2. A diktatúra lényege (plakátstílusban).

A boldogabb élet kialakítása ott kezdődik, hogy tudjunk válaszolni az alábbi kérdésekre: 

Mi okoz nekem hosszabb távon több örömet, egészséges, igazságos, jó életet (boldogságot)?

A társadalomnak (társadalmi rendszernek) mekkora, milyen szerepe van, az én és családom egészséges, igazságos, jó életében?

Milyen társadalomban élek, valamilyen fajta, fokú demokráciában, mely biztosítja a gyerekeimnek is az egészséges, igazságos jó életet, vagy valamilyen fajta, fokú diktatúrában, mely nem biztosítja?

A társadalmi fejlődés (rendszerfejlődés) egyszerűen egy egyenes skálára tehető, melynek az egyik, a jó végén van a szinte teljes demokrácia, a másik végén van a szinte teljes diktatúra, közben pedig a sokféle átmenet, fokozat (szint) van,  minimum 30, de akár 100 szintet is meg lehet különböztetni.

Erről itt látható egy ábra, az ábrán ugyan kettényílik az egyenes skála alsó része (alapvetően kétféle diktatórikus rendszer van), de ez a lényegen nem változtat:

A viszonylag bonyolultabb ábra után jöjjenek az egyszerűbb "plakátok, mémek", melyek elsősorban a skála alsó részén található diktatórikusabb (sokféle létezik) társadalmi (politikai, gazdasági) rendszerekről szólnak. 

Korunk diktátorai 

Megjegyzés, a diktatúrának vannak fokozatai, leegyszerűsítve, van fél-diktatúra, puha-diktatúra, kemény-diktatúra, stb. Én az egyszerűség miatt, csak diktatúráról beszélek.  

A régi diktátorok hittek valami eszménybe, ideába, ideológiába. Jóllehet ez általában csak téveszme volt, és végső soron szintén a minden áron való hatalomszerzés, megtartás ürügye volt.

Hitler a német (ária) felsőbbrendűségbe, Sztálin a kommunizmus felsőbbrendűségébe hitt, és még lehetne sorolni. De mégis hittek.

Korunk diktátorai előtt nem lebeg magasztos cél.

Ahogy Orwell mondta: a hatalom célja maga a hatalom. Én hozzáteszem: a hatalom és a vagyon.

Ezek a diktátorok (pl Putyin, Erdogán, Orbán, stb.)  sokkal  pragmatikusabbak, reálisabbak, ravaszabbak, rugalmasabbak.  Aminek vannak előnyei és hátrányai, mármint a közjó szempontjából. Ezek a mostaniak talán egy fokkal kevésbé véresek. Másrészt, viszont kevesebb, kisebb hatalomtechnikai hibát követnek el, ezért sajnos tovább tudnak hatalomba maradni. És ezek az újak már manipuláció trükkjeit is egy fokkal jobban ismerik.

Amúgy pedig nagyobbrészt a diktátorok a régiek és az újak is nagyon is hasonlók.

A diktatúra kialakításának is vannak szinte egységes lépései, a megelőző körülmények is sok hasonlóságot mutatnak, legyen szó bármelyik korról, népről, országról.

Pl. általában zavar, káosz, válság előzi meg a diktatúrát, a nép már rendre vágyik.

A lépések pedig köztudottak, sőt köz-tapasztaltak.

Megjelenik ravasz, elszánt, de népszerű nagyfőnök, és kialakítja az összetartó, nyaligép, törtető uralkodó bandát.

Az intézményrendszer bedarálása. Ennek sok része, szegmense van, nem sorolom fel.

A kemény propaganda, manipuláció kialakítása, a köztájékoztatás, média megszerzése. Ezzel összefüggésben a szokásos nagy manipulációk, az ellenségkép, megosztás, nacionalizmus, személyi kultusz, a populista akciók, stb. csúcsra járatása.

Az ellenfél, ellenzék megfélemlítése, korlátozása, megosztása, feldarabolása.

A kritika nélküli, szinte fanatikus támogató réteg bővítése. Az erre hajlamos rétegek megszólítása, lefizetése, vagy megfélemlítése. Közben a belenyugvók a közömbösök, az önzők számának bővítése.

Az oktatás, a kultúra bedarálása. Ezzel együtt már a gyerekkori agymosás kialakítása.

Szóval ezeket minden diktátor, kicsi és nagy, alkalmazta és alkalmazza, csak kicsit másképp.  

A mai diktátorok is ugyanezeket vetik be, csak óvatosabban, rugalmasabban.

Meg kell jegyezni: a diktatúra kiépítés hatékonysága nemcsak a kiépítő banda hatékony módszerein, de az elfogadó nép, politikai műveltségén, erkölcsi minőségén is múlik. Bár a nép állapotának is több oka van, pl. a földrajzi, kulturális elhelyezkedés, a történelmi múlt, stb., de a jelenben élő egyének felelőssége fennáll.

De azért, a keménységtől függetlenül, más egy dél-amerikai, egy afrikai, egy európai (pl. náci), egy dél-európai, egy török, egy orosz, egy ázsiai, pl. egy észak-koreai diktatúra.

A különbözőséget, elsősorban a nép karaktere határozza meg, ugyanis a ravasz diktátor alkalmazkodik a nép karakteréhez.

Én ebből a szempontból három nagy kategóriát állítottam fel: 

Katonás nép, félig katonás nép, egyáltalán nem katonás nép. 

Persze vannak átmenetek is. Szóval egy katonás nép másfajta diktatúrát fogad el, mint egy nem katonás nép.

Itt azonban meg kell állni egy kis kitérőre.

Nemcsak központi hatalmú (nagy-királyi) diktatúra van. Az anarchia is diktatúrát jelent a becsületes kisember számára. Ugyanis akkor nem nagy-király sanyargatja, hanem a betörő, az agresszív szomszéd, a kereskedő, a bankár, a falú bíró, (manapság polgármester), a hivatali ügyintéző, stb.

Ideális esetben, olyan a rendszer, olyanok a törvények, hogy sem a nagy-király, sem az említett „kiskirályok” nem sanyargatják. Csak elviselhetően piszkálgatják.

A rosszabb, diktatórikus helyzeteket így oszthatjuk fel:

1. Teljes anarchia, csak kiskirályi diktatúra van, gyenge a központi hatalom.

2. Erős a központi hatalom (nagy-királyi diktatúra), és ez arra használja az erejét, hogy a népet, a felsorolt diktatórikus elemeket alkalmazva, leigázza, kifossza.

3. A viszonylag erős központi hatalom, bizonyos kiskirályokkal szövetségben (bizonyos anarchiát megengedve) együtt sanyargatja és fosztja ki a népet. (Korrupciós, haveri, félig anarchikus rendszer.)

Persze itt is vannak átmentek.

Amikor diktatúráról beszélünk akkor általában csak a második harmadik esetre gondolunk. Szerintem tévesen. Az viszont igaz, hogy a szervezet nagy-királyi diktatúra, ha akar, akkor keményebb tud lenni, mint az anarchikus diktatúra.

Az is igaz, hogy általában vagy nagy-királyi diktatúra, vagy korrupciós diktatúra alakul ki, valamilyen átmenettel.

Illetve az is tapasztalat, hogy a ló egyik oldaláról rendszerint a rendszer a társadalom, a rendszer átesik a másik oldalra. Hinta-jelenség.

Továbbá az is igaz, hogy gyakran a különböző diktatúrák harcolnak, vádolják a másikat, magukat dicsőítve.

A katonás népek inkább a nagy-királyi diktatúrát, a kettes pont alatti diktatúrát fogadják el, ezeket lehet ezen országokba bevezetni.  A nem katonás népek inkább a korrupciós, haveri rendszerű diktatúrákat (hármas pont alatti) fogadják be, ezeket lehet az ilyen országokba bevezetni.

Magyarország, a magyar nép, nem teljesen a kettő között áll, a népkarakter egy kicsit közelebb áll a korrupciós, haveri rendszerű diktatúra elfogadásához.

A lényeg viszont, hogy bármilyen fajta is a diktatúra, az bizony tönkre teszi az embereket. Rövid távon is, hosszabb távon még inkább.

A megoldás első és legfontosabb lépcsője, hogy a nép nem engedi magát átverni, felismeri a diktatúrát, és azt nem fogadja el.

A második lépcsőben felismeri; csak egy rendszer képes a diktatúrát megakadályozni, ez pedig az igazi demokrácia.

Gyakran csodálkozva hallgatom, mikor értelmes emberek kijelentik: Nem kell népszavazás, sem tüntetés, azért választjuk meg a vezetőt, hogy az nekem, nekünk tetszően, jól vezesse az országot.

Azt gondolom, hogy ebbe a kijelentésbe, bár jól hangzik, tobzódnak a logikátlanságok. De a minősítés helyett gondoljuk át alaposabban.

Pontokba szedve:

1. Nem biztos, hogy én, ill. mindenki erre a vezetőre, erre a vezetésre szavazott.

2. Ahhoz hogy nekem tetszően vezessen meg kellene kérdezni engem (hozzám hasonlókat), hogy mi az igényem. Ezt nem tudja, nem is akarja megtenni.

3. Ha feltételezzük is, hogy meg tudja, meg akarja tenni, mármint az emberek véleménye alapján vezetni, akkor is szupermen tulajdonságokat kérek rajta számon. Azt várom tőle, hogy teljesen önzetlenül saját érdek nélkül, tökéletes erkölccsel, abszolút bölcsességgel viselkedjen, vezessen.

Ilyen ember alig van, és aki ilyen, abból nem lesz vezető. A történelmi tapasztalat is ezt mutatja.

4. Sajnos szembe kell nézni azzal az általános emberi pszichés jelenséggel, hogy még a rendes normális emberek pszichéjét is eltorzítja a hatalom helyzete. Bizonyos idejű hatalomgyakorlás után, ha az komoly hatalom és felelősség, az emberek döntő többsége pszichésen alkalmatlanná válik a vezetésre, több okból.

5. Rendben van, ezt, vagyis a jó vezetést várom tőle, de a mellékelt helyzet alapján, ez nem jött létre. Akkor most mi van? Tovább kiabálok: de változz már meg! Vagy azt mondom: akkor tenni kell, változtatni kell, népszavazást kell létrehozni, tüntetni kell, leváltani kell, stb..

   Szóval a címben is szereplő kijelentések, átgondolatlan és egyébként a felelősséget magunkról elhárító, hamis frázisok.  Kényelmes, de hiányos megoldások. Másfelől kiderül, hogy a jelen rendszerben is gyakran van szükség aktív állampolgári ténykedésre, népszavazás részvételre, tüntetés részvételre, stb.. De ha mégis kényelmesebbé kiszámíthatóbbá akarjuk tenni az állampolgári részvételt, akkor olyan rendszert kell létrehozni, melybe ezek a dolgok automatikusan, szervezetten bele vannak építve. A rendszer szerkezetéből, az alaptörvényből adódnak, pl. a rendszeres népszavazások. Ellenkező esetben csak állandó harc, huzavona alakul ki, ami valóban nem kellemes.

A megoldás tehát a közvetlen demokráciára épülő rendszer. Amely rendszer lehetővé teszi, a szabad közösségi kialakulást, de ez már egy másik okoskodás része.