Első napom az egyetemen

Amióta megérkeztem Zadarba, minden nap úgy éreztem, mintha visszafelé haladnának az évszakok – otthon már viszonylag hűvös volt, amikor szeptember végén útnak indultam, még arra is emlékszem, mennyire fáztam az autóban. Amikor leszálltam a buszról, biztos vicces látványosság lehettem a helyieknek a nagy téli kabátomban, amit hely híján nem tudtam begyömöszölni a bőröndbe. Itt a legtöbb emberen rövidujjú és rövidnadrág volt; ugyan már nem volt az a nagy kánikula, de az időjárás még javában nyárias volt.

Az első héten még én is nyári ruhákban mászkáltam, és sikerült is egyszer-kétszer leégnem. Mivel a naptejemet otthon hagytam, a vörösre sült karjaimmal több boltba is betértem naptej reményében, biztos voltam benne, hogy itt aztán még a sarki újságosnál is lehet azt kapni. Meglepetésemre mindenhol azt válaszolták, hogy októberben már nem árusítanak naptejet, ezért kicsit kétségbe is estem, mi lesz velem és a már épp így is érzékeny bőrömmel.

Csodák csodájára másnap elkezdett fújni a szél és utána a meleg idő már nem is jött vissza. Az eső is elkezdett esni, több napig megállás nélkül ömlött. Olyan volt, mintha hirtelen elvágták volna a nyarat és a széllel megérkezett volna az ősz. Még jó, hogy nem kaptam naptejet, kabát és esernyő alatt most nem sokat érne. Pár nap múlva a folyamatos esőzés megállt, most inkább csak felhős az idő és a fürdőruha szezonnak hivatalosan is vége.

Hétfőn bementünk az egyetemre megkeresni a termeket, ahol az óráink lesznek. PTE-s hallgatóként rögtön azt gondoltam, hogy a számozás logikája itt is ugyanolyan, mint otthon: a három számjegy közül az első mindig az emelet számát jelöli. De a dolog nem ilyen egyszerű Zadarban!

Amikor bemegyünk a főbejáraton, választanunk kell a jobb és a bal oldali lépcsősor között. A kettő nem összekeverendő, mert teljesen más épületszárnyba vezetnek. Ha a terem száma 1-gyel kezdődik, akkor balra kell fordulnunk, ha 2-vel, akkor jobbra. Nekem ez elsőre teljesen értelmetlen volt, de a lakótársam elmagyarázta, hogy az 1-es szám leírva hasonlít az L betűre (left), a 2-es pedig a R betűre (right), innen tudjuk eldönteni, melyik lépcsősoron másszunk fel. Igazából a második szám az, ami az emeletet jelöli. Kellett pár nap, amire ezt a logika leülepedett a fejemben, de amikor először hallottam, olyan érzés volt, mintha pofára estem volna! 😂

Az egyetem összesen négy emeletből áll, jellemzően minden folyosó végén van még egy plusz lépcsősor, amelyen felérve rejtett folyosóra érkezünk. Sok ajtón nem szerepel szám, ez azt jelenti, hogy az ajtó mögött van még egy folyosó, további előadótermekkel. A negyedik emelet egyenesen túlvilági a nagy belmagasság miatt; a padló modern borítású, a mennyezeten viszont látszódnak a barnára festett tartógerendák. Amikor utoljára jártam ott, a lámpák nem voltak felkapcsolva, a tetőn lévő kicsi ablakokon szűrődő kékes fény világította csak meg a folyosó félhomályát. Leginkább talán egy igényesen felújított, hangulatos padlásra emlékeztetett.

A két épületszárny között van egy átjáró, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a tengerre. A panorámának csak egyetlen egy hibája van: a járda építését végző munkásgépeknek pont előtte kell pózolniuk. Amikor a múltkor arra jártam, az eső is esett, ezért nem csináltam képet közvetlenül az ablakból, de ne aggódj, ezt is pótolni fogom 😉

Alig vártam már az első órámat Zadarban és hogy összeismerkedjek a helyi hallgatókkal. A hétfői órám 18.00-tól késő estig tart, az eddigi három tárgyam közül ezt tartom a legérdekesebbnek. Időben odaértem, hogy beszélgethessek a többiekkel, de az óra kezdete előtt 5 perccel összesen csak egy lány volt ott rajtam kívül, ő sem tudta, hol van a tanárnő és a többi hallgató. Furcsa is volt, hogy az egész egyetem üres és mindenhol néma csönd van. Fél óra várakozás után úgy döntöttünk, lelépünk. A következő meglepetés akkor ért, amikor a sorstársamról, Toni-ról kiderült, hogy ő is Erasmusos, méghozzá szintén kroatisztikás, mint én! Nagyon jól beszél horvátul, először totál azt hittem, hogy helyi. Arra számítottam, hogy az Erasmusosok közül egyedül fogok horvátra járni, de később kiderült, hogy van még két fiú Lengyelországból, akik szintén erre a szakra járnak. Toni Bulgáriából jött és a három órám közül kettőn ő is ott lesz, aminek nagyon örülök.

Az óra végül egyszerűen azért nem lett megtartva, mert hétfő van (ami ráadásul az első tanítási nap is 🙃).

A mai nap legviccesebb pontja az volt, amikor az egyetem folyosóján sétálva megállított minket a portás bácsi. Nagy elánnal próbálta velünk angolul megértetni, hogy mi ide nem jöhetünk be, mert az egyetem ezen része le van zárva és nem látogatható. Megilletődésemben eszembe sem jutott neki horvátul visszaválaszolni. Végül rájöttünk, hogy azt hiszi, egyszerű turisták vagyunk és nézelődni jöttünk. Utána jót nevettünk és leszögeztük, hogy ezentúl táskával fogunk egyetemre járni, hogy ne tűnjünk látogatóknak.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2021.10.04.