Infó-nap az egyetemen

A mai nappal, október elsejével Zadarban hivatalosan is elkezdődött az idei tanév első féléve, amit Horvátországban az őszi helyett téli szemeszternek hívnak. Mivel idén ez a nap péntekre esik, kapásból dékáni szünettel kezdtük a félévet.

Ma került sor az Erasmusosok számára rendezett infó-napra is, amely idén azért volt különleges, mert a járványügyi intézkedések miatt szétosztottak minket A és B csoportra. Az A csoport többi tagjával 10-kor kellett gyülekeznünk az egyetem előtt (az eredeti találkahely egy szobor mellett lett volna, de ezt a rekonstrukciós munkálatok miatt most más helyen pihen). Jobban örültem volna, ha a lakótársaimmal kerültem volna egy csoportba, nekik 11-re kellett menniük. Útközben attól féltem, hogy el fogok késni, 10 perccel kezdés előtt értem oda az egyetem főbejáratához, de meglepetésemre az első pár érkező között voltam.

Zadarban az idő máshogy telik, mint otthon; itt nem léteznek kőbe vésett időpontok, ami késhet, az biztosan késni is fog. A megbeszélt időpontokat valamiért mindenki nagyon lazán veszi és arra sem néznek rossz szemmel, ha valaki fél órát késik. Az infó-napról szóló tájékoztató email például külön kitért a későkre vonatkozó illemszabályokra (a legfurcsább az volt, hogy „ne mosolyogj, amikor belépsz az előadóterembe, ha már kezdetét vette a prezentáció” 🙃).

Az egyetem belülről is ugyanolyan impozáns, mint kívülről, a márványlépcsők mellett márványkorlátok- és oszlopok is díszítik a folyosókat. Habár az épület szélén üveges lift is van, kilátással a tengerre, azt csak a mozgássérültek használhatják, így laza kis kardióedzés gyanánt fel kellett futnunk egy negyedik emeleti előadóterembe. A helyiségbe belépve a koordinátor fogadott minket, mindenkinek személyre szóló dossziét adott, amely tele volt mindenféle fontos papírokkal, mint például az indexünk és a kétféle jogviszony-igazolás (a rendőrségre és a busztársasághoz). A koordinátor nagyon kedves volt mindenkivel, nekem például nem is kellett mondanom a nevem, mert kapásból felismert és kívülről fújta, mit fogok tanulni. Tegnapelőtt voltam nála az irodában aláíratni az Arrival form-ot, akkor találkoztam vele először, de nagyon jól esett, hogy így, maszkkal az arcomon is megismert.

A teremben a megfelelő távolság tartásával ültünk le, a helyek már előre ki voltak jelölve az egyetem logójával ellátott vászontáskákkal, amelyek további meglepetéseket rejtegettek. Volt bennük például könyvtári tagsági kártya, előre feltöltött telefonkártya, toll és ceruza, térképek Zadarról és egy Student Guide nevű kiskönyv (a személyes kedvencem), amely nélkül páran már biztosan éhen haltunk volna. Szó van benne a helyi buszokról, árakról, éttermekről és minden egyéb hasznos tudnivalóról.

Az előadás kb. 45 perces volt, a koordinátor beszélt Zadarról, az egyetemről és arról is, hogy mi mindenen kell még átmennünk, hogy a kormány ne egy illegális bevándorlót lásson bennünk (persze azért ennyire nem volt durva a helyzet, viszont azt a bizonyos lakhatási engedélyt mindenképpen el kell intézni). A koordinátor előadásában egy dolog nem tetszett: a vége felé már nagyon gyorsan pörgette a diákat és inkább csak arról beszélt, amit már eddig is tudtunk, de például a SIM-kártyáról semmit nem mondott. Ezután meghallgattuk a helyi ESN elnökének a beszédét is, aki biztosított róla, hogy covid ellenére sem fog az Erasmusos hallgató unatkozni. Mondta, hogy törekszenek minél több programot, kirándulást szervezni nekünk, viszont buliból idén nem lesz annyi, mint a vírus előtti időszakban.

Az előadások után a csoport egyik fele (és velük együtt én is) felkerekedett, hogy átvegye a már régóta áhított diákigazolványát – az „iksica”-t. Én még otthon beküldtem minden szükséges papírt hozzá és azt mondták, hogy már ma átvehetem, de mint ahogy az később kiderült, az én kártyám még nem jött meg. Zadarban a diákigazolvány nem csak a tömegközlekedésben és a könyvtárban használható, mint Pécsen, hanem például sokkal olcsóbban ehetünk vele az egyetem menzáján, szóval nem árt, ha minél előbb kézhez kapjuk.

Az infó-nap után megfogalmazódott bennem egy új jótanács, amelyet itt a weblapon az „Erasmus tippek” nevű menüponthoz is nemsokára hozzá fogok adni. Miután visszaértem az apartmanomba, hogy kipihenjem a mai nap fáradalmait, megnézegettem a kapott papírokat és észrevettem, hogy mindegyikre rosszul van ráírva a születési hónapom. Ha ezt előbb észrevettem volna, akkor nem kellett volna ezután még 2 hétig az új papírok után futkosnom.

A következő napon (szombaton) 12 órakor a városban szokatlan zaj hallatszódott. Először nem tudtam, mi lehet az, leginkább a tűzriasztó hangjára hasonlított, de ennek aztán olyan hangereje volt, hogy az utcák is beleremegtek. Mivel egyedül voltam az apartmanomban, azt sem tudtam hirtelen, hogy mit csináljak. Menjek ki az utcára? Maradjak bent? Mi történik? Az utcai járókelőkről próbáltam eldönteni, hogy a sziréna hangja bajt jelent-e, de ők békésen bicikliztek és sétálgattak tovább, mintha nem is hallanák a fülsiketítő zajt. Pár perc után a sziréna elhallgatott, én pedig „rágugliztam” a neten, hogy mi is történt valójában. Kiderítettem, hogy aggodalomra semmi ok, minden hónap első szombatján délben, a város egész területén megszólaltatják a vészszirénákat. Ennek oka egyszerű: tesztelik a hangrendszert, nehogy éles helyzetben derüljön ki, hogy a kürtök felét felzabálta a rozsda.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2021.10.01.