A menza őre

Ismét Zadarból jelentkezem, ahol mostanra már teljesen a feje tetejére állt az időjárás. A múltkor is már említettem, hogy a mesés mediterrán nem mindig a csupa napsütésről és homokos tengerpartról szól. Ha egyszer elstartol az igazi ősz, egyre gyakoribbá válnak a semmiből előtörő viharok, amelyek egy-egy jó hosszú ideig kivárt és alaposan kifundált dörrenéssel előszeretettel ijesztik halálra a gyanútlan Erasmusos hallgatót.

Szinte mindennapossá váltak az erős, frizuraigazító szelek is. Hiába van az ember lánya állig felfegyverkezve 5-ös erősségű Taft hajlakkal, amíg elér az egyetemre, a természet egy teljesen új és bizarr alakú hajszerkezettel fogja megjutalmazni a fáradhatatlan, órákig tartó hajvasalásért. Hajgumi használata kötelező! 😋

Az itteni koordinátorom még kiutazás előtt azt írta, hogy az infó-napon átvehetem a kész diákigazolványomat, de akkorra még nem küldték el Zágrábból. Mivel akkor azt mondták, hogy erre a hétre már biztos ide fog érni, ma elmentem megnézni, hátha szerencsém lesz. Kicsit aggódni kezdtem, amikor szembesültem a ténnyel, hogy a diákom még mindig nem jött meg, de most legalább kaptam egy ideiglenes kártyát, amellyel legalább a menzán olcsóbban tudok enni.

Az egyetemhez közel két menza van: a Barbakan és a Citadela. A legtöbben mindig csak a Barbakan-ba járnak enni (ha valaki azt mondja, hogy „menza”, akkor tuti erre a konkrét helyre gondol), mert itt olcsóbb az étel és több férőhely is van. Amikor először voltam ott enni, még a pótdiák nélkül, más adta nekem kölcsön a saját diákját, emiatt a konyhás néni a kasszában kicsit felemelte a hangját rám. Utólag kiderült, hogy nem az én hibám volt, egy diákkal naponta csak 3 étkezéshez lehet felhasználni és szerintem én már ebbe pont nem fértem bele. Szerencsére a mögöttem álló megmentett, így nem kellett a teljes árat kifizetnem (nem tudom, hogy pontosan mennyivel, de diákkal egy ebéd több, mint 50%-kal olcsóbb).

Akkora adagokat adnak itt, hogy nekem ennyi két evésre is elég, ráadásul az íze miatt nem törnek rám a gyerekkori kifőzdés traumák (amelyeket mind nagyon is jól ismerünk), itt nagyon finoman tudnak főzni, ráadásul minden nap mást lehet választani ebédre és vacsorára is. A képen látható ebédem kevesebb, mint 2 euróba került (15 kn ~ 750 Ft), de volt már többször is, hogy 8-9 kn-ért ettem.

Sőt, az ebéd mellé sütit, pudingot és szívószálas italt is lehet kapni. Mint ahogy azt majd a későbbiekben is látni fogjátok, én nagyon szeretem a kakaót, ezért a dobozos verzióját nem a boltban veszem (ahol már alapból nem kerül sokba), hanem itt a menzán veszek egyszerre 2-3 db-ot, mert az árengedmény erre is vonatkozik.

A kültéri részen több férőhelyes asztalok vannak, ráadásul ingyenes őrző-védő szolgálat is jár a vendégeknek. Az éles szemű „biztonsági őrök” árgus szemmel figyelik a gazdátlanul hagyott tálcákat, olykor az is megesik, hogy elkoboznak egy-egy veszélyesnek látszó csirkecombot a delikvens tálcájáról. 😨

Ezen a héten már azok a PTE-s óráim is meg voltak tartva, amelyeket online hallgatok. Horvátból most két kurzust hallgatok teljesen online, kettőből pedig kedvezményes tantervvel tanulok. Év elején megbeszéltem az oktatókkal a teljesítés menetét és adtak feladatokat, amelyeket év közben küldözgetek nekik vissza. Az online megtartott kettő óra ugyanúgy zajlik, mint amikor Covid elején karanténban voltunk és minden óra online volt. Horváton egyedül vagyok az évfolyamomon, így nem volt gond az oktatóknak sem, hogy online tartsák meg nekem az órákat.

Amióta itt vagyok, beigazolódott egy újabb közmondás: „könnyű a jót megszokni”. Eddig észre sem vettem, hogy Zadarban az emberek mennyire figyelnek a tisztaságra. Az utcán kevésbé vagy egyáltalán nem lehet eldobott műanyag zacskókat vagy üvegeket látni, az apartmanom előtt többször is láttam elhaladni egy járművet, amely az utakat mossa. A tengerben sem úszkál szemét, akármilyen eldugott strandról vagy magáról a tengeri orgonáról legyen is szó, az emberek itt az egész környezetre vigyáznak. Van is egy ehhez kapcsolódó kampány a városban, láttam már ezt hirdető, gigantikus plakátokat a központban.

Szerintem példás dolog, hogy a lakosok ilyen komolyan veszik a környezetszennyezést. Bárcsak Magyarországon is hasonlóan gondolkodnának az emberek, a mi városainkat is csak ennyi választja el attól, hogy tisztábbak legyenek.

A következő bejegyzésemben az első Erasmusos kirándulásomról fogok írni.

Szeretettel Zadarból:

-Rita

2021.10.07.

(posztolva: 2021.11.23.)