Élet a vizsgaidőszak után & kirándulás Biogradba és Pagra

A február a zadari egyetemistáknak az egyik legstresszesebb hónap, mivel itt ilyenkor még nem a tavaszi félév kezdődik, mint otthon, hanem a vizsgaidőszak. Erasmusosként nem kellett felvennem a vizsgáimat a tanulmányi rendszerben, a Studomatban, hanem a tanárokkal az utolsó órán megbeszélt időpontban kellett csak megjelenni. A Kroatisztika Intézetnek van egy privát Facebook oldala, ahol a titkárnő szokta velünk megosztani az új infókat, így még januárban egy vizsgaidőpontokról szóló táblázat is kikerült oda (spoiler: végül mindegyik vizsgám időpontja megváltozott). Nekem három tárgyból volt négy vizsgám, két írásbeli és két szóbeli. A legnagyobb stresszfaktor számomra az volt, hogy mindezt két egymást követő napra zsúfolták be, amit még én is megfejeltem egy külön kérésre ide áthelyezett szóbelivel. Mindennek ellenére nagyon örültem, hogy a vártnál korábban végeztem. Minden vizsgám sikerült, most már büszkén térhetek haza :)

Még az októberi infó-napon mindenki kapott egy szürke, Exchange Student's Record Sheet névre hallgató kartonpapírt, amelybe az indexhez hasonlóan kerülnek be az érdemjegyek. A vizsgák után le kell adnunk a zadari egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Irodáján és ez alapján állítják ki a Transcript of Records-ot, amelyet mindenki hazavisz az otthoni egyetemére. A járványhelyzet romlásával mindez annyiban módosult, hogy az kitöltött ESRS-t nem eredeti példányban, hanem szkennelve kell elküldeni az Irodának. A többieket látva nem tartom valószínűnek, hogy még hazautazás előtt megküldik a Transcript of Records-ot, és vele együtt a Validation Form-ot, de remélem, hogy mihamarabb megkapom mindkettőt.

A Learning Agreement-et február 25-ig kötöttem, mert ez a vizsgaidőszak utolsó napja. Pécsen még öt vizsga vár rám, de hiába végeztem az itteniekkel már 8-adikán, nem akartam olyan hamar hazamenni 😉. A hátralévő napjaimat viszonylag szabadon tölthettem, de ezúttal beiktattam a napirendembe egy kis tanulást is. Mindemellett még meg szerettem volna látogatni pár helyet, ahová eddig még nem volt időm elmenni. Így jutottam el két, Zadartól nem messze fekvő kisvárosba, Biogradra és Pagra.

Biograd, vagy teljes nevén Biograd na Moru kedvelt turistacélpont annak ellenére, hogy nincs falakkal körülvett óvárosi része, mint például Zadarnak vagy Splitnek. A part mentén gyönyörű és tiszta strandok vannak, amelyek Dalmáciához híven jellegzetesen kavicsosak. Ha nyáron jövünk ide, akkor árusokat is láthatunk, akiknél a hamburgertől kezdve az úszógumiig bármire rátalálhatunk, amit szívünk megkíván. Télen persze nincsenek nyitva, ahogy sétáltam a faházak és bódék között, kicsit elhagyatott szellemváros-érzésem lett tőlük. A városban nincsenek nagyon látványosságok, így délután érkeztem ide, hogy az egyik strandról megnézhessem a naplementét, amely szerintem méltó vetélytársa lehetne a zadarinak!

Naplemente után nagyon lehűlt az idő, ezért a buszmegálló felé menet visszaúton vettem egy szelet jó meleg pizzát :)

Mivel hogy ez az utolsó hetem Horvátországban, Biogradból visszaérve nem pihentem túl sokat, másnap már mentem is a következő városba, Pagra. Kisebb koromban sokszor jöttem ide nyaralni, de az már régen volt és nem mehettem úgy haza, hogy ne néznék el ebbe a sok szép emléket őrző városba is. Pagra is délután érkeztem, mert Biograd után sejtettem, hogy itt sem túl nagy a turizmus a téli hónapokban.

Igazam is lett - a képen is látható utca például dugig szokott lenni emberrel, az ajtókból nyíló üzletek most mind be voltak zárva. Érdekes volt látni, hogy a nyáron működő, minden sarkon előforduló pénzautomaták közül szinte mind ki volt vonva a forgalomból. Összesen egy élelmiszerbolt, egy újságos és egy írószerbolt volt nyitva az egész óvárosban. A kora délutáni órákban pedig embereket is alig láttam. Persze sajnáltam, hogy egyetlen egy souvenirbolt sem volt nyitva, mert úgy mentem oda, hogy szeretnék legalább egy emléktárggyal hazatérni innen.

Pag ikonikus látványosságai a régi és az új várost összekötő híd és a mellette álló sómúzeum. Útközben is lehet látni, hogy a környék tele van tengervízzel elárasztott mezőkkel, amelyet elpárologtatva nyerik ki a híres pagi sót. Ezen kívül prémium árucikknek számít a csipke és a kecskesajt is. Ahogy azt már mondtam, eme méltóságteljes állatok még a köves területen is jól érzik magukat és szőrük színével a rejtőzködés feketeöves mesterei. Tehát ne lepődjünk meg, ha a nyári hőségben mozogni, netán legelészni látjuk a köveket a domboldalon.

Pagon is megnéztem a naplementét, amely nem volt annyira látványos, mint a biogradi, mert egy jókora domb teljesen eltakarta azt. Ahogy sötétedett, egyre éhesebb lettem, no szerencsére régről emlékeztem, hogy nem messze van egy bevásárlóközpont, amelyet nyitva is találtam. Ahogy visszafelé jöttem, már szépen látszott a híd színes kivilágítása is.

Holnap részt veszek még egy utolsó kiránduláson, és utána már majdnem el is kezdhetek bepakolni a bőröndjeimbe, mert nemsokára búcsút intek Zadarnak és hosszú útra indulok.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2022.02.18.

(posztolva: 2022.04.28.)