1. Alapvetések a társadalmi rendszerről (plakátstílusban).

Miért nem érdemes simlisnek lenni.

 Tisztelt fiatalok, valószínűleg ti, a friss eszetekkel megértitek eme okfejtésem, megértitek, amit a felnőttek valahogy nem képesek megérteni. Ma 2018 szeptember 23 van.

A simlisek, nem mások, mint, a társadalmilag simlisek, olyan emberek, aki látják, tudják, hogy az uralkodók (vezetők) szemétkednek, miattuk a baromságok hullámain kell, megalkudva, meg-meghajolva, ügyeskedve  evickélve élni, de ez a simliseknek tetszik, legalábbis elfogadják, belemennek ebbe a játékba. Sokan vannak, a számuknál fogva ők határozzák meg a nép, diktatúra elfogadását.  Három módon is elfogadhatják a szemét vezetést: nemcsak rájuk szavaznak, de aktivizálják is magukat, szövegelnek, stb.. A második: aktívan nem csinálnak semmit, de bólogatnak, rájuk szavaznak. A harmadik: csak kussolnak, nem ellenkeznek, és nem mennek szavazni. Mindhárom típus, simlis. Vannak az aktív simlisek, vannak a  bólogató simlisek és vannak a közömbös, kussoló simlisek. Azért van egy kevés felelősségbeli különbség. 

Egy példázattal vázolom, hogy a simliskedés, végeredményben miért ráfázás, nemcsak az egész társadalom számára, de számukra, a simlisek számára is.

Képzeljünk el két bárkát, az egyik legyen pl. a magyar bárka, a másik legyen pl. a svájci bárka. Vagy, inkább az osztrák bárka. Azt kell tudni, hogy a rendszerváltás idején 1990 táján gyakran felvetődött, mikor érjük utol pl. Ausztriát, a jólétet, a demokráciát illetően. Először közeledtünk is, különböző tippek láttak napvilágot. Azután nemhogy közeledtünk volna, inkább lassan távolodtunk, a közeledési folyamat mindenképpen megállt. Ma már nem is téma, ebbe is belefásult a nép, sőt vannak, akik beadták a nép okosabb részének, hogy mi jobban élünk. 

Na, de mi történt, nézzük a példázatot.

A két bárka (pl. magyar és osztrák), az alapvető felépítést illetően egyforma. Három szintjük van, a felső szinten élnek uralkodnak a gazdagok, hatalmasok, meglehetősen jól élnek. Uralkodnak, az ő kezükben van a hatalom sok eszköze.

A középső szinten élnek a közepesen élők  (középosztály, középréteg), de ők már inkább bajokkal, problémákkal teli életet élnek. És az alsó szinten vannak, a nyomorgók, a szenvedők a betegek. Többek között börtönlakók is itt élnek.

Bár a két bárka egyforma, a rajtuk utazók száma is egységnyi, de a magyar bárkán a felső szinten, nagyon kevesen vannak. A középső szinten, nagyon sokan, és az alsó szinten is sokan vannak.

A jól élő (demokratikusabb fejlettebb, pl. osztrák) bárkán pedig a felső szinten, viszonylag (a magyar bárkához viszonyítva) sokan élnek, a középső szinten viszonylag kevesebben, az alsó szinten még kevesebben. 

Nyilvánvaló hogy az elsőn, a magyar bárkán, alacsonyabb az átlag élet-színvonal, de a középső réteg (idetartoznak a simlisek is) átlagosan rosszabbul jár. A második, pl. osztrák bárkán általában jobban élnek, ráadásul ez a bárka gyorsabban is halad előre, (gyorsabban fejlődik)

Nézzük a miértet. Mi történt?

Mind a két bárkában a felső szinten levők, az uralkodók többnyire megpróbálnak szemétkedni, ilyen a természetük. Azt üzenik, (nemcsak szavakkal, de pl. a törvényekkel, stb.) a népnek:

- Aki nem sokat pofázik, nem ellenkezik, aki elfogadja hatalmunk, az maradhat bárka középső szintjén, ott bizonyos szinten eléldegélhet, ha nagyon akar és nyal, akkor még előre is léphet. Aki pedig pofázik, ellenkezik, az mehet az alsó szintre. 

Ezt üzenik, de csak azok értik az üzenetet, aki figyelmesek, műveltek, látják a manipulációt, mert a vezetés szavai egyáltalán nem így hangzanak. Általában (tisztelet a kivételnek), az uralkodók, vezetők közlései, ténykedései is, tele vannak, nem feltétlen hazugsággal, de túlzásokkal, csúsztatásokkal, féligazságokkal, és olyan egyéb trükkökkel (az elfogulatlan ítélkezést akadályozó trükkökkel), melynek összefoglaló neve: manipuláció. 

Ismétlem, mind a két bárkán így próbált viselkedni a vezetés. Mert ilyen a természete a vezetésnek. Általában, többnyire  ilyen a vezetés, ha engedik, erre hajlamos, kevesebb a kivétel.

A magyar bárkán sok simlis volt ezért jó sokan, a többség e szerint viselkedett: én elfogadom, nem pofázok, nem ellenkezek, nem kockáztatok. Megpróbálok itt a középső szinten, magamban vagy néhány haverral ügyeskedni. Így aztán sokan, a többség ott maradt a középső szinten, Sokuknak azonban nem sikerült, ők még lejjebb csúsztak az alsó szintre. Ide lökték azokat is, akik ellenkeztek. És ide kerültek a gyengébb képességűek is a betegek is. Szóval jó sokan kerültek az alsó szintre.

Még annyit, hogy a középső szinten maradók viszonylag elégedetten büszkén néztek magukra: egészen jó elevickéltünk. Szóval nem a jólétben, hanem a tévhitben evickéltek.

A másik, pl. osztrák bárkán sokkal kevesebb volt a megalkuvó simlis ember. Ott sok ember e szerint viselkedett: milyen alapon mondják meg nekem, hogy nem mehetek a felső szintre, kik ezek a pofátlan szemét uralkodók. Egyfelől váltsuk le őket, másfelől menjünk már fel, éljünk már mi is jól. Úgyhogy ezen a bárkán, a simlizést megvetők, nem maradtak a középső szinten. Így a lecsúszók is kevesebben lettek. És a megnevelt, jól választott vezetés is kevesebb embert lökött le az alsó szintre, összességében az alsó szintre kevés ember került. Már azért is, mert az a bárka gazdaságilag is erősebbé vált.

Ismétlem a végeredményt:

A magyar a simlis bárka: felső szint kevesen, középső szint sokan, alsó szint sokan. 

A másik (a nem simlis) pl. osztrák bárka: felső szint viszonylag sokan, a középső szint viszonylag kevesebben, alsó szint viszonylag kevesen.

Egy mondatba összefoglalva: Amelyik nemzetbe sok a megalkuvó, gerinctelen, irigy, önző simlis, az átlagosan rosszabbul él, de maguknak a simliseknek is sokkal kevesebb esélyük van a jobb életre, mint abban a nemzetben, melyben az emberek többsége nem simlizik, gerincesen kiáll az igazságért.

Kiegészítve, de tömören:

A nemzet társadalma a sok kölcsönhatás miatt olyan, mint egy csapat, sőt mint egy bárkán utazó csapat. Hiába vannak jó játékosok, ők is a csapat teljesítménye szerint élnek, érvényesülnek, a rossz játékosok pedig leronthatják a csapat teljesítményét. Fontos, hogy sok jó játékos legyen, ehhez pedig igazságosan kell értékelni. Főleg a vezetés teljesítménye számít.

  Ha a nép engedi, megválasztja, (mint Magyarországon), az elferdült önző szempontú, kevés emberből álló (diktatórikus) vezetést, akkor az uralkodik, hozza a legfontosabb döntéseket. A döntések a nép szempontjából rosszak lesznek, a csapat rosszul fog teljesíteni. Keveset, rossz hatékonysággal, termel (az egészségügy, a természetvédelem, az oktatás is, végső soron ez mind termelés), ráadásul fölösleges dolgokat is termel, és amit megtermelt azt is igazságtalanul osztja el.

   Ha a nép nem engedi, (pl. Ausztriában), akkor viszonylag jó vezetés kerül az élre, ráadásul sok kérdésben maga a nép dönt, valamint ellenőrzi a vezetést (magasabb a demokráciaszint), akkor a legfontosabb döntések jók lesznek, a jó játékosokat értékelik, a csapat sokat, hasznosat termel, és azt igazságosan osztják el.

Az ábra arról szól, hogy a társadalomfejlődés azért nem annyira szupi, gyors, jelentős, mint aminek sokan gondolják.