsőssorban meg kell érteni az átlagos szokásos heteroszexuális beállítottságot. Nyilván a fejlett állatok és emberek párosodása, nem véletlenül, a hím-nőstény párosodására génkeveredésére alapul. Tehát a heteroszexualitás és ezzel együtt a női és férfi identitás általános genetikus program, testi adottság (nemi és egyéb szervek kialakulása), egyben ösztön, ösztönérzés, és tulajdonság, ami nélkül nem lenne egészséges népesedés.

Egyszerűbben a nemi szervekkel együtt, különösebb kulturális szocializáció nélkül is kialakul az emberekben a tudat; én fiú, férfi vagyok, és lány, nő vagyok.  Ez egy genetikusan programozott érzés, tulajdonság. Ehhez jön hozzá a társadalomból érkező elvárás, megerősítés.  Egyfelől genetikusan és társadalmilag is van egy másik nemhez való vonzódás, másfelől van egy saját nemtől való szexuális idegenkedés, ill. szégyen.

Ettől különbözik a homoszexualitás. (Most itt a „homoszexualitás” kifejezést, összefoglaló névéként használom.)

A homoszexualitás egyféle kategorizálása:

1. A genetikus homoszexualitás lényege, hogy a testi gének és „a lelki, ill. részben a „hormon gének, az ösztön gének” eltérnek egymástól.  Valószínűleg nemcsak genetikus elváltozásról van szó, de főleg arról.  Ha genetikus különlegesség van (ne beszéljünk hibáról, mutációról, stb.) akkor a lelki (pszichés) genetikai nemi identitás és a kapcsolatos lelki, mentális, jellemalakító tulajdonságok, - a nemi szervekkel és a társadalmi elvárásokkal ellentétesek lesznek. Vagyis, egyszerűbben: férfi testbe, női lélek (genetikai identitás) kerül, -  vagy nő testbe férfi lélek. Az emberek kb. 8%-a homoszexuális, a genetikus vagy természetes homoszexuálisok teszik ki ennek a 8%-nak, kb. a felét.

2. A másik fajta, amikor nincs különleges genetikai hajlam, legfeljebb gyenge hajlam van, a társadalmi elvárás szintén gyenge, sőt végső soron az egyén úgy ítéli meg, h. divatosabb, elfogadottabb lesz, ha a nemi szerepet vált. Egyszerűbben úgy ítéli meg,  úgy  érzi, h. neki mint férfinak jobban állna a női szerep, illetve neki mint nőnek jobban állna a férfi szerep.  De leginkább a saját magára való figyelemfelhívás, egyfajta érdekesség reményében lesz homoszexuális. Úgy ítéli meg, h. az adott társadalmi kulturális környezetben ismertebb, jobban boldoguló lesz, ha homoszexuális embernek könyvelik el. Az is igaz, h. mindez sem testileg sem lelkileg nem esik nehezére, tehát ez esetben is van hajlam, legalábbis biszexualitásra való hajlam.

A homoszexuálisok kb. negyede (tehát az emberek kb. 2%) lehet  ilyen.

3. A harmadik fajta, amikor nincs különleges genetikai hajlam, de  gyenge ez az identitás, a társadalmi szocializáció, „fiú vagy, lány vagy” szintén gyenge és az amúgy nagy szexuális étvágyú ember biszexuális lesz. Vagyis nem érez különösebb vonzódást, de szégyent sem. Egyszerűen az érdekesség miatt, ill. a várható szexuális élvezet, kaland, reményében nem idegenkedik a saját nemétől sem.

A homoszexuális kb. másik negyede, (kb. az emberek, nők férfiak 2%) lehet ilyen.

Egyszerűbben a három fajta: 1. genetikai homoszexualitás, 2. divat- kulturális homoszexualitás, 3. biszexuális homoszexualitás.

Tulajdonképpen a 2. és 3. kategória nagyon hasonló annyi a különbség h a 3. kategóriába tartozók biszexuálisok lesznek.

A 2.-3 kategória talán már az erkölcsi vétek határán mozog. De erre sem lehet mondani h. bűn, zavar betegség perverzió. Ez is olyan szexuális különlegesség, ami normális esetben (nincs erőszak, pedofília, stb.) másoknak a társadalomnak nem árt, de a párt alkotó embereknek boldogságot adhat. Ezen esetek kategóriák önálló akaratból történnek, vagyis mondhatják:  választhatott volna gusztusosabb , hasznosabb szebb szexet is. De csak ennyi, nincs bűn. 

Az első kategóriát, a genetikai homoszexuálisok többségét egy kicsit sem lehet elítélni.  Ez olyasmi, mint egy genetikai rendellenesség. De azért nem rendellenesség, mert nem okoz betegséget. Helytálló kifejezés genetikai különlegesség. Erre a kategóriára még azt sem lehet mondani: választhatott volna gusztusosabb, hasznosabb, szebb szexet, ugyanis ezek nem önakaratú választások.

A vita általában a körül forog, h. mennyire lehet nyilvános, ill. reklámozó propagáló a homoszexualitás.

Szerintem fel van pumpálva probléma, nem annyira fontos kérdés, mint aminek beállítják mindkét oldalról.

A meleg-házasság és hasonló kérdések huszadrangú fontosságúak. Egy olyan világban, amelyben háborúk vannak, amelybe klímaválság van, és még sorolhatnám, ezek eltörpülő problémák.

A másik, hogy addig a határig természetes a propaganda: hogy mi is vagyunk, nem akarunk bujkálva, hazugságba élni, hasonló megítélést, elbírálást akarunk, mint a heteroszexuálisok. Onnan pedig átlépi a határt: hogy mi is vagyunk, de mi jobbak vagyunk, mi különleges elbírálást akarunk.

Az is igaz, aki csak másokhoz akar hasonítatni az nem csinál felhajtást csinnadrattát. Tehát a homoszexualitás transz-neműség rejtett reklámozását (te is légy ilyen) valóban korlátozni szükséges.

De a lényeg, h. a szexuális felszabadulással (ez a normális felfogás) egyenes arányban csökken a szexuális devianciáknak, perverzitásnak tartott viselkedések cselekvések fajtája, száma.

A kívánatos tendencia, ha ez fokozatosan csökken, - de társadalmi szinten egy nagyobb ugrás (hirtelen mindent szabad) is visszaüthet, -  és visszaüthet a hektikus megítélés is.  Ugyanakkor nyilvánvalóan van egy határ; erőszak, pedofília, lelki bántás, megalázás, nemi betegségek, felelőtlen teherbe esés, amit soha nem szabad átlépni. A közszemérem-sértés a közbotrány-okozás határa pedig fokozatosan tágul, de ezért határoknak lenni kell. 

Persze a homoszexualitástól függetlenül is van egy nemek közötti kiegyenlítődési tendencia.

Egyszerűbben: a lányok fiúsodnak, és fiuk lányosodnak, bár ez utóbbi nem teljesen egyértelmű. A fiuk, férfiak egyik része , nőisedik, egyre inkább feminin (női) jegyekkel  rendelkezik, másik része tovább  maszkulinizálódik.

Általában az emberiség a romantika korától mintha elindult volna a kőkori ember felé, a kifinomultság, a romantika felől a durvább egyszerűbb viselkedés felé.

A nők férfiasodása (egyre inkább maszkulin jegyekkel rendelkezik), jó vagy rossz tendencia? Nehéz kérdés, egy kicsit sablonosan azt válaszolom: van jó oldala és van rossz oldala is.

De még nem fejeztük be az ismerkedés témakörét, akkor nosza. Kezdjük ezzel a fejezettel, felsorolással.

A szex sokrétűségének felsorolása.

A szex sokrétűségének vázlata, avagy a szexuális műveltség egy szelete.

Avagy a szexuális igények, cselekvések fajtái, típusai, ágai.

Ha a nemi életnek csak a szexuális odalát, nézzük, akkor is egy rendkívül széles területről van szó.

Több szempontból is jó, ha ismerjük a szex sokrétűségét, változatosságát.

A szex sokrétűségének ismerete hozzátartozik a  szexuális műveltséghez.

Szexuális műveltség nélkül saját magunkat sem ismerhetjük meg.

Szexuális műveltség szükséges a helyes párválasztáshoz, a szexuális szempontból illeszkedő partner kiválasztáshoz.

Szexuális műveltség szükséges a jó szexuális kapcsolat kialakításhoz, az viszont a jó párkapcsolat alapfeltétele.

Szexuális műveltség szükséges az egyének csoportok és nemek közötti szexuális különbségeket szeretnénk látni. 

Tehát szexualitással kapcsolatos területek, viselkedések, felfogások, tulajdonságok – amelyekben ember és ember között, nő és férfi között, nő és nő között, férfi és férfi között különbség lehet:

Egyben, mik vannak, lehetnek:

Egyben, ki, mit kedvel:

1. A szexet, nemiséget, (szexuálisan jó párkapcsolatot) hová teszi a szükségletek , és  célok sorrendjébe. Pl. karrier elé, mögé? Pl. az egészség elé, mögé? Stb.

1a. A szex felfogása (szabados, gátlástalan, középesen gátlásos, ill. gátlásos prűd)  is többféle lehet.

2. Az alapfelfogás másik szempontja:

Nők hozzáállása-igénye: terjed az apácától – a prostituáltig.

Felfogások  felsorolása:

Apáca, - visszafogott szexet kerülő (hideg) nő –  szexet átlagosan kedvelő, de néha tehernek, ill. jelentéktelennek tartó nő -  szexet kedvelő, flörtölésekbe, kalandokba keveredő kacér nő – prostituált.

Férfiak felsorolása:

Cölibátust fogadó pap – szexet kerülő, lényegtelennek tartó, vaskalapos, kimért  (hideg) férfi – átlagos szexet kedvelő, de úriember módjára, kevésbé tolakodó, de néha szerelembe eső férfi –  mérsékeltebb, kalandokat kereső, könnyen félrelépő férfi – selyemfiú, szoknyavadász,férfi prostituált.

Alaptípusok:

1. Elsősorban a párváltogatással kapcsolatos felfogások sokrétűségére gondolok (hűséges, váltogatós, stb.)

2. Másodsorban a szexuális technikák a szexuális különlegességek elfogadására, azok eltéréseire gondolok.

3. A szégyenlősség foka.  A szégyenlősség sokfélesége mely nem teljesen azonos a felfogással. Lehet valaki elméletileg nem, de gyakorlatilag szégyenlős, vagy éppen fordítva.

4  A romantikusság foka. A szex, illetve a szeretkezés, szerelem fennköltségének felfogása.

5. Többféle szexuális hajlam: heteroszexuális, homoszexuális, leszbikus, biszexuális, transz, stb.. 

6. Igen eltérő lehet a vérmérséklet a szexuális étvágy: pl. naponta, hetente háromszor, hetente egyszer, havonta kétszer, havonta egyszer, stb. kívánja a szexet, illetve eltérő a szexuális teljesítmény képessége is.

Elméletileg és gyakorlatilag egy szerteágazó cselekvés, nézzük ennek vonatkozásait:

1. Kezdjük azzal, hogy   szexnek vannak különböző szakaszai, úgy mint, udvarlási, előkészítő, avagy alaphangulati  szakasz, -  nevezzük ezt előkészítő rituálé szakasznak. Azután ott van a közvetlen előjáték szakasz.

Aztán az aktus szakasz.

Az izgalmi csúcsszakasz 

Majd  az utójáték.

2. De úgy is feloszthatjuk, hogy: hangulati szakasz, izgalmi szakasz,

vagyis, a libidót felkeltő szakasz,

valamint az orgazmushoz vezető szakasz,

az orgazmus,

a megnyugvó, befejező szakasz.

3. És ezeknek vannak típusai, pl. a hangulati (bevezető rituálé) szakasz típusai. ki, mitől jön hangulatba? Van akire a hosszas körülményes előkészítés szinte negatívan hat, van akire pozitívan és még lehetne sorolni.  

4. Aztán az izgalmi szakasz típusai.

Kit mi hoz szexuális izgalomba, vagyis libidó típusok.

Libidó típusok: fajta, ill. hosszúság és hullámzás szerint is.

Illetve, kinél milyen erogén zónát, - hogyan mivel kell izgatni.

Ha belegondolunk, h. mennyi erogén zóna van, és ki mire érzékeny – itt is legalább hatot-tízet fel lehet sorolni.

Ajak, fül, nyak, mell, mellbimbó, stb..

A hogyan, mivel kérdésre is - legalább hatot-tízet fel lehet sorolni.

( Simogatás, kézzel való izgatás, szájjal való izgatás, csók, csókok, orális, láb, eszköz, kellék, stb.)

Nézzünk egy konkrétabb felsorolást, egyéni és típus szerinti eltérések illetve, igények különbözősége.

5 Közvetlen biológiai ismeretek.

Pl. nemi szervek részei.

Gyerekszületés menete. 

Bővebb részletesebb ismeretek:

Nemi szervek nagysága,  egyéb típusai.

Nemi szervek erogén zónái.

Nemi szerv típusok (Jobb, ha ismerjük, és nem lepődünk meg, a különlegesnek tűnő, de valójában gyakori nem szerv típusokon.)

Izgalom-kiváltó dolgok, módszerek eszközök (libidó-típus)

kéz, csók, orális, eszköz (sokféle eszköz van)

Behatolási pózok, kedvelt póz, pózváltogatás.

Stb.

6. Visszatérve, vannak orgazmus típusok, pl., gyorsan elmegy, egymás után többször kisebb orgazmus, vagy lassabban megy el, de  az orgazmus intenzitása is nagyobb. Stb..

Orgazmus-típusok a szerint h. milyen ingerlés szükséges.

(Pl. más ingerlést kíván egy nagyobb nyitott klitorisz, mint egy rejtettebb)

6a. Orgazmus típusok, erogén zóna szerint.

Nőknél:  klitorisz (csikló),  hüvelyi, G pont, stb.

Kiáramló testnedvek is különbözők, lehetnek. Elvileg az összes női orgazmus-típus akár ötven féle is lehet, egy nő általában 1-4 orgazmus típust tud megélni.

Férfiaknak kevesebb  orgazmus-típusa van. 

Itt jegyezem meg, hogy a felsoroltak, mindaz, ami ebben a fejezetben fel van sorolva, nem egymástól élesen elválasztható, dolgok, sőt ezek olyan keverékek, amelyeket a gyakorlatban szinte szét sem lehet választani. Elméletileg azért kategorizálok, hogy átlássuk milyen széles sokrétű dolog a szex. Átlátva, képesek vagyunk részletekre is odafigyelni.

7. De hogy milyen a szex, illetve ki mit kedvel, az egy másik felsorolás.

A szex, egyben a maszturbáció intenzitása hangulata finomsága, stílusa:

Lehet, pl.: finom lassú, vagy durva kemény gyors. Egyenletes ritmusú vagy változó ritmusú. 

Fokozatos, vagy hektikus ritmusú. Stb.

Szokott helyen, vagy szokatlan helyen.

Tervezett előkészített szex, vagy random, ötletszerű.

8. Nézzünk néhány nagy további kategóriát:

Egyedüli szex (önkielégítés), páros szex, hármas-négyes szex, csoportos szex. Aztán behatolás nélküli szex (petting szex), illetve az együttes, illetve kölcsönös maszturbáció.

Más szempont:

incselkedő, orgazmus nélküli szex

orgazmusig tartó szex,

többszörös orgazmusig tartó szex.

9. A másik nagy kategorizálás:

Behatoló szex,(dugás, közösülés, sokféle fajta, technika, póz.)

(Behatolási alap-pózok: állva, ülve, fekve, -  férfi van felül, leggyakrabban misszionárius póz -  nő asztalon ül, fekszik - nő van felül lovagló póz, - hátulról állva, térdelve (kutya póz) fekve  - oldalról félig szembe, oldalról félig hátulról, stb..)

Kézzel végzett szex (sokféle fajta, technika) 

Orális szex (sokféle technika, fajta)

Eszközzel kiegészített szex (nagyon sokféle eszköz, kellék van)

Anális szex

Stb.

10. Aztán:

Finom, lassú szertartásos (balett) szex.

Alig mozgó tantra szex.

Mindkét fél aktív, ill. csak az egyik fél aktív szex.

Sportos gyorsabb szex.

Kemény szex.

Csendes szex

Hangos, de beszélgetés nélküli szex

Beszélgetős szex. 

Illetve gátlásos, és gátlástalan szex.

Mindegyik lehet rövidebb idejű és hosszabb idejű.

Továbbá, lehet a szex:

Sima, egyszerű szex

Szerepjátékos szex

Szado-mazo  szex. Domina-alárendelt szex.

Csendben kell maradni, „titkos” szex.

Sötétben folytatott szex.

Világosban folytatott szex.

Hangulatfényben folytatott szex.

Valamint lehet a természetben ill., „megláthatnak” végzett szex.

Félig publikus szex,  exhibition szex.

Stb.

    Természetesen ezek a kategóriák nem élesen válnak, el egymástól leginkább keverednek, ötvöződnek.

Vagy ugyanaz a pár szinte alkalmanként váltogathatja a szex módját.

Vagy, és kidolgozhat néhány jó bevált szisztémát, rituálétól az orgazmusig tartó folyamatot is, tehát széles a skála. 

A felsorolás elsősorban a szex sokrétűségét kívánta visszaadni.

A következőkben erre a felsorolásra csak így fogok hivatkozni:

„Sokrétű szex, a felsorolás alapján.”

11. És a rengeteg szex alapstílus, illetve szex-viselkedés létezik. 

Lezser, vidám, komoly, stb.. Ez arról szól, hogy az emberek alaphangulatára kihat a szex, van aki vidám viháncolós lesz, van aki valamiféle sportteljesítménynek fogja fel, van aki költői balett  táncnak.

Továbbá:

Van szenvedélyes szex és szex-viselkedés.

Magát közömbösnek, szexet elviselő beállító szex, szex-viselkedés.

Gátlástalan, ill.  exhibicionista szex, szex-viselkedés. 

Megalázkodó szex és szex-viselkedés. (Nem azonos a mazochizmussal)

Mazochista szex és szex-viselkedés.

Uralkodó, főnöki  szex és szex-viselkedés.

Szadista szex és szex-viselkedés.

Viháncolós, infantilis szex és szex-viselkedés

Bűnöző stílusú, rossz kislány, kemény fickó szex ,szex-viselkedés.

Az úri úrhölgy,i gátlásos, kimért, szertartásos szex, szex-viselkedés.

Bunkó szex, szex-viselkedés.

Improvizációs   szex szex-viselkedés.

Nem sorolom csak néhány megjegyzés:

Van mikor a szex minden résztvevője hasonló stílusú.

Van amikor eltérő a stílusok kiegészítik egymást, pl. mazochista-szadista.

És persze olyan is van amikor a stílusok ütik egymást, ez nevezhető rossz, vagy csikorgó fogaskerék szexnek.

Van mikor a szex-viselkedés azonos a valóságossal a szokottal- (Szex közben is olyan minta z életben.)

Van amikor a szex-viselkedés eltér ill. ellenkezik a valóságostól a szokottól.

Van szerepjátékkal kiegészített stílus.

Van szerepjáték nélküli stílus.

Ami viszont nagyon fontos:

A szex nem egyszerűen fontos és élvezetes testi szükséglet, de lelki szükséglet is.  És itt nem a szerelemre gondolok, az egy külön téma.

12 A szex a bennünk levő különböző félig vagy teljesen rejtett jellemek, tulajdonságok, vágyak felszínre hozásról kiéléséről is szól.  Ráadásul több szinten.

12a Először is van az ősi ösztön a párosodási ösztön.

12b Aztán vannak az elfojtott ének, (pl. valaki segédmunkás az életben, de ezt már unja utálja, legalább a párkapcsolatban szeretne főnök lenni.

12c Vagy fordítva, főnök és szeretne szolga lenni.)

Valaki nagyon félős szerény, de a szex-viselkedése ennek az ellenkezője. Vagy fordítva.

13.Igénybeli eltérések:

Ugyanakkor mivel ez egy interaktív tevékenység, négy igényt is megkülönböztethetünk:

Az én igényem, abból a szempontból, h. én mit szeretnék kapni.

Az én igényem abból a szempontból, hogy, mit szeretnék adni.

A partnernek mi az igénye velem szemben, ő mit szeretne kapni.

A partnernek mi az igénye abból a szempontból, hogy ő mit szeretne adni.

A négy igény pedig kiterjedhet a szinte az összes (13) pontra.

Nyilván ezt a négy igényt kell összeegyeztetni.

Ráadásul én másképp láthatom magam és a kapcsolatot, és ő is másképp láthatja.

Következtetések:

Nem sorolom a lényeg, hogy titkos vágyak, rejtett ösztönök békés kiélésre is alkalmas a szex, ha az kulturált, a másik akaratával egyező.

Mindennek pedig lelkileg, pszichésen gyógyító hatása van.

1. A szex (szeretkezés, nemi élet, közösülés, stb.) a stressz, a feszültség levezetésének fontos módja, nemcsak testi, de lelki szükséglet, sőt gyógymód is. 

2. A teljes felsorolás másik fontos tanulsága:  A partner kiismeréséhez, meglehetősen sok empátia, tapasztalat együttműködés és kommunikáció is szükséges. De a szex sokrétűségének ismerete is szükséges, és persze az empátia a másikra való figyelés is.

  A fenti felsorolás megmutatja, h. a szexualitás önmagában is milyen széles szerteágazó terület. Ha meg akarjuk érteni a nemi kapcsolatok problémáit, akkor nem szabad elfelejteni, ez egy széles szerteágazó elméleti és gyakorlati területtel állunk szembe.

Eddig mi mindenről volt szó, a párválasztás kapcsán?

Általános problémákról, (felsorolások)

A szerelemről,

Néhány egyéb szexuális problémáról.

Nemi élet egyéni zavarairól, (pl. impotencia)

Szexuális devianciák perverzitásokról

Homoszexualitásról.

Hogy jön mindez az ismerkedéshez párválasztáshoz?

Egyrészt úgy jön h a jó szintű párválasztáshoz azért szükségesek alapvető szexuális ismeretek. Akár úgy is mint önmagunk ismerete. Másrészt a párválasztás kapcsán azért ilyen pár jelöltekkel ilyen problémákkal találkozhatunk.

Négy téves felfogás amit párválasztáskor el kell felejteni.

Tulajdonképpen a  következőkben tartós kapcsolatok (tartós élettársi kapcsolat, gyermekvállalás, házasság, stb.) csapdáiról lesz szó.

1. Fél-szerelem mellett, csak  fél-tisztelettel kezdeni tartós kapcsolatot.

2. Úgy menni a tartós kapcsolatba: csak szexet akarok.

3. Gyakori veszélyes tévedés: Nem baj, h. problémák vannak vele,  majd én a kapcsolat során megnevelem

4. Szintén gyakori hiba: Kipróbáljuk, legfeljebb elválunk, ha nem jön be.

Menjünk sorba:

 1. Fél-szerelem mellett, csak  fél-tisztelettel kezdeni tartós kapcsolatot.

Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy vagy teljes szerelem, vagy teljes tisztelet szükséges egy tartós kapcsolathoz.

Amivel el lehet kezdeni: fél-szerelem, teljes tisztelet. Vagy fél-tisztelet, teljes szerelem.  Illetve természetesen teljes vagy majdnem teljes szerelem és teljes majdnem teljes tisztelet.

És ez mindkét félre vonatkozik.

Ha csak félig van meg a szerelem és a tisztelet is kevés, akkor biztos, h előbb-utóbb problémák adódnak.

A szerelemről már szó volt, annak mindenképpen van egy szexuális vonatkozása, illetve egy erős érzelmi vonatkozása, ill. egy rejtélyes vonatkozása.

A tiszteletnek nincsenek ilyen vonatkozásai. Nyilván valamiféle szeretet kell a tisztelethez is.

A tisztelet nem félelem, sőt azt tiszteljük igazán,  akiben megbízunk. Úgy is megbízunk, h. titkainkat rá merjük bízni, fel merjük tárni magunkat előtte. Másfelől tiszteljük is, vagyis nem nézzük le, sok tulajdonságát elismerjük.

2. Úgy menni a tartós kapcsolatba: csak szexet akarok.

Egyszerűen arról van szó, hogy a jó szex és a szerelem is gyakran egy csapdahelyzetet alakít ki, mert nagyon erős kötésnek látszik, de idővel kiderül, h ez önmagában kevés. Ráadásul maga a szex, a szerelem is enyhülhet, gyengülhet, és akkor ha nincs más kötődés, szinte biztos h a pár elhidegül illetve konfliktusok keletkeznek.  Vagyis más kötödés is szükséges. Minél több az összekötő fonál, jó szex, közös érdeklődés, közös értékrend, bizalom tisztelet, stb. annál erősebb egyben tartósabb lesz a kapcsolat.

3. Gyakori veszélyes tévedés: Nem baj,h. problémák vannak vele,  majd én a kapcsolat során megnevelem.

Az alapprobléma ugyanaz, kevés az alapkötődés, viszont kezdetben is több más probléma adódik, mire ez egyik fél, általában a nő, azt gondolja: nem baj majd megnevelem. Majd átalakítom, és minden rendben lesz. Az a helyzet, hogy ez a „megnevelés” csak nagyon ritkán szokott bejönni. Az esetek 90%-ban nem jön be, de talán pontosabb, ha azt mondjuk: az embereket felnőttkorban általában alapvetően nem lehet megváltoztatni. Kicsit lehet csiszolni rajtuk, néhány rossz szokást le lehet faragni. Az érdeklődést kicsit ki lehet tágítani. A szexuális műveltségen,  rossz szokásokon, érdektelenségen, hibás felfogásokon remélhetően 20-40%-ban is lehet változtatni, - de azért a nemiség az emberi pszichének csak kisebb része.  Illetve kapcsolat közben változhat a partner, de ez a változás sem nekünk, inkább az egyéb körülményeknek tudható be. Vagy abból adódik a látszólagos változás, hogy rosszul hiányosan ismertük meg, más embernek képzeltük, mint amilyen valójában.

Szóval összességében legfeljebb 10-15%-s  megnevelés lehetséges. Vagyis tudni kell h. nagyjából azzal az emberrel fogjuk leélni az életünk, akit a párválasztás során megismertünk.

Remélhetőleg viszonylag pontosan ismertük meg, Ugyanis a hiányos megismerés „valójában más ember a párunk, mint aminek gondoltuk”  szintén gyakori jelentős hiba.

4. Szintén gyakori hiba (mindent elrontó felfogás): Kipróbáljuk, legfeljebb elválunk, ha nem jön be.

Az ellentmondás nyilvánvaló; vagy tartós kapcsolatot akarunk, vagy nem. A tartós kapcsolatot nem élhetjük azzal a felfogással, h „legfeljebb elválunk”, mert az valószínűleg nem lesz tartós kapcsolat. Tartós kapcsolatot úgy élhetünk, ha a felfogásunk: „lehetőleg ne váljunk el”.  Így tudjuk azokat a megtartó viselkedéseket kihozni magunkból, ami a hosszabb kapcsolathoz szükséges.

És még egy jelentős, ami nem hagyható ki.

Nagy hibát követ el, aki egy jellemző alapján választ tartós kapcsolatot. Vagyis aki nem elég körültekintő. Leggyakoribb, h. csak a külalak alapján választanak párt. Egy másik meglehetősen visszataszító dolog, ha pénz, vagy, és - ismert ember a párom, vagy, és  pozíció alapján választanak párt.  Ez az érdekalapú érzelem nélküli, „karrierista” típusú párválasztás. Most itt részletezhetném, mi ezzel a baj, de nem akarom. Akinek van egy kis intelligenciája, az tudja, érzi, miért veszélyes és mellesleg undorító az ilyen párválasztás.

Ugyanakkor az sem dicsérendő, ha csakis a szerelem vezérli a párválasztást.

A lényeg az, hogy sok szempontot kellene figyelembe venni a jó választáshoz. Kellene, mert nem mindig sikerül, de legalább meg kell próbálni.

És a befejezéshez közeledve mi az, amit még el kell mondani? Talán ez:

Sajnos átlagosan (több év alatt) öt-hat-hét szerelmi csalódás nélkül nem lehet megúszni a párválasztást, a párkapcsolati életünk.

Öt-hat-hét szerelemi csalódáson sokan átesnek életük során.

Van, aki többön, van, aki kevesebben. Természetesen itt is nagy a szóródás, tehát nem mondom, h. ne reménykedjünk, ne próbáljuk ezt minimalizálni. De jobb, ha felkészülünk; nem tudjuk csalódás nélkül megúszni, jobb, ha beletörődünk, hogy ez az élet rendje.

De ha elfogadjuk, hogy legalább öt-hat, legalább fél-komoly kapcsolatra van szükségünk, amíg mi magunk is elég érettek, tájékozottak, tapasztaltak leszünk, egy tartósabb kapcsolatot kialakítására, akkor bele kell nyugodnunk, h. öt-hat-hét komolyabb kapcsolat és szakítás (csalódás) be fog következni.  De a csalódás akkor is bekövetkezhet, ha mi kimondottan hűségesek béketűrők vagyunk, hiszen a másik fél akkor is szakíthat velünk. Ebből az öt-hat-hét csalódásból, szakításból kettőt-három valószínűleg a másik fél kezdeményezésre jön létre. Három-négy pedig közös megegyezéssel, illetve a mi akaratunkból.

Szóval számoljunk a szerelmi csalódásokkal, ami persze nem jelenti azt, hogy eleve érzelem nélküli kapcsolatokra törekedjünk. Normális ember egyébként nem képes lefagyasztani az érzéseit, érzelmeit. Akinek ez sikerül azzal egyébként is baj van, az jobb, ha pszichológushoz fordul.

Ha tartós kapcsolatra törekszünk, akkor szexuálisan aktívabb vagy passzívabb partnert válasszunk?

Pontosítsuk a fenti pontatlan kérdést: Ha egyébként az egyéb feltételek egyenlők, akkor egy határon belül (ne legyen prűd, de csapodár sem) nálunk szexuálisan aktívabb, vagy passzívabb párt válasszunk?

Hozzátéve, hogy annak igen kicsi az esélye, hogy pont olyant találjunk, aki az igényeinknek megfelel, - és ha ez mégis összejön, akkor sem biztos a happy end.

Mindjárt az elején kijelentem: A címben levő kérdésre nem tudom a választ.

Ugyanis mindkét variációnak vannak előnyei és hátrányai.

Egyrészt két ember vonatkozásában bármely variáció, a másik ember szempontjából pont a fordítottja lesz. Másfelől a kívánós,  szexuálisan aktívabb partnerrel élvezetesebb változatosabb a szex, de valljuk be az ilyen ember könnyebben lesz hűtlen, a fűtöttsége, kacérsága egyfelől több udvarlót vonz, másfelől ő maga is könnyebben csábul el. A kevéssé aktív, szexuálisan hidegebb partner pedig kisebb eséllyel csal meg, de a közös szexuális életünk is feltehetően a kelleténél sivárabb lesz.

Tehát, e kérdésre nem tudok bölcs tanácsot adni. Talán annyit, h a pár mindkét fele próbáljon meg a másikhoz illeszkedni. De nyilván ennek azért vannak korlátai.

Szóval vannak szexuális kérdések problémák, amelyekre szerintem nem lehet egyértelműen válaszolni, legalábbis nekem nem sikerült egyértelmű választ találni, ilyenek:

A szeretkezés, szex, magasztos szerelmi, vagy egyszerű élettani érzés, cselekvés?

Mi biztosítja jobban a tartós, boldog kapcsolatot, a nálunk szexuálisan aktívabb, vagy a nálunk szexuálisan passzívabb partner?

Elváljunk, vagy maradjunk együtt, ha elhidegül, elkopik a kapcsolat? 

Ezekre a kérdésekre én nem tudok egyértelmű választ adni. Akkor miért beszélek róluk?  Talán csak azért, h. jelezzem, a párválasztás, párkapcsolat során, a nemi életünkkel kapcsolatban jöhetnek nehéz problémák, kérdések, amelyekben két rossz megoldás között kell választani.

Befejezésül az egyik lényegi felsorolás ismétlése.

A nemi élet három nagy ellentmondása, és a kapcsolatos kérdései:

1. A párválasztás szexuális szempontja az legyen, hogy hozzánk hasonló felfogású, habitusú, vérmérsékletű párt válasszunk?

1a Vagy a másikhoz való alkalmazkodás, legyen a fő szempont? Pontosabban a kölcsönös alkalmazkodás legyen a szempont, mi is alkalmazkodjunk, tőle is ezt várjuk?

1b Vagy az elsődleges szempont a „mindent bele, legyünk változatosak, sokoldalúak” felfogás, viselkedés legyen?

2. A nemi élet a magasztos szerelemről szól, avagy egy szükségszerű életfunkció, testi igény, és fontos kölcsönös örömszerzési, testi tevékenység?

Ezeken a kérdéseken persze nem árt elgondolkodni. Az elemzés szempontjai: A biológiai, ösztönös, érző ember?

(A szerelem, a féltékenység is érzés-vezérelt, kvázi ösztönös természetes dolog, - de a szerelem nélküli szexuális vágy igény is érzésvezérelt ösztönös, természetes dolog.) 

További átgondolandó témák: álszemérmesség, ill. a szexuális szabadság. A szakítás, válás. A valóságos erkölcsi és jogi problémák. gyerekvállalás, gyereknevelés, családalapítás.

3. Hűség, vagy váltás?

 A párkapcsolat elsődleges nemi elvárása, a hosszú hűséges kapcsolat? Ha igen, akkor ebben hosszú hűséges kapcsolatban,  a jó nemi élet fontos szempont, vagy kevésbé fontos szempont?

(Összefügg az előző 2. pontban felvetődő dilemmával?)

3b. Vagy a hosszú hűséges kapcsolat kevésbé szempont, - nézzünk szembe a gyakori, szinte várható szexuális megunással, elhidegüléssel, ill. kíváncsisággal?

3c Ebben az esetben eleve ilyen nyitott kapcsolatot hozzunk létre?

3d Csak ritkán, komoly esetben legünk hűtlenek, de a párunk mellett maradva? (titokba, vagy nyíltan?)

3e Csak komoly esetben hűtlenkedjünk, de akkor kulturált válással a  párkapcsolatot is meg kell szüntetni?

3c. Vagy egyéb módon (többnejűség, többférjűség, négy fős élettársi kapcsolat, stb.)  oldjuk meg a problémát?

A rövid válaszok.

A 3. témáról később lesz szó.

A 2. témáról már beszéltem, nagyon egyszerűen: is-is. Amely is-is gyakran összeilleszthető. Máskor viszont, nem ritkán, az egyén nem tud dönteni ellenmondásba kerül, sajnos ez az emberi megfejthetetlen ellentmondások egyike.

Az 1. pont illetve annak opciói nagyjából összeilleszthetők. Az opciók nem vagy-vagy kapcsolatban vannak, hanem és-és kapcsolatban.

Ezzel az ismétléssel zárom a három-részes tanulmány második nagyobb részét.

Ez a teljes rész többnyire a párválasztásról, ill. az ahhoz kapcsolható problémákról szólt.  A harmadik rész többnyire a már kialakult párkapcsolat megőrzéséről szól. Többnyire mert a nemi élet, a párkapcsolat problémái olyan szorosan függnek össze, hogy nem lehet homogén, különálló részekre bontani.