Második hét vagy első hét?

Tudom, hogy kicsit röhejesnek tűnhet egy magyar egyetemistának így október derekán egy ilyen című cikket olvasnia, de Horvátországban másként működik az évkezdés, mint otthon. A legelső tanítási héten szinte senkinek sem volt órája és persze ezzel valami csoda folytán mindenki teljesen tisztában volt, kivéve az Erasmusos csapatot. Ezért akiknek elmaradtak az órái, azok hiába vártak a terem előtt. No de a második hét, az már más lesz, ugye? UGYE??! 😨

Valójában még most sem volt minden órám megtartva, a háromból egyről még semmit sem tudok. Mivel én otthon osztatlanos vagyok, itt kint mesterszakosnak számítok és MSc-s órákat is felvehetek. A Horvát Intézetben a mesteres tárgyak közt nagyon sok a pedagógiai tárgy, ezért úgy gondoltam, hogy az idei horvát szakmódszertanomat külföldön végzem el. Egy részlet viszont elkerülte a figyelmemet: nem tudom, hogy miért, de a mesterszak első évfolyamának csak a harmadik héttől kezdődnek az órái. A szóban forgó óra is MSc-s, szóval remélem, hogy majd következő héten végre már ez is el fog kezdődni...

Az aktuális órarendem szerint hetente kétszer kell bemennem az egyetemre, ezek közül egy órám hétfőn van (1x2 óra), a másik kettő csütörtökön (2x3 óra). A két online PTE-s órám pedig szerdánként lesz megtartva.

A hétfői órám (horvát) szövegek lektorálásáról és javításáról szól. Ez egy kötelezően választható tárgy az ittenieknek, így nincs jelen rajta az egész évfolyam és a csoport kis létszámú. Itt velem egyidős hallgatókkal vagyok és rajtam kívül egy Erasmusos vette még fel ezt az órát. A kurzus oktatója egy nagyon kedves tanárnő, aki nem várja el, hogy így hirtelen a semmiből tökéletesen tudjunk szöveget javítani. Ez az óra nekem azért is érdekes, mert igazi könyvet is fogunk lektorálni, amelyet még nem adtak ki és mi olvashatjuk el először. Sőt, a legjobb lektorálások gazdáinak még a neve is bekerül a könyvbe!

Földrajzosként muszáj megint pár sort szentelnem az időjárásnak is. Ma reggel azt olvastam, hogy Horvátország egyes területei már most kifehéredtek. Ez alól nem kivétel a Zadartól nem messze húzódó hegység sem. Az apartmanom teraszáról hihetetlenül jó kilátás nyílik rá, és bizony az ő tetejüket is befedte a hó. Ugyan volt már rá példa pár éve, de errefelé a tenger mellett télen nem szokott esni a hó, csak a magasabb hegyekben. Ha Pécsen 1 centi hótól behal a közlekedés, képzeljétek el, micsoda káosz lenne Zadarban egy kis hótól! Karácsonykor bőven meg fogok elégedni azzal, ha látom, hogy a hegyek fehérek. 😊

Ma az első órámon kívül más öröm is ért: megérkezett a diákigazolványom! Az átvétele viszont kicsit zűrös volt. Először elmentem arra a helyre, ahová már két hete járogatok kérdezősködni, de ott nem tudták nekem odaadni. Mivel horvát vezetéknevem van, azt hitték, hogy én is itteni hallgató vagyok (bevallom, ez nekem meglepően jó érzés volt) és ezért elküldték a kártyámat a Horvát Tanszékre. Ezután elmentem a Tanszék titkárságára, ahol végre kézhez kaptam a várva várt borítékot a diákommal. Annyira örültem neki, hogy utána alig vártam, hogy használhassam a menzán!

Csütörtökön, amikor még nem tudtam az MSc-s órák kezdeti dátumáról, korán keltem, hogy időben beérjek az egyetemre. Gondoltam, hogy itt a tökéletes alkalom kipróbálni a reggeli buszt.

Nem messze az apartmanomtól van egy buszmegálló, ahol a Zadarban közlekedő tízféle busz közül hivatalosan csak egynek kellene megállnia, ám ma reggel egy másik busz jött, amely nem elsődlegesen a félsziget felé vitte az utasokat. Amire ezt észrevettem, már nem volt érdemes leszállnom, mert messze magunk mögött hagytuk az egyetlen megállót, ahol át tudtam volna szállni. Így hát nem volt más választásom, végig kellett ülnöm az egész utat. Szerencsére a buszokról a végállomáson nem kell leszállni, mert megfordulnak és rögtön indulnak vissza a másik irányba (ami az én esetemben a félsziget felé vezetett). Így a kellemes, 10 perces buszút helyett 45 perces kerülőutat ültem végig a reggeli csúcsforgalomban. Ha meg lett volna tartva az óra, amire elindultam, 20 percnél is többet késtem volna. Hála a Google Maps-nek, az Óvárosban is teljesen körbe kellett mennem, mert nem tudtam, hogy a buszmegálló valójában 3 percre van gyalog az egyetemtől...

A zadari tömegközlekedésnek a későbbiekben egy külön cikket is fogok szentelni.

A következő órámig három órát kellett várnom. Ezt az intézetvezető tanárnő tartja, akit már most az első alkalmon megszerettem. Itt négyen vagyunk Erasmusosok és mindegyikünkre külön odafigyel, tudjuk-e követni az óráját. Már most megkaptuk a témákat, amelyeket szemináriumon kell majd előadnunk. Én rögtön a következő hétre vállaltam, mert így a kedvenc írómról és az ő leghíresebb művéről beszélhetek, és utána készen is vagyok a tárgynak ezzel a részével.

Még ki sem hevertem teljesen a vasárnapi ugljani kirándulást, ezen a hétvégén már megyünk is egy másik helyre, a Paklenica Nemzeti Parkba! Úgy érzem, alaposan rá kell készülnöm, mert biztos, nem lesz könnyű terep.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2021.10.14.

(posztolva: 2021.11.24.)