Krka Nemzeti Park, a vízesések országa

Ezzel a poszttal el is érkeztünk a Zadarban töltött Erasmusom utolsó kirándulásához. Jó ideje felmerült már, hogy a Krka Nemzeti Parkba is ellátogassunk, de mindig éppen közbejött valami. Először a dubrovniki út előtt jöttünk volna az Erasmusos csapattal. Minden rendben volt, már be is fizettük az utat, de váratlanul 2-3 nappal indulás előtt lemondták, mert az ESN egyik oszlopos tagja (aki a kirándulás szervezője is volt) beteg lett és nélküle nem mehettünk. Második körben Šibenik után mentünk volna a lányokkal négyen, de addig-addig halasztgattuk a vizsgaidőszak miatt, hogy utolsó előtti héten kaptunk csak észbe. Ekkorra viszont Daria már hazament, így Ninával és Christinával maradtunk hárman. A vízeséseiről ismert nemzeti park mindegyikünk bakancslistáján szerepelt, kár lett volna kihagynunk.

A Krka Nemzeti Park Šibenik mellett terül el, tehát ha valaki arrafelé nyaral, mindenképp nézzen be a vízesések birodalmába!

Most hallgattam a lányokra és nem a Flixbus oldalán keresztül vettem meg a jegyet (habár ez technikailag lehetséges), mert ezt a járatot a Čazmatrans működteti és az ő oldalukon olcsóbb volt a buszjegy. Skradinban szálltunk le, de a buszmegállótól a park főattrakciójáig, a "Roški slap" vízesésig másfél órát gyalogoltunk.

Nyáron egyébként nem muszáj sétálni, ilyenkor a vízen is el lehet jutni a vízesésig, de télen nem indítanak hajókat a kevés látogató miatt. A sétának is megvolt a kellemes hangulata, nagyon jó idő volt, a napon kabát nélkül is melegünk volt. Errefelé már február végén virágba borulnak a fák, ami azért is jó, mert idén két alkalommal is átélhetem ezt az időszakot - egyszer itt és még egyszer otthon is.

Útközben végig víz mellett mentünk, melynek bámulatosan zöld színe volt.

A másfél órás gyaloglás után kiépített részhez érkeztünk, de sajnos minden bolt és helyiség zárva volt, ezért egyenesen tovább haladtunk a Krka Nemzeti Park ikonikus zuhatagához, a "Roški slaphoz". Megint csak muszáj megjegyeznem, mennyire kevés látogatót láttunk aznap a parkban. Főszezonban a híd, amelyen állok, roskadásik szokott lenni emberekkel és mindenki próbál odaférkőzni a korlát széléhez egy fénykép erejéig. Ma viszont az egész a miénk volt, annyit fényképezkedhettünk, amennyit csak akartunk!

A túraút a zuhatag mellett vezetett fel, ahol további kisebb vízeséseket láthattunk. Errefelé az út kicsit sáros volt, több helyen a víz is átfolyt rajta, és a levegő is meglehetősen párás volt. Az árnyékban sokkal hűvösebb volt, mint a napon, de ezen a lányokkal nem tudtunk méltatlankodni, mert alig hallottuk egymást az alázuhanó víz morajlásától.

Amikor felértünk, egy sétányon találtuk magunkat, amely tele volt macskákkal. Több is rögtön odajött hozzánk, biztosan azt gonsolták, megszánjuk őket egy kis étellel. Rögtön meghallották a csipszes zacskó csörrenését és egy hadsereghez hasonlóan rohamoztak meg minket. A támadást szerencsére mindhárman sértetlenül túléltük 😹

Láttunk néhány épületet, ahol megismerhettük a gabona megőrlésének módját vízimalom segítségével. Ezeken a helyeken hatalmas malomköveket láttunk és egy szamár által hajtott "gépezetet" is (most csak egy kartonszamár mutatta az állat helyét, de én a múltkor igazit is láttam).

Idefenn nem voltak akkora magasság-különbségek, a víz is nyugodtabban folyt. Egy gyönyörűen kiépített szakaszon sétálhattunk felette, megcsodálva a benne lévő élővilágot. A túra során nem csak vízi, de a park területén élő szárazföldi állatokról is láttunk ismertető táblákat. A kedvenc részem a kirándulásból éppen ez volt, nagyon jó volt a víz felett sétálni. Kicsit emlékeztet a plitvicei kirándulásra, ez a környezet viszont számomra sokkal barátságosabbnak hatott, mert nem volt -1 fok és a színek is a tavasz közeledtével élettel telibbek voltak.

Ha választanom kell, melyik volt a kedvenc kirándulásom, akkor valószínűleg a sok gyaloglás ellenére is ezt választanám. A mai nap egy mozgalmas hét méltó befejezése lett, egyben ez volt az utolsó Erasmusos kalandom is.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2022.02.19.

(posztolva: 2022.06.13.)