Kirándulás az Óvárosba

Ma reggel ellátogattam a szemközti élelmiszerboltba, amelyről közben kiderült, hogy nem is olyan nagy, mint amekkorának a Google Maps mutatja - kb. harmad akkora, mint amekkorának gondoltam. Horvátországban az utcán kívül mindenhol kötelező maszkot hordani (a tegnap 3,5 - 4 órás buszos utamat is abban ültem végig), ezért a boltba is csak maszkban engedik be az embert. Nagy meglepetésemre a listámon szereplő dolgokból a reggelin kívül semmit sem találtam meg, így hát be kellett érnem fél kiló kenyérrel, öt szelet szalámival és egy margarinnal. Mindezeket akciósan vettem, mert az átlagos árak az otthoniakhoz képest kicsit magasabbak voltak ebben az üzletben.

Mivel még tegnap eldöntöttem, hogy ma be akarok menni az Óvárosba körülnézni, a kis túrámba beiktattam egy kerülőutat a legközelebbi Interspar felé. Horvátországban sok otthon is létező üzletlánc található (ilyenek pl. a Lidl, Spar és a Dm) és ahhoz képest, ahol eddig én jártam, ezekben a legtöbb árú olcsóbb, mint a helyi boltokban (Konzum, Bipa...).

Délután, néhány email és papír megírása után, elindultam Zadar legősibb városrészébe, a Poluotok-ra (magyarul Félsziget). Odáig bő 30 percet kellett sétálnom, egy ideig a Google térkép szerint mentem a kis kanyargós utcákon. De amikor már az sem tudta, hogy hol vagyok és az északot felcserélte a déllel, úgy döntöttem, hogy ha nem akarok örökre elveszni, akkor jobb lesz, ha letérek a tenger mellé és az mellett haladok tovább az Óváros felé.

A kis utcákban nem éreztem magam biztonságban az autósok miatt, akik mind azt képzelik, hogy a GTA San Andreas-ban vezetnek. Ez a városrész már a horvátok betelepülése előtt is létezett, szerintem innen öröklődött át az utcák struktúrája is. Az itt található házak nagyon közel vannak egymáshoz, köztük alig fér el egy sávnyi út. Ezen a részen járda sincs, viszont az út mindkét oldalán fehér vonallal le van választva egy keskeny sáv, rendszerint ezt használják a lábbuszosok. Nem hiszem, hogy ez túl szabályosan van kitalálva. Ahol egy kicsit is szélesebb az út, ott az egyik oldalon végig autók parkolnak, amelyek közé kitűnően be lehet ugrani a közeledő gyorshajtók elől.

Első megállóm az egyetemhez vezetett. Október 1-én a főépület előtte lesz a találkozó, egy bizonyos szobor előtt. De amint odaértem, megláttam, hogy nemcsak az egyetem előtti járda szakasz van teljesen feldúlva, de az említett szobornak még a helyét sem találtam. A kampuszon annyi épület van, hogy egyelőre még nem tudom, melyikben lesznek majd az én óráim. Nem messze innen van egy rév, ahonnan muszáj volt lőnöm egy képet az egyetemről.

A sétányon végighaladva ezután elmentem Zadar egyik legkedveltebb látványosságához, a Tengeri orgonához. Ma elég erősen hullámzott a tenger, ezért az orgona dallamát is jól lehetett hallani. Körülöttem sokan pihentek és napoztak az orgona billentyűin.

"A Nap köszöntése" nevet viselő műalkotás a Tengeri orgona mellett található; az ezt felépítő, pici napelemek miatt leginkább talán egy táncparkettre hasonlít. Este szó szerint azzá is alakul, mert naplemente után a szivárvány minden színében kezd el pompázni. Mivel ma egyedül jöttem el kirándulni, nem akartam sötétedésig maradni, de remélem, hogy a jövőben este is lesz alkalmam megcsodálni. Meg hát azt is ki kell derítenem, hogy Hitchcock nem esett-e túlzásba, amikor az ittenit hívta a legszebb naplementének 😉

Kirándulásomból természetesen nem maradhatott ki Zadar jelképe, a Szent Donát templom és a mellette magasodó harangozótorony sem. Érdekessége, hogy a torony nem a körtemplomhoz tartozik, hanem a Szent Anasztázia katedrálishoz. Régen egyszer volt alkalmam felmászni és madártávlatból tekinteni a városra, de hamar le kellett jönnöm onnan, mert közeledett a dél és jaj annak, aki harangozás közben ottmarad!

Az egykori római Fórum maradványai között is végigsétáltam.

Messziről már látszott, hogy közeledik a naplemente, ezért visszaindultam a szállásomra, hogy még sötétedés előtt odaérjek. Mivel nem akartam vacsorára szalámis kenyeret enni, kerestem egy olyan boltot, amit Magyarországon is mindenki jól ismer - egy Interspart. Az a bizonyos üzlet, amelyiket kinéztem magamnak, pont a nagy buszmegállóval szemben van. Eddig nem is gondoltam arra, milyen jó dolgom van, hogy minden ilyen közel van az apartmanomhoz. De az Intersparig "rögös" út vezetett.

Egy négysávos út mellett kellett haladnom, ahol éppen nagyon nagy volt a forgalom. Igaz, járda legalább volt szélén, de csak akkora, hogy két ember egymás mellett nem tudott volna elférni. Félelmetes volt látni, ahogy tőlem 1.5 méterre száguldoznak a buszok, ráadásul a járdának egyszer csak hirtelen vége szakadt, zebra pedig 500 méteren belül sehol sem volt. Megnyugodtam, amikor végre beértem az Interspar biztonságot nyújtó falai közé.

Persze nem sikerült világosban visszaérnem a szállásomra, erre rájátszott az is, hogy eltévedtem a kicsi utcák rengetegében. Ha eltévesztek egy kanyart, teljesen más helyen érek ki a végén (ha nem egy zsákutcában).

Most az egyszer hálás voltam a Google Maps-nek, hogy kihúzott a csávából!

Az viszont nem teljesen igaz, hogy nem láttam a naplementét. Már épp visszafelé haladtam a parton, amikor észrevettem, hogy mindent elönt a narancssárga fény. Gyönyörű volt, amit láttam belőle, de még mindig szívesen megnézném a "Nap köszöntésénél" állva is.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2021.09.24.