8. A Fidesz rezsim mint egyedi, egyben tipikus fél-diktatúra (plakátstílusban).

Ez a cím kétségkívül magyarázatra szorul: „A Fidesz rezsim, mint egyedi, egyben tipikus fél-diktatúra”. 

De nem is baj, legalább van alkalmam néhány társadalomtudományos alapfogamat, jellemzőt, elemezni.

Azzal a logikai, gondolkodástani megállapítással kezdeném, hogy minden összetett dolognak, szerveződésnek, rendszernek vannak tipikus általános jellemzői, amelyek besorolják egy nagyobb kategóriába, és vannak egyedi jellemzői is amelyek csak rá jellemzők, amelyek megkülönböztetik. A társadalmi rendszerek, rendszer-változatok pedig többszörösen összetett rendszerek, tehát nyilvánvalóan vannak tipikus és egyedi jellemzőik.

A „Fidesz rezsim” helyett pedig akár mondhattam volna „Fidesz rendszer-változatot” is. Tehát vannak a történelmi alaprendszerek (főrendszerek) és azoknak, mindegyiknek meglehetősen sok rendszer-változata létezik. Ezek szerint létezik rendszer-váltás, valamint rendszerváltozat-váltás.

De mielőtt erre rátérnék, kitérek a társadalomtudomány, többek között a társadalomtudományos alapfogalmak zavarosságára. Korunk társadalomtudománya elégtelen állapotban van, aminek többek között az alapfogalmak tisztázatlansága az egyik oka, egyben mutatója. E tisztázatlanság zavarosság miatt kell itt is magyarázkodni, nem ritkán szabadkozni. Ha pedig az elmélet elégtelen, akkor természetesen a gyakorlat is rossz, hibás, hiányos.

Öt perccel ezelőtt direkt megnéztem mit írnak e két fontos (talán legfontosabb) fogalomról: „társadalmi rendszer” ill. „demokrácia”.  

Az általam is viszonylag jónak tartott Wikipédia  (netes lexikon) az elsőről egy rendkívül rövid, de annál zavarosabb  meghatározást ír.

A „demokrácia” fogalmáról kicsit bővebb, jobb meghatározás készült, de még mindig teljesen hiányos, zavaros. Többek között hiányzik belőle, hogy a demokráciának szintjei vannak, és hogy a demokrácia másik oldala, a diktatúra. Egyébként a diktatúráról is hiányos zavaros „leírás” olvasható. Nemcsak a Wikipédiával, és más könyvekkel van baj, ahány társadalomtudóst, politikust hallottam e témában nyilatkozni, mind másról beszélt.  Az igaz viszont, hogy mindegyik felettébb magabiztosan állította a maga igazságát (pontosabban tévedését).  Például rendkívül elterjedt azon bugyuta felfogás, miszerint a társadalmi (politikai, gazdasági) rendszerek, a demokráciák, néhány kategóriából állnak, pl. diktatúra, autokrácia, demokrácia.

(Itt jegyzem meg a harmadik, legtöbbet használt, de egyben legzavarosabb fogalom, a „politika” szóval jelzett fogalom.)

Ismétlem, ha ilyen szinten áll az elmélet, az alapvető fogalmak is tisztázatlanok, akkor miért csodálkozunk, hogy pocsék rendszerekben élünk, demokrácia helyett fél-diktatúrákban, diktatúrákban élünk.

Visszatérve oda, hogy vannak történelmi rendszerek. Ha megnézzük, miben különböznek ezek a történelmi rendszerek (ősközösség, rabszolgatartó, feudális, klasszikus kapitalista, új-kapitalista, kommunista-szocialista, fasiszta-náci, piacgazdaságos szocialista) akkor a legalsó réteg, a középréteg és az uralkodó  réteg, különböző viszonyát láthatjuk. (Van aki osztályokról és nem rétegekről beszél.)

A legalsó rétegek felsorolása; rabszolgák, jobbágyok, jog-korlátozott bérmunkások, jogokkal rendelkező alkalmazottak. Ezek helyzete tehát az egyik fontos jellemző. A középosztály helyzete elsősorban úgy fontos, ha összevonjuk és a népréteg helyzetét nézzük. (Pl. az ókori Görögországban a középosztályt illetően az egyik legfejlettebb demokrácia jött létre, viszont rabszolgatartás is volt. Összességében, a népréteg egészét (ebbe a leigázott népek is benne vannak) nézve  ez nem demokrácia, hanem diktatúra. A középosztály jó demokratikus helyzete azonban egy-két negyed fokkal emeli az összesített diktatúra-demokrácia szintet. (A náci, ill. kommunista, szocialista rendszerekkel itt nem foglalkozom.)

A feudalizmusban átlagosan már egy fokkal magasabb volt a demokráciaszint (alacsonyabb, puhább volt a diktatúra), a klasszikus kapitalizmusban még egy fokkal magasabb volt, az új-kapitalizmusban még egy fokkal magasabb volt. Nemcsak a legalsó réteg, ill. az összevont népréteg helyzete határozza meg a történelmi rendszert. A vezetéskiválasztó rendszer, és a döntéshozó mechanizmus is. És a rétegek közötti különbségek is. És van még néhány alapvető jellemző, amire még visszatérek.

Összességében azonban minden fontosabb jellemző a diktatúra-demokrácia szinthez kapcsolódik.

Azonban a történelmi rendszer-fejlődésnek napjainkban sincs vége, hiszen a demokráciaszint ennél is sokkal magasabb szintű tud lenni. Átlagos demokráciaszintekről beszéltem, mert a történelmi rendszerek csak tól-tól tól-ig határozzák meg a demokrácia szinteket, a pontos demokráciaszintet az adott rendszerváltozat határozza meg.

Ha már rendszerváltás, nagyon tömören röviden az alapvető történelmi társadalmi fejlődésről.

A történelmi társadalomfejlődés a szélesen értelmezett jólét, és a szélesen vett demokratizálódás irányába történik.

A három legnagyobb akadálya:

Az ember képes olyan eszközöket, technikát előállítani, melyet nem képes értelmesen használni. Rengeteg baj ered ebből, pl. a háborúk fokozott borzalma. De ebből ered a természetrombolás fokozott borzalma is. Nevezzük ezt: „gyerek kezébe éles kés” hibának.

(Fontos megjegyezni: a technikai fejlődést csak részben lehet a társadalomfejlődésbe beszámítani.)

A másik alapvető akadály, a vezetőkben kialakuló, hatalmi kór.

A harmadik, az általános emberi gyengeségek (önzés, önteltség, stb.).

A „gyerek kezébe éles kés”, valamint a hatalmi kór, valamint az általános emberi gyengeségek válságokhoz, válságláncolathoz (erkölcsi, háborús, egészségi, megélhetési) vezet.  A XX. században, és korunkban két újabb válság vált erős meghatározó válsággá: a pénzügyi-gazdasági, valamint a természetrombolási. A háborús válság pedig sokkal borzalmasabb, veszélyesebb lett, mint korábban. Megemlíthetjük még az egyes világrészeken kialakuló, túl-népesedési válságot.

Itt jegyzem meg, a migrációs-válság, egy másodlagos, egy következmény válság. Ezzel nem a jelentőségét vonom kétségbe, hanem arra utalok, hogy sok okú, a fő válságokból eredő, összetett megoldású problémakörről van szó. 

A történelmi társadalomfejlődés, olyan, mint amikor az ember, egy jeges, csúszós dombra akar feljutni, melynek tetején ott van az éden. Szerencsés konstellációban demokratizálódik, elindul, lépdel felfelé. Azonban az ember elbízza magát, megáll, ez pedig szükségszerűen („gyerek kezébe éles kés” hiba, a hatalmi kór, az általános emberi gyengeségek miatt) lecsúszással jár. (Nem pontosan oda ahonnan jött, más hasonló gödörbe.) A lecsúszás, erkölcsi, háborús, egészségügyi, pénzügyi-gazdasági, természetrombolási, megélhetési válságok, válságláncolat kíséretében történik. A pusztulás, a megrázkódtatás következtében kijózanodik, feleszmél, összejön a szerencsés konstelláció, és újra elindul felfelé, egy kicsit az előzőnél magasabbra jutva. Aztán újra megáll, és ……

Visszatérve:

Minden adott vezetés rezsim, rendszer egyfajta rendszerváltozat, melynek alapvető jellemzői azonosak a történelmi rendszer jellemzőivel, de a természetesen meglevő egyedi jellemzők határozzák meg a pontos rendszer-változatot, és a pontos diktatúra-demokrácia szintet.

A Fidesz rezsim (a Fidesz rendszerváltozat), az új-kapitalista történelmi rendszer egyik rendszer-változata.

Az új-kapitalista történelmi rendszer 1945 után alakult ki. Szerintem más nevek is adhatók (Pl. liberális demokrácia. De ez, nem teljes demokrácia. Vagy, "államkapitalizmus", ugyanis erősödött az állam szerepe és az állam már nemcsak az uralkodó réteget védi, hanem a népréteget is, sőt leginkább azt, legalábbis deklaráltan.)

Itt most a deklarált jellemzőkről beszélek. Az új-kapitalizmusban kialakult a jogokkal rendelkező alkalmazott réteg. Általános elvárás lett az emberi jogok betartása. A választójog kiteljesedése, és a csalásmentes választás, szintén az új rendszer jellemzője.

Az állam szerepe (szociális rendszer, stb.) pozitívan változott.

A klasszikus kapitalizmusból átjött, a többpárti és parlamentáris rendszer, a hatalommegosztás, az alkotmányos rendszer, a piacgazdaság, de átlagosan ezek is egy kicsit demokratikusabbak lettek.  És kialakult a modern ENSZ, fejlődött a nemzetközi jog (de ez is hiányos), vagyis, hogy deklaráltan a békés, hódítás-mentes, emberi jogokat betartó világnak kellene kialakulni. 

Korunk uralkodó rendszere  az új-kapitalizmus, viszont ennek rengeteg rendszer-változata létezik. A rendszer-változatokat egyrészt a pontos diktatúra-demokrácia szint alapján is (legalább 30 szint van),  lehet megkülönböztetni. Vagy, és úgy, hogy; új-kapitalizmus, feudális jellemzőkkel. Vagy: szocialista jellemzőkkel. Vagy: új-kapitalizmus anarchikus (kiskirályi) diktatúra-elhajlás fajtával, vagy klasszikus, nagy-királyi diktatúra-elhajlás fajtával.

Mielőtt ezeket elemzem, egy kicsit még visszatérek a történelmi rendszerekre. Korunk másik történelmi rendszere, a piacgazdaságos szocializmus (jelenlegi kínai szocializmus). (Klasszikus szocializmus, kommunizmus (kivéve az észak-koreai rendszert), ill. fasizmus-nácizmus  már nincs, ezekről itt nem is beszélek.) Viszont van  piacgazdaságos szocializmus történelmi rendszer, ez annyiban tér el az új-kapitalista történelmi rendszertől, hogy az első deklaráltan, csak egypárti-rendszerrel, erősen centralizált vezetéssel, erős állammal rendelkezik, míg a másik, deklaráltan, többpárti-rendszerrel, decentralizált vezetéssel, kis-közepes állammal rendelkezik. Deklaráltan,- azonban a deklaráció és a valóságos gyakorlat gyakran eltérhet egymástól.

Fontos megjegyezni: képviseleti demokrácia, a logikából eredően, de gyakorlatilag sem létezik. Egyébként minden diktatúra (náci, fasiszta, kommunista, stb.) magát képviseleti demokráciának tartotta. Logikusan azért nem létezik, mert a képviselő, a képviselt akaratát közvetíti. Ha a nép akaratát pontosan közvetítenék (ettől manapság messze vagyunk), az igazi demokrácia lenne. Ha pedig csak a feltételezett akaratát, csak úgy pontatlanul közvetítik, akkor azok nem képviselők, hanem vezetők, uralkodók. Jó esetben, ritkán;  választott vezető, de nem képviselő. 

Milyen színvonalú az új-kapitalista rendszer? Néha dicsérem az új-kapitalista történelmi rendszert, azt mondom: bárcsak minden ország, állam, rendszerváltozat elérné e rendszer átlagos szintjét. 

Máskor szidom, azt mondom: már a romlás, a lecsúszás jeleit mutatja. 

Megint máskor pedig ezt állítom: Az új-kapitalista történelmi rendszer bár az eddigi legfejlettebb rendszer, de ez is alacsony színvonal. Ugyanis ez a rendszer, nem képes megakadályozni, a demokrácia leépítést, de a válságokat sem. A pénzügyi-gazdasági válságot, a háborús válságot, a természetrombolási válságot. Az igazságtalan különbségek nőnek, több országban egészségügyi, megélhetési válság van. Az erkölcsi válságot, a torzult köztudatot sem akadályozza meg, sőt a manipuláció-áradattal még gerjeszti is. Csak egy megoldás lehetséges, egy új fejlettebb rendszer kialakítása, és ez sok-sok okból, nem lehet más, mint az igazi demokrácia.

A látszólagos  ellentmondások oka, hogy az emberi társadalomfejlődés mélyről indult, és lassan hektikusan bukdácsolva haladt, és most is alacsony szinten van általában. Sőt az általános átlagos szint  alatt is jócskán vannak országok, államok, rendszer-változatok. Minden jel arra utal, hogy jelenleg is, a közeljövőben is lassan bukdácsolva, válságok kíséretében fog haladni. Tehát a "jóság" viszonylagos jóságot jelent. A viszonylagos jóság mellett az is igaz, hogy életbevágóan szükség lenne egy alaposan megreformált "új, jobb", demokratikusabb rendszerre. 

Társadalmunkat (új-kapitalizmus) szokás még fogyasztói-társadalomnak, valamint jóléti-társadalomnak is nevezni.

A fogyasztói-társadalom  kifejezés az anyagi javak előállításának, és a mindennapos időrabló beszerzésére (fogyasztásra) utal.

A fogyasztói-társadalom kifejezés, mélyebben arra utal, hogy a legfontosabb emberi szükségletek, igények (önrendelkezés, biztonság, igazságosság, egészség, természetvédelem, tudás, művészeti kultúra, anyagi-tárgyi szükségletek) arányai eltorzultak és az utolsó, az anyagi-tárgyi szükségletek javára, a többi szükséglet rovására. Ez egy társadalmi torzulás melynek számos hátránya van, kiváltképp az, hogy a többi fontos szükséglet elhanyagolt állapotba kerül. Több egyensúly is megbomlik. A szükséglet-torzulás a korábban felsorolt válságok egyik fő oka. De az is hátránya, hogy a vásárló emberek számára is gyakran kellemetlen, az anyagi javak, a tárgyak, a pénz, a vagyon, szinte kényszeres gyűjtögetése. A fogyasztás, ill. a gazdagság, mint vélt emberi érték, már nem igazi igény, hanem inkább mánia, legalábbis sokak számára. 

   A jóléti-társadalom akár összefüggésbe hozható a fogyasztói-társadalommal is, de azért vannak egyéb vonatkozásai. A fejlettebb új-kapitalizmusban a legalsó rétegek, ha lassan is, de szűkülnek, a konkrét éhezés, a konkrét nyomor, egyre kevesebb embert fenyeget, ellenben más fenyegetettségek nem csökkentek. (A világon azonban még mindig rengeteg éhező nyomorgó van, hiszen folyik a túlnépesedés, és párhuzamosan a természetrombolás. Továbbá az aránytalan igazságtalan különbségek nagysága szinte semmit se javult. Sajnos a szuper-gazdagok vagyona befolyása állandóan nő, de ez megint egy másik problémakör.)  A jól élők, (nem a szuper-gazdagok) rétege kétségkívül szélesedik, azonban náluk gyakori szinte általános, az "elkényeztetési aspektus" megjelenése. Ez öt-hat olyan negatív tulajdonság, mint amit az elkényeztetett gyerekeknél is tapasztalhatunk. Nyafogó, önző, elégedetlen (droghoz, egyebekhez nyúló), mégis puhány mentalitás alakul ki. Ez társadalmi méretekben elég komoly probléma. E, jól élő réteg, hajlamos azt gondolni, és azt terjeszteni, hogy nagyjából minden rendben van. A hamis megelégedettség természetesen fékezi a szükséges változtatást.

Persze nem arról van szó, hogy a boldog, jó élet cél elvetése, a rossz élet lenne a megoldás. A jó, kellemes, élet természetesen fontos emberi cél, csakhogy meg kellene határozni, ez mit is jelent. Elsősorban a békés, barátságos, egészséges, felfedezésekben, szellemi kalandokban, valamint igazságos, hasznos versenyekben gazdag  életet jelenti. Jelenleg nem ily élményekre vágynak leginkább az emberek.  Eme igények, vágyak bár megvannak, de a pénz, a pozíció, az önzés, a harc, az igazságtalanság hívei győznek, a jó vágyakat a háttérbe szorítják. 

E torzulásokért problémákért, az állam, a rendszer (intézmények, törvények, tananyag, oktatás, tájékoztatás, sugárzott elvek) ez első számú felelős. De a rendszer kölcsönhatásban van az emberek tudatával, erkölcsével, alapfelfogásával, világnézetével. Az igazi demokráciában, amikor mindenkinek erős közvetlen beleszólása lesz a közösségi életbe, az emberek alaposabban elgondolkoznak, mi a jó, mert akkor már érdemes lesz ezen gondolkodni, ugyanis lehetőségük lesz, a közösségi életet, törvényeket, tananyagot, e jó irányába alakítani.  

Akkor hát milyen is ez a Fidesz rezsim, azaz a Fidesz által kialakított, új-kapitalista rendszerváltozat.

Az új-kapitalizmusnak tehát sokféle rendszer-változata van, mindegyiknek megvan a maga diktatúra-demokrácia szintje. Az egyik ilyen rendszerváltozat-csoport, az orosz, és orosz utódállamok egy része, valamint török és még néhány országra jellemző rendszerváltozat. És a Fidesz Magyarországa is idetartozik.  Ezek sem egyformák, de nagyon hasonlók. Ezekben az országokban bár deklaráltan, elméletileg működik az új-kapitalista rendszer (többpárti-rendszer, stb.), de valójában gyakorlatilag, alig, erősen korlátozva működik. Valójában inkább egypárti-rendszer van, meglehetősen centralizált hatalommal, félig terelt, manipulált választással, a jogos szabadság erősebb korlátozásával, ezek pedig alacsonyabb demokrácia szintet jelentenek, hiszen az irányításba, közügyekbe beleszóló vezetés irányába elfogulatlan, népérdeket néző emberek száma csökken.  A deklarált rendszer eltorzítása ellehetetlenítése, jobb esetben fél-rendszert (ötvözött rendszert) hoz létre. Így jönnek létre a fél-diktatúrák, fél-demokráciák, persze ezek egyszerűsített meghatározások. (Ez olyasmi, mint: szabad vagy kisfiam elmehetsz bulizni, csak legyen kitakarítva, elmosogatva, bevásárolva, a lecke pedig ötös szinten megtanulva, leellenőrzöm. Ja és van még ez, meg az. Annyi gyakorlati feltétel, akadály van, hogy csak látszólag jön létre a deklarált állapot.)

Érdekes, hogy ezek a rendszer-változatok szinte közelebb állnak a piacgazdaságos szocializmushoz (jelenlegi kínai szocializmus), hiszen gyakorlatilag egypárti a rendszer, meglehetősen centralizált a vezetés, döntéshozás, stb.. Ha a diktatúra-demokráciaszintet nézzük és még ötven feltételt, tényezőt figyelembe veszünk, akkor ezek az országok szintjei az új-kapitalizmus átlaga alatt -2-10 skála tartományba tartoznak. Ezekben az országokban a diktatúra-elhajlás nem kiskirályi, anarchikus (liberális), hanem központi, centralizált nagy-királyi, hierarchikus. (Ugyanis vannak az új-kapitalizmusnak olyan rendszer-változatai melyben a diktatúra-elhajlás inkább anarchikus (liberális) kiskirályi, a gyenge, kis állam, a gyenge központi hatalom hozza létre. Ilyen rendszerváltozat volt pl. a Gy. rezsim, hiszen korunkban a nemzetközi nagytőke, egyéb gazdasági  erők, olyan pozícióba kerülhetnek, mint a központi hatalom fölé kerekedő kiskirályok. A kisember számára pedig szinte mindegy, hogy egy központi hatalom uralja zsákmányolja ki, vagy sok kiskirály. Azonban az anarchikus, kiskirályi jellegű rendszer-változatokban, a negatívumok ellenére, is kissé magasabb demokrácia-szintek alakulnak ki, mint a diktatórikus központi hatalom jellegű rendszer-változatokban. Magasabb, de a lehetséges igazi demokráciánál, jóval alacsonyabb szintek. )

Fontos megjegyezni, hogy a történelem, többnyire, a rossz erők harcáról szól, ami a kisember számára, meglehetősen zavaros, értelmezhetetlen helyzet.  Gyakori az is, hogy a nagyobb diktátor, egy kisebb kizsákmányolóra hivatkozva, szilárdítja meg a hatalmát.

Ráadásul, meglehetősen sok manipulációs trükk, eszköz létezik, és a diktatórikus vezetők "remekül" használják ezeket.  

Visszatérve, eme orosz, kazah, török, magyar típusú rendszer-változatokat nevezhetjük leegyszerűsítve: fél-diktatúráknak. (A "fél-diktatúra" világosabb, érthetőbb kifejezés (kategória), mint az "autokrácia", ugyanis az elnevezés a rendszer-változatot, nagyjából elhelyezi a diktatúra-demokrácia skálán.)

Ugyanakkor a Fidesz rezsimnek vannak teljesen egyedi, speciális jellemzői is.  Pl. Magyarországra mindig is jellemző volt, a haveri rendszer, az uram-bátyám rendszer, a mutyizás, a korrupció. Ez érdekesen ötvöződik a centralizált, diktatórikus vonásokat mutató hatalommal. Ez már inkább a banán-köztársaságokra hajaz.

Tulajdonképpen a "plakátok" e bonyolult állapot, a Fidesz rezsim tipikus és egyedi vonásait, egy-egy részletét villantják fel.

Összefoglalva, az hogy minden rendszer, pontosabban rendszerváltozat diktatúra-demokrácia szintje más (hiszen minimum 30, de inkább 100 szint van), ráadásul több fajta is létezik, ráadásul ott vannak az egyedi jellemzők is, azt jelenti, hogy a pontatlanság hibájába esik, aki a rendszer-változatokat néhány kalapba helyezi. Pontatlan, aki pl. azonosnak tartja a náci és sztálinista rendszer diktatúráját, vagy aki azonosnak véli a Rákosi és a Kádár rezsim diktatúráját. Ugyanakkor az ember, a gondolatközlő kénytelen gyakran egyszerűsíteni és kategorizálni, ha ez jelezve van, ill. meglehetősen pontos a kategória, akkor nincs probléma. A viszonylag pontos kategorizálás mellett azonban szükség lenne a  diktatúra-demokrácia szint pontos mérésére is (kb. ötven tényező jellemző alapján) hiszen ez képezheti egy pontos besorolás, egy konkrét vád, szankció, vagy dicséret jutalom alapját.

E képek plakátok, nem tudományos szinten, felvillantják a Fidesz rezsim néhány jellemzőjét, de a gondolkodó ezekben bizonyos fajta fél-diktatúrák tipikus vonásait is felfedezheti.